—

a svéd kormány képviseletében A. Falk, meghatalmazotti minőségben,

—

az osztrák kormány képviseletében E. Riedl, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J.-B. Laignelot és P. Dejmek, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a hulladékok égetéséről szóló, 2000. december 4-i 2000/76/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 332., 91. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 353. o.) értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Gävle Kraftvärme AB (a továbbiakban: Gävle Kraftvärme) és a Länsstyrelsen i Gävleborgs län (Gävleborg közigazgatási hivatala, a továbbiakban: közigazgatási hivatal) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya kombinált villamosenergia- és hőerőmű üzemeltetésének engedélyezése iránti kérelem.

3

Az 1996. május 24-i 96/350/EK bizottsági határozattal (HL L 135., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 59. o.) módosított, a hulladékokról szóló,1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (HL L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o.; a továbbiakban: 75/442 irányelv) 3. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy elősegítsék:

4

A 75/442 irányelvet 2006. május 17-i hatállyal hatályon kívül helyezte az azt egységes szerkezetbe foglaló, a hulladékokról szóló, 2006. április 5-i 2006/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 114., 9. o.). A 75/442 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében foglaltakat lényegében azonos megfogalmazásban átvette a 2006/12 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése.

5

A 2000/76 irányelv (7), (13) és (24) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

[…]

6

Mint a 2000/76 irányelv 1. cikkének első bekezdéséből következik, az irányelv célja, hogy megelőzze, illetve a lehető legjobban korlátozza a hulladék égetése és együttégetése következtében a környezetet érő negatív hatásokat, különösen a levegőbe, talajba, felszíni és felszín alatti vizekbe történő kibocsátás okozta szennyezéseket, valamint az emberi egészség ebből eredő veszélyeztetését.

7

A fent hivatkozott cikk második bekezdése kimondja, hogy e célt többek között szigorú üzemeltetési feltételek és műszaki követelmények kialakításával, valamint a hulladékégetők és együttégetők számára kibocsátási határértékek megállapításával kell elérni.

8

A „hulladékégető létesítmény” és az „együttégető létesítmény” fogalmát a 2000/76 irányelv 3. cikkének 4. és 5. pontja az alábbiak szerint határozza meg:

9

A 2000/76 irányelv 3. cikkének 12. pontja az alábbiak szerint határozza meg az „engedély” fogalmát:

„az illetékes hatóságok által kiadott írásos határozat (vagy több ilyen határozat), amely bizonyos olyan feltételek mellett, melyek biztosítják, hogy az üzem megfelel az ezen irányelvben előírt követelményeknek, megadja az üzem [helyesen: létesítmény] üzemeltetéséhez szükséges engedélyt. Az engedély vonatkozhat több üzemre [helyesen: létesítményre] is, illetve ugyanazon a helyen ugyanazon üzemeltető által üzemeltetett üzem egyes részeire [helyesen: létesítményrészekre]”.

10

Az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:

„Az illetékes hatóságoknál benyújtott, hulladékégető vagy együttégető műre [helyesen: létesítményre] kért engedélynek a 96/61/EK irányelv sérelme nélkül tartalmaznia kell mindazon intézkedések leírását, amelyeket az alábbiak biztosítása érdekében terveznek:

[…]

[…]”

11

Ugyanezen irányelv 6. cikkének (1)–(3), valamint (6) bekezdése így rendelkezik:

„(1)   Az égetőműveket [helyesen: hulladékégető létesítményeket] úgy kell üzemeltetni, hogy az égési folyamat végén a salak és a tűztéri hamu összes szerves széntartalma (TOC) kisebb legyen, mint 3%, vagy az izzítási veszteség kevesebb legyen, mint az említett anyag szárazanyag tartalmának 5%-a. Szükség esetén a hulladékot megfelelő előkezelésnek kell alávetni.

Az égetőket [hulladékégető létesítményeket] olyan módon kell megtervezni, felszerelni, megépíteni és üzemeltetni, hogy a folyamat során keletkező gáz hőmérséklete az égéslevegő utolsó befúvatását követően ellenőrzött és egyenletes módon, még a legkedvezőtlenebb körülmények között is 850 °C-ra emelkedjen, amelyet a belső fal közelében vagy a tűztér valamelyik más, az illetékes hatóság által jóváhagyott reprezentatív pontján két másodperc időtartamig kell mérni. Amennyiben 1%-nál nagyobb, klórban kifejezett halogénezett szervesanyag-tartalmú veszélyes hulladék égetése folyik, a hőmérsékletnek legalább két másodpercen át 1100 °C-ra kell emelkednie.

Az égető [helyesen: hulladékégető létesítmény] minden technológiai sorát [helyesen: égetősorát] legalább egy támasztó égővel fel kell szerelni. Ezen égőnek automatikusan be kell kapcsolnia, ha a füstgázok hőmérséklete az utolsó táplevegő-befúvatást követően 850 °C, illetve 1100 °C alá csökken – attól függően, hogy melyik esetről van szó. Ugyancsak alkalmazni kell ezt az égőt a berendezés indításakor és leállításakor, annak érdekében, hogy a 850 °C, illetve 1100 °C hőmérséklet – attól függően, hogy melyik esetről van szó – a fenti műveletek alatt végig fennmaradjon, és az égéstérben ne maradjon el nem égett hulladék.

A berendezés indításakor és leállításakor, illetve amikor a hőmérséklet 850 °C, illetve 1100 °C alá esik – attól függően, hogy melyik esetről van szó – a támasztóégőt nem táplálható [helyesen: a támasztóégők nem táplálhatók] olyan tüzelőanyaggal, amely [az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmára vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. november 24-i] 75/716/EGK tanácsi irányelv [(HL L 307., 22. o.)] 1. cikkének (1) bekezdése szerint meghatározott gázolaj, folyékony gáz vagy földgáz égetése során keletkező kibocsátásnál magasabb szintű kibocsátást eredményez.

(2)   A hulladék-együttégetőket [együttégető létesítményeket] úgy kell megtervezni, felszerelni, megépíteni és üzemeltetni, hogy a folyamatban képződő gáz hőmérséklete két másodpercen keresztül az égéslevegő utolsó befúvatását követően ellenőrzött és egyenletes módon, még a legkedvezőtlenebb körülmények között is 850 °C-ra emelkedjen. Amennyiben 1%-nál nagyobb, klórban kifejezett halogénezett szervesanyag-tartalmú veszélyes hulladék égetése is folyik, a hőmérsékletnek legalább két másodpercen át 1100 °C-ra kell emelkednie.

(3)   A hulladékégető és együttégető műveknek [helyesen: létesítményeknek] üzemeltetniük kell egy automatikus rendszert, amely az alábbi esetekben megakadályozza a hulladék betöltését:

[…]

(6)   Amennyire gyakorlati szempontból ez lehetséges, a hulladékégető vagy együttégető folyamat során keletkezett hőt hasznosítani kell”.

12

A 2000/76 irányelvnek az ugyanezen irányelv II. és V. mellékletével együtt értelmezett 7. cikke meghatározza a hulladékégető létesítmények és az együttégető létesítmények esetében irányadó kibocsátási határértékeket. Az említett cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerint a hulladékégető létesítmények esetében irányadó kibocsátási határértékeket azokra az együttégető létesítményekre is alkalmazni kell, amelyekben a keletkező hő több mint 40%-a veszélyes hulladék égetéséből ered.

13

A Gävle Kraftvärme a Gävle Energi cégcsoport tagja, maga a cégcsoport pedig a Gävle város tulajdonában álló részvénytársasághoz tartozik. A Gävle Kraftvärme üzemelteti a Gävle város távfűtési hálózatának termelési alapüzemét képező Johannes kombinált erőművet, amely hőt és villamos energiát termel.

14

Mivel a Gävle Kraftvärme az erőmű bővítését tervezte, kérelmet nyújtott be az Östersunds tingsrätt, miljödomstolen-hez (az östersund-i elsőfokú bíróság környezeti ügyekben illetékes kollégiuma) az iránt, hogy engedélyezze az említett erőmű 170 MW maximális működő termelési összteljesítménnyel történő üzemeltetését. E kérelem különösen az alábbiakra vonatkozik:

15

A kérelemben a tevékenység tervezett bővítéséhez szükséges egyéb változtatások engedélyezését is kérték.

16

A bővítés konkrét módozatait a kérelem benyújtásakor még nem rögzítették véglegesen. Lehetséges volt akár az, hogy a Gävle Kraftvärme a 2. sz. kazán építésével kezdi a bővítést és a 3. sz. kazánt kizárólag szükség esetén építteti meg, akár pedig az, hogy nem kezdi meg a 2. sz. kazán építését, hanem inkább a 3. sz. kazánt építi meg. Mindazonáltal a kombinált termelési teljesítmény nem haladta volna meg a 85 MW-ot.

17

A Gävle Kraftvärme az engedély iránti kérelmében azt állította, hogy mind az 1. sz. kazán, mind pedig a 2. sz. kazán „együttégető létesítménynek” minősül. A közigazgatási hivatal helyt adott e kérelemnek, ugyanakkor úgy vélte, hogy a kérdéses tevékenység inkább a hulladékégető létesítmény tevékenységének felel meg. Az elsőfokú bíróság a Gävle Kraftvärme által javasolt minősítést fogadta el, mivel úgy ítélte meg, hogy a létesítmény elsődleges célja az energiatermelés.

18

A közigazgatási hivatal megtámadta a fenti határozatot a Svea Hovrätt, Miljööverdomstolen (a svea-i másodfokú bíróság környezeti ügyekben illetékes kollégiuma) előtt, arra hivatkozva, hogy amíg az 1. sz. kazánt „együttégető létesítménynek”, addig a 2. sz. kazánt „hulladékégető létesítménynek” kell minősíteni, e minősítéseket pedig e bíróság elfogadta.

19

A Gävle Kraftvärme ez utóbbi határozattal szemben jogorvoslattal élt a Högsta domstolen (Legfelső Bíróság) előtt, melynek keretében azt állította, hogy a másodfokú bíróság tévedett, amikor a kazánokat külön-külön minősítette.

20

A kérdéseket előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy valamely létesítmény minősítése fontosnak bizonyul, mivel az üzemeltetésre vonatkozó követelmények eltérőek attól függően, hogy milyen típusú létesítményről van szó. Következésképpen, mivel e bíróság úgy ítélte meg, hogy a jogvita elbírálása a közösségi jog értelmezésétől függ, felfüggesztette az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:

21

A „hulladékégető létesítmény” és az „együttégető létesítmény” fogalmát a 2000/76 irányelv 3. cikkének 4. és 5. pontja határozza meg.

22

Az említett 3. cikk 4. pontjában foglalt meghatározás szerint a létesítmény „műszaki egység és berendezés”.

23

A „létesítmény” kifejezés nincs részletesebben kifejtve az „együttégető létesítmény” fogalmának a 2000/76 irányelv 3. cikkének 5. pontjában foglalt meghatározásában, nyilvánvaló azonban, hogy ez a rendelkezés burkoltan ugyanezen cikk előző pontjára utal. Az említett 5. pont megfogalmazásából ugyanis az következik, hogy az „együttégető létesítmény” meghatározása a „hulladékégető létesítmény” 4. pont szerinti fogalmából indul ki, valamint hogy e rendelkezések nem különböznek egymástól azon műszaki eszközök összességét illetően, amelyeket valamely égetőmű minősítése során figyelembe kell venni.

24

A hulladékégető létesítményt és az együttégető létesítményt alkotó műszaki eszközöket a 2000/76 irányelv 3. cikke 4. pontjának második albekezdése, valamint 5. pontjának harmadik albekezdése sorolja fel. E műszaki eszközök között szerepel a „kazán”. Mint azt a főtanácsnok az indítványa 20. pontjában megjegyezte, a többi műszaki eszköztől eltérően, amelyek többes számban szerepelnek, az irányelv a „kazán” kifejezést (emellett pedig a „kémény” kifejezést is) egyes számban említi.

25

A 2000/76 irányelv 3. cikke 4. és 5. pontjának megfogalmazása tehát azon értelmezés mellett szól, hogy minden egyes kazán az ahhoz tartozó berendezésekkel együtt az ezen irányelv értelmében vett külön létesítményt képez.

26

Ezt az értelmezést támasztja alá a 2000/76 irányelv általános rendszere és célja.

27

Egyrészt az irányelv általános rendszerével kapcsolatban nem vitatott, hogy a hulladékégető létesítményekre és az együttégető létesítményekre eltérő szabályok vonatkoznak az üzemeltetési feltételeket, valamint a létesítményekre irányadó kibocsátási határértékeket illetően. Az együttégető létesítményekre vonatkozó szabályok általában véve kevésbé szigorúak.

28

Ami különösen az üzemeltetési feltételeket illeti, azok a hulladékégető létesítmények vonatkozásában a salak és a tűztéri hamu összes szerves széntartalmára, valamint az izzítási veszteségre vonatkozó olyan követelményeket tartalmaznak, amelyek az együttégető létesítményekkel szemben nincsenek előírva. Ezenkívül, jóllehet az említett feltételek a létesítmények mindkét típusa kapcsán megállapítanak bizonyos követelményeket az égetés során keletkező gáznak a hulladék betöltésekor elérendő hőmérsékletére vonatkozóan, csak a hulladékégető létesítményeket kell legalább egy támasztó égővel felszerelni.

29

Mint azt a főtanácsnok az indítványa 21. pontjában megjegyezte, a hulladékégető létesítményekre vonatkozó bizonyos rendelkezéseket csak az egyes kazánokra külön-külön lehet alkalmazni. Ebből következik, hogy az az értelmezés, mely szerint a kombinált erőmű esetében minden egyes kazánt külön létesítménynek kell tekinteni, összhangban áll a 2000/76 irányelv általános rendszerével.

30

A fenti következtetést ezenkívül megerősítik a hulladékégető létesítmény vagy az együttégető létesítmény üzemeltetési engedélyének megszerzésére vonatkozó szabályok. A 2000/76 irányelv 3. cikkének 12. pontja ugyanis kifejezetten rendelkezik arról az esetről, amikor az engedélyt több olyan, különálló létesítmény vonatkozásában adják meg, amelyek az ugyanazon üzemeltető által üzemeltetett ugyanazon helyen találhatók.

31

Másrészt a 2000/76 irányelv céljával kapcsolatban az 1. cikkből következik, hogy az irányelv arra irányul, hogy szigorú üzemeltetési feltételek és műszaki követelmények kialakításával, valamint kibocsátási határértékek megállapításával megelőzze, illetve a lehető legjobban korlátozza a hulladék égetése és együttégetése következtében a környezetet érő negatív hatásokat.

32

Mint azt az osztrák kormány és az Európai Közösségek Bizottsága az észrevételeiben megjegyezte, a fenti cél elérését veszélyeztetheti a 2000/76 irányelv olyan értelmezése, amely kizárja az egyes kazánok elkülönült minősítését. Így abban az esetben, ha a hulladékégető és együttégető műveket magában foglaló kombinált erőművet teljes egészében „együttégető létesítménynek” kellene minősíteni, az ilyen erőműnek módjában állna kivonni magát azon szigorúbb kötelezettségek alól, amelyek a hulladékégető létesítményekre irányadók.

33

Az eddigiek alapján az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/76 irányelv alkalmazása szempontjából, ha valamely kombinált erőmű több kazánt foglal magában, minden egyes kazánt az ahhoz tartozó berendezésekkel együtt külön létesítménynek kell tekinteni.

34

A 2000/76 irányelv 3. cikke 4. pontjának első albekezése szerint a kifejezetten a hulladék hőkezelése érdekében épített létesítmény hulladékégető létesítménynek minősül.

35

Ugyanezen cikk 5. pontjának első albekezdése értelmében az olyan létesítményt, amelynek elsődleges célja az energiatermelés vagy anyagi termékek előállítása, és amely alap- vagy kiegészítő tüzelőanyagként hulladékot használ vagy amelyben a hulladékot ártalmatlanítás céljából vetik alá hőkezelésnek, együttégető létesítménynek kell tekinteni.

36

Az említett 3. cikk 5. pontjának második albekezdése kimondja, hogy amennyiben az égetés úgy történik, hogy az üzem elsődleges célja nem energiatermelés vagy anyagi termék előállítása, hanem a hulladék hőkezelése, akkor azt az üzemet az ugyanezen cikk 4. pontja értelmében vett „hulladékégető létesítménynek” kell tekinteni.

37

E rendelkezések megfogalmazásából világosan következik, hogy az együttégető létesítmény a hulladékégető létesítmény egyik sajátos formája, valamint hogy az adott létesítmény elsődleges célja alapján kell vizsgálni, hogy hulladékégető létesítménynek vagy együttégető létesítménynek minősül-e.

38

Hangsúlyozni kell, hogy a létesítmény elsődleges céljának vizsgálata a vizsgálat időpontjában fennálló ténybeli körülményeken alapul, vagyis e létesítmény teljesítményén és üzemeltetésén, illetve – ha az érintett létesítmény még nem épült meg – azon a terven, amelynek vonatkozásában az üzemeltetés engedélyezését kérték.

39

A svéd kormány az írásbeli észrevételeiben azt állítja, hogy a létesítmény minősítésének olyan megközelítése, amely kizárólag a létesítmény elsődleges célján alapul, a 2000/76 irányelvvel elérni kívánt cél megkerülésének veszélyével járna. Az eredetileg hulladékok égetése céljából tervezett és épített számos égetőművet ugyanis együttégető létesítménnyé lehetne átminősíteni, amint a visszanyert hőt energiatermelésre fordítják. Ezek az égetőművek így mentesülnének a hulladékégető létesítményekre irányadó szigorúbb feltételek alól. A svéd kormány szerint a létesítmények két típusa közötti különbségtétel során inkább azt a célt kell figyelembe venni, amelynek érdekében a kérdéses égetőművet megépítették.

40

Az ilyen értelmezés azonban nem fogadható el. Először is ellentétben áll a 2000/76 irányelv világos megfogalmazásával. Mint azt a Bizottság a Bíróság elé terjesztett észrevételeiben kifejtette, az irányelv 3. cikke 5. pontjának egyértelmű megfogalmazásából következik, hogy az együttégető létesítmények az elsődleges céljukra tekintettel különböznek a hulladékégető létesítményektől. E rendelkezés ezzel szemben egyáltalán nem tartalmaz olyan kritériumot, amely arra vonatkozna, hogy a létesítményt milyen célból építették meg.

41

Másodszor, mint az említett irányelv (24) preambulumbekezdéséből, valamint a 75/442 irányelv és a 2006/12 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjából következik, a hulladékokra vonatkozó közösségi szabályozás arra irányul, hogy a lehető legnagyobb mértékben elősegítse a hulladékok újrahasznosítását, különösen pedig az energiaforrásként történő felhasználásukat. Márpedig az „együttégető létesítmény” fogalmának túlságosan megszorító értelmezése veszélyeztethetné e célkitűzés megvalósítását. A szigorúbb szabályok olyan létesítményekre történő alkalmazása ugyanis, amelyek elsődleges célja ténylegesen az energiatermelés vagy anyagi termék előállítása, visszatarthatná ezen égetőművek üzemeltetőit attól, hogy ilyen tevékenységbe kezdjenek, vagy azt folytassák.

42

Harmadszor hangsúlyozni kell, hogy önmagában azon tény alapján, hogy valamely létesítmény korlátozott mennyiségű hulladék elégetése útján részt vesz az energiatermelésben, e létesítményt nem lehet olyan égetőműnek tekinteni, amelynek elsődleges célja az energiatermelés vagy anyagi termék előállítása. Az említett (24) preambulumbekezdés, valamint a 2000/76 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja és 6. cikkének (6) bekezdése ugyanis nem csupán az együttégetési eljárásban, hanem a hulladékégetési eljárásban is előírja a keletkezett hő újrahasznosítását, amennyiben ez lehetséges.

43

Végül emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/76 irányelv a létesítmények mindkét típusával szemben szigorú követelményeket támaszt, az együttégető létesítmények vonatkozásában pedig különleges védelmi szabályokat ír elő. Például annak 7. cikke (2) bekezdésének második albekezdése értelmében a hulladékégető létesítmények esetében irányadó kibocsátási határértékeket azokra az együttégető létesítményekre is alkalmazni kell, amelyekben a keletkező hő több mint 40%-a veszélyes hulladék égetéséből ered. Ezenkívül, mint az irányelv (13) preambulumbekezdéséből következik, ha az ezen irányelv által szabályozott létesítmények a teljesítményüknél fogva a 96/61 irányelv hatálya alá is tartoznak, ez utóbbi irányelv rendelkezéseit is be kell tartaniuk, különösen a kibocsátási határértékeket illetően.

44

Mint azt a főtanácsnok az indítványa 43–47. pontjában megjegyezte, valamely hulladékégető mű elsődleges céljának objektív módon kell következnie több ténybeli körülményből.

45

Ennek értékelése során az illetékes hatóságok feladata, hogy minden létesítmény esetében megvizsgálják az egyedi körülményeket. Különösen azt kell figyelembe venni, hogy a villamosenergia-termelés vagy az előállított anyagi termékek nagyságrendje hogyan viszonyul a kérdéses létesítményben elégetett hulladék mennyiségéhez, valamint hogy e termelés állandó jellegű és folyamatos-e.

46

Az eddigiek alapján a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy valamely létesítményt az elsődleges célja alapján kell a 2000/76 irányelv 3. cikkének 4. és 5. pontja értelmében vett „hulladékégető létesítménynek” vagy „együttégető létesítménynek” minősíteni. Az illetékes hatóságok feladata, hogy ezt a célt a vizsgálat időpontjában fennálló ténybeli körülmények értékelése alapján meghatározzák. Az ilyen vizsgálat során különösen azt kell figyelembe venni, hogy az érintett létesítmény által termelt villamos energia vagy az ott előállított anyagi termékek nagyságrendje hogyan viszonyul az e létesítményben elégetett hulladék mennyiségéhez, valamint hogy e termelés állandó jellegű és folyamatos-e.

47

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: