27.1.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 23/3

(1)

Az 504/2007/EK bizottsági rendelet (2) 4. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az importőr a kiegészítő vám meghatározása céljából kérheti a kérdéses szállítmánynál a CIF behozatali ár alkalmazását, amennyiben ez meghaladja az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett alkalmazható irányadó árat. Ilyen kérelem hiányában ugyanezen cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kiegészítő vámot az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett irányadó ár alapján kell megállapítani.

(2)

Az Európai Közösségek Bírósága a C-317/99. sz. Kloosterboer Rotterdam BV kontra Minister van Landbouw, Natuurbeheer en Visserij ügyben 2001. december 13-án hozott ítéletében (3) megállapította, hogy a baromfihús- és tojáságazatra, valamint a tojásalbuminra vonatkozó kiegészítőimportvám-rendszer végrehajtására és a kiegészítő importvám megállapítására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint a 163/67/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 1995. június 28-i 1484/95/EK bizottsági rendelet (4) 3. cikkének (1) és (3) bekezdése érvénytelen, amennyiben e bekezdések úgy rendelkeznek, hogy az ott említett kiegészítő vámot főszabályként az 1484/95/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében rögzített irányadó ár alapján állapítják meg, és a vámot csak akkor állapítják meg az érintett szállítmány CIF importára alapján, ha ezt az importőr kéri. E bekezdések szövege megegyezett az 504/2007/EK rendelet 4. cikkének (1) és (3) bekezdésének szövegével. A tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló, 1999. május 17-i 1255/1999/EK tanácsi rendelet (5) 28. cikkének (3) bekezdése megfelel a baromfihús piacának közös szervezéséről szóló, 1975. október 29-i 2777/75/EGK tanácsi rendelet (6) 5. cikke (3) bekezdésének. Ezért indokolt az 504/2007/EK rendelet 4. cikkét ennek megfelelően módosítani.

(3)

A Bíróság ítéletének való megfelelés érdekében indokolt az 504/2007/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani.

(4)

2008. január 1-jei hatállyal a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2007. szeptember 20-i 1214/2007/EK bizottsági rendelettel (7) módosítottak egyes, a 4. fejezetben szereplő KN-kódokat. Az 504/2007/EK rendelet mellékletét indokolt ennek megfelelően módosítani.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

1.

A 2. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A 4. cikk alapján alkalmazandó kiegészítő vámokat az irányadó árakkal egy időben a Bizottság rögzíti.”

2.

A 3. cikk első bekezdésében a bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép:

„Ha az 1. cikk (2) bekezdésében említett, szóban forgó küszöbár és a szóban forgó szállítmány CIF-importára közötti különbség:”

3.

A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„4. cikk

(1)   A kiegészítő importvámot az érintett szállítmány CIF-importára alapján, a 3. cikk rendelkezéseinek megfelelően állapítják meg.

(2)   Ha a szállítmány 100 kg-jára eső CIF-importár magasabb, mint a 2. cikk (2) bekezdésében szereplő alkalmazandó irányadó ár, az importőr az importáló tagállamok illetékes hatóságainak legalább a következő bizonyítékokat köteles bemutatni:

(3)   A (2) bekezdésben meghatározott esetben az importőrnek be kell nyújtania a 2454/93/EGK bizottsági rendelet (8) 248. cikkének (1) bekezdésében említett biztosítékot, amelynek összege megegyezik annak a kiegészítő vámnak az összegével, amelyet akkor kellett volna fizetnie, ha a kiegészítő vámot az adott termékre vonatkozó irányadó ár alapján számították volna ki.

(4)   Az importőrnek a szóban forgó termék értékesítésétől számítva egy hónap áll rendelkezésére – a szabad forgalomba bocsátáshoz benyújtott vámáru-nyilatkozat elfogadásának keltétől számított hat hónapos határidőn belül – annak bizonyítására, hogy a szállítmányt olyan feltételek mellett értékesítették, amelyek alátámasztják a (2) bekezdésben említett árak valódiságát. E határidők valamelyikének be nem tartása a benyújtott biztosíték elvesztését vonja maga után. A hat hónapos határidőt az importőr megfelelően indokolt kérésére az illetékes hatóság legfeljebb három hónappal meghosszabbíthatja.

A letétbe helyezett biztosíték felszabadítása olyan mértékben történik meg, amilyen mértékben a vámhatóságok elfogadják az értékesítés feltételeinek bizonyítását.

Ellenkező esetben a biztosítékot a kiegészítő vám ellentételezéseként visszatartják.

(5)   Amennyiben az ellenőrzés során az illetékes hatóságok megállapítják, hogy e cikk előírásai nem teljesülnek, az esedékes vámot a 2913/92/EGK rendelet 220. cikkével összhangban beszedik. A beszedendő vám vagy a fennmaradó beszedendő vám összegébe beleszámítandó az áruk szabad forgalomba bocsátásának napjától a beszedés napjáig felszámított kamat. Az alkalmazandó kamatláb mértéke a nemzeti jog alapján a beszedési műveletekre hatályos kamat mértéke.

4.

Az I. melléklet a következőképpen módosul: