JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2010. május 6.¹(1)

C‑343/09. sz. ügy

Az Afton Chemical Limited kérelme alapján

the Queen

kontra

Secretary of State for Transport

(A High Court of Justice [England & Wales], Queen’s Bench Division Administrative Court [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„98/70/EK irányelv – A benzin és a dízelüzemanyagok minősége – 2009/30/EK irányelv – Fémtartalmú adalékok üzemanyagokban való használata – A metilciklopentadienil‑mangán‑trikarbonilra (MMT) vonatkozó határérték – Érvényesség – Arányosság – Az elővigyázatosság elve”

I –    Bevezetés

1.        A metilciklopentadienil‑mangán‑trikarbonil (a továbbiakban: MMT) úgynevezett fémtartalmú adalék, amelyet járművek üzemanyagaihoz adnak hozzá. A vita tárgyát képező szabályozással az Európai Unió szigorú határértékeket vezetett be az MMT felhasználása vonatkozásában, valamint címkézési kötelezettséget írt elő a fémtartalmú adalékok tekintetében, mivel feltételezhető, hogy az MMT veszélyes az emberi egészségre, és káros hatással van a járművek kipufogógáz‑csökkentő technológiájára.

2.        Az MMT legfontosabb gyártója nyilvánvalóan megalapozatlannak tartja ezen aggályokat. Ezért azon az állásponton van, hogy e szabályozások különböző uniós jogelveket sértenek, különösen az elővigyázatosság, az arányosság, valamint az egyenlőség elvét. Ezekkel a kifogásokkal fordult a High Court of Justice‑hoz, aki megkereste a Bíróságot annak eldöntése érdekében, hogy érvényesek‑e ezen szabályozások.

II – Jogi háttér

3.        A 2009/30/EK irányelv(2) módosítja a benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló, 1998. október 13‑i 98/70/EK parlamenti és tanácsi irányelvet(3).

4.        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya a 98/70 irányelvnek a 2009/30 irányelv 1. cikke (8) bekezdésével beillesztett új 8a. cikke, amely korlátozza az MMT felhasználását, és címkézési kötelezettséget tartalmaz az üzemanyagok fémtartalmú adalékai vonatkozásában:

„(1)      A Bizottság felmérést végez a fémtartalmú adalékok tüzelőanyagokban történő felhasználásából származó egészségügyi és környezeti kockázatokról, és e célból vizsgálati módszert dolgoz ki. Következtetéseit legkésőbb 2012. december 31‑ig benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(2)      Az (1) bekezdésben hivatkozott vizsgálati módszerek kidolgozásáig a tüzelőanyagok metilciklopentadienil‑mangán‑trikarbonil (MMT) tartalmát 2011. január 1‑től literenként 6 mg mangánkoncentrációra kell korlátozni. 2014. január 1‑től a határérték 2 mg mangán literenként.

(3)      A tüzelőanyagok (2) bekezdésben meghatározott MMT‑tartalmára vonatkozó határértéket az (1) bekezdésben hivatkozott vizsgálati módszer alkalmazásával végzett értékelés [helyesen: értékelés eredményei] alapján felül kell vizsgálni. Ha a kockázatértékelés indokolttá teszi, a határértéket nullára lehet csökkenteni. A határérték nem növelhető, kivéve ha azt a kockázatértékelés indokolttá teszi. Az irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedést a 11. cikk (4) bekezdésében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(4)      A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a tüzelőanyag fémtartalmúadalék‑tartalmára vonatkozó címke láthatóan megjelenjen mindazon helyeken, ahol fémtartalmú adalékokat tartalmazó tüzelőanyagok kaphatók.

(5)      A címke a következő szöveget tartalmazza: »Fémtartalmú adalékot tartalmaz«.

(6)      A címkét jól láthatóan a tüzelőanyag típusát jelző tájékoztatás helyére kell erősíteni. A címke méretének és betűtípusának jól láthatónak és könnyen olvashatónak kell lennie.”

5.        A 2009/30 irányelv (35) preambulumbekezdése ezzel kapcsolatban a következőket állapítja meg:

„A speciális fémtartalmú adalékok és különösen a metilciklopentadienil‑mangán‑trikarbonil [MMT] alkalmazása növelheti az emberi egészség károsodásának kockázatát, és károkat okozhat a járművek motorjaiban és az emissziócsökkentő berendezésekben. Sok járműgyártó nem tanácsolja a fémtartalmú adalékokat tartalmazó üzemanyagok használatát, és az ilyen üzemanyagok használata érvénytelenné teheti a járművekre vonatkozó garanciát. Ezért helyénvaló az MMT‑adalék üzemanyagokban való alkalmazásának [helyesen: alkalmazása hatásainak] állandó felülvizsgálata valamennyi fontos érintett fél bevonásával. A további felülvizsgálatig lépéseket kell tenni az esetlegesen okozott károk súlyosságának korlátozására. Ezért az MMT üzemanyagokban történő alkalmazása vonatkozásában felső korlátot kell megállapítani, amely a jelenleg rendelkezésre álló tudományos ismereteken alapul. Ezt a korlátot csak akkor lehet növelni, ha bizonyítható, hogy nagyobb adagok használata nem okoz káros hatást. Annak elkerülése érdekében, hogy a fogyasztók tudtukon kívül érvénytelenítsék járműveik garanciáját, meg kell követelni a fémtartalmú adalékot tartalmazó üzemanyagok megjelölését [helyesen: címkézését].”

III – A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem

6.        A kérdést előterjesztő bíróság információi szerint a felperes, az Afton Chemical Limited (a továbbiakban: Afton) az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező társaság, amely az Afton Chemical Group része. Az Afton‑csoport a világ minden részére gyárt és értékesít MMT‑t. Az „mmt” védjegy jogosultja az Afton‑csoporthoz tartozó egyik társaság. Az Afton‑csoporthoz tartozó cégek számos szabadalommal és szabadalmi bejelentéssel rendelkeznek az MMT tekintetében. Az Afton által az alapeljárásban tett nyilatkozatból mindazonáltal kiderül, hogy az Aftonon kívül korlátozott számú más vállalkozás is gyárt Kínában MMT‑t(4).

7.        A kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása értelmében az Afton keresetét alátámasztó tanúvallomások szerint az MMT olyan mangánalapú, fémtartalmú üzemanyag‑adalék, amelyet már több mint harminc éve használnak üzemanyagokban. Két fő célra használják, nevezetesen az ólommentes üzemanyag oktánszámának növelésére, valamint szelepkárosodás (úgynevezett szelepüléskopás) elleni védekezésre az ólompótló adalékot tartalmazó benzinnel üzemelő, régebbi gépjárművekben.

8.        Az MMT az előzetes döntéshozatal iránti kérelem szerint a világ legtöbb országában korlátlanul használható az ólommentes benzinben. Az irányelv elfogadása előtt az MMT használatára vonatkozóan semmiféle közösségi szintű korlátozás nem létezett. Nem létezett az egész Unióra kiterjedő címkézési kötelezettség sem, mégpedig sem általában a fémtartalmú adalékokra, sem konkrétan az MMT‑re vonatkozóan.

9.        Miután az Afton keresetet nyújtott be a High Courthoz, ez utóbbi – az Afton kérelmének megfelelően – az alábbi, a 2009/30 irányelvre vonatkozó kérdésekkel fordult a Bírósághoz:

1.      Az 1. cikk (8) bekezdésének azon része tekintetében, mely rész által a 98/70 irányelvbe illesztett új 8a. cikk (2) bekezdése 2011. január 1‑jétől literenként 6 mg mangánkoncentrációra, 2014. január 1‑jétől pedig literenként 2 mg mangánkoncentrációra korlátozza az üzemanyagok metilciklopentadienil‑mangán‑trikarbonil‑tartalmát, az ilyen határértékek megállapítása:

(1)      Jogellenes‑e annyiban, amennyiben nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul?

(2)      Jogellenes‑e annyiban, amennyiben sérti az elővigyázatosság elvének követelményeit?

(3)      Jogellenes‑e annyiban, amennyiben nem arányos?

(4)      Jogellenes‑e annyiban, amennyiben ellentétes az egyenlő bánásmód elvével?

(5)      Jogellenes‑e annyiban, amennyiben ellentétes a jogbiztonság elvével?

2.      Az 1. cikk (8) bekezdésének azon része tekintetében, mely rész által a 98/70 irányelvbe illesztett új 8a. cikk (4), (5) és (6) bekezdése megköveteli, hogy a fémtartalmú adalékot tartalmazó valamennyi üzemanyagon „fémtartalmú adalékot tartalmaz” feliratú címke kerüljön elhelyezésre, az ilyen címkézési kötelezettség:

(1)      Jogellenes‑e annyiban, amennyiben nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul?

(2)      Jogellenes‑e annyiban, amennyiben nem arányos?

10.      Az írásbeli szakaszban az Aftonon kívül a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Európai Parlament, az Európai Tanács és az Európai Bizottság vett részt. Németország kivételével ezek a felek részt vettek a 2010. április 15‑i tárgyaláson is.

IV – Jogi értékelés

11.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az MMT felhasználására vonatkozó két szabályozás érvényességét kérdőjelezi meg. Elsőként az MMT felhasználására vonatkozó határértékeket kifogásolják (ezzel kapcsolatban lásd a B. pontot), másodszor pedig az MMT‑t tartalmazó üzemanyagokra vonatkozó címkézési kötelezettséget (ezzel kapcsolatban lásd a C. pontot). Elsőként azonban az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságával kapcsolatos kifogásokat vizsgálom meg (lásd ezzel kapcsolatban az A. pontot).

A –    Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

12.      Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlansága indokaként két jogalapra hivatkoztak. A Parlament és a Bizottság szerint először is hiányzik az alapeljárásban a valódi jogvita, mivel közös a felek jogi felfogása (lásd ezzel kapcsolatban az 1. pontot). A Bizottság másodszor előadja, hogy az Afton a kifogásolt szabályozások ellen közvetlen keresetet nyújthat be a közösségi bíróságokhoz az EK 230. cikk értelmében, ezért e rendelkezések érvénytelenségére nem hivatkozhat más eljárásokban (lásd ezzel kapcsolatban a 2. pontot).

1.      Az alapeljárásról

13.      A Parlament és a Bizottság azzal érvel, hogy az alapeljárásban nem vitatott az ügy tárgyát képező rendelkezések érvényessége. Így elfogadhatatlan, elméleti jellegű kérelemről van szó.

14.      Főszabály szerint mindazonáltal vélelmezni kell, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem elméleti jellegű, hanem az alapeljárás eldöntése tekintetében relevanciával bír(5). Ha az Európai Közösség intézményei által hozott jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdés nemzeti bíróság előtt merül fel, e bíróságra tartozik annak megítélése, hogy határozata meghozatalához szükséges‑e a kérdés eldöntése, és hogy ezért kérje, hogy a Bíróság határozzon e kérdésről. Következésképpen, ha a nemzeti bíróság által előterjesztett kérdések közösségi jogszabály érvényességére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni(6).

15.      A Bíróság csak kivételesen – saját hatáskörének vizsgálata céljából – jogosult megvizsgálni azokat a körülményeket, amelyek között a nemzeti bíróság hozzá fordult(7). Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bíróság csak akkor tagadhatja meg a döntést valamely nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tekintetében, ha nyilvánvaló, hogy a közösségi jogszabálynak a nemzeti bíróság által kért értelmezése nem függ össze az alapügy tényállásával vagy tárgyával, vagy ha a probléma elméleti jellegű, illetőleg ha a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli, illetve jogi adatokkal, amelyek a feltett kérdések hasznos megválaszolásához szükségesek(8). Ezen esetektől eltekintve a Bíróság főszabály szerint köteles határozni a közösségi jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdésekről(9). E tekintetben az értelmezés fogalma kiterjed az érvényesség vizsgálatára is(10).

16.      A jelen ügyben nyilvánvaló az Afton arra irányuló érdeke, hogy megállapítsák a vitatott rendelkezések érvénytelenségét. Azok jelentősen korlátozzák az MMT felhasználását és ezzel az Afton forgalmazási lehetőségeit. Az alperes Közlekedési Minisztérium által képviselt Egyesült Királyság ugyanakkor – legalábbis az érvénytelenség megállapításáig – köteles átültetni a kérdéses rendelkezéseket, mivel addig azok érvényességét vélelmezni kell(11). Az Afton állítása szerint a minisztérium a kereset beérkezésekor ezen okból jelezte is, hogy át kívánja ültetni a szabályozást. Még ha a Közlekedési Minisztérium nem emelt is kifejezett kifogásokat az Afton keresete ellen, formálisan akkor is szemben áll az Afton álláspontjával(12). Így nem kérdőjelezhető meg az alapügy tényállása.

2.      A közvetlen kereset lehetőségéről

17.      A Bizottság ezenkívül azzal érvel, hogy az Afton a vita tárgyát képező szabályozások ellen keresetet nyújthatott volna be az EK 230. cikk alapján.

18.      Ez a kifogás az úgynevezett TWD‑ügyben kialakult ítélkezési gyakorlatra utal. Ennek értelmében valamely jogi aktus akkor nem támadható meg magánszemély által, ha azt ezen magánszemély tekintetében olyan egyedi határozatnak kell tekinteni, amelynek megsemmisítése iránt az EK 230. cikk alapján minden kétséget kizáróan keresetet indíthatott volna. Ebben az esetben a magánszemély már nem kifogásolhatja ezen jogi aktus jogellenességét a nemzeti bíróság előtt(13).

19.      Nem kizárt, hogy a jelen esetben az Afton élhetett volna közvetlen keresettel. Ehhez az akkor hatályos EK 230. cikk negyedik bekezdése azt írta elő feltételként, hogy a vita tárgyát képező rendelkezések közvetlenül és személyében érintsék az Aftont, azaz legyenek egyenértékűek egy neki címzett határozattal. Sok minden szól amellett, hogy az Afton az MMT piacán betöltött kiemelkedő pozíciójával, valamint a releváns szellemi tulajdonával olyan erősen egyediesül, hogy az MMT felhasználására vonatkozó különös szabályok személyében érintik őt(14). Bár át kell ültetni a kérdéses rendelkezéseket, azok mégsem engednek mérlegelési mozgásteret, ezért nyilvánvalónak tűnik az Afton közvetlen érintettsége(15).

20.      A TWD‑ügyben kialakult ítélkezési gyakorlat értelmében mindazonáltal az Afton csak akkor nem hivatkozhat a nemzeti eljárás során a vita tárgyát képező szabályok érvénytelenségére, ha a vállalkozás minden kétséget kizáróan jogosult volt az EK 230. cikk szerint a vitatott rendelkezések megsemmisítése iránti keresetet indítani(16). Eddig azonban nem volt olyan összehasonlítható precedens ügy, amely minden kétséget kizár. A személyében való érintettséget már az is megkérdőjelezi, hogy az Afton mellett nyilvánvalóan kínai vállalkozások is előállítanak MMT‑t, így az Afton piaci helyzete tisztán ténybeli természetű. Mivel pedig a vita tárgyát képező rendelkezéseket irányelv tartalmazza, ezért a közvetlen érintettség tekintetében is fennállnak további kétségek. Következésképpen nem alkalmazható a jelen ügyben a TWD‑ügyben kialakult ítélkezési gyakorlat.

21.      Amennyiben azonban a Bíróság úgy tekinti, hogy az Afton kétségkívül élhetett keresettel, akkor legalábbis a szóban forgó ügy kivételt jelent a TWD‑ügyben kialakult ítélkezési gyakorlat alól. A jelen ügyben ugyanis nem adottak az Unió jogi aktusai elleni jogvédelem ilyen nem kifejezetten szabályozott korlátozása bevezetésének indokai.

22.      A TWD‑ügyben kialakult ítélkezési gyakorlat célja a keresetindítási határidő kijátszásának megelőzése(17). Amennyiben elmulasztják a keresetindítási határidőt, akkor előzetes döntéshozatal iránti kérelem formájában nem kérheti mégis az intézkedés felülvizsgálatát az az érintett, aki határidőben benyújthatta a keresetet a közösségi bíróságokhoz.

23.      Az Afton mindazonáltal a jelen ügyben már 2009. június 29‑én, azaz egyértelműen az EK 230. cikk ötödik bekezdésében megállapított határidőn belül keresettel élt a High Court előtt. A 2009/30 irányelvet 2009. június 5‑én tették közzé a Hivatalos Lapban. A keresetindítási határidő ezért az eljárási szabályzat 81. cikkének 1. §‑a értelmében 2009. június 20‑án kezdődött. A távolságra tekintettel biztosított tíznapos határidőt figyelembe véve az Aftonnak ezért 2009. augusztus végéig volt lehetősége közvetlen kereset benyújtására. A jelen ügyben ezért kizárt a keresetindítási határidő kijátszása. Olyan rendelkezés sem létezik, amely arra kötelezné az Aftont, hogy közvetlenül forduljon az Unió bíróságaihoz. Következésképpen nincs szükség arra, hogy korlátozzák az Afton azon alapvető jogát, hogy a nemzeti eljárás során a vita tárgyát képező szabályozás jogellenességére hivatkozzon.

24.      Következésképpen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

B –    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről – az MMT‑re vonatkozó határértékek érvényessége

25.      Az öt részkérdésre osztott első kérdés tárgya az MMT‑re vonatkozó határértékek. A részkérdéseket abban a sorrendben vizsgálom meg, ahogyan azokat feltették. A súlypont az arányosság elvén nyugszik, amelynek keretein belül szerepet játszik az elővigyázatosság elve, valamint részben a nyilvánvaló mérlegelési hiba kérdése is.

1.      A nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított kifogásról

26.      A következőkben az a kérdés merül fel, hogy a határértékek esetében elkövettek‑e nyilvánvaló mérlegelési hibát. Az Afton ezzel összefüggésben arra hivatkozik, hogy nem vizsgálták az MMT felhasználásával összefüggő egészségügyi kockázatokat, valamint hogy a Bizottság arra az eredményre jutott, hogy a környezeti kockázatra vonatkozó tudományos álláspont nem igazolja az MMT felhasználásának korlátozását.

27.      A nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított kifogás a széles mérlegelési mozgástér (mérlegelési jogkör) felülvizsgálhatóságára vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatra utal.

28.      A közösségi jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a jelen esethez hasonló olyan területen, amely e jogalkotó részéről politikai, gazdasági és szociális jellegű választást követel meg, és amelyen belül összetett értékelést kell elvégeznie(18). Eközben támaszkodhat az igazgatás, a tudományok, az érdekcsoportok és a nyilvánosság tapasztalataira. A bírói eljárás keretében ezek a források nem állnak azonos mértékben rendelkezésre. Az Unió bírósága ezért nem helyettesítheti az uniós jogalkotót(19), és nem ellenőrizheti annak politikai felelőssége gyakorlását(20).

29.      E mérlegelési jogkör gyakorlása azonban nem mentes a bírósági felülvizsgálat alól. A közösségi intézményeknek azokban az esetekben, amikor széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, gondosan és pártatlanul kell megvizsgálniuk valamennyi, az ügyben releváns adatot(21). Továbbá a közösségi bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket(22).

30.      Önmagában véve a mérlegelési hiba mindazonáltal – az Afton által állítottakkal ellentétben – nem kérdőjelezheti meg valamely jogi aktus érvényességét. Sokkal inkább arról van szó, hogy jogilag jelentős‑e a mérlegelési hiba.

31.      A jogalkotó által a rendelkezésére álló információkból levont következtetés dönti el, hogy meghatározott tudományos információk igazolják‑e az MMT használatának korlátozását. Ezek a végső következtetések képezik az arányosság elve vizsgálatának tárgyát, és érinthetik az egyenlőség elvének vizsgálatát is. Ezért ebből a szempontból tovább vizsgálódok a hivatkozott elvek keretein belül.

32.      Az egészségügyi kockázatok állítólag hiányzó vizsgálata azonban a határértékek megállapításának feltételeit érinti. Meghatározásuk az EK 95. cikken alapul, amely lehetővé teszi az olyan törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítését, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése. Az EK 95. cikk (3) bekezdése értelmében a Bizottság az egészségügyre, a biztonságra, a környezetvédelemre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó javaslataiban a védelem magas szintjét veszi alapul, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre. Az Európai Parlament és a Tanács saját hatáskörén belül szintén törekszik e célkitűzés megvalósítására.

33.      Mivel a 2009/30 irányelv (35) preambulumbekezdése értelmében a határértékek különösen az egészség védelmét szolgálják, a jogalkotónak ezért figyelembe kellett vennie az MMT esetleges egészségügyi kockázataira vonatkozó tudományos tényeken alapuló új fejleményeket(23). Az EK 95. cikk alkalmazása során nyilvánvaló mérlegelési hibát alapozhat meg az, ha nem veszik figyelembe az MMT felhasználásának egészségügyi kockázataira vonatkozóan rendelkezésre álló információkat.

34.      A legújabb tudományos ismeretek figyelembevételének kötelezettsége mindazonáltal nem alapoz meg szigorú bizonyítási szabályokat. A közösségi jogalkotó széles mérlegelési jogköre, amelynek gyakorlása csak korlátozott bírósági felülvizsgálat alá tartozik, nem kizárólag a meghozandó rendelkezések jellegére és hatályára vonatkozik, hanem bizonyos mértékig az alapvető adatok megállapítására is(24).

35.      Az ilyen bírósági felülvizsgálat azonban, még ha annak korlátozott is a terjedelme, szükségessé teszi, hogy a közösségi intézmények, amelyek a szóban forgó jogi aktus alkotói, bizonyíthassák a Bíróság előtt, hogy a jogi aktust mérlegelési jogkörük tényleges gyakorlásával fogadták el. Ez feltételezi az ezen aktus által szabályozni szándékozott helyzet valamennyi releváns tényének és körülményének figyelembevételét(25).

36.      Ennek az értékelésnek nem kell részletekbe menően az érintett jogi aktus indokolásán alapulnia. A különböző kiválasztott technikai megoldások tekintetében túlzás lenne külön indokolást megkövetelni, ha a szabályozásból kitűnik a közösségi intézmény által követett cél lényege(26). Sőt, rendes esetben más módon is el lehet oszlatni a tudományos információk megfelelő értékelésére irányuló kétségeket.

37.      Gyakran már a Bizottság lefekteti a rendelkezésre álló tudományos információk értékelésének alapjait, amikor javaslatát átfogó vizsgálatra alapozza. A Parlament és a Tanács a további jogalkotói eljárás során ennek alapján dolgozza ki az értékelését.

38.      Az Afton mindazonáltal helyesen hangsúlyozza, hogy ez a jelen esetben kizárt. Igaz, hogy a Bizottság a 2009/30 irányelvre vonatkozó javaslatát összességében az egészség védelmére is alapozta(27), azonban kifejezetten kizárta az MMT egészségügyi kockázatainak értékelését – eltérően a kipufogógáz‑csökkentő rendszerek kockázatainak értékelésétől(28).

39.      A kockázatok vizsgálatának e korlátozása megfelel a 2003/17/EK irányelv(29) vizsgálati felhatalmazásának, amely a 2009/30 irányelvre vonatkozó javaslat alapját képezte a fémtartalmú üzemanyag‑adalékok tekintetében. A 98/70 irányelv 2003/17 irányelvvel módosított 9. cikkének f) pontja értelmében a Bizottság a tüzelőanyagokra vonatkozó előírások felülvizsgálata során megvizsgálja különösen a szennyezést csökkentő új technológiák hatékony működését és a fémes adalékanyagoknak a teljesítményükre gyakorolt hatását. Ezzel összefüggésben soha nem volt szó egészségügyi kockázatokról.

40.      Ennek megfelelően a Bizottság abból indult ki, hogy az MMT egészségügyi kockázatait a jövőben az 1907/2006 (REACH) rendelet(30) szerinti bejelentés keretében értékelik(31).

41.      Az elővigyázatosság céljára az egészségügyi kockázatokkal szemben való hivatkozás ezért azt feltételezi, hogy a jogalkotási eljárásban részt vevő többi intézmény később értékeli a rendelkezésre álló tudományos információkat.

42.      Ennek megfelelően különösen a Parlament és a Tanács mutatta be átfogó jelleggel a bírósági eljárás során az MMT felhasználásával járó egészségügyi kockázatokra vonatkozó kutatások azon állását, amelyet figyelembe kell venni a jogalkotási eljárás során. Az ilyen bemutatás főszabály szerint elegendő azon feltételezés igazolásához, miszerint az előadott információkat ténylegesen figyelembe is vették a jogalkotási eljárás során(32).

43.      Az Afton mindazonáltal kihúzza az ilyen feltételezés alól a talajt. A vállalkozás ugyanis az 1049/2001 rendelet(33) alapján 2008. december 29‑én kérte a Parlamenttől, a Tanácstól és a Bizottságtól azokat a tudományos dokumentumokat és bizonyítékokat, amelyeket az MMT‑re vonatkozó határértékek eldöntésekor figyelembe vettek. A Parlament három dokumentumot bocsátott rendelkezésre a bioüzemanyagokkal kapcsolatban, amely a 2009/30 irányelv egyik másik területe, a Tanács pedig számos belső dokumentumot. Nem képezte vitat tárgyát az Afton azon állítása, miszerint egyik dokumentum sem tartalmazott az MMT felhasználásának kockázataira vonatkozó tudományos információt.

44.      A Parlament és a Tanács e tekintetben hangsúlyozzák, hogy a szóban forgó tudományos információk nem az adott intézmény, hanem a parlamenti előadó, illetve a tagállamok birtokában voltak.

45.      A Parlament vonatkozásában kevéssé meggyőző ez az érvelés, hiszen az előadó tagja ennek az intézménynek. A jogalkotási eljárásra tekintettel ezért a birtokában lévő dokumentumokat alapvetően a Parlament birtokában lévő dokumentumoknak kell tekinteni(34).

46.      A Tanács ellenben bizonyíthatóan azt állítja, hogy a tagállamok képviselőinek rendszerint nem kell részletesen bemutatniuk a szavazási tevékenységük hátterében álló tudományos alapokat, döntésüket azonban rendszeresen a nemzeti igazgatás szakértelmére alapozva kell meghozniuk. A ténylegesen tudományos alapokon nyugvó döntést megkérdőjelezi mindazonáltal azon tanácsi dokumentumok hiánya, amelyekben rögzítették a Tanács döntésének tudományos alapjait.

47.      Ezen körülmények között – pusztán a bírósági eljárásban előadottakra alapozva – nem feltételezhető többé az, hogy a Parlament és a Tanács a jogalkotási eljárásban figyelembe vette az MMT egészségügyi kockázataira vonatkozó tudományos információkat.

48.      A Bizottság mindazonáltal 2008 júniusában benyújtott az MMT‑vel kapcsolatban egy úgynevezett nem hivatalos dokumentumot(35), amelyet felhasználtak a jogalkotási eljárás során. Az Afton ismerte ezt a dokumentumot, és álláspontjának más kérdésekben történő alátámasztása végett hivatkozik is rá. A nem hivatalos dokumentum másfél oldal terjedelemben összefoglalja az MMT üzemanyagokban való felhasználásának lehetséges egészségügyi kockázataira vonatkozó kutatás állását. Semmi nem utal arra, hogy ez az összefoglaló téves vagy hiányos.

49.      Így bár sajnálatos a Parlamentnek és a Tanácsnak a dokumentumokhoz való hozzáférésre irányuló kérelem megválaszolása során adott félrevezető tájékoztatása, azonban az ebből fakadó látszat ellenére figyelembe vették a jogalkotási eljárás során az MMT felhasználásával járó egészségügyi kockázatokra vonatkozóan rendelkezésre álló tudományos információkat.

50.      A határértékek meghatározásához szükséges információk beszerzésével kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibára alapított kifogás ezért nem helytálló.

2.      Az elővigyázatosság elvéről

51.      A második részkérdés azzal a kifogással foglalkozik, miszerint nem állnak fenn az elővigyázatosság elve alkalmazásának feltételei.

52.      Az elővigyázatosság elve igazolja a korlátozó intézkedések elfogadását, ha lehetetlennek bizonyul pontosan meghatározni az állítólagos kockázat meglétét vagy terjedelmét a lefolytatott tanulmányok elégtelen, nem meggyőző vagy pontatlan eredményei miatt, de a közegészséget, az állatok egészségét vagy a környezetet ténylegesen fenyegető károsodás valószínűsége fennáll abban az esetben, ha a kockázat bekövetkezik(36).

53.      A másodlagos jog különböző szabályai pontosítják az elővigyázatosság elvét a Bizottság végrehajtási hatásköreivel összefüggésben. Ezen a területen az Afton által elsősorban hivatkozott ítélkezési gyakorlat(37) annak érdekében alakult ki, hogy megalapozza az elővigyázatosság elvének megsértésére alapított kifogást.

54.      A 2009/30 irányelv mindazonáltal közvetlenül az EK 95. cikken alapul. Az ilyen jogalkotói intézkedést nem lehet közvetlenül annak alapján értékelni, hogy tiszteletben tartja‑e az elővigyázatosság elvét. Az elővigyázatosság elve sokkal inkább mindenekelőtt az arányosság elve vizsgálatának keretein belül érvényesül(38). Ott vizsgálom tovább ezt a kérdést.

3.      Az arányosság elvéről

55.      A harmadik részkérdés tárgya a határértékek arányossága.

56.      Az arányosság elve az uniós jog általános elvei közé tartozik, amelyet a jogalkotónak tiszteletben kell tartania(39). Az intézmények jogi aktusai ezért nem léphetnek túl azon, ami alkalmas és szükséges a szóban forgó szabályozás által elérni kívánt jogszerű célok megvalósításához. Így amikor több alkalmas intézkedés közül lehet választani, a legkevésbé kényszerítőt kell igénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnek túlzottak az elérni kívánt célokhoz képest(40).

57.      Mindazonáltal ennyiben érvényesül a jogalkotó széles mérlegelési mozgástere (mérlegelési jogkör) is(41). Az ezen mérlegelési jogkör gyakorlása következtében meghozott intézkedés csak akkor sérti az arányosság elvét, ha a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni kívánt cél elérésére nyilvánvalóan alkalmatlan(42) (lásd ezzel kapcsolatban az alábbi b) pontot), ha rendelkezésre állnak ugyanolyan hatékonyságú és nyilvánvalóan kevésbé korlátozó intézkedések(43) (lásd ezzel kapcsolatban az alábbi c) pontot), vagy ha az elfogadott intézkedések nyilvánvalóan aránytalanok a követni kívánt célokkal(44) (lásd ezzel kapcsolatban az alábbi d) pontot). Először mindazonáltal azt kell megvizsgálni, hogy a határértékek az uniós jog által elismert célokat követnek‑e (lásd ezzel kapcsolatban az alábbi a) pontot)(45).

a)      A határértékek céljairól

58.      Az MMT‑re vonatkozó határértékek céljai a 2009/30 irányelv (35) preambulumbekezdése értelmében azon alapulnak, hogy ezen összetevő felhasználása növelheti az emberi egészség károsodásának kockázatát, és károkat okozhat a járművek motorjaiban és az emissziócsökkentő berendezésekben. Az utóbbi célkitűzés első látásra a fogyasztóvédelmet szolgálja. A felek által egyetértésben előadottak alapján azonban legalábbis közvetetten a környezetvédelemre is irányul, mivel az emissziócsökkentő berendezésekben, például a kipufogógáz‑tisztítására szolgáló katalizárotokban bekövetkező károsodás magasabb kibocsátással, következésképpen a környezet nagyobb terhelésével járhat(46).

59.      Mivel az EK 95. cikk (3) bekezdése az egészségügy, a biztonság, a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem területén a védelem magas szintjét követeli meg, ezért nemcsak elismerik a határértékek céljait, hanem nagy súlyt is fektetnek rájuk.

60.      Ha megállapítást nyerne, hogy az MMT felhasználása károsítja az emberi egészséget és a járművek kipufogógáz-kibocsátását, akkor a korlátozásokat a megelőzés elvére (EK 174. cikk (2) bekezdése) lehetne alapozni. Ez azonban esetünkben kétségtelenül nem történt meg.

61.      A jelen ügyben az ügy iratai szerint sokkal inkább tudományos jellegű vita áll fenn a tekintetben, hogy az MMT üzemagyagokban való felhasználásához kapcsolódnak‑e kockázatok az emberi egészség vagy a járművek kipufogógáz‑csökkentése tekintetében. Ezeket nem lehet sem megállapítani, sem kizárni.

62.      Ez a bizonytalanság érezteti hatását az arányosság elvének alkalmazási módjaiban is. Ilyen körülmények között az elővigyázatosság elvével összhangban védelmi intézkedéseket lehet elfogadni, anélkül hogy megvárnák, hogy ezen kockázatok tényleges bekövetkezése és súlyossága teljesen kimutatható legyen(47).

63.      Az Afton mindazonáltal úgy véli, hogy megelőző intézkedéseket csak kivételes körülmények fennállása esetén lehet meghozni, ha az adott károsodás kockázatának komoly és meggyőző jelei vannak. Ha nem hárítják el a tudományos bizonytalanságot, legalább ésszerű kétséget kell ébreszteniük, és meg kell felelniük a tudományos állásfoglalások kiválósága és pártatlansága elvének. Különösen arra van szükség, hogy az intézkedések szükségesek legyenek, vagy nélkülözhetetlennek tűnjenek, tekintettel arra, hogy az érintett hatóság a kockázat szintjét a társadalom számára elfogadhatatlannak ítélte.

64.      A tagállamoknak például az áruk mozgását korlátozó intézkedéseivel kapcsolatban a Bíróság kifejezetten azt állapította meg, hogy az elővigyázatosság elve alapján védelmi intézkedéseket csak akkor lehet hozni, ha azok a lehető legátfogóbb kockázatértékelésen alapulnak a konkrét ügy sajátos körülményeire tekintettel, amelyek arra utalnak, hogy ezek az intézkedések szükségesek annak biztosításához, hogy az érintett termék ne veszélyeztesse az emberi egészséget(48). A kockázatértékelés főleg nem alapulhat kizárólag hipotetikus feltevéseken(49).

65.      Az Afton az Elsőfokú Bíróság különböző – a vitatott pontokban a Bíróság által felül nem vizsgált – ítéleteire(50) való hivatkozással előadja, hogy ennek megfelelő követelmények érvényesek az Unió jogi aktusaira is.

66.      Bár az Elsőfokú Bíróság adott megállapításai általános megfogalmazásokat tartalmaznak, ezek az ügyek mindazonáltal a Tanács vagy a Bizottság olyan határozataival foglalkoztak, amelyek az irányadó másodlagos jogon alapulnak. Ez különös követelményeket támaszt az elővigyázatosság elvét megjelenítő tudományos érvekkel szemben(51). A Parlament helyesen jegyzi meg, hogy ezek a követelmények már csak azért is szükségesek voltak, mert olyan engedélyek visszavonásáról volt szó, amelyeket korábban tudományos eljárás alapján adtak meg.

67.      Ezeket a követelményeket nem lehet a Szerződés értelmében a jogalkotásra ruházni, mert abban nem jelennek meg konkrétan az elővigyázatosság elve alkalmazásának további követelményei. Az alábbiakban bemutatott ítélkezési gyakorlat sokkal inkább azt mutatja, hogy az Unió elővigyázatosságból átfogó kockázatértékelés nélkül is megfogalmazhat tilalmakat, amelyek legalább a kockázatok kizárásáig érvényesek lesznek.

68.      Az Alliance for Natural Health és társai ügyben hozott ítélet többek között az étrend‑kiegészítők Közösségen belüli szabad mozgásával foglalkozott. A 2002/46/EK irányelv(52) olyan anyagokra korlátozza azt, amelyekkel kapcsolatban az irányelv elfogadásának időpontjában az illetékes európai tudományos hatóságok kielégítő és megfelelő tudományos adatokkal rendelkeztek ahhoz, hogy kedvező véleményt adhassanak róluk. Az áruk szabad mozgásának ezen korlátozását azon lehetőség biztosításával enyhítették, hogy a tudományos és műszaki fejlődés értelmében további étrend‑kiegészítőket lehet engedélyezni. A Bíróság ebben látta az ésszerű egyensúly megvalósulását a belső piac működésének és az emberi egészség védelmének célkitűzései között(53).

69.      Ebben az ügyben így már az illetékes európai hatóságok átfogó kockázatértékelésének a hiánya elegendő volt a korlátozások igazolásához.

70.      Hasonló a helyzet a 92/43 irányelv (élőhely‑irányelv) 6. cikkének (3) bekezdése szerinti területvédelem esetében. A 6. cikk (3) bekezdésének második mondata szerint az illetékes nemzeti hatóságok csak akkor engedélyezhetnek valamely tervet, ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem jár az érintett természeti terület épségét veszélyeztető káros hatásokkal. Ez az eset akkor áll fenn, ha tudományos szempontból, ésszerűen mérlegelve, kétség nélkül megállapítható, hogy ilyen hatások nem következnek be(54). Így az átfogó kockázatértékelésen nem az intézkedés megtiltása múlik, hanem csupán annak engedélyezése.

71.      Az élőhely‑irányelv 6. cikkének (4) bekezdésén alapuló, nyomós okból való kivételes engedélyezés lehetősége ezen nem változtat semmit. Az ugyanis rendszeresen feltételezi a terv által a terület tekintetében okozott veszélyek értékelését(55).

72.      Végül is az 1907/2006 (REACH) rendelet(56) szerinti regisztrációs kötelezettség is az elővigyázatosság elvét(57) valósítja meg az anyagok forgalmazásának megtiltásával, amely mindaddig érvényes, amíg be nem mutatják meghatározott kockázatok értékelését(58). Ezt a szabályozási módszert nem kérdőjelezte meg a Bíróság akkor, amikor döntött a monomerek regisztrálására vonatkozó kötelezettségről(59).

73.      A bemutatott ítélkezési gyakorlat szükségszerű következménye annak a széles mérlegelési jogkörnek, amellyel a jogalkotó rendelkezik az arányosság és az elővigyázatosság elvének alkalmazásakor, valamint a figyelembe veendő kiindulási adatok megválasztásakor az összetett szabályozások elfogadása során.

74.      Elviekben hasonló megfontolások érvényesek a tagállamok által hozott intézkedésekre is(60). A mindenkori szabályozási anyagokból következik az, hogy a Bíróság ennek ellenére gyakran szigorúbb követelményeket támaszt velük szemben(61). Az áruk mozgása területén ez a kölcsönös elismerés gondolatának egyfajta kifejeződése. Amikor a tagállamok engedélyeznek meghatározott termékeket, kockázatértékelést kell végezni. Ezért valamely másik tagállam szigorúbb korlátozásához szigorúbb indokolás szükséges. Ha azonban az Unió az egész Unióra kiterjedően egységesen szabályozza meghatározott kockázatok kezelését, és ennek során minden tagállam tapasztalatát figyelembe veszi, akkor anélkül kell lehetőséget teremteni az óvintézkedések meghozatalára, hogy minden egyes esetben előzetes átfogó kockázatértékelést végezzenek. Az ilyen értékelés során ugyanis már felléphetnek az elkerülni kívánt károsodások.

75.      Ennek értelmében a határértékek igazolása elsősorban nem a kockázatok Bíróság általi értékelésén múlik. Sokkal inkább a jogalkotó feladata levonni a végkövetkeztetéseket a tudományos vitából. A Bíróság csak akkor kérdőjelezheti meg tartalmilag az uniós jogalkotó értékelését, ha nyilvánvalóan nem áll fenn kockázat, vagy azokat nyilvánvalóan túlértékelték. Erről azonban – legalábbis a szabályozás céljának vizsgálata során – a két feltételezett kockázatra irányuló tudományos vita alapján szó sem lehet.

76.      Összefoglalásképpen meg kell állapítani, hogy a határértékek elismerésre méltó célja az MMT felhasználásából fakadó, az emberi egészségre és a környezetre irányuló kockázatokkal szembeni elővigyázatosság.

b)      Az alkalmasságról

77.      A határértékek nem nyilvánvalóan alkalmatlanok arra, hogy hozzájáruljanak az MMT felhasználásából fakadó kockázatokkal szembeni elővigyázatossághoz. A határértékek természetükből fakadóan meggátolják az MMT nagyobb mértékű felhasználását, és ezzel korlátozzák azt az MMT‑mennyiséget, amely károsodást okozhat.

78.      Az Afton azonban azzal érvel, hogy megállapíthatatlan, hogy az üzemanyagokban található mangán az MMT‑re vezethető‑e vissza. Ebből az Afton arra következtet, hogy a határértékeket gyakorlatilag nem lehet végrehajtani, és következésképpen azok nem alkalmasak arra, hogy megelőzzék az MMT felhasználásából fakadó kockázatokat.

79.      Ez a végkövetkeztetés mindazonáltal nem szükségszerű. Még ha (egyelőre) nem is létezik olyan módszer, amellyel közvetlenül bizonyítani lehet azt, hogy az üzemanyagokban található mangán az MMT‑re vezethető vissza, ezt közvetetten mégis be lehet bizonyítani. Így a mangán engedélyezett mennyiségének túllépése elegendő viszonyítási pont lehet ahhoz, hogy megdönthető módon vélelmezzék az MMT nem engedélyezett felhasználását. Németország ugyanis helyesen hangsúlyozza azt, hogy az Afton nem mutatta be, hogy máskülönben hogyan kerülhet mangán az üzemanyagokba.

80.      Így nem áll fenn meggyőző kétség a tekintetben, hogy a határértékek végrehajthatók, és alkalmasak az általuk kitűzött célok elérésére.

c)      A határértékek szükségességéről

81.      Az arányosság vizsgálatának következő szintjén azt kell megvizsgálni, hogy a határértékek az általuk kitűzött célok elérésére szolgáló legenyhébb eszköznek tekinthetők‑e. Első pillantásra nincsenek arra utaló támpontok, hogy más védintézkedések ugyanolyan hatékonyak lennének, mint a jelenleg előírtak.

82.      Az Afton mégis azt hangsúlyozza, hogy a Bizottság hatásvizsgálata (az úgynevezett impact assessment) alapján az önkéntes intézkedések ugyanolyan hatékonyan megelőzhetik a kockázatokat, mint a kényszerítő intézkedések(62). A Bizottság eredeti értékelése értelmében ezért nem a kényszerítő intézkedések voltak a legenyhébb eszközök.

83.      Mindeközben az Afton nyilvánvalóan abból indul ki, hogy ez az értékelés szükségszerűen a Bizottság tudományos információiból adódik, ezért kötelező erővel bír a jogalkotási eljárásban részt vevő többi intézmény tekintetében.

84.      Ebben az esetben azonban nem ez a helyzet.

85.      A Bizottság a rendelkezésére álló információkból levont végkövetkeztetései meghozatalakor sokkal inkább mérlegelési jogkörének gyakorlásával döntött. A mérlegelési jogkör ilyen gyakorlása nem hátráltatja a jogalkotási eljárásban részt vevő többi intézményt abban, hogy más következtetéseket vonjanak le a rendelkezésre álló információkból. A jogalkotó széles körű mérlegelési jogköre ugyanis nem korlátozódik a Bizottságra, hanem biztosított minden, a jogalkotási eljárásban részt vevő intézmény és tagjai részére.

86.      A mindenkori eljárástól függ az, hogy végül melyik értékelés lesz az irányadó. A jelen esetben az EK 251. cikkben meghatározott együttdöntési eljárást alkalmazták. Ez a demokrácia elvét valósítja meg, amely az EU 6. cikk (1) bekezdésében az Európai Unió kifejezett alapját képezi(63). Az abban előírt demokratikus véleményformálás először is megköveteli ugyan a Bizottság javaslatát, azonban a 2009/30 irányelv elfogadásához minősített többség szükséges a Tanácsban, a Parlamentben pedig a leadott szavazatok abszolút többsége. Ezek a többségek nyilvánvalóan más állásponton voltak, mint a Bizottság. Az ilyen véleménykülönbségek mint olyanok nem támadhatóak meg bíróság előtt, hiszen máskülönben megkérdőjeleződne az adott jogalkotási eljárásban az intézmények közötti egyensúly.

87.      Egyebekben utalni kell arra, hogy a végül kialakított szabályozás az egészségügyi kockázatokra vonatkozó, korábban említett azon információkon is alapul, amelyeket a Bizottság az értékelése során kifejezetten nem vett figyelembe. Már ez a kiegészítésképpen figyelembe vett kockázat is az eredeti javaslattól eltérő eredményt vetít előre.

88.      Így a Bizottság javaslata szerinti szabályozástól való eltérés nem vezet arra az eredményre, hogy a határértékek nyilvánvalóan nem a legenyhébb eszközök.

d)      A határértékek megfelelőségéről

89.      A megfelelőség keretein belül azt kell megvizsgálni, hogy arányban állnak‑e a vitatott szabályozás által okozott hátrányok az elérni kívánt célokkal. Következésképpen mérlegelést kell lefolytatni.

90.      A jelen ügyben az egyik oldalon az egészség és a környezet védelme, a másik oldalon pedig az MMT felhasználására irányuló gazdasági érdekek állnak szemben egymással. Nyilvánvaló, hogy alapvetően az első van túlsúlyban.

91.      Az Afton mindazonáltal vitatja, hogy az MMT felhasználásából fakadó kockázatok túlsúlyban vannak a korlátozás által okozott hátrányokkal szemben.

92.      Ennek során az Afton különösen azzal érvel, hogy a Bizottság a jogalkotási eljárásban nem tartotta elegendőnek a kockázatokat az MMT felhasználásának korlátozásához. A kifejtetteknek megfelelően azonban a Bizottság álláspontja nem lehet kötelező a Parlamentre és a Tanácsra nézve.

93.      Egyébként pedig nincsenek arra utaló szükségszerű támpontok, hogy nyilvánvalóan téves volt a Parlament és a Tanács kockázatértékelése. Igaz ugyan, hogy mindeddig viszonylag kevés tudományos utalás áll rendelkezésre a feltételezett kockázatok vonatkozásában, azonban az Afton elismerte, hogy a rendelkezésre álló tanulmányok alapján teljes bizonyossággal kizárni sem lehet a kockázatokat.

Az elővigyázatosság elvéről

94.      Az elővigyázatosság elvének tárgya éppen ez a helyzet. Ennek megfelelően az egészség és a környezet a megelőzés elve értelmében nem a biztosan fellépő károsodásokkal szembeni védelmet élvezi. Sokkal inkább olyan kockázatokkal szembeni megelőző intézkedésekről van szó, amelyeknek mértéke vitatott. Ebben az értelemben a jogalkotó más érdekek korlátozásával szemben előnyben részesítheti az egészség vagy a környezet elővigyázatból fakadó védelmének célját.

95.      Ez a mérlegelés a jogalkotó kötelessége, nem a bíróságoké. A jogalkotó különösen azt döntheti el, hogy korlátozó intézkedések segítségével minimalizálja vagy teljesen kizárja a kockázatokat. Máskülönben számításba kellene vennie, hogy adott esetben fellépnek a kockázatok, és ténylegesen bekövetkeznek a megelőzni kívánt károsodások. Különösen az emberi egészségre vonatkozó kockázatokkal szembeni elővigyázatosság esetében főszabály szerint aligha róható fel a jogalkotónak, hogy nyilvánvalóan túlzó intézkedéseket hozott.

A határértékek kiigazításának lehetőségéről

96.      A mérlegelés keretein belül azt is figyelembe kell venni, hogy az elővigyázatosságból hozott korlátozó intézkedések főszabály szerint ideiglenes természetűek. Meg kell szüntetni azokat, ha az új eredmények eloszlatják a félelmeket(64). Ezáltal az arányosság elvének megfelelően biztosítható, hogy a korlátozásokat nem tartják fenn a szükségesnél tovább. Ahogyan a Bizottság is hangsúlyozza, ezáltal a szennyező fizet elvének megfelelő késztetés jön létre az ilyen termékek gyártói és használói számára arra vonatkozóan, hogy vizsgálják a termékek hatásait. Amennyiben azonban a korlátozások igazolása érdekében a jogalkotónak kell bizonyítania a kockázatokat, akkor ez arra készteti ezen résztevőket, hogy hátráltassák az ilyen kockázatok tudományos kutatását.

97.      Ennek megfelelően a korlátozások végső soron az engedélyezés lehetőségének fenntartásával hozott tilalmak. A 98/70 irányelv 8a. cikkének (1) és (3) bekezdése kifejezetten előírja, hogy tovább kell vizsgálni a kockázatokat, és adott esetben a Bizottságnak ki kell igazítani a határértékeket. Ezt a lehetőséget kifejezetten megemlíti a (35) preambulumbekezdés. Amennyiben az Afton be tud mutatni megfelelő tudományos információkat, akkor a Bizottság köteles átgondolni az MMT‑re vonatkozó szabályozást(65).

98.      Az ilyen bizonyíték alapjai – amennyiben egyáltalán lehetséges – kidolgozás alatt állnak. Az egészségügyi kockázatokat jelenleg egyszerre vizsgálják az Aftonnál, együttműködve az egyesült államokbeli Environmental Protection Agency(66) ügynökséggel, valamint – a Bizottság állítása szerint – a REACH‑rendelet keretein belül is. Ezenkívül a Bizottság a 98/70 irányelv 8a. cikkének (1) bekezdése értelmében értékelést végez a fémtartalmú adalékok tüzelőanyagokban történő felhasználásából származó egészségügyi és környezeti kockázatokról, és e célból vizsgálati módszert dolgoz ki. Következtetéseit legkésőbb 2012. december 31‑ig benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A határértékek nagyságáról és az MMT felhasználására kifejtett hatásaikról

99.      Az intézkedések által kitűzött célok és az általuk okozott hátrányok közötti mérlegelés során mindazonáltal figyelembe kell venni a határértékeknek az MMT felhasználására kifejtett hatásait is. Ezek elválaszthatatlanul kapcsolódnak a határértékek nagyságához.

100. Az Afton ennyiben – messzemenőkig nem vitatottan – három érvet adott elő:

101. Először is, nincs különösebb tudományos oka annak, hogy 2011‑től literenként 6 mg mangánkoncentrációt állapítsanak meg, és azt 2014‑től 2 mg-ra csökkentsék.

102. Másodszor, az MMT a határértékek alkalmazása esetében már nem alkalmazható szelepkárosodás (úgynevezett szelepüléskopás) elleni védekezésre. Ez meghatározott régebbi gépjárműveket érint, amelyek üzemanyagához meghatározott adalékanyagokat kell adni a szelepkárosodás megelőzése érdekében. Az Afton adatai szerint a határértékek alkalmazása esetében az üzemanyag MMT‑tartalma nem elegendő e feladat ellátásához. Így a határértékek hatása egyenértékű az MMT ilyen célú felhasználásának tilalmával.

103. Igaz, hogy az Afton utal arra, hogy az MMT‑re vonatkozó határértékek akadályozzák az érintett régebbi gépjárművek használatát. Ez az érv azonban nem helytálló, mivel léteznek más, ugyancsak ólompótlásra felhasználható üzemagyag‑adalékok(67). A mérlegelés keretein belül ezért ennyiben egyedül az Aftonnak az MMT ilyen célú forgalmazására irányuló gazdasági érdekeit kell figyelembe venni.

104. Harmadszor, az Afton állítása szerint az MMT‑nek nincs többé gyakorlati hatása a 2014‑től érvényes 2 mg mangánkoncentrációt előíró határérték esetében, így ez a határérték teljes tilalmat eredményez. Ez a kifogás az MMT fő funkcióját érinti, amely az üzemanyag úgynevezett oktánszámának növelésére irányul. Míg a 6 mg‑os határérték még érezhető növelést tesz lehetővé, ez a 2 mg‑os határérték esetében kizárt.

105. Az Afton álláspontja helytálló kiindulási ponton alapul: a valamely szabályozás megfelelőségéről való jogalkotói döntés főszabály szerint feltételezi azt, hogy mérlegelik a hátrányokat az elérni kívánt célokkal szemben. Következésképpen a jogalkotónak meg kell vizsgálnia a szem előtt tartott szabályozás hátrányos következményeit. Amennyiben valamely szabályozásnak a jogalkotási eljárásban teljes mértékben figyelmen kívül hagyott következményei vannak, téves lehet a jogalkotói mérlegelési jogkör gyakorlása.

106. A kérdéses pontok vonatkozásában ténylegesen hiányoznak a támpontok a jogalkotási eljárásban Az intézmények e kifogásokat még a Bíróság előtti írásbeli szakaszban sem érintették. Az Afton által előadottak ugyanígy nem kérdőjelezik meg a határértékek megfelelőségét sem.

107. A határértékek vonatkozásában hiányzó tudományos alapok jellemzik a kockázatokra vonatkozó jelenlegi ismereteket: mivel nem egyértelmű, hogy az MMT felhasználása egyáltalán okoz‑e károsodást, arra vonatkozóan sincsenek tudományos ismeretek, hogy meghatározott határértékek megakadályozhatnak‑e károsodásokat.

108. Az Afton által ezzel kapcsolatban előadottak így lényegében arra irányulnak, hogy nem egyértelműek az MMT felhasználásából fakadó kockázatok, és az előírt korlátozások messzemenően kizárják az MMT felhasználását. Ezek a szempontok alakították a jogalkotási eljárást – legalábbis az MMT szabályozása vonatkozásában –, ezért nyilvánvalóan figyelembe vették azokat. Ugyanis a vita a Parlamentben való első olvasat óta az MMT teljes tilalmáról folyt, amely hasonló mérlegelést kívánt volna.

109. Így nem lehet megállapítani azt, hogy a jogalkotó a határértékek megfelelősége tekintetében nem, vagy tévesen gyakorolta volna a mérlegelési jogkörét.

110. A mérlegelés egyebekben a határértékek hatásai fényében sem nyilvánvalóan téves. A különösen az egészségügyi kockázatokra vonatkozó bizonytalanság miatt elvben még a teljes tilalom is elképzelhető. A Bizottság érvelésének megfelelően ehhez képest az előírt, az eltelt idő függvényében változó határértékek enyhe eszközt jelentenek, következésképpen nem nyilvánvalóan alkalmatlanok.

e)      Közbenső következtetés

111. A 98/70 irányelv 8a. cikke (2) bekezdésének vizsgálata így nem vezetett az arányosság elvének megsértésére.

4.      Az egyenlő bánásmód elvéről

112. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az egyenlő bánásmód elve, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalma megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt(68). Amint az arányosság elve kapcsán, úgy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának vizsgálata során is figyelemmel kell lenni arra, hogy a közösségi jogalkotót mérlegelési mozgástér („mérlegelési jogkör”) illeti meg(69).

113. Az Afton azzal érvel, hogy az MMT‑re vonatkozó határértékek meghatározása nem igazolható más fémtartalmú adalékok használatának korlátozása nélkül. Az MMT más fémtartalmú adalékokhoz hasonló funkcióval bír, és nem okoz további kockázatot. Létezik továbbá legalább egy további mangánalapú adalék, a ciklopentadienil‑mangán‑trikarbonil (CMT), amelynek nem korlátozzák a felhasználását.

114. A Parlament ezzel szemben helyesen érvel azzal, hogy az MMT kockázatait jobban kutatták, mint más fémtartalmú adalékok kockázatait. Különböző tudományos információk különböző elővigyázatossági intézkedéseket igazolnak.

115. Ami különösen a további mangánalapú adalékokat illeti, az intézmények között nem vitatott, hogy azokat nem használják az Unión belül. A Bizottság álláspontja szerint ennek különösen az a következménye, hogy ezeket az adalékokat először is – a forgalomba hozatal előtt – a REACH‑rendelet szerint nyilvántartásba kell venni, amely lehetővé teszi a kockázatértékelést. Ennyiben jelenleg nincs szükség határértékek megállapítására ezen adalékok vonatkozásában.

116. Így nem állapítható meg az egyenlő bánásmód elvének megsértése.

5.      A jogbiztonság elvéről

117. A jogbiztonság általános elve, amely a közösségi jog alapvető elvének minősül, különösen azt követeli meg, hogy a szabályozás egyértelmű és pontos legyen, lehetővé téve azt, hogy a jogalanyok egyértelműen megismerjék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el(70). A jogbiztonság elve mindazonáltal nem követeli meg azt, hogy valamely norma kizárja az értelmezésére irányuló összes kétséget. Sokkal inkább attól függ, hogy a szóban forgó jogi aktus félreérthető‑e annyira, hogy emiatt nem lehet megfelelő bizonyossággal eloszlatni a megtámadott rendelet terjedelmét vagy tartalmát illető esetleges kétségeket(71).

118. Az Afton azon az állásponton van, hogy a vizsgálati módszer meghatározását követően nem egyértelmű a határértékek további érvényessége. A 98/70 irányelv 8a. cikke (2) bekezdésének első mondata ugyanis előírja, hogy „a vizsgálati módszerek kidolgozásáig” az MMT tartalmát 2011. január 1‑jétől literenként 6 mg mangánkoncentrációra kell korlátozni. A második mondat értelmében 2014. január 1‑jétől ez a határérték 2 mg mangánra csökken literenként.

119. Az Aftonnak igazat kell adni a tekintetben, hogy a 98/70 irányelv 8a. cikkének (2) bekezdése elkülönülten vizsgálva félreérthető. Amennyiben azonban a rendelkezést a (35) preambulumbekezdéssel és a 8a. cikk (1) és (3) bekezdésével összhangban értelmezzük, nyilvánvalóvá válik, hogy a vizsgálati módszer kidolgozása önmagában nem teszi érvénytelenné a határértékeket. A 8a. cikk (3) bekezdésének első mondata kifejezetten kimondja, hogy „a tüzelőanyagok (2) bekezdésben meghatározott MMT‑tartalmára vonatkozó határértéket az (1) bekezdésben hivatkozott vizsgálati módszer alkalmazásával végzett értékelés alapján felül kell vizsgálni”.

120. Így nem állapítható meg a jogbiztonság elvének megsértése.

C –    A második kérdésről – a címkézési kötelezettség érvényessége

121. A második kérdés az MMT‑t tartalmazó üzemanyag címkézésére vonatkozó kötelezettség jogszerűségét érinti. Részleteiben arra irányul a kérdés, hogy ez a szabályozás nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul‑e, vagy sérti‑e az arányosság elvét. Mivel a mérlegelési hiba vonatkozásában előadott érvek érintik az arányosság elvét, ezért azokat e kereteken belül vizsgálom.

122. A 2009/30 irányelvvel a 98/70 irányelvbe újonnan beillesztett 8a. cikk (4)–(6) bekezdése értelmében a benzinkutaknak egyértelműen láthatóan fel kell tüntetniük a „Fémtartalmú adalékot tartalmaz” utalást, amennyiben ilyen adalékokat tartalmazó üzemanyagokat kínálnak eladásra.

123. A (35) preambulumbekezdés utolsó mondata értelmében a címkézési kötelezettség annak elkerülésére szolgál, hogy a fogyasztók tudtukon kívül érvénytelenítsék járműveik garanciáját. Ugyanis e preambulumbekezdés második mondata értelmében az ilyen üzemanyagok használata érvénytelenné teheti a járművekre vonatkozó garanciát. Ennek hátterében az abban ugyancsak megemlített, a járművek motorjait és az emissziócsökkentő berendezéseket érintő kockázatok állnak. A címkézési kötelezettség célja így a fogyasztóvédelem, amely az EK 153. cikk értelmében az Unió egyik célja. Ezt a célt különösen a fogyasztók tájékoztatáshoz való joga érvényesülésének elősegítésével kell megvalósítani.

124. Az Afton azonban kételkedik abban, hogy a címkézés elérheti célját a járművekre vonatkozó garanciára való utalás nélkül. A fogyasztók rendszerint nem olvassák el olyan alaposan a járművekre vonatkozó garanciát, hogy tudatában legyenek a fémtartalmú adalékot tartalmazó üzemanyag alkalmazása esetleges következményeinek.

125. Ezek a kétségek valóban meggyőzőek. A címkézési kötelezettséget pontosabban is meg lehetne fogalmazni. Mindazonáltal ettől még nem alkalmatlan a fogyasztóvédelem elősegítésére.

126. A termékek összetevőire vonatkozó információk ugyanis minimumfeltételei annak, hogy a fogyasztók megelőzhessék a tényleges kockázatokat. Az üzemanyagok megvásárlásakor legalább azok a fogyasztók figyelemmel lehetnek a fémtartalmú adalékokra, akik tudatában vannak a kockázatoknak. Ez kizárt lenne akkor, ha nem tennék közzé az adalékokat.

127. Az Afton a címkézési kötelezettséget ráadásul nem tartja a legenyhébb eszköznek. Először is, szerinte a Bizottság ezt megállapította a hatásvizsgálatában, másodszor pedig elegendőek az MMT‑re vonatkozó határértékek.

128. Ami a Bizottság értékelését illeti, az – a korábban említetteknek megfelelően – nem köti a jogalkotási eljárásban részt vevő intézményeket. Ezek a Bizottságtól eltérően gyakorolhatják mérlegelési mozgásterüket a különböző szabályozási lehetőségek hatékonysága tekintetében.

129. A (35) preambulumbekezdés kifejezetten foglalkozik azzal, hogy megfelelő‑e a határértékek által nyújtott védelem. Annak értelmében a határértékek nem az MMT alkalmazásának összes kockázata kizárására irányulnak, hanem csupán a további vizsgálatig korlátozzák az esetlegesen okozott károk súlyosságát. A jogalkotói értékelés értelmében ezért fennáll egy olyan maradékkockázat, amelyet a címkézési kötelezettséggel kell kezelni. Egyebekben a címkézési kötelezettség más, fémtartalmú adalékokra is vonatkozik, amelyek tekintetében nincsenek határértékek.

130. Így nem létezik enyhébb eszköz.

131. Az Afton végül azért is aránytalannak tartja a címkézési kötelezettséget, mert az gyakorlatilag a fémtartalmú adalékok tilalmát eredményezi. A benzinkutaknak külön kell tárolni és eladásra kínálni az adalékokat tartalmazó üzemanyagokat. Ezt a terhet mindenesetre nem vállalnák.

132. Nem kizárt, hogy helyes ez az előrejelzés. Ez azonban nem közvetlenül a címkézési kötelezettségen alapul, hanem azon, hogy a fémtartalmú adalékokat tartalmazó üzemanyagok kevésbé vonzóak, mint az ilyen adalékokat nem tartalmazó üzemanyagok. Amennyiben az adalékok vonzóbbak lennének, akkor a benzinkutak vagy vállalnák a további terhet, vagy eltekintenének az adalékokat nem tartalmazó üzemanyagok forgalmazásától. Mindenesetre semmiképpen nem igazolható az, ha a fogyasztókat minden figyelmeztetés nélkül kiteszik a garancia elvesztése kockázatának csupán annak érdekében, hogy lehetővé váljon valamely kockázatosnak tartott termék további forgalmazása.

V –    Végkövetkeztetések

133. Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre a következő választ adja:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely a benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a 93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23‑i 2009/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke (8) bekezdésének érvényességét megkérdőjelezné.

---

1 – Eredeti nyelv: német.

---

2 – A benzinre, a dízelolajra és a gázolajra vonatkozó követelmények, illetőleg az üvegházhatású kibocsátott gázok mennyiségének nyomon követését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó követelmények tekintetében az 1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a 93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. április 23‑i 2009/30/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 140., 88. o.).

---

3 – HL L 350., 58. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 23. kötet, 182. o.

---

4 – Stanley Charles King tanúvallomása, 9. sz.

---

5 – A C‑355/97. sz., Beck és Bergdorf ügyben 1999. szeptember 7‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑4977. o.) 22. pontja, a C‑333/07. sz. Regie Networks ügyben 2008. december 22‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑10807. o.) 46. pontja és a C‑478/07. sz. Budějovický Budvar ügyben 2009. szeptember 8‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 63. pontja.

---

6 – A C‑491/01. sz., British American Tobacco (Investments) és Imperial Tobacco ügyben 2002. december 10‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑11453. o.) 34. pontja és a C‑308/06. sz., Intertanko és társai ügyben 2008. június 3‑án hozott ítélet (EBHT 2008., I‑4057. o.) 31. pontja.

---

7 – A C‑295/04–C‑298/04. sz., Manfredi és társai egyesített ügyekben 2006. július 13‑án hozott ítélet (EBHT 2006., I‑6619. o.) 27. pontja.

---

8 – Lásd többek között a C‑415/93. sz. Bosman‑ügyben 1995. december 15‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑4921. o.) 61. pontját és a C‑344/04. sz., IATA és ELFAA ügyben 2006. január 10‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑403. o.) 24. pontját.

---

9 – Lásd a 8. lábjegyzetben hivatkozott Bosman‑ügyben hozott ítélet 59. pontját és az IATA és ELFAA ügyben hozott ítélet 24. pontját.

---

10 – A 8. lábjegyzetben hivatkozott IATA és ELFAA ügyben hozott ítélet 24. pontja

---

11 – A 101/78. sz. Granaria‑ügyben 1979. február 13‑án hozott ítélet (EBHT 1979., 623. o.) 4. pontja, a C‑137/92. P. sz., Bizottság kontra BASF és társai ügyben 1994. június 15‑én hozott ítélet (EBHT 1994., I‑2555. o.) 48. pontja, a C‑475/01. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2004. október 5‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑8923. o.) 18. pontja és a C‑199/06. sz. Centre d'exportation du livre français ügyben 2008. február 12‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑469. o.) 59. pontja.

---

12 – Lásd a C‑412/93. sz. Leclerc–Siplec‑ügyben 1995. február 9‑én hozott ítélet (EBHT 1995., I‑179. o.) 14. pontját.

---

13 – A C‑188/92. sz. TWD Textilwerke Deggendorf ügyben 1994. március 9‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑833. o.) 13., 17. és 24. pontja, a C‑239/99. sz. Nachi Europe ügyben 2001. február 15‑én hozott ítélet (EBHT 2001., I‑1197. o.) 37. pontja és a C‑343/07. sz., Bavaria és Bavaria Italia ügyben 2009. július 2‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 39. pontja. Lásd mindazonáltal Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok C‑346/03. és C‑529/03. sz., Atzeni és társai egyesített ügyekre vonatkozó 2005. április 28‑i indítványának (EBHT 2006., I‑1875. o.) 88. pontjában megfogalmazott kritikát ezen ítélkezési gyakorlatról.

---

14 – Lásd a Bíróság C‑309/89. sz., Codorniu kontra Tanács ügyben 1994. május 18‑án hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑1853. o.) 21. pontját.

---

15 – Lásd az irányelvek rendelkezései általi közvetlen érintettségről a Bíróság C‑125/06. P. sz., Bizottság kontra Infront WM ügyben 2008. március 13‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑1451. o.) 37., valamint 59. és azt követő pontjait.

---

16 – Lásd a C‑441/05. sz. Roquette Frères ügyre vonatkozó 2006. október 26‑i indítványom (EBHT 2007., I‑1993. o.) 33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

---

17 – Lásd a 13. lábjegyzetben hivatkozott TWD Textilwerke Deggendorf ügyben hozott ítélet 17. és 18. pontját.

---

18 – Lásd ebben az értelemben a C‑331/88. sz., Fedesa és társai ügyben 1990. november 13‑án hozott ítélet (EBHT 1990., I‑4023. o.) 14. pontját, a C‑157/96. sz., National Farmers’Union és társai ügyben 1998. május 5‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑2211. o.) 61. pontját és a C‑558/07. sz., S.P.C.M. és társai ügyben 2009. július 7‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 42. pontját.

---

19 – Lásd a tisztviselői jogról a 46/72. sz., De Greef kontra Bizottság ügyben 1973. május 30‑án hozott ítélet (EBHT 1973., 543. o.) 46. pontját, a 121/76. sz., Moli kontra Bizottság ügyben 1977. október 27‑én hozott ítélet (EBHT 1977, 1971. o.) 23. és 24. pontját, a C‑298/93. P. sz., Klinke kontra Bíróság ügyben 1994. június 29‑én hozott ítélet (EBHT 1994., I‑3009. o.) 31. pontját, valamint a versenyjogi ügyekről a C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑123. o.) 105. pontját és a C‑431/07. P. sz., Bouygues és Bouygues Telecom kontra Bizottság ügyben 2009. április 2‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 76. pontját. A jogalkotás vonatkozásában lásd Léger főtanácsnok C‑66/00. sz. Bigi‑ügyre vonatkozó 2001. október 9‑i indítványának (EBHT 2002., I‑5917. o.) 40. pontját és a C‑257/01. sz., Bizottság kontra Tanács ügyre vonatkozó 2004. április 27‑i indítványának (EBHT 2005., I‑345. o.) 43. pontját, Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnok C‑465/02. és C‑466/02. sz., Németország és Dánia kontra Bizottság egyesített ügyekre vonatkozó 2005. május 10‑i indítványának (EBHT 2005, I‑9115. o.) 137. pontját, Tizzano főtanácsnok C‑12/03. P. sz., Bizottság kontra Tetra Laval ügyre vonatkozó 2004. május 25‑i indítványának (EBHT 2005, I‑987. o.) 86. pontját, Trstenjak főtanácsnok C‑101/08. sz., Audiolux SA és társai ügyre vonatkozó 2009. június 30‑i indítványának (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 107. pontját, valamint a C‑558/07. sz., S.P.C.M. és társai ügyre vonatkozó 2009. március 10‑i indítványom (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 76. pontját.

---

20 – Lásd a 13. lábjegyzetben hivatkozott Bavaria és Bavaria Italia ügyben hozott ítélet 81. pontját.

---

21 – A C‑269/90. sz. Technische Universität München ügyben 1991. november 21‑én hozott ítélet (EBHT 1991., I‑5469. o.) 14. pontja, a C‑405/07. P. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2008. november 6‑án hozott ítélet (EBHT 2008, I‑8301. o.) 56. pontja és a C‑425/08. sz. Enviro Tech (Europe) ügyben 2009. október 15‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 62. pontja.

---

22 – A C‑12/03. P. sz., Bizottság kontra Tetra Laval ügyben 2005. február 15‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑987. o.) 39. pontja, a C‑326/05. P. sz., Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ügyben 2007. július 18‑án hozott ítélet (EBHT 2007., I‑6557. o.) 76. pontja, a C‑525/04. P. sz., Spanyolország kontra Lenzing ügyben 2007. november 22‑én hozott ítélet (EBHT 2007., I‑9947. o.) 57. pontja és a 21. lábjegyzetben hivatkozott Hollandia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 55. pontja.

---

23 – Az EK 174. cikk (3) bekezdésének első franciabekezdéséről lásd a C‑341/95. sz. Bettati‑ügyben 1998. július 14‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑3455. o.) 49. pontját és a 21. lábjegyzetben hivatkozott Hollandia kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 61. pontját.

---

24 – A 138/79. sz., Roquette Frères kontra Tanács ügyben 1980. október 29‑én hozott ítélet (EBHT 1980., 3333. o.) 25. pontja, a C-310/04. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítélet (EBHT 2006, I‑7285. o.) 121. pontja, a 22. lábjegyzetben hivatkozott Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 77. pontja és a 21. lábjegyzetben hivatkozott Enviro Tech (Europe) ügyben hozott ítélet 62. pontja.

---

25 – A 24. lábjegyzetben hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben hozott ítélet 122. pontja.

---

26 – A C‑27/00. és C‑122/00. sz., Omega Air és társai egyesített ügyekben 2002. március 12‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑2569. o.) 47. pontja.

---

27 – Lásd különösen a benzinre, a dízelüzemanyagokra és a gázolajra vonatkozó műszaki előírások, illetőleg a közúti közlekedésben a tüzelőanyag‑felhasználás következtében kibocsátott üvegházhatást okozó gázok mennyiségének ellenőrzését és mérséklését célzó mechanizmus bevezetése tekintetében a 98/70/EK irányelv módosításáról, a belvízi hajókban felhasznált tüzelőanyagokra vonatkozó műszaki előírások tekintetében az 1999/32/EK irányelv módosításáról, valamint a 93/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat (COM [2007] 18 végleges, 14. és 16. o.) (1) és (11) preambulumbekezdését.

---

28 – Lásd a SEC(2007) 55 végleges 2 javaslathoz (4.12.1. sz., 68. o.) kapcsolódó hatásvizsgálatot (impact assessment), hozzáférhető a 6145/1/07 REV 1 ADD 1. sz. tanácsi dokumentum formájában.

---

29 – A benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről szóló 98/70/EK irányelv módosításáról szóló, 2003. március 3‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 76., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 31. kötet, 160. o.).

---

30 – A teljes cím: A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 396., 1. o.).

---

31 – Lásd a 28. lábjegyzetben hivatkozott hatásvizsgálatot.

---

32 – Lásd a 24. lábjegyzetben hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben hozott ítélet 123. pontját.

---

33 – Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).

---

34 – A képviselők statútumának (HL 2005 L 262., 1. o.) 4. cikke, amelynek értelmében a képviselő által kapott, készített vagy elküldött dokumentumok vagy elektronikus feljegyzések nem tekintendők a Parlament dokumentumainak, kivéve ha azokat az eljárási szabályzat szerint nyújtották be, a kérdéses időpontban még nem volt alkalmazandó. Arról nem kell döntést hozni a jelen ügyben, hogy az EUMSZ 15. cikk és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 42. cikke megengedi‑e, hogy ezen dokumentumokat a jövőben kizárják a hozzáférési jogból.

---

35 – Peter Sellar tanúvallomásának 15. sz. melléklete.

---

36 – A C‑192/01. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 2003. szeptember 23‑án hozott ítélet (EBHT 2003., I‑9693. o.) 52. pontja, a C‑219/07. sz., Nationale Raad van Dierenkwekers en Liefhebbers és Andibel ügyben 2008. június 19‑én hozott ítélet (EBHT 2008, I‑4475. o.) 38. pontja, a C‑100/08. sz. Bizottság kontra Belgium ügyben 2009. szeptember 10‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban nem tették közzé) 102. pontja és a C‑333/08. sz. Bizottság kontra Franciaország ügyben 2010. január 28‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 93. pontja.

---

37 – A T‑74/00., T‑76/00., T‑83/00–T‑85/00., T‑132/00., T‑137/00. és T‑141/00. sz., Artegodan kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. november 26‑án hozott ítélet (EBHT 2002., II‑4945. o.) 192. pontja, a T‑13/99. sz., Pfizer Animal Health kontra Tanács ügyben 2002. szeptember 11‑én hozott ítélet (EBHT 2002., II‑3305. o.) 142–145., 152. és 162. pontja, valamint a T‑70/99. sz., Alpharma kontra Tanács ügyben 2002. szeptember 11‑én hozott ítélet (EBHT 2002., II‑3495. o.) 155–157., 171. és 175. pontja.

---

38 – A 18. lábjegyzetben hivatkozott National Farmers’ Union és társai ügyben hozott ítélet 63. és 64. pontja, a C‑504/04. sz. Agrarproduktion Staebelow ügyben 2006. január 12‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑679. o.) 39. pontja és a 36. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 91. pontja.

---

39 – A 25/70. sz. Köster, Berodt & Co. ügyben 1970. december 17‑én hozott ítélet (EBHT 1970., 1161. o.) 21. és 22. pontja, a 137/85. sz., Maizena és társai ügyben 1987. november 18‑án hozott ítélet (EBHT 1987., 4587. o.) 15. pontja, a 18. lábjegyzetben hivatkozott Fedesa és társai ügyben hozott ítélet 13. pontja, a 18. lábjegyzetben hivatkozott National Farmers’ Union és társai ügyben hozott ítélet 60. pontja, a 8. lábjegyzetben hivatkozott IATA és ELFAA ügyben hozott ítélet 79. pontja, a 24. lábjegyzetben hivatkozott Spanyolország kontra Tanács ügyben hozott ítélet 97. pontja és a C‑37/06. és C‑58/06. sz. Viamex Agrar Handel egyesített ügyekben 2008. január 17‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑69. o.) 33. pontja.

---

40 – Lásd ebben az értelemben a 39. lábjegyzetben hivatkozott Köster, Berodt & Co. ügyben hozott ítélet 28. és 32. pontját, a 265/87. sz. Schräder HS Kraftfutter ügyben 1989. július 11‑én hozott ítélet (EBHT 1989., 2237. o.) 21. pontját, a 18. lábjegyzetben hivatkozott Fedesa és társai ügyben hozott ítélet 13. pontját, a 18. lábjegyzetben hivatkozott National Farmers’ Union és társai ügyben hozott ítélet 60. pontját, a C‑189/01. sz., Jippes és társai ügyben 2001. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 2001., I‑5689. o.) 81. pontját, a 39. lábjegyzetben hivatkozott Viamex Agrar Handel ügyben hozott ítélet 35. pontját, valamint a C‑379/08. és C‑380/08. sz., ERG és társai egyesített ügyekben 2010. március 9‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 86. pontját.

---

41 – Lásd a fenti 28. és azt követő pontokat.

---

42 – Lásd a hivatkozásokat a 18. lábjegyzetben.

---

43 – Lásd a vizsgálatról a 18. lábjegyzetben hivatkozott S.P.C.M. és társai ügyben hozott ítélet 59. és azt követő pontjait.

---

44 – Lásd ezen megfogalmazásról összességében a 19. lábjegyzetben hivatkozott S.P.C.M. és társai ügyre vonatkozó indítványom 73. és azt követő pontjait, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

---

45 – Lásd a vizsgálatról a 18. lábjegyzetben hivatkozott S.P.C.M. és társai ügyben hozott ítélet 44. és 45. pontját.

---

46 – Lásd az MMT teljes betiltásáról szóló 30. parlamenti módosító javaslat indokolását (A6‑0496/2007. sz. parlamenti dokumentum, 23. o.).

---

47 – Lásd a hivatkozásokat a 38. lábjegyzetben.

---

48 – Lásd például a C‑236/01. sz., Monsanto Agricoltura Italia és társai ügyben 2003. szeptember 9‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑8105. o.) 107. pontját, a 36. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet 51. pontját és a 36. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 92. és 93. pontját.

---

49 – Lásd a 48. lábjegyzetben hivatkozott Monsanto Agricoltura Italia és társai ügyben hozott ítélet 106. pontját, a C‑95/01. sz., Greenham és Abel ügyben 2004. február 5‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑1333. o.) 43. pontját, a C‑41/02. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2004. december 2‑án hozott ítélet (EBHT 2004., I‑11375. o.) 52. pontját és a 36. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 91. pontját. Lásd továbbá az EFTA‑Bíróság E‑3/00. sz., EFTA Felügyeleti Hatóság kontra Norvégia ügyben 2001. április 5‑én hozott ítéletének (EFTA Court Reports 2000–2001., 73. o.) 36–38. pontját.

---

50 – Lásd a hivatkozásokat a 37. lábjegyzetben.

---

51 – Lásd a takarmány‑adalékanyagokról szóló 70/524/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 1998. március 18‑i 98/19/EK bizottsági irányelvvel (HL L 96., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 22. kötet, 351. o.) módosított, a takarmány‑adalékanyagokról szóló, 1970. november 23‑i 70/524/EGK tanácsi irányelv (HL L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 1 kötet, 190. o) 11. cikkét, amely a 37. lábjegyzetben hivatkozott Pfizer Animal Health kontra Tanács ügyben hozott ítélet, valamint az ugyanott hivatkozott Alpharma kontra Tanács ügyben hozott ítélet megtámadott rendeletének alapjául szolgált. Az ugyancsak a 37. lábjegyzetben hivatkozott Artegodan kontra Bizottság ügyben hozott ítélet tárgya az 1993. június 14‑i 93/39/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 214., 22. o.) módosított, a törzskönyvezett gyógyszerkészítményekre vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított rendelkezések közelítéséről szóló második, 1975. május 20‑i 75/319/EGK tanácsi irányelv (HL L 147., 13. o.) 15a. cikke szerinti határozat volt.

---

52 – Az étrend‑kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2002. június 10‑i 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 183., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 490. o.).

---

53 – A C‑154/04. és C‑155/04. sz., Alliance for Natural Health és társai egyesített ügyekben 2005. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑6451. o.) 68. pontja.

---

54 – A C‑127/02. sz., Waddenvereniging és Vogelbeschermingsvereniging ügyben 2004. szeptember 7‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑7405. o.) 59. pontja.

---

55 – A C‑304/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítélet (EBHT  2007, I‑7495. o.) 83. pontja.

---

56 – Hivatkozás a 30. lábjegyzetben.

---

57 – Lásd a 18. lábjegyzetben hivatkozott S.P.C.M. és társai ügyben hozott ítélet 54. pontját.

---

58 – Lásd a REACH-rendelet 5. cikkét.

---

59 – A 18. lábjegyzetben hivatkozott S.P.C.M. és társai ügyben hozott ítélet.

---

60 – A C‑120/97. sz. Upjohn‑ügyben 1999. január 21‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑223. o.) 33. és 34. pontja, valamint a C‑211/03., C‑299/03. és C‑316/03–C‑318/03. sz., HLH Warenvertrieb és Orthica egyesített ügyekben 2005. június 9‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑5141. o.) 79. pontja. A szennyező fizet elvéhez lásd továbbá a C‑254/08. sz., Futura Immobiliare és társai ügyben 2009. július 16‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 55. pontját és a C‑378/08. sz., ERG és társai ügyben 2010. március 9‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 55.  és 65. pontját.

---

61 – Kokott, J., „Die Durchsetzung der Normenhierarchie im Gemeinschaftsrecht”, in: Müller, G. et al.: Festschrift für Günter Hirsch zum 65. Geburtstag, C. H. Beck, 2008., 117. o., 124. és azt követő oldalak.

---

62 – A 28. lábjegyzteben hivatkozott 4.12.4. sz. hatásvizsgálat, 73. o.

---

63 – A C‑518/07. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2010. március 9‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 41. pontja.

---

64 – Az 53. lábjegyzetben hivatkozott Alliance for Natural Health és társai ügyben hozott ítélet 68. pontja, valamint a 38. lábjegyzetben hivatkozott Agrarproduktion Staebelow ügyben hozott ítélet 40. pontja annak szükségességét hangsúlyozza, hogy a korlátozásokat az új adatok fényében kiigazítsák.

---

65 – Lásd az 53. lábjegyzetben hivatkozott Alliance for Natural Health és társai ügyben hozott ítélet 68. és azt követő pontjait.

---

66 – EPA-HQ‑OAR‑2004‑0074. sz. irat, az eddig rendelkezésre bocsátott dokumentumok megtekinthetők az alábbi címen: http://www.regulations.gov/search/Regs/home.html#searchResults?Ne=11+8+8053+8098+8074+8066+8084+1&Ntt=EPA-HQ-OAR-2004-0074&Ntk=All&Ntx=mode+matchall&N=0.

---

67 – Lásd a WO/2001/016257. sz. szabadalom leírását az alábbi címen: http://www.wipo.int/pctdb/en/wo.jsp?amp%3BDISPLAY=DESC&%3BWO=2001%2F16257&IA=GB2000002626&DISPLAY=DESC.

---

68 – A 8. lábjegyzetben hivatkozott IATA és ELFAA ügyben hozott ítélet 95. pontja és a 18. lábjegyzetben hivatkozott S.P.C.M. és társai ügyben hozott ítélet 74. pontja.

---

69 – A C‑292/97. sz., Karlsson és társai ügyben 2000. április 13‑án hozott ítélet (EBHT 2000., I‑2737. o.) 35. és 49. pontja, a C‑227/04. P. sz., Lindorfer kontra Tanács ügyben 2007. szeptember 11‑én hozott ítélet (EBHT 2007., I‑6767. o.) 78. pontja és a C‑127/77. sz., Arcelor Atlantique és Lorraine és társai ügyben 2008. december 16‑án hozott ítélet (EBHT 2008., I‑9895. o.) 57. pontja.

---

70 – A 8. lábjegyzetben hivatkozott IATA és ELFAA ügyben hozott ítélet 68. pontja és a 6. lábjegyzetben hivatkozott Intertanko és társai ügyben hozott ítélet 69. pontja.

---

71 – A C‑110/03. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑2801. o.) 31. pontja.