20.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 213/8

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(6)

Franciaország 2011. május 3-án benyújtotta a 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált stabilitási programját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(7)

Franciaországot a többi tagállamához képest viszonylag kevéssé érintette a gazdasági és pénzügyi válság (a GDP 2,7 %-kal csökkent 2009-ben), ami részben a jelentős gazdasági stabilizáló eszközökre, valamint a lakossági fogyasztás rugalmasságára vezethető vissza. A bankszektor szintén ellenállónak bizonyult. 2010-re a gazdaság kiheverte a csapást, a GDP 1,5 %-os növekedést mutatott. A gazdasági válság ugyanakkor súlyosan érintette Franciaország államháztartását. Az automatikus stabilizátorok és a diszkrecionális fiskális ösztönzők miatt a költségvetési hiány a 2008-as 3,3 %-ról a GDP 7,5 %-ára emelkedett 2009-ben. A válság felnagyította továbbá a munkaerő nem kielégítő felhasználásának problémáját és a 2010-ben relatíve magas, 9,7 %-os munkanélküliséggel terhelt francia munkaerőpiac strukturális gyengeségeit. A külkereskedelmi áruforgalom egyenlege fokozatosan romlott az elmúlt évtizedben, ami a francia vállalatok számára a költségek, illetve az áron kívüli tényezők szintjén jelentkező versenyképességi kihívásokra utal.

(8)

Az 1466/97/EK rendelet szerinti aktualizált stabilitási program elemzése alapján a Tanács úgy véli, hogy a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági pálya optimista, különösen a növekedés várt szintje jóval a potenciális növekedési szint felett van a későbbi évekre nézve. A vártnál jobb, a GDP 7 %-ának megfelelő 2010-es hiány után a stabilitási program azzal számol, hogy a hiányt 2013-ra sikerül a GDP 3 %-a alá levinni – összhangban a túlzott hiány korrekciójára a Tanács által szabott határidővel –, majd azt követően folytatódik a konszolidáció. A 2010-ben a GDP 82 %-ának megfelelő adósságráta a tervek szerint 2012-ig emelkedni fog (86 %-ra), majd azt követően enyhén csökken. A hiány- és adósságkiigazítási pályát lefelé mutató kockázatok övezik: fennáll annak a lehetősége, hogy a makrogazdasági pálya nem alakul ilyen kedvezően, a 2012-es célok elérése érdekében nem kerültek konkrétan meghatározásra az intézkedések, és a célokat a korábbiakban már többször elvétették, a vártnál jobb 2010-es eredmény ellenére. Következésképp további intézkedések nélkül nem biztosítható az, hogy 2013-ra sikerül korrigálni a túlzott hiányt, kivéve, ha a további szükséges intézkedések meghozatalra kerülnek. A strukturális szinten egyensúlyban lévő költségvetésben megjelölt középtávú célt várhatóan nem sikerül elérni a stabilitási program időszaka alatt. A 2010–2013 közötti időszakban a költségvetési kiigazítás éves átlagos mértéke – a bizottsági szolgálatok által a közösen megállapított módszer alapján újrakalkulált – enyhén alatta marad a 2009. december 2-i tanácsi ajánlásban foglalt (a GDP 1 %-a feletti) mértéknek.

(9)

A költségvetési konszolidáció végrehajtása továbbra is jelentős kihívás marad. A fenntartható költségvetési helyzet újrateremtéséhez létfontosságú a túlköltekezés megelőzése a teljes mértékben konkretizált intézkedésekre alapuló megerősített költségvetési kiigazításon keresztül. Ez különösen annak fényében fontos, hogy a 2013-as cél semmilyen mozgásteret nem biztosít a GDP 3 %-ának megfelelő küszöbérték alatt. Ezenfelül – ahogy az a 2010 decemberében megszavazott 2011–2014 többéves államháztartási tervről szóló törvényben meghatározásra került – helyénvaló lenne az összes egyszeri bevételt a hiány és az adósság csökkentésére felhasználni. A Bizottság legújabb értékelésének megfelelően az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának kockázatai közepeseknek tűnnek. Az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javítása érdekében 2010-ben Franciaország új nyugdíjreformról döntött. A tervezett intézkedések – köztük a nyugdíjkorhatár 60-ról 62 évre és a kötelező nyugdíjkorhatár 65-ről 67 évre történő fokozatos megemelése, valamint a korengedményes nyugdíjazás megszüntetése – az idősebb munkavállalók alacsony foglalkoztatási rátájára irányulnak. A tervek szerint 2018-ra a nyugdíjrendszer is egyensúlyba kerül. További intézkedések hiányában ezt követően valószínűsíthetően hiány keletkezik majd. A legutóbbi nyugdíjreform során új köztestületként felállításra került a „Comité de pilotage des régimes de retraite” [Nyugdíjrendszerek irányítóbizottsága], amely évente értékeli a nyugdíjalapok költségvetési helyzetét, és korrekciós intézkedéseket javasol, amennyiben a helyzet romlását valószínűsíti.

(10)

A foglalkoztatottak védelmére vonatkozó jogszabályok még mindig túlságosan szigorúak: a gazdasági indokú elbocsátások feltételeit jogbizonytalanság övezi. Ez olyan munkaerő-piaci helyzetet eredményez, ahol a határozatlan idejű munkaszerződéssel rendelkezők (a munkavállalók többsége) viszonylag magas fokú biztonságot élveznek, míg a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak (a munkaerőpiacra beáramlók többsége) bizonytalanságoknak vannak kitéve. A határozott idejű szerződések alkalmazása így sokkal gyakoribb a fiatal munkavállalók esetében, és kevés lehetőség kínálkozik a határozott idejű szerződésből határozatlan idejű szerződésbe való átmenetre. A szegmentáció a szakképzéshez való hozzáférésnél is jelen van. Következésképpen ezen munkavállalók körében magas a fluktuáció és korlátozott a humántőke-felhalmozás. A fiatal és az alacsonyan képzett munkavállalók aránytalanul sok kockázatnak vannak kitéve a munkaerőpiacon. A szociális párbeszéd megújításáról és a munkaerőpiac korszerűsítéséről szóló 2008-as törvény célja a szociális párbeszéd megújítása és a munkaerő-piaci kettősség orvosolása volt. Az utóbbi törvény nevezetesen bevezetett egy új eljárást az állandó szerződések közös megegyezéssel („rupture conventionnelle”) történő megszüntetéséről, amelyet most már gyakran alkalmaznak.

(11)

A francia munkanélküliségi ráta kicsivel az EU átlaga felett volt 2010-ben, a hosszú távú munkanélküliség pedig növekedést mutat (a 2008-as 2,9 %-ról 3,9 %-ra nőtt 2010-re). Ebben a helyzetben az állami foglalkoztatási szolgálatok fontos szerepet játszhatnak a munkanélküliek álláskeresésének támogatásában. Az állami foglalkoztatási szolgálatok új, egyablakos franciaországi rendszere (Pôle Emploi [foglalkoztatási pont]) egyelőre vegyes eredményeket produkált. 2009-ben és 2010-ben a válsággal összefüggésben és az álláskeresők számának jelentős növekedésére tekintettel a fő célkitűzés a korábban létező két igazgatási struktúra összevonásában testesült meg. Az elhelyezési feladatok kiszervezése eddig vegyes eredményeket hozott a Pôle Emploi által a munkába való visszatérésre vonatkozóan megfogalmazott célok elérése tekintetében. Ezzel egyidejűleg a Pôle Emploi-nál az álláskeresők személyre szabott támogatására fordított erőforrások továbbra is elégtelenek (71 teljes munkaidő-egyenérték jut 10 000 munkanélkülire, amely jelentősen elmarad egyes referenciaországok mutatójától).

(12)

A francia folyó fizetési mérleg fokozatosan romlott az elmúlt évtizedben, ami az áruforgalom romló külkereskedelmi egyenlegét tükrözi, aminek hátterében részben a munkaerőköltség csökkenő versenyképessége áll, mivel a 2003–2005 közötti időszakban visszaállították az egységes minimálbért (a 35 órás munkahét korábbi reformja öt különböző minimumszintet eredményezett). A bérindexálás rendszere némiképp javult (a független szakértőkből álló tanácsadó bizottság felállításával és az önkényes emelések megszüntetésével), így a minimálbérek csak mérsékelten emelkedtek. Ennek eredményeképp a minimálbéren foglalkoztatott munkavállalók száma jelentősen csökkent, hatékonyabb bérdifferenciálást téve lehetővé. A francia minimálbér még mindig a legmagasabbak között van az Unióban a mediánbérhez viszonyítva; még akkor is, ha az adóék – a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulékok csökkentése miatt – jóval kisebb az átlagfizetéshez képest.

(13)

A munkát terhelő franciaországi adók és társadalombiztosítási terhek a legmagasabbak között vannak az EU-ban, miközben a fogyasztást terhelő adók viszonylag alacsonyak. A környezetvédelmi adóbevételek GDP-arányosan szintén az EU átlaga alatt vannak. Az adóterheknek a munkáról a fogyasztásra és a környezetvédelemre való átterelésével például az adórendszer újraegyensúlyozható, és ez valószínűsíthetően kedvezően hatna a munkahelyteremtésre és a környezeti célok elérésére.

(14)

Franciaországban nagyon magas az adó- és társadalombiztosítási mentességek („kiskapuk”) aránya. A rendszer megismeréséhez és előnyeinek kihasználásához a vállalkozások és a háztartások kénytelenek szakértőket igénybe venni. Miközben az adókiadásokat adott gazdaságpolitikai célok végrehajtására fordítják, nem végeznek rendszeres értékelést arra vonatkozóan, hogy sikerült-e elérni a kitűzött célokat. A 2009–2012 többéves államháztartási tervről szóló törvénynek megfelelően 2011-ben egy felülvizsgálatot terveznek. A múltban a költségvetési forrásokkal való helyettesíthetőségük révén a francia hatóságoknak adott esetben sikerült formálisan eleget tenniük a kiadási szabályoknak, bár a 2011–2014 többéves államháztartási tervről szóló törvény 9. cikkében meghatározottak szerint további váltások nem lehetségesek. A francia hatóságok az adóbevételeknek a 2011–2013 közötti időszakban a GDP 0,75 %-át kitevő (főleg az adókiadások csökkenésén keresztül történő) diszkrecionális növekedésével számolnak. A 2012-től megszüntetendő adókiadások körét csak részben határozták meg.

(15)

A kiskereskedelemben a versenyt továbbra is hátráltatják a nagy kiskereskedelmi üzletek nyitására vonatkozó adminisztratív korlátozások és az önköltség alatti áron való értékesítés tilalma. A szolgáltatási ágazatban számos szabályozott szakmára vonatkozóan versenyt hátráltató korlátozások vannak érvényben, amelyeket vagy a piacralépési feltételek felülvizsgálatával, vagy bizonyos kvóták (numerus clausus), illetve az e szakmákhoz tartozó kizárólagos jogok fokozatos felszámolásával lehetne orvosolni.

(16)

Franciaország egy sor vállalást tett az Euró Plusz Paktum keretében. A költségvetés tekintetében Franciaország vállalta a 2010-es nyugdíjreform gyors végrehajtását. A fiskális fenntarthatóság megerősítését szem előtt tartva Franciaország alkotmánymódosítással bevezeti a kötelező többéves költségvetési tervezést. A munkaerő-piaci részvétel növelése érdekében az aktív munkaerő-piaci politikák különböző intézkedéseit mérlegelik (például a fiatal munkavállalók számára gyakornoki programokat az iskolából a munkahelyre való átmenet megkönnyítésére; 2012-ig további gyermekgondozási létesítmények felállítását a nők munkavállalási kilátásainak javítására; az állami foglalkoztatási szolgálatok megerősítését az álláskeresők támogatására). A versenyképességi intézkedések a felsőoktatási rendszer javítására, valamint a kutatás és fejlesztés (K+F) és az innováció ösztönzésére („investissements d'avenir”), valamint az adminisztratív terheknek egy átfogó közigazgatási reform végrehajtása útján megvalósítandó csökkentésére fókuszálnak. Ezek a vállalások a Paktum négy területe közül háromhoz kapcsolódnak, nem érintik viszont a pénzügyi szektort. A vállalások ugyan azokkal a területekkel foglalkoznak, ahol a Franciaországot érintő legsúlyosabb kihívások találhatók, de sok közülük (különösen a költségvetési gazdálkodásra vagy a felsőoktatás és a K+F támogatására vonatkozók) csak a hatályos szakpolitikai elképzelések, reformok megerősítésének tekinthetők. A reformok látszólag nincsenek teljesen összhangban a munkaerőpiac makrogazdasági kihívásaival, illetve az üzleti környezettel. Ezenfelül a tervezett alkotmányos reformot is politikai bizonytalanság övezi. A Euró Plusz Paktumhoz kapcsolódó vállalásokat a Bizottság értékelte, és figyelembe vette az ajánlások kidolgozásakor.

(17)

A Bizottság értékelte Franciaország stabilitási programját és nemzeti reformprogramját, ideértve az Euró Plusz Paktum keretében tett vállalásait is. Figyelembe vette nemcsak a programok Franciaország fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az EU átfogó gazdasági kormányzását. Ennek fényében a Bizottság úgy véli, hogy a fiskális konszolidációs stratégiát konkrétabbá kell tenni – 2012 és az azt követő évek tekintetében – annak biztosítása érdekében, hogy 2013-ra a túlzott hiányt sikerüljön korrigálni, és az adósság csökkenő pályára kerüljön. Bármifajta egyszeri bevételt a hiány és az adósság csökkentésére kell felhasználni, ahogy ez a 2011–2014 többéves államháztartási tervről szóló törvényben meghatározásra került. A munkát terhelő adóktól a környezetvédelmi és a fogyasztási adók felé való elmozdulás, továbbá az adókiadások egyszerűsítése hozzájárulna a költségvetési és a környezetvédelmi célok eléréséhez, valamint javítaná az üzleti környezetet. A 2011–2012-ben meghozandó további intézkedéseknek a munkavállalók védelmét szolgáló szabályozás kiigazítására kell összpontosulnia a munkaerőpiac kettősségének csökkentése érdekében, illetve az állami foglalkoztatási szolgálatok megerősítésére kell irányulnia, hogy átfogó támogatást nyújthassanak az álláskeresőknek. A minimálbér visszafogására irányuló politikát fenn kell tartani. A szabályozott szakmák esetében és a kiskereskedelemben erősíteni kell a versenyt.

(18)

Ezen értékelés fényében és figyelembe véve a 2009. december 2-i, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta Franciaország 2011. évi aktualizált stabilitási programját; arról alkotott véleményét (3) az alábbi (1) ajánlás tükrözi. Figyelembe véve az Európai Tanács 2011. március 25-i következtetéseit, a Tanács megvizsgálta Franciaország nemzeti reformprogramját,

1.

Biztosítsa a GDP 1 %-át meghaladó mértékű ajánlott éves költségvetési kiigazítást a 2010–2013 közötti időszakban, és hajtsa végre a túlzott hiány korrekcióját 2013-ig, összhangban a túlzotthiány-eljárásokra vonatkozó tanácsi ajánlásokkal, csökkenő pályára terelve ezáltal a magas államadósági arányt, valamint biztosítsa a középtávú célnak megfelelő haladást; határozza meg a megfelelő szükséges intézkedéseket 2012-től kezdve, tegye meg a szükséges további intézkedéseket és az esetleges egyszeri bevételeket használja fel a hiány és az adósság csökkentésének felgyorsítására, ahogy azt tervezték; folytassa a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának felülvizsgálatát, és tegyen további intézkedéseket, ha szükséges.

2.

A szociális partnerekkel folytatott konzultáció nemzeti gyakorlatával összhangban a munkavállalókat védő szabályozás egyes szempontjainak felülvizsgálatán keresztül tegyen újabb erőfeszítéseket a munkaerőpiac szegmentációjával szembeni fellépés érdekében, miközben fejlessze a humán tőkére való áttérést; biztosítsa, hogy a minimálbér fejlesztése ösztönzőleg hasson a munkahelyteremtésre.

3.

Az idősebb munkavállalók állásban maradásának segítése érdekében javítsa az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférést, és bővítse az intézkedéseket a munka világába való visszatérés támogatására. Fokozza az aktív munkaerő-piaci politikák alkalmazását, és vezessen be az állami foglalkoztatási szolgálatok szervezetének, döntéshozatalának és eljárásainak javítására irányuló intézkedéseket a hosszú távú munkanélküliség által fenyegetett személyek számára nyújtott szolgáltatások és az egyénre szabott támogatás megerősítése érdekében.

4.

Többek között példásul a munkát terhelő adóktól a környezetvédelmi és fogyasztási adók felé való elmozdulással, valamint az adó- és társadalombiztosítási járulékmentességek (köztük a „kiskapuk”) számának és költségeinek csökkentésére irányuló terv végrehajtásával növelje az adórendszer hatékonyságát.

5.

Tegyen további lépéseket a szabályozott kereskedelem és szakmák indokolatlan korlátozásainak megszüntetése érdekében, különösen a szolgáltatások és a kiskereskedelem tekintetében.