—

semmisítse meg a Bizottság és a Lengyel Köztársaság között a 2021/241 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése alapján kötött és 2022. augusztus 24-én kelt finanszírozási megállapodást;

—

semmisítse meg a Bizottság és a Lengyel Köztársaság között a 2021/241 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése alapján kötött és 2022. augusztus 24-én kelt hitelmegállapodást; és

—

a Bizottságot kötelezze a saját költségei, valamint a felperesek részéről felmerült költségek viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Lengyelország helyreállítási és rezilienciaépítési terve értékelésének jóváhagyásáról szóló 2022. június 17-i tanácsi végrehajtási határozat (a továbbiakban: tanácsi végrehajtási határozat), amely alapján a Bizottság megkötötte a fent említett finanszírozási és hitelmegállapodásokat (a továbbiakban: vitatott finanszírozási és hitelmegállapodások), érvénytelen, mivel a Tanács nem vette figyelembe a Bíróságnak a 2019. november 19-i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítéletben (C-585/18, C-624/18 és C-625/18, EU:C:2019:982), a 2021. július 15-i Bizottság kontra Lengyelország (A bírákra vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszer) ítéletben (C-791/19, EU:C:2021:596), a 2020. április 8-i Bizottság kontra Lengyelország végzésben (C-791/19 R, EU:C:2020:277) és a Bíróság elnökhelyettesének 2021. július 14-i Bizottság kontra Lengyelország végzésében (C-204/21 R, ECLI:EU:C:2021:593) szereplő ítélkezési gyakorlatát, valamint megsértette az EUSZ 2. cikket és az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdését.

E jogalap keretében a felperesek továbbá azt állítják, hogy a Tanács túllépte a hatáskörét annyiban, amennyiben meg kívánta határozni, hogy Lengyelországnak hogyan kellene megfelelnie a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatának, amely a lengyel legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsára (a továbbiakban: fegyelmi tanács) vonatkozik.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a tanácsi végrehajtási határozat érvénytelen, mivel a Tanács megsértette az EUSZ 2. cikket és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) a Bíróság által kötelező érvénnyel értelmezett 47. cikkét.

E jogalap alátámasztása érdekében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat alapjául szolgáló mérföldkövek sértik az EUSZ 2. cikket és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését, valamint a Charta 47. cikkét, amennyiben:

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a tanácsi végrehajtási határozat érvénytelen, mivel a tanácsi végrehajtási határozatban előírt F1G, F2G és F3G mérföldkő nem elegendő a hatékony bírói jogvédelem Lengyelországban történő helyreállításához, ami a belső kontrollrendszer működésének előzetes feltétele. A felperesek azt állítják, hogy a tanácsi végrehajtási határozat ennélfogva sérti a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2021. L 57., 17. o.) 20. cikke (5) bekezdésének e) pontját és 22. cikkét, valamint az EUMSZ 325. cikket, amely rendelkezések megkövetelik a hatékony és eredményes belső ellenőrzéseket.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a tanácsi végrehajtási határozat érvénytelen, mivel a Tanács tévesen alkalmazta a jogot és/vagy nyilvánvaló értékelési hibákat követett el a 2021/241 rendelet 19. cikke (3) bekezdésének alkalmazása során, amennyiben jóváhagyta a mérföldköveket mint olyan „intézkedéseket”, amelyek „megfelelőek” ahhoz, hogy megelőzzék, feltárják és korrigálják a korrupciót Lengyelországban.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a tanácsi végrehajtási határozat érvénytelen, mivel a Tanács nem indokolta meg kellően a megtámadott határozatot, megsértve ezzel az EUMSZ 296. cikket, a Charta 41. cikkét és az uniós jog elveit.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság által kötött, vitatott finanszírozási és hitelmegállapodások túllépik a tanácsi végrehajtási határozat és az (EU) 2021/241 rendelet értelmében a Bizottságra ruházott hatásköröket, és ezáltal sértik az uniós jogot, mivel a finanszírozási megállapodás 6. cikkének (5) bekezdése és 18. cikkének (1) bekezdése, valamint a hitelmegállapodás 7. cikkének (5) bekezdése és 28. cikkének (1) bekezdése még akkor is lehetővé teszi a finanszírozás folyósítását, ha nem érik el a tanácsi végrehajtási határozatban előírt F1G, F2G és F3G jogállamisági mérföldköveket.