31999R0761

A Bizottság 761/1999/EK rendelete

(1999. április 12.)

a boranalízis közösségi módszereinek meghatározásáról szóló 2676/90/EGK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb az 1627/98/EK rendelettel [1] módosított, a borpiac közös szervezéséről szóló, 1987. március 16-i 822/87/EGK tanácsi rendeletre [2] és különösen annak 74. cikkére,

mivel a legutóbb a 822/97/EK rendelettel [3] módosított 2676/90/EGK bizottsági rendelet [4] melléklete analitikai módszereket tartalmaz; mivel a 20. fejezetben a D-almasav analízisére leírt módszer kissé pontatlannak bizonyult, és egy új, pontosabb módszert fejlesztettek ki; mivel új módszert fejlesztettek ki a ciánszármazékok analízisére, amely sokkal érzékenyebb és könnyebben alkalmazható; mivel a borban lévő etil-karbamát meghatározására új módszert fejlesztettek ki nemzetközi szinten; mivel ezt a három módszert nemzetközileg elismert kritériumok alapján tanúsították; mivel ezeknek a módszereknek az alkalmazása biztosíthatja a bor minőségének és eredetiségének jobb ellenőrzését, és megelőzheti az elavult és valamennyire megbízhatatlan analitikai módszerek alkalmazása miatti vitákat; mivel az új módszerek leírásait a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal jóváhagyta; mivel ezeket bele kell foglalni az említett rendeletbe;

mivel az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Borpiaci Irányítóbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 2676/90/EGK rendelet melléklete a következők szerint módosul:

1. A 20. fejezet (D-almasav) helyébe e rendelet I. melléklete lép;

2. A 38. fejezet (Ciánszármazékok) helyébe e rendelet II. melléklete lép;

3. A 44. fejezet kiegészül e rendelet III. mellékletével.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 1999. április 12-én.

a Bizottság részéről

Franz Fischler

a Bizottság tagja

[1] HL L 210., 1998.7.28., 10. o.

[2] HL L 84., 1987.3.27., 1. o.

[3] HL L 117., 1997.5.7., 10. o.

[4] HL L 272., 1990.10.3., 1. o.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

„20. D-ALMASAV

(enzimatikus módszer)

1. ALAPELV

D-malát-dehidrogenáz (D-MDH) jelenlétében a D-almasavat (D-malát) a nikotinamid-adenin-dinukleotid (NAD) oxál-acetáttá oxidálja. A létrejött oxál-acetát piruváttá és szén-dioxiddá bomlik.

+++++ TIFF +++++

A keletkezett NADH mennyisége arányos a D-malát koncentrációjával, és 334, 340 vagy 365 nm-en mérjük.

2. REAGENSEK

Tesztkombináció kb. 30 meghatározáshoz.

a) 1. palack kb. 30 ml oldattal, amely HEPES pufferoldatból [N-(2-hidroxietil)piperazin-N’-2-etán-szulfonsav] pH = 9,0 és stabilizátorokból áll;

b) 2. palack kb. 210 mg NAD-liofilizátummal;

c) 3. palackból három darab D-MDH-liofilizátummal, darabonként kb. 8 egység.

Az oldatok elkészítése

1. Az 1. palack tartalmát hígítatlanul használjuk. Felhasználás előtt állítsuk be az oldat hőmérsékletét 20–25 °C-ra.

2. Oldjuk fel a 2. palack tartalmát 4 ml kétszer desztillált vízben.

3. Oldjuk fel az egyik 3. palack tartalmát 0,6 ml kétszer desztillált vízben. Felhasználás előtt állítsuk be az oldat hőmérsékletét 20–25 °C-ra.

Az oldatok stabilitása

Az 1. számú palack tartalma legalább egy évig áll el, ha + 4 °C hőmérsékleten tároljuk; a 2. számú oldat három hónapig áll el, ha + 4 °C hőmérsékleten tároljuk, és két hónapig, ha – 20 °C hőmérsékleten tároljuk; a 3. számú oldat öt napig áll el, ha + 4 °C hőmérsékleten tároljuk.

3. ESZKÖZÖK

3.1. Spektrofotométer, amellyel 340 nm-en lehet méréseket végezni, amely hullámhosszon az NADH-abszorpció maximuma van. Amennyiben nincs ilyen készülék, nem folytonos spektrumú fotométer is használható, amellyel 334 vagy 365 nm-en lehet mérni. Mivel abszolút abszorbancia-mérések történnek (azaz nincs kalibrációs oldatsorozat, hanem az NADH abszorpciós együtthatójához való viszonyítás történik), a készülék hullámhosszpontosságát és az abszorpció linearitását ellenőrizni kell.

3.2. Üvegküvetták 1 cm-es fényúttal (igény szerint eldobható küvetták is használhatók).

3.3. Mikropipetták 0,01–2 mm térfogatok pipettázásához.

4. A MINTA ELŐKÉSZÍTÉSE

A D-almasav meghatározását normál esetben közvetlenül a borból végzik, előzetes színtelenítés nélkül.

A küvettában lévő D-almasav mennyiségének 2–50 μg között kell lennie. A bort ezért úgy kell hígítani, hogy a D-almasav-koncentráció 0,02 és 0,5 g/l (mérés 365 nm-en) vagy 0,02 és 0,3 g/l (mérés 340, 334 nm-en) között legyen (az alkalmazott készüléktől függően).

Hígítási táblázat:

Becsült D-almasav/liter mennyiség | Hígítás vízzel | F hígítási tényező |

Mérés hullámhossza: |

340 vagy 334 nm | 365 nm |

< 0,3 g | < 0,5 g | – | 1 |

0,3 – 3,0 g | 0,5 – 5,0 g | 1 + 9 | 10 |

5. ELJÁRÁS

340 nm-es hullámhosszra beállított spektrofotométerrel határozzuk meg az abszorbanciát 1 cm-es küvetták használatával, a zéró abszorbancia beállításához levegőt (nincs küvetta a fényútban) vagy vizet használva.

Pipettázzunk a küvettákba:

| Referencia | Teszt |

1. oldat | 1,00 ml | 1,00 ml |

2. oldat | 0,10 ml | 0,10 ml |

Kétszer desztillált víz | 1,80 ml | 1,70 ml |

Minta a méréshez | – | 0,10 ml |

Keverjük össze, és kb. hat perc múlva mérjük meg a referencia- és a tesztoldat abszorpcióját (A1).

Adjuk hozzá a következőt:

| Referencia | Teszt |

3. oldat | 0,05 ml | 0,05 ml |

Keverjük össze; várjuk meg, amíg a reakció befejeződik (kb. 20 perc), és mérjük meg a referenciaoldat és a tesztoldat abszorpcióit (A2).

Számítsuk ki az abszorbancia-különbséget (A2 – A1) a referencia- (ΔAT) és a teszt- (ΔAE) oldatokra. Végezetül számoljuk ki e különbségek közötti különbséget: ΔA = ΔAE – ΔAT.

Megjegyzés:

Az enzimreakció befejeződéséhez szükséges idő tételről tételre változhat. A fent megadott időtartam csak iránymutató jellegű, és ajánlatos azt meghatározni minden egyes tételhez.

A D-almasav gyorsan reagál. Az enzim az L-borkősavat is átalakítja, bár sokkal lassabban. Ez magyarázza azt az enyhe mellékreakciót, amely extrapoláció segítségével korrigálható (lásd az A. függeléket).

6. EREDMÉNY

A koncentrációnak mg/l-ben történő kiszámítására szolgáló általános összefüggés az alábbi:

C =

ahol:

V = a tesztoldat térfogata ml-ben (2,95 ml)

v = a minta térfogata ml-ben (0,1 ml)

PM = a meghatározandó anyag molekulatömege (D-almasavra PM = 134,09)

d = a küvetta fényútja cm-ben (1 cm)

ε 340 nm-nél = 6,3 (1 mmol-1 cm-1)

365 nm-nél = 3,4 (1 mmol-1 cm-1)

334 nm-nél = 6,18 (1 mmol-1 cm-1)

Ha a mintát az előkészítés során hígítottuk, szorozzuk be az eredményt a hígítási tényezővel.

A D-almasav-koncentrációt mg/l-ben adjuk meg, tizedesek nélkül.

7. PONTOSSÁG

A módszer pontosságára vonatkozó, laboratóriumok közötti minták részleteit a B. függelék összegzi. Előfordulhat, hogy a laboratóriumok közti körvizsgálatból eredő értékek nem alkalmazhatók a B. függelékben lévő analitkoncentráció és mátrixok tartományain kívüli tartományokra.

7.1. Ismételhetőség

Egy ugyanazt a készüléket használó vizsgáló által a lehető legrövidebb időn belül végzendő vizsgálat mellett azonos anyagból nyert mintára megadott két önálló eredmény közötti abszolút különbség nem lépheti túl az r ismerhetőségi értéket az esetek több mint 5 %-ában.

r = 11 mg/l

7.2. Reprodukálhatóság

Két különböző laboratóriumban azonos anyagból nyert mintára megadott két önálló eredmény közötti abszolút különbség nem lépheti túl az R reprodukálhatósági értéket az esetek több mint 5 %-ában.

R = 20 mg/l

8. MEGJEGYZÉSEK

E módszer pontossági fokának szempontjából az 50 mg/l alatti D-almasav-értékeket szükség esetén más mérési alapelvet használó analitikai módszerrel kell igazolni, mint pl. a Przyborski et al. módszere (Mitteilungen Klosterneuburg 43, 1993; 215–218. 1993).

A küvettában lévő borminta nem lehet több mint 0,1 ml az enzimtevékenység esetleges polifenolok általi gátlásának megakadályozása érdekében.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

"38. CIÁNSZÁRMAZÉKOK

(Figyelem: tartsuk be a biztonsági intézkedéseket a klóramin-T, a piridin, a kálium-cianid, a sósav és a foszforsav használatakor. Az elhasznált termékeket helyezzük el a hatályos környezetvédelmi szabályoknak megfelelően. Legyünk óvatosak a savasított bor desztillációjakor felszabaduló hidrogén-cianiddal.)

1. ALAPELV

A borban lévő összes szabad hidrogén-cianidot savas hidrolízissel szabadítjuk fel, és desztillációval választjuk el. A klóramin-T-vel és piridinnel történő reakció után a kialakult glutakon-dialdehidet fotometriásan határozzuk meg az 1,3-dimetil-barbitursavval létrejövő kék elszíneződés alapján.

2. ESZKÖZÖK

2.1. Desztillációs készülék

Használjunk olyan desztillációs készüléket, amelyet a bor alkoholtartalmának meghatározásánál írtunk le

2.2. 500 ml-es gömblombik, normál csiszolattal

2.3. Termosztatikusan 20 °C-ra beállított vízfürdő

2.4. Spektrofotométer, amellyel 590 nm-es hullámhosszon lehet abszorbanciát mérni

2.5. Üvegküvetták, vagy egyszer használatos küvetták 20 mm-es fényúttal

3. REAGENSEK

3.1. 25 % (m/v) foszforsav (H3PO4)

3.2. 3 % (m/v) klóramin-T-oldat (C7H7CINNa O2S, 3H2O)

3.3. 1,3-dimetil-barbitursav-oldat: oldjunk fel 3,658 g 1,3-dimetil-barbitursavat (C6H8N2O3) 15 ml piridinben és 3 ml sósavban (ρ20 = 1,19 g/ml), és adjunk hozzá 50 ml desztillált vizet.

3.4. Kálium-cianid (KCN)

3.5. 10 % (m/v) kálium-jodid (KI) -oldat

3.6. 0,1 M ezüst-nitrát-oldat (AgNO3)

4. ELJÁRÁS

4.1. Desztillálás

500 ml-es lombikba (2.2.) tegyünk 25 ml bort, 50 ml desztillált vizet, 1 ml foszforsavat (3.1.) és néhány üveggyöngyöt. Illesszük össze a lombikot azonnal a desztillációs készülékkel. Elvékonyodó toldalékcsövet használva, a desztillátumot 50 ml-es, kalibrált lombikba vezetjük, amely már 10 ml vizet tartalmaz. Merítsük a kalibrált lombikot jeges vízbe. Gyűjtsünk össze 30–35 ml desztillátumot (vagy összesen kb. 45 ml folyadékot) a kalibrált lombikba.

Öblítsük át az elvékonyodó toldalékcsövet néhány milliliter desztillált vízzel, állítsuk be a desztillátum hőmérsékletét 20 °C-ra, és töltsük fel jelig desztillált vízzel.

4.2. Mérés

Tegyünk 25 ml desztillátumot egy 50 ml-es Erlenmeyer-lombikba, amely csiszolatos üvegdugóval van ellátva, adjunk hozzá 1 ml klóramin-T-oldatot (3.2.), és zárjuk le a dugóval légmentesen. Pontosan 60 másodperc múlva adjunk hozzá 3 ml 1,3-dimetil-barbitursav-oldatot (3.3.), zárjuk le légmentesen a dugóval, és hagyjuk 10 percig állni. Ezután mérjük meg az abszorbanciát a kontrollhoz viszonyítva (25 ml desztillált víz a 25 ml desztillátum helyett) 590 nm hullámhosszon, 20 mm-es fényúttal rendelkező küvettákban.

5. A KALIBRÁCIÓS GÖRBE FELVÉTELE

5.1. A kálium-cianid argentometriás titrálása

Oldjunk fel pontosan kimért 0,2 g KCN-ot (3.4.) 100 ml desztillált vízben egy 300 ml-es kalibrált lombikban. Adjunk hozzá 0,2 ml kálium-jodid-oldatot (3.5.), és titráljuk 0,1 M ezüst-nitrát-oldattal (3.6.), amíg stabil sárgás színt kapunk.

1 ml 0,1 M ezüst-nitrát-oldat megfelel 13,2 mg KCN-nak, amely alapján kiszámítható az oldat KCN-koncentrációja.

5.2. Standard görbe

5.2.1. A standard oldatok előkészítése

Az 5.1. szakaszban leírt eljárás szerint megállapított koncentrációjú KCN-ból készítsünk standard oldatot, amely 30 mg/l hidrogén-cianidot tartalmaz (30 mg HCN 72,3 mg KCN). Hígítsuk az oldatot tízszeresére.

Tegyünk 1,0 ml, 2,0 ml, 3,0 ml, 4,0 ml és 5,0 ml, a fentiek szerint hígított oldatot 100 ml-es kalibrált lombikokba, és töltsük fel jelig desztillált vízzel. Az így készített oldatok 30 μg, 60 μg, 90 μg, 120 μg és 150 μg hidrogén-cianidot tartalmaznak literenként.

5.2.2. Titrálás

Vegyünk 25 ml-t az így nyert oldatokból, és járjunk el a 4.1. és 4.2. szakaszban leírtaknak megfelelően.

A standard oldatok hidrogén-cianid-koncentrációinak függvényében kapott abszorbancia-értékek az origón áthaladó egyenest adnak.

6. EREDMÉNY

A hidrogén-cianid-koncentrációt μg/l-ben adjuk meg, tizedesek nélkül.

6.1. Számítási mód

Olvassuk le a hidrogén-cianid koncentrációt a kalibrációs görbén. Ha a mintát hígítottuk, szorozzuk meg az eredményt a hígítási tényezővel.

Fehérbor r = 3,1 μg/l vagy kb. 6% · xi

R = 12 μg/l vagy kb. 25% · xi

Vörösbor r = 6,4 μg/l vagy kb. 8%

R = 23 μg/l vagy kb. 29% · xi

xi = a HCN átlagos koncentrációja a borban

xi = 48,4 μg/l fehérborra

xi = 80,5 μg/l vörösborra"

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

44. ETIL-KARBAMÁT MEGHATÁROZÁSA BORBAN: GÁZKROMATOGRÁFIÁS/TÖMEGSPEKTROMETRIÁS (GC/MS) MÓDSZERT ALKALMAZÓ SZELEKTÍV MEGHATÁROZÁS

(10–200 μg/l koncentrációjú etil-karbamát meghatározására alkalmas)

(Figyelem: tartsuk be a biztonsági intézkedéseket az etil-alkohol-, az aceton-, a karcinogén-termékek (etil-karbamát és diklór-metán) kezelésekor. Az elhasznált oldatokat helyezzük el a hatályos környezetvédelmi szabályoknak megfelelően.)

A. Alapelv

Belső standardként propil-karbamátot adunk a mintához, az oldatot vízzel hígítjuk, és 50 ml álló fázisú elválasztóoszlopra visszük. Az etil-karbamátot és a propil-karbamátot diklór-metánnal eluáljuk.

Az eluátumot vákuumlepárló vagy -koncentráló rendszerben töményítjük be. A koncentrátumot gázkromatográfiás módszerrel (GC) analizáljuk. A detektálást tömegspektrometriával SIM (szelektált ion-megfigyelés) üzemmódban végezzük.

B. Eszközök és kromatográfiás körülmények (példa)

a) Gázkromatográf/tömegspektrométer (GC/MS), és, ha szükséges, egy mintaadagoló és adatkezelő vagy azzal egyenértékű rendszer.

Kvarc kapillárisoszlop 30 m [1] x 0,25 mm belső átmérő, 0,25 μm-es Carbowax 20M

Működés: injektor 180 °C, héliumgáz-sebesség 1 ml/perc 25 °C hőmérsékleten, injektálás splitless módszerrel

Hőmérséklet-program: 40 °C 0,75 percig, ezután hőmérséklet-növelés 10 °C/perces gradienssel 60 °C-ig, majd 3 °C/perccel 150 °C-ig [2], emelés 220 °C-ra, és ezen a hőmérsékleten tartva 4,25 percig. Az etil-karbamát retenciós ideje 23–27 perc, propil-karbamát esetén 23–31 perc.

Gázkromatográf/tömegspektrométer (GC/MS) -interfész: 220 °C-os átvezető. A tömegspektrométer paramétereit manuálisan hangoljuk perfluor-tributil-aminnal, és optimalizáljuk egy alacsonyabb tömegérzékenységre, SIM technika, oldószer hatásideje és a felvétel kezdőidőpontja 22 perc, tartózkodási idő/ion 100 msec.

b) Forgó vákuumpárologtató vagy Kuderna Danish-hoz hasonló sűrítőrendszer.

(

Megjegyzés:

az etil-karbamát vizsgálati mintából való visszanyerési hatásfokának, C(g), 90 és 110 % között kell lennie a folyamat során.

)

c) 300 ml-es, normálcsiszolatos gömblombik

d) töményítő cső – 4 ml-es, kalibrált, teflonbevonatú csatlakozóval és dugóval

C. Reagensek

a) Aceton – kromatográfiás minőség

(

Megjegyzés:

ellenőrizzünk minden tételt, mielőtt a GC/MS-ben használnánk, hogy elkerüljük a reakciót a 62, 74 és 89 m/z ionokra.

)

b) Diklór-metán

(

Megjegyzés:

analizáljunk minden tételt, mielőtt a GC/MS-ben használnánk 200-szoros töményítés után, annak ellenőrzésére, hogy elkerüljük azt a reakciót a 62, 74 és 89 m/z ionokra.

)

c) Etil-alkohol – vízmentes

d) Etil-karbamát (EC) standard oldatok

1. 1,00 mg/ml koncentrációjú törzsoldat. 100 ml-es mérőlombikba mérjünk be 100 mg EC-t (tisztaság 99 %), és töltsük fel jelig acetonnal.

2. 10,0 μg/ml koncentrációjú standard munkaoldat. Egy 100 ml-es mérőlombikba tegyünk 1 ml etil-karbamát-törzsoldatot, és töltsük fel jelig acetonnal.

e) Propil-karbamát (PC), standard oldatok

1. 1,00 mg/ml koncentrációjú törzsoldat. 100 ml-es mérőlombikba mérjünk be 100 mg PC-t (tisztaság 99 %), és töltsük fel jelig acetonnal.

2. 10,0 μg/ml koncentrációjú standard munkaoldat. 100 ml-es mérőlombikba tegyünk 1 ml propil-karbamát-törzsoldatot, és töltsük fel jelig acetonnal.

3. 400 ng/ml-es koncentrációjú belső standard oldat. 100 ml-es mérőlombikba tegyünk 4 ml probil-karbamát standard munkaoldatot, és töltsük fel vízzel jelig.

f) Standard kalibrált EC-PC oldatok

Hígítsunk EC standard munkaoldatot (d)(2) és PC standard munkaoldatot (e)(2) diklór-metánnal, hogy az alábbi oldatokat kapjuk:

1. (100 ng EC és 400 ng PC)/ml;

2. (200 ng EC és 400 ng PC/ml;

3. (400 ng EC és 400 ng PC)/ml;

4. (800 ng EC és 400 ng PC)/ml;

5. (1600 ng EC és 400 ng PC)/ml.

g) Ellenőrző minta – 100 ng EC/ml 40 % etil-alkoholban

100 ml-es mérőlombikba tegyünk 1 ml EC standard munkaoldatot (d)(2), és töltsük jelig 40 % etil-alkohollal.

h) Szilárd halmazállapotú extrakciós oszlop – kovafölddel töltött, 50 ml-es kapacitású, egyszer használatos

Megjegyzés:

Analízis előtt ellenőrizzük az extrakciós oszlopok minden tételét az EC és PC kinyerésére és a 62, 74 és 89 m/z ionreakciók hiányára. Készítsünk 100 ng EC/ml ellenőrző mintát (g). Analizáljunk 5,00 ml ellenőrző mintát a D(a), E és F részben leírtak szerint. 90-110 ng EC/ml-es kinyerése elfogadható. A szabálytalan szemcseátmérőjű abszorbensek lassú áramláshoz vezethetnek, ami befolyásolja az EC és PC kinyerését. Ha ismételt vizsgálat után sem kapunk 90–110 %-os kinyerési hatásfokot, cseréljük ki az oszlopot, vagy használjunk a kinyerési hatásfokkal korrigált kalibrációs görbét az EC mennyiségi meghatározásához. A korrigált kalibrációs görbe felvételéhez készítsünk standard oldatokat az f)-ben leírtaknak megfelelően, 40 %-os etil-alkoholt használva a diklór-metán helyett.

Analizáljunk 1 ml standard kalibrációs oldatot a D, E és F szakaszban leírtak szerint.

Hozzunk létre egy új kalibrációs görbét az extrahált standardok EC/PC arányának használatával.

D. A vizsgálati minta előkészítése

Tegyük a következő térfogatú vizsgálandó mintákat két önálló 100 ml-es főzőpohárba:

a) 14 % (V/V) alkoholnál magasabb alkoholtartalmú borok: 5,00 ± 0,01 ml;

b) legfeljebb 14 % (V/V) alkoholtartalmú borok: 20,00 ± 0,01 ml.

Mindegyik főzőpohárhoz adjunk 1 ml belső standard PC-oldatot C(e)(3) és vizet, hogy összesen 40 ml térfogatot kapjunk (vagy 40 g-ot).

E. Extrahálás

Az extrahálást elszívófülkében végezzük, megfelelő levegőztetéssel.

Vigyük fel a D. rész szerint előkészített mintát az extrahálóoszlopra.

Öblítsük ki a főzőpoharat 10 ml vízzel, és töltsük az öblítővizet is az oszlopra.

Hagyjuk a folyadékot abszorbeálódni négy percig, majd eluáljuk 2 x 80 ml diklór-metánnal. Gyűjtsük össze az eluátumot egy 300 ml-es Erlenmeyer-lombikba.

Töményítsük az eluátumot 2-3 ml-re vízfürdőben forgó párologtató segítségével 30 °C hőmérsékleten. (Megjegyzés: ne engedjük szárazra párolódni.)

Tegyük át a töményített maradékot egy 4 ml-es kalibrált csőbe Pasteur-pipettával.

Öblítsük át a lombikot 1 ml diklór-metánnal, és az öblítőfolyadékot vigyük át a csőbe. Töményítsük a mintát 1 ml-re gyenge nitrogénáram alatt.

Szükség esetén tegyük a koncentrátumot a mintaadagolóba GC/MS-vizsgálat céljából.

F. GC/MS-vizsgálat

a) Kalibrációs görbe

Injektáljunk minden standard kalibrációs oldatból C. f) 1 μl-t a GC/MS-be. Vegyük fel a kalibrációs görbét. A függőleges tengelyen a 62 m/z ionreakció EC-PC területi arányát, a vízszintes tengelyen az EC-mennyiséget ng/ml-ben (100, 200, 400, 800, 1600 ng/ml) adjuk meg.

b) EC mennyiségi meghatározása

Injektáljunk 1 μl-t az E. szerint előkészített töményített extraktumból a GC/MS-rendszerbe, és számítsuk ki az EC-PC-területi arányt a 62 m/z ionra. Határozzuk meg az EC-koncentrációt (ng/ml) az extraktumban a belső standard kalibrációs görbéjének használatával. Számítsuk ki az EC-koncentrációt a vizsgálati mintában (ng/ml) úgy, hogy elosztjuk az extraktumban lévő EC (ng) mennyiségét a vizsgálati minta térfogatával (ml).

c) Az EC-azonosság igazolása

Határozzuk meg, hogy a 62, 74 és 89 m/z ionok reakciói megjelennek-e az EC retenciója során. Ezek a reakciók a (M – C2H2)+ és (M – CH3)+ fő fragmentumok, valamint az (M)+ molekuláris ion jellemzői. Az EC jelenléte akkor igazolt, ha ezeknek az ionoknak a relatív arányai az EC standard arányainak 20 %-án belül vannak. Szükségessé válhat az extraktum esetleges további töményítése abból a célból, hogy megfelelő reakciót kapjunk a 89 m/z ionra.

G. Laboratóriumok közötti körvizsgálat

Az alábbi táblázat a gyakorlati minta önálló eredményeit mutatja mindkét bortípusra.

A Cochran-vizsgálat csak egy eredménypár kizárásához vezetett mind a 14 % (V/V) alkoholtartalomnál magasabb, mind a 14 % (V/V), vagy annál kisebb alkoholtartalmú borok esetében, amelyek két különböző laboratóriumból származnak.

A relatív reprodukálhatóság (RSDR) csökkenő trendet mutat az etil-karbamát koncentrációjának növekedésével.

Alkoholos italokban lévő etil-karbamát GC/MS-módszerrel történő meghatározásának teljesítménye

Minta | Átlagosan talált EC-tartalom (ng/ml) | EC kinyerési hatásfoka (%) | Sr | SR | RSDr (%) | RSDR (%) |

Borok > 14 % (V/V) | 40 | | 1,59 | 4,77 | 4,01 | 12,02 |

| 80 | 89 | 3,32 | 7,00 | 4,14 | 8,74 |

| 162 | 90 | 8,20 | 11,11 | 5,05 | 6,84 |

Borok ≤ 14 % (V/V) | 11 | | 0,43 | 2,03 | 3,94 | 18,47 |

| 25 | 93 | 1,67 | 2,67 | 6,73 | 10,73 |

| 48 | 93 | 1,97 | 4,25 | 4,10 | 8,86 |

[1] A különösen magas alkoholtartalmú borok számára 50 m-es kapillárisoszlop is szükséges lehet.

[2] Bizonyos magas alkoholtartalmú borok esetében 2 °C/perces hőmérsékleti programra lehet szükség.

--------------------------------------------------