Válassza ki azokat a kísérleti funkciókat, amelyeket ki szeretne próbálni

Ez a dokumentum az EUR-Lex webhelyről származik.

Dokumentum 62023TN0116

T-116/23. sz. ügy: 2023. február 27-én benyújtott kereset – Medel és társai kontra Bizottság

HL C 189., 2023.5.30., 33–35. o. (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

2023.5.30.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 189/33


2023. február 27-én benyújtott kereset – Medel és társai kontra Bizottság

(T-116/23. sz. ügy)

(2023/C 189/45)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: Magistrats européens pour la démocratie et les libertés (Medel) (Strasbourg, Franciaország), International Association of Judges (Róma, Olaszország), Association of European Administrative Judges (Trier, Németország), Stichting Rechters voor Rechters (Hága, Hollandia) (képviselők: C. Zatschler SC, E. Egan McGrath Barrister-at-Law, A. Bateman és M. Delargy Solicitors)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a Bizottság és a Lengyel Köztársaság között a 2021/241 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése alapján kötött és 2022. augusztus 24-én kelt finanszírozási megállapodást;

semmisítse meg a Bizottság és a Lengyel Köztársaság között a 2021/241 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése alapján kötött és 2022. augusztus 24-én kelt hitelmegállapodást; és

a Bizottságot kötelezze a saját költségei, valamint a felperesek részéről felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek hat jogalapra hivatkoznak.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Lengyelország helyreállítási és rezilienciaépítési terve értékelésének jóváhagyásáról szóló 2022. június 17-i tanácsi végrehajtási határozat (a továbbiakban: tanácsi végrehajtási határozat), amely alapján a Bizottság megkötötte a fent említett finanszírozási és hitelmegállapodásokat (a továbbiakban: vitatott finanszírozási és hitelmegállapodások), érvénytelen, mivel a Tanács nem vette figyelembe a Bíróságnak a 2019. november 19-i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítéletben (C-585/18, C-624/18 és C-625/18, EU:C:2019:982), a 2021. július 15-i Bizottság kontra Lengyelország (A bírákra vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszer) ítéletben (C-791/19, EU:C:2021:596), a 2020. április 8-i Bizottság kontra Lengyelország végzésben (C-791/19 R, EU:C:2020:277) és a Bíróság elnökhelyettesének 2021. július 14-i Bizottság kontra Lengyelország végzésében (C-204/21 R, ECLI:EU:C:2021:593) szereplő ítélkezési gyakorlatát, valamint megsértette az EUSZ 2. cikket és az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdését.

E jogalap keretében a felperesek továbbá azt állítják, hogy a Tanács túllépte a hatáskörét annyiban, amennyiben meg kívánta határozni, hogy Lengyelországnak hogyan kellene megfelelnie a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatának, amely a lengyel legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsára (a továbbiakban: fegyelmi tanács) vonatkozik.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy a tanácsi végrehajtási határozat érvénytelen, mivel a Tanács megsértette az EUSZ 2. cikket és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) a Bíróság által kötelező érvénnyel értelmezett 47. cikkét.

E jogalap alátámasztása érdekében a felperesek arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozat alapjául szolgáló mérföldkövek sértik az EUSZ 2. cikket és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését, valamint a Charta 47. cikkét, amennyiben:

a fegyelmi tanács határozatainak joghatásokat tulajdonít, ahelyett hogy azokat semmisnek minősítené,

további eljárási terhekkel, bizonytalansággal és az eljárások elhúzódásával sújtja azokat a bírákat, akiket a fegyelmi tanács jogellenes határozatai érintenek, arra késztetve a szóban forgó bírákat, hogy a nevük tisztázása érdekében új eljárást indítsanak a legfelsőbb bíróságon újonnan létrehozott tanács előtt; és

még azt sem írja elő, hogy a szóban forgó bírákat legalább ideiglenesen vissza kell helyezni az esetleges felülvizsgálati eljárás befejezéséig.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a tanácsi végrehajtási határozat érvénytelen, mivel a tanácsi végrehajtási határozatban előírt F1G, F2G és F3G mérföldkő nem elegendő a hatékony bírói jogvédelem Lengyelországban történő helyreállításához, ami a belső kontrollrendszer működésének előzetes feltétele. A felperesek azt állítják, hogy a tanácsi végrehajtási határozat ennélfogva sérti a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2021. L 57., 17. o.) 20. cikke (5) bekezdésének e) pontját és 22. cikkét, valamint az EUMSZ 325. cikket, amely rendelkezések megkövetelik a hatékony és eredményes belső ellenőrzéseket.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a tanácsi végrehajtási határozat érvénytelen, mivel a Tanács tévesen alkalmazta a jogot és/vagy nyilvánvaló értékelési hibákat követett el a 2021/241 rendelet 19. cikke (3) bekezdésének alkalmazása során, amennyiben jóváhagyta a mérföldköveket mint olyan „intézkedéseket”, amelyek „megfelelőek” ahhoz, hogy megelőzzék, feltárják és korrigálják a korrupciót Lengyelországban.

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a tanácsi végrehajtási határozat érvénytelen, mivel a Tanács nem indokolta meg kellően a megtámadott határozatot, megsértve ezzel az EUMSZ 296. cikket, a Charta 41. cikkét és az uniós jog elveit.

6.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság által kötött, vitatott finanszírozási és hitelmegállapodások túllépik a tanácsi végrehajtási határozat és az (EU) 2021/241 rendelet értelmében a Bizottságra ruházott hatásköröket, és ezáltal sértik az uniós jogot, mivel a finanszírozási megállapodás 6. cikkének (5) bekezdése és 18. cikkének (1) bekezdése, valamint a hitelmegállapodás 7. cikkének (5) bekezdése és 28. cikkének (1) bekezdése még akkor is lehetővé teszi a finanszírozás folyósítását, ha nem érik el a tanácsi végrehajtási határozatban előírt F1G, F2G és F3G jogállamisági mérföldköveket.


Az oldal tetejére