(1)

Egy dömpingellenes vizsgálatot (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) követően a Tanács a 682/2007/EK rendelettel (2) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Thaiföldről származó, a jelenleg az ex 2001 90 30 és ex 2005 80 00 KN-kódok alá besorolt egyes elkészített vagy tartósított morzsolt csemegekukorica-termékek behozatalára (a továbbiakban: végleges dömpingellenes intézkedések). Az intézkedések formája egy 3,1 % és 12,9 % között ingadozó értékvám volt.

(2)

A 954/2008/EK rendelet (3) módosította a 682/2007/EK rendeletet, az egyik, illetve az „összes többi” vállalatra kivetett vámtétel tekintetében. A módosított vámtételek ily módon 3,1 % és 14,3 % között alakulnak. Két thaiföldi exportáló gyártó importja – amelyek kötelezettségvállalásait a Bizottság a 2007/424/EK bizottsági határozattal (4) elfogadta – mentesült a vám alól.

(3)

A Tanács a 847/2009/EK rendelettel (5) úgy határozott, hogy a rögzített minimális behozatali árra vonatkozó kötelezettségvállalások a továbbiakban nem jelentenek megfelelő megoldást a dömping káros hatásának ellensúlyozására. Következésképpen a Bizottság az elfogadott kötelezettségvállalásokat visszavonta, és további 10 thaiföldi exportáló gyártó kötelezettségvállalási ajánlatát elutasította.

(4)

A hatályos végleges dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (6) közzétételét követően a Bizottsághoz 2012. március 19-én kérelem érkezett az intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálata iránt. A kérelmet az Association Européenne des Transformateurs de Maïs Doux (AETMD) (a továbbiakban: panaszos) nyújtotta be olyan gyártók nevében, amelyek termelése az elkészített vagy tartósított csemegekukorica teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 50 %-át teszi ki.

(5)

A kérelem azon alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg a dömping és az uniós gazdasági ágazatot érő kár folytatását vagy megismétlődését eredményezné.

(6)

Miután a Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, 2012. június 19-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (7) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(7)

A dömping folytatódására vonatkozó vizsgálat a 2011. április 1. és 2012. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A károkozás valószínű folytatódásának értékelése szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2008. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig terjedő időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(8)

A hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról a Bizottság hivatalosan tájékoztatta a kérelmezőket és az egyéb ismert uniós gyártókat, a thaiföldi exportáló gyártókat, a független importőröket, azokat a felhasználókat, akikről ismert, hogy érintettek, valamint az exportáló ország képviselőit. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül.

(9)

A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, aki kérelmezte, és aki ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(10)

Tekintettel a vizsgálatban érintett thaiföldi exportáló gyártók és független uniós importőrök nagy számára, az eljárás megindítására vonatkozó értesítés az alaprendelet 17. cikkének megfelelően mintavétel alkalmazását irányozta elő. A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a fent említett feleket, hogy a felülvizsgálat megindítását követő 15 napon belül jelentkezzenek, és bocsássák rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat.

(11)

A thaiföldi exportáló gyártók mintájának kiválasztását illetően a Bizottság 17 exportáló gyártótól kapott teljes körű információkat, melyek közül a vizsgálati időszakban 9 exportált az Unióba. A Bizottság úgy döntött, hogy 3 exportáló gyártóból álló mintát választ ki, amelyek összesített exportja az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló teljes exportmennyiségének a 90 %-át képviselte a felülvizsgálati időszakban.

(12)

Mivel független importőr részéről csak egy válasz érkezett, a Bizottság a független importőrök esetében nem alkalmazott mintavételt.

(13)

Tekintettel az ezen eljárásban érintett uniós gyártók nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság bejelentette, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát a kárnak az alaprendelet 17. cikke szerinti megállapítására. Az előzetes kiválasztásra a kezdeményezés szakaszában a Bizottság rendelkezésére álló információk felhasználásával került sor, és az a gyártók árbevételén, termelési volumenén és az Unión belüli földrajzi elhelyezkedésén alapult. A javasolt mintát a gyártás és értékesítés azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján állították össze, amely a rendelkezésre álló idő alatt ésszerűen megvizsgálható volt; a minta az uniós gazdasági ágazat teljes gyártásának 58 %-át képviseli. Továbbá a javasolt minta a vállalatok földrajzi elhelyezkedését tekintve reprezentatív, mivel három különböző tagállamra terjed ki. Az uniós gyártókkal a Bizottság a felülvizsgálat megindításáról szóló értesítés közzétételének napján konzultált. Mivel nem jelentkeztek további gyártók, és a mintával kapcsolatban sem érkeztek észrevételek, a Bizottság elfogadta a javasolt mintát.

(14)

Két érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság az uniós gyártók mintájába kizárólag kérelmezőket vett fel, és hogy törekednie kellett volna arra, hogy a kérelmezők csoportján kívül álló gyártókat is felvegyenek a mintába.

(15)

A Bizottság azonban minden ismert uniós gyártót – legyen az kérelemező vagy sem – felkért arra, hogy működjön együtt. Tíz uniós gyártó – köztük kérelmező is – nyújtott be mintavételi információkat. Amint azt a (13) preambulumbekezdés kifejti, a kiválasztott minta megfelel a gyártás azon legnagyobb reprezentatív mennyiségének, amely a rendelkezésre álló idő alatt ésszerűen megvizsgálható volt; és az uniós gazdasági ágazat teljes gyártásának 58 %-át képviseli. A Bizottság úgy véli, hogy a kiválasztott minta a földrajzi elhelyezkedés szempontjából reprezentatív, függetlenül attól, hogy a gyártók a kérelmezőkhöz tartoznak-e vagy sem. Ezért a Bizottság ezt a kérelmet elutasította.

(16)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet szükségesnek ítélt ahhoz, hogy megállapítsa a dömping és az abból eredő kár folytatódásának vagy megismétlődésének a valószínűségét, továbbá ahhoz, hogy meghatározza az Unió érdekeit. E célból a Bizottság kérdőíveket küldött a mintába kiválasztott exportáló gyártóknak, valamint a független importőrnek. A következő vállalatok telephelyén került sor ellenőrző látogatásra:

(17)

A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, aki kérelmezte, és aki ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(18)

Az érintett termék a jelenleg az ex 2001 90 30 KN-kód alá tartozó, morzsolt csemegekukorica (Zea mays var. saccharata), ecettel vagy ecetsavval elkészítve vagy tartósítva, nem fagyasztva, valamint a jelenleg az ex 2005 80 00 KN-kód alá tartozó, Thaiföldről származó morzsolt csemegekukorica (Zea mays var. saccharata), ecet vagy ecetsav helyett más anyaggal elkészítve vagy tartósítva, nem fagyasztva, a 2006 -os vámtarifaszám alá tartozó termékek kivételével.

(19)

A vizsgálat bebizonyította, hogy a tartósításban mutatkozó különbségek ellenére az érintett termék különböző típusai ugyanolyan alapvető biológiai és kémiai jellemzőkkel rendelkeznek, és alapvetően ugyanarra a célra használatosak.

(20)

Két érdekelt fél állítása szerint a csemegekukoricára vonatkozó KN-kódok nem kizárólag az érintett terméket képviselik, hanem jelentős mennyiségű konzerv bébikukoricát is tartalmaznak, amelyet nem az Unióban termelnek, és amely nem minősül hasonló terméknek. Az érdekelt felek azt javasolták, hogy Bizottság vegye fel adatai közé a bébikukoricára vonatkozó adatokat.

(21)

A vizsgálat azonban kizárólag az intézkedések tárgyát képező termékre összpontosított, amely kizárja a bébikukoricát, és az elemzés alapjául a megfelelő TARIC-kódok szolgáltak. Ezért a kérelmet el kell utasítani, mivel a tények tekintetében téves.

(22)

Az uniós piacon az uniós gazdasági ágazat által előállított és értékesített csemegekukoricáról és a Thaiföldön előállított és értékesített csemegekukoricáról megállapítást nyert, hogy alapvetően ugyanazokkal a fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a Thaiföldön előállított és uniós exportra értékesített csemegekukorica alapvető felhasználási területei. Ennélfogva ezeket az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékeknek kell tekinteni.

(23)

Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy a meglévő intézkedések hatályvesztése a dömping valószínű folytatódásához vagy megismétlődéséhez vezetne-e.

(24)

A (10) preambulumbekezdésben említettek szerint az együttműködési szándékukat jelző exportáló gyártók esetleges nagy számára való tekintettel a felülvizsgálat megindításáról szóló értesítés mintavételt irányzott elő. A dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségének megállapítása céljából a Bizottság három exportáló gyártóból álló mintát választott ki, amelyek az együttműködési szándékukat jelző exportáló gyártók teljes exportjának körülbelül 90 %-át képviselik.

(25)

Mivel a mintába felvett három exportáló gyártó exportmennyisége a felülvizsgálati időszak alatt a Thaiföldről az Unióba irányuló összes export körülbelül 25 %-ának felelt meg, más forrásból származó információkat, mint például a felülvizsgálat iránti kérelmet, a (thaiföldi vámhatóságtól származó) rendelkezésre álló kereskedelmi exportstatisztikákat és (az Eurostattól származó) importstatisztikákat is fel kellett használni annak érdekében, hogy megállapítsák a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének a valószínűségét.

(26)

A dömpingkülönbözet meghatározásához nem vették figyelembe azokat a thaiföldi kereskedők részére történő értékesítéseket, amelyek esetében nem volt ismert az áruk exportjának célterülete.

(27)

Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan a Bizottság úgy ítélte meg, hogy egyes exportáló gyártók külső szállítóktól szerzik be az általuk értékesített érintett termék egy részét. A vizsgálat során a vonatkozó dömpingkülönbözetek meghatározásához nem vették figyelembe az érintett termék azon értékesítéseit, amelyeket nem maguk az exportáló gyártók állítottak elő.

(28)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének első mondatával összhangban a rendes érték megállapításához először mindhárom exportáló gyártó esetében meghatározták, hogy a felülvizsgálati időszakban a hasonló terméknek e gyártók általi teljes belföldi értékesítése összehasonlítva e gyártóknak az Unióba irányuló teljes exportértékesítésével reprezentatív volt-e, azaz hogy a belföldi fogyasztásra szánt hasonló termék értékesítési mennyisége elérte, illetve meghaladta-e az érintett termék e gyártók általi, az Unióba történő exportjának 5 %-át.

(29)

A hasonló termék belföldi értékesítései a mintába felvett három vállalat közül egy esetben reprezentatívnak bizonyultak.

(30)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a hasonló termék e vállalat által értékesített és belföldi fogyasztásra szánt típusai megegyeztek-e vagy közvetlenül összehasonlíthatók voltak-e az Unióba irányuló kivitelre szánt termék típusaival. Minden ilyen típus esetében megállapították, hogy a hasonló termék belföldi fogyasztásra szánt értékesítései eléggé reprezentatívak voltak-e az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében. A belföldi fogyasztásra szánt értékesítések abban az esetben bizonyultak kellőképpen reprezentatívnak, ha elérték vagy meghaladták az összehasonlítható terméktípus teljes Unióba exportált értékesítési mennyiségének az 5 %-át.

(31)

Megállapítást nyert, hogy az említett vállalat esetében a hasonló terméknek csak egyetlen típusa volt közvetlenül összehasonlítható az Unióba exportált termék típusával. Emellett ezt a bizonyos terméktípust a belföldi piacon is kellően reprezentatív mennyiségben értékesítették.

(32)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a (31) preambulumbekezdésben említett vállalat a terméktípust az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdése értelmében rendes kereskedelmi forgalomban értékesítette-e. Ez oly módon történt, hogy megállapították az érintett terméktípusra vonatkozóan a független fogyasztóknak történő nyereséges belföldi értékesítés részarányát.

(33)

A Bizottság megállapította, hogy a belföldi fogyasztásra szánt értékesítés több mint 80 %-a nyereséges volt, és a 2. cikk (4) bekezdésével összhangban a rendes érték megállapítása céljából e bizonyos terméktípusra vonatkozó valamennyi tranzakciót felhasználták.

(34)

Az érintett terméktípus esetében, amennyiben a belföldi értékesítések reprezentatívak voltak és rendes kereskedelmi forgalomban történtek, a rendes érték megállapítása a felülvizsgálati időszakban az adott típus összes belföldi értékesítésének súlyozott átlagaként kiszámított tényleges belföldi áron alapult.

(35)

A fennmaradó két exportáló gyártó esetében, amelyek belföldi piacon történő értékesítése nem bizonyult reprezentatívnak (egyikük egyáltalán nem értékesítette a hasonló terméket belföldi fogyasztásra) és a harmadik exportáló gyártó esetében – amelynek teljes értékesítése reprezentatívnak bizonyult, azonban a hasonló termék számos típusának belföldi piacon értékesített mennyiségei az ő esetében nem voltak reprezentatívak – az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében a rendes értéket számtanilag kellett képezni.

(36)

A rendes értéket úgy képezték, hogy az Unióba exportált egyes terméktípusok előállítási költségeihez hozzáadták az ésszerű összegnyi értékesítési, általános és adminisztratív költséget, valamint a nyereséget.

(37)

Az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése alapján azon két exportáló gyártó esetében, amelyek belföldi fogyasztásra szánt értékesítéseinek mennyisége nem érte el, illetve meghaladta az Unióba irányuló értékesítési mennyiségeik 5 %-át, az értékesítési, általános és adminisztratív költségeket és a haszonkulcsot a vállalat belföldi piacon, rendes kereskedelmi forgalomban történő értékesítései alapján állapították meg.

(38)

A harmadik exportáló gyártó esetében, amely nem értékesítette a hasonló terméket belföldi fogyasztásra, az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének a) pontjával összhangban, az értékesítési, általános és adminisztratív költségeket, valamint a haszonkulcsot e harmadik exportáló gyártó vonatkozásában a (37) preambulumbekezdésben említett másik két exportáló gyártó súlyozott átlaggal számított értékesítési, általános és adminisztratív költségei, valamint haszonkulcsa alapján állapították meg.

(39)

Két érdekelt fél vitatta az alkalmazott – a (37) preambulumbekezdésben ismertetett – módszertant, miszerint a rendes érték megállapításához figyelembe vették a nyereséget, amely az Unióba irányuló értékesítési mennyiségek 5 %-át nem meghaladó belföldi értékesítési tranzakciókon alapul. E módszertan szerint amennyiben a belföldi értékesítési tranzakciók nem tekinthetők reprezentatívnak, az azokra visszavezethető nyereséget sem kell figyelembe venni.

(40)

Az eredeti vizsgálat során azonban ugyanezt a módszertant alkalmazták, és a körülmények megváltozása hiányában emiatt a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezen eljárás alkalmazásában e módszertan még mindig érvényes.

(41)

A mintába felvett exportáló gyártók valamennyi értékesítése közvetlenül a független uniós fogyasztók számára történt. Az értékesítési árat ezért az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésével összhangban az uniós független fogyasztók által ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árak alapján állapították meg.

(42)

A rendes érték és az exportár összehasonlítását a gyártelepi ár alapján végezték el. A tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban figyelembe vették az árak összehasonlíthatóságát érintő különbségeket.

(43)

Amennyiben alkalmazható és megfelelően indokolt volt, figyelembe vették a szállítási, a biztosítási, az anyagmozgatási és rakodási költségekben, a jutalékok költségeiben és a banki költségekben mutatkozó különbségeket.

(44)

Továbbá az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének d) pontjával összhangban és az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszertannak megfelelően kiigazították azon exportáló gyártók kereskedelmi szintjének különbségeit, amelyek értékesítései a belföldi piacon saját márkanév alatt, azonban az Unióba irányuló értékesítései a kiskereskedő márkaneve alatt történtek. A kiigazítás szintjét, amelyet a (33) preambulumbekezdésben említett rendes érték megállapítása során a haszonkulcsból származtatva számítottak ki, az uniós gazdasági ágazat saját márkanevű termékei, illetve egyéb termékei révén szerzett haszonkulcsa közötti viszony alapján becsülték meg. A haszonkulcsot ezért 20 % és 50 % közötti mértékben csökkentették.

(45)

Két érdekelt fél úgy vélte, hogy Thaiföld belföldi hazai piacát és az uniós piacot nem lehet összehasonlítani, mivel méreteikben eltérnek, ezenkívül a thaiföldi termelők a belföldi piacon saját márkanevükön értékesítenek.

(46)

Emlékeztetni kell arra, hogy a (22) preambulumbekezdésben megállapítást nyert, hogy a Thaiföld belföldi piacán értékesített csemegekukorica, valamint az uniós piacra irányuló exportra értékesített csemegekukorica az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek minősül.

(47)

Másodszor, a kereskedelem szintjében jelentkező különbségek miatt a haszonkulcs kiigazítására került sor: a saját márkanéven történő belföldi értékesítésekből származó haszonkulcsot 20 és 50 % közötti mértékben csökkentették. Ez szintén az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszertan alkalmazásából adódik.

(48)

A fentiek alapján a vámkezelés előtti nettó uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett dömpingkülönbözetet 8 % és 44 % között állapították meg.

(49)

A csemegekukorica előállítása a frissen betakarított kukoricához való hozzáféréstől függ, amelyet közvetlenül a betakarítás után a konzervüzembe szállítanak. A frissen betakarított kukoricát a betakarítás után 24 órán belül konzerválni kell, így az érintett termék előállítási kapacitása közvetlenül kapcsolódik a frissen betakarított kukorica beszerezhetőségéhez.

(50)

Thaiföldön a betakarítási időszak évente mintegy 9–10 hónapig tart, amely évente 2 betakarítást jelent. A rendelkezésre álló műszaki gyártási kapacitás értékelésekor az elemzésben figyelembe kell venni az idényhez kötött nyersanyagfüggőséget.

(51)

A mintába felvett három exportáló gyártó összesített műszaki kapacitása 130 000 tonnától 150 000 tonnáig terjedt. A rendelkezésre álló műszaki kapacitás kihasználásának tényleges aránya 50 %-tól 80 %-ig terjedt.

(52)

Több érdekelt fél ugyan elismerte a nyersanyagok hozzáférhetősége miatt csökkentett műszaki kapacitás vonatkozásában alkalmazott módszertant, azonban azzal érvelt, hogy a rendelkezésre álló szabad kapacitást eltúlozták.

(53)

Amint azt az (50) preambulumbekezdésben már hangsúlyoztuk, a műszaki kapacitást nem lehet teljes mértékben kihasználni, mivel a frissen betakarított csemegekukorica elérhetősége idényfüggő. A vizsgálat mindazonáltal kimutatta, hogy a mintába felvett egyes gyártók kapacitáskihasználási adatai elérték, valamint meghaladták a 80 %-ot, míg más, a mintába felvett gyártók kapacitáskihasználása sokkal alacsonyabb volt. Mivel valamennyi gyártó hasonló nyersanyag-hozzáféréssel rendelkezik, az említett alacsonyabb mértékű kapacitáskihasználás nem magyarázható csupán a frissen betakarított csemegekukorica idényfüggő elérhetőségének hiányával.

(54)

A thaiföldi élelmiszer-feldolgozók szövetsége által rendelkezésre bocsátott információk szerint a figyelembe vett időszak során a világ többi részébe irányuló, teljes thaiföldi exportmennyiség mintegy 20 %-kal folyamatosan nőtt, a felülvizsgálati időszak alatt elérte a 150 000–200 000 tonnát. Ez azt mutatja, hogy amennyiben az exportáló gyártóknak többletmennyiségre van szüksége, a rendelkezésre álló csemegekukorica mennyisége folyamatosan megnövekedhet, és ténylegesen növekszik is. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy Thaiföldön a teljes kukoricatermelés a figyelembe vett időszak alatt 4,1 millió tonnától 4,5 millió tonnáig terjedt. El kell ugyan ismerni azt, hogy a kukorica-termelésről nem lehet 1:1 arányban átállni a csemegekukorica-termelésre, a termelési mennyiségek közötti különbség tényleges mértéke alapján egyértelmű, hogy az édeskukorica-termelésről a csemegekukorica-termelésre való átállás már egy kis mértéke is jelentős hatással lehet a teljes thaiföldi csemegekukorica-termelésre.

(55)

Ezen az alapon megállapítást nyert, hogy a mintába felvett három gyártó évente további mintegy 40 000–60 000 tonna mennyiséget (a továbbiakban: tényleges szabad kapacitás) termelhetne, amely az érintett termék Unióba irányuló teljes exportjának mintegy kétszeresét, illetve háromszorosát teszi ki.

(56)

A mintába felvett gyártók tényleges szabad kapacitása önmagában ezért jelentősnek tekinthető. Emellett Thaiföldön az érintett termék egyéb 15 ismert gyártója tevékeny, akik hasonlóképpen jelentős csemegekukorica-termeléshez férnek hozzá az országban.

(57)

Egyéb forrásokból gyűjtött információk, azaz az alábbiak:

alapján megállapítható, hogy a főbb exportáló gyártók közül legalább kettő – amelyek közül az egyik együttműködött a felülvizsgálati eljárásban, azonban nem került be a mintába (és így nem szolgáltatott részletes információkat e tekintetben) – összesített kapacitása 50 000 és 100 000 tonna közötti mennyiségnek felel meg.

(58)

Végül semmi nem utal arra, hogy a thaiföldi belső piaci, illetve a harmadik országbeli piaci fogyasztás szintje növekedne, és így – a thaiföldi gyártók többletkapacitásának kihasználása esetén – fel tudná venni a megnövekedett gyártást. Különösen Thaiföld belföldi piaca igen kicsi, és átlagosan a mintában szereplő összes thaiföldi gyártó értékesítéseinek csupán 1–2 %-át tette ki. Ez megerősíti azt, hogy a csemegekukorica bármely esetleges többlettermelését Thaiföldön kívülre exportálják majd.

(59)

Az érintett termék uniós exportárai, valamint a hasonló termék belföldi piaci árai közötti összehasonlítás a következő két tényre derített fényt: a belföldi piacon az árak viszonylag magasak (a saját márkájú értékesítés miatt), az értékesítési mennyiségek pedig az exportértékesítéshez képest viszonylag alacsonyak. Ennek alapján az intézkedések hatályvesztése nem járna azzal a nyilvánvaló kockázattal, hogy a kereskedelem a belföldi piaci értékesítések irányából az Unióba történő értékesítések irányába helyeződjön át.

(60)

Az érintett termék uniós exportárai, valamint a hasonló termék harmadik országokban felszámított árai közötti összehasonlítás során kiderül, hogy a mintába kiválasztott 3 exportáló gyártó tekintetében az Unióban felszámított árak – átlagosan – 14 %-kal magasabbak.

(61)

Ezt a megállapítást a thaiföldi vámhatóság külkereskedelmi statisztikái is megerősítik. A felülvizsgálati kérelemben bemutatott módszertant követve, a megadott logisztikai tömeg (konzerv + kukorica + folyadék) nettó konzervtömegre (kukorica + folyadék) történő átváltása után az Unióban felszámított, kilogrammonkénti árak – átlagosan – 5 %-kal magasabbak a harmadik országokban felszámított áraknál.

(62)

Miközben számos fél kétségeit fejezte ki aziránt, hogy az 5, illetve 14 %-os árkülönbség elég jelentős ahhoz, hogy a kereskedelem Unióba irányuló áthelyeződéséhez vezessen, a vizsgálat rámutatott, hogy ez a csemegekukorica piacán tényleg valószínű. Ezen eljárás során az egyik thaiföldi vállalatra (Karn Corn) korábban 8–10 %-kal alacsonyabb vámtétel volt érvényben, mint a legtöbb más thaiföldi exportőrre. Ez a 8–10 %-os előny azonban elegendő volt ahhoz, hogy az Unióba irányuló thaiföldi exportban való részesedését az eredeti vizsgálat során irányadó vizsgálati időszak és a jelenlegi vizsgálat felülvizsgálati időszaka között hétszeresére növelje.

(63)

Ezenkívül annak ellenére, hogy 3,1 %-os dömpingellenes vám van hatályban, a Karn Corn a dömpingellenes vámok kivetése óta több mint a kétszeresére növelte az Unióba irányuló exportmennyiségét. Ez még az alacsony árkülönbség ellenére is az uniós piac vonzerejét mutatja más piacokhoz képest.

(64)

Következésképpen az uniós saját márkájú értékesítések miatt annak a kockázata ugyan meglehetősen korlátozott, hogy a kereskedelem iránya áthelyeződik a belföldi piacról az Unió piacára, ez utóbbin felszámított magasabb árak miatt azonban annak a kockázata viszont jelentős, hogy a kereskedelem iránya áthelyeződik a harmadik országoknak történő értékesítésről az Unió piacára történő értékesítésre.

(65)

Számos érdekelt fél érvelt azzal, hogy az uniós piacon az árak – más országok, mint például Japán áraival összehasonlítva – viszonylag kevésbé vonzóak. Így az a kockázat túlzottnak bizonyul, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kereskedelem iránya áthelyeződik az Unióba.

(66)

Emlékeztetni kell arra, hogy a harmadik országokba irányuló értékesítéseket csoportosan vették figyelembe, és a (63) preambulumbekezdésben levont következtetések valamennyi harmadik országra érvényes átlagárakon alapulnak. Teljes mértékben elismerték, hogy a harmadik országok e csoportján belül vannak olyan országok, amelyekben az exportárak magasabbak, egyéb harmadik országok exportárai pedig alacsonyabbak. Nyilvánvaló, hogy minél alacsonyabb az exportár, az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén annál nagyobb a kereskedelem áthelyeződésének a kockázata.

(67)

Ezenkívül az egyik érdekelt fél azzal érvelt, hogy harmadik országok importőreivel fennálló szerződéses kapcsolatok miatt nem lesz könnyű váltani a különböző országok fogyasztói között.

(68)

Léteznek ugyan szerződéses kapcsolatok a thaiföldi exportáló gyártók és különböző harmadik országok importőrei között, melyeket rövid távon tiszteletben is tartanak, azonban nincs arra utaló bizonyíték, hogy ezeket a szerződéses kötelezettségeket ne lehetne fokozatosan megszüntetni annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a magasabb árakkal rendelkező piacokon, mint az uniós piacon történő értékesítést.

(69)

Végül, az érdekelt felek azt állították, hogy a bizonyos olyan harmadik országokba, mint például Dél-Koreába irányuló exportok nem hasonlíthatók össze, mivel a termékösszetétel (pl. a konzervdobozok mérete) és az értékesítési feltételek (pl. a szállítási feltételek) eltérőek lehetnek.

(70)

Emlékeztetni kell arra, hogy az (58)–(60) preambulumbekezdésben szereplő összehasonlítás eredményei valamennyi harmadik ország exportárai közötti különbségeket mutatják. A korlátozott számú piacra irányuló thaiföldi exportokkal kapcsolatos kérdések ezért eleve korlátozott hatást gyakorolnak az átfogó összehasonlításra. Tekintve továbbá, hogy a thaiföldi exportadatokat FOB-paritáson veszik nyilvántartásba, a szállítási feltételek vagy a szállítási költségek közötti esetleges különbségek hatása csak a thaiföldi belföldi szállítási költségekre vonatkozik, és ennélfogva elhanyagolható.

(71)

Olyan bizonyítékok hiányában, melyek arra utalnának, hogy azon exportok átlagára, amelyek valamennyi harmadik országba irányulnak, nem hasonlítható össze az Unióba irányuló exportok árával, úgy a (63) preambulumbekezdésben levont következtetés érvényes.

(72)

Valószínűnek tűnik, hogy az intézkedés hatályvesztése esetén az uniós piacra jellemző viszonylag magasabb árszint vonzani fogja a harmadik országokban jelenleg alacsonyabb áron értékesített érintett termékek jelentős mennyiségét.

(73)

A thaiföldi exportáló gyártók a felülvizsgálati időszak alatt folytatták a dömpinget.

(74)

Továbbá a Thaiföldön rendelkezésre álló szabad kapacitás, valamint azon tény alapján, hogy az Unió piacán az árak a harmadik országok piacaihoz képest sokkal magasabbak, az a következtetés vonható le, hogy fennáll annak a kockázata, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén az érintett termék exportja megnő.

(75)

Következésképpen az intézkedések hatályvesztése esetén a dömping folytatódása igen valószínű.

(76)

A felülvizsgálati időszak alatt körülbelül 20 gyártó állított elő hasonló terméket az Unióban. E gyártók termelését (melyet az együttműködő gyártóktól begyűjtött információk, a többi uniós gyártó esetében pedig a felülvizsgálat iránti kérelemből származó adatok alapján határoztak meg) ezért uniós termelésnek lehet tekinteni az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének értelmében.

(77)

A fenti (13) preambulumbekezdésben említettek szerint, az uniós gyártók nagy számára tekintettel mintavételre került sor. A károkozás elemzése céljából a következő két szinten került sor kármutatók meghatározására:

(78)

Az uniós fogyasztást az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacra szánt saját gyártás értékesített mennyiségei, a 14.6. sz. adatbázisból származó, az uniós piacra érkező importmennyiségekre vonatkozó adatok, a többi uniós gyártó esetében pedig a felülvizsgálati kérelemben szereplő információk alapján határozták meg.

(79)

A figyelembe vett időszakban az uniós fogyasztás 9 %-kal növekedett; 2008 és 2009 között 5 %-kal csökkent, a 2010. és a 2011. évben azonban 6, illetve 9 százalékponttal nőtt (az előző évhez képest). Ezt követően a felülvizsgálati időszak alatt mintegy 350 000 tonna szintjén stabilizálódott.

(80)

Az érintett terméknek az érintett országból az Unióba irányuló importmennyisége 43 %-kal csökkent, azaz a 2008-as mintegy 38 000 tonnáról a felülvizsgálati időszakban mintegy 22 000 tonnára esett vissza. 2009-ben 15 %-kal, 2010-ben további 20 százalékponttal, 2011-ben pedig további 11 százalékponttal csökkent, mielőtt a felülvizsgálati időszakban 3 százalékponttal enyhén emelkedett volna.

(81)

A figyelembe vett időszakban a thaiföldi exportőrök piaci részesedése az érintett ország uniós piacán fokozatosan, mintegy 50 %-kal vagy 6 százalékponttal, azaz a 2008-as 12 %-ról a felülvizsgálati időszakra 6 %-ra csökkent. Részletesebben: a thaiföldi piaci részesedés a 2008. évi 12 %-ról 2009-re 11 %-ra, majd 2010-re 8 %-ra, 2011-re/a felülvizsgálati időszakra pedig 6 %-ra csökkent.

(82)

2008 és a felülvizsgálati időszak között az érintett országokból származó érintett termék átlagos importárai 3 %-kal csökkentek, a 2008-as 835 EUR/tonnáról a felülvizsgálati időszakra 807 EUR/tonnára. Pontosabban az árak 2008-ban 6 %-kal növekedtek, majd ezután 2010-ben 10 százalékponttal, 2011-ben pedig további 3 százalékponttal csökkentek. 2011-től a felülvizsgálati időszakig az említett árak ismét emelkedtek, mégpedig 4 százalékponttal.

(83)

A Bizottság összehasonlította az exportáló gyártók által, valamint az uniós gazdasági ágazat által az Unióban a hasonló terméktípusokra alkalmazott értékesítési árakat. E célból az uniós gazdasági ágazat gyártelepi paritáson számított, árengedményektől és adóktól mentes árait hasonlították össze az érintett ország exportáló gyártóinak a CIF uniós határparitáson számított, a kirakodási és vámkezelési költségekkel kiigazított áraival. Az összehasonlítás rámutatott, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az érintett országból származó, Unióban értékesített érintett termék árai összességében meghaladták az uniós gazdasági ágazat árait. Továbbá az importstatisztikák (14.6. sz. adatbázis) alapján az Unióba irányuló thaiföldi importok egyike tekintetében sem mutatkozott áralákínálási különbözet (a két együttműködő exportőr, valamint a nem együttműködő gazdasági szereplők esetében sem, a termékösszetételtől függetlenül).

(84)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a Bizottság minden olyan lényeges gazdasági tényezőt és mutatót megvizsgált, amely az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásolta.

(85)

E piacra többek között két értékesítési csatorna – azaz a gyártó saját márkanevén, illetve kiskereskedelmi márkanéven történő értékesítés – jellemző. A második csatornához hasonlítva az első csatornán megvalósult értékesítések nemcsak a különösen a marketing és reklámozási célra szánt eladási költségeket emelik jelentős mértékben, hanem az értékesítési árakat is.

(86)

A vizsgálat rámutatott, hogy az együttműködő thaiföldi exportőröktől származó valamennyi importot a második csatornán keresztül, azaz kiskereskedelmi márkanéven értékesítették. Helyénvalónak ítélték tehát azt, hogy meg kell különböztetni az uniós gazdasági ágazat saját márkanéven és adott esetben kiskereskedelmi márkanéven történő eladásait, mivel a dömpingelt behozatal miatt kialakult verseny elsősorban az uniós gazdasági ágazatnak a kiskereskedelmi márkanéven értékesített hasonló termékeit érinti. Erre a megkülönböztetésre elsősorban az értékesítési mennyiségek, az értékesítési árak és a nyereségesség megállapítása érdekében került sor. Ugyanakkor a teljesség érdekében a Bizottság az összesített – azaz a saját és a kiskereskedelmi márkanéven történő – értékesítéseket is feltünteti, és kommentálja az alábbi táblázatokban. A felülvizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat összesített (saját és kiskereskedelmi márkanéven történő) értékesítési mennyiségének mintegy 70 %-át az uniós gazdasági ágazat kiskereskedelmi márkanéven történő értékesítései tették ki, amely az eladási érték mintegy 60 %-ának felelt meg.

(87)

Tekintettel arra, hogy az Unióban a csemegekukoricát csak a nyári hónapokban dolgozzák fel, néhány kármutató a 2011. év és a (2011. április 1-jétől2012. március 30-ig terjedő) felülvizsgálati időszak tekintetében gyakorlatilag azonos. Ez különösen a termelésre és a termelési kapacitásra vonatkozik.

(88)

A 2008-as mintegy 372 000 tonnás szintről az uniós gazdasági ágazat termelése a figyelembe vett időszakban 8 %-kal csökkent. 2009-ben 25 %-kal, majd 2010-ben további 13 százalékponttal csökkent, 2011-ben/a felülvizsgálati időszakban pedig 31 százalékponttal nőtt.

(89)

A termelési kapacitás 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben mintegy 488 000 tonnának felelt meg, 2011-ben/a felülvizsgálati időszakban pedig 9 %-kal csökkent. A csökkenés arra vezethető vissza, hogy a mintába felvett uniós gyártók egyike bezárta az egyik üzemét.

(90)

2008-ban 76 %-os volt a kapacitáskihasználás; 2009-ben 57 %-ra, 2010-ben tovább, 47 %-ra esett vissza, mielőtt 2011-ben/a felülvizsgálati időszakban 77 %-ra emelkedett volna. A teljes figyelembe vett időszak folyamán a kapacitáskihasználás stabilnak bizonyult, mivel a csökkenő termelés összhangban volt a csökkenő termelési kapacitással.

(91)

Az uniós gazdasági ágazat kiskereskedelmi márkanevű, független vevők részére szánt termékeinek értékesítéseit az uniós piacon először 2009-ben 6 %-os csökkenés, majd 2010-ben 17 százalékpontos és 2011-ben további 24 százalékpontos növekedés jellemezte. 2011-től a felülvizsgálati időszakig ezen értékesítések ismét emelkedtek, mégpedig 4 százalékponttal. Összességében 2008 és a felülvizsgálati időszak között ezen értékesítések mintegy 31 %-kal növekedtek.

(92)

Az uniós gazdasági ágazatnak az Unió piacán, független fogyasztók részére (saját és a kiskereskedelmi márkanéven) történő összesített értékesítései többé-kevésbé hasonló, bár kevésbé hangsúlyos tendenciát mutatnak. 2009-ben először 5 %-kal csökkentek, majd 2010-ben 12 százalékponttal és 2011-ben tovább, 14 százalékponttal emelkedtek. 2011-től a felülvizsgálati időszakig ezen értékesítések ismét csökkentek, mégpedig 2 százalékponttal. Összességében 2008 és a felülvizsgálati időszak között ezen értékesítések mintegy 19 %-kal növekedtek.

(93)

Az uniós gazdasági ágazatot 2008-ban és 2009-ben 83 %-os piaci részesedés jellemezte, amely 2010-ben 88 %-ra, majd 2011-ben 91 %-ra emelkedett, mielőtt a felülvizsgálati időszakban enyhén, 90 %-ra csökkent volna. Összességében az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszak során 7 %-kal nőtt.

(94)

2008 és a felülvizsgálati időszak között – amelyre az uniós fogyasztás 9 %-os növekedése volt jellemző – az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon kiskereskedelmi márkanéven eladott értékesítési mennyiség 31 %-kal emelkedett, míg az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon a saját és a kiskereskedelmi márkanéven eladott értékesítési mennyiség 19 %-kal nőtt. 2008 és a felülvizsgálati időszak között az uniós gazdasági ágazat hozzávetőlegesen 7 százalékponttal növelte piaci részesedését, míg a dömpingelt behozatal piaci részesedése mintegy 6 százalékponttal csökkent. Következésképpen az uniós gazdasági ágazat képes volt arra, hogy kihasználja a növekvő piacot.

(95)

Az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatási szintje 2008 és 2009 között először 17 %-kal, 2010-ben további 5 százalékponttal csökkent, majd 2011-ben/a felülvizsgálati időszakban 11 százalékponttal nőtt. Általánosságban elmondható, hogy az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatási rátája a figyelembe vett időszakban 11 %-kal – azaz mintegy 2 300 főről mintegy 2 000 főre – csökkent.

(96)

Az uniós gazdasági ágazat munkaerejének termelékenysége – amelynek mutatója a tonnában kifejezett termelt mennyiség/fő/év – 2009-ben az egy munkavállalóra jutó 163 tonnáról 10 %-kal, majd 2010-ben tovább, 10 százalékponttal csökkent, ezt követően 2011-ben 23 százalékponttal, a vizsgálati időszakban pedig 1 százalékponttal csökkent. Az uniós gyártók termelékenysége a figyelembe vett időszak során összesen 4 %-kal emelkedett. Ez a fejlemény azt a tényt tükrözi, hogy munkaerő nagyobb mértékben csökkent mint a termelés.

(97)

Az uniós gazdasági ágazat kiskereskedelmi márkanéven forgalmazott termékeinek független fogyasztók felé történő értékesítéseire alkalmazott egységárai 2009-ben 7 %-kal nőttek, majd 2010-ben 8 százalékponttal, 2011-ben pedig tovább, 5 százalékponttal csökkentek. 2011-től a felülvizsgálati időszakig az említett árak 3 százalékponttal emelkedtek. Összességében az említett árak a figyelembe vett időszak alatt 3 %-kal, 1 073 EUR/tonnáról 1 041 EUR/tonnára csökkentek.

(98)

Az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon független fogyasztóknak (saját és a kiskereskedelmi márkanév alatt) értékesített termékekre érvényesített értékesítési árai összesítve többé-kevésbé hasonló tendencia szerint alakultak. 2009-ben 5 %-kal emelkedtek, 2010-ben 7 százalékponttal és 2011-ben tovább, 3 százalékponttal csökkentek. 2011-től a felülvizsgálati időszakig az említett árak 2 százalékponttal emelkedtek. Összességében ezen árak a figyelembe vett időszak alatt 3 %-kal, 1 248 EUR/tonnáról 1 215 EUR/tonnára csökkentek.

(99)

A vizsgálat megállapította, hogy a dömping folytatódása és a tényleges dömpingkülönbözetek (44 %-ig terjedő) mértéke nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(100)

A fent megvizsgált makrogazdasági és az alább részletezett mikrogazdasági mutatók szerint a dömpingellenes intézkedések ugyan részben elérték a kívánt eredményt, azaz az uniós gyártókat ért károk megszüntetését, a gazdasági ágazat azonban még mindig sérülékeny és instabil helyzetben van. A nyereségesség szempontjából ugyanis gyenge a thaiföldi importokkal közvetlen versenyben álló kiskereskedelmi márkanevű piaci szegmens teljesítménye. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai ebben a piaci szegmensben a figyelembe vett időszak alatt 3 %-kal csökkentek, míg ugyanebben az időszakban a termelési költségek körülbelül 10 %-kal nőttek. Nyilvánvaló, hogy az uniós gazdasági ágazat nem volt olyan helyzetben, hogy újból fedezni tudja költségeit, ami jelentős veszteségeket eredményezett. Az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat csemegekukorica üzletágában a kiskereskedelmi márkanév kiemelt fontossággal bír (a teljes értékesítési mennyiség 70 %-át és a teljes eladási érték 60 %-át képviseli), hatást gyakorolt az összesített nyereségességre. Ezért nem történt meg az előző dömping utáni helyreállás, és megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazat továbbra is érzékenyen reagál az uniós piacon megjelenő bármilyen dömpingelt behozatalra.

(101)

Az uniós gazdasági ágazat zárókészleteinek szintje a figyelembe vett időszak során folyamatosan csökkent. 2009-ben 2 %-kal, 2010-ben 27 százalékponttal, 2011-ben 2 százalékponttal, a felülvizsgálati időszakban pedig 24 százalékponttal tovább csökkent. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a készletek szintje a szóban forgó gazdasági ágazat tekintetében nem bizonyul megfelelő kármutatónak. Az egyes évek végén jellemző magas készletszint összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy a betakarítás és a konzerválás jellemzően minden év októberében ér véget. Ezért tehát olyan termékek vannak készleten, amelyeket a novembertől júliusig tartó időszakban szállítanak ki.

(102)

2008 és a felülvizsgálati időszak között a munkaerőköltségek 7 %-kal csökkentek. 2009-ben e költségek 16 %-kal, majd 2010-ben további 1 százalékponttal csökkentek, 2011-ben/a felülvizsgálati időszakban pedig 10 százalékponttal emelkedtek. A figyelembe vett időszakra jellemző általános csökkenést a foglalkoztatás csökkenése váltotta ki.

(103)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat nettó értékesítéseinek százalékos arányában kifejezett nyereségessége – amely a termékek kiskereskedelmi márkanéven eladásra szánt értékesítéseiből származik – a 2008-as 5,6 %-os nyereségről a vizsgálati időszakban 5,4 %-os veszteségre esett vissza.

(104)

Az uniós gazdasági ágazat saját és kiskereskedelmi márkanéven forgalmazásra szánt termékei értékesítéseinek nyereségessége szintén a 2008-as 8,5 %-ról a felülvizsgálati időszakban 1,6 %-ra csökkent. A csökkenés mértéke tehát kevésbé hangsúlyos, mint kizárólag a kiskereskedelmi márkanéven történő értékesítések esetében. A nyereségesség csökkenése azzal magyarázható, hogy az értékesítési árak a figyelembe vett időszak során 3 %-kal visszaestek, míg a termelési költségek (túlnyomórészt a feldolgozatlan csemegekukorica és a konzervdobozok költségei) ugyanebben az időszakban 5 %-kal emelkedtek. Nyilvánvaló, hogy az uniós gazdasági ágazat nem volt olyan helyzetben, hogy a megnövekedett termelési költségeket áthárítsa a fogyasztóira.

(105)

A befektetések megtérülése, amelyet a befektetések nettó könyv szerinti értékének százalékában meghatározott (a saját és a kiskereskedelmi márkanéven történő forgalmazásból együttesen származó) nyereségeként fejeznek ki, nagyjából a fenti nyereségességi tendenciát követte. A 2008-as mintegy 24,3 %-os szintről a felülvizsgálati időszak alatt 4,4 %-ra esett vissza, amely a figyelembe vett időszak során 82 %-os csökkenésnek felelt meg.

(106)

A működési tevékenységekből származó nettó pénzforgalom 2008-ban mintegy 27 000 EUR-nak felelt meg. 2009-ben mintegy 23 millió EUR-ra, 2010-ben mintegy 58 millió EUR-ra emelkedett, mielőtt 2011-ben mintegy 8 millió EUR-ra csökkent volna. 2011-től a felülvizsgálati időszakig mintegy 11 millió EUR-ra emelkedett. Az együttműködő uniós gyártók egyike sem jelezte, hogy problémái akadtak volna a tőkebevonás terén.

(107)

Az uniós gazdasági ágazatnak a hasonló termék gyártásába eszközölt éves beruházásai 2008 és 2009 között 45 %-kal nőttek, majd 2009 és 2010 között 34 százalékponttal csökkentek, 2011-ben pedig 57 százalékponttal nőttek, és végül 2011-től a felülvizsgálati időszakig 4 százalékponttal csökkentek. Mindent egybevéve a figyelembe vett időszakban 64 %-kal növekedett a beruházás, amelyet a kapacitásbővítés helyett a meglévő berendezések karbantartására és felújítására fordítottak.

(108)

2008 és a vizsgálati időszak között számos mutató negatívan változott. A befektetések megtérülése csökkent, a termelési mennyiség 8 %-kal visszaesett, a termelési kapacitás 9 %-kal, a foglalkoztatás pedig 11 %-kal csökkent. Az alacsonyabb termelési szintek tekintetében meg kell jegyezni, hogy 2008-ban a terméshozam a vártnál jobb volt, amely ugyanabban az évben az uniós gazdasági ágazatra nézve kedvezőbb eredményekhez vezetett. Ugyanezen időszak alatt a Thaiföldről származó import (amelyet elsősorban USD-ben számláznak) a gyengülő USD miatt sokkal vonzóbbá vált. Ezen, úgy az uniós, mint a thaiföldi csemegekukorica-beszerzésekben bekövetkezett növekedés egybeesett az Unióban tapasztalt gazdasági és pénzügyi válsággal, ami hatást gyakorolt a fogyasztásra. Ennek eredményeként a növekvő uniós termelést nem lehetett teljes mértékben az uniós piacon értékesíteni. Az ezt követő években mindez csökkentett termelési szintet és készletleépítést eredményezett, azonban teljes mértékben nem ad magyarázatot az elszenvedett kárra.

(109)

Az uniós gazdasági ágazat (saját és kiskereskedelmi márkanéven történő) csemegekukorica-értékesítéseinek nyereségessége a figyelembe vett időszak alatt jelentős mértékben csökkent. A kiskereskedelmi márkanevű szegmens, ahol az uniós gazdasági ágazat versenyhelyzetben áll a thaiföldi importokkal, egyértelműen veszteséges (a nyereségességet a következő tendencia jellemzi: a 2008-as 5 %-ot meghaladó nyereség a felülvizsgálati időszakban több mint 5 %-os veszteségre változott). Az uniós gyártók 3 %-kal csökkentették az uniós piacon érvényesített értékesítési áraikat, és – nyereségességük árán – sikerült visszaszerezni piaci részesedésükből. A gazdasági ágazatnak szüksége van a kiskereskedelmi márkanéven történő értékesítésekre, mivel saját márkára nincs elegendő kereslet, és tekintettel arra, hogy a kiskereskedelmi márkanéven történő értékesítések az eladási érték mintegy 60 %-át képviselik, a figyelembe vett időszak során az általános nyereségesség 8,5 %-ról 1,6 %-ra csökkent.

(110)

Egyes mutatók szerint az érvényben lévő intézkedéseknek köszönhetően a gazdasági ágazat visszanyerte pozícióját. A thaiföldi importok mennyisége és megfelelő piaci részesedése a 2008-as 12 %-ról a felülvizsgálati időszakban csaknem a felére, csupán 6 %-ra csökkent. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a 2008-as 83 %-ról a felülvizsgálati időszakban 90 %-ra nőtt. Ezenkívül a felülvizsgálati időszak alatt a thaiföldi importok átlagárai nem kínáltak az uniós gazdasági ágazat árai alá, de ugyanakkor megakadályozták az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy megnövekedett költségeit áthárítsa a fogyasztókra. Más mutatók szintén pozitív tendenciát jeleztek. A kapacitáskihasználás a figyelembe vett időszak alatt 2 %-kal növekedett, és a felülvizsgálati időszak alatt elég magas volt: 77 %. Az uniós gazdasági ágazat kiskereskedelmi márkanéven történő, a thaiföldi importokkal közvetlen versenyhelyzetben álló értékesítéseinek mennyisége 31 %-kal megnőtt, mindkét szegmens összesített értékesítései pedig 19 %-kal növekedtek. A beruházás 64 %-os növekedést mutatott. E tényezők arra utalnak, hogy a gazdasági ágazat képes volt arra, hogy helyreálljon. Nem tudott azonban kielégítő nyereségességi szintet elérni ahhoz, hogy fenntartsa jelentős piaci részesedését egy olyan piacon, ahol kizárólag az uniós gazdasági ágazat és a Thaiföldről származó behozatal áll versenyben (az egyéb harmadik országokból származó import jelenléte ritka és jelentéktelen).

(111)

Az uniós piacon fennálló versenyhelyzet valóban kényes kérdés. Egyrészt a piac egy részén – a saját márkanevű szegmensben – az uniós gazdasági ágazat nem szembesül külső versennyel. A márkatulajdonosok komoly tárgyalási pozícióval rendelkeznek a kiskereskedőkkel szemben, hiszen tulajdonképpen ők diktálják az árakat. A piac a mintába felvett négy gyártóval, amelyek a piaci részesedés 54 %-ával rendelkeznek, konszolidáltnak minősül. Másrészt a kiskereskedők dominálnak a magánmárkanevek szegmensében is. A külső és az Unión belüli verseny miatt az árakra állandó nyomás nehezedik. Ennek eredményeként a thaiföldi importok által az árakra gyakorolt nyomás miatt az uniós gyártók számára nehezebb a termelési költségek növekedését (elsősorban a csemegekukorica, illetve a konzervek vonatkozásában) áthárítani a fogyasztóikra (az uniós gazdasági ágazat termelési költségei a figyelembe vett időszakban 5 %-kal emelkedtek).

(112)

Nyilvánvaló, hogy az uniós gazdasági ágazat képes volt piaci részesedését növelni azáltal, hogy az árakkal szemben a mennyiségeket részesítette előnyben. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a csemegekukorica-üzletág vállalkozásainak többsége (a kiskereskedelmi márkanév) nem tudta fedezni költségeit. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete továbbra is sérülékeny és törékeny.

(113)

Több fél megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat helyreállt számos mutató javulásának köszönhetően és különösen az uniós gazdasági ágazat magas piaci részesedésére és a negatív áralákínálásra tekintettel.

(114)

A Bizottság elismeri, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárról alkotott kép vegyes. A dömpingellenes intézkedések részben teljesítik célkitűzésüket, azaz bizonyos mértékben megszüntetik az uniós gazdasági ágazatnak a Thaiföldről származó dömpingelt behozatalok által okozott kárt. Mindent egybevéve azonban, figyelembe véve különösen az alacsony és csökkenő nyereségességet, az uniós gazdasági ágazat helyzete még mindig sérülékeny.

(115)

A negatív alákínálás és az uniós gazdasági ágazat jelentős piaci részesedése azonban nem vezet automatikusan a kár megszűnéséhez. A Thaiföldről származó folyamatos (44 %-ot elérő dömpingkülönbözeteknek megfelelő) dömpingelt behozatal árleszorítást eredményezett az uniós piacon. Annak érdekében, hogy visszanyerje elvesztett piaci részesedését, az uniós gazdasági ágazat alacsony árakat alkalmazott, amelyek következtében csökkent a nyereségesség.

(116)

Az egyik érdekelt fél állítása szerint a kár értékelését az uniós gazdasági ágazat általános és nem annak egy piaci szegmensére vonatkozó teljesítményére kell alapozni.

(117)

Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan a kár értékelését a Bizottság az uniós gazdasági ágazat általános teljesítményére (saját márka + kiskereskedelmi márkanév), valamint számos kármutató esetében (nyereségesség, értékesítési mennyiség és értékesítési árak) a kiskereskedelmi márkanévre alapozta. Olyan megváltozott körülmények hiányában, amelyek indokolnák az e módszertantól való eltérést, ez utóbbi továbbra is érvényes az uniós ágazat helyzetének értékelésére. A (84) és a (85) preambulumbekezdésben említettek szerint a csemegekukorica piacát még mindig két értékesítési csatorna jelenléte jellemzi, és az együttműködő thaiföldi exportőrök valamennyi behozatala a kiskereskedelmi márkanéven történő értékesítéshez tartozott. Továbbá az alacsony és csökkenő nyereségességre való tekintettel az a tény sem változtatná meg az uniós gazdasági ágazat sérülékeny helyzetére vonatkozó következtetést, ha kizárólag az uniós gazdasági ágazat általános teljesítményét vennénk figyelembe. A fenti megfontolások alapján a Bizottság elutasította az állítást.

(118)

Két érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat teljesítőképességének hiánya az Unión belüli versenyre vezethető vissza.

(119)

Az Unió piacára jellemző versenyhelyzet azonban alapvetően nem különbözik az eredeti vizsgálatra irányadó figyelembe vett időszaktól (két értékesítési csatorna, mintegy 20 uniós gyártó). Mindazonáltal 2002-ben, mielőtt megindult az uniós piacra irányuló, dömpingelt árú thaiföldi export, az uniós gazdasági ágazat összesítve (saját és kiskereskedelmi márkanéven) 20 %-ot meghaladó, illetve kiskereskedelmi márkanéven 17 %-os nyereségszintet ért el. Ez azt mutatja, hogy az Unión belüli verseny nem korlátozza az uniós gazdasági ágazatot a megfelelő haszonkulcsok elérésében. Inkább a dömpingelt behozatal folyamatos jelenléte és az ebből eredő árleszorítás akadályozza az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy emelje árait.

(120)

A fent említett tendenciák alapján úgy tűnik, hogy a dömpingellenes intézkedések részben elérték a kívánt eredményt, azaz megszüntették az uniós gyártókat ért károkat. Másrészről, amint ezt számos kármutató negatív tendenciája jelzi, a gazdasági ágazat helyzete még mindig sérülékeny és instabil.

(121)

A fent említettek szerint a thaiföldi exportőrök szabad kapacitással rendelkeznek, amelynek köszönhetően rendkívül gyorsan meg tudják növelni exportjaikat. Ezenkívül a thaiföldi kereskedelmi statisztikai adatok megerősítik, hogy 2011-ben Thaiföld mintegy 140 000 tonna mennyiséget exportált harmadik országokba, amely az Unióba irányuló thaiföldi exportmennyiség hétszeresének felel meg. Mivel az uniós piaci árak bizonyos harmadik országok piacaihoz képest jövedelmezőbbek, valószínű, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a szóban forgó országokba exportált jelentős mennyiségeket átirányítják az uniós piacra. Ilyen hirtelen fejlemény már az eredeti vizsgálat során is megfigyelhető volt, amelynek során a Thaiföldről származó uniós importok piaci részesedése csupán három év alatt csaknem megkétszereződött, azaz a 2002-es 6,8 %-ról 2005-ben 12,7 %-ra emelkedett.

(122)

Ezért a fentiek alapján az a következtetés vonható le, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén fennáll a kár megismétlődésének a valószínűsége.

(123)

Több érdekelt fél kétségeinek adott hangot a károkozás megismétlődésének valószínűségét illetően. Elsősorban azt állították, hogy az Unió piaca és harmadik országok piacai közötti 5 %-os árkülönbözet túl csekély ahhoz, hogy átirányítsa a csemegekukorica exportját az uniós piacra. Ezt az érvet a (61) preambulumbekezdés már ismertette. Ezen túlmenően a felek állítása szerint a csemegekukorica nem olyan áru, amelyet könnyen át lehet irányítani egyik piacról a másikra. Ezt az állítást azonban nem támasztották alá, és nem felel meg e vizsgálat megállapításainak.

(124)

A kár megismétlődésének valószínűsége ugyan a jövőre vonatkozó értékelés, ez az értékelés azonban a (121) preambulumbekezdésben említett tényeken alapul. Ezért a kérelmet el kell utasítani.

(125)

Az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy a meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió egészének érdekével. A Bizottság az uniós érdeket az összes érintett érdek értékelése alapján határozta meg. Az alaprendelet 21. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt félnek lehetőséget biztosítottak álláspontja ismertetésére.

(126)

A fent említettek alapján az uniós gazdasági ágazat még mindig instabil és sérülékeny helyzetben van. Az intézkedések folytatásából eredő könnyített helyzetet az ágazat arra használná, hogy növelje (különösen a kiskereskedelmi márkanevű) értékesítési árait annak érdekében, hogy megtérüljenek a megnövekedett termelési költségei. Ez lehetővé tenné a gazdasági ágazat számára, hogy javítson pénzügyi helyzetén.

(127)

A Bizottság több mint 40 importőrt/kiskereskedőt és két fogyasztói/kereskedelmi szervezetet kért fel együttműködésre. Csak egy kiskereskedő működött együtt, amelynek importjai a felülvizsgálati időszak alatt a Thaiföldről származó teljes behozatalnak csupán egy kis hányadát képviselték. Teljes forgalmához viszonyítva a csemegekukoricából származó forgalma elhanyagolható mértékű volt. Továbbá a felülvizsgálati időszak alatt a csemegekukorica viszonteladása rendkívül magas nyereséget hozott. Ezek a tényezők arra utalnak, hogy a kiskereskedőket nem érintené aránytalanul súlyosan az intézkedések esetleges meghosszabbítása.

(128)

Ugyanakkor számos kereskedelmi szervezet beadványt nyújtott be, és részt vett a szóbeli meghallgatáson. Állításuk szerint a dömpingellenes intézkedéseket meg kell szüntetni, tekintettel a thaiföldi importok alacsony és csökkenő, ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat magas és növekvő tendenciát mutató piaci részesedésére.

(129)

Ami a fogyasztókat illeti, a csemegekukoricára fordított átlagos kiadások mértéke háztartásonként igen korlátozott, évente legfeljebb 5 EUR. Figyelembe véve a jelenlegi intézkedések mérsékelt szintjét, az intézkedések további alkalmazásának hatása valószínűleg elhanyagolható a fogyasztók szempontjából.

(130)

A fentiek fényében és tekintettel az együttműködés általánosan alacsony fokára, a Bizottság véleménye szerint nem valószínű, hogy a javasolt intézkedések lényegesen érinteni fogják az Unióban a kiskereskedők és a fogyasztók helyzetét.

(131)

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes intézkedések célja nem az, hogy megakadályozzák az intézkedésekkel szabályozott importok Unióba való érkezését, hanem az, hogy felszámolják a folyamatos dömpingelt behozatalból származó torzult piaci körülmények hatását.

(132)

A felülvizsgálati időszak során az uniós fogyasztás 9 %-kal növekedett és mintegy 350 000 tonnát ért el. A figyelembe vett időszak során az uniós gazdasági ágazat kapacitása folyamatosan meghaladta az uniós keresletet, a felülvizsgálati időszakban elérte a 440 000 tonnát. Az uniós gyártók között megfelelő verseny érvényesül. A felülvizsgálati időszak alatti 77 %-os kapacitáskihasználási arány alapján úgy tűnik, hogy az uniós gazdasági ágazatnak van szabad kapacitása arra, hogy további kereslet esetén fokozza termelését. Az egyéb harmadik országokból, különösen az Egyesült Államokból és a Kínai Népköztársaságból származó importok is ki tudják elégíteni a kereslet egy részét. Amint az a fentiekben szerepel, emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes intézkedések célja nem az, hogy megakadályozzák a Thaiföldről az Unióba irányuló importokat. Az intézkedések alacsony szintjére való tekintettel várható, hogy a thaiföldi importok továbbra is bizonyos részesedéssel bírnak majd az uniós piacon.

(133)

A fenti megfontolások alapján nem vonható le az a következtetés, hogy a dömpingellenes intézkedések fenntartása az uniós piacon valószínűleg kínálathiányhoz vezetne, illetve korlátozná a versenyt az uniós piacon.

(134)

A fentiek alapján úgy tűnik, hogy az intézkedések fenntartásából eredő kedvezőtlen hatások korlátozottak lesznek, és semmi esetben sem lesznek aránytalanok az uniós gazdasági ágazat számára az intézkedések meghosszabbítása által biztosított előnyökhöz képest.

(135)

Minden felet értesítettek azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a Bizottság a fennálló intézkedések fenntartását kívánja javasolni. A feleknek megfelelő idő állt rendelkezésükre ahhoz, hogy a tájékoztatást követően benyújtsák észrevételeiket. A benyújtott információkat és észrevételeket a Bizottság indokolt esetben megfelelően figyelembe vette.

(136)

A fent említettekből az következik, hogy az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésében előírtak szerint a Thaiföldről származó egyes elkészített vagy tartósított morzsolt csemegekukorica-termékek behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani. Emlékeztetni kell arra, hogy ezen intézkedések különböző mértékű értékvámokból állnak.

(137)

Az ebben a rendeletben meghatározott és az egyes vállalatokra vonatkozó dömpingellenes vámtételek kizárólag az e vállalatok, így a konkrétan említett jogalanyok által gyártott érintett termékek behozatalára alkalmazandók. A rendelet rendelkező részében névvel és címmel kifejezetten nem említett vállalatok – beleértve a kifejezetten említett vállalatokkal kapcsolatban álló jogi személyeket is – által gyártott érintett termék behozatalai nem részesülhetnek e vámtételek előnyeiből, azokra a „minden más vállalatra” érvényes vámot kell alkalmazni.

(138)

Az ezen egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazására vonatkozó kérelmeket (például a vállalat nevének megváltozását, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) haladéktalanul be kell nyújtani a Bizottsághoz (8). A kérelemnek minden lényeges információt tartalmaznia kell, különösen a vállalat gyártási, valamint belföldi és exportértékesítési tevékenységeinek – például az említett névváltoztatással vagy a gyártási vagy értékesítési egységek módosulásával kapcsolatos – változását. Adott esetben a rendelet az egyéni vámtételek előnyeiből részesülő vállalatok listájának frissítésével megfelelően módosulni fog,