–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, S. Żyrek és K. Rudzińska, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében P. Costa de Oliveira, L. Nicolae és S. L. Kalėda, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. február 20‑i 2008/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2008. L 52., 3. o.; helyesbítés: HL 2015. L 225., 49. o.) módosított, a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló, 1997. december 15‑i 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 15., 14. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 3. kötet, 71. o.; helyesbítés: HL 2015. L 47., 34. o.; a továbbiakban: módosított irányelv) – 8. cikkével és az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésével együttesen értelmezett – 7. cikke (1) bekezdése első mondatának értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Mariusz Pawlak és a Prezes Kasy Rolniczego Ubezpieczenia Społecznego (mezőgazdasági termelők társadalombiztosítási pénztárának elnöke, Lengyelország; a továbbiakban: a KRUS elnöke) között egy mezőgazdasági munkahelyi balesetet követően M. Pawlak mint a baleset sérültje által igényelt kártérítés tárgyában folyó peres eljárásban terjesztették elő.

3

A 97/67 irányelv kezdte meg a postai szolgáltatások piaca fokozatos liberalizálásának folyamatát. A 97/67 irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások verseny számára való további megnyitása tekintetében történő módosításáról szóló, 2002. június 10‑i 2002/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2002. L 176., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 316. o.) (2) preambulumbekezdése szerint a 97/67 irányelv „közösségi szintű szabályozási keretet hozott létre a postai ágazat számára, amely olyan intézkedéseket foglal magában, mint az egyetemes szolgáltatás biztosítása, felső határok megállapítása azokra a postai szolgáltatásokra vonatkozóan, amelyeket a tagállamok egyetemes szolgáltatójuknak (szolgáltatóiknak) tarthatnak fenn, hogy megőrizzék az egyetemes szolgáltatást, és ütemterv meghatározása a piacnak a verseny számára való további megnyitásáról szóló döntések meghozatalára, azzal a céllal, hogy megteremtsék a postai szolgáltatások közös piacát”.

4

A 97/67 irányelv (16) és (20) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

5

A 97/67 irányelv 2. fejezetében szereplő, „Egyetemes szolgáltatás” című 3. cikk (4) és (5) bekezdése értelmében:

„(4)   Az egyes tagállamok elfogadják azokat az intézkedéseket, amelyek annak biztosításához szükségesek, hogy az egyetemes szolgáltatás legalább a következő lehetőségeket biztosítsa:

(5)   A nemzeti szabályozóhatóságok a postai csomagok vonatkozásában az egyetemes szolgáltatás terjedelmének tömeghatárát bármely, 20 kilogrammot meg nem haladó tömegre felemelhetik, és az ilyen csomagok házhoz kézbesítésére vonatkozóan külön intézkedéseket határozhatnak meg.

A postai csomagok egy adott tagállam által meghatározott egyetemes szolgáltatási körének tömeghatárától függetlenül a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a más tagállamból érkező és legfeljebb 20 kilogramm tömegű postai csomagokat területükön kézbesítsék.”

6

A 97/67 irányelvnek „Az egyetemes szolgáltatások finanszírozása” című 3. fejezete tartalmazza az irányelv 7. és 8. cikkét.

7

Az említett irányelv 7. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege a következő:

„(1)   Az egyetemes szolgáltatás fenntartásához szükséges mértékben az egyetemes szolgáltató(k) számára az egyes tagállamok által fenntartható szolgáltatások: a belföldi levélküldemények gyűjtése, feldolgozása, szállítása és kézbesítése függetlenül attól, hogy a kézbesítés soron kívüli vagy sem, amelynek ára kevesebb mint a leggyorsabb szabványkategória első súlyosztályában a levélküldeményre vonatkozó közszolgáltatói díj ötszöröse, ahol ilyen kategória van, amennyiben 350 grammnál kisebb súlyúak. A vakok és gyengén látók részére nyújtott ingyenes postai szolgáltatások esetén a tömeg‑ és díjkorlátozások alóli kivételek megengedettek.

(2)   Az egyetemes szolgáltatás fenntartásához szükséges mértékben a határokon átnyúló posta és a címzett reklámküldemény az (1) bekezdésben meghatározott díj‑ és tömeghatárokon belül továbbra is fenntartható.”

8

Ugyanezen irányelv 8. cikke előírja:

„A 7. cikk rendelkezései nem érintik a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy nemzeti jogszabályaik szerint megszervezzék a közforgalmi útvonalak mentén levélgyűjtő szekrények elhelyezését, a postai bélyegek kibocsátását, illetve a bírósági vagy közigazgatási eljárások során igénybe vett ajánlott postai szolgáltatásokat.”

9

A 2002/39 irányelv jelentős mértékben módosította a 97/67 irányelvet. Célul tűzte ki a postai szolgáltatások piacának liberalizációját, továbbá (14) és (24) preambulumbekezdésében megállapította, hogy ütemtervre van szükség a posta piacának a verseny számára való fokozatos és ellenőrzött megnyitásához, előrelátható időpontként 2009‑et jelölve meg a postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósításához.

10

A 2002/39 irányelvvel módosított 97/67 irányelv 7. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege a következő volt:

„(1)   Az egyetemes szolgáltatás biztosításához szükséges mértékben a tagállamok továbbra is fenntarthatnak szolgáltatásokat az egyetemes szolgáltató(k) részére. Az ilyen szolgáltatások a belföldi levélküldemények és a külföldről érkező, belföldre szóló küldemények felvételére, feldolgozására, továbbítására és kézbesítésére korlátozódnak, függetlenül attól, hogy a kézbesítés soron kívüli, vagy sem, a következő tömeg‑ és díjhatárok között. A tömeghatár 2003. január 1‑jétől 100 gramm, 2006. január 1‑jétől pedig 50 gramm. E tömeghatárok 2003. január 1‑jétől nem alkalmazhatók, ha az ár legalább a leggyorsabb szabványkategória első súlyosztályában a levélküldeményre vonatkozó közszolgáltatói díj háromszorosa, 2006. január 1‑jétől kezdve pedig legalább e díj két és félszerese […].

A vakok és gyengén látók részére nyújtott ingyenes postai szolgáltatások esetén a tömeg‑ és díjkorlátozások alóli kivételek megengedettek.

Az egyetemes szolgáltatás biztosításához szükséges mértékben a címzett reklámküldemény ugyanazon tömeg‑ és díjhatárokon belül továbbra is fenntartható.

Az egyetemes szolgáltatás biztosításához szükséges mértékben, például ha a postai tevékenységek egyes ágazatait már liberalizálták, vagy a tagállambeli postai szolgáltatások egyedi jellemzői miatt, a külföldre szóló levélküldemény ugyanazon tömeg‑ és díjhatárokon belül továbbra is fenntartható.

(2)   A dokumentumcsere nem fenntartható szolgáltatás.”

11

A 2008/6 irányelv ismét jelentős mértékben módosította a 97/67 irányelvet, és teljes mértékben megvalósította a postai szolgáltatások belső piacának liberalizációját.

12

A 2008/6 irányelv a (13), (16), (25), (26), (56) és (59) preambulumbekezdésében kimondja:

[…]

[…]

[…]

[…]

13

A módosított irányelv 1. cikke értelmében:

„Ez az irányelv közös szabályokat állapít meg a következők vonatkozásában:

14

A módosított irányelv 2. cikkének 1. és 6. pontja a következőképpen szól:

„Ennek az irányelvnek a céljaira a következő meghatározások alkalmazandók:

[…]

15

A módosított irányelv 3. fejezetének címe: „Az egyetemes szolgáltatások finanszírozása”.

16

A módosított irányelv 7. cikke így rendelkezik:

„(1)   A tagállamok nem adhatnak vagy tarthatnak fenn a postai szolgáltatások bevezetésére és nyújtására vonatkozó kizárólagos vagy különleges jogokat. A tagállamok a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott eszközök közül egy vagy több felhasználásával vagy a[z EK‑]Szerződéssel összhangban lévő egyéb módon finanszírozhatják az egyetemes szolgáltatások nyújtását.

(2)   A tagállamok az egyetemes szolgáltatások nyújtását az alkalmazandó közbeszerzési szabályokkal és rendelkezésekkel összhangban álló közbeszerzési eljárás – többek között az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben [(HL 2004. L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.)] meghatározott versenypárbeszéd vagy előzetes versenyeztetéssel vagy előzetes versenyeztetés nélkül történő tárgyalásos eljárás – keretében is biztosíthatják.

(3)   Amennyiben egy tagállam azt állapítja meg, hogy az ezen irányelv szerinti egyetemes szolgáltatási kötelezettségek az I. melléklet figyelembevételével kiszámított nettó költséget vonnak maguk után, és méltánytalan pénzügyi terhet jelentenek az egyetemes szolgáltató(k) számára, a következőket vezetheti be:

(4)   Ha a (3) bekezdés b) pontjával összhangban a nettó költségek megosztására kerül sor, a tagállamok létrehozhatnak egy, a szolgáltatók és/vagy a felhasználók által fizetett díjakból finanszírozott kompenzációs alapot, amelyet a kedvezményezettől vagy kedvezményezettektől független testület kezel. A tagállamok a 9. cikk (2) bekezdése alapján az engedélyek megadásakor feltételül szabhatják az alaphoz való pénzügyi hozzájárulást vagy egyetemes szolgáltatási kötelezettség teljesítését. Az egyetemes szolgáltató(k) 3. cikkben említett egyetemes szolgáltatási kötelezettségei finanszírozhatók ilyen módon.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy a kompenzációs alap létrehozásakor, valamint a (3) és (4) bekezdésben említett pénzügyi hozzájárulások szintjének meghatározásakor az átláthatóság, a megkülönböztetésmentesség és az arányosság elvét tiszteletben tartják. A (3) és (4) bekezdéssel összhangban hozott döntéseknek objektív és ellenőrizhető kritériumokon kell alapulniuk, és azokat nyilvánosságra kell hozni.”

17

Az 1964. november 17‑i ustawa – Kodeks postępowania cywilnego (a polgári perrendtartásról szóló törvény) (Dz.U. 43. sz., 296. tétel) alapügyre alkalmazandó szövegváltozata (a továbbiakban: kpc) 165. §‑ának (2) bekezdése értelmében:

„Az eljárási iratnak a [2012. november 23‑i ustawa – Prawo pocztowe [(postatörvény) (Dz. U. 2012., 1529. tétel)] értelmében kijelölt postai szolgáltató lengyelországi postahivatalában vagy más európai uniós tagállamban egyetemes postai szolgáltatást nyújtó szolgáltató postahivatalában történő feladása a bírósági benyújtással egyenértékű.”

18

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy a postatörvény 3. §‑ának 13. pontja szerint „kijelölt szolgáltató” az egyetemes postai szolgáltatás biztosításával „megbízott” postai szolgáltató. A többi szolgáltató a saját maga által meghatározott körben „jogosult” postai tevékenységet végezni, anélkül hogy erre köteles lenne.

19

A Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej (Elektronikus Kommunikációs Hivatal elnöke, Lengyelország) 2015. június 30‑i határozata szerint a Poczta Polska S. A. szerezte meg – a postatörvény értelmében tízéves időtartamra – az egyetemes postai szolgáltatás biztosítására kijelölt szolgáltató jogállását.

20

M. Pawlak, mezőgazdasági munkás, munkahelyi balesetet szenvedett, amelyet követően kártérítést követelt a Kasa Rolniczego Ubezpieczenia Społecznegótól (mezőgazdasági termelők társadalombiztosítási pénztára, Lengyelország). Mivel nem találta kielégítőnek a KRUS elnöke által a kérelme ügyében hozott határozatot, M. Pawlak keresetet nyújtott be e határozat ellen a Sąd Rejonowy w Poznań‑Grunwaldhoz (poznan‑grunwaldi kerületi bíróság, Lengyelország), amely bíróság helyt adott a keresetnek.

21

A KRUS elnöke fellebbezést nyújtott be e bíróság ítéletével szemben a Sąd Okręgowy w Poznaniuhoz (poznani regionális bíróság, Lengyelország), amely a fellebbezést mint elfogadhatatlant elutasította, amiatt, hogy az 2016. június 22‑én érkezett a bírósághoz, miközben a fellebbezés benyújtására szolgáló határidő 2016. június 20‑án lejárt.

22

A Sąd Okręgowy w Poznaniu (poznani regionális bíróság) úgy ítélte meg, hogy nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a postai küldemény bélyegzőjén, amely küldeményt nem a kijelölt szolgáltatónál, hanem egy másik szolgáltatónál adtak fel, a 2016. június 20‑i dátum szerepelt, amely a fellebbezés benyújtására szolgáló határidő utolsó napja volt, mivel a kpc 165. §‑ának (2) bekezdése az eljárási iratnak csak a kijelölt szolgáltatónál történő feladását – ideértve akár annak egyszerű levélként történő feladását is – tekinti egyenértékűnek az érintett bíróságnál történő benyújtással.

23

A KRUS elnöke fellebbezést nyújtott be a Sąd Najwyższy‑hoz (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) a Sąd Okręgowy w Poznaniu (poznani regionális bíróság) által hozott ítélettel szemben. A KRUS elnöke azt állítja, hogy ez utóbbi bíróság megsértette a kpc 165. §‑ának (2) bekezdését, és arra hivatkozik, hogy az e bírósághoz benyújtott fellebbezést a megállapított határidőn belül adták fel a postai szolgáltató postahivatalában.

24

A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) hangsúlyozza, hogy a kpc 165. §‑ának (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat nem egyértelmű, és e rendelkezés kétségeket vet fel az uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően.

25

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy eltérés mutatkozik a két ellentétes értelmű (nemzeti) ítélkezési irányzat között az eljárási iratoknak a kijelölt szolgáltatótól eltérő postai szolgáltatók lengyelországi postahivatalainál történő feladásának joghatásait illetően. A többségi irányzat szerint ilyen körülmények esetén a benyújtott eljárási iratot elkésettnek tekintik, ha az az eljárási irat benyújtására szolgáló, törvényes határidő lejártát követően érkezik meg az érintett bírósághoz. A kisebbségi irányzat szerint az eljárási iratnak a törvényes határidőn belül valamely lengyelországi postahivatalnál történő feladása egyenértékű az irat érintett bíróságnál történő benyújtásával, függetlenül attól, hogy e feladás a kijelölt szolgáltató vagy valamely más postai szolgáltató hivatalánál történik‑e.

26

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az elsőként említett ítélkezési irányzat nem veszi figyelembe az uniós jogi hátteret a kpc 165. §‑a (2) bekezdésének értelmezésénél, hallgatólagosan úgy tekintve, hogy e rendelkezés tartalma nem tartozik a 97/67 irányelv alkalmazási körébe. E bíróság szerint a másodikként említett ítélkezési irányzat viszont azon a magyarázaton alapul, hogy e rendelkezés összhangban van az uniós joggal. Mindenesetre e bíróság hangsúlyozza, hogy azokban a határozataiban, amelyek a másodikként említett irányzatot követték, semmiféle indokolás nem szerepel a módosított irányelv 7. cikke (1) bekezdése első mondatának alkalmazási körét, illetve a kpc 165. §‑a (2) bekezdésének uniós jognak megfelelő alkalmazása módját illetően.

27

E körülmények között a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

28

A lengyel kormány előadja, hogy az olyan szabályok, mint például a kpc 165. §‑ának (2) bekezdése is, nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, hanem olyan eljárásjogi szabályoknak felelnek meg, amelyeket ez utóbbi irányelvnek nem célja harmonizálni. E tekintetben hangsúlyozza, hogy a 97/67 irányelvet az EK 95. cikk alapján fogadták el, amely a belső piac működését biztosító nemzeti jogszabályok közelítésének alapját képezi, miközben a polgári eljárásjogi szabályok harmonizációjának jogi alapja az EK 65. cikk (jelenleg az EUMSZ 81. cikk) volt.

29

Ezenfelül e kormány pontosítja, hogy a módosított irányelv 1. cikke, amely annak alkalmazási körére vonatkozik, felsorolja azokat a területeket, amelyek tekintetében a módosított irányelv közös szabályokat állapít meg, és ezek között nem szerepel a polgári eljárás(jog).

30

E tekintetben pontosítani kell, hogy a 2008/6 irányelvet, akárcsak az általa módosított 97/67 irányelvet, az EK‑Szerződés azon cikkei – jelenleg, módosítást követően, az EUMSZ 53., 62. és 114. Cikk – alapján fogadták el, amelyek célja az, hogy az uniós jogalkotóra különleges hatásköröket ruházzon a belső piac működésének javítását szolgáló intézkedések elfogadása érdekében (2000. október 5‑iNémetország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑376/98, EU:C:2000:544, 87. pont).

31

A 97/67 irányelv legutóbbi, 2008/6 irányelvvel történt módosításával a közösségi jogalkotó – ez utóbbi irányelv (13) és (16) preambulumbekezdése szerint – a postai szolgáltatások piaca liberalizációjának folyamatát szerette volna kiteljesíteni, illetve a postai szolgáltatások belső piaca teljes megnyitásának tervezett időpontját megerősíteni, nemcsak e piac teljes megnyitásának egyes egyetemes szolgáltatók tekintetében még fennálló utolsó akadályainak eltörlésével, hanem a postai szolgáltatások nyújtásának valamennyi egyéb akadályának eltörlésével (lásd ebben az értelemben: 2016. november 16‑iDHL Express [Austria] ítélet, C‑2/15, EU:C:2016:880, 26. pont). A közösségi jogalkotó ugyanakkor az egyetemes szolgáltatás egységes szintjét szerette volna biztosítani minden felhasználó számára, illetve a postai ágazat szabályozásával kapcsolatos harmonizált alapelveket rögzíteni, a 2008/6 irányelv (56) preambulumbekezdése szerint.

32

Márpedig abból a körülményből, hogy a módosított irányelv 1. cikke nem említi a polgári eljárás(jogo)t, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy ezen irányelvnek nem lehet semmiféle joghatása a nemzeti jog körébe tartozó egyéb területeken. Egy ettől eltérő értelmezés, mint amelyet a lengyel kormány is javasol, veszélybe sodorhatná a módosított irányelv által kitűzött cél megvalósítását, amely a postai szolgáltatások belső piacának teljes megnyitása. Ugyanis lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy olyan intézkedéseket tartsanak fenn, amelyek hatásaikat tekintve a verseny akadályát képezhetik e piacon.

33

Másfelől, a módosított irányelv 8. cikke a bírósági eljárások keretében használt ajánlott küldeményekkel kapcsolatos szolgáltatásra hivatkozik.

34

Következésképpen el kell vetni a lengyel kormány azon érvét, miszerint egy olyan nemzeti polgári eljárási szabály, mint amilyen a kpc 165. §‑ának (2) bekezdése, nem tartozik a módosított irányelv hatálya alá, annak tárgya miatt, függetlenül attól, hogy milyen jelentősége van az ilyen szabálynak az ezen irányelv által harmonizált területekre nézve.

35

Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a módosított irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első mondatát, annak 8. cikkével összefüggésben, úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti eljárási szabály, mint az alapügy tárgyát képező szabály, amely csak az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt szolgáltató postahivatalánál történő iratfeladást ismeri el az eljárási irat érintett bírósághoz történő benyújtásával egyenértékűnek.

36

E kérdés megválaszolásához el kell végezni – sorjában – e két rendelkezés értelmezését.

37

Emlékeztetni kell arra, hogy a módosított irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első mondata megtiltja a tagállamok számára, hogy kizárólagos vagy különleges jogokat adjanak vagy tartsanak fenn a postai szolgáltatások bevezetésére és nyújtására vonatkozóan.

38

Magának e rendelkezésnek a szövegéből – amely azzal, hogy „a postai szolgáltatások bevezetésére és nyújtására” utal, körülhatárolja az abban foglalt tilalom hatályát – az következik, hogy nem lehet kizárólagos vagy különleges jogokat adni vagy fenntartani, amennyiben e jogok a postai szolgáltatásokkal kapcsolatosak.

39

A „postai szolgáltatások” fogalmát a módosított irányelv 2. cikkének 1. pontja határozza meg, és az olyan szolgáltatásokat jelöl, amelyek a postai küldemények gyűjtését, feldolgozását, szállítását és kézbesítését foglalják magukban. A „postai küldemény” fogalmát viszont a módosított irányelv 2. cikkének 6. pontja határozza meg, és az olyan küldeményt jelöl, amely abban a végleges formában van megcímezve, amelyben a postai szolgáltatónak azt továbbítania kell, és a levélküldeményeken kívül magukban foglalja például a könyvek, a katalógusok, a hírlapok, a folyóiratok és a kereskedelmi értéket képviselő vagy nem képviselő árut tartalmazó postai csomagok küldeményeit.

40

Úgy kell tekinteni, hogy a módosított irányelv 2. cikkének 6. pontja értelmében a bíróságoknak címzett eljárási iratok postán keresztül történő megküldése egyértelműen postai küldeményt képez, ennélfogva az azzal kapcsolatos szolgáltatás az ezen irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében vett „postai szolgáltatások” fogalmába tartozik. E megállapítást erősíti meg az említett irányelv 8. cikkében és a 97/67 irányelv (20) preambulumbekezdésében szereplő, e szolgáltatásra való kifejezett utalás is, amely rendelkezések a bírósági eljárások során igénybevett ajánlott küldeményekkel kapcsolatos szolgáltatásokat említik. Ebből következik, hogy a bíróságoknak címzett eljárási iratok postázására irányuló szolgáltatással kapcsolatos kizárólagos vagy különleges jogok adása a módosított irányelv 7. cikke (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozik.

41

Ami az említett 7. cikk (1) bekezdésében szereplő „kizárólagos vagy különleges jogok” kifejezést illeti, azt kell megállapítani, hogy sem e rendelkezés, sem a módosított irányelv más rendelkezése nem tartalmazza e kifejezés meghatározását.

42

Mindenesetre, e kifejezés megegyezik az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésében használt kifejezéssel, amely úgy rendelkezik, hogy „[a] közvállalkozások és az olyan vállalkozások esetén, amelyeknek a tagállamok különleges vagy kizárólagos jogokat biztosíthatnak, a tagállamok nem hozhatnak és nem tarthatnak fenn a Szerződésekkel, különösen a 18. és a 101–109. cikkben foglalt szabályokkal ellentétes intézkedéseket”.

43

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint valamely állami intézkedés akkor minősíthető az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdése értelmében vett különleges vagy kizárólagos jogokat biztosító intézkedésnek, ha az a vállalkozások egy korlátozott csoportjának védelmet nyújt, és alkalmas arra, hogy lényegileg befolyásolja azt, hogy más vállalkozások az érintett tevékenységet ugyanazon a területen lényegében egyenlő feltételekkel végezhessék (2013. december 12‑iSOA Nazionale Costruttori ítélet, C‑327/12, EU:C:2013:827, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésével – amelynek nincs önálló hatálya – ellentétes, ha a tagállamok, különösen az olyan vállalkozások esetében, amelyeknek különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, többek között az EUMSZ 49. és 59. cikkel, valamint az EUM‑Szerződés versenyszabályaival ellentétes nemzeti szabályozást vezetnek be vagy tartanak fenn (lásd ebben az értelemben: 2007. december 13‑iUnited Pan‑Europe Communications Belgium és társai ítélet, C‑250/06, EU:C:2007:783, 14., 15. és 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2008. július 17‑iASM Brescia ítélet, C‑347/06, EU:C:2008:416, 61. pont).

45

Ennélfogva az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésének célkitűzései és a 2008/6 irányelv által kitűzött célok, amelyekre a jelen ítélet 31. pontjában emlékeztettünk, közelebbről azok a célok, amelyek abban állnak, hogy a postai ágazatot – amely a közszolgáltatásokra jellemző kötelezettségeknek van alárendelve – az EUM‑Szerződés versenyszabályainak vetik alá, illetve, hogy megszüntessék a postai ágazat belső piaca megvalósításának akadályait, nagymértékben egybeesnek. Következésképpen a kizárólagos vagy különleges jog fogalmának meghatározása a Bíróságnak a jelen ítélet 43. pontjában idézett ítélkezési gyakorlata értelmében átültethető a 97/67 irányelv speciális kontextusára is.

46

Nem vitás, hogy az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdése önmagában véve nem tiltja kizárólagos vagy különleges jogok valamely vállalkozás részére történő megadását vagy fenntartását, de megköveteli, hogy e jogok megadása vagy fenntartása során tiszteletben tartsák az EUM‑Szerződés anyagi jogi rendelkezéseit, míg a módosított irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első mondata a postai szolgáltatások bevezetésére és nyújtására vonatkozóan tiltja kizárólagos vagy különleges jog(ok) valamely vállalkozás részére történő megadását vagy fenntartását.

47

Mindenesetre az említett két rendelkezés alapján a kizárólagos vagy különleges jogok meglétének megállapításához fűződő következményeket illetően fennálló eltérés nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróságnak a jelen ítélet 43. pontjában idézett ítélkezési gyakorlata értelmében vett „kizárólagos vagy különleges jog” fogalmát átültessük a módosított irányelv kontextusára. Amint azt az Európai Bizottság a tárgyaláson – helyesen – pontosította, ezen eltérés csupán annyit jelent, hogy a valamely tagállam által valamely vállalkozás részére megadott kizárólagos vagy különleges jog esetén a módosított irányelv 7. cikke (1) bekezdésének tiszteletben tartásának az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésének tiszteletben tartására vonatkozó vizsgálattól független, önálló vizsgálat tárgyát kell képeznie. Márpedig e következtetés adódik a 2008/6 irányelv (59) preambulumbekezdéséből is, amely kimondja, hogy ez az irányelv nem érinti a[z EK‑]Szerződésnek a versenyre és a szolgáltatások nyújtásának szabadságára vonatkozó szabályai alkalmazását.

48

Ami a módosított irányelv 7. cikke (1) bekezdése első mondatában említett kizárólagos vagy különleges jogok megadására vagy fenntartására vonatkozó tilalom hatályát illeti, e rendelkezés szövegéből az következik, hogy e tilalom főszabály szerint általános jellegű.

49

Ezt erősíti meg a módosított irányelv 7. cikkének célja és keletkezéstörténete is. Ily módon, e cikk (1) bekezdésének második mondata értelmében a tagállamok az egyetemes szolgáltatások nyújtását finanszírozhatják az említett cikk (2)–(4) bekezdésében foglalt eszközökkel vagy a[z EK‑]Szerződéssel összhangban álló bármely más eszközzel.

50

E tekintetben a 2008/6 irányelv (25) és (26) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a módosított irányelv 7. cikkével a közösségi jogalkotó véget akart vetni az ágazat egy szűk kör részére történő fenntartásának, illetve a különleges jogok – mint az egyetemes szolgáltatás finanszírozását biztosító eszköz – fenntartásának, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy az egyetemes szolgáltatás külső finanszírozására más olyan eszközöket is igénybe vehessenek, amelyek kevésbé veszélyeztetik a versenyt.

51

Ugyanis, amint az a 2002/39 irányelvvel módosított 97/67 irányelv 7. cikkéből és (16) preambulumbekezdéséből kiderül, amennyiben az az egyetemes szolgáltatás fenntartásának kiegyensúlyozott pénzügyi feltételek mellett való biztosításához szükséges volt, a tagállamok fenntarthattak különféle, a 7. cikk hatálya alá tartozó szolgáltatásokat egy vagy több egyetemes szolgáltatásnyújtó részére. A 2002/39 irányelv az említett 7. cikk alkalmazási körén kívül eső szolgáltatások vonatkozásában viszont nem rendelkezett ilyen lehetőségről, függetlenül attól, hogy azok az egyetemes szolgáltatás körébe tartoztak‑e, vagy sem.

52

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis az derül ki, hogy a tagállamok nem voltak jogosultak arra, hogy tetszésük szerint kibővítsék a 2002/39 irányelvvel módosított 97/67 irányelv 7. cikke alapján az egyetemes postai szolgáltató számára fenntartott szolgáltatásokat, mivel az ilyen kiterjesztés ellentétes lett volna az így módosított 97/67 irányelv céljával, amely cél a postai ágazatban a fokozatos és ellenőrzött liberalizáció megteremtése volt (lásd ebben az értelemben: 2007. december 18‑iAsociación Profesional de Empresas de Reparto y Manipulado de Correspondencia ítélet, C‑220/06, EU:C:2007:815, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

A 2008/6 irányelvvel a közösségi jogalkotó bevezette a módosított irányelv 7. cikke (1) bekezdésének jelenleg hatályos szövegét, anélkül hogy visszatért volna a nem fenntartott ágazatban addig elért liberalizációra. Ebből következik, hogy az említett 7. cikk (1) bekezdésének e módosítását követően az a tény, hogy valamely tagállam valamely postai szolgáltatást – függetlenül attól, hogy az az egyetemes szolgáltatás körébe tartozik‑e, vagy sem – egy vagy több, az egyetemes szolgáltatás nyújtásával megbízott szolgáltató részére tart fenn, az egyetemes szolgáltatás finanszírozásának biztosítását szolgáló, tiltott eszközt képez.

54

Ennélfogva, a módosított irányelv 8. cikkében említett eltérés fenntartása mellett, a postai szolgáltatások bevezetésére és nyújtására vonatkozóan kizárólagos vagy különleges jogok adása vagy fenntartása, a módosított irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében, tilos.

55

E tekintetben, ellentétben a lengyel kormány által a tárgyaláson kifejtettekkel, e tilalom alkalmazása céljából nem kell különbséget tenni aszerint, hogy a postai szolgáltatások bevezetésére vagy nyújtására vonatkozó kizárólagos vagy különleges jogot az egyetemes szolgáltatásnyújtónak a tárgyilagosság, az arányosság, a megkülönböztetésmentesség és az átláthatóság elveinek tiszteletben tartása mellett adják‑e meg, vagy sem.

56

Ugyanis, az efféle értelmezés nemcsak hogy nem vezethető le a 2008/6 irányelv szövegének egyetlen eleméből sem, de ha követnénk, az arra vezetne, hogy korlátoznánk a módosított irányelv 7. cikke (1) bekezdése első mondatában foglalt tilalom hatályát, ami veszélybe sodorná az ezen irányelv által kitűzött azon cél megvalósítását, amely a postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítására irányul.

57

Jelen esetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből az derül ki, hogy a kpc 165. §‑ának (2) bekezdése szerint valamely eljárási iratnak a kijelölt szolgáltató valamely lengyelországi postahivatalában vagy valamely más tagállambeli, egyetemes szolgáltatást nyújtó szolgáltató postahivatalában történő feladása a postatörvény értelmében egyenértékű ezen iratnak az érintett bíróságnál történő benyújtásával.

58

A jelen ítélet 40. pontjában kifejtett megfontolásokra figyelemmel, a nemzeti jog ilyen szabályát, mivel az az eljárási iratok bíróságok részére való megküldésével kapcsolatos szolgáltatásra vonatkozik, úgy kell tekinteni, mint amely a módosított irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében vett postai szolgáltatások nyújtására vonatkozik, annak 2. cikke 1. és 6. pontjával összefüggésben értelmezve.

59

Ami azt a kérdést illeti, hogy egy olyan nemzeti jogi szabállyal, mint az alapügy tárgyát képező szabály, az érintett tagállam vajon a postai szolgáltatások bevezetésére vonatkozó „kizárólagos vagy különleges jogokat” ad‑e, először is, kétségtelen, hogy e rendelkezés, amelyet az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban „törvényi” szintű rendelkezésnek minősítenek, a Bíróságnak az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata értelmében jogalkotási intézkedést képez (lásd ebben az értelemben: 1991. december 13‑iGB‑Inno‑BM ítélet, C‑18/88, EU:C:1991:474, 20. pont).

60

Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy egy ilyen jogalkotási intézkedés a Bíróság 2013. december 12‑iSOA Nazionale Costruttori ítéletéből (C‑327/12, EU:C:2013:827, 41. pont) levezethető ítélkezési gyakorlat értelmében a vállalkozások csupán egy szűk köre számára nyújt‑e védelmet, a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy a kpc 165. §‑a (2) bekezdésében foglalt szabály, amely kedvező joghatást fűz a bíróságoknak címzett eljárási iratok e piaci szereplőn vagy e szolgáltatón keresztül történő megküldéséhez, a postatörvény értelmében kizárólag az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt szolgáltatóra vonatkozik.

61

Ugyanis, amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kiderül, a kpc 165. §‑ának (2) bekezdése szerint, az eljárási iratok bíróságokhoz való benyújtásának törvényes határidejét betartottnak tekintik olyan esetben, ha az eljárási iratot az e rendelkezésben említett kijelölt piaci szereplő vagy szolgáltató valamely postahivatalában e törvényes határidőn belül feladják. Ha viszont az irat megküldésére valamely más postai szolgáltatón keresztül kerül sor, e küldeményt a szolgáltatónak még a törvényes határidő lejárta előtt át kell adnia a bíróságnak ahhoz, hogy azt az e határidőn belül benyújtottnak lehessen tekinteni.

62

Ennélfogva a nemzeti jog valamely olyan szabálya, mint a kpc 165. §‑ának (2) bekezdése, úgy tűnik, hogy a vállalkozások egy szűk köre számára biztosít előnyt, hiszen a kijelölt piaci szereplő, illetve a valamely más tagállamban egyetemes szolgáltatást nyújtó másik szolgáltató számára tartja fenn a bíróságoknak címzett eljárási iratok megküldésével kapcsolatos szolgáltatás nyújtásának jogát, továbbá e piaci szereplő vagy e másik szolgáltató számára biztosítja azt a privilégiumot, hogy a náluk feladott eljárási iratot tekinti egyenértékűnek a bíróságnál benyújtott irattal.

63

Harmadszor, ami azt a kérdést illeti, hogy egy ilyen szabály olyan jellegű‑e, amely alapvető kihatással van arra, hogy a többi vállalkozás ugyanazon a területen lényegében egyenértékű feltételek mellett tudja‑e végezni az érintett gazdasági tevékenységet, a 2013. december 12‑iSOA Nazionale Costruttori ítéletből (C‑327/12, EU:C:2013:827, 41. pont) levezethető ítélkezési gyakorlat értelmében véve, hangsúlyozni kell, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információk alapján úgy tűnik, hogy jelen esetben ez az eset áll fenn.

64

A kpc 165. §‑ának (2) bekezdésében említett postai szolgáltatótól eltérő szolgáltatók ugyanis nem nyújthatnak bíróságoknak címzett eljárási iratok megküldésével kapcsolatos szolgáltatást azzal a privilégiummal, ami abból áll, hogy ezen eljárási iratokat úgy tekintik, mintha azokat az érintett bíróságoknál nyújtották volna be, az e rendelkezésben említett kijelölt piaci szereplőnél vagy más szolgáltatónál feladott eljárási iratokhoz hasonlóan, aminek az a hatása, hogy kivonja az említett szolgáltatást a postai szolgáltatások belső piacának szabad versenyéből.

65

Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat fenntartása mellett, a nemzeti jog olyan szabálya, mint az alapügy tárgyát képező szabály, a postai szolgáltatások bevezetésére vagy nyújtására vonatkozó kizárólagos vagy különleges jogot ad, a módosított irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében véve.

66

A módosított irányelv 8. cikke szerint a módosított irányelv 7. cikkének rendelkezései nem érintik a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy nemzeti jogszabályaik szerint megszervezzék a közforgalmi útvonalak mentén levélgyűjtő szekrények elhelyezését, a postai bélyegek kibocsátását, illetve a bírósági vagy közigazgatási eljárások során igénybe vett ajánlott küldeményekkel kapcsolatos szolgáltatást.

67

Szövegére és kontextusára figyelemmel, a módosított irányelv 8. cikkét szigorúan kell értelmezni abban a részében, amelyben az eltérést enged az irányelv 7. cikkében szereplő általános szabálytól, amely a jövőre nézve előírja a kizárólagos és különleges jogok eltörlését, annak érdekében, hogy a postai szolgáltatások belső piaca teljes mértékben megvalósulhasson, ami a 2008/6 irányelv fő célját képezi.

68

Ebből következik, hogy mivel a módosított irányelv 8. cikkének szövege csak a bírósági eljárások kapcsán igénybe vett „ajánlott küldeményekkel” kapcsolatos szolgáltatás megszervezésére hivatkozik, az e cikkben írt eltérés nem értelmezhető kiterjesztő módon úgy, hogy az a bírósági eljárások kapcsán igénybe vett rendes postai küldeményekre is vonatkozna.

69

Márpedig a jelen esetben a kpc 165. §‑ának (2) bekezdése nem tesz különbséget az általa megállapított előnyt illetően attól függően, hogy rendes vagy ajánlott küldeményként küldik‑e meg az eljárási iratot a bíróságnak. Figyelemmel a jelen ítélet 67. és 68. pontjában kifejtett megfontolásokra, a nemzeti jog e szabálya tehát csak akkor tartozhat a módosított irányelv 8. cikkének hatálya alá, ha a bíróságoknak címzett eljárási iratok ajánlott küldeményként való megküldésével kapcsolatos szolgáltatásra vonatkozik.

70

Ami a módosított irányelv 8. cikke által megállapított eltérés hatályát illeti, a kérdést előterjesztő bíróság, valamint a Bizottság úgy vélik, hogy mivel e cikket szigorúan kell értelmezni, az nem hatalmazza fel a tagállamokat arra, hogy e szolgáltatást egyetlen piaci szereplő részére tartsák fenn, és arra sem, hogy olyan privilégiumot teremtsenek, mint az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályból eredő privilégium, csupán annyit tesz lehetővé a tagállamok számára, hogy a peres felek számára kötelezővé tegyék a bíróságoknak címzett eljárási iratok ajánlott küldeményként való megküldését.

71

E tekintetben pontosítani kell, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információk alapján, amelyeknek az ügyiratok részét képező többi irat sem mond ellent, a kpc 165. §‑ának (2) bekezdése olyan előnyt teremt a versenypiac egyik szereplője számára, amely előnnyel a többi szereplő nem rendelkezik, azáltal hogy az eljárási iratok említett szereplőnél történő feladását egyenértékűnek tekinti a bíróságoknál történő benyújtással, és ennek az a hatása, hogy az eljárási határidő akkor is betartottnak tekinthető, ha az ilyen irat e bírósághoz e határidő lejártát követően érkezik meg. Ebből következik, hogy a jelen ügyben a releváns kérdés az, hogy valamely tagállam támaszkodhat‑e a módosított irányelv 8. cikkére annak érdekében, hogy olyan privilégiumot vezessen be vagy tartson fenn, mint az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályból eredő privilégium.

72

Ami a módosított irányelv 8. cikkének célját illeti, azt a 97/67 irányelv (20) preambulumbekezdése határozza meg, amely szerint „közrendi és közbiztonsági okokból a tagállamoknak jogos érdekük fűződhet ahhoz, hogy egy vagy több általuk kijelölt intézményt a levélgyűjtő szekrények elhelyezésének jogával ruházzanak fel, közforgalmi útvonalak mentén; […] ugyanilyen okokból nemzeti jogszabályaikkal összhangban jogosultak a […] postai bélyegek kibocsátására jogosult szervet vagy szerveket, illetve azokat a szerveket kijelölni, amelyeket a bírósági vagy közigazgatási eljárások kapcsán igénybe vett, ajánlott küldeményekkel kapcsolatos szolgáltatások nyújtásával bíznak meg”. Ebből következik, hogy az említett 8. cikket, amelynek szövege a 97/67 irányelv későbbi módosításai ellenére sem változott, úgy kell értelmezni, hogy annak az a célja, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy a bírósági eljárások kapcsán igénybe vett ajánlott küldeményekkel kapcsolatos szolgáltatást illetően közrendi és közbiztonsági okokból – amennyiben ehhez jogos érdekük fűződik – eltérjenek a módosított irányelv 7. cikkében előírt általános szabálytól.

73

E körülményekre tekintettel a módosított irányelv 8. cikkét, a 97/67 irányelv (20) preambulumbekezdésére figyelemmel, úgy kell értelmezni, hogy ahhoz, hogy valamely tagállam az e cikkben foglalt eltérés alkalmazásához folyamodhasson, közérdek fennállását kell igazolnia.

74

Ezen értelmezést erősítik meg az azon szabályozás által elérni kívánt célok is, amelynek keretébe az említett 8. cikk is illeszkedik. Ugyanis, amint az a 2008/6 irányelv (25) és (56) preambulumbekezdéséből következik, az irányelv célja a postai szolgáltatások belső piacának megvalósítása, valamint a fenntartott szolgáltatások ágazatának és az egyetemes szolgáltatás finanszírozását biztosító eszközként alkalmazott különleges jogok felszámolása. Márpedig, ha lehetővé tennénk valamely tagállam számára, hogy a liberalizált piacon mindenféle objektív indokolás nélkül kizárólagos vagy különleges jogokat adhasson, az ellentétes lenne e célokkal.

75

Ami a kpc 165. §‑ának (2) bekezdését illeti, a Bizottság előadja, hogy sem az előzetes döntéshozatalra utaló határozat, sem a lengyel kormány írásbeli beadványai nem támasztják alá az e rendelkezés által nyújtott előny megadásának objektív igazolhatóságát.

76

E tekintetben a Bíróság előtti tárgyaláson a lengyel kormány pontosította, hogy Lengyelországban a különféle piaci szereplők által kínált, ajánlott küldeményekkel kapcsolatos szolgáltatás területi lefedettsége meglehetősen vegyes, és így érdek fűződik ahhoz, hogy a bíróságoknak címzett eljárási iratok megküldése (mindenhol) azonos szintű garanciát élvezzen a küldemények biztonságát és azon határidőket illetően, amelyeken belül e küldeményeknek meg kell érkezniük a bíróságokhoz. Éppen ez az indoka annak, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtásával megbízott piaci szereplőnek, amely az ország területének egészén végzi tevékenységét, megadták a szóban forgó privilégiumot.

77

A jelen esetben azt kell megállapítani, hogy a Bíróság tudomására hozott elemek alapján, a lengyel jogszabályok értelmében a többi piaci szereplő is jogosult bíróságoknak címzett eljárási iratok továbbítására, és így őket (is) olyanoknak tekintik, mint az ennek elvégzéséhez szükséges szervezeti és személyzeti erőforrásokkal rendelkező szereplőket. Ezenfelül, az e kormány által adott magyarázatok alapján nem állapítható meg pontosan, hogy az eljárási határidők terén a piaci szereplők személyétől függően tett különbség mennyiben segíti elő a jogbiztonságot, illetve az igazságszolgáltatási szervek megfelelő ügyintézését, amelyekhez e határidők hozzájárulni hivatottak. Márpedig olyan esetekben, mint az alapügy tárgyát képező eset, amikor a kereset elfogadhatósága a választott piaci szereplő személyétől függ, a jogbiztonságra és az igazságszolgáltatási szervek megfelelő ügyintézésére alapított megfontolások az eljárási határidőket illetően épp cáfolni látszanak e különbségtétel értelmét. E körülményekre tekintettel nem úgy tűnik, hogy az alapügy tárgyát képező szabályozás, azáltal hogy különféle határidőket enged meg az ugyanazon a piacon működő piaci szereplők közül választott piaci szereplő személyétől függően, valóban közrendi cél elérését szolgálná, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

78

Ezen elemekre tekintettel úgy tűnik, hogy a módosított irányelv 8. cikke nem értelmezhető úgy, mint amely megengedi egy olyan nemzeti jogi szabály fenntartását, mint az alapügy tárgyát képező szabály.

79

A fent kifejtettekre figyelemmel, az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a módosított irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első mondatát, ezen irányelv 8. cikkével összefüggésben, úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabály, amely – közrendi vagy közbiztonsági okokra alapított objektív igazolás nélkül – csak az egyetemes postai szolgáltatás nyújtására kijelölt, egyetlen szolgáltató postahivatalánál történő iratfeladást ismeri el az eljárási irat érintett bírósághoz történő benyújtásával egyenértékűnek.

80

Második és harmadik kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a módosított irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első mondatát, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével összefüggésben, úgy kell‑e értelmezni, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti jogi szabályhoz hasonló szabályok alapján fennálló azon előnyt, amellyel az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt piaci szereplő rendelkezik – amennyiben megállapításra kerül, hogy ezen előnyt az említett 7. cikk (1) bekezdésének első mondatának megsértésével adták meg –, ki kell‑e terjeszteni a többi postai szolgáltatóra is, annak érdekében, hogy ne álljon fenn hátrányos megkülönböztetés. E bíróság azt is szeretné megtudni, hogy valamely kvázi tagállami szerv hivatkozhat‑e ez utóbbi rendelkezés közvetlen hatályára egy olyan peres eljárásban, ami közte és egy magánszemély között folyik.

81

A kérdést előterjesztő bíróság tehát főként afelől érdeklődik, hogy milyen következmények adódnának az alapeljárást illetően a kpc 165. §‑a (2) bekezdésének a módosított irányelvvel való esetleges összeegyeztethetetlenségének megállapításából.

82

Elsőként hangsúlyozni kell, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szerint, az az értelmezés, amely szerint a kpc 165. §‑ának (2) bekezdése összhangban van a módosított irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első mondatával, contra legem értelmezés. Ezenfelül, az ilyen értelmezéshez el kellene térni a nemzeti jogi rendelkezés szó szerinti értelmezésétől, ami rendkívül vitatható gyakorlatot jelentene, lévén, hogy egy eljárási szabályról van szó.

83

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a nemzeti jog értelmezésére hivatott bíróságnak e jog alkalmazása során azt a lehető legnagyobb mértékben a szóban forgó irányelv szövege és célja alapján kell értelmeznie, annak érdekében, hogy elérje az irányelv által meghatározott eredményt, és ily módon megfeleljen az EUMSZ 288. cikk harmadik bekezdésének. A nemzeti jog (uniós jognak) megfelelő értelmezésének követelménye a Szerződés rendszeréből következik, hiszen lehetővé teszi a tagállami bíróságnak, hogy az előtte folyó ügyben történő határozathozatala során hatáskörének megfelelően biztosítsa az uniós jog teljes érvényesülését (2010. január 19‑iKücükdeveci ítélet, C‑555/07, EU:C:2010:21, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

84

Azt is hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti bíróságok feladata, hogy a nemzeti jog szabályai összességének figyelembevételével és az e jog által elismert értelmezési módszerek alkalmazásával eldöntsék, hogy a nemzeti rendelkezés értelmezhető‑e – és ha igen, milyen mértékben – a szóban forgó irányelvvel összhangban, anélkül hogy e nemzeti rendelkezést contra legem értelmeznék (lásd ebben az értelemben: 2019. január 22‑iCresco Investigation ítélet, C‑193/17, EU:C:2019:43, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

85

Az ilyen – (uniós jognak) megfelelő – értelmezés korlátait ugyanis az uniós jog általános elvei alkotják, különösen a jogbiztonság elve, abban az értelemben, hogy az nem szolgálhat alapjául a nemzeti jog contra legem értelmezésének (lásd ebben az értelemben: 2009. július 16‑iMono Car Styling ítélet, C‑12/08, EU:C:2009:466, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. április 19‑iDI ítélet, C‑441/14, EU:C:2016:278, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

86

A kérdést előterjesztő bíróság e korlátok terjedelmét illetően szeretne választ kapni, az alapügy körülményeire tekintettel, amely ügyben az a kérdés merül fel, hogy mik a következményei egy nemzeti jogi szabály uniós joggal való esetleges összeegyeztethetetlenségének arra nézve, hogy valamely peres fél betartja‑e az érintett nemzeti bíróság előtti keresetindítás határidejét.

87

Márpedig ítélkezési gyakorlatában a Bíróság elismerte azon eljárási határidők betartásának az Unió jogrendjén belüli fontosságát, amelyek a jogbiztonság garantálására szolgálnak, és amelyek révén elkerülhető a joghatásokat keletkeztető uniós jogi aktusok végtelenségig történő megtámadhatósága, valamint az igazságszolgáltatási szervek megfelelő ügyintézésének és az eljárásgazdaságosság követelményeinek fontosságát (1999. szeptember 14‑iBizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ítélet, C‑310/97 P, EU:C:1999:407, 61. pont). Ugyanezek a megfontolások támasztják alá a tagállamok jogrendjében megállapított eljárási határidők betartásának követelményét.

88

Ebből következik, hogy mind az a körülmény, hogy a kpc 165. §‑a (2) bekezdésének a módosított irányelvnek megfelelő értelmezése e rendelkezés contra legem értelmezéséhez vezetne, mind az a körülmény, hogy az ilyen (uniós jognak) megfelelő értelmezés alkalmas lehet arra, hogy megzavarja a keresetindítási határidőkre vonatkozó azon nemzeti jogi szabályok alkalmazását, amelyek célja a jogbiztonság garantálása, a jelen esetben korlátokat állít fel a nemzeti jog uniós jognak megfelelő értelmezésére vonatkozó követelményt illetően.

89

Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy valamely kvázi tagállami szerv hivatkozhat‑e a módosított irányelvre annak érdekében, hogy egy magánszemély és a közte folyó jogvitában kizárják a módosított irányelvvel ellentétes, ezen tagállami rendelkezés alkalmazását, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy annak elismerése, hogy valamely kvázi tagállami szerv hivatkozhat valamely magánszeméllyel szemben egy olyan irányelv rendelkezéseire, amelyet ezen állam nem megfelelő módon ültetett át a nemzeti jogba, azzal lenne egyenértékű, mintha lehetővé tennénk ezen állam számára, hogy előnyt húzzon abból, hogy megsértette az uniós jogot (lásd ebben az értelemben: 1996. szeptember 26‑iArcaro ítélet, C‑168/95, EU:C:1996:363, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. december 12‑iPortgás ítélet, C‑425/12, EU:C:2013:829, 24. és 25. pont).

90

Jelen esetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információk szerint az a fél, amely valamely magánszeméllyel szemben a kpc 165. §‑a (2) bekezdésének a módosított irányelv rendelkezéseivel való összeegyeztethetetlenségére hivatkozik, a KRUS – vagyis a „kvázi állami szervnek” minősített hatóság – elnöke. Ugyanakkor, az előző pontban idézett ítélkezési gyakorlat alkalmazásában egy olyan hatóság, mint a KRUS elnöke, nem hivatkozhat a módosított irányelvre valamely magánszeméllyel szemben.

91

Következésképpen, figyelemmel az alapügy körülményeire, nem szükséges azt a kérdést vizsgálni, hogy azt az előnyt, amellyel az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt piaci szereplő a kpc 165. §‑ának (2) bekezdése értelmében rendelkezik – amennyiben ezen előnyt a módosított irányelv megsértésével adták meg –, ki kell‑e terjeszteni a többi postai szolgáltatóra is.

92

Az előzőekre figyelemmel a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy valamely kvázi tagállami szervnek tekintett hatóság magánszeméllyel szemben nem hivatkozhat a módosított irányelvre.

93

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: