31977L0649

A Tanács irányelve

(1977. szeptember 27.)

a gépjárművek vezetőinek látóterére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(77/649/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottságtól javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

mivel a műszaki követelmények, amelyeknek az egyes tagállamok jogi előírásai alapján a gépjárműveknek meg kell felelniük, többek között a vezetők látóterére is vonatkoznak;

mivel ezek a követelmények tagállamonként különböznek; mivel ebből következően szükségszerű, hogy mindegyik tagállam vagy kiegészítésként, vagy jelenlegi szabályozása helyett azonos követelményeket fogadjon el, hogy ezáltal mindenekelőtt bármely járműtípushoz alkalmazni lehessen a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelv [3] szerinti EGK-típusjóváhagyási eljárást;

mivel kívánatos a műszaki követelményeket úgy kialakítani, hogy ugyanazt a célt szolgálják, mint azok a munkálatok, amelyeket jelenleg e tárgyban az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága végez;

mivel azokat a követelményeket az M1 kategóriába tartozó gépjárművekre kell alkalmazni (a gépjárművek nemzetközi osztályba sorolása a 70/156/EGK irányelv I. mellékletében található);

mivel a gépjárművekről szóló, vonatkozó nemzeti jogszabályok közelítése azt is magába foglalja, hogy az egyes tagállamok kölcsönösen elismerik a közös követelmények alapján minden egyes tagállam által elvégzett ellenőrzéseket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában: "jármű": valamennyi (a 70/156/EGK irányelv I. mellékletében meghatározott), közúti forgalomba való részvételre szánt, az M1 kategóriába tartozó gépjármű, amely legalább négy kerékkel rendelkezik, tervezési sebessége pedig meghaladja a 25 km/órát.

2. cikk

Egyik tagállam sem utasíthatja el EGK-típusbizonyítvány vagy nemzeti típusbizonyítvány megadását egy jármű számára a vezető látóterére vonatkozó indokok alapján, ha az megfelel az I., III. és IV. mellékletben előírt követelményeknek.

3. cikk

Egyik tagállam sem utasíthatja vissza vagy tilthatja meg bármely jármű értékesítését, nyilvántartásba vételét, forgalomba helyezését vagy használatát a vezető látóterére vonatkozó indokok alapján, ha az megfelel az I., III. és IV. mellékletben előírt követelményeknek.

4. cikk

Az a tagállam, amely korábban megadta a típusbizonyítványt, megteszi a szükséges intézkedéseket arra vonatkozóan, hogy az I. melléklet 2.2 pontjában említett rész vagy jellemző bármilyen módosításáról való tájékoztatást biztosítson. E tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak kell meghatározniuk, hogy szükséges-e további vizsgálatokat végezni a módosított járműtípuson, és új vizsgálati jelentést készíteni. Ha e vizsgálatok azt mutatják, hogy ezen irányelv követelményei nem teljesülnek, módosítást nem lehet engedélyezni.

5. cikk

A 70/156/EGK irányelv 13. cikkében megállapított eljárás szerint történik az I., III., IV. és V. melléklet követelményeinek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása.

Mindazonáltal ezen eljárás nem alkalmazható a 180°-os menetirányú látótértől eltérő látótérre vonatkozó rendelkezéseket bevezető módosításokra.

6. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított 18 hónapon belül megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

7. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1977. szeptember 27-én.

a Tanács részéről

az elnök

A. Humblet

[1] HL C 125., 1976.6.08., 49. o.

[2] HL C 197., 1976.8.23., 10. o.

[3] HL L 42., 1970.2.23., 1. o.

--------------------------------------------------

A mellékletek jegyzéke

I. melléklet: | Hatály, fogalommeghatározások, EGK-típusjóváhagyási kérelem, EGK-típusjóváhagyás, előírások, vizsgálati eljárás. |

(II. melléklet) | |

III. melléklet: | Eljárás a "H" pont és az üléstámla tényleges dőlésszögének meghatározására továbbá az R és H pontok viszonylagos helyzetének igazolására, valamint összefüggés az üléstámla tervezett és tényleges dőlésszöge között. |

IV. melléklet: | Módszer a jármű elsődleges referenciajelei és a háromdimenziós koordinátarendszer méretbeli összefüggéseinek meghatározásához. |

V. melléklet: | Melléklet a vezető látóterére vonatkozó EGK-járműtípusbizonyítványról. |

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

HATÁLY, FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM, EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁS, ELŐÍRÁSOK, VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

1. HATÁLY

1.1. Ezen irányelv az M1 kategóriába tartozó járművek vezetőinek 180º-os menetirányú látóterére vonatkozik.

1.1.1. Ezen irányelv célja a megfelelő nagyságú látótér biztosítása, amikor a szélvédő és más üvegfelületek szárazak és tiszták.

1.2. Ezen irányelv követelményei úgy vannak megfogalmazva, hogy azokra az M1 kategóriájú járművekre legyenek alkalmazhatók, melyekben a vezető a bal oldalon helyezkedik el. Azokra az M1 kategóriájú járművekre, melyekben a vezető a jobb oldalon helyezkedik el, ezeket a követelményeket, adott esetben, a kritériumok megfordításával kell alkalmazni.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

(2.1.) 2.2. Járműtípus a látótér vonatkozásában

"Járműtípus a látótér vonatkozásában": azok a járművek, amelyek nem különböznek az olyan alapvető szempontok tekintetében, mint:

2.2.1. a külső és belső formák és elrendezések az 1. pontban előírt területen belül, amelyek befolyásolhatják a kilátást; és

2.2.2. a szélvédő mérete és alakja, valamint felszerelésének módja.

2.3. Háromdimenziós koordinátarendszer

"Háromdimenziós koordinátarendszer": olyan referenciarendszer, amely egy függőleges hosszanti X-Z síkból, egy vízszintes X-Y síkból és egy függőleges keresztirányú síkból áll (lásd IV. melléklet, függelék, 5. ábra); a rendszert a rajzok tervezési pontjainak helyzete és ezeknek a pontoknak a valóságos járművön elfoglalt helyzete közötti méretbeli összefüggések meghatározására kell használni. A jármű rendszerhez viszonyított kijelöléséhez szükséges eljárást a IV. melléklet írja elő; az összes, a zérus alappontra vonatkoztatott koordinátát egy üzemkész állapotban lévő járműre kell alapozni (a 70/156/EGK irányelv I. melléklete 2.6 pontjának meghatározása szerint), valamint az első ülésen helyet foglaló utasra, az utas tömege 75 kg ± 1 %.

2.3.1. A beállítható szabad magasságot lehetővé tevő felfüggesztéssel felszerelt járműveket a jármű gyártója által meghatározott szokásos üzemi feltételek mellett kell vizsgálni.

2.4. Elsődleges referenciajelek

"Elsődleges referenciajelek": üregek, felületek, jelek és azonosító jelek a jármű felépítményén. Az alkalmazott referenciajelek típusa és az egyes jeleknek a háromdimenziós koordinátarendszer X, Y és Z koordinátáihoz és a tervezési alapsíkhoz viszonyított helyzetét a jármű gyártójának kell meghatároznia. Ezek a jelek lehetnek a felépítmény-összeszerelés céljaira alkalmazott ellenőrzési pontok;

2.5. Az üléstámla dőlésszöge

(lásd a III. melléklet 1.3 pontjában)

2.6. Az üléstámla tényleges dőlésszöge

(lásd a III. melléklet 1.4 pontjában)

2.7. Az üléstámla tervezett dőlésszöge

(lásd a III. melléklet 1.5 pontjában)

2.8. V pontok

"V pontok": olyan pontok, amelyek helyzetét az utastérben az első ülésen a legszélső kijelölt üléshelyzetek középpontjain keresztülmenő függőleges hosszanti síkok függvényében, és az R ponttal, valamint a tervezett üléstámlával kapcsolatban kell meghatározni, amely pontokat a látótér követelményeinek való megfelelés igazolására használnak;

2.9. R pont vagy ülés referenciapontja

(lásd a III. melléklet 1.2 szakaszában)

2.10. H pont

(lásd a III. melléklet 1.1 szakaszában)

2.11. A szélvédő alappontjai

"Szélvédő alappontjai": olyan pontok, amelyek a V pontokból a szélvédő külső felülete felé húzott vonalaknak a szélvédővel alkotott metszéspontjaiban helyezkednek el.

2.12. Átlátszó terület

"Átlátszó terület": a jármű szélvédőjének vagy egyéb üvegezett felületének az a területe, amelynek fényáteresztő képessége a felületre merőlegesen mérve nem kisebb 70 %-nál.

2.13. P pontok

"P pontok": azok a pontok, amelyek körül a vezető feje elfordul, amikor a vízszintes síkban fekvő tárgyakat szemmagasságban nézi.

2.14. E pontok

"E pontok": azok a pontok, amelyek a vezető szemeinek a középpontját képviselik, és annak a mértéknek a meghatározására használják, amennyire az A. oszlopok takarják a látóteret.

2.15. A. oszlop

"A. oszlop": bármely tető alátámasztását megvalósító tartószerkezet a V pontok előtt 68 mm-re elhelyezkedő függőleges keresztirányú síktól menetirányban, és magában foglalja a nem átlátható részeket, mint a szélvédő szegélyek, ajtókeretek, melyek csatlakoznak vagy határosak az ilyen tartószerkezettel.

2.16. Vízszintes ülésbeállítási tartomány

"Vízszintes ülés beállítási tartomány": a szokásos vezetői testhelyzet tartománya, amelyet a jármű gyártója jelöl ki a vezetőülés beállításához az X tengely irányában (lásd 2.3.).

2.17. Kiterjesztett ülésbeállítási tartomány

"Kiterjesztett ülésbeállítási tartomány": az a tartomány, amelyet a jármű gyártója jelöl ki az ülés beállításához az X tengely irányában (lásd 2.3.), túl a 2.16. pontban meghatározott szokásos vezetői testtartás tartományán, és az ülésnek ággyá történő átalakításához vagy a járműbe való beszállás megkönnyítéséhez használnak.

(2.18.) 3. EGK-TÍPUSJÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1. A járműtípus vezetői látóterére vonatkozó EGK-típusjóváhagyási kérelmet a jármű gyártója vagy meghatalmazott képviselője nyújtja be.

3.2. A következő okmányokat három példányban csatolják, a következő adatokkal együtt;

3.2.1. a jármű leírása, a 2.2. pontban említett pontokra való tekintettel, méretezett rajzokkal és vagy az utastér fényképével, vagy annak ún. "robbantott" szerkezeti rajzaival együtt. A jármű típusát azonosító számokat és/vagy jelzéseket meg kell határozni; és

3.2.2. elegendő részletességgel az elsődleges referenciajelek adatai, amelyek lehetővé teszik könnyebb azonosításukat, valamint mindegyiknek a másikra és az ellenőrzendő R pontra vonatkozó helyzetét.

3.3. A jóváhagyásra váró járműtípus egy reprezentatív példányát a jóváhagyási vizsgálatokat végző műszaki szolgálatnak kell benyújtani.

4. EGK-TÍPUSBIZONYÍTVÁNY

(4.1.) (4.2.) 4.3. Az V. mellékletben bemutatott mintának megfelelő bizonyítványt csatolnak az EGK-típusbizonyítványhoz.

(4.4.) – (4.4.1.) – (4.4.2.) (4.5.) (4.6.) (4.7.) (4.8.) 5. ELŐÍRÁSOK

5.1. A vezető látótere

5.1.1. A szélvédő átlátszó területének magában kell foglalnia legalább a szélvédő-alappontokat, amelyek a következők:

5.1.1.1. a vízszintes alappont a V1 felé és 17°-ra balra (lásd IV. melléklet, függelék, 1. ábra);

5.1.1.2. a felső függőleges alappont a V1 felé és 7°-kal a vízszintes fölött. Mindazonáltal ez a szöget 5°-ra kell csökkenteni 1981. szeptember 30-ig.

5.1.1.3. az alsó függőleges alappont a V2 felé és 5°-kal a vízszintes alatt;

5.1.1.4. a szélvédő túloldali felén a menetirányú kilátás követelményeinek igazolása érdekében az 5.1.1.1–5.1.1.3. pontban meghatározott pontokra szimmetrikus három kiegészítő alappontot kell felvenni a jármű középső hosszanti síkja vonatkozásában.

5.1.2. Az egyes A. oszlopok binokuláris fedési szöge nem haladhatja meg a következő értékeket a fej P1 és P2 forgáspontjainak szintjén (lásd IV. melléklet, függelék, 2. ábra):

1981. szeptember 30-ig: 7°,

1981. október 1-től: 6°.

5.1.2.1. A binokuláris fedési szöget vízszintes síkban kell mérni, az alábbiakat összekötő érintők között:

5.1.2.1.1. E1 a baloldali A. oszlop hátsó oldalától, és E2 a baloldali A. oszlop első oldalától, és

5.1.2.1.2. E3 a jobboldali A. oszlop első oldalától, és E4 a jobboldali A. oszlop hátsó oldalától.

5.1.2.2. Egyetlen járműnek sem lehet kettőnél több A. oszlopa.

5.1.3. Nem lehet más takarás, mint amit az A. oszlopok és/vagy a szellőzőablak osztólécei, visszapillantó tükrök és az ablaktörlők hoznak létre a vezető 180°-os menetirányú közvetlen látóterében, a V1-en keresztülhaladó vízszintes sík alatt és a V2-n keresztül haladó három sík fölött, amelyek egyike merőleges az X-Z síkra, és a vízszintes alatti 4° felé hajlik, a másik kettő pedig merőleges az Y-Z síkra, és a vízszintes alatt 4°-ra hajlik (lásd IV. melléklet, függelék, 3. ábra).

Mindazonáltal csak olyan visszapillantó tükrök lehetnek felszerelve a fentiekben meghatározott látómezőben, amelyek ha különböző pozíciókban vannak elhelyezve, a gépjárművek visszapillantó tükreire vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1971. március 1-jei 71/127/EGK tanácsi irányelv követelményeinek többé nem felelnek meg [1].

5.1.3.1. A kormánykerék pereme és a kormánykeréken belül a műszerfal által létrehozott takarást meg lehet engedni, ha a V2 ponton keresztül fektetett sík, amely az X-Z síkra merőleges és érinti a kormánykerék peremének legmagasabb pontját, legalább 1°-kal hajlik a vízszintes alá.

5.2. A V pontok helyzetei

5.2.1. A V pontoknak az R ponthoz viszonyított helyzeteit, amint azokat a háromdimenziós koordinátarendszer XYZ koordinátái jelzik, az 1. és a 4. táblázatok tartalmazzák.

5.2.1.1. Az 1. táblázat tünteti fel a 25º-os tervezett üléstámla-dőlésszöghöz tartozó alapkoordinátákat. A koordináták pozitív irányait a IV. melléklet függelékének 1. ábrája mutatja.

1. TÁBLÁZAT

V-pont | X | Y | Z |

V1 | 68 mm | – 5 mm | 665 mm |

V2 | 68 mm | – 5 mm | 589 mm |

5.3. A P pontok helyzetei

5.3.1. A P pontoknak az R ponthoz viszonyított helyzeteit, amint azokat a háromdimenziós koordinátarendszer XYZ koordinátái jelzik, a 2., 3. és 4. táblázatok tartalmazzák.

5.3.1.1. A 2. táblázat tünteti fel a 25º-os tervezett üléstámla-dőlésszöghöz tartozó alapkoordinátákat. A koordináták pozitív irányait a IV. melléklet függelékének 1. ábrája mutatja.

2. TÁBLÁZAT

P-pont | X | Y | Z |

P1 | 35 mm | – 20 mm | 627 mm |

P2 | 63 mm | 47 mm | 627 mm |

5.3.1.2. A 3. táblázat további korrekciókat tüntet fel a P1 és P2 pontok X koordinátáival kapcsolatban, amennyiben a 2.16. pontban meghatározott vízszintes ülésbeállítási tartomány meghaladja a 108 mm értéket. A koordináták pozitív irányait a IV. melléklet függelékének 1. ábrája mutatja.

3. TÁBLÁZAT

Vízszintes ülésbeállítási tartomány | Δ X |

108–120 mm | – 13 mm |

121–132 mm | – 22 mm |

133–145 mm | – 32 mm |

146–158 mm | – 42 mm |

több mint 158 mm | – 48 mm |

5.4. Korrekció a 25º-tól különböző tervezett üléstámla-dőlésszögekhez

A 4. táblázat tünteti fel a P pontokhoz, valamint a V pontokhoz tartozó további korrekciókat, amikor az üléstámla tervezett dőlésszöge nem 25º. A koordináták pozitív irányait a IV. melléklet függelékének 1. ábrája mutatja.

4. TÁBLÁZAT

Üléstámla-dőlésszög (º) | Vízszintes koordináták Δ X | Függőleges koordináták Δ Y |

5 | – 186 mm | 28 mm |

6 | – 177 mm | 27 mm |

7 | – 167 mm | 27 mm |

8 | – 157 mm | 27 mm |

9 | – 147 mm | 26 mm |

10 | – 137 mm | 25 mm |

11 | – 128 mm | 24 mm |

12 | – 118 mm | 23 mm |

13 | – 109 mm | 22 mm |

14 | – 99 mm | 21 mm |

15 | – 90 mm | 20 mm |

16 | – 81 mm | 18 mm |

17 | – 72 mm | 17 mm |

18 | – 62 mm | 15 mm |

19 | – 53 mm | 13 mm |

20 | – 44 mm | 11 mm |

21 | – 35 mm | 9 mm |

22 | – 26 mm | 7 mm |

23 | – 18 mm | 5 mm |

24 | – 9 mm | 3 mm |

25 | 0 mm | 0 mm |

26 | 9 mm | – 3 mm |

27 | 17 mm | – 5 mm |

28 | 26 mm | – 8 mm |

29 | 34 mm | – 11 mm |

30 | 43 mm | – 14 mm |

31 | 51 mm | – 18 mm |

32 | 59 mm | – 21 mm |

33 | 67 mm | – 24 mm |

34 | 76 mm | – 28 mm |

35 | 84 mm | – 32 mm |

36 | 92 mm | – 35 mm |

37 | 100 mm | – 39 mm |

38 | 108 mm | – 43 mm |

39 | 115 mm | – 48 mm |

40 | 123 mm | – 52 mm |

5.5. Az E pontok elhelyezkedése

5.5.1. Az E1 és E2 pontok mindegyike 104 mm-re van a P1 ponttól.

Az E2 pont 65 mm-re van az E1 ponttól (lásd IV. melléklet, függelék, 4. ábra)

5.5.2. Az E1 és E2 pontokat összekötő egyenes addig forog el a P1 körül, amíg merőleges nem lesz a jármű függőleges középső hosszanti síkjára, feltéve hogy:

5.5.2.1. Az ilyen helyzetben az E1-ből húzott érintő a baloldali A. oszlop hátsó széléhez 120°-os vagy kisebb szöget alkot az E1 és E2 pontokat összekötő egyenessel;

5.5.2.2. Amennyiben az így közbezárt szög nagyobb 120°-nál, az E1 és E2 pontokat összekötő egyenes elfordulását a P1 körül addig kell beállítani, amíg a kapott bezárt szög 120°-kal egyenlő nem lesz (az utóbbi esetet lásd IV. melléklet, függelék, 2. ábra).

5.5.3. Az E3 és E4 pontok mindegyike 104 mm-re van a P2 ponttól. Az E3 pont 65 mm-re van az E4 ponttól (lásd IV. melléklet, függelék, 4. ábra).

5.5.4. Az E3 és E4 pontokat összekötő egyenes addig forog el a P2 körül, amíg az E4 pontból a jobboldali A. oszlop hátsó széléhez húzott érintővel 120°-ot nem zár be (lásd 4. melléklet függelékének 2. ábráját).

6. VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

6.1 A vezető látótere

6.1.1. A méretbeli összefüggéseket a jármű elsődleges referenciajelei és a háromdimenziós koordinátarendszer között a IV. mellékletben előírt eljárással kell meghatározni.

6.1.2. A V1 és V2 pontok helyzete az R ponthoz képest van meghatározva, amint azt a háromdimenziós koordinátarendszerből származó XYX koordináták jelzik, amelyeket az 5.2.1.1. pont alatti 1. táblázat, valamint az 5.4. pont alatti 4. táblázat mutat be. A szélvédő alappontjait ezután az 5.1.1. pontban előírtak szerint a korrigált V pontokból kell kiválasztani.

6.1.3. A P pontok, az R pont és a vezető ülési testhelyzetének középvonala közötti összefüggést, amint azt a háromdimenziós koordinátarendszerből származó XYX koordináták jelzik, az 5.3 pont 2. és 3. táblázatából határozzák meg. A 25°-tól eltérő tervezett üléstámla-dőlésszöghöz tartozó korrekciót az 5.4. pont alatti 4. táblázat mutatja be.

6.1.4. A binokuláris fedési szöget (lásd 5.1.2) a vízszintes síkban kell mérni, amint azt a IV. melléklet függelékének 2. ábrája jelzi. Az E1 és E2, illetve az E3 és E4 pontokkal összekapcsolt P1 és P2 pontok közötti összefüggést a IV. melléklet függelékének 4. ábrája mutatja be.

6.1.4.1. Az E1–E2 vonalat az 5.5.2. pontban leírtak szerint kell meghúzni. A binokuláris fedési szöget ezután az E1 pontot a baloldali A. oszlop külső szélével összekötő érintő és az E2 pontot a baloldali A. oszlop belső szélével összekötő érintő között kell mérni.

6.1.4.2. Az E3–E4 vonalat az 5.5.4 pontban leírtak szerint kell meghúzni. A binokuláris fedési szöget ezután az E4 pontot a jobboldali A. oszlop külső szélével összekötő érintő és az E3 pontot a jobboldali A. oszlop belső szélével összekötő érintő között kell mérni.

[1] HL L 68., 1971.3.22., 1. o.

--------------------------------------------------

(II. MELLÉKLET)

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

ELJÁRÁS A "H" PONT ÉS AZ ÜLÉSTÁMLA TÉNYLEGES DŐLÉSSZÖGÉNEK MEGHATÁROZÁSÁRA, TOVÁBBÁ AZ R ÉS H PONTOK VISZONYLAGOS HELYZETÉNEK IGAZOLÁSÁRA, VALAMINT ÖSSZEFÜGGÉS AZ ÜLÉSTÁMLA TERVEZETT ÉS TÉNYLEGES DŐLÉSSZÖGE KÖZÖTT

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1. H pont

A "H pont", amely jelzi az utastérben helyet foglaló utas helyzetét, az utast reprezentáló, a 3. szakaszban leírt próbabábu törzse és combjai közötti elméleti forgástengely metszéspontja egy hosszanti függőleges síkban.

1.2. R pont vagy ülés referenciapont

Az "R pont" vagy "ülés referenciapont" az a gyártó által meghatározott vonatkoztatási pont, amelynek

1.2.1. a koordinátái a járműszerkezethez viszonyítva vannak megadva;

1.2.2. megfelel a törzs és a combok forgáspontja (H pont) elméleti helyzetének a legalacsonyabb és leghátsó szokásos vezetői testtartásnak, vagy annak a használati helyzetnek, amelyet a jármű gyártója az általa előírt egyes üléshelyzetekhez határoz meg.

1.3. Üléstámla-dőlésszög

"Üléstámla-dőlésszög" az ülés háttámlájának dőlése a függőlegeshez képest.

1.4. Üléstámla tényleges dőlésszöge

"Üléstámla tényleges dőlésszöge": a H ponton átmenő függőlegesnek az emberi testet jelképező, a 3. szakaszban leírt próbabábu törzsének torzóvonalával bezárt szöge.

1.5. Üléstámla tervezett dőlésszöge

"Üléstámla tervezett dőlésszöge": az a szög, amelyet a jármű gyártója ír elő, amely

1.5.1. meghatározza az üléstámla dőlésszögét a legalacsonyabb és leghátsó szokásos vezetői testtartáshoz vagy ahhoz a használati helyzethez képest, amelyet a jármű gyártója az általa előírt egyes üléshelyzetekhez határoz meg;

1.5.2. az R pontban a függőleges és a törzs referenciavonala által bezárt szög;

1.5.3. elvileg megfelel az üléstámla tényleges dőlésszögének.

2. A H PONT ÉS AZ ÜLÉSTÁMLA TÉNYLEGES DŐLÉSSZÖGÉNEK MEGHATÁROZÁSA

2.1. Egy H pontot és az üléstámla egy tényleges dőlésszögét kell meghatározni a jármű gyártója által előírt minden egyes üléshelyzethez. Ha az ugyanabban a sorban lévő üléshelyzeteket hasonlónak lehet tekinteni, (üléssor, egyforma ülések, stb.), csak egy H pontot és az üléstámla egy tényleges dőlésszögét kell meghatározni az egyes üléssorokhoz, miközben a 3. szakaszban leírt próbabábu a sorra jellemzőnek tartott helyen ül. Ezt a helyet az alábbiak szerint kell kijelölni:

2.1.1. az első sor esetében a vezetőülés;

2.1.2. a hátsó sor esetében az egyik külső ülés.

2.2. A H pont és az üléstámla tényleges dőlésszöge meghatározásakor a figyelembe vett ülést a legalacsonyabb és a leghátsó szokásos vezetői testtartásban kell elhelyezni, vagy pedig abban a használati helyzetben, amelyet a jármű gyártója az általa előírt egyes üléshelyzetekhez meghatároz. Az ülésháttámlát, ha a dőlése beállítható, a gyártó által előírtak szerint kell reteszelni, vagy bármilyen hasonló előírás hiányában a 25°-hoz lehető legközelebb eső tényleges üléstámla-dőlésszögnek megfelelő helyzetben.

3. A PRÓBABÁBU LEÍRÁSA

3.1. Egy átlagos méretű felnőtt férfinak megfelelő tömegű és körvonalú háromdimenziós próbabábut kell használni. Egy ilyen próbabábut e melléklet függelékében az 1. és 2. ábrák mutatnak be.

3.2. A próbabábu a következő részekből áll:

3.2.1. két alkatrész, amelyek közül az egyik a hátat utánozza, a másik pedig a test ülő részét, elforogva a törzs és a combok közötti forgástengelyt képviselő tengely körül. Ennek a tengelynek az ülő helyzet függőleges középső hosszanti síkjával alkotott metszéspontja határozza meg a H pontot;

3.2.2. a lábszárakat utánzó két alkatrész egy forgó izülettel csatlakozik az ülést képviselő elemhez; és

3.2.3. két alkatrész a lábfejet utánozza, és a bokát jelképező csuklós csatlakozással a lábszárakhoz kapcsolódik.

3.2.4. Továbbá a test ülő részét jelképező alkatrészt egy szintmérővel kell ellátni, amely lehetővé teszi a keresztirányú tájolás ellenőrzését.

3.3. Alkalmas pontokban, amelyek a vonatkozó súlypontoknak felelnek meg, az egyes testrészek tömegének megfelelő súlyokat kell felerősíteni úgy, hogy a próbabábu teljes tömegét 75 kg ± 1 % értékűre egészítsék ki. A különböző súlyok tömegének adatait az e melléklet függelékének 2. ábrájában látható táblázat adja meg.

3.4. A próbabábu törzsének referenciavonalát egy egyenes vonal képviseli, amely keresztülhalad a comb és a törzs közötti izületen, és elméleti összeköttetés a nyak és a mellkas között (lásd az e melléklethez tartozó függelék 1. ábrát).

4. A PRÓBABÁBU BEÁLLÍTÁSA

A háromdimenziós próbabábut a következő módon kell beállítani:

4.1. a járművet egy vízszintes síkra kell állítani, az üléseket pedig a 2.2. pontban leírtak szerint kell beállítani;

4.2. a vizsgálandó ülést egy textildarabbal le kell teríteni a próbabábu helyes beállításának megkönnyítéséhez;

4.3. a próbabábut a kiválasztott ülésre kell helyezni, a forgástengelyével merőlegesen a jármű középső hosszanti síkjára.

4.4. A lábakat a következő módon kell elhelyezni:

4.4.1. az első üléseken olymódon, hogy a próbabábu ülésének keresztirányú tájolását ellenőrző szintmérő vízszintesbe legyen hozva;

4.4.2. a hátsó ülésen, amennyire lehet olymódon, hogy érintkezésben legyen az első ülésekkel. Ha ekkor a lábak a padló olyan részein nyugodnak, amelyek különböző szintben fekszenek, akkor annak a lábnak kell referenciapontként szolgálnia, amelyik először kerül érintkezésbe az első üléssel, a másik lábat pedig úgy kell elrendezni, hogy a próbabábu ülésének keresztirányú tájolását lehetővé tevő ellenőrző szintmérő vízszintesbe legyen hozva;

4.4.3. ha a H pont a középső ülésre van meghatározva, akkor a lábakat az alagút egy-egy oldalán helyezik el;

4.5. a súlyokat a lábszárakra kell erősíteni, a próbabábu ülésének keresztirányú tájolását lehetővé tevő ellenőrző szintmérőt vízszintesbe kell hozni, a combsúlyokat pedig a próbabábu ülő részét jelképező alkatrészre kell helyezni;

4.6. a próbabábut el kell mozdítani az ülés-háttámlától a térdcsukló tengelye segítségével, és a próbabábu hátát előre kell dönteni. A próbabábut újra el kell helyezni a jármű ülésén, hátracsúsztatva az ülőrészén, míg ellenállásba nem ütközik, ekkor a próbabábu háta az ülésháttámlához dől;

4.7. egy vízszintes, 10 ± 1 daN értékű terhelést fejtenek ki kétszer a próbabábura. A terhelés kifejtésének irányát és pontját a függelék 2. ábráján egy fekete nyíl mutatja;

4.8. a jobb és bal ülésrészt terhelő súlyok felrakása után a felsőtestet terhelő súlyokat is fel kell helyezni. A próbabábu ülőfelületét vízszintesben kell tartani;

4.9. a próbabábu ülőfelületét vízszintesben tartva a próbabábu hátát előre kell dönteni, amíg a törzs súlya a H pont fölé nem kerül úgy, hogy megszűnjön a súrlódás az ülés-háttámlával;

4.10. a próbabábu hátát óvatosan hátrafelé kell mozdítani a beállítási művelet befejezéséhez. A próbabábu ülőfelülete vízszintben van. Ha nincs, akkor a fentiekben leírt eljárást meg kell ismételni.

5. EREDMÉNYEK

5.1. Amikor a próbabábu a 4. fejezetben leírtak szerint már be van állítva, a H pont és a figyelembe vett jármű-üléstámla tényleges dőlésszögét a H pont és a próbabábutörzs referenciavonalának dőlésszöge alkotja.

5.2. A H pontnak a három, egymásra kölcsönösen merőleges síkra vonatkozó koordinátáit és az üléstámla tényleges dőlésszögét meg kell mérni a jármű gyártója által szolgáltatott adatokkal való összehasonlításhoz.

6. AZ R ÉS A H PONTOK VISZONYLAGOS HELYZETÉNEK IGAZOLÁSA, VALAMINT ÖSSZEFÜGGÉS AZ ÜLÉSTÁMLA TERVEZETT ÉS TÉNYLEGES DŐLÉSSZÖGE KÖZÖTT

6.1. Az 5.2. pontban leírtakkal összhangban a H pont és az üléstámla tényleges dőlésszögének meghatározására végzett mérések eredményeit össze kell hasonlítani az R pont koordinátáival és az üléstámla tervezett dőlésszögével, a jármű gyártója által megadottak szerint.

6.2. Az R pont és a H pont viszonylagos helyzete, valamint az üléstámla tervezett dőlésszöge és az üléstámla tényleges dőlésszöge közötti összefüggést megfelelőnek kell tekinteni a kérdéses üléshelyzetre nézve, ha a koordinátáival megadott H pont egy hosszanti négyszögön belül fekszik, melynek vízszintes és függőleges oldalai 30 mm, illetve 20 mm hosszúak, amelynek az átlói az R pontban metszik egymást, és ha az üléstámla tényleges dőlésszöge 3°-on belül van az üléstámla tervezett dőlésszögéhez képest.

6.2.1. Ha ezek a feltételek teljesültek, az R pontot és az üléstámla tervezett dőlésszögét kell felhasználni a vizsgálathoz, és ha szükséges, a próbabábut úgy kell beállítani, hogy a H pont egybeessen az R ponttal, és az üléstámla tényleges dőlésszöge egybeessen az üléstámla tervezett dőlésszögével.

6.3. Ha a H pont vagy az üléstámla tényleges dőlésszöge nem felel meg a 6.2. pont követelményeinek, akkor a H pontot vagy az üléstámla tényleges dőlésszögét még kétszer (összesen tehát háromszor) kell meghatározni. Ha ebből a három műveletből kettőnek az eredményei megfelelnek a követelményeknek, akkor a vizsgálat eredményeit megfelelőnek kell tekinteni.

6.4. Ha e három műveletből kettőnek az eredményei nem felelnek meg 6.2. pont követelményeinek, akkor a vizsgálat eredményeit nem lehet megfelelőnek tekinteni.

6.5. Ha a 6.4 pontban leírtak állnak fenn, vagy az ellenőrzés nem lehetséges, mert a jármű gyártója elmulasztotta az R pontra vagy az üléstámla tervezett dőlésszögére vonatkozó adatszolgáltatást, akkor a három vizsgálat eredményeinek átlaga az összes olyan esetre használható és alkalmazhatónak lehet tekinteni, ahol az R pontot vagy az üléstámla tervezett dőlésszögét ezen irányelv megemlíti.

6.6. Az R pont és a H pont viszonylagos helyzetének, valamint egy sorozatgyártású járműben az üléstámla tervezett dőlésszöge és az üléstámla tényleges dőlésszöge közötti összefüggésnek az ellenőrzéséhez a 6.2. pontban említett négyszöget egy 50 mm oldalhosszúságú négyzettel kell helyettesíteni, az üléstámla tényleges dőlésszöge pedig 5º-nál nagyobb értékkel nem különbözhet az üléstámla tervezett dőlésszögétől.

--------------------------------------------------

Függelék

A HÁROMDIMENZIÓS PRÓBABÁBU ALKATRÉSZEI

+++++ TIFF +++++

A PRÓBABÁBU MÉRETEI ÉS TÖMEGE

A próbabábu tömege | kg |

A hátat és a test ülőrészét utánzó részek | 16 |

A törzs súlyok tömege | 31 |

Az ülés súlyok tömege | 8 |

A comb súlyok tömege | 7 |

A lab súlyok tömege | 13 |

Összesen | 75 |

+++++ TIFF +++++

2. ábra

--------------------------------------------------

IV. MELLÉKLET

MÓDSZER A JÁRMŰ ELSŐDLEGES REFERENCIAJELEI ÉS A HÁROMDIMENZIÓS KOORDINÁTARENDSZER MÉRETBELI ÖSSZEFÜGGÉSEINEK MEGHATÁROZÁSÁHOZ

1. ÖSSZEFÜGGÉS A KOORDINÁTARENDSZER ÉS A JÁRMŰ ELSŐDLEGES REFERENCIAJELEI KÖZÖTT

Az ezen irányelvvel összhangban típusjóváhagyásra benyújtott járművön vagy azon belül a jellemző méretek ellenőrzéséhez az összefüggést az I. mellékletben leírt háromdimenziós koordinátarendszer, melyet a jármű kiindulási tervezési szakaszában kitűztek, és az I. melléklet 2.4. szakaszában leírt elsődleges referenciajelek között pontosan meg kell határozni úgy, hogy a jármű gyártójának a rajzain a jellegzetes pontok azonosíthatók legyenek egy tényleges járművön, amelyet e rajzok alapján gyártottak.

2. MÓDSZER A REFERENCIARENDSZER ÉS A REFERENCIAJELEK KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS MEGHATÁROZÁSÁRA

E célra egy referencia-alapsíkot kell kialakítani, amely az X-X és az Y-Y irányú méretjelekkel van ellátva. A feladat végrehajtásához szükséges kitűzési módszer e melléklet függelékének 6. ábráján látható, a referencia-alapsík egy kemény, lapos, vízszintes felület, amelyen a jármű áll, és amely két, szilárdan a felülethez rögzített mérő skálával van ellátva; ezeket milliméterben kell beosztani, az X-X skála legalább nyolc méter hosszú, az Y-Y skála pedig legalább négy méter hosszú. A két skálát egymáshoz képest derékszögbe kell beállítani az e melléklet függelékének 6. ábráján bemutatott módon. A két skála metszéspontja a zérus alappont.

3. A REFERENCIA-ALAPSÍK VIZSGÁLATA

Ahhoz, hogy a referencia-alapsík vagy vizsgálati terület szintjén kisebb változtatásokat lehessen végrehajtani, az eltéréseket a zérus alapponthoz képest kell megmérni mind az X, mind az Y skála mentén, 250 mm-es térközökben, és fel kell jegyezni a mérési értékeket, hogy korrekciókat lehessen végrehajtani a jármű ellenőrzésekor.

4. TÉNYLEGES VIZSGÁLATI HELYZET

Ahhoz, hogy a felfüggesztési magasságon, stb. kisebb változtatásokat lehessen végrehajtani, szükségesek olyan eszközök, amelyekkel az elsődleges referenciajelek a tervezési helyzethez viszonyítva a megfelelő koordináta helyzetekbe vihetők, további mérések végrehajtása előtt. Továbbá a jármű helyzetén kisebb oldalirányú és/vagy hosszirányú beállítások elvégzésére is lehetőséget kell biztosítani úgy, hogy a jármű pontosan a referenciarendszerhez képest legyen elhelyezve.

5. EREDMÉNYEK

A referenciarendszerhez és a tervezési helyzetéhez képest pontosan elhelyezett járművön a menetirányú kilátás követelményeinek tanulmányozásához szükséges pontok helye azonnal meghatározható.

E követelmények meghatározásának módszere magában foglalhatja teodolitok, fényforrások vagy árnyékoló eszközök használatát, vagy bármely más módszer alkalmazását, amelyek egyenértékű eredményeket nyújthatnak.

+++++ TIFF +++++

A V PONTOK MEGHATÁROZÁSA

+++++ TIFF +++++

AZ OSZLOP TAKARÁSA

A P pontok és az E pontok helyzetét mutató ábra, a baloldali és a jobboldali oszlopok irányában nézve

(az I. mellékletben megállapított egyedi eset)

+++++ TIFF +++++

A TAKARÁS KIÉRTÉKELÉSE A VEZETŐ 180°-ATS MENETIRÁNYÚ KÖZVETLEN LÁTÓTERÉBEN

+++++ TIFF +++++

AZ E PONTOK ÉS A P PONTOK VISZONYLAGOS HELYZETÉT BEMUTATÓ MÉRETEZETT ÁBRA

+++++ TIFF +++++

HÁROMDIMENZIÓS KOORDINÁTARENDSZER

+++++ TIFF +++++

SZINTEZÉSI MUNKATERÜLET

--------------------------------------------------

V. MELLÉKLET

MINTA

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------