15.9.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 238/1

(1)

A Bizottság a 258/2011/EU rendeletben (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó kerámialapok behozatalára vonatkozóan.

(2)

2011. május 31-én helyesbítést (3) tettek közzé bizonyos nyomdai hibák kijavítása céljából, különösen egyes kínai exportáló gyártók neveire vonatkozóan, amelyek helytelenül szerepeltek az ideiglenes rendelet I. mellékletében.

(3)

Miután ellenőrizték és indokoltnak találták a helyesbítés közzététele után beérkezett javítási igényeket, megállapították, hogy bizonyos egyéb nevek helyesírása is hibás. Azon vállalatok helyes nevének felsorolása, amelyekre súlyozott átlagos vámot kell alkalmazni, e rendelet I. mellékletében található.

(4)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az eljárást az Európai Kerámiaburkolólap-gyártók Szövetsége (CET) (a továbbiakban: panaszos) kezdeményezte azon gyártók nevében, amelyek termelése a kerámialapok teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 30 %-át teszi ki. Az ideiglenes rendelet (24) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2009. április 1. és a 2010. március 31. közötti időszakra irányult (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák tekintetében a Bizottság a 2007. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) vonatkozóan elemezte az adatokat.

(5)

Azon alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetéséről döntöttek (a továbbiakban: az ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtotta be írásban az ideiglenes megállapításokra vonatkozó észrevételeit. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére és a két érdekelt fél kérésére a meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásokra is sor került.

(6)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához.

(7)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról a főbb tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság a Kínából származó kerámialapok behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetését és az ideiglenes vám révén biztosított összegek végleges beszedését kívánta javasolni. Egyúttal olyan határidőt biztosítottak a felek számára, amelyen belül e tájékoztatást követően ismertethették álláspontjukat.

(8)

Az érdekelt felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket a Bizottság megvizsgálta és adott esetben figyelembe vette.

(9)

Az exportáló gyártók mintájának kiválasztásakor egy jelentkező „vállalatcsoportot” is felvettek a vizsgálatba, mivel az állítólagos csoportban szereplő két gyártó az uniós piacra irányuló együttes exportvolumene alapján a 3. legnagyobb exportőrnek minősült. Ezek a vállalatok bejelentették, hogy kapcsolatban állnak egymással a Közösségi Vámkódex (4) létrehozásáról szóló 2913/92/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 143. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, amely úgy rendelkezik, hogy a feleket egymással kapcsolatban álló partnereknek kell tekinteni, amennyiben azok „jogilag elismert üzlettársak”. A későbbi vizsgálat azonban megállapította, hogy a vállalatok ilyen értelemben nem állnak kapcsolatban egymással, és az ideiglenes rendelet (35) preambulumbekezdésében említettek szerint ezt a két gyártót különálló jogi személynek tekintették.

(10)

Számos exportáló gyártó észrevételt nyújtott be arra vonatkozóan, hogy ezeket a vállalatokat ki kell zárni a mintavételből, mivel téves vagy félrevezető információkat szolgáltatnak. Ezek a gyártók továbbá azt indítványozták, hogy a fentiek értelmében a súlyozott átlagos dömpingkülönbözet kiszámításánál ne vegyék figyelembe a mintavételbe bevont, szóban forgó két vállalatot.

(11)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az e felek által a minta kiválasztása előtt benyújtott információk elégségesnek bizonyultak ahhoz, hogy őket egymással kapcsolatban álló vállalatoknak tekintsék, és az uniós piacra irányuló együttes exportértékesítési volumenük alapján vették fel őket a mintába. Az e két vállalat telephelyein tett ellenőrző látogatásokat követően részletesen megvizsgálták a közöttük fennálló kapcsolatot. A Bizottság ellenőrizte a vállalatok által azon állításuk alátámasztására szolgáltatott adatokat, hogy a vállalatok egymással kapcsolatban állnak, és – a vállalatok által ez ügyben közölt véleményével ellentétben – nem találta azt kielégítőnek a kapcsolat igazolására nézve. Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy e vállalatok nem tekinthetők egymással kapcsolatban álló üzlettársaknak a 2454/93/EGK rendelet 143. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében. Mivel a vállalatok együttműködtek a vizsgálatban, azt is beleértve, hogy adatokat szolgáltattak állítólagos kapcsolatukra vonatkozóan, a Bizottság megállapította, hogy nincs oka annak, hogy kizárják őket a mintavételből. A fenti körülmények miatt ezt az állítást elutasították.

(12)

Ezenkívül – még azon feltételezés mellett is, hogy ha más vállalatokat választanak ki a mintába a vizsgálat során, lényegesen nagyobb, az uniós piacra irányuló exportvolumen elemzésére nyílt volna lehetőség a vizsgálati időszak alatt – a rendelkezésre álló időn belül nehézségekbe ütközött volna az újonnan kiválasztott vállalatok vizsgálata. Ezért, annak ellenére, hogy e vállalatokról kiderült, hogy nem állnak kapcsolatban egymással, a mintavételt az alaprendeletben előírt feltételeknek megfelelően folytatják. Végezetül a Bizottság hangsúlyozta, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a vállalatok szándékosan állították, hogy kapcsolatban állnak egymással, abból a célból, hogy felvegyék őket a mintába.

(13)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (5) és (6) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(14)

Az ideiglenes intézkedések elrendelését követően az egyik fél kijelentette, hogy a panaszt támogató uniós gyártók egyike sem adott választ a mintavételi kérdőív kérdéseire, ezért nem tekinthetők az eljárásbanegyüttműködő feleknek. Ezt az érvelést a végleges nyilvánosságra hozatalt követően is fenntartotta.

(15)

Válaszul arra a megállapításra, hogy a mintavételi kérdőívekre adott válaszok hiánya azt mutatja, hogy a panaszt támogató uniós gyártók nem működnek együtt, a Bizottság emlékeztet arra, hogy az Európai Kerámiaburkolólap-gyártók Szövetsége az összes panaszos vállalat jogi képviseletében jár el. Szükség esetén az Európai Kerámiaburkolólap-gyártók Szövetsége a panaszosok nevében kiegészítő információkat is szolgáltatott a vizsgálati időszak adataira vonatkozóan. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben leírtak értelmében csak azon vállalatok esetében volt szükség a minta kiválasztásával kapcsolatos adatokra, amelyek még nem nyújtották be az összes szükséges információt. Ebből az következik, hogy a panaszos gyártók teljes mértékben együttműködtek, mivel a panasz benyújtásának idején megadták az összes szükséges információt, és a vizsgálati időszak adataival kapcsolatban szükséges frissítéseket pedig a nevükben eljáró jogi képviselőjük biztosította a vizsgálat során.

(16)

Az egyik érdekelt fél szerint az uniós gazdasági ágazat különböző szegmensekre történő felosztása, valamint a minta különböző földrajzi területekre való kiterjedése következtében a minta nem szolgáltat statisztikailag érvényes adatokat. Ebben a tekintetben a Bizottság emlékeztet arra, hogy az uniós kerámialap-ágazat – több mint 500 gyártójával – rendkívül széttagolt. Megállapították azt is, hogy az ágazat mindhárom szegmense képviseltetve van a mintában, vagyis a nagyvállalatok, illetve a közép- és a kisvállalkozások is. Annak biztosítása érdekében, hogy a kárelemzésnél a nagyvállalatok eredményei ne legyenek túlsúlyban és hogy az elemzés az uniós termelés legnagyobb hányadát együttesen kitevő kisvállalatok helyzetét is megfelelően tükrözze, úgy ítélték meg, hogy a mintában valamennyi szegmensnek, azaz a kis- és középvállalkozásoknak, illetve a nagyvállalatoknak is szerepelnie kell. Az egyes szegmenseken belül a legnagyobb vállalatokat választott ák ki a földrajzi szempontból reprezentatív jelleg biztosítása érdekében.

(17)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság elmulasztotta igazolni, hogy a minta a lengyel gyártó visszalépése után továbbra is reprezentatív maradt, valamint azt, hogy a minta semmiképpen sem volt kellően reprezentatív az uniós piacra irányuló értékesítési volumen tekintetében.

(18)

Az a megállapítás helyes, hogy az egyik lengyel gyártó úgy döntött, megszakítja az együttműködést, ezért azt ki kellett zárni a mintából. Azonban nem szükséges, hogy a minta tükrözze a pontos földrajzi megoszlást és a gyártó tagállamok súlyarányát annak érdekében, hogy reprezentatívnak minősüljön. Tekintve, hogy a földrajzi megoszlás csak az egyik figyelembe veendő tényező a reprezentatív jelleg biztosítása érdekében, az ilyen megközelítés igazgatási eszközökkel nem lenne megvalósítható. Ehelyett a minta akkor tekinthető megfelelőnek, ha nagy vonalakban tükrözi az érintett legnagyobb gyártó országok arányait. E feltétel értékelését követően megállapították, hogy a lengyel vállalat visszalépése nem befolyásolja a minta általános reprezentatív jellegét. A fentiek alapján megerősítették, hogy az uniós gyártók mintája kellően reprezentatívnak tekinthető az alaprendelet 17. cikke értelmében.

(19)

A minta általános reprezentatív jellegével kapcsolatos megállapítás tekintetében a Bizottság emlékeztet arra, hogy figyelembe véve azt a tényt, hogy az uniós gazdasági ágazat igen széttagolt, elkerülhetetlen, hogy a mintába felvett vállalatok a teljes uniós termelésnek csak egy viszonylag kis részét fedjék le. Mindenesetre az alaprendelet 17. cikke megállapítja, hogy a vizsgálatok olyan mintákra korlátozódhatnak, amelyek statisztikailag érvényes adatokat szolgáltatnak, vagy amelyek a legnagyobb, ésszerűen megvizsgálható reprezentatív termelési, értékesítési vagy exportmennyiséget tartalmazzák, azonban a reprezentatív mennyiség szintjére vonatkozóan semmiféle meghatározott mennyiségi küszöböt nem jelölnek meg. A fentiek alapján megerősítették, hogy a kiválasztott minta reprezentatívnak tekinthető az alaprendelet 17. cikke értelmében.

(20)

Az egyik érdekelt fél rámutatott arra, hogy a Bizottság elmulasztotta felvenni a mintába azokat az uniós gyártókat, amelyek alacsony árakat kínálnak, valamint azokat, amelyek más országokban, például Lengyelországban és Csehországban tevékenykednek, ezért az így kapott minta nem tekinthető reprezentatívnak az uniós gyártók átlagos eladási árai tekintetében.

(21)

A fenti érvelésre válaszul a Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazati minta átlagos eladási árai és a nyilvánosan elérhető statisztikákban szereplő átlagos eladási árak színvonala megegyezik. Mindenesetre, ahogyan azt az alábbi (125) preambulumbekezdés is kifejti, a vizsgálat kimutatta, hogy még ha az adott országokra vonatkozóan figyelembe is vennék a nyilvánosan elérhető árakat, a végleges megállapítások nem változnának jelentős mértékben.

(22)

Számos érdekelt fél megjegyzést tett az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó minta kiválasztására szolgáló módszerrel kapcsolatban, összehasonlítva azt a kínai exportőrök mintájának kiválasztásával, amely kizárólag az exportvolumenen alapult.

(23)

Az uniós gyártók, valamint a kínai exportáló gyártók mintájának kiválasztására szolgáló eltérő módszerek használatával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a mintavétel célkitűzéseinek megfelelő módszereket alkalmazták. A Bizottságnak az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan értékelnie kell a teljes iparág helyzetét, ezért azokat a feltételeket választotta ki, amelyek a legreprezentatívabb képet mutatják az ágazat egészéről. A kínai exportőrök tekintetében úgy ítélték megfelelőnek, hogy az érintett termék legnagyobb kiviteli mennyisége alapján választják ki a mintát, így a legnagyobb exportőröket vonták be a mintavételbe. Meg kell jegyezni azt is, hogy az alaprendelet 17. cikke nem tartalmaz olyan követelményt, hogy mindkét mintát azonos feltételek alapján kell kiválasztani. Továbbá ebben az esetben, a kínai exportáló gyártók mintájának véglegesítése előtt a Kínában tevékenykedő együttműködő felek, valamint a kínai hatóságok számára lehetőséget biztosítottak arra, hogy észrevételt tegyenek a javasolt mintával kapcsolatban. A Bizottsághoz érkezett észrevételek a minta összetételére, nem pedig annak reprezentatív jellegére vonatkoztak.

(24)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy importőrszövetség megállapította, az alaprendelet 17. cikke azt sugallja, hogy az uniós gyártók és az exportáló gyártók mintáit ugyanazon feltételek alapján kell kialakítani. Számos kínai gyártó a végleges nyilvánosságra hozatalt követően továbbra is azt kifogásolta, hogy a vonatkozó minták kiválasztásakor eltérő módon kezelték a kínai exportáló gyártókat és az uniós gyártókat.

(25)

Válaszul a végleges nyilvánosságra hozatal után tett azon észrevételre, mely szerint ugyanazokat a feltételeket kell alkalmazni az uniós gyártók és az exportáló gyártók mintáinak kiválasztása során, a (23) preambulumbekezdésben vázolt okok miatt, megállapítást nyert, hogy ezek a minták különböző feltételek alapján is kiválaszthatók. A fenti körülmények miatt ezt az igényt elutasították.

(26)

Tekintettel arra a tényre, hogy a (23) preambulumbekezdésben említettek szerint nem érkeztek észrevételek a minta reprezentativitására vonatkozóan, e felek kifogást emeltek azzal kapcsolatban, hogy a minták kiválasztása idején a kínai feleket nem tájékoztatták arról, hogy eltérő kiválasztási feltételeket alkalmaznak a minták kiválasztására, így azok nem tudtak észrevételt tenni e ténnyel kapcsolatban.

(27)

Azt a tényt illetően, hogy a kínai feleket nem tájékoztatták arról, hogy eltérő feltételeket alkalmaznak a minták kiválasztásakor, az alaprendelet 17. cikke (2) bekezdésével összhangban bevett gyakorlatnak minősül, hogy a feleket csak a saját kategóriájukon belül javasolt minták összetételével kapcsolatban tájékoztatják, vagyis az exportáló gyártók például csak az exportáló gyártók javasolt mintájáról kapnak információt. A fenti körülmények következtében az észrevételt tevő felek azzal kapcsolatos állítása, hogy a minták kiválasztása idején nem lehetett észrevételt tenni a különböző mintákra alkalmazott eltérő kiválasztási feltételek vonatkozásában, figyelmen kívül hagyható.

(28)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság azáltal, hogy a minta kiválasztásához különböző szegmenseket vett figyelembe, megsértette az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdését, amely meghatározza, hogy az elemzést az uniós gazdasági ágazat egészére vonatkozóan kell elvégezni, nem csak bizonyos vállalatcsoportok vagy -típusok tekintetében.

(29)

Az az érvelés, amely szerint a minta három szegmensre történő felosztása sérti az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdését, nem fogadható el. A (23) preambulumbekezdésben leírtakból következően a kiválasztott minta a teljes uniós gazdasági ágazatot képviseli, nem csak egy bizonyos vállalatcsoportot, ahogyan azt az érintett fél állítja. Továbbá az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi a minta kiválasztását a kár megállapítása érdekében. A kérelmet ezért megalapozatlannak találták és elutasították.

(30)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ugyanez az érdekelt fél kétségbe vonta azt a tényt, hogy a földrajzi megoszlást figyelembe vették a minta kiválasztásakor, azzal érvelve, hogy az Unió egy egységes piac, és az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése csak a mintának a legnagyobb reprezentatív mennyiség alapján történő kiválasztását teszi lehetővé.

(31)

A földrajzi megoszlásra vonatkozó feltétel alkalmazásával kapcsolatos észrevétel tekintetében megállapítható, hogy ez egy széttagolt gazdasági ágazat, és a kiválasztott vállalatok reprezentatív jellegének értékeléséhez a gyártók tagállamok közötti földrajzi eloszlását veszik figyelembe annak érdekében, hogy a minta tükrözze az Unió területén előforduló különböző helyzeteket. A minta azokat a tagállamokat foglalja magában, amelyek az uniós termelés megközelítőleg 90 %-át képviselik; a lengyel vállalat visszalépése után ez a szint továbbra is magas maradt, kb. 80 %. Ennek következtében a Bizottság által alkalmazott módszer biztosította, hogy a minta az uniós termelés egészét képviselte, és megfeleljen az alaprendelet 17. cikke (1) bekezdésének. Ezért a kérelmet elutasították.

(32)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél észrevételt tett azzal kapcsolatban, hogy csak olyan közép- és kisvállalatokat választottak be az uniós gyártók mintájába, amelyek költségei és árai állítólag magasabbak voltak, mint a kínai nagyvállalatoké.

(33)

Ezt az érvelést nem támasztotta alá semmilyen bizonyítékkal. Meg kell jegyezni, hogy az összes szegmensből felvettek vállalatokat a mintába. Továbbá a vállalat méretén kívül egyéb tényezők is befolyásolhatják a költségeket, például a nyersanyagárak, az értékcsökkenés vagy a kapacitáskihasználás.

(34)

Az egyik érdekelt fél azt kifogásolta, hogy a panaszos azonosságára vonatkozó információk hiánya nem teszi lehetővé, hogy az érdekelt felek maradéktalanul gyakorolhassák a védelemhez való jogukat. Azzal is érveltek, hogy mivel bizonyos gyártók nem kérték nevük titokban tartását, a névtelenségre vonatkozó kérelem nem indokolt.

(35)

Az egyik fél megismételte azon állítását, amely szerint semmi nem indokolta a legtöbb panaszos gyártó, valamint a panasz támogatói nevének titokban tartását. Különösen azt kifogásolta, hogy az érdekelt felek általi ellenőrzésre közzétett fájlban nem szerepeltek bizonyítékok a titoktartásra vonatkozó kérelmek alátámasztására. Továbbá megállapította, hogy a mintába felvett vállalatok kilétének titokban tartása azt eredményezte, hogy más érdekelt felek nem tudtak észrevételt tenni a mikromutatók értékelésének helyességével kapcsolatban.

(36)

A végleges nyilvánosságra hozatalra válaszul ugyanez a fél kétségbe vonta, hogy a mintába felvett gyártókkal kapcsolatban álló összes vállalat beküldött kitöltött kérdőívet.

(37)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az alaprendelet 19. cikke előírja a bizalmas információk védelmét olyan esetekben, amikor az adatok nyilvánosságra hozatala jelentős versenyelőnyt biztosítana egy versenytárs számára, vagy lényeges mértékben rontaná az információkat szolgáltató személy helyzetét, illetve bármely olyan személy helyzetét, akitől az adott személy beszerezte az információkat. A panaszosok többsége azt szeretné, hogy azonossága titokban maradjon, és elegendő bizonyítékokat szolgáltattak annak igazolására, hogy valóban fennáll a megtorlás lehetősége többek között a tekintetben, hogy lényegesen csökkenhet e gyártók forgalma, amennyiben nyilvánosságra hozzák a nevüket. Következésképpen a Bizottság szolgálatai elfogadták e vállalatok kérelmét.

(38)

Arra a megállapításra vonatkozóan, amely szerint bizonyos gyártók nem kérték nevük bizalmas kezelését, meg kell jegyezni, hogy ez a tény nem befolyásolhatja más vállalatok jogát arra, hogy adataik bizalmas kezelését kérjék, amennyiben erre elegendő indokot szolgáltatnak. Az ilyen kérelmek értékelése eseti alapon történt, ezért a kérelmet elutasították.

(39)

Arra vonatkozóan, hogy a mintába felvett uniós gyártókkal kapcsolatban álló összes vállalat benyújtott-e kitöltött kérdőívet, megjegyzendő, hogy elviekben egy, az uniós gyártókkal kapcsolatban álló vállalat válaszának hiánya önmagában még nem akadályozza meg a Bizottságot abban, hogy megbízható következtetéseket vonjon le a kárra vonatkozóan, amennyiben a benyújtott kitöltött kérdőívek leellenőrizhetők. Ez különösen igaz, amikor a gyártókkal kapcsolatban álló vállalatok saját elszámolással rendelkező önálló jogi személyek.

(40)

Az exportáló gyártók érdekeit képviselő egyik fél felvetette, hogy az érintett termék Törökországból származó behozatalát is be kellene vonni a jelen vizsgálat körébe.

(41)

A tekintetben, hogy a panasz nem tartalmazta a Törökországból származó behozatalt, meg kell jegyezni, hogy az eljárás megindításakor nem állt rendelkezésre az ilyen behozatalra vonatkozó dömpingellenes eljárás megindításához szükséges elegendő bizonyíték az ebből az országból származó dömping, károkozás és okozati összefüggés tekintetében. Ezért az arra vonatkozó kérelmet, hogy az érintett termék Törökországból származó behozatalát is be kell vonni a vizsgálat körébe, elutasították.

(42)

Az ideiglenes intézkedések elrendelését követően az egyik érdekelt fél jelezte, hogy az ideiglenes intézkedéseket meghatározó rendeletben más KN-kódok szerepelnek az érintett termékre vonatkozóan, mint az eljárás megindításáról szóló értesítésben, és érdeklődött az eltérés okáról, valamint arról, hogy ez a termékkörrel kapcsolatban is változást jelent-e.

(43)

Ebben az összefüggésben a Bizottság hangsúlyozza, hogy az ideiglenes intézkedéseket meghatározó rendeletben és az eljárás megindításáról szóló értesítésben szereplő KN-kódok közötti eltérések nem jelentenek változást a termékmeghatározásra vagy a vizsgálat körére vonatkozóan. A módosítások nem befolyásolják az érintett kerámialapok típusát, hanem pusztán a Bizottság 861/2010/EK rendeletében meghatározott és 2011. január 1-jén érvénybe lépett Kombinált Nómenklatúra általános változásai figyelembevételének szükségességére vonatkoznak (5).

(44)

Az egyik érdekelt fél azt kérte, hogy egyes kerámiamozaikokat zárjanak ki a termékkörből. Ez a fél azt állította, hogy intézkedések elrendelése esetén az érintett termék e kategóriája elvesztené versenyképességét azokkal az egyéb termékekkel szemben, melyekkel helyettesíthető, és hogy ebben az adott szegmensben amúgy sem kerül sor dömpingre.

(45)

Ezt az állítást illetően a vizsgálat feltárta, hogy mivel a kerámiamozaikok és egyéb kerámialap-típusok azonos alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, nincs szükség a termékkör felülvizsgálatára. Nem támasztották alá bizonyítékokkal, hogy ebben a szegmensben nem kerül sor dömpingre; a dömping és a kár elemzésének az érintett termék egészére vonatkozó helyzetet kell tükröznie. Ezekre való tekintettel az állítást elutasították.

(46)

A fentiekre való tekintettel és az érintett termékre vagy hasonló termékre vonatkozó további megjegyzések hiányában az ideiglenes intézkedéseket meghatározó rendelet (25)–(32) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(47)

További észrevételek, illetve a piacgazdasági elbánással kapcsolatos megállapítások hiányában az ideiglenes rendelet (33)–(40) preambulumbekezdésében rögzített következtetések megerősítést nyernek.

(48)

Nem érkezett észrevétel a bizonyos vállalatok által igényelt egyéni elbánás engedélyezésével vagy elutasításával kapcsolatos döntésre vonatkozóan.

(49)

Azonban két importőr megkérdőjelezte a Bizottság által az egyéni elbánás vizsgálatára alkalmazott eljárás egészének érvényességét, arra hivatkozva, hogy az Unió évente szétoszt támogatásokat a strukturális alapok keretében.

(50)

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket teljesíteni kell ahhoz, hogy valamely vállalat egyéni elbánásban részesülhessen. A termék Unió területén belüli támogatásának állítólagos megléte nem bír jelentőséggel az egyéni elbánásra vonatkozó vizsgálat célja tekintetében. Ezért ezt a kérelmet elutasították, és továbbra is fenntartják az ideiglenes rendelet (41)–(44) preambulumbekezdésében rögzített következtetéseket.

(51)

Nyolc együttműködő exportáló gyártó egyéni vizsgálatra vonatkozó igényt nyújtott be az alaprendelet 17. cikke (3) bekezdésének értelmében. A Bizottság egyéni vizsgálatot rendelt el egy exportáló gyártó, a Kito-csoport esetében, mivel nem volt indokolatlanul megterhelő a vizsgálat lefolytatása. Az egyéni vizsgálatot igénylő nyolc gyártó közül ez a csoport képviseli messze a legnagyobb exportvolument.

(52)

A csoport egyéni elbánást kért. A kérelem vizsgálatát követően először az a javaslat született, hogy meg kell adni az egyéni elbánást a Kito-csoportnak, mivel semmi nem indokolta, hogy e csoport miért nem részesülhetne egyéni elbánásban.

(53)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azzal érvelt, hogy az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdéséből úgy tűnik, hogy az nem tette lehetővé néhány kérelem egyéni vizsgálatát olyan esetekben, amikor nagyszámú kérelem érkezett be. A panaszos az állította, hogy ezt az álláspontot alátámasztotta számos korábbi dömpingellenes vizsgálat. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdésében foglalt referenciaértéket, amely arra irányul, hogy a kérelmeket egyéni vizsgálat keretében kell-e ellenőrizni vagy sem, attól függően kell alkalmazni, hogy ezek az ellenőrzések indokolatlanul megterhelőek lennének-e, és megakadályoznák-e a vizsgálat időben való befejezését. Az adott vizsgálat során, a (51) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően, nem jelentett indokolatlanul nagy megterhelést a nyolc kérelem egyikének egyéni vizsgálat keretében történő ellenőrzése. Azon korábbi vizsgálatok tekintetében, amelyekre észrevételek érkeztek az egyéni vizsgálattal kapcsolatban, meg kell jegyezni, hogy az ilyen kérelmek megterhelő jellegének mértékét és a vizsgálat időben történő befejezésének szükségességét eseti alapon kell megállapítani. A fentiek alapján a panaszos állításait elutasították.

(54)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően olyan információk és bizonyítékok érkeztek, melyek szerint a Kito-csoport valószínűleg nem hozta nyilvánosságra a csoporthoz tartozó összes kapcsolódó vállalat nevét, ennek eredményeként pedig a csoportra vonatkozó megállapítások hiányosak lehetnek. A csoportnak lehetősége volt rá, hogy észrevételeket fűzzön ezekhez az információkhoz, és tájékoztatást kapott arról, hogy az alaprendelet 18. cikkének alkalmazására kerülhet sor. Erre reagálva a csoport megerősítette, hogy a dömpingellenes kérdőívre adott válaszukban nem tüntettek fel két kapcsolódó vállalatot, de csupán tévedésből, aminek nem lehetnek következményei, mert az említett két vállalat nem vett részt az érintett termék gyártásában és/vagy forgalmazásában, tehát említésük hiánya nem befolyásolhatja a megállapításokat. Mindazonáltal amiatt, hogy elmulasztották közölni e két vállalat létezését, nem lehetett megfelelően elvégezni a vizsgálatot és a csoportnak az érintett termékkel kapcsolatos tevékenységeinek ellenőrzését. Emiatt megállapítható, hogy a csoport nem adta meg a szükséges információkat az előírt határidőn belül, következésképpen a vállalatra vonatkozó megállapításokat az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tényekre alapozták.

(55)

Két importőr észrevételt nyújtott be az Amerikai Egyesült Államok (a továbbiakban: Egyesült Államok) analóg országként való kiválasztásával kapcsolatban, azzal érvelve, hogy mivel az Egyesült Államok jelentéktelen volumenű saját termeléssel rendelkezik és nem versenyképes a világpiacon, ezért nem alkalmas analóg országként való használatra. Megállapították továbbá, hogy az Egyesült Államokat ésszerűtlen módon választott ák ki, mivel az alternatív analóg országok hiányát az okozta, hogy az uniós gyártók szövetsége indokolatlan nyomást gyakorolt a lehetséges analóg országokból származó gyártókra annak érdekében, hogy megakadályozza esetleges együttműködésüket. Két importőr azzal érvelt, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a lehetséges együttműködő országokból származó információkat, továbbá figyelmen kívül hagyta a harmadik országokban működő gyártók nemzeti vagy transznacionális szövetségeitől származó, nyilvánosan elérhető adatokat is.

(56)

Az utolsó érvelésre válaszolva a Bizottság emlékeztet arra, hogy vállalatspecifikus adatokra van szükség a dömping szintjére vonatkozó vizsgálat lefolytatásához. Ezért ezt az érvelést elutasították.

(57)

Az uniós gyártók szövetsége által az együttműködés megakadályozása érdekében gyakorolt indokolatlan nyomással kapcsolatos állításokra vonatkozóan megjegyzendő, hogy az észrevételt tevő importőrök nem szolgáltattak bizonyítékot. Ezért ezeket a megjegyzéseket figyelmen kívül kellett hagyni.

(58)

Ezek az importőrök továbbá észrevételt tettek arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Államokban a kerámialapok éves termelésének mennyisége megközelítőleg 60 millió m2, nem pedig 600 millió m2, amint az az ideiglenes rendelet (51) preambulumbekezdésében szerepel. Ezt az állítást ellenőrizték, és helyesnek találták.

(59)

Az Amerikai Egyesült Államok analóg országként való megfelelőségére vonatkozóan, az igen alacsony termelési szint tekintetében, hangsúlyozni kell, hogy az Amerikai Egyesült Államok piaca rendkívül versenyképes – több helyi termelővállalat is működik, és a behozatali mennyiségek is számottevőek. Továbbá – az ideiglenes rendelet (52) preambulumbekezdésében említettek értelmében – nincs bizonyíték arra, hogy nem vámjellegű akadályok állnának fenn, amelyek jelentős mértékben nehezítenék a piacon kialakuló versenyt. A fenti körülmények miatt, az alacsony termelési szint ellenére továbbra is érvényben marad az az általános következtetés, amely szerint az Amerikai Egyesült Államok megfelelő analóg ország.

(60)

Két importőr felvetette, hogy az Amerikai Egyesült Államok által gyártott kerámialapoknak az Amerikai Egyesült Államok belföldi piacán érvényes eladási egységárai jóval magasabbak, mint az uniós piacon érvényes egységárak, és a kiviteli árakkal összehasonlítva okot szolgáltatnak a dömpinggyakorlat létrejöttére. Ezt az érvelést az eljárás célját tekintve irrelevánsnak minősítették, mert az ilyen jellegű állításokat, feltéve, hogy prima facie bizonyítékokat szolgáltatnak azokra vonatkozóan, kizárólag az Egyesült Államokra vonatkozó, külön dömpingellenes eljárás keretében lehetne alaposan megvizsgálni. Ezért ezt az állítást figyelmen kívül hagyták.

(61)

Ezek az importőrök továbbá azt állították, hogy az USA-beli együttműködő gyártó uniós gyártók tulajdonában van, vagy uniós gyártókkal áll üzleti kapcsolatban, ezért a vizsgálat hibás, mivel a beszerzett adatok nem független gyártótól származnak.

(62)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az USA-beli együttműködő gyártó által szolgáltatott adatokat a helyszínen ellenőrizték. Ezért ezt az állítást irrelevánsnak minősítették és figyelmen kívül hagyták.

(63)

A fenti importőrök arra vonatkozóan is észrevételt tettek, hogy az Amerikai Egyesült Államok kiviteli mennyiségei korlátozva vannak. Ezt az érvelést az analóg ország kiválasztása szempontjából irrelevánsnak minősítették, mivel az analóg ország adatait a rendes érték, nem pedig az exportárak meghatározására használják fel. Ebből következően ezt az állítást elutasították.

(64)

Végül ugyanezek az importőrök azt állították, hogy nem indokolt az együttműködő analóg gyártó termelésével kapcsolatos azonosító, mennyiségi, termelési értékre vonatkozó és minőségi adatok bizalmas kezelése. Emlékeztetni kell arra, hogy az együttműködő analóg gyártó a kereskedelmi megtorlástól való félelme miatt kérte az adatok bizalmas kezelését, és ezt a kérelmet a Bizottság indokoltnak találta. Ezenkívül nem zárható ki annak a lehetősége, hogy az importőrök által kért – akár különböző minőségi kategóriákra vonatkozó – adatok alapján azonosítani lehet az analóg ország gyártóját. Ezért az importőrök állítását figyelmen kívül hagyták.

(65)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a fenti két importőr megismételte számos fent említett állítását, ezeket azonban nem támasztották alá egyértelmű bizonyítékokkal. E körülményekre való tekintettel a kérelmeiket továbbra is elutasították.

(66)

Továbbá e két importőr észrevételt tett azzal kapcsolatban is, hogy az együttműködő egyesült államokbeli gyártó állítólag egy uniós gyártó irányítása alatt áll, ezért ezt az egyesült államokbeli gyártót téves megfelelő analóg ország gyártójaként kiválasztani. Különösen azt emelték ki, hogy az USA-beli vállalat nem gazdaságilag független vállalat, ezért nem szolgálhat a dömpingre vonatkozó referenciaértékként. Az importőrök ezen állításuk indoklására idézték az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének harmadik és negyedik albekezdését. Erre az állításra válaszul mindenekelőtt ki kell jelenteni, hogy az ideiglenes rendelet (23) preambulumbekezdése és az alábbi (69) preambulumbekezdés szerint az együttműködő USA-beli gyártó névtelenséget kért, és ezt a kérelmet jóvá is hagyták. A fentiekből következően nem lehet megerősíteni vagy elutasítani azt a megállapítást, hogy kapcsolat áll fenn az USA-beli vállalat és egy uniós gyártó között. Azonban meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet fent említett rendelkezései meghatározzák, hogyan kell kezelni egy vizsgálatban részt vevő vállalat eladási árait, ha az egy kapcsolódó fél számára értékesít termékeket. Ezek a rendelkezések nem érintik egy analóg ország gyártója és egy uniós gyártó között fennálló esetleges kapcsolat kérdését. A fenti körülmények miatt ezt a kérelmet elutasították.

(67)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy importőrszövetség számos észrevételt tett. Először is azt állították, hogy az egyesült államokbeli gyártóktól a belföldi piacukra irányuló, állítólagosan alacsony értékesítési volumen és az uniós piacot célzó kínai export egymáshoz viszonyított aránya miatt az Amerikai Egyesült Államok nem tekinthető megfelelő analóg ország piacának. Ebben a tekintetben, a lehetséges analóg országok ellenőrzése során, az adott országokban érvényesülő verseny szintje volt többek között az egyik vizsgált jellemző. Annak, hogy egy adott ország megfelelő analóg országnak tekinthető-e, nem előfeltétele, hogy a hazai ipar belföldi értékesítése és a vizsgált országból származó import azonos szinten legyen. A fenti állításokra vonatkozóan, e vizsgálat során és az (59) preambulumbekezdés szerint az Amerikai Egyesült Államok piacát kellően versenyképesnek találták ahhoz, hogy megfelelő analóg országként lehessen kiválasztani. A fenti körülmények miatt ezt a kérelmet elutasították.

(68)

Az importőrszövetség azt is felvetette, hogy álláspontja szerint az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok piacára irányuló import jelentős mértékű, nem lényeges az Amerikai Egyesült Államok analóg országként való kiválasztása szempontjából. Ezzel az állítással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az import szintje valóban az egyik fontos vizsgált tényező a megfelelő analóg ország kiválasztásakor. A hazai gyártás és a nagy volumenű behozatal együttesen jelentik a versenyképes piacot, az (59) preambulumbekezdésben említettek szerint. A fenti körülmények miatt ezt a kérelmet elutasították.

(69)

Az importőrszövetség azt is megkérdezte, hogy milyen bizonyítékokat nyújtott be az együttműködő analóg ország gyártója a (64) preambulumbekezdésben említett kereskedelmi megtorlás veszélyének igazolására. Ezzel kapcsolatban az egyesült államokbeli vállalat rámutatott arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok piacán számos olyan, kerámialapokat előállító, kínai exportáló gyártó tevékenykedik, akikkel az egyesült államokbeli vállalat versenyben áll ugyanazon ügyfélkör tekintetében. A fenti körülmények miatt az egyesült államokbeli vállalat kijelentette, hogy kereskedelmi megtorlástól tart, amennyiben az azonosságát nyilvánosságra hozzák. A megtorlás veszélyének igazolására benyújtott bizonyítékokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az esetleges veszélyt, amely abból a tényből származhat, hogy az egyesült államokbeli vállalat, valamint az Amerikai Egyesült Államok piacán tevékenykedő kínai exportáló gyártók ugyanazért az ügyfélkörért versenyeznek, valószínűnek találták. Ebből következően a vállalat névtelenség iránti kérelmét elfogadták.

(70)

A szövetség azt is szóvá tette, hogy mivel az Egyesült Államokban a hazai gyártású kerámialapok átlagos belföldi eladási ára állítólag jóval magasabb, mint a Kínából származó uniós behozatali ár, az Egyesült Államokban gyártott termék nem tekinthető „hasonló terméknek” a Kínából importált termék viszonylatában. Ebben a tekintetben az a tény, hogy ez a két ár eltérő, nem indokolja azt, hogy az Egyesült Államokban gyártott terméket ne lehessen az érintett termékhez hasonlónak tartani. Az ideiglenes rendelet (32) preambulumbekezdésében foglaltak szerint megállapítást nyert, hogy az érintett termék és többek között az Amerikai Egyesült Államok hazai piacán gyártott és értékesített termék azonos alapvető fizikai és technikai jellemzőkkel, valamint azonos alapvető felhasználási területekkel rendelkezik. Ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdésével összhangban hasonló terméknek minősülnek. Ennek következtében a szövetség kérelmét elutasították.

(71)

Végül a szövetség azt is megkérdezte, hogy az Egyesült Államokon kívüli harmadik országok együttműködésének hiányában az Uniót miért nem tekintették megfelelő analóg országnak. Mivel az Egyesült Államokat megfelelő analóg országnak találták a (59) preambulumbekezdésben foglaltak szerint, nem merült fel más lehetséges megfelelő piacok vizsgálatának igénye. Ezért a szövetség kérelmét elutasították.

(72)

További megjegyzések hiányában a Bizottság megerősíti, hogy az Amerikai Egyesült Államok analóg országként való kiválasztása megfelelő és ésszerű az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében, és az ideiglenes rendelet (45)–(54) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(73)

Két importőr azzal érvelt, hogy az Egyesült Államokbeli gyártó termelésére vonatkozó mennyiségi adatok nélkül az érdekelt felek nem tudják ellenőrizni, hogy a méretgazdaságosság folytán jelentős eltérés alakulna-e ki az Egyesült Államokbeli gyártó és a mintavételbe bevont kínai gyártók előállítási költségei között, akik évente több mint 10 millió m2 kerámialapot gyártanak. Ezek az importőrök megjegyezték továbbá, hogy az analóg gyártó és a kínai gyártók termelési mennyiségei nem hasonlíthatók össze az analóg gyártó vagy az analóg ország alacsonyabb termelési volumene miatt. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az együttműködő analóg gyártó termelési volumene bizalmas adat, ezért nem hozható nyilvánosságra. Meg kell jegyezni továbbá azt is, hogy a kínai ipar igen széttagolt, és többnyire kis- és középvállalkozásokból áll. Ezért ezeket a megállapításokat nem találták megalapozottnak.

(74)

Az importőrök rámutattak arra, hogy mivel az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének 2. albekezdésében előírtak szerint a rendes értéknek „más értékesítők vagy gyártók” árain kell alapulnia, hibás gyakorlatnak tekinthető, ha a rendes értéket egyetlen vállalat adatai alapján állapítják meg.

(75)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ez az eljárás olyan nem piacgazdasággal rendelkező országból származó bevitelre vonatkozik, amely esetében a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjának megfelelően kell meghatározni. Ezért ezt az állítást elutasították.

(76)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy importőrszövetség annak a véleményének adott hangot, hogy egy analóg országra érvényes rendes érték nem alapulhat egyetlen vállalat adatain. Azonban a (75) preambulumbekezdésben írt okok miatt ezt a kérelmet elutasították.

(77)

Végül a fenti importőrök észrevételt tettek arra vonatkozóan, hogy az analóg gyártó terméke nem tekinthető reprezentatívnak, mivel úgy vélik, hogy az kizárólag a magasabb árú szegmenst szolgálja ki. Mivel a Bizottság jóváhagyta az analóg gyártó bizalmas adatkezelésre vonatkozó kérelmét, ezt az állítást nem erősítették meg, illetve nem utasították el. Mindenesetre, még ha ez az állítás helyesnek is bizonyulna, az ideiglenes rendelet (61) preambulumbekezdésében leírtak szerint indokolt esetben kiigazításokat végeztek a számtanilag képzett rendes értékre vonatkozóan az összes burkolólap-típus figyelembevétele érdekében, a márkával kapcsolatos viszonteladásokat is beleértve. Ezért ezt az állítást nem tekintették indokoltnak, és elutasították.

(78)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló gyártó azt kifogásolta, hogy a Bizottság szolgálatai tévesen sorolták be bizonyos típusú kerámialapok uniós piacra irányuló értékesítését a vizsgálati időszakban, ezért a vállalat dömpingkülönbözetét megfelelő módon helyesbíteni kell. Ezzel kapcsolatban a vállalat telephelyére tett ellenőrző látogatás során megállapították, hogy a vállalat helytelenül sorolt be bizonyos kerámialapokat, és erről tájékoztatták a vállalatot. Ezeket a termékeket később átsorolták a megfelelő kategóriákba a pontos dömpingszámítás elvégzése érdekében. A fenti körülmények miatt a vállalat kérelmét elutasították.

(79)

Ugyanez az exportáló gyártó a végleges nyilvánosságra hozatal után azt állította, hogy az uniós piacra irányuló, bizonyos exportértékesítési tranzakciókat a vizsgálati időszakban nem vettek figyelembe a vállalat dömpingkülönbözetének kiszámításakor. Ezzel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy ezeket a tranzakciókat azért hagyták figyelmen kívül, mert a számlák kiállítási dátuma a vizsgálati időszak vége utáni időszakra esett. A fenti körülmények miatt a vállalat kérelmét elutasították.

(80)

Az exportárakra vonatkozó megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (59) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(81)

Észrevételeket tettek a rendes érték és az exportár összehasonlításával kapcsolatban.

(82)

Az egyik exportáló gyártó megállapította, hogy a CIF-érték kiszámításánál figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az exportértékesítések független kereskedőkön keresztül történtek. Ezt a megállapítást indokoltnak találták, és ennek következtében az erre az exportőrre vonatkozó CIF-értékeket újraszámították. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította, hogy az exportárak újraszámítását nem kellett volna elvégezni, mert a független kereskedők által benyújtott információk nem voltak megbízhatóak, mivel állítólag csak néhány olyan kereskedő szolgáltatott be adatokat, akiken keresztül az exportáló gyártó értékesítette az érintett terméket. Ezzel kapcsolatban megállapították, hogy minden olyan független kereskedő benyújtott árra vonatkozó adatokat, akiken keresztül az exportáló gyártó értékesítette a terméket. A fenti körülmények miatt ezt a kérelmet elutasították.

(83)

Egy másik exportáló gyártó arra vonatkozóan tett megjegyzést, hogy a CIF-értéke kiszámításánál nem vették megfelelően figyelembe a biztosítás költségét. Ezt a megállapítást indokoltnak találták, és ennek megfelelően kijavították az erre az exportőrre vonatkozó CIF-értékeket.

(84)

Exportáló vállalatok egy csoportja azt állította, hogy a CIF-értékeikbe beleszámított biztosítási költséget nem számították ki helyesen. Ezt a megállapítást indokoltnak találták, és ennek következtében a CIF-értékeket újraszámították. Ezenkívül megállapították, hogy a csoporthoz tartozó egyik vállalat kezelési költségét nem vették megfelelően figyelembe a gyártelepi ár meghatározásakor. Ezt a hibát szintén kijavították.

(85)

Két importőr észrevételt tett azzal kapcsolatban, hogy az exportárak kiszámításánál figyelembe kellett volna venni az USD árfolyamának a vizsgálati időszak alatt bekövetkező változásait. A Bizottság azonban emlékeztet arra, hogy a Bizottság bevett gyakorlata szerint a havi árfolyamokat használták a vizsgálati időszak alatti valutaátváltásokhoz, így a vizsgálati időszak alatt bekövetkező árfolyam-változásokat ténylegesen figyelembe vették.

(86)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló gyártó megállapította, hogy mivel a rendes érték az analóg ország egyetlen gyártójától származó adatokon alapult, és ebből következően a pontos adatokat nem lehetett nyilvánosságra hozni az adatok titkossága miatt, elengedhetetlenül szükséges, hogy a dömpingszámításoknál adott esetben kiigazításokat hajtsanak végre a termék összehasonlíthatóságának biztosítása céljából. Ezzel kapcsolatban, az ideiglenes rendelet (61) preambulumbekezdésében említettek szerint megállapítható, hogy szükség esetén kiigazításokat végeztek a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében.

(87)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően két importőr azt állította, hogy az együttműködő egyesült államokbeli gyártó kizárólag a magas árszínvonalú kerámialapok részpiacát szolgálja ki, míg a kínai exportáló gyártók az olcsó árat fizető részpiacot célozzák termékeikkel. A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosításával kapcsolatban a fenti importőrök azt kifogásolták, hogy nem tájékoztatták őket az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint szükséges kiigazításokról. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az ideiglenes rendelet (61) preambulumbekezdése részletesen leírja a tisztességes összehasonlítás érdekében tett kiigazításokat.

(88)

A mintába felvett, együttműködő gyártók esetében megállapított végleges dömpingkülönbözetek – az összes fenti észrevétel figyelembevételével és a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve – a következőképpen alakulnak:

(89)

A (88) preambulumbekezdésben említett dömpingkülönbözetek számítása során tett kiigazítások eredményeként a minta súlyozott átlagos dömpingkülönbözete, amely a négy, mintába felvett együttműködő exportáló gyártó dömpingkülönbözetein alapul, 30,6 %. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a Heyuan Becarry Co. Ltd esetében, amely nem részesült sem piacgazdasági, sem egyéni elbánásban, a dömpingkülönbözetet az ideiglenes rendelet (88) preambulumbekezdésében leírt módon számították ki. Az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdésének első mondata értelmében ezt a dömpingkülönbözetet használták a mintában szereplő felek súlyozott átlaggal számított dömpingkülönbözetének meghatározására, amely a mintába fel nem vett együttműködő exportőrökre érvényes. Továbbá, mivel a Heyuan Becarry Co. Ltd nem részesült piacgazdasági elbánásban, és megállapították, hogy exportértékesítésekkel kapcsolatos döntéseit az állam erősen befolyásolta, a Heyuan Becarry Co. Ltd-től származó behozatalokra alkalmazandó vám ugyanaz, minat a mintába fel nem vett együttműködő exportőröktől származó behozatalokra alkalmazandó vám.

(90)

A Heyuan Becarry Co. Ltd vállalatra – amely a fentiek alapján a mintába felvett olyan együttműködő exportáló gyártó, amely az ideiglenes rendelet (65) preambulumbekezdése szerint nem részesült egyéni elbánásban – vonatkozó dömpingkülönbözet kiszámítási módja tekintetében ebben a preambulumbekezdésben az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdése helyett a (62) preambulumbekezdésre kell hivatkozni.

(91)

A (51)–(54) preambulumbekezdésben említett, egyéni vizsgálat alá eső vállalatra – az alaprendelet 18. cikkét alkalmazva – az egész országra kiterjedő dömpingkülönbözet vonatkozik.

(92)

Az egyéb exportáló gyártókra vonatkozó dömpingkülönbözet kiszámításával kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (66)–(67) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(93)

A (81)–(85) preambulumbekezdésben kifejezett észrevételek figyelembevételével az országos dömpingkülönbözet megállapított mértéke 69,7 %.

(94)

Számos megállapítás érkezett amely azt javasolja, hogy a súlyozott átlagos ideiglenes vám előnyeit élvező vállalatokra vonatkozó ideiglenes rendelet mellékletében szereplő 13 exportáló gyártó csupán kereskedő, nem pedig gyártó, ezért e vállalatoknak nem szabad szerepelniük a mellékletben.

(95)

A további vizsgálatot követően 5 vállalat esetében bebizonyosodott, hogy ezek az állítások helyesek. A vállalatokat tájékoztatták arról a szándékról, hogy törlik őket a vonatkozó mellékletből, és lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételt tegyenek. Közülük hárman nem tettek további észrevételt, míg két vállalat további megjegyzést fűzött az ügyhöz. Ezek a további állítások nem tartalmaztak elegendő bizonyítékot annak igazolására, hogy e vállalatok az érintett termék tényleges exportáló gyártói, ezért elutasították azokat. Ezen öt vállalatot a fentiek értelmében törölték a súlyozott átlagos végleges vám előnyeit élvező vállalatok listájáról.

(96)

Az ideiglenes megállapítások nyilvánosságra hozatala óta két egy csoportba tartozó, együttműködő exportáló gyártó kapcsolata állítólag megszakadt a részvénytársasági struktúrában bekövetkezett változások miatt. Ennek következtében a vállalatok egyike a másik vállalattól független, egyedi vámtétel kiszabását kérte.

(97)

A megadott információk alapján úgy tűnik, hogy a vizsgálati időszakot követően megszakadt a két vállalat közötti kapcsolat. A csoportban bekövetkezett állítólagos szétválás hatását, valamint az egyik vállalat által támasztott azon igényt, hogy részére egyedi vámtételt állapítsanak meg, részletesen meg kell vizsgálni. E tekintetben, amennyiben az egyik vagy mindkét vállalat kéri az állítólagos szétválás után kialakult helyzetének felülvizsgálatát, ez az alaprendelettel összhangban, megfelelő időpontban tett kérelemnek tekinthető. A fenti körülmények miatt a vállalat azon igényét, hogy a vizsgálat során részére egyedi vámtételt állapítsanak meg, elutasították.

(98)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította, hogy a (97) preambulumbekezdésben említett egyik kapcsolódó exportáló gyártó számára külön vámot kellene kiszámítani, mivel bizonyítékok vannak arra, hogy nagyobb mértékben végzett dömpingtevékenységet, mint a többi exportáló gyártó. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ha az egymással kapcsolatban álló exportáló gyártók számára egy vizsgálati időszak alatt nem egyetlen súlyozott átlagos dömpingkülönbözetet és vámot számítanának ki, akkor a magasabb vámkötelezettség alá eső exportáló gyártónak lehetősége lenne arra, hogy megkerülje a vámfizetést. Mivel a vizsgálatban érintett két exportáló gyártóról a vizsgálati időszak alatt megállapítást nyert, hogy kapcsolatban állnak egymással, nincs indok arra, hogy külön vámot határozzanak meg számukra. A (97) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően az egyik vagy mindkét vállalat kérheti az állítólagos szétválás után kialakult helyzetének felülvizsgálatát, és ez az alaprendelettel összhangban álló intézkedésnek tekinthető. A fenti körülmények miatt a panaszos kérelmét elutasították.

(99)

Az uniós gyártással és az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos észrevételek vagy új megállapítások hiányában az ideiglenes rendelet (68)–(70) preambulumbekezdésében leírt következtetések megerősítést nyernek.

(100)

Az uniós felhasználással kapcsolatos észrevételek vagy új megállapítások hiányában az ideiglenes rendelet (71)–(72) preambulumbekezdésében leírt következtetések megerősítést nyernek.

(101)

Az egyik érdekelt fél megkérdőjelezte a behozatalra vonatkozó elemzés érvényességét, azt állítva, hogy a panaszból és az ideiglenes rendeletből is hiányoznak a behozatali mennyiségre vonatkozó adatok, mert úgy véli, hogy a m2-ben megadott mértékegység a terület mérésére, nem pedig a mennyiség mérésére szolgál.

(102)

Egy másik érdekelt fél azt állította, hogy az árváltozások és a Kínából származó behozatal mennyisége a kereskedelem normál változásaira utalnak, és ezért nem tekinthető a kínai exportőrök általi dömpingtevékenységre utaló jelnek.

(103)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik fél megkérdőjelezte az Eurostat statisztikáinak megbízhatóságát azt állítva, hogy az aktuális kínai behozatali árak magasabbak, ezért közel állnak a más harmadik országokra érvényes behozatali árakhoz. Továbbá azt állította, hogy ez hatással lenne a megállapított dömpingkülönbözetekre.

(104)

Egy másik érdekelt fél azt állította, hogy az Eurostat statisztikái alapján a piaci részesedés és az importár vonatkozásában végzett saját elemzése kissé eltér az ideiglenes rendeletben megállapított értékektől, és ezeket a megállapításokat ennek megfelelően módosítani kellene.

(105)

Egy másik érdekelt fél megállapította, hogy a Bizottság szolgálatai elmulasztották figyelembe venni a kínai behozatali áraknak a vizsgálati időszak után, 2010-ben bekövetkezett emelkedését.

(106)

A behozatali mennyiségek meghatározására használt mértékegységre vonatkozó állítás tekintetében az alaprendelet 3.2. cikkében rögzített „volumen” kifejezés a „mennyiségre”, nem pedig a „térfogatra” vonatkozik. Minden termékhez a legreprezentatívabb mértékegységet kell használni. Az érintett termék vonatkozásában a világpiac gazdasági szereplői egységesen a négyzetmétert (m2) használják. Ezért a vizsgálat céljából ez a mértékegység tekinthető a legmegfelelőbbnek. Ennek következtében ezt az állítást elutasították.

(107)

Az árváltozásra és a Kínából származó behozatali mennyiségre vonatkozó állítást illetően, abszolút értékben véve igaz, hogy a változások korlátozottak. A kínai import 3 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Azonban a kínai import volumenével kapcsolatos következtetést az uniós piacon mért felhasználás általános csökkenésével összefüggésben kell vizsgálni. Az a tény, hogy a kínai import csak 3 %-kal csökkent ebben az időszakban, míg az általános felhasználás 29 %-kal esett vissza, egyértelműen mutatja jelenlétük arányát az uniós piacon. A behozatal ilyen módon való stabilizálása lehetővé tette a kínai importőrök számára, hogy jelentős piaci részesedésre tegyenek szert egy olyan időszakban, amikor a többi résztvevő forgalma lényegesen csökkent.

(108)

A kínai árak változását illetően az ideiglenes rendelet (73) preambulumbekezdésében feltüntetett átlagos importárak az Eurostat statisztikáin alapulnak. Kérdések érkeztek bizonyos tagállamok átlagos importárainak pontosságával kapcsolatban, de a hivatalos statisztikáktól eltérő árakat nem erősítettek meg. Mindenesetre a Bizottság emlékeztet arra, hogy az Eurostat adatai kizárólag az általános trend megállapítására szolgálnak, és még ha a kínai importárak felfelé mozdultak volna is el, egészében akkor sem változna a károkozásról alkotott kép, amely magas alákínálási és áron aluli értékesítési különbözeteket mutat. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a károkozás és a dömpingkülönbözetek kiszámításához nem az Eurostat adatait használták. Kizárólag a felkeresett vállalatoktól származó, ellenőrzött adatokat használták fel a különbözetszintek meghatározására. Ezért még ha a statisztikákhoz képest eltéréseket lehetne is megállapítani, az nem befolyásolná a meghatározott különbözetszinteket.

(109)

A Bizottság szolgálataira vonatkozó állítást illetően, amely szerint nem vették figyelembe az Eurostat 2010-re vonatkozó adatait, ez az érvelés nem fogadható el, mivel a vizsgálati időszak magában foglalta a 2010 első negyedévére vonatkozó adatokat. 2010 második – negyedik negyedévére vonatkozóan meg kell jegyezni, hogy ezek az adatok a vizsgálati időszak utáni időszakra érvényesek, amelyeket a vizsgálat szempontjából nem kell figyelembe venni. Továbbá, ha ezeket az adatokat figyelembe vették volna is, az importra vonatkozó statisztikák azt mutatják, hogy a harmadik országok importárai is emelkedtek, ami azt jelzi, hogy ez egy általános trend, és nem kifejezetten csak a kínai behozatalra jellemző.

(110)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdésében leírt ideiglenes szakaszban az áralákínálást az uniós gyártók uniós piacon független fogyasztók részére kínált, gyártelepi szintre kiigazított súlyozott átlagos eladási áraiként határozták meg, és terméktípusonként összehasonlították a Kínából származó behozatal első független uniós vásárló részére történő értékesítésének CIF alapon megállapított és a meglévő vámokkal, az importálás utáni költségekkel és a kereskedelmi szintnek megfelelően kiigazított súlyozott átlagáraival.

(111)

Az egyik fél megállapítása szerint az exportár számításával kapcsolatban a felek tudomására hozott számítások nem felelnek meg az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdésében leírt magyarázatnak. Ellenőrzés után megerősítést nyert, hogy szövegezési hiba található a preambulumbekezdésben. Az ideiglenes szakaszban a kereskedelmi szintnek megfelelő kiigazítást valójában az uniós gyártók által az uniós piacon független fogyasztók részére történő értékesítés gyártelepi árai alapján végezték, és az átlagos exportár kiszámításakor nem hajtottak végre kiigazítást az importálás utáni költségekkel. A végleges szakaszban az érintett országban működő exportáló gyártók uniós határparitáson kiszámított árait a meglévő vámokkal és az importálás utáni költségekkel (ezek az uniós kikötőnél felmerülő behozatali, szállítási és raktározási költségek, amelyek az importőrök általi viszonteladás előtt merülnek fel) igazították ki az együttműködő független importőröktől kapott adatok alapján.

(112)

Egy másik fél úgy vélekedett, hogy a forgalmazási és marketingköltségek figyelembevételét célzó lefelé történő kiigazítás esetén az árak hasonlóak lennének a kínai kiviteli árakhoz. Az ideiglenes számítás során azonban már figyelembe vették ezeket a kiigazításokat, ezért ezt az állítást megalapozatlannak találták és elutasították.

(113)

A vizsgálat 43,2 % és 55,7 % közötti alákínálási szintet tárt fel, amely kismértékben eltér az ideiglenesen megállapított szinttől (lásd az ideiglenes rendelet (77) preambulumbekezdését). A változás oka az, hogy új CIF-értéket számítottak ki az (83)–(85) preambulumbekezdésben említett exportáló gyártóra vonatkozóan, valamint egyedi CIF-exportárat határoztak meg a (51) preambulumbekezdésben szereplő Kito-csoport nevű exportáló gyártó számára.

(114)

A Kínától eltérő harmadik országokból származó behozatallal kapcsolatos észrevételek vagy megállapítások hiányában az ideiglenes rendelet (78)–(80) preambulumbekezdésében leírt következtetések megerősítést nyernek.

(115)

A gyártással, kapacitással és kapacitáskihasználással kapcsolatos észrevételek vagy megállapítások hiányában az ideiglenes rendelet (84)–(85) preambulumbekezdésében leírt következtetések megerősítést nyernek.

(116)

Az értékesítési volumennel és piaci részesedéssel kapcsolatos észrevételek vagy megállapítások hiányában az ideiglenes rendelet (86)–(87) preambulumbekezdésében leírt következtetések megerősítést nyernek.

(117)

A foglalkoztatással és termelékenységgel kapcsolatos észrevételek vagy új megállapítások hiányában az ideiglenes rendelet (88)–(89) preambulumbekezdésében leírt következtetések megerősítést nyernek.

(118)

A dömpingkülönbözeteket a (88)–(93) preambulumbekezdésben ismertettük. Megerősítést nyert, hogy valamennyi megállapított dömpingkülönbözet jóval meghaladta a de minimis küszöböt. Tekintettel a dömpingelt behozatal mennyiségére és áraira, a tényleges dömpingkülönbözet hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(119)

Az egyik fél kétségbe vonta az ideiglenes rendelet (93)–(95) preambulumbekezdésében megadott adatok helyességét. A megjegyzést tevő fél azt állította, hogy a figyelembe vett teljes időszakra vonatkozó termelés százalékában kifejezett készletérték lényegesen alacsonyabb volt a fenti rendelet 10. táblázatában jelzett értéknél. E számításokat felülvizsgálták, és megállapították, hogy csak a 2009. évre és a vizsgálati időszakra vonatkozó százalékos adatok számítása hibás, és ezekben az időszakokban a készletek százalékos aránya valóban kissé magasabb volt a korábban jelzett értéknél. A helyes számítást az e rendelet 1. táblázata tartalmazza.

(120)

Ugyanez a fél azt állította, hogy ha az ideiglenes rendelet (94) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az uniós gazdasági ágazat arra kényszerült, hogy készleteit hat hónapos termelésének megfelelő szintre emelje, akkor ez 50 %-os készletarányt jelentene a teljes termeléshez viszonyítva, nem pedig 59 %-ot, ahogyan az az ideiglenes rendelet 10. táblázatában szerepel.

(121)

E tekintetben ki kell emelni, hogy az ideiglenes rendelet (93) és (94) preambulumbekezdésében végzett elemzések egymást kiegészítő jellegűek és nem azonosak. Az első elemzés a mintába felvett vállalatok készletarányát mutatja, négyzetméterben kifejezve, a mintába felvett vállalatok termeléséhez képest, szintén négyzetméterben megadva (61 % a vizsgálati időszakra vonatkozóan). A második elemzés, szintén a mintába felvett vállalatok tekintetében, azt mutatja, hogy a készlet értéke hány hónapos termelésnek felel meg az év tizenkét hónapjához viszonyítva (50 % a vizsgálati időszakra vonatkozóan).

(122)

A további elemzés lehetővé tette a készletmennyiségnek megfelelő termelési hónapok számának alakulására vonatkozó értékelés finomhangolását. Ebben a vonatkozásban a mintába felvett gyártók 2007-ben körülbelül öt hónapos termelésnek megfelelő mennyiséget (43 %) tartottak készleten, azonban a dömpingelt behozatal által kiváltott nyomás arra kényszerítette őket, hogy több mint hét hónapos termelésnek megfelelő mennyiségre növeljék a készletet (amely a teljes évi termelés 61 %-ának felel meg) a vizsgálati időszakban. Az 1. táblázat a hónapokra lebontott mennyiség és az éves termelés arányában is kifejezi a készletek mennyiségét.

(123)

1. táblázat

Készletek

(124)

Ezért megerősítést nyert az a következtetés, amely szerint a készletek alakulása kedvezőtlen helyzetet mutat.

(125)

A (20) preambulumbekezdésben már említett egyik érdekelt fél kétségbe vonta az ideiglenes rendelet (96)–(99) preambulumbekezdésében található, az uniós gazdasági ágazat eladási áraira vonatkozó megállapításokat azzal érvelve, hogy a Bizottság megállapításában nem vette figyelembe a lengyel- és csehországi, uniós egységáron értékesítő gyártókat, és az eladási árak nem egyeznek meg a nyilvánosan elérhető tényleges adatokkal.

(126)

Ezzel az állítással kapcsolatban szimulációt végeztek a Lengyelországban rögzített eladási árak használatával – Lengyelország termelése a teljes uniós termelés megközelítőleg 10 %-át adja. Nem végeztek szimulációt Csehország esetében, mivel ennek az országnak a termelése a teljes uniós termelés kevesebb, mint 3 %-át teszi ki. A szimuláció azt mutatta, hogy a végleges megállapítások a lengyel árak figyelembevételével sem változnak jelentős mértékben. Végül, ezzel a módszerrel összhangban, a Bizottság a kínai eladási árakkal való összehasonlíthatóság biztosítása érdekében kiszámította az uniós gazdasági ágazatra jellemző eladási árakat az első független uniós vásárló által fizetendő árak meghatározásához szükséges, vonatkozó kiigazítások elvégzése után.

(127)

Az egyik érdekelt fél úgy vélte, hogy az ideiglenes rendelet (97) preambulumbekezdésében leírt következtetés, amely szerint az uniós gazdasági ágazat arra kényszerült, hogy kisebb mennyiségben, de szélesebb választékban értékesítse a terméket, helytelen, mivel az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése ilyen esetben állítólag 2 %-nál nagyobb mértékben csökkenne.

(128)

Figyelembe kell venni, hogy a kisebb tételben történő értékesítés előtérbe helyezése nem feltétlenül vonja maga után a nagyobb mértékű piaci részesedés elvesztését. Először is az uniós gazdasági ágazat nem szorult ki teljesen a termék nagyobb, egységes tételekben történő értékesítésének piacáról, annak ellenére, hogy az alacsony árú kínai import által okozott nyomás kifejezetten erős ebben a szektorban. Másodszor, az uniós gazdasági ágazat csak eladási árainak lenyomásával és költségesebb termékválaszték gyártásával tudta megtartani jelenlétét a teljes piacon, ami az ideiglenes rendelet (100) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a nyereségesség csökkenéséhez vezetett. Ezért az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat nem veszített nagyobb piaci részesedést, azzal magyarázható, hogy a Kínából érkező árnyomás ellenére piaci jelenléte megtartását helyezte előtérbe.

(129)

Az egyik fél úgy vélte, hogy nyereségesség szempontjából nagy különbségek vannak a nagy- és kisvállalatok között. Ezért álláspontja szerint az átlagos nyereség nem tekinthető reprezentatív jellegűnek, mivel a minta csak egy nagyvállalat adatait tartalmazza.

(130)

Egy másik fél azt állította, hogy a nagy uniós gyártók jó pénzügyi helyzetben vannak. Ugyanez a fél azzal érvelt, hogy mivel akkor sem merültek fel veszteségek, miután a kisvállalatok eredményeit hozzáadták az uniós gazdasági ágazat átlagos haszonkulcsához, amint azt az ideiglenes rendelet (101) preambulumbekezdése és 12. táblázata mutatja, nem bizonyítható az általános károkozás.

(131)

Meg kell jegyezni, hogy a megállapítások és a mintavétel reprezentatív jellege összhangjának biztosítása érdekében valamennyi kármutatót (a nyereséget is beleértve) a teljes uniós termelés egyes szegmenseinek részesedésével szemben súlyozták. Másrészt megerősítést nyert a nagyvállalat reprezentatív jellege a nagyobb szegmens helyzetére vonatkozóan. A fentiekből következően, a mintába felvett vállalatok elemzéséből származó általános mutatók reprezentatívnak tekinthetők a teljes uniós gazdasági ágazat helyzetére nézve, ezért az előbbiekben említett állítást elutasították.

(132)

Arra a megállapításra vonatkozóan, amely szerint a nagyvállalatok nem szenvedtek kárt, meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az elemzést a teljes uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan kellett elvégezni, nem pedig meghatározott vállalatcsoportok vagy -típusok tekintetében. A (130) preambulumbekezdésben említettek szerint az a tény, hogy a vizsgálati időszakban nem merültek fel veszteségek, önmagában még nem jelenti azt, hogy nem érte semmilyen kár az uniós gazdasági ágazatot.

(133)

Az egyik érdekelt fél kétségbe vonta azt a következtetést, amely szerint az uniós gazdasági ágazat gyártási költségei 14 %-kal emelkedtek a készletnövekedés és a termékválaszték módosítása következtében. E fél álláspontja szerint ez a következtetés nem igaz, mivel a készletszintek és a termékválaszték nem része a gyártási költségeknek.

(134)

Ezt az állítást elutasították, mivel a magas készletszintek jelentős pénzügyi költséget jelentenek, amelyet figyelembe vettek a gyártási költségek elemzése során. Másrészt a termékválaszték ismételt módosítása további gyártási költségekkel jár, mivel a gyártónak gyakrabban felül kell vizsgálnia a gyártási folyamatot: ez a művelet költséges lehet, mert állásidőket okoz, és a gépek nem optimális kihasználásához vezet.

(135)

Az egyik érdekelt fél megkérdőjelezte az ideiglenes rendelet (107) preambulumbekezdésében leírt következtetést, amely szerint a felhasználás csökkenése negatív hatással volt az uniós gazdasági ágazatra. Ugyanezen fél szerint a felhasználás csökkenése nem okozhatott kárt, mivel a teljes piaci részesedés ugyanaz maradt.

(136)

Az uniós gyártók piaci részesedésének a felhasználás csökkenése ellenére is stabil helyzetével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy nem a piaci részesedés jelenti a károkozás egyetlen mutatóját. Az uniós gyártók csak a nyereségesség rovására tudták megtartani uniós piaci részesedésüket, amely a figyelembe vett időszak alatt visszaesett. Ezért nem vonható le az a következtetés, hogy az uniós gyártók piaci részesedésének stabilitása kizárja a károkozás meglétét.

(137)

A fentiek figyelembevételével megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (107)–(111) preambulumbekezdésében foglaltak a kárra vonatkozó következtetések terén.

(138)

A Bizottsághoz észrevételek érkeztek az okozati összefüggésre vonatkozó ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban. Ezek az észrevételek az ideiglenes rendelet (128)–(132) preambulumbekezdésében már tárgyalt, az önmagának okozott kárra vonatkozó állítások megismétlése. Nem nyújtottak be olyan bizonyítékot, amely megváltoztatta volna az ideiglenes következtetéseket. Ezért az ideiglenes rendelet (135)–(136) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyernek.

(139)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése és 3. cikkének (7) bekezdése értelmében az ideiglenes szakaszban megvizsgálták, hogy az érintett termék Kínából származó dömpingelt behozatala jelentős kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak.

(140)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat termelésében és értékesítésében tapasztalt visszaesés a csökkenő felhasználás következménye. Azzal is érveltek, hogy a kínai behozatal hatását csak korlátozott mértékben kell figyelembe venni, mivel a kínai piaci részesedés csak 1,6 %-kal emelkedett, amelyből legfeljebb 1 % hozható összefüggésbe az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésével.

(141)

Ezzel kapcsolatban a Bizottság emlékeztet arra, hogy a vizsgálat időbeli egybeesést tárt fel a kínai behozatal piaci részesedésének növekedése és az uniós gazdasági ágazat nyereségének csökkenése, illetve a készletszintek emelkedése között. Továbbá nemcsak a megnövekedett piaci részesedés gyakorolt nyomást az uniós gazdasági ágazatra, hanem sokkal inkább a kínai exportáló gyártók árképzési módszere és magas alákínálási szintje.

(142)

A (113) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a vizsgálat jelentős áralákínálási szintet állapított meg. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat és az importőrök nagyobbrészt ugyanazon fogyasztók számára értékesítik a terméket, ami azt jelenti, hogy a megrendelések tekintetében az uniós gazdasági ágazat közvetlenül versenyben áll a dömpingelt behozatallal.

(143)

Összességében ez azt jelenti, hogy az uniós gazdasági ágazat nyereségességi mutatóinak csökkenését és a kármutatók többségének romlását az árnyomás és az import volumene együttesen idézte elő.

(144)

Számos érdekelt fél észrevételt tett azzal kapcsolatban, hogy a Kínából származó kerámialapok behozatala nem okozhatott kárt az uniós gazdasági ágazat számára, mivel ezek a termékek nem hasonlíthatók össze. Ezzel összefüggésben megállapították, hogy a Kínából származó kerámialapok a homogén termékek piacát látják el, míg az uniós gazdasági ágazat a kisebb tételekre vonatkozó megrendelések kielégítésére helyezi a hangsúlyt. Azzal érveltek továbbá, hogy a kínai és az uniós gazdasági ágazat nem áll egymással versenyben, mivel a kínai gyártók az alacsony és a közepes minőségű szegmensben működnek, míg az uniós gazdasági ágazat a közepes és a csúcsminőségű szegmenst célozza meg termékével. Ezen állításuk igazolásául az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének korlátozott mértékű csökkenésére hivatkoztak.

(145)

Habár semmilyen lényegi bizonyítékot nem szolgáltattak a fenti állítások alátámasztására, a Bizottság alaposan megvizsgálta, hogy a kínai behozatal valóban versenyben áll-e az Unióban gyártott burkolólapokkal.

(146)

Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság rendkívül részletes összehasonlítást végzett, amely több száz, különböző típusú burkolólap elemzését tette lehetővé. Ebben az esetben a vizsgálat jelentős számú egyező terméktípust mutatott ki az uniós gazdasági ágazat és az exportőrök között. A vizsgálat eredménye egyértelműen igazolja, hogy az uniós gazdasági ágazat és a kínai behozatal versenyben áll egymással a terméktípusok tekintetében. A Bizottság továbbá emlékeztet arra, hogy a vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazat és az exportáló gyártók közvetlenül versenyben állnak egymással, mivel ugyanazt az ügyfélkört célozzák meg termékeikkel.

(147)

Azzal az állítással kapcsolatban, amely szerint a Kínából származó kerámialapok a homogén termékek piacát látják el, míg az uniós gazdasági ágazat a kisebb tételekre vonatkozó megrendelések kielégítésére helyezi a hangsúlyt, meg kell jegyezni – az ideiglenes rendelet (95) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően –, hogy pontosan a kínai behozatal által gyakorolt nyomás kényszerítette arra az uniós gazdasági ágazatot, hogy elmozduljon a termékek kisebb tételben, szélesebb szín- és méretválasztékban történő értékesítése irányába. Az uniós gazdasági ágazat továbbra is jelen van a piac valamennyi szegmensében, és a fenti állításokkal ellentétben a kereskedelem szerkezete, amely azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazatnak bizonyos terméktípusokra kellett összpontosítania, egyértelmű jele annak, hogy közvetlen versenyről van szó.

(148)

A fentiek tekintetében az érvelés, amely szerint a kínai behozatal nem okozott kárt az uniós gazdasági ágazatnak, mivel ezek a területek nem állnak versenyben egymással, nem fogadható el.

(149)

Néhány érdekelt fél fenntartotta azon állítását, amely szerint a török behozatal hatását jelentősnek kell tekinteni. Az árakkal kapcsolatban az egyik fél kétségbe vonta azt a következtetést, hogy a török árak 19 %-os emelkedése jelentős mértékű.

(150)

Ezt az érvet az ideiglenes rendelet (118) preambulumbekezdése tartalmazta, és nem találtak olyan bizonyítékot, amely érvénytelenítené az ideiglenes szakaszban levont következtetést. Ezzel összefüggésben megerősítést nyert, hogy a török árak 19 %-os emelkedését lényegesnek kell tekinteni. A Bizottság emlékeztet továbbá arra, hogy a (41) preambulumbekezdésben foglaltak szerint nincs bizonyíték arra, hogy az ebből az országból származó dömpingelt behozatal kárt okozott volna az uniós gazdasági ágazat számára, ezért ez az érvelés nem fogadható el.

(151)

Az egyik érdekelt fél megállapította, hogy a felhasználás csökkenése főleg Spanyolországot és Olaszországot érintette, és szerinte leginkább ezek az országok szenvedtek kárt. Ezzel szemben a kínai export fő célállomását az északi tagállamok jelentették, amelyek felhasználásában nem következett be csökkenés, és ahol az uniós gyártók kevésbé szenvedtek kárt. Ugyanez a fél azt is megállapította, hogy a spanyol kerámialap-ágazat 2010-ben fellendült, ami azt mutatja, hogy nincs összefüggés a kínai export és az uniós gazdasági ágazat termelési és értékesítési adatai között.

(152)

Az egyik fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat által regisztrált készletnövekedést az uniós felhasználásban bekövetkezett csökkenésnek kell tulajdonítani, nem pedig a dömpingelt kínai behozatal hatásának.

(153)

Az arra vonatkozó állításokat, hogy az északi-európai tagállamokat nem érintette a felhasználás csökkenése, és a Kínából származó import kizárólag Észak-Európába irányult, nem támasztották alá egyértelmű bizonyítékokkal. Ezzel szemben a mintába felvett kínai exportáló gyártók adatai azt mutatják, hogy ezek az eladások az Unió területén egyenletesen oszlanak meg. Ezenkívül a Spanyolországot és Olaszországot érintő export együttesen az eladások 28 %-át teszi ki, csak kevéssel elmaradva a Németországba irányuló eladások (32 %) mögött. Ennek alapján ezeket az állításokat el kellett utasítani.

(154)

Azzal az állítással kapcsolatban, hogy az uniós gazdasági ágazat által regisztrált készletnövekedést az uniós felhasználás csökkenésének kell tulajdonítani, a Bizottság emlékeztet az ideiglenes rendelet (108) preambulumbekezdésében foglalt indoklásra, amely szerint a kínai behozatal által gyakorolt nyomás különösen a nagy tételben értékesítő szektort érintette igen erősen, és ez egyértelműen hatással volt az uniós gyártók készleteire. A készletarány növekedése a figyelembe vett időszak során nem magyarázható kizárólag azzal a ténnyel, hogy nehézségekbe ütközött a termékek értékesítése, hanem ez abból a szükségszerűségből is következett, hogy rendkívül sokféle terméket kellett készleten tartani. A kínai import által a készletekre gyakorolt káros hatásra vonatkozó következtetés így megerősítést nyert.

(155)

Számos érdekelt fél fenntartotta azt az álláspontot, amely szerint az uniós gazdasági ágazatot sújtó nehézségek valódi oka a gazdasági válság. Ezt azzal a ténnyel támasztották alá, hogy a legsúlyosabb hanyatlás 2008 és 2009 között következett be, vagyis abban az évben, amikor kitört a válság, míg a tendencia kevésbé volt éles az azt követő időszakban. Rámutattak arra is, hogy a figyelembe vett időszak magában foglalja az adott ciklus csúcspontjait és mélypontjait, amelyben a csúcspontot az építőipari ágazat fellendülése, a mélypontot pedig a pénzügyi válság, valamint a harmadik világ országaiban létesített új termelőüzemek miatti exportcsökkenés jelenti.

(156)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél hangot adott azon álláspontjának, amely szerint számos kármutató romlása inkább a gazdasági válságnak tudható be, mint a dömpingelt importnak. E fél meglátása szerint a gazdasági recesszió miatt megnőtt a nagy tételben értékesített, alacsony árú termékek iránti kereslet. Ennek eredményeként az uniós gazdasági ágazatnak sokkal inkább a nagy tételű megrendelésekhez kapcsolódó gyártásra kellett összpontosítania, egy olyan részpiacra, amelyen már a kínai exportáló gyártók tevékenykedtek, és ez okozta a készletszint-növekedést. Továbbá azt állította, hogy a gazdasági recesszió inflációt okozott az Unión belül, amely a kínai inflációnál magasabb mértékű volt, és ez okozta az uniós gyártók termelési költségeinek növekedését, ami az állítások szerint ahhoz vezetett, hogy az uniós gazdasági ágazatnak termelési költség alatti áron kellett értékesítenie termékeit.

(157)

Egy másik fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat nyeresége jelentősen emelkedett a vizsgálati időszak utolsó negyedévében, és ez azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat helyreállt a gazdasági válság után. Ez a fél azt kérelmezte, hogy a vizsgálati időszakra vonatkozó nyereséget mutassák ki negyedévek szerint, amelyből valószínűleg látszana, hogy a vizsgálati időszak vége felé jóval magasabb volt a nyereségesség.

(158)

Azt a tényt, hogy a gazdasági visszaesés hatással volt az uniós gazdasági ágazat teljesítményére, már elismerték az ideiglenes intézkedéseket meghatározó rendelet (120) preambulumbekezdésében. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az okozati összefüggés megállapítása érdekében a vonatkozó jogszabály kimondja, hogy a dömpingelt behozatalnak jelentős kárt kell okoznia az uniós gazdasági ágazat számára. Azonban nem feltétlenül szükséges, hogy a dömpingelt behozatal legyen a kár kizárólagos okozója.

(159)

A vizsgálat továbbá kimutatta, hogy a kínai export növekvő tendenciája a gazdasági válság ellenére is tovább folytatódna. Valójában Kína volt az egyetlen olyan gazdasági szereplő, amely a nehéz gazdasági helyzetben is meg tudta tartani piaci részesedését.

(160)

A (156) preambulumbekezdésben említettek szerint az uniós keresletben bekövetkezett strukturális változás tekintetében nem szolgáltattak bizonyítékokat ezen állítás alátámasztására. A Bizottság ezzel szemben emlékeztet arra, hogy az ideiglenes rendelet (106) preambulumbekezdésében írtak szerint a vizsgálat feltárta, hogy az uniós gazdasági ágazatnak meg kellett változtatnia termékkínálatát, és a típusok, színek és méretek tekintetében szélesebb választékot kellett biztosítania, illetve növelnie kellett készleteit annak érdekében, hogy a különleges megrendelésekre rövid időn belül reagálni tudjon. Ezért ezt a kérelmet elutasították.

(161)

Az infláció termelési költségekre gyakorolt hatása tekintetében megállapítást nyert, hogy a figyelembe vett időszak alatt az Unió inflációs rátája átlagos értékét tekintve nem volt magasabb, mint Kínában, ezért ez nem ad magyarázatot arra, hogy az uniós gyártók miért nem tudták termékeiket megfelelő áron értékesíteni. Az alákínálási szintet figyelembe véve nem vonható le az a következtetés sem, hogy az uniós gazdasági ágazat leszorító nyomást gyakorolt volna a kínai importárakra. A fentiek alapján az érintett fél által előterjesztett kérelmet elutasították.

(162)

Másfelől, az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozóan emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (126) preambulumbekezdése alátámasztotta, hogy a kínai exportőrök agresszív árképzési módszerei már a világgazdasági visszaesés előtt kifejtették hatásukat az uniós gazdasági ágazatnak a figyelembe vett időszakra vonatkozó nyereségességére. Ez azt igazolja, hogy a Kínából származó, alacsony árú behozatal a válság nélkül is elégséges lett volna ahhoz, hogy jelentős kárt okozzon az uniós gazdasági ágazat számára.

(163)

Ez a tény a dömpingelt árak figyelembevételével alátámasztja azt a következtetést, hogy a kínai export és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggés nem szakadt meg a gazdasági visszaesés hatására.

(164)

Az a kérelem, amely arra irányul, hogy a vizsgálati időszakra vonatkozó nyereséget mutassák ki negyedévekre bontva, a jelenlegi vizsgálat szempontjából nem tekinthető relevánsnak, mivel még ha ennyire jelentős mértékű nyereségnövekedés következett volna is be, azt össze kellene hasonlítani a 3,9 %-os célhaszonkulccsal.

(165)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gyártóknak okozott kár a szerkezetátalakítás terén vallott kudarcuknak tulajdonítható, mivel a 29 %-os keresletcsökkenésre mindössze 7 %-os kapacitáscsökkentéssel és a foglalkoztatottak számának 16 %-os visszaszorításával reagáltak.

(166)

Ebben a szektorban a gyártási kapacitás csökkentése bonyolult folyamat, mivel a piac esetleges talpra állása esetén a kapacitás visszaszerzése rendkívüli költségekkel jár a gyártók számára. Az érintett időszakban a foglalkoztatottak számának előrejelzett csökkentése megegyezett a piac csökkenésének mértékével. A foglalkoztatás tendenciája nem feltétlenül tükrözi tökéletesen a termelés tendenciáját, mivel nem minden munkahely kapcsolódik közvetlenül a tényleges termeléshez. Következésképpen az a tény, hogy a kapacitás csökkentése és a munkaerő elbocsátása az iparágban nem egyezett meg pontosan a piac csökkenésének mértékével, nem utal a szerkezetátalakítás sikertelenségére. Az állításokkal ellentétben és figyelembe véve az iparág szerkezetét, a 7 %-os kapacitáscsökkentés és a foglalkoztatottak számának 16 %-os csökkentése ezért jelentősnek tekinthető.

(167)

Az egyik érdekelt fél állítása szerint a magas árak, nem pedig a kínai export hatása okozta az uniós gazdasági ágazat exportértékesítésének visszaesését.

(168)

Ezzel az állítással kapcsolatban a Bizottság emlékeztet arra, hogy az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye a gazdasági válságot követően helyreállt. Ezért nem fogadható el az a megállapítás, hogy az exportteljesítmény jelentős mértékű károsító hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat eredményeire.

(169)

Az érdekelt felek által előterjesztett egyik érv sem igazolta azt, hogy a Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt importon kívüli más tényezők hatása megszüntetné a dömpingelt behozatal és a megállapított kár közötti okozati összefüggést. Ezért megerősítették az ideiglenes rendeletnek az okozati összefüggésre vonatkozó következtetéseit.

(170)

Figyelembe véve a felek észrevételeit, a Bizottság további elemzést folytatott le az uniós érdekkel kapcsolatos valamennyi érvelés tekintetében. Minden kérdést megvizsgáltak, és megerősítették az ideiglenes rendeletben foglalt következtetéseket.

(171)

Az uniós gazdasági ágazat érdekével kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (137)–(141) preambulumbekezdésében leírt következtetések ezúton megerősítést nyernek.

(172)

Az egyik fél észrevételt tett arra vonatkozóan, hogy az intézkedések bevezetése veszélyezteti az importőrök gazdasági fennmaradását, mivel az extra vámköltségeket csak részben tudnák áthárítani a fogyasztókra.

(173)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően két fél kifogásolta azt a következtetést, amely szerint az importőrök egyszerűen át tudnak váltani a kínai beszállítókról más beszerzési forrásokra, különösen amiatt, mert a minőség és az árak nem összehasonlíthatók.

(174)

A megállapítással kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy behozatal nagy részét nem érintik vámok, mivel az nem kínai eredetű. Az egész világon összehasonlítható minőségben gyártott termék jellemzői azt mutatják, hogy e termékek felcserélhetők, ezért az állításokkal ellentétben számos alternatív beszerzési forrás áll rendelkezésre. Még az olyan kínai behozatalra támaszkodó importőrök esetében is, amelyről a vizsgálat megállapítja, hogy dömpingáron behozott és az Unióból származó termékeknél jóval alacsonyabb áron értékesített termékekről van szó, a vizsgálat megállapította, hogy az importőrök értékesítési áraikban 30 %-on felüli árrést tudnak alkalmazni. Ez, valamint az a tény, hogy a vizsgálat eredménye szerint az importőrök 5 % körüli nyereséget tudnak realizálni, és az esetleges költségnövekedés legalább egy részét át tudják hárítani a fogyasztókra, arra enged következtetni, hogy az importőrök képesek megbirkózni az intézkedések hatásával.

(175)

Továbbá az ideiglenes rendelet (144) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseknek megfelelően, az intézkedések bevezetése nem akadályozza az uniós importőröket abban, hogy növeljék részesedésüket az Unió területén és egyéb harmadik országokban elérhető egyéb, nem dömpingelt forrásokból származó termékek behozatalában.

(176)

Az egyik importőr azt állította, hogy bizonyos terméktípus esetében a kínai árak jelenleg magasabbak, mint az uniós gazdasági ágazat árai, ezért az intézkedések a későbbiekben nem tennék lehetővé e terméktípus kivitelét.

(177)

Ezt az állítást nem támasztották alá bizonyítékokkal. Továbbá a rendelkezésre álló információk alapján e terméktípus csak csekély arányban van jelen a piacon, és nem érintené jelentős mértékben az uniós piac ellátási helyzetét. Ezért ezt a kérelmet elutasították.

(178)

Néhány érdekelt fél megállapítása szerint jelentős a felhasználókra gyakorolt hatás. Különösen azt emelték ki, hogy még a 32,3 %-os minimális áremelkedés is megakadályozza a fogyasztókat abban, hogy minőségi termékeket vásároljanak. Azt is megállapították, hogy miközben a diverzifikált termékösszetételt kínáló nagy barkácsáruházakra kifejtett hatás korlátozott lehet, a kis szaküzleteket azonban jelentős mértékben érintené.

(179)

A végfelhasználókra gyakorolt hatás tekintetében a Bizottság megerősíti, hogy az ideiglenes vámok kivetéséről szóló bizottsági rendelet (152) és (153) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes következtetéseknek megfelelően az árat érintő hatás korlátozott lesz.

(180)

Az építőipari szektor, egyike a kerámialap-gyártók nagyobb vevőinek, úgy döntött, hogy nem vesz részt a vizsgálatban. Az ideiglenes intézkedések elrendelését követően ismét felkérték az Európai Építőipari Szövetséget, szolgáltasson adatokat arra vonatkozóan, hogy adott esetben milyen mértékben érintené az intézkedések bevezetése. Az Európai Építőipari Szövetség megerősítette, hogy habár nem állnak információk közvetlenül a rendelkezésére, az intézkedések költséghatása a teljes üzleti tevékenységre nézve igen alacsony. Azt is kifejtette, hogy a tagjai által mutatott csekély érdeklődés a Bizottság javaslatának támogatásaként értelmezendő.

(181)

Végül, a kisebb szaküzletekkel kapcsolatban a Bizottság nem tudott olyan döntő adatokat beszerezni, amelyek megerősítenék a dömpingellenes intézkedések hatásának nagyságát és kiterjedését. Az importőröket érintő változások mellett emlékeztetni kell arra, hogy kerámialapokat az Unió területén és számos, nem dömpingtevékenységet folytató harmadik országban is előállítanak, ezért a kiskereskedelmi üzleteknél kizárható a súlyos áruhiány veszélye.

(182)

Erőfeszítéseket tettek abba az irányba, hogy részletesebb hatásvizsgálatot szerezzenek be a fogyasztóktól. A vizsgálat kimutatta, hogy a hatás nagy valószínűséggel korlátozott.

(183)

Mindenekelőtt az intézkedések abszolút értékét kell kiszámítani az importár alapján, ezért a számításnak olyan értéken kell alapulnia, amely jóval alacsonyabb, mint az érintett termék végleges kiskereskedelmi ára. Ez az érték csökkenhet a különböző szakaszok folyamán (importőrök, nagykereskedők és kiskereskedők), mielőtt eléri a végső fogyasztót. A Bizottság emlékeztet arra, hogy még ha az importőrök és a viszonteladók a vám teljes költségét át is hárítanák a fogyasztókra, a piacon hatalmas kínálat van olyan, uniós gyártók és harmadik országbeli gyártók által előállított termékekből, amelyeket nem érintenek az intézkedések.

(184)

A Bizottság úgy számította ki a dömpingellenes vámok fogyasztói árakra gyakorolt hatását, hogy meghatározta a fizetendő vámok összegét a Kínából származó tényleges behozatal alapján, és ezt az összeget közvetlenül felosztotta a fogyasztók között, feltételezve, hogy az importőrök, nagykereskedők és kiskereskedők az összes további költséget áthárítanák a végső fogyasztókra. Az így kiszámított költséghatás jóval alacsonyabb, mint 0,5 EUR/m2. Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendeletben megfogalmazott következtetés szerint az átlagos éves felhasználás személyenként 2,2 m2 körüli mennyiségre tehető az Unióban. Az egy négyzetméterre eső vám által gyakorolt alacsony hatást figyelembe véve a költség növekedése valószínűleg korlátozott lesz még abban az esetben is, ha a fogyasztó jelentős mennyiségű érintett terméket vásárol építési vagy felújítási munkákhoz.

(185)

Az intézkedések bevezetésének hatásai várhatóan segítik az uniós gazdasági ágazat működését, és ebből következően kedvező hatást fejtenek ki az uniós piac versenyfeltételeire, valamint csökkentik a gyárbezárások és a foglalkoztatás visszaesésének veszélyét.

(186)

Ezenkívül az intézkedések bevezetése várhatóan korlátozottan érinti a felhasználókat/importőröket, akiknek lehetőségük van arra, hogy az uniós piacon és egyéb harmadik országokban rendelkezésre álló legkülönbözőbb szállítóktól szerezzék be a termékeket.

(187)

A fentiekre való tekintettel nem lehet arra következtetni, hogy az intézkedések bevezetése nem szolgálná az uniós érdeket.

(188)

Két érdekelt fél azt az álláspontot képviselte, hogy a Bizottságnak az ideiglenes rendeletben közzé kellett volna tennie az alákínálási különbözetet, és egyikük megállapította, hogy ezen adat közzétételének elmulasztása azt eredményezte, hogy az érdekelt felek nem tudták felmérni, hogy helyesen alkalmazzák-e a kisebb vámtétel szabályát.

(189)

A fentiekre válaszul az ideiglenes különbözetek a következőképpen alakultak:

(190)

Az egyik fél azt állította, hogy a Bizottság nem egységes megközelítést alkalmazott a károkozás mértékének megállapítására, és következtetései a teljes gazdasági ágazatra vonatkozó súlyozott átlagos adatokon alapulnak.

(191)

Ezzel az észrevétellel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a károkozás megszüntetéséhez szükséges szinttel kapcsolatos megállapítások olyan ellenőrzött vállalati adatokon alapulnak, amelyeket az összehasonlítás céljainak valamennyi vonatkozásában a legmegbízhatóbbnak találtak. Ezért ezt a kérelmet elutasították.

(192)

A dömpinggel, az ebből származó kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve, intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a Kínából származó dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(193)

A vonatkozó vámszintek meghatározása céljából figyelembe vették a megállapított dömpingkülönbözeteket, valamint az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár megszüntetéséhez szükséges vámot.

(194)

Ebből a célból megfelelőnek tartották azt, hogy az alákínálási különbözetet az uniós gyártók és a kínai exportőrök által szolgáltatott adatokból meghatározott árak alapján számítsák ki.

(195)

A káros dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges dömpingellenes vám összegének kiszámításakor abból indultak ki, hogy a vámot úgy kell kiszámítani, hogy lehetővé tegye az uniós gazdasági ágazat számára gyártási költségei fedezését és ésszerű nyereség realizálását. Arra a következtetésre jutottak, hogy az adók levonása előtti ésszerű nyereség mértékének meg kell egyeznie azzal, amelyet egy ilyen típusú ágazat rendes versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélküli helyzetben realizálni tudna hasonló termék értékesítésekor az Unió területén. A nyereség mértékét az uniós gazdasági ágazat 2007-ben elért 3,9 %-os nyeresége alapján határozták meg az ideiglenes rendelet 12. táblázatában foglaltak szerint.

(196)

A megállapított kárkülönbözetek a következők:

(197)

Meg kell jegyezni, hogy a „Minden más együttműködő gyártó” kategória esetében a kárkülönbözetet a Kito-csoport adatainak felhasználása nélkül határozták meg, mivel a Kito-csoport nem vett részt a mintában, annak érdekében, hogy a „Minden más együttműködő gyártó” kategóriára vonatkozó dömpingkülönbözettel egységes számítási módot alkalmazzanak. (Lásd az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdésének első mondatát.) A Kito-csoportra – az alaprendelet 18. cikkét alkalmazva – a (54) preambulumbekezdésben említettek szerint a maradvány kárkülönbözet vonatkozik.

(198)

Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy az alákínálási különbözetek magasabbak a (88)–(93) preambulumbekezdésben megállapított dömpingkülönbözeteknél, ezért a kisebb vámtétel szabályával összhangban a dömpingkülönbözetet kell kiindulási alapul használni a vámszint meghatározásához.

(199)

Az új exportáló gyártók és az e rendelet 1. mellékletében felsorolt, a mintába nem felvett együttműködő vállalatok közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében intézkedést kell hozni arra, hogy ez utóbbi vállalatokra kivetett súlyozott átlagos vámot az új gyártókra is alkalmazzák, amelyek egyébként nem lennének felülvizsgálatra jogosultak az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdése értelmében, mivel a 11. cikk (4) bekezdése nem vonatkozik a mintavételbe bevont vállalatokra.

(200)

Az érintett termékkel kapcsolatos statisztikai adatokat gyakran négyzetméterben fejezik ki. Az érintett termék esetében azonban nem tartalmaz ilyen kiegészítő egységet a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23-i 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletében meghatározott kombinált nómenklatúra (6). Ezért rendelkezni kell arról, hogy nemcsak az importálni kívánt érintett termék kg-ban vagy tonnában kifejezett tömegét, hanem a négyzetméterben megadott mennyiségét is fel kell tüntetni a szabad forgalomba bocsátási nyilatkozatban.

(201)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetek nagyságára, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, szükségesnek tekinthető, hogy az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámok formájában biztosított összegeket véglegesen beszedjék.

(202)

Azokban az esetekben, amikor a végleges vámok magasabbak, mint az ideiglenes vámok, csak az ideiglenes vámok formájában biztosított összegeket kell véglegesen beszedni, míg az ideiglenesen biztosított összegeknek a végleges dömpingellenes vámokon kívüli részét el kell engedni.

(203)

Az egyik érdekelt fél javasolta, hogy az intézkedések bevezetésére minimum importár (MIP), ne pedig megállapított érték szerinti vám formájában kerüljön sor. Azonban a MIP nem alkalmazható az érintett termék vonatkozásában, mivel számos terméktípus létezik, amelynek árai nagymértékben eltérnek egymástól, ami lényegesen növeli a keresztkompenzáció veszélyét. Ezenkívül a terméktípusok köre – a kialakítást és a gyártást tekintve – várhatóan tovább bővül, ezért a MIP a későbbiekben sem biztosítana megfelelő alapot a vámszint megállapításához. Ezért az intézkedések MIP formájában történő bevezetésére irányuló kérelmet elutasították.

(204)

Egy másik fél azt kérelmezte, hogy az intézkedéseket vezessék be behozatali kontingensek formájában. Azonban a behozatali kontingensek nem állnak összhangban sem az alaprendelet előírásaival, sem pedig a nemzetközi szinten elfogadott szabályokkal. A kérelmet ezért elutasították,