Keywords
Summary

Keywords

1. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Az intézmények mérlegelési jogköre

2. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet

(384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (3), (6), (8) és (18) bekezdés)

3. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár

(384/96 tanácsi rendelet, 6. pont, (2), (8), (16) és (18) bekezdés)

4. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – A védelemhez való jog tiszteletben tartása

(384/96 tanácsi rendelet, 20. cikk)

5. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – A Bizottság mérlegelési jogköre

(384/96 tanácsi rendelet, 6. cikk, (2) bekezdés)

Summary

1. A kereskedelempolitikai védintézkedések terén a közösségi intézmények az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettsége okán széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek.

Ebből következik, hogy a közösségi bíróságnak arra kell korlátoznia az intézmények értékelése tekintetében végzett felülvizsgálatát, hogy az eljárási szabályokat betartották‑e, hogy a vitatott módszerválasztást megalapozó tényeket helyesen állapították‑e meg, valamint hogy nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények értékelésében, illetve hogy nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés.

(vö. 61–62. pont)

2. Ha a közösségi intézmények ilyen széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek is, a közösségi jog által a közigazgatási eljárásokban biztosított garanciák tiszteletben tartása még nagyobb jelentősséggel bír. E garanciák közé tartozik különösen a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége, hogy gondosan és részrehajlás nélkül megvizsgálja az adott ügy minden lényeges elemét, az érdekelt joga, hogy álláspontját ismertesse, valamint hogy megfelelő indokolást kapjon a határozathoz.

Ebben az összefüggésben, ha a kereskedelempolitikai védintézkedések, és különösen a dömpingellenes intézkedések területén a közösségi bíróság nem is avatkozhat be a közösségi hatóságok számára fenntartott értékelésbe, az ő feladata meggyőződni arról, hogy az intézmények figyelembe vettek‑e minden lényeges körülményt, és az ügy iratainak minden elemét a megkívánt gondossággal vizsgálták‑e meg, azért hogy úgy lehessen tekinteni, hogy a rendes értéket ésszerű módon határozták meg. E tekintetben az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének szövegéből egyértelműen következik, hogy a kialakított rendes érték számításának ott felsorolt valamennyi módszerét oly módon kell alkalmazni, hogy a számítás ésszerű maradjon; az ésszerűség fogalma egyébiránt kifejezetten említésre is kerül a (3) bekezdésben.

Az ügyre vonatkozó minden lényeges körülmény gondos és részrehajlás nélküli vizsgálatának e kötelezettségéből az következik, hogy – az együttműködésnek az alaprendelet 18. cikkében szereplő hiányát kivéve – az intézményeknek, ha úgy ítélik meg, hogy nem kellően tájékozottak egy, a rendes érték meghatározását közvetlenül érintő kérdés tekintetében, ezt világosan jelezniük kell az érintett gazdasági szereplőnek. Ez a kötelezettség tükröződik vissza az alaprendelet 6. cikkének (8) bekezdésében előírt kötelezettségben, amely szerint a lehető legalaposabban meg kell vizsgálni azoknak az információknak a pontosságát, amelyeket az érdekelt felek szolgáltatnak, és amelyeken az intézmények következtetései alapulnak.

Ebből következik, hogy a Bizottság és a Tanács megszegte a gondos vizsgálat kötelezettségét és a rendes érték ésszerű módon történő meghatározásának kötelezettségét, mivel először a Bizottság a dömpingellenes eljárás kezdeti szakaszában nyilvánvaló hibát követett el a dömpingellenes eljárásban érintett vállalkozás által adott válasz szövegének értékelésében, mert úgy tekintette, hogy az érintett termék melléktermékeinek előállítási költségeit nem kell a termék előállítási költségeiből levonni, mert ezeket közvetlenül az említett melléktermékekhez sorolták, mivel másodszor a Bizottság nem jelezte az ellentmondást a vállalkozás által közölt számszerűsített adatok és a melléktermékekre általa alkalmazni kívánt eljárás között, és mivel harmadszor a Bizottság és a Tanács a végleges rendelet javaslatában és a végleges rendeletben nem változtatott az említett melléktermékek kezelésén, elutasítva e vitás kérdés újabb gondos vizsgálatát.

(vö. 63–64., 77–78., 85., 94., 96., 101., 108., 128., 130. pont)

3. Bár a 384/96 dömpingellenes alaprendelet keretében a Bizottságnak mint vizsgáló hatóságnak a feladata annak meghatározása, hogy a dömpingellenes eljárásban érintett termék dömping tárgyát képezi‑e, és a Közösség területén történő szabad forgalomba bocsátása kárt okoz‑e, és noha ezen intézmény így nem teheti meg, hogy az e tekintetben rá háruló bizonyítási teher egy részét áthárítsa, az bizonyos, hogy az alaprendelet nem ruház a Bizottságra semmiféle olyan vizsgálati hatáskört, amely lehetővé tenné számára, hogy valamely panasz által érintett termelőket vagy exportőröket a vizsgálatban való részvételre vagy adatok szolgáltatására kényszerítse. E körülmények között a Tanács és a Bizottság rá vannak utalva a felek önkéntes együttműködésére, hogy számukra az előírt határidőn belül benyújtsák a szükséges információkat. Ebben az összefüggésben a feleknek az alaprendelet 6. cikkének (2) bekezdésében előírt kérdőívre adott válaszai, valamint az ugyanezen rendelet 16. cikkében előírt, a Bizottság által a helyszínen végezhető utólagos ellenőrzés a dömpingellenes eljárás lefolytatásának lényeges részét alkotják. Az a kockázat, hogy a vizsgálatban érintett vállalkozások együttműködésének elmaradása esetén az intézmények nem a kérdőívre adott válaszként benyújtott információkat veszik figyelembe, a dömpingellenes eljárás velejárója, célja pedig e vállalkozások jóhiszemű és gondos együttműködésre való ösztönzése.

Ennélfogva, ha a Bizottságnak a lehető legalaposabban meg kell vizsgálnia azon információk pontosságát, amelyeket az érdekelt felek szolgáltatnak, és amelyeken a következtetések alapulnak, ez a kötelezettség azt feltételezi, hogy a felek az alaprendelet 18. cikke szerint együttműködnek a Bizottsággal. Így, ez utóbbi rendelkezés értelmében, azokban az esetekben, amikor az érdekelt felek bármelyike megtagadja a szükséges információkhoz való hozzáférést, vagy azokat nem szolgáltatja az e rendeletben megszabott határidőn belül, illetve ha a vizsgálatot jelentősen hátráltatja, a rendelkezésre álló adatok alapján átmeneti vagy végleges, megerősítő vagy nemleges ténymegállapítások tehetők. Ugyanez a helyzet, ha megállapításra kerül, hogy az érdekelt felek bármelyike hamis vagy félrevezető információkat szolgáltatott.

(vö. 65., 87. pont)

4. A 384/96 dömpingellenes alaprendeletnek az érdekelt felek tájékoztatására vonatkozó rendelkezéseinek értelmezéséhez figyelembe kell venni különösen a védelemhez való jog tiszteletben tartásából eredő követelményeket. E követelmények ugyanis nemcsak a szankció kiszabásával fenyegető eljárások keretében állnak fenn, hanem az olyan, dömpingellenes rendeletek elfogadását megelőző vizsgálati eljárások során is, amelyek az érdekelt vállalkozásokat közvetlenül és személyükben érinthetik, és részükre hátrányos következményekkel járhatnak.

(vö. 66. pont)

5. A dömpingellenes eljárásban érintett vállalkozások válaszainak és információinak az intézményekhez történő benyújtására vonatkozó határidők megállapítását az eljárásnak a 384/96 dömpingellenes alaprendeletben előírt határidőn belüli megfelelő lefolytatása indokolja, az intézmények azonban széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek azon lehetőség tekintetében, hogy figyelembe vegyék a késedelmesen benyújtott válaszokat és információkat. Amennyiben ez a figyelembevétel nem érintheti hátrányosan a többi fél eljárásbeli jogait, és nem hosszabbítja meg indokolatlanul az eljárást, akkor nem lehet szabálytalannak tekinteni.

(vö. 67. pont)