Ez a dokumentum az EUR-Lex webhelyről származik.
Dokumentum 62009CC0162
Opinion of Advocate General Trstenjak delivered on 11 May 2010.#Secretary of State for Work and Pensions v Taous Lassal.#Reference for a preliminary ruling: Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) - United Kingdom.#Reference for preliminary ruling - Freedom of movement for persons - Directive 2004/38/EC - Article 16 - Right of permanent residence - Temporal application - Periods completed before the date of transposition.#Case C-162/09.
Trstenjak főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2010. május 11.
Secretary of State for Work and Pensions kontra Taous Lassal.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) - Egyesült Királyság.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Személyek szabad mozgása - 2004/38/EK irányelv - 16. cikk - Huzamos tartózkodási jog - Időbeli hatály - Az átültetés időpontját megelőző tartózkodás.
C-162/09. sz. ügy.
Trstenjak főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2010. május 11.
Secretary of State for Work and Pensions kontra Taous Lassal.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) - Egyesült Királyság.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Személyek szabad mozgása - 2004/38/EK irányelv - 16. cikk - Huzamos tartózkodási jog - Időbeli hatály - Az átültetés időpontját megelőző tartózkodás.
C-162/09. sz. ügy.
Határozatok Tára 2010 I-09217
Európai esetjogi azonosító: ECLI:EU:C:2010:266
VERICA TRSTENJAK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2010. május 11.1(1)
C‑162/09. sz. ügy
Secretary of State for Work and Pensions
kontra
Taous Lassal
(A Court of Appeal [England & Wales] [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„2004/38 irányelv – Az uniós polgárok joga a tagállamok területén való tartózkodáshoz – A 16. cikk (1) bekezdése – A huzamos tartózkodás joga – Öt év folyamatos tartózkodás – Az átültetésre rendelkezésre álló határidő letelte előtti időszakok figyelembevétele – Visszaható hatály – Jogi norma tényállásának múltbeli tényekre való alkalmazása – A 16. cikk (4) bekezdése – A huzamos tartózkodáshoz való jog megszűnése – Két évet meghaladó távollét”
1. Az EK 234. cikk(2) alapján benyújtott jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem lehetőséget ad a Bíróságnak arra, hogy állást foglaljon az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(3) 16. cikke szerinti huzamos tartózkodás jogának feltételeivel kapcsolatban. Ezen irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerint azok az uniós polgárok, akik jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban, huzamos tartózkodási jogot nyernek ott.
2. A Court of Appeal (a továbbiakban: kérdést előterjesztő bíróság) azt a kérdést teszi fel a Bíróságnak, hogy az ott‑tartózkodás ötéves időtartamának számítása során figyelembe kell‑e venni azt a tartózkodást is, amely az irányelv nemzeti jogba történő átültetése, illetve a 2004/38 irányelv átültetésére rendelkezésre álló határidő letelte előtt véget ért. Ezen kérdés megválaszolásának a jelen ügyön túlmutató hatásai vannak. A kérdést előterjesztő bíróság a szintén a Bíróság előtt folyamatban lévő Dias‑ügyben hasonló kérdést tesz fel(4).
I – Az alkalmazandó jog
A – A közösségi jog(5)
3. Az EK 18. cikk a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az e szerződésben és a végrehajtására hozott intézkedésekben megállapított korlátozásokkal és feltételekkel minden uniós polgárnak joga van a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz.
(2) Ha a Közösség fellépése bizonyul szükségesnek ahhoz, hogy e célkitűzés megvalósuljon, és e szerződés nem biztosítja a szükséges hatáskört, az (1) bekezdésben említett jogok gyakorlásának megkönnyítése érdekében a Tanács rendelkezéseket fogadhat el. Ennek során a Tanács a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően jár el.
(3) A (2) bekezdés az útiokmányokra, személyazonosító igazolványokra, a tartózkodási engedélyekre vagy bármely egyéb ilyen okmányra vonatkozó rendelkezésekre, továbbá a szociális biztonságra vagy a szociális védelemre vonatkozó rendelkezésekre nem alkalmazható.”
4. A 2004/38 irányelv (4) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(4) A szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog ezen ágazatonkénti és fragmentált megközelítésének orvoslása érdekében, valamint e jogok gyakorlásának megkönnyítése érdekében egyetlen jogalkotói aktusra van szükség, amely módosítja a munkavállalók Közösségen belüli szabad mozgásáról szóló, 1968. október 15‑i 1612/68/EGK tanácsi rendeletet, és amely hatályon kívül helyezi a következő jogi aktusokat: a tagállami munkavállalók és családtagjaik Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről szóló, 1968. október 15‑i 68/360/EGK tanácsi irányelv, a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás területén a tagállamok állampolgárainak Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről szóló, 1973. május 21‑i 73/148/EGK tanácsi irányelv, a tartózkodási jogról szóló, 1990. június 28‑i 90/364/EGK tanács irányelv, a kereső tevékenységük folytatásával felhagyó munkavállalók és önálló vállalkozók tartózkodási jogáról szóló, 1990. június 28‑i 90/365/EGK tanácsi irányelv és a diákok tartózkodási jogáról szóló, 1993. október 29‑i 93/96/EGK tanácsi irányelv […]”.
5. A 2004/38 irányelv (17) és (18) preambulumbekezdésének a szövege a következő:
„(17) A huzamos tartózkodás joga azon uniós polgárokban, akik a hosszú távú letelepedés mellett döntöttek a fogadó tagállamban, az uniós polgárság érzését erősíti, emellett az Unió egyik alapvető célja, a társadalmi kohézió előmozdításának kulcseleme. A huzamos tartózkodás jogát ezért valamennyi uniós polgár és családtagjaik számára biztosítani kell, ha öt évig folyamatosan a fogadó tagállamban tartózkodnak az ezen irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelően, és ha nem álltak kiutasítási intézkedés hatálya alatt.
(18) Annak érdekében, hogy az azon fogadó tagállam társadalmába való integrálódás valódi eszköze legyen, amely tagállamban az uniós polgár tartózkodik, a huzamos tartózkodás jogát annak elnyerését követően nem lehet feltételhez kötni.”
6. Az irányelv 16. cikke a huzamos tartózkodási jogra vonatkozó általános szabályokat tartalmazza. E cikk a következőképpen rendelkezik:
„Az uniós polgárokra és családtagjaikra vonatkozó általános szabályok
(1) Azok az uniós polgárok, akik jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban, huzamos tartózkodási jogot nyernek ott. Erre a jogra nem vonatkoznak a III. fejezetben előírt feltételek.
[…]
(3) A tartózkodás folyamatosságát nem érinti az évi hat hónapot meg nem haladó ideiglenes távollét, sem a kötelező katonai szolgálat miatti hosszabb távollét, sem a legfeljebb 12 egymást követő hónapig tartó egyszeri távollét, amelyre olyan fontos okokból kerül sor, mint terhesség és szülés, súlyos betegség, tanulmányok folytatása vagy szakképzés, vagy másik tagállamba vagy harmadik országba történő kiküldetés.
(4) A már megszerzett huzamos tartózkodási jog csak a fogadó tagállamtól való két egymást követő éven át tartó távollét esetén veszik el.”
7. Az irányelv 17. cikke szabályozza a fogadó tagállamban már nem dolgozó személyek és családtagjaik huzamos tartózkodásának a jogát. E cikk a következőképpen rendelkezik:
„(1) A 16. cikktől eltérve, a fogadó tagállamban való huzamos tartózkodás jogát a folyamatos ötéves tartózkodási idő letelte előtt is elnyerik:
[…]
b) a munkavállalók vagy önálló vállalkozók, akik több mint két éven át a fogadó tagállamban tartózkodtak, és tartós munkaképtelenség következtében felhagytak a munkavégzéssel.
[…]
[…]
(3) Az állampolgárságra tekintet nélkül a munkavállaló vagy önálló vállalkozó családtagjai, akik vele együtt a fogadó tagállam területén tartózkodnak, huzamos tartózkodási joggal rendelkeznek, ha a munkavállaló vagy önálló vállalkozó az (1) bekezdés alapján megszerezte a huzamos tartózkodási jogot abban a tagállamban.
(4) Ha azonban a munkavállaló vagy önálló vállalkozó munkavégzésének időtartama alatt meghal, de még mielőtt a huzamos tartózkodási jogállást megszerezné a fogadó tagállamban az (1) bekezdés alapján, a fogadó tagállamban vele együtt tartózkodó családtagjai megszerzik a huzamos tartózkodási jogot, azzal a feltétellel, hogy:
a) a munkavállaló vagy önálló vállalkozó halála időpontjában két éve folyamatosan annak a tagállamnak a területén tartózkodott; vagy
[…]”.
8. Az irányelv 38. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Hatályon kívül helyezés
(1) Az 1612/68/EGK rendelet 10. és 11. cikke 2006. április 30‑ával hatályát veszti.
(2) A 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv 2006. április 30‑ával hatályát veszti.
(3) A hatályon kívül helyezett rendelkezésekre és irányelvekre tett hivatkozások erre az irányelvre tett hivatkozásoknak minősülnek.”
9. Az irányelv 40. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2006. április 30‑ig megfeleljenek.
10. A tagállami munkavállalók és családtagjaik Közösségen belüli mozgására és tartózkodására vonatkozó korlátozások eltörléséről szóló, 1968. október 15‑i 38/360/EGK tanácsi irányelv(6) április 30‑ig hatályban lévő 6. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezett:
„A hat egymást követő hónapot meg nem haladó távollét és a tartózkodás katonai szolgálat miatti megszakítása nem érinti a tartózkodási engedély érvényességét.”
11. A foglalkoztatás megszűnését követően a munkavállalóknak a fogadó tagállam területén maradásának jogáról szóló, 1970. június 29‑i 1251/70/EGK bizottsági rendelet 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának első mondata a következőket írta elő:
„(1) A következő személyeknek van joguk állandó tartózkodásra egy tagállam területén:
[…]
b) az a munkavállaló, aki több mint két évig folyamatosan a fogadó állam területén lakott, és tartós munkaképtelenség következtében foglalkoztatottként nem tevékenykedik.”
12. A 1251/70 rendelet 3. cikke a következőket írta elő:
„(1) A munkavállalónak az e rendelet 1. cikkében említett családtagjai, akik vele együtt a tagállam területén laknak, állandó tartózkodásra jogosultak, ha a munkavállaló a 2. cikk szerint megszerezte a jogot az állandó tartózkodásra. A családtagokat a munkavállaló halála után is megilleti ez a jog.
(2) Ha a munkavállaló aktív életkorban hal meg, és még azelőtt, hogy megszerezte volna a jogot az érintett állam területén való maradásra, családtagjait azzal a feltétellel illeti meg a végleges letelepedés joga, hogy:
– a munkavállaló a halála napján legalább 2 éve folyamatosan a tagállam területén tartózkodott,
– […]”
13. Ezen rendelet 4. cikke (1) bekezdésének második mondata szerint a tartózkodás 3. cikk (2) bekezdésében előírt folytonosságát nem érintik az évente összesen három hónapot meg nem haladó távollétek, sem pedig a katonai szolgálatra vonatkozó kötelezettség teljesítése miatti hosszabb távollétek.
14. A 1251/70 rendelet 6. cikkének második bekezdése a következőket írta elő:
„(2) A tartózkodási engedély érvényességét a hat egymást követő hónapot meg nem haladó távollét nem érinti.”
15. A 1251/70 rendeletet a foglalkoztatás megszűnését követően a munkavállalóknak a fogadó tagállam területén maradásának jogáról szóló 1251/70/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. április 25‑i 635/2006/EK bizottsági rendelet(7) 2006. április 30‑i hatállyal hatályon kívül helyezte.
B – A nemzeti jog
1. A jövedelemtámogatásra vonatkozó rendelkezések
16. A vonatkozó nemzeti jog szerint a jövedelemtámogatás a rászorultság ellenőrzése alapján nyújtott támogatás olyan 16 és 59 év közötti emberek számára, akiknek nem kell álláskeresési támogatást igényelniük, mert például a terhesség előrehaladott szakaszában vannak, munkaképtelenek, vagy egyedülálló szülők. A jövedelemtámogatás jogszabályi alapja a társadalombiztosítási hozzájárulásokról és juttatásokról szóló 1992. évi törvény (Social Security Contributions and Benefits Act 1992 – a továbbiakban: 1992. évi törvény). E törvény 124. cikke (1) bekezdésének b) pontja azt a feltételt írja elő a jövedelemtámogatásra való jogosultság vonatkozásában, hogy az érintett személy jövedelme nem haladhatja meg azt a „vonatkozó összeget”, amely „az az összeg, vagy azon összesített összegek, amelyek e támogatás kapcsán előírhatók” (a 1992. évi törvény 135. cikkének (1) bekezdése). Az 1992. évi törvény 135. cikkének (2) bekezdése alapján a vonatkozó összeg előírására vonatkozó jogkör magában foglalja a nulla mint vonatkozó összeg előírásának lehetőségét is.
17. A jövedelemtámogatásról szóló 1987. évi (általános) rendelet (Income Support [General] Regulations 1987) 21. cikke és 7. melléklete szerint a „külföldi személy” esetében előírt vonatkozó összeg nulla, vagyis az ilyen személy nem jogosult jövedelemtámogatásra. A „külföldi személy” a 21AA. cikk meghatározása szerint „olyan kérelmező, akinek szokásos tartózkodási helye nem az Egyesült Királyságban, a Csatorna‑szigeteken, a Man‑szigeten, illetve az Ír Köztársaságban található”. A 21AA. cikk (2) bekezdése szerint a kérelmező nem tekinthető az Egyesült Királyságban szokásos tartózkodási hellyel rendelkező személynek, amennyiben nincs ott „tartózkodási joga”. A „tartózkodási jog” kifejezetten nincs meghatározva, azonban általánosan elfogadott, hogy a 2006. évi rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti huzamos tartózkodási jog a fentiek alkalmazásában tartózkodási jognak tekintendő.
2. A bevándorlási jogszabályok rendelkezései
18. A 2006. évi rendelet 2006. április 30‑án lépett hatályba. Célja az volt, hogy a 2004/38 irányelv rendelkezéseit átültesse a nemzeti jogba.
19. A 2006. évi rendelet 15. cikke a következőket rögzíti:
„A huzamos tartózkodás joga
(1) A következő személyek szereznek huzamos tartózkodási jogot az Egyesült Királyságban:
a) valamely EGT‑tagállam állampolgára (a továbbiakban: EGT állampolgár), aki a jelen rendelet rendelkezéseivel összhangban öt éven keresztül folyamatosan az Egyesült Királyság területén tartózkodott;
[...]
(2) Ezen cikk értelmében a huzamos tartózkodás joga annak megszerzését követően csak akkor veszíthető el, amennyiben a jogosult két egymást követő évnél hosszabb időtartamban az Egyesült Királyság területén kívül tartózkodik.
[...]”
20. A 2006. évi rendelet 4. mellékletének 6. pontja szerint:
„Minden olyan időtartam, amely alatt a személy a 2000. évi rendelet rendelkezéseivel összhangban valamely kereső tevékenységet végzett az Egyesült Királyság területén, vagy ott tartózkodott, a jelen rendelet rendelkezéseivel összhangban végzett kereső tevékenységnek vagy tartózkodásnak minősül a tartózkodás vagy kereső tevékenység időtartamának a jelen rendelet alapján végzett számítása szempontjából.”
21. A hivatkozott „2000. évi rendelet” az azóta már hatályon kívül helyezett, a bevándorlásról (Európai Gazdasági térség) szóló 2000. évi rendeletet (Immigration [European Economic Area] Regulations 2000) jelenti. E rendelet szerint többek között a munkavállalónak minősülő személy is jogosult volt a tartózkodási jog megszerzésére (5. rendelkezés (1) bekezdése és 14. rendelkezés (1) bekezdése). A 2000. évi rendelet 2000. október 2‑án lépett hatályba. A 2006. évi rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely lehetővé tenné a 2000. október 2. előtti tartózkodás időtartamának beszámítását a 15. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján biztosított tartózkodási jog meghatározása során.
II – A tényállás
22. T. Lassal francia állampolgár. 1999 januárjában érkezett az Egyesült Királyságba. A közösségi jog szempontjából T. Lassal az 1999 szeptembere és 2005 februárja közötti teljes időszakban „munkavállalónak” minősült.
23. 2005 februárjában T. Lassal tíz hónapra elhagyta az Egyesült Királyságot, hogy meglátogassa édesanyját Franciaországban. Miután 2005 decemberében visszatért az Egyesült Királyságba, ismét elkezdett munkát keresni. 2006. januártól novemberig álláskeresési támogatásban (Jobseeker’s Allowance) részesült. 2006 novemberében jövedelemtámogatást (Income Support) igényelt, azon az alapon, hogy terhes. A kérelmet azzal az indokolással utasították el, hogy nem volt jogosult arra, hogy az Egyesült Királyságban tartózkodjon.
24. T. Lassal fellebbezett a jövedelemtámogatás iránti kérelem elutasítása ellen, és fellebbezését az Appeal Tribunal 2007. szeptember 3‑án elfogadhatónak minősítette. Az Appeal Tribunal úgy határozott, hogy T. Lassal jogosult a jövedelemtámogatásra, mivel a bevándorlásról (Európai Gazdasági Térség) szóló 2006. évi rendelet (Immigration [European Economic Area] Regulations 2006 – a továbbiakban: 2006. évi rendelet) 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján huzamos jelleggel jogosult volt arra, hogy az Egyesült Királyság területén tartózkodjon.
25. A Secretary of State e határozat ellen a Social Security Commissionerhez fellebbezett, a Commissioner elutasító határozatával szemben pedig a kérdést előterjesztő bírósághoz fellebbezett.
III – A kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárás
26. A Secretary of State álláspontja szerint T. Lassal a 2006. évi rendelet alapján nem rendelkezik huzamos tartózkodási joggal az Egyesült Királyságban. A tartózkodása a 2000. évi rendelet 2000. október 2‑i hatálybalépése és 2005. februári Franciaországba történő kiutazása közötti időszakban megfelelt a 2000. évi rendeletnek. Ekkor körülbelül 10 hónapnyi időtartamra elhagyta az Egyesült Királyságot, vagyis ennek megfelelően tartózkodása már nem volt folyamatos. 2005 decemberében tért vissza az Egyesült Királyságba, vagyis amikor 2006 novemberében jövedelemtámogatásért folyamodott, csupán 11 hónapja tartózkodott folyamatosan az Egyesült Királyságban. A Secretary of State szerint ez az eredmény összhangban áll a 2004/38 irányelvvel(8).
27. T. Lassal nem jelent meg a kérdést előterjesztő bíróság előtt, és képviseletéről sem gondoskodott. A Child Poverty Action Group (a továbbiakban: CPAG) számára a kérdést előterjesztő bíróság engedélyezte a beavatkozást, így a CPAG terjesztett elő észrevételeket T. Lassal nevében. A CPAG álláspontja szerint T. Lassalt megilleti a huzamos tartózkodás joga. 1999 szeptembere és 2005 februárja között az Egyesült Királyságban tartózkodott. A CPAG álláspontja szerint az irányelv 16. cikke szerinti folyamatos ötéves tartózkodás tartalmazhat olyan tartózkodási időszakokat, amelyek a 2006. április 30‑i átültetési határidő előtt befejeződtek. 2005 februárja és T. Lassal Egyesült Királyságba történő visszatérése között nem telt el két év, így T. Lassal az irányelv 16. cikkének (4) bekezdése szerint nem veszítette el a huzamos tartózkodás jogát(9).
28. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy egy adott személynek a 2004/38/EK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében öt év folyamatos „jogszerű” tartózkodással kell rendelkeznie, mielőtt megszerezhetné a huzamos tartózkodási jogot. A „jogszerűen” kifejezés a közösségi joggal való összhangra vonatkozik, nem pedig a nemzeti joggal való összhangra. Ezt a kifejezést az irányelv (17) preambulumbekezdésével összhangban úgy kell értelmezni, hogy az „az ezen irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelően” fennálló öt év folyamatos tartózkodásra vonatkozik.
29. Amennyiben a 16. cikk (1) bekezdésében szereplő „jogszerűen” kifejezést a (17) preambulumbekezdéssel összhangban kell értelmezni, felmerül a kérdés, hogy az „ezen irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelően” kifejezést úgy kell‑e értelmezni, mint a munkavállalók részére tartózkodási jogokat biztosító korábbi közösségi jogi eszközökben meghatározott feltételekre való utalást. A kérdést előterjesztő bíróság helyesnek tartja ezt az értelmezést. Ebben az esetben T. Lassal egyesült királysági tartózkodása megfelel az irányelv 16. cikk (1) bekezdése szerinti feltételeknek. Másfelől, amennyiben az utalást úgy kell értelmezni, hogy az csak a 2004/38 irányelv szerinti tartózkodásra vonatkozik, T. Lassal ott‑tartózkodása nem felel meg a feltételeknek.
IV – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás
30. A kérdést előterjesztő bíróság a 2004/38 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos ezen kétségei alapján a 2009. március 10‑i előzetes döntéshozatalra utaló végzésével – amely a Bíróság Hivatalához 2009. május 8-án érkezett – előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Amennyiben i. egy EU polgár 1999. szeptemberében munkavállalóként érkezett az Egyesült Királyságba, és ugyancsak munkavállalóként 2005 februárjáig ott maradt, majd ii. elhagyta az Egyesült Királyságot, és 10 hónapra visszatért abba a tagállamba, amelynek állampolgára, majd iii. 2005 decemberében visszatért az Egyesült Királyságba, és folyamatosan ott tartózkodott 2006 novemberéig, amikor társadalombiztosítási juttatásért folyamodott:
Úgy kell‑e értelmezni a 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkének (1) bekezdését, hogy az feljogosítja az említett EU polgárt a huzamos tartózkodásra azon tény alapján, hogy a munkavállalók részére tartózkodási jogokat biztosító korábbi közösségi jogi eszközökkel összhangban öt éven keresztül folyamatosan, jogszerűen az Egyesült Királyságban tartózkodott, amely ötéves időtartam 2006. április 30‑át (a tagállamok számára az irányelv átültetésére előírt határidő) megelőzően ért véget?”
31. A Bíróság 2010. március 10‑én tárgyalást tartott, amelyen az Egyesült Királyság, a Belga Királyság, a CPAG és a Bizottság képviselői vettek részt, és amelyen írásbeli észrevételeiket kiegészítették, valamint kérdésekre válaszoltak.
V – A felek érvei
32. Az Egyesült Királyság Kormánya azt javasolja, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre nemleges választ adjon. A Secretary of State megközelítésének megfelelően ennek kapcsán két érvcsoportra támaszkodik.
33. Elsőként előadja, hogy az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerint csak a 2006. április 30. utáni tartózkodás vehető figyelembe. Ebben az összefüggésben először is arra hivatkozik, hogy az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szűkszavúan van megfogalmazva. Sem arról nem mond semmit, hogy az ötéves folyamatos tartózkodásnak 2006. április 30. után kellene‑e megvalósulnia, sem arról, hogy az véget érhet‑e 2006. április 30. előtt is. Mindenesetre az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti huzamos tartózkodás jogának feltétele az ötéves jogszerű egyesült királysági tartózkodás. Az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jogszerűség azt jelenti, hogy a tartózkodásnak az irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelően kell megvalósulnia. Ez kitűnik a 2004/38 irányelv (17) preambulumbekezdésének második mondatából. Az ezen irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelő tartózkodásra értelemszerűen csak annak a nemzeti jogba történő, 2006. április 30‑i átültetését követően kerülhet sor. Ahogy az a Bizottság által a jogalkotási eljárás során elfogadott, és az Európai Parlamentnek szóló 2003. december 30‑i közleményből(10) kitűnik, a (17) preambulumbekezdés második mondata egyértelműsíti az irányelv 16. cikke szerinti jogszerű tartózkodás jelentését.
34. Másodszor az Egyesült Királyság Kormánya az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének egy eltérő értelmezésére támaszkodik, amely szerint csak egy olyan ötéves folyamatos tartózkodást lehet figyelembe venni, amely 2006. április 30‑án vagy azt követően ért véget. Ez az értelmezés figyelembe veszi, hogy a huzamos tartózkodás joga csak 2006. április 30‑tól állt fenn, és ezért ezen dátumot megelőzően nem létezhetett. Nem létező jogot nem is lehet megszerezni. A létezését megelőzően a huzamos tartózkodás jogát az irányelv 16. cikkének (4) bekezdése szerint nem is lehet elveszíteni. Az irányelv 16. cikkének (4) bekezdése ezért nem alkalmazható a 2006. április 30. előtt véget ért tartózkodásokra. Ez olyan esetekben problematikus, amikor az uniós polgár fogadó államban történő tartózkodása időben messzire visszanyúlik. Ebben az esetben – azon értelmezés szerint, hogy az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése keretében olyan tartózkodásokat is figyelembe kell venni, amelyek 2006. április 30‑át megelőzően véget értek – fennállna a huzamos tartózkodás joga. Az irányelv 16. cikkének (4) bekezdését azonban – amely szerint a huzamos tartózkodás joga két egymást követő éven át tartó távollét esetén elveszik – nem lehetne alkalmazni, mert ez a szabály csak egy már megszerzett jog elvesztését szabályozza. Az ilyen értelmezés – amely a huzamos tartózkodás jogát olyan uniós polgároknak is biztosítja, akik a fogadó tagállamtól való távollét miatt már nincsenek kellően integrálódva – nem összeegyeztethető az irányelv (18) preambulumbekezdésében megnevezett céllal, az uniós polgárok fogadó tagállam társadalmába való integrálódásának elősegítésével.
35. Nem bír jelentőséggel a jelen ügy eldöntése szempontjából, hogy az első vagy a második értelmezés‑e a helyes. Mindenesetre az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének harmadik, a CPAG és a Bizottság által javasolt értelmezése – amely szerint a 2006. április 30. előtt véget ért tartózkodást is figyelembe kell venni – a fenti érvek miatt nem helytálló. Ehhez figyelembe kell venni azt is, hogy az irányelv 16. cikke szerinti huzamos tartózkodás joga új jog, ami nem gazdasági tevékenység függvénye. Nincs továbbá utalás arra, hogy az irányelvet visszamenő hatállyal kellene alkalmazni. Sokkal inkább az vehető ki a Givane‑ügyben hozott ítélet(11) 50. pontjából, hogy nem vehető figyelembe a fogadó államban történő olyan folyamatos tartózkodás, amely a 2004/28 irányelv átültetését megelőzően véget ért. Nem megalapozottak a CPAG és a Bizottság azon kifogásai sem, hogy az Egyesült Királyság Kormánya által képviselt értelmezések önkényes eredményre vezetnek. A dolog természetéből következik, hogy az a szabály, amely szerint a 2006. április 30. előtt véget ért tartózkodás nem vehető figyelembe, hátrányosan érinti azokat az uniós polgárokat, akiknek a tartózkodása ezen időpont előtt véget ért.
36. A belga kormány azt javasolja, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre nemleges választ adjon. Álláspontja szerint a fogadó államban fennálló, 2006. április 30. előtti folyamatos tartózkodás nem alapozza meg az irányelv 16. cikke szerint huzamos tartózkodás jogát.
37. A belga kormány álláspontja szerint ez az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének visszaható hatályú alkalmazásához vezetne. Mivel a visszaható hatályú alkalmazás a jogbiztonság elvének sérelmével jár, a közösségi jogi aktusok alapvetően nem fejthetnek ki joghatást a kihirdetésüket megelőző időre vonatkozóan. Ez alól csak akkor lehet kivételt tenni, ha ez szükséges egy cél eléréséhez, és ha az érintettek jogos elvárásait kellő mértékben figyelembe vették. Ezek a feltételek a jelen esetben nem teljesültek. A tagállamoknak két évük volt az irányelv átültetésére, mégpedig 2006. április 30‑ig. Hivatkozik továbbá a belga kormány az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a közösségi intézményeken belül a jogszabályok szövegeinek szerkesztésében részt vevő személyek számára elfogadott közös gyakorlati útmutatójára(12). Ez előírja, hogy a jogi aktus visszaható hatálya csak kivételesen írható elő. Azt kifejezetten elő kell írni. A 2004/38 irányelv azonban nem ír elő visszaható hatályú alkalmazást.
38. A belga kormány álláspontja szerint az irányelv 16. cikkének visszamenőleges hatályú alkalmazása emellett számos jogi és gyakorlati problémát vetne fel a tartózkodás jogszerűségével szemben támasztandó követelmény tekintetében. Az irányelv 16. cikkének visszamenőleges hatályú alkalmazása oda vezetne, hogy az a személy, aki 2006. április 29‑én jogszerűtlenül tartózkodott az Unióban, és ezért egyáltalán nem volt tartózkodási joga, hirtelen megszerezné a huzamos tartózkodás jogát. Az irányelv célja azonban nem a múltbeli jogellenes tartózkodás jogszerűvé tétele. A huzamos tartózkodás jogát a már fennálló, nem huzamos tartózkodás jogának a folytatásaként kell értékelni. Az a személy, aki 2006. április 29‑én nem rendelkezett tartózkodási joggal, az nem szerezhet a 2004/38 irányelv átültetésére rendelkezésre álló határidő leteltével tartózkodási jogot, és így főleg nem szerezhet huzamos tartózkodási jogot. Ezen okokból a jelen ügyben jelentőséggel bír, hogy T. Lassal 2006. április 30‑án rendelkezett‑e tartózkodási joggal. Mivel ebben az időpontban az irányelv 16. cikkének (3) bekezdésében megjelöltektől eltérő okból nem tartózkodott az Egyesült Királyságban, csak a 2005 decemberében kezdődő egyesült királysági tartózkodása vehető figyelembe. 2006 novemberében ezért még nem szerezte meg a huzamos tartózkodás jogát. Ebben az összefüggésben azt is figyelembe kell venni, hogy a 68/360 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése és a 1251/70 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése szerint – amelyek 2006. április 30. előtt voltak hatályban – a hat egymást követő hónapot meghaladó távollét a korábbi tartózkodási jog megszűnéséhez vezetett. T. Lassal hat hónapot meghaladó távolléte ezért kihatással volt a tartózkodási engedélyének az érvényességére.
39. A CPAG és a Bizottság azt javasolja, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre igenlő választ adjon. Az irányelv 16. cikke szerinti huzamos tartózkodás joga az uniós polgár integrálódását kívánja elősegíteni abban a fogadó államban, amelyben az uniós polgár tartósan letelepedett, és amelyhez ezért szoros kapcsolat fűzi. Az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése csak azt írja elő, hogy ötéves folyamatos jogszerű tartózkodásnak kell fennállnia. Az Egyesült Királyság Kormánya és a belga kormány az irányelv 16. cikkének (1) bekezdésébe egy további feltételt értelmezett bele, amit annak szövege nem tartalmaz. Sem a 2004/38 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése, sem más rendelkezése nem írja elő, hogy az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése keretében az irányelv 2004. április 30‑i hatálybalépése vagy annak átültetése, illetve az átültetésre rendelkezésre álló időszak 2006. április 30‑i letelte előtt a fogadó államban történő tartózkodás ne lenne figyelembe vehető. T. Lassal teljesítette az irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében írt feltételeket, és nem veszítette el ezt a jogot az irányelv 16. cikkének (4) bekezdése alapján, mivel kevesebb mint két évig volt távol az Egyesült Királyságból.
40. A Bizottság a CPAG által támogatottan előadja, hogy már a 68/360 irányelv 4. és 6. cikke szerint fennállt a tartózkodási jog. Ez ugyan nem tekinthető huzamos tartózkodási jognak, de öt évig érvényes, automatikusan megújítható tartózkodási jog volt. Emellett az azóta hatályon kívül helyezett 1251/70 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint fennállt az állandó tartózkodáshoz való jog. Mivel ezt a rendelkezést a 2004/38 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja szó szerint átvette, az irányelvnek ezt a rendelkezését úgy kell értelmezni, hogy azokat a tartózkodásokat is figyelembe kell venni, amelyek 2006. április 30. előtt véget értek. Nem lehetett a jogalkotó szándéka az, hogy egy személy csak akkor szerzi meg az irányelv 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti huzamos tartózkodás jogát, ha a 2004/38 irányelv átültetésére rendelkezésre álló határidő leteltét, tehát 2006. április 30‑át követően két évet tartózkodott a fogadó államban. Ez az irányelv 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja kapcsán érvényes szabály átvihető a 2004/38 irányelv 16. cikke szerinti huzamos tartózkodás jogára. Még ha ez a cikk nagyvonalúbban biztosít is jogot, mint 68/360 irányelv, a különbség nem akkora, hogy a 68/360 irányelv szerinti határidők számítását a 2004/38 irányelv szerinti huzamos tartózkodás jogának megszerzése kapcsán ne lehetne figyelembe venni. A jogalkotó olyan nyilvánvalónak tartotta, hogy az irányelv 16. cikke tekintetében a 2004/38 irányelvet megelőző releváns rendelkezések utáni időszakokat kell figyelembe venni, hogy nem tartotta szükségesnek, hogy erről kifejezetten rendelkezzen.
41. A Bizottság álláspontja szerint az Egyesült Királyság Kormánya által hivatkozott Givane‑ügyben hozott ítéletből(13) nem vezethető le az, hogy az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában a fogadó államban az irányelv átültetését, illetve az irányelv átültetésére rendelkezésre álló 2006. április 30‑i határidő leteltét megelőzően végét érő tartózkodást nem lehet figyelembe venni.
42. A CPAG és a Bizottság érvei szerint a 2006. április 30‑át megelőzően véget érő tartózkodások figyelembevétele is összeegyeztethető a 2004/38 irányelv (17) preambulumbekezdésének második mondatával. Ez a mondat a 2004/38 irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelő tartózkodásra vonatkozik. Azt nem lehet úgy értelmezni, hogy a jogszerű tartózkodást az irányelv átültetése, illetve az irányelv átültetésére rendelkezésre álló 2006. április 30‑i határidő utáni tartózkodásra korlátozza. A CPAG szerint a második mondat jelentése csupán az, hogy az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti tartózkodás számítása során a 16. cikkben írt szabályokat, különösen az annak (3) bekezdésében írt szabályokat figyelembe kell venni. Még ha ellentmondás is lenne az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése és a preambulumbekezdései között, az irányelv 16. cikkének egyértelmű szövegével szemben nem érvényesülhetnének a preambulumbekezdések. A Bizottság álláspontja szerint a második mondat azt jelenti, hogy a fogadó államban történő tartózkodásnak a tartózkodás időpontjában hatályos közösségi jogi előírások szerint kell jogszerűnek lennie. Figyelembe kell venni, hogy az irányelv a tartózkodási jogra vonatkozó megelőző rendelkezésekkel összefügg. A CPAG és a Bizottság továbbá arra hivatkozik, hogy a második mondatnak az Egyesült Királyság Kormánya és a belga kormány által képviselt értelmezése oda vezetne, hogy huzamos tartózkodáshoz való jog legkorábban 2011. április 29‑én keletkezne. Nem feltételezhető, hogy a közösségi jogalkotó ilyen meglepő eredményt kívánt volna elérni anélkül, hogy azt az irányelvben kifejezetten kifejezésre ne juttatta volna.
43. A CPAG és a Bizottság előadja továbbá, hogy a 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodások figyelembevétele nem vezet visszaható hatályú jogalkalmazáshoz. Még ha az irányelv 16. cikke szerinti huzamos tartózkodási jog megszerzése kapcsán a 2006. április 30. előtti időszakokat figyelembe is vesszük, az a belga kormány előadásával ellentétben akkor sem jelenti azt, hogy a jog 2006. április 30. előtt keletkezik. A huzamos tartózkodás joga csak az irányelv átültetésével, illetve az átültetésre rendelkezésre álló 2006. április 30‑i határidő leteltével keletkezik. Az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése keretében így az átültetésre rendelkezésre álló határidő letelte előtti tartózkodások is figyelembe vehetők. Ezekre a tartózkodásokra nemcsak a 16. cikk (1) bekezdése, hanem a (3) és (4) bekezdése is alkalmazandó. Ezért nem szerez huzamos tartózkodási jogot az az uniós polgár, aki 2006. április 30‑át megelőzően öt évig folyamatosan a fogadó államban tartózkodott, de 2006. április 30‑át megelőzően már több mint két évig távol volt.
44. Végül a CPAG és a Bizottság utal arra, hogy az Egyesült Királyság értelmezési javaslatai önkényes eredményre vezetnek, és a két érvcsoport emellett egymásnak ellentmond.
45. Kiegészítésképpen a Bizottság utal a Trojani‑ügyben hozott ítéletre(14), amely szerint az a tagállami állampolgár, aki meghatározott ideig rendszeresen valamely másik tagállamban tartózkodott, hivatkozhat az egyenlő bánásmód elvére. Ez kiterjed a szociális biztonsági rendszerre. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha egy állampolgár nem hivatkozhat a közösségi jogon alapuló tartózkodási jogra a fogadó államban.
VI – Jogi értékelés
46. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a 2004/38 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére irányul. Ezt a rendelkezést először röviden besorolom a 2004/38 irányelv rendszerébe (A), mielőtt kitérnék az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre (B).
A – Az irányelv 16. cikke szerinti huzamos tartózkodás joga
47. A 2004/38 irányelvvel a közösségi jogalkotó a másodlagos jogban kialakította az uniós polgárok más tagállam területén való tartózkodásának jogát, amelynek forrásai az elsődleges jogban az alapvető szabadságok és az uniós polgárságra vonatkozó szabályok(15). Ebből a célból az irányelv három különböző fajta tartózkodási jogot ír elő, mégpedig elsőként a három hónapig tartó tartózkodás jogát(16), másodszor a három hónapot meghaladó tartózkodás jogát(17) és harmadszor a huzamos tartózkodás jogát. A huzamos tartózkodás jogát az irányelv IV. fejezete szabályozza; ez ezen jog megszerzésének anyagi jogi feltételeit az irányelv ezen fejezetének 1. szakasza tartalmazza a 16–18. cikkben.
48. Az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében azok az uniós polgárok, akik jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban, huzamos tartózkodási jogot nyernek ott. A huzamos tartózkodás joga megszerzésének így két feltétele van. Először is az uniós polgárnak öt éven át folyamatosan a fogadó tagállamban kell tartózkodnia. Másodszor pedig ennek a tartózkodásnak jogszerűnek kell lennie.
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
49. A kérdést előterjesztő bíróságnak egy olyan ügyben kell döntenie, amelyben egy francia uniós polgár 1999 szeptemberétől 2005 februárjáig folyamatosan az Egyesült Királyságban tartózkodott, amely során az ezen fogadó államban való tartózkodása az abban az időszakban hatályos közösségi jogi rendelkezések értelmében jogszerű volt. A tartózkodás azonban 2005. februárjában – és így a 2004/38 irányelv átültetésére rendelkezésre álló, 2006. április 30‑i határidő letelte és a nemzeti átültető intézkedések hatálybalépése előtt – véget ért. A kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak azt illetően, hogy az ilyen tartózkodás is megalapozhatja az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti huzamos tartózkodás jogát.
50. Az Egyesült Királyság Kormányának és a belga kormánynak az ilyen tartózkodás figyelembevételével szembeni kifogása lényegében azon alapul, hogy az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének ilyen értelmezése e rendelkezés visszamenőleges hatályú alkalmazásához vezetne. A továbbiakban ezt a kifogást vizsgálom, és ebben az összefüggésben az e kormányok által előterjesztett többi kifogást is figyelembe fogom venni.
51. Az előírások visszamenőleges hatályú alkalmazásánál a Bíróság különbséget tesz eljárásjogi és anyagi jogi szabályok között(18). Az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése – amely a huzamos tartózkodási jog megszerzésének és elvesztésének feltételeit szabályozza – anyagi jogi szabálynak minősül. Ezért a továbbiakban csak az anyagi jog visszamenőleges hatályú alkalmazásával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra térek ki.
52. Az anyagi jogi szabályok kapcsán a Bíróság két eltérő helyzetet különböztet meg.
53. A visszamenőleges időbeli hatály egyik esetének azt tekinti a Bíróság, amikor egy közösségi jogi aktus időbeli hatályának kezdete a jogi aktus kihirdetése előtti időpontra esik(19). E körben olyan esetekről van szó, amelyekben a jogi aktus jogkövetkezményei már annak hatálybalépése előtt bekövetkeznek. Ez főszabály szerint nem megengedett. Kivételes esetben el lehet ettől térni, ha a megvalósítandó cél ezt igényli, és ha az érdekeltek jogos elvárását kellőképpen tiszteletben tartják(20).
54. A Bíróság abból indul ki továbbá, hogy a közösségi jog anyagi jogi szabályait a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének biztosítása érdekében alapvetően úgy kell értelmezni, hogy azok csak a hatálybalépésüket követően keletkezett jogviszonyokra vonatkoznak(21). Ezen elv alól kivétel akkor áll fenn, ha az anyagi jogi szabály szövegéből, céljából vagy rendszertani elhelyezkedéséből egyértelműen az következik, hogy az a hatálybalépését megelőzően keletkezett jogviszonyokra is vonatkozik(22). Ebben a helyzetben az előbb említett helyzettől eltérően nem állnak be a jogkövetkezmények a rendelkezés hatálybalépése előtt; így a visszamenőleges időbeli hatály a szó szoros értelmében nem valósul meg(23). Azonban ebben az esetben is figyelembe kell venni a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, mivel egy múltbeli, és ebből következően már nem megváltoztatható tényálláshoz fűződnek a jelenben vagy a jövőben jogkövetkezmények(24).
55. A jelen ügy szempontjából először azt kell megállapítani, hogy az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése akkor sem írna elő jogkövetkezményt a múltra vonatkozóan, ha e rendelkezés keretében figyelembe vennénk egy 2006. április 30‑át megelőzően véget érő tartózkodást. (1). Így csupán annak van jelentősége, hogy a rendelkezés szövegéből, céljából vagy rendszertani elhelyezkedéséből az következik‑e, hogy az vonatkozik a hatálybalépése előtt véget érő, fogadó államban történő tartózkodásokra is (2).
1. A jogkövetkezmények visszaható hatályú előírásának hiánya
56. A belga kormány által képviselt állásponttal ellentétben a jelen ügyben nem a jogkövetkezmények hatálybalépésének visszamenőleges elrendeléséről van szó. Az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti huzamos tartózkodáshoz való jog a jelen esetben csak 2006. április 30‑án, és így az irányelv 2004. június 29‑i hatálybalépését és az irányelv nemzeti jogba történő 2006. április 30‑i átültetését követően keletkezik. Ez akkor is igaz, ha az irányelv 16. cikkének (1) bekezdését úgy értelmezzük, hogy a (legkorábban 2006. április 30‑án keletkező) huzamos tartózkodás jogának megszerzése kapcsán a fogadó államban 2006. április 30‑át megelőzően véget érő tartózkodást is figyelembe kell venni.
57. A belga kormánynak az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak a közösségi intézményeken belül a jogszabályok szövegeinek szerkesztésében részt vevő személyek számára elfogadott közös gyakorlati útmutatója(25) 20.3.1., 20.8. és 20.9. pontjára történő hivatkozása így téves. Ezek a pontok arra az itt vizsgálthoz nem hasonló helyzetre vonatkoznak, amikor egy közösségi jogi aktus már a hatálybalépése előtt joghatást hivatott kifejteni.
58. Az a kifogás sem meggyőző, amit ezen túlmenően kifejt a belga kormány, hogy az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének a 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodást figyelembe vevő értelmezése révén egy fogadó államban történő múltbeli, jogellenes tartózkodás hirtelen jogszerűvé válik. Mivel az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti huzamos tartózkodáshoz való jog csak 2006. április 30‑tól keletkezhet, az egy ezen időpontot megelőző jogszerűtlen tartózkodást nem tehet visszamenőleges hatállyal jogszerűvé.
2. Arról a kérdésről, hogy az irányelv 16. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy figyelembe kell venni a 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodást
59. A jelen ügyben csupán arról a kérdésről van szó, hogy az irányelv 16. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy annak tényállása egy már 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodásra vonatkozik. Ahogy azt fent már kifejtettem, a Bíróság a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve alapján az anyagi jogi szabályokat úgy értelmezi, hogy azok nem vonatkoznak a hatálybalépésük előtt keletkezett jogviszonyokra. Ezen elv alól kivétel akkor áll fenn, ha az anyagi jogi szabály szövegéből, céljából vagy rendszertani elhelyezkedéséből egyértelműen ez következik, és az érdekeltek jogos elvárását kellőképpen tiszteletben tartják.
60. Az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének szövegéből nem vonható le egyértelmű következtetés (a). A 2004/38 irányelv huzamos tartózkodás jogára vonatkozó anyagi jogi szabályainak rendszertani elemzése (b) és a 16. cikk keletkezéstörténetének és céljának a figyelembevétele (c) azonban a 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodások figyelembevétele mellett szólnak. Ezzel szemben nem meggyőzőek azok a kifogások, amelyek az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti tartózkodás jogszerűségének fogalmán (d), az irányelv 16. cikke (4) bekezdésének az alkalmazhatatlanságán (e) és a 68/360 irányelv illetve az 1251/70 rendelet rendelkezésein (f) alapulnak. Végezetül a bizalomvédelem elvével sem ellentétes az az értelmezés, amely szerint figyelembe kell venni a 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodásokat (g).
a) A jogszabályszöveg
61. Ahogy az Egyesült Királyság Kormánya, a CPAG és a Bizottság helytállóan kifejti, az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének szövegéből nem lehet egyértelmű következtetést levonni. Az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése csupán ötéves folyamatos tartózkodást említ annak pontos meghatározása nélkül, hogy ennek a tartózkodásnak mikor kellett megvalósulnia.
b) Az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének a huzamos tartózkodáshoz való jogra vonatkozó egyéb anyagi jogi szabályokhoz való rendszertani viszonyáról
62. Ahogy azt fent kifejtettem(26), az irányelv 16. cikke emellett a 17. és 18. cikkben is találhatók a huzamos tartózkodás jogára vonatkozó anyagi jogi szabályok. Az irányelv 17. cikke előírja, hogy meghatározott személyek már a folyamatos ötéves tartózkodási idő leteltét megelőzően elnyerik a fogadó tagállamban történő huzamos tartózkodás jogát. Így a huzamos tartózkodás jogát megszerzik azok a munkavállalók vagy önálló vállalkozók, akik több mint két éven át a fogadó tagállamban tartózkodtak, és tartós munkaképtelenség következtében felhagytak a munkavégzéssel.
i) A 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodások a 2004/38 irányelv 17. cikke (1) bekezdése b) pontjának keretében való visszaható hatályú figyelembevételének a szükségességéről
63. Az irányelv 17. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében a huzamos tartózkodási jog elnyerésének feltétele, csakúgy mint a 16. cikk (1) bekezdése szerint, egy azt megelőző, a fogadó államban fennálló, bizonyos időtartamú tartózkodás, amely tekintetében a 17. cikk (1) bekezdésének b) pontja csak kétéves tartózkodást követel meg. Ezért ezen előírással kapcsolatban szintén felmerül a kérdés, hogy a 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodást figyelembe kell‑e venni. Az irányelv 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja tekintetében ezt a kérdést csak úgy lehet megválaszolni, hogy a 2006. április 30. előtti tartózkodást is figyelembe kell venni.
64. Ebben az összefüggésben ugyanis figyelembe kell venni a 2004/38 irányelv 17. cikke (1) bekezdés b) pontjának az azt megelőző, a 1251/70 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt korábbi szabályozással fennálló összefüggését. A 1251/70 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja majdnem azonos szóhasználat mellett szabályozta a munkaképtelen munkavállalók fogadó államban maradáshoz való jogát. A 1251/70 irányelvet 2006. április 30‑i hatállyal helyezték hatályon kívül(27). A hatályon kívül helyezésére azért került sor, mert a 2004/38 irányelv átültetésére rendelkezésre álló 2006. április 30‑i határidő leteltével a 2004/38 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja lépett a 1251/70 rendelet 2. cikke (1) bekezdése b) pontjának helyébe, és így a munkaképtelen munkavállaló tartózkodási jogát a 2004/38 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja biztosítja(28).
65. Amennyiben a 2004/38 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja keretében nem vennénk figyelembe az április 30. előtt véget érő, a munkaképtelenséget megelőző kétéves folyamatos fogadó államban történő tartózkodásokat, akkor nem lehetne kizárni, hogy az a munkavállaló, aki ezt a jogot a 1251/70 rendelet szerint egy 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodás alapján megszerezte, a 1251/70 rendelet alapján kiadott tartózkodási engedély lejártát követően már nem rendelkezne ilyen tartózkodási joggal. A 1251/70 rendelet értelmében a tagállamok ugyanis csak határozott időre szóló tartózkodási engedélyeket voltak kötelesek kibocsátani(29). A rendelet 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti kiadott tartózkodási engedélyekben meghatározott határidő leteltekor a munkavállaló, akinek a kétéves tartózkodása 2006. április 30. előtt véget ért, ma már nem kérheti a 1251/70 rendelet szerinti megújítást, mivel azt 2006. április 30‑án hatályon kívül helyezték. Egy munkaképtelen munkavállaló nem hivatkozhatna továbbá az irányelv 17. cikke (1) bekezdésének b) pontjára, mert a kétéves tartózkodása 2006. április 30. előtt véget ért. Így ez a rendelkezés sem biztosít számára huzamos tartózkodási jogot. Egy ilyen munkavállalót így a tartózkodási engedélyének a lejártát követően egyáltalán nem illetné meg egy, a 1251/70 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja, illetve a 2004/38 irányelv 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti tartózkodási jog.
66. Ez az eredmény teljesen nyilvánvalóan ellentétes lenne a közösségi jogalkotó szándékával, aki a 2004/38 irányelv elfogadásával a munkavállalók tartózkodási jogát akarta konszolidálni és megerősíteni(30). Nem feltételezhető, hogy a közösségi jogalkotó a 2004/38 irányelv elfogadásával a fent ismertetett eredményt kívánta volna elérni. Ez ellentmondana a 2004/38 irányelv 38. cikkében, valamint a (4) preambulumbekezdésben kifejezett gondolatnak, amely szerint a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog ágazatonkénti és fragmentált megközelítésének orvoslása a cél. Az irányelv célja a korábban számos másodlagos jogi aktusban szabályozott tartózkodási jogok erősítése, és egy egységes jogi aktusban történő összefoglalása(31).
67. A 2004/38 irányelv 17. cikke (2) bekezdésének b) pontja keretében tehát a kétéves folyamatos tartózkodás fogalmát úgy kell értelmezni, hogy a 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodást is figyelembe kell venni.
ii) Az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése tekintetében történő alkalmazhatóságról
68. A 2004/38 irányelv rendszere alapján a 16. cikk (1) bekezdése és a 17. cikk (1) bekezdésének b) pontja szorosan összefügg. Mindkettő a huzamos tartózkodási jogot szabályozó fejezetben található, ráadásul abban a szakaszban, amely az ilyen jog megszerzésének anyagi feltételeit szabályozza. Ezen túlmenően az irányelv 17. cikke a következő bevezető szavakkal világossá teszi, hogy tartalmilag is szoros összefüggés van az irányelv 16. és 17. cikke között: „A 16. cikktől eltérve, a fogadó tagállamban való huzamos tartózkodás jogát a folyamatos ötéves tartózkodási idő letelte előtt is elnyerik [a következő személyek]”.
69. A két rendelkezés ezen szoros összefüggése fényében alapvetően abból kell kiindulni, hogy a szó szerinti megfogalmazásban majdnem azonos tényállási elemeket, azaz, az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése keretében a [„jogszerűen öt éven át folyamatosan tartózkodtak a fogadó tagállamban” szövegű tényállási elemet, és az irányelv 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja keretében a „több mint két éven át a fogadó tagállamban tartózkodtak” szövegű tényállási elemet azonos módon kell értelmezni. Így az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése keretében a 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodást is figyelembe kell venni.
70. Az Egyesült Királyság Kormánya ezzel szemben azt az érvet hozza fel, hogy az irányelv 16. cikke szerinti huzamos tartózkodás joga esetében olyan jogról van szó, amelyet a másodlagos jog eddig még nem szabályozott. Ez a kifogás nem meggyőző. A közösségi jogalkotó egyrészről az irányelv 17. cikke (1) bekezdésének b) pontja és másrészről az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése keretében könnyen kiemelhette volna a korábbi jogviszonyokat egy tényállásbeli visszautalással. Ezt nem tette. A majdnem azonos tényállási elemek használata a két rendelkezésben erősen utal arra, hogy a közösségi jogalkotó a két rendelkezésben e kérdés egységes megközelítését követte.
iii) A Givane‑ügyben hozott ítélethez
71. Az Egyesült Királyság Kormánya a tárgyaláson a Givane‑ügyben hozott ítéletre(32) hivatkozott. Szerinte az ezen ítélet 50. pontjában található gondolatból az következik, hogy az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti ötéves folyamatos tartózkodás nem lehet 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodás. A Bíróság ugyanis ebben a pontban abból indult ki, hogy a munkavállaló családtagjait a 1251/70 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése alapján csak akkor illeti meg tartózkodási jog, ha az előírt kétéves tartózkodás közvetlenül megelőzte a munkavállaló halálát. Ezt az irányelv 16. cikkének (1) bekezdésére úgy kell alkalmazni, hogy nem vehető figyelembe a 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodás.
72. Ez a kifogás sem megalapozott. A Givane‑ügyben hozott ítéletből nem lehet ilyen következtetést levonni. Ebben az ítéletben a Bíróság a 1251/70 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdését értelmezte. Ez a rendelkezés előírta, hogy ha a munkavállaló aktív életkorban hal meg, és még azelőtt, hogy megszerezte volna a jogot az érintett állam területén való maradásra, családtagjait azzal a feltétellel illeti meg a végleges letelepedés joga, hogy a munkavállaló a halála napján legalább 2 éve folyamatosan a tagállam területén tartózkodott. Ezen rendelet 4. cikke (1) bekezdésének második mondata szerint a tartózkodásnak a 3. cikk (2) bekezdésében előírt folytonosságát nem érintik az évente összesen három hónapot meg nem haladó távollétek, sem pedig a katonai szolgálatra vonatkozó kötelezettség teljesítése miatti hosszabb távollétek.
73. A Givane‑ügyben a munkavállaló ugyan két évig a fogadó államban tartózkodott, ezt követően azonban több mint három hónapot távol volt a fogadó államból. A fogadó államba történő visszatérése után a halála előtt a munkavállaló már nem tartózkodott további két évig a fogadó államban.
74. A Bíróság ebben az ügyben először azt állapította meg, hogy a kétéves tartózkodásra közvetlenül a halál előtt kell, hogy sor kerüljön. Mivel a munkavállaló az első, két évet meghaladó tartózkodását követően több mint három hónapot távol volt a fogadó államból, ez a tartózkodás a 4. cikk (2) bekezdése értelmében megszakadt, így azt nem lehetett figyelembe venni. Mivel a munkavállaló a fogadó államba történő visszatérését követően, közvetlenül a halála előtt már nem tartózkodott ott további két évet, nem álltak fenn a 3. cikk (2) bekezdésének első francia bekezdése szerinti feltételek. A 1251/70 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében meghatározott feltételeken alapuló Givane‑ügyben hozott ítélet így nyilvánvalóan nem alkalmazható az itt feltett kérdésre. A 1251/70 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésétől eltérően az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése nem egy bizonyos esemény bekövetkezése előtti tartózkodásra vonatkozik.
75. A 1251/70 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése és az annak helyébe lépő, a 2004/38 irányelv 17. cikke (4) bekezdésének b) pontjában foglalt szabály közötti összefüggés sokkal inkább az Egyesült Királyság kifogását cáfolja. Amennyiben ugyanis a 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodások figyelembevételének mellőzésére vonatkozó feltétel nemcsak az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének, hanem a hasonló szövegű 17. cikke (4) bekezdése a) pontjának alkalmazásában is érvényesülne, az elfogadhatatlan eredményre vezetne. Ahogy fent kifejtettem, ez az értelmezés oda vezetne, hogy azon családtagokat, akik a 1251/70 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése alapján tartózkodási jogot szereztek a munkavállaló 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodása alapján, az ezen rendelet alapján kiadott tartózkodási engedély lejártát követően már nem illetné meg a 1251/70 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdése, illetve a 2004/38 irányelv 17. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti tartózkodási jog.
iv) Következtetés
76. Következtetésként azt kell megállapítani, hogy az irányelv 16. cikke és 17. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja közötti rendszerbeli összefüggés amellett szól, hogy az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában figyelembe kell venni a fogadó államban történő, 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodásokat.
c) Az irányelv 16. cikkének céljáról
77. Az irányelv 16. cikkének célja szintén azon értelmezés mellett szól, amely szerint a 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodást is figyelembe kell venni.
78. Ahogy a (17) preambulumbekezdés első mondatából következik, az irányelv 16. cikke szerinti huzamos tartózkodás joga azért került bevezetésre, hogy az uniós polgárokban erősítse az uniós polgárság érzését, emellett az Unió egyik alapvető célja, a társadalmi kohézió előmozdításának kulcseleme.
79. Az irányelv 16. cikkének keletkezéstörténetéből az következik, hogy a közösségi jogalkotó az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti huzamos tartózkodás jogának az elnyerését az uniós polgár fogadó államba történő integrálódásától kívánta függővé tenni. A keletkezéstörténetből következik továbbá, hogy a közösségi jogalkotó az integrálódás megfelelő mértékét akkor látja teljesültnek, ha az uniós polgár öt évig folyamatosan a fogadó államban tartózkodott(33). A közösségi jogalkotó megítélése szerint ez az uniós polgár és a fogadó állam közötti kapcsolat kétéves távollét után annyira fellazul, hogy már nem áll fenn az integrálódás megfelelő mértéke, amely feltétele a huzamos tartózkodás jogának(34). Ezért az irányelv 16. cikkének (4) bekezdése szerint a huzamos tartózkodás joga megszűnik a fogadó államból történő kétéves távollét esetén.
80. Az irányelv 16. cikkének alapjául szolgáló integrációs gondolatot figyelembe véve nem világos számomra, hogy a fogadó államba történő integrálódás szükséges mértékének miért kell attól függenie, hogy az ötéves folyamatos tartózkodás 2006. április 30. előtt vagy után ért véget. Számomra csupán az tűnik döntő jelentőségűnek, hogy az ötéves folyamatos tartózkodás megvalósult‑e, és az ezáltal az uniós polgár és a fogadó állam között létrejött kapcsolat fellazult‑e az uniós polgárnak a fogadó államból történő esetleges kétéves távolléte következtében.
d) A tartózkodás jogszerűségének fogalmára alapított kifogásról
81. Az Egyesült Királyság Kormánya és a belga kormány a 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodásoknak az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában történő figyelembevételét elfogadó értelmezéssel szemben azt hozzák fel, hogy az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése jogszerű tartózkodást feltételez. Ezen előírás szerinti jogszerű tartózkodás csak a 2004/38 irányelvnek megfelelő tartózkodás lehet. Az irányelv (17) preambulumbekezdésének második mondata ugyanis utal a tartózkodásnak az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti jogszerűségére. E rendelkezés egyértelművé teszi, hogy a „az ezen irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelő” tartózkodásnak kell fennállnia. Ezért csak olyan tartózkodást lehet figyelembe venni, amely a 2006. április 30‑án hatályba lépő átültető törvényt, illetve az átültetésre rendelkezésre álló határidő leteltét követően valósult meg.
82. Ez a kifogás sem elfogadható.
83. Először is utalni kell a kérdést előterjesztő bíróság megállapítására, amely szerint az érintett uniós polgár az 1999 szeptembere és 2005 februárja közötti öt évet meghaladó folyamatos tartózkodása alatt jogszerűen, tehát a szóban forgó időszakban hatályos közösségi jogi rendelkezéseknek megfelelően tartózkodott az Egyesült Királyságban.
84. Az Egyesült Királyság kifogása azonban nem azon alapul, hogy nem valósult meg az ezen időpontban hatályos rendelkezéseknek megfelelő jogszerű tartózkodás. Sokkal inkább arra hivatkozik, hogy nem valósult meg a 2004/38 irányelv szerinti jogszerű tartózkodás. Az irányelv 16. cikke szerinti jogszerű tartózkodásnak csak a 2004/38 irányelv rendelkezései szerinti tartózkodás minősülhet. Ezért a jelen ügyben csak az átültetést megvalósító törvény 2006. április 30‑i hatálybalépését követően valósulhat meg jogszerű tartózkodás.
85. Ez a kifogás nem megalapozott. Az irányelv (17) preambulumbekezdésének második mondatából megítélésem szerint nem következik, hogy csak a 2006. április 30‑án hatályba lépő, a 2004/388 irányelvet átültető törvény szerint megvalósuló tartózkodás minősülne az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti jogszerű tartózkodásnak.
86. Ahogy a 2004/38 irányelv keletkezéstörténetéből kiderül, a (17) preambulumbekezdés második mondata kiegészítésre került annak érdekében, hogy a jogszerű tartózkodás kifejezését pontosítsák(35). Ezt nem kell ugyanakkor szükségszerűen úgy érteni, ahogy azt az Egyesült Királyság Kormánya és a belga kormány teszi.
87. A (17) preambulumbekezdés második mondata ugyanis értelmezhető a tartózkodás fogalmának pontosításaként, és így az irányelv 16. cikk (3) bekezdésére történő hivatkozásként, amit figyelembe kell venni a tartózkodás tartamának számításánál. Ezen rendelkezés értelmében a tartózkodás folyamatosságát nem érinti az évi hat hónapot meg nem haladó ideiglenes távollét, sem a kötelező katonai szolgálat miatti hosszabb távollét, sem a legfeljebb 12 egymást követő hónapig tartó egyszeri távollét, amelyre olyan fontos okokból kerül sor, mint terhesség és szülés, súlyos betegség, tanulmányok folytatása vagy szakképzés, vagy másik tagállamba vagy harmadik országba történő kiküldetés.
88. A (17) preambulumbekezdés második mondata értelmezhető a jogszerűség fogalmának pontosításaként is. A jogszerűséget ugyanis alapvetően két különböző támpont alapján lehet értékelni. Egyrészről e fogalom kapcsolható a tartózkodásnak a kizárólag a közösségi jogi előírások szerinti jogszerűségéhez, másrészről kapcsolható a tartózkodás nemzeti rendelkezések szerinti jogszerűségéhez is. Az utóbbiak – ahogy az az irányelv 37. cikkéből következik – messzebbre mehetnek, mint a 2004/38 irányelv rendelkezései. Tekintettel arra, hogy az irányelv 16. cikkének a célja az uniós polgárok integrálása a fogadó államba(36), az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének szövegét minden további nélkül lehet úgy értelmezni, hogy a huzamos tartózkodás joga akkor nyílik meg, ha az azt megelőző ötéves folyamatos tartózkodás a közösségi jogi előírásoknál adott esetben messzebb menő nemzeti rendelkezéseknek megfelelően jogszerű volt. Megítélésem szerint néhány érv amellett szól, hogy a (17) preambulumbekezdés második mondatát úgy kell értelmezni, hogy az irányelv 16. cikke szerinti huzamos tartózkodás joga csak akkor nyílik meg, ha az ötéves huzamos tartózkodásra a közösségi jogi rendelkezéseknek megfelelően került sor.
89. Ezzel szemben a (17) preambulumbekezdés második mondatának az Egyesült Királyság Kormánya és a belga kormány által képviselt értelmezése ellen – amely értelmezés szerint csak azt a tartózkodást kell figyelembe venni, amely a 2004/38 irányelvet átültető, 2006. április 30‑án hatályba lépő törvény alkalmazásával valósult meg – szólnak az alábbiakban felsorolt indokok.
90. Először is ezen értelmezés ellen szól a már említett kiegészítő és konszolidációs gondolat, amely szerint a 2004/38 irányelv célja a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog ezen ágazatonkénti és fragmentált megközelítésének orvoslása(37). Ez a jogalkotói szándék különösen az irányelv 38. cikkének (3) bekezdésében jut kifejezésre, amely szerint a hatályon kívül helyezett rendelkezésekre és irányelvekre tett hivatkozások a 2004/38 irányelvre tett hivatkozásoknak minősülnek. Amennyiben az irányelv 38. cikkének (3) bekezdése mögött meghúzódó ezen jogalkotói szándékot vesszük alapul, amely szerint a hatályon kívül helyezett rendelkezések beolvadtak a 2004/38 irányelv rendelkezéseibe(38), és így folytonosság áll fenn a megelőző előírások és a 2004/38 irányelv között, világossá válik, hogy az irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelő jogszerűségre történő hivatkozás alatt a korábban hatályos megelőző rendelkezéseknek megfelelő jogszerűséget is érteni kell.
91. Az Egyesült Királyság Kormánya és a belga kormány által elfogadott megközelítés ellen szól továbbá, hogy az figyelmen kívül hagyja az irányelv 16. és 17. cikke közötti fent bemutatott rendszertani kapcsolatot.
92. Végezetül meg kell említeni ebben az összefüggésben, hogy ezen megközelítés értelmében a huzamos tartózkodás joga legkorábban 2011. április 29‑től nyílhatna meg.
93. Következtetésként meg kell állapítani, hogy az irányelv (17) preambulumbekezdése második mondatának végső soron tulajdonított jelentéstől függetlenül a (17) preambulumbekezdés második mondatából megítélésem szerint az semmiképpen sem vonható le, hogy csak az olyan tartózkodás minősül az irányelv 16. cikk (1) bekezdése szerinti jogszerű tartózkodásnak, amely a 2004/38 irányelv átültetésére elfogadott és 2006. április 30‑tól kezdődően alkalmazott nemzeti jogszabályok alkalmazásával valósult meg. Sokkal inkább jogszerű tartózkodásnak minősül az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a 2004/38 irányelvet megelőző rendelkezések alapján megvalósuló tartózkodás. Így az Egyesült Királyság Kormánya és a belga kormány által a tartózkodás jogszerűségére alapított kifogás nem meggyőző.
e) Az 2004/38 irányelv 16. cikke (4) bekezdésének alkalmazhatatlanságáról
94. Az Egyesült Királyság Kormánya és a belga kormány ellenérvként felhozza továbbá, hogy a fogadó államban 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodás figyelembevétele elfogadhatatlan következményekhez vezetne. Az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a huzamos tartózkodás joga akkor nyílik meg, ha egy uniós polgár jogszerűen öt éven át folyamatosan a fogadó államban tartózkodott. Igaz, hogy az irányelv 16. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a huzamos tartózkodás joga két egymást követő évet meghaladó időtartamon át tartó távollét esetén elveszik. Ez a rendelkezés azonban nem alkalmazható a régebbi tartózkodásokra, mivel a huzamos tartózkodás joga meg sem nyílt, így azt az irányelv 16. cikkének (4) bekezdése alapján el sem lehet veszíteni.
95. E kifogásnak sem lehet helyt adni.
96. Igaz, hogy nem lenne összeegyeztethető az irányelv 16. cikke mögött meghúzódó integrációs gondolattal, ha az irányelv 16. cikke szerinti huzamos tartózkodás joga a fogadó államban fennálló, régebbi tartózkodáson alapulna, anélkül hogy figyelembe lehetne venni azt, hogy az integrálódás szükséges mértéke fennáll‑e még 2006. április 30‑án. Ahogy fent kifejtettem, a közösségi jogalkotó abból indul ki, hogy az integrálódás szükséges mértéke a fogadó államban kétéves távollét után már nem áll fenn(39).
97. Az Egyesült Királyság Kormányának és a belga kormánynak a kifogása azonban azon a téves feltevésen alapul, hogy a fogadó államban fennálló, régebbi tartózkodások esetén az irányelv 16. cikkének (4) bekezdése nem kerül alkalmazásra. Ez az előfeltevés úgy tűnik, hogy azon alapul, hogy a huzamos tartózkodás joga már 2006. április 30. előtt megnyílik. Ahogy azt fent kifejtettem, ez a feltevés nem helytálló. A huzamos tartózkodás joga sokkal inkább az irányelv átültetésével, illetve az átültetésre rendelkezésre álló határidő leteltével, 2006. április 30‑án nyílhat meg. Megítélésem szerint az irányelv 16. cikke (4) bekezdésének a szövege sem zárja ki annak alkalmazását a fogadó államban fennálló, jóval régebbi tartózkodások esetében. Ha az Egyesült Királyságban fennálló, jóval régebbi tartózkodások esetén az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése alapján 2006. április 30‑án megnyílik a huzamos tartózkodás joga, akkor fennáll a huzamos tartózkodás joga. Ha fennáll a huzamos tartózkodás joga, akkor nincs semmi ok arra, hogy az így fennálló jog az irányelv 16. cikkének (4) bekezdése alapján ne veszhessen el, ha az Egyesült Királyságban fennálló ötéves folyamatos tartózkodás óta már több mint két év eltelt. Igaz, ez a jóval korábbi tartózkodások esetén ahhoz vezet, hogy a huzamos tartózkodás jogának megszerzése és elvesztése időben egybeesik, mivel először az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése alapján megnyílik a huzamos tartózkodás joga, ami aztán a megnyílását követően az irányelv 16. cikkének (4) bekezdése alapján meg is szűnik. Ez azonban még összhangban van az irányelv 16. cikkének szövegével, amennyiben elfogadjuk, hogy az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti huzamos tartózkodás joga csak egy „logikai másodpercig” áll fenn, mielőtt az az irányelv 16. cikkének (4) bekezdése alapján megszűnik. Az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének és 16. cikke (4) bekezdésének ily módon történő alkalmazása alkalmas arra is, hogy az irányelv 16. cikke mögött meghúzódó integrációs gondolatra is megfelelően tekintettel legyünk az értelmezés során.
98. Amennyiben a Bíróság ezt az értelmezést az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének és 16. cikke (4) bekezdésének szövegével már nem tartaná összeegyeztethetőnek, úgy megítélésem szerint az irányelv 16. cikkének (4) bekezdését megfelelően kell alkalmazni a közösségi jogalkotó szándékának a figyelembevétele érdekében. Ebben az esetben az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése keretében az irányelv 16. cikke (4) bekezdésének alapjául szolgáló jogi megfontolást kell kiegészítésképpen segítségül hívni, amely szerint a fogadó államból való, két évet meghaladó távollét esetén az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti huzamos tartózkodás joga meg sem nyílik.
99. Így az irányelv 16. cikke (4) bekezdésének alkalmazhatatlanságára alapított kifogást is el kell utasítani.
f) A 68/360 irányelvre és a 1251/70 rendeletre alapított kifogásról
100. Az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének a 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodásokat figyelembe vevő értelmezése ellen azt hozza még fel a belga kormány, hogy a 68/360 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése és a 1251/70 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése szerint a tíz egymást követő hónapot elérő távollét a korábbi tartózkodási jog megszűnését eredményezte. Ezek a rendelkezések 2006. április 30‑ig voltak hatályban.
101. Ez a kifogás sem meggyőző. A közösségi jogi előírások szerint legkésőbb 2006 május 1‑jén megnyílik a 2004/38 irányelv 16. cikke szerinti huzamos tartózkodás joga. 2006. május 1‑jén ezen jog feltételeit már nem a 68/360 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése vagy a 1251/70 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése határozta meg. A 68/360 irányelv és a 1251/70 rendelet rendelkezései ekkor ugyanis már nem voltak hatályban, és azokat felváltották a 2004/38 irányelv rendelkezései(40). Ezen az sem változtat, hogy a 2004/38 irányelvet átültető törvény az Egyesült Királyságban már 2006. április 30‑án – és így egy nappal az átültetésre rendelkezésre álló határidő letelte előtt – hatályba lépett.
g) A bizalomvédelem elvéről
102. Végezetül a bizalomvédelem elvével sem ellentétes az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének oly módon történő értelmezése, hogy a 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodások figyelembe vehetők.
103. Elsőként utalni kell arra, hogy a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve elsősorban az egyéni jogi helyzetekbe történő túlzott beavatkozással szemben hivatott védelmet biztosítani. A 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodásoknak az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése keretében történő figyelembevétele mindazonáltal erősíti az uniós polgárok jogait. Ezzel nem ellentétes az irányelv 16. cikke (4) bekezdésének az alkalmazása sem. Ezen rendelkezés alkalmazása ugyan az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése szerinti huzamos tartózkodás jogának elvesztéséhez vezet, ez a jog azonban újszerű, és így 2006. május 1‑je előtt nem létezett, így nem került sor 2006. május 1‑je előtt fennálló jogi helyzetbe történő beavatkozásra.
104. Az Egyesült Királyság a tárgyaláson utalt arra, hogy a tagállamokban keltett bizalmat is figyelembe kellene venni. A tagállamok számára nem volt előre látható, hogy az irányelv 16. cikkének (1) bekezdését visszamenőleges hatállyal kellene alkalmazni.
105. Ez a kifogás sem megalapozott. Ebben az összefüggésben először arra kell utalni, hogy a tagállamok részéről itt nem áll fenn védelemre szoruló bizalom. Amennyiben az Egyesült Királyság Kormánya és a belga kormány először előadja, hogy az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének a jóval korábbi tartózkodásokra történő alkalmazása az irányelv 16. cikke (4) bekezdésének alkalmazhatatlansága miatt tarthatatlan eredményre vezet, ezt az érvet a jelen indítvány 93–98. pontjára történő hivatkozással el kell utasítani. Nem rendelkeztek továbbá a tagállamok védelemre szoruló bizalommal arra vonatkozóan, hogy a 2004/38 irányelv 16. cikkéhez hasonló szabály nem kerül elfogadásra. Az uniós polgárságra vonatkozó szabályok már a Maastrichti Szerződés 1993. szeptember 1‑jei hatálybalépése óta hatályban vannak(41). Egyébként is a jogalkotási eljárásban az Egyesült Királyság Kormánya és a belga kormány az irányelv javaslata mellett szavazott(42). Végül egy tagállam nem hivatkozhat arra vonatkozó védendő bizalomra, hogy az irányelv 16. cikkének (1) bekezdése nem úgy értelmezendő, hogy a 2006. április 30. előtt véget érő tartózkodást figyelembe kell venni. Az irányelv 16. és 17. cikkének fent bemutatott rendszertani összefüggése(43) és az irányelv 16. cikkének célja(44) alapján az ily módon történő értelmezés előre látható volt.
h) Következtetés
106. Következtetésként azt kell megállapítani, hogy az irányelv 16. cikkét az irányelv rendszere és célja alapján úgy kell értelmezni, hogy annak tényállása az olyan tartózkodásra is vonatkozik, amely 2006. április 30. előtt véget ért.
VII – A következtetések összegzése
107. A 2004/38 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében az ötéves folyamatos tartózkodás fogalmát ezért úgy kell értelmezni, hogy az uniós polgárnak a fogadó államban fennálló olyan tartózkodását is figyelembe kell venni, amely az átültetésre rendelkezésre álló, 2006. április 30‑i határidő letelte előtt véget ért. Ebben az esetben azonban az irányelv 16. cikkének (4) bekezdése is alkalmazásra kerül. Következésképpen az az uniós polgár, akinek az ötéves folyamatos tartózkodása 2006. április 30. előtt véget ért, csak akkor szerzi meg az irányelv 16. cikke szerinti huzamos tartózkodás jogát, ha a fogadó államban történő tartózkodását követő távolléte nem haladja meg a két egymást követő évet.
VIII – Végkövetkeztetések
108. A fenti megfontolások alapján azt javasolom a bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:
Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azt az uniós polgárt, aki az irányelv átültetésére rendelkezésre álló, 2006. április 30‑i határidő letelte előtt jogszerűen öt évig folyamatosan a fogadó államban tartózkodott, megilleti a huzamos tartózkodás joga, feltéve hogy nem volt két egymást követő évet meghaladó időtartamban távol ettől a tagállamtól.
1 – Eredeti nyelv: német.
2 – Az előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló, Lisszabonban, 2007. december 13‑én aláírt Lisszaboni Szerződés (HL C 306., 1. o.) értelmében jelenleg az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke szabályozza.
3 – HL L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: HL L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.
4 – A C‑325/09. sz. ügy, lásd a HL 2009. C 256. 13. oldalán található közleményt. A kérdést előterjesztő bíróság a Dias‑ügyben eltekintett ugyan ezen kérdés ismételt előterjesztésétől, kéri azonban a Bíróságot, hogy a jelen ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolásánál is vegye figyelembe a Dias‑ügy alapjául szolgáló tényállást.
5 – A jelen főtanácsnoki indítványban a közösségi jog kifejezést használom, amennyiben ratione temporis még közösségi jog, és nem uniós jog alkalmazására kerül sor.
6 – HL L 257., 13. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet. 27. o.
7 – HL L 112., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet. 32. o.
8 – Mivel az Egyesült Királyság kormánya a Secretary of State által a kérdést előterjesztő bíróság előtt előadott érveket vette át a Bíróság előtti érvelésében, azokat e helyütt egyenként nem kell ismertetni.
9 – Mivel a CPAG a kérdést előterjesztő bíróság előtt előadott érveit ismétli meg a Bíróság előtti érvelésében, azokat e helyütt egyenként nem kell ismertetni.
10 – Az EK‑Szerződés 251. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján elfogadott, és az Európai Parlamentnek szóló, az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel elfogadott tanácsi közös álláspontról szóló, 2003. december 30‑i bizottsági közlemény (SEC (2003) 1293. végleges, 10. o.).
11 – A Bíróság C‑257/00. sz. Givane‑ügyben 2003. január 9‑én hozott ítélete (EBHT 2003., I‑345. o.).
12 – A közös gyakorlati útmutatót az Európai Közösségek adták ki 2003‑ban, és megtekinthető az interneten a következő címen: http://eur‑lex.europa.eu/de/techleg/pdf/de.pdf.
13 – A fenti 11. lábjegyzetben hivatkozott ítélet.
14 – A C‑456/02. sz. Trojani‑ügyben 2004. szeptember 7‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑7573. o.).
15 – Lásd az irányelv (1) és (2) preambulumbekezdését.
16 – Az irányelv 6. cikke.
17 – Az irányelv 7. cikke.
18 – A 212/80–217/80. sz., Meridionale Industria Salumi és társai egyesített ügyekben 1981. november 12‑én hozott ítélet (EBHT 1981., 2735. o.) 9. pontja, a C‑121/91. és C‑122/91. sz., CT Control (Rotterdam) és JCT Benelux kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. július 6‑án hozott ítélet (EBHT 1993., I‑3873. o.) 22. pontja, valamint a C‑293/04. sz. Beemsterboer Coldstore Services ügyben 2006. március 9‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑2263. o.) 19–21. pontja.
19 – A Bíróság 98/78. sz. Racke‑ügyben 1979. január 25‑én hozott ítéletének (EBHT 1979., 69. o.) 20. pontja, valamint C‑74/00. P. és C‑75/00. P. sz., Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. szeptember 24‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑7869. o.) 119. pontja.
20 – A jelen indítvány fenti 19. lábjegyzetében hivatkozott Racke‑ügyben hozott ítélet 20. pontja és a jelen indítvány fenti 19. lábjegyzetében hivatkozott Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 119. pontja.
21 – A Bíróság fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott Salumi‑ügyben hozott ítéletének 9. és azt követő pontjai; a C‑34/92. sz. GruSa Fleisch ügyben hozott ítéletének (EBHT 1993., I‑4147. o.) 22. pontja; a jelen indítvány fenti 19. lábjegyzetében hivatkozott Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 119. pontja, valamint a fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott Beemsterboer Coldstore Services ügyben hozott ítéletének 21. pontja.
22 – A Bíróság fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott Salumi‑ügyben hozott ítéletének 9. és azt követő pontja; a fenti 21. lábjegyzetben hivatkozott GruSa Fleisch ügyben hozott ítéletének 22. pontja; a fenti 19. lábjegyzetben hivatkozott Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 119. pontja, valamint a fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott Beemsterboer Coldstore Services ügyben hozott ítéletének 21. pontja.
23 – A Bíróság 278/84. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1987. január 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 1. o.) 35. pontja. Helyesen: T. Berger: Zulässigkeitsgrenzen der Rückwirkung von Gesetzen, Peter Lang 2002., 180., 196. és azt követő oldalak), aki rámutat arra, hogy normaszerkezeti elemeket vesz figyelembe azzal, hogy figyelembe veszi az éppen érintett norma időbeli hatályát. A visszaható hatály szempontjából a szabályozás hatályának kezdete irányadó összefüggésben az ezen szabály kihirdetésének időpontjával.
24 – A fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott Salumi‑ügyben hozott ítélet 9. pontja; a jelen indítvány fenti 21. lábjegyzetében hivatkozott GruSa Fleisch ügyben hozott ítélet 22. pontja; a fenti 19. lábjegyzetben hivatkozott Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 119. pontja, valamint a fenti 18. lábjegyzetben hivatkozott Beemsterboer Coldstore Services ügyben hozott ítélet 21. pontja.
25 – A fenti 12. lábjegyzetben hivatkozott dokumentum.
26 – Lásd a jelen indítvány 46. pontját.
27 – A foglalkoztatás megszűnését követően a munkavállalóknak a fogadó tagállam területén maradásának jogáról szóló 1251/70/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. április 25‑i 635/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 112., 9. o.) helyezte hatályon kívül.. A 2004/38 irányelv 38. cikke által közvetlenül történő hatályon kívül helyezés azért nem volt lehetséges, mert a Bizottság a 1251/70 rendeletet az EK 39. cikk (3) bekezdésének d) pontja szerinti jogalap alapján fogadta el, és ezen cikk szerint a munkavállalók tagállam területén maradása jogának ezen a területén kizárólagos hatáskörrel rendelkezett.
28 – Ahogy a 635/2006 rendelet (1) és (2) preambulumbekezdéséből következik, ez arra tekintettel történt, hogy a 2004/38 irányelv az uniós polgárok szabad mozgására vonatkozó jogi előírásokat egyetlen jogi aktusban foglalta össze, és ezen irányelv 17. cikke lényegében átveszi a 1251/70 rendelet leglényegesebb rendelkezéseit, és úgy módosítja azokat, hogy a fogadó tagállam területén maradásának jogával rendelkező személyeknek kiváltságosabb státuszt, azaz huzamos tartózkodási jogot ad. J. Egger (Die neue Aufenthaltsrichtlinie der EU, in: Recht, Wirtschaft, Kultur: Herausforderungen an Staat und Gesellschaft im Zeitalter der Globalisierung: Festschrift für Hans Habitzel zum 60. Geburtstag, 2005., 95. és azt követő oldalak, 103. o., 111. o.) rámutat arra, hogy a 2004/38 irányelv vonatkozó rendelkezése lényegében – kiigazításokkal – a 1251/70 rendelet vonatkozó rendelkezésinek felel meg, és azokat fenntartani hivatott.
29 – Lásd a 1251/70 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontját.
30 – Lásd a 2004/38 irányelv (3) preambulumbekezdését. Lásd még A. Iliopoulou: Le nouveau droit de séjour des citoyens de l’Union et des membres de leur famille: la directive 2004/38/CE (Revue du Droit de l’Union Européenne 2004., 523. és azt követő oldalak, 530. o.), a szerző hivatkozva Geelhoed főtanácsnoknak a C‑413/99. sz. Baumbast‑ügyre vonatkozó 2001. július 5‑i indítványának (EBHT 2002., I‑7091. o.) 114. pontjára azt az álláspontot képviseli, hogy az EK 18. cikk egy elsődleges jogi biztosíték szerepét tölti be a már biztosított tartózkodási jogok tekintetében, amelyhez a közösségi jogalkotónak tartania kell magát.
31 – B. Hofstötter (Die Aufenthaltsrechtliche Dimension der Unionsbürgerschaft im Spiegel aktueller Entscheidungen, Annuaire suisse de droit européen, 2005., 267. és azt követő oldalak, 278. o.) a továbbfejlesztés konszolidációjáról beszél.
32 – A fenti 11. lábjegyzetben hivatkozott ítélet.
33 – Lásd a Tanácsnak a 2003. december 5‑i 6/2004/EK közös álláspontjához (HL C 54E., 12., 31. o.) fűzött indokolását és a Bizottságnak a fenti 10. lábjegyzetben hivatkozott, az Európai Parlamenthez szóló, 2003. december 30‑i közleményét (13. o.). A. Iliopoulou (Le nouveau droit de séjour des citoyens de l’Union et des membres de leur famille : la directive 2004/38/CE, Revue du Droit de l’Union Européenne 2004., 523. és azt követő oldalak, 541. o.) rámutat arra, hogy öt év eltelte után az integrációs cél előnyt élvez a tagállamok pénzügyi fenntartásaival szemben, és ezért a tartózkodási jog már nem az irányelv 3. fejezete szerinti feltételek hatálya alá esik. A fogadó államban történő öt évet meghaladó tartózkodás után az uniós polgár már olyan szorosan kötődik ahhoz, hogy indokolt a szolidaritáson alapuló közösségbe történő bekerülés.
34 – Lásd a Tanácsnak a 2003. december 5‑i 6/2004/EK közös álláspontjához fűzött, a fenti 33. lábjegyzetben hivatkozott indokolását (19. o.) és a Bizottság fenti 10. lábjegyzetben hivatkozott, az Európai Parlamenthez szóló, 2003. december 30‑i közleményét (13. o.).
35 – Lásd a Bizottságnak a fenti 10. lábjegyzetben hivatkozott, az Európai Parlamenthez szóló, 2003. december 30‑i közleményét (10. o.).
36 – J‑Y. Carlier (Le devenir de la libre circulation des personnes dans l’Union Européenne: Regard sur la directive 2004/38, Cahiers de droit européen, 2006., 13. és azt követő oldalak, 32. o.) szerint az ötéves tartózkodás alapulvétele az ítélkezési gyakorlat által az uniós polgárság kapcsán kifejlesztett, az uniós polgár és a fogadó tagállam közötti tényleges összefüggés feltételének az átültetését valósítja meg.
37 – Lásd a jelen indítvány 66. pontját.
38 – J‑Y. Carlier (a fenti 36. lábjegyzetben hivatkozott művében, 14. o.), és A. Iliopoulou (a fenti 33. lábjegyzetben hivatkozott művében, 530. o.) ilyen előzmények alapján a 2004/38 irányelvet „directive refonte‑nak” nevezik. D. Blázquez Peinado (El derecho de libre circulación y residencia de los ciudadanos de la Unión y de los miembros de sus familias, últimos desarrollos normativos: La directiva 2004/38/CE de 29 de abril, Gazeta juridica de la Union Europea y de la competencia, 2004., 18. és azt követő oldalak, 20. o.) is rámutat a 2004/38 irányelv és az azt megelőző jogi aktusok közötti szoros összefüggésre.
39 – Lásd a jelen indítvány 78. pontját.
40 – Lásd a 2004/38 irányelv 38. cikkének (2) bekezdését és a 635/2006 rendeletet.
41 – HL 2002. C 325.
42 – J. Bezdeka (Bemerkungen zur Umsetzung der Unionsbürgerrichtlinie in Österreich durch das Fremdenrechtspaket 2005, Zeitschrift für Ausländerrecht und Ausländerpolitik, 2005., 398. és azt követő oldalak) rámutat, hogy csak Ausztria szavazott a 2004/38 irányelv elfogadása ellen.
43 – Lásd a jelen indítvány 58–75. pontját.
44 – Lásd a jelen indítvány 76–79. pontját.