31999L0098

A Bizottság 1999/98/EK irányelve

(1999. december 15.)

a gépjárművek utasainak frontális ütközéssel szembeni védelméről szóló 96/79/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, legutóbb az Európai Parlament és a Tanács 98/91/EK irányelvével [1] módosított 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelvre [2] és különösen annak 13. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a gépjárművek utasainak frontális ütközéssel szembeni védelméről szóló és a 70/156/EGK irányelvet [3] módosító 1996. december 16-i 96/79/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

mivel:

(1) A 96/79/EK irányelv a 70/156/EGK irányelvvel bevezetett közösségi jóváhagyási eljárás szerinti külön irányelvek egyike. Ennek megfelelően a 70/156/EGK irányelv járműrendszerekre, járműalkatrészekre és önálló műszaki egységekre vonatkozó rendelkezései érvényesek erre az irányelvre.

(2) A 96/79/EK irányelv 4. cikke b) pontjának végrehajtása során a Bizottságnak a Hybrid III próbabábu sarkával kapcsolatos értékelési vizsgálatok – beleértve a járművizsgálatokat is – figyelembevételével kellett felülvizsgálnia, és szükség esetén módosítania ugyanezen irányelv II. mellékletének 7. függelékét.

(3) Az ezen irányelvben foglalt rendelkezések összhangban vannak a 70/156/EGK irányelvvel létrehozott, a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítással foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 96/79/EK irányelv II. melléklete ezen irányelv mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

(1) 2000. október 1-jétől kezdődően a tagállamok a Hybrid III próbabábu sarkának értékelési vizsgálataira történő hivatkozással:

- nem tagadhatják meg új járműtípus EK-jóváhagyását,

- illetve nem tilthatják meg a járművek nyilvántartásba vételét, értékesítését, illetve üzembe helyezését,

amennyiben a Hybrid III bábu sarokértékelési vizsgálatai megfelelnek az ezen irányelvvel módosított 96/79/EK irányelv követelményeinek.

(2) 2000. április 1-jétől kezdődően a tagállamok a 70/156/EGK irányelv 4. cikkének megfelelően nem adhatnak ki EK-jóváhagyást egy járműtípusra, ha az ezen irányelvvel módosított 96/79/EK irányelv rendelkezései nem teljesülnek.

3. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2000. szeptember 30-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

4. cikk

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

5. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1999. december 15-én.

a Bizottság részéről

Erkki Liikanen

a Bizottság tagja

[1] HL L 42., 1970.2.23., 1. o.

[2] HL L 11., 1999.1.16., 25. o.

[3] HL L 18., 1997.1.21., 7. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

1.2. A 96/79/EK irányelv II. melléklete a következőképpen módosul:

A 3. függelék 2.9.2. pontja helyébe a következő lép:

"2.9.2 A próbabábuk mindkét lábára olyan 11XW méretű cipőt kell felhúzni és bekötéssel rögzíteni, amely megfelel a MIL-S 13192, "P" változat US katonai szabvány kialakítási méret-, talp- és sarokvastagsági előírásainak, és súlya 0,57 ± 0, 1 kg."

A 7. függelék helyébe a következő lép:

7. függelék

A PRÓBABÁBU ALSÓ LÁBSZÁRÁNAK ÉS LÁBFEJÉNEK TANÚSÍTÁSI ELJÁRÁSA

1. A LÁBFEJ FELSŐ RÉSZÉNEK ÜTKÖZÉSES VIZSGÁLATA

1.1. E vizsgálat célja a Hybrid III próbabábu lábfeje és bokája reagálásának mérése meghatározott, kemény felületű ingaütésekre.

1.2. Ehhez a vizsgálathoz a Hybrid III próbabábu teljes bal (86–5001–001) és jobb (86–5001–002) alsólábszár-egységét kell alkalmazni, a bal (78051-614) és jobb (78051-615) boka- és lábfejegységekkel, valamint a térdegységgel is felszerelve. A térdegységet (78051-16 Rev B) erőmérő cellaszimulátorral (78051-319 Rev A) kell a vizsgálati állványhoz rögzíteni.

1.3. Vizsgálati eljárás

1.3.1. A vizsgálat előtt a lábegységeket négy óra időtartamra 22 (± 3) °C-on és 40 (± 30) % relatív páratartalom mellett kell tartani (átitatni). Az átitatási időszakba nem számít bele az egyensúlyi állapot eléréséhez szükséges idő.

1.3.2. A vizsgálatot megelőzően a bőr ütközési felületét és az ütközésmérőt izopropil-alkohollal vagy azzal egyenértékű tisztítószerrel meg kell tisztítani. Be kell szórni talkummal.

1.3.3. Az ütközéses gyorsulásmérőt úgy kell beállítani, hogy érzékelőtengelye a lábbal való érintkezés során párhuzamos legyen az ütés irányával.

1.3.4. A lábegységet az 1. ábra szerint kell felszerelni az állványra. A vizsgálati állványt szilárdan kell rögzíteni, hogy el ne mozduljon az ütközés során. A combcsontra ható erőt mérő cellaszimulátor (78051-319) középvonala függőleges legyen (± 0,5o). A felszerelést úgy kell beállítani, hogy a térdízületkengyelt és a bokacsapszeget összekötő vonal vízszintes (± 3o) legyen, és a sarok két kis súrlódású (PTFE lap) felületen nyugodjék. Meg kell győződni arról, hogy a sípcsont a térd irányában helyezkedik-e el. A bokát úgy kell beállítani, hogy a lábfej alsó síkja függőlegesen és az ütés irányára merőlegesen (± 3o) álljon, és a lábfej középső nyíl irányú síkja egy vonalban legyen az ingakarral. A térdízületet minden egyes vizsgálat előtt az 1,5 (± 0, 5) g tartományba kell beállítani. A bokaízületet úgy kell beállítani, hogy az szabadon mozogjon, majd oly módon kell rögzíteni, hogy éppen stabilan tartsa a lábfejet a PTFE lapon.

1.3.5. A merev ütközésmérő egy 50 (± 2) mm átmérőjű vízszintes hengerből és egy 19 (± 1) mm átmérőjű ingakarból áll (4. ábra). A henger tömege 1,25 (± 0,02) kg, beleértve műszerezését és a tartókar hengeren belülre eső részét is. Az ingakar tömege 285 (± 5) g. A tengely – amelyhez a tartókar van csatlakoztatva – forgó alkatrészeinek tömege nem lehet 100 g-nál több. Az ütközőhenger vízszintes középponti tengelye és a teljes inga forgástengelye közötti távolság 1250 (± 1) mm legyen. Az ütközőhenger hosszanti tengelye vízszintes, és merőleges az ütés irányára. Az ingának a lábfej alsó oldalához kell ütődnie, a kemény, vízszintes alapon nyugvó sarok aljától számított 185 (± 2) mm távolságban oly módon, hogy az ingakar hosszirányú középvonala ütközéskor a függőlegeshez képest 1o-on belül legyen. Az ütközésmérő mozgását irányítani kell a jelentősebb oldalirányú, függőleges, illetve forgó mozgás kizárása érdekében.

1.3.6. Azonos lábon végzett két egymás utáni vizsgálat között legalább 30 perc időt kell hagyni.

1.3.7. Az adatgyűjtő rendszernek, a jelátalakítókat is beleértve, meg kell felelnie a CFC 600 előírásainak, e melléklet 5. függelékének megfelelően.

1.4. Teljesítmény-előírás

1.4.1. A lábtalpakra az 1.3. pontnak megfelelően kifejtett 6,7 (± 0,1) m/s sebességű ütközéskor a sípcsont alsó részét hajlító nyomaték az y-tengely körül (My) legfeljebb 125 (± 25) NM lehet.

2. A LÁBFEJ SAROK FELŐLI RÉSZÉNEK ÜTKÖZÉSES VIZSGÁLATA CIPŐ NÉLKÜL

2.1. E vizsgálat célja a Hybrid III próbabábu lábfeje bőre és borítása reagálásának mérése meghatározott, kemény felületű ingaütésekre.

2.2. Ehhez a vizsgálathoz a Hybrid III próbabábu teljes bal (86–5001–001) és jobb (86–5001–002) alsó lábszáregységét kell alkalmazni, a bal (78051-614) és jobb (78051-615) boka- és lábfejegységekkel, valamint a térdegységgel is felszerelve. A térdegységet (78051-16 Rev B) erőmérő cellaszimulátorral (78051-319 Rev A) kell a vizsgálati állványhoz rögzíteni.

2.3. Vizsgálati eljárás

2.3.1 A vizsgálat előtt a lábegységeket négy óra időtartamra 22 (± 3) °C-on és 40 (± 30) % relatív páratartalom mellett kell tartani (átitatni). Az átitatási időszakba nem számít bele az állandó körülmények eléréséhez szükséges idő.

2.3.2. A vizsgálatot megelőzően a bőr ütközési felületét és az ütközésmérőt izopropil-alkohollal vagy egyenértékű tisztítószerrel meg kell tisztítani. Be kell szórni talkummal. Ellenőrizni kell, hogy nincs-e látható sérülés a sarok energiaelnyelő bélelésén.

2.3.3. Az ütközéses gyorsulásmérőt úgy kell beállítani, hogy érzékelőtengelye párhuzamos legyen az ütközésmérő hosszirányú középvonalával.

2.3.4. A lábegységet a 2. ábra szerint kell felszerelni az állványra. A vizsgálati állványt szilárdan kell rögzíteni, hogy el ne mozduljon az ütközés során. A combcsontra ható erőt mérő cellaszimulátor (78051-319) középvonala függőleges legyen (± 0,5o). A felszerelést úgy kell beállítani, hogy a térdízületkengyelt és a bokacsapszeget összekötő vonal vízszintes (± 3o) legyen, és a sarok a két kis súrlódású (PTFE lap) felületen nyugodjék. Meg kell győződni arról, hogy a sípcsont a térd irányában helyezkedik-e el. A bokát úgy kell beállítani, hogy a lábfej alsó síkja függőlegesen és az ütés irányára merőlegesen (± 3o) álljon, és a lábfej középső nyíl irányú síkja egy vonalban legyen az ingakarral. A térdízületet minden egyes vizsgálat előtt az 1,5 (± 0,5) g tartományba kell beállítani. A bokaízületet úgy kell beállítani, hogy az szabadon mozogjon, majd oly módon kell rögzíteni, hogy éppen stabilan tartsa a lábfejet a PTFE lapon.

2.3.5. A merev ütközésmérő egy 50 (± 2) mm átmérőjű vízszintes hengerből és egy 19 (± 1) mm átmérőjű ingakarból áll (4. ábra). A henger tömege 1,25 (± 0,02) kg, beleértve műszerezését és a tartókar hengeren belülre eső részét is. Az ingakar tömege 285 (± 5) g. A tengely – amelyhez a tartókar van csatlakoztatva – forgó alkatrészeinek tömege nem lehet 100 g-nál több. Az ütközőhenger vízszintes középponti tengelye és a teljes inga forgástengelye közötti távolság 1250 (± 1) mm legyen. Az ütközőhenger hosszanti tengelye vízszintes, és merőleges az ütés irányára. Az ingának a lábfej alsó oldalához kell ütődnie, a kemény, vízszintes alapon nyugvó sarok aljától számított 62 (± 2) mm távolságban oly módon, hogy az ingakar hosszirányú középvonala ütközéskor a függőlegeshez képest 1o-on belül legyen. Az ütközésmérő mozgását irányítani kell a jelentősebb oldalirányú, függőleges, illetve forgó mozgás kizárása érdekében.

2.3.6. Azonos lábon végzett két egymás utáni vizsgálat között legalább 30 perc időt kell hagyni.

2.3.7. Az adatgyűjtő rendszernek, a jelátalakítókat is beleértve, meg kell felelnie a CFC 600 előírásainak, e melléklet 5. függelékének megfelelően.

2.4. Teljesítmény-előírás

2.4.1. A lábtalpakra a 2.3. pontnak megfelelően kifejtett 4,4 (± 0,1) m/s sebességű ütközéskor az ütközésmérő gyorsulása legfeljebb 295 (± 50) g lehet.

3. A LÁBFEJ SAROK FELŐLI RÉSZÉNEK ÜTKÖZÉSES VIZSGÁLATA (CIPŐVEL)

3.1. E vizsgálat célja a Hybrid III próbabábu cipője, a sarokcsontját körülvevő szövet és bokaízülete reagálásának mérése meghatározott, kemény felületű ingaütésekre.

3.2. Ehhez a vizsgálathoz a Hybrid III próbabábu teljes bal (86–5001–001) és jobb (86–5001–002) alsó lábszáregységét kell alkalmazni, a bal (78051-614) és jobb (78051-615) boka- és lábfejegységekkel, valamint a térdegységgel is felszerelve. A térdegységet (78051-16 Rev B) erőmérő cellaszimulátorral (78051-319 Rev A) kell a vizsgálati állványhoz rögzíteni. A lábat a 2. melléklet 3. függelékének 2.9.2. pontjában meghatározott cipővel kell ellátni.

3.3. Vizsgálati eljárás

3.3.1. A vizsgálat előtt a lábegységeket négy óra időtartamra 22 (± 3) °C-on és 40 (± 30) % relatív páratartalom mellett kell tartani (átitatni). Az átitatási időszakba nem számít bele az állandó körülmények eléréséhez szükséges idő.

3.3.2. A vizsgálatot megelőzően a cipőtalp ütközési felületét tiszta ruhával és az ütközésmérőt izopropil-alkohollal vagy egyenértékű tisztítószerrel meg kell tisztítani. Ellenőrizni kell, hogy nincs-e látható sérülés a sarok energiaelnyelő bélelésén.

3.3.3. Az ütközéses gyorsulásmérőt úgy kell beállítani, hogy érzékelőtengelye párhuzamos legyen az ütközésmérő hosszirányú középvonalával.

3.3.4. A lábegységet a 3. ábra szerint kell felszerelni az állványra. A vizsgálati állványt szilárdan kell rögzíteni, hogy el ne mozduljon az ütközés során. A combcsontra ható erőt mérő cellaszimulátor (78051-319) középvonala függőleges legyen (± 0,5o). A felszerelést úgy kell beállítani, hogy a térdkengyelt és a bokacsapszeget összekötő vonal vízszintes (± 3o) legyen, és a sarok a két kis súrlódású (PTFE lap) felületen nyugodjék. Meg kell győződni arról, hogy a sípcsont a térd irányában helyezkedik-e el. A bokát úgy kell beállítani, hogy a cipő sarkával és talpával érintkező sík függőlegesen és az ütés irányára merőlegesen (± 3o) álljon úgy, hogy a lábfej és a cipő középső nyíl irányú síkja egy vonalban legyen az ingakarral. A térdízületet minden egyes vizsgálat előtt az 1,5 (± 0,5) g tartományba kell beállítani. A bokaízületet úgy kell beállítani, hogy az szabadon mozogjon, majd oly módon kell rögzíteni, hogy éppen stabilan tartsa a lábfejet a PTFE lapon.

3.3.5. A merev ütközésmérő egy 50 (± 2) mm átmérőjű vízszintes hengerből és egy 19 (± 1) mm átmérőjű ingakarból áll (4. ábra). A henger tömege 1,25 (± 0,02) kg, beleértve műszerezését és a tartókar hengeren belülre eső részét is. Az ingakar tömege 285 (± 5) g. A tengely – amelyhez a tartókar van csatlakoztatva – forgó alkatrészeinek tömege nem lehet 100 g-nál több. Az ütközőhenger vízszintes középponti tengelye és a teljes inga forgástengelye közötti távolság 1250 (± 1) mm legyen. Az ütközőhenger hosszanti tengelye vízszintes, és merőleges az ütközés irányára. Az ingának a cipő sarkához kell ütődnie, a próbabábu kemény, vízszintes alapon nyugvó sarkának aljától számított 62 (± 2) mm távolságban oly módon, hogy az ingakar hosszirányú középvonala ütközéskor a függőlegeshez képest 1o-on belül legyen. Az ütközésmérő mozgását irányítani kell a jelentősebb oldalirányú, függőleges, illetve forgó mozgás kizárása érdekében.

3.3.6. Azonos lábon végzett két egymás utáni vizsgálat között legalább 30 perc időt kell hagyni.

3.3.7. Az adatgyűjtő rendszernek, a jelátalakítókat is beleértve, meg kell felelnie a CFC 600 előírásainak, e melléklet 5. függelékének megfelelően.

3.4. Teljesítmény-előírás

3.4.1. A cipő sarkára a 3.3. pontnak megfelelően kifejtett 6,7 (± 0,1) m/s sebességű ütközéskor a sípcsontot összenyomó erő (Fz) legfeljebb 3,3 (± 0,5) kN lehet.

+++++ TIFF +++++

1. ábraA lábfej felső részének ütközéses vizsgálataVizsgálati összeállítási előírások

+++++ TIFF +++++

2. ábraA lábfej sarok felőli részének ütközéses vizsgálata (cipő nélkül)Vizsgálati összeállítási előírások

+++++ TIFF +++++

3.ábraA lábfej sarok felőli részének ütközéses vizsgálata (cipővel)Vizsgálati összeállítási előírások

+++++ TIFF +++++

4. ábraÜtközőinga 235 mm névleges

--------------------------------------------------