29.6.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 171/32

(1)

A nemzeti szabályozó hatóságok, valamint a fogyasztók és a közösségi intézmények aggasztónak találják a nyilvános mobiltelefon-hálózatot igénybe vevők (diákok, üzletemberek és turisták) által a mobiltelefon használatáért a Közösségen belüli utazások során fizetendő ár magas szintjét. A túlzott mértékű fogyasztói árak oka az, hogy a külföldi hazai hálózat üzemeltetője magas nagykereskedelmi árakat szab, és hogy gyakran az ügyfél saját hálózatának üzemeltetője magas fogyasztói felárat kér. A nagykereskedelmi ár csökkenése nem mindig érinti az ügyfelet. Bár az utóbbi időkben egyes üzemeltetők kedvezőbb feltételeket és alacsonyabb árakat kínáló tarifacsomagokat vezettek be ügyfeleik számára, bizonyítható, hogy a költségek és az árak közötti kapcsolat továbbra sem olyan, mint amilyen teljes piaci verseny esetén lenne.

(2)

Az egyének mobilitásán alapuló európai szociális, oktatási és kulturális térség létrehozásának meg kell könnyítenie az emberek közötti kapcsolattartást, hogy megvalósuljon a valódi „Európa a polgárokért”.

(3)

Az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (hozzáférési irányelv) (3); az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (engedélyezési irányelv) (4); az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) (5); az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) (6); valamint az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) (7) (a továbbiakban együtt: az elektronikus hírközlés 2002. évi keretszabályozása) az elektronikus hírközlés közösségi belső piacának létrehozására és a verseny ösztönzése révén a magas szintű fogyasztóvédelemre irányul.

(4)

Ez a rendelet nem lehet elszigetelt intézkedés, hanem a Közösségen belüli barangolás vonatkozásában kiegészíti és támogatja az elektronikus hírközlés 2002. évi keretszabályozását. E keretszabályozás nem biztosított megfelelő eszközöket a nemzeti szabályozó hatóságok számára ahhoz, hogy a Közösségen belüli barangolás árszabása tekintetében hatékony intézkedéseket hozhassanak, és így nem biztosítja a barangolási szolgáltatások belső piacának akadálytalan működését. E rendelet e helyzet javításának megfelelő eszköze.

(5)

Az elektronikus hírközlés 2002. évi keretszabályozása azon az elven alapul, hogy ex ante szabályozó kötelezettségek csak akkor írhatók elő, ha nincs hatékony verseny, és olyan eljárást biztosít, amely szerint a nemzeti szabályozó hatóságoknak rendszeresen elemezniük kell a piacot és felül kell vizsgálniuk a kötelezettségeket, és ennek nyomán ex ante kötelezettségeket kell előírniuk azon üzemeltetők tekintetében, amelyek jelentős piaci erővel rendelkeznek. Az eljárás elemei magukba foglalják a Bizottságnak a 2002/21/EK irányelv alapján előzetes szabályozás alá vonható érintett piacoknak az elektronikus hírközlési ágazat érintett termék- és szolgáltatáspiacairól szóló ajánlásával (8) (a továbbiakban: ajánlás) összhangban történő meghatározását, ezen piacoknak a Bizottságnak az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások közösségi keretszabályozása szerinti piacelemzésről és a jelentős piaci erő eszerinti meghatározásáról szóló iránymutatásaival (9) összhangban történő elemzését, a jelentős piaci erővel rendelkező üzemeltetők kijelölését, valamint ex ante kötelezettségek előírását ezen üzemeltetők számára.

(6)

Az ajánlás értelmében a nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti nemzetközi barangolás nagykereskedelmi nemzeti piaca olyan érintett piac, amely ex ante szabályozás alá vonható. A nemzeti szabályozó hatóságok tevékenysége azonban (külön-külön és az európai szabályozók csoportja keretében) a Közösségen belüli barangolás nemzeti nagykereskedelmi piacainak elemzése során bebizonyította, hogy még egyetlen nemzeti szabályozó hatóság sem tudott hatásosan fellépni a nemzetközi barangolás magas nagykereskedelmi árai ellen, mivel nehéz megállapítani, hogy mely vállalkozások rendelkeznek jelentős piaci erővel, tekintettel a nemzetközi barangolás különleges körülményeire, így a szolgáltatás határokon átnyúló természetére.

(7)

A nemzetközi barangolási szolgáltatások kiskereskedelme tekintetében az ajánlás a nemzetközi barangolás egyetlen kiskereskedelmi piacát sem minősíti érintett piacnak, többek között azért, mert kiskereskedelmi szinten nemzetközi barangolási szolgáltatás önmagában nem rendelhető meg, csak az ügyfél hazai szolgáltatójánál megvásárolt nagyobb szolgáltatáscsomag részeként.

(8)

Továbbá, a nemzeti szabályozó hatóságok, amelyek az ország területén állandó lakóhellyel rendelkező mobiltelefonálók érdekeit hivatottak megvédeni és érvényesíteni, nem képesek ellenőrizni a látogatott hálózat egy másik tagállamban található üzemeltetőjét, aki nemzetközi barangolási szolgáltatást nyújt a szóban forgó ügyfeleknek. Ez az akadály csökkentheti a tagállamoknak a lakóhelyen alapuló jogalkotói hatáskörükben meghozott fogyasztóvédelmi intézkedéseik érvényesülését is.

(9)

Ennek megfelelően a tagállamokra nyomás nehezedik, hogy a nemzetközi barangolási díjak tekintetében intézkedéseket hozzanak, azonban az elektronikus hírközlés 2002. évi keretszabályozása szerint a nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosított előzetes beavatkozásra irányuló szabályozás nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a szóban forgó hatóságok e különleges területen érdemben felléphessenek a fogyasztók érdekében.

(10)

Továbbá, az Európai Parlament 2004. évi európai elektronikus hírközlési szabályozásról és piacokról szóló állásfoglalása (10) felszólítja a Bizottságot, hogy a határokon átnyúló mobiltelefon-forgalom magas költségei csökkentésére újabb kezdeményezéseket dolgozzon ki, míg az Európai Tanács 2006. március 23-i és 24-i ülésének egyik következtetése értelmében a megújult lisszaboni stratégia gazdasági növekedési és termelékenységi céljainak eléréséhez elengedhetetlenek a célirányos, hatékony és integrált információs és kommunikációs technológiai (IKT) szakpolitikák – mind európai, mind nemzeti szinten –, és ennek összefüggésében megjegyezték a barangolási díjak csökkentésének fontosságát a versenyképesség szempontjából.

(11)

Az elektronikus hírközlés 2002. évi keretszabályozásának célja – akkori nyilvánvaló megfontolások alapján – a tagállamok közötti valamennyi kereskedelmi korlátozás felszámolása volt az általa harmonizált területeken, többek között a barangolási díjakat érintő intézkedések révén. Ez azonban nem akadályozhatja a harmonizált szabályok más megfontolások alapján történő módosítását, megtalálva a magas szintű fogyasztóvédelem elérésének a leghatékonyabb eszközét miközben javítják a belső piac működési feltételeit.

(12)

Módosítani kell ezért az elektronikus hírközlés 2002. évi keretszabályozását, különösen a keretirányelvet annak érdekében, hogy el lehessen térni az egyébként alkalmazandó szabályoktól – nevezetesen, hogy jelentős piaci erő hiányában a kínált szolgáltatások ára kereskedelmi megállapodás révén legyen megállapítható –, és ezáltal olyan kiegészítő szabályozási kötelezettségek előírását tegyék lehetővé, amelyek megfelelnek a Közösségen belüli barangolási szolgáltatások sajátos jellemzőinek.

(13)

A kis- és a nagykereskedelmi barangolási piac olyan egyedi sajátosságokkal rendelkezik, amelyek a 2002. évi keretszabályozás értelmében rendelkezésre álló eljárásokon túlmenő, kivételes intézkedéseket tesznek indokolttá.

(14)

A barangolást végző ügyfelek érdekének védelmében kis- és nagykereskedelmi szinten egyaránt szabályozási kötelezettségeket kell előírni, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy a Közösségen belüli barangolási szolgáltatások nagykereskedelmi árának csökkenése – kellő ösztönzés hiányában – nem feltétlenül eredményezi a barangolás kiskereskedelmi árának csökkenését. Másrészt pedig, amennyiben a kiskereskedelmi ár csökkentését célzó intézkedések nem irányulnak az ezen szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó nagykereskedelmi költségek szintjéhez, sérülhet a Közösségen belüli barangolási piac rendes működése.

(15)

E szabályozási kötelezettségeket a lehető leghamarabb hatályba kell léptetni, ésszerű időt biztosítva az érintett üzemeltetőknek, hogy áraikat és kínált szolgáltatásaikat az ezeknek való megfelelés érdekében kiigazíthassák, valamint azokat valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazni kell.

(16)

Közös megközelítést kell alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy a földfelszíni nyilvános mobiltelefon-hálózatot használók Közösségen belüli utazásaik során ne fizessenek túlzott árat a Közösségen belüli barangolási szolgáltatások keretében történő beszédhívások kezdeményezéséért és fogadásáért, ezáltal a fogyasztók magas szintű védelemben részesüljenek, de a mobilüzemeltetők közötti verseny is fennmaradjon, valamint megőrizzék az innovációra való ösztönzést és a fogyasztói választást is. Az érintett szolgáltatások határokon átnyúló természetére tekintettel közös megközelítés szükséges ahhoz, hogy a mobilüzemeltetőknek egyetlen, objektív kritériumokon alapuló, egységes, koherens keretszabályozáson belül működhessenek.

(17)

A leghatékonyabb és legarányosabb megközelítés, amelynek révén szabályozható a Közösségen belüli barangolásos híváskezdeményezések és -fogadások díja, egy legmagasabb átlagos percenkénti nagykereskedelmi díj közösségi szintű megállapítása és a kiskereskedelmi díjak eurotarifa bevezetése révén történő korlátozása. Az átlagos nagykereskedelmi díj bármely két, Közösségen belüli üzemeltető között egy meghatározott időtartam folyamán alkalmazandó.

(18)

Az eurotarifát olyan szinten kell megállapítani, amely megfelelő árrést garantál az üzemeltetők számára és ösztönözi az olcsóbb, versenyképes barangolási ajánlatokat. Az üzemeltetőknek aktívan kell ajánlaniuk az eurotarifát valamennyi barangolást végző ügyfelük számára ingyenes, világos és átlátható módon.

(19)

Ez a szabályozási megközelítés biztosítja, hogy a Közösségen belüli barangolási díjak az eddiginél jobban tükrözzék a szolgáltatásnyújtás alapjául szolgáló költségeket. Ezért a barangolást végző ügyfeleknek kínálható legmagasabb eurotarifának ésszerű árrést kell biztosítania a barangolási szolgáltatások nyújtásának nagykereskedelmi költségéhez képest, ugyanakkor lehetővé kell tennie, hogy az üzemeltetők is szabadon versenyezhessenek, azáltal hogy eltérő kínálatot ajánlanak, és az árszerkezetüket a piaci feltételekhez és a fogyasztói igényekhez igazítják. Ez a szabályozási megközelítés nem alkalmazandó az értéknövelt szolgáltatásokra.

(20)

E szabályozási megközelítésnek könnyen végrehajthatónak és figyelemmel kísérhetőnek kell lennie, hogy minél kevesebb adminisztratív terhet rójon mind az előírásai által érintett üzemeltetőkre, mind a felügyeletéért és kikényszerítéséért felelős nemzeti szabályozó hatóságokra. Ezért átláthatónak és egyértelműnek kell lennie valamennyi Közösségen belüli mobiltelefon-ügyfél számára. Ezenkívül biztonságosnak és kiszámíthatónak kell lennie a nagy- és kiskereskedelmi barangolási szolgáltatásokat nyújtó üzemeltetők számára. E rendeletben ezért pénzügyi fogalmak révén meg kell határozni a percenkénti nagy- és kiskereskedelmi díjak legmagasabb szintjét.

(21)

A legmagasabb átlagos percenkénti nagykereskedelmi díjat úgy kell megállapítani, hogy figyelemmel legyen egy Közösségen belüli barangolásos hívás lebonyolításában előforduló különböző elemekre, különösen a mobil hálózatokon való híváskezdeményezések és -végződtetések díjára, beleértve az általános költségeket, valamint a jelzéstovábbítást és a tranzitálást. A híváskezdeményezés és -végződtetés legmegfelelőbb referenciaértéke a Közösségen belüli mobilhálózati üzemeltetők átlagos mobilvégződtetési díja, amely a nemzeti szabályozó hatóságoktól származó és a Bizottság által közzétett információkon alapul. Az e rendelet által megállapított legmagasabb átlagos percenkénti díjakat ezért úgy kell meghatározni, hogy figyelembe vegyék az átlagos mobilvégződtetési díjakat, ami a felmerülő költségek referenciaértékeként szolgál. A legmagasabb átlagos percenkénti nagykereskedelmi díjakat évente csökkenteni kell a nemzeti szabályozó hatóságok által időről időre előírt mobilvégződtetési díjak csökkentésének figyelembe vétele céljából.

(22)

A kiskereskedelmi szinten alkalmazandó eurotarifának biztosítania kell a barangolást végző ügyfél számára, hogy egy szabályozott barangolási híváskezdeményezésért vagy -fogadásáért nem kell túlzott árat fizetnie, de egyúttal elegendő árrés marad a hazai üzemeltetőknek ahhoz, hogy megkülönböztethessék az ügyfeleknek felkínált termékeket.

(23)

Minden fogyasztónak biztosítani kell olyan egyszerű barangolási díjszabás választhatóságát, amely többletdíjak és előfeltételek nélkül sem haladja meg a szabályozott díjhatárokat. A nagykereskedelmi költségek és a kiskereskedelmi árak közötti ésszerű árrés biztosítja az üzemeltetők számára a kiskereskedelmi szinten jelentkező valamennyi barangolással kapcsolatos különleges költség fedezését, beleértve a marketingköltségek és a készüléktámogatás megfelelő részét is, és megfelelő megtérülést biztosít számukra. Az eurotarifa olyan megfelelő eszköz, amely védelmet nyújt a fogyasztóknak, az üzemeltető számára pedig rugalmasságot biztosít. A nagykereskedelmi szinttel összhangban az eurotarifa legmagasabb szintjeinek is évente csökkenni kell.

(24)

Az új barangolást végző ügyfeleket teljes körűen tájékoztatni kell a Közösségben létező, barangolási díjszabásokról, beleértve az eurotarifával összhangban álló díjszabásokat is. A meglévő barangolást végző ügyfeleknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egy eurotarifával összhangban álló új díjszabást, vagy bármely más barangolási díjszabást válasszanak meghatározott időn belül. Azon meglévő barangolást végző ügyfelek esetében, akik e meghatározott időn belül nem választanak, helyénvaló különbséget tenni azok között, akik már a rendelet hatálybalépése előtt kiválasztottak egy adott barangolási díjszabást vagy -csomagot, és azok között, akik nem választottak. Az utóbbi ügyfeleket automatikusan az e rendeletnek megfelelő díjszabásban kell részesíteni. Azon barangolást végző ügyfelek, akik az egyéni igényeiknek megfelelő adott barangolási díjszabásokat vagy -csomagokat vesznek igénybe, és amelyeket ennek alapján választottak, az általuk korábban kiválasztott díjszabásnál vagy -csomagnál maradnak, amennyiben az aktuális díjfeltételeikre való emlékeztetést követően a megfelelő határidőn belül nem jelzik módosítási szándékukat. Az ilyen adott barangolási díjszabások és -csomagok magukba foglalhatnak például átalánydíjakat, nem nyilvános díjszabásokat, rögzített barangolási díjakkal növelt díjszabásokat, a legmagasabb eurotarifánál alacsonyabb percdíjakat, illetve kapcsolási díjakat tartalmazó díjszabásokat.

(25)

A Közösségen belüli kiskereskedelmi barangolási szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóknak meghatározott időtartammal kell rendelkezniük, hogy áraikat az e rendeletben megállapított korlátokhoz igazíthassák.

(26)

Hasonlóképpen kiigazítási időtartamot kell biztosítani a Közösségen belüli nagykereskedelmi barangolási szolgáltatásokat nyújtók számára, hogy megfelelhessenek az e rendeletben megállapított korlátoknak.

(27)

Mivel e rendelet előírja, hogy az elektronikus hírközlés 2002. évi keretszabályozását alkotó irányelvek nem sérthetik a mobil-beszédhívások Közösségen belüli barangolási díjainak szabályozására irányuló különös intézkedéseket, és mivel e rendelet előírhatja, hogy a Közösségen belüli barangolási szolgáltatások nyújtói változtassák meg a barangolás kiskereskedelmi díjszabását annak érdekében, hogy e rendelet előírásainak megfeleljenek, ezek a változtatások nem keletkeztethetnek jogosultságot a mobiltelefont használó ügyfeleknek arra, hogy az elektronikus hírközlés 2002. évi keretszabályozását átültető nemzeti törvények alapján felmondják a szerződéseiket.

(28)

E rendelet nem sértheti a fogyasztóknak kínált innovatív ajánlatokat, amelyek az e rendeletben meghatározottak szerinti legmagasabb eurotarifánál előnyösebbek, hanem inkább ösztönöznie kell a barangolást végző ügyfeleknek alacsonyabb áron kínált innovatív ajánlatokat. E rendelet nem írhatja elő barangolási díjak újbóli bevezetését ott, ahol ezeket már eltörölték, és nem írhatja elő meglévő barangolási díjak felemelését az e rendeletben meghatározott szintekre.

(29)

A hazai szolgáltatók felkínálhatnak egy méltányos, minden szolgáltatásra kiterjedő havi átalánydíjat, amelyhez nem kapcsolódnak díjkorlátok. Ez az átalánydíj a Közösségen belül magában foglalhatja a Közösségen belüli hang- és/vagy adatátviteli szolgáltatásokat (beleértve a rövid szöveges üzeneteket (SMS) és a multimédiás üzenetküldő szolgáltatást (MMS)).

(30)

Annak érdekében, hogy e rendelet rendelkezései minden mobiltelefon beszélgetéseket folytató felhasználó számára előnyösek lehessenek, a kiskereskedelmi árazásra vonatkozó előírásokat egyaránt alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy a barangolást végző ügyfél feltöltőkártyás vagy számlás szerződést kötött-e hazai szolgáltatójával, valamint attól is, hogy a hazai szolgáltató saját hálózattal rendelkezik-e, virtuális mobilhálózat-üzemeltető-e, illetve mobil-beszédhívási szolgáltatások viszonteladója-e.

(31)

Ha a Közösségen belüli mobilszolgáltatók úgy találják, hogy az együttműködtethetőség és a végpontok közötti összeköthetőségből fakadó előnyök az ügyfeleik számára veszélyeztetve vannak a más tagállamokban működő mobilhálózat-üzemeltetőkkel kötött, barangolásra vonatkozó megállapodásaik megszűnése illetve a megszűnés veszélye miatt, vagy ügyfeleiknek egy másik tagállamban nem tudnak szolgáltatásokat nyújtani, mivel egyetlen nagykereskedelmi hálózatszolgáltatóval sem létezik megállapodásuk, a nemzeti szabályozó hatóságok szükség esetén élhetnek a hozzáférési irányelv 5. cikkében foglalt hatáskörrel a megfelelő hozzáférés és összekapcsolás biztosítása céljából, hogy garantálják az ilyen végpontok közötti összeköthetőséget és együttműködtethetőséget, figyelembe véve a keretirányelv 8. cikkében foglalt célokat, különösen az elektronikus hírközlési szolgáltatások teljes körűen működő egységes piacának megteremtését.

(32)

Annak érdekében, hogy a Közösségen belüli szabályozott barangolásos híváskezdeményezés és -fogadás kiskereskedelmi árai átláthatóbbak legyenek, valamint a barangolást végző ügyfeleknek segítsenek a könnyebb döntéshozatalban mobiltelefonjuk használatáról külföldön, a mobiltelefon-szolgáltatóknak biztosítaniuk kell a barangolást végző ügyfeleik számára, hogy ingyenesen, könnyen kapjanak információkat a látogatott tagállamban beszédhívás kezdeményezésekor és fogadásakor rájuk érvényes barangolási díjakról. Továbbá, a szolgáltatóknak ingyenesen további információkat kell nyújtaniuk ügyfeleik kérésére a látogatott tagállamban a beszédhívások, SMS-ek és MMS-ek kezdeményezése vagy fogadása, valamint egyéb adatátviteli szolgáltatások percdíjára és egységenkénti díjára (hozzáadottérték-adóval) vonatkozólag.

(33)

Az átláthatóság azt is megköveteli, hogy a szolgáltatók előfizetés átvételekor, valamint a díjak megváltozásakor minden alkalommal tájékoztatást nyújtsanak a barangolási díjakról, különösen az eurotarifáról és – amennyiben kínálatukban szerepel – a minden szolgáltatást magában foglaló átalánydíjról. A hazai szolgáltatóknak megfelelő eszközök segítségével, például számlákon, az Interneten keresztül, televíziós reklámokkal vagy közvetlenül a címzetthez küldött levélben kell tájékoztatást nyújtaniuk a barangolási díjakról. A hazai szolgáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy a barangolást végző ügyfeleik tudomással bírnak a szabályozott díjszabások hozzáférhetőségéről, valamint ezen ügyfeleiknek világos és elfogulatlan tájékoztatót kell küldeniük, amely ismerteti az eurotarifa feltételeit és a jogot az arra, illetve arról történő átállásra.

(34)

Az elektronikus hírközlés 2002. évi keretszabályozása szerinti feladatok elvégzéséért felelős nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosítani kell a szükséges hatásköröket arra, hogy az illetékességi területükön felügyeljék és érvényesítsék az e rendeletben foglalt kötelezettségeket. Nyomon kell követniük a Közösségen belül barangolást végző mobiltelefonos ügyfeleknek nyújtott beszéd- és adatátviteli szolgáltatások árazásának alakulását is, beleértve adott esetben a Közösség legkülső térségeiben lebonyolított barangolásos híváskezdeményezések és fogadások költségbeli sajátosságait, és e költségek nagykereskedelmi piacon történő megtérülésének szükségét, továbbá azt, hogy nem használnak-e forgalmat terelő technikákat a kínálat ügyfeleket károsító korlátozására. Biztosítaniuk kell, hogy az érdekelt felek naprakész tájékoztatást kapjanak e rendelet alkalmazásáról, és félévenként nyilvánosságra kell hozniuk az ilyen nyomon követési vizsgálatok eredményeit. Tájékoztatást kell nyújtani külön-külön a vállalati, az előfizetéses és a feltöltőkártyás ügyfelekről.

(35)

A Közösség legkülső térségeiben, ahol a mobiltelefon engedélyek eltérnek az ország többi területén kiadottaktól, az országon belüli barangolás esetében a díjakat a közösségi barangolási piacon alkalmazott díjakkal megegyező mértékben kell csökkenteni. E rendelet végrehajtása nem eredményezheti az országon belüli barangolási szolgáltatásokat használó ügyfelek kevésbé kedvező árazási bánásmódját a Közösségen belüli barangolási szolgáltatásokat használó ügyfelekkel szemben. Ennek érdekében a nemzeti szabályozó hatóságok a közösségi jognak megfelelő, kiegészítő intézkedéseket hozhatnak.

(36)

Tekintettel arra, hogy a beszédhívásos telefonálás mellett egyre nagyobb teret nyernek az új mobil adatátviteli szolgáltatások, e rendeletnek lehetővé kell tennie az e szolgáltatások piaci változásainak nyomon követését is. A Bizottságnak ezért szintén nyomon kell követnie a barangolásos adatátviteli szolgáltatások – beleértve az SMS-t és az MMS-t – piacát is.

(37)

A tagállamoknak rendelkezniük kell az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciórendszerről.

(38)

Mivel e rendelet céljait – nevezetesen olyan közös megközelítés létrehozását, amely biztosítja, hogy a nyilvános mobiltelefon-hálózatot a Közösségen belül külföldön igénybe vevő felhasználók ne fizessenek túl magas árakat a beszédhívás-kezdeményezéssel és -fogadással összefüggő Közösségen belüli barangolási szolgáltatásokért, és ezáltal magas szintű fogyasztóvédelmet ér el, miközben védelemben részesíti a mobilszolgáltatók közötti versenyt is– a tagállamok nem tudják megfelelő módon, biztonságosan, összehangoltan és kellő időben megvalósítani, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(39)

E közös megközelítést egy korlátozott időszakra kell létrehozni. E rendelet a Bizottság által végzett felülvizsgálat fényében meghosszabbítható vagy módosítható. A Bizottságnak felül kell vizsgálnia e rendelet eredményességét, és azt, hogy mennyiben járul hozzá a keretszabályozás végrehajtásához, valamint a belső piac zavartalan működéséhez, ezen kívül meg kell vizsgálnia e rendeletnek a kisebb közösségi mobiltelefon- szolgáltatókra és ezen szolgáltatóknak a Közösségen belüli barangolási piacon elfoglalt helyzetére gyakorolt hatását,

a)

„eurotarifa”: a 4. cikkben előírt legmagasabb díjat meg nem haladó díjszabás, amelyet azon cikkel összhangban egy hazai szolgáltató a szabályozott barangolásos hívások nyújtásáért szedhet;

b)

„hazai szolgáltató”: egy vállalkozás, amely a barangolást végző ügyfélnek földfelszíni nyilvános mobiltelefon-szolgáltatásokat nyújt saját hálózatán keresztül, vagy virtuális mobilhálózat-üzemeltetőként, illetve viszonteladóként;

c)

„hazai hálózat”: egy tagállamon belüli földi nyilvános mobiltelefon-hálózat, amelynek révén egy hazai szolgáltató a barangolást végző ügyfélnek földfelszíni nyilvános mobiltelefon-szolgáltatásokat nyújt;

d)

„Közösségen belüli barangolás”: a barangolást végző ügyfél egy mobiltelefont vagy egyéb készüléket – a hazai hálózat üzemeltetője és a látogatott hálózat üzemeltetője közötti megállapodás alapján – Közösségen belüli hívásfogadásra vagy -kezdeményezésre akkor használ, amikor nem a saját hazai hálózata szerinti tagállamban tartózkodik;

e)

„szabályozott barangolásos hívás”: barangolást végző ügyfél olyan mobil-beszédhívása, amelyet egy látogatott hálózaton kezdeményeztek és a végződés szerinti nyilvános telefonhálózat a Közösségen belül található, vagy a barangolást végző ügyfél olyan hívásfogadása, amelyet a Közösségen belüli nyilvános telefonhálózatról kezdeményeztek és egy látogatott hálózaton fogadtak;

f)

„barangolást végző ügyfél”: földfelszíni nyilvános mobiltelefon-szolgáltatást a Közösségen belül található földfelszíni nyilvános mobiltelefon-hálózaton keresztül nyújtó szolgáltató ügyfele, aki olyan szerződéssel vagy megállapodással rendelkezik hazai szolgáltatójával, amely lehetővé teszi, hogy egy mobiltelefont vagy egyéb készüléket – a hazai hálózat üzemeltetője és a látogatott hálózat üzemeltetője közötti megállapodás alapján – a látogatott hálózaton híváskezdeményezésre vagy fogadásra használjon;

g)

„látogatott hálózat”: olyan földfelszíni nyilvános mobiltelefon-hálózat, amely a hazai hálózatétól eltérő tagállamban található, és amely lehetővé teszi, hogy a barangolást végző ügyfél – a hazai hálózat üzemeltetőjével kötött megállapodás alapján – hívásokat kezdeményezzen, illetve fogadjon.