27.1.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 23/1

(1)

A Bizottság az 1259/2005/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó, jelenleg az ex 2918 12 00 KN-kód alá sorolható borkősav behozatalára.

(2)

Emlékeztetni kell arra, hogy a dömping és a károkozás vizsgálata a 2003. július 1-jétől2004. június 30-ig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak, vagy VI). A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciákra való tekintettel a Bizottság a 2001. január 1-jétől2004. június 30-ig tartó időszak (a továbbiakban: érintett időszak) adatait elemezte. Az alákínálásra, az áron aluli értékesítésre, valamint a kár megszüntetésére vonatkozó ténymegállapításokhoz alkalmazott időszak a fent említett vizsgálati időszak.

(3)

A Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám bevezetését követően néhány érdekelt fél írásban nyújtotta be észrevételeit.

(4)

A Bizottság folytatta a végleges megállapításaihoz általa szükségesnek ítélt valamennyi információ összegyűjtését és ellenőrzését. Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a Bizottság – elsősorban a rendes érték meghatározásának ellenőrzése érdekében – további ellenőrzéseket hajtott végre a következő vállalatok telephelyén:

Exportáló gyártók a Kínai Népköztársaságban:

(5)

Minden felet tájékoztattak azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a végleges dömpingellenes vám kivetését és az ideiglenes vámokkal biztosított összegek végleges beszedését javasolni kívánták. A felek lehetőséget kaptak továbbá arra, hogy a tájékoztatást követően adott határidőn belül megtehessék észrevételeiket.

(6)

A felek által benyújtott írásos és szóbeli megjegyzéseket mérlegelték, és adott esetben a megállapításokat annak megfelelően módosították.

(7)

Az érintett termék a jelenleg a 2918 12 00 KN-kód alá sorolható borkősav. Az érintett terméket a bortermelés, az élelmiszeripari adalékanyagok előállítása során, illetve – a folyamatok lassítása céljából – a gipszkészítés és számos egyéb termék esetében használják. A termék a bortermelés során keletkező melléktermékekből – mint a közösségi gyártók esetében – vagy kémiai szintézisen keresztül petrolkémiai vegyületekből – ami valamennyi kínai exportáló gyártóra igaz – nyerhető.

(8)

Két importőr azzal érvelt, hogy különbséget kell tenni az élelmiszer- vagy gyógyszeripari minőségű borkősav – mint a közösségi gazdasági ágazat által előállított természetes borkősav –, illetve a technikai (nem élelmiszer-ipari) minőségű szintetikus borkősav között. Szerintük továbbá ez utóbbit ki kellene venni az eljárás hatálya alól, mivel a közösségi gazdasági ágazatban előállított borkősavval ellentétben a technikai minőségű borkősav emberi fogyasztásra alkalmatlan.

(9)

Az egyik importőr arra is rámutatott, hogy a közösségi gazdasági ágazat által előállított, illetve a Kínai Népköztársaságból importált borkősav teljesen különböző előállítási folyamatok eredménye, és csak a természetes borkősav használható fel a bortermelés során. Ez az importőr továbbá azt állította, hogy az általa importált konkrét borkősavtípus egyetlen konkrét felhasználó szükségleteire szabva készült, amelyet mások nem is tudnak felhasználni. Ez az importőr tehát amellett érvelt, hogy ez a borkősavtípus, illetve a közösségi gazdasági ágazat által előállított borkősavtípus nem hasonló termékek.

(10)

Bár elismert tény, hogy különböző borkősavtípusok léteznek, amelyek nem egyformán alkalmasak valamennyi felhasználásra, a vizsgálat megerősítette, hogy e borkősavtípusok alapvető fizikai és kémiai jellemzői azonosak. A piac 25 %-át jelentő bortermelés során való felhasználásra csak a természetes borkősav alkalmas. A fennmaradó 75 % esetében azonban – beleértve néhány emberi fogyasztásra szánt terméket – a természetes és a szintetikus borkősav egyaránt felhasználható, tehát versenyben áll. Meg kell jegyezni továbbá, hogy az előállítási folyamatok önmagukban nem relevánsak a hasonló termék meghatározásánál.

(11)

Az érintett, illetve a hasonló termékre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (11)–(13) preambulumbekezdését megerősítik.

(12)

A piacgazdasági elbánás megadására vonatkozó további megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (14)–(17) preambulumbekezdésében levont következtetéseket véglegesen megerősítik.

(13)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően nem érkeztek a rendes érték meghatározásának módszerére vonatkozó megjegyzések. Ennek megfelelően az ideiglenes rendelet (18)–(34) preambulumbekezdésében levont következtetéseket véglegesen megerősítik.

(14)

Az exportárra vonatkozó további megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (35) preambulumbekezdésében levont következtetéseket véglegesen megerősítik.

(15)

A rendes érték és az exportárak összehasonlítására vonatkozó további megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (36)–(37) preambulumbekezdésében levont következtetéseket véglegesen megerősítik.

(16)

Két exportáló gyártó panaszt nyújtott be az ideiglenes dömpingkülönbözet szintjének megállapításához használt részletes számításokra vonatkozóan. E megjegyzéseket az e rendelet (4) preambulumbekezdésében vázolt ellenőrző látogatások során szerzett felülvizsgált adatok ismeretében vették figyelembe. Továbbá néhány számítási hibát kijavítottak.

(17)

Ennek megfelelően a végleges dömpingkülönbözetek súlyozott átlaga a vámfizetés előtti CIF közösségi határparitásos ár százalékában kifejezve a következő:

(18)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően nem érkeztek a dömpingkülönbözet az összes többi exportáló gyártó számára való kiszámításának módszerére vonatkozó megjegyzések. Ennek megfelelően a CIF közösségi határparitásos ár 34,9 %-ában meghatározott országos dömpingkülönbözet-szintet véglegesen megerősítik.

(19)

A közösségi termelésre vonatkozó megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (43)–(44) preambulumbekezdését megerősítik.

(20)

Az egyik importőr azt állította, hogy néhány, eredetileg panaszos közösségi gyártó beszüntette a termelést, és arra kérte a Bizottságot, hogy ellenőrizze, vajon az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében van-e még elegendő támogatottsága a vizsgálatnak.

(21)

E tekintetben a vizsgálat megerősítette, hogy a panaszt támogató gyártók a becsült közösségi termelés több mint 95 %-át képviselték a vizsgálati időszakban. Ennélfogva az alaprendelet 5. cikke (4) bekezdésének követelményei teljesülnek.

(22)

A közösségi gazdasági ágazat meghatározásával kapcsolatos további megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (45) preambulumbekezdését megerősítik.

(23)

A közösségi fogyasztással kapcsolatos további megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (46) preambulumbekezdését megerősítik.

(24)

Az érintett országból a Közösségbe történő behozatalra vonatkozó további megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (47)–(52) preambulumbekezdését megerősítik.

(25)

Egy importőr/felhasználó és egy exportőr tiltakozott az ideiglenes rendeletben szereplő elemzés ellen, amelyet arra az érvre alapoztak, hogy néhány közösségi gyártó beszüntette a termelést, és ezért azokat nem kellene figyelembe venni a közösségi gazdasági ágazat felmérésekor.

(26)

Meg kell jegyezni, hogy a Bizottságnak az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésében szereplő tényezőkről szóló elemzése nem használt fel egyetlen, a termelést beszüntető vállalatoktól származó adatot sem. E vállalatokat az ideiglenes rendeletben csak oly mértékben említették meg, amennyire szükséges volt néhány összesített mutató – például a piaci részesedés vagy a teljes termelési kapacitás – értelmezése érdekében. Ezt minden érintett mutatóra vonatkozó szövegben minden alkalommal világosan elmagyarázták annak érdekében, hogy a közösségi gazdasági ágazat helyzetét teljes mértékben és helyesen mérjék fel. Ennélfogva úgy ítélték meg, hogy a közösségi gazdasági ágazat helyzetének elemzése az alaprendelettel teljes összhangban történt.

(27)

A közösségi gazdasági ágazat helyzetével kapcsolatos további megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (53)–(82) preambulumbekezdését megerősítik.

(28)

Az egyik exportőr azt állította, hogy a közösségi gyártóknak erőfölénye volt a piacon, és a piac mindössze 11,5 %-át kitevő kínai behozatal nem lehetett a kár fő okozója.

(29)

A Kínai Népköztársaságból származó export piaci részesedését 11,5 % és 15,8 % közöttire becsülték aszerint, hogy az Eurostat vagy kínai statisztikai források adatait használták-e fel. Még az óvatos becsléssel is 11,5 %-os piaci részesedést sem lehet jelentéktelennek tekinteni, hiszen mint az ideiglenes rendeletben szerepel, a kárt egyértelműen a közösségi gazdasági ágazat árainak jelentősen alákínáló árakon történő, növekvő behozatal által gyakorolt növekvő nyomás okozta. Végül az, hogy a közösségi gazdasági ágazat erőfölényben van-e vagy sem, nem releváns, ha megállapították, hogy a közösségi gazdasági ágazatot nem más lényeges okból, mint a dömpingelt behozatal miatt, kár érte. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy nagyobb piaci részesedése ellenére a közösségi gazdasági ágazat nem tudta elkerülni a nagyobb veszteségeket az érintett időszakban. Ez ellentmond a panasznak, miszerint a közösségi gazdasági ágazatnak előnye származott volna az erőfölényből. Ezenfelül a harmadik országokból származó behozatal szintén biztosította, hogy elegendő mértékű verseny legyen a piacon.

(30)

Egy másik exportőr arra mutatott rá, hogy a két, nemrégiben alapított közösségi gyártó által a piacra hozott új termelés jelentősebb volt, mint a Kínából származó behozatal növekedése, ennélfogva a közösségi gyártók saját maguknak okoztak volna kárt. Az új közösségi gyártók árai azonban megfeleltek a már működő közösségi gyártók árainak, és termelésük alacsonyabb volt a termelést beszüntető vállalatok termelésénél. Ezért a Kínából származó behozatalt figyelmen kívül hagyva e közösségi gyártók piacra lépése nem magyarázhatta volna az árzuhanást, amely növekvő közösségi fogyasztás mellett ment végbe.

(31)

Egy másik exportőr azt állította, hogy a közös agrárpolitika szabályozási kerete torzítja a rendes piaci feltételeket a közösségi gyártók esetében, és az ok-okozati összefüggésekre vonatkozó elemzés ezt nem vette figyelembe. Bár ez igen általános érvelés volt, meg kell jegyezni, hogy a közös agrárpolitika nem szabályozza magának a borkősavnak az árát, csupán a borkősavgyártás néhány inputanyaga, illetve az alkoholeladás esetében szab meg minimális árat. Amint az ideiglenes rendelet (89) preambulumbekezdésében szerepel, ezek a szabályozási paraméterek az egész időszak alatt stabilak maradtak, ennélfogva nem magyarázhatják a közösségi gazdasági ágazat helyzetének romlását. Nem vonják továbbá kétségbe, hogy a kínai behozatal dömpingelt, és kárt okoz a közösségi gazdasági ágazatnak.

(32)

Az ok-okozati összefüggésekre vonatkozó megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (83)–(95) preambulumbekezdését megerősítik.

(33)

A gipsziparban tevékenykedő egyik felhasználó azt állította, hogy a gipszipar termelési költségein belül a borkősav az ideiglenes rendeletben szereplő (kevesebb mint 2 %-os) aránya túl alacsony. Ezt az arányt azonban az ugyanezen vállalat által szolgáltatott adatokra alapozták. Ezen adatoknak megfelelően a szám valamivel magasabb lenne, ha csak a borkősavat tartalmazó termékek arányában lenne kifejezve. Másrészről a két másik gipsztermelő csoport ennél sokkal alacsonyabb arányt jelzett. Ez megerősítette, hogy az ideiglenes rendeletben alkalmazott adatokat reális becslésnek lehet tekinteni.

(34)

Emlékeztetni kell arra továbbá, hogy az Eurostat adatai szerint azon gipsztermékek, amelyeknél a borkősavat a folyamatok lassítására használják, nincsenek túlzottan kitéve a nem közösségi beszállítókkal szembeni versenynek. Fenntartható tehát az ideiglenes rendelet következtetése, miszerint a költségek e százalékára kivetett mérsékelt dömpingellenes vám nem lenne nagy hatással e felhasználói iparágak költségeire és versenyhelyzetére.

(35)

Ugyanez a felhasználó azzal is érvelt, hogy az intézkedések borkősavhiányhoz vezethetnek, ahogyan szerinte a múltban is történt. Azonban úgy vélik, hogy a kínai export mintegy kétharmadát képviselő vállalatokra kivetni javasolt egyéni szintű dömpingellenes vámok nem zárnák ki a kínai beszállítókat a közösségi piacról.

(36)

Az egyik emulgeálószer-ipari felhasználó azzal érvelt, hogy versenyhelyzetét veszélyeztetné, ha intézkedéseket vezetnének be a Kínai Népköztársaságból származó borkősav-behozatal ellen. Ez a felhasználó azt állította, hogy technikai változások miatt az emulgeálószerek egyre inkább versenyben állnak a nem európai uniós gyártókkal, illetve az intézkedések bevezetését követő költségnövekedés hatással lenne piaci versenyhelyzetükre. A Bizottság a mennyiségi adatok alapján igyekezett felmérni az intézkedések a felhasználók e kategóriájára gyakorolt lehetséges hatását. A bizottsági kérdőívre adott értelmezhető válaszok és e felhasználócsoportok együttműködése hiányában azonban ez lehetetlennek bizonyult.

(37)

A közösségi érdekre vonatkozó egyéb megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (98)–(114) preambulumbekezdéseit megerősítik.

(38)

Az ideiglenes megállapítások nyilvánosságra hozatala nyomán a közösségi gazdasági ágazat azt állította, hogy a kiszámított kárt nem okozó ár két okból is túl alacsony volt:

(39)

A kár megszüntetésének szintjére vonatkozó egyéb megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (115)–(118) preambulumbekezdéseit megerősítik.

(40)

A fentiek fényében és az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének megfelelően végleges dömpingellenes vámot kell kivetni a megállapított dömpingkülönbözetek szintjén, mivel a kárkülönbözetek valamennyi érintett exportáló gyártó esetében magasabbnak bizonyultak a dömpingkülönbözeteknél.

(41)

Az intézkedések formájának tekintetében a közösségi gazdasági ágazat azt kérelmezte, hogy a károkozás megszüntetésének szintje alapján meghatározott minimumárat szabjanak meg. Azonban mivel – mint a fenti preambulumbekezdésben szerepel – a végleges dömpingellenes vámot a megállapított dömpingkülönbözetekre alapozzák, a végleges dömpingellenes vám kivetése továbbra is értékvám formájában történik.

(42)

A fentiek alapján a végleges vámok a következőképpen alakulnak:

(43)

Az e rendeletben meghatározott egyéni vállalati dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Ezért olyan helyzetet tükröznek, amelyet e vállalatokkal kapcsolatban az említett vizsgálat során állapítottak meg. Ezek a vámtételek (szemben az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) így kizárólag az érintett országból származó, az említett vállalatok – így konkrét jogi személyek – által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Az e rendelet rendelkező részében név és cím szerint nem szereplő bármely más vállalat – a konkrétan megemlített vállalatok kapcsolt vállalatait is beleértve – által előállított importált termékek esetében nem alkalmazhatók ezek a vámtételek, így azok esetében az „összes többi vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni.

(44)

Az ezeknek az egyéni vállalati dömpingellenes vámtételeknek az alkalmazására vonatkozó minden panaszt (pl. a jogalany nevének megváltoztatását vagy új termelési vagy értékesítési egységek felállítását követően) minden lényeges információval együtt a Bizottságnak (3) kell címezni, különösen a gyártáshoz kapcsolódó tevékenység bármely módosulása esetén, hazai vagy exportértékesítéssel kapcsolatban, amilyen például a névváltozás vagy a termelési és értékesítési egységek megváltozása. Szükség esetén ebben az esetben a rendelet az egyéni vámtételekben részesülő vállalatok listájának frissítésével megfelelően módosításra kerül.

(45)

A dömpingellenes vám megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a maradványjellegű vám szintje nemcsak a nem együttműködő exportőrökre vonatkozik, hanem azokra a vállalatokra is, amelyek a vizsgálati időszakban nem exportáltak. Az utóbbi vállalatokat azonban arra kérik fel – amennyiben az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdése második albekezdése előírásainak megfelelnek–, hogy nyújtsanak be kérelmet az említett cikk szerinti felülvizsgálatra, hogy helyzetüket egyénileg lehessen megvizsgálni.

(46)

Figyelembe véve a feltárt dömpingkülönbözetek nagyságát és a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár szintjét, szükség van az 1259/2005/EK bizottsági rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámmal biztosított összegeknek az e rendelet által véglegesen kivetett vám mértékében történő végleges beszedésére. Mivel a végleges vámok alacsonyabbak, mint az ideiglenes vámok, az ideiglenesen biztosított összegeknek a végleges dömpingellenes vámok vámtétele feletti részét el kell engedni.

(47)

Annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a vámok összege közötti jelentős különbségek miatti kijátszás kockázatát, ebben az esetben különleges intézkedések elrendelését tartják szükségesnek a célból, hogy biztosítsák a dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazását. E különleges intézkedések magukban foglalják:

(48)

A tagállamok vámhatóságai előtt olyan érvényes kereskedelmi számla bemutatását, amely megfelel az e rendelet mellékletében meghatározott követelményeknek. A nem ilyen számlával kísért behozatal az összes többi vállalat esetében alkalmazandó maradék dömpingellenes vám hatálya alá tartozik.

(49)

A Bizottság ezenfelül nyomon követi a kiviteli forgalmat éppúgy, mint a borkősav sóinak és észtereinek vonatkozó KN-kódját. Következésképpen amennyiben az alacsonyabb vámtételeket élvező vállalatok egyikének exportmennyisége vagy a borkősav sóinak és észtereinek KN-kódja alatt bejelentett behozatal jelentős mértékben megnövekedne, az érintett egyedi intézkedéseket minden valószínűség szerint nem lehet kielégítőnek tekinteni a megállapított káros dömping ellensúlyozására. Következésképpen és feltéve, hogy a követelményeknek megfelel, a Bizottság az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének megfelelően időközi felülvizsgálatot kezdeményezhet. E felülvizsgálat többek között kiterjedhet az egyéni vámtételek eltörlése szükségességének, és az országos vám ebből következő kivetésének vizsgálatára,

European Commission (Európai Bizottság)

Directorate-General for Trade (Kereskedelmi Főigazgatóság)

Direction B, office J-79 5/16

1049 Brüsszel, Belgium.