17.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 130/1

(1)

Az irányelv 10a. cikke előírja, hogy a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozóan a Közösség egészében alkalmazandó, teljes mértékben harmonizált végrehajtási intézkedéseknek lehetőség szerint előzetes referenciaértékeket kell meghatározniuk annak biztosítására, hogy az ingyenes kiosztás módja ösztönözze az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentését és az energiafelhasználás tekintetében hatékony műszaki megoldásokat, figyelembe véve a leghatékonyabb műszaki megoldásokat, a helyettesítő megoldásokat, az alternatív termelési folyamatokat, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, a hulladékgázokból való hatékony energia-visszanyerést, a biomassza-használatot, valamint a CO2 leválasztását és tárolását, amennyiben ehhez rendelkezésre állnak létesítmények, továbbá hogy az intézkedések ne ösztönözzenek a kibocsátás növelésére. A kiosztandó mennyiségeket a piac megfelelő működése érdekében a kereskedési időszak kezdete előtt rögzíteni kell.

(2)

Az egyes ágazatokra vonatkozó előzetes referenciaértékek meghatározására szolgáló elvek rögzítése során a kiindulópontot az ágazat vagy alágazat uniós létesítményei leghatékonyabb 10 %-ának 2007–2008 közötti átlagteljesítménye adja. A referenciaértékeket elviekben a termékek – és nem a ráfordítások – alapján kell kiszámítani, az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésének és az energiahatékonysági megtakarításnak az érintett ágazat vagy alágazat termelési folyamata során való maximalizálása érdekében.

(3)

A referenciaértékek meghatározása érdekében a Bizottság konzultált az érintett érdekelt felekkel, köztük az érintett ágazatokkal és alágazatokkal. A referenciaértékek meghatározásához szükséges információkat, valamint a létesítménynek a termelésre, a kibocsátásokra és az energiafelhasználásra vonatkozó adatait 2009 februárjáig gyűjtötték az iparszövetségektől, a tagállamoktól, nyilvános és kereskedelmi forgalomban elérhető forrásokból, illetve a létesítmények részvételét kérő felmérés segítségével.

(4)

A Bizottság lehetőség szerint referenciaértékeket alakított ki a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységek során előállított termékek, valamint a létesítmények közötti áruforgalomban lévő köztes termékek esetében. Elviekben minden termékhez meg kell határozni egy referenciaértéket. Amennyiben egy termék egy másik termék közvetlen helyettesítő terméke, mindkét termékre azonos referenciaértéknek és kapcsolódó termékmeghatározásnak kell vonatkoznia.

(5)

A Bizottság – a termelési eljárások összetettségére való tekintettel – úgy vélte, hogy valamely termék referenciaértéke akkor határozható meg, ha rendelkezésre állnak azok a termékmeghatározások és -besorolások, amelyek lehetővé teszik a termelési adatok hitelesítését és a termék-referenciaértéknek a kibocsátási egységek kiosztásának célját szolgáló, Unió-szerte egységes alkalmazását. Földrajzi alapon, a felhasznált technológiák, nyersanyagok vagy tüzelőanyagok alapján nem történt különbségtétel, annak érdekében, hogy az Unió gazdaságában ne torzuljanak a szén-dioxid-hatékonysági komparatív előnyök, és hogy fokozódjon a kibocsátási egységek átmeneti ingyenes kiosztásának harmonizációja.

(6)

A referenciaértékeknek ki kell terjedniük valamennyi, termeléssel kapcsolatos közvetlen kibocsátásra, beleértve a termeléshez felhasznált mérhető hő termelésével kapcsolatos kibocsátást is, függetlenül attól, hogy a mérhető hőt a helyszínen vagy más létesítményben termelték-e. A referenciaértékek meghatározásának nem képezték alapját a villamosenergia-termeléssel és a mérhető hő exportjával kapcsolatos kibocsátások, beleértve az exoterm folyamatok esetében alternatív hő- vagy villamosenergia-termeléssel elkerült kibocsátást, illetve a közvetlen kibocsátással nem járó villamosenergia-termelést is. Amennyiben a mérhető hő exportjával kapcsolatos kibocsátás levonása nem volt lehetséges, e hő a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására nem volt jogosult.

(7)

Annak biztosítása érdekében, hogy a referenciaértékek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez vezessenek azon termelési folyamatok esetében, amelyekben a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására jogosult közvetlen kibocsátások, illetve a villamosenergia-termelésből származó, a 2003/87/EK irányelv alapján ingyenes kiosztásra nem jogosult közvetett kibocsátások egymással bizonyos mértékig kölcsönösen felcserélhetők, a referenciaértékek meghatározásakor figyelembe vették a villamosenergia-termeléssel kapcsolatos közvetett kibocsátásokat is tartalmazó összkibocsátást annak biztosítása érdekében, hogy a tüzelőanyag- és villamosenergia-intenzív létesítmények egyenlő versenyfeltételekkel rendelkezzenek. A kibocsátási egységeknek az érintett referenciaértékek alapján történő ingyenes kiosztásához az összkibocsátásból csak a közvetlen kibocsátásokra eső részt kell figyelembe venni annak érdekében, hogy a villamos energiával kapcsolatos kibocsátások tekintetében elkerülhető legyen a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása.

(8)

A referenciaértékek meghatározásához a Bizottság az üvegházhatású gázok szempontjából 2007–2008-ban leghatékonyabb azon létesítmények 10 %-a ÜHG-teljesítményének számtani átlagát vette kiindulópontnak, amelyekről adatokat gyűjtöttek. Ezen túlmenően minden olyan ágazat esetében, amelyhez az I. mellékletben termék-referenciaérték szerepel, a Bizottság – a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (1) bekezdésével összhangban – a különböző forrásokból kapott kiegészítő információk alapján, illetve az európai és nemzetközi szinten leghatékonyabb műszaki megoldásokat és csökkentési potenciált elemző tanulmány alapján elemezte, hogy e kiindulópontok elegendő mértékben tükrözik-e a leghatékonyabb műszaki megoldásokat, helyettesítő megoldásokat, alternatív termelési folyamatokat, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést, a hulladékgázokból való hatékony energia-visszanyerést, a biomassza-használatot, valamint a szén-dioxid leválasztását és tárolását, amennyiben ehhez rendelkezésre állnak létesítmények. A referenciaértékek meghatározásához felhasznált adatokat a források széles köréből merítették annak érdekében, hogy az elemzés a 2007-ben és 2008-ban referenciaértékkel rendelkező terméket előállító lehető legtöbb létesítményre kiterjedjen. Először is a referenciaértékkel rendelkező termékeket előállító, a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe tartozó létesítmények ÜHG-teljesítményével kapcsolatos adatokat a vonatkozó európai ágazati szövetségek által vagy nevében gyűjtötték, meghatározott szabályok, az ún. ágazati szabálykönyvek alapján. E szabálykönyvekhez hivatkozási alapként a Bizottság iránymutatást biztosított az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere referenciaérték-adatainak minőségi és hitelesítési kritériumairól. Másodszor, az európai ágazati szövetségek általi adatgyűjtés kiegészítéseképpen az Európai Bizottság nevében tanácsadók gyűjtöttek adatokat az iparág adatai között nem szereplő létesítményektől, valamint a tagállamok illetékes hatóságai is rendelkezésre bocsátottak adatokat és elemzéseket.

(9)

Annak biztosítása érdekében, hogy a referenciaértékek helyes és szabályszerű adatokon alapuljanak, a Bizottság tanácsadók bevonásával alaposan ellenőrizte az ágazati szabálykönyvek megfelelőségét, valamint az adatokból származtatott kiindulási értékek hitelességét. A minőségről és hitelesítésről szóló iránymutatásban foglaltaknak megfelelően az adatokat a szükséges mértékben független hitelesítők ellenőrizték.

(10)

Amennyiben egy létesítményben több terméket gyártanak, és nem tekintették megvalósíthatónak, hogy az egyes termékekhez kibocsátást rendeljenek, az adatgyűjtés csak az egyetlen terméket gyártó létesítményekre terjedt ki, és csak azokat vonta be a referenciaérték-meghatározásba. Ez vonatkozik a következő termékek referenciaértékére: mész, dolomitmész, színtelen üvegből készült palackok és tégelyek, színes üvegből készült palackok és tégelyek, burkolótégla, padlóburkoló, porlasztott por, nem bevont finompapír, tissue papír, testliner és hullám alappapír, nem bevont és bevont karton. Az eredmények szignifikanciájának növelése és hitelességének ellenőrzése érdekében a leghatékonyabb létesítmények 10 %-a átlagteljesítményének értékeit összevetették a leghatékonyabb műszaki megoldásokról szóló szakirodalmi adatokkal.

(11)

Amennyiben nem álltak rendelkezésre adatok vagy a referenciaérték-meghatározás módszertanával összhangban gyűjtött adatok, az aktuális kibocsátási és felhasználási szintekre, továbbá a leghatékonyabb műszaki megoldásokra vonatkozó, elsősorban – a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 2008. január 15-i 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (2) összhangban létrehozott – az elérhető legjobb technikákról szóló referenciadokumentumokból (BREF) származó információkat felhasználva vezették le a referenciaértékeket. A hulladékgázok kezelésével, a hőexporttal és a villamosenergia-termeléssel kapcsolatos adatok hiánya miatt különösen a koksz és a forró fém termék-referenciaértékeit származtatták a közvetlen és közvetett kibocsátások kiszámításából, a vonatkozó BREF energiaáramlással kapcsolatos releváns információi, illetve a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és jelentésére vonatkozó iránymutatások létrehozásáról szóló, 2007. július 18-i 2007/589/EK bizottsági határozatban (3) meghatározott alapértelmezett kibocsátási tényezők alapján. A szinterezett érc termék-referenciaértéke esetében az adatok a vonatkozó BREF energiaáramlással kapcsolatos releváns információi alapján, az ágazatbeli hulladékgáz-égetés figyelembevétele mellett helyesbítés tárgyát is képezték.

(12)

Ha nem lehetett termék-referenciaértéket levezetni, de keletkeznek a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására jogosult üvegházhatású gázok, a kibocsátási egységeket általános tartalék-referenciaértékek alapján kell kiosztani. Annak érdekében, hogy legalább az érintett termelési folyamatok egyes részei esetében maximalizálható legyen az ÜHG-kibocsátások csökkentése és az energiatakarékosság, három tartalék-referenciaértéket állítottak hierarchikus sorrendbe. A hő-referenciaérték azon hőfogyasztási folyamatoknál alkalmazandó, ahol mérhető hővezetőt használnak. A tüzelőanyag-referenciaértéket ott kell alkalmazni, ahol nem mérhető hőt használnak fel. A hő- és tüzelőanyag-referenciaértékek levezetése az átláthatóság és egyszerűség elve alapján történt, egy széles körben hozzáférhető, az ÜHG-hatékonyság szempontjából a második legjobbnak tekinthető tüzelőanyag referencia-hatékonyságának felhasználásával, energiahatékony műszaki megoldások figyelembevételével. A technológiai kibocsátások esetében a kibocsátási egységeket a múltbeli kibocsátások alapján kell kiosztani. Annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen kibocsátásoknál a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása elegendő ösztönzőt biztosítson az ÜHG-kibocsátás csökkentése, valamint a múltbeli kibocsátások alapján kiosztott technológiai kibocsátások, illetve valamely termék-referenciaérték rendszerhatárainak keretén belüli kibocsátások eltérő kezelésének elkerülése érdekében az ingyenes kibocsátási egységek számának meghatározásához az egyes létesítmények múltbeli tevékenységi szintjét egy 0,9700-es szorzótényezővel kell szorozni.

(13)

2013-tól a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke szerinti valamennyi ingyenes kiosztást e szabályokkal összhangban kell végrehajtani. A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (11) bekezdésében előírt átmeneti rendszer hatálybaléptetése érdekében – amelynek értelmében az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek számát a 2013-ban kiosztandó kibocsátási egységek mennyiségének 80 %-áról e mennyiség 30 %-ára kell csökkenteni 2020-ban, 2027-re pedig meg kell szűnnie az ingyenes kiosztásnak – a VI. mellékletben meghatározott szorzótényezők alkalmazandók. Amennyiben valamely ágazat vagy alágazat a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok és alágazatok listájának a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti meghatározásáról szóló, 2009. december 24-i 2010/2/EU bizottsági határozat (4) által meghatározott, a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatokat vagy alágazatokat felsoroló listában szerepel, e szorzótényezők nem alkalmazandók. Az e határozat szerinti kiosztásokat figyelembe fogják venni a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentős mértékben kitett ágazatok vagy alágazatok jövőbeli listájának meghatározásakor.

(14)

Az üzemeltetőktől való adatgyűjtés és a tagállamoknak kiosztandó kibocsátási egységek kiszámításának megkönnyítése érdekében – szükség esetén – valamennyi létesítményt létesítményrészekre kell felosztani. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kibocsátásokat helyesen rendeljék a vonatkozó létesítményrészhez, és hogy ne legyenek átfedések a létesítményrészek között.

(15)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az üzemeltetőktől gyűjtött és a kiosztás céljaira felhasznált adatok hiánytalanok, következetesek és a lehető legpontosabbak legyenek. Ezt független hitelesítőnek kell hitelesítenie annak biztosítása érdekében, hogy a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása szilárd és megbízható adatokon alapuljon. A kiosztásra vonatkozó szabályok összehangolt és következetes alkalmazásának elősegítése érdekében e határozatnak egyedi minimumkövetelményeket kell előírnia az adatgyűjtésre és -hitelesítésre vonatkozóan.

(16)

A meglévő létesítményeknek kiosztandó ingyenes kibocsátási egységek mennyiségének múltbeli termelési adatokon kell alapulnia. Annak biztosítása érdekében, hogy a referencia-időszak a lehető legnagyobb mértékben reprezentálja az ipari ciklusokat, hogy a megfelelő időszakot fedje le, amelyre vonatkozóan jó minőségű adatok állnak rendelkezésre, és hogy csökkentse az olyan különleges körülmények hatását, mint például a létesítmények ideiglenes bezárása, a múltbeli tevékenységi szinteket a 2005. január 1. és 2008. december 31. közötti időszak mediántermelésére vagy, amennyiben az magasabb volt, a 2009. január 1. és 2010. december 31. közötti időszak mediántermelésére alapozták. Ugyancsak célszerű figyelembe venni bármely jelentős kapacitásváltozást, amelyre a vonatkozó időszakban került sor. Az új belépőknél a tevékenységi szintek meghatározását ágazat- vagy létesítményspecifikus kapacitásfelhasználáson alapuló szabványos kapacitásfelhasználásra kell alapozni.

(17)

A tagállamok által összegyűjtött információknak elő kell segíteniük e határozatnak az illetékes hatóságok és a Bizottság általi alkalmazását.

(18)

A versenytorzulás elkerülése és annak biztosítása érdekében, hogy a szén-dioxid-piac rendben működjön, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az egyes létesítmények kiosztásának meghatározásakor kétszeres beszámításra vagy párhuzamos kiosztásra ne kerülhessen sor. E tekintetben a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az olyan esetekre, ahol a referenciaértékkel rendelkező terméket több létesítményben állítják elő, ahol ugyanazon létesítményben több referenciaértékkel rendelkező terméket állítanak elő, vagy a létesítmények határait átlépő kereskedelmi forgalomban lévő köztes termékek esetében.

(19)

Annak biztosítása érdekében, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer idővel valóban csökkentse a kibocsátásokat, a 2003/87/EK irányelv előírja, hogy a kibocsátási egységek mennyiségének Unió-szerte lineárisan kell csökkennie. Mivel a kibocsátási egységek éves maximális mennyiségének meghatározásakor az Unió-szerte kiosztandó mennyiség csökkenését veszik figyelembe – a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke (5) bekezdésének megfelelően – az e határozat alapján az olyan létesítményeknek kiosztott valamennyi ingyenes kibocsátási egységet, amelyekre a 10a. cikk (5) bekezdésében említett éves maximális összeg nem vonatkozik, ugyanolyan lineáris módon kell kiigazítani, mint a kibocsátási egységek Unió-szerte kiosztott mennyiségét, referenciaévnek 2013-at véve.

(20)

A villamosenergia-termelőnek és új belépőnek nem minősülő létesítményekre a 2013–2020 közötti időszak minden évében – a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésével összhangban – alkalmazandó egységes, ágazatközi korrekciós tényezőt a 2013–2020 közötti időszakban ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes teljes éves összege alapján kell meghatározni, amelyet e létesítmények esetében – ideértve az irányelv 27. cikkének értelmében kizárható létesítményeket is – e határozat alapján számítanak ki. Az időszak minden évében kiosztott kibocsátási egységek mennyiségét össze kell vetni a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésével összhangban kiszámított éves kibocsátásiegység-mennyiségekkel a villamosenergia-termelőnek vagy új belépőnek nem minősülő létesítmények esetében, figyelembe véve az említett irányelv 9. cikke alapján meghatározott éves közösségi összmennyiségből való vonatkozó részesedést, valamint az uniós rendszerbe csak 2013-tól felvett vonatkozó kibocsátási mennyiséget.

(21)

Amennyiben két vagy több létesítmény között mérhető hő van kereskedelmi forgalomban, a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának az egyik létesítmény hőfogyasztásán kell alapulnia, és figyelembe kell vennie a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatát. Így annak biztosítása érdekében, hogy az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek száma független legyen a hőellátási struktúrától, a kibocsátási egységeket a hőfogyasztó részére kell kiosztani.

(22)

Az uniós rendszerbe tartozó létesítmények ÜHG-teljesítményéről rendelkezésre álló adatok szignifikanciájának erősítése érdekében a szulfitcellulóz, a termomechanikai úton előállított cellulóz és a mechanikai úton előállított cellulóz, illetve a visszanyert papír termék-referenciaértékei a leghatékonyabb műszaki megoldásokkal kapcsolatos BREF-információkon alapulnak, amelyek az üzemindításhoz használt fosszilis tüzelőanyagok, fosszilis tüzelőanyagok (a szulfitcellulóz, a termomechanikai úton előállított cellulóz és a mechanikai úton előállított cellulóz esetében) és hőenergia (a visszanyert papír esetében) használatát tükrözik. Az újságpapír termék-referenciaértéke ugyancsak a leghatékonyabb technológiákon alapul, amelyek – szignifikáns referenciaérték levezetése érdekében – hőenergia használatát tükrözik.

(23)

Az egyes létesítmények esetében a referenciaértékek meghatározásához szükséges adatokban nem tükröződő további ÜHG-kibocsátás, különösen a metánkibocsátás figyelembevétele, illetve annak biztosítása érdekében, hogy a kibocsátási egységeknek a termék-referenciaértéken alapuló ingyenes kiosztása figyelembe vegye a folyamatok ÜHG-hatékonyságát és ne jelentsen ösztönzőt a kibocsátás növelésére, a létesítmények egyéni adatpontjai a salétromsav referenciaérték-görbéjén az e kibocsátások átlagára vonatkozóan az iparág által szolgáltatott információk és a BREF-ből származtatott információk alapján helyesbítés tárgyát képezték. A salétromsav termék-referenciaértéke tükrözi e kiigazítást.

(24)

A finomítók konfigurációja terén meglévő különbségek figyelembevétele érdekében a finomítóágazat termék-referenciaértékének a „CO2 súlyozott tonna” (a továbbiakban: CWT) megközelítésen kell alapulnia. Így az adott finomító egyetlen terméke a CWT, termelésének kiszámítása pedig meghatározott általános folyamategységek alapján történik, amelyek mindegyikét súlyozzák a nyers desztillációra vonatkozó kibocsátási szorzótényezővel, amelyet CWT-szorzótényezőnek neveznek, és az átlagos szintű energiahatékonyság melletti CO2-kibocsátási intenzitást reprezentálja, ugyanazon szabványos tüzelőanyag-típusra minden egyes égési folyamategység esetében és a folyamategység átlagos technológiai kibocsátása esetében. Ennek alapján a termék-referenciaérték meghatározására felhasznált adatpontok levezetése a tényleges kibocsátásoknak az egyes finomítók összes CWT-értékével való összevetéssel történik. A kibocsátási egységeknek a finomítók számára történő ingyenes kiosztása tehát helyesbítés tárgyát képezi, hogy a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (1) bekezdésével való összhang érdekében kizárják a villamosenergia-felhasználást és -termelést.

(25)

Mivel igen változatos termékminőségeket lehet elérni, a mész és a dolomitmész termék-referenciaértékei a kalcium-oxid és a magnézium-oxid tekintetében szabványos összetételre vonatkoznak. Az e szabványos termékek előállítására specifikus, égetésből származó kibocsátásra vonatkozó adatok felhasználása a 2007/589/EK határozat alapján történik.

(26)

Míg több termék-referenciaérték, így például az ammóniára és nyers szódára vonatkozó referenciaértékek is azt feltételezik, hogy a gyártási folyamatokból származó valamennyi CO2-t a légkörbe bocsátják ki, a kibocsátásokat nyomon kell követni és be kell jelenteni – a 2003/87/EK irányelv 14. cikkének (1) bekezdése értelmében 2011. december 31-ig elfogadásra kerülő – az I. mellékletben felsorolt tevékenységekből származó kibocsátások nyomon követéséről és bejelentéséről szóló rendelettel összhangban, feltételezve, hogy az említett gyártási folyamatok során keletkezett összes CO2-t a légkörbe bocsátják ki, függetlenül attól, hogy a CO2 egyéb vegyi gyártási folyamatok alapanyagaként elviekben felhasználható-e.

(27)

A gőzzel végzett krakkolás referenciaértéke nem terjed ki azokra az úgynevezett pótlólagosan betáplált értékes vegyi anyagokra, amelyeket nem a főfolyamat során állítanak elő, illetve a kapcsolódó kibocsátásokra, adott esetben azonban figyelembe kell venni a pótlólagosan betáplált anyagokat a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásához, fajlagos kibocsátási tényezők alkalmazásával.

(28)

Annak biztosítása érdekében, hogy a finomítókban, illetve vegyi üzemekben egyenlő versenyfeltételek legyenek aromás vegyületek előállításához, az aromás vegyületek esetében a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának a CWT-megközelítésen kell alapulnia és a finomítók termék-referenciaértékét kell alkalmazni.

(29)

Tekintettel arra, hogy a vinil-klorid monomer előállítása során bizonyos mértékben hidrogént használnak a hagyományos tüzelőanyagok – például földgáz – helyettesítésére, ezáltal csökkentve az égetési folyamat közvetlen kibocsátását, ugyanakkor tekintettel arra, hogy a hidrogén nyersanyagként való használata ÜHG-összhatékonyság szempontjából kedvezőbb, a vinil-klorid monomer referenciaértékét úgy kell tekinteni, mintha nem hidrogént, hanem földgázt használnának tüzelőanyagként.

(30)

Annak biztosítása érdekében, hogy a finomítókban, illetve vegyi üzemekben egyenlő versenyfeltételek legyenek hidrogén és szintetikus gáz előállításához, e termékek referenciaértékének a CWT-megközelítésen és a finomítók referenciaértékén kell alapulnia. Mindkét termék-referenciaérték egy meghatározott hidrogén-térfogat-koncentrációra vonatkozik.

(31)

Mivel 2013-tól az energiaágazatra teljes körű árverési szabálynak kell vonatkoznia, figyelembe véve az ágazat azon képességét, hogy a magasabb szén-dioxid-árak költségeit továbbhárítsa, valamint azt, hogy a villamosenergia-termelés kapcsán ingyenesen nem osztható ki kibocsátási egység – kivéve a villamosenergia-termelés korszerűsítéséhez és a hulladékgázokból előállított villamos energiához kapcsolódó átmeneti ingyenes kiosztást –, e határozat nem terjedhet ki a villamos energia termeléséhez vagy fogyasztásához kapcsolódó kibocsátási egységek ingyenes kiosztására. Mindazonáltal a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (6) bekezdése szerint a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának jelentősen kitettnek tekintett ágazatok vagy alágazatok számára az állami támogatásokra alkalmazandó és az e területen a Bizottság által a jövőben elfogadandó szabályokkal összeegyeztethető pénzügyi intézkedéseket fogadhatnak el a tagállamok e költségek kompenzálása érdekében.

(32)

Ugyancsak helyénvaló, hogy a termék-referenciaértékek figyelembe vegyék a hulladékgázokból való hatékony energia-visszanyerést és a felhasználásukhoz kapcsolódó kibocsátásokat. Ennek érdekében azon termékek referenciaértékeinek meghatározásánál, amelyek előállítása hulladékgázokat keletkeztet, a hulladékgázok szén-dioxid-tartalmát nagymértékben figyelembe vették. Amennyiben a hulladékgázokat a termelési folyamatból a vonatkozó termék-referenciaérték rendszerhatárain kívülre exportálják és hőtermelés céljából az I. mellékletben meghatározott, referenciaértékkel rendelkező folyamat rendszerhatárain kívül elégetik, a kapcsolódó kibocsátásokat úgy kell figyelembe venni, hogy a hő- vagy tüzelőanyag-referenciaérték alapján további kibocsátási egységeket osztanak ki. Azon általános elv fényében, miszerint bármely villamosenergia-termeléssel kapcsolatban nem oszthatók ki ingyenesen kibocsátási egységek, nehogy szükségtelenül torzuljon a verseny az ipari létesítményeknek szolgáltatott villamos energia piacain, és figyelembe véve a villamos energia árában foglalt szén-dioxid-árakat, helyénvaló, hogy amennyiben a hulladékgázokat a termelési folyamatból a vonatkozó termék-referenciaérték rendszerhatárain kívülre exportálják, és villamos energia termelése céljából elégetik, a vonatkozó termék-referenciaértékbe beszámított hulladékgáz széngáztartalmán túl ne osszanak ki kibocsátási egységeket.

(33)

A termék-referenciaértékek figyelembe veszik a hulladékgázoknak az egy adott termék előállításához kapcsolódó fáklyázásából származó múltbeli kibocsátásait is, és a biztonsági fáklyázáshoz felhasznált tüzelőanyagot e fáklyák kötelező jellegének figyelembevétele érdekében nem mérhető hő termeléséhez felhasznált tüzelőanyagnak kell tekinteni.

(34)

Jelentős beruházási erőfeszítésekre van szükség az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és a gazdaságok szén-dioxid-intenzitásának csökkentéséhez. E határozatot ennélfogva olyan módon kell alkalmazni, hogy minden egyes ágazatban és alágazatban támogassa a tiszta technológiákba való beruházást. A 2003/87/EK irányelvvel összhangban a jövőben más politikák és intézkedések is hozzájárulhatnak e célhoz, és ösztönözhetik a kibocsátási egységek hatékony felhasználását arra, hogy nagyobb energiahatékonyságú technológiákba történő jelentős beruházásokat érjenek el. Nevezetesen, amennyiben a valamennyi meglévő létesítménynek ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek e határozattal összhangban meghatározott végleges éves összege jelentősen a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (5) bekezdésében említett éves maximális kibocsátásiegység-mennyiségek alá csökken, akkor – a 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (1) bekezdésével összhangban – e határozat módosítása ösztönzőket biztosíthat az ÜHG-kibocsátások további csökkentésére, az ÜHG-kibocsátásokat tovább csökkentő innovatív technológiák alkalmazására képes létesítményeknek történő kibocsátásiegység-kiosztással.

(35)

A 2003/87/EK irányelv 10a. cikkének (7) bekezdésében előírt, az új belépők részére elkülönített tartalékhoz való hozzáférést biztosító jelentős kapacitásbővítésekbe való beruházásoknak egyértelműnek kell lenniük, és bizonyos nagyságrendet el kell érniük, az új belépők számára létrehozott kibocsátásiegység-tartalék korai kimerülésének, a verseny torzulásának, minden szükségtelen adminisztratív tehernek az elkerülése, valamint a létesítményekkel szembeni, tagállamokon belüli egyenlő bánásmód biztosítása érdekében. Ezért helyénvaló a jelentős kapacitásváltozás küszöbét az intézmény beépített kapacitásának 10 %-ában meghatározni, és előírni, hogy a beépített kapacitásban bekövetkező változásnak jelentősen magasabb vagy alacsonyabb tevékenységi szintet kell eredményeznie az érintett létesítménynél. Az említett küszöb elérésének értékelésekor azonban figyelembe kell venni a növekményes kapacitásbővítéseket, illetve -csökkentéseket.

(36)

Mivel az új belépők számára fenntartott kibocsátási egységek száma korlátozott, ha jelentős mennyiségű kibocsátási egység kiosztására kerül sor, indokolt felmérni, hogy továbbra is garantált-e a tartalékalapban fennmaradó kibocsátási egységekhez való igazságos és méltányos hozzáférés. A felmérés következtetéseinek fényében szükség lehet várólistás rendszer lehetőségének biztosítására. Az ilyen rendszerek kialakításakor és meghatározásakor figyelembe kell venni az egyes tagállamok eltérő engedélyezési gyakorlatát, elejét kell venni a visszaéléseknek, és nem szabad ösztönzést adni a kibocsátási egységek indokolatlanul hosszú ideig való tartalékolására.

(37)

Annak biztosítása érdekében, hogy ne osszanak ki ingyenesen kibocsátási egységet már nem működő létesítménynek, e határozatnak elő kell írnia olyan intézkedéseket, amelyek meghatározzák az ilyen létesítményeket, és megtiltják a kibocsátási egységek kiosztását, kivéve, ha megállapítható, hogy a létesítmény meghatározott és ésszerű időn belül ismét működni fog.

(38)

A működését részben beszüntető létesítménynek kiosztandó kibocsátási egységek mennyiségének kiigazítása érdekében a csökkentett tevékenységi szint és a kezdeti tevékenységi szint összevetésével egyedi küszöbértékek meghatározására került sor. A kiosztandó kibocsátási egységek mennyiségét tehát megfelelően ki kell igazítani azt az évet követő évben, amikor a létesítmény részlegesen beszüntette működését. Amennyiben a szóban forgó létesítmény ismét a küszöbértékeket meghaladó tevékenységi szintet ér el, a kiosztandó kibocsátási egységek kezdeti mennyiségét – a létesítmény működési szintjének függvényében – részben vagy teljesen vissza kell állítani.

(39)

Adott esetben figyelembe lett véve a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében szereplő értelmezési iránymutatás.

(40)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az éghajlatváltozással foglalkozó bizottság véleményével,

a)

„meglévő létesítmény”: a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt egy vagy több tevékenységet, vagy az irányelv 24. cikkével összhangban az uniós rendszerbe először felvett tevékenységet végző bármely olyan létesítmény, amely:

b)

„létesítményrész termék-referenciaértéke”: olyan termék előállításához kapcsolódó ráfordítás, teljesítmény és a megfelelő kibocsátás, amelyhez az I. mellékletben referenciaértéket határoztak meg;

c)

„hő-referenciaérték szerinti létesítményrész”: a létesítményrész termék-referenciaértékével le nem írható olyan ráfordítás, teljesítmény és a megfelelő kibocsátás, amely

d)

„tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész”: a létesítményrész termék-referenciaértékével le nem írható olyan ráfordítás, teljesítmény és a megfelelő kibocsátás, amely termékek előállítása vagy – a villamos energia előállítását kivéve – mechanikai energia termelése, hőtermelés vagy hűtési szolgáltatások céljából elfogyasztott, de nem villamosenergia-ellátási célú, nem mérhető hő tüzelőanyag-égetéssel, azon belül akár biztonsági fáklyázással történő termeléséhez kapcsolódik;

e)

„mérhető hő”: azonosítható csővezetéken vagy vezetéken, hővezető közeg – például különösen gőz, forró levegő, víz, olaj, folyékony fémek és sók – használatával szállított nettó hőáram, amelynek mérésére hőmennyiségmérő van vagy lehet üzembe helyezve;

f)

„hőmennyiségmérő”: a 2004/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) MI-004. mellékletének értelmében vett hőmennyiségmérő, vagy egyéb olyan készülék, amely áramlási mennyiség és hőmérséklet alapján mérni és rögzíteni tudja a termelt hőenergia mennyiségét;

g)

„nem mérhető hő”: a mérhető hőtől eltérő valamennyi hő;

h)

„technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész”: a szén-dioxid kivételével a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt üvegházhatású gázok kibocsátása, amely az I. mellékletben felsorolt termék-referenciaérték rendszerhatárain kívül történik, vagy olyan szén-dioxid-kibocsátás, amelyre az I. mellékletben felsorolt termék-referenciaérték rendszerhatárain kívül, mérhető vagy nem mérhető hő, valamint villamos energia előállítása céljából az alábbi tevékenységek eredményeképpen termelt tökéletlenül oxidálódott szén égetéséből eredő kibocsátás nyomán keletkező alábbi kibocsátások és tevékenységek eredményeképpen kerül sor, azzal a feltétellel, hogy levonásra kerül az a kibocsátás, amely az elégetett tökéletlenül oxidálódott szén technológiailag felhasználható energiatartalmával egyenértékű mennyiségű földgáz égetéséből adódott volna:

i)

„jelentős kapacitásbővítés”: a létesítményrész kezdeti beépített kapacitásának jelentős növelése, melynek során az alábbiak mindegyike teljesül:

j)

„jelentős kapacitáscsökkentés”: a létesítményrész kezdeti beépített kapacitásának és tevékenységi szintjének – a jelentős kapacitásbővítésnek tekintett nagyságrenddel megegyező mértékű – jelentős csökkentése egy vagy több pontosan beazonosítható fizikai változás eredményeképpen;

k)

„jelentős kapacitásváltozás”: jelentős kapacitásbővítés vagy jelentős kapacitáscsökkentés;

l)

„hozzáadott kapacitás”: a létesítményrésznek a kezdeti beépített kapacitása és a jelentős kapacitásbővítést követő beépített kapacitása közötti különbség, amelynek meghatározásához a megváltozott működés kezdetét követő első hat hónapos időszak két legnagyobb havi volumenének átlagát kell alapul venni;

m)

„csökkentett kapacitás”: a létesítményrésznek a kezdeti beépített kapacitása és a jelentős kapacitáscsökkentést követő beépített kapacitása közötti különbség, amelynek meghatározásához a megváltozott működés kezdetét követő első hat hónapos időszak két legnagyobb havi volumenének átlagát kell alapul venni;

n)

„üzemszerű működés kezdete”: egy folyamatos 90 napos időszak hitelesített és jóváhagyott első napja, vagy – amenynyiben az érintett ágazat szokásos termelési ciklusa nem tesz szükségessé folyamatos működést – egy ágazatspecifikus termelési ciklusokra felosztott 90 napos időszak első napja, amelynek során a létesítmény rendeltetése szerinti teljes kapacitásának legalább 40 %-án üzemel, adott esetben figyelembe véve sajátos működési körülményeit;

o)

„megváltozott működés kezdete”: egy folyamatos 90 napos időszak hitelesített és jóváhagyott első napja, vagy – amenynyiben az érintett ágazat szokásos termelési ciklusa nem tesz szükségessé folyamatos működést – egy ágazatspecifikus termelési ciklusokra felosztott 90 napos időszak első napja, amelynek során a módosított létesítményrész rendeltetése szerinti teljes kapacitásának legalább 40 %-án üzemel, adott esetben figyelembe véve sajátos működési körülményeit;

p)

„biztonsági fáklyázás”: őrlánghoz szükséges tüzelőanyagok és rendkívül ingadozó mennyiségű, technológiai vagy visszamaradt gázok légköri zavaroknak kitett egységben történő elégetése, amelyet a vonatkozó engedélyek biztonsági okokból kifejezetten előírnak a létesítmény számára;

q)

„magánháztartás”: egyazon lakóhelyen élők egysége, akik önállóan vagy csoportosan gondoskodnak mérhető hőellátást biztosító megoldásról;

r)

„hitelesítő”: olyan illetékes, független személy vagy hitelesítő testület, aki vagy amely a hitelesítési eljárás lebonyolításáért és az azzal kapcsolatos jelentéstételért felel, a 2003/87/EK irányelv V. melléklete értelmében a tagállamok által meghatározott részletes követelményekkel összhangban;

s)

„kellő bizonyosság”: nagyfokú, de nem abszolút bizonyosság, amely kifejezetten érvényre jut a hitelesítői véleményben arra vonatkozóan, hogy az ellenőrzésnek alávetett adatok lényegi valótlanságoktól mentesek;

t)

„a bizonyosság szintje”: annak mértéke, hogy a hitelesítő állásfoglalásában mennyire tartja bizonyítottnak, hogy egy létesítmény által benyújtott adatok lényegi valótlanságoktól mentesek vagy sem;

u)

„lényegi valótlanság” a benyújtott adatokban talált jelentős tévedés (kihagyás, félrevezetés és hiba, a megengedhető mértékű bizonytalanságot nem számítva), amely a hitelesítő szakmai megítélése szerint befolyásolhatja az illetékes hatóság későbbi adatértelmezését a kibocsátási egységek kiosztásával kapcsolatos számítások elkészítésekor.

a)

termék-referenciaérték szerinti létesítményrész;

b)

hő-referenciaérték szerinti létesítményrész;

c)

tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrész;

d)

technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész.

a)

a kezdeti beépített kapacitás elvben a 2005. január 1. és 2008. december 31. közötti időszakban mért két legmagasabb havi termelési mennyiség átlaga, abból kiindulva, hogy az adott létesítményrész ezzel a terheléssel működött a hónap 720 órájában, az év 12 hónapjában;

b)

amennyiben a kezdeti beépített kapacitás nem határozható meg az a) pont szerint, egy hitelesítő felügyelete mellett a létesítményrész kapacitásának kísérleti hitelesítésére kerül sor annak biztosítása érdekében, hogy az alkalmazott paraméterek jellemzőek legyenek az érintett ágazatra, és hogy a kísérleti hitelesítés eredményei reprezentatívak legyenek.

a)

ahol ugyanazon a gyártósoron egymás után különböző termékeket állítanak elő, a ráfordításokat, a teljesítményt és a kapcsolódó kibocsátásokat sorrendben kell hozzárendelni az egyes létesítményrészekhez, azok éves használati ideje alapján;

b)

amennyiben a ráfordításokat, a teljesítményt és a kapcsolódó kibocsátásokat nem lehetséges az a) pont szerint hozzárendelni, az egyes előállított termékek tömege vagy térfogata alapján, a szerepet játszó kémiai reakciók szabad reakcióentalpiáinak aránya alapján tett becslésekből, vagy tudományosan megalapozott módszertanra épülő, e célra alkalmas egyéb elosztási kulcs használatával kell ezt megtenni.

a)

e határozat rendelkezéseivel, továbbá a vonatkozó szabványokkal és útmutatással;

b)

a hitelesítésnek alávetett tevékenységekkel kapcsolatos jogalkotási, szabályozási és közigazgatási követelményekkel;

c)

a létesítmény egyes kibocsátási paramétereivel vagy forrásával kapcsolatos információk keletkezésével, különös tekintettel az adatok gyűjtésével, mérésével, számításával és bejelentésével kapcsolatos információkra.

a)

a hitelesítő a hitelesítést kritikus szakmai hozzáállással tervezte meg és végezte el, szem előtt tartva, hogy lehetnek olyan körülmények, amelyek miatt a benyújtott adatokban lényegi valótlanságok szerepelhetnek;

b)

a hitelesítő csak akkor hitelesítette a bejelentett paramétereket, ha ezt nagyfokú bizonyossággal tudta megtenni. A nagyfokú bizonyosság eléréséhez az üzemeltetőnek bizonyítania kell, hogy

c)

a hitelesítő a hitelesítési eljárást a létesítményben folytatott valamennyi vonatkozó tevékenység stratégiai elemzésével kezdte, és rálátással rendelkezik az összes tevékenységre és azoknak a kiosztásra gyakorolt hatására;

d)

a hitelesítő figyelembe vette az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedélyben vagy más vonatkozó környezetvédelmi engedélyekben (például a 2008/1/EK irányelv szerinti engedélyben) feltüntetett információkat, különösen a létesítményrészek kezdeti beépített kapacitásának felmérésekor;

e)

a hitelesítő elemezte az üzemeltető tevékenységének összetettségéből adódó és a kiosztási paraméterekkel összefüggő ellenőrzési kockázatokat, amelyek lényegi valótlanságokhoz vezethetnek, és ezen kockázatelemzés alapján dolgozta ki hitelesítési tervét;

f)

a hitelesítő adott esetben helyszíni bejárást végzett, hogy megtekintse a mérőműszerek és -rendszerek működését, szóbeli adatgyűjtést folytasson és elegendő információt és bizonyítékot gyűjtsön. Ha a hitelesítő nem ítélte célravezetőnek a helyszíni bejárás lefolytatását, ezt teljes egészében meg kell tudnia indokolni a megfelelő hatóság számára;

g)

a hitelesítő a hitelesítési tervet úgy hajtotta végre, hogy a meghatározott mintavételi módszerekkel, helyszíni szemlékkel, dokumentumok tanulmányozásával, analitikai eljárásokkal és adatvizsgálati eljárásokkal olyan adatokat gyűjtött – ideértve minden lényeges kiegészítő információt is – amelyek a hitelesítő szakvélemény alapjául fognak szolgálni;

h)

a hitelesítő felkérte az üzemeltetőt, hogy adja meg az esetleg hiányzó adatokat, illetve töltse ki az auditnapló esetleg hiányos részeit, adjon magyarázatot a kibocsátási adatok eltéréseire, vizsgálja felül a számításait vagy helyesbítse a jelentésben megadott adatokat;

i)

a hitelesítő elkészítette a belső hitelesítő jelentést. A hitelesítő jelentés rögzíti azokat az információkat, amelyek igazolják, hogy a stratégiai elemzést, a kockázatelemzést és a hitelesítési tervet maradéktalanul végrehajtották, és elegendő információt szolgáltat a hitelesítő szakvélemények alátámasztására. A belső hitelesítő jelentésnek továbbá lehetővé kell tennie, hogy az illetékes hatóság és az akkreditációs testület adott esetben értékelhesse az auditot;

j)

a hitelesítő döntést hozott arról, hogy a bejelentett paraméterek tartalmaznak-e lényegi valótlanságokat, valamint arról, hogy vannak-e a belső hitelesítő jelentés megállapításain alapuló hitelesítő szakvélemény szempontjából releváns egyéb kérdések;

k)

a hitelesítő ismertette a hitelesítési módszertant, saját megállapításait és a hitelesítő szakvéleményt egy, az üzemeltetőnek címzett hitelesítő jelentésben, amelyet az üzemeltető a bejelentett paraméterekkel együtt benyújt az illetékes hatósághoz.

a)

egyértelműen bizonyított, hogy a létesítményt csak alkalmanként használják, különösen ha rendszeresen készenléti vagy tartalékkapacitásként, vagy rendszeresen szezonális rendszerben üzemeltetik;

b)

a létesítmény rendelkezik üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedéllyel, valamint a tagállam nemzeti jogrendjében a létesítmény üzemeltetéséhez előírt valamennyi egyéb engedéllyel;

c)

az üzemeltetés megkezdése rövid időn belül lehetséges és rendszeresen végeznek karbantartást.

a)

minden termék-referenciaérték szerinti létesítményrész esetében valamely adott évre ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves száma az e termék-referenciaérték I. mellékletben említett értéke és a termékkel kapcsolatos vonatkozó múltbeli tevékenységi szint szorzatának felel meg;

b)

valamint

a)

a létesítménynek és határainak azonosító adatai a CITL-jegyzékbeli azonosító kód alapján;

b)

a létesítmény minden egyes létesítményrészének azonosító adatai;

c)

az egyes termék-referenciaérték szerinti létesítményrészek kezdeti beépített kapacitása, valamint az érintett termék éves gyártási mennyisége a 2005. január 1. és 2008. december 31. közötti időszakban;

d)

az egyes létesítmények és létesítményrészek esetében arra vonatkozó információ, hogy a 2010/2/EU határozatban meghatározott CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának általános megítélés szerint jelentős mértékben kitett ágazatnak vagy alágazatnak minősülnek-e;

e)

minden egyes létesítményrész esetében a 2013–2020 közötti időszakban az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeknek a 10. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott előzetes éves száma;

f)

a d) ponton túlmenően, a 2010/2/EU határozatban meghatározott, a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának általános megítélés szerint jelentős mértékben kitett ágazatokat vagy alágazatokat nem kiszolgáló létesítményrészek esetében a 2013–2020 közötti időszakban az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves száma – a 10. cikk (4) bekezdésével összhangban meghatározottak szerint – egyenlő összegekkel, a 2013-as mennyiség 80 %-áról 2020-ban 30 %-ra csökken;

g)

minden egyes létesítmény esetében a 2013–2020 közötti időszakban az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeknek a 10. cikk (6) bekezdésével összhangban meghatározott előzetes éves összmennyisége.

a)

minden olyan termék esetében, amelyhez az I. mellékletben említettek szerint termék-referenciaértéket határoztak meg, a termékhez kapcsolódó tevékenységi szint megegyezik az érintett létesítményben az adott termék előállításához tartozó, standard kapacitásfelhasználási tényezővel megszorzott kezdeti beépített kapacitással;

b)

a hőhöz kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint a létesítmény határain belül termékek előállítása vagy – a villamos energia előállítását kivéve – mechanikai energia termelése, hőtermelés vagy hűtési szolgáltatások céljából elfogyasztott, de nem villamosenergia-ellátási célú mérhető hő termeléséhez, illetve az uniós rendszerben részt vevő létesítménytől való behozatalához, illetve mindkettőhöz, valamint az uniós rendszeren kívüli létesítmény vagy egyéb entitás számára történő kivitelhez, de nem villamosenergia-termelés célú kivitelhez kapcsolódó kezdeti beépített kapacitás, valamint a vonatkozó kapacitásfelhasználási tényező szorzata;

c)

a tüzelőanyaghoz kapcsolódó tevékenységi szint az érintett létesítményben termékek előállítása vagy – a villamos energia előállítását kivéve – mechanikai energia termelése, hőtermelés vagy hűtési szolgáltatások, valamint biztonsági fáklyázás céljából felhasznált, de nem villamosenergia-ellátási célú nem mérhető hő termeléséhez elfogyasztott tüzelőanyaggal kapcsolatos kezdeti beépített kapacitás, valamint a vonatkozó kapacitásfelhasználási tényező szorzata;

d)

a technológiai kibocsátás szerinti tevékenységi szint a folyamategység technológiai kibocsátásainak előállításához tartozó kezdeti beépített kapacitásnak és a vonatkozó kapacitásfelhasználási tényezőnek a szorzata.

a)

minden egyes termék-referenciaérték szerinti létesítményrész esetében valamely adott évre ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves száma az e termék-referenciaérték és a termékkel kapcsolatos tevékenységi szint szorzatának felel meg;

b)

az egyes hő-referenciaérték szerinti létesítményrészek esetében az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves száma az e mérhető hőre vonatkozóan az I. mellékletben említett hő-referenciaérték és a hővel kapcsolatos tevékenységi szint szorzatának felel meg;

c)

az egyes tüzelőanyag-referenciaérték szerinti létesítményrészek esetében az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves száma az I. mellékletben említett tüzelőanyag-referenciaérték és a tüzelőanyaggal kapcsolatos tevékenységi szint szorzatának felel meg;

d)

az egyes technológiai kibocsátások szerinti létesítményrészek esetében a kibocsátási egységek valamely adott évre ingyenesen kiosztott előzetes éves száma a folyamathoz kapcsolódó tevékenységi szint 0,9700-tel megszorzott értékének felel meg.

a)

lejárt az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedély, a 2008/1/EK irányelv szerint hatályos engedély, vagy bármely egyéb, vonatkozó környezetvédelmi engedély;

b)

az a) pontban említett engedélyeket visszavonták;

c)

a létesítmény üzemeltetése műszakilag nem lehetséges;

d)

a létesítmény nem üzemel, de korábban üzemelt, és az üzemeltetés újraindítása műszakilag nem lehetséges;

e)

a létesítmény nem üzemel, de korábban üzemelt és az üzemeltető nem tudja megállapítani, hogy a létesítmény legkésőbb hat hónappal a működés beszüntetését követően újra üzemelni fog. A tagállamok ezt az időszakot legfeljebb 18 hónappal meghosszabbíthatják, ha az üzemeltető igazolni tudja, hogy a létesítmény hat hónapon belül nem tudja folytatni működését olyan kivételes és előre nem látható körülmények miatt, amelyeket a legteljesebb gondosság mellett sem lehetett volna elkerülni, és amelyek kívül esnek az érintett létesítmény üzemeltetőjének hatáskörén, különösen természeti katasztrófák, háború, háborús fenyegetés, terrorcselekmények, forradalom, lázadás, szabotázs vagy vandalizmus előfordulásakor.

a)

az üzemeltető rendelkezik az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó engedéllyel és valamennyi más vonatkozó engedéllyel;

b)

az üzemeltetés megindítása a létesítményen végzett fizikai változtatások nélkül műszakilag lehetséges;

c)

rendszeresen végeznek karbantartást.

Amennyiben az (1) bekezdésben említett létesítményrész tevékenységi szintje a kezdeti tevékenységi szinthez képest 50–75 %-kal csökken, a létesítményrész csak az eredetileg kiosztott kibocsátási egységek felét kapja.

Amennyiben az (1) bekezdésben említett létesítményrész tevékenységi szintje a kezdeti tevékenységi szinthez képest 75–90 %-kal csökken, a létesítményrész csak az eredetileg kiosztott kibocsátási egységek 25 %-át kapja.

Amennyiben az (1) bekezdésben említett létesítményrész tevékenységi szintje a kezdeti tevékenységi szinthez képest legalább 90 %-kal csökken, az érintett létesítményrész számára nem osztanak ki ingyenesen kibocsátási egységeket.