1

2013. május 31‑én a felperes, a Bodegas Altún, SL, az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK módosított tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.; helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2017. L 154., 1. o.]) alapján európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO). 2013. október 1‑jén a beavatkozó fél, a Codorníu, SA, a 207/2009 rendelet 41. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 46. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben. 2014. november 28‑án a felszólalási osztály úgy ítélte meg, hogy a bejelentett védjegy és a korábbi védjegy között fennáll az összetéveszthetőség. 2015. január 22‑én a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) a felszólalási osztály határozata ellen fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz. A 2015. december 9‑i határozatával az EUIPO második fellebbezési tanácsa hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát.

2

A beavatkozó fél az EUIPO második fellebbezési tanácsa 2015. december 9‑i határozatának hatályon kívül helyezése iránt keresetet nyújtott be a Törvényszékhez. A 2017. szeptember 18‑iCodorníu kontra EUIPO – Bodegas Altún (ANA DE ALTUN) ítéletben (T‑86/16, nem tették közzé, EU:T:2017:627) a Törvényszék helyt adott a keresetnek, hatályon kívül helyezte a fellebbezési tanács határozatát, továbbá az EUIPO‑t és a felperest kötelezte saját költségeinek, valamint a beavatkozó fél részéről felmerült költségek fele‑fele részben történő viselésére.

3

A 2017. szeptember 18‑iANA DE ALTUN (T‑86/16, nem tették közzé, EU:T:2017:627) ítéletet követően a felszólalást visszautalták az EUIPO első fellebbezési tanácsa elé, amely 2018. március 14‑i határozatával megállapította, hogy pergazdaságossági okokból a felszólalást a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére tekintettel kell megvizsgálni, és elutasította a felperes által benyújtott fellebbezést.

4

A Törvényszék Hivatalához 2018. május 31‑én benyújtott keresetlevelével a felperes keresetet nyújtott be az EUIPO első fellebbezési tanácsa 2018. március 14‑i határozatának hatályon kívül helyezése iránt.

5

A 2019. június 27‑iBodegas Altún kontra EUIPO – Codorníu (ANA DE ALTUN) (T‑334/18, nem tették közzé, EU:T:2019:451) ítéletben a Törvényszék hatályon kívül helyezte az EUIPO első fellebbezési tanácsának 2018. március 14‑i határozatát, továbbá az EUIPO‑t és a felperest kötelezte saját költségeinek, valamint a beavatkozó fél részéről felmerült költségek fele‑fele részben történő viselésére.

6

A felperes kifejti, hogy a 2019. június 27‑iANA DE ALTUN ítélet (T‑334/18, nem tették közzé, EU:T:2019:451) alapjául szolgáló üggyel kapcsolatban felmerült költségek megtérítését peren kívül próbálta meg a beavatkozó féltől elérni, megállapodásra azonban nem került sor.

7

A Törvényszék Hivatalához 2019. december 20‑án benyújtott keresetlevelével a felperes a Törvényszék eljárási szabályzata 170. cikkének (1) bekezdése alapján a költségek megállapítása iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben azt kéri, hogy a Törvényszék állapítsa meg a kérelem elfogadhatóságát, valamint a 2019. június 27‑iANA DE ALTUN ítélet (T‑334/18, nem tették közzé, EU:T:2019:451) alapjául szolgáló ügyben pervesztes felek által fizetendő, megtérítendő költségek összegét.

8

Az EUIPO 2020. február 18‑án benyújtotta észrevételeit a felperes költségek megállapítása iránti kérelmére. Vitatja, hogy a felperes a költségek megtérítése érdekében kapcsolatba lépett volna vele, és érdemben azt kéri, hogy a Törvényszék a megtérítendő költségek teljes összegét 6000 euróban állapítsa meg, amelyet a beavatkozó féllel egyenlő arányban kell megfizetniük.

9

A beavatkozó fél 2020. február 20‑án nyújtotta be észrevételeit. Az eljárási szabályzat 170. cikke szerinti vitatás hiánya miatt vitatja a felperes költségek megállapítása iránti kérelmének elfogadhatóságát. Azt állítja, hogy a felek közötti jogvita mindenesetre még mindig folyamatban van, és a költségek részleges megállapítása nem megfelelő. Azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a költségek megállapítása iránti kérelmet, és a felperest kötelezze a jelen eljárás során felmerült költségek viselésére. Másodlagosan azt kéri, hogy a Törvényszék számszerűsítse a 2017. szeptember 18‑iANA DE ALTUN ítélet (T‑86/16, nem tették közzé, EU:T:2017:627) alapjául szolgáló üggyel kapcsolatban felmerült költségeit is.

10

A felperes 2020. március 6‑án benyújtotta az EUIPO és a beavatkozó fél észrevételeire vonatkozó észrevételeit, amelyekkel kapcsolatban a Törvényszék úgy határozott, hogy nem csatolja azokat az ügyirathoz.

11

Az eljárási szabályzat 170. cikke értelmében a megtérítendő költségek vitatása esetén a Törvényszék – az érintett fél kérelmére, az ellenérdekű fél észrevételeinek meghallgatását követően – végzéssel határoz, amely ellen fellebbezésnek helye nincs.

12

E rendelkezésből következik, hogy a jelen ügyben a költségek megállapítása iránti kérelem benyújtását megelőzően meg kell vizsgálni, hogy vitatták‑e a megtérítendő költségeket (2017. január 24‑iNatorski és Pokrywa kontra EUIPO – PIS Opakowania [Ajtórészlet] végzés, T‑251/14 DEP, nem tették közzé, EU:T:2017:39, 13. pont).

13

Először is, amint azt az EUIPO hangsúlyozza, az iratokból nem tűnik ki, hogy a felperes megkereste volna őt a költségek megtérítése érdekében, tehát az EUIPO vitatta volna a megtérítendő költségeket.

14

Elegendő tehát megállapítani, hogy mivel a felszólaló az EUIPO előtt nem vitatta a megtérítendő költségek összegét vagy azok megfizetését, a felperes kérelme az EUIPO tekintetében elfogadhatatlan.

15

Másodszor, a felperes azt állítja, hogy peren kívül próbálta meg megtéríttetni a szóban forgó költségeket a beavatkozó fél képviselőjétől, sikertelenül.

16

A beavatkozó fél a maga részéről vitatja a megtérítendő költségek megállapítása iránti kérelem elfogadhatóságát, mivel a felperes nem követelte tőle az említett költségek megfizetését.

17

A Törvényszék megállapítja, hogy a költségek megállapítása iránti kérelem – azon kívül, hogy nem tartalmazza sem a követelt összeg számszerűsítését, és a szóban forgó költségekre vonatkozó egyetlen bizonyítékot sem, és e tekintetben egy mellékletre való hivatkozásra szorítkozik – nem hivatkozik semmilyen költségfizetési kérelemre, amelyet megküldtek volna a beavatkozó félnek.

18

Az ügy irataiból kétségtelenül kitűnik, hogy a felperes és a beavatkozó fél a szóban forgó védjegyeket érintő jogvitát átfogó peren kívüli megállapodás útján kívánta rendezni, beleértve a költségeket is.

19

Mindazonáltal, amint az a fenti 12. pontban felidézésre került, meg kell vizsgálni, hogy a kérelem benyújtásának időpontjában vitatták‑e a megtérítendő költségeket, és különösen azok összegét vagy megfizetését (lásd ebben az értelemben: 2017. november 9‑iNestlé Unternehmungen Deutschland kontra Lotte végzés, C‑586/15 P‑DEP, nem tették közzé, EU:C:2017:855, 9. és 10. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20

Még ha az eljárási szabályzat egyetlen rendelkezése sem kötelezi a felet arra, hogy a költségek megállapítása iránti kérelem benyújtását megelőző kapcsolatfelvétel szakaszában dokumentumokkal támassza alá igényeit (lásd ebben az értelemben: 2013. június 20‑iMarcuccio kontra Bizottság végzés, T‑16/09 P‑DEP, nem tették közzé, EU:T:2013:330, 7. pont), a költségek megfizetésére kötelezett félnek a költségek megállapítása iránti kérelem benyújtását megelőzően lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kifejthesse álláspontját a felperes által követelt költségekről.

21

Márpedig a jelen ügyben, noha a felperes és a beavatkozó fél a szóban forgó védjeggyel kapcsolatban átfogó peren kívüli megállapodást kívánt kötni, az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy a költségek kérdését a megállapodás többi részétől elválasztható módon terjesztették volna a beavatkozó fél elé, és így lehetősége lett volna arra, hogy az ügy teljes ismeretében, a jogvita érdemi vitatásától függetlenül nyilatkozzon.

22

E körülmények között az, hogy a felperes és a beavatkozó fél közötti átfogó peren kívüli megállapodás nem vezetett eredményre, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy az eljárási szabályzat 170. cikkének (1) bekezdése értelmében vitatták a megtérítendő költségek összegét vagy azok megfizetését.

23

Ezért meg kell állapítani, hogy a jelen kérelem a beavatkozó felet érintő részében is elfogadhatatlan.

24

Ebből következik, hogy mivel a megtérítendő költségeket a költségek megállapítása iránti jelen kérelmet megelőzően nem vitatták, e kérelmet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

25

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

26

A felperest, mivel pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek, valamint a beavatkozó fél részéről a jelen eljárás során felmerült költségeknek a viselésére.

27

Mivel az EUIPO nem kérte a eljárás során felmerült költségek viselésére való kötelezést, úgy kell határozni, hogy az EUIPO maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)

a következőképpen határozott: