26.1.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 22/54

(1)

A 1796/2001/EK rendeletével (2) 1999 augusztusában a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki a többek között Indiából származó acélkötelek és kábelek (a továbbiakban: az érintett termék) behozatalára.

(2)

Az 1999/572/EK határozatával (3) a Bizottság elfogadott egy árra vonatkozó kötelezettségvállalást az Usha Martin Industries & Usha Beltron Ltd indiai vállalattól. Időközben a vállalat megváltoztatta a nevét és jelenleg Usha Martin Ltd-ként (a továbbiakban: UML) ismert. A névváltozás semmilyen módon nincs hatással a vállalat tevékenységeire.

(3)

Ennek eredményeként az UML vagy globálisan bármely más kapcsolódó vállalata által gyártott Indiából származó, a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó érintett termék Közösségbe irányuló importja mentesült a végleges dömpingellenes vám alól.

(4)

Ebből a szempontból meg kell jegyezni, hogy az UML által jelenleg gyártott bizonyos típusú acél drótköteleket nem exportáltak a Közösségbe a végleges dömpingellenes intézkedésekhez vezető vizsgált időszak alatt, és ebből adódóan nem tartoznak a kötelezettségvállalás által biztosított mentesség hatálya alá. Ennek megfelelően az ilyen acél drótkötelek után meg kell fizetni a dömpingellenes vámot, amikor a közösségi szabad forgalomba bekerülnek.

(5)

2005 novemberében az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti megszűnési felülvizsgálatot követően a Tanács az 2006/121/EK rendeletben (4) úgy határozott, hogy a többek között Indiából származó érintett termék behozatalaira alkalmazandó dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(6)

Az UML által vállalt kötelezettség arra kötelezi a vállalatot, hogy a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó terméket az első független fogyasztónak exportálja a Közösségben a kötelezettségvállalásban lefektetett bizonyos minimum import árszinten („MIP”) vagy afölött. Ezek az árszintek megszüntetik a dömping káros hatásait. A kapcsolódó importőrök által az első közösségi független fogyasztónak való viszonteladás esetén a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó termék viszonteladási árainak – értékesítésre, az általános és ügyintézési költségekre és a méltányos nyereségre tekintettel megfelelő kiigazítás után – olyan szintűnek kell lennie, ami megszünteti a dömping káros hatásait.

(7)

A kötelezettségvállalás feltételei arra is kötelezik az UML-t, hogy negyedéves jelentés formájában rendszeres és részletes információt biztosítson a Bizottságnak az Indiából származó érintett termék értékesítéseiről (és a kapcsolódó felek viszontértékesítéseiről a Közösségben). Az ilyen jelentések célja, hogy magukban foglalják mind a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó termékeket, amelyeket mentesítettek az antidömpingvám alól, mind pedig azokat a típusú acél drótköteleket is, amelyek nem tartoznak a kötelezettségvállalás hatálya alá és amelyek így antidömpingvám kötelesek.

(8)

Hacsak nincs utalás az ellenkezőjére, a Bizottság azt feltételezi, hogy az UML értékesítési jelentései (és a Közösségben székhellyel rendelkező kapcsolódó vállalatok viszonteladási jelentései) a benyújtott formában teljesek, mindenre kiterjedők és az összes részletükben helytállóak.

(9)

Az UML azt is megerősítette, hogy a vállalatnak engedélyezett antidömpingvám alóli mentességre tekintettel az ilyen mentesség egy „kötelezettségvállalási számlának” a Bizottság vámügyi szolgálatainak való bemutatásához kötött. Továbbá a vállalat vállalta azt, hogy nem állít ki ilyen kötelezettségvállalási számlát az érintett termék azon típusaira, amelyek nem tartoznak a kötelezettségvállalás hatálya alá, és így antidömpingvám kötelesek.

(10)

Az is a kötelezettségvállalás egyik feltétele, hogy az előírásait és rendelkezéseit az UML-hez a világ bármely részén kapcsolódó vállalatra alkalmazni kell.

(11)

A kötelezettségvállalásnak való megfelelés érdekében az UML abba is beleegyezett, hogy biztosítja az összes olyan információt, amelyet a Bizottság szükségesnek ítél, valamint hozzájárul a saját és a kapcsolódó vállalatai üzemeinek helyszíni ellenőrzéséhez annak érdekében, hogy az említett negyedéves jelentésben benyújtott adatok helyességét és a valóságnak való megfelelését a Bizottság ellenőrizhesse.

(12)

Ebből a célból ellenőrző látogatásokat hajtottak végre az UML üzemeiben Indiában és az UML kapcsolódó vállalatainál Dubaiban, azaz a Brunton Wolf Wire Ropes FZE-nél (a továbbiakban: BWWR).

(13)

A vállalat számviteli nyilvántartásainak vizsgálata azt mutatta, hogy a kötelezettség hatálya alá nem tartozó érintett termék jelentős mennyiségeit nem tartalmazta a Bizottsághoz benyújtott negyedéves kötelezettségvállalási értékesítési jelentés. Továbbá a kérdéses árucikkeket az UML értékesítette a kapcsolódó importőreinek az Egyesült Királyságban és Dániában és ezeket a kötelezettségvállalási számlába foglalta.

(14)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az értékesítési jelentésben lévő kérdéses értékesítési hibák és az értékesítési számlába való szabálytalan belefoglalásuk megvalósítja a kötelezettségvállalás megsértését.

(15)

Először is meg kell jegyezni, hogy a BWWR által gyártott befejezett acél drótkötelek először két fő gyártási szakaszon mennek keresztül: i. egy adott számú különálló acél kötelet összesodorják az úgynevezett „sodort huzallá”; és ii. egy adott számú ilyen különálló acél kötélből készült sodort huzalt összesodornak, hogy létrehozzák a kész acél drótkötelet.

(16)

Az ellenőrzés a BWWR üzemeinél megállapította, hogy jelentős mennyiségű, Indiából származó sodort huzalt értékesített az UML a BWWR-nek, továbbá hogy a BWWR ezt a sodort huzalt átalakította acél drótkötéllé, néhányukat később a Közösségben értékesítették és az Egyesült Arab Emirátusokból (a továbbiakban: EAE) származóként exportálták.

(17)

Tekintetbe véve az átalakítási eljárást szükségesnek találták megvizsgálni a BWWR által a Közösségbe értékesített acél drótkötelek származásának kérdését. Ezért a felek utaltak az 1992. október 12-i, a Közösségi Vámkódexet (a továbbiakban: a Közösségi Vámkódex) létrehozó 2913/92/EGK tanácsi rendeletre (5), amely előírja azt, hogy a nem preferenciális származási szabályok az áruk kereskedelméhez kapcsolódó specifikus területeket irányító közösségi rendelkezések által létrehozott tarifális intézkedésektől – mint például az antidömping intézkedések – különböző intézkedésekre alkalmazandók.

(18)

A termékek nem preferenciális származásának meghatározására vonatkozó rendelkezések – amelynek termelésében egynél több ország érintett – a Közösségi Vámkódex 24. és 25. cikkében, valamint a Közösségi Vámkódex végrehajtására vonatkozó rendelkezésekről szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet (6) 35. és 39. cikkében kerültek meghatározásra. Ami a Közösségi Vámkódex 24. cikkében hivatkozott „utolsó, lényeges átalakítás” koncepcióját illeti, az acél drótkötelek esetében, úgy ítélik meg, hogy ez a termék az utolsó, lényeges átalakításon vagy megmunkáláson akkor megy keresztül, amikor a Vámtarifaszámok Harmonizált Rendszerébe (a továbbiakban: a négyjegyű vámtarifaszám) sorolják megkülönböztetve a négyjegyű vámtarifaszámoktól, ahol e termék előállítására használt nyersanyagot osztályozták.

(19)

A fentiekkel összhangban a 73.12-es vámtarifaszám alá tartozó indiai sodort huzalnak az átalakítása a szintén a 73.12 négyjegyű vámtarifaszám alá tartozó acél drótkötéllé nem alakítja a végterméket, ebben az esetben az acél drótkötelet az EAE-ból származóvá, hanem az megtartja az indiai származását.

(20)

Ennek megfelelően a BWWR által értékesített és Indiából származó sodort huzalból készült acél drótkötél Indiából származónak tekintendő és ezért az Indiából származó importokra alkalmazandó jelenlegi antidömping intézkedések hatálya alá tartozik. Következésképpen ezek a termékek vagy a kötelezettségvállalás hatálya alá tartoznak vagy antidömpingvám kötelesek amikor belépnek a közösségi szabad kereskedelembe, ha nem tartoznak egyik, a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó termékkategóriába sem.

(21)

Továbbá az is megállapításra került, hogy a BWWR által a Közösségbe értékesített, Indiából származó acél drótköteleket az UML vagy a kapcsolódó vállalatai nem tüntették fel a Bizottságnak benyújtott értékesítési jelentéseikben és nem is deklarálták ezeket Indiából származónak, amikor a közösségi szabad kereskedelembe importálták őket. Ebből az következik, hogy a kötelezettségvállalási számla hiányában, az érintett terméknek Dubaiból a Közösségbe irányuló behozatalait Indiából származónak kell tekinteni és a közösségi szabad kereskedelembe való belépéskor antidömpingvám köteles lett volna.

(22)

Továbbá az is megállapításra került, hogy az ilyen, Dubaiban előállított, Indiából származó acél drótköteleket az UML kötelezettségvállalásában a kérdéses acél drótkötelekre megállapított megfelelő MIP alatt értékesítették a Közösségben.

(23)

Ennek megfelelően a fenti megállapításokra tekintettel az UML-t értesítették az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelynek alapján a Bizottság visszavonni szándékozta a kötelezettségvállalás elfogadását és a helyébe végleges dömpingellenes vámot kívánt bevezetni. Kijelöltek egy időszakot, amely alatt észrevételeket lehet tenni mind írásban, mind pedig szóban. E tekintetben az UML megjegyzéseket nyújtott be mind írásban, mind pedig szóban.

(24)

Tekintettel az UML által exportált érintett termékre, amelyet nem jelentettek be a negyedéves kötelezettségvállalási értékesítési jelentésben, megállapításra került, hogy kérdéses termékeket a kötelezettségvállalási számlán való feltüntetésük ellenére egy aktív feldolgozási rendszer szerint importálták a Közösségbe és később a közösségi szabad kereskedelembe kerültek az antidömpingvám megfizetésével vagy újraexportálták azokat a Közösségen kívülre. Azt állították tehát, hogy kimaradásuk a kötelezettségvállalási értékesítési jelentésekből csupán egy egyszerű elírásnak köszönhető, ami nem okozott kárt és anyagi sérelem sem történt.

(25)

Ennek az érvelésnek az alátámasztására az UML úgy vélte, hogy a kötelezettségvállalás elsődleges célja annak biztosítása, hogy az értékesítések olyan szinten történjenek, ami biztosítja a kár kiküszöbölését. Ebből a szempontból azt állították, hogy ezeknek a feltételeknek tökéletesen megfeleltek, és a kötelezettségvállalási értékesítési jelentések hitelessége csak másodlagos jelentőséggel bír. Hasonlóan amíg a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó, de a kötelezettségvállalási számlán megjelenő termékek után az antidömpingvámot utólag megfizették vagy a közösségen kívülre újra exportálták, addig az UML úgy tekinti, hogy a kötelezettségvállalás lényegét tiszteletben tartották. Ezért az UML nézete az, hogy a közösségi piac helyzetében nem következett be olyan változás, ami az UML vagy a közösségi kapcsolódó vállalatainak ez ügyben tett cselekedeteinek tudható be.

(26)

Ezekre az érvekre válaszul a Bizottság egyetért azzal, hogy bármely kötelezettségvállalás rendeltetése a dömping káros hatásának megszüntetése. Azonban úgy véli, hogy az értékesítésekről vagy a kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó termékeknek a kötelezettségvállalási számlába való foglalásáról szóló hiteles jelentések biztosításának kötelezettsége nem másodrendű vagy alárendelt fontosságú a kötelezettségvállalás más rendelkezéseihez képest. A Bizottság csak az érintett termék Közösségbe való értékesítéseire vonatkozó összes részlet birtokában tud egy kötelezettségvállalást hatékonyan ellenőrizni és megállapítani a kötelezettségvállalás tiszteletbentartását, illetve a dömping káros hatásainak a megszüntetését. Ha az értékesítési jelentések nem teljesek és pontatlanok, az kétségeket támaszt azzal kapcsolatosan, hogy a vállalat a kötelezettségvállalás egészét tiszteletben tartja-e. A jelentéstétel formalitásait ezért úgy kell tekinteni, hogy azok az érintett vállalatok elsődleges kötelezettségeinek a részét képezik, amennyiben ezek a formalitások nem egyszerűen az adminisztratív eljárás egyszerűsítését célozzák, hanem a kötelezettségvállalás rendszerének, mint egésznek a megfelelő működéséhez szükségesek.

(27)

Ebből következik, hogy a közösségi piac helyzetének fennmaradására (és következésképpen a közösségi ágazat kárára) vonatkozó kérdésre tekintettel úgy ítélték meg, hogy a jelentéstételi kötelezettség sérelmei a kötelezettségvállalási rendszer – amelyet kifejezetten azért állítottak fel, hogy az acél drótkötelek közösségi gyártóit megvédje a káros dömpingtől – hatékonyságát veszélyeztetik. A teljes és megbízható jelentések hiánya a kötelezettségvállalás alapvető rendelkezéseinek a teljesítését is megkérdőjelezi, és így megakadályozza a Bizottságot annak megállapításában, hogy a vállalat összes kötelezettségét teljesítették-e. Ennek megfelelően a Bizottságnak ezeket a sérelmeket úgy kell megítélnie, hogy azok a Közösségi eljárásokra ártalmasak.

(28)

Továbbá a kötelezettségvállalás szerint az UML-nek és a világ minden részén kapcsolódó vállalatainak tiszteletben kell tartani a kötelezettségvállalás különböző intézkedéseit és hatékony intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy a rendelkezéseit tiszteletben tartsák. Jelen esetben azok a belső ellenőrzések és szükséges eljárások, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az UML teljes mértékben megfeleljen a kötelezettségeinek a kötelezettségvállalás szerint, nem valósultak meg.

(29)

Ennek megfelelően a vállalat érvelése a jelentéstételi formalitásokra vonatkozóan nem változtatja meg a Bizottság azon nézetét, mely szerint a kötelezettségvállalást megsértették.

(30)

A felek azt is állították, hogy az Indiából származó érintett termékre vonatkozó jelenlegi árkötelezettség-vállalási rendszer keretében a közösségi intézmények által hozott intézkedések, valamint az intézkedések céljai (azaz arányosság) között egy ésszerű kapcsolatnak kellene fennállnia.

(31)

Az arányosság kérdését illetően hangsúlyozni kell azt, hogy az alaprendelet 8. cikkének (7) bekezdésével összhangban a lényeges információ biztosításának elmulasztását (azaz bármely jelentési előírásnak való meg nem felelés) a kötelezettségvállalás megszegéseként kell értelmezni. Továbbá az alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdésével összhangban a kötelezettségvállalás megszegése esetén végleges vámot kell kivetni. Megállapítást nyert, hogy ezek a cikkek a jelentéstételi kötelezettség „önmagában is megálló” fontosságát hangsúlyozzák. Ezt tovább hangsúlyozza a kötelezettségvállalás világos és pontos megfogalmazása, amelyben az összes jelentéstételi kötelezettséget lefektették.

(32)

Ezt a megközelítést igazolja az Elsőfokú Bíróság joggyakorlata, mely szerint egy kötelezettségvállalás bárminemű megszegése elegendő a kötelezettségvállalás elfogadásának visszavonásához (7).

(33)

Ennek megfelelően a vállalat érvelése az arányosság tekintetében nem változtatja meg a Bizottság azon nézetét, mely szerint a kötelezettségvállalást megsértették.

(34)

Az UML azt is állította továbbá, hogy mint a WTO által fejlődő országként meghatározott indiai exportáló gyártóra a WTO dömpingellenes megállapodás 15. cikke értelmében különös tekintettel kell lenni, és emiatt a Bizottságnak nem kellene visszavonnia a kötelezettségvállalás elfogadását, mivel ez volt az „első, kis jelentőségű esete a meg nem felelésnek”.

(35)

Azzal a kérdéssel kapcsolatosan, hogy vajon az UML fejlődő országban való székhelye alapot jelent-e a kötelezettségvállalás visszavonásának mellőzésére, emlékeztetni kell arra, hogy az UML egy soknemzetiségű vállalatok csoportjának az anyavállalata és az érintett termék egyik legnagyobb gyártója a világon. Tekintettel a Bizottságnak az ellenőrző látogatások során szerzett, az UML látható igazgatási hozzáértésére és a UML csoport felépítésére vonatkozó tapasztalataira, nem lehet elfogadni azt, hogy a jelentéstételi kötelezettségnek való megfelelés bárminemű nehézséget okozna a vállalatnak. Továbbá, ha egy vállalat egy kötelezettségvállalást ajánl, akkor biztosítania kell, hogy később képes lesz megfelelni a kötelezettségvállalásból eredő kötelezettségeinek. Ezért a vállalat erre vonatkozó érvelését elutasítják.

(36)

A Dubaiból a Közösségbe exportált, Indiából származó sodort huzalból készült acél drótkötelek származásának kérdését illetően az UML azt állította, hogy a kérdéses áruk a feldolgozás végső szakaszában nem tartják meg indiai származásukat (azaz a sodort huzalnak acél drótkötéllé való sodrása és véglegesítése során), hanem ehelyett ezek az áruk a végső feldolgozás során EAE-i származásúvá válnak.

(37)

Ebben a tekintetben az UML azt állította, hogy a Bizottság helytelenül járt el akkor, amikor a négyjegyű vámtarifaszám változására, mint a nem preferenciális származás egyetlen meghatározó tényezőjére támaszkodott. Az UML továbbá azt állította, hogy a Közösségi Vámkódex 24. és 25. cikkének megfelelően a négyjegyű vámtarifaszám változása csupán egy a figyelembe veendő tényezők közül és nem feltétlenül bizonyító erejű, hiszen az importált anyagokhoz járuló helyi hozzáadott érték egy másik alapvető fontosságú kérdés. Ebben a tekintetben azt állították, hogy a dubai-i helyi hozzáadott értéke meghaladja a 25 %-ot. Továbbá az UML azzal kapcsolatosan is elégedetlenségét fejezte ki, hogy a WTO származási szabályairól szóló jelenleg zajló tárgyalások során a közösségi álláspont a származás meghatározására a négyjegyű vámtarifaszám változására (vagy változatlanságára) való hivatkozás volt, amelyet „…nem fogadtak el közösségi jogszabályként”.

(38)

Az UML azt is állította, hogy nem tudott a nem preferenciális szabályról és amikor a Dubai gyárat 2003-ban felállították a dubai-i és indiai vállalatvezetés azt feltételezte, hogy az indiai származású sodort huzalból Dubaiban készült acél drótkötelek EAE származásúvá válnak.

(39)

Tekintettel a Dubaiból a Közösségbe exportált kérdéses termékek származásával kapcsolatosan az UML által felhozott érvekre, a Bizottság először is leszögezi, hogy amennyiben kettő vagy több ország részt vesz az áruk termelésében a nem preferenciális származás esetében az „utolsó alapvető átalakítás” elmélete valóban meghatározó az áruk származására nézve. Azonban általánosságban az utolsó alapvető átalakítás a következő három módszer egyikében került meghatározásra: i. a harmonizált nómenklatúra vámtarifa(al)számának megváltozását igénylő szabály, vagy ii. a gyártási vagy feldolgozási műveletek listája, amely az árura annak az országnak a származását ruházza át vagy sem, amelyben ezeket a műveleteket végrehajtották, vagy iii. a hozzáadott érték szabály alapján.

(40)

Ebben az esetben az acél drótkötelek a vámtarifa(al)szám megváltozását igénylő szabály hatálya alá tartoznak. Így, mivel a négyjegyű vámtarifaszám a sodort huzal és az acél drótkötél esetében ugyanaz, a Dubaiban végrehajtott átalakítási folyamat nem változtatja meg az indiai származást a nem preferenciális származás meghatározása szempontjából.

(41)

Habár nem volt szükséges az „importált anyagokhoz való hozzáadott érték” kérdésnek a felvetése, az adminisztratív rend kedvéért Dubaiban vizsgálat alá vetették azokat az adatokat, amelyeket az UML annak alátámasztására nyújtott be, hogy a Dubaiban hozzáadott érték alapvető jelentőségű volt. Ez a vizsgálat azt mutatta, hogy a tényleges hozzáadott érték Dubaiban minden esetben, a vállalat által állított 25 %-os küszöb alatt volt, melyet az acél drótkötelek gyártelepi árának százalékaként határoztak meg.

(42)

Az UML azon felvetésével kapcsolatosan, mely szerint a négyjegyű vámtarifaszám változása a Bizottság tárgyalási álláspontja tekintettel a WTO származási tárgyalásokra és ez nem elfogadott jogszabály, megjegyezték, hogy a Közösségi Vámkódex 24. cikke alkalmazásában a négyjegyű vámtarifaszám szabályának jól megalapozott gyakorlata van. Mint ilyet, ezt a szabályt alkalmazzák a közösségi intézmények és a tagállamok illetékes vámhatóságai egy termékcsalád – köztük a kérdéses termék – nem preferenciális származásának meghatározására.

(43)

Tekintettel arra az állításra, mely szerint a vállalat nem volt tudatában a nem preferenciális származási szabályoknak, a Bizottság először is szeretné ismételten leszögezni, hogy az UML egy kiterjedt, soknemzetiségű üzemvitelnek az anyavállalata, amelynek kapcsolódó telephelyei, forgalmazói és értékesítési irodái vannak világszerte. Tekintettel az alapanyagok, kész és félkész termékek mozgására a csoport tagvállalatai között, elég valószínűtlennek tűnik, hogy a vállalat nem volt tudatában a nem preferenciális származási szabálynak vagy az egyik telephelyén gyártott kulcsfontosságú termék származásának. Továbbá hangsúlyozni kell azt, hogy a vállalatoknak minden esetben tisztában kell lenniük az alkalmazandó kódokkal és szabályokkal, valamint a hatályos szabályok megszegésének igazolásaként nem hivatkozhatnak arra, hogy ezeket nem ismerték.

(44)

A fentiekre tekintettel a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Dubaiból exportált kérdéses termékek indiai származásúak és így az Indiából származó acél drótkötelekre alkalmazandó antidömping intézkedések hatálya alá tartoznak.

(45)

Ennek megfelelően a vállalat érvei a kérdéses termékek származásával kapcsolatosan nem kerültek elfogadásra és ezért nem változtatják meg a Bizottság azon nézetét, mely szerint a kötelezettségvállalást megsértették.

(46)

A fentiek fényében megállapításra került, hogy a Usha Martin Industries & Usha Beltron Ltd, jelenleg Usha Martin Ltd által tett kötelezettségvállalás elfogadását vissza kell vonni. Az Usha Martin Industries & Usha Beltron Ltd kötelezettségvállalását elfogadó 1999/572/EK bizottsági határozat 1. cikkét megfelelően módosítani kell,