V. MELLÉKLET

Vizsgálati módszer a C1 típusú gumiabroncsok nedvestapadási indexének (G) meghatározására

1.   KÖTELEZŐ SZABVÁNYOK

Az alább felsorolt dokumentumokat kell alkalmazni.

1.	ASTM E 303-93 (átdolgozott kiadás: 2008), Standard Test Method for Measuring Surface Frictional Properties Using the British Pendulum Tester (Szabványos vizsgálati módszer a felület súrlódási jellemzőinek brit ingás módszerrel történő mérésére);

2.	ASTM E 501-08, Standard Specification for Standard Rib Tire for Pavement Skid-Resistance Tests (Szabványos leírás szabványos bordázott abroncs esetén a csúszásellenállás vizsgálatához);

3.	ASTM E 965-96 (átdolgozott kiadás: 2006), Standard Test Method for Measuring Pavement Macrotexture Depth Using a Volumetric Technique (Szabványos vizsgálati módszer az útburkolat makrotextúramélységének térfogatmódszerrel történő mérésére);

4.	ASTM E 1136-93 (átdolgozott kiadás: 2003), Standard Specification for a Radial Standard Reference Test Tire (SRTT14″) (Szabványos leírás szabványos SRTT14″ radiál referencia-tesztabroncshoz);

5.	ASTM F 2493-08, Standard Specification for a Radial Standard Reference Test Tire (SRTT16″) (Szabványos leírás szabványos SRTT16″ radiál referencia-tesztabroncshoz).

2.   FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

A C1 típusú gumiabroncsok nedves tapadásának vizsgálatakor a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.	»mérési menet«: terhelt gumiabronccsal végzett egyetlen áthaladás egy megadott mérőpálya-felületen;

2.	»tesztelt gumiabroncs(ok)«: a mérési menethez használt vizsgált gumiabroncs, referenciaabroncs vagy segédabroncs, illetve abroncsgarnitúra;

3.	»vizsgált gumiabroncs(ok) (T)«: a nedvestapadási index kiszámítása céljából vizsgált gumiabroncs vagy abroncsgarnitúra;

4.	»referenciaabroncs(ok) (R)«: az ASTM F 2493-08 szabványban leírt mutatókkal rendelkező gumiabroncs vagy abroncsgarnitúra, amelyet 16 hüvelykes etalonabroncsként (SRTT16″) említenek;

5.	»segédabroncs(ok) (C)«: közbenső gumiabroncs vagy közbenső abroncsgarnitúra, amelyet akkor használnak, ha a vizsgált gumiabroncs és a referenciaabroncs ugyanazon a járművön közvetlenül nem összehasonlítható;

6.	»a gumiabroncs fékereje«: a fékezési forgatónyomaték alkalmazásából származó hosszanti irányú erő Newtonban kifejezve;

7.	»a gumiabroncs fékerő-együtthatója (BFC)«: a fékerő és a függőleges terhelés arányszáma;

8.	»a gumiabroncs legnagyobb fékerő-együtthatója«: a gumiabroncs fékerő-együtthatójának legnagyobb értéke közvetlenül a kerék blokkolása előtt, amint a fékezési forgatónyomatékot fokozatosan növelik;

9.	»a kerék blokkolása«: a kerék azon helyzete, amelyben a forgástengely körüli forgási sebessége nulla, és a forgatónyomaték alkalmazásakor sem tud forogni;

10.	»függőleges terhelés«: a gumiabroncsra az útfelületre merőlegesen ható terhelési erő Newtonban kifejezve;

11.	»az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjármű«: különleges célra szolgáló jármű, amely egy tesztelt abroncsra fékezés közben ható függőleges és hosszanti irányú erők mérésére alkalmas eszközökkel van felszerelve.

3.   ÁLTALÁNOS VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

3.1.   A pálya jellemzői

A mérőpályának a következő jellemzőkkel kell rendelkeznie:

1.	A pálya felületének tömör aszfaltnak kell lennie, egyenletes lejtése nem haladhatja meg a 2 %-ot, és 6 mm-nél jobban nem térhet el egy 3 méteres egyenes vonalzóval végzett mérés során.

2.	A korát, az összetételét és a kopását tekintve egyformának kell lennie. A mérési felületen nem lehetnek idegen anyagok.

3.	A zúzalék legnagyobb mérete 10 mm lehet (8 mm és 13 mm közötti tűréshatárral).

4.	A felületszerkezet homokfoltmódszerrel mért mélysége 0,7 ± 0,3 mm lehet. A mérést az ASTM E 965-96 szabvány (átdolgozott kiadás: 2006) szerint kell elvégezni.

5.	A nedvesített pálya felületi súrlódási jellemzőit a 3.2. szakasz a) vagy b) pontjában leírt módszer szerint kell meghatározni.

3.2.   A nedvesített pálya felületi súrlódási jellemzőinek meghatározására szolgáló módszerek

a)   Brit ingás módszer (British Pendulum Number, BPN)

A brit ingás módszert az ASTM E 303-93 szabványban (átdolgozott kiadás: 2008) foglaltak szerint kell alkalmazni.

A csúszódarab összetételének és a fizikai jellemzőknek meg kell felelniük az ASTM E 501-08 szabványban előírtaknak.

Az átlagos BPN-számnak hőmérséklet-korrekció után 42 és 60 BPN között kell lennie, az alábbiak szerint.

A BPN-számot a nedvesített pályafelület hőmérsékletével kell kiigazítani. Ha a brit inga gyártója nem adott ajánlásokat a hőmérséklet-korrekcióra, akkor a következő képlet használható:

BPN = BPN (mért érték) + hőmérséklet-korrekció

hőmérséklet-korrekció = – 0,0018 t 2 + 0,34 t – 6,1

ahol t = a nedvesített pályafelület hőmérséklete Celsius fokban.

A csúszódarab koptató hatásai: a vizsgálathoz használt csúszódarabot akkor kell teljesen elhasználódottnak tekinteni, amikor a csúszósaru élének kopása eléri a csúszósaru síkjában mért 3,2 mm-t, vagy a a csúszósaru síkjára merőlegesen mért 1,6 mm-t, az ASTM E 303-93 (átdolgozott kiadás: 2008) 5.2.2. szakaszával és 3. ábrájával összhangban.

Egy mérőberendezéssel ellátott személygépjármű nedves tapadásának méréséhez kapcsolódóan a mérőpálya BPN értékei egyenletességének ellenőrzése céljából a mérőpálya BPN értékei a féktávolság teljes hossza alatt nem térhetnek el annak érdekében, hogy csökkenjen a mérési eredmények szórása. A nedvesített pálya felületi súrlódási jellemzőit 10 méterenként, a BPN mérés minden egyes pontján ötször kell megmérni és az átlagos BPN-szám variációs együtthatója nem haladhatja meg a 10 %-ot.

b)   ASTM E 1136 szabvány szerinti etalonabroncsot használó módszer (SRTT14″)

A 2. szakasz 4. pontjától eltérve ennél a módszernél olyan referenciaabroncsot használnak, amely az ASTM E 1136-93 szabványban (átdolgozott kiadás: 2003) leírt jellemzőkkel rendelkezik, és amelyet SRTT14″ (1) néven említenek.

Az SRTT14″ átlagos legnagyobb fékerő-együtthatója (μ peak,ave) 65 km/h sebességnél 0,7 ± 0,1 kell, hogy legyen.

Az SRTT14″ átlagos legnagyobb fékerő-együtthatóját (μ peak,ave) a nedvesített pályafelület hőmérsékletével az alábbiak szerint kell kiigazítani:

legnagyobb fékerő-együttható (μ peak,ave) = legnagyobb fékerő-együttható (mért) + hőmérséklet-korrekció

hőmérséklet-korrekció = 0,0035 × (t – 20)

ahol t = a nedvesített pályafelület hőmérséklete Celsius fokban.

3.3.   Légköri viszonyok

A szélviszonyok nem zavarhatják a nedvesítést (szélfogók használata megengedett).

A nedvesített felület hőmérsékletének, valamint a külső hőmérsékletnek téli gumiabroncsok esetén egyaránt 2 °C és 20 °C, normál gumiabroncsok esetén pedig 5 °C és 35 °C között kell lennie.

A nedvesített felület hőmérséklete a mérés alatt 10 °C-nál nagyobb mértékben nem változhat.

A külső hőmérsékletnek a nedvesített felület hőmérséklete közelében kell maradnia; a kettő közötti különbségnek 10 °C alatt kell lennie.

4.   A NEDVES TAPADÁS MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

A vizsgált gumiabroncs nedvestapadási indexének (G) kiszámításához a vizsgált gumiabroncs nedvestapadási fékhatását össze kell hasonlítani a referenciaabroncs nedvestapadási fékhatásával egy nedves útburkolaton egyenes irányban haladó járművön. Ezt a következő módszerek egyikével kell meghatározni:

—	egy mérőberendezéssel ellátott személygépjárműre felszerelt abroncsgarnitúra vizsgálatából álló járműves módszerrel,

—	a vizsgált gumiabronccsal/gumiabroncsokkal felszerelt, járművel vontatott pótkocsi vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjármű alkalmazásával végzett vizsgálati módszerrel.

4.1.   Mérőberendezéssel ellátott személygépjárművel végzett vizsgálati módszer

4.1.1.   Alapelv

Ennél a vizsgálati módszernél a C1 típusú gumiabroncsok fékezés közbeni lassulási teljesítményének meghatározására egy blokkolásgátló rendszerrel (ABS) felszerelt, mérőberendezéssel ellátott személygépjárművet használnak, ahol a »mérőberendezéssel ellátott személygépjármű« a vizsgálati módszer alkalmazása érdekében a 4.1.2.2. szakaszban szereplő mérőberendezéssel ellátott személygépjármű. Meghatározott kiindulási sebességgel indulva a fékeket a négy kerékre azonos időpontban olyan erővel kell megnyomni, hogy az működésbe hozza a blokkolásgátló rendszert. Az átlagos lassulást két előre meghatározott sebesség között kell mérni.

4.1.2.   Mérőberendezés

4.1.2.1.   Jármű

A személygépjárművön megengedett módosítások a következők:

—	a járműre felszerelhető gumiabroncsok méretének a növelését lehetővé tevő módosítások,

—	a fékberendezés automatikus működésbe hozatalát lehetővé tevő módosítások.

A fékrendszer bármely más módosítása tilos.

4.1.2.2.   Mérőberendezés

A járművet olyan érzékelővel kell felszerelni, amely alkalmas a sebesség nedves felületen történő mérésére, illetve két sebesség között megtett távolság meghatározására.

A jármű sebességének a meghatározásához egy ötödik kereket vagy egy nem érintkező sebességmérő rendszert kell alkalmazni.

4.1.3.   A mérőpálya kondicionálása és nedvesítés

A mérőpályát a mérés megkezdése előtt legalább fél órával nedvesíteni kell, hogy kiegyenlítődjön a felület és a víz hőmérséklete. A külső locsolást ajánlott a mérés alatt mindvégig folytatni. A vízmagasságnak a mérőpálya egész területén az útburkolat legmagasabb pontjától számított 1,0 ± 0,5 mm nagyságúnak kell lennie.

A mérőpályát ezután a vizsgálati programban nem szereplő gumiabroncsokkal 90 km/h sebességgel végzett, legalább tíz mérési menettel kell kondicionálni.

4.1.4.   Gumiabroncsok és felnik

4.1.4.1.   A gumiabroncs előkészítése és bejáratása

A vizsgált gumiabroncsot körbe kell nyírni, hogy a futófelületről minden olyan kiálló részt eltávolítsanak, amely az öntőforma légzőnyílásai vagy az öntőforma összeillesztéseinél lévő varratok révén került a felületre.

A vizsgált gumiabroncsot fel kell szerelni a gyártó által megadott tesztfelnire.

Az arra alkalmas kenőanyag használatával megfelelő peremülést kell kialakítani. A gumiabroncs felniről való lecsúszásának elkerülése érdekében nem ajánlatos túlzott mennyiségű kenőanyagot használni.

A tesztelt gumiabroncsokat/felniszerelvényeket a mérés előtt legalább két órán keresztül olyan helyen kell tárolni, ahol a külső hőmérséklet azonos. A napsugárzás okozta túlmelegedés megelőzése érdekében a tesztelt gumiabroncsokat/felniket naptól védett helyen kell tárolni.

A gumiabroncsok bejáratásához két fékpróbát kell végezni.

4.1.4.2.   A gumiabroncs terhelése

A jármű tengelyeihez tartozó minden egyes gumiabroncsra ható statikus terhelésnek a vizsgált abroncsterhelési kapacitás 60 %-a és 90 %-a között kell lennie. Az azonos tengelyen lévő gumiabroncsokra ható terhelés 10 %-nál nagyobb mértékben nem térhet el.

4.1.4.3.   A felfújt gumiabroncs nyomása

Az első és a hátsó tengelyen lévő felfújt gumiabroncsok nyomása 220 kPa kell, hogy legyen (a szabvány és a fokozott teherbírású gumiabroncsok esetében). A felfújt gumiabroncs nyomását közvetlenül a mérés előtt külső hőmérsékleten ellenőrizni kell, és szükség szerint újra be kell állítani.

4.1.5.   Mérési eljárás

4.1.5.1.   Mérési menet

A következő mérési eljárást kell alkalmazni minden egyes mérési menetre:

1.	A személygépjárművet egyenes vonalon 85 ± 2 km/h sebességre kell felgyorsítani.

2.	Amint a személygépjármű elérte a 85 ± 2 km/h sebességet, a fékeket minden alkalommal a mérőpálya ugyanazon pontján kell működésbe hozni, amelyet »a fékezés kezdő pontja«-ként említenek, hosszanti irányban 5 méteres, keresztirányban 0,5 méteres tűréshatár mellett.

3.

A fékeket automatikusan vagy kézileg lehet működésbe hozni. i. A fékek automatikus működésbe hozatala két részből álló érzékelő rendszer segítségével történik, amelynek egyik részét a mérőpályán, a másik részét pedig a személygépjárművön helyezik el. ii. A fékek kézileg történő működésbe hozatala az átvitel típusától függ, az alábbiak szerint. Mindkét esetben legalább 600 N nagyságú pedálnyomásra van szükség. Kézi átvitel esetén a vezetőnek fel kell engednie a kuplungot, és erősen meg kell nyomnia a féket, majd azt nyomva kell tartania mindaddig, amíg az a mérés elvégzéséhez szükséges. Automatikus átvitel esetén a vezetőnek üresbe kell tennie a sebességváltót, és erősen meg kell nyomnia a féket, majd azt nyomva kell tartania mindaddig, amíg az a mérés elvégzéséhez szükséges.

4.	Az átlagos lassulást 80 km/h és 20 km/h között kell kiszámítani.

Amennyiben a mérési menet során a fent felsorolt előírások bármelyike (ideértve a sebességre vonatkozó tűréshatárt, a fékezés kezdő pontjára vonatkozó hosszanti, illetve keresztirányú tűréshatárt és a fékidőt) nem teljesül, a mérést abba kell hagyni, és a teljes mérési menetet meg kell ismételni.

4.1.5.2.   Mérési ciklus

A vizsgált gumiabroncs-garnitúra (T) nedvestapadási indexének meghatározása érdekében a következő eljárás szerint több mérési menetet végeznek, amely során a menetiránynak minden mérési menet esetében azonosnak kell lennie, és egy mérési menet alkalmával legfeljebb három különböző vizsgált gumiabroncs-garnitúrát lehet mérni:

1.	Először egy referenciaabroncs-garnitúrát kell felszerelni a mérőberendezéssel ellátott személygépjárműre.

2.	A 4.1.5.1. szakasz szerint elvégzett legalább három érvényes mérés után a referenciaabroncs-garnitúra helyére egy vizsgált gumiabroncs-garnitúrát kell felszerelni.

3.	Miután a vizsgált gumiabroncsokkal hat érvényes mérést végeztek, a mérést további két vizsgált gumiabroncs-garnitúrával lehet folytatni.

4.	A mérési ciklus a kezdeti referenciaabroncs-garnitúrával elvégzett további három érvényes méréssel zárul.

PÉLDÁK:

—	A három garnitúra vizsgált gumiabroncsból (T1–T3) és egy garnitúra referenciaabroncsból (R) álló mérési ciklus mérési menete a következő: R-T1-T2-T3-R

—	Az öt garnitúra vizsgált gumiabroncsból (T1–T5) és egy garnitúra referenciaabroncsból (R) álló mérési ciklus mérési menete a következő: R-T1-T2-T3-R-T4-T5-R

4.1.6.   A mérési eredmények feldolgozása

4.1.6.1.   Az átlagos lassulás (AD) kiszámítása

Az átlagos lassulást (AD) m/s2-ben minden egyes érvényes mérési menetre az alábbiak szerint kell kiszámítani:

ahol:

Sf a végső sebesség m/s-ban; Sf = 20 km/h = 5,556 m/s

Si a kiindulási sebesség m/s-ban; Si = 80 km/h = 22,222 m/s

d az Si és Sf között megtett távolság méterben.

4.1.6.2.   A mérési eredmények hitelesítése

Az AD variációs együtthatót az alábbiak szerint kell kiszámítani:

(szórás/átlag) × 100

Referenciaabroncsok (R) esetén: amennyiben az AD variációs együttható a referenciaabroncs-garnitúrával végzett három mérési menet bármely két egymást követő csoportja esetén meghaladja a 3 %-ot, akkor minden adatot el kell vetni, és a mérést minden tesztelt gumiabroncsra (a vizsgált gumiabroncsokra és a referenciaabroncsokra is) meg kell ismételni.

Vizsgált gumiabroncsok (T) esetén: az AD variációs együtthatókat minden egyes vizsgált gumiabroncs-garnitúrára ki kell számítani. Amennyiben az egyik variációs együttható 3 %-nál nagyobb, akkor az adatokat el kell vetni, és a mérést a vizsgált gumiabroncs-garnitúrára meg kell ismételni.

4.1.6.3   A korrigált átlagos lassulás (Ra) kiszámítása

A fékerő-együttható kiszámításához használt referenciaabroncs-garnitúra átlagos lassulását (AD) annak megfelelően kell kiigazítani, hogy az egyes vizsgált gumiabroncs-garnitúrák egy adott mérési cikluson belül hol helyezkednek el.

A referenciaabroncs korrigált átlagos lassulását (Ra) m/s–2-ben kell kiszámítani az 1. táblázat szerint, ahol R1 az AD értékek átlaga a referenciaabroncs-garnitúra (R) első mérésénél és R2 az AD értékek átlaga a referenciaabroncs-garnitúra (R) második mérésénél.

1.   táblázat

A vizsgált gumiabroncs-garnitúrák száma egy mérési cikluson belül	Vizsgált gumiabroncs-garnitúra	Ra
1 (R1 -T1-R2 )	T1	Ra = 1/2 (R1 + R2)
2 (R1 -T1-T2-R2 )	T1	Ra = 2/3 R1 + 1/3 R2
	T2	Ra = 1/3 R1 + 2/3 R2
3 (R1 -T1-T2-T3-R2 )	T1	Ra = 3/4 R1 + 1/4 R2
	T2	Ra = 1/2 (R 1 +R2 )
	T3	Ra = 1/4 R1 + 3/4 R2

4.1.6.4.   A fékerő-együttható (BFC) kiszámítása

A fékerő-együtthatót (BFC) a mindkét tengelyre ható fékezésre kell kiszámítani a 2. táblázat szerint, ahol Ta (a = 1, 2 vagy 3) a mérési ciklusban részt vevő minden egyes vizsgált gumiabroncs-garnitúrára (T) vonatkozó AD értékek átlaga.

2.   táblázat

Tesztelt gumiabroncs	Fékerő-együttható
Referenciaabroncs	BFC(R) = |Ra/g|
Vizsgált gumiabroncs	BFC(T) = |Ta/g|
g a gravitációs gyorsulás, g= 9,81 m/s2

4.1.6.5.   A vizsgált gumiabroncs nedvestapadási indexének kiszámítása

A vizsgált gumiabroncs nedvestapadási indexét (G(T)) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

ahol:

—	t a nedvesített pályafelület hőmérséklete Celsius fokban a vizsgált gumiabroncs (T) mérésekor

—	t0 a nedvesített pályafelület hőmérsékleti referenciaviszonya, t0 = 20 °C normál gumiabroncsok esetén és t0 = 10 °C téli gumiabroncsok esetén

—	BFC(R0) a referenciaabroncs fékerő-együtthatója referenciaviszonyok között, BFC(R0) = 0,68

—	a = – 0,4232 és b = – 8,297 normál gumiabroncsok esetén, a = 0,7721 és b = 31,18 téli gumiabroncsok esetén

4.1.7.   A vizsgált gumiabroncs és a referenciaabroncs nedvestapadási teljesítményének összehasonlítása segédabroncs használatával

4.1.7.1.   Általános rész

Amennyiben a vizsgált gumiabroncs mérete jelentős mértékben eltér a referenciaabroncs méretétől, úgy az összehasonlítást nem feltétlenül lehet közvetlenül elvégezni ugyanazzal a mérőberendezéssel ellátott személygépjárművel. Ennél a mérési módszernél a 2. szakasz 5. pontjának megfelelően közbenső gumiabroncsot (a továbbiakban: segédabroncs) használnak.

4.1.7.2.   A megközelítés alapelve

Az alapelv szerint a vizsgált gumiabroncs-garnitúrát és a referenciaabroncs-garnitúrát összehasonlító mérési ciklusban egy segédabroncs-garnitúrát és két különböző, mérőműszerrel ellátott személygépjárművet kell használni.

Az egyik, mérőműszerrel ellátott személygépjárműre először a referenciaabroncs-garnitúrát kell felszerelni, majd a segédabroncs-garnitúrát, a másik járműre pedig először a segédabroncs-garnitúrát, majd a vizsgált gumiabroncs-garnitúrát.

A 4.1.2–4.1.4. szakaszokban szereplő előírásokat alkalmazni kell.

Az első mérési ciklusban a segédabroncs-garnitúrát kell összehasonlítani a referenciaabroncs-garnitúrával.

A második mérési ciklusban a vizsgált gumiabroncs-garnitúrát kell összehasonlítani a segédabroncs-garnitúrával. A mérést ugyanazon a mérőpályán kell elvégezni az első mérési ciklussal megegyező napon. A nedvesített pályafelület hőmérséklete az első mérési ciklushoz képest ± 5 °C kell, hogy legyen. Az első és a második mérési ciklusban ugyanazt a segédabroncs-garnitúrát kell használni.

A vizsgált gumiabroncs nedvestapadási indexét (G(T)) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

G(T) = G 1 × G 2

ahol:

—	G1 a segédabroncs (C) relatív nedvestapadási indexe a referenciaabroncshoz (R) viszonyítva, amelyet az alábbiak szerint kell kiszámítani:

—	G 2 a vizsgált gumiabroncs (T) relatív nedvestapadási indexe a segédabroncshoz (C) viszonyítva, amelyet az alábbiak szerint kell kiszámítani:

4.1.7.3.   Tárolás és védelem

Nagyon fontos, hogy a segédabroncs-garnitúra minden gumiabroncsát azonos feltételek között tárolják. Amint a segédabroncs-garnitúra és a referenciaabroncsok összehasonlító mérése megtörtént, az ASTM E 1136-93 szabványban (átdolgozott kiadás: 2003) előírt különleges tárolási körülményeket kell alkalmazni.

4.1.7.4.   A referenciaabroncsok és a segédabroncsok cseréje

Amennyiben a vizsgálatok során rendellenes kopás vagy károsodás következne be, illetve amennyiben a kopás befolyásolja a mérési eredményeket, a gumiabroncsok használatát be kell szüntetni.

4.2.   Járművel vontatott pótkocsi vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjármű alkalmazásával végzett vizsgálati módszer

4.2.1.   Alapelv

A méréseket egy járművel (a továbbiakban: vontató jármű) vontatott pótkocsira, vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjárműre szerelt tesztelt gumiabroncsokon végzik. A féket a mérési helyen olyan erővel kell megnyomni, hogy az 65 km/h mérési sebességnél a kerekek blokkolása előtt elegendő fékező nyomatékot biztosítson a legnagyobb fékerő eléréséhez.

4.2.2.   Berendezés

4.2.2.1.   Vontató jármű és pótkocsi vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjármű

—	A vontató járműnek vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjárműnek képesnek kell lennie arra, hogy a legnagyobb fékerő alkalmazásakor is tartani tudja a méréshez előírt 65 ± 2 km/h sebességet.

—

A pótkocsin vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjárművön lennie kell egy olyan helynek, ahova az abroncsot mérési célból fel lehet szerelni (a továbbiakban: mérési hely), illetve rendelkeznie kell az alábbi eszközökkel: i. a fékeket a mérési helyen működésbe hozó berendezéssel; ii. amennyiben nem alkalmaznak külső locsolóberendezést, egy olyan víztartállyal, amely a pályafelület nedvesítését végző rendszer számára elegendő mennyiségű vizet képes tárolni; iii. regisztrálóműszerrel, amely a mérési helyre felszerelt jelátalakítóból érkező jeleket rögzíti és ellenőrzi a nedvesítés mértékét, amennyiben a nedvesítés a járműről történik.

—

A legnagyobb függőleges terhelés mellett a mérési helyen az összetartás és a dőlés szöge legfeljebb ± 0,5°-kal változhat. A felfüggesztő karoknak és hüvelyeknek kellően merevnek kell lenniük a szabad mozgás minimalizálásához és a legnagyobb fékerő alkalmazásakor a megfelelőség biztosításához. A felfüggesztő rendszernek megfelelő teherbíró képességgel és olyan kialakítással kell rendelkeznie, amely elszigeteli a felfüggesztésből eredő rezgést.

—	A mérési helyre fel kell szerelni egy jellegzetes vagy különleges gépjármű-fékrendszert, amely az előírt feltételek mellett elegendő fékező nyomatékot tud szolgáltatni, hogy a vizsgálathoz használt kerékre ható hosszanti irányú maximális fékerő elérje a legnagyobb értéket.

—	A fékező rendszernek képesnek kell lennie a fékezés kezdő időpontja és a legnagyobb hosszanti irányú erő közötti időintervallum 4.2.7.1. szakasz szerinti szabályozására.

—	A pótkocsit vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjárművet úgy kell kialakítani, hogy arra a mérni kívánt különböző méretű vizsgált gumiabroncsokat fel lehessen szerelni.

—	A pótkocsihoz vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjárműhöz biztosítani kell a függőleges terhelés 4.2.5.2. szakaszban foglalt beállítására vonatkozó előírásokat.

4.2.2.2.   Mérőberendezés

—	A pótkocsin vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló járművön a méréshez használt kerék mérési helyére fel kell szerelni egy, a kerék forgási sebességét mérő rendszert, valamint egy jelátalakítót, amely a méréshez használt keréken a fékerőt és a függőleges terhelést méri.

—

A mérőrendszerre vonatkozó általános követelmények: a műszerrendszernek 0 °C és 45 °C közötti külső hőmérsékleten meg kell felelnie az alábbi általános követelményeknek: i. a rendszer általános pontossága, erő: a függőleges terhelés vagy a fékerő teljes nagyságának ± 1,5 %-a; ii. a rendszer általános pontossága, sebesség: a sebesség ± 1,5 %-a vagy ± 1,0 km/h, amelyik nagyobb,

—	A jármű sebessége: a jármű sebességének meghatározásához egy ötödik kereket vagy egy nem érintkező sebességmérő rendszert kell alkalmazni.

—

Fékerők: a fékerőt mérő jelátalakító a fék alkalmazásának eredményeként a gumiabroncs és a pályafelület találkozásánál fellépő hosszanti irányú erőt az alkalmazott függőleges terhelés 0 %-a és legalább 125 %-a közötti tartományban méri. A jelátalakító kialakításának és elhelyezésének minimális szintre kell csökkentenie a tehetetlenségi nyomatékot és a rezgés okozta gépi rezonanciát.

—	Függőleges terhelés: a függőleges terhelést mérő jelátalakító a függőleges terhelést méri a mérési helyen a fékezés időtartama alatt. A jelátalakítónak a korábban felsorolt előírásoknak kell megfelelnie.

—

Jelszabályozás és regisztráló rendszer: minden jelszabályozó és rögzítő berendezésnek lineáris kimenetet kell biztosítania a szükséges erősítővel és adatolvasási képességgel annak érdekében, hogy megfeleljenek a korábbiakban előírt követelményeknek. Ezen felül az alábbi követelményeket kell alkalmazni: i. A legkisebb frekvencia-jelleggörbének 0 Hz és 50 Hz (100 Hz) között a teljes skálán ± 1 %-on belül egyenletesnek kell lennie. ii. A jel–zaj viszony legalább 20/1 kell, hogy legyen. iii. Az erősítésnek megfelelőnek kell lennie a teljes bemeneti jelszint eredetinek megfelelő megjelenítéséhez. iv. A bemeneti impedanciának legalább tízszer nagyobbnak kell lennie, mint amekkora a jelforrás kimeneti impedanciája. v. A berendezés nem lehet érzékeny a rezgésekre, a gyorsulásra, valamint a külső hőmérséklet változásaira.

4.2.3.   A mérőpálya kondicionálása

A mérőpályát a vizsgálati programban nem szereplő gumiabroncsokkal 65 ± 2 km/h sebességgel végzett, legalább tíz mérési menettel kell kondicionálni.

4.2.4.   Nedvesítés

A vontató járművet vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjárművet locsolórendszerrel lehet felszerelni, de pótkocsi esetén a tartályt a vontató járműre kell rögzíteni. A vizet olyan kialakítású locsolórózsából kell a tesztelt gumiabroncsok előtt az útburkolatra juttatni, amely megfelelően biztosítja, hogy a tesztelt gumiabronccsal érintkező vízréteg keresztmetszete a mérési sebességnél – a legkevesebb spriccelés és túlpermetezés mellett – egyenletes legyen.

A locsolórózsák beállításának és elhelyezésének biztosítania kell, hogy a kilövellt vízsugarak a tesztelt gumiabroncsra irányuljanak, és az útburkolatot 20–30°-os szögben érjék.

A vízsugaraknak a pályafelületet az abroncsnyom közepe előtt 0,25 m és 0,45 m között kell elérniük. A locsolórózsának az útburkolat felett 25 mm magasságban kell lennie vagy legalább olyan magasságban, hogy elkerülje a felületen esetleg ott lévő akadályokat, de nem lehet magasabban 100 mm-nél.

A vízrétegnek legalább 25 mm-rel szélesebbnek kell lennie a tesztelt gumiabroncsnál, és a vizet úgy kell locsolni, hogy a gumiabroncs a szélek között középen helyezkedjen el. A locsolás ütemének 1,0 ± 0,5 mm vízmélységet kell biztosítania, és a mérés teljes időtartama alatt ± 10 százalékon belül egyenletesnek kell lennie. A nedvesített szélesség egységére eső vízmennyiségnek egyenesen arányosnak kell lennie a mérési sebességgel. 65 km/h sebességnél az alkalmazott vízmennyiségnek 18 liter/s-nak kell lennie a nedvesített pályafelület szélességének 1 méterére számolva 1,0 mm vízmélység esetén.

4.2.5.   Gumiabroncsok és felnik

4.2.5.1.   A gumiabroncs előkészítése és bejáratása

A vizsgált gumiabroncsot körbe kell nyírni, hogy a futófelületről eltávolítsanak minden olyan kiálló részt, amely az öntőforma légzőnyílásai vagy az öntőforma összeillesztéseinél lévő varratok révén került a felületre.

A vizsgált gumiabroncsot fel kell szerelni a gyártó által megadott tesztfelnire.

Az arra alkalmas kenőanyag használatával megfelelő peremülést kell kialakítani. A gumiabroncs felniről való lecsúszásának elkerülése érdekében nem ajánlatos túlzott mennyiségű kenőanyagot használni.

A tesztelt gumiabroncsokat/felniszerelvényeket a mérés előtt legalább két órán keresztül olyan helyen kell tárolni, ahol a külső hőmérséklet azonos. A napsugárzás okozta túlmelegedés megelőzése érdekében a tesztelt gumiabroncsokat/felniket naptól védett helyen kell tárolni.

A gumiabroncs bejáratásához a 4.2.5.2., 4.2.5.3. és 4.2.7.1. pontokban előírt terhelés, nyomás és sebesség mellett két fékpróbát kell végezni.

4.2.5.2.   A gumiabroncs terhelése

A tesztelt gumiabroncsra ható mérési terhelésnek a vizsgált abroncsterhelési kapacitás 75 ± 5 %-ának kell lennie.

4.2.5.3.   A felfújt gumiabroncs nyomása

A tesztelt gumiabroncs hideg abroncsnyomása 180 kPa kell, hogy legyen szokványos teherbírású gumiabroncsok esetén. Fokozott teherbírású gumiabroncsok esetében a hideg abroncsnyomás 220 kPa.

A felfújt gumiabroncs nyomását közvetlenül a mérés előtt külső hőmérsékleten ellenőrizni kell és szükség szerint újra be kell állítani.

4.2.6.   A vontató jármű és a pótkocsi, illetve az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjármű előkészítése

4.2.6.1.   Pótkocsi

A mérési eredmények megzavarásának elkerülése érdekében az egytengelyű pótkocsik esetében a vonófej magasságát és a keresztirányú helyzetet a tesztelt gumiabroncsra ható előírt mérési terhelés beállítása után újra be kell állítani. A vonószerkezet csuklópontjának középvonala és a pótkocsi tengelyének keresztirányú középvonala között a hosszirányú távolságnak legalább a »vonófej magasságának« vagy a »vonószerkezet (vonófej) magasságának« a tízszeresét kell kitennie.

4.2.6.2.   A műszerrendszer és a berendezések

Az ötödik kereket, amennyiben szükséges, a gyártó előírásainak megfelelően kell felszerelni és a vontató vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjármű középvonalához a lehető legközelebb kell elhelyezni.

4.2.7.   Mérési eljárás

4.2.7.1.   Mérési menet

A következő mérési eljárást kell alkalmazni minden egyes mérési menetre:

1.	A vontató járművet vagy az abroncstulajdonságok vizsgálatára szolgáló mérőjárművet egyenes vonalon az előírt 65 ± 2 km/h mérési sebességre kell felgyorsítani.

2.	A regisztráló rendszert el kell indítani.

3.	(Belső locsolórendszer alkalmazása esetén) a vizet körülbelül 0,5 másodperccel a fék megnyomását megelőzően a tesztelt gumiabroncs elé az útburkolatra kell juttatni.

4.

A pótkocsi fékjeit a 3.1. szakasz 4. és 5. pontjai szerint a nedvesített pálya felületi súrlódási jellemzőit és a homokmélységet vizsgáló mérési ponthoz képest 2 méteren belül működésbe kell hozni. A fékezésnek olyan mértékűnek kell lenni, hogy a fékezés kezdő időpontja és a legnagyobb hosszanti irányú erő közötti időintervallum 0,2 és 0,5 másodperc között legyen.

5.	A regisztráló rendszert le kell állítani.

4.2.7.2.   Mérési ciklus

A vizsgált gumiabroncs-garnitúra (T) nedvestapadási indexének meghatározása érdekében a következő eljárás szerint néhány mérési menetet végeznek, amelynek során minden egyes mérési menetet a mérőpálya egyazon pontján, azonos menetirányban kell elvégezni. Egy mérési menet alkalmával legfeljebb három vizsgált gumiabroncsot lehet mérni, azzal a feltétellel, hogy a méréseket ugyanazon a napon végzik.

1.	Először a referenciaabroncsot kell mérni.

2.	Miután a 4.2.7.1. szakasznak megfelelően legalább hat érvényes mérést elvégeztek, a referenciaabroncsot le kell cserélni a vizsgált gumiabroncsra.

3.	Miután a vizsgált gumiabronccsal is elvégeztek hat érvényes mérést, további két vizsgált gumiabronccsal lehet folytatni a mérést.

4.	A mérési ciklus a kezdeti referenciaabronccsal elvégzett további hat érvényes méréssel zárul.

PÉLDÁK:

—	A három vizsgált gumiabroncsból (T1–T3) és a referenciaabroncsból (R) álló mérési ciklus mérési menete a következő: R-T1-T2-T3-R

—	Az öt vizsgált gumiabroncsból (T1–T5) és a referenciaabroncsból (R) álló mérési ciklus mérési menete a következő: R-T1-T2-T3-R-T4-T5-R

4.2.8.   A mérési eredmények feldolgozása

4.2.8.1.   A legnagyobb fékerő-együttható kiszámítása

A gumiabroncs legnagyobb fékerő-együtthatója (μpeak) a μ(t) kerekek blokkolása előtti legnagyobb értéke, amelyet minden egyes mérési menetre az alábbiak szerint kell kiszámítani. Az analóg jeleket a zajok megszüntetése érdekében ki kell szűrni. A digitálisan rögzített jeleket mozgóátlagmódszerrel kell szűrni.

ahol:

μ(t) a gumiabroncs dinamikus fékerő-együtthatója valós időben;

fh(t) a dinamikus fékerő valós időben, N-ban;

fv(t) a dinamikus függőleges terhelés valós időben, N-ban.

4.2.8.2.   A mérési eredmények hitelesítése

A μpeak variációs együtthatót a következőképpen kell kiszámítani:

(szórás/átlag) × 100

Referenciaabroncs (R) esetén: amennyiben a referenciaabroncs legnagyobb fékerő-együtthatójának (μpeak) variációs együtthatója meghaladja az 5 %-ot, akkor minden adatot el kell vetni, és a mérést minden tesztelt gumiabroncsra (a vizsgált gumiabroncs(ok)ra, valamint a referenciaabroncsra is) meg kell ismételni.

A vizsgált gumiabroncs(ok) (T) esetén: a legnagyobb fékerő-együttható (μpeak) variációs együtthatóját minden egyes vizsgált gumiabroncsra ki kell számítani. Amennyiben az egyik variációs együttható 5 %-nál nagyobb, akkor az adatokat el kell vetni, és a mérést erre a vizsgált gumiabroncsra meg kell ismételni.

4.2.8.3.   A korrigált átlagos legnagyobb fékerő-együttható kiszámítása

A referenciaabroncs fékerő-együtthatója kiszámításához használt átlagos legnagyobb fékerő-együtthatót annak megfelelően kell kiigazítani, hogy az egyes vizsgált gumiabroncsok egy adott mérési cikluson belül hol helyezkednek el.

A referenciaabroncs korrigált átlagos legnagyobb fékerő-együtthatóját (Ra) a 3. táblázat szerint kell kiszámítani, ahol R1 az átlagos legnagyobb fékerő-együttható a referenciaabroncs (R) első mérésénél és R2 az átlagos legnagyobb fékerő-együttható ugyanannak a referenciaabroncsnak (R) a második mérésénél.

3.   táblázat

A vizsgált gumiabroncsok száma egy mérési cikluson belül	Vizsgált gumiabroncs	Ra
1 (R1 -T1-R2 )	T1	Ra = 1/2 (R1 + R2 )
2 (R1 -T1-T2-R2 )	T1	Ra = 2/3 R1 + 1/3 R2
	T2	Ra = 1/3 R1 + 2/3 R2
3 (R1 -T1-T2-T3-R2 )	T1	Ra = 3/4 R1 + 1/4 R2
	T2	Ra = 1/2 (R1 +R2 )
	T3	Ra = 1/4 R1 + 3/4 R2

4.2.8.4.   Az átlagos legnagyobb fékerő-együttható kiszámítása (μpeak,ave )

A legnagyobb fékerő-együtthatók átlagértékét (μpeak,ave ) a 4. táblázat szerint kell kiszámítani, ahol Ta (a = 1, 2 vagy 3) az egy vizsgált gumiabroncsra mért legnagyobb fékerő-együtthatók átlaga egy mérési meneten belül.

4.   táblázat

Tesztelt gumiabroncs	μpeak,ave
Referenciaabroncs	μpeak,ave(R) = Ra a 3. táblázat szerint
Vizsgált gumiabroncs	μpeak,ave (T) = Ta

4.2.8.5.   A vizsgált gumiabroncs nedvestapadási indexének kiszámítása

A vizsgált gumiabroncs nedvestapadási indexét (G(T)) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

ahol:

—	t a nedvesített pályafelület hőmérséklete Celsius fokban a vizsgált gumiabroncs (T) mérésekor

—	t0 a nedvesített pályafelület referencia hőmérsékleti viszonya

—	t0 = 20 °C normál gumiabroncsok esetén és t0 = 10 °C téli gumiabroncsok esetén

—	μpeak,ave(R0) = 0,85 a referenciaabroncs legnagyobb fékerő-együtthatója referencia-viszonyok között

—	a = – 0,4232 és b = – 8,297 normál gumiabroncsok esetén, a = 0,7721 és b = 31,18 téli gumiabroncsok esetén.

A. Melléklet

Példák a nedvestapadási indexre vonatkozó mérési jegyzőkönyvekre

1. PÉLDA:   Nedvestapadási indexre vonatkozó mérési jegyzőkönyv pótkocsis módszer alkalmazása esetén

Mérési jegyzőkönyv száma:		Mérés dátuma:
Pályafelület típusa:		Textúramélység (mm):
μ peak (SRTT14″ E 1136):		BPN:
Sebesség (km/h):		Vízmélység (mm):

Sz.		1	2	3	4	5	6	7	8	9	10
Méret
Szerviz jelölése
A gumiabroncs azonosítása
Felni
Mintázat
Terhelés (N)
Nyomás (kPa)
μpeak	1
	2
	3
	4
	5
	6
	7
	8
Átlag
Szórás σ
(σ/average) ≤ 5 %
Ra, korrigált
Nedvestapadási index
A pályafelület hőmérséklete. (°C)
Külső hőmérséklet (°C)
Megjegyzések

2. PÉLDA:   Nedvestapadási indexre vonatkozó mérési jegyzőkönyv személygépjárműves módszer alkalmazása esetén

Járművezető:			Mérés dátuma:
Pálya:			Személygépkocsi:		Kezdeti sebesség (km/h):
	Textúramélység (mm):		Gyártmány:		Végső sebesség (km/h):
	BPN:		Modell:
	Vízmélység (mm):		Típus

Sz.		1		2		3		4		5
Márka		Uniroyal		TYRE B		TYRE C		TYRE D		Uniroyal
Mintázat		ASTM F 2493 SRTT16″		PATTERN B		PATTERN C		PATTERN D		ASTM F 2493 SRTT16″
Méret		P225/60R16		SIZE B		SIZE C		SIZE D		P225/60R16
Szerviz jelölése		97S		LI/SS		LI/SS		LI/SS		97S
A gumiabroncs azonosítása		XXXXXXXXX		YYYYYYYYY		ZZZZZZZZZ		NNNNNNNNN		XXXXXXXXX
Felni
Az első tengelyre eső nyomás (kPa)
A hátsó tengelyre eső nyomás (kPa)
Az első tengely terhelése (N)
A nedvesített pálya hőmérséklete (°C)
Külső hőmérséklet (°C)
		Féktávolság (m)	Átlagos lassulás (m/s2)	Féktávolság (m)	Átlagos lassulás (m/s2)	Féktávolság (m)	Átlagos lassulás (m/s2)	Féktávolság (m)	Átlagos lassulás (m/s2)	Féktávolság (m)	Átlagos lassulás (m/s2)
Mérés	1
	2
	3
	4
	5
	6
	7
	8
	9
	10
Átlagos AD (m/s2)
Szórás (m/s2)
Az eredmények hitelesítése Variációs együttható (%) < 3 %
A ref. abroncs R a korrigált átlagos AD értéke (m/s2)
BFC(R) referenciaabroncs (SRTT16″)
BFC(T) vizsgált gumiabroncs
Nedvestapadási index (%)