22.10.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 280/26

(1)

A Bizottság 2007. február 2-i levelében felkérte Romániát, hogy a Petrotub Roman S.A. (a továbbiakban: Petrotub) 2003. évi privatizációjával összefüggésben (a privatizációt követően a vállalat új neve Mittal Steel Roman, ezt követően ArcelorMittal Tubular Products S.A. (2) lett – a továbbiakban: AM Roman) adjon tájékoztatást a vállalattal szemben fennálló követelésekről való lemondás és az adósság átütemezése tekintetében.

(2)

A Bizottság 2007. szeptember 25-i levelében értesítette Romániát arról a döntéséről, hogy a Petrotub privatizációjával összefüggő esetleges támogatás tekintetében megindítja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdése (3) szerinti eljárást. Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetésre került (4). A Bizottság felhívta az érdekelteket a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatos észrevételeik benyújtására.

(3)

Románia a 2007. november 26-án kelt és iktatott levelében benyújtotta észrevételeit. Az ArcelorMittal (az anyavállalat) és az AM Roman (az érintett leányvállalat) a 2008. január 28-i keltezésű és 2008. január 29-én iktatott leveleikben nyújtották be észrevételeiket, amelyekről Románia 2008. február 12-én kapott tájékoztatást. Románia a 2008. március 11-én kelt és iktatott levelében adott választ.

(4)

A Bizottság a 2009. február 26-án, 2009. október 8-án és 2010. január 29-én kelt leveleiben további tájékoztatást kért. Románia a kérésre a 2009. április 27-én, 2009. október 19-én és 2010. február 3-án kelt és iktatott levelekben válaszolt.

(5)

Az AM Roman varrat nélküli acélcsöveket gyártó vállalat, amelynek székhelye az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján támogatásban részesülő (5), Roman nevű romániai régióban található. A 2003. évi privatizációt megelőzően az akkor Petrotub néven működő vállalat varrat nélküli acélcsöveket, azaz 6–620 mm átmérőjű és 0,5–70 mm falvastagságú, melegen hengerelt és hidegen hengerelt acélcsöveket gyártott. Ezeket a termékeket az energiaiparban (olaj, gáz, vegyi anyagok, nukleáris és hagyományos energia), valamint a gépgyártásban és az építőiparban széles körben alkalmazzák. A vállalat a privatizációt követően ugyanazon a piacon folytatta tevékenységét. Jelenleg az (ArcelorMittal csoportba tartozó) ArcelorMittal Tubular Products Holding B.V. Rotterdam NLD 69,76 %-os részesedéssel rendelkezik a vállalatban (6).

(6)

2003. július 23-án a román privatizációs ügynökség, az APAPS (jelenleg AVAS) (7) nyilvánosságra hozta a Petrotub vállalatban meglévő 70 %-os részesedésének értékesítésére irányuló szándékát. A privatizációra közbeszerzési eljárás útján került sor. A 6 millió USD (5,1 millió EUR (8)) vételárat tartalmazó adásvételi szerződést 2003. október 28-án írták alá az LNM Holdings NV (jelenleg ArcelorMittal) vállalattal.

(7)

A privatizáció keretében az APAPS a román állam nevében megállapodást kötött arról, hogy 22,5 millió EUR összegű köztartozást leír, a fennmaradó adósságot pedig átütemezi.

(8)

A Petrotub 1998-ban 2011-es lejárattal [30–50] (9) millió DEM [15–25 millió EUR] összegű kereskedelmi hitelt vett fel a Kreditanstalt für Wiederaufbau (a továbbiakban: KfW) német fejlesztési banktól abból a célból, hogy a Mannesmann AG-tól új hengersort vásároljon. A KfW finanszírozási csomagjának egyes részeit a Németország és Ausztria által nyújtott állami garanciák, illetve a Banca Comercială Română (BCR) román bank által nyújtott bankgarancia biztosították. A német állami garanciára a román állam viszontgaranciát vállalt. A román viszontgarancia a 30–50 millió DEM összegű teljes KfW-hitel 85 %-át fedezte. Románia egyszeri [3–7 %-os] díjat számított fel a Petrotubnak.

(9)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban értesítette Romániát arról, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának jogalapját a Románia csatlakozási szerződésének mellékletét képező jegyzőkönyv VII. mellékletének az acélipar szerkezetátalakításáról szóló B. szakasza biztosítja (a továbbiakban: VII. melléklet), továbbá arról, hogy mivel a VII. melléklet a román csőgyártóknak a privatizáció idején fennálló jogi helyzetét illetően nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket, a Bizottság az AM Romannak nyújtott állami támogatás meglétét és összeegyeztethetőségét az említett alapon vizsgálja.

(10)

A Bizottság megjegyezte, hogy az (5,1 millió EUR) összegű vételár nem fedezte azt a veszteséget, amelyet az állam azáltal szenvedett el, hogy a román privatizációs ügynökség, az APAPS a privatizáció keretében lemondott a 22,5 millió EUR összegű köztartozásról.

(11)

Románia a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását megelőzően benyújtott egy külső tanácsadó (10) által készített jelentést annak alátámasztására, hogy az adott feltételek mellett a privatizáció jelentette a legelőnyösebb megoldást az állam számára.

(12)

A jelentés szerint a román állam a privatizáció révén került a legelőnyösebb helyzetbe. Az alábbi táblázat azokat a becsült összegeket hasonlítja össze, amelyekhez az egyes hitelező közintézmények a privatizáció, illetve a felszámolás során juthattak (11).

(13)

A jelentés azon a feltevésen alapult, hogy felszámolás esetén sor került volna az 1998-ban vállalt garancia igénybevételére és az állam (a Pénzügyminisztériumon keresztül) köteles lett volna kifizetni a Petrotub által a KfW-től 1998-ban felvett hitel fennmaradó összegét, azaz [15–25] millió EUR-t. Más szóval a felszámolási forgatókönyv szerint az állam végül mindössze [2–9] millió EUR összeghez jutott volna, ami kevesebb, mint a privatizáció révén befolyt összesen [4–9] millió EUR.

(14)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban megkérdőjelezte, hogy a privatizációs és a felszámolási forgatókönyvek kimenetelét az állam vonatkozásában a szakértői jelentés állításával összhangban összesítve, vagy a HAMSA-ügyben született ítéletnek (12) megfelelően minden egyes állami hitelező esetében külön-külön kellett volna-e figyelembe venni.

(15)

A Bizottság többek között abban a tekintetben is kételyeit fejezte ki, hogy az 1998-as garancia igénybevételének eredményeként bekövetkező [15–25] millió EUR összegű veszteséget a felszámolási eljárás kimenetelének értékelésénél figyelembe lehet-e venni. A HYTASA (13) és a Gröditzer (14) ügyekkel összhangban különbséget kell tenni az államot mint egy vállalat részvényesét, illetve az államot mint hatóságot érintő kötelezettségvállalások között. Ebből következik, hogy egy hatóság kötelezettségvállalásából eredő költségeket nem lehet azon költségek becslése céljából figyelembe venni, amelyeket egy magánszektorbeli részvényes tudott volna vagy lett volna hajlandó vállalni. A Bizottság véleménye szerint az a tény, hogy a román pénzügyminisztérium 1998-ban állami garanciát bocsátott ki a Petrotub számára, azt jelzi, hogy egy magánszektorbeli részvényes nem lett volna abban a helyzetben, hogy ilyen garanciát vállaljon. Az állam az 1998-as garanciát továbbá olyan feltételek mellett vállalta, amely egy magánvállalkozás számára adott esetben elfogadhatatlan lett volna.

(16)

Románia a 2007. november 27-i beadványában főleg azzal érvelt, hogy a Petrotub 2003. évi privatizációja nem jelentett előnyt a Petrotub vagy a vevő számára, ezért az említett gazdasági esemény nem eredményezett az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatást.

(17)

Románia először is hangsúlyozta, hogy a Petrotubot nyílt, átlátható és feltétel nélküli közbeszerzési eljárás keretében értékesítették, ami a román hatóságok véleménye szerint azt mutatja, hogy a Petrotubot piaci áron értékesítették, és hogy a vevőnek a vásárlásból semmiféle előnye nem származott. Másodsorban Románia úgy ítélte meg, hogy úgy járt el, mint ahogyan bármely magánvállalkozás tette volna: a privatizáció és a felszámolási eljárás közül azt a forgatókönyvet választotta, amely kizárólag pénzügyi szempontból a legelőnyösebb volt, anélkül, hogy azokat a nem kereskedelmi jellegű vagy politikai megfontolásokat figyelembe vette volna, amelyeket jellegükből fakadóan egy hatóság vett volna figyelembe.

(18)

A második érvvel kapcsolatban Románia előadta, hogy a nemzeti jogszabályok előírták az AVAS számára, illetve felhatalmazták azt, hogy a privatizáció és a felszámolás általános kimenetelét az állami költségvetésre nézve összességében véve értékelje és hasonlítsa össze. Más szóval a privatizációs ügynökség azt a forgatókönyvet választja, amely az állami költségvetésre nézve összességében véve a legkedvezőbb, csakúgy, mint ahogyan azt egy több hitelezőt magában foglaló nagy holdingtársaság tenné. Ebből a szemszögből nézve – a Bizottság álláspontjával ellentétben – az állam nem értékelhette a privatizáció és a felszámolás kimenetelét az egyes állami szervekre nézve külön-külön, és nem is kellett így tennie.

(19)

Ezenkívül a felszámolás kimenetelének értékelésekor az államnak jogában állt figyelembe venni az 1998-ban vállalt garancia igénybevételével felmerülő veszteséget, mivel az adott feltételek mellett magánbefektető is nyújtott volna a Petrotub számára ilyen garanciát. A vállalatnak a garanciavállalás időpontjában nem voltak nehézségei, és a Petrotubnak felszámított kockázati felár megfelelő ellenszolgáltatás volt egy részvényes által nyújtott olyan garanciáért, amelyet egy akkor jó helyzetben lévő vállalat számára adtak.

(20)

Ezenkívül az 1998-ban vállalt garanciát az állami támogatásokra vonatkozó, abban az időben hatályos jogszabályok alapján kell értékelni. A rövid lejáratú exporthitel-garanciákról szóló, abban az időben alkalmazandó bizottsági közlemény kizárta a hosszú lejáratú exporthitel-garanciákat az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése (akkor az EKSZ 87. cikkének (1) bekezdése) szerinti ellenőrzés hatálya alól (15). Románia kiemelte továbbá, hogy 1998-ban, a garanciavállalás idején a Petrotub csőgyártással foglalkozott, és így az ESZAK acélra vonatkozó fogalommeghatározása, illetve az Európa-megállapodásnak az acéltermékekről szóló 2. jegyzőkönyvének rendelkezései nem vonatkoztak rá.

(21)

Az AM Roman és anyavállalata, az ArcelorMittal maradéktalanul egyetértett Románia érvelésével. A vállalatok kiemelték továbbá, hogy az akkor hatályos román jogszabályok, valamint az Európa-megállapodás állami támogatásokra vonatkozó szabályai szerint a Petrotub részére 1998-ban nyújtott állami garancia nem foglalt magában állami támogatást. Ezenkívül az 1998-ban vállalt garancia egyértelmű és érvényesíthető kereskedelmi kötelezettségvállalást jelentett az állam mint az érintett vállalat többségi részvényese részéről, ezért azt a felszámolás költségeinek becslésekor figyelembe lehet venni. Az ArcelorMittal hangsúlyozta továbbá, hogy a Petrotubot piaci áron vásárolta meg, ezért a privatizációból származó bármilyen esetleges előny – bár nem volt ilyen – mindenképpen az államnál mint eladónál jelentkezett volna.

(22)

Az eljárás a Románia Európai Unióhoz való csatlakozását (2007. január 1.) megelőzően történt eseményekkel foglalkozik. A Petrotubot 2003 októberében privatizálták. A román állam a Petrotub részére 1998-ban garanciát nyújtott a KfW-től új hengersor vásárlása céljából felvett [30–50] millió DEM összegű hitel biztosítékaként. Az 1998-ban vállalt garancia összefügg a 2003-as privatizációval, amennyiben – Románia érvelése szerint – annak költségeit felszámolás esetén figyelembe kell venni, amikor a 2003-as privatizációt a piacgazdasági szereplők tesztje alapján értékelik.

(23)

Az általános szabály szerint az EUMSZ 107–108. cikke nem vonatkozik a csatlakozást megelőzően nyújtott olyan támogatásokra, amelyeket a csatlakozást követően már nem alkalmaznak (16). A Bizottság ettől az általános szabálytól eltérve, tehát kivételes alapon, Románia csatlakozási szerződésének VII. melléklete alapján felülvizsgálhatja a Románia által acélipara szerkezetátalakításával összefüggésben a csatlakozás előtt nyújtott állami támogatást (17).

(24)

A VII. melléklet olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek lehetővé teszik Románia számára, hogy befejezze acéliparának a csatlakozás előtt megkezdett szerkezetátalakítását. Románia acéliparának a csatlakozást megelőzően zajló szerkezetátalakítását az Európa-megállapodás mellékletét képező és a 2002. október 23-án aláírt kiegészítő jegyzőkönyvvel (a továbbiakban: kiegészítő jegyzőkönyv) meghosszabbított hatályú, az ESZAK-acéltermékekről szóló 2. jegyzőkönyv (a továbbiakban: 2. jegyzőkönyv) alapján hajtották végre.

(25)

A 2. jegyzőkönyv egy 1993-tól 1998 végéig terjedő 5 éves „türelmi időt” biztosított Románia számára az ESZAK hatálya alá tartozó acéliparának szerkezetátalakítására. Ezt a „türelmi időt” a 2002. július 29-i tanácsi határozattal jóváhagyott, 2002. október 23-án aláírt kiegészítő jegyzőkönyv alapján 2004 végéig meghosszabbították. A fentiek alapján biztosított teljes „türelmi idő” alatt, azaz 1993-tól 2004 végéig Romániának lehetősége volt a (kiegészítő jegyzőkönyvvel meghosszabbított hatályú) 2. jegyzőkönyvben foglalt feltételek mellett, valamint a Közösség által jóváhagyott nemzeti szerkezetátalakítási program alapján szerkezetátalakítási támogatást nyújtani az acélipari ágazat számára. A Tanács a román nemzeti szerkezetátalakítási programot 2005. július 18-án hagyta jóvá (18).

(26)

A VII. melléklet egy olyan „védelmi mechanizmus”, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy 2007. január 1. (a csatlakozás időpontja) után ellenőrizze a Románia által az acélipari ágazat számára a (kiegészítő jegyzőkönyvvel meghosszabbított hatályú) 2. jegyzőkönyv és a nemzeti szerkezetátalakítási program alapján a csatlakozás előtt nyújtott támogatásokat. A VII. melléklet ezenkívül felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy visszafizettesse azokat a támogatásokat, amelyeket a 2. jegyzőkönyv és a nemzeti szerkezetátalakítási program megszegésével nyújtottak. Ennek megfelelően a VII. melléklet különös szabály, amely – kivételes alapon és az általános rendszertől eltérve – lehetővé teszi a Románia által a román acéliparnak a csatlakozást megelőzően nyújtott támogatás visszamenőleges ellenőrzését és felülvizsgálatát. A Törvényszék a lengyel acélipari vállalatoknak a csatlakozást megelőzően nyújtott állami támogatásokra vonatkozó, közelmúltban hozott ítéleteiben (19) megerősítette a lengyel csatlakozási szerződés mellékletét képező és a VII. melléklettel megegyező rendelkezéseket tartalmazó 8. jegyzőkönyv különös szabályként történő alkalmazását.

(27)

Ezen eljárással összefüggésben a Bizottságnak értékelnie kell, hogy a fenti (23)–(26) preambulumbekezdésben kifejtett, visszamenőleges ellenőrzéssel kapcsolatos kivételes jogköre vonatkozik-e azokra az intézkedésekre, amelyeket Románia a csatlakozás előtt hagyott jóvá a csőgyártók számára. Ennek érdekében értelmezni kell az erre az esetre alkalmazandó jogalapokat, azaz a VII. mellékletet, valamint a 2. jegyzőkönyvet és a kiegészítő jegyzőkönyvet annak megállapítása céljából, hogy azok rendelkezései vonatkoznak-e a Románia által a csőgyártók számára a csatlakozást megelőzően jóváhagyott intézkedésekre.

(28)

Általánosan elismert jogelv, hogy az általános rendszertől eltérő különös szabály rendelkezéseit szűken kell értelmezni. A fent említett jogalap szűk értelmezéséből (lásd a (29)–(43) preambulumbekezdést) az következik, hogy a Bizottság visszamenőleges ellenőrzéssel kapcsolatos kivételes jogköre az ESZAK hatálya alá tartozó gyártóknak a csatlakozást megelőzően nyújtott (esetleges) támogatásokra korlátozódik, tehát nem vonatkozik a csőgyártók számára nyújtott (esetleges) támogatásokra.

(29)

A VII. melléklet 12. és 17. bekezdései előírják, hogy a román acéliparnak a csatlakozást megelőzően nyújtott támogatások tekintetében a Bizottság felügyeleti és visszamenőleges ellenőrzési jogkörrel rendelkezik. A 12. bekezdés felhatalmazza a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy 2009-ig ellenőrizze a román nemzeti szerkezetátalakítási program csatlakozást megelőző és azt követő végrehajtását. A 17. bekezdés felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy (az alábbi (30)–(32) preambulumbekezdésben említettek szerint) visszatéríttesse a VII. melléklet 1–3. bekezdéseinek megszegésével nyújtott állami támogatásokat.

(30)

A VII. melléklet 1. bekezdése előírja, hogy a Románia által a „román acélipar” 1993–2004 közötti szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatás abban az esetben egyeztethető össze a közös piaccal, amennyiben: „[…] az Európa-megállapodásnak az ESZAK-termékekről rendelkező 2. jegyzőkönyve 9. cikkének (4) bekezdésében meghatározott időtartamot 2005. december 31-ig meghosszabbítják”; a nemzeti szerkezetátalakítási programban foglalt feltételeknek eleget tesznek; a nemzeti szerkezetátalakítási program kedvezményezettjei számára 2005. január 1. után további állami támogatást nem nyújtanak; és „[…] a romániai acélipari ágazat számára semmilyen szerkezetátalakítási célú állami támogatást nem nyújtanak vagy nem fizetnek ki 2004. december 31. után”. Az 1. bekezdés előírja továbbá, hogy: „E rendelkezések és az A. függelék alkalmazásában a szerkezetátalakítás céljára nyújtott állami támogatás azokat az acélipari vállalkozásokra vonatkozó intézkedéseket jelenti, amelyek az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülnek, és amelyek a Közösségben alkalmazott rendes szabályokkal összhangban nem tekinthetők a belső piaccal összeegyeztethetőnek.”

(31)

A VII. melléklet 2. bekezdése arról rendelkezik, hogy az 1993–2004 közötti időszakban kizárólag a nemzeti szerkezetátalakítási programban kedvezményezettként feltüntetett (és a VII. melléklet A. függelékében is felsorolt) vállalatok jogosultak állami támogatásra.

(32)

A VII. melléklet 6. bekezdése előírja, hogy a nemzeti szerkezetátalakítási programban kedvezményezett vállalkozásként nem szereplő vállalkozások „nem részesülhetnek szerkezetátalakításra nyújtott állami támogatásban vagy bármely egyéb […] támogatásban”, és nem kell kapacitást csökkenteniük.

(33)

A VII. melléklet 1. bekezdésének első albekezdése kifejezetten a 2002. október 23-án aláírt kiegészítő jegyzőkönyvvel meghosszabbított hatályú 2. jegyzőkönyv 9. cikkének (4) bekezdésére utal. A 2. jegyzőkönyv kizárólag az ESZAK-acéltermékekre vonatkozik és mellékletében fel is sorolja az ESZAK-acéltermékeket. Ez utóbbi az ESZAK-Szerződés I. mellékletében foglalt ESZAK-termékek felsorolásával megegyező jegyzéket tartalmazza, és az „ESZAK-acéltermékek” ESZAK-szerződésben található fogalommeghatározása kifejezetten kizárja az acélcsöveket [„acélcsövek (varratmentes vagy hegesztett) […] rúdacélok és vasöntvények (csövek, szerelvények, és egyéb vasöntvények)”].

(34)

Az ESZAK-Szerződés 2002. július 23-án hatályát vesztette. Ettől az időponttól kezdve az acéliparnak nyújtott állami támogatás az általános EK-rendszer hatálya alá került. Ennek alkalmával úgy határoztak, hogy az európai acélipari ágazat meghatározását kiterjesztik a csőgyártókra is. Ezt a nagyberuházási projektek regionális támogatására vonatkozó, több ágazatot érintő keretrendszer (20) 27. cikke és B. melléklete kodifikálta, amely az uniós acélipari ágazat fogalommeghatározásába belefoglalta a varrat nélküli csöveket és a (406,4 mm-t külső átmérőt meghaladó) nagyméretű hegesztett csöveket. Az acélágazat kibővített fogalommeghatározását a későbbiekben átvette a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális támogatásról szóló iránymutatás (21) I. melléklete és az általános csoportmentességi rendelet (22) 2. cikkének 29. pontja.

(35)

Mindazonáltal sem a 2. jegyzőkönyvet, sem a kiegészítő jegyzőkönyvet nem módosították annak érdekében, hogy azok magukban foglalják az uniós acélipari ágazat csőgyártókat is tartalmazó kibővített fogalommeghatározását. A 2. jegyzőkönyv 1997. december 31-én hatályát vesztette. A kiegészítő jegyzőkönyv a 2. jegyzőkönyv hatályát 1998. január 1-jétől további 8 évre vagy Románia csatlakozásának időpontjáig (amelyik előbb következik be) meghosszabbította. A kiegészítő jegyzőkönyv általában véve az „acéltermékeket” említi, a hatálya viszont kifejezetten a 2. jegyzőkönyv 9. cikkének (4) bekezdéséhez kapcsolódik, amely kizárólag az ESZAK-acéltermékekre vonatkozik. A kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikkének értelmében a 2. jegyzőkönyv hatályát azzal a feltétellel hosszabbították meg, hogy Románia olyan nemzeti szerkezetátalakítási programot és a nemzeti szerkezetátalakítási program kedvezményezettjeire vonatkozóan olyan vállalati szerkezetátalakítási terveket nyújt be a Bizottságnak, „melyek teljesítik az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyve 9. cikkének (4) bekezdésében leírt követelményeket, és amelyeket Románia Állami Támogatást Kezelő Nemzeti Hatósága (Versenytanács) értékelt és jóváhagyott”.

(36)

Azt a következtetést lehet tehát levonni, hogy a VII. melléklet 17. bekezdése – a VII. melléklet 1–2. és 6. bekezdése, valamint a 2. jegyzőkönyv és a kiegészítő jegyzőkönyv alapján értelmezve – nem jogosítja fel a Bizottságot arra, hogy a román csőgyártók számára a csatlakozást megelőzően, különösen az 1993–2004 közötti időszakban nyújtott állami támogatásokat ellenőrizze.

(37)

A vonatkozó jogalapok (azaz a VII. melléklet, valamint a 2. jegyzőkönyv és a kiegészítő jegyzőkönyv – lásd a fenti (29–(36) preambulumbekezdéseket) jogi értelmezésén túlmenően a Bizottság azt is vizsgálta, hogy a Közösség és Románia által 2001-ben elfogadott, az Európa-megállapodásban és a 2. jegyzőkönyvben foglalt, az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések végrehajtási szabályai (a továbbiakban: végrehajtási szabályok (23)) relevánsak-e annak meghatározásakor, hogy a Bizottság a román csőgyártóknak a csatlakozás előtt (esetlegesen) nyújtott támogatások vonatkozásában rendelkezik-e visszamenőleges ellenőrzési jogkörrel.

(38)

Általános elvként a végrehajtási szabályok eljárási szabályzatot határoznak meg, amelyet meg kell különböztetni az Európa-megállapodásban és a 2. jegyzőkönyvben foglalt, állami támogatásokra vonatkozó anyagi jogi szabályoktól. Meg kell jegyezni azonban, hogy a végrehajtási szabályok olyan konkrét rendelkezéseket is tartalmaznak, amelyek a támogatásoknak az Európa-megállapodással és a 2. jegyzőkönyvvel való összeegyeztethetőségének értékelésére vonatkoznak.

(39)

A végrehajtási szabályok 2. cikke (1) bekezdésének első mondata megállapítja, hogy: „Az egyes támogatások odaítélésének és a programoknak az Európa-megállapodással való összeegyeztethetősége értékelése – az e szabályok 1. cikkében foglaltak szerint – az Európai Közösséget létrehozó szerződés 87. cikkében foglalt szabályok alkalmazásából eredő kritériumoknak, köztük a jelenlegi és jövőbeni másodlagos jogszabályoknak, keretrendszereknek, iránymutatásoknak és a Közösségben hatályos államigazgatási aktusoknak, továbbá az Elsőfokú Bíróság és az Európai Közösségek Bírósága ítélkezési gyakorlatának, valamint a Társulási Tanács által a 4. cikk (3) bekezdése szerint hozott határozatának megfelelően zajlik.” Ez a mondat megalapozza azt az általános elvet, hogy az állami támogatásoknak az Európa-megállapodással való általános összeegyeztethetősége értékeléséhez alkalmazott fő kritériumok „fejlődnek” abban az értelemben, hogy beépítik az uniós jogban és ítélkezési gyakorlatban bekövetkező esetleges változásokat/fejleményeket.

(40)

A 2. cikk (1) bekezdésének második mondata különösen a 2. jegyzőkönyv szerinti összeegyeztethetőségi kritériumokra hivatkozik: „Amennyiben a támogatások odaítélése vagy a támogatási programok az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyvének hatálya alá eső termékekre irányulnak, e bekezdés első mondata teljes mértékben alkalmazandó, azzal a kivétellel, hogy az értékelést nem az Európai Közösséget létrehozó szerződés 87. cikkében foglalt szabályok alkalmazásából eredő kritériumok alapján, hanem az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződésben foglalt állami támogatási szabályok alkalmazásából eredő kritériumok alapján kell végezni.” Meg kell jegyezni, hogy e mondat megfogalmazása egyértelműen jelzi, hogy a 2. cikk (1) bekezdése első mondatának hatálya alá tartozó általános támogatások helyzetével ellentétben (lásd a fenti (41) preambulumbekezdést), a 2. jegyzőkönyv hatálya alá tartozó támogatások esetében az összeegyeztethetőségi kritériumok az ESZAK-Szerződésre való hivatkozások révén alakulnak. Az összeegyeztethetőségi kritériumoknak az ESZAK-Szerződés 2002-ben történt hatályvesztését követő alakulásával kapcsolatban nincs konkrét utalás.

(41)

A végrehajtási szabályok 2. cikkének (2) és (3) bekezdése meghatározza azt a mechanizmust, amely révén Romániának figyelembe kell vennie az uniós összeegyeztethetőségi kritériumok változását. Romániát különösen tájékoztatni kell a közösségi összeegyeztethetőségi kritériumok bármely olyan változásáról, amelyet nem tettek közzé, és „amennyiben az ilyen változásokkal kapcsolatban a rájuk vonatkozó hivatalos tájékoztatás kézhezvételétől számított három hónapon belül Románia nem emel kifogást, azok az e cikk (1) bekezdésének rendelkezései szerint az összeegyeztethetőség kritériumává válnak. Amennyiben az ilyen változásokkal kapcsolatban Románia kifogást emel, – az Európa-megállapodás által előírt jogszabályi közelítésre tekintettel – e szabályok 7. és 8. cikkének megfelelően konzultációkra kerül sor.”

(42)

Bár Románia nem emelt három hónapon belül kifogást az ellen, hogy az acélipar közösségi meghatározása 2002-ben kibővült a csőgyártókkal, a közösségi jog változásai egyébként sem vonatkoztak volna az Európa-megállapodás hatályán kívül eső, nevezetesen az ESZAK-Szerződés hatálya alá nem tartozó intézkedésekre. Ezenkívül a VII. melléklet különös szabály, tehát alkalmazási körének meghatározásához a Bizottság nem támaszkodhat az EU acélipari ágazata meghatározásának az ESZAK-Szerződés hatályvesztését követő kibővítésére. Ezért azt a következtetést kell levonni, hogy egyértelmű különbséget kell tenni egyrészt a román acélipari ágazatnak a csatlakozást megelőzően nyújtott állami támogatásokra az Európa-megállapodás szerint alkalmazandó jog „fejlődő” jellege, másrészt a VII. mellékletből, a 2. jegyzőkönyvből és a kiegészítő jegyzőkönyvből eredő, a visszamenőleges ellenőrzéssel kapcsolatos bizottsági hatáskör szükségszerűen szűk értelmezése között.

(43)

A fentiek alapján (lásd különösen a fenti (36) és (42) preambulumbekezdéseket) a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a román csőgyártók számára a csatlakozást megelőzően, különösen az 1993–2004 közötti időszakban nyújtott állami támogatások felülvizsgálata terén a VII. melléklet alapján nem rendelkezik hatáskörrel. A Bizottság az eljárást lezárja, mivel az érintett intézkedések felülvizsgálata nem tartozik a hatáskörébe.