2.6.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 135/3

(1)

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (2) (a továbbiakban: eljárás megindításáról szóló értesítés) útján 2009. szeptember 8-án dömpingellenes eljárás megindítását jelentette be a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK), a Koreai Köztársaságból (a továbbiakban: Korea) és Tajvanról (a továbbiakban: érintett országok) származó, nagy szakítószilárdságú poliészterszál Unióba történő behozatalára vonatkozóan.

(2)

A panaszt, amelynek eredményeként az eljárást megindították, 2009. július 27-én nyújtotta be a European Man-made Fibres Association (CIRFS, Szintetikus Szálak Európai Szövetsége; a továbbiakban: panaszos) a nagy szakítószilárdságú poliészterszál olyan gyártói nevében, amelyek termelése a nagy szakítószilárdságú poliészterszál teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 60 %-át teszi ki. Az említett termékek dömpingjére és az abból eredő súlyos károkra a panaszban felhozott prima facie bizonyítékokat a Bizottság elegendőnek ítélte vizsgálat megindításának indoklásához.

(3)

A Bizottság hivatalosan értesítette a panaszos uniós gyártókat, más ismert uniós gyártókat, az exportáló gyártókat, az importőröket, a felhasználókat és más ismert érintett feleket, valamint a KNK, Korea és Tajvan képviselőit az eljárás megindításáról. Az érdekelt feleknek lehetőséget biztosítottak, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, és meghallgatást kérjenek.

(4)

A panaszos, más uniós gyártók, a KNK-beli, koreai és tajvani exportáló gyártók, az importőrök és a felhasználók kifejtették álláspontjukat. Minden olyan érdekelt fél számára biztosították a meghallgatást, aki azt kérte, továbbá bizonyította, hogy meghallgatásának különleges indokai vannak.

(5)

Tekintettel a KNK-beli és koreai exportáló gyártók és az importőrök láthatóan nagy számára, az alaprendelet 17. cikkével összhangban az eljárás megindításáról szóló értesítésben mintavételt irányoztak elő. Annak érdekében, hogy a Bizottságnak lehetősége legyen eldönteni, vajon szükséges-e a mintavétel, és amennyiben igen, lehetősége legyen a minta kiválasztására, valamennyi ismert KNK-beli és koreai exportáló gyártót és uniós importőrt felkérték, hogy jelentkezzen a Bizottságnál, és az eljárás megindításáról szóló értesítésnek megfelelően nyújtson alapvető tájékoztatást a 2008. július 1. és 2009. június 30. közötti időszak során az érintett termékkel kapcsolatos tevékenységeiről.

(6)

A lenti (22)–(27) preambulumbekezdésben leírtak szerint tizenegy KNK-beli exportáló gyártó adta meg a kért tájékoztatást és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Koreából négy exportáló gyártó adta meg a kért tájékoztatást és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában.

(7)

Az együttműködő exportáló gyártóktól kapott tájékoztatás alapján a Bizottság a mintához azt a három gyártót, illetve kapcsolt vállalatokból álló csoportot választotta ki, amely a legnagyobb mennyiséget exportálja az Unióba. Valamennyi érintett exportáló gyártóval és szövetségükkel, valamint a KNK hatóságaival konzultációt folytattak, és azok hozzájárultak a minta kiválasztásához.

(8)

Korea esetében csak négy exportáló gyártó adta meg a szükséges információkat a mintavételi eljáráshoz. Tekintettel az együttműködési szándékukat jelző exportáló gyártók alacsony számára, az a döntés született, hogy nincs szükség mintavételre.

(9)

Annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a KNK-beli exportáló gyártóknak piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelem benyújtását – amennyiben ezt igénylik –, a Bizottság formanyomtatványokat küldött a mintában szereplő KNK-beli exportáló gyártóknak, valamint azoknak az exportáló gyártóknak, amelyek ilyen formanyomtatványt kértek egyéni vizsgálat kérelmezése céljából az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján.

(10)

A Bizottság hivatalosan közzétette a piacgazdasági elbánással kapcsolatos megállapításokat a KNK-beli érintett exportáló gyártók, a KNK hatóságai és a panaszosok számára. Az érintettek arra is lehetőséget kaptak, hogy írásban ismertessék véleményüket és meghallgatást kérjenek, amennyiben erre különleges okaik vannak.

(11)

Két exportáló gyártó, amely nem került be a mintába, mert nem teljesítette az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeket, az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján egyéni dömpingkülönbözet kiszámítását kérte. Úgy ítélték azonban, hogy az érintett exportáló gyártók egyéni vizsgálata további helyszíni látogatásokat és specifikus elemzést igényelne, így túlzott terhet jelentene, és akadályozná a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését. Ezért ideiglenesen úgy határoztak, hogy az említett exportáló gyártók egyéni vizsgálat iránti kérelme nem fogadható el.

(12)

A Bizottság kérdőívet küldött valamennyi ismert érintett félnek és minden további, az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőig jelentkező vállalatnak, azaz négy uniós gyártónak, tíz importőrnek és hatvannyolc felhasználónak.

(13)

A panaszos uniós gyártóktól és egy a vizsgálatot támogató további uniós gyártótól, valamint két nem kacsolt importőrtől és harminchárom felhasználótól érkezett válasz.

(14)

A Bizottság a dömping, az ebből következő kár és az uniós érdek előzetes megállapításához szükségesnek ítélt valamennyi információt bekérte és ellenőrizte. Az alábbi vállalatok telephelyein tettek ellenőrző látogatásokat:

(15)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2008. július 1. és 2009. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI) terjedt ki. A kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata 2005 januárjától a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(16)

Az érintett termék a jelenleg az 5402 20 00 KN-kód alá sorolt, a KNK-ból, Koreából és Tajvanról származó (a varrócérnától különböző) nagy szakítószilárdságú, kiskereskedelmi kiszerelésben nem értékesített poliészterszál, beleértve a 67 decitexnél finomabb monofil szálat is (a továbbiakban: érintett termék).

(17)

Az érintett termék kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, és számos különféle alkalmazásban használják, így például gumiabroncsok megerősítésére, széles méretű szövetek, szállítószalagok, biztonsági övek, hálók és geoszintetikus termékek előállítására.

(18)

A vizsgálat folyamán egyes érintett felek kérték, hogy a vizsgált termékek köréből vegyék ki a gumiabroncsgyártásban használt, úgynevezett „High Modulus Low Shrinkage” (a továbbiakban: HMLS) fonalat. Azzal érveltek, hogy a HMLS jellemzői és alkalmazási köre eltér az egyéb nagy szakítószilárdságú szálakétól.

(19)

A vizsgálat azonban kimutatta, hogy annak ellenére, hogy a HMLS fonal rendelkezik bizonyos megkülönböztető jellemzőkkel az egyéb nagy szakítószilárdságú szálakhoz képest (pl. modulus, zsugorodás, szakítószilárdság, fáradási szilárdság), az érintett termék különböző típusainak alapvető fizikai és kémiai tulajdonságai megegyeznek. Ezért ezek a termékek azonos terméknek minősülnek.

(20)

A vizsgálat szerint a KNK-ból, Koreából és Tajvanról az Unióba exportált terméknek, a Koreában és Tajvanon gyártott és belföldön értékesített terméknek, a KNK-ban piacgazdasági elbánásban részesülő kínai exportáló gyártó által gyártott és belföldön értékesített terméknek, valamint az uniós gyártók által az Unióban gyártott és értékesített terméknek az alapvető fizikai és műszaki jellemzői, valamint az alkalmazási köre azonosak. Következésképpen e termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében ideiglenesen hasonlónak minősülnek.

(21)

Tekintettel a panasz alapján azonosított importőrök nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban az importőrök esetében mintavételt helyeztek kilátásba. Azonban a benyújtott információk vizsgálatát követően, valamint tekintettel az együttműködési szándékukat jelző importőrök alacsony számára, az a döntés született, hogy nincs szükség mintavételre.

(22)

Tekintettel a KNK-beli gyártók nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban mintavételt helyezett kilátásba a dömping megállapítására.

(23)

Annak érdekében, hogy a Bizottság dönthessen a mintavétel szükségességéről és adott esetben kiválaszthassa a mintát, felkérték a KNK-beli exportáló gyártókat, hogy a vizsgálat megindításának időpontjától számított 15 napon belül jelentkezzenek, és nyújtsanak alapvető tájékoztatást külföldi és belföldi eladásaikról, az érintett termék gyártásával összefüggő pontos tevékenységükről, és valamennyi, az érintett termék gyártásába és/vagy értékesítésébe bevont kapcsolt vállalat nevéről és tevékenységéről.

(24)

A KNK hatóságaival és a gyártók szövetségével, azaz a Kínai Textilimportőrök és Exportőrök Kereskedelmi Kamarájával is konzultációt folytattak a reprezentatív minta kiválasztása céljából.

(25)

Összesen tizenegy exportáló gyártó, beleértve a KNK-beli kapcsolt vállalatcsoportokat, jelentkezett és adta meg a kért tájékoztatást az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül. Valamennyien beszámoltak arról, hogy a vizsgálati időszak során az érintett terméket exportálták az Unióba, továbbá jelezték azon szándékukat, hogy részt kívánnak venni a mintában. Így ezt a tizenegy gyártót tekintették a jelen vizsgálatban együttműködő gyártónak (a továbbiakban: együttműködő exportáló gyártók).

(26)

Azokat az exportáló gyártókat, amelyek a fent említett határidőn belül nem jelentkeztek, vagy nem nyújtották be időben a kért információkat, a vizsgálatban nem együttműködőnek minősítették. Összevetve az Eurostat behozatali adatait és az érintett terméknek az Unióba történő kivitelének mennyiségeit, amelyeket a (25) preambulumbekezdésben említett vállalatok a vizsgálati időszak tekintetében bejelentettek, megállapítható, hogy a kínai exportáló gyártók együttműködése igen magas szintű volt, ahogy azt az alábbi (73) preambulumbekezdés említi.

(27)

Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a Bizottság a mintát az Unióba irányuló nagy szakítószilárdságú szál export azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján választotta ki, amelyet a rendelkezésre álló időn belül még megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. A kiválasztott minta három vállalatot vagy kapcsolt vállalatcsoportot tartalmaz, amely az érintett termék tekintetében az Unióba történő teljes export több mint 65 %-át bonyolítja. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban, valamennyi érintett exportáló gyártóval és szövetségükkel, valamint a KNK hatóságaival konzultációt folytattak, és azok hozzájárultak a minta kiválasztásához.

(28)

Két exportáló gyártó, amely nem került be a mintába, mert nem teljesítette az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kritériumokat, az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján egyéni dömpingkülönbözet megállapítását kérte.

(29)

A fenti (27) preambulumbekezdésben említettek szerint a mintát ésszerű számú vállalatra szűkítették, amelyek vizsgálata a rendelkezésre álló időn belül elvégezhető. Azon vállalatokat, amelyeket az érintett országokban a dömping kivizsgálása céljából vizsgáltak, a fenti (14) preambulumbekezdés sorolja fel. Tekintetbe véve az érintett vállalatok telephelyein teendő ellenőrző látogatások számát, amely a KNK esetében maga után vonta a piacgazdasági elbánás iránti kérelmek és a dömpingellenes kérdőívre adott válaszok ellenőrzését, úgy ítélték meg, hogy az egyéni vizsgálatok túlzott terhet jelentenének és megakadályoznák a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését.

(30)

Ezért ideiglenesen úgy határoztak, hogy az egyéni vizsgálat iránti két kérelem nem fogadható el.

(31)

Az alábbiakban ismertetett általános módszertant alkalmazták Korea és Tajvan összes exportáló gyártójára, a piacgazdasági elbánásban részesülő KNK-beli exportáló gyártóra, továbbá – figyelembe véve az analóg ország fogalmát – a mintába felvett két másik, piacgazdasági elbánásban nem részesülő KNK-beli exportáló gyártóra is. A dömpinggel kapcsolatosan az egyes országokra vonatkozó megállapítások bemutatása ezért csak az egyes exportáló országok sajátos vonásaira korlátozódik.

(32)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a Bizottság először azt vizsgálta, hogy az egyes exportáló gyártók esetében a hasonló termék független vevőknek történő belföldi értékesítése reprezentatív mennyiséget tesz-e ki, azaz hogy ezen értékesítés teljes volumene egyenlő-e az Unióba történő hasonló exportértékesítés teljes volumenének 5 %-ával vagy ennél nagyobb.

(33)

Ezt követően a Bizottság meghatározta az általános reprezentatív értékesítéssel rendelkező exportáló gyártók által a belföldi piacon eladott azon terméktípusokat, amelyek megegyeztek vagy közvetlenül összehasonlíthatók voltak az uniós kivitel keretében értékesített típusokkal.

(34)

Az érintett exportáló gyártók által a belföldi piacon értékesített minden egyes olyan terméktípus esetében, amely a vizsgálat szerint közvetlenül összehasonlítható volt az Unióba exportált terméktípussal, meghatározták, hogy a belföldi értékesítés kellően reprezentatív-e az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésében foglalt célok szempontjából. Egy terméktípus belföldi értékesítését akkor tekintették kellően reprezentatívnak, ha a vizsgálati időszak folyamán a belföldi piacon független vevőknek értékesített terméktípus mennyisége az uniós export keretében értékesített hasonló terméktípus teljes mennyiségének legalább 5 %-a volt.

(35)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az egyes vállalatok belföldi értékesítése a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló értékesítésnek tekinthető-e az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése alapján. E célból az egyes exportált terméktípusokra vonatkozóan megállapították a független vevőknek történő nyereséges belföldi értékesítés részarányát.

(36)

Azokban az esetekben, amikor a gyártási költségek kiszámított értékével azonos vagy annál magasabb nettó eladási áron értékesített terméktípus értékesítési volumene az adott típus teljes értékesítési volumenében 80 %-nál többet képviselt, és amikor az adott típus súlyozott átlagára az egységnyi költség értékével egyenlő vagy annál nagyobb volt, a terméktípusonkénti rendes értéket az adott terméktípus teljes belföldi értékesítési árának súlyozott átlagaként számították ki.

(37)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítésének volumene az adott terméktípus teljes értékesítési volumenében 80 %-ot vagy ennél kevesebbet képviselt, vagy amikor az adott terméktípus súlyozott átlagára az egységnyi költség értékénél alacsonyabb volt, a rendes érték a tényleges belföldi áron alapult, amelyet az adott terméktípus kizárólag nyereséges belföldi értékesítésének súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(38)

Amennyiben valamennyi terméktípust veszteséggel értékesítették, akkor ezeket nem a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló értékesítésnek tekintették.

(39)

A nem rendes kereskedelmi forgalomban értékesített terméktípusok, valamint a belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében a Bizottság számított rendes értéket alkalmazott az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

(40)

A rendes érték kiszámításához, az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban, a felmerült értékesítési, általános és igazgatási (a továbbiakban: SGA) ráfordításokat és az egyes érintett együttműködő exportáló gyártók által a hasonló terméknek a vizsgálati időszakban rendes kereskedelmi forgalomban bonyolított belföldi értékesítéséből realizált nyereség súlyozott átlagát hozzáadták az adott exportáló gyártók – a vizsgálati időszakban felmerült – saját átlagos gyártási költségeihez. Szükség esetén a beszámolóban szereplő gyártási költségeket és SGA-költségeket kiigazították, mielőtt azokat a rendes kereskedelmi forgalom szempontjából vizsgálták, és a rendes értékeket kiszámították.

(41)

Minden olyan esetben, amikor az érintett terméket független uniós vevőknek exportálták, az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, azaz a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportárak alapján határozták meg.

(42)

Azokban az esetekben, amikor az értékesítés kapcsolt importőrön keresztül történt, az exportárat az importált termékeknek a független vevők részére történő első viszonteladásakor alkalmazott árak alapján számították ki, az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban. Ezekben az esetekben kiigazították a behozatal és a viszonteladás között felmerült valamennyi költséget, a vámokat és az adókat, az SGA-költségeket, valamint egy ésszerű haszonkulcsot is beleértve. A kapcsolt importőr saját SGA-költségeit vették figyelembe, és ésszerű haszonkulcsot határoztak meg azon haszonkulcs alapján, amelyet a vizsgálat szerint az érintett termék független importőre ért el.

(43)

A rendes értéket és az exportárat a gyártelepi ár alapján hasonlították össze.

(44)

A rendes érték és az exportár hitelt érdemlő összehasonlításának biztosítása érdekében, kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően. Megfelelő kiigazításokat hajtottak végre minden olyan esetben, amikor úgy ítélték meg, hogy azok ésszerűek, pontosak és igazolt bizonyítékokkal alátámasztottak.

(45)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése értelmében az egyes együttműködő exportáló gyártók esetében a dömpingkülönbözetet a súlyozott átlaggal számított rendes érték és a súlyozott átlaggal számított exportár összehasonlításával állapították meg.

(46)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján a KNK-ból származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatokban a rendes értéket az említett cikk (1)–(6) bekezdése szerint kell megállapítani azon exportáló gyártók esetében, amelyek megfelelnek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételeknek.

(47)

Röviden és kizárólag tájékoztatás céljából az alábbiakban összefoglaljuk ezeket a feltételeket:

(48)

A mintában szereplő valamennyi vállalat kérte a piacgazdasági elbánást, valamint válaszolt a piacgazdasági elbánással kapcsolatos formanyomtatványon a megadott határidőn belül. A Bizottság bekérte és ellenőrizte a formanyomtatványokon szereplő információkat és az érintett vállalatok telephelyein szükségesnek tartott minden egyéb információt.

(49)

Az ellenőrzés során megállapították, hogy a mintában szereplő KNK-beli exportáló gyártó közül kettő nem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt követelményeket a piacgazdasági elbánás megadásához.

(50)

Konkrétan, egy, a mintában szereplő exportáló gyártó nem teljesítette az 1–3. kritériumban foglalt követelményeket. Először is, nem tudta bizonyítani, hogy döntéseit a piaci jelzésekre reagálva, jelentős állami beavatkozás nélkül hozza meg, mivel értékesítési tevékenységeivel kapcsolatban korlátozások meglétét állapították meg: a vállalatot ugyanis kötelezték, hogy az érintett termék egy bizonyos mennyiségét a belföldi piacon értékesítse. Másodszor, az érintett exportáló gyártó nem bizonyította, hogy számviteli nyilvántartását a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően auditálták. A vizsgálat a kérelmező számviteli nyilvántartásában rámutatott egy sor ellentmondásra és hiányosságra, továbbá megállapította, hogy bizonyos esetekben megszegték az IAS-elveket. Végül, nem piacgazdasági rendszerből áthozott torzulásokat figyeltek meg a földhasználati jog nem megfelelő értékbecslése vonatkozásában.

(51)

A mintában szereplő másik exportáló gyártó nem tudta bizonyítani, hogy teljesítette az 1. és a 3. kritériumot. Nem tudta igazolni, hogy döntéseit a piaci jelzésekre reagálva, jelentős állami beavatkozás nélkül hozta meg, mivel értékesítési tevékenységeivel kapcsolatban a fenti (50) preambulumbekezdésben említettekhez hasonló korlátozások meglétét állapították meg, továbbá az állam által kiadott igazolás megléte ellenére a jegyzett tőkéjének egy része nem került befizetésre. Nem piacgazdasági rendszerből áthozott torzulásokat figyeltek meg a földhasználati jog nem megfelelő értékbecslése vonatkozásában.

(52)

A mintában szereplők közül egy exportáló gyártó bizonyította, hogy teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott összes feltételt, így megkaphatta a piacgazdasági elbánást.

(53)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában adott esetben országos vámot állapítanak meg, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok bizonyítani tudják, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott, az egyéni elbánáshoz szükséges valamennyi feltételnek megfelelnek.

(54)

Röviden és kizárólag tájékoztatás céljából az alábbiakban összefoglaljuk ezeket a feltételeket:

(55)

A mintában szereplő exportáló gyártók, amelyek nem teljesítették a piacgazdasági elbánás feltételeit, egyéni elbánást is kérelmeztek arra az esetre, ha nem kapják meg a piacgazdasági elbánást.

(56)

A rendelkezésre álló információk alapján ideiglenesen megállapították, hogy a mintába felvett alábbi két KNK-beli exportáló gyártó teljesíti az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében az egyéni elbánásra vonatkozóan meghatározott valamennyi követelményt:

(57)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontja szerint az átalakulóban lévő gazdaságok esetében a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártókra vonatkozó rendes értéket egy piacgazdasági berendezkedésű harmadik országban (a továbbiakban: analóg ország) alkalmazott ár vagy számított érték alapján kell megállapítani.

(58)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben az Amerikai Egyesült Államokat (USA) javasolták megfelelő analóg országnak a rendes érték meghatározásához a KNK számára. A Bizottság felkérte valamennyi érdekelt felet, hogy adják elő a javaslattal kapcsolatos észrevételeiket.

(59)

Az érintett felek közül sokan ellenezték a javaslatot és felvetették, hogy Tajvant vagy Koreát vegyék figyelembe, mivel szerintük ezek az országok alkalmasabbak az adott célra. A felhozott főbb érvek a következők voltak:

(60)

A Bizottság megvizsgálta a fenti észrevételeket és megállapította, hogy ezek összességében megalapozottak az analóg ország kiválasztása szempontjából. Azt is megvizsgálták, hogy Tajvan vagy Korea alkalmas lenne-e piacgazdasági berendezkedésű harmadik országnak a rendes érték meghatározásához a KNK számára.

(61)

A vizsgálat konkrétan megállapította, hogy a tajvani és a KNK-beli végtermékek között a hasonlóság nagyobb mértékű. Megjegyezték, hogy a tajvani exportáló gyártók kapcsolt termelők révén a KNK-ban is jelen vannak, és alapvetően azonos feltételek mellett működnek a két országban.

(62)

Ennek alapján úgy ítélték, hogy helyénvalóbb, ha analóg országként Tajvant veszik figyelembe a rendes érték meghatározásához a KNK számára, az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdésével összhangban.

(63)

Miután Tajvant választották ki analóg országnak, kiszámították a rendes értéket azon tajvani exportáló gyártók telephelyein ellenőrzött adatok alapján, amelyek a vizsgálatban maradéktalanul együttműködtek. A rendes értéket a tajvani belföldi piacon végzett értékesítések során a hasonló típusú termékekért fizetett vagy fizetendő ár alapján határozták meg, azzal a feltétellel, hogy a vizsgálatok szerint ezen termékek értékesítése reprezentatív mennyiségben, a rendes kereskedelmi forgalomban valósult meg. Ez a feltétel egy sor exportált terméktípus esetében teljesült.

(64)

A mintavételben szereplő, piacgazdasági elbánásban részesülő exportáló gyártóról megállapították, hogy belföldi eladásai többségében reprezentatív mennyiségben történtek, és a szokásos kereskedelmi forgalomban kerültek értékesítésre. Az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően e terméktípusok rendes értéke a vizsgálati időszak alatt a KNK belső piacán a független vevők által ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árak alapján került meghatározásra.

(65)

Azon terméktípusok esetében, amelyek értékesítése nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretében történt, illetve amely terméktípusokat a belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesítettek, a rendes értéket a fenti (40) preambulumbekezdésben meghatározottak szerint kellett meghatározni.

(66)

A fenti (57)–(63) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében a rendes értéket egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország, jelen esetben Tajvan ára vagy számtanilag képzett értéke alapján kell megállapítani.

(67)

Azon többi exportált terméktípus esetében, amelyek értékesítése Tajvanon nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretében történt, vagy amelyek tajvani gyártók által a saját belföldi piacon történt értékesítése nem reprezentatív mennyiségben valósult meg a rendes értéket számtanilag kellett képezni. A rendes érték kiszámítása a fenti (40) preambulumbekezdésben meghatározottak alapján történt.

(68)

A mintavételben szereplő három exportáló gyártó által az Unió piacán értékesített valamennyi érintett termék közvetlenül független vevők számára került értékesítésre az Unióban. Következésképpen az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, azaz a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg.

(69)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően. Ennek alapján kiigazították a szállítási költségek, a tengeri fuvarozási és biztosítási költségek, az árumozgatási, rakodási és mellékköltségek, a csomagolási költségek, a hitelköltségek, a jutalékok, az árengedmények, kedvezmények és a közvetett adózás vonatkozásában felmerülő eltéréseket valamennyi vizsgált exportáló gyártó esetében, ahol azt megfelelőnek és indokoltnak találták.

(70)

A mintavételben szereplő vállalatok esetében, az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésében előírtaknak megfelelően összehasonlították az egyes terméktípusok rendes értékének súlyozott átlagát és a megfelelő érintett terméktípus exportárának súlyozott átlagát.

(71)

Ez alapján az ideiglenes, súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-importár százalékában kifejezve a következők:

(72)

A mintavételbe fel nem vett, együttműködő exportáló gyártók súlyozott átlagú dömpingkülönbözetét az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően számították ki. Ezt a különbözetet a mintavételben szereplő exportáló gyártók esetében megállapított különbözetek alapján határozták meg, figyelmen kívül hagyva a nulla dömpingkülönbözettel rendelkező exportáló gyártók különbözetét. Ez alapján, a mintavételbe fel nem vett együttműködő exportáló gyártókra vonatkozóan kiszámított dömpingkülönbözetet ideiglenesen 8,9 %-ban állapították meg.

(73)

A összes többi kínai exportőr esetében a Bizottság először az együttműködés mértékét állapította meg. Összehasonlította az összes együttműködő exportáló gyártó által a mintavételi kérdőívre adott válaszokban megjelölt összes export mennyiségét és az Eurostat import-statisztikáin alapuló, a KNK-ból származó összes importot. Az együttműködés így megállapított százaléka 100 % volt. Ez alapján az együttműködés mértékét magas szintűnek és ezért megfelelőnek tekinthető ahhoz, hogy az együttműködést megtagadó exportáló gyártók esetében a dömpingkülönbözetet a mintavételben szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan megállapított legmagasabb dömpingkülönbözeten határozzák meg.

(74)

Ez alapján a dömping országos szintjét ideiglenesen 9,3 %-ban állapították meg.

(75)

Mind a négy vizsgált vállalat esetében megállapították, hogy az általuk az Unióba irányuló exportra eladott terméktípusok belföldi piacon történt értékesítésének legnagyobb része reprezentatív mennyiségben és a szokásos kereskedelmi forgalomban került értékesítésre. E terméktípusok rendes értéke a Korea belső piacán a vizsgálati időszakban a független vevők által ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árak alapján került meghatározásra, az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

(76)

A belföldi piacon nem a szokásos kereskedelmi forgalomban értékesített, illetve nem reprezentatív mennyiségben eladott terméktípusok esetében a rendes értéket számítás alapján kellett meghatározni. Mind a négy vizsgált vállalat esetében voltak bizonyos terméktípusok, amelyeket a belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben vagy nem a szokásos kereskedelmi forgalomban értékesítettek. Ezekben az esetekben a rendes érték kiszámítása a fenti (40) preambulumbekezdésben meghatározottak alapján történt.

(77)

Az egyik exportáló gyártó az exportjának egy részét közvetlenül egy kapcsolt uniós importőrnek értékesítette. Ezért az exportár az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően, vagyis annak az árnak az alapján került megállapításra, amelyen az importált termék elsőként viszonteladásra került egy független vevő részére, a fenti (42) preambulumbekezdésben említett módszer szerint.

(78)

Az említett exportáló gyártó érintett termékexportjának fennmaradó részét, valamint a többi három exportáló gyártó összes exportját közvetlenül független uniós vevők számára értékesítették. Ez utóbbi értékesítések esetében az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, azaz a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg.

(79)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően. Ennek alapján kiigazították a szállítási költségek, a tengeri fuvarozási és biztosítási költségek, az árumozgatási, rakodási és mellékköltségek, a csomagolási költségek, a hitelköltségek és a jutalékok vonatkozásában felmerülő eltéréseket valamennyi vizsgált exportáló gyártó esetében, ahol azt megfelelőnek és indokoltnak találták.

(80)

Mind a négy vizsgált vállalat az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja szerinti vám-visszatérítési kiigazításra vonatkozó igényt nyújtott be arra hivatkozva, hogy az importköltségeket a hasonló termékekre vetik ki, ha azokat az exportáló országban való felhasználásra szánják, de e költségeket az Unióba exportált termékek vonatkozásában visszatérítik vagy nem szedik be.

(81)

Ez az igény megalapozatlannak bizonyult, mivel a négy vállalat egyike sem tudta igazolni, hogy a vállalatoknak visszatérített importköltségek az érintett termék Unióba irányuló exportjához kapcsolódtak.

(82)

Az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, mindegyik vállalat esetében összehasonlították az egyes terméktípusokra megállapított rendes érték súlyozott átlagát és a megfelelő terméktípusok exportárának súlyozott átlagát.

(83)

Ez alapján, a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-importár százalékában kifejezett dömpingkülönbözet valamennyi érintett koreai exportáló gyártó esetében az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdése szerinti de minimis 2 %-os küszöbértéknél alacsonyabbnak bizonyult.

(84)

Meg kell említeni, hogy az Eurostat importadatai szerint a négy koreai exportáló gyártó teszi ki az adott országból származó export teljes egészét. Így ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy a Koreából származó import tekintetében a dömpingellenes intézkedések elfogadása nem indokolt.

(85)

Amennyiben ezt a további vizsgálatok megerősítik, Korea esetében le kell zárni az eljárást.

(86)

A két vizsgált vállalat által az Unióba irányuló exportra értékesített terméktípusok belföldi piacon történt értékesítésének legnagyobb részéről megállapították, hogy reprezentatív mennyiségben és a szokásos kereskedelmi forgalom keretében történt. E terméktípusok rendes értéke a Tajvan belső piacán a vizsgálati időszakban a független vevők által ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árak alapján került meghatározásra, az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

(87)

A belföldi piacon nem a szokásos kereskedelmi forgalomban értékesített, illetve nem reprezentatív mennyiségben eladott terméktípusok esetében a rendes értéket számítás alapján kellett meghatározni. Mindkét vizsgált vállalat esetében voltak bizonyos terméktípusok, amelyeket a belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben vagy nem a szokásos kereskedelmi forgalomban értékesítettek. Ezekben az esetekben a rendes érték kiszámítása a fenti (40) preambulumbekezdésben meghatározottak alapján történt.

(88)

A mintába felvett két gyártó által az Unió piacán értékesített valamennyi érintett termék közvetlenül uniós független fogyasztók számára került értékesítésre. Következésképpen az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően, azaz a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg.

(89)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően. Ennek alapján kiigazították a szállítási költségek, a tengeri fuvarozási és biztosítási költségek, az árumozgatási, rakodási és mellékköltségek, a csomagolási költségek, a hitelköltségek, a jutalékok, az árengedmények és kedvezmények vonatkozásában felmerülő eltéréseket valamennyi vizsgált exportáló gyártó esetében, ahol azt megfelelőnek és indokoltnak találták.

(90)

Az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, mindegyik vállalat esetében összehasonlították az egyes terméktípusokra megállapított rendes érték súlyozott átlagát és a megfelelő terméktípusok exportárának súlyozott átlagát.

(91)

Ez alapján a dömpingkülönbözet, a vámolás előtti, uniós határparitáson számított CIF-importár százalékában kifejezve a következő:

(92)

A Tajvanról származó behozatalok tekintetében meg kell jegyezni, hogy az Eurostat behozatali adataival való összehasonlításban a két együttműködő exportáló gyártó teszi ki az említett országból származó export teljes egészét. Tajvan esetében egy országos szintű dömpingkülönbözetet állapítottak meg. A dömpingkülönbözet országos szintje az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdése szerinti de minimis 2 %-os küszöbértéknél alacsonyabbnak bizonyult. Ennek alapján átmeneti megoldásként az a döntés született, hogy a Tajvanról származó import tekintetében a dömpingellenes intézkedések kivetése nem indokolt.

(93)

Amennyiben ezt a további vizsgálatok megerősítik, Tajvan esetében le kell zárni az eljárást.

(94)

Valamennyi, az uniós gyártókra vonatkozóan rendelkezésre álló adatot, többek között a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártók által benyújtott panaszokban és adatokban rögzített adatokat, felhasználtak az uniós termelés teljes mennyiségének megállapításához.

(95)

Ez alapján a teljes uniós termelés becsült értéke mintegy 121 000 tonna volt a vizsgálati időszakban. Ez a mennyiség magában foglalta valamennyi olyan uniós gyártó termelését, akik nyilatkozatot tettek, és azon gyártók becsült termelését, akik az eljárásban nyilatkozatukkal nem vettek részt („nem nyilatkozó gyártók”). Egyéb információ hiányában a panaszban a nem nyilatkozó gyártókkal kapcsolatban megadott adatokat használták a teljes uniós termelés és fogyasztás mennyiségének megállapításához. A nem nyilatkozó gyártók a vizsgálati időszakban előállított uniós termelés egészének mintegy 22 %-át teszik ki. Egyik ismert uniós gyártó sem maradt közömbös a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és nem is ellenezték annak megindítását.

(96)

A panaszt támogató uniós gyártók termelése a vizsgálati időszak során 94 000 tonnát tett ki; ez a teljes uniós termelés becsült mennyiségének mintegy 78 %-a.

(97)

Amint a fenti (96) preambulumbekezdésben már említésre került, a vizsgálat kimutatta, hogy azok az uniós gyártók, amelyek támogatták a panaszt, és beleegyeztek abba, hogy a vizsgálat során együttműködnek, a vizsgálati időszak alatti uniós termelés egészének közel 78 %-át teszik ki. Ezért úgy ítélték, hogy ezek a gyártók alkotják az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében.

(98)

A fogyasztás megállapítására az Eurostat adatai szerinti teljes behozatal, az uniós gazdasági ágazat uniós piacán értékesített teljes mennyiség alapján került sor, figyelembe véve a nem nyilatkozó gyártók eladásaira vonatkozó becsült adatokat is.

(99)

Amint az a fenti (95) preambulumbekezdésben már említésre került, a nem nyilatkozó gyártók által a figyelembe vett időszak során előállított és értékesített nagy szakítószilárdságú poliészterszál mennyiségére vonatkozó egyéb információk hiányában, e gyártókra vonatkozóan a panaszban említett adatokat használták.

1.   táblázat

(100)

Összességében az uniós fogyasztás 7 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszak alatt. Megállapították, hogy a fogyasztás mértéke 2005 és 2007 között először 20 %-kal nőtt, majd ezt követően 2007 és a vizsgálati időszak között 22 %-kal csökkent. 2008-ban és a vizsgálati időszakban a fogyasztás visszaesése az alacsonyabb keresletnek, 2008 második felében pedig a gazdasági válságnak tulajdonítható.

(101)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a KNK-ból, a Koreából és a Tajvanról származó nagy szakítószilárdságú poliészterszál behozatalát, az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében összesítve kell-e értékelni.

(102)

A Tajvanról és a Koreából származó behozatalra vonatkozóan, ahogy az már fentebb említésre került, ideiglenesen megállapították, hogy sem a tajvani, sem a koreai import során nem alkalmaztak dömpingelt árakat a vizsgálati időszakban.

(103)

Ennek megfelelően ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy a Koreából és Tajvanról származó behozatal hatásait nem kell összesíteni a KNK-ból származó dömpingelt behozatallal.

(104)

Meg kell említeni, hogy a mintavételben szereplő egyik kínai exportáló gyártókról megállapították, hogy termékeit nem dömping formájában értékesítette az Unió piacán. Ennek megfelelően e gyártó exportját ki kell zárni az Unió piacán megfigyelt, KNK-ból származó dömpingelt import alakulásával kapcsolatos vizsgálat köréből.

(105)

Mindazonáltal, minden olyan lehetőség elkerülése érdekében, hogy az említett gyártóval kapcsolatos érzékeny üzleti adatok nyilvánosságra kerüljenek, az adatok bizalmas kezelése szempontjából helyénvalónak tartották, hogy az alább közölt nyilvánosan hozzáférhető adatokból, például az Eurostat adataiból ne töröljék azon exportőr adatait, amelyről úgy találták, hogy nem dömpingelt az Unió piacán.

(106)

Tehát az alábbi első táblázat a KNK-ból származó összes, nagy szakítószilárdságú poliészterszál behozatalát, a második táblázat pedig a figyelembe vett időszak során az Unió piacán dömpingelt behozatallal kapcsolatos indexált adatokat tartalmazza.

2a.   táblázat

(107)

A KNK-ból származó összes behozatal mennyisége a figyelembe vett időszak során drasztikus mértékben, közel háromszorosára növekedett, ugyanakkor az importárak átlaga 17 %-kal csökkent. Ennek eredményeként, piaci részesedésük jelentős mértékben megnövekedett, a 2005-ös 7,3 %-ról a vizsgálati időszak során 23,6 %-ra nőtt. A vizsgálat kimutatta, hogy még 2007 és a vizsgálati időszak között is, amikor a fogyasztás 22 %-kal csökkent, a KNK-ból származó behozatal mennyisége 15 %-kal nőtt, és így piaci részesedésük 7,7 százalékponttal növekedett.

(108)

A KNK-ból származó dömpingelt behozatal mennyisége drámai mértékben megnövekedett a figyelembe vett időszak során, amelynek eredményeképpen piaci részesedésük több mint hétszeresére növekedett. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a fogyasztás 2007 és a vizsgálati időszak közötti visszaesése ellenére a dömpingelt behozatal jelentős piaci részesedéssel gyarapodott a vizsgálati időszak alatt.

(109)

A KNK-ból származó dömpingelt behozatal átlagárai 39 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak során, és a (112) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a vizsgálati időszakban alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak.

(110)

Az áralákínálás vizsgálatának céljából az Unió piacán nem kapcsolt vevőknek történt eladások alapján, az uniós gazdasági ágazat terméktípusonkénti súlyozott átlag eladási árát, gyártelepi szintre igazítva, az Unió piacán az első független vevőnek eladott, KNK-ból származó behozatal azon megfelelő súlyozott átlagárával hasonlították össze, amelyet a meglévő vámtételek és a behozatalt követő költségek miatt megfelelően kiigazított CIF paritás alapján állapítottak meg.

(111)

A kínai gyártók készségesen együttműködtek és a vizsgálati időszak során a KNK-ból az Unió piaca felé irányuló összes export mennyiségének 69 %-át lefedte. Mivel az egyik kínai exportáló gyártóról úgy találták, hogy termékei nem érintik az Unió piacára irányuló dömpingtevékenységet, behozatalait nem vették figyelembe az áralákínálással kapcsolatos vizsgálat során.

(112)

Az összehasonlítás azt mutatta, hogy a vizsgálati időszakban a KNK-ból származó érintett dömpingelt termék Unióban történt eladása 24,2 %-kal alákínálja az uniós gazdasági ágazat árait.

(113)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban a dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amelyek fontosak az uniós gazdasági ágazat 2005 és a vizsgálati időszak vége közötti helyzetének megállapítása szempontjából.

(114)

Amint azt a fenti táblázat mutatja, az uniós gazdasági ágazat termelése 36 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszak során. Meg kell jegyezni, hogy míg 2005 és 2007 között az uniós fogyasztás 20 %-kal nőtt, az uniós gazdasági ágazat termelése ugyanezen időszakban állandó szinten maradt, majd 2007 és a vizsgálati időszak között jelentős mértékben csökkent, összhangban az uniós fogyasztás visszaesésével.

(115)

Az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszakban közel 144 000 tonnára csökkentette termelési kapacitását. Mindazonáltal, a stagnáló eladások és a csökkenő termelés tükrében, a rendelkezésre álló kapacitás kihasználása a 2005-ös 91 %-ról a vizsgálati időszakban 65 %-ra csökkent. A legnagyobb mértékű visszaesés a 2007 és a vizsgálati időszak közötti időszakban történt.

(116)

Az alábbi táblázatban szereplő értékesítési adatok az Unió piacán az első független vevőnek eladott mennyiségre vonatkoznak.

4.   táblázat

(117)

Amíg az uniós fogyasztás 2005 és 2007 között 20 %-kal nőtt, az uniós piacon az érintett termék uniós gazdasági ágazat által független vevőknek eladott mennyisége csak 4 %-kal növekedett. Ez azt jelenti, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta követni a fogyasztás adott időszakban megfigyelt növekedését. A figyelembe vett időszak fennmaradó részében, amíg az uniós fogyasztás 22 %-kal csökkent, az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene még nagyobb mértékben, 31 %-kal csökkent. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene folyamatosan és jelentős mértékben csökkent, és a vizsgálati időszak alatti piaci részesedése is 11,9 százalékponttal esett vissza.

(118)

Az Unió piacán az uniós gazdasági ágazat nem kapcsolt vevőkre vonatkozó átlagos, gyártelepi alapú eladási árai 9 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban. A legnagyobb mértékű csökkenésre 2007 és a vizsgálati időszak között került sor, ami egybeesik a KNK-ból származó alacsony árú, dömpingelt behozatal megjelenésével. Ennek következtében, a nyersanyagárak növekedése ellenére, az uniós gazdasági ágazatnak csökkentenie kellett az eladási árakat, különösen a vizsgálati időszakban.

5.   táblázat

(119)

Megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazat átlagos termelési költsége 2005 és a vizsgálati időszak között csakugyan 6 %-kal megemelkedett. Ez elsősorban a nagy szakítószilárdságú poliészterszálak gyártásának legfontosabb alapanyaga, a PET-forgács árának emelkedése miatt alakult így. A PET-forgács átlagára 2005 és 2008 között 12 %-kal nőtt, majd a 2005-ben mért szintre süllyedt vissza. Ugyanezen időszakban azonban az uniós gazdasági ágazat arra kényszerült, hogy alacsonyan tartsa eladási árait, hogy az alacsony árú, dömpingelt behozatallal versenyezni tudjon. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat eladási árai a vizsgálati időszakban jóval alacsonyabbak voltak, mint a kapcsolódó költségek.

(120)

A készletek az előállított mennyiség mintegy 15 %-át tették ki a vizsgálati időszakban. A uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban, különösen 2007 és a vizsgálati időszak között 9 %-kal csökkentette a készletek szintjét. A készletek említett csökkentését azonban az uniós gazdasági ágazat visszaesését követő alacsonyabb aktivitás tükrében kell vizsgálni.

6.   táblázat

(121)

Az uniós gazdasági ágazat aktivitásának visszaesése következtében a foglalkoztatottak száma 23 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. A termelékenység csökkenését a csökkenő aktivitás általános jellegének fényében kell értelmezni, ahol a foglalkoztatottak számának csökkenése csak egy bizonyos idő elteltével követi a termelékenység visszaesését. A munkaerő-költségeket illetően kis mértékű, 6 %-os növekedés figyelhető meg az érintett időszak alatt.

(122)

Az uniós gazdasági ágazat nyereségességét a hasonló termék értékesítéséből származó, adózás előtti nettó haszonnak az említett értékesítések forgalmi százalékában állapították meg. A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat nyereségessége drámai mértékben csökkent: míg 2005-ben 3 %-os hasznot könyvelhetett el, a vizsgálati időszakban 13,3 %-os veszteséget. Annak ellenére, hogy az uniós fogyasztás 2005 és 2007 között növekvő tendenciát mutatott, az uniós gazdasági ágazat nem tudta követni ezt a kedvező fejlődést a KNK-ból származó dömpingelt behozatal alacsony árai miatt.

(123)

Az ágazat saját tevékenységeinek önfinanszírozására való képességét mutató pénzforgalom tendenciája nagymértékben a nyereségesség alakulását tükrözi. Ennek következtében a pénzforgalom a figyelembe vett időszakban jelentős mértékben csökkent. Ugyanezen észrevételek mondhatók el a befektetések megtérüléséről, amely a figyelembe vett időszak során, az uniós gazdasági ágazat által elért negatív eredményekkel összhangban, hasonlóan negatív volt.

(124)

A fentiek alapján, az uniós gazdasági ágazat befektetési képessége korlátozottá vált, mivel a pénzforgalom jelentősen visszaszorult a figyelembe vett időszak alatt. Ennek következtében a befektetések 89 %-kal visszaestek a figyelembe vett időszakban.

(125)

Amíg az uniós fogyasztás mértéke 2005 és 2007 között 20 %-kal növekedett, az uniós gazdasági ágazatnak pusztán 4 %-kal sikerült növelni értékesítéseit az Uniós piacon, így nem tudta követni az uniós fogyasztás növekedését. A figyelembe vett időszakban tapasztalt fejlődést tekintve, az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek 29 %-os visszaesése jóval markánsabb volt, mint az uniós fogyasztás 7 %-os csökkenése. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése szintén jelentős mértékben, 12 százalékponttal esett vissza az ugyanebben az időszakban.

(126)

A dömpinggel foglalkozó szakaszban meghatározott dömpingkülönbözetek a KNK esetében a de minimis érték feletti szintet mutatnak. Figyelembe véve a dömpingelt behozatal mennyiségét és árait, a tényleges dömpingkülönbözet hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(127)

A vizsgálat megállapította, hogy a figyelembe vett időszakban a legtöbb kármutató, többek között a termelés (–36 %), a kapacitáskihasználás (–28 %), az Unió piacán nem kapcsolt vevőknek eladott mennyiség (–29 %), a piaci részesedés (–12 százalékpont) és a termelékenység (–16 %) negatívan alakult. Ezenkívül, az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményére vonatkozó kármutatók, például a pénzforgalom (–241 %) és a nyereségesség (–16,3 százalékpont), lényegesen rosszabbodtak. Ez azt jelenti, hogy az uniós gazdasági ágazat tőkebevonási képessége is romlott, különösen a vizsgálati időszakban.

(128)

Megállapították, hogy a legtöbb veszteség a 2008 és a vizsgálati időszak között generálódott, amikor az uniós fogyasztásban megmutatkozó jelentős visszaesés ellenére, a KNK-ból származó dömpingelt behozatal továbbra is nagy mennyiségben jelen volt az Unió piacán, és a vizsgálati időszakban több mint 24 %-kal alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak.

(129)

A vizsgálat arra is rámutatott, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési költsége 2008-ban érte el a legmagasabb szintet, amely legnagyobb részt annak volt köszönhető, hogy a legfontosabb alapanyag ára hirtelen megemelkedett. A vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazatnak racionalizálás, illetve az – elsősorban a vizsgálati időszak második felére jellemző – PET-forgács árának csökkenése következtében sikerült fenntartania és kézben tartania termelési költségét. Mindazonáltal, a kínai exportőrök által a vizsgálati időszakban alkalmazott jelentős áralákínálás miatt az uniós gazdasági ágazat nem volt olyan helyzetben, hogy növelni tudja eladási árait oly mértékben, hogy az fedezze költségeit. Ez azt eredményezte, hogy a vizsgálati időszak alatt pénzügyi helyzete jelentős mértékben megromlott.

(130)

A fentiek figyelembevételével azt a következtetést lehetett levonni, hogy a közösségi gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(131)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálták, hogy az érintett termék KNK-ból származó dömpingelt behozatala okozott-e olyan mértékű kárt az uniós gazdasági ágazatnak, mely jelentősnek minősíthető. A dömpingelt behozataltól eltérő egyéb, az uniós gazdasági ágazatot ugyanakkor károkozással fenyegető ismert tényezőket is megvizsgáltak annak biztosítására, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges kárt ne lehessen a dömpingelt behozatalnak tulajdonítani.

(132)

A vizsgálat megállapította, hogy a KNK-ból származó dömpingelt behozatal drámai mértékben megnövekedett a figyelembe vett időszak alatt, amelynek eredményeként az Unió piacán szerzett piaci részesedése 2005 és a vizsgálati időszak között több mint a hétszeresére növekedett. Megállapítást nyert továbbá, hogy a 2008 és a vizsgálati időszak között, amikor az uniós fogyasztás mértéke mintegy 15 %-kal csökkent, a KNK-ból származó dömpingelt behozatal volumene továbbra is magas maradt, sőt piaci részesedése 15 %-kal még növekedett is.

(133)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene jelentős, 29 %-os visszaesést szenvedett el, és ennek következtében piaci részesedése 51,1 %-ról 39,2 %-ra esett vissza, ami majdnem 12 százalékpontos csökkenést jelent. A 2008 és a vizsgálati időszak között az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése két százalékponttal esett vissza, ezzel szemben a dömpingelt kínai import nőtt, az uniós piacon mért csökkenő kereslet ellenére.

(134)

A dömpingelt behozatal árai a figyelembe vett időszakban 39 %-kal csökkentek, és jelentős mértékben alákínáltak az uniós gazdasági ágazat által az Unió piacán alkalmazott áraknak. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat nem tudta árait olyan mértékben növelni, hogy az fedezze az alapanyag árának emelkedését. Ennek eredményeképpen az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek nyereségessége az Unió piacán a 2005-ös 3 %-os nyereségről a vizsgálati időszakban 13,3 %-os veszteségre csökkent, ahogyan a fenti (122) preambulumbekezdésben olvasható.

(135)

A vizsgálat továbbá rámutatott arra, hogy a KNK-ból származó alacsony árú, dömpingelt behozatal általában negatív hatást gyakorolt a piacra azáltal, hogy leszorította az árakat.

(136)

Ezért úgy ítélték meg, hogy a KNK-ból származó alacsony árú, dömpingelt behozatal által az Unió piacán folyamatosan kifejtett árleszorítás nem tette lehetővé az uniós gazdasági ágazat számára, hogy eladási árait az alapanyag megnövekedett árához igazítsa, különösen 2008-ban, amikor a PET ára a legmagasabb volt. Ez magyarázatul szolgál a piaci részesedés csökkenésére és az uniós gazdasági ágazat nyereségességének visszaesésére.

(137)

A fentiekre való figyelemmel azt a következtetést vonták le, hogy a KNK-ból származó alacsony árú, dömpingelt behozatal ugrásszerű növekedése nagyon kedvezőtlen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetére.

(138)

Amint azt a fenti (100) preambulumbekezdés megemlíti, az Unió nagy szakítószilárdságú fonal fogyasztásának 2005 és 2007 között először növekedett, majd 2008-ban és a vizsgálati időszakban csökkent. A figyelembe vett időszak során az Unió ipara piaci részesedésének jelentős részét elvesztette. Noha nem lehet kizárni, hogy az uniós fogyasztás kedvezőtlen alakulása 2008 és a vizsgálati időszak között negatív hatással volt az Unió gazdasági ágazatának helyzetére, meg kell jegyezni, hogy a kínai exportőrök növelni tudták piaci részesedésüket. Ennek megfelelően megállapítható, hogy az uniós ipar gazdasági helyzetének romlását nem lehet a kereslet csökkenésével magyarázni, mivel azt főként a KNK-ból származó dömpingelt behozatal megugrása és a kínai exportőrök által gyakorolt áralákínálás okozta.

(139)

A nyersanyagok – főként a PET-szálak – ára 2005 és 2008 között jelentősen emelkedett, majd ezt követően a vizsgálati időszak első felében csökkent és a vizsgálati időszak végére elérte a 2005. évnek megfelelő szintet.

(140)

A vizsgálat megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési költsége a nagy szakítószilárdságú fonal nyersanyagárának alakulásával azonos módon változott és a figyelembe vett időszak során összességében 6 %-kal csökkent. Amennyiben azonban a piacon adottak a hatékony kereskedelem feltételei, azaz nincs kárt okozó dömping, elvárható, hogy az árakat rendszeresen kiigazítják annak érdekében, hogy tükrözzék az előállítási költségek különféle összetevőinek alakulását. Erre ebben az esetben nem került sor. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak alacsonyan tartására kényszerült, hogy versenyben maradhasson a KNK-ból érkező olcsó dömpingelt behozatallal szemben, ami nyereségességének jelentős csökkenéséhez vezetett. Ennek megfelelően ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy a kínai exportőrök által gyakorolt áralákínálás lenyomta az uniós piaci árakat, és megakadályozta az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy értékesítési árainak emelésével fedezze költségeit.

(141)

A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálattal együttműködő termelők közül egyetlen egy volt vertikálisan integrált vállalkozás, és a lekötött termelést hozzáadott értéket tartalmazó feldolgozott termék előállítására használta fel a továbbfeldolgozó iparágban. A vizsgálat nem mutatott ki olyan termelési problémát, amely ezen termékek előállításához kapcsolódott volna. A kötött felhasználás a bázis időszakban ugyanazon a szinten maradt, és a gyártási mennyiség mintegy 7 %-át tette ki.

(142)

Mindezek alapján úgy találtuk, hogy az uniós gazdasági ágazat kötött felhasználásra irányuló termelése, különösen a vizsgálati időszak alatt, nem járult hozzá pénzügyi helyzetének romlásához.

(143)

Bár a kár és az okozati viszony elemzése az uniós gazdasági ágazatnak az Unió piacán jellemző helyzetére összpontosított, az ágazat exportteljesítményét is megvizsgáltuk, mint olyan lehetséges további tényezőt, amely felelőssé tehető a megállapított károkozásért. Az elemzés kimutatta, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat szerény mértékben (kb. 3 %) értékesített a nem kapcsolt ügyfelek részére. Az exportértékesítés mennyiségének a 2005-ös 18 000 tonnáról a figyelembe vett időszak alatti 7 000 tonnára történő csökkenése magyarázható azzal, hogy ugyanebben az időszakban a termelés is visszaesett. Az exportár azonban magasabb volt annál, amit az Unió gazdasági ágazata számított fel ügyfeleinek az Unió piacán. Ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár szintje és különösen az ágazatnak a figyelembe vett időszak alatti nyereségességének jelentős visszaesése nem magyarázhatók az exportvolumen csökkenésével.

(144)

A 2005-ös év és a vizsgálati időszak között az egyéb harmadik országokból származó behozatal volumenének és árainak tendenciái a következőképpen alakultak:

9.   táblázat

(145)

Az Unióba nagy szakítószilárdságú fonalat exportáló főbb harmadik országok közé Svájc, Fehéroroszország, Japán és Thaiföld tartozik. Amint az a fenti táblázatból kitűnik, az ezen országokból származó behozatal összes mennyisége az Unió fogyasztásához képest meglehetősen alacsony volt, és a figyelembe vett időszak alatt csökkent is. A vizsgálati időszakban az átlagos importárak stabilak és viszonylag magasak maradtak.

(146)

A fentiek alapján ideiglenesen azt a következtetést vontuk le, hogy az ezen országokból származó behozatal nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(147)

A Tajvanról és a Koreából származó behozatalra vonatkozóan, ahogy az már fentebb említésre került, ideiglenesen megállapították, hogy sem a tajvani, sem a koreai import során nem alkalmaztak dömpingelt árakat a vizsgálati időszakban. A behozatal adatai az alábbi 10. és 11. táblázatban láthatók:

10.   táblázat

(148)

Amint az a fenti táblázatból is látszik, a figyelembe vett időszakban a koreai behozatal mennyiségei a fogyasztási folyamatokkal megegyező módon alakultak. Az import mennyisége a vizsgálati időszakban a 2005-ös 17 542 tonnáról 24 580 tonnára nőtt. Ez a vizsgálati időszakban a 2005-ös 7,9 %-hoz képest 11,9 %-os piaci részesedést eredményez. Érdemes megjegyezni, hogy a behozatal mennyisége 2007 és a vizsgálati időszak vége között jelentősen csökkent.

(149)

Megjegyzésre érdemes az is, hogy míg a koreai behozatal átlagos importárai a figyelembe vett időszakban 15 %-kal csökkentek, még mindig magasabbak voltak, mint az azonos időszak KNK-ból származó behozatala.

11.   táblázat

(150)

A tajvani behozatal ugyanakkor a vizsgálati időszakban a 2005-ös 7 343 tonnáról 8 163 tonnára, azaz 11 %-kal nőtt. A tajvani behozatal piaci részesedése a 2005-ös 3,3 %-ról 4 %-ra emelkedett a vizsgálati időszakban. A tajvani behozatal mennyisége 2007 és a vizsgálati időszak vége között a koreaiéhoz hasonlóan jelentősen csökkent.

(151)

A figyelembe vett időszak alatt a tajvani behozatal átlagos importárai 14 %-kal csökkentek, azonban még így is jelentősen magasabbak voltak, mint a KNK-ból származó behozatal importárai.

(152)

A fentiek alapján nem lehet kizárni, hogy a Koreából és a Tajvanról származó behozatal bizonyos mértékben hozzájárult az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett károkhoz. Azonban a vizsgálati időszakra vonatkozó behozatali mennyiségek és árak láthatóan nem értek el olyan szintet, amely cáfolná a KNK-ból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett károk között megállapított okozati összefüggést.

(153)

Az Unió piacára vonatkozó adatok elemzéséből kiderült, hogy az egyéb uniós termelők nem szereztek piaci részesedést a figyelembe vett időszakban. A vizsgálat semmiféle konkrét problémát nem állapított meg az uniós termelők közötti versenyre vonatkozóan, és nem tárt fel olyan, a kereskedelmet torzító hatásokat sem, amelyek az uniós gazdasági ágazatot ért kárra magyarázatul szolgálhatnának.

(154)

A fentiek alapján az az ideiglenes következtetés született, hogy az uniós gazdasági ágazat meghatározásában nem szereplő termelők nem járultak hozzá az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett károkhoz.

(155)

A fenti elemzés bebizonyította, hogy a figyelembe vett időszakban jelentősen nőtt a KNK-ból származó olcsó dömpingelt behozatal mennyisége és piaci részesedése. Ezenfelül megállapították, hogy a behozatalt az uniós gazdasági ágazat által hasonló termékekért az Unió piacán felszámított áraknál alacsonyabb dömpingáron bonyolították le.

(156)

A KNK-ból származó olcsó dömpingelt behozatal mennyiségének és piaci részesedésének emelkedése egybeesett az Unión belüli kereslet 2005 és 2007 közötti általános növekedésével és azzal, hogy ugyanebben az időszakban negatív irányba változott az Unió piaci részesedése. Emellett 2007 és a vizsgálati időszak között – amikor csökkent a kereslet az Unió piacán – a kínai exportőrök növelni tudták piaci részesedésüket. Megfigyelhető volt ugyanakkor egy további negatív fejlemény is az Unió piaci részesedését és gazdasági helyzetének főbb mutatóit illetően. A figyelembe vett időszakban a KNK-ból származó, az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló olcsó dömpingelt behozatal mennyiségének megugrása több mint 16 %-os esést okozott az uniós gazdasági ágazat nyereségességében, ami a vizsgálati időszakban súlyos veszteségekhez vezetett.

(157)

Azon egyéb ismert tényezők vizsgálata, amelyek kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak, arra vetett fényt, hogy ezek a tényezők nem olyanok, hogy cáfolták volna a KNK-ból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett károk között megállapított okozati összefüggést.

(158)

A fenti elemzés alapján – amely megfelelően megkülönböztette és elválasztotta egymástól az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatását és a dömpingelt import hátrányos hatását – azt az ideiglenes következtetést hozták, hogy a KNK-ból származó dömpingelt behozatal az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének értelmében jelentős kárt okozott a közösségi gazdasági ágazatnak.

(159)

A Bizottság az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömpingre vonatkozó átmeneti következtetés ellenére létezik-e olyan kényszerítő ok, amely alapján adott esetben az intézkedések elfogadása ellentétes lenne az uniós érdekkel. Az uniós érdek meghatározása az összes különböző érintett érdek felmérésével történt, beleértve a közösségi iparág, az importőrök és az érintett termék felhasználóinak érdekei alapján.

(160)

Az uniós gazdasági ágazat az Unió különböző tagállamaiban található négy gyártóból áll, amelyek az érintett termékkel kapcsolatban közvetlenül több mint 1 300 embert foglalkoztatnak.

(161)

Az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett a KNK-ból származó dömpingelt behozatal miatt. Emlékeztetünk arra, hogy a kármutatók a figyelembe vett időszak alatt negatív irányzatot mutattak. Az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódó kármutatók súlyosan érintették egyebek között a pénzforgalmat, a befektetések megtérülését és a nyereségességet. Intézkedések hiányában nagyon valószínű az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének további romlása.

(162)

Az ideiglenes dömpingellenes vámok kivetése várhatóan helyreállítaná az uniós piacon a hatékony kereskedelem feltételeit, és lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a nagy szakítószilárdságú fonalak árát hozzáigazítsa a különféle összetevők költségeihez és piaci feltételeihez. Az ideiglenes intézkedések meghozatala várhatóan lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a figyelembe vett időszak alatt elvesztett piaci részesedésének legalább egy részét visszanyerje, ami további kedvező hatással lenne gazdasági helyzetére és nyereségességére.

(163)

Ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy a KNK-ból származó nagy szakítószilárdságú fonalak behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetése az uniós gazdasági ágazat érdekében állna.

(164)

Az Unió tíz importőre kapott kérdőívet. Csak két németországi és spanyolországi importőr működött együtt a vizsgálatban, amelyek a KNK-ból származó teljes behozatal 15,4 %-át, illetve 0,2 %-át képviselik. A vizsgálat az első importőr esetében kimutatta, hogy behozatala kizárólag a KNK-ból származott és forgalma majdnem teljes egészében az érintett termékből állt. A legrosszabb forgatókönyv esetén a 9 %-os dömpingellenes vám nyereségességének jelentős csökkenéséhez vezetne, és a vállalat veszteségessé válna. Úgy ítéli meg azonban, hogy az áremelkedés legalább egy részét át tudja hárítani fogyasztóira, tekintettel az egyes nagy felhasználók körében meglévő erős piaci pozícióira. Emellett más beszerzési forrásokhoz is visszatérhet, legalábbis hosszabb távon. A második importőr esetében az érintett termék teljes üzleti tevékenységéből csupán korlátozottan (0–5 %-ban) részesedik, és a javasolt intézkedések negatív kihatásai ezért valószínűleg elhanyagolhatók.

(165)

Az elérhető információk alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy bár az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetése negatív hatást gyakorolna a fenti importőrök egyikére, ez az importőr a költségnövekedés legalább egy részét át tudná hárítani az ügyfeleire és/vagy más beszerzési forrásokra állhatna át. Ennélfogva az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetése összességében nem gyakorolna jelentős negatív hatást az importőrökre.

(166)

A nagy szakítószilárdságú fonal felhasználói nagy érdeklődést mutattak az ügy iránt. A megkeresett 68 felhasználó közül 33 teljes mértékben együttműködött a vizsgálattal. Az együttműködő felhasználókra esett a KNK-ból származó behozatal 25 %-a. Az együttműködő vállalatok az Unióban találhatók, és számos gazdasági ágazatban – így az abroncsgyártásban és gépjármű alkalmazásokban, a kötélgyártásban és más ipari alkalmazásokban is – jelen vannak.

(167)

Az átláthatóság kedvéért, és tekintettel arra, hogy az ideiglenes intézkedések kivetése különbözőképpen érinti a felhasználókat, attól függően, hogy melyik ágazatban tevékenykednek, az intézkedéseknek a felhasználókra gyakorolt hatását úgy elemezték, hogy az alábbiakban leírtak szerint különálló gazdasági ágazatokba csoportosították őket.

(168)

Ami az abroncságazatban jelen lévő felhasználókat illeti, az abroncsgyártóktól négy válasz érkezett be a kérdőívre. Az abroncsgyártók által szolgáltatott adatok szerint a nagy szakítószilárdságú fonalnak az abroncs előállítási árához viszonyított költsége viszonylag korlátozott, átlagban 1 % alatt van, és az abroncsgyártó vállalkozások átlagos nyeresége mintegy 2 % körül alakult. A megállapítások szerint az együttműködő felhasználók közül egyik sem a KNK-ból hozta be a terméket. Ennélfogva, amennyiben kivetnék az ideiglenes dömpingellenes vámokat, azt kell feltételezni, hogy a KNK-ból származó behozatalra kivetett intézkedések nem fogják érinteni őket. Emellett, ha az ágazati felhasználók bármelyike a KNK-ból importálna, számos alternatív beszerzési forrás állna rendelkezésre.

(169)

A gépjárműipari ágazat felhasználói közül (főként biztonságiöv-, és légzsákgyártók) hatan válaszoltak a kérdőívre. Erre a hat vállalatra jutott a KNK-ból származó teljes nagy szakítószilárdságú fonal behozatalának 5 %-a. Összességében azt állapították meg, hogy azok a termékek, amelyekben nagy szakítószilárdságú fonalakat használtak, az említett vállalatok forgalmának 4 %-át tették ki átlagban, és az ezen a vállalkozási területen elért átlagos nyereség 3 %-ot tett ki. Azt is megállapították továbbá, hogy a hat vállalat főként uniós gyártóktól vásárolta a nagy szakítószilárdságú fonalat, és csupán beszerzéseik 11 %-a származott a KNK-ból. Emiatt nem valószínű, hogy a KNK-ból származó behozatalra bevezetett ideiglenes intézkedések egészében jelentősen befolyásolnák a gépjárműipari ágazatot, mivel ezek a vállalatok nyereségesnek bizonyultak, és nem a KNK volt a fő beszerzési forrás.

(170)

A kötélgyártóktól három kitöltött kérdőív érkezett vissza, a vizsgálati időszakban ezekre a vállalatokra a KNK-ból behozott termékek kevesebb mint 1 %-a esett. A nagy szakítószilárdságú fonalak használata az említett vállalatok teljes forgalmának 18 %-át tette ki, és az ezen a vállalkozási területen elért átlagos haszonkulcs körülbelül 8 %-ot tett ki a vizsgálati időszakban. Az ezen az alapon készített becslés szerint a KNK-ból származó behozatalra kivetett dömpingellenes vámok valószínűleg csak mérsékelten csökkentik haszonkulcsukat. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a vizsgálati időszakban a behozott mennyiség nagyobbik része (66 %) a KNK-ból, míg 20 %-a Koreából származott. Ennélfogva, amennyiben be kell vezetni az intézkedéseket, ezt az ágazatot valószínűleg nem fogja súlyosan érinteni, mivel a haszonkulcsra csak korlátozott hatásuk van, és más beszerzési források is rendelkezésre állnak.

(171)

Egyes kötélgyártók azzal érveltek, hogy miután a nagy szakítószilárdságú fonalakat túlnyomórészt más ágazatokban használják (pl. gyáripar és az autógyártás), a dömpingellenes intézkedések bevezetése következtében hiány alakulna ki a kötélgyártók által használt nagy szakítószilárdságú fonalakból, miután az unióbeli gyártók állítólag először a nagy piacokra összpontosítják figyelmüket, és a fennmaradó ágazatoknak csak akkor szállítanak, ha erre van szabad kapacitásuk. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy más beszerzési források is rendelkezésre állnak, közéjük értve az Uniós gazdasági ágazatot, Koreát, Tajvan és azok az egyéb harmadik országok, amelyeket ezek az intézkedések nem érintik. Ezért ezt az érvet elutasították.

(172)

Az ipari alkalmazások ágazatában jelenlévő felhasználóktól (tetőfedés, gépszíjgyártás, szíjgyártás és ipari szövetek gyártása) összesen tizenkilencen válaszoltak a kérdőívre. A vizsgálati időszakban ezekre a felhasználókra esett a KNK-ból származó behozatal 19 %-a. Az ágazatról rendelkezésre álló információk alapján azoknak a vállalkozásoknak a részesedése, amelyekben nagy szakítószilárdságú fonalakat használnak, a teljes tevékenység 64 %-át teszi ki, és a tevékenység keretében elért átlagnyereség 13 % volt. A dömpingellenes vámok hatására az ágazatban realizált átlagos haszonkulcs vélhetően csak igen kis mértékben fog csökkenni. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy ezek a felhasználók főként uniós előállítóktól és a KNK-tól vásároltak. Ezért a KNK-ból származó behozatalra bevezetett intézkedéseknek nem lehet jelentős mértékű negatív hatásuk erre az ágazatra, tekintve a haszonkulcsra való korlátozott hatást és az egyéb beszerzési források meglétét.

(173)

Néhány felhasználó felvetette, hogy amennyiben dömpingellenes intézkedéseket foganatosítanának, az kétféleképpen is negatívan érintené őket. Azt állították, hogy nemcsak alternatív források nem állnának rendelkezésükre, de az érintett országok az érintett termékekről a továbbfeldolgozó ipari termékekre áthelyeznék kivitelüket.

(174)

Azt az érvet illetően, hogy nem fognak rendelkezésre állni alternatív források, először azt kell megjegyezni, hogy nem vezetnek be ideiglenes intézkedéseket a Koreából és Tajvanról származó behozatalra. Továbbá amint azt a fenti (171) preambulumbekezdés megemlíti, más beszerzési források is rendelkezésre állnak az intézkedések által nem érintett harmadik országokból. Másodszor pedig az uniós gazdasági ágazat szállításait illetően a vizsgálat hiányosságokat mutatott ki egyes uniós gyártók szállításaiban bizonyos felhasználók részére. A vizsgálat azonban nem talált bizonyítékokat arra, hogy ezek a hiányosságok rendszeresen előfordultak volna. A fentiek alapján és különösképpen a más beszerzési források rendelkezésre állása miatt ezt az érvet elutasították.

(175)

Azt az érvet illetően, hogy a nagy szakítószilárdságú fonalak gyártói az érintett országokban exportjukat a továbbfeldolgozói piacra irányítanák át, meg kell jegyezni, hogy a Koreából és a Tajvanról származó behozatalra nem vezetnek be ideiglenes intézkedéseket. Ennélfogva, még ha a kínai exportőrök kivitelük egy részét a feldolgozói piacra irányítanák át, a Bizottság úgy gondolja, hogy a nagy szakítószilárdságú fonalak felhasználói meg tudják tartani versenyképességüket, mivel továbbra is képesek lesznek a nagy szakítószilárdságú fonalak az intézkedések által nem érintett más szállítóktól való beszerzésére. Ezért ezt az érvet elutasították.

(176)

A fentiek figyelembevételével, még ha egyes felhasználókra valószínűsíthetően negatív hatásúak a KNK-ból származó behozatalra bevezetett intézkedések, a különböző gazdasági ágazatok felhasználóira összességében keletkező hatások korlátozottnak ítélhetők. Ezért a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a KNK-ból származó nagy szakítószilárdságú fonalak behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes intézkedéseknek nagy valószínűség szerint nem lesz jelentős negatív hatása az érintett termékek gyártóira.

(177)

A fentiekre való tekintettel ideiglenesen azt a következtetést vontuk le, hogy az Unió érdekeit illetően rendelkezésre álló adatok szerint összességében nincsenek kényszerítő okok a KNK-ból származó nagy szakítószilárdságú fonalak behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes rendelkezések bevezetése ellen.

(178)

Azoknak a megállapításoknak a fényében, hogy a dömpingkülönbözet országos léptékű súlyozott átlaga a Koreából és Tajvanról származó behozatal tekintetében elhanyagolható, nem vet ki ideiglenes dömpingellenes vámot az ezekből az országokból származó behozatalra.

(179)

A dömpinggel, az abból adódó kárral és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket tekintetbe véve ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell elrendelni annak megelőzése érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további károkat okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(180)

Az intézkedések szintjének megállapítása során figyelemmel volt a megállapított dömpingkülönbözetekre és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár felszámolásához szükséges vám összegére.

(181)

A kárt okozó dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor figyelembe vették, hogy az intézkedéseknek lehetőséget kell adniuk az uniós gazdasági ágazatnak arra, hogy termelési költségeit úgy tudja fedezni, és olyan adózás előtti nyereségre tegyen szert, amelyet az ágazat hasonló gazdasági ágazata a megszokott versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül elérhetne. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a dömpingelt behozatal hiányában realizálható nyereségnek a 2005-ös éven kell alapulnia, amely az egyetlen év volt, amelyben az uniós gazdasági ágazat nyereséget könyvelt el, és amelyben a kínai behozatal kevésbé volt jelen az Unió piacán. A Bizottság tehát úgy ítéli meg, hogy a forgalom 3 %-ára rúgó haszonkulcsot olyan megfelelő minimumnak kell tekinteni, amelynek megszerzésére az uniós gazdasági ágazat a kárt okozó dömping hiányában számíthatott volna.

(182)

Ezen az alapon kárt nem okozó árat számítottak ki a hasonló termék uniós gazdasági ágazata tekintetében. A kárt nem okozó árat úgy kaptuk meg, hogy a fenti 3 %-os haszonkulcsot hozzáadtuk az előállítási költséghez.

(183)

A szükséges árnövekedést a mintában szereplő KNK-beli exportáló termelők termékenkénti súlyozott import átlagárainak az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakban az uniós piacon értékesített termékek hátrányt nem okozó árának átlagával való összehasonlítása alapján határozták meg. Az összehasonlításból származó különbséget ezt követően az összehasonlított típusok átlagos CIF paritású importérték százalékában fejezték ki.

(184)

Az előzőekben kifejtettekre való tekintettel megfontolták, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban a KNK-ból származó behozatalra ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni a megállapított dömpingkülönbözet és a kárkülönbözetek alacsonyabbikának szintjén.

(185)

Az ebben a rendeletben meghatározott vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek a jelenlegi vizsgálat megállapításai alapján lettek kiszabva. Ezért azok a vizsgálat során az e vállalatok tekintetében észlelt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (szemben az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) így kizárólag a Kínai Népköztársaságból származó, az említett vállalatok – így konkrét jogi személyek – által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Semmilyen más, a rendelet rendelkező részében név és cím szerint kifejezetten meg nem nevezett vállalat – köztük a konkrétan említett vállalatokkal kapcsolatban álló szervezetek – által gyártott importált termék nem részesülhet e vámtételek előnyeiből; azokra az „összes többi vállalatra” érvényes vámot kell kivetni.

(186)

Az e vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló bármely kérelmet (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, vagy új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz kell intézni (3), haladéktalanul mellékelve minden releváns információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, belföldi és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függnek össze.Szükség esetén a rendeletet az egyedi vámtételek alkalmazására jogosult vállalatok listájának frissítésével ennek megfelelően módosítják.

(187)

A dömpingellenes vám megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében a maradványvám szintje nemcsak a nem együttműködő exportáló gyártókra vonatkozik, hanem azokra a gyártókra is, akik a vizsgálati időszak során egyáltalán nem exportáltak az Unióba.

(188)

Az alábbi dömping- és kárkülönbözeteket állapították meg:

(189)

A fenti ideiglenes megállapításokat a Bizottság az összes érdekelt féllel közli, és egyben fel is kéri őket, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és kérjék meghallgatásukat. A Bizottság tanulmányozni fogja észrevételeiket, és megalapozottságuk esetén ezeket a végleges döntés meghozatala előtt figyelembe veszi. Ezenkívül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy e rendelet alkalmazásában a dömpingellenes vámok kivetésével kapcsolatban tett megállapítások ideiglenes jellegűek, és azokat adott esetben a végleges megállapítások megtétele céljából újra kell értékelni,