1. 

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a Finanzgericht Düsseldorf (Németország) azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a nemzeti hatóságok által végzett vizsgálat során a termelőnél felfedett cukortöbbletet arra a gazdasági évre kell-e betudni, amikor e többletet megállapították, vagy visszamenőleges hatállyal a vizsgálat tárgyát képező évre.

2.

Az 1009/67/EGK tanácsi rendelet ( 2 )1968. július 1-jén bevezette a cukortámogatási rendszert. Az adott gazdasági évben a maximális kvótán belül előállított és értékesített cukor pénzbeli támogatásban részesült (a továbbiakban: intervenciós intézkedések). A tagállamok minden gazdasági évben (az 1009/67 rendelet 23. cikkével bevezetett) kvótákat osztottak ki a területükön letelepedett cukorgyártóknak. E rendelet rendelkezett az intervenciós intézkedések költségeinek finanszírozását szolgáló közösségi ( 3 ) rendszerről is. E költségek egy részét valamennyi közösségi termelő termelési illeték formájában viselte, míg a fennmaradó költségeket a közösségi költségvetés fedezte. ( 4 ) A maximális kvótán felül többletként előállított cukrot nem lehetett a belső piacon értékesíteni, és e cukorra nem vonatkoztak az intervenciós intézkedések.

3.

1981. július 1-jétől az 1785/81/EGK rendelet ( 5 ) (a továbbiakban: alaprendelet) volt hatályos.

4.

A preambulum tizenegyedik bekezdése kimondta, hogy „[…] továbbra is fennállnak azok az indokok, amelyek miatt a Közösség bevezette a cukorra […] vonatkozó kvótarendszert; […] azonban módosítani kell e rendszert a gyártásban a közelmúltban bekövetkezett változásokra tekintettel, és a Közösség olyan eszközökkel való ellátása érdekében, amelyek annak tisztességes, ugyanakkor hatékony biztosításához szükségesek, hogy a termelők maguk viseljék a közösségi fogyasztást meghaladó többlettermelés értékesítésének teljes költségét; […]” [nem hivatalos fordítás].

5.

A tizenötödik preambulumbekezdés kimondta, hogy „[…]… a vállalkozásoknak kiosztott gyártási kvóta olyan eszköz, amely a termelők számára közösségi árakat biztosít, valamint felvevőpiacot a terményüknek […]” [nem hivatalos fordítás].

6.

Az alaprendelet új kvótarendszert vezetett be. E tekintetben úgy rendelkezett, hogy minden évben meg kell határozni az A cukorrépa és a B cukorrépa minimumárát. ( 6 ) A releváns időszakban három gyártási kategória létezett a cukorágazatban. Az A és a B gyártás a kvótán belüli termelés volt, az előbbi főszabály szerint a belső piaci keresletnek, az utóbbi a cukortöbblet export-visszatérítéssel történő exportjának felelt meg. A C cukor az e kvótákon felül gyártott cukor, amelyet nem lehetett az Európai Unión belül szabadon forgalomba hozni, és export-visszatérítés nélkül, a cukorágazat költségére kellett exportálni. ( 7 ) Ezen túlmenően a C cukor gyártására használt cukorrépára nem vonatkoztak az ártámogatási intézkedések. Így a 24. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében:

„[…]

7.

A 26. cikk megtiltotta a 27. cikk szerint át nem vitt C cukornak a Közösség belső piacán való értékesítését. E cukrot az adott gazdasági év végét követő naptári évben január 1-jéig exportálni kell. A 26. cikk (3) bekezdése előírta, hogy terhet kell kivetni, ha nem bizonyítják, hogy a C cukrot az előírt határidőn belül exportálták.

8.

Az alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdése szerint „[m]inden vállalkozás jogosult úgy határozni, hogy az A kvótán felüli teljes cukortermelését, vagy annak egy részét átviszi a következő gazdasági évre, mely esetben az átvitt termelés a következő gazdasági év termelésébe számít. Ezt a döntést nem lehet visszavonni.” ( 9 ) [nem hivatalos fordítás]

9.

A 28. cikk bevezeti azon elvet, miszerint a gyártóknak maguknak kell azon többletek értékesítésének teljes költségét viselniük, amelyek a belső piacon a közösségi cukorgyártás és -fogyasztás közötti különbségből származnak. Az A és a B cukor teljes előállítására ezért termelési illeték vonatkozott. Ezen illeték kiszámítása két szakaszból állt. Először egy ideiglenes illetéket állapítottak meg az adott gazdasági év becsült adatai alapján. ( 10 ) Majd a következő gazdasági év vége előtt megállapították az előző gazdasági évben előállított cukor végleges adatait. ( 11 )

10.

A 28. cikk (3) bekezdése előírta, hogy „[h]a – a (2) bekezdésnek megfelelően elvégzett kiigazítással összhangban és a 29. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül – az (1) bekezdésben említett, nyilvántartásba vett adatok előreláthatóan összességükben veszteséget eredményeznek, e veszteséget meg kell osztani az adott gazdasági évre betudott A és a B cukor […] becsült gyártása között. Az e hányadossal megegyező összeget a gyártók viselik az A és B cukor gyártására vonatkozó termelési alapilleték formájában […]” [nem hivatalos fordítás].

11.

A 28. cikkben bevezetett rendszer felső határt állapít meg a termelési alapilleték összegére. Ha e felső határ következtében a termelési alapilleték nem fedezi teljes mértékben a teljes veszteséget (a többletek értékesítésének teljes költségét), az alaprendelet kiegészítő illeték kiszabását írja elő a B kvótára (a továbbiakban: „B illeték”). ( 12 )

12.

A cukorrendszerre vonatkozó végrehajtási szabályokat az alaprendelet 41. cikke alapján fogadták el. ( 13 )

13.

A végrehajtási rendelet jogalapja az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése, 28. cikkének (7) bekezdése, 29. cikkének (5) bekezdése és 39. cikke volt. ( 14 ) A preambuluma kifejtette, hogy a kvótarendszer megfelelő alkalmazása érdekében többek között szükséges volt az alaprendelet 28. cikkében szereplő termelési illetékek (nevezetesen a termelési alapilleték és adott esetben a B illeték) meghatározásához szükséges adatokkal kapcsolatos szabályok bevezetése. Továbbá elismerték, hogy ezen illetékek nem határozhatók meg a gazdasági év vége előtt. Mindazonáltal minden gazdasági év tekintetében mielőbb pénzügyi kötelezettséget kell terhelni a gyártókra. Ezért szükségesnek tekintették annak biztosítását, hogy rendelkezzenek a (becsült adatok alapján kiszámított) termelésiilleték-előlegek megfizetéséről, valamint arról, hogy minden esedékes összeget jóval a szóban forgó gazdasági év vége előtt meg kell fizetni. Továbbá elismerték, hogy addig nem vethetők ki illetékek, amíg elérhetővé nem válnak a fogyasztásra vonatkozó lehető legpontosabb információk. A kvótarendszer megfelelő kezelésének megkönnyítése érdekében meg kell határozni a gyártás nyilvántartásba vételére és a vonatkozó adatok közlésére vonatkozó határidőket, valamint szükség esetén rendelkezni kell megfelelő tagállami ellenőrző intézkedésekről. ( 15 )

14.

A végrehajtási rendelet 3. cikke értelmében:

„(1)   A tagállamok minden év február 15-ig a folyó gazdasági év és a területükön található minden vállalkozás tekintetében ideiglenes termelési adatokat határoznak meg a cukorra vonatkozóan.

[…]

(3)   A tagállamok minden év október 1-jéig meghatározzák a területükön található minden vállalkozás előző gazdasági évi cukor […] gyártásának végleges adatait.

(4)   Ha eltéréseket tárnak fel a (3) bekezdésben említett cukor […] végleges termelési adatainak meghatározását követően, ezeket az eltéréseket akkor kell számításba venni, amikor annak a gazdasági évnek a végleges termelési adatait határozzák meg, amelyben az eltéréseket feltárták.” ( 16 ) [nem hivatalos fordítás]

15.

Az 5. cikk kimondja, hogy a termelési alapilletéket és (adott esetben) a B illetéket a folyó gazdasági év tekintetében az alaprendelet 28. cikkével összhangban április 1-je előtt fel kell becsülni.

16.

A 7. cikk meghatározza azokat a határidőket, ameddig a termelési illetékeket meg kell állapítani. Rendelkezéseket hoztak továbbá a fizetendő illetékek egyenlegének meghatározására vonatkozóan, amelynek az 5. cikk értelmében beszedett előlegek figyelembevételével kell megtörténnie.

17.

A 2670/81/EGK bizottsági rendelet ( 17 ) 1. cikke úgy rendelkezett, hogy a C cukor gyártóinak igazolniuk kell, hogy a cukrot visszatérítés vagy illeték nélkül abból a tagállamból hozták be, amelynek területén azt előállították. Ha nem igazolják, hogy a C cukrot azon gazdasági év végét követő év január 1-je előtt kivitték a Közösségből, amely évben azt előállították, a szóban forgó cukormennyiséget úgy kell tekinteni, mintha azt a belső piacon értékesítették volna. ( 18 )

18.

A 3. cikk (1) bekezdése meghatározta azon körülményeket, amikor terheket kellett kivetni a cukortermelőre.

19.

Az 1997/98-as gazdasági évben a cukortermelés szabályozásának keretében beszedendő díjakról szóló 1983. március 7-i rendelet (Verordnung über die im Rahmen der Produktionsregelung für Zucker zu erhebenden Abgaben, a továbbiakban: nemzeti rendelkezés) volt hatályos.

20.

A „Hatály” című 1. §-a kifejtette, hogy a nemzeti rendelkezés a közösségi rendszer keretében a termelési kvótán felül gyártott cukor mennyiségére, valamint az előző gazdasági évről a következő gazdasági évre átvitt cukor mennyiségére vonatkozott.

21.

A nemzeti rendelkezés 4. §-a előírta a cukorgyártó számára, hogy minden évben január 31-ig be kell jelentenie az illetékes nemzeti hatságoknak a folyó gazdasági évi cukorgyártásra vonatkozó ideiglenes adatait, valamint minden évben szeptember 15-ig be kell jelentenie az előző gazdasági évi cukorgyártásra vonatkozó végleges adatait.

22.

A nemzeti rendelkezés 8. §-a előírta, hogy az illetékes hatóságok minden cukortermelőnek az adott gazdasági évre vonatkozó ideiglenes és végleges cukortermelését „megállapító határozatot” állítanak ki (a releváns közösségi jogszabályokban meghatározott időpontokban). Az illetékes hatóság ezt követően írásbeli határozatban állapította meg az e cukortermelést megállapító határozatok alapján a termelési kvótán belül gyártott cukormennyiségre vonatkozóan megfizetendő (a 9. §-sal összhangban kiszámított) illetékelőleget. Ezután az A és a B kvótán belül előállított cukormennyiségre vonatkozó végleges illetéket az ideiglenes és a végleges cukorgyártási adatok, valamint a megfizetett illetékelőleg közötti különbség kiszámításával kellett meghatározni.

23.

A nemzeti rendelkezés 9. §-ának (1) és (3) bekezdése előírta, hogy az illetékes hatóságoknak meg kell állapítaniuk a belső piacon értékesített C cukor mennyiségére vonatkozó illetékeket.

24.

Az 1997/98-as gazdasági évben a Pfeifer & Langen KG (a továbbiakban: Pfeifer) Elsdorfban, Euskirchenben, Appeldornban és Lagéban működő üzemeiben cukrot gyártott. 1998. szeptember 8-án a Pfeifer bejelentette a cukorgyártásra vonatkozó végső adatait. 1998. szeptember 25-én az illetékes hatóságok kiadták a Pfeifer e gazdasági évre vonatkozó végleges cukortermelését megállapító határozatot.

25.

1999. november 4-én az illetékes hatóságok vizsgálatot kezdtek a Pfeifernél. A vizsgálatot felfüggesztették, miután a Pfeifer az ellen jogorvoslattal élt, azonban 2003. január 16-án újra folytatták. A vizsgálat többek között az 1997/1998-as gazdasági évre vonatkozó cukortermelési illetékre terjedt ki.

26.

2006-ban kiegészítő fehércukor-mennyiséget (összesen 9657,4 tonnát) találtak. E cukrot C cukornak minősítették, és az 1997/98-as gazdasági évre tudták be; ennélfogva a nemzeti rendelkezés 9. §-ának (3) bekezdése alapján 5810857,58 EUR terhet vetettek ki rá. Miután a Pfeifer jogorvoslattal élt, az illetékes hatóságok 2010. április 27-én cukortermelést megállapító határozatokat adtak ki, amelyekben a C fehércukor mennyiségét 6922,1 tonnára módosították, és a teher összegét 4165027,57 EUR összegre csökkentették.

27.

A Pfeifer ezt követően 2010. április 27-én megtámadta a határozatokat. Azt állítja, hogy a cukortermelést megállapító e határozatok összeegyeztethetetlenek a végrehajtási rendelet 3. cikkének (4) bekezdésével.

28.

Mivel az ügy a közösségi jog értelmezésére vonatkozik, a Finanzgericht Düsseldorf felfüggesztette az eljárást, és a következő kérdést terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„Értelmezhető-e a [végrehajtási] rendelet 3. cikkének (4) bekezdése oly módon, hogy az kiterjed a hatóság által végzett vizsgálat során a termelőnél utólagosan megállapított többletmennyiségre is?”

29.

Írásbeli észrevételt a Pfeifer, az illetékes hatóságok és a Bizottság nyújtott be. A 2012. február 9-i tárgyaláson valamennyien ismertették szóbeli észrevételeiket.

30.

A fehércukor homogén termék. ( 19 ) Fizikai értelemben semmilyen különbség sincs az A, a B és a C kategóriába tartozó cukor között. A fizikai állapotából a cukor gyártási időpontját sem lehet megállapítani. Ezért ha a termelő olyan raktárakban tárolja a cukrot, ahol a korábbi gazdasági években gyártott cukor is van, nem lehet különbséget tenni az egyes gazdasági években gyártott cukrok között. ( 20 )

31.

Ezért fontos az, hogy az adott gazdasági évben előállított cukor nyilvántartására szolgáló rendszer megbízható és pontos legyen. ( 21 )

32.

Nem vitatott, hogy a szóban forgó cukor többlettermelésnek minősült, és meghaladta a Pfeifer 1997/98-as gazdasági évre vonatkozó A és B kvótájának összegét. Az illetékes hatóságok által felfedett többlet ezért C cukornak minősül az alaprendelet 24. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében.

33.

A tényállás időpontjában nem vetettek ki termelési illetéket a C cukorra (ez továbbra is így van az 1234/2007 rendelettel ( 22 ) szabályozott rendszerben a kvótán felül gyártott cukor tekintetében).

34.

A végrehajtási rendelet 3. cikke (4) bekezdése helyes értelmezésének meghatározása érdekében meg kell vizsgálni, hogy a 1997/98-as gazdasági évben hogyan működött a kvótarendszer és a termelési illetékek rendszere.

35.

A cukorpiac közös szervezésének egyik jellegzetessége volt abban az időszakban a belső piaci fogyasztásra és bizonyos exportra gyártott cukorra fizetett pénzbeli támogatás.

36.

Az egyes gazdasági években az A és B cukortermelés megegyezett (főszabály szerint) a belső piaci keresletnek, illetve az export-visszatérítésben részesülő többletcukorexportnak megfelelő kvótákkal. A fent hivatkozott British Sugar ügyben hozott ítéletben ( 23 ) a nemzeti bíróság azt a kérdést tette fel, hogy a gyártó minősítheti-e a cukrot C cukornak azelőtt, hogy a gazdasági év során ténylegesen előállította volna az A és B kvótáival megegyező cukormennyiséget. A Bíróság kimondta, hogy az alaprendelet megköveteli, hogy a termelő kimerítse az A és B kvótáját, mielőtt C cukornak minősíti a cukrot. ( 24 )

37.

Azért vetettek ki illetékeket a cukorgyártókra, hogy az A és B cukor előállításának pénzügyi támogatásával kapcsolatos költségeket, különösen az egyes gazdasági években a közösségi fogyasztáshoz képest többletként megjelenő A és B cukorra vonatkozó export-visszatérítés költségeit finanszírozzák. ( 25 ) Az alaprendelet 28. cikke meghatározta azt a módszert, ahogyan ezen illetékeket meg kellett becsülni: először az ideiglenes adatok alapján, majd a végleges adatok alapján. ( 26 ) Így az alábbi adatokat gyűjtötték össze és vették nyilvántartásba: i. az előállított A és B cukor mennyiségét; ii. a Közösségen belüli fogyasztásra értékesített cukor mennyiségét; iii. az ii. pontban hivatkozott mennyiségnek a i. pontban hivatkozott mennyiségből való kivonása révén kiszámított „exportálható többletet”; iv. az exportra szánt cukor tonnánkénti átlagos veszteségét (vagy adott esetben átlagos bevételét); v. a iii. pontban szerepelő mennyiségnek a iv. pont összegével megszorzott azon összegét, amelyre ennélfogva illetéket kell kivetni.

38.

Az alaprendeletben részletesen meghatározták az A és B cukorra alkalmazandó rendszert. A C cukorra vonatkozóan azonban csak a főbb elveket határozták meg. A C cukrot az A és a B kvóta összegén felül állították elő, és e cukor nem volt szabadon forgalomba hozható a Közösségben. A C cukor gyártására használt cukorrépára nem vonatkozott a garantált minimum ár. ( 27 ) Ennek árát szabadon határozták meg a gyártók és a termelők. A cukorgyártóknak lehetőségük volt a C cukrot átvinni a következő gazdasági évre, amelynek során azt átkönyvelhették A cukornak. Az ilyen cukrot legalább tizenkét hónapig kellett tárolni. Az átvitel lehetősége a gyártó A kvótájának 20%-ára terjedt ki. ( 28 ) Azt a C cukrot, amelyet nem vittek át a következő évre, export-visszatérítés nélkül kellett exportálni, és igazolni kellett az exportot. A C cukor értéke a világpiaci árnak felelt meg. Az érintett gyártó viselte az általa gyártott C cukor exportjának teljes költségét. ( 29 )

39.

Ha a gyártó nem igazolta a C cukor exportját, e mennyiséget a belső piacon értékesített mennyiségnek kellett tekinteni. ( 30 ) A 2670/81 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az érintett tagállam köteles volt terhet kiszabni. E rendeletben nem szerepelt olyan kifejezett rendelkezés, amely lehetővé tette a teher módosítását, bár bizonyos körülmények között az arányosság elve megkövetelhette ezt. ( 31 ) Ezáltal a C cukorra vonatkozó teher számos tekintetben különbözik az A és B cukorra vonatkozó termelési illetékektől. ( 32 )

40.

Mivel a C cukorra nem vonatkozott a termelési illetékeknek az alaprendelet 28. cikkében meghatározott rendszere, az A és B cukorra alkalmazandó szabályok alapján a tagállamok illetékes hatóságai nem voltak kötelesek az e cukorkategóriára vonatkozó adatokat begyűjteni és nyilvántartani.

41.

Az alaprendeletet később hatályon kívül helyezték és másik rendelettel váltották fel. Az új rendszerben már nem használatos az A, a B és a C cukor kategóriája. ( 33 ) A felülvizsgált cukormechanizmus azonban továbbra is nyújt pénzbeli támogatást, amelyet a kvótán belül gyártott cukorra illetéket fizető gyártók finanszíroznak. A kvótán felül gyártott azon cukortöbblet, amelyet nem visznek át a következő gazdasági évre, továbbra is teherköteles, mivel nem értékesíthető szabadon a belső piacon. ( 34 )

42.

A nemzeti bíróság kérdése arra vonatkozik, hogy a végrehajtási rendelet 3. cikkének (4) bekezdése megköveteli-e, hogy az illetékes hatóságok által felfedett C cukor mennyiségét visszamenőlegesen a vizsgálat alá vont gazdasági évre (jelen esetben az 1997/98-es gazdasági évre) tudják be, vagy arra a gazdasági évre kell betudni, amikor megállapították azt.

43.

A Pfeifer azt állítja, hogy a felvetett kérdésnek jelentős gazdasági következményei vannak a cukorgyártókra nézve, és hogy választási lehetőséget kellene biztosítani a számukra, hogy átviszik-e a cukortöbbleteket a megállapításukat követő gazdasági évre, ( 35 ) vagy az előírt határidőn belül exportálják azokat. A Pfeifer elismeri, hogy ha a többletmennyiségeket visszaható hatállyal az 1997/98-as gazdasági évre tudnák be, a 2670/81 rendelet 3. cikke alapján valóban terhet kellene kivetni rájuk. ( 36 )

44.

A Pfeifer továbbá azt állítja, hogy a végrehajtási rendelet 3. cikkének (4) bekezdését a Bíróság a Hannoversche Zucker ügyben hozott ítéletének ( 37 ) fényében kellene értelmezni, és azzal érvel, hogy ezen ítélet eredményeképpen az illetékes hatóságok által felfedett cukortöbbleteket arra a gazdasági évére kellene betudni, amikor megállapították azokat. A Pfeifer arra hivatkozik, hogy mivel a Bíróság ítélete az adott ügyben az 1009/67 rendelet hatálybalépését megelőző gazdasági évekre vonatkozott, ezen ítélet különösen alkalmazandó a cukorpiacok ezt követően létrehozott közös szervezésére.

45.

Az illetékes hatóságok, a Bizottság és a nemzeti bíróság úgy véli, hogy a Hannoversche Zucker ügyben hozott ítélet nem alkalmazható a jelen ügyben. A Bizottság azt állítja, hogy a Hannoversche Zucker ügyben hozott ítélet csak az A és a B cukorra vonatkozik, és ezért nem releváns az alapügyben, amely a C cukorra vonatkozik. A Bizottság továbbá azt állítja, hogy nem lehetséges az A és a B kvótába tartozó cukrot már lezárt gazdasági évekre visszamenőlegesen betudni. Ez ugyanis adminisztratív bonyodalmakat okozna, mivel lehetetlen lenne az éves kvótákat és az éves leltárokat a gazdasági év könyvelési időszaka alapján összekapcsolni.

46.

Úgy tűnik számomra, hogy a Hannoversche Zucker ügy körülményei különlegesek voltak. Az ezen ügy alapjául szolgáló tényállás az 1968. július 1-jét, tehát az azon időpontot megelőző és az azt követő gazdasági évre vonatkozott, amikor az 1009/67 rendelet hatályba lépett. ( 38 ) A Hannoversche Zucker cukorgyártó volt a szóban forgó időszakban. Két leltárt készítettek rá vonatkozóan. Az elsőt 1966. október 5-én, a másodikat pedig 1970. szeptember 30-án. A második leltár alkalmával cukortöbbletet fedeztek fel. E többlet olyan cukorra vonatkozott, amelyre termelési illetéket kellett fizetni. Megállapították, hogy a szóban forgó többlet (majdnem biztosan) részben az 1968. június 30-át megelőző gazdasági évekre tudható be, ennélfogva még azelőttre, amikor (az 1009/67 rendelettel bevezetett) termelési illeték hatályba lépett. ( 39 ) A nemzeti bíróság azt a kérdést tette fel, hogy azt a többletet, amelyet 1968. július 1-jét követően fedeztek fel, azonban amely ezen időpontot megelőzően keletkezett, a termelési illeték számítása céljából i. a cukorpiacok közös szervezésének hatálybalépését megelőző időpontra; ii. az e rendszer hatálya alá tartozó első gazdasági évre (az 1968/69-es gazdasági évre), vagy iii. arra a gazdasági évre kell-e betudni, amikor azt megállapították.

47.

Az e helyzetet szabályozó jogszabályok hiányában a Bíróság megállapította, hogy a cukorpiacok közös szervezésének célját és szándékát, valamint közigazgatási és gyakorlati megfontolásokat egyaránt figyelembe véve kell megoldást keresni. ( 40 ) A Bíróság megjegyezte, hogy (technikai indokok miatt) a leltárt több évre kiterjedő időszakokra végezték, és nem éves alapon. Ezért bonyolult pontosan meghatározni a szóban forgó többlet tényleges előállításának évét. E többleteknek a megállapításukat megelőző gazdasági évre való betudása megkövetelné, hogy nemcsak a Hannoversche Zucker módosítsa az ezen időszakra vonatkozó végleges termelési adatait, hanem az érintett tagállam, valamint az egész Közösség is. ( 41 ) Ez a kívánt eredménnyel aránytalan mértékű adminisztratív nehézségeket vetne fel. ( 42 )

48.

A Bíróság ezért megállapította, hogy azt a többletet, amelyet a végleges termelési adatok rögzítését követően fedeztek fel, úgy kell kezelni, mint amely azon gazdasági évben merült fel, amikor megállapították. Következésképpen a többletet erre a gazdasági évre kellett betudni. ( 43 )

49.

Úgy ítélem meg, hogy a jelen ügy különbözik a Hannoversche Zucker ügytől.

50.

Először is, az abban az ügyben 47 évvel ezelőtt felmerült különleges körülmények sora nem ismétlődik meg a jelen eljárásban. Másrészt a Hannoversche Zucker ügyben szereplő cukortöbblet (az alaprendeletben a későbbiekben „A” és „B” cukornak nevezett) cukorkvótára vonatkozott, amelyre összetett termelésiilleték-számítások vonatkoztak. ( 44 ) A jelen ügy a C cukorra vonatkozik, amelyet nem terhel ilyen illeték.

51.

A Bíróság által a Hannoversche Zucker ügyben megjelölt különös adminisztratív nehézségek tehát nem merülnek fel a jelen ügyben.

52.

A Pfeifer azt állítja, hogy a végrehajtási rendelet 3. cikkének (4) bekezdése vonatkozik az illetékes hatóságok által felfedett cukortöbbletekre, és hogy a cukortöbbletet arra a gazdasági évre kell betudni, amikor azt megállapították. A Pfeifer a tárgyaláson számos érvet hozott fel azon állítása alátámasztására, hogy a 3. cikk (4) bekezdése alkalmazható a C cukorra. A Pfeifer azzal érvelt, hogy a végrehajtási rendelet 1. és 4. cikkében szereplő „cukorgyártás” kifejezés az alaprendelet 26–29. cikkére hivatkozik. Mivel a fenti rendelet e rendelkezései mindegyik cukorkategóriára kiterjednek, ebből az következik, hogy az A, a B és a C cukor a végrehajtási rendelet 3. cikkének (4) bekezdése alá tartozik. A Pfeifer továbbá azt állította, hogy a 2670/81 rendeletet a végrehajtási rendelettel együtt kell értelmezni.

53.

Az illetékes hatóságok azt állítják, hogy a végrehajtási rendelet 3. cikkének (4) bekezdése nem alkalmazható, mivel az e rendelkezés első mondatában szereplő „meghatározása” szó („[h]a eltéréseket tárnak fel a […] végleges termelési [adatok] meghatározását követően […]”) a cukorgyártó által meghatározott végleges adatokra utal, nem pedig az illetékes hatóságok által folytatott vizsgálatot követően megerősített végleges cukorgyártási adatokra.

54.

A Bizottság azt állítja, hogy a végrehajtási rendelet 3. cikkének (4) bekezdése nem alkalmazható a C cukor gyártására vonatkozó végleges adatok meghatározására. Azt állítja, hogy bár a végrehajtási rendelet bizonyos rendelkezései mindegyik kategóriába tartozó cukorra alkalmazandók, e rendelet 3. cikke csak az A és a B cukorra vonatkozik.

55.

A Bizottsággal értek egyet.

56.

Igaz ugyan, hogy a végrehajtási rendelet 1. és 4. cikke az alaprendelet 26–29. cikke értelmében vett „cukorgyártásra” hivatkozik. A végrehajtási rendelet jogalapja azonban az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése, 28. cikkének (7) bekezdése, 29. cikkének (5) bekezdése és 39. cikke volt. E rendelkezések mindegyike (a 39. cikk ( 45 ) kivételével) az A és B cukorra, vagy az alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdése alapján átvitt, és ezáltal A cukorként kezelendő cukorra vonatkozik. Ebből szerintem az következik, hogy a végrehajtási rendelet fő célja inkább az A és B cukorra, mint a C cukorra alkalmazandó rendszerre vonatkozó rendelkezések elfogadása volt.

57.

Ezenfelül a cukrot a cukorpiacok közös szervezésével bevezetett összetett pénzügyi rendszer működése érdekében, a gyártást követően osztották az A, a B vagy a C cukor kategóriájába. ( 46 ) A kategorizálást egymást követően kellett megtenni. Ennélfogva a C kategória csak azután jelenhetett meg, ha az A és B kvóta kimerült. ( 47 )

58.

Ezért nem meglepő, hogy a végrehajtási rendelet bizonyos rendelkezései a teljes cukorgyártásra irányultak. Meg kellett volna állapítani az előállított cukor összmennyiségét annak meghatározásához, hogy először is elérték-e az A és a B kvótát, majd pedig hogy az előállított cukor összmennyisége folytán C cukor keletkezik-e, amellyel kapcsolatban a gyártó dönthetett úgy, hogy az adott évre vonatkozó A kvótája részeként átviszi a következő gazdasági évre. A tejes cukorgyártásra vonatkozó tájékoztatási kötelezettség fennállása alapján nem vonható le az a következtetés, miszerint a végrehajtási rendelet a C cukorra alkalmazandó különös rendszerre vonatkozó szabályokat határozott meg. Ugyanis nem határozott meg ilyen szabályokat. Ezek lényegében a 2670/81 rendeletben szerepelnek.

59.

A végrehajtási rendelet 3. cikkét e rendelet egészével összefüggésben kell értelmezni, amely utóbbi rendeletet az alaprendelet 26–29. cikkében szereplő kvótarendszerrel és a termelési illetékek rendszerével együttesen kell értelmezni.

60.

A végrehajtási rendelet preambuluma kifejtette, hogy a termelési illetékek – eredetileg ideiglenes alapon történő – meghatározása érdekében volt szükséges az adott gazdasági év cukorgyártására vonatkozó adatok összegyűjtése és nyilvántartásba vétele. Mivel a termelési illetékek nem vonatkoztak a C cukorra, ezen az alapon nem lett volna szükséges a C cukorra vonatkozó adatok összegyűjtése és nyilvántartásba vétele.

61.

A rendszer annak biztosítására irányult, hogy a gyártók ezen időszak lezárultát követően minél előbb eleget tegyenek a szóban forgó gazdasági évre vonatkozó termelési illetékek megfizetését érintő kötelezettségüknek. Azon helyzet elkerülése volt a cél, amikor a (gyártók általi, majd ezt követően az illetékes hatóságok által ellenőrzött) leltározásra olyan időközönként kerül sor, amely a cukor gyártása és a ténylegesen gyártott A és B cukorra vonatkozó adatok nyilvántartásba vétele között eltelt idő folytán meghiúsította volna a kitűzött célt.

62.

A végrehajtási rendelet 3. cikkének (1) bekezdése ezért előírta a tagállamok számára, hogy február 15-ig a folyó gazdasági év és a területükön található minden vállalkozás tekintetében ideiglenes termelési adatokat határozzanak meg a cukorra vonatkozóan. A 3. cikk (3) bekezdése előírta, hogy a cukorgyártásra vonatkozó végleges adatokat a következő gazdasági év október 1-jéig közöljék.

63.

A végrehajtási rendelet 3. cikkének (4) bekezdése kiigazításokat tett lehetővé, ha eltérés merült fel a (3. cikk (3) bekezdésében megállapított) végleges cukorgyártási adatokkal kapcsolatban. Egy másik rendelkezés vonatkozott a további kiigazítások azon esetére, amikor az illetékes hatóságok a gyártó nyilatkozatainak pénzügyi ellenőrzését vagy vizsgálatát követően a cukorgyártási adatok közötti eltérésből eredő többletet fedeztek fel.

64.

Tekintettel arra, hogy a cukor homogén termék, ilyen eltérések inkább a gyártó figyelmetlensége, mint az általa elkövetett szabálytalanság következtében merülhettek fel. Mindenesetre a jogalkotó elismerte azt, hogy a rendszer bizonyos rugalmasságot igényel a cukorgyártásra vonatkozó adatok meghatározása során felmerülő adminisztratív és gyakorlati nehézségek figyelembevétele érdekében. Ennélfogva a végrehajtási rendelet 3. cikkének (4) bekezdése előírta, hogy az ilyen eltéréseket abban a gazdasági évben kell figyelembe venni, amikor feltárták azokat. Egyetlen rendelkezés sem írta elő, hogy ezen eltéréseket a vizsgált gazdasági évre kell visszamenőlegesen betudni.

65.

Igaz, hogy a végrehajtási rendelet 3. cikke nem mondta ki kifejezetten, hogy a közösségi rendszer valamennyi cukorkategóriájára vonatkozik-e, vagy csak az A és a B cukorra.

66.

Azonban úgy ítélem meg, hogy ha a 3. cikket a végrehajtási rendelet egészével összefüggésben értelmezzük, egyértelművé válik, hogy annak szerepe az volt, hogy határidőt állapítson meg (az adott gazdasági évre vonatkozó) mind ideiglenes, mind pedig végleges cukorgyártási adatok meghatározására az A és a B cukor gyártása tekintetében.

67.

Ennélfogva a végrehajtási rendelet 5. cikke úgy rendelkezett, hogy a termelési alapilletéket és a B illetéket az alaprendelet 28. cikkével összhangban kell megbecsülni. Az előlegfizetést a végrehajtási rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint nyilvántartásba vett adatok alapján kellett meghatározni. A tagállamoknak május 1-je előtt kellett ezen összegeket beszedniük. A 7. cikk előírta, hogy a termelési alapilletéket és a B illetéket november 1-jéig meg kell határozni az előző gazdasági év tekintetében, figyelembe véve az 5. cikk alapján már megfizetett előlegeket. Azon határidők, ameddig a szükséges információkat közölni kellett, nem vonatkoztak a C cukorra, mivel e cukorkategóriára nem vonatkozott a termelési illeték.

68.

Ebből az következik, hogy a 3. cikk (1) és (3) bekezdése szerint összegyűjtött (a gazdasági év ideiglenes és végleges gyártási adataival kapcsolatos) adatok célja az volt, hogy lehetővé tegye azt, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1)–(4) bekezdésében foglalt, az alapilleték és a B illeték meghatározásával és összegyűjtésével kapcsolatos kötelezettségeknek eleget tegyenek. ( 48 )

69.

Véleményem szerint a végrehajtási rendelet 3. cikkének (4) bekezdésében szereplő, „a végleges termelési [adatok] meghatározása” kifejezés csak az A és a B cukorra vonatkozik.

70.

Az alaprendelet nem írt elő a C cukor ideiglenes és végleges előállítási adatainak meghatározására vonatkozó kötelezettséget. A cukorpiacok közös szervezése értelmében kizárólag az alábbi adatokat kérték a C cukorra vonatkozóan: pontosan mikor gyártották, átvitték-e [a következő évre], és exportálták-e az előírt határidőn belül. ( 49 ) A végrehajtási rendelet 3. cikkének (1) és (3) bekezdésében foglalt, az adatgyűjtésre vonatkozó határidők nem vonatkoznak a C cukorra. Ezért a 3. cikk (4) bekezdése alapján nem volt szükség semmilyen kiigazításra e cukorkategória tekintetében.

71.

Végül úgy ítélem meg, hogy nem volna összeegyeztethető a cukorágazat piacának közös szervezésével a végrehajtási rendelet 3. cikke (4) bekezdésének azon értelmezése, miszerint e rendelkezés vonatkozik a C cukorra, mivel a gyártók nem értékesíthették szabadon a C cukrot a belső piacon. ( 50 ) Ha a Pfeifer állításának megfelelően a C cukrot azon gazdasági évre tudnák be, amikor az illetékes hatóságok megállapították a létüket, ez veszélyeztetné e rendszer működését, amint a következőkben kifejtem.

72.

A 2670/81 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti terhet annak igazolása hiányában kellett alkalmazni, hogy a C cukrot nem vitték át a következő gazdasági évre, és nem is exportálták az előírt határidőn belül. ( 51 ) E teher célja az volt, hogy a C cukrot a nem tagállamokból behozott cukorral azonos bánásmódban részesítse. ( 52 ) Egy másik rendelkezés kizárólag vis major esetén kivételt biztosított e teher alól, ha a C cukor megsemmisült vagy azt helyrehozhatatlan kár érte. ( 53 )

73.

E teher léte azt a célt is szolgálhatta, hogy bátorítsa a gyártókat annak biztosítására, hogy az A és a B cukorra vonatkozóan összegyűjtött és nyilvántartásba vett adatok a lehető legpontosabbak legyenek, valamint azokat az előírt határidőn belül közöljék az illetékes hatóságokkal abból a célból, hogy elkerüljék vagy minimalizálják a teher megfizetésének kockázatát.

74.

Ha a C cukortöbbleteket azon évre kellene betudni, amikor megállapították azokat, ennek az lenne a hatása, hogy lehetővé tenné a gyártók számára a 2670/81 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti teher elkerülését, és ezáltal – jóval a releváns határidők lejártát követően – előnyt szerezhetnének az export- és az átviteli lehetőségekből. ( 54 ) Ennélfogva a cukorgyártók olyan rugalmasságot kapnának a C cukor könyvelése tekintetében, amelyet nem tűzött ki célul az alaprendeletben létrehozott rendszer.

75.

Ezért a végrehajtási rendelet 3. cikke (4) bekezdésének céljával nem állna összhangban azon értelmezés, miszerint e rendelkezés vonatkozik a C cukorra.

76.

Ezért arra a következtetésre jutottam, hogy a tagállam illetékes hatóságai által a vizsgálat során felfedett C cukor nem tartozik a végrehajtási rendelet 3. cikkének hatálya alá.

77.

Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon a Finanzgericht Düsseldorf által előterjesztett kérdésre:

„A cukorágazatban a kvótarendszer alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1982. június 8-i 1443/82/EGK bizottsági rendelet 3. cikkének (4) bekezdése nem vonatkozik a C cukorra. Ezért a tagállam illetékes hatóságai által a vizsgálat tárgyát képező gazdasági évre vonatkozóan megállapított C cukormennyiség nem tartozik e rendelkezés hatálya alá.”