10.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/1

(1)

A Tanács a 91/2009/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: a végleges rendelet) a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára végleges dömpingellenes vámot vetett ki.

(2)

A Kereskedelmi Világszervezet Vitarendezési Testülete 2011. július 28-án elfogadta a Fellebbezési Testület jelentését és a Fellebbezési Testületnek „Az Európai Közösségek – Az egyes Kínából származó vas vagy acél kötőelemek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes intézkedések” ügyről szóló jelentésével módosított vizsgálóbizottsági jelentést (3) (a továbbiakban: a jelentések). Ezek a jelentések megállapították többek között azt, hogy az EU eljárása nem volt összhangban a következőkkel:

(3)

Az eljárást 2012. március 6-án, a WTO-t felhatalmazó rendeletnek megfelelően, az eljárás megindításáról szóló értesítésnek (5) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételével indították meg. Az Európai Bizottság a 91/2009/EK rendeletet eredményező vizsgálat (a továbbiakban: az eredeti vizsgálat) alá vont feleket értesítette az eljárás megindításáról, és arról, hogyan szándékozik figyelembe venni a jelentések megállapításait a végleges rendeletre vonatkozóan.

(4)

Az érintett termék a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek, a rozsdamentes acélból készültek kivételével, pl. facsavarok (az állványcsavarok kivételével), önfúró csavarok, más csavarok és fejescsavarok (anyával vagy alátéttel is, de a legfeljebb 6 mm lyukátmérővel, tömör szelvényű rúdból, profilanyagból vagy huzalból alakított csavarok kivételével, és a vasúti sín szerkezeti anyagának rögzítéséhez használt csavarok és fejescsavarok kivételével), valamint alátétek (a továbbiakban: kötőelemek vagy érintett termék).

(5)

Az érintett termék jelenleg a 7318 12 90, a 7318 14 91, a 7318 14 99, a 7318 15 59, a 7318 15 69, a 7318 15 81, a 7318 15 89, az ex 7318 15 90, az ex 7318 21 00 és az ex 7318 22 00 KN-kódok alá tartozik.

(6)

A jelentések nem befolyásolják a végleges rendelet (40)–(57) preambulumbekezdésében megállapított, az érintett termékre és a hasonló termékre vonatkozó eredményeket.

(7)

A felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben jelzettek szerint a Bizottság újraértékelte az eredeti vizsgálat végleges megállapításait azáltal, hogy figyelembe vette a Vitarendező Testület ajánlásait és határozatait. Az újraértékelés az eredeti vizsgálat során gyűjtött információkon, valamint az értesítés közzétételét követően gyűjtött információkon alapult.

(8)

A dömping és a károkozás eredeti vizsgálata során a 2006. október 1. és 2007. szeptember 30. közötti időszakot (továbbiakban: a vizsgálati időszak) vették figyelembe. Az okozott kár értékelése szempontjából lényeges paraméterek vizsgálata a 2003. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra vonatkozó adatokra terjedt ki (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak).

(9)

Ez a rendelet a végleges rendelet azon aspektusait igyekszik kiigazítani, amelyeket a Vitarendező Testület az általa elfogadott jelentésekben összeegyeztethetetlennek talált, és a végleges rendeletet összhangba kívánja hozni a Vitarendező Testület ajánlásaival és határozataival.

(10)

Ebben a részben az eredeti vizsgálat újraértékelt megállapításai szerepelnek a jelentések ajánlásai és határozatai vonatkozásában, melyek szerint az EU eljárása nem volt összhangban a WTO dömpingellenes megállapodásának 6.10. és 9.2. cikkeivel a kötőelemekre vonatkozó eredeti vizsgálatban az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdése tekintetében.

(11)

Amint az a végleges rendelet (81) és (84) preambulumbekezdésében is szerepel, a mintában szereplő mind az öt exportáló gyártó, valamint három egyénileg megvizsgált exportáló gyártó, akik egyéni elbánást kértek, megfeleltek az egyéni elbánás biztosításához szükséges valamennyi követelménynek az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése szerint. A végleges rendelet (62) és (78) preambulumbekezdésében olvasható, hogy a mintában eredetileg szereplő négy exportáló gyártót, valamint egy egyéni vizsgálat alá vont vállalatot együtt nem működő vállalatoknak tekintettek, mivel a vizsgálat során olyan információt nyújtottak be, amely nem volt összhangban a bizonyítékokkal.

(12)

A jelentésekben szereplő, az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésére vonatkozó ajánlások fényében a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságban működő exportáló gyártókat, hogy vegyék fel vele a kapcsolatot és szolgáltassanak a jelenlegi helyzetük felülvizsgálatához szükséges információt, amennyiben az Európai Unióba irányuló exportjaik a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára vonatkozó, hatályban lévő dömpingellenes intézkedések alá esnek, és ha úgy vélik, hogy az együttműködéstől és az egyéni elbánás kérelmezésétől az EU dömpingellenes alaprendelete 9. cikkének (5) bekezdéséből következő adminisztratív terhek tántorították el őket, vagy az, hogy úgy vélték, nem teljesítik az ott előírt összes kritériumot.

(13)

A Bizottság felkérte ezeket a gyártókat, hogy nyilatkozzanak arról, úgy vélik-e, hogy az EU dömpingellenes alaprendelete 9. cikkének (5) bekezdése által okozott adminisztratív terhek tántorították el őket az együttműködéstől és az egyéni elbánás kérelmezésétől, vagy az, hogy úgy ítélték meg, nem teljesítik az abban előírt összes kritériumot. Ezeket az érdekelt feleket felkérték, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételét követő harminc napon belül jelentkezzenek, és a következő két információelemet terjesszék be:

(14)

Egyes kínai exportáló gyártók aggodalmuknak adtak hangot a Vitarendező Testület jelentéseinek végrehajtási eljárására vonatkozóan, amely az eljárás megindításáról szóló értesítésben szerepel. Különösen azt emelték ki, hogy a közzétett határidőket túl rövidnek tartják. Azt állították, hogy indokolatlan adminisztratív teher nehezedett az exportáló gyártókra, melynek visszatartó hatása van, és megakadályozza őket abban, hogy egyéni elbírálásban részesüljenek.

(15)

Az exportáló gyártók által kifejezésre juttatott aggodalmakat a Bizottság alaptalannak ítélte. A Bizottság megfelelőnek tartotta ezt a határidőt, tekintettel az adminisztratív teherre és az igényelt információ kis mennyiségére. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben kifejtették, hogy egy exportáló gyártó jelenlegi helyzetének felülvizsgálatát akkor vehetik fontolóra, amint beérkezik a következő információt tartalmazó kérelem:

(16)

Ezen információk bekérésének egyetlen célja az volt, hogy a Bizottság beazonosíthassa azokat az exportáló gyártókat, amelyek az eredeti vizsgálat során együtt tudtak volna működni és egyéni elbírálást tudtak volna kérni, de úgy ítélték meg, hogy ettől eltántorították őket. A 30 napos határidőt megfelelőnek tartották egy egyszerű nyilatkozat megtételére és alapvető számadatok megadására, és ez nem tekinthető aránytalan adminisztratív tehernek. A kínai kereskedelmi kamara és egy kínai exportáló gyártó úgy érvelt, hogy a fenti (15) preambulumbekezdésben említett információ kérésével a Bizottság feltételeket kényszerített a kínai exportáló gyártókra, jóllehet a WTO dömpingellenes megállapodása 6.10. és 9.3. cikkének értelmében az egyéni elbánást rendszerint meg szokás adni. Ez a hozzáállás ellentétes volt a Vitarendező Testület jelentéseinek ajánlásaival, és ezek a felek arra kérték a Bizottságot, hogy az érintett kínai exportáló gyártókat hivatalból keressék meg, és jelezzék, hogy egyéni elbánásban fognak részesülni. Ebben a tekintetben a Bizottság úgy véli, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételével, amelyet minden ismert kínai exportáló gyártónak, kereskedelmi szervezeteknek és nemzeti hatóságnak elküldtek, valamennyi kínai exportáló gyártóval kapcsolatba lépett, arra kérve őket, hogy 30 napon belül vegyék fel vele a kapcsolatot, amennyiben az eredeti vizsgálati időszak alatt exportáltak és annak ideje alatt nem jelentkeztek. Ez utóbbi kérdés nem tekintendő „feltételnek”, egyfajta „tesztnek”, amint az említett felek teszik, hanem egyszerű ténymegállapításnak, amellyel bizonyíthatták, hogy valóban érdekelte őket az eredeti vizsgálat. Végül meg kell jegyezni, hogy az exportált termékekre vonatkozó kérdéseket azért tették fel, hogy kiderüljön, módosítani kell-e az eredetileg kiválasztott mintát, és nem kapcsolódnak az egyéni elbánás kérdéséhez. Az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(17)

A 15 vállalat közül, amely az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételét követően jelentkezett, és a határidőn belül érdeklődött:

(18)

Az érdeklődő vállalatoknak lehetőségük nyílt megjegyzéseket fűzni a számukra biztosított információkhoz.

(19)

Arról az exportáló gyártóról, amelyik kijelentette, hogy megfelel a kritériumoknak, és kérvényezte helyzetének kivizsgálását, kiderült, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés 1. pontjában meghatározott kritériumok vonatkoznak rá. Ez az exportáló gyártó egyéni elbánást is kért az alaprendelet 17. cikke (3) bekezdése szerint, azt állítva, hogy ha az eredeti vizsgálat idején nem tántorították volna el, ilyen elbánást kért volna. Figyelembe véve, hogy az eredeti vizsgálat idején minden ilyen kérelmet benyújtó exportáló gyártót az egyenlő bánásmód érdekében egyenként megvizsgáltak, a gyártó kérelmét elfogadták.

(20)

2012. június 6-án értesítést tettek közzé (6) ezen exportáló gyártó, a Bulten Fasteners (China) Co., Ltd (a továbbiakban: BFC) jelenlegi helyzetének felülvizsgálatára irányuló eljárás megindításáról. A vizsgálati időszak alatt az érintett exportáló gyártó által kivitt mennyiség az ezen időszak alatt a Kínai Népköztársaságból érkező teljes export kevesebb mint 0,4 %-át tette ki. Ennek figyelembevételével a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az exportáló gyártók eredeti mintájának módosítására nincs szükség. Kérdőívet küldtek a kínai exportáló gyártónak és azon, Unión belüli kapcsolt vállalatainak, amelyek az eredeti vizsgálati időszak alatt az érintett termék viszonteladásában voltak érintettek.

(21)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a dömping meghatározásához szükségesnek ítélt, és ellenőrző látogatást tett a következő vállalatok telephelyein:

(22)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Vitarendező Testület jelentéseiben az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésére vonatkozó ajánlásoknak megfelelően a BFC-nek egyéni elbánást kell biztosítani.

(23)

Ebben a részben az eredeti vizsgálat újraértékelt megállapításai szerepelnek a jelentések ajánlásai és határozatai vonatkozásában, melyek szerint az EU eljárása nem volt összhangban a WTO dömpingellenes megállapodásának 6.4., 6.2. és 2.4. cikkeivel a kötőelemekre vonatkozó eredeti vizsgálatban a dömping megállapításának egyes szempontjai tekintetében.

(24)

Az egyes kínai exportáló gyártókkal és a kínai kereskedelmi kamarával folytatott nyílt párbeszéd keretében az indiai együttműködő gyártó által eladott termékekre vonatkozó részletesebb információ került a felek birtokába, a WTO Vitarendező Testület által a WTO dömpingellenes megállapodása 6.4., 6.2. és 2.4. cikkeire vonatkozóan tett ajánlások megválaszolása érdekében (lásd a (28)–(58) preambulumbekezdést). Ezek az információk a terméknek különösen azokra a jellemzőire vonatkoztak, amelyeket a rendes érték meghatározásánál tartottak jelentősnek, és amelyeket az érintett termékkel való összehasonlításnál használtak, vagyis arra a tényre, hogy az indiai belföldi értékesítéseket normál és speciális értékesítésekre osztották, és minden egyes ügylet biztonsági kategóriáját is azonosították. Ezután a termékkód-táblázatban szereplő valamennyi erősségi osztályra kiszámították a kilogrammonkénti rendes értéket.

(25)

A Bizottság az összehasonlításnál két lényeges elemre összpontosított, nevezetesen az erősségi osztályra, valamint a normál, illetve speciális kötőelemekre, a végleges rendelet (48)–(50) preambulumbekezdésében megjelöltek szerint. A speciális és normál termékek közötti megkülönböztetést az összehasonlítás új elemeként vezették be a vizsgálat során, és a biztonsági kategóriát, mint a másik fő összehasonlítási kritériumot, az eredeti vizsgálatban részt vevő kínai exportáló gyártók maguk javasolták.

(26)

Amint az a végleges rendelet (56) preambulumbekezdésében is szerepel, az analóg országban gyártott normál kötőelemeket a mintában szereplő kínai gyártók által az EU-ba exportált kötőelemekkel lehetett összehasonlítani, mivel ugyanolyan alapvető fizikai és technikai jellemzőkkel rendelkeznek, mint a Kínai Népköztársaságból exportált termékek.

(27)

A rendes értéket gyártelepi alapon fejezték ki, kiigazítva, az indiai gyártó által végzett minőség-ellenőrzés árat érintő hatásának figyelembevétele céljából. Ezt az ellenőrző lépést Kínában nem végezték el. Következésképpen két lista született a biztonsági kategória szerinti, kilónkénti rendes értékről, kínai jüanban megadva: egy a normál kötőelemekhez, egy pedig a speciális kötőelemekhez.

(28)

2012. május 30-án valamennyi érdekelt fél számára további információkat tettek közzé azokról a terméktípusokról, melyeket a rendes érték és az export ár közötti összehasonlítás céljából használtak. Amint az eljárás megindításáról szóló értesítésben szerepel, valamennyi érdekelt fél számára pontosabb információt nyújtottak a rendes érték meghatározásához megfelelőnek ítélt termékjellemzőkről.

(29)

A tájékoztató tartalma ahhoz a rendes értékhez kapcsolódott, amelyet az indiai együttműködő gyártó által a belső piacon értékesített, érintett termék ára alapján állapítottak meg. Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében az árat az analóg országban érvényes ár vagy számtanilag képzett érték alapján kellett megállapítani. Két indiai gyártó hajlandó volt együttműködni, és kitöltött egy kérdőívet. A kitöltött kérdőívekben benyújtott adatokat e két vállalat létesítményeiben ellenőrizték. Azonban csak az egyik vállalat bocsátott rendelkezésre olyan adatokat, amelyek elég részletesek voltak a rendes érték meghatározásához.

(30)

Amint az a végleges rendelet (90) preambulumbekezdésében is szerepel, „számos importőr és exportőr megkérdőjelezte, hogy megfelelő volna az utóbbi indiai gyártó adatait felhasználni, mivel i. az említett gyártó által az indiai belföldi piacon előállított és értékesített mennyiség állítólag nem reprezentatív a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe exportált mennyiséghez viszonyítva, és ii. az említett indiai gyártónak állítólag kereskedelmi kapcsolatai vannak a panaszt támogató egyik közösségi gyártóval. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy i. az indiai gyártó értékesítési volumenét kellően reprezentatívnak tekintették a megbízható rendes értékek megállapításához, és ii. önmagában attól, hogy az analóg ország gyártójának kapcsolatai vannak egy, a panaszt támogató közösségi gyártóval, az analóg ország még nem válik ésszerűtlen választássá. Azt is meg kell jegyezni, hogy ezek a kapcsolatok a vizsgálati időszak után jöttek létre. A fentiekre tekintettel és mivel más harmadik országok gyártói nem mutattak együttműködést, ésszerű volt Indiát választani analóg országként”.

(31)

Figyelembe véve az indiai piacon fennálló versenyfeltételeket és nyitottságot, valamint azt a tényt, hogy az együttműködő indiai gyártó a kínai exportáló gyártók által értékesített terméktípusokhoz hasonló terméktípusokat értékesített, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy India az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése értelmében megfelelő piaci berendezkedésű harmadik ország.

(32)

A tájékoztató szerint a belföldi értékesítésre vonatkozó adatok kiterjedtek a vizsgálati időszakra, de a termékkódra (a továbbiakban: TK) nem. Az indiai gyártó azonban meg tudta határozni az eladott kötőelemek biztonsági kategóriáját, valamint azt, hogy a végleges rendeletben meghatározott normál vagy speciális kötőelemről volt-e szó. A vizsgálat kezdetén, a termékkód létrehozásának idején még nem merült fel annak szükségessége, hogy a normál és speciális kötőelemek között különbséget tegyenek.

(33)

A Bizottság azonban megjegyezte, hogy ez a különbségtétel hatással van az árak összehasonlíthatóságára, ezért az indiai gyártótól ezt az adatot is kérték, és meg is kapták. Ezért az indiai belföldi értékesítéseket normál és speciális értékesítésekre osztották, és minden egyes ügylet biztonsági kategóriáját azonosították. Ezután a termékkód-táblázatban eredetileg szereplő valamennyi biztonsági kategóriára kiszámították a kilogrammonkénti rendes értéket.

(34)

Az eredeti termékkód további jellemzőit nem használták, nem csak azért, mert az indiai gyártó nem tudott ilyen részletességű adattal szolgálni, hanem a következő okok miatt is:

(35)

A Bizottság ezért a termékek között két lényeges különbséget hangsúlyozott ki: egyfelől a biztonsági kategóriát; másfelől a normál és a speciális kötőelemek közötti különbséget, mely a vevők és a minőség eltéréseit is jelzi.

(36)

A rendes értéket gyártelepi alapon fejezték ki, amiből levontak egy kiigazítást, hogy az indiai gyártó által végrehajtott – de Kínában nem gyakorolt – minőség-ellenőrzés árra tett hatását figyelembe vegyék. Következésképpen két lista született a biztonsági kategória szerinti, kilónkénti rendes értékről, kínai jüanban megadva: egy a normál kötőelemekhez, egy pedig a speciális kötőelemekhez.

(37)

A Bizottság valamennyi érintett felet értesített arról, hogy a rendes értéket nem lehet közzétenni, mivel egyetlen, a belföldi piacon jelen lévő indiai gyártó titkos árait érinti. Az érdekelt feleket azonban arról értesítették, hogy egy 8.8 biztonsági kategóriájú kötőelemnek (a termékkód-táblázatban G-vel jelölve), amely a kínai gyártók által gyakran exportált szabvány típus, a „normál” rendes értékét gyártelepi áron kilogrammonként 9–12 kínai jüanra kalkulálták.

(38)

Egy importőr és négy exportáló gyártó azt állította, hogy a feleknek a további információval kapcsolatos észrevételek megtételére biztosított idő (10 nap) túl kevés. A Bizottság azonban úgy ítéli meg, hogy a fent említett határidő megfelelő, figyelembe véve, hogy az adott információ csak kiegészítése volt az eredeti vizsgálat végén, a végleges rendeletben közzétett információnak. Ezért elfogadhatónak tekinthető az idő, amit ezen további információ vizsgálatára és az észrevételek megtételére biztosítottak.

(39)

Egyes felek állítása szerint a Bizottság kijelentette, hogy a rendes érték megállapításához a fizikai jellemzők tekintetében csak a termékek biztonsági kategóriájára vonatkozó újabb információval rendelkezik. Ezt az állítást el kell vetni. A felülvizsgálat ama szakaszában a Bizottság csupán további felvilágosítást nyújtott arról, hogy az eredeti vizsgálat során hogyan határozták meg a rendes értéket. Fontos hangsúlyozni, hogy a „biztonsági kategóriát ” a kínai exportáló gyártók is az egyik releváns tulajdonságként határozták meg. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a Bizottság nem rendelkezett más fizikai jellemzőre vonatkozó információval.

(40)

Ugyanezek a felek azt állították, hogy a meghallgatások során a Bizottság kijelentette, hogy az exportárak és a rendes érték összehasonlítása céljából történő lehetséges kiigazítás esetén inkább az árelemzés, mint a költségelemzés alapján történő kiigazítást tartaná jobbnak. A Bizottság ugyanis arra világított rá, hogy az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében az összehasonlítást úgy kell elvégezni, hogy az az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket, és ne a költségeket befolyásolókat vegye figyelembe.

(41)

Ezt követően e felek megismételték azon állításukat, hogy kiigazításokat kell végezni annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a gyártási költségekben felmerülő olyan különbségeket, mint a nyersanyag-fogyasztás hatékonyságából adódó különbségek; a huzalalapanyag-fogyasztásban felmerülő különbségek; a villamosenergia-fogyasztásban, a saját előállítású energiában, a munkavállalónkénti termelékenységben, az ésszerű haszonkulcs elérésében és a felszerelésekbe történő beruházással kapcsolatos különbségek. Amint az fent már említésre került, az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése az árra utal, és nem a költségekre. E felek nem tudták bizonyítani, hogy a költségekben jelentkező állítólagos különbségek jelentős árkülönbségekkel jártak. Az olyan átmeneti gazdaságú országokkal kapcsolatos vizsgálatokban, mint amilyen Kína, analóg országot használnak, melynek célja annak elkerülése, hogy olyan árakat és költségeket vegyenek figyelembe, amelyek a nem piacgazdaságú országokban használatosak, mivel ezek nem a rendes piaci erők következtében előálló tényezők. Ezért a rendes érték megállapításához működő piacgazdaságok gyártóinak árai és költségei szolgáltak alapul. Következésképpen a kiigazításokra irányuló kérelmeket, melyek szerint figyelembe kell venni a gyártási költségekben felmerülő különbségeket, elutasították.

(42)

E felek továbbá azzal érveltek, hogy a 2012. május 30-án benyújtott, az indiai gyártó által értékesített termékek jellemzőire vonatkozó kiegészítő információ hiányos volt, mivel állítólag nem tájékoztatott a következő pontokra vonatkozóan: a kötőelemek típusaival kapcsolatos különbségek; a bevonat és a króm alkalmazása; az átmérő és a hosszúság; nyomonkövethetőség; ISO 9000; a hibás termékek arányának számítási egysége; valamint a keménység, hajlíthatóság, erősség, ütésszilárdság és egyéb súrlódási együtthatók jellemzői. A felek arra vonatkozóan is felvilágosítást kértek, hogy az eredeti termékkód további jellemzőit miért nem tekintették relevánsnak. Ezekre a kérdésekre a 2012. július 5-én elküldött és 2012. július 11-én az érdekelt felek számára konzultáció céljából az iratok közé felvett két tájékoztató adott magyarázatot.

(43)

Azt követően, hogy a felek további információt kértek, amint a fenti, (42) preambulumbekezdés említi, 2012. július 5-én egy második tájékoztatót küldtek minden érdekelt félnek. Ebben a következő kiegészítő információk szerepeltek:

(44)

Egyes felek a rendes érték árszintjére vonatkozóan további információt kértek. Amint az alábbi (82) preambulumbekezdés említi, az árszintet nem lehetett felfedni az érdekelt felek számára, mivel egyetlen analóg gyártó áraival kapcsolatos bizalmas információról van szó. 2012. július 5-én azonban közzétették a normál kötőelemekre vonatkozó, biztonsági kategória szerinti rendes érték nem bizalmas verzióját azon kínai exportáló gyártók számára, akik erre vonatkozó további információt kértek, majd az érdekelt felek számára konzultációra az iratok közé felvették. Ebben a tájékoztatóban a Bizottság megadott egy táblázatot, melyben az egyetlen indiai együttműködő gyártó által az indiai belföldi piacon független fogyasztóknak értékesített normál kötőelemek biztonsági kategória szerinti rendes értéke árszintjeinek skálája látható.

(45)

Egyes felek azt is állították, hogy a Bizottság egy 2012. június 26-án tartott meghallgatás során arról tájékoztatta őket, hogy az indiai belföldi értékesítések az eredeti vizsgálatban használt termékkód-táblázat szerint két, „A” és „B” típusú bevonattal rendelkező termékeket érintettek. Ez az állítás megalapozatlan. A Bizottság arról tájékoztatta az említett feleket, hogy a felülvizsgálat adott szakaszában az indiai gyártó által a normál kötőelemeken használt bevonat-típusokat vizsgálta. Egy későbbi, 2012. július 3-i meghallgatás során, és egy 2012. július 11-én az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában elhelyezett tájékoztató révén valamennyi felet arról tájékoztattak, hogy az indiai gyártó a normál kötőelemek gyártása során az „A” típusú bevonatot használja.

(46)

Egy 2012. július 11-i meghallgatás során ugyanezek a felek arra kérték a Bizottságot, magyarázza el, hogyan történt a rendes érték felosztása az indiai gyártó által gyártott speciális és normál kötőelemek között. A Bizottság jelezte, hogy a felosztás a vevők neve alapján történt. A Kereskedelmi Főigazgatóságon működő meghallgató tisztviselő által szolgáltatott jegyzőkönyv azonban azt bizonyítja, hogy a Bizottság a meghallgatás vége előtt úgy nyilatkozott, tisztáznia kell majd ezt a kérdést, és ezt egy későbbi, 2012. július 13-i tájékoztatóban, amelyet a meghallgatáson részt vevő feleknek elküldtek, meg is tette. A tájékoztatót az érdekelt felek számára konzultációra bocsátott aktának a nyilvános változatában elhelyezték. Ezért az említett felek nyilatkozata, amely szerint a Bizottság kijelentette, hogy „a rendes érték normál és speciális kötőelemek közötti felosztása többek között a vevők neve alapján történt”, hiányosnak tekinthető, mivel ezzel a kérdéssel kapcsolatban további információt biztosítottak, amint az alábbi preambulumbekezdés is említi.

(47)

A normál és speciális kötőelemek közötti különbséggel kapcsolatban a Bizottság 2012. július 13-i tájékoztatója a következő magyarázatot adta: „nem lehet kizárni, hogy a gépjárműipar is használ normál kötőelemeket bizonyos alkalmazásokra.” Néhány fél arra hivatkozott, hogy a Bizottság véleménye szerint az autóiparban használt kötőelemeket normál kötőelemeknek is lehetett volna tekinteni. Ez az állítás megalapozatlan. Amint az említett tájékoztatóból is világosan kiderül, a Bizottság azt követően nyilatkozott így, hogy az indiai gyártó nem mellékelt vevőlistát. Mindemellett, amint az eredeti vizsgálat is megállapította, és a 2.7. szakasz ehhez további magyarázatokat fűzött, minőségi és kereskedelmi okokból a gépjárműipari gyártók mindig személyre szabott kötőelemeket rendelnek, hogy megfeleljenek az iparág ISO-szabványainak. Ezért a gyártók a gépjárműiparnak szánt valamennyi kötőelemet speciálisnak tekintik, így Indiában is, az indiai gépjármű-gyártók weboldalain található információk szerint. Mivel az indiai gyártó minden személyre szabott elemet egyértelműen „speciális kötőelemként” határozott meg, a Bizottság úgy véli, hogy a gépjárműiparnak szánt normál kötőelemek az eredeti vizsgálatban nem szerepeltek a normál kötőelemek listáján.

(48)

A kínai kereskedelmi kamara és egy kínai exportáló gyártó a fentiekhez hasonlókat állított arra vonatkozóan, hogy a gépjárműiparnak szánt kötőelemek esetleg részét képezik a rendes értéknek; továbbá azt is állították, hogy azoknak a gépjárműiparban használt kötőelemeknek, amelyek nem egyedi megrendelésre készültek, még egy külön minőségellenőrzésen kell átmenniük, vagy olyan nyomonkövethetőségi követelményeknek kell megfelelniük, amelyek miatt még költségesebb a gyártásuk, és ezért rendes körülmények között speciális kötőelemeknek tekintendők. Azt állították, hogy a Bizottság azon megállapításai, miszerint a csúcsminőségű alkalmazásokra használt, de nem a felhasználó rajzai szerint gyártott kötőelemeket mégis speciális kötőelemeknek kell tekinteni, alaptalanok voltak, és azzal, hogy a tisztességes összehasonlítás elvét megszegte, a Bizottság nem az alaprendelet 2.10. cikkével összhangban járt el. Úgy vélték továbbá, hogy a Bizottságnak az indiai gyártó által végzett felosztáson alapuló megállapításait nem igazolta helyszíni ellenőrzés. A fentiek fényében arra kérték a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a normál és a speciális kötőelemek közötti megkülönböztetést, és amennyiben ez nem lehetséges, térjen át a normál értékre vonatkozó másik adategyüttesre.

(49)

A Bizottságnak a normál és speciális kötőelemek közötti különbségekre vonatkozó érvelését a fenti (47) preambulumbekezdés ismertette. Ami az indiai gyártó által végzett felosztás ellenőrzésének hiányára vonatkozó állítást illeti, a Bizottság számos folyamatkövető vizsgálat (azaz az értékesítési ügyletek egy mintájának a pontosság ellenőrzése céljából folytatott részletes vizsgálata) során ellenőrizte az értékesítési jegyzéket, szabványos ellenőrzési gyakorlat keretében. Ezen kívül az indiai gyártó által megadott értékesítési jegyzék későbbi felosztását a felosztás átlagos árszintjéhez mérték, amint az említett tájékoztató ismertette. Ezért az az állítás, miszerint a Bizottság készpénznek vette az indiai gyártó által szolgáltatott adatokat, alaptalan.

(50)

Emellett az indiai gyártó által a speciális kötőelemek meghatározásához használt kritériumok, azaz a vevő által készített terv elemei, ahogy a (47) preambulumbekezdés említi, megfelelő biztosítékot nyújtanak az adatok megbízhatóságára vonatkozóan. Az eredeti vizsgálatban a Bizottság már kiigazította a rendes értéket, hogy figyelembe vegye az indiai gyártó által alkalmazott minőségellenőrzési eljárásokat, amelyek a mintába felvett kínai gyártók esetében nem léteztek. Ilyen körülmények között a Bizottság nem tekinti szükségesnek, hogy a rendes értékre vonatkozó más adatokhoz folyamodjék, amint azt az érintett felek ajánlották. Végül, amint a végleges rendelet (89) preambulumbekezdésében is említésre került, a Bizottság erőfeszítései ellenére más lehetséges analóg ország gyártói nem ajánlották fel együttműködésüket az eljárás során.

(51)

A rendes érték meghatározásához az indiai analóg ország gyártója által használt adatok felhasználását illetően az Európai Forgalmazók Szövetsége (EFDA) azt állította, hogy az nem megfelelő módszer, figyelembe véve, hogy az indiai gyártó termékskálája, termelési volumene, az ügyfelek profilja, a forgalmazási módja és a piaci pozíciója nem hasonlítható össze a kínai exportáló gyártók helyzetével. A szövetség azt állította továbbá, hogy a kínai árak azért alacsonyak, mert tükrözik a szabvány termékek nagy gyártási volumenének előnyeit, mivel a kínaiak specializált és hatékony gyártók. Továbbá részletesebb információt kért az indiai gyártó normál kötőelemekre vonatkozó árait és termelési mennyiségét illetően. Végezetül az EFDA az Eurostat adataival támasztotta alá azon állításait, miszerint a Kínai Népköztársaság és India exportárainak összehasonlítása két konkrét KN-kód vonatkozásában azt bizonyítaná, hogy e termékek indiai exportja a kínai export kevesebb mint 4 %-át teszi ki, és India e termékeknek nem hitelt érdemlő szállítója az exportpiacok számára.

(52)

Ami az indiai analóg ország gyártójának megfelelő kiválasztását illeti, a fenti (49) preambulumbekezdés utolsó részére utalunk. Arra az általános állításra vonatkozóan, hogy a kínai exportárak a nagy gyártási mennyiségek előnyeit tükrözik, ezeket az állításokat nem támasztották alá és nem számszerűsítették olyan módon, amely elősegíthette volna, hogy a felülvizsgálat adott szakaszában elvégezzék az elemzést. Az indiai gyártóra vonatkozó további adatokra vonatkozó kérést illetően a (82) preambulumbekezdésre utalunk a bizalmas információ tekintetében. Ami azt az állítást illeti, hogy a rendes érték meghatározásához a vizsgálati időszak alatt és után az Indiából érkező export nem volt összehasonlítható a Kínából érkezővel, az alaprendelet értelmében az indiai belföldi árakat kell relevánsnak tekinteni, és nem az indiai exportárakat. Ezért az EFDA állításai megalapozatlanok.

(53)

Az indiai gyártó által használt bevonat kérdését illetően a kínai kereskedelmi kamara és egy kínai exportáló gyártó kétségeit fejezte ki, és arra kérte a Bizottságot, fejtse ki, hogy a bizalmas információ hogyan bizonyíthatja hitelt érdemlően, hogy az indiai gyártó a belföldi piacon csak galvanizált bevonattal ellátott kötőelemeket értékesített. Az ellenőrzés során az indiai gyártó bizonyítékot nyújtott be, amely alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a belföldi piacon értékesített normál kötőelemek galvanizált bevonattal rendelkeztek, amely az eredeti termékkód „A” típusú bevonatának felel meg. E körülmények között a Bizottság úgy véli, hogy az aktákban szereplő bizonyíték elégséges annak a következtetésnek a levonásához, hogy a belföldi piacon értékesített normál kötőelemek galvanizált bevonattal rendelkeztek. Ebben a tekintetben kiigazítás történt a különböző krómtartalmak szerint, amint azt a (81) preambulumbekezdés megemlíti.

(54)

Egyes exportáló gyártók további felvilágosítást és információt kértek, hogy az eredeti vizsgálatban megállapított saját dömpingkülönbözetük esetleges kiigazítását kérhessék, az alábbi megfontolások alapján:

(55)

Az a) pont tekintetében, amint az a 2012. május 30-i tájékoztatóban is említésre került, az indiai együttműködő gyártó által értékesített kötőelemek biztonsági kategóriája a termékkódban szereplő biztonsági mutató volt, amit az összes félnek elküldött kérdőívben használtak. A biztonsági kategória meghatározásához az indiai gyártó a termékkód ugyanazon releváns elemét használta fel, a helyszíni ellenőrzés során ellenőrzött értékesítési listán.

(56)

A speciális és a normál kötőelemek közötti különbség magyarázata a végleges rendelet (54) preambulumbekezdésben található. A „különleges” kötőelemek az ügyfél tervei szerint készülnek. A „normál” kötőelemeket készletre gyártják, és nem egy egyedi vevő előírásai alapján. Teljes mértékben elismerték annak szükségességét, hogy az indiai együttműködő gyártó által gyártott normál és speciális kötőelemeket megkülönböztessék egymástól, és ahogy a végleges rendelet (51) és (54) preambulumbekezdése is megemlíti, az exportár és a rendes érték összehasonlítása a mintába felvett kínai exportáló gyártók esetében a „normális” típusú kötőelemek között történik.

(57)

Tekintettel a b) pontban felmerült kérdésekre, az információk bizalmas jellege miatt nem lehet nyilvánosságra hozni az indiai gyártó által értékesített csavarok és fejescsavarok pontos típusait. Azonban, amint azt fent jeleztük, az összehasonlítás súly alapján történt, ugyanazon a normál vagy speciális kategórián, és a termékkódban meghatározott azonos biztonsági kategórián belül.

(58)

A b) pont alatt felmerült kérdésekre vonatkozóan a bevonatról számos érdekelt fél kért több/további információt. Az eredeti vizsgálat adatait tovább elemezték, és ebből kiderült, hogy az indiai belföldi piacon értékesített normál terméken alapbevonat, azaz galvanizált bevonat volt. Ezt az információt az érdekelt felek által igényelt meghallgatásokon hozták nyilvánosságra, és azokkal az érdekelt felekkel osztották meg, akik ezt kérték, valamint elhelyezték az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktába.

(59)

A mintába felvett két exportáló gyártó további információt kért a bevonatban lévő króm használatát érintő kiigazításokat illetően. Az indiai együttműködő gyártó által szolgáltatott adatokat tovább vizsgálták, és ez a rendes érték kiigazításához vezetett a krómmal kapcsolatos különbségek miatt, amint azt az alábbi (81) preambulumbekezdés kifejti. Ugyanaz a két exportáló gyártó kért további felvilágosítást arra vonatkozóan, hogyan állapították meg a nyereségességet az indiai együttműködő gyártó belföldi értékesítéseinél; vajon a termelési költségeket a termékkód alapján jelentették be, vagy átlagköltségeket alkalmaztak; és a rendes értékbe beleszámították-e a kapcsolt vállalatoknak történt értékesítéseket.

(60)

A rendes értékre vonatkozó minden idevágó információ a végleges rendelet (94) preambulumbekezdésében szerepel. Az is ott szerepel, hogy csak a független vállalatoknak való belföldi értékesítéseket használták fel.

(61)

Ez a két exportáló gyártó később úgy érvelt, hogy súlyos kétségeik voltak arra vonatkozóan, hogy a nyereségességre és a reprezentativitásra irányuló vizsgálatokat megfelelő módon hajtották-e végre. Konkrétabban, a reprezentativitási vizsgálat tekintetében, ezek az exportáló gyártók kételkedtek abban, hogy az indiai gyártó belföldi értékesítéseinek mennyisége a felülvizsgált termékcsoportok vonatkozásában meghaladta az exportált termékek 5 %-át. A reprezentativitási vizsgálat tekintetében kiderült, hogy az olyan esetekben, ahol egy bizonyos terméktípusnál az 5 %-os teszt nem teljesült, a belföldi értékesítések a megfelelő összehasonlításhoz mégis kellő mértékűnek bizonyultak. A nyereségességi vizsgálatot illetően bebizonyosodott, hogy azt terméktípusonként végezték el.

(62)

Tekintettel a c) pont alatti kérdésekre, azaz hogy miért nem használták a rendes érték és az exportár összehasonlításához a teljes termékkódot, a vizsgálat során világossá vált, hogy a teljes termékkód nem lenne megbízható mutató. Először, mert az EU hatóságaival ellentétben sem a kínai, sem az indiai hatóságok nem tesznek különbséget a 10 KN-kód között, amellyel az érintett terméket meghatározzák. Másodszor, amint az a végleges rendelet (48) preambulumbekezdésében szerepel, néhány fél azt állította, hogy a kínai exportáló gyártók által gyártott kötőelemek szabványos termékek (főként 4.8–8.8 biztonsági kategória), amelyek a nyersanyagok, az ellenállás, a bevonat vagy a tanúsítással/biztonsággal kapcsolatos szempontok tekintetében nem rendelkeznek különleges jellemzőkkel; amelyeket alacsony szintű alkalmazásokra szántak (nem ipari használat és általános kereskedelem), nem pedig csúcstechnológiai alkalmazásokra; valamint nem feleltek meg az olyan különleges végfelhasználók szigorú előírásainak, mint például az autóipar, a vegyipar vagy a repülőgépipar.

(63)

Ami a fenti d) pontban felmerült kérdéseket illeti, a „nyomon követhetőség” elemei, a ISO 9000 szabvány, a hibás egységek aránya és más olyan kritériumok, mint „keménység, hajlíthatóság, erősség, ütközőszilárdság és súrlódási együtthatók”, amelyeket két másik exportáló gyártó vetett fel, nem voltak elfogadhatóak, mivel az érintett vállalatok nem tudták kimutatni, hogyan érintik ezek az elemek a rendes érték és az export ár összehasonlíthatóságát.

(64)

Az összehasonlíthatóság állítólagos hiányára vonatkozó konkrét információ híján, valamint az eredeti vizsgálat során az érdekelt felek által tett ajánlásokra tekintettel, figyelembe véve az olyan technikai jellemzőkre vonatkozó, rendelkezésre álló információt, mint például a bevonat, az eredeti vizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy az érdekelt felek által kiemelt fő tényezők és különbségek, különösen a normál és a speciális biztonsági kategória, kellő alapot adtak a rendes érték és az exportárak összehasonlításához.

(65)

2012. július 11-én a Bizottság közzétette a rendes érték fent leírt újraosztályozását, és a fentiek alapján a dömpingkülönbözet újraszámítását javasolta, valamint észrevételek megtételét kérte.

(66)

A fenti (32) preambulumbekezdésben említettek szerint az indiai gyártó az eredeti beadványában termékkódok nélküli, belföldi értékesítési jegyzéket mellékelt. Az egyes eladások egyetlen azonosítója a tételkód volt, azaz egy belső kód minden egyes termék számára, valamint egy szöveglánc a termék leírására, például:

M8X1,25X16 FLANGE SCREW

(67)

A végleges rendelet (48)–(57) preambulumbekezdésében szereplő magyarázatok szerint az indiai vállalat belföldi értékesítéseit normál és speciális kötőelemekre osztotta fel a (77) preambulumbekezdésben említett megkülönböztetés alapján. Következésképpen a belföldi értékesítési jegyzéket két fájlban nyújtották be: „Normál belföldi értékesítési jegyzék” és „Speciális belföldi értékesítési jegyzék”. Azokat az értékesítéseket, amelyek sem a normál, sem a speciális értékesítésekhez nem voltak sorolhatók, kizárták a rendes értékre vonatkozó további számításokból.

(68)

A vizsgálat során az is világossá vált, hogy a rendes érték megállapításához a kötőelem biztonsági kategóriája is szükséges. Az indiai vállalat a biztonsági kategóriát a „Normál belföldi értékesítési jegyzék” és a „Speciális belföldi értékesítési jegyzék” fájlokban soronként határozta meg, és ezeket egy „fokozat” elnevezésű oszlopban helyezte el, jelezve a biztonsági kategóriát, például:

(69)

Az eredeti rendes értéket ezen az alapon számították ki, a normál/speciális felosztást és a biztonsági kategóriát alkalmazva, ahogy a 2012. május 30-i alkalmazási jelentésben szerepel.

(70)

Amint azt az (54) preambulumbekezdés említi, egyes exportáló gyártók további felvilágosítást kértek, arra hivatkozva, hogy a kötőelem bevonata, átmérője és hossza alapján történő összehasonlítás hiányzik, és azzal érveltek, hogy ez hatással lehet az eredetileg kiszámított rendes érték szintjére.

(71)

A termékkód hiányában az egyes ügyletekhez tartozó valamennyi szöveges leírást (az azonos leírással ellátott ügyletek csoportosítását követően) elemezték az értékesített kötőelemek átmérőjének és hosszának megismerése céljából. A fenti példát véve, M8 = átmérő, és 16 = hossz. Ebben az esetben ez egy 8 milliméter átmérőjű, 16 milliméter hosszúságú csavarnak a leírása. Az 1,25 a csavarmenetre vonatkozik, amelyet az érintett termék osztályozásánál nem használtak fel.

(72)

A kínai exportáló gyártók által használt termékkód ezt az adatot kicsit másképp jelzi. A fenti csavar átmérőjét és hosszát „080016”-ként jelölték volna.

(73)

A rendes érték és az exportár egyeztetése érdekében a Bizottság három egyenlő sávba sorolta az átmérőt és a hosszúságot, a 2012. július 5-i második tájékoztató levélnek megfelelően.

(74)

Az indiai gyártó néhány értékesítése kívül esett ezeken a paramétereken, így a rendes érték kiszámításához nem használták fel őket. A fent leírt csavar a felülvizsgált termékkóddal „GSS” = 8.8 biztonsági kategóriába tartozna; kis átmérőjű, és rövidnek minősülne.

(75)

A fenti példából világosan kitűnik, hogy a termék szövegláncos leírása az indiai belföldi gyártó által használt bevonatról nem tartalmaz információt. Ezért a vizsgálati aktát megvizsgálták, hogy nem szerepel-e benne az indiai gyártó által a belföldi piacon értékesített normál kötőelemnél használt, a bevonatra vonatkozó információ. Az aktában szereplő bizalmas információk szerint, melyeket az indiai gyártó telephelyén ellenőriztek, a belföldi piacra szánt normál kötőelemeket galvanizált bevonattal látták el (a termékkód szerinti A típusú bevonat), és ezt az információt a Bizottság 2012. július 5-én valamennyi fél számára közzétette.

(76)

A fenti tájékoztatóra több exportáló gyártó válaszolt. Ezeknek az exportáló gyártóknak a kérésére a Kereskedelmi Főigazgatóságon működő meghallgató tisztviselő elnökletével meghallgatást tartottak, hogy folytassák a párbeszédet a Bizottsággal, és megbeszéljék a felmerült kérdéseket. Az exportáló gyártók főképp a következő kérdéseket érintették:

(77)

A fenti a) pont tekintetében az indiai gyártó belföldi értékesítéseit normál és speciális csoportokra osztotta fel, úgy ítélve meg, hogy az ügyfél tervei szerint készült kötőelemek speciális kötőelemeknek tekintendők, míg az egyéb értékesítések normál kötőelemekre vonatkoztak, azaz nem az ügyfél vagy mások speciális tervének megfelelő termékek.

(78)

A fenti b) pont tekintetében, ahogy az említett érdekelt feleknek a július 11-i meghallgatást követően, 2012. július 13-án elküldött, az aktához tartozó tájékoztatóban is szerepel, a Bizottság megerősítette, hogy mivel hiányzik a vevők neve, a Bizottság a fenti, (47) preambulumbekezdésre hivatkozik. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy az Európai Kötőelemgyártók Szövetsége szerint, „Európában, ha egy vevő – különösen a gépjárműiparban – olyan kötőelemet rendel, melyet tervrajz alapján gyártanak, de amely egyúttal teljes mértékben megfelel a nemzetközi szabványoknak (ISO, EN, DIN, AFNOR, UNI), ezt a terméket a kötőelem gyártója mindenképpen speciális terméknek tekinti, ennek megfelelően sorolja be, a vállalat nemzetközi osztályozásán belül speciálisként, … világszerte, tehát Indiában is így működnek a kötőelemgyártók”. A Bizottság ezért bízik benne, hogy a gépjárműiparnak szánt normál kötőelemek nem szerepeltek az eredeti vizsgálat megállapításaihoz csatolt normál kötőelemek listáján. Ezért ezt a kérést elutasították.

(79)

A fenti c) pont tekintetében egy meghallgatáson az exportáló gyártók felvetették a kiigazítás kérdését, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja értelmében, hogy figyelembe legyen véve az Indiába importált huzal behozatali vámja, amely a rendes érték részét képezi, de a kínai exportárban nincsen benne. Az eredeti vizsgálat idején a mintába felvett kínai vállalatok Kínában gyártott hengerhuzalt vettek.

(80)

Az indiai gyártó által importált nyersanyagra az alapvám (a felmérhető érték 5 %-a), és a vámra kivetett oktatási illeték (az alapvám értékének 3 %-a, valamint a kiegyenlítő vám összege) vonatkozott. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése b) pontja szerint azonban a közvetett adókhoz kapcsolódó kiigazítás akkor kérhető, ha a vámokat a hasonló termékre és az abba fizikailag beépített anyagokra vetik ki, ha a termékeket a belföldi piacon való felhasználásra szánják, és az Európai Unióba exportált termék vonatkozásában nem szednék be, vagy nem térítenék vissza. Érvek és olyan bizonyíték hiányában, miszerint a fent említett, az EU-ba exportáló gyártóknak kedvezne, ha a nyersanyag (huzal) importjára vonatkozó importköltségeket nem szednék be, illetve visszatérítenék, a kérést el kell vetni. Emellett egy ilyen kiigazítás általában nem kérhető olyan esetben, amikor az érintett exportáló gyártó, mint ahogy ennek a felülvizsgálatnak az esetében is, az összes nyersanyagot belföldi szállítóktól szerzi be, és ezért nincs behozatali költsége.

(81)

A fenti d) pontra tekintettel az eredeti vizsgálat aktájában szereplő bizonyíték azt mutatta, hogy az indiai belföldi piacon árusított normál kötőelemeken lévő szabvány bevonat króm Cr3-at tartalmazott, és ezért megfelelt a termékkód azon definíciójának, hogy a bevonat nem tartalmaz hozzáadott krómVI-ot. Ezért újraszámították a dömpingkülönbözetet, az export oldalon a legdrágább krómbevonatot véve alapul, exportár-kiigazítás nélkül. Két exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a bevonattal kapcsolatos információ inkább a jelenlegi helyzetre vonatkozik, és nem a vizsgálati időszakra. Ez nem felel meg a valóságnak. Az eredeti vizsgálat alatt az ellenőrzés során igazolt bizonyítékokat szereztek be, amelyekből kiderült, hogy az eredeti vizsgálati időszak alatt Indiában valamennyi belföldön értékesített normál kötőelem galvanizált bevonattal rendelkezett.

(82)

A fenti e) pont tekintetében megerősíthető, hogy a dömpingkülönbözeteket olyan alapon számították ki, hogy ahol nem volt megfelelő belföldi értékesítés, ott a dömping kiszámításából kizárták az exportügyletet. Egyes felek azzal érveltek, hogy a dömpingkülönbözet kiszámításánál semmi alapja nem volt egyes exportügyletek kizárásának. A mintába felvett valamennyi kínai exportáló gyártó esetében azonban a belföldi és az exportértékesítések között jelentős számú egyezést találtak ahhoz, hogy megfelelően képviselve legyenek a különféle felek értékesítései.

(83)

A fenti f) pont tekintetében a kínai kereskedelmi kamara és egy kínai exportáló azt állították, hogy az indiai gyártó nem indokolta megfelelően, hogy miért nem engedte meg a Bizottságnak a belföldi értékesítései termékkódjaival kapcsolatos konkrét információk közzétételét. A Bizottság a lehető legtöbb információt nyújtotta, betartva ugyanakkor a titoktartási szabályokat, az aktához tartozó számos feljegyzés és a valamennyi érdekelt fél számára hozzáférhető tájékoztatók révén, és meghallgatást biztosított a kínai kereskedelmi kamara és minden olyan kínai exportáló számára, akik ezt kérték. Az indiai gyártó termékkódjainak közzétételére vonatkozó kéréssel kapcsolatban úgy ítéli meg, hogy ezen információ közzététele lehetővé tenné, hogy a többi fél viszonylagos pontossággal ki tudja számolni az indiai gyártó belföldi árait, amit a bizalmas üzleti információk védelme érdekében el kell kerülni. A bizalmas információk védelmének elmulasztásáért a Bizottság ellen kártérítési keresetet nyújthatnának be, és eltántoríthatná a vizsgálatokban való részvételtől az olyan, analóg országokban működő vállalatokat, amelyek önkéntesen együttműködtek volna. A kérést ezért elutasították.

(84)

Figyelembe véve a felülvizsgálatban szereplő kínai exportáló gyártóknak az indiai rendes érték kiszámításához szükséges terméktípusok meghatározására vonatkozó észrevételeit (miszerint a normál és speciális elemekre, valamint a biztonsági kategóriára vonatkozó megkülönböztetésen kívül az átmérő, a hosszúság és a bevonat is fontos), valamint a meghallgató tisztviselő jelenlétében zajló meghallgatásokat és párbeszédeket, az indiai gyártóra vonatkozó adatokat újravizsgálták.

(85)

Az újravizsgálatot követően a Bizottság meg tudta határozni az indiai belföldi piacon értékesített kötőelemek átmérőjét és hosszúságát. Ahhoz, hogy ezeket a kötőelemeket a Kínai Népköztársaságból exportált kötőelemekkel tisztességesen össze lehessen hasonlítani, az átmérőt és a hosszúságot osztályozni kellett, és minden fokozatra ki kellett számítani a rendes értéket. Ezt két, 2012. július 5-i és 11-i, minden érdekelt fél számára hozzáférhető tájékoztatóban részletesen elmagyarázták. A termék osztályokba sorolása révén meg lehetett különböztetni az indiai gyártó által értékesített termékek főbb dimenzióit, és így ez a módszer tisztességes összehasonlítást tett lehetővé a kínai vállalatok exportjaival az érdekelt felek kérésének megfelelően. Ezt követően két exportáló gyártó azt állította, hogy nem volt hiánytalan az információ, és mivel az osztályozás homályos volt és nem megfelelő, ezért nem állt rendelkezésükre elég információ ahhoz, hogy fizikai különbségek miatt kiigazítást kérjenek. Ezeken az általános kijelentéseken túl azonban a két exportáló gyártó nem tett érvényes elfogadható javaslatot, és nem nyújtott be érdemi bizonyítékot. Ezért az állítást elutasították.

(86)

Az Európai Forgalmazók Szövetsége (EFDA) azt állította, hogy az átmérő és a hosszúság használata nem tükrözte a valóságot, és olyan alternatívát javasolt, amely két kritériumot kapcsolt össze, hogy ezzel véleményük szerint elkerülhessék egyes termékek kimaradását; ezt az alternatív megközelítést azonban nem támasztották alá. A Bizottság által javasolt osztályozás nem zárt ki egy terméktípust sem (minden lehetséges átmérő- és hossz-kombinációra kiterjedt), ezért ennek a javaslatnak a vizsgálatát nem lehetett folytatni.

(87)

Valamennyi értékesített normál kötőelemről kiderült, hogy galvanizált bevonattal rendelkezik, így a rendes értéket olyan bevonat alapján számították ki, amely megfelel az „A” típusú termékkódnak. Olyan esetben, amikor a kínai exportáló gyártó nem „A” típusú bevonatú kötőelemeket exportált, az ahhoz legközelebbi bevonat-típust használták, exportár-kiigazítás nélkül.

(88)

A biztonsági kategóriára vonatkozó adatok, a normál és speciális közötti felosztás változatlan maradt.

(89)

Két exportáló gyártó a Kereskedelmi Főigazgatóságon működő meghallgató tisztviselő közbenjárását kérte az indiai analóg gyártó bizalmas adatainak megvizsgálása céljából, és hogy garanciát nyújtson a belföldi értékesítéseinek bizalmas jellegére, valamint a normál kötőelemek bevonatának, a bevonaton lévő krómnak, és a normál kötőelemek hosszával és átmérőjével kapcsolatos információ megszerzésének kérdésére vonatkozóan. Az indiai analóg gyártó bizalmas adatainak vizsgálata után a meghallgató tisztviselő válaszolt a két exportáló gyártó által feltett kérdésekre. A meghallgató tisztviselő jelentését az érdekelt felek számára betekintésre az aktában helyezték el.

(90)

A fent említett kiegészítő információ, tisztázások, meghallgatások és párbeszédek ellenére bizonyos felek továbbra is azt állították, hogy nem rendelkeznek kellő információval ahhoz, hogy kiigazítási kérelmet nyújthassanak be az igazságos összehasonlítás biztosítására. A Bizottság kiterjedt tájékoztatást biztosított a feleknek a rendes érték megállapításához használt termékcsoportokról, a Fellebbezési Testület (7) előírásainak megfelelően. Ezen felül a 2012. május 30-tóljúlius 19-ig terjedő hosszú időszak alatt a Bizottság információt szolgáltatott és minden fél által feltett minden kérdésre válaszolt. Ezen felül további 20 napot biztosított valamennyi félnek arra, hogy az utolsó tájékoztató értesítéssel kapcsolatban kifejtsék észrevételeiket.

(91)

Ugyanazok a felek úgy érveltek, hogy a Fellebbezési Testület jelentésével ellentétesen a Bizottság, indokolás nélkül, nem volt hajlandó információt közzétenni az indiai gyártó azon konkrét termékeiről, amelyeket a rendes érték meghatározásához használtak. A WTO dömpingellenes megállapodásának 6.5. cikke kiköti, hogy a bizalmas információt, vagy a bizalmas alapon nyújtott információt a vizsgáló hatóságok ennek megfelelően kezelik. Ebben az esetben az indiai gyártó a belföldi piacon értékesített terméktípusokra vonatkozó információt bizalmas alapon szolgáltatta, és a vállalat ismételten bizalmas kezelés iránti kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz, melyben kijelenti, hogy továbbra is szigorúan bizalmasnak tekinti az említett információt ahogyan a (82) preambulumbekezdésben szerepel. Ezek a felek azt is állították, hogy a Bizottság nem tudott világos, nyilvánosságra hozható összefoglalót készíteni az indiai gyártó által benyújtott információról, bár a jelentések ezt előírták. A folyamatos párbeszéd részeként, és a fenti preambulumbekezdésekben említettek szerint a Bizottság azonban az indiai gyártóhoz kapcsolódó minden releváns információt közzétett – a bizalmas közlés megszabta kereteken belül – valamennyi érdekelt fél számára, hogy meg tudják védeni saját érdekeiket.

(92)

A rendes értéket kiszámították és az exportárakkal összehasonlították, a fentieknek megfelelően. Ott, ahol az érintett kötőelemek bevonatához króm VI-ot adtak hozzá, az exportárakat kiigazították, hogy eltűnjön az árkülönbözet. A kettő összehasonlítása gyártelepi alapon történt, hasonlóan az eredeti vizsgálatban történtekhez.

(93)

Egy exportáló gyártó az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése a) pontja értelmében, az érintett termék különböző típusainak (hatszögű csavarok, facsavarok, csavarok stb.) eltérő fizikai jellemzőire tekintettel kért kiigazítást. Mivel az érintett exportáló gyártó titoktartási okokból nem fér hozzá a rendes értékre vonatkozó teljes adatokhoz, a vállalat saját exportárait vette alapul annak bizonyítására, hogy az egyes kötőelemek árai mennyire eltérnek egymástól.

(94)

Az eredeti vizsgálatban a rendes érték és az exportár összehasonlítása úgy történt, hogy megkülönböztették a normál és a speciális kötőelemeket, amint az a végleges rendelet (102) preambulumbekezdésében szerepel, valamint meghatározták a biztonsági kategóriát. A teljes termékkódot ebben az esetben nem használták, mivel az analóg országban lévő gyártó nem a termékkód alapján kategorizáltan nyújtotta be az információt, noha úgy kérték tőle. Az eredeti termékkód egyik eleme aszerint határozta meg a különböző kötőelem-típusokat, hogy melyik KN-kód alá tartoztak. Mivel az indiai gyártó ezt az információt nem biztosította, ezt az elemet nem lehetett felhasználni az eredeti vizsgálatban lévő összehasonlításban.

(95)

Az exportáló gyártó által nyújtott információ szerint megalapozott lenne a különböző típusú kötőelemek különbözősége miatti kiigazítás. A javasolt módszert azonban nem tekintették megfelelőnek, mivel a vállalat nem biztosított pontos információt a KN-kód szerinti terméktípusról, a (34) preambulumbekezdés magyarázatai szerint, és amint azt eredetileg kérték. Alternatív megoldásként megvizsgálták az uniós gazdasági ágazat árkülönbségeit az uniós piacon, annak meghatározása érdekében, hogy a különböző kötőelemek között léteznek-e árkülönbségek. Az uniós gazdasági ágazat által szolgáltatott információ az eredeti kérésnek megfelelően a teljes termékkód felhasználásával történt. Ez a vizsgálat megerősítette, hogy az EU piacán az árak a kötőelem típusától függően különböznek. Ezen az alapon megfelelőnek tekintették a rendes érték kiigazítását, hogy tükrözzék ezeket a különbségeket. A kiigazítás alapjául az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árait az uniós piacon 1-nek értékelték, és minden egyes típus saját egyéni értéket kapott, attól függően, hogyan viszonyul az ára az átlagárhoz. Ezeket az értékeket azután arra a rendes értékre alkalmazták, amelyet az exportáló gyártó által gyártott minden egyes típussal való összehasonlításhoz használtak.

(96)

Mivel ezeket a kiigazításokat az uniós piacon értékesített termékek fizikai jellemzőiből adódó különbségek piaci értékének alapján végezték, megfelelőnek vélték, hogy hasonló kiigazításokat tegyenek minden exportáló gyártó dömpingkülönbözetének kiszámításánál.

(97)

Az általános tájékoztató dokumentum közzétételét követően a gépek és elektronikai termékek behozatalával és kivitelével foglalkozó kínai kereskedelmi kamara (China Chamber of Commerce for Import and Export of Machinery and Electronics Products) és egy kínai exportáló azt állította, hogy a Bizottság továbbra is megsérti a WTO dömpingellenes megállapodásának 2.4., 6.2., és 6.4. cikkét azzal, hogy nem szolgáltat megfelelő időben információt, amelynek alapján az exportárat és a rendes értéket összehasonlítják, és felkérte a Bizottságot, hogy tegyen közzé átfogó információt a rendes értékű terméktípusokról, eleget téve kötelezettségeinek, hogy a kínai exportáló gyártóknak lehetőséget biztosítson érdekeik védelmére, ügyük megfelelően informált bemutatására, valamint az exportárak és a rendes érték igazságos összehasonlítására. Nevezett felek ezért arra kérték a Bizottságot, hogy vizsgálja újra a következőket:

(98)

Az a) pont tekintetében a 2012. május 30-i, 2012. július 11-i és július 13-i tájékoztatókban, a 2012. július 31-i általános tájékoztató dokumentumban és különösen a (77)–(96) preambulumbekezdésekben, valamint a konzultációs folyamat alatti meghallgatások során nyújtott információ fényében, a Bizottság szerint az érdekelt feleknek minden olyan információt biztosítottak, amelyet a titoktartási előírások határain belül nyilvánosságra lehetett hozni.

(99)

A b) pont tekintetében annak biztosítására vonatkozóan, hogy a kínai exportáló gyártók által gyártott normál kötőelemeket nem hasonlítják össze az analóg gyártó által gyártott, csúcstechnológiai alkalmazásokra használt kötőelemekkel, ezt a kérdést már a fenti (78) preambulumbekezdés is tárgyalta. Újabb bizonyíték hiányában, és szembesülve nevezett felek bizonyítatlan állításaival, miszerint esetleg nemcsak a gépjárműiparnak szántak csúcstechnológiai alkalmazásokra használt kötőelemeket, a Bizottság úgy véli, hogy az aktában szereplő információ kellőképpen megbízható ahhoz, hogy garantálni lehessen, hogy az említett kínai exportáló exportárainak összehasonlítása céljából csak a normál kötőelemeket használták fel a rendes érték meghatározásához.

(100)

A c) pont és azon állítások tekintetében, melyek szerint a Bizottság nem szolgáltatott információt arról, hogyan tudják a kínai exportáló gyártók alátámasztani a „nyomon követhetőség” elemeire, az ISO 9000 szabványra, a hibás egységek arányára és más olyan kritériumokra, mint „keménység, hajlíthatóság, erősség, ütközőszilárdság és súrlódási együtthatók” (lásd a fenti, (63) preambulumbekezdést) vonatkozó kiigazítási kérelmeiket, valamint a behozatali vámokról (lásd a (79) és (80) preambulumbekezdéseket), a Bizottság a következőket jegyzi meg. Először, emlékeztet arra, hogy ezeket az elemeket a felek úgy hozták fel, hogy további részletekkel nem szolgáltak. Egy 2012. július 11-i, a meghallgató tisztviselő által tartott meghallgatás során a Bizottság a fent említett kérdésekkel kapcsolatos további információ benyújtására kérte a feleket, de nem érkezett be kiegészítő információ. Az exportárak kiigazítására vonatkozó kérelmek tekintetében azon az alapon, hogy figyelembe vegyék az Indiába irányuló hengerhuzal behozatali vámját, és azt, hogy a kínai exportáló gyártók általában olcsóbban férnek hozzá a nyersanyagokhoz, a Bizottság a (80) preambulumbekezdésben részletesen elmagyarázta, miért nem elfogadható ez a kiigazítás. Továbbá, amint az eredeti rendelet (63) preambulumbekezdésében szerepel, a fő nyersanyag – az acélhuzal – költsége alapjában véve nem tükrözte a piaci értéket. Kiderült, hogy a belföldi piacon számlázott acél hengerhuzalok ára jelentősen alacsonyabb volt a más piacokon kapható huzalok áránál. Ezért ezeket a torzított árakat nem lehet a nevezett felek által kért kiigazítások alapjául használni. Ilyen körülmények között a Bizottság nem látja, hogy a kínai kereskedelmi kamara és az exportáló gyártó véleménye szerint milyen további információra lenne szükség e két kiigazítási kérelem alátámasztásához.

(101)

A d) pont tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy „az uniós gyártók rendesérték-típusai és árszintjei, valamint az ebből következő kiigazítások hatása az analóg gyártó rendes érték-típusaira” bizalmas adat és nem hozható nyilvánosságra. A kínai kereskedelmi kamara és egy kínai exportáló gyártó további felvilágosítást kért arról, hogyan történt a bevonat árkülönbségének kiigazítása. Amint a fenti (92) preambulumbekezdésben is szerepel, meg kell jegyezni, hogy a különleges tájékoztatóban a Bizottság jelezte, melyik exportált terméktípusokat igazították ki, és ezzel lehetővé tette, hogy az érintett felek megértsék, hogyan is történt a kiigazítás.

(102)

Az e) pont és azon állítólagos igény tekintetében, hogy minden összehasonlítható exportügyletet figyelembe kell venni a dömpingszámításoknál annak érdekében, hogy a WTO dömpingellenes megállapodása 2.4.2. cikkének megfelelően biztosítani lehessen az árak méltányos összehasonlítását, a Bizottság megjegyzi, hogy éppen az említett felek által benyújtott kérelmet és javaslatokat követően igazították ki a dömpingkülönbözet meghatározásához használt rendes értéket. Az alkalmazott módszer magyarázata a fenti (93)–(96) preambulumbekezdésekben található, és annak oka, hogy a dömping összegét miért azon exportügyletek százalékaként fejezik ki, amelyeket a dömping kiszámításához használtak, az alábbi, (107) és (108) preambulumbekezdésekben szerepel. ami maradéktalanul megfelel a WTO dömpingellenes megállapodása 2.4.2. cikkének, amely az összehasonlítható exportügyletekre hivatkozik. Ebben az esetben az összehasonlításhoz minden összehasonlítható ügyletet felhasználtak (terméktípusok szerint). Ezért volt ésszerű a dömping összegét azon exportügyletek százalékaként kifejezni, amelyeket a dömping összegének kiszámításához használtak.

(103)

Az általános tájékoztatót követően két kínai exportáló gyártó megismételte, hogy kiigazításokat kell végezni az nyersanyagfogyasztás hatékonyságára és a nyersanyaghoz való könnyebb hozzáférésre, a hatékonyabb villamosenergia-fogyasztásra és az alkalmazottak alacsonyabb egyéni termelékenységére vonatkozó állítólagos különbségek miatt. Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálatban egyik kínai exportáló gyártó sem részesült piacgazdasági elbánásban, és költségszerkezetük nem tekinthető olyannak, amely piaci értékeket tükröz és ezért kiigazítások alapjául szolgálhat, különös tekintettel a nyersanyagokhoz való hozzáférésre. Ezen felül meg kell jegyezni, hogy a Kínai Népköztársaságban meglévő gyártási folyamatokat az indiai gyártóéival összehasonlíthatónak ítélték, és az állítólagos különbségekről kiderült, hogy egészen csekélyek. Ebben az esetben kiderült, hogy az indiai gyártó az indiai belföldi piacon sok más gyártóval versenyzett, ezért úgy ítélhető meg, hogy az árai megfelelően tükrözték a belföldi piacon uralkodó helyzetet. Amint az a (41) preambulumbekezdésben is szerepel, a rendes érték meghatározásához működő piacgazdaságok gyártóinak árai és költségei szolgáltak helyettesítőként alapul.

(104)

Ugyanaz a két kínai exportáló gyártó azt hangoztatta, hogy az átmérőre és hosszúságra vonatkozó adatok kategóriákba való összefoglalásakor a Bizottságnak az összehasonlításnál nem kategóriákat, hanem a hosszúságra és átmérőre vonatkozó konkrét adatokat kellene használnia. Először is, amint a fenti (70) preambulumbekezdésben szerepel, egy 2012. június 26-án ugyanazokkal a felekkel tartott meghallgatást követően a Bizottság beleegyezett abba, hogy az átmérő és a hosszúság adatait kategóriákba sorolja, hogy figyelembe vegye a fizikai jellemzők hatását az árakra. Nevezett felek maguk is jeleztek lehetséges kategóriákat, a Bizottság azonban a meghallgatás alatt jelezte, hogy ezeket felül kell vizsgálni, hogy valamennyi exportált típust össze lehessen hasonlítani az indiai gyártó nagyon hasonló típusú termékeivel. Másodszor az említett felek a 2012. július 3-i meghallgatáson tartott prezentációjuk során (példaként) azt állították, hogy az átmérőnek csekély hatása van az egységnyi nyersanyagfogyasztásra. Ezért ezt a kérést a Bizottság elutasította.

(105)

A dömpingkülönbözet meghatározása a rendes érték súlyozott átlagának és az exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján történt.

(106)

A felülvizsgálat hatálya alá tartozó exportőr számára a végleges dömpingkülönbözet a vámfizetés előtti CIF uniós határparitásos importár százalékában kifejezve a következő:

(107)

A felülvizsgált végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti CIF uniós határparitásos importár százalékában kifejezve a következők:

(108)

Egy exportáló gyártó azt hangsúlyozta, hogy a dömpingkülönbözetének kiszámításakor a dömping teljes összegét az összes exportügyletei teljes CIF-értékének százalékaként kellene kifejezni, és nem a dömping összegének kiszámításához használt exportügyletek százalékaként. A vállalat véleménye szerint ellenkező esetben a dömping meghatározásánál nem használt exportügyletek esetében ez a dömping vélelmét jelentené.

(109)

Az exportár és a rendes érték súlyozott átlag alapján megállapított összehasonlítását a kínai exportáló gyártó által gyártott azon típusoknál végezték el, amelyeknek megfelelő típust az indiai gyártó is gyártott és értékesített. Ezt tekintették a legmegbízhatóbb alapnak az exportáló gyártó esetleges dömpingszintjének meghatározásához; pontatlan ténymegállapításokhoz vezetett volna, ha valamennyi exportált típust megpróbáltak volna az indiai exportáló gyártó által gyártott, nagyon hasonló típusokkal párosítani. Ezen az alapon helyénvaló a dömping mértékét azon exportügyletek százalékaként kifejezni, amelyeket a dömping kiszámításához használtak – ez a következtetés minden exportált típusra nézve reprezentatívnak tekinthető. Ugyanezt a módszert alkalmazták a többi exportáló gyártó dömpingkülönbözetének kiszámításakor.

(110)

A felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben jelzettek szerint a Bizottság újraértékelte az uniós gazdasági ágazat definícióját annak érdekében, hogy figyelembe vegye a Vitarendező Testület jelentéseinek ajánlásait, miszerint az EU a WTO dömpingellenes megállapodásának 4.1. cikkével összeegyeztethetetlen módon járt el, amikor az uniós gazdasági ágazat definíciójából kizárta azokat a gyártókat, akik nem akartak részt venni a mintavételben, és azzal, hogy az alaprendelet 4.1. cikkében előírt 25 %-os küszöb véleménye szerint automatikusan az érintett termék teljes uniós termelésének „jelentős részét” képviselte. A Fellebbezési Testület 2011. július 15-én közzétett jelentésének (430) bekezdésében elismeri, hogy „a kötőelem-ágazat szétaprózottsága azonban lehetővé tehetett egy ilyen alacsony arányt, a további információ megszerzésének lehetetlensége miatt, feltéve, hogy a folyamat, amellyel a Bizottság meghatározta a gazdasági ágazatot, nem idézi elő a lényeges torzulás kockázatát. […] azáltal, hogy a belföldi gazdasági ágazat definícióját azokra a gyártókra korlátozza, akik hajlandók részt venni a mintavételben, a Bizottság olyan gyártókat zárt ki, akik releváns információval szolgáltak.” (a kiemelés utólagos). Most ezeket a gyártókat veszik bele az uniós gazdasági ágazat definíciójába.

(111)

Az eredeti vizsgálatban kiderült, hogy a mintavételben résztvevő, és az eredeti vizsgálatban teljes mértékben együttműködő uniós gyártók termelése az érintett termék uniós össztermelésének 27 %-át képviselte. Ezért úgy tekintették, hogy az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében az uniós gazdasági ágazatot e vállalatok alkotják.

(112)

A Vitarendező Testület jelentéseinek következtetései, és valamennyi olyan uniós gyártótól beérkező érvényes jelentkezések alapján, amelyek az egyes Kínai Népköztársaságból származó vas vagy acél kötőelemek behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindításáról szóló értesítés (8) (6) bekezdése b) pontjának i. alpontjában megadott határidőn belül jelentkeztek, és tekintet nélkül arra, hogy jelezték-e, hogy készek részt venni a mintavételben, a Bizottság újra kiszámította, hogy az uniós gazdasági ágazat valójában az érintett termék 2006-os uniós össztermelésének 36,3 %-át képviselte.

(113)

Az uniós gazdasági ágazat definíciójának felülvizsgálatát követően a Bizottság értékelte, hogy a WTO dömpingellenes megállapodás 4.1. cikke értelmében a gazdasági ágazatban gyártott kötőelemek százaléka a becsült össztermelés jelentős részét képviselte-e.

(114)

Amint a végleges rendelet (112) preambulumbekezdésében is szerepel, a vizsgálat szerint a hasonló termék előállításával számos uniós gyártó, a becslések szerint több mint 300 kis- és középvállalkozás (kkv), de néhány nagyobb vállalkozás is foglalkozik. Az eredeti vizsgálat megindításának idején a Bizottság kapcsolatba lépett valamennyi ilyen ismert gyártóval, és felkérte őket, hogy vegyenek részt a vizsgálatban, és adjanak meg bizonyos információkat működésükkel kapcsolatban. Sem az eredeti vizsgálat megindítása idején közzétett, az eljárás megindításáról szóló értesítésben, sem a megindítás napján minden ismert uniós gyártónak elküldött kísérőlevélben nem történt utalás arra a tényre, hogy az együttműködni nem kívánó uniós gyártók által benyújtott információkat nem fogják figyelembe venni.

(115)

Amint ez már említésre került, a legtöbb uniós kötőelem-gyártó kis-, vagy mikrovállalkozás (családi vállalkozások), amelyeknek jellemzően korlátozottak a pénzügyi és emberi erőforrásai, nem tagjai olyan tagállami vagy uniós egyesületeknek, amelyek a vizsgálat során képviselhetnék őket, és a kkv-kre jellemző módon nem rendelkeznek elegendő forrással ahhoz, hogy kereskedelmi ügyekben jártas ügyvédeket és könyvelőket foglalkoztassanak. Az ilyen vizsgálatok során a kisvállalatoknak igen sokat jelent saját bizalmas adataik védelme is, ez létfontosságú számukra. Mindazonáltal igen sok gyártó jelentkezett (összesen 63 uniós gyártó), és adta meg a szükséges információkat. Meg kell említeni, hogy ezek a gyártók kis-és középvállalkozások és nagyobb vállalatok voltak, az egész Európai Unió területéről. A fentiek fényében és ennek az ügynek a konkrét körülményeire való tekintettel, ezek a gyártók, akik az érintett termék uniós össztermelésének 36,3 %-át képviselik, tekinthetők úgy, mint a teljes uniós gazdasági ágazatnak a jelentős része, a WTO dömpingellenes megállapodás 4.1. cikkének megfelelően. Emellett – amint az már említésre került – mivel a vizsgálat megindításakor a legnagyobb uniós gyártók az eredeti eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkeztek, az eredeti vizsgálat mintájában szereplő vállalatok reprezentatívnak tekinthetők, még az után is, hogy az uniós gazdasági ágazat meghatározásába további 18 uniós gyártó is bekerült.

(116)

A kínai kereskedelmi kamara kijelentette, hogy a Bizottság nem teheti meg, hogy csak olyan uniós gyártóktól beérkező adatokat használ fel, akik a (112) preambulumbekezdésben említett határidőn belül jelentkeztek, mivel egyes uniós gyártók szándékosan dönthettek úgy, hogy nem jelentkeznek, mivel nem akartak részt venni a mintavételben, és tudták, hogy válaszaikat emiatt nem veszik majd figyelembe. A kínai exportálók arra kérték a Bizottságot, hogy „kezdje el újra az egész kiválasztási folyamatot, és lépjen kapcsolatba valamennyi uniós gyártóval, annak megemlítése nélkül, hogy a gyártóknak készen kell állniuk a mintavételben való részvételre” (9). A fentiek fényében azonban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem kell újra megnyitni a végső minta kiválasztásának folyamatát, mivel a legnagyobb ismert uniós gyártók már a megindítás szakaszában jelentkeztek. A tájékoztatót követően a kínai kereskedelmi kamara megismételte, hogy nem zárható ki, hogy nagyszámú gyártó azért nem válaszolt a kérdőívre, „mert pontosan tudta, hogy amennyiben nem hajlandó részt venni a mintavételben, az automatikusan a belföldi gazdasági ágazatból való kizárását eredményezné.” Meg kell említeni, hogy az eredeti vizsgálat alatt ugyanezeket az érveket hozták fel azok a kínai exportáló gyártók és európai importőrök, akik a keresetindítási jog ellen érveltek. A végleges rendelet (26) preambulumbekezdése szerint a Bizottság az eljárás kezdeményezését követően jelentős számú uniós gyártóval lépett kapcsolatba, de csak néhányan válaszoltak. Meg kell jegyezni, hogy nem történt utalás a végső mintába való lehetséges felvételükre vonatkozóan. Valójában az uniós gyártóknak a végső mintába való lehetséges felvételük nem függött össze azzal a döntésükkel, hogy az eljárás során jelentkeznek-e, mivel a döntésüket a (115) preambulumbekezdésben kiemeltektől eltérő tényezők befolyásolták. Ezért a Bizottság a neki címzett kérelmet, miszerint ismét végezzen kárfelmérést, elutasította.

(117)

A jelentéseket követően az eredeti vizsgálatban szereplő kárral kapcsolatos megállapításokat újra vizsgálták a (114) preambulumbekezdésnek megfelelően meghatározott uniós gazdasági ágazat szintjén, a termelés, a termeléskapacitás, a kapacitáskihasználás, az értékesítések, az egységárak, a piaci részesedés, a foglalkoztatás és a termelékenység trendjeivel kapcsolatosan, azaz a mintavételben szereplő hat gyártóról és az uniós gazdasági ágazatba jelenleg belefoglalt további 57 gyártóról összegyűjtött információból. A mintavételben szereplő uniós gazdasági ágazatban megismert egyéb kártényezőket illetően, mivel az árukészletre, a jövedelmezőségre, a pénzforgalomra (cash flow), a beruházásokra, a beruházások megtérülésére, a tőke- és befektetés-bevonási képességre és a bérekre vonatkozó információk a mintában szereplő hat uniós gyártó által a kérdőívekre adott ellenőrzött válaszokból származnak, a megállapításokat a felülvizsgálat alátámasztja.

(118)

A rendelkezésre álló információ alapján (lásd a (112) preambulumbekezdést) az uniós gazdasági ágazat termelésre, termelési kapacitásra és kapacitáskihasználásra vonatkozó adatai a következők:

(119)

A 2004 és a vizsgálati időszak közötti jelentős, 29 %-os keresletnövekedés ellenére az uniós gazdasági ágazat termelési volumene a figyelembe vett időszak során végig ingadozott; a vizsgálati időszakban 9 %-kal volt magasabb a 2003-as értéknél az eredeti vizsgálat alatti 6 %-kal szemben, azaz még így is jelentősen alacsonyabb a 29 %-os keresetnövekedésnél.

(120)

A termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás tekintetében az eredeti vizsgálat következtetéseit, jóllehet különböző adatsorokat használva, megerősítették (lásd a végleges rendelet (130)–(133) preambulumbekezdéseit.

(121)

Az alábbi számok a rendelkezésre álló teljes információ (mennyiség és érték) alapján az uniós gazdasági ágazatnak az Unión belüli, független fogyasztók számára történt értékesítéseit mutatják:

(122)

A fenti táblázatban szereplő felülvizsgált adatok megerősítik a végleges rendelet (137)–(140) preambulumbekezdésében leírt megállapításokat, abban a tekintetben, hogy a károkozási tendenciák megerősítést nyertek. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyiségei a figyelembe vett időszak alatt 14 %-kal nőttek az eredeti vizsgálatban szereplő 12 % helyett, és értékben 30 %-kal, a megadott 21 % helyett. Valójában a tendenciák nagyon hasonlóak az eredeti vizsgálatban szereplő tendenciákhoz. Az értékesítési volumen esése 2004 és 2005 között megerősíti a végleges rendelet (139) preambulumbekezdésében említett következtetést, miszerint az uniós gazdasági ágazat nem tudta kihasználni az uniós fogyasztás növekedését, következésképpen az uniós gyártók piaci részesedése 20 %-kal kevesebb mint három év alatt.

(123)

Az uniós gazdasági ágazatban a következőképpen alakult a foglalkoztatás és a termelékenység:

(124)

A fentiek fényében a végleges rendelet (153)–(161) preambulumbekezdésében említett következtetések megerősítést nyertek.

(125)

Amint az eljárás megindításáról szóló értesítésben is szerepel, a Bizottság figyelembe vette a Vitarendező Testület jelentéseinek következtetéseit, amelyek szerint az EU eljárása nem volt összhangban a WTO dömpingellenes megállapodásának 3.1. és 3.2. cikkével a dömpingelt behozatal mennyisége tekintetében a kötőelemekre vonatkozó eredeti vizsgálatban.

(126)

Következésképpen a Bizottság az okozott kárra vonatkozó értékelését újravizsgálta annak fényében, hogy kiderült, egyes exportáló gyártók nem dömpingeltek a vizsgálati időszak alatt. Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálatban két kínai exportáló gyártó nem dömpingelt. A fenti (105) preambulumbekezdésben említettek szerint további egy exportáló gyártóról derült ki, hogy a felülvizsgálat alatt nem dömpingelt. E három exportáló gyártó összes behozatalának mennyisége a vizsgálatai időszak alatt az érintett termék Kínai Népköztársaságból érkező teljes behozatalának csupán 0,01 % és 0,40 % közötti részét tette ki. A Kínai Népköztársaságból érkező behozatal alakulására vonatkozó kárelemzés, amelyet a dömpingelt behozatalok mennyisége alapján a nem dömpingelt behozatalok levonásával végeztek, nem mutat jelentős változást a végleges rendelet (121) preambulumbekezdésében leírt tendenciákhoz képest.

(127)

Amint az eljárás megindításáról szóló értesítésben is szerepel, a Bizottság újraértékelte okozati elemzését, hogy figyelembe vegye a jelentések következtetéseit, melyek szerint az EU eljárása nem volt összhangban a WTO dömpingellenes megállapodásának 3.1. és 3.5. cikkeivel, mivel az EUROSTAT által szolgáltatott általános exportstatisztikát vette figyelembe, és nem az uniós gazdasági ágazat külön exportteljesítményét.

(128)

Az uniós gazdasági ágazat exportteljesítményének elemzése a végleges rendelet (175) preambulumbekezdésében található. Kiderült, hogy a harmadik országokba irányuló export 2006-ban a hasonló termék uniós gazdasági ágazat általi termelésének csak 11 %-át tette ki. Amint azonban a Vitarendező Testület jelentéseiben is hangsúlyozták, az uniós gyártók összes exportjára vonatkozó adatok az Eurostat adataira épültek, és nem az uniós gazdasági ágazat exportjaira. A Vitarendező Testület jelentéseit követően a Bizottság újraértékelte okozati elemzését, megvizsgálta, hogy vajon az újonnan meghatározott uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye tényezőként szerepelhetett-e az ért kár tekintetében. Kiderült, hogy a vizsgálati időszakban a harmadik országokba irányuló export az újonnan meghatározott uniós gazdasági ágazat hasonlótermék-gyártásának csak 3,7 %-át képviselte, és nem 11 %-át, amint az a végleges rendelet (175) preambulumbekezdésében szerepel. 2003 és a vizsgálati időszak között ezek az kivitelek körülbelül 4 %-kal növekedtek. Emellett az export árai az uniós piacon érvényes eladási áraknál folyamatosan lényegesen magasabbak voltak.

(129)

Megállapítható, hogy a harmadik országokba irányuló uniós export nem járult hozzá az Unió gazdasági ágazata által elszenvedett kárhoz. Továbbá a végleges rendelet (184) preambulumbekezdésében olvasható végső következtetés, miszerint a Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatalok az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének értelmében jelentős kárt okoztak az uniós gazdasági ágazatnak, megerősítést nyert.

(130)

Amint az eljárás megindításáról szóló értesítésben is szerepel, a Bizottság felvállalta, hogy újraértékeli a jelentések döntésein alapuló következtetéseket, melyek szerint az EU eljárása nem volt összhangban a WTO dömpingellenes megállapodásának 6.5. és 6.5.1. cikkeivel a bizalmas információk kezelése tekintetében.

(131)

A jelentések nyomán a Bizottság felkérte a két érintett uniós gyártót, hogy nyilatkozzanak arról, miért nem készülhetett nyilvánosságra hozható összefoglaló a bizalmas információkról. A két gyártó további információt szolgáltatott nem bizalmas módon, illetve amennyiben valamilyen információt nem lehetett összefoglalni, megmagyarázták ennek okát. Az e gyártók által biztosított információt minden érdekelt félnek elküldték. Egy uniós importőröket képviselő szövetség kijelentette, hogy a két uniós gyártó által szolgáltatott információ érthetetlen volt, és nem tette lehetővé az EUROSTAT-on mindenki számára hozzáférhető adatok keresztellenőrzését. Erre az érvelésre vonatkozóan meg kell jegyezni, hogy mivel e két gyártó által szolgáltatott információ vállalatspecifikus, nem valószínű, hogy léteznek olyan közforrások, amelyek lehetővé tennék a keresztellenőrzést.

(132)

A kínai kereskedelmi kamara és az Európai Forgalmazók Szövetsége (EFDA) azt állította, hogy a szolgáltatott kiegészítő információ hiányos volt, mivel a 22., 23. és 32–34. táblázatok egyes elemei hiányoztak, ezért eltérnek attól, ahogy a Vitarendező Testület megállapításait alkalmazni kellett volna. Ezen újabb, nem titkos információ közzétételét követően nem érkeztek más észrevételek. Mivel a 32–34. táblázatok az érintett vállalat eladásainak és költségeinek részleteit tartalmazzák, ezt az információt, mely természeténél fogva bizalmas, összefoglalták, hogy tartalmát tekintve némi információt nyújtsanak anélkül, hogy bizalmas információkat hoztak volna nyilvánosságra. A többi információt, amit a 22. (a szállított nyersanyagok típusai és a vásárolt nyersanyag mennyisége), és a 23. táblázatból (az adózás előtti átlagos haszonkulcsnak csak az indexált számadatait adták meg, nincsenek külön adatok az EU-n belüli és kívüli eladásokról) hiányoltak, az érintett uniós vállalat újra benyújtotta az információ jobb megértése érdekében, és a választ bevitték az érdekelt felek számára az irathoz adott, megtekinthető jegyzékbe. Következésképpen a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ebben az ügyben a jelentések ajánlásai teljes mértékben teljesültek.

(133)

Ezen felül az EFDA azt állította, hogy az uniós gyártó által benyújtott 24. táblázatból nem lehetett azt a következtetést levonni, hogy ez a vállalat jelentős kárt szenvedett, mivel a nyereség, a hasznosítás és a teljesítmény tekintetében fokozatos növekedést mutatott. A Bizottság azonban újra felmérte az okozott kárt, a mintavételbe vett hat uniós gyártó adatait is felhasználva, és arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági ágazatot jelentős kár érte, amint azt a fenti (124) preambulumbekezdésben is megerősítette. Az állítás ezért megalapozatlan.

(134)

Végül, amint az eljárás megindításáról szóló értesítés 6. pontjában is említésre került, a WTO dömpingellenes megállapodás 6.5. és 6.5.1. cikkével kapcsolatos, a bizalmas információ kezelésére vonatkozó megállapítást követően, 2012. május 30-án a Bizottság közzétette a kötőelemek uniós termelésére vonatkozó eredetileg bemutatott Eurostat adatokat.

(135)

Amint az eljárás megindításáról szóló értesítésben említésre került, a Bizottság mérlegelni kívánja a kötőelemekre vonatkozó vizsgálatban érintett azon felek észrevételeit, akiket állításuk szerint a piacgazdasági elbánással vagy a Vitarendező Testület bármely egyéb ajánlásával vagy határozatával összefüggésben hátrányosan érintett a megállapítások ismertetése. A Bizottság a Vitarendező Testület jelentéseinek az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésére vonatkozó ajánlásai szerint egy vállalatnak egyéni elbánást biztosított.

(136)

A fent említett megállapításokról valamennyi felet tájékoztatták. Határidőt is megállapítottak számukra, melyen belül a nyilvánosságra hozatalt követően észrevételeiket és nyilatkozataikat benyújthatják. A nyilvánosságra hozatalt követően számos észrevétel érkezett.

(137)

A fentiekből következik, hogy a 91/2009/EK rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára kivetett dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani, és a Bulten Fasteners China behozatalára 0 %-os vámot kell kivetni.

(138)

A fenti felülvizsgálat alapján megállapítható, hogy az eredeti vizsgálatban megállapított kárt okozó dömping megerősítést nyert. A Vitarendező Testület jelentéseinek az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésére vonatkozó ajánlásainak megfelelően azonban egy vállalatnak egyéni elbánást biztosítottak. Ezért a végleges rendelet 1. cikke (2) bekezdését ennek megfelelően módosítani kell. Ugyanezt a cikket abban a tekintetben is módosítani kell, hogy a végleges rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében felsorolt vállalatok tekintetében kiszámított felülvizsgált dömpingellenes vámokat az alábbiak szerint vegye figyelembe: