21.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 162/22

(1)

A magyarországi bányászati tevékenységekre vonatkozó általános szabályokat az 1993. évi bányászati törvény (2) (a továbbiakban: bányászati törvény) határozza meg, A bányászati törvény különbséget tesz két különböző jogi eszköz, nevezetesen i. a koncesszió (3), illetve ii. az engedély (4) alapján folytatott bányászati tevékenységek között. Az ásványi nyersanyagok kitermeléséért mindkét esetben a kitermelt ásványi nyersanyag értékének adott százalékában meghatározott bányajáradékot kell fizetni az állam számára.

(2)

A bányászati törvény úgy rendelkezik, hogy amennyiben az engedéllyel rendelkező bányavállalkozó az engedély időpontjától számított 5 éven belül nem kezdi meg a kitermelést, a bányászati jogot törlik. A bányászati törvény 26/A. cikkének (5) bekezdése értelmében azonban az említett határidő a bányafelügyelet és a bányavállalkozó közötti megegyezés útján meghosszabbítható. Ebben az esetben a bányavállalkozó az eredeti kérelem időpontjában alkalmazottnál magasabb, de legfeljebb az eredeti mérték 1,2-szeresének megfelelő mértékű térítést köteles fizetni.

(3)

A Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. (a továbbiakban: MOL) több alkalommal is kapott engedélyt szénhidrogének kitermelésére. Mivel a MOL az engedély megszerzését követő öt éven belül nem kezdte meg a szénhidrogének kitermelését, az illetékes miniszter 2005. december 22-én megállapodott a MOL-lal a szerződés meghosszabbításáról (a továbbiakban: a 2005. évi megállapodás). A 2005. évi megállapodás a meghosszabbítás ellenében egy 2020-ig, éves alapon kiszámítandó térítésről rendelkezett, amelynek mértéke az eredeti engedélyben meghatározott 12 %-os bányajáradéknak egy 1,020 és 1,050 közötti szorzóval felszorzott összege.

(4)

A bányászati törvény 2008. január 8-át ól hatályos módosítása (a továbbiakban: a bányászati törvény 2008. évi módosítása) értelmében a szénhidrogén kitermelésére vonatkozó engedélyek kapcsán fizetendő bányajáradék mértéke a kitermelt ásványi nyersanyagok (5) értékének 12 %-áról 30 %-ára nőtt. Az emelt járadékmérték nem volt alkalmazandó azokra a gazdasági szereplőkre, akiknek korábban hosszabbították meg a kitermelési engedélyüket.

(5)

A Bizottság 2009. január 13-án úgy döntött, hogy a Magyarország által végrehajtott, állítólag a MOL számára előnyt biztosító állami támogatást képező intézkedések tekintetében megindítja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (6) (EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást. Az SA.24571 (korábbi C-1/09, NN 69/08) számú állami támogatásról szóló, 2009. január 13-i bizottsági határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjának2009. március 28-i számában (7) tették közzé.

(6)

Az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság az irányú aggályainak adott hangot, hogy a Magyarország által tett intézkedéssorozat együttes hatásának eredményeképpen a MOL szelektív előnyben részesült. Az intézkedéssorozat két elemből állt: a 2005. évi megállapodásból és a bányászati törvény 2008. évi módosításából. A Bizottság előzetes értékelése szerint a magyar hatóságok a MOL-t kedvezőbb elbánásban részesítették, mint annak az azonos engedélyezési rendszerben működő versenytársait.

(7)

A Magyarország által a MOL részére nyújtott, SA.24571 (korábbi C-1/09, NN 69/08) számú állami támogatásról szóló 2011/88/EU határozatában (8) (a továbbiakban: a megtámadott határozat) a Bizottság megállapította, hogy a MOL javára hozott intézkedés, nevezetesen a 2005. évi megállapodás és a bányászati törvény 2008. évi módosítása együttesen az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül. A Bizottság felszólította Magyarországot a támogatás MOL-tól történő visszavételére, és ezáltal a támogatás nyújtása előtt fennálló piaci helyzet visszaállítására (9).

(8)

A MOL keresete nyomán a Törvényszék a T-499/10. sz. ügyben hozott 2013. november 12-i ítéletével (10) megsemmisítette a megtámadott határozatot arra hivatkozva, hogy az intézkedés szelektív jellege nem tekinthető bizonyítottnak.

(9)

A Törvényszék ítélete szerint a 2005. évi megállapodás nem volt szelektív. A Törvényszék ugyanis kijelentette, hogy a magyar hatóságok mérlegelési jogkörüknél fogva képesek maradtak egyenlő bánásmódot biztosítani a hasonló helyzetben lévő bányavállalkozók számára. Ezért a Törvényszék szerint amennyiben valamely állami támogatást nem képező megállapodáson kívül álló feltételek a későbbiekben oly módon változnak, hogy a megállapodásban részes fél előnyös helyzetbe kerül a hasonló megállapodást nem kötő más gazdasági szereplőkkel szemben, ez önmagában nem elégséges alap ahhoz, hogy a megállapodást és a megállapodáson kívül álló feltételek későbbi változásait együttesen állami támogatási intézkedésnek lehessen tekinteni.

(10)

A Bíróság a C-15/14P. sz. ügyben hozott 2015. június 4-i ítéletével (11) helyben hagyta a Törvényszéknek a megtámadott határozatot megsemmisítő ítéletét.

(11)

A Bíróság ítéletében megerősítette a Törvényszék értékelését, miszerint a 2005. évi megállapodás szelektív jellege nem tekinthető bizonyítottnak, és hogy a 2005. évi megállapodásnak és a bányászati törvénynek a társítása jogszerűen nem minősíthető az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

(12)

A Bíróság hangsúlyozta, hogy alapvető különbség áll fenn a mentességeket vagy kedvezményeket biztosító általános programok – amelyek jellegükből eredően automatikusan biztosítanak előnyt –, illetve a további díjak kiszabását előíró fakultatív nemzeti jogi rendelkezések szelektív jellegének vizsgálata között. Abban az esetben, ha a nemzeti hatóságok a gazdasági szereplők közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében kiegészítő díjakat szabnak ki, a puszta tény, hogy e hatóságok bizonyos, törvényben meghatározott – éspedig nem korlátlan – mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, nem elegendő az adott program szelektív jellegének megállapításához.

(13)

A Bíróság szerint a fenti oknál fogva a jelen ügy esetében különbséget kell tenni azokhoz az ügyekhez képest, amelyekben az ilyen mozgástér gyakorlása valamely gazdasági szereplő javát szolgáló előny biztosításához kötődik. (12)

(14)

A Bíróság ezenfelül kijelentette, hogy az arra lehetőséget biztosító jogi keret, hogy a nemzeti hatóságok a gazdasági szereplők közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében kiegészítő díjakat szabjanak ki, csak akkor minősülne szelektívnek, ha a magyar hatóságok mérlegelési mozgásterük gyakorlása során objektív indokok nélkül részesítenének kedvezőbb elbánásban bizonyos gazdasági szereplőket.

(15)

A Bíróság rámutatott, hogy a jelen ügyben nincs bizonyíték arra, hogy a magyar hatóságok a kitermelési engedély meghosszabbítása esetén történő járadéknövelésre való joguk gyakorlása során indokolatlanul kedvező elbánásban részesítették volna a MOL-t. (13)

(16)

A Bíróság ennélfogva megállapította, hogy a meghosszabbítási megállapodások megkötését szabályozó jogi keret a jelen esetben nem tekinthető szelektív jellegűnek.

(17)

Ami azt a feltevést illeti, miszerint az intézkedések együttesen egyetlen támogatási intézkedést képeznének, a Bíróság az ítélkezési gyakorlatra hivatkozva kijelentette, hogy egyetlen támogatási intézkedés abban az esetben állhat több elem társításából, ha ezek az elemek az időbeli sorrendjükre, a céljukra és a vállalkozás e beavatkozások időpontjában fennálló helyzetére tekintettel olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy nem lehet azokat elválasztani. (14)

(18)

A jelen ügy kapcsán azonban a Bíróság hangsúlyozta, hogy a bányajáradékok 2008. évi hatállyal történő emelésére a kőolaj világpiaci árának emelkedésével összefüggésben került sor, tehát az állam a piaci fejleményeket követve, objektíven igazolt módon gyakorolta a szabályozási hatáskörét. Másfelől semmi nem mutat arra, hogy a 2005. évi megállapodást a 2008. évi módosításra számítva kötötték volna meg. (15)

(19)

A Bíróság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a 2005. évi megállapodás és a 2008. évi módosítás között nem volt olyan időbeli és/vagy funkcionális összefüggés, amely miatt azokat egyetlen állami támogatásként lehetne értékelni.

(20)

Miután a Bíróság megsemmisítette a megtámadott határozatot, a hivatalos vizsgálati eljárás jelenleg is nyitva van. Sem a Törvényszék, sem a Bíróság nem ítélkezett arról, hogy a jelen ügyben az eljárás megindításáról szóló határozat hibás lett volna. A Bizottságnak ezért végső határozatot kell hoznia, amelyben orvosolja az uniós bíróságok által feltárt hiányosságokat.

(21)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. E feltételek együttesek. Amennyiben egyikük nem teljesül, a vizsgált intézkedés nem minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak.

(22)

A jelen ügy körülményeire tekintettel az értékelést elegendő a szelektivitás kritériumának értékelésére korlátozni.

(23)

Egy intézkedés csak akkor tekinthető állami támogatásnak, ha egyedi vagy szelektív, vagyis csak bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését részesíti előnyben.

(24)

A fenti (12) és (13) preambulumbekezdésnek megfelelően a bányászati törvény 26/A. cikkének (5) bekezdése nem minősül bizonyos vállalkozásoknak mentességeket vagy kedvezményeket biztosító általános programnak. Ellenkezőleg: a törvény lehetővé teszi a magyar hatóságok számára, hogy a kitermelési engedélyek meghosszabbítása esetén magasabb összegű meghosszabbításért fizetendő térítést számoljanak fel. A többi, hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő gazdasági szereplő esetében ugyanezeket a feltételeket alkalmazzák.

(25)

A fenti (14) és (15) preambulumbekezdéssel összhangban nincs bizonyíték arra, hogy a magyar hatóságok a MOL-t indokolatlanul kedvezőbb elbánásban részesítették volna bármely más olyan gazdasági szereplőhöz képest, amely potenciálisan hasonló helyzetben lehetett volna. Az a puszta tény, hogy a magyar hatóságok bizonyos, törvényben meghatározott – éspedig nem korlátlan – mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a meghosszabbításért fizetendő térítés mértékének megállapítása terén, nem elegendő a bányászati törvény 26/A. cikkének (5) bekezdésében előírt jogi keret szelektív jellegének megállapításához.

(26)

Ami a 2005. évi megállapodásnak és a bányászati törvény 2008. évi módosításának a kombinált hatásait illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint egyetlen támogatási intézkedés abban az esetben állhat több elem társításából, ha ezek az elemek az időbeli sorrendjükre, a céljukra és a vállalkozás e beavatkozások időpontjában fennálló helyzetére tekintettel olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy nem lehet azokat elválasztani (16).

(27)

A jelen ügyben azonban – amint a fenti (18) preambulumbekezdés ismerteti – nincsen bizonyíték arra, hogy a 2005. évi megállapodás megkötése során Magyarországnak már szándékában állt volna a bányajáradék mértékének későbbi, a többi gazdasági szereplő (mind azok, akik a megállapodás megkötésének időpontjában már a piacon voltak, mind pedig az új piaci belépők) számára hátrányos megemelése. A bányajáradékok mértékének a bányászati törvény 2008. évi módosításában előírt emelésére a világpiaci árak emelkedésével összefüggésben került sor.

(28)

Ennélfogva – a fenti (19) preambulumbekezdéssel összhangban – mivel a 2005. évi megállapodás és a 2008. évi módosítás között nem volt időbeli és/vagy funkcionális összefüggés, azok nem értékelhetők egyetlen állami támogatásként.

(29)

A fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a Magyarország által végrehajtott intézkedéssorozat, vagyis a 2005. évi meghosszabbítási megállapodás és a bányászati törvény ezt követő módosítása a MOL vonatkozásában nem volt szelektív jellegű.

(30)

Mivel a 2005. évi meghosszabbítási megállapodásból és a bányászati törvény ezt követő módosításából álló intézkedéssorozat nem szelektív jellegű, nincs szükség annak értékelésére, hogy teljesülnek-e az állami támogatás megléte tekintetében az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek.

(31)

A fentiek fényében az eljárás megindításáról szóló határozat tárgyát képező állítólagos támogatás ismételt értékelése nyomán a Bizottság megállapítja, hogy a MOL javára hozott intézkedés, nevezetesen a 2005. évi megállapodás és a bányászati törvény 2008. évi módosítása, együttesen nem minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak,