1.

Több Fusarium-gomba, amely a talajban gyakran előfordul, a trichotecének osztályába tartozó többféle mikotoxint, úgymint deoxinivalenolt (DON), nivalenolt (NIV), T-2 és HT-2 toxint, illetve egyéb toxinokat – pl. zearalenont és fumonizin B1-t és B2-t – termel. A Fusarium gombák igen elterjedtek a mérsékeltövi amerikai, európai és ázsiai területeken termelt gabonafélékben. Számos toxintermelő Fusarium-gomba képes kettő vagy több ilyen toxin különböző mértékű előállítására.

2.

Bár a mikotoxinnal szennyezett áruk teljes mértékű kivonása jelenleg még nem valósítható meg, a cél az, hogy helyes mezőgazdasági gyakorlat segítségével ezeknek a toxinoknak az előfordulását minimálisra csökkentsük. A Fusariumtoxin-szennyezés megelőzésére és csökkentésére vonatkozó jelenlegi elvek célja az, hogy egységes iránymutatást adjanak valamennyi tagállam számára arra ösztönözvén őket, hogy próbálják meg ellenőrizni és befolyásolni az e mikotoxinok okozta szennyeződést. Annak érdekében, hogy ezek az elvek hatékonyak legyenek, az egyes tagállamok termelőinek hazai terményeik, éghajlatuk és agronómiai gyakorlataik fényében mérlegelniük kell ezeket az általános elveket, még mielőtt megpróbálnák őket alkalmazni. Fontos, hogy a termelők belássák, hogy a gabonafélék Fusarium-toxinokkal történő szennyezettsége szabályozásának legfőbb eszközét a helyes mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazása jelenti, ezt követi az emberi fogyasztásra és állati takarmánynak szánt gabonák kezelése, tárolása, feldolgozása és elosztása során alkalmazott helyes termelési gyakorlat. Az általános elvek alapján történő nemzeti eljárási szabályzatok kidolgozásakor egyes gabonafélékre külön eljárási szabályzat felállítása javítja az alkalmazhatóságot, különösen olyan termények esetében, mint a kukorica.

3.

Ezek az elvek megadják azokat a tényezőket, amelyek a termelés szintjén a gabonafélékben előidézik a fertőzést, a növekedést és a toxintermelést, és meghatározzák az e tényezők kontrollálására alkalmazandó módszereket. Hangsúlyozni kell, hogy adott termény esetében a vetési, a betakarítás előtti és betakarítás utáni stratégiák az uralkodó éghajlati viszonyoktól függnek, figyelembe véve az adott ország vagy régió helyi terményeit és jelenlegi termelési gyakorlatait. Ezért az ellátási láncban valamennyi érintettnek rendszeresen el kell végeznie saját kockázatelemzését, hogy megállapítsák a Fusariumtoxin-fertőzés megelőzése vagy csökkentése céljából meghozandó intézkedések mértékét.

Ilyen elemzések különösen indokoltak a termesztendő terményfajtákra, pl. búzára vagy kukoricára vonatkozóan. A fertőzés terjedési iránya és a toxinképződés intenzitása terményenként más és más, és mindezt az agronómiai tényezők is befolyásolják. Az olyan termesztési rendszerek, amelyekben a kukorica vetésforgóban vesz részt, nagyobb kockázatnak vannak kitéve. Az ilyen vetésforgókban vagy közelükben termesztett búza és egyéb gabonafélék szintén gondos kezelést és ellenőrzést igényelnek.

4.

A gabonafélék Fusariumtoxin-szennyezettségét több tényező is előidézheti. A helyes gyakorlatok nem tudják az összes ilyen tényezőt, pl. az időjárási viszonyokat befolyásolni. Ezen túlmenően nem minden faktornak azonos a jelentősége, sőt egymással olyan kölcsönhatásba is léphetnek, ami Fusariumtoxin-szennyeződést idézhet elő. Ezért fontos, hogy olyan összehangolt megközelítést fogadjunk el, amely ésszerűen figyelembe vesz minden lehetséges kockázati tényezőt. A különféle kockázati tényezők együttes előfordulását különösen kerülni kell, mivel kölcsönhatásba léphetnek egymással.

Az is nagyon fontos, hogy az érintettek jelentsék az előző évek Fusarium gombák és toxinok megelőzése, illetve kialakulása terén szerzett tapasztalatokat, hogy fel lehessen őket használni az elkövetkező években a Fusarium kialakulásának elkerülése végett meghozandó intézkedések megállapításához.

Eljárásokat kell kialakítani az emberek és/vagy állatok egészségére veszélyt jelentő gabonatermések helyes kezelésére, melynek módja lehet az elkülönítés, helyreállítás, forgalomból való visszavonás vagy más területen történő felhasználás.

5.

Az alábbiakban leírt elvek a szántóföldi Fusariumtoxin-szennyezettség ellenőrzésére vonatkozó kulcsfontosságú tényezőket tárgyalják. A legfontosabbak a következők: vetésforgó, talajgazdálkodás, fajták vagy hibridek kiválasztása és a gombaölő szerek helyes használata.

6.

A vetésforgó rendszerint a fertőzésveszély csökkentésének hatékony módja a gombatörzstől és a termény fajtájától függően. Különösen hatékony az őszi gabonák szennyezésének csökkentésére. A fűféléken kívül olyan terményeket kell használni vetésforgóban, amelyek nem gazdanövényei a gabonákat megtámadó Fusarium-fajoknak – ilyen pl. a burgonya, a cukorrépa, a lóhere, a lucerna vagy zöldségfélék –, hogy a szántóföldön csökkenteni lehessen a fertőzésveszélyt. Kisszemű gabonafélék, pl. búza egymást követő vetéséről csak a Fusarium-fertőzés kockázatának felmérése után lehet dönteni.

Az előző termény és a talajgazdálkodás között talált jelentős kölcsönhatás rámutatott a fuzáriumos megbetegedés patogénjeinek életciklusában a gazdanövény törmelékének jelentőségére. Amikor Fusarium spp. gazdanövény, pl. kukorica vagy gabona után búzát vetettek, a deoxinivalenol szintje magasabb volt. Különösen magas volt deoxinivalenol-koncentráció akkor, amikor az előző termény kukorica volt, mivel a kukorica a Fusarium graminearum egyik alternatív gazdanövénye, amely igen aktív deoxinivalenol-termelőként ismert. A deoxinivalenol szintje azonban sokkal alacsonyabb volt búzában Fusarium gazdanövényt követően akkor, amikor szántásra került sor, mint amikor a földet csak minimális mértékben művelték meg.

7.

Olyan hibrideket vagy fajtákat kell kiválasztani, amelyek a leginkább alkalmazkodnak a talajhoz, az éghajlati viszonyokhoz és a szokásos agronómiai gyakorlatokhoz. Így csökken a növény terhelése, és a termés kevésbé lesz hajlamos a gombafertőzésre. Kizárólag azokat a fajtákat szabad az adott területre ültetni, amelyek az adott tagállamban vagy a tagállamon belüli adott területre javasoltak. Lehetőleg olyan magfajtákat kell termeszteni, amelyek ellenállnak a magvakat megfertőző gombáknak és a rovarkártevőknek. A fajta kiválasztásánál figyelembe kell venni a Fusarium-fertőzéssel szembeni ellenállóképességet és a fertőzésveszélyt is.

8.

A vetéstervet amennyire lehetséges úgy kell kialakítani, hogy elkerülje azokat az időjárási viszonyokat, amelyek a szántóföldön a betakarítás előtt késleltetik az érést. A Fusarium-fertőzés kockázati tényezőjeként a szárazság okozta terheléssel is számolni kell.

9.

A termesztett fajok/fajták számára ajánlott sortávolság és vetési távolság betartásával el kell kerülni a növények túlzsúfolását. A vetéstávolságról a vetőmagokat forgalmazó vállalatok tudnak felvilágosítást adni.

10.

Növénytermesztés során kellőképpen figyelembe kell venni az erózió kockázatát és a helyes területgazdálkodást. Minden olyan gyakorlat, amely a fertőzött termésmaradványok eltávolítását, lebomlását vagy elföldelését eredményezi, mint pl. a szántás, valószínűleg csökkenti a következő termés Fusarium-fertőzésének valószínűségét. A földet úgy kell megművelni, hogy a felület rögös, illetve a magágy egyenetlen maradjon, így a víz könnyebben felszívódhasson, és minimálisra csökkenjen a talaj- és a tápanyagerózió kockázata. Ha szántás mellett döntenének, erre ideális időszak a vetésforgón belül két Fusariumra hajlamos faj közötti időszak. Lásd még a 7. pontot.

11.

Amikor csak lehetséges, a magágyat a következő vetésre szántással vagy az olyan régi kalászok, szárak és egyéb betakarítási maradékok eltávolításával kell előkészíteni, amelyek esetlegesen a mikotoxintermelő gombák növekedéséhez közegként szolgálhatnak. Az erózióra érzékeny területeken konzerváló földművelő gyakorlatokra lehet szükség a talaj konzerválása érdekében. Ez utóbbi esetben különleges figyelmet kell fordítani az olyan betakarítási maradványok kezelésére, amelyek a következő vetést esetlegesen Fusarium gombákkal fertőzhetné meg: ezeket a betakarítási maradványokat az előző termény betakarítása alatt vagy után a lehető legfinomabbra kell aprítani, és bele kell dolgozni a talajba, hogy könnyebben lebomolhassanak (talajtakarás).

12.

A növény terhelését, amikor csak lehet, kerülni kell. Több tényező okozhat terhelést, ilyen pl. a szárazság, a hideg, a tápanyaghiány és ellenreakció a terményre használt anyagokkal szemben. A növény terhelése elkerülése érdekében tett lépések során, pl. öntözés után, a gombás fertőzés kockázatának minimalizálására kell törekedni pl. úgy, hogy virágzáskor kerülni kell az esőztető öntözést. Bizonyos helyzetekben az öntözés jó módszer a növény terhelésének csökkentésére. Az elgyengülés elkerülésére, amely elősegítheti a Fusarium-fertőzést, illetve a megdőlés csökkentése érdekében is fontos az ideális tápanyagellátás. A terület és a növény igényeihez alkalmazkodó tápanyagellátást kell fenntartani.

13.

A gabonafélék általános fuzáriumos megbetegedése során a rovarirtás kedvező hatása nem bizonyított. A kukoricán azonban a rovarirtás csökkentheti a cső fuzáriumos rothadásának előfordulását és a kukorica ebből következő fumonizintartalmát. A gombaölő szerrel történő vetőmagcsávázás hatékony sok vetőmaggal és a talajban terjedő száradással és rothadással szemben. A lehető legtöbb esetben megelőző intézkedéseket kell alkalmazni a termény gombafertőzései és rovar okozta károsodásai minimalizálására, és szükség esetén a toxikus Fusarium-gomba kontrollálására ajánlott és engedélyezett rovarirtó és gombaölő szereket lehet alkalmazni a gyártók javaslata szerint. Ha növényvédő szerek használatára nincs lehetőség, az integrált vagy organikus növényvédelmi program keretén belüli megfelelő eljárásokat kell alkalmazni. Hangsúlyozni kell, hogy a gombaölő szerek megfelelő időben történő alkalmazása kulcsfontosságú a gombafertőzés kontrollálásához, és azt a meteorológiai információkhoz és/vagy a termésvizsgálathoz kell igazítani. Virágzáskor gyakran fordul elő fertőzés, ami azt jelenti, hogy mikotoxinok képződhetnek. Ha ezután gombafertőzést vagy mikotoxinokat találnak a terményen, a vetőmag kezelését, keverését és felhasználását eszerint kell végezni.

14.

Sok egyszikű és kétszikű gyomfajból különítettek el Fusarium-fajokat, és a nagy gyomnövénysűrűség megnövekedett Fusarium-fertőzésre utalt. A terményben található gyomnövényeket mechanikus módszerekkel, engedélyezett gyomirtó szerek vagy egyéb biztonságos és megfelelő gyomirtó gyakorlatok alkalmazásával kell kontrollálni.

15.

Adatokkal lehet alátámasztani, hogy a megdőlésnek jelentős hatása van a magok Fusariumtoxin-szintjére. Ezért a megdőlt termény magvait a betakarításnál el kell kerülni, különösen akkor, ha nedves, és láthatóak a csírázás első jelei. Adott esetben a vetési norma kiigazításával, ésszerű trágyázással és ahol lehet, növekedésszabályzó készítmények használatával el kell kerülni a termés megdőlését. El kell kerülni a túlzott szárrövidülést is.

16.

Időjárás- és előrejelző szolgáltatások igénybevételével lehetőség szerint fel kell ismerni a veszélyes helyzeteket. A betakarítás előtt meg kell határozni a gabona minőségét figyelembe véve a reprezentatív mintavétel és a helyszíni gyorsteszt korlátait. Lehetőség szerint el kell különíteni azokat a gabonaparcellákat, mint pl. a megdőlt gabonát, amelyekről ismeretes vagy gyanítható, hogy nagy mértékben Fusarium-fertőzöttek. Ha lehet, el kell különíteni a gabonát mind a piaci minőségi elvárások – mint pl. kenyérkészítés vagy állati takarmányra szánt gabona –, mind a helyszíni minőség – pl. megdőlt, nedves, tiszta vagy száraz – alapján.

17.

Amikor csak lehetséges, megfelelő nedvességtartalmú gabonát kell betakarítani. A Fusarium-fajokkal már megfertőzött gabona késedelmes betakarítása jelentősen növelheti a termés mikotoxintartalmát. Biztosítani kell, hogy abban az esetben, ha a termést nem lehet ideális nedvességtartalommal betakarítani, megfelelő eljárások – pl. időben igénybe vehető szárítási lehetőségek álljanak rendelkezésre.

18.

A betakarítási idő előtt meg kell róla bizonyosodni, hogy a betakarításhoz és tároláshoz használandó valamennyi berendezés megfelelően működik. E kritikus időszak alatt egy esetleges meghibásodás a gabonaminőség romlásához vezethet, és fokozhatja a mikotoxin-képződést. A fontos alkatrészeknek rendelkezésre kell állniuk a mezőgazdasági üzemben, hogy a javítások miatt elvesztett idő a lehető legrövidebb legyen. Meg kell róla bizonyosodni, hogy a nedvességtartalom méréséhez szükséges eszközök rendelkezésre állnak, és kalibrálva vannak.

19.

Amennyire csak lehet, kerülni kell a gabona mechanikai károsítását és a talajjal való érintkezést a betakarítás alatt. Az apró, elszáradt gabona több mikotoxint tartalmazhat, mint a normális, egészséges gabona. Az elszáradt gabona a kombájn helyes beállításával történő eltávolítása, vagy a károsodott magvak és egyéb idegen anyagok betakarítás utáni tisztítással történő eltávolítása csökkentheti a mikotoxinszintet. Míg néhány magtisztító eljárás, pl. rostálás, el tud távolítani néhány fertőzött magot, de a tüneteket nem mutató fertőzött magvak a szokásos magtisztító eljárásokkal nem távolíthatóak el.

20.

A betakarítás során vagy közvetlenül utána meg kell határozni a termés nedvességtartalmát. A nedvességtartalom mérésére vett mintának a lehető legreprezentatívabbnak kell lennie. Szükség esetén a termést mielőbb meg kell szárítani az adott termés tárolásához javasolt nedvességtartalom eléréséig. A megszárítandó nedves gabona betakarítása esetén – ilyen különösen a kukorica – a betakarítás és a szárítás közötti időszakot a lehető legrövidebbre kell csökkenteni. Ilyen esetekben ezért a betakarítást a szárítók kapacitása szerint kell megtervezni.

21.

A gabonát úgy kell megszárítani, hogy a nedvességtartalom alacsonyabb legyen, mint a tárolás során a penészképződés előidézéséhez szükséges szint. A 15 %-nál kisebb nedvességtartalomnak általában a 0,65-nál kisebb vízaktivitás felel meg. A nedvességtartalomról konkrétabb iránymutatást a nemzeti szabályzatokban kell adni, figyelembe véve a helyi tárolási viszonyokat. Ez azért szükséges, hogy elkerülhető legyen a friss gabonán esetlegesen előforduló bizonyos gombafajok növekedése.

22.

Ha szárítás előtt álló nedves gabonát kell tárolni, pár napon belül penészképződés veszélye áll fenn, amelyet felmelegedés kísérhet. A gabonát úgy kell szárítani, hogy a szemek károsodásának veszélye a lehető legkisebb legyen. A nedves, frissen betakarított áru felhalmozását a szárítás vagy tisztítás előtt a lehető legrövidebb időre kell csökkenteni, hogy csökkenjen a gombanövekedés veszélye. A nedves gabonát levegőztetni kell, hogy elkerülhető legyen a szárítási folyamat előtti túlmelegedés. Lehetőség szerint a különböző fertőzési veszélynek kitett gabonatételeket nem jó összekeverni.

23.

Adott tételen belül a nedvességtartalom eltéréseinek csökkentése érdekében a szárítási folyamat után a gabona másik helyre vagy silóba vihető át.

24.

Zsákos kiszerelésű áru esetében meg kell bizonyosodni, hogy a zsákok tiszták, szárazak és rakodólapokra vannak helyezve, vagy vízhatlan réteget kell elhelyezni a zsákok és a padló közé.

25.

Lehetőség szerint a gabonát a tárolóhelyen légáramoltatással levegőztetni kell, hogy az egész tárolóhelyen fennmaradjon a megfelelő és azonos hőmérsékleti szint. A tárolási időszak alatt a tárolt gabona nedvességtartalmát és hőmérsékletét rendszeresen ellenőrizni kell. A gabona felmelegedését jellegzetes szag jelezheti, különösen ha a tároló zárt helyiség.

26.

A tárolás során rendszeres időközönként meg kell mérni a tárolt gabona hőmérsékletét. A hőmérséklet emelkedése mikrobaszaporodásra és/vagy rovarfertőzésre utalhat. Ilyenkor az egyértelműen fertőzött gabonarészeket el kell különíteni, és elemzésre mintákat kell küldeni. Az elkülönítés után csökkenteni kell a maradék gabona hőmérsékletét, és szellőztetni kell. Kerülni kell a fertőzött gabona élelmiszerként és takarmányként való felhasználását.

27.

A tárolóhelyiségekben a rovarok és gombák előfordulásának minimalizálása érdekében a helyes gazdálkodási gyakorlatot kell követni. Idetartozhat a megfelelő, engedélyezett rovarirtó és gombaölő szerek vagy megfelelő alternatív módszerek alkalmazása. Gondoskodni kell arról, hogy csak olyan vegyszereket válasszunk, amelyek nem okoznak károsodást vagy bármilyen hatást tekintettel a gabona kívánt végfelhasználására, és ezeket csak szigorúan korlátozottan kell használni.

28.

Megfelelő, engedélyezett tartósítószer – például szerves savak mint pl. propionsav – használata hasznos lehet a takarmánynak szánt gabona esetében. A propionsav és sói gombaölő hatásúak, és néha betakarítás után a gazdaságokban nedves gabona tartósítására is használják, hogy elkerüljék a kezelés előtti felmelegedést és penészedést. A kezelést azonnal, megfelelő eszközökkel kell elvégezni, annak érdekében, hogy a kezelés alatt álló teljes gabonatétel egyenletesen fedve legyen, mialatt a jó kezelői biztonság teljesül. Ha a gabonát bizonyos ideig történő nedves tárolás után kezelték, a tartósítószer nem garantálja a fertőzésmentességet.

29.

A szállítótartályoknak száraznak és látható gombától, rovaroktól és bármilyen fertőzött anyagtól mentesnek kell lenniük. Szükség esetén a szállítótartályokat használat és újrahasználat előtt tisztítani és fertőtleníteni kell, és alkalmassá kell tenni a szóban forgó rakomány szállításához. Erre az engedélyezett fertőtlenítő vagy rovarirtó szerek megfelelőek lehetnek. Kirakodáskor a szállítótartályt teljesen ki kell üríteni, és szükség esetén meg kell tisztítani.

30.

A gabonaszállítmányt fedett vagy légmentes tartályok vagy ponyva használatával meg kell védeni a további nedvességtől. El kell kerülni a hőmérséklet-ingadozást és az olyan tevékenységeket, amelyek a gabonán páralecspódást idézhetnek elő, ami helyi nedvesedéshez és ezáltal gombanövekedéshez és mikotoxinképződéshez vezethet.

31.

A szállítás során rovar- és rágcsálóbiztos tartályok és egyéb megfelelő módszerek, valamint szükség esetén rovar- és rágcsálóriasztó szerek – ha a gabona kívánt végfelhasználásával összeegyeztethetők – használatával el kell kerülni a rovarok, madarak és rágcsálók általi fertőzést.