A jogvita előzményei és a vitatott határozat

A Törvényszék és a Bíróság előtti első eljárás

A Törvényszék előtti eljárás a visszautalást követően és a megtámadott ítélet

A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

A fellebbezésről

Az arra alapított, első jogalapról, hogy a Törvényszék túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, és tévesen értelmezte és alkalmazta a vitatott árengedmények verseny kizárására való alkalmasságát

Az arra alapított, első részről, hogy a Törvényszék túlterjeszkedett a kereseti kérelmen

– A felek érvei

– A Bíróság álláspontja

A második, a vitatott árengedményeknek a verseny kiszorítására való alkalmasságára vonatkozó kritériumok téves értelmezésére és alkalmazására alapított részről

– A felek érvei

– A Bíróság álláspontja

A Bizottság védelemhez való jogának megsértésére alapított, második jogalapról

A felek érvei

A Bíróság álláspontja

A harmadik, a Dell tekintetében végzett AEC‑teszt vizsgálata keretében a megkövetelt bizonyítékkal kapcsolatos téves jogalkalmazásra, a Bizottság védelemhez való jogának megsértésére és a bizonyítékok elferdítésére alapított jogalapról

Az első, a bizonyítás megkövetelt szintjére vonatkozó téves jogalkalmazásra alapított részről

– A felek érvei

– A Bíróság álláspontja

A második, az elfogadott bizonyítási szint téves alkalmazására alapított részről

– A felek érvei

– A Bíróság álláspontja

A harmadik, a bizonyítékoknak a Dell tekintetében végzett AEC‑teszt vizsgálata keretében történő elferdítésére és a Bizottság védelemhez való jogának megsértésére alapított részről

– A felek érvei

– A Bíróság álláspontja

A negyedik, a HP‑re vonatkozó AEC‑teszt vizsgálata során elkövetett több téves jogalkalmazásra és a Bizottság védelemhez való jogának megsértésére alapított jogalapról

A HP‑re vonatkozó AEC‑teszt vizsgálata során elkövetett téves jogalkalmazásra alapított, első részről

– A felek érvei

– A Bíróság álláspontja

A második, a Bizottság védelemhez való jogának a HP‑vel kapcsolatos AEC‑teszt vizsgálata keretében történő megsértésére alapított részről

– A felek érvei

– A Bíróság álláspontja

A Lenovóval kapcsolatos AEC‑teszt vizsgálata során az AEC‑teszt és az EUMSZ 102. cikk téves értelmezésére, a bizonyítékok elferdítésére és a Bizottság védelemhez való jogának megsértésére alapított, ötödik jogalapról

A felek érvei

A Bíróság álláspontja

Az AEC‑teszt keretében megállapított hibákból levonandó következtetések téves értékelésére alapított, hatodik jogalapról

A felek érvei

A Bíróság álláspontja

A költségekről

1

Fellebbezésével az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke 2022. január 26‑iIntel Corporation kontra Bizottság ítéletének (T‑286/09 RENV, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2022:19) hatályon kívül helyezését kéri annyiban, amennyiben az megsemmisítette egyrészt az [EUMSZ 102. cikk] és az EGT‑Megállapodás 54. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/C‑3/37.990. sz. ügy – Intel) 2009. május 13‑án hozott C(2009) 3726 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) 1. cikkének a)–e) pontját és 2. cikkét, valamint másrészt e határozat 3. cikkét, amennyiben az annak 1. cikke a)–e) pontját érinti.

2

A jogvita előzményeit és a vitatott határozat tartalmát a megtámadott ítélet 1–35. pontja fejti ki. A jelen eljárás szempontjából a tényállás a következőképpen foglalható össze.

3

Az Intel Corporation, Inc. (a továbbiakban: Intel) az amerikai jog hatálya alá tartozó társaság, amely mikroprocesszorok (Central Processing Units, a továbbiakban: CPU), chipsetek (lapkakészletek) és egyéb félvezető alkatrészek, valamint adatfeldolgozással és kommunikációs eszközökkel összefüggő platformmegoldások kialakításával, fejlesztésével, gyártásával és forgalmazásával foglalkozik.

4

Az Advanced Micro Devices, Inc. (a továbbiakban: AMD) által 2000. október 18‑án benyújtott és 2003. november 26‑án kiegészített panasz alapján a Bizottság az [EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) alapján vizsgálatot indított az Intellel szemben.

5

A Bizottság 2007. július 26‑án kifogásközlést küldött az Intelnek, amely az Intel által öt jelentős eredetiberendezés‑gyártóval (Original Equipment Manufacturer, a továbbiakban: OEM), vagyis a Dell‑lel, a Hewlett‑Packard Companyval (HP), az Acer Inc.‑kel, az NEC Corp.‑pal és az International Business Machines Corp.‑pal (IBM) szemben tanúsított magatartásra vonatkozott.

6

2008. július 17‑én a Bizottság kiegészítő kifogásközlést küldött az Intelnek a Media‑Saturn‑Holding GmbH‑val (a továbbiakban: MSH) – amely a mikroelektronikai eszközök egy európai forgalmazója és az asztali számítógépek első számú európai forgalmazója – szemben tanúsított magatartására vonatkozóan. E kifogásközlés az Intelnek a Lenovo Group Ltd‑vel (a továbbiakban: Lenovo) szemben tanúsított magatartására is vonatkozott, és új bizonyítékokat tartalmazott az Intelnek a 2007. július 26‑i kifogásközléssel érintett egyes OEM‑ekkel szemben tanúsított magatartására vonatkozóan, amelyeket a Bizottság ezen időpontot követően szerzett be.

7

2009. május 13‑án a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot, amelynek összefoglalója az Európai Unió Hivatalos Lapjában található (HL 2009. C 227., 13. o.).

8

A vitatott határozat szerint az Intel 2002 októbere és 2007 decembere között egységesen és folyamatosan megsértette az EUMSZ 102. cikket és az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2‑i megállapodás (EGT‑Megállapodás, HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.) 54. cikkét, mivel egy versenytársnak, az AMD‑nek az x86‑os architektúrájú CPU‑k (a továbbiakban: x86‑os CPU‑k) piacáról való kizárására irányuló stratégiát valósított meg.

9

A vitatott határozat tárgyát képező termékek olyan CPU‑k, amelyek minden számítógép kulcsfontosságú elemét alkotják mind az általános teljesítmény, mind a rendszer költségei szempontjából. Gyakran a számítógép „agyaként” hivatkoznak rájuk. A CPU‑k gyártási folyamatához ezért csúcstechnológiát alkalmazó, költséges létesítményekre van szükség.

10

A számítógépekben használt CPU‑k két csoportra oszthatók, az x86‑os CPU‑kra és az egyéb architektúrán alapuló CPU‑kra. Az x86‑os architektúra az Intel által saját CPU‑ihoz tervezett szabvány. Windows és Linux operációs rendszeren egyaránt fut. A Windows elsősorban az x86‑os utasításkészlethez kapcsolódik. 2000 előtt több, x86‑os CPU‑kat előállító gyártó is jelen volt a piacon. Ezen gyártók nagy része azonban időközben kivonult a piacról. Ezen időpontot követően gyakorlatilag kizárólag az Intel és az AMD gyártott x86–os CPU‑kat.

11

Az érintett földrajzi piacot világméretűként határozták meg.

12

Figyelembe véve először is, hogy az Intel 1997 és 2007 között legalább 70%‑os piaci részesedéssel rendelkezett, másodszor pedig azt, hogy az e piacra való belépés és a terjeszkedés – a kutatásra és fejlesztésre, a szellemi tulajdonjogokra és az x86‑os CPU‑k gyártásához szükséges gyártóberendezésekre fordított vissza nem térülő beruházásokból eredő – korlátait, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az Intel legalább a 2002 októbere és 2007 decembere közötti időszakban erőfölényben volt az említett piacon.

13

A Bizottság a visszaélésszerű magatartás két típusát tudta be az Intelnek. Először is a négy OEM, a jelen esetben a Dell, a Lenovo, a HP és az NEC részére azzal a feltétellel nyújtott árengedményekről van szó, hogy tőle vásárolják meg x86–os CPU‑ik összességét vagy közel összességét, valamint az MSH részére azzal a feltétellel teljesített kifizetésekről, hogy az kizárólag az Intel által gyártott x86‑os CPU‑kkal felszerelt számítógépeket értékesítsen (a továbbiakban együtt: vitatott árengedmények). Ezen árengedmények hűségengedményeknek minősülnek. Az MSH részére teljesített, feltételhez kötött kifizetések egyébként az említett árengedményekkel egyenértékű mechanizmusnak minősülnek.

14

A vitatott határozatban a Bizottság gazdasági elemzést is nyújtott arról, hogy mennyiben lennének alkalmasak arra az árengedmények, hogy kizárjanak a piacról egy versenytársat, amely az Intelhez hasonlóan hatékony lenne, azonban nem rendelkezne erőfölénnyel (as efficient competitor test, a továbbiakban: AEC‑teszt). Ez az elemzés lehetővé teszi annak megállapítását, hogy milyen áron kellene kínálnia CPU‑it egy, az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársnak, hogy kompenzálja az OEM‑eket az Intel által nyújtott árengedmény elvesztéséért. A Bizottság ugyanilyen elemzést folytatott az Intel által az MSH részére teljesített kifizetésekre vonatkozóan is.

15

Az általa összegyűjtött bizonyítékok alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott árengedmények az úgynevezett „stratégiai” OEM‑ek és az MSH hűségét biztosították. Ezen árengedmények további hatásokkal jártak abban az értelemben, hogy jelentősen csökkentették az Intel versenytársainak azon képességét, hogy x86‑os CPU‑ik érdemein alapuló versenyt folytassanak. Az Intel versenyellenes magatartása így a fogyasztók választási lehetőségeinek beszűküléséhez és az innováció ösztönzésének csökkenéséhez vezetett.

16

Másodszor, a Bizottság álcázatlan korlátozást (naked restrictions) képező, abban álló gyakorlatot is betudott az Intelnek, hogy az kifizetéseket teljesített három OEM: a HP, az Acer és a Lenovo számára, amelyek feltétele volt, hogy ezek halasszák el az AMD x86‑os CPU‑ival felszerelt termékek bevezetését, vagy tekintsenek el ettől, illetve korlátozzák e termékek forgalmazását. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy e gyakorlat, amely nem tartozik az érdemeken alapuló rendes verseny körébe, szintén közvetlen kárt okozott a versenynek.

17

A Bizottság a vitatott határozatban megállapította, hogy az Intelnek az OEM‑ekkel, valamint az MSH‑val szemben tanúsított magatartásai az EUMSZ 102. cikk értelmében visszaélésnek minősülnek, ugyanakkor ezek az egyes visszaélések emellett az Intel egyetlen jelentős versenytársának, az AMD‑nek az x86‑os CPU‑k piacáról való kizárására irányuló egységes stratégia részét is képezik. Ezért ezek a visszaélések az EUMSZ 102. cikk értelmében vett egységes jogsértésnek minősülnek.

18

A Bizottság az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatást (HL 2006. C 210., 2. o.) alkalmazva az Intellel szemben 1,06 milliárd euró összegű bírságot szabott ki.

19

A vitatott határozat rendelkező része, amelyet a megtámadott ítélet 35. pontja idéz, a következőképpen szól:

„1. cikk

Az Intel 2002 októbere és 2007 decembere között egységesen és folytatólagosan megsértette [az EUMSZ 102. cikket] és az EGT‑Megállapodás 54. cikkét, mivel a versenytársaknak az x86‑os CPU‑k piacáról való kizárására irányuló stratégiát valósított meg, amely a következő elemekből állt:

2. cikk

A Bizottság az 1. cikkben említett jogsértés miatt 1060000000 euró összegű bírságot szab ki az Intellel szemben […]

3. cikk

Az Intelnek haladéktalanul meg kell szüntetnie az 1. cikkben említett jogsértést, amennyiben erre még nem került sor.

Az Intelnek tartózkodnia kell az 1. cikkben említett fellépések vagy magatartások megismétlésétől, valamint minden, azonos célú vagy hatású fellépéstől vagy magatartástól.

[…]”

20

A Törvényszék Hivatalához 2009. július 22‑én benyújtott keresetlevelével az Intel kilenc jogalapra hivatkozva keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

21

Az Association for Competitive Technology Inc. (a továbbiakban: ACT) és az Union fédérale des consommateurs – Que choisir (UFC – Que choisir) beavatkozását megengedték az Intel, illetve a Bizottság kereseti kérelmének támogatására.

22

2014. június 12‑iIntel kontra Bizottság ítéletével (T‑286/09, a továbbiakban: eredeti ítélet, EU:T:2014:547) a Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasította. E kereset elutasítása többek között két, a Bizottság által a vitatott árengedmények hatásának elemzése során használt AEC‑teszt szerepére vonatkozó előfeltevésen alapult. Az első előfeltevés szerint ezen árengedmények jogellenességének megállapítása nem tette szükségessé az ügy körülményeinek vizsgálatát, így a Bizottság nem volt köteles az említett árengedmények kiszorításra való alkalmasságát esetről esetre bizonyítani. Az említett második előfeltevés szerint, még ha feltételezzük is, hogy az ügy körülményeinek értékelése szükséges volt a hűségengedmények potenciális versenyellenes hatásainak bizonyításához, akkor sem lett volna szükséges azokat AEC‑teszt segítségével bizonyítani. Egy másodlagosan elvégzett vizsgálat keretében a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon és az ügy körülményeinek elemzése alapján bizonyította a vitatott árengedmények versenykorlátozásra való alkalmasságát. Ebből következően a Törvényszék nem volt köteles megvizsgálni, hogy a Bizottság az AEC‑tesztet a szakmai követelményeknek megfelelően végezte‑e el, anélkül hogy hibákat követett volna el, sem pedig azt, hogy az Intel által az említett teszt tekintetében javasolt alternatív számításokat helyesen végezték‑e el.

23

A Bíróság Hivatalához 2014. augusztus 26‑án benyújtott beadványában az Intel fellebbezést nyújtott be az eredeti ítélettel szemben. E fellebbezés alátámasztása érdekében az Intel hat jogalapra hivatkozott.

24

2017. szeptember 6‑iIntel kontra Bizottság ítéletével (C‑413/14 P, a továbbiakban: fellebbezés tárgyában hozott ítélet, EU:C:2017:632) a Bíróság hatályon kívül helyezte az eredeti ítéletet, és az ügyet visszautalta a Törvényszék elé.

25

Közelebbről, a Bíróság, miután elutasította az arra alapított ötödik és negyedik fellebbezési jogalapot, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta az Intel által a Lenovóval kötött megállapodások tekintetében a Bizottság joghatóságával kapcsolatos kritériumokat, illetve eljárási hibát követett el, megvizsgálta a fellebbezés első jogalapját, amely a vitatott árengedményeknek az összes releváns körülményre tekintettel lefolytatott vizsgálatának elmaradásából eredő téves jogalkalmazáson alapult, és helyt adott annak.

26

E tekintetben a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 133. és 134. pontjában a Bíróság hangsúlyozta, hogy az EUMSZ 102. cikknek egyáltalán nem célja annak megakadályozása, hogy valamely vállalkozás saját érdemeinek köszönhetően erőfölénybe kerüljön valamely piacon. E rendelkezés nem irányul annak biztosítására sem, hogy az erőfölényben lévő vállalkozásnál kevésbé hatékony versenytársak a piacon maradjanak. Így nem minden kiszorító hatás korlátozza szükségképpen a versenyt. Az érdemeken alapuló verseny per definitionem az erőfölényben lévő vállalkozásnál kevésbé hatékony, és így különösen az árak, a választék, a minőség vagy az innováció szempontjából a fogyasztók számára kevésbé érdekes versenytársak piacról való eltűnéséhez vagy marginalizálódásához vezethet.

27

A fellebbezés tárgyában hozott ítélet 135–137. pontjában a Bíróság mindazonáltal emlékeztetett arra, hogy tekintettel a belső piacon a hatékony és torzulásmentes versenynek a magatartásával történő torzítására vonatkozó különös felelősségére, az erőfölényben lévő vállalkozás nem szoríthatja ki a hozzá hasonlóan hatékonynak tekintett versenytársait, és nem erősítheti meg erőfölényét az érdemeken alapuló versenyétől eltérő olyan eszközök igénybevételével, mint például az ahhoz a feltételhez kapcsolódó árengedmények rendszere, hogy az ügyfél szükségleteinek egészét vagy jelentős részét kizárólag e vállalkozástól szerezze be.

28

Mindemellett a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 138. és 139. pontjában a Bíróság pontosította, hogy abban az esetben, ha az érintett vállalkozás a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal alátámasztva azt állítja, hogy hűségengedmények alkalmazásában megnyilvánuló magatartása nem volt alkalmas a verseny korlátozására, és különösen arra, hogy kiváltsa a kifogásolt kiszorító hatásokat, a Bizottság nem csupán egyrészt a vállalkozás érintett piacon fennálló erőfölényének jelentőségét, másrészt pedig a vitatott árengedmények által elért piaci lefedettség mértékét, valamint a szóban forgó árengedmények feltételeit és nyújtásának módjait, azok időtartamát és összegét köteles elemezni, hanem azt is értékelnie kell, hogy létezik‑e olyan stratégia, amely arra irányul, hogy kiszorítsa a legalább annyira hatékony versenytársakat, mint az erőfölényben lévő vállalkozás.

29

Így a Bíróság a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 143. és 144. pontjában megállapította, hogy az AEC‑tesztnek valós jelentősége volt a Bizottság arra vonatkozó értékelése során, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak‑e arra, hogy az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársakat kiszorító hatást váltsanak ki, így a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia az Intel által e teszttel kapcsolatban megfogalmazott valamennyi érvet.

30

Márpedig, mint azt a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 145. és 146. pontja kifejtette, a Törvényszék az eredeti ítéletben úgy ítélte meg, hogy nem szükséges megvizsgálni, hogy a Bizottság az AEC‑tesztet a szakmai követelményeknek megfelelően végezte‑e el, és nem követett‑e el hibákat, továbbá azt a kérdést sem, hogy az Intel által javasolt alternatív számításokat helyesen végezték‑e el. Ennélfogva a jelen ügy körülményeinek a teljesség kedvéért végzett vizsgálata keretében a Törvényszék ugyanebben az ítéletben tagadta a Bizottság által végzett AEC‑teszt bármilyen relevanciáját, következésképpen pedig nem válaszolt az Intel által az e teszttel szemben megfogalmazott kifogásokra.

31

E körülmények között a Bíróság a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 147. pontjában úgy ítélte meg, hogy hatályon kívül kell helyezni az eredeti ítéletet annyiban, amennyiben a Törvényszék a vitatott árengedmények verseny korlátozására való alkalmasságának elemzése keretében tévesen nem vette figyelembe az Intel azon érvelését, amely a Bizottság által az AEC‑teszt keretében elkövetett állítólagos hibák kifogásolására irányult.

32

Így a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 149. és 150. pontjában a Bíróság kimondta, hogy a Törvényszéknek, amelynek az ügyet vissza kell utalnia, az Intel által előadott érvek fényében meg kell vizsgálnia, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak‑e a verseny korlátozására.

33

2017. november 14‑én, 15‑én, illetve 16‑án az ACT, az Intel és a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 217. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtották a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből a jogvita megoldása érdekében levonandó következtetésekre vonatkozó írásbeli észrevételeiket (a továbbiakban: a visszautalásra vonatkozó elsődleges észrevételek).

34

2018. február 20‑án az ACT és 2018. március 5‑én az Intel, illetve 2018. március 5‑én a Bizottság kiegészítő írásbeli észrevételeket nyújtott be a Törvényszék eljárási szabályzata 217. cikkének (3) bekezdése alapján (a továbbiakban: a visszautalásra vonatkozó kiegészítő észrevételek).

35

A visszautalásra vonatkozó elsődleges észrevételeiben az ACT által támogatott Intel megismételte többek között a vitatott határozat megsemmisítése iránti kérelmét. A Bizottság a maga részéről azt kérte, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

36

Előzetesen, a megtámadott ítélet 74–102. pontjában a Törvényszék visszautalást követő eljárás tárgyáról értekezett, ezen ítélet 103–111. pontjában pedig az Intel és az ACT által a visszautalásra vonatkozóan tett elsődleges és kiegészítő észrevételek elfogadhatóságáról.

37

A visszautalás alapján előtte folyamatban lévő jogvita tárgyát illetően a Törvényszék megállapította, hogy az lényegében arra vonatkozik, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak‑e a verseny korlátozására, figyelembe véve egyrészt az 1979. február 13‑iHoffmann‑La Roche kontra Bizottság ítéletben (85/76, EU:C:1979:36) rögzített elvekkel kapcsolatban a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 133. és azt követő pontjaiban kifejtett pontosításokat, másrészt pedig a visszautalásra vonatkozó elsődleges és kiegészítő észrevételek alapján az e pontosításokból levonandó következtetéseket.

38

E tekintetben a Törvényszék átvette az eredeti ítéletben szereplő, az álcázatlan korlátozásokra és azok EUMSZ 102. cikkre tekintettel való jogellenes jellegére vonatkozó megállapításokat, valamint ezen ítéletnek a vitatott árengedmények „kizárólagossági engedménynek” való minősítésére vonatkozó értékeléseit. A Törvényszék azonban úgy ítélte meg, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben eldöntött jogkérdésekkel összhangban a vitatott árengedmények „kizárólagossági engedménynek” minősítése nem jelenti azt, hogy az AEC‑teszt nem volt szükséges az említett árengedmények verseny korlátozására való alkalmasságának értékeléséhez, sem pedig azt, hogy az elegendő lenne ahhoz, hogy az EUMSZ 102. cikk értelmében vett visszaélésszerű jelleget kölcsönözzön nekik.

39

Az Intel és az ACT által a visszautalásra vonatkozóan tett elsődleges és kiegészítő észrevételek elfogadhatóságát illetően a Törvényszék hangsúlyozta, hogy eljárási szabályzata 84. cikkének (1) bekezdésével nem ellentétes az, hogy az Intel az említett észrevételek lényegét a keresetlevél AEC‑tesztre vonatkozó érveinek megismétlésének, vagy akár az említett érvek kiegészítésének szentelje. Mindemellett a Törvényszék szerint a fellebbezés tárgyában hozott ítélet önmagában nem minősül olyan új elemnek, amely indokolná az Intel által a vitatott határozattal szemben felhozott kifogások módosítását vagy kiterjesztését.

40

Ezt követően, miután emlékeztetett a Bíróság által annak értékelése érdekében meghatározott módszerre, hogy valamely engedményrendszer alkalmas‑e a verseny korlátozására, valamint a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből eredő elvekre, a Törvényszék megvizsgálta az Intel és az ACT által felhozott érvek megalapozottságát.

41

Ebben az összefüggésben a Törvényszék először azt az érvet vizsgálta meg, amely szerint a vitatott határozat téves jogi elemzésen alapul. E tekintetben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság azáltal, hogy abból az előfeltevésből indult ki, amely szerint a Bizottság jogszerűen állapíthatta meg, hogy a vitatott árengedmények sértik az EUMSZ 102. cikket, mivel jellegüknél fogva visszaélésszerűek, anélkül hogy e tekintetben szükségképpen figyelembe kellett volna vennie ezen árengedményeknek a verseny korlátozására való alkalmasságát, a vitatott határozatban tévesen alkalmazta a jogot. Mindemellett a Törvényszék, amikor arra hivatkozott, hogy az AEC‑tesztnek „valós jelentősége” volt annak a Bizottság általi értékelése során, hogy a szóban forgó árengedmények alkalmasak‑e arra, hogy az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársakat kiszorító hatást váltsanak ki, úgy ítélte meg, hogy második lépésben köteles megvizsgálni az Intel azon érveit, amelyekben az arra hivatkozott, hogy az AEC‑teszt számos hibát tartalmaz.

42

A megtámadott ítélet ezen érvekre vonatkozó része négy alrészből áll. A megtámadott ítélet 150. és 151. pontjában szereplő indokolás a Törvényszék felülvizsgálatának terjedelmére vonatkozik.

43

Az ezen ítélet 152–159. pontjában szereplő indokok a vitatott határozatban elvégzett AEC‑tesztre vonatkozó általános megfontolásokkal kapcsolatosak. A megtámadott ítélet e pontjai a következőképpen szólnak:

44

Többek között a megtámadott ítélet 175., 258., 260., 283., 285., 286., 297–299. és 334. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság által elfogadott módszer szerint az AEC‑tesztnek az ugyanezen ítélet 158. pontjában kifejtett pozitív vagy negatív eredményét végső soron a vitatható rész és a szükséges rész összehasonlítása útján határozzák meg, mivel ez utóbbi az ügyfél szükségleteinek azon része, amelyet az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársnak ki kell elégítenie ahhoz, hogy veszteségek elszenvedése nélkül hozzáférhessen a piachoz. Ha a vitatható rész meghaladja a szükséges részt, az AEC‑teszt eredménye pozitív az Intel számára, mivel az ezzel ellentétes helyzet negatív eredményt, tehát a vitatott árengedmények arra való képességét jelenti, hogy kiszorítsák az e vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytársat.

45

A megtámadott ítélet 160–166. pontjában szereplő indokolás a bizonyítási teherre és a megkövetelt bizonyítási szintre vonatkozik.

46

Az ezen ítélet 167–482. pontjában szereplő indokolásban a Törvényszék megvizsgálta az Intel azon érveinek megalapozottságát, amelyek szerint a vitatott határozat az AEC‑tesztet illetően számos hibát tartalmaz.

47

Ezek az indokok öt részből állnak, amelyek mindegyike az Intel által a vitatott határozatban szereplő AEC‑teszt tárgyában a négy érintett OEM, vagyis egyrészt a Dell, a HP, az NEC és a Lenovo, másrészt pedig az MSH forgalmazó tekintetében felhozott érvekkel foglalkozik.

48

A Törvényszéknek a Dell helyzetére vonatkozó elemzését a megtámadott ítélet 202–282. pontja fejti ki. Ezen elemzés végén a Törvényszék először is ezen ítélet 283. pontjában megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon azon feltételezésének megalapozottságát, amely szerint a Dell vitatható része a szóban forgó időszakban 7,1% volt. Mivel e feltevés szolgált alapul ahhoz, hogy a vitatható rész és a szükséges rész összehasonlításával alátámasszák az Intel által a Dell részére nyújtott árengedmények kiszorító hatás kiváltására való alkalmasságát, a Törvényszék szerint a szóban forgó összehasonlítás nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon az említett alkalmasságot.

49

Másodszor, a megtámadott ítélet 284. pontjában a Törvényszék egyrészt úgy ítélte meg, hogy azokat a tényezőket, amelyek a Bizottság szerint megerősítették a vitatott árengedmények becsült kiszorításra való alkalmasságát, és amelyek lényegében abban álltak, hogy az Intel bármilyen engedményvesztése az Intel által a Dell versenytársainak nyújtott árengedmények növekedésében nyilvánult meg, és amennyiben a vitatható rész becslése nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a Dell az x86‑os CPU mikroprocesszoroktól, különösen a chipsetektől eltérő termékeket is vásárolt az Inteltől, nem elemezték kellőképpen a vitatott határozatban. Másrészt a Bizottság által e határozatban alkalmazott alternatív számítási módszer nem bizonyítja, hogy a vitatott árengedmények a teljes releváns időszak során versenyellenes kiszorító hatást fejthettek ki.

50

Márpedig a megtámadott ítélet 285. pontjában a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy a vitatott határozat (1281) preambulumbekezdése szerint azokat a következtetéseket, amelyekre a Bizottság a Dellnek nyújtott árengedmények versenyellenes kiszorító hatás kiváltására való alkalmasságát illetően jutott, a vitatható rész és a szükséges rész összehasonlításából, a megerősítő tényezőkből és az alternatív számítási módszerből vezették le.

51

E körülmények között a Törvényszék a megtámadott ítélet 286. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a vitatható rész és a szükséges rész, valamint a megerősítő tényezők összehasonlítása alapján nem tudta bizonyítani a Dellnek nyújtott vitatott árengedmények arra való alkalmasságát, hogy ilyen kiszorító hatást váltson ki. Ezenkívül a Bizottság által figyelembe vett harmadik elem, vagyis egy alternatív számítási módszer, amelynek a vitatott határozat (1281) preambulumbekezdése értelmében az a rendeltetése, hogy megerősítse az első két elemet, a Törvényszék szerint önmagában nem támaszthatja alá a Bizottság következtetéseit, annál is kevésbé, mivel nem bizonyítja, hogy a vitatott árengedmények az egész releváns időszak során versenyellenes kiszorító hatást fejthettek ki.

52

Ezt követően a megtámadott ítélet 287. pontjában a Törvényszék helyt adott az Intel arra alapított kifogásának,, amely szerint a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon a vitatott határozat (1281) preambulumbekezdésében megfogalmazott azon következtetés megalapozottságát, amely szerint az Intel által nyújtott árengedmények a 2002 decembere és 2005 decembere közötti időszakban képesek vagy alkalmasak voltak versenyellenes kiszorító hatás kifejtésére, mivel még egy hasonlóan hatékony versenytárs is akadályoztatva lett volna abban, hogy a Dell x86‑os CPU szükségleteit kielégítse.

53

A Törvényszéknek a HP helyzetére vonatkozó elemzését a megtámadott ítélet 288–335. pontja fejti ki. A Törvényszék, miután megvizsgált egy sor, a vásárlási mennyiségekre, az árengedmények összegére és az x86‑os CPU átlagos eladási árára vonatkozó körülményt, ezen ítélet 319. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság tévesen ítélte úgy, hogy a szükséges részre vonatkozó számítása lehetővé teszi számára, hogy az Intel által a HP‑nek nyújtott árengedmények kiszorító hatására vonatkozó következtetéseket vonjon le a 2002 novembere és 2005 májusa közötti időszak egésze tekintetében. A Bizottság különösen nem bizonyította az említett hatás fennállását a 2002 novembere és 2003 szeptembere közötti időszak vonatkozásában.

54

Ezenkívül a megtámadott ítélet 320. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az a körülmény, hogy a Bizottság a vitatott határozat (1338) preambulumbekezdésében szereplő számadatokra hivatkozva az említett határozat (1389) preambulumbekezdésében a szükséges részre vonatkozó alternatív számítást végzett, nem orvosolhatja e hibát, mivel ez az alternatív számítás sem fedi le a 2002 novembere és 2005 májusa közötti teljes időszakot.

55

Végeredményben a megtámadott ítélet 328–331. pontjában a Törvényszék az Intel által eredetileg a HP részére nyújtott vitatott árengedményeknek a HP egyik versenytársára való átruházásával kapcsolatos megerősítő tényezővel kapcsolatban úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak pontosítania kellett volna, hogy az AEC‑tesztben figyelembe vett elemek közül melyiket befolyásolták, és milyen módon. Ennélfogva a vitatott határozat indokolása hiányos volt.

56

E körülmények között a Törvényszék a megtámadott ítélet 335. pontjában megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon a vitatott határozat (1406) preambulumbekezdésében megfogalmazott azon következtetés megalapozottságát, amely szerint a 2002 novemberétől 2005 májusáig terjedő időszakban az Intel által a HP részére nyújtott engedmény képes vagy alkalmas volt arra, hogy versenyellenes kiszorító hatást fejtsen ki, mivel a Bizottság a 2002. november 1. és 2003. szeptember 30. közötti időszak vonatkozásában nem bizonyította kiszorító hatások fennállását.

57

A Törvényszéknek az NEC helyzetére vonatkozó elemzését a megtámadott ítélet 336–411. pontja fejti ki. A megtámadott ítélet 411. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság két mérlegelési hibát követett el azáltal, hogy túlzott értéket tulajdonított az árengedmények feltételes részének, és a jogsértés teljes időszakára kiterjesztette azokat az eredményeket, amelyekre 2002 negyedik negyedéve tekintetében jutott. A Törvényszék e megállapításokból azt a következtetést vonta le, hogy a Bizottság AEC‑tesztje téves volt az alapvető paraméterei tekintetében. Ennélfogva a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon a vitatott határozat (1456) preambulumbekezdésében megfogalmazott azon következtetés megalapozottságát, amely szerint az Intel által az NEC részére teljesített kifizetések képesek vagy alkalmasak voltak arra, hogy egy hasonlóan hatékony versenytársat kiszorítsanak.

58

A Törvényszéknek a Lenovo helyzetére vonatkozó elemzését a megtámadott ítélet 412–457. pontja fejti ki. Ezen ítélet 439. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által az árengedmények feltételes részének, és ebből következően annak a szükséges résznek a megállapítása érdekében végzett számítások, amelyet az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársnak el kell érnie ahhoz, hogy veszteségek elszenvedése nélkül tudjon belépni a piacra, az AEC‑tesztnek a vitatott határozat (1003) és (1004) preambulumbekezdésében kifejtett alapjaival ellentétes feltevésen alapultak. Ezen alapok között szerepel különösen az az elv, amely szerint a hipotetikus versenytárs ugyanolyan hatékony, mint az Intel. Márpedig a Törvényszék szerint a Bizottság az Intel által a Lenovónak két természetbeni előny, vagyis az Intel standard garanciájának egyéves meghosszabbítása, valamint egy kínai értékesítési platform jobb kihasználására vonatkozó ajánlat formájában nyújtott vitatott árengedmények összegének értékelésére vonatkozó elemzésében valójában egy kevésbé hatékony versenytársat alapul véve érvelt, amely viszont nem minősül releváns gazdasági szereplőnek annak értékelése szempontjából, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak‑e versenyellenes kiszorító hatás kiváltására.

59

A Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 440–456. pontjában megállapította, hogy e megfontolást a Bizottság érvei nem cáfolhatják meg, ezen ítélet 457. pontjában úgy ítélte meg, hogy ezen intézmény nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon a vitatott határozat (1507) preambulumbekezdésében megfogalmazott azon következtetés megalapozottságát, amely szerint az Intel által nyújtott vitatott engedmény 2007‑ben képes vagy alkalmas volt arra, hogy ilyen kiszorító hatást váltson ki az utóbbihoz hasonlóan hatékony versenytárssal szemben.

60

A Törvényszéknek az MSH helyzetére vonatkozó elemzését a megtámadott ítélet 458–481. pontja fejti ki. Ezen ítélet 466–480. pontjában a Törvényszék a „feltételhez kötött kettős engedmény” módszerére összpontosított. Ez a módszer azon az elgondoláson alapul, hogy ahhoz, hogy egy bizonyos márkájú számítógépeket az MSH részére értékesítsenek, az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársnak nemcsak arról kellett megbizonyosodnia, hogy az MSH kész volt‑e e versenytárs CPU‑ival felszerelt számítógépeket megvásárolni, hanem mindenekelőtt arról is, hogy az OEM‑ek készek voltak‑e ezen számítógépek gyártására. E versenytársnak tehát két kifizetést kellett volna teljesítenie. Az egyiket a OEM vitatható részének megszerzése érdekében, a másikat pedig az MSH vitatható részének megszerzése érdekében. Az Intel által az ellátási lánc különböző szintjein tanúsított gyakorlatok tehát kumulatív hatással járhattak. Ezen érvelés lényegének megkérdőjelezése nélkül a Törvényszék megállapította, hogy annak megvalósítása, amely azon a vélelmen alapult, hogy az MSH minden egyes OEM‑szállítója az NEC‑nek 2002 negyedik negyedévében nyújtott, teljes vitatott engedménynek megfelelő, feltételhez kötött engedményben részesült, két hibában szenved, amelyek mindegyike érvényteleníthette az MSH‑ra vonatkozó AEC‑teszt eredményeit. Először is a Bizottság nem állította, és nem is bizonyította, hogy az Intel az NEC‑től vásárolt számítógépekre vonatkozó vitatott árengedményekhez hasonló feltételek mellett feltételes árengedményeket biztosított volna a magánszemélyeknek szánt számítógépek szegmensében azon többi OEM egyikének, amelynél az MSH a vásárlásait bonyolította, vagyis a Fujitsu, az Acer, a HP, a Compaq, a Toshiba és a Medion részére. Másodszor és mindenesetre a Bizottság nem bizonyította, hogy az NEC‑nek 2002 negyedik negyedévére nyújtott vitatott árengedmények, még ha az OEM‑ek összessége tekintetében reprezentatívnak is tekinthetők, egy tízéves időszak alatt stabilak voltak.

61

E körülmények között a Törvényszék a megtámadott ítélet 482. pontjában úgy ítélte meg, hogy helyt kell adni az Intel azon érvének, amely szerint a Bizottság által a vitatott határozatban a Dellre, a HP‑re, az NEC‑re, a Lenovóra és az MSH‑ra vonatkozóan végzett AEC‑teszt hibákat tartalmazott.

62

Ezt követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 483–521. pontjában megvizsgálta az Intel és az ACT arra alapított érveit, hogy a Bizottság a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában említett kritériumokként nem elemezte megfelelően egyrészt a vitatott árengedmények piaci lefedettségének mértékét, másrészt pedig az említett árengedmények időtartamát és összegét.

63

Ami a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértékét illeti, a Törvényszék a megtámadott ítélet 485. pontjában a vitatott határozat (1577)–(1596) preambulumbekezdését tartalmazó 4.2.4. szakaszát úgy határozta meg, mint amely releváns a vitatott árengedményekben részesülő OEM‑ek stratégiai jelentősége szempontjából. A Törvényszék szerint az említett határozat (1577) preambulumbekezdésében a Bizottság lényegében azt hangsúlyozta, hogy a piaci részesedésük, az érintett piac legjövedelmezőbb szegmensében való erős jelenlétük, valamint azon képességük miatt, hogy e piacon új processzort legitimáljanak, egyes OEM‑ek, a jelen esetben a Dell és a HP stratégiailag jelentősebbek voltak másoknál abban, hogy az x86‑os CPU‑k gyártói számára piaci hozzáférést biztosítsanak. A Törvényszék ugyanezen határozat (1597) preambulumbekezdését is relevánsnak tekintette, amely szerint az Intel magatartása által célzott OEM‑ek jelentős piaci részesedéssel rendelkeztek, és stratégiailag jelentősebbek voltak, mint a többiek, ami nagyobb hatást gyakorolt a piac egészére, mint az, amely egyedül az összesített piaci részesedésüknek felelt volna meg. A Bizottság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a vitatott árengedmények általi piaci lefedettséget jelentősnek kell tekinteni.

64

A megtámadott ítélet 493. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy nem zárható ki, hogy a vitatott határozat 4.2.4. szakasza releváns lehet a piaci lefedettség mértékének vizsgálata keretében, amennyiben az az engedményrendszer kiszorításra való alkalmasságának vizsgálata keretében eleve releváns tényezőket taglal. Mindemellett ezen ítélet 494. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy e 4.2.4. szakasz, valamint e határozat (1597) preambulumbekezdése, amelyre a Bizottság annak érdekében támaszkodott, hogy úgy tekintse, hogy a lefedettség mértékét megvizsgálta, nem értelmezhető úgy, hogy a jelen ügy körülményei között önmagában véve a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontja értelmében vett, a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértékének megfelelő vizsgálatának minősül.

65

E tekintetben a megtámadott ítélet 495. pontjában a Törvényszék megjegyezte, hogy még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság érvényesen támaszkodhatott bizonyos OEM‑ek piaci részesedéseire, ahelyett hogy megvizsgálta volna a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértékét, ezen intézmény a vitatott határozat (1578)–(1580) preambulumbekezdésében csak a Dell és a HP piaci részesedését vette figyelembe, kizárva az ezen árengedményekkel érintett többi OEM‑et. Ezenkívül a Bizottság által ily módon figyelembe vett piaci részesedések csak a 2003 első negyedévétől 2005 utolsó negyedévéig tartó időszakra vonatkoznak, vagyis az e határozat által érintett 2002 októbere és 2007 decembere közötti időszaknak csak egy részére, tehát figyelmen kívül hagyják a 2006–2007–es időszakot is, amelyek a Lenovót és az MSH‑t érintették. Végül a piaci részesedésekre vonatkozó azon számadatok, amelyekre a Bizottság támaszkodott, figyelembe veszik a Dell és a HP valamennyi szegmensben fennálló világpiaci részesedését, annak ellenére, hogy a HP‑re vonatkozó vitatott árengedmények kizárólag a vállalkozásoknak szánt asztali számítógépekre vonatkoztak, amint az az említett határozat 1. cikkének b) pontjában szerepel.

66

E körülmények között a Törvényszék a megtámadott ítélet 499. és 500. pontjában megállapította, hogy a Bizottság – ellentétben azzal, amit a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjának megfelelően köteles volt megtenni – nem határozta meg a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértékét, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem vizsgálta meg megfelelően az említett lefedettségi mértékre vonatkozó kritériumot.

67

A vitatott árengedmények időtartamát illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 508–515. pontjában a vitatott határozat preambulumbekezdéseinek két olyan csoportját azonosította, amelyben a Bizottság megvizsgálta az említett időtartammal kapcsolatos körülményeket. Először is e határozat (1013)–(1035) preambulumbekezdéséről, másodszor pedig annak (201), (202), (965)–(968) és (1227) preambulumbekezdéséről van szó.

68

E tekintetben a Törvényszék egyrészt úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat (1013)–(1035) preambulumbekezdésének célja kizárólag az volt, hogy meghatározzák azt az időhorizontot, a jelen esetben egy évet, amelybe az OEM‑ek x86‑os CPU‑szükségleteikkel összefüggő választásai illeszkedtek az Intel által az egyes érintett OEM‑ek részére nyújtott vitatott árengedmények vitatható részének kiszámítását megalapozó feltevésként.

69

Ennélfogva a Törvényszék szerint a Bizottság ilyen időbeli tényezőt alkalmazott az egyes OEM‑ek vitatható része számítási módszerének meghatározása érdekében, amelyet később összefüggésbe hozott az AEC‑teszt egyéb tényezőivel annak értékelése érdekében, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak‑e arra, hogy versenyellenes kiszorító hatást váltsanak ki. Az ilyen vizsgálat tehát a Törvényszék szerint nem minősül ezen árengedmények időtartamának olyan tényezőként történő elemzésének, amely önmagában alkalmas az ilyen kiszorító hatás kiváltására való képességük bizonyítására.

70

Másrészt kétségtelen, hogy a vitatott határozat (201), (202), (965)–(968) és (1227) preambulumbekezdésében a Bizottság megvizsgálta az OEM‑ek által az Intel felé vállalt azon kötelezettségvállalások időtartamát és formáját, amelyek engedményre jogosítottak, mint olyan tényezőket, amelyek elősegíthetik vagy akadályozhatják egy új versenytárs piacra lépését, figyelembe véve többek között az említett kötelezettségvállalások időbeli terjedelmét, illetve az Intel azon képességét, hogy engedményeit rövid időn belül kifizesse vagy kiigazítsa.

71

A Törvényszék szerint azonban, még ha az időbeli tényező ezen aspektusai relevánsnak is tűntek számára, a Bizottság azokat csak esetleges és körülhatárolt módon vizsgálta meg. Nem végezte el az említett szempontok vizsgálatát valamennyi OEM vonatkozásában, mint annak megállapítása szempontjából releváns tényezőt, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak‑e arra, hogy versenyellenes kiszorító hatást váltsanak ki.

72

Ezenkívül a megtámadott ítélet 516–518. pontjában a Törvényszék elutasította a Bizottság arra alapított érvét, hogy még ha az AEC‑teszt nem is bizonyítja, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak voltak kiszorító hatás kiváltására, azon teljes időtartamot kell alapul venni, amelynek során az Intel kizárólagossági árengedményeket és kifizetéseket alkalmazott az OEM‑ek javára, és mivel az árengedmények a Lenovo esetében egy évig, a többi OEM‑nél és az MSH‑nál pedig több évig tartottak, az Intel bármely versenytársának az x86–os CPU‑k piacán el kellett volna fogadnia a jövedelmezőség csökkenését és a jövedelmezőségnek az Intelénél sokkal alacsonyabb szintjét. A Bizottság szerint e megfontolások az eredeti ítélet 93. és 195. pontjából következnek, és így véglegesek voltak.

73

E tekintetben a Törvényszék először is rámutatott arra, hogy az eredeti ítéletet teljes egészében hatályon kívül helyezte a Bíróság, így a visszautalást követően újra meg kellett vizsgálnia a feleknek az árengedmények időtartamára vonatkozó érveit, anélkül hogy kötve lenne ezen ítélet 93. és 195. pontjához.

74

Másodszor, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában említett kritériumok összességére tekintettel, amelyeket abban az esetben kell megvizsgálni, ha az érintett vállalkozás bizonyítékokkal alátámasztva azt állítja, hogy magatartása nem volt alkalmas a verseny korlátozására, az AEC‑tesztből levonható következtetésektől függetlenül a hivatkozás arra az időtartamra, amelynek során az Intel a vitatott árengedményeket biztosította az OEM‑eknek és az MSH‑nak, önmagában nem elegendő az ily módon kiváltott versenyellenes kiszorító hatásokkal kapcsolatos végleges értékelések megalapozásához.

75

Ugyanezen okokból a Törvényszék a megtámadott ítélet 519. pontjában elutasította a Bizottság arra alapított érvét, hogy a vitatott árengedmények időtartama nem választható el azok ütemezésétől (timing), mivel azok szükségesek voltak annak leküzdésére, hogy az Intel nem tudott megfelelő időben műszaki választ adni az AMD által forgalmazott x86‑64 bites CPU‑kra.

76

E megfontolások alapján a Törvényszék a megtámadott ítélet 520. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor a vitatott határozatban nem vizsgálta meg az árengedmények időtartamát, mint olyan tényezőt, amely lehetővé teszi annak bizonyítását, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak voltak arra, hogy versenyellenes kiszorító hatást váltsanak ki.

77

Így a megtámadott ítélet 521. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az Intel megalapozottan állította, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában említett kritériumok vitatott határozatban elvégzett elemzése több hibát tartalmaz, mivel a Bizottság e határozatban nem vizsgálta meg megfelelően a vitatott árengedmények piaci lefedettségének mértékére vonatkozó kritériumot, és nem elemezte megfelelően ezen árengedmények időtartamát.

78

A megtámadott ítélet zárópontjaiban a Törvényszék összefoglalta az említett ítélet rendelkező részét alátámasztó indokokat.

79

E tekintetben a megtámadott ítélet 523. pontjában a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy az Intel a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy a vitatott árengedmények nem voltak alkalmasak a neki felrótt kiszorító hatások kiváltására. A vitatott határozat (1002)–(1573) preambulumbekezdésében a Bizottság elvégezte az AEC‑tesztet, és e teszt eredményeire tekintettel e határozat (1574) és (1575) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az Intel által biztosított vitatott árengedmények és teljesített vitatott kifizetések képesek vagy alkalmasak voltak versenyellenes kiszorító hatások kiváltására, mivel még az Intelhez hasonlóan hatékony versenytárs is akadályoztatva volt abban, hogy a Dell, a HP, az NEC és a Lenovo x86‑os CPU szükségleteit kielégítse, vagy az MSH által forgalmazott számítógépekben értékesítse az általa gyártott x86‑os CPU‑kat.

80

A megtámadott ítélet 524. pontjában a Törvényszék hangsúlyozta, hogy mindazonáltal a vizsgált jogalapokra és érvekre vonatkozó értékelésekből kitűnik, hogy először is, a megtámadott határozatban elvégzett AEC‑teszt hibákat tartalmaz, és másodszor, ami a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában említett szempontokat illeti, a Bizottság nem vizsgálta megfelelően a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértékére vonatkozó szempontot, továbbá nem helyesen elemezte ezen árengedmények időtartamát.

81

Ami különösen a HP‑nek nyújtott árengedményeket illeti, a Törvényszék a megtámadott ítélet 525. pontjában emlékeztetett arra, hogya Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon azon következtetése megalapozottságát, amely szerint a 2002 novemberétől 2005 májusáig terjedő időszakban a HP részére nyújtott engedmény képes vagy alkalmas volt arra, hogy versenyellenes kiszorító hatást fejtsen ki, mivel a Bizottság a 2002. november 1. és 2003. szeptember 30. közötti időszak vonatkozásában nem bizonyította kiszorító hatások fennállását. Még ha feltételezzük is, hogy ebből azt a következtetést kell levonni, hogy az AEC‑teszt a 2002 novemberétől 2005 májusáig terjedő időszak egy része tekintetében bizonyító erejűnek tekinthető, ez a Törvényszék szerint nem bizonyíthatja a jogilag megkövetelt módon ezen árengedmények versenyellenes kiszorító hatását, mivel a Bizottság nem vizsgálta megfelelően a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértékére vonatkozó szempontot, és nem helyesen elemezte ezen árengedmények időtartamát.

82

Így a Törvényszék a megtámadott ítélet 526. és 527. pontjában megállapította, hogy a Bizottság nem tudta bizonyítani, hogy az Intel által biztosított vitatott árengedmények és teljesített vitatott kifizetések képesek vagy alkalmasak voltak arra, hogy versenyellenes kiszorító hatásokkal járjanak, és így az EUMSZ 102. cikk megsértésének minősültek, akképpen, hogy a vitatott határozat indokolása nem szolgálhatott e határozat 1. cikke a)–e) pontjának alapjául.

83

E körülmények között a Törvényszék először is megsemmisítette a vitatott határozat 1. cikkének a)–e) pontját, valamint 2. cikkét, másodszor pedig e határozat 3. cikkét kizárólag az e határozat 1. cikkének a)–e) pontjában leírt cselekmények tekintetében. Ellenben a Törvényszék, átvéve az eredeti ítéletben szereplő, az álcázatlan korlátozásokra és azok EUMSZ 102. cikkre tekintettel való jogellenes jellegére vonatkozó megállapításokat, ezt meghaladó részében elutasította a keresetet.

84

A Bíróság elnöke 2022. augusztus 5‑i határozatával engedélyezte a Németországi Szövetségi Köztársaság számára, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon a jelen eljárásba.

85

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

86

Az Intel és az ACT azt kéri, hogy a Bíróság:

87

A Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság:

88

A Bizottság a fellebbezésének alátámasztása érdekében hat jogalapra hivatkozik:

89

Az ACT által támogatott Intel, mielőtt a fellebbezés alátámasztására felhozott valamennyi jogalapra választ adna, megjegyzi, hogy e jogalapok hatástalanok, mivel a Bizottság nem kérdőjelezte meg a Törvényszék által a megtámadott ítélet 144–149. pontjában elvégzett elemzést. Ezen elemzés szerint a vitatott árengedmények jellegüknél fogva és a verseny korlátozására való alkalmasságuktól függetlenül visszaélésszerűnek minősítése téves jogalkalmazásnak minősül. A Bizottság így elismerte, hogy az AEC‑teszt nem képezte részét a vitatott határozat rendelkező részét alátámasztó okfejtésnek. E körülmények között e hiba megállapítása önmagában elegendő a megtámadott ítélet rendelkező részének igazolásához, mivel a Törvényszék által az e megállapítást követően végzett értékelések során elkövetett minden állítólagos hiba nem releváns.

90

Ennek az érvnek nem lehet helyt adni. Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 149. pontjában lényegében megjegyezte, az azzal kapcsolatos hiba, hogy a vitatott árengedményeket jellegüknél fogva az EUMSZ 102. cikk megsértését képezőnek minősítették, nem volt elegendő a vitatott határozat megsemmisítéséhez, mivel a Bizottság olyan AEC‑tesztet végzett, amely valós jelentőséggel bírt annak értékelésében, hogy ezen árengedmények alkalmasak‑e arra, hogy kiszorítsák az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársakat. Következésképpen e határozat Törvényszék általi megsemmisítése – amint az egyébként a megtámadott ítélet 524. pontjából kitűnik – az AEC‑teszt keretében megállapított hibákon, a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértéke vizsgálatának hiányán, valamint a Bizottság által ezen árengedmények időtartamára vonatkozóan lefolytatott elemzés helytelen jellegén alapul. Ebből következik, hogy a jelen fellebbezés alátámasztására felhozott jogalapok alkalmasak arra, hogy megkérdőjelezzék a Törvényszéknek a megtámadott ítélet rendelkező részének alapjául szolgáló értékeléseit, és – megalapozottságuk esetén – ezen ítélet hatályon kívül helyezését eredményezzék. Következésképpen el kell utasítani az Intelnek az e jogalapok hatástalan jellegére alapított kifogását, és ennélfogva el kell végezni azok vizsgálatát.

91

Az első jogalap két részből áll, amelyek azon alapulnak, hogy a Törvényszék túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, másodlagosan pedig azon, hogy tévesen értelmezte és alkalmazta azokat a kritériumokat, amelyek lehetővé teszik annak elismerését, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak a verseny kizárására.

92

A Bizottság előadja, hogy az Intel az első fokon benyújtott keresetlevelében nem hozott fel olyan érvet, amely szerint a vitatott határozatban a piaci lefedettség mértékével és a vitatott árengedmények időtartamával kapcsolatos kritériumok vizsgálatának terjedelme elégtelen volt. Az Intel csak a visszautalásra vonatkozó elsődleges észrevételekben érvelt ekképpen.

93

Egyrészt ugyanis e keresetlevél semmilyen utalást nem tartalmaz a vitatott határozatnak a vitatott árengedményekben részesülő OEM‑ek stratégiai jelentőségére vonatkozó preambulumbekezdéseire. Az eredeti ítélettel szemben benyújtott fellebbezésében az Intel csak a Törvényszéknek az ezen árengedmények általi piaci lefedettség mértékének nagyságára vonatkozó értékelését vitatta. Az Intel által az említett keresetlevélben felhozott érv az ezen árengedményekből eredő versenyellenes kiszorító hatás által ténylegesen érintett piac állítólagosan igen korlátozott részére vonatkozott, nem pedig arra a kérdésre, hogy a Bizottság megfelelően elemezte‑e az említett árengedmények piaci lefedettségének mértékét.

94

Másrészt, hasonló módon, az Intel nem kérdőjelezte meg a vitatott árengedmények időtartamára vonatkozóan a Bizottság által végzett elemzés terjedelmét, hanem egyszerűen vitatta ezen intézmény azon megközelítésének érvényességét, amely abban állt, hogy az OEM‑ekkel és az MSH‑val kötött rövid távú megállapodásokat halmozta, ami egy következő lépésben felmerülő kérdés. Így az Intel az eredeti ítélettel szemben benyújtott fellebbezésének alátámasztása érdekében arra szorítkozott, hogy megkérdőjelezze e megállapodások halmozódását, amelyeket a Törvényszék annak alátámasztása hozott fel, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak a verseny kizárására. Ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 506. pontjában állít, a vitatott árengedmények időtartamára alapított kifogások nem kapcsolódnak a keresetlevél 102. és 111–114. pontjában ismertetett kifogásokhoz.

95

Az ACT által támogatott Intel vitatja az első jogalap e részének megalapozottságát.

96

Az európai uniós bíróságok előtti eljárásra irányadó szabályokból, így különösen az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikkéből, valamint a Törvényszék eljárási szabályzatának 76. cikkéből és 84. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a jogvita terjedelmét főszabály szerint a felek határozzák meg és határolják körül, az uniós bíróság pedig nem határozhat a kereseten túlterjeszkedően (lásd ebben az értelemben: 2023. július 13‑iBizottság kontra CK Telecoms UK Investments ítélet, C‑376/20 P, EU:C:2023:561, 324. pont), és a kimondott megsemmisítés nem lehet tágabb, mint amelyet a felperes kért (lásd ebben az értelemben: 2017. november 14‑iBritish Airways kontra Bizottság ítélet, C‑122/16 P, EU:C:2017:861, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

97

A jelen ügyben, amint az a jelen ítélet 83. pontjában kifejtésre került, e körülmények között a Törvényszék először is megsemmisítette a vitatott határozat 1. cikkének a)–e) pontját, valamint 2. cikkét, másodszor pedig e határozat 3. cikkét kizárólag az e határozat 1. cikkének a)–e) pontjában leírt cselekmények tekintetében. Egyébiránt a megtámadott ítélet rendelkező részének 3. pontja értelmében a Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében, azaz az álcázatlan korlátozások és azoknak az EUMSZ 102. cikk értelmében jogellenes jellege tekintetében elutasította.

98

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a keresetlevél 674. pontjában az Intel többek között a vitatott határozat teljes egészében történő megsemmisítését kérte, vagyis a Törvényszék által kimondott megsemmisítés elmarad az Intel által kért megsemmisítéstől. Ebből következik, hogy amennyiben a Bizottság formálisan azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a kereseten túlterjeszkedően határozott, e kifogást el kell utasítani.

99

A Bizottság azt is kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 485–500. pontjában a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértékének tárgyában általa a vitatott határozatban elvégzett mérlegelések jogszerűségét egy olyan jogalap alapján vizsgálta felül, amelyet az Intel első alkalommal a visszautalásra vonatkozó elsődleges észrevételek keretében hozott fel. A Törvényszék ezáltal túllépte a jogvitának a keresetlevélben, illetve adott esetben a válaszban meghatározott és körülírt keretét, megsértve ezáltal az eljárási szabályzatának 84. cikkét.

100

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 84. cikkének (1) bekezdése szerint az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.

101

Ebből következik, hogy – amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 106. pontjában helyesen hangsúlyozta – a Bíróság visszautaló ítéletét követően a felek főszabály szerint nem hivatkozhatnak olyan jogalapokra, amelyeket nem hoztak fel az Elsőfokú Bíróságnak a Bíróság által hatályon kívül helyezett ítéletéhez vezető eljárás során (2008. július 1‑jei Chronopost és La Poste kontra UFEX és társai ítélet, C‑341/06 P és C‑342/06 P, EU:C:2008:375, 71. pont). Csak az eljárást megindító keresetlevélben korábban közvetetten vagy hallgatólagosan megfogalmazott jogalap kiegészítéséből álló, ahhoz szorosan kapcsolódó jogalapot elfogadhatónak kell tekinteni (2020. március 11‑iBizottság kontra Gmina Miasto Gdynia és Port Lotniczy Gdynia Kosakowo ítélet, C‑56/18 P, EU:C:2020:192, 66. pont).

102

A jelen ügyben az Intel, miután a keresetlevél 12. pontjában azt állította, hogy az EUMSZ 102. cikket megsértve a Bizottság elmulasztotta értékelni, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak‑e a verseny korlátozására, a keresetlevél 115–117. pontjában kifejtette, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie az x86‑os CPU‑k ezen árengedményekkel érintett piacának elhanyagolható, évi 0,3% és 2% közötti részesedését. A keresetlevél ugyanezen pontjaiban az Intel kifogásolta a Bizottság azon megközelítését is, amely abban állt, hogy e magatartás versenyellenes kiszorító hatásait piaci szegmensenként elkülönítve értékeli, miközben az AMD az ezen árengedmények által nem érintett szegmensekben versenyezhetett, és hangsúlyozta, hogy a Bizottság nem állapította meg, hogy árengedményeket nyújtottak volna több más vezető OEM‑nek. Az Intel e kifogásokat részletesebben kifejtette a válasz 12., 37., 38., 52., 155., 185., 208. és 257. pontjában, és az utóbbi négy pont a HP, a Lenovo, az NEC és az MSH részére nyújtott vitatott árengedményekre vonatkozott. Számításainak dokumentálása érdekében az Intel többször hivatkozott Salop professzor és Dr. Hayes 2009. július 22‑i jelentésére (a továbbiakban: Salop‑Hayes‑jelentés).

103

Ebből kitűnik, hogy az említett kifogásokkal az Intel lényegében azt állította a Törvényszék előtt, hogy a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértéke olyan alacsony volt, hogy kizárta a versenyellenes kiszorításra való bármely képességet. Következésképpen a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 492–500. pontjában a Bizottság által a vitatott határozatban e tekintetben lefolytatott mérlegelések jogszerűségét értékelte, nem lépte túl a jogvitának az Intel által az első fokon benyújtott keresetében meghatározott és körülírt keretét.

104

A Bizottság továbbá úgy érvel, hogy a vitatott árengedmények időtartama vitatott határozatban szereplő elemzésének a megtámadott ítéletben történő vizsgálata nem felel meg a keresetlevélben felhozott egyetlen jogalapnak sem, hanem kizárólag az Intel által a visszautalásra vonatkozó elsődleges és kiegészítő észrevételek keretében felhozott új jogalapnak minősül, amely ennélfogva elfogadhatatlan.

105

E tekintetben a keresetlevél 101. és 102. pontjában az Intel hangsúlyozta a magatartás időtartamának jelentőségét annak mérlegelése során, hogy e magatartás alkalmas‑e a verseny korlátozására. Ennek keretében a keresetlevélnek a vitatott árengedmények versenyellenes kiszorításra való képességére vonatkozó 111. és 112. pontjában az Intel kiemelte, hogy a vitatott árengedményeket csak néhány hónapos időszakokra nyújtották, és hogy az OEM‑ek az azokat előíró bizonyos megállapodásokat 30 napos határidő tiszteletben tartása mellett megszüntethették, így az ilyen kiszorító hatás nem vélelmezhető. Az Intel ezt az érvet a válasz 39. pontjában megismételte.

106

Ebből következik, hogy e kifogásokkal az Intel lényegében azt állította, hogy a vitatott árengedmények időtartama olyan volt, hogy nem teszi lehetővé annak vélelmezését, hogy képesek voltak versenyellenes kiszorító hatást kiváltani. A Törvényszék ennélfogva a megtámadott ítélet 506. pontjában – amely elutasította a Bizottság által e tekintetben felhozott elfogadhatatlansági kifogást – helyesen állapította meg, hogy az Intelnek a vitatott árengedmények időtartamára vonatkozó, a visszautalásra vonatkozó elsődleges és kiegészítő észrevételeiben előadott érvei egyértelműen a keresetlevelében előadottakhoz kapcsolódnak, és ennélfogva elfogadhatók.

107

Ebből következik, hogy az első jogalap első részét el kell utasítani.

108

Másodlagosan a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában megállapított kritériumokra vonatkozó vizsgálatát a vitatott árengedmények piaci lefedettsége mértékének és időtartamának elemzése elégséges jellegére korlátozta, anélkül hogy figyelembe vette volna az ezen árengedmények verseny kizárására való alkalmasságának értékelése szempontjából releváns egyéb kritériumokat. Ez a megközelítés ellentétes az ügy valamennyi releváns körülményének átfogó értékelésére vonatkozó követelménnyel.

109

E tekintetben, anélkül hogy kimerítő jellegűek lennének, a Bíróság által a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában megállapított kritériumok részét képezik az annak értékelése szempontjából releváns körülményeknek, hogy az engedményrendszer alkalmas‑e a verseny kizárására. A szóban forgó feltételek tehát nem kumulatívak, abban az értelemben, hogy a Bizottság nem köteles azokat külön‑külön megvizsgálni, sem pedig arra, hogy mindegyiknek azonos súlyt tulajdonítson. Ebből következik, hogy az engedményrendszernek a verseny kizárására való alkalmassága nem cáfolható meg egy vagy két elszigetelten vizsgált körülmény alapján. Ugyanakkor a megtámadott ítélet 519–521. és 525–527. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a vitatott árengedmények piaci lefedettségének mértékére vonatkozó kritériumot, és nem elemezte megfelelően a vitatott árengedmények időtartamát, elegendő a vitatott határozat megsemmisítéséhez. Egyrészt ugyanis az, hogy a Törvényszék milyen mértékben alapította értékelését az AEC‑tesztben megállapított hibákra, nem tűnik ki egyértelműen a megtámadott ítéletből. Másrészt a megtámadott ítélet 525. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a versenyellenes kiszorításra való alkalmasság nem tekinthető bizonyítottnak, ha a Bizottság nem vizsgálja meg megfelelően a piaci lefedettség mértékére és az árengedmények időtartamára vonatkozó kritériumokat.

110

Úgy tűnik tehát, hogy a Törvényszék olyan formalista megközelítést fogadott el, amely szerint a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában megállapított valamennyi kritériumot, és mindegyiküknek azonos súlyt kellett volna tulajdonítania, függetlenül egyrészt az egyes szempontoknak az előtte folyamatban lévő ügy sajátos összefüggéseiben betöltött viszonylagos jelentőségétől, másrészt pedig az annak bizonyítására alkalmas valamennyi releváns körülmény átfogó értékelésétől, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak‑e a verseny kizárására.

111

Márpedig a Bizottság szerint a Törvényszék nem következtethetett volna arra, hogy a kifogásolt magatartás alkalmas‑e a verseny kizárására, anélkül hogy megvizsgálta volna először is az Intel érintett piacon fennálló erőfölényének jelentőségét, másodszor a vitatott árengedmények nyújtásának feltételeit és módjait, valamint az OEM‑eknek és az MSH‑nak a beszerzéseikre vonatkozó döntéseire gyakorolt hatásukat, harmadszor ezen árengedmények összegét, negyedszer azok ütemezését, ötödször pedig a versenyellenes stratégia fennállását.

112

Különösen, ami a jelen ítélet előző pontjában említett első két kritériumot illeti, az Intel nem vitatta azt, hogy a kizárólagos beszerzési feltétel, amelytől a vitatott árengedmények függtek, befolyásolta az OEM‑eknek és az MSH‑nak a beszerzési forrásaikra vonatkozó döntéseit. Hasonlóképpen, figyelembe véve az x86‑os CPU‑k piacát jellemző duopóliumot, az AMD kizárására irányuló stratégia fennállása azzal a kockázattal jár, hogy e piacon teljesen megszűnik a verseny. A Törvényszék azonban nem csupán önmagában releváns kritériumként, hanem az AEC‑teszt keretében sem vette figyelembe az ilyen stratégia fennállását. Ezenkívül a Bizottság szerint a vitatott árengedmények ütemezése nagyobb jelentőséggel bír, mivel bizonyítja, hogy azok megvalósítása azzal függött össze, hogy az Intel nem tudott megfelelő időben műszaki választ adni az AMD által forgalmazott x86‑64 bites CPU‑kra.

113

Következésképpen a Törvényszék kizárólag azzal az indokkal semmisítette meg a vitatott határozatot, hogy a Bizottság nem megfelelően elemzett a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában meghatározott kritériumok közül kettőt. Márpedig e körülmény nem elegendő az összetett értékelések összességén alapuló jogi aktus megsemmisítésének kimondásához, ha ezen értékelések más elemei, amelyeket nem vitattak, vagy amelyeket jóváhagytak, elegendőek az említett aktus által levont következtetés alátámasztásához. Így a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia, hogy a szóban forgó két kritérium vizsgálatának terjedelmét illetően a vitatott határozatban megállapított hiányosságok ellenére e határozat tartalmazott‑e elemzést azon egyéb kritériumokra tekintettel, amelyek igazolják annak megállapítását, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak a verseny kizárására.

114

A Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a Törvényszéknek először is meg kellett volna vizsgálnia, hogy a közigazgatási eljárás során az Intel pontos érveket hozott‑e fel a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértékével és ezen árengedmények időtartamával kapcsolatban, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy megdöntsék az említett árengedmények verseny kizárására való alkalmasságára vonatkozó vélelmet. A Bizottságnak kizárólag ebben az esetben kellett volna a meghallgatáshoz való jog alapján foglalkoznia e két kritériummal a vitatott határozatban. Ezenkívül a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia, hogy e két kritérium Bizottság általi eltérő elemzése vagy súlyozása annak megállapításához vezetett volna‑e, hogy a versenyellenes kiszorítás nem lehetséges. Így a Törvényszéknek értékelnie kellett volna e kritériumok jelentőségét egy olyan átfogó stratégia fennállására tekintettel, amelyet az Intel annak érdekében alkalmazott, hogy kizárja az AMD‑t, az egyetlen versenytársát, az x86‑os CPU‑k piacáról. Márpedig a versenytársak kiszorítására irányuló szándék fennállása kiegyenlítheti a vitatott árengedmények általi piaci lefedettséggel és azok időtartamával kapcsolatos minden kétséget.

115

Az Intel és az ACT vitatja az első jogalap e részének megalapozottságát.

116

Emlékeztetni kell arra, hogy az a fél, amelynek az Európai Unió Bírósága előtti jogvitába való beavatkozását ezen intézmény alapokmányának 40. cikke alapján megengedték, nem módosíthatja a jogvita tárgyát, amelyet a felperes és az alperes kérelmei és jogalapjai határolnak körül. Ebből következik, hogy a beavatkozónak csak azon érvei fogadhatók el, amelyek e kérelmek és jogalapok által kijelölt keretbe illeszkednek, mivel a beavatkozó nem hivatkozhat a fellebbező által hivatkozottaktól eltérő új jogalapokra (lásd ebben az értelemben: 2016. november 10‑iDTS Distribuidora de Televisión Digital kontra Bizottság ítélet, C‑449/14 P, EU:C:2016:848, 114. és 121. pont).

117

Mint elfogadhatatlant el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság által felhozott, arra alapított kifogást, hogy a Törvényszéknek először is meg kellett volna vizsgálnia, hogy a közigazgatási eljárás során az Intel felhozott‑e pontos érveket a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértéke és ezen árengedmények időtartama tárgyában. E kifogás ugyanis nem kapcsolódik a Bizottság által a fellebbezés alátámasztására felhozott egyetlen jogalaphoz sem. Ráadásul e jogalap valójában ellentmond a Bizottság által a második jogalap keretében megfogalmazott azon állításnak, amely szerint az Intel a közigazgatási eljárás során igen jelentős mennyiségű bizonyítékot terjesztett elő azzal kapcsolatban, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak voltak‑e arra, hogy kiváltsák a kifogásolt versenyellenes kiszorító hatásokat, ami a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 138. és 139. pontja szerint azt jelenti, hogy a Bizottság köteles volt elemezni többek között a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértékét, valamint azok időtartamát.

118

Azon kifogásokat illetően, amelyekre a Bizottság az első jogalap második részében hivatkozik, rá kell mutatni, hogy fellebbezésében a Bizottság kifejti, hogy e rész azon az előfeltevésen alapul, amely szerint a Törvényszék kizárólag azon az alapon semmisítette meg a vitatott határozatot, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a vitatott árengedmények piaci lefedettségének mértékére vonatkozó kritériumot, és nem elemezte helyesen ezen árengedmények időtartamát. A Bizottság arra is rámutat, hogy amennyiben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy ez az előfeltevés téves, át kell térni a többi fellebbezési jogalap vizsgálatára.

119

Ezen előfeltevés igazolása érdekében a Bizottság a megtámadott ítélet 525. pontjára hivatkozik, amelynek tartalmát a jelen ítélet 81. pontja ismerteti.

120

A Bizottság ezen 525. pontból – amely különösen az Intel által a HP‑nek nyújtott vitatott árengedményekre vonatkozik – azt a következtetést vonja le, hogy a megtámadott ítélet 524. pontjában szereplő, a vitatott határozat megsemmisítését alátámasztó három indokra való kifejezett hivatkozás ellenére, vagyis először is az AEC‑tesztnek az OEM‑eket és az MSH‑t érintő hibáira, másodszor a vitatott árengedmények piaci lefedettsége mértékének hiányos vizsgálatára, harmadszor pedig ezen árengedmények időtartamának téves elemzésére, a Törvényszék e megsemmisítést valójában kizárólag az utóbbi két indokra vonatkozó értékelésekre alapította. E megközelítés alkalmazásával a Törvényszék a Bizottság szerint elvontan és formalista módon értékelte e két kritérium utóbbi által végzett vizsgálatának elégséges jellegét, anélkül hogy figyelembe vette volna azok viszonylagos jelentőségét, és anélkül, hogy figyelembe vette volna a vitatott határozatban elemzett egyéb körülményeket.

121

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy miután a megtámadott ítélet 145. és 147. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozatban elfogadott megközelítés téves jogalkalmazást valósít meg, amely szerint a vitatott árengedmények jellegüknél fogva visszaélésszerűek voltak, függetlenül attól, hogy alkalmasak‑e arra, hogy egy hasonlóan hatékony versenytárs kiszorítása révén korlátozzák a versenyt, így az erre való alkalmasság értékeléséhez nem volt szükség AEC‑tesztre, a Törvényszék ezen ítélet 149. pontjában megállapította, hogy a Bizottság mégis elvégezte ezt a tesztet, és hogy annak valós jelentősége volt az említett alkalmasság értékelése során, így még meg kell vizsgálni az Intel által e teszttel kapcsolatban megfogalmazott érveket. Ezen értékeléssel összhangban a Törvényszék ezen ítélet 150–482. pontjában megvizsgálta az Intel arra alapított érveit, hogy a vitatott határozatot meg kell semmisíteni, mivel a Dell, a HP, az NEC, a Lenovo és az MSH tekintetében elvégzett AEC‑teszt több hibát tartalmaz (lásd a jelen ítélet 42–61. pontját).

122

Csak annak a megtámadott ítélet 482. pontjában való megállapítását követően, hogy ezen érvek nagy részének helyt kell adni, vizsgálta meg a Törvényszék ezen ítélet 483–520. pontjában az Intel és az ACT arra alapított érveit, hogy a Bizottság a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában említett kritériumokként nem elemezte megfelelően egyrészt a vitatott árengedmények piaci lefedettségének mértékét, másrészt ezen árengedmények időtartamát és összegét (lásd a jelen ítélet 62–77. pontját).

123

E vizsgálat végén a Törvényszék a megtámadott ítélet 521. pontjában úgy ítélte meg, hogy az Intel megalapozottan állította, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában említett kritériumok vitatott határozatban elvégzett elemzése több hibát tartalmaz, mivel a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a vitatott árengedmények piaci lefedettségének mértékére vonatkozó kritériumot, és nem elemezte megfelelően ezen árengedmények időtartamát.

124

Így a megtámadott ítélet 523. és 524. pontjában a Törvényszék kifejtette, hogy bár a Bizottság a vitatott határozat (1002)–(1575) preambulumbekezdésében elvégzett AEC‑teszt alapján megállapította, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak arra, hogy kiszorítsák az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat, és ily módon korlátozzák a versenyt, először is e teszt hibákat tartalmaz, másodszor, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a vitatott árengedmények piaci lefedettségének mértékére vonatkozó kritériumot, harmadszor pedig, hogy nem végezte el ezen árengedmények időtartamának helyes elemzését.

125

Ebben az összefüggésben a Törvényszék a megtámadott ítélet 525. pontjában emlékeztetett arra, hogy az AEC‑tesztben megállapított hiba, különösen a HP‑nek nyújtott vitatott árengedményeket illetően, a 2002. november 1‑jétől 2003. szeptember 30‑ig terjedő időszakra vonatkozott, míg az ezen OEM‑re vonatkozó jogsértési időszak 2002 novemberétől 2005 májusáig tartott. Figyelemmel azonban arra, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértékére vonatkozó kritériumot, és nem elemezte helyesen ezen árengedmények időtartamát, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a HP‑vel szemben tanúsított magatartás arra való alkalmassága, hogy versenyellenes kiszorító hatást váltson ki, nem bizonyítható a jogilag megkövetelt módon a jogsértés teljes időszakára vonatkozóan, még akkor sem, ha úgy kellene tekinteni, hogy az AEC‑teszt ezen időszak egy részét illetően bizonyító erejű.

126

A fentiekből következik, hogy a Bizottság a megtámadott ítélet 525. pontját tévesen értelmezte.

127

Egyrészt ugyanis ezen 525. pont, mivel kizárólag a HP részére nyújtott árengedményekre vonatkozik, nem kérdőjelezheti meg azt a tényt, hogy – amint a megtámadott ítélet 524. pontjából kitűnik – a vitatott árengedmények arra való alkalmassága, hogy kiszorítsanak egy, az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat a Dell, a Lenovo, az NEC és az MSH alkotta piacról, több kritérium, vagyis az AEC‑teszt, a piaci lefedettség mértéke és ezen árengedmények időtartama vizsgálatán alapul. Másrészt, amennyiben e képességet kizárólag a HP‑nek nyújtott vitatott árengedményekre tekintettel kell értékelni, ezen ítélet 525. pontjából kitűnik, hogy az ezen árengedmények általi piaci lefedettség mértéke és ezen árengedmények időtartama még inkább alapvető jelentőséggel bír az ilyen képesség, és így a jogsértés teljes időszaka vonatkozásában elkövetett jogsértés megállapítása szempontjából. Márpedig a Bizottság nem állítja, hogy a vitatott határozat olyan elemzést tartalmaz, amely kizárólag a HP‑nek nyújtott árengedmények alapján, a 2003 októbere és 2005 májusa közötti időszak vonatkozásában bizonyíthatja a versenyellenes kiszorításra való alkalmasság fennállását. Végeredményben az említett ítélet 483–521. pontjából nem tűnik ki, hogy a vitatott határozat tartalmazna ilyen elemzést.

128

Ebből kitűnik, hogy a megtámadott ítélet 525. pontját nem lehet a szövegkörnyezetétől elszigetelten úgy értelmezni, hogy az magában foglalja a Törvényszék által az AEC‑tesztre vonatkozóan ezen ítélet 150–482. pontjában elvégzett elemzés figyelmen kívül hagyását, miközben az említett ítélet 524. pontjában kifejezetten szerepel, hogy ugyanezen elemzés ugyanazon az alapon támasztja alá a vitatott határozat megsemmisítését, mint a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértékére és ezen árengedmények időtartamára vonatkozó értékelések. A jelen ítélet 118. pontjában kifejtett előfeltevés, amelyre a Bizottság az első jogalap második részét alapítja, tehát pontatlan.

129

Ezen előfeltevés pontatlansága azt is jelenti, hogy a Bizottság nem kifogásolhatja érvényesen, hogy a Törvényszék a vitatott határozatot pusztán formai okból semmisítette meg, amely szerint ezen intézménynek a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában szereplő valamennyi kritériumot külön‑külön és ugyanolyan részletességgel kellett volna megvizsgálnia, függetlenül az egyes szempontoknak az adott ügy körülményeire tekintettel fennálló relatív súlyától.

130

E tekintetben, amint a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 137–139. pontjából kitűnik, mivel a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértéke és azok időtartama azon körülmények közé tartozik, amelyeket a Bizottságnak értékelnie kell annak bizonyítása érdekében, hogy az eljárás alá vont vállalkozás erőfölénnyel való visszaélést követett el, az a tény, hogy e vállalkozás a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal alátámasztva azt állítja, hogy magatartása nem volt alkalmas arra, hogy versenyellenes kiszorító hatást váltson ki, azzal a különös kötelezettséggel jár ezen intézmény számára, hogy értékelje a legalább annyira hatékony versenytársak kiszorítására irányuló stratégia esetleges fennállását.

131

Ebben az összefüggésben egyrészt, amint az a megtámadott ítélet 485., 493–495., 509. és 510. pontjából kitűnik, és ellentétben azzal, amit a Bizottság kifogásol, a Törvényszék megpróbálta azonosítani a vitatott határozat azon preambulumbekezdéseit, amelyek relevánsak lehetnek a vitatott árengedmények piaci lefedettségének mértéke és időtartama szempontjából.

132

Másrészt a megtámadott ítélet 493–500. és 506–520. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék a vitatott határozat releváns preambulumbekezdéseit érintő számos olyan hiányosságot azonosított, amely alapján úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően sem a vitatott árengedmények piaci lefedettségének mértékére vonatkozó kritériumot, sem pedig azok időtartamát olyan tényezőkként, amelyek lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy azok alkalmasak voltak arra, hogy versenyellenes kiszorító hatást váltsanak ki. Márpedig a Bizottság a jelen fellebbezés keretében nem vonja kétségbe a Törvényszék ezen megállapításait.

133

Végeredményben nem lehet helyt adni a Bizottság Németországi Szövetségi Köztársaság által osztott azon kifogásának sem, amely szerint a Törvényszék nem semmisíthette volna meg a vitatott határozatot anélkül, hogy megvizsgálta volna az Intel érintett piacon fennálló erőfölényének jelentőségét, a vitatott árengedmények és a szóban forgó kifizetések nyújtásának feltételeit és módjait, valamint az OEM‑eknek és az MSH‑nak a beszerzésekre vonatkozó döntéseire gyakorolt hatásukat, ezen árengedmények összegét, azok ütemezését és a versenyellenes stratégia fennállását.

134

E tekintetben először is e kifogás, amennyiben szerves részét képezi az első fellebbezési jogalap második részének, szintén azon a téves előfeltevésen alapul, amely szerint a vitatott határozat megsemmisítése kizárólag a Törvényszéknek a vitatott árengedmények piaci lefedettségi mértékére és azok időtartamára vonatkozó értékelésén alapul.

135

Másodszor, a megtámadott ítélet szerint a vitatott határozatban szereplő egyetlen elemzés, amely annak bizonyítására irányul, hogy a vitatott árengedmények visszaélésnek minősülnek, függetlenül attól, hogy képesek‑e kiszorítani egy, az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat, az e határozatnak a megtámadott ítélet 133–144. pontjában vizsgált (920)–(926), (950), (972), (981), (989), (1000) és (1001) preambulumbekezdéséből kitűnő elemzés. Amint azt a Törvényszék ezen ítélet 145–147. pontjában megjegyezte, a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 137–139. és 141. pontjából kitűnik, hogy ez az elemzés téves jogalkalmazáson alapul.

136

Márpedig, amennyiben a Bizottság az Intel erőfölényére, az árengedmények feltételes jellegére és ez utóbbi versenytársának kizárására irányuló stratégia fennállására hivatkozik, függetlenül attól a kérdéstől, hogy e versenytárs ugyanolyan hatékony‑e, mint az Intel, az e kifogás alátámasztása érdekében ily módon hivatkozott érvek hallgatólagosan, de szükségszerűen a vitatott árengedmények önmagukban visszaélésszerű jellegének elgondolásán alapulnak.

137

Amennyiben a Bizottság a vitatott árengedmények összegére, a kiszorító hatásokat erősítő tényezőkre és az ezen árengedményekben részesülő OEM‑ek stratégiai jellegére hivatkozik, rá kell mutatni arra, hogy ezen intézmény állításával ellentétben a Törvényszék e körülményeket az AEC‑tesztre, a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértékére vagy azok időtartamára vonatkozó értékelése keretében vizsgálta meg.

138

A Bizottság így valójában azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vizsgálta meg, hogy a vitatott határozat különböző fejezetei tartalmaznak‑e olyan elemeket, amelyek lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak a versenyellenes kiszorító hatás kiváltására a Törvényszék által a vitatott árengedmények piaci lefedettségének mértékére és időtartamára vonatkozóan tett megállapítások ellenére, noha a Bizottság a jelen fellebbezés keretében nem vitatja ezeket a megállapításokat. Márpedig, függetlenül attól, hogy azok a kritériumok, amelyekre a Bizottság támaszkodik, önmagukban nem tűnnek elegendőnek az EUMSZ 102. cikk megsértésének megállapításához, a Törvényszék nem végezhetett volna ilyen vizsgálatot, mivel – amint arra lényegében a megtámadott ítélet 150. pontjában emlékeztetett – nem módosíthatja a Bizottság által megállapított jogsértés alkotóelemeit oly módon, hogy a saját indokolásával helyettesíti azon jogi aktus kibocsátójának indokolását, amelynek jogszerűségét az EUMSZ 263. cikk értelmében vizsgálja (lásd ebben az értelemben: 2022. június 16‑iSony Corporation és Sony Electronics kontra Bizottság ítélet, C‑697/19 P, EU:C:2022:478, 95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

139

Ebből következik, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 150–527. pontjában azonosította azokat a hibákat, amelyek szerinte jogellenessé tették a vitatott határozatnak az AEC‑teszt lefolytatását, a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértékét és időtartamát illető indokait, oly módon, hogy ezen indokok az elemzése alapján nem alkalmasak arra, hogy alátámasszák az EUMSZ 102. cikk megsértését, és ennélfogva arra, hogy e határozat 1. cikke a)–e) pontjának alapjául szolgáljanak, nem hagyta figyelmen kívül a vitatott árengedmények verseny kizárására való alkalmasságára vonatkozó kritériumokat.

140

Következésképpen az első jogalap második részét el kell utasítani, így az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

141

A Bizottság szerint, mivel az Intel által nyújtott vitatott árengedmények állítólagosan visszaélésszerűek, ezen intézmény nem kötelezhető arra, hogy oly módon indokolja meg a vitatott határozatot, hogy ne csupán az Intel által a közigazgatási eljárás során előterjesztett bizonyítékok igen jelentős mennyiségére válaszoljon, hanem olyan érvekre is, amelyeket az Intel ezen eljárás során nem hozott fel. A Törvényszék előtti eljárás során az Intel gazdasági szakértői jelentések formájában további érveket terjesztett elő az AEC‑teszttel kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a Törvényszék figyelembe vette ezt a számos új bizonyítékot, a megtámadott ítélet 235., 236., 252., 253., 316., 317., 443. és 444. pontjában megtagadta e bizonyítékok Bizottság által előterjesztett cáfolatainak figyelembevételét, azzal az indokkal, hogy az ilyen vizsgálat eredményeként a vitatott határozatban kifejtett érvelést a saját indokolásával helyettesítené. Márpedig e cáfolatoknak nem az volt a céljuk, hogy az e határozat indokolásában meglévő bármilyen hiányosságot pótoljanak, hanem az, hogy válaszoljanak az Intel által első alkalommal az eljárás során benyújtott új gazdasági elemzésekre. A Bizottság érveinek figyelembevétele tehát nem vezette volna a Törvényszéket arra, hogy a vitatott határozatban foglalt elemzéseket a saját értékelésével helyettesítse.

142

E körülmények között a Törvényszék megsértette a Bizottság védelemhez való jogát először is a Dell vitatható részének kiszámítását, másodszor a HP részére 2002 novembere és 2003 szeptembere között nyújtott vitatott árengedmények kiszorításra való alkalmasságát, harmadszor pedig a Lenovónak nyújtott természetbeni előnyök értékét illetően.

143

Az Intel vitatja a második jogalap megalapozottságát.

144

Emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy – amint az a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 137–139. pontjából kitűnik – a Bizottság csak akkor köteles értékelni az erőfölényben lévő vállalkozásnak a hozzá képest legalább annyira hatékony versenytársak kiszorítására irányuló stratégiájának esetleges fennállását, ha e vállalkozás a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal támasztja alá, hogy magatartása nem volt alkalmas a verseny korlátozására, különösen pedig arra, hogy kiváltsa a kifogásolt kiszorító hatásokat.

145

Ebből következik, hogy amennyiben a Bizottság e képességet az eljárás alá vont vállalkozás által szolgáltatott elemeket figyelembe vevő AEC‑teszttel bizonyítja, a Törvényszék nem állapíthatja meg, hogy ez a teszt érvénytelen, olyan bizonyítékokra támaszkodva, amelyeket az említett vállalkozás e célból első alkalommal a Törvényszék elé terjesztett, noha azok a Bizottság előtt ismeretlenek voltak, és azokat a közigazgatási eljárás során elő lehetett volna terjeszteni.

146

Másrészt a Bizottság által annak értékelése érdekében elfogadott módszer szerint, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak‑e arra, hogy kiszorítsák az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat, az AEC‑tesztnek a megtámadott ítélet 158. pontjában kifejtett pozitív vagy negatív eredményét végső soron a vitatható rész és a szükséges rész összehasonlítása útján határozzák meg. Ez utóbbi az ügyfél szükségleteinek azon része, amelyet egy, az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársnak ki kell elégítenie ahhoz, hogy veszteség nélkül tudjon belépni a piacra. Ha a vitatható rész meghaladja a szükséges részt, az AEC‑teszt eredménye pozitív az Intel számára, míg az ezzel ellentétes helyzet negatív eredményhez, tehát annak megállapításához vezet, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak voltak arra, hogy kiszorítsák az e vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytársat.

147

Először is, ami a Dell helyzetét illeti, a Törvényszék a megtámadott ítélet 204–206., 215. és 220. pontjában ismertette az Intel által annak érdekében hivatkozott bizonyítékokat, hogy vitassa a Bizottság által e vállalkozás tekintetében a vitatott határozatban megállapított 7,1%‑os vitatható rész számítását.

148

Először is egy 2005. november 10–én kelt, a Dell egyik igazgatója, ún. „D1”, által írt e‑mailről (a továbbiakban: D1 e‑mailje) van szó, amelyből kitűnik, hogy a Dell szükségleteinek az AMD részére történő átruházása az x86‑os CPU mennyiségének legfeljebb 25%‑át érinthette, és e vezető egyébként eskü alatt megerősítette az említett e‑mail tartalmát az Intel és az AMD között Delaware államban (Amerikai Egyesült Államok) folyó magánperben. A megtámadott ítélet 204. pontjában a Törvényszék ezenkívül kifejti, hogy a Salop‑Hayes‑jelentés szerint, amelyet az Intel első alkalommal a Törvényszék előtt nyújtott be, a Dell szükségleteinek 25%‑ára vonatkozó előrejelzés az első évben 17,5%‑os, a Bizottság megközelítésének alkalmazása esetén pedig 12,5%‑os vitatható részt eredményezett, amelyet az Intel észszerűtlennek ítélt.

149

Másodszor, egy 2004. március 9‑i, a Dell egy másik ügyvezetője, ún. D5 által írt e‑mail utalt arra, hogy a Dell beszerzéseit az AMD‑re állították át a Dell x86‑os CPU szükségleteinek 25%–a tekintetében, 90 napon belül (a továbbiakban: D5 e‑mailje).

150

Harmadszor, egy 2007. december 21‑én, amint az a megtámadott ítélet 194. pontjából kitűnik, az Intelnél a Dellel fennálló kapcsolatért a tényállás idején felelős alkalmazott, ún. I1 által 2007. december 21‑én tett nyilatkozat azt mutatja, hogy az Intel belső véleménye szerint a Dell x86‑os CPU szükségleteinek vitatható része az első évben 15% és 25% között mozgott (a továbbiakban: I1 nyilatkozat).

151

Végül negyedszer, a D1 által a Delaware államban az Intel és az AMD között folyamatban lévő magánperben tett nyilatkozat megerősíti a 2005. november 10–i e‑mail tartalmát, míg a Dell egy másik vezetője, ún. D3 ugyanezen eljárás keretében tett nyilatkozata arra utal, hogy a nyilatkozattevőnek semmi oka nem volt arra, hogy megkérdőjelezze a D1 állításainak pontosságát.

152

A megtámadott ítélet 174., 196., 209–211. és 222. pontjából kitűnik, hogy a Salop‑Hayes‑jelentés kivételével az Intel által hivatkozott valamennyi dokumentum a közigazgatási iratanyag részét képezte, és hogy azokról a vitatott határozatban szó volt, amit a Bizottság nem vitat. Ez utóbbi érvelését arra összpontosítja, hogy a Törvényszék hogyan használta fel a Salop‑Hayes‑jelentést annak érdekében, hogy kétségbe vonja az ezen intézmény által e határozatban kiszámított 7,1%‑os vitatható részt, és kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe az említett határozat indokolásának részét nem képező azon elemzéseket, amelyeket a Bizottság az elsőfokú eljárás keretében benyújtott ellenkérelemhez és viszonválaszhoz csatolt.

153

E tekintetben a megtámadott ítélet 171., 229., 233. és 234. pontjából kitűnik, hogy a Dellre vonatkozó AEC‑tesztet illetően a Bizottság 7,1%‑os vitatható részt állapított meg egy 2004. januári számítási lap (a továbbiakban: 2004‑es számítási lap) alapján, amelyet a Dell a közigazgatási eljárás során nyújtott be a részére. Közelebbről a Bizottság a 7,1%‑os vitatható részre a Dell által a 2004‑es számítási lap szerint az AMD‑től a 2005. év során vásárolni szándékolt x86‑os CPU‑k mennyisége 7%‑ának az AMD felé történő átirányítása alapulvételével következtetett.

154

A megtámadott ítélet 175. pontjában a Törvényszék a szükséges résznek a vitatható résszel való összehasonlítására hivatkozott, ahogyan azt a Bizottság a vitatott határozatban elvégezte. Ebből az összehasonlításból a Bizottság megállapította, hogy a Dellt érintő jogsértés időszakát alkotó tizenhárom negyedévből kilenc esetében a szükséges rész magasabb volt, mint a vitatható rész.

155

Kétségtelen, hogy – amint az a megtámadott ítélet 204. pontjából kitűnik, amely az Intel érvelésének ismertetésére vonatkozik – a Salop‑Hayes‑jelentés lehetővé tette, hogy a Dell szükségleteinek D1 és D5 e‑mailjeiből eredő 25%‑os volumenére vonatkozó előrejelzést vitatható részként értelmezzék, e részt az első évre 17,5%‑ban megállapítva, amely arány a Bizottság megközelítésének alkalmazása esetén 12,5%‑ra csökkenne, amelyet az Intel elutasít.

156

Ugyanakkor először is a megtámadott ítéletnek az Intel által a Törvényszék előtt hivatkozott bizonyítékok értékeléséről szóló 220–234. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék D1 és D5 e‑mailjeire, a Dell vezetői által a Delaware államban folyamatban lévő magánperben folytatott peres eljárás keretében tett nyilatkozatokra, valamint I1 nyilatkozatára támaszkodva vonta kétségbe a Dell vitatható részének a vitatott határozatban elvégzett kiszámítását. A Törvényszék ezzel szemben értékelése céljából nem támaszkodott a Salop‑Hayes‑jelentésre, amelyet egyébként e pontok nem is említenek.

157

Következésképpen, ellentétben azzal az előfeltevéssel, amelyre a Bizottság érvelését alapítja, a Törvényszék értékelését nem erre a jelentésre alapította, így ezen intézmény érvelését mindenképpen el kell utasítani.

158

Másodszor, kétségtelen, hogy a megtámadott ítélet 236. pontjában a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy a Bizottság által a vitatott határozatban szereplő AEC‑teszt alátámasztása érdekében első alkalommal a Törvényszék elé terjesztett kiegészítő elemzések figyelembevétele ahhoz vezetne, hogy e határozat indokolását a saját indokolásával helyettesítené, ami az EUMSZ 263. cikkben említett jogszerűségi felülvizsgálat keretében nem lenne megengedett. Mindazonáltal a megtámadott ítélet 237–239. pontjában a Törvényszék a teljesség kedvéért megvizsgálta ezeket az elemeket, és arra a következtetésre jutott, hogy azok nem kérdőjelezik meg az ugyanezen ítélet 234. pontjában megfogalmazott megállapítást, így a Bizottság által e fellebbezési jogalap alátámasztására felhozott kifogás ezen okból is téves előfeltevésen alapul.

159

Ezenkívül a megtámadott ítélet 240–255. pontjában a Törvényszék megvizsgálta a Dell keresletének az AMD felé 2006‑ban és 2007‑ben történő tényleges átirányítására vonatkozó körülményeket, úgy ítélve meg, hogy azok alátámasztják a Dell 7,1%‑os vitatható része megállapításával kapcsolatos kétség fennállását. E tekintetben a megtámadott ítélet 243. pontjában a Törvényszék kifejtette, hogy a vitatott határozat (1245) preambulumbekezdése szerint a Dell kereslete egy részének az AMD felé való tényleges átirányítására alapított észrevételek alapján 7,1% feletti, 8,2% és 10,1% közötti vitatható részt lehet kiszámítani.

160

A Bizottság állításával ellentétben a Törvényszéknek a Dell keresletének az AMD felé 2006‑ban és 2007‑ben történő tényleges átirányítására vonatkozó értékelései kizárólag a vitatott határozatból következő elemeken alapulnak. A Törvényszék nem támaszkodik egyetlen olyan bizonyítékra sem, amelyet az Intel első alkalommal az eljárás során terjesztett elő, és a Bizottság nem jelöli meg, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet mely pontjában támaszkodott volna ilyen elemre.

161

Ebből következik, hogy a Bizottság arra alapított kifogása, hogy a Törvényszék a Dell vitatható részére vonatkozó értékelését olyan körülményekre alapította, amelyeket első alkalommal előtte terjesztettek elő, anélkül hogy figyelembe vette volna az előbbi intézmény által az e körülmények megalapozottságának megcáfolása érdekében benyújtott elemzéseket, mindenesetre téves előfeltevéseken alapul.

162

Másodszor, a HP‑t illetően a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította versenyellenes kiszorító hatások 2002. november 1. és 2003. szeptember 30. közötti fennállását. Márpedig a Bizottság úgy véli, hogy ha az Intelnek jogában állt volna első alkalommal a Törvényszék előtt arra hivatkozni, hogy a bizonyos időszakra vonatkozó körülményeket nem foglalták bele az AEC‑tesztbe, ezen intézmény számára lehetővé kell tenni, hogy az eljárás során kiegészítse e tesztet.

163

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az Intel által a Törvényszék előtt a HP‑vel kapcsolatban előadott érvelés a vitatott határozatban szereplő AEC‑teszt jogszerűségének vitatására irányult, anélkül hogy olyan körülményekre hivatkozott volna, amelyeket az Intel a közigazgatási eljárás során nem terjesztett elő. Ebből következik, hogy a Törvényszék mindenesetre nem követett el hibát, amikor a megtámadott ítélet 300. és 301. pontjában a 2010. július 1‑jei Knauf Gips kontra Bizottság ítélet (C‑407/08 P, EU:C:2010:389, 89. pont) alapján elutasította a Bizottság arra alapított érvét, hogy ezen érvelés állítólagosan elfogadhatatlan amiatt, hogy az Intel a közigazgatási eljárás során nem vitatta a Bizottság által a számításai során figyelembe vett időszakokat. Ehhez hasonlóan, a jelen ítélet 138. pontjában megállapítottak mintájára a Törvényszék helyesen állapította meg a megtámadott ítélet 317. pontjában, hogy nem vehette figyelembe azokat a vitatott határozatból nem következő kiegészítő számításokat, amelyeket a Bizottság első alkalommal a viszonválasz mellékleteként nyújtott be az e határozatban szereplő AEC‑teszt alátámasztására, anélkül hogy az említett határozat alapjául szolgáló indokolást a saját indokolásával helyettesítette volna.

164

Harmadszor, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Lenovo részére nyújtott vitatott árengedmények összegének két természetbeni előny, vagyis az Intel által nyújtott standard garancia egyéves kiterjesztése és egy kínai értékesítési platform jobb használata formájában történő értékelésére vonatkozó elemzésében azzal, hogy inkább ezen előnyök Lenovo számára nyújtott értékét, mintsem azoknak az Intel által viselt költségét vette alapul, a Bizottság valójában az Intelnél kevésbé hatékony versenytárs kapcsán érvelt, amely ugyanakkor nem minősül releváns gazdasági szereplőnek annak értékelése szempontjából, hogy a szóban forgó, vitatott árengedményekkel kapcsolatos gyakorlat alkalmas‑e versenyellenes kiszorító hatás kiváltására.

165

Amint az a megtámadott ítélet 433–439. pontjából kitűnik, ezen, az AEC‑teszt elveire vonatkozó értékelés alátámasztása érdekében a Törvényszék az említett tesztnek a vitatott határozatban leírt jellegére támaszkodott. Ellentétben azzal, amit a Bizottság annak bizonyítása érdekében állít, hogy a Törvényszék megsértette a védelemhez való jogát, a Törvényszék e célból nem támaszkodott a 2009. január 28‑i kiegészítő Shapiro‑Hayes‑jelentésre (a továbbiakban: kiegészítő Shapiro‑Hayes‑jelentés), amelyet az Intel először első fokon nyújtott be, és amely – mint az kitűnik a megtámadott ítélet 423. és 452. pontjából – egy elkülönülő kérdésre vonatkozik, nevezetesen a két természetbeni előny Intel számára felmerülő költségének kiszámítására.

166

E körülmények között az, hogy a Törvényszék – a megtámadott ítélet 443. és 444. pontjából kitűnően – megtagadta a Bizottság által előterjesztett, az érintett természetbeni előnyök Intel részéről felmerülő tényleges költségeire vonatkozó számítások figyelembevételét azzal az indokkal, hogy e figyelembevétel azt eredményezné, hogy a Törvényszék a vitatott határozatban foglalt értékelést a sajátjával helyettesítené, nem minősül ezen intézmény védelemhez való joga megsértésének.

167

A Törvényszék csak a Bizottság által első alkalommal előtte benyújtott, a megtámadott ítélet 451–453. pontjában a teljesség kedvéért ismertetett bizonyítékok elemzésével összefüggésben hivatkozott ezen ítélet 452. pontjában a kiegészítő Shapiro‑Hayes‑jelentésre.

168

A fentiekből következik, hogy a második jogalapot el kell utasítani.

169

A harmadik jogalap három részből áll.

170

A Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék téves jogi kritériumokra támaszkodott az ezen intézmény által az erőfölénnyel való visszaélés fennállására vonatkozó megállapításának alátámasztása érdekében előterjesztett bizonyítékok értékelése során. Közelebbről, először is az AEC‑teszt nem a megfigyelt tényekből eredő magatartásra vonatkozó feltételezéseken alapul, hanem egy ökonometriai modell alkalmazásán a belépési értékek (input values) értékelésére. Következésképpen a Törvényszék által a megtámadott ítélet 165. pontjában kifejtettekkel ellentétben az a körülmény, hogy az Intel hihető magyarázatot adott a tényállásra, amely lehetővé tette a jogsértés hiányának megállapítását, nem vezethet a vitatott határozat megsemmisítéséhez. Másodszor, az AEC‑teszt lényegében olyan értékelési folyamat, amely az OEM vitatható részét illetően olyan feltételezéseken alapul, amelyekre per definitionem nincsen biztos és végleges válasz, hanem csupán optimális vagy észszerű értékelés. Így ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 166. pontjában megállapított, a vitatott határozat megsemmisítéséhez nem elegendő kétséget ébreszteni a Bizottság által az ilyen tesztet követően elvégzett értékeléssel kapcsolatban, vagy még kevésbé elegendő egyszerűen azt sugallni, hogy más eredmény is elképzelhető.

171

Az AEC‑teszt bizonyítási szintjét és bírósági felülvizsgálatát illetően tehát az a helyes megközelítés, amely – anélkül, hogy az AEC‑tesztet kivonná a bírósági felülvizsgálat alól – nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségének, megbízhatóságának és koherenciájának ellenőrzéséből áll, hanem annak ellenőrzéséből is, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket. Az erőfölényben lévő vállalkozás magatartásának a verseny korlátozására való alkalmasságát olyan összefüggések alapján értékelik, amelyek nem kizárólag e vállalkozás magatartásához kapcsolódnak.

172

A Törvényszék tehát téves bizonyítási mércét alkalmazva utasította el a Dell vitatható részének a vitatott határozatban elvégzett értékelését, és a megtámadott ítélet 244. pontjában annak megállapítására szorítkozott, hogy „nem a 7,1%‑os vitatható részre vonatkozó feltételezés az egyetlen elképzelhető feltételezés”, és hogy e tény „kétségessé [tette] a Bizottság által a [vitatott] határozatban elfogadott értékelés megalapozottságát”. Az ártatlanság vélelme nem jelenti azt, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás magatartásához nem kapcsolódó kontextuális elemekre vonatkozó értékeléseket érvénytelennek kellene tekinteni, mivel a Törvényszéknek ezen elemek valamelyikével kapcsolatban „kétsége” van.

173

Az Intel vitatja a harmadik jogalap e részének megalapozottságát.

174

A Bizottság érvei megalapozottságának értékelése érdekében emlékeztetni kell arra a kontextusra, amelybe a jelen ügyben elvégzett AEC‑teszt illeszkedik.

175

A fellebbezés tárgyában hozott ítélet 133. és 134. pontjában a Bíróság emlékeztetett arra, hogy az EUMSZ 102. cikk nem irányul sem annak megakadályozására, hogy valamely vállalkozás saját érdemeinek köszönhetően erőfölénybe kerüljön egy vagy több piacon, sem pedig annak biztosítására, hogy az ilyen helyzetben lévőknél kevésbé hatékony versenytárs vállalkozások a piacon maradjanak. Így nem minden kiszorító hatás korlátozza szükségképpen a versenyt. Az érdemeken alapuló verseny ugyanis azt eredményezheti, hogy a különösen az árak, a választék, a minőség vagy az innováció szempontjából kevésbé hatékony, tehát a fogyasztók számára kevésbé érdekes versenytársak eltűnnek a piacról, illetve kiszorulnak onnan (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 126. és 127. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

176

Következésképpen annak megállapításához, hogy valamely adott esetben egy magatartás „erőfölénnyel való visszaélésnek” minősül‑e, főszabály szerint azt kell bizonyítani, hogy a magatartás a vállalkozások közötti érdemeken alapuló versenyre irányadó eszközöktől eltérő eszközök alkalmazásával ténylegesen vagy potenciálisan korlátozza a versenyt azáltal, hogy kizárja az érintett piacról vagy piacokról az ugyanolyan hatékony versenytárs vállalkozásokat (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 129. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

177

Ebben az összefüggésben, figyelembe véve az erőfölényben lévő vállalkozás azon különös felelősségét, hogy magatartása ne csorbítsa a belső piacon a hatékony és torzulásmentes versenyt, az EUMSZ 102. cikk megtiltja e vállalkozás számára, hogy olyan gyakorlatot folytasson, ideértve az árképzést is, amely kiszorító hatást gyakorol a hozzá hasonlóan hatékonynak tekintett versenytársaira, és ezáltal az érdemeken alapuló versenyétől eltérő eszközök igénybevételével erősíti az erőfölényét (lásd ebben az értelemben: fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 135. és 136. pont; 2022. május 12‑iServizio Elettrico Nazionale és társai ítélet, C‑377/20, EU:C:2022:379, 76. pont).

178

Az ilyen gyakorlat – amint arra a Bíróság a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 137. pontjában emlékeztet – hűségengedmény‑rendszer formáját öltheti, vagyis az ahhoz a feltételhez kötött engedményekét, hogy az ügyfél szükségleteinek egészét vagy jelentős részét kizárólag e vállalkozástól szerezze be, bármekkora is legyen egyébként az erőfölényben lévő vállalkozástól való beszerzése.

179

Mindemellett a versenykorlátozó magatartás tényleges vagy potenciális hatásának bizonyítását, amely az adott ügy tárgyát képező magatartás típusától függően különböző elemzési sémák alkalmazásával járhat, mindenképpen az összes releváns ténybeli körülmény értékelésével kell elvégezni, függetlenül attól, hogy ezek magával a magatartással, a szóban forgó piaccal vagy piacokkal, illetve a verseny működésének módjával kapcsolatosak‑e ezen a piacon vagy ezeken a piacokon. Ezen túlmenően az említett bizonyítás során pontos és konkrét elemzések és bizonyítékok alapján arra kell törekedni, hogy az említett magatartás legalábbis alkalmas arra, hogy kiszorító hatást fejtsen ki (2023. december 21‑iEuropean Superleague Company ítélet, C‑333/21, EU:C:2023:1011, 129. és 130. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

180

Így a hűségengedmények nyújtásában megnyilvánuló magatartást illetően, amelyre tekintettel az erőfölényben lévő vállalkozás a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal alátámasztva azt állítja, hogy nem volt képes a kifogásolt kiszorító hatások kiváltására, a Bizottságnak nem csupán olyan tényezőket kell elemeznie, mint a szóban forgó vállalkozás erőfölényének jelentősége, a vitatott árengedmények piaci lefedettségének mértéke, valamint a szóban forgó árengedmények feltételei és nyújtásának módjai, időtartama és összege, hanem a legalább annyira hatékony versenytársak kiszorítására irányuló stratégia esetleges fennállását is (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 138. és 139. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd ebben az értelemben: 2023. január 19‑iUnilever Italia Mkt. Operations ítélet, C‑680/20, EU:C:2023:33, 47–49. pont).

181

Az ilyen árengedmények azon képességét, hogy kiszorítsák az erőfölényben lévő vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytársat, amely feltételezhetően ugyanazokkal a költségekkel szembesül, mint amelyeket e vállalkozás visel, általában az AEC‑teszt alkalmazásával kell értékelni. Ugyanis, még ha ez a teszt csak az egyik módja annak értékelésének, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás a „rendes” versenyétől eltérő eszközöket vett‑e igénybe, pontosan annak értékelésére irányul, hogy az ilyen, absztrakt módon értékelt, hasonlóan hatékony versenytárs képes lenne‑e az erőfölényben lévő vállalkozás magatartásának megismétlésére, és következésképpen e magatartást a rendes, azaz az érdemeken alapuló verseny körébe tartozónak kell‑e tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2022. május 12‑iServizio Elettrico Nazionale és társai ítélet, C‑377/20, EU:C:2022:379, 80–82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

182

A Bizottság által felhozott érvek megalapozottságának értékelése érdekében azt is szem előtt kell tartani, hogy – amint az a jelen ítélet 43. és 44. pontjában kifejtésre került – az AEC‑teszt, ahogyan azt a jelen ügyben elvégezték, figyelembe veszi többek között a vitatott árengedmények esetleges elvesztését abban az esetben, ha az OEM az AMD‑től szerez be, és végső soron a vitatható rész és az egyes OEM‑ek, valamint az MSH tekintetében megkövetelt rész összehasonlításán alapul.

183

A vitatható rész és a megkövetelt rész összehasonlítását illetően a megtámadott ítélet 175. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság megjelölte a megkövetelt részt a vitatott határozat 22. táblázatában (a továbbiakban: 22. táblázat).

184

Ezenkívül a megtámadott ítélet 171. pontjában a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság 7,1%‑os vitatható részt állapított meg, amely számadat a jelen ítélet 153. pontjában említett 2004‑es számítási lapból következik.

185

A megtámadott ítélet 175. pontjában a Törvényszék kifejtette, hogy a Bizottság lényegében ezt a számot vette figyelembe a vitatható rész meghatározásához alkalmazandó releváns százalékos értékként, és azt összehasonlította a 22. táblázatból következő, minden egyes érintett negyedévre eső megkövetelt résszel.

186

E táblázat utolsó oszlopa, amelyre a megtámadott ítélet 175. pontja is hivatkozik, jelzi, hogy a 2003. adóév negyedik negyedéve és a 2006‑os adóév negyedik negyedéve közötti időszakban a megkövetelt rész 4,9% – amely a 2004. év első negyedévére számított érték – és 12,1% – amely a 2006. üzleti év negyedik negyedévére számított érték – közé esett. Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet említett pontjában kifejti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a figyelembe vett időszak utolsó kilenc negyedévében a szükséges rész magasabb volt, mint a vitatható rész.

187

A Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 189–201. pontjában elutasította az Intel azon érveit, amelyek azt kifogásolják, hogy a Bizottság megsértette a jogbiztonság elvét azáltal, hogy figyelembe vette a 2004‑es számítási lapot, ezen ítélet 202–256. pontjában megvizsgálta az Intelnek a vitatható rész 7,1%‑ban való megállapítására vonatkozó érveit.

188

E tekintetben a megtámadott ítélet 203. és 240. pontjából kitűnik, hogy az Intel vitatta a Bizottság által megállapított 7,1%‑os vitatható részt, elsősorban a 2004‑es számítási laptól eltérő bizonyítékokra, másodszor pedig a Dell keresletének az AMD felé 2006‑ban és 2007‑ben történő tényleges átirányítására vonatkozó adatokra hivatkozva, amelyek azt bizonyítják, hogy a Dell vitatható része meghaladhatta a 7,1%‑ot.

189

Először is, az Intel által alapul vett bizonyítékok, mint az kitűnik a megtámadott ítélet 204–206., 215. és 220. pontjából, D1 e‑mailje, D5 e‑mailje, a Dell vezetői által a Delaware államban az Intel és az AMD között folyamatban lévő magánperben tett nyilatkozatok, valamint I1 nyilatkozata, amelyeket a jelen ítélet 147–151. pontja említ.

190

A Törvényszék e bizonyítékokat a megtámadott ítélet 213–232. pontjában elemezte. Ezen ítélet 233. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy D1 és D5 e‑mailjéből, a Dell vezetői által a Delaware államban az Intel és az AMD között folyamatban lévő magánperben tett nyilatkozatokból, valamint I1 nyilatkozatából, amelyek megerősítik egymást, kitűnik, hogy a 2005. év során a Dell keresletének az AMD felé történő átirányítása az x86‑os CPU mennyiségének 25%‑áig terjedhetett, nem pedig 7%‑ra, ahogy az a 2004‑es számítási lapból kitűnik.

191

E körülmények között a Törvényszék a megtámadott ítélet 234. pontjában úgy ítélte meg, hogy az Intel által hivatkozott bizonyítékok kétségbe vonták azt, hogy a Dell vitatható részét kizárólag a 2004‑es számítási lap alapján kell értékelni, amely szerint a Dell 2005‑ben 7%‑os volumenű keresletet irányított át az AMD felé, amelyből a Bizottság 7,1%‑os vitatható részre következtetett.

192

Másodszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 243. pontjában megjegyezte, hogy a Bizottság a vitatott határozat (1245) preambulumbekezdésében kifejezetten elismerte, hogy ki lehet számítani egy 7,1%‑ot meghaladó, 8,2% és 10,1% közötti vitatható részt a Dell kereslete egy részének az AMD felé 2006‑ban és 2007‑ben történő tényleges átirányítására vonatkozó észrevételek alapján.

193

Ebben az összefüggésben a Törvényszék a megtámadott ítélet 244. pontjában rámutatott egyrészt arra, hogy e becslések puszta létezése is elegendő annak bizonyításához, hogy nem a 7,1%‑os vitatható rész az egyetlen elképzelhető eset, és ez a Bizottság által a vitatott határozatban elfogadott értékelés megalapozottságának megkérdőjelezéséhez vezet.

194

Másrészt a megtámadott ítélet 246–251. pontjában a Törvényszék elutasította a Bizottság arra alapított érveit, hogy a Dell beszerzéseinek 2006‑ban és 2007‑ben az AMD felé történő átirányításának csak korlátozott jelentősége volt a jogsértés időszakában fennálló helyzet vizsgálatában, hogy legalábbis újra ki kell igazítani a számítás bizonyos paramétereit, többek között a vitatott árengedmények 2006. évi szintjét, valamint hogy a Bizottság a vitatott határozatban másodlagosan egy AEC‑tesztet végzett, figyelembe véve a 2006. és 2007. évi helyzetet, amely megerősítette a következtetéseit.

195

Ennek keretében a Törvényszék a megtámadott ítélet 254. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozatból kitűnik, hogy a Dell vonatkozásában 8,2% és 10,1% közötti vitatható részt lehet megállapítani a 2004‑es számítási laptól eltérő elemek alapján. Ily módon a Törvényszék megismételte azt az értékelést, amely szerint maga a vitatott határozatban szereplő, erre irányuló becslések létezése is azt bizonyítja, hogy a Dellt illetően nem a 7,1%‑os vitatható rész volt az egyetlen elképzelhető eset, ami alapján kétségbe vonta e feltételezés megalapozottságát, amelyet a Bizottság a vitatott határozatban elfogadott.

196

A megtámadott ítélet 255. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy e megállapítás, valamint az ezen ítélet 234. pontjában tett megállapítás, amely a vitatható résznek az Intel által hivatkozott, a 2004‑es számítási laptól eltérő elemeken alapuló értékelésére vonatkozik, együttesen megerősíti az e vitatható rész vitatott határozatban elfogadott értékelésével kapcsolatos kétséget.

197

E mérlegeléseket figyelembe véve a Törvényszék a megtámadott ítélet 256. pontjában úgy ítélte meg, hogy az Intel által előadott körülmények alkalmasak voltak arra, hogy kétségeket ébresszenek a bíróságban azzal kapcsolatban, hogy a Dell vitatható részét 7,1%‑ban kell meghatározni. Következésképpen a Törvényszék szerint a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon az említett vitatható rész értékelésének megalapozottságát.

198

Ráadásul a megtámadott ítélet 257–271. pontjában a Törvényszék a teljesség kedvéért megvizsgálta a Bizottság elemzésének megalapozottságát, amely a Dell vitatható részére vonatkozott a releváns időszak 2002 decembere és 2003 októbere közé eső kezdete tekintetében. E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 260. pontjában hangsúlyozta, hogy a 22. táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy a vitatható rész magasabb volt, mint az e táblázatban szereplő első négy negyedévre eső szükséges rész, még akkor is, ha elfogadjuk a Bizottság által a szükséges részre és a vitatható részre vonatkozóan végzett számításokat.

199

A Törvényszék, miután elemezte a Bizottság által e tekintetben előadott érveket, a megtámadott ítélet 270. és 271. pontjában megállapította, hogy ezen intézmény nem tudta utólag megmagyarázni vagy validálni az Intel számára a 22. táblázatban a jogsértés időszakának első négy negyedévére vonatkozóan feltüntetett pozitív eredmények és az ezen időszak egésze tekintetében elfogadott azon következtetése közötti különbséget, amely szerint az Intel nem felelt meg az AEC‑tesztnek.

200

A Törvényszéknek a Dell részére nyújtott vitatott árengedményekre vonatkozó AEC‑teszttel kapcsolatos záró megfontolásai a megtámadott ítélet 283–287. pontjában szerepelnek, amelyek tartalmát a jelen ítélet 48–51. pontja ismerteti.

201

E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint arra egyébként a Bizottság is hivatkozik – ahogyan azt a jelen ügyben alkalmazták, az AEC‑teszt belépési értékek (input values) alapján felállított ökonometriai modell, amely lehetővé teszi először is a szükséges rész kiszámítását, másodszor pedig a vitatható rész megállapítását. A szükséges rész kiszámításához figyelembe kell venni az erőfölényben lévő vállalkozás által nyújtott, feltételhez kötött árengedményeket, az átlagos elkerülhető költséget és e vállalkozás átlagos eladási árát. A vitatható rész kiszámításához figyelembe kell venni azokat a becsléseket, amelyeket az árengedményekben részesülő vállalkozás, de a többi érintett szereplő is végezhetett arra vonatkozóan, hogy az említett kedvezményezett milyen szükségleteket tud fedezni azáltal, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás versenytársától vásárol.

202

Így az AEC‑teszt eredménye azt mutatja meg, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás által alkalmazott olyan árképzési gyakorlat, mint a hűségengedmények, amely kellően határozott jellemzőket mutat a piaci lefedettség mértéke, valamint ezen árengedmények nyújtásának feltételei és módjai, időtartama és összege szempontjából, alkalmas‑e arra, hogy kiszorítsa az e vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytársat, és így sértse az EUMSZ 102. cikk által védett versenyt.

203

Ami a Dellt illeti, az AEC‑teszt pozitív vagy negatív eredménye – amint az a jelen ítélet 183–186. pontjából kitűnik – két, az első tizedesjegyig kifejezett mérték, a vitatható rész és a szükséges rész mértékének összehasonlításától függ. E mértékek kiszámítása érdekében a Bizottság számos számszerű adat figyelembevételét magában foglaló feltételezésekre támaszkodik.

204

Ebből következik, hogy – amint azt a Bizottság is kifejti – az erőfölényben lévő vállalkozás számára nem elegendő, hogy megkérdőjelezze az AEC‑teszt keretében végzett egyik számítás pontosságát ahhoz, hogy érvénytelenítse a Bizottság ilyen teszten alapuló, arra vonatkozó következtetését, hogy a hűségengedmény‑rendszer alkalmas‑e arra, hogy kiszorítsa az e vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytársat. Az is szükséges ezenfelül, hogy a feltárt hiányosság vagy hiba olyan jellegű legyen, hogy a teszt eredményét negatívról pozitívra emelje oly módon, hogy észszerű kétséget keltsen a Bizottság által elfogadott eredmény megalapozottságát, és ennélfogva az érintett árengedményeknek az erőfölényben lévő vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytárs kiszorítására való alkalmasságát illetően. Az ilyen típusú kétség számítási hibákból, illetve a bizonyítékok szelektív vagy hiányos figyelembevételéből eredhet.

205

E tekintetben a megtámadott ítélet 213–256. és 283. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék az AEC‑teszttel kapcsolatos megfontolásait a Dell részére nyújtott vitatott árengedmények tekintetében nem a Bizottság értékelésének valamely jelentéktelen elemét érintő kétségre, vagy pusztán arra az állításra alapította, hogy e teszt más eredményt is hozhatna. A Törvényszék ezzel szemben arra a tényre támaszkodott, hogy a Dell vitatható részének értékeléséhez figyelembe veendő releváns adatok összessége, amelyek értékelése – az elferdítésre vonatkozó, a jelen jogalap harmadik részében vizsgált állítás kivételével – kizárólag a Törvényszék hatáskörébe tartozik, és amely adatok közül a Bizottság egyedül a 2004‑es számítási lapot vette figyelembe, arra utalt, hogy ez a vitatható rész nagy valószínűséggel nemcsak a Bizottság által megállapított 7,1%‑os mértéket haladhatja meg, hanem a szükséges részt is, oly módon, hogy az AEC‑teszt eredménye változhatott volna, azt negatívból pozitívvá téve, ha ezen adatok összességét figyelembe vették volna. A Törvényszék a bizonyítékok szabad mérlegelése keretében ezen az alapon állapította meg, hogy a Bizottság azon feltevése, amely szerint e vitatható rész 7,1%, nem nyert jogilag megkövetelt módon bizonyítást, így az az ezen intézmény által az AEC‑tesztből levont következtetések érvénytelenségét vonja maga után.

206

A Bizottság nem alapíthat ezzel ellentétes érvet pusztán a megtámadott ítélet 244. és 254. pontjának megfogalmazására, amelyek szerint a vitatott határozatban szereplő, a Dell kereslete egy részének az AMD felé 2006‑ban és 2007‑ben történő tényleges átirányítására vonatkozó becslések létezése „elegendő annak bizonyításához, hogy nem a 7,1%‑os vitatható rész az egyetlen elképzelhető eset, és ez a Bizottság által a [vitatott] határozatban elfogadott értékelés megalapozottságának megkérdőjelezéséhez vezet”.

207

A megtámadott ítélet e pontjainak az ezen ítélet 242. és 243. pontjával összefüggésben értelmezett szövegéből ugyanis kitűnik, hogy a Törvényszék hangsúlyozni kívánta, hogy akár a Bizottságnak a vitatott határozatban szereplő becslései alapján is elképzelhető nemcsak a 7,1%‑ot meghaladó, hanem a szükséges részt meghaladó vitatható rész. Így ez a vitatható rész maga a Bizottság számára is „elképzelhető”, jóllehet a Bizottság úgy döntött, hogy kizárólag a 2004‑es számítási lapra támaszkodik. Egyébiránt a Törvényszék a megtámadott ítélet 254. pontjában szereplő értékelésre azt követően jutott, hogy ezen ítélet 245–251. pontjában elutasította a Bizottság arra irányuló érveit, hogy megkérdőjelezze a Dell keresletének az AMD felé 2006‑ban és 2007‑ben történő tényleges átirányítására vonatkozó adatok relevanciáját.

208

Ebből következik, hogy a Törvényszék nem hagyta figyelmen kívül az AEC‑teszt mint olyan ökonometriai modell jellegét, amely lehetővé teszi annak értékelését, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak‑e az erőfölényben lévő vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytárs kiszorítására, így a harmadik jogalap első részét el kell utasítani.

209

Másodlagosan a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a saját maga által a megtámadott ítélet 166. pontjában elfogadott bizonyítási szintet. Közelebbről, amint azt a Törvényszék ezen ítélet 217. pontjában megállapította, a 2004‑es számítási lap, amelyre a Bizottság a Dell vitatható részének kiszámítása érdekében támaszkodott, nagyobb bizonyító erővel bír, mint a Dell azon dokumentumai, illetve magas rangú vezetőinek azon nyilatkozatai, amelyekre az Intel hivatkozik. E körülmények között az a körülmény, hogy az Intel által hivatkozott bizonyítékok nem nélkülöznek minden bizonyító erőt, nem elegendő a Bizottság által hivatkozottak megkérdőjelezéséhez.

210

Az Intel vitatja a harmadik jogalap e részének megalapozottságát.

211

A megtámadott ítélet 166. pontjában a Törvényszék lényegében emlékeztetett arra, hogy amikor az erőfölényben lévő vállalkozás arra a lehetőségre hivatkozik, hogy olyan körülmény merülhet fel, amely érintheti azon bizonyítékok bizonyító erejét, amelyekre a Bizottság támaszkodik, e vállalkozásnak kell a jogilag megkövetelt módon igazolnia az általa hivatkozott körülmény fennállását és relevanciáját, valamint azt, hogy az milyen befolyást gyakorol a vele szemben felhozott bizonyítékok bizonyító erejére.

212

E tekintetben rá kell mutatni, hogy a megtámadott ítélet 217. és 218. pontjában szereplő értékelések választ adnak az Intel ezen ítélet 215. pontjában ismertetett azon érvére, amely szerint először is az Intel által hivatkozott dokumentumokat a Dell magas rangú vezetői készítették, másodszor D1 eskü alatt megerősítette az Intel és az AMD között Delaware államban folyamatban lévő magánperben a 2005. november 10‑i e‑mailjének tartalmát, harmadszor pedig D3, a Dell egy másik igazgatója ezen eljárás keretében kijelentette, hogy nincs oka megkérdőjelezni D1 állításainak pontosságát.

213

A megtámadott ítélet 216. pontjában a Törvényszék e konkrét érvre azt a választ adta, hogy a valamely vállalkozás nevében adott válaszok – mint például az a válasz, amelyet a Dell a közigazgatási eljárás során adott, és amelynek során a Dell benyújtotta a 2004‑es számítási lapot – nagyobb hitelességgel rendelkeznek, mint a vállalkozás egyik alkalmazottja vagy egyik vezetője által adott válasz. A Törvényszék tehát ezen általános szabály szempontjából állapította meg a megtámadott ítélet 217. és 218. pontjában a 2004‑es számítási lap nagyobb bizonyító erejét, valamint részletes és pontos jellegét.

214

Mindazonáltal először is az említett általános szabály nem érinti a Bizottság azon kötelezettségét, hogy az összes releváns körülményt figyelembe vegye annak értékelése során, hogy az EUMSZ 102. cikk megsértése a jogilag megkövetelt módon bizonyítható‑e. Ez az értékelés annál is inkább érvényes, mivel – amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 172. pontjában rámutat – a 2004‑es számítási lap is a Dell belső dokumentumának minősült, amely olyan eseteket tartalmazott, amelyekben a Dell és az AMD közötti kapcsolat változhatott, az AMD‑nek a Dell tevékenységének különböző szegmenseibe való növekvő belépésével.

215

Másodszor, a bizonyítékoknak a Törvényszék által a megtámadott ítélet 220–256. pontjában elvégzett részletes vizsgálatából kitűnik, hogy a Törvényszék nem tulajdonított a 2004‑es számítási lapnál nagyobb bizonyító erőt azoknak a bizonyítékoknak, amelyekre az Intel támaszkodott, hanem a bizonyítékok szabad mérlegelése keretében úgy ítélte meg, hogy e bizonyítékok a jogilag megkövetelt módon megkérdőjelezik, hogy a vitatható részt megalapozottan állapították meg 7,1%‑ban, nem pedig olyan konkrét magasabb szinteken, amelyek elfogadásuk esetén az Intel számára kedvező módon módosították volna az AEC‑teszt eredményét. Ezenkívül a megtámadott ítélet 257–271. pontjában a Törvényszék azt is megállapította, amint arra a jelen ítélet 198. és 199. pontja rámutatott, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a Dell részére nyújtott árengedmények alkalmasak voltak a verseny korlátozására a releváns időszak kezdeti részében.

216

Ebből következik, hogy a Bizottság a Törvényszék által megállapított bizonyítási követelmény megsértésére vonatkozó érvelését a megtámadott ítélet részleges olvasatára alapítja.

217

Következésképpen a harmadik jogalap második részét el kell utasítani.

218

Harmadlagosan a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, a határozatát ellentmondásos indokokra alapította, és megsértette a védelemhez való jogát.

219

Közelebbről, a megtámadott ítélet 239. pontjában kifejtett megállapítás, amely szerint továbbra is kétség áll fenn a Dell számára vitatható részként véglegesen beszámítható százalékos arányt, közelebbről pedig azt illetően, hogy azt 7,1%‑ban kell megállapítani, a bizonyítékok elferdítésén alapul. A megtámadott ítélet 204–206. pontjából kitűnik, hogy az Intel érvelését elsősorban három dokumentumra, nevezetesen D1 e‑mailjére, D5 e‑mailjére és I1 nyilatkozatára, valamint az e dokumentumokon alapuló gazdasági elemzésekre alapította.

220

Az első két dokumentumot illetően a Bizottság előadja, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 233. pontjában a Dell szükségleteinek 25%‑át elérő vitatható részt vezetett le, összemosta azokat a szükségleteket, amelyeket a Dell egy egyéves időszak végén az AMD felől kielégíthetett, valamint az említett szükségletek átlagát ugyanezen időszak során. Márpedig magától értetődő, hogy ez az átlag 25% alatt volt. Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 218. pontjában elismerte, a Bizottság helyesen hivatkozott a 2004‑es számítási lapban szereplő információk pontosságára és részletességére, ami igazolja a Dell vitatható részének 7,1%‑ban való megállapítását. Következésképpen, ellentétben a Törvényszék által a megtámadott ítélet 239. pontjában kifejtettekkel, az a tény, hogy D1 e‑mailje a Dell vitatható részének 5,6% és 10,4% közötti értékelését igazolja, nem teszi kétségessé, hogy a Dell vitatható részét 7,1%‑ban kellett megállapítani. Ezenkívül a jelen ítélet 219. pontjában említett dokumentumok alapján vitatható rész megállapítása feltételezéseket igényelne az Intel és az AMD, mint a Dell szállítója közötti átmenet időzítését és növekedésének mértékét illetően, míg a 2004‑es számítási lap az ehhez szükséges valamennyi információt tartalmazza. Márpedig azok a bizonyítékok, amelyekre a Törvényszék támaszkodott, csak sávok formájában tették lehetővé számára a vitatható rész kiszámítását, miközben a 2004‑es számítási lapban szereplő pontos és részletes információk lehetővé tették a konkrét számadat kiszámítását, amint az a megtámadott ítélet 218. pontjában elismerésre került.

221

Ami a harmadik dokumentumot, vagyis I1‑nek a vizsgálat céljából tett nyilatkozatát illeti, amely arra irányult, hogy mentesítse az Intelt a felelősség alól, a Törvényszék a megtámadott ítélet 227. pontjában annak bizonyító erejét csekélynek minősítette, miközben ezen ítélet 230. pontjában az e nyilatkozat elferdítésére utaló ellentmondásos indokok révén próbálta visszaállítani annak hitelességét. A csekély bizonyító erővel rendelkező bizonyítékok ugyanis nem élvezhetnek elsőbbséget a pontos és részletes bizonyítékokkal szemben. Anélkül, hogy úgy ítélte volna meg, hogy a 2004‑es számítási lap nem volt alkalmas az abból a vitatott határozatban levont következtetések alátámasztására, a Törvényszék téves kritériumot alkalmazott annak meghatározásában, hogy a Bizottságnak a 7,1%‑os vitatható részre vonatkozó, megfelelően alátámasztott értékelése volt‑e az egyetlen elképzelhető szempont.

222

Ráadásul a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 247. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a vitatható rész értékelése céljából felhasználta azokat az észrevételeket, amelyeket abból vont le, hogy a Dell kereslete egy részét 2006‑ban és 2007‑ben az AMD‑hez irányította át, elferdítette a vitatott határozatot. A Bizottság nem vette figyelembe a jogsértés utáni adatokat, így nem állapította meg, hogy a vitatható rész a jogsértés időszakában elérheti a 10,1%‑ot. Az a körülmény, hogy az AMD által kifejtett és a vitatott határozat (1243) preambulumbekezdésében kiemelt növekvő versenynyomás végső soron lehetővé tette az AMD számára, hogy olyan mértékben versenyezzen, amely 2006 októbere és 2007 júniusa között akár 10,1%‑ot is elérhetett, szükségképpen kisebb versenynyomást jelent a jogsértés időszakában. a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 249–251. pontjában tett megállapításai a vitatott határozat (1245) és (1258) preambulumbekezdésének elferdítésén is alapulnak, mivel abból az elvből indulnak ki, hogy a Bizottság a vitatott rész kiszámításához a jogsértést követő időszakra vonatkozó adatokat vett figyelembe, és figyelmen kívül hagyja a 22. sz. táblázatban szereplő elemeket. A megtámadott ítélet 250. pontjában a Törvényszék összekeverte a Dell naptári éveit és adóéveit, ami alapján tévesen állapította meg, hogy a jogsértést követő időszakot figyelembe vették az AEC‑teszt keretében.

223

Végeredményben a Törvényszék által a megtámadott ítélet 263. pontjában kifejtett értékeléssel ellentétben semmilyen ellentmondás nem állapítható meg aközött, hogy egyrészt a vitatott határozat (1256) preambulumbekezdéséből kitűnik: az Intelnek legalább a jogsértés időszakának négy negyedévében sikerült teljesítenie az AEC‑tesztet, másrészt pedig a Bizottság által e határozat (1281) és (1282) preambulumbekezdésében levont következtetések között, amelyekből kitűnik, hogy a Dellnek nyújtott vitatott árengedmények ezen időszak egészében alkalmasak voltak kiszorító hatás kiváltására. Míg ugyanis az említett határozat (1263) preambulumbekezdése a szükséges rész és a vitatható rész összehasonlítására szorítkozik, ugyanezen határozat (1281) preambulumbekezdése a vitatott árengedmények verseny kizárására való alkalmasságának átfogó értékelését tartalmazza, figyelembe véve a megerősítő tényezőket is, amelyeket a Bizottság nem köteles számszerűsíteni, és amelyek fennállását az Intel nem vitatta. E megerősítő tényezők, amelyek az AEC‑teszt kontextusának részét képezik, és relevánsak a vitatott árengedmények arra való alkalmasságának értékelése szempontjából, hogy kiszorítsanak egy, az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat, a jogsértés első négy negyedévében is fennálltak.

224

Hasonlóképpen, a megtámadott ítélet 268. pontjában tett megállapítás, amely azon alapul, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a 17,3%‑os, 22,5%‑os és 24,2%‑os vitatható részeket, amelyek szintén következnek a 2004‑es számítási lapból, a vitatott határozat (1212) preambulumbekezdésének elferdítésén alapul. A Törvényszék által említett százalékos arányok ugyanis a vitatható rész kiszámítása céljából figyelembe vett időszakot követő időszakokra vonatkoznak, amelyek során a Dell, miután sikeresen elérte az AMD által gyártott x86‑os CPU‑kkal felszerelt számítógépei piai elfogadottságát, képes volt növelni az e CPU‑k vásárlásainak arányát. Az a tény, hogy a Törvényszék ezeket a magasabb számadatokat „vitatható résznek” minősíti, azt mutatja, hogy hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy az említett számok megkérdőjelezik a 7,1%‑os vitatható rész Bizottság általi megállapítását.

225

A vitatott határozat ezen elferdítése a Törvényszék által a megtámadott ítélet 270. pontjában tett azon megfontoláson alapul, amely szerint a Bizottság érvei nem teszik lehetővé a Bizottság által a jogsértési időszak első négy negyedévére vonatkozóan a 22. táblázatban feltüntetett eredmények és az ezen időszak egésze tekintetében általa tett azon megfontolás közötti különbség utólagos magyarázatát vagy jóváhagyását, amely szerint az Intel nem felelt meg az AEC‑tesztnek.

226

Végül a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie a Bizottság által az eljárás során előterjesztett gazdasági elemzéseket, amelyek annak bizonyítására irányultak, hogy még ha feltételezzük is, hogy a vitatható részt a jelen ítélet 219. pontjában említett dokumentumok alapján kell kiszámítani, azokból nem lehet 12,5% és 17,5% közötti vitatható részt levezetni. a Törvényszék azzal, hogy nem így járt el, a megtámadott ítélet 235., 236., 252. és 253. pontjában megsértette a Bizottság védelemhez való jogát.

227

Az Intel vitatja a harmadik jogalap e részének megalapozottságát.

228

A bizonyítékok elferdítésére alapított kifogás kivételes jellegére tekintettel a fellebbezőnek az EUMSZ 256. cikk, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján pontosan meg kell jelölnie a Törvényszék által elferdített adatokat, és bizonyítania kell azokat az elemzési hibákat, amelyek a Törvényszéket az értékelése során ezen elferdítéshez vezették. Az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑iQuaMa Quality Management kontra EUIPO ítélet, C‑139/17 P, EU:C:2018:608, 34. pont).

229

Noha a bizonyítékok elferdítése megnyilvánulhat tehát valamely dokumentumnak a tartalmával ellentétes értelmezésében, az ilyen elferdítés megállapításához nem elegendő annak bizonyítása, hogy e dokumentum a Törvényszék által elfogadott értelmezéstől eltérően is értelmezhető. E célból azt szükséges bizonyítani, hogy a Törvényszék nyilvánvalóan túllépte e dokumentum észszerű értékelésének korlátait, különösen azáltal, hogy e dokumentumot a szövegével ellentétesen értelmezte (2021. február 25‑iDalli kontra Bizottság ítélet, C‑615/19 P, EU:C:2021:133, 139. pont; 2023. március 23‑iPV kontra Bizottság ítélet, C‑640/20 P, EU:C:2023:232, 134. pont).

230

Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott ítéletnek a Dell esetében alkalmazott AEC‑tesztre vonatkozó szövegrészei egy, a vitatható rész értékelésére vonatkozó részből (a megtámadott ítélet 171–271. pontja), egy, a Bizottság által annak megerősítése céljából alkalmazott alternatív számításra vonatkozó részből, hogy a Dell részére nyújtott vitatott árengedmények alkalmasak voltak arra, hogy kiszorítsanak egy hasonlóan hatékony versenytársat, mint az Intel (ezen ítélet 272–276. pontja), valamint egy olyan részből állnak, amely bizonyos olyan tényezők figyelembevételére vonatkozik, amelyek – ha az AEC‑teszt részét képeznék – a vitatott határozat szerint megerősítenék a Dell részére nyújtott ilyen árengedmények becsült kiszorítási képességét. E megerősítő tényezők először is abban állnak, hogy a Dell egyértelműen úgy vélte, hogy a vitatott árengedmények általa történő bármely elvesztését az Intel által a versenytársainak minősülő OEM‑ek részére nyújtott, vitatott árengedmények növelése kísérte, másodszor pedig, hogy a vitatható rész becslése nem veszi figyelembe azt, hogy a Dell az x86‑os CPU mikroprocesszoroktól eltérő termékeket, többek között chipseteket is vásárolt az Inteltől (az említett ítélet 177. és 277–282. pontja).

231

A Dell vitatható részének értékelésére vonatkozó rész három alrészre oszlik. Az első, amely a megtámadott ítélet 189–201. pontját foglalja magában, az Intelnek a jogbiztonság elvére alapított azon érveire vonatkozik, amelyeket a Törvényszék elutasított. A második, amely ezen ítélet 202–256. pontját foglalja magában, az Intel azon érveire vonatkozik, amelyek a Bizottság által megállapított 7,1%‑os vitatható rész vitatására irányulnak, és amelyeknek a Törvényszék helyt adott. A harmadik, az említett ítélet 257–271. pontját magában foglaló rész az Intelnek a jogsértés 2002 decembere és 2003 októbere közötti időszakának kezdő részére vonatkozó állításaira vonatkozik, amelyeket a Törvényszék a teljesség kedvéért megvizsgált, és azoknak szintén helyt adott.

232

A Bizottság által alkalmazott alternatív számításra vonatkozó részt illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 276. pontjában megállapította, hogy az nem bizonyítja, hogy az Intel árengedményekkel kapcsolatos magatartásai a jogsértés teljes időszakában alkalmasak voltak kiszorító hatás kifejtésére.

233

A megerősítő tényezőkre vonatkozó részt illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 282. pontjában úgy ítélte meg, hogy e tényezőket a vitatott határozatban olyan elemekként vették figyelembe, amelyek alkalmasak voltak a vitatott árengedmények által kiváltott kiszorító hatás fennállására vonatkozó fő vizsgálat eredményének megerősítésére, és hogy azokat a Bizottság nem elemezte megfelelően azon hatást illetően, amelyet e tényezők az említett árengedmények kiszorításra való alkalmasságának értékelésére gyakoroltak. Ily módon a megtámadott ítélet ugyanezen pontja szerint azok figyelembevételét a Törvényszék nem ellenőrizhette hasznosan, és az nem helyettesíthette volna a Bizottság arra vonatkozó fő elemzését sem, hogy a Dell részére biztosított vitatott árengedmények alkalmasak voltak‑e kiszorító hatás kiváltására.

234

A Bizottság által a bizonyítékok elferdítésére vonatkozó kifogás alátámasztása érdekében előadott érvek a megtámadott ítéletnek a Dell vitatható részének értékelésére vonatkozó részének utolsó két alrészére, valamint a megerősítő tényezőkre vonatkoznak (lásd a jelen ítélet 231. és 233. pontját).

235

E tekintetben, amint az a megtámadott ítélet 203. és 240. pontjából kitűnik, a Törvényszék két lépésben vizsgálta meg az Intel arra irányuló érvelését, hogy vitassa a Bizottság által a Dell tekintetében megállapított 7,1%‑os vitatható részt. Először is ezen ítélet 203–239. pontjában a Törvényszék megvizsgálta azokat a bizonyítékokat, amelyekre az Intel az említett rész vitatása érdekében támaszkodott, másodszor pedig az említett ítélet 240–255. pontjában megvizsgálta az Intel arra vonatkozó érveit, hogy a Dell keresletét a 2006. és 2007. év során ténylegesen átirányították az AMD felé.

236

Ebben az összefüggésben először is a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul a Bizottság azon érve, amely szerint a Törvényszék elferdítette D1 vagy D5 e‑mailjét, amikor összekeverte a Dell szükségleteinek egy egyéves időszak végén az AMD felé történő mennyiségi átirányítását és a Dell vitatható részét. A megtámadott ítélet 204., 233. és 234. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a Törvényszék különbséget tesz egyrészt az x86‑os CPU‑k vásárlásainak mennyisége Inteltől az AMD felé való átirányításának fogalma, másrészt pedig a vitatható rész fogalma között. E pontokban a Törvényszék különösen kifejti, hogy az ilyen mennyiség 25%‑os átirányításának előrejelzése a jogvitában részt vevő felek becslései szerint 12,5% és 17,5% közötti vitatható részként jelenhet meg, és ezt a mennyiségi átirányítást a Bizottság által a 7,1%‑os vitatható rész megállapításakor figyelembe vett 7%‑kal hasonlítja össze. E körülmények között meg kell állapítani, hogy az elferdítésre vonatkozó állítás leple alatt a Bizottság valójában a 2004‑es számítási lapnak D1 e‑mailjéhez viszonyított jelentős bizonyító erejére hivatkozva azt kívánja elérni, hogy a Bíróság újból értékelje a bizonyítékokat. Ennélfogva ezt az érvelést mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

237

Másodszor, ami a Bizottság I1 nyilatkozatára vonatkozó érvelését illeti, a megtámadott ítélet 233. pontjából kitűnik, hogy e nyilatkozat csak egyike volt annak a négy elemnek, amelyekre a Törvényszék támaszkodott annak érdekében, hogy ugyanebben a pontban megállapítsa, hogy a Dell keresletének az AMD felé történő átirányítása az x86‑os CPU‑k akár mennyiségének 25%‑át is érinthette, nem pedig 7%‑ot, ahogy az a 2004‑es számítási lapból kitűnt. Ezenkívül a Bizottság nem jelöli meg pontosan azokat a bizonyítékokat, amelyeket a Törvényszék elferdített volna. E körülmények között a szóban forgó érv valójában nem I1 nyilatkozatának a jelen ítélet 228. és 229. pontjában kifejtett értelmében vett elferdítésén alapul, hanem inkább arra irányul, hogy a Bíróság újból értékelje e bizonyítékot és annak a Törvényszék által megvizsgált bizonyítékok összessége közötti jelentőségét, így azt mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

238

Harmadszor, ami azokat az érveket illeti, amelyekkel a Bizottság előadja, hogy a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 247–251. pontjában kifejtett értékelései, amelyek arra vonatkoznak, hogy figyelembe vették az abból eredő adatokat, hogy a Dell kereslete ténylegesen átirányításra került az AMD felé 2006‑ban és 2007‑ben, vagyis a 2005 decemberében véget érő jogsértési időszakot követően, a vitatott határozat elferdítését eredményezik, a következőkre kell rámutatni.

239

A megtámadott ítélet 247. és 248. pontjában a Törvényszék megjegyezte, hogy a Bizottság nem támaszkodhat az abból levont körülmények relevanciájára, hogy a Dell kereslete 2006‑ban és 2007‑ben az AMD felé átirányításra került, hogy cáfolja az Intelnek a vitatható rész számítása keretében az egyéves időtáv kezdő időpontjára vonatkozó érvelését, miközben egyben tagadja ugyanezen körülmények relevanciáját a vitatható rész pontos mértékének értékelése szempontjából. Ellentétben azzal, amit a Bizottság állít, ezen elvi álláspont elfogadásával, amely a bizonyítékok Bizottság általi szelektív felhasználását kifogásolja, a Törvényszék nem tekintette úgy, hogy ez az intézmény a vitatható rész értékelése céljából felhasználta volna az abból levont észrevételeket, hogy a Dell keresletének egy részét 2006‑ban és 2007‑ben az AMD felé irányították át.

240

Ezenkívül a megtámadott ítélet 249. pontjában a Törvényszék elutasította a Bizottság által a visszautalásra vonatkozó kiegészítő észrevételeiben előadott azon érvet, amely szerint a Dell kereslete egy részének az AMD felé 2006‑ban és 2007‑ben történő tényleges átirányításának relevanciáját relativizálni kellett az Intel által ezen időszakban nyújtott vitatott árengedmények növekedése miatt. E tekintetben a Törvényszék megjegyezte, hogy a Bizottság nem igazította ki e körülmény figyelembevétele érdekében a vitatott határozat (1245) preambulumbekezdésében megállapított, 8,2% és 10,1% közé értékelt vitatható részt. A megtámadott ítélet e pontjából nem tűnik ki, hogy a Törvényszék úgy ítélte volna meg, hogy a Bizottság a jogsértés időszakában 8,2% és 10,1% között rögzített vitathatórész‑arányokat állapított volna meg. A Törvényszék e pontban csupán azt jegyzi meg, hogy ha a Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy bizonyos tényező befolyásolta az e határozat (1245) preambulumbekezdésében említett mértékek megbízhatóságát, e tényező figyelembevétele érdekében újra ki kellett volna igazítania azokat.

241

A megtámadott ítélet 250. pontjában a Törvényszék egy másik érvre hivatkozik, amelyet a Bizottság a visszautalásra vonatkozó kiegészítő észrevételeiben terjesztett elő, és amely szerint az AEC‑teszt „integrálta” az AMD tényleges piaci részesedését a Dell 2006‑os és 2007‑es vásárlásai során, valamint hogy e számítások eredményei megerősítették a vitatott határozatban szereplő megállapításokat „a 2005‑ben véget érő időszak vonatkozásában”. E tekintetben a megtámadott ítélet 251. pontjában a Törvényszék megjegyezte, hogy a Bizottság az e határozat (1245) preambulumbekezdésében elvégzett, a jogsértést követő időszakra vonatkozó számítások alapján nem igazította ki a 2005. évre vonatkozóan megállapított vitatható részt. Ilyen kiigazítás hiányában ugyanis nem lehet azt állítani, hogy az említett határozatban végzett számítások eredményei alátámasztották ugyanezen határozatnak a jogsértés időszakára vonatkozó megállapításait, annál is kevésbé, mivel olyan jelentős vitatható részre utalnak, amely inkább e megállapításokat kérdőjelezi meg.

242

E megfontolásokból kitűnik, hogy a Törvényszék helyesen tett különbséget az AEC‑tesztnek a jogsértés időszakára és a jogsértést követő időszakra vonatkozó, e teszt részét nem képező adatai között. Így a Törvényszék az Intel érveire válaszolva megvizsgálta a Bizottság azon megállapításainak megalapozottságát, amelyek a jogsértést követő időszakra vonatkozó adatok relevanciájával kapcsolatosak, anélkül hogy elferdítette volna a vitatott határozat releváns preambulumbekezdései tartalmát.

243

Másfelől nem lehet helyt adni a Bizottság azon érveinek, amelyek szerint a Törvényszék megsértette a védelemhez való jogát, amikor a megtámadott ítélet 236. és 253. pontjában megtagadta az ezen ítélet 235. és 252. pontjában említett azon kiegészítő elemzések figyelembevételét, amelyeket a Bizottság első alkalommal az eljárás során terjesztett elő az Intel által első alkalommal a Törvényszék előtt benyújtott bizonyítékok vitatása érdekében. Mint az ugyanis kitűnik a jelen ítélet 156–161. pontjából, a Törvényszék nem vette figyelembe az Intel által első alkalommal előtte benyújtott bizonyítékokat, vagyis a Bizottság által e fellebbezési jogalap alátámasztása érdekében előadott érvek mindenképpen téves előfeltevésen alapulnak.

244

Figyelemmel a jelen ítélet 235–243. pontjában szereplő értékelésekre, mint hatástalanokat el kell utasítani a Bizottságnak a Törvényszék által a teljesség kedvéért a megtámadott ítélet 257–271. pontjában végzett értékelésére vonatkozó érveit, amely a Dellnek a jogsértés időszaka 2002 decembere és 2003 októbere közötti kezdete során fennálló vitatható részére vonatkozott. Amint ugyanis a megtámadott ítélet 257. pontjában kiemelésre került, a Törvényszék annak ellenére végezte el ezt az értékelést, hogy az a következtetés, amelyre a megtámadott ítélet 256. pontjában jutott, amely szerint a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon a Dell vitatható része vitatott határozatban foglalt értékelésének megalapozottságát, már önmagában érvénytelenítette e vitatható rész Bizottság általi értékelését.

245

Végül a Bizottság arra alapított érve, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a vitatott árengedményeknek az Intelhez hasonlóan hatékony versenytárs kiszorítására való alkalmasságának bizonyítása érdekében az általa hivatkozott megerősítő tényezők számszerűsítését követelte meg, a megtámadott ítélet 278–282. pontjának téves értelmezésén alapul. E pontokból az következik, hogy a Törvényszék azzal az indokkal utasította el a vitatott határozatban a Dell részére nyújtott vitatott árengedményeknek a Dell versenytársaira történő átruházása és ezen árengedményeknek a chipsetek vásárlása keretében történő elvesztése tárgyában végzett elemzést, hogy az e tekintetben végzett számszerű értékelés hiányában a Törvényszék nem tudta érdemben megvizsgálni, hogy e két megerősítő tényező alkalmas‑e arra, hogy semlegesítse a Dell vitatható részére vonatkozó AEC‑tesztet érintő hibákból eredő hiányosságokat, vagy bizonyítsa az említett árengedmények kiszorításra való alkalmasságát. Következésképpen a Törvényszék nem úgy ítélte meg, hogy a megerősítő tényezőket minden körülmények között pontosan számszerűsíteni kell, hanem ha azok a Bizottság arra vonatkozó fő elemzésének helyébe lépnének, hogy a Dell részére nyújtott vitatott árengedmények alkalmasak‑e az Intelhez hasonlóan hatékony versenytárs kiszorítására, az azokra vonatkozó vizsgálatnak alkalmasnak kell lennie e képesség bizonyítására.

246

Ebből következik, hogy a harmadik részt, valamint a harmadik jogalap egészét el kell utasítani.

247

A negyedik jogalap két részből áll.

248

A Bizottság szerint a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 319. és 335. pontjában úgy ítélte meg, hogy a HP szükséges részének kiszámítása nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a HP‑nek nyújtott vitatott árengedmények alkalmasak voltak a verseny kizárására a 2002. november 1. és 2003. szeptember 30. közötti időszakban, a megtámadott ítéletben tévesen alkalmazta a jogot.

249

E tekintetben a Bizottság először is azt állítja, hogy a Törvényszék téves bizonyítási küszöböt alkalmazott, amely a HP‑re vonatkozó AEC‑tesztet illetően jogellenes a megtámadott ítélet 292–320. pontját illetően. Így a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 335. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a 2002 novembere és 2005 májusa közötti időszakban a HP‑nek nyújtott vitatott árengedmények alkalmasak voltak arra, hogy versenyellenes kiszorító hatást váltsanak ki.

250

A Törvényszék különösen nem vitatta, hogy a vitatott határozat a 2002 novembere és 2003 szeptembere közötti időszakra vonatkozó szükséges részt is megjelölte. Mindazonáltal a megtámadott ítélet 304. és 305. pontjában a Törvényszék azt kifogásolta, hogy e rész meghatározása érdekében a Bizottság csak három negyedévre, azaz a 2003. üzleti év negyedik negyedévére, valamint a 2004. üzleti év első és második negyedévére vonatkozó számadatok összegéből vagy számtani átlagából származó számadatokra támaszkodott. Márpedig e számadatok az Intel és a HP között létrejött, 2002 novembere és 2004 májusa között hatályban lévő első megállapodás (a továbbiakban: HPA1 megállapodás) teljes időszakára nézve kellően reprezentatívak, és ezért a Bizottság azokra támaszkodott.

251

A Törvényszék tehát azt kifogásolta, hogy a Bizottság gazdasági paramétert alkalmazott, a jelen esetben a szükséges rész kiszámításához választott referencia‑időszakot. Márpedig ez a gazdasági paraméter nem ténykérdés, hanem olyan összetett gazdasági értékelés egyik aspektusa, amely tekintetében a Bizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, következésképpen a Törvényszék felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy fennáll‑e olyan nyilvánvaló mérlegelési hiba, mint például valamely jogellenes módszer Bizottság általi alkalmazása. Márpedig az Intel az érintett negyedévekre vonatkozóan nem nyújtott be alternatív számítást, mivel a Bizottság megközelítése számára mindenképpen kedvező volt. E körülmények között a Törvényszék a saját értékelésével helyettesítette a Bizottság értékelését.

252

Ráadásul a Bizottság által e referencia‑időszak meghatározása érdekében választott módszertani döntés olyan hallgatólagos indokoláson alapul, amely egyrészt abból ered, hogy a vitatott határozat 35. táblázata a HPA1 megállapodás teljes időtartamát lefedőként mutatja be a szükséges részt, másrészt pedig abból, hogy – amint azt a vitatott határozat (346) preambulumbekezdése kifejti – a döntő tényező, vagyis a HP‑nek nyújtott vitatott árengedmények összege az említett megállapodás által lefedett teljes időszak alatt változatlan maradt, amit az Intel nem vitatott.

253

Másodszor, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megtagadta egyrészt azon tény figyelembevételét, hogy az Intel a közigazgatási eljárás során nem vitatta a Bizottság által a kifogásközlésben a számításai során figyelembe vett időszakokat, másrészt pedig, hogy e vállalkozás ezen időszakokat még azon saját számításaihoz is felhasználta, amelyeket ezen eljárás során nyújtott be a Bizottságnak.

254

Harmadszor, még ha feltételezzük is, hogy megalapozott a Törvényszék azon értékelése, amely szerint a Bizottság a 2002 novembere és 2003 szeptembere közötti időszakban nem bizonyította a versenyellenes kiszorító hatást, ez nem igazolja annak megállapítását – amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 335. pontjában teszi –, hogy e hiba az egész elemzést érintette, amely szerint a HP‑nek nyújtott vitatott árengedmények alkalmasak voltak a verseny kizárására a 2002 novembere és 2005 májusa közötti időszakban, amely magában foglalja az Intel és a HP között létrejött második megállapodás (a továbbiakban: HPA2 megállapodás) által lefedett 2004 júniusától 2005 májusáig terjedő időszakot. Ellenkezőleg, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 525. pontjában elismerte, az AEC‑teszt a 2003 októbere és 2005 májusa közötti időszakra nézve bizonyító erejűnek tekinthető.

255

Negyedszer, amikor a megtámadott ítélet 334. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott határozatot a megerősítő tényezőket illetően nem a jogilag megkövetelt módon indokolták meg, a Törvényszék szükségképpen hivatkozott az e határozatban figyelembe vett, a megtámadott ítélet 321. pontjában hivatkozott két megerősítő tényezőre, vagyis arra, hogy a Bizottság az Intel számára kedvező számadatokat használt, valamint arra a kockázatra, hogy az eredetileg a HP‑nek szánt vitatott árengedményeket annak egy másik versenytársára ruházzák át. Márpedig a Törvényszék a vitatott határozat indokolását e tényezők közül csak a második tekintetében vizsgálta, így a megtámadott ítélet indokolása még implicit módon sem történt meg az elsővel kapcsolatban. Mindenesetre a Törvényszék akkor is tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 328., 331. és 334. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat nem került jogilag megkövetelt módon indokolásra a második megerősítő tényezőt illetően. E tekintetben a Bizottság többek között megjegyzi, hogy a Törvényszék valójában azt követelte meg tőle, hogy túlterjeszkedjen a vitatott árengedmények arra való alkalmasságának értékelésén, hogy kiszorítsák az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat, és számszerűsítse a kiszorító hatásokat, mégpedig az AEC‑teszt paramétereitől idegen és hipotetikus elemre való hivatkozással. Következésképpen, még ha a Törvényszék helyesen is állapította meg a megtámadott ítéletben, hogy a vitatott határozat nem bizonyítja a versenyellenes kiszorító hatás fennállását a 2002 novembere és 2003 szeptembere közötti időszak vonatkozásában, az ezen ítélet 335. pontjában levont általános következtetés téves.

256

Az Intel vitatja a Bizottság érveinek megalapozottságát.

257

A Törvényszék a megtámadott ítélet 288. és 289. pontjában ismertette a HP‑nek nyújtott vitatott árengedményekre vonatkozó ténybeli hátteret. E pontokból kitűnik, hogy az Intel a HP‑vel a 2002 novembere és 2005 májusa közötti időszak vonatkozásában két egymást követő megállapodást kötött, amelyek tárgya a vállalkozásoknak szánt asztali számítógépek x86‑os CPU‑kkal való felszerelése volt. E megállapodások közül az első, vagyis a HPA1 megállapodás a 2002 novemberétől 2004 májusáig tartó időszakra, a második, azaz a HPA2 megállapodás pedig a 2004 júniusától 2005 májusáig tartó időszakra vonatkozott. Az e megállapodásokban előírt árengedmények nyújtása attól az íratlan feltételtől függött, hogy a HP x86‑os CPU iránti szükségleteinek legalább 95%‑át az Inteltől szerzi be annak érdekében, hogy a vállalkozásoknak szánt asztali számítógépeit felszerelje. A megtámadott ítélet 288. pontja szerint, amely e tekintetben a vitatott határozat (1406) preambulumbekezdésére utal, a Bizottság az AEC‑teszt alapján megállapította, hogy ezen árengedmények versenyellenes kiszorító hatásokkal járhattak.

258

A megtámadott ítélet 298., 299., 303. és 321. pontja szerint e következtetés egyrészt a vitatható rész és a szükséges rész összehasonlításán, másrészt pedig két megerősítő tényezőn alapult. E tényezők először is abban állnak, hogy a Bizottság az Intel számára legkedvezőbb számadatokat használta fel, másodszor pedig azt, hogy amennyiben a HP az x86‑os CPU‑k vásárlásait az AMD felé irányítja át, az Intel átadhatná az eredetileg a HP részére szánt vitatott árengedményeket annak más versenytársának, mint például a Dellnek.

259

A megtámadott ítélet 299. pontjából kitűnik, hogy a vitatott határozat szerint a HP vitatható részét a Bizottság 7%‑ban állapította meg.

260

Ami a szükséges részt illeti, az szerepel a vitatott határozat (1334) preambulumbekezdésében szereplő 34. táblázatban (a továbbiakban: 34. táblázat), amelyre a megtámadott ítélet 303. pontja utal. E táblázat utolsó oszlopa azt mutatja, hogy a 2003‑as adóév harmadik negyedéve és a 2006. adóév harmadik negyedéve közötti időszakban a 2003. adóév negyedik negyedévére számított érték 9,7% és 18,9% között volt, amely a 2005. adóév első negyedévére számított érték. A Bizottság tehát a vitatott határozat (1387) preambulumbekezdésében – amelyre a megtámadott ítélet 298. pontja utal – úgy ítélte meg, hogy a szükséges rész magasabb volt, mint a jogsértés teljes időszakára vonatkozó vitatható rész.

261

Ezenkívül a vitatott határozat (1337) preambulumbekezdésében szereplő 35. táblázat, amelyre a megtámadott ítélet 292. pontja utal, e preambulumbekezdés szerint bizonyítja a Bizottság következtetésének szilárdságát, és azt sugallja, hogy az magában foglalja a HPA1 megállapodás által lefedett teljes időszakot. Ez a táblázat a HPA1 megállapodás hatálya alá tartozó időszakban 10,6%‑os szükséges részt tartalmaz.

262

A megtámadott ítélet 291. pontjából kitűnik, hogy az Intel azt kifogásolta, hogy a Bizottság többek között négy hibát követett el, amelyek közül az első a vitatható részre, a második a vitatott árengedmények feltételes részének összegére, a harmadik a vizsgált jogsértési időszakra, a negyedik pedig a figyelembe vett megerősítő tényezőkre vonatkozott. A Törvényszék elemzése a harmadik és negyedik helyen hivatkozott hibákra terjedt ki.

263

A vizsgált jogsértési időszakot illetően a Törvényszék a megtámadott ítélet 303. pontjában megjegyezte, hogy a 34. táblázat a 2003. adóév negyedik negyedévétől a 2005. adóév harmadik negyedévéig terjedő időszakra vonatkozott, így nem tartalmaz semmilyen adatot 2002. novemberre és decemberre, valamint a 2003. adóév első három negyedévére vonatkozóan.

264

Ehhez hasonlóan a Törvényszék a megtámadott ítélet 304. pontjában hangsúlyozta, hogy a 35. táblázat első sorában szereplő, a HPA1 megállapodásra vonatkozó számadatok a 34. táblázat első három sorában szereplő számadatok összegéből vagy számtani átlagából erednek. A Törvényszék ezen ítélet 305. pontjában ismertette az ezen értékelés alapjául szolgáló részleteket, hozzátéve az ítélet 306. pontjában, hogy a Bizottság nem állította, hogy e matematikai kapcsolat véletlen egybeesés eredménye, vagy hogy a különböző meghatározott értékek a hiányzó három negyedév, valamint a következő három negyedév tekintetében azonosak.

265

E körülmények között a Törvényszék a megtámadott ítélet 307. pontjában megállapította, hogy a Bizottság valójában nem vette figyelembe a 2002. novemberi és decemberi hónapokat, valamint a 2003. adóév első három negyedévét a 35. táblázatban szereplő számadatok alapjául szolgáló számításokban. Ugyanebben a pontban hozzátette, hogy a HPA1 megállapodás időtartama alatt a szükséges résznek a 34. és 35. táblázatban szereplő eredményeket hozó számítása nem fedi le a 2002 novembere és 2005 májusa közötti teljes időszakot, amelynek vonatkozásában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy bizonyítani tudja az Intel által a HP‑nek nyújtott árengedmények által kiváltott kiszorító hatás fennállását.

266

A megtámadott ítélet 308–320. pontjában a Törvényszék elutasította a Bizottság által először is arra alapított érveket, hogy a negyedéves számítás eredménye nem tér el alapvetően az állítólagosan elvégzett teljes számítás eredményétől, másodszor pedig az ellenkérelem mellékletére és a viszonválasz mellékletére való hivatkozásokra alapított érveket.

267

A Bizottság arra alapított érveit illetően, hogy az AEC‑teszt olyan összetett gazdasági értékeléseket foglal magában, amelyek tekintetében ezen intézmény olyan mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, amelyet a Törvényszéknek tiszteletben kellett volna tartania, emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság az AEC‑tesztet annak bizonyítása érdekében végezte el, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak voltak arra, hogy kiszorítsák az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat.

268

Amint azt lényegében a főtanácsnok az indítványának 83–85. pontjában kifejti, a szükséges rész kiszámítása olyan módszertani döntéseket foglal magában, amelyeket a Bizottságnak oly módon kell meghoznia, hogy megbizonyosodjon arról, hogy következtetéseit az ehhez szükséges, tényszerűen pontos, megbízható és koherens adatokra alapozza. Ebben az összefüggésben a Bizottság dönthetett úgy, hogy negyedévente elemzi a HP‑nek nyújtott vitatott árengedmények arra való alkalmasságát, hogy kiszorítsák az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat a 2002 novembere és 2005 májusa közötti időszak vonatkozásában. Mindemellett a vitatott határozatban e képesség bizonyítása érdekében alkalmazott más eszköz hiányában az AEC‑tesztnek megfelelően alá kell tudnia támasztani azt a következtetést, amely szerint ezen árengedmények ezen időszak egészére nézve ilyen képességgel rendelkeznek.

269

Márpedig először is a Bizottság nem hivatkozik arra, hogy a bizonyítékok bármilyen elferdítéséből vagy magából a vitatott határozatból erednek a Törvényszék önálló mérlegelésébe tartozó azon ténybeli megállapításai, amelyek szerint egyrészt a szükséges rész kiszámítására vonatkozó 34. táblázat nem fedi le a 2004. adóév negyedik negyedévének elejéig tartó időszakot, másrészt pedig a 35. táblázat – a HPA1 megállapodásra való hivatkozás ellenére – ugyanezen hiányosságban szenved.

270

Másodszor, amint azt a főtanácsnok indítványának 91. és 92. pontjában lényegében kifejti, még ha az extrapolációs mechanizmus alkalmazása főszabály szerint nem is tiltott, mivel e mechanizmus egy ismeretlen elemnek az ismert adatokból való következtetésére irányul, annak a bizonyítási terhet viselő fél, a jelen esetben a Bizottság által meghatározott és kifejtett konkrét logikai sorrenden kell alapulnia.

271

Márpedig a Bizottság nem hivatkozik arra, és a megtámadott ítéletből sem tűnik ki, hogy a Törvényszék előtt a 2003 harmadik negyedévét követő időszakra vonatkozó adatok reprezentatív jellegére hivatkozott volna annak érdekében, hogy igazolja ezen adatoknak a jogsértés időszakának az e negyedév végéig tartó részére való extrapolálását, és még kevésbé arra, hogy a vitatott határozatból ilyen reprezentatív jelleg következne. Ellenkezőleg, a vitatott határozat (1337) preambulumbekezdéséhez fűzött 1658. lábjegyzet, amit a megtámadott ítélet 292. és 297. pontja említ, arra utal, hogy a vizsgált időszak nem esik egybe teljes mértékben a szóban forgó megállapodások időtartamával, mivel a HPA1 megállapodást illetően a HP által szolgáltatott számadatok nem fedték le e megállapodás egészének időtartamát. Ez a hivatkozás egyébként kizárja annak lehetőségét, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy a vitatott határozat a 2003 harmadik negyedévét követő időszakra vonatkozó adatok reprezentatív jellegére vonatkozó hallgatólagos indokolást tartalmaz, amely igazolhatta volna az extrapolációt. Végeredményben, mivel a Bizottság nem vonja kétségbe a megtámadott ítélet 306. pontjában kifejtett, a jelen ítélet 264. pontjában ismertetett állítást, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 307. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság ténylegesen nem vette figyelembe 2002 novemberét és decemberét, valamint a 2003. adóév első három negyedévét.

272

Harmadszor, a megtámadott ítélet 318. pontjában a Törvényszék a teljesség kedvéért megvizsgálta azokat a számításokat, amelyeket a Bizottság a viszonválasz mellékletében annak bizonyítása érdekében nyújtott be, hogy a HP szükséges része a hiányzó két hónap és három negyedév tekintetében ugyanazok voltak, mint az e részre vonatkozó, a Bizottság által ténylegesen figyelembe vett negyedévekre vonatkozó eredmények. E tekintetben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy semmi nem bizonyítja azon feltételezés pontosságát, amely szerint a vitatott árengedményeknek a HPA1 megállapodás hatálya alá tartozó időszakban fennálló stabilitása miatt az utóbbi időszak tekintetében a szükséges rész eredményei a figyelembe nem vett időszakra is alkalmazandók, annál is kevésbé, mivel semmi nem utal arra, hogy a HP vásárlásainak volumene és az átlagos eladási ár a jogsértés teljes időszakában azonos maradt volna. Márpedig a Bizottság annak kijelentésére szorítkozik, hogy a HP által elveszített vitatott árengedmények összege a szükséges rész kiszámításának legfontosabb tényezője, anélkül azonban, hogy arra hivatkozna, hogy a Törvényszék fent említett értékelése a bizonyítékok elferdítésén alapulna.

273

A Bizottság arra alapított érvét illetően, hogy az Intel a közigazgatási eljárás során nem vitatta az általa a számításai során figyelembe vett időszakokat, emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottságnak többek között azt kell értékelnie, hogy létezik‑e olyan stratégia, amely arra irányult, hogy hűségengedmények nyújtása révén kiszorítsa az erőfölényben lévő vállalkozáshoz képest legalább annyira hatékony versenytársakat, mint az erőfölényben lévő vállalkozás, amikor az utóbbi a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal alátámasztva azt állítja, hogy magatartása nem volt alkalmas a verseny korlátozására, és különösen arra, hogy kiváltsa a kifogásolt kiszorító hatásokat (lásd a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 138. és 139. pontját).

274

Ebből következik, hogy a Bizottság jogszerűen alapíthatja értékelését az eljárás alá vont vállalkozás által előterjesztettekkel azonos előfeltevésekre és elemekre, ahogy saját elemzéseket is végezhet a vizsgálata során beszerzett más bizonyítékok alapján.

275

Ugyanakkor az a tény, hogy az Intel a közigazgatási eljárás során olyan számításokat nyújtott be, amelyek – még ha a Bizottság által használt referencia‑időszakokon is alapultak – e vállalkozás szerint azt mutatják, hogy a vitatott árengedmények nem voltak alkalmasak arra, hogy kiszorítsanak egy hozzá hasonlóan hatékony versenytársat, egyértelműen különbözik attól a helyzettől, amelyben az Intel ezen eljárás során olyan, a jogsértési időszak egy részére vonatkozó bizonyítékokat terjesztett elő, amelyeket maga is extrapolált annak egy másik részére, és amelyekre a Bizottság a kifogásközlésben, illetve vitatás hiányában a vitatott határozatban támaszkodott. E különbségtétel független attól a kérdéstől, hogy az Intel – amint azt állítja – a közigazgatási eljárás során nyilvánvalóvá tette‑e a 2002 novembere és 2003 júliusa közötti időszakot érintő hiányosságot.

276

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az már a jelen ítélet 163. pontjából is kitűnik, és amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 300. pontjában helyesen rámutatott – az uniós jog egyik rendelkezése sem írja elő a kifogásközlés címzettje számára, hogy a közigazgatási eljárás során annak terhe mellett válaszoljon az abban szereplő különböző ténybeli és jogi elemekre, hogy azt a bírósági eljárás szakaszában utólag többé nem teheti meg (2010. július 1‑jei Knauf Gips kontra Bizottság ítélet, C‑407/08 P, EU:C:2010:389, 89. pont).

277

Így, mivel az Intel a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal alátámasztva azt állította, hogy magatartása nem volt alkalmas a verseny korlátozására a HP tekintetében, kiváltva ezáltal a Bizottság azon kötelezettségét, hogy értékelje az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársak kiszorítására irányuló stratégia esetleges fennállását, semmi nem akadályozta meg abban, hogy a Törvényszék előtt vitassa ezen értékelésnek a szóban forgó időszakra vonatkozó azon elemeit, amelyek a vitatott határozat indokolásának részét képezik. Ebből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 300–302. pontjában ugyanezt a megközelítést alkalmazta.

278

A Bizottság arra alapított érve, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az AEC‑tesztnek a jogsértés időszakának azon részére vonatkozó hiányossága, amely a 2003. év harmadik negyedévének végéig tartott, érintette a jogsértési időszak egészére vonatkozó elemzést, amely 2002 novemberétől 2005 májusáig tartott, a megtámadott ítélet 335. pontjának téves értelmezésén alapul. E pontban ugyanis a Törvényszék jelezte, hogy a vitatott határozat (1406) preambulumbekezdésében megfogalmazott azon következtetést, amely szerint a HP‑nek nyújtott vitatott árengedmények alkalmasak voltak arra, hogy a 2002 novembere és 2005 májusa közötti időszakban versenyellenes kiszorító hatást váltsanak ki, azzal a korlátozással bizonyították a jogilag megkövetelt módon, hogy „a Bizottság a 2002. november 1. és 2003. szeptember 30. közötti időszak vonatkozásában nem bizonyította kiszorító hatások fennállását”. Így a megtámadott ítélet 525. pontjában a Törvényszék elismerte, hogy e körülmény nem alkalmas arra, hogy a vitatott határozat megsemmisítését vonja maga után a HP tekintetében megállapított teljes jogsértési időszak vonatkozásában. E körülmények között, amint az ezen ítélet ugyanezen pontjából kitűnik, a Törvényszék csak azt követően semmisítette meg a határozatot ezen időszak egésze tekintetében, hogy az említett ítélet 485–520. pontjában megállapította, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a vitatott árengedmények piaci lefedettségének mértékére vonatkozó kritériumot, és nem elemezte megfelelően ezen árengedmények időtartamát.

279

Ebből következik, hogy a Bizottság állításával ellentétben a Törvényszék a vitatott határozat megsemmisítését a HP részére biztosított vitatott árengedményekre tekintettel nem csak a jogsértés időszakának egy részét érintő hiányosságra alapította.

280

El kell utasítani a Bizottság arra alapított érvét is, hogy a Törvényszék csak az eredetileg a HP‑nek szánt vitatott árengedményeknek a HP egy másik versenytársára történő átruházásának kockázatán alapuló megerősítési tényezőt vizsgálta, kizárva azt a tényezőt, amely abban áll, hogy a Bizottság az Intel számára kedvező számadatokat használt. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy figyelembe véve a Törvényszék által megállapított azon hiányosság jellegét, amely abban állt, hogy a jogsértés időszakának első részére vonatkozó elemek egyáltalán nem állnak fenn, az arra alapított „megerősítő tényező”, hogy a Bizottság az Intel számára előnyös elemeket használt, per definitionem nem érinthette ezt a részt. A Törvényszék tehát nem volt köteles külön elemzést szentelni e tényezőnek.

281

Ami a Bizottság arra alapított érvét illeti, hogy a Törvényszék valójában azt követelte meg, hogy a Bizottság túlterjeszkedjen a vitatott árengedmények arra való alkalmasságának értékelésén, hogy kiszorítsa az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat, és hogy számszerűsítse a megerősítő tényező által kiváltott kiszorító hatásokat, a megtámadott ítélet 328. és 329. pontjából kitűnik, hogy az indokolásnak a Törvényszék által ezen ítélet 331. pontjában megállapított hiánya lényegében arra a lehetőségre vonatkozik, hogy az eredetileg a HP részére nyújtott vitatott árengedményeknek a HP egyik versenytársára történő átruházásában álló megerősítő tényező lehetővé teszi az Intel valamennyi, az AEC‑tesztre vonatkozó érvének elutasítását, és a vitatott határozatban az e tárgyat érintő valamennyi hiba semlegesítését.

282

E tekintetben a megtámadott ítélet 330. pontjában a Törvényszék rámutatott, hogy a Bizottság által a tárgyaláson előadott azon érv, amely szerint a HP csak azon következmények miatt utasította el az AMD azon ajánlatát, hogy ingyenesen egymillió x86‑os CPU‑t szállít neki, csupán azon következmények miatt, amelyeket az elfogadás gyakorolt volna az Intellel fennálló kapcsolatára, egyszerű, alá nem támasztott feltételezés volt, amely nem pótolhatja a vitatott határozat indokolásának hiányát azzal kapcsolatban, hogy az eredetileg a HP‑nek nyújtott vitatott árengedményeknek a HP egyik versenytársára történő átruházása milyen hatást gyakorolna a Bizottságnak az AEC‑tesztből eredő következtetéseire.

283

Ugyanebben az összefüggésben a megtámadott ítélet 321., 334. és 335. pontjának együttes olvasatából kitűnik, hogy a Törvényszék megvizsgálta, hogy a vitatott határozatnak a megerősítő tényezőkre vonatkozó (1390)–(1395) preambulumbekezdése tartalmazott‑e olyan indokokat, amelyek lehetővé tették a HP szükséges részének azon két hónap és három negyedév tekintetében való kiszámítását alátámasztó elemek hiányának orvoslását, amelyek tekintetében az AEC‑teszt hiányosnak bizonyult.

284

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott árengedményeknek az Intelhez hasonlóan hatékony versenytárs kiszorítására való alkalmasságát az AEC‑teszt keretében a HP szükséges része és vitatható része közötti összehasonlítás alapján értékelték. Ez az összehasonlítás pedig olyan számításon alapul, amely figyelembe veszi a vitatott árengedmények összegét, amelyek elvesznek abban az esetben, ha az azokat alátámasztó kizárólagossági feltételeket nem tartják tiszteletben, a HP vásárlásainak mennyiségét, valamint az Intel átlagos eladási árát és elkerülhető átlagos költségét. Márpedig, amint az a vitatott határozat (1393) és (1394) preambulumbekezdéséből kitűnik, amelyekre a megtámadott ítélet 321. pontja hivatkozik, ezen árengedményeknek a HP egyik versenytársa részére történő esetleges átruházása olyan számszerűsíthető paraméter, amelyre a HP és az AMD közötti kapcsolatok során hivatkoztak, és amely befolyásolhatja többek között az említett árengedmények elvesztése által kiváltott hatást, amelyet a szükséges rész kiszámítása során figyelembe vesznek. Hasonlóképpen, a vitatott határozat (1285) preambulumbekezdésében, amelyre a Bizottság a negyedik jogalap e részének alátámasztása érdekében hivatkozott, ezen intézmény jelzi, hogy a HP szükséges részének a vitatott határozatban való kiszámítása „azon a feltételezésen alapul, hogy a potenciálisan elveszett árengedményeket nem ruházzák át a [HP] versenytársaira”.

285

Következésképpen a Törvényszék által a megtámadott ítélet 328. és 329. pontjában kifejtettekhez hasonlóan, ha a Bizottság a HP részére nyújtott vitatott árengedményeknek a HP egyik versenytársa részére történő esetleges átruházására kívánt támaszkodni annak bizonyítása érdekében, hogy azok az AEC‑teszt hiányosságaitól függetlenül képesek voltak kiszorítani egy, az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat, ezen intézménynek ki kellett volna fejtenie az ezen átruházásnak a szükséges rész kiszámítását alátámasztó egyik vagy másik tényezőre gyakorolt hatását szemléltető okfejtést.

286

A Törvényszék ezen elemzése nem kevésbé megalapozott, ha – mint azt a Bizottság a negyedik jogalap e részének alátámasztása érdekében állítja – a vitatott határozat (1285) preambulumbekezdését úgy kellene értelmezni, hogy a HP tekintetében szükséges rész számítási paraméterei kizárják a HP részére nyújtott vitatott árengedmények e vállalkozás egy vagy több versenytársa részére történő esetleges átruházásának figyelembevételét. Ha ugyanis az ilyen átruházás nem képezi részét e számítás paramétereinek, csak súlyosbíthatja a versenyellenes kiszorítás hatását, amint arra a Bizottság a vitatott határozat (1392) preambulumbekezdésében rámutatott. Márpedig, amint az a jelen ítélet 267–280. pontjából kitűnik, a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította a vitatott árengedmények versenyellenes kiszorítására való alkalmasságát a jogsértés időszakának részét képező két hónap és három negyedév tekintetében, így erre vonatkozó konkrét indokolás hiányában nem vehető figyelembe az esetleges versenyellenes kiszorítás hatásának súlyosbodása ezen időszak vonatkozásában.

287

Ebből következik, hogy a Bizottság állításával ellentétben a Törvényszék hallgatólagosan nem követelte meg, hogy a Bizottság túlterjeszkedjen a vitatott árengedmények arra való alkalmasságának értékelésén, hogy kiszorítsa az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat, sem pedig azt, hogy számszerűsítse a kiszorító hatásokat. A Törvényszék annak megállapítására szorítkozott, hogy annak megállapításához, hogy a Bizottság által hivatkozotthoz hasonló megerősítő tényező alkalmas az Intel AEC‑teszt céljából végzett számításokra vonatkozó érveinek elvetésére és az ezen elemzést érintő hibák semlegesítésére, az ezen alkalmasság elismerését lehetővé tevő elemeknek – e számítások fő elemeihez hasonlóan – ki kell tűnniük a jogsértést megállapító határozat indokolásából.

288

A fentiekre tekintettel a negyedik jogalap első részét el kell utasítani.

289

A Bizottság előadja, hogy a megtámadott ítélet 316. és 317. pontjában a Törvényszék megtagadta bizonyos, az eljárás során előterjesztett bizonyítékok figyelembevételét. E körülmények azt bizonyítják, hogy még ha elfogadnánk is az Intelnek az AEC‑teszt referencia‑időszakára vonatkozó új érvét, ez nem érvényteleníti ezen elemzés eredményét. Márpedig a második jogalap alátámasztása érdekében kifejtettekkel azonos okok miatt az, hogy a Törvényszék megtagadta az Intel állításainak cáfolatát, sérti a Bizottság védelemhez való jogát.

290

Az Intel vitatja a negyedik jogalap e részének megalapozottságát.

291

Meg kell állapítani, hogy mivel az Intel által a közigazgatási eljárás során előterjesztett érvekre és bizonyítékokra tekintettel a Bizottságnak meg kellett vizsgálnia, hogy e vállalkozás az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársak kiszorítására irányuló stratégiát hajtott‑e végre, ezen intézménynek a vitatott határozatban bizonyítania kellett volna, hogy a szóban forgó stratégia ilyen képességgel rendelkezett.

292

A jelen ügyben a megtámadott ítélet 316. és 317. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság a Törvényszék előtt a 2003‑as pénzügyi év második és harmadik negyedévére vonatkozó kiegészítő számításra hivatkozott először egy, a viszonválasz mellékleteként benyújtott dokumentumban.

293

Márpedig, amint az a jelen ítélet 163. pontjában kifejtésre került, a Törvényszék nem követett el hibát, amikor megtagadta a Bizottság által első alkalommal a viszonválasz mellékletében benyújtott kiegészítő számítások figyelembevételét, annál is inkább, mivel ezen intézmény nem állítja, hogy igazolta volna azok első fokon történő késedelmes benyújtását, amint azt a Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikkének (2) bekezdése megköveteli.

294

Ebből következik, hogy a negyedik jogalap második részét, és azzal együtt e jogalap egészét mint megalapozatlant el kell utasítani.

295

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a Törvényszék az AEC‑teszt vizsgálata során, amennyiben az a Lenovóra vonatkozik, felhívta a figyelmét két természetbeni előny értékének kérdésére, amelyben ez utóbbi részesült az Inteltől való kizárólagos beszerzés ellenében nyújtott engedmény címén, amely elvesztése miatt az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársnak kompenzációt kellett volna nyújtania számára. Először is az Intel által nyújtott standard garancia egyéves kiterjesztéséről, másodszor pedig az Intel senzseni (Kína) értékesítési platformjának a rendelkezésre bocsátásáról van szó. E tekintetben a Bizottság arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 436–439. pontjában a Törvényszék figyelmen kívül hagyta az AEC‑teszt jellegét, ami az Intelhez „hasonlóan hatékony” versenytárs téves meghatározásával, végül pedig az EUMSZ 102. cikk megsértésével járt.

296

Ezenkívül egyrészt a megtámadott ítélet 454. pontjában a Törvényszék nem minősítette „nyilvánvalónak” az ezen ítélet előző pontjaiban megállapított mérlegelési hibákat. Márpedig az AEC‑teszthez szükséges módszertani döntésekre tekintettel kizárólag a „nyilvánvaló” értékelési hibák eredményezhetik az ilyen teszten alapuló határozat megsemmisítését.

297

Másrészt a Törvényszék azáltal, hogy az Intel részéről felmerült valamennyi költségre támaszkodott, ideértve az értékesítési platform Lenovo rendelkezésére bocsátásával kapcsolatban felmerült költségeket is, nem csupán a CPU‑k gyártásával kapcsolatos költségeket, figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az EUMSZ 102. cikk tekintetében megoldandó végső kérdés az, hogy fennáll‑e a vitatott árengedményekből eredő versenyellenes kiszorításra való képesség, amelyeket a nem vitatható részre is alkalmaznak, amely sokkal szélesebb, mint a vitatható rész. Következésképpen a hangsúlyt arra a kérdésre kellett volna helyezni, hogy az Intelhez hasonlóan hatékony versenytárs elérhette‑e az OEM szükségleteinek vitatható részét, annak ellenére, hogy kisebb méretben tevékenykedik, mint az Intel.

298

Így nem a vitatott árengedményeknek az erőfölényben lévő vállalkozás számára fennálló költségét kell figyelembe venni, hanem azt az előnyt, amelyet ezen árengedmények jelentenek a kedvezményezettjük, azaz e vállalkozás ügyfele számára. Ugyanezt a megközelítést, amely biztosítja, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás helyzete az AEC‑teszt keretében ne jelentsen számára előnyt, attól a kérdéstől függetlenül kell elfogadni, hogy az árengedményeket készpénzben vagy természetben nyújtják‑e. Ezenkívül az Intel által benyújtott bizonyítékokból kitűnik, hogy az Intel nem tekintette úgy, hogy az értékesítési platform Lenovo rendelkezésére bocsátásával kapcsolatos költségek részét képeznék egy hozzá hasonlóan hatékony versenytárs elkerülhető átlagos költségének.

299

Mindenesetre a Törvényszék a megtámadott ítélet 438. pontjában tévesen utasította el a Bizottság által a vitatott határozatban elfogadott azon megközelítést, amely szerint az Intel versenytársa nem rendelkezik olyan értékesítési platformmal, mint amelyet a Lenovo rendelkezésére bocsátottak, és hogy ennélfogva a Lenovo részére kompenzációt kellett volna nyújtani ezen előny természetbeni elvesztéséért.

300

A standard garancia kiterjesztését illetően a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az Intel továbbra is jóval nagyobb nem vitatható részt értékesít a Lenovónak, mint a versenytárs által értékesített vitatható rész. Feltételezve, hogy az x86–os CPU‑k szavatossági időszakuk alatti meghibásodási aránya és a javítási vagy csereköltségek azonosak, az Intelnek a Lenovo számítógépeiben található x86‑os CPU‑ira vonatkozó garanciaigényekre adott válaszokkal kapcsolatos teljes költsége sokkal magasabb, mint a Lenovónak az Intelhez hasonlóan hatékony versenytárstól származó x86‑os CPU‑kat tartalmazó számítógépeire vonatkozó garancia iránti kérelmek teljes költsége. Következésképpen a két gyártó hasonló hatékonysági szintje semmit nem változtat azon, hogy a Lenovo arra való meggyőzése érdekében, hogy lemondjon az Intel által a kizárólagosságért cserébe nyújtott garanciakiterjesztéséről, az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársnak olyan áron kellene kínálnia x86‑os CPU‑it, amely ellentételezi azon garanciaigények költségét, amelyeket a Lenovo nem tud áthárítani az Intelre. A Bizottság tehát az AEC elemzése keretében megalapozottan kezelte a Lenovo számára az Intel standard garanciája kiterjesztésének értékét ugyanúgy, mint egy pénzbeli engedményt.

301

Másodlagosan a Törvényszék azáltal, hogy megtagadta az Intel azon állításait cáfoló bizonyítékok vizsgálatát, amelyeket a Bizottság az eljárás során a viszonválasz D.39. mellékleteként terjesztett elő, megsértette a Bizottság védelemhez való jogát. Mivel a Törvényszék megvizsgálta a Bizottság által a viszonválasz D.39. mellékleteként előterjesztett azon bizonyítékokat, amelyekből a Bizottság szerint az következik, hogy az Intel a természetbeni előnyök költségeit 47 millió USD‑re becsülte, a megtámadott ítélet 452. pontjában nem indokolta meg, hogy miért nem vette figyelembe az „Intel Chart entitled 2006 v. 2007 Trend” című dokumentumot, amelyből kitűnik, hogy a standard garancia kiterjesztésének költsége az Intel számára 23 millió USD‑t tett ki. Ha a Törvényszék nem vette figyelembe ezt a dokumentumot azzal az indokkal, hogy célja az Intel ajánlatának a Lenovóval folytatott tárgyalások során kedvező módon való feltüntetése lehetett, mivel e dokumentumon szerepel az „Intel bizalmas” megjelölés, ez az indok a szóban forgó dokumentum elferdítésének minősülne.

302

Az Intel vitatja az ötödik jogalap megalapozottságát.

303

A megtámadott ítélet 98. pontjában a Törvényszék emlékeztetett arra, hogy az Intel és a Lenovo szándéknyilatkozatot tett, a 2007‑es Memorandum of Understandingot (a továbbiakban: MoU 2007), amely egy írásba nem foglalt kizárólagossági feltételhez volt kötve. Ezen ítélet 415. pontjában a Törvényszék a vitatott határozat (1461) preambulumbekezdésére hivatkozott, amelyben a Bizottság azt állította, hogy a Lenovónak nyújtott vitatott árengedmények összegét az MoU 2007‑ben feltüntették, amely negyedéves kifizetések formájában 180 millió USD összegű pénzügyi támogatást írt elő a 2007. évre.

304

A megtámadott ítélet 417. pontjában a Törvényszék a vitatott határozat (1463) preambulumbekezdésére hivatkozott, amely az Intel azon érvére hivatkozik, amely szerint ezen árengedmények összegének értékelése szempontjából csak 138 millió USD összeg releváns. Így ezen ítélet 417. pontjában kifejtésre kerül, hogy a Lenovo részére az MoU 2007–ben előirányzott 180 millió USD összegű pénzügyi támogatásból készpénzben csak 135 millió USD‑t fizettek. E támogatás fennmaradó részét természetbeni előnyök formájában nyújtották, nevezetesen az Intel által nyújtott standard garancia egyéves meghosszabbítása, valamint az Intel kínai értékesítési platformjának jobb használatára irányuló ajánlat. A Bizottság hangsúlyozta, hogy az Intel azt állította, hogy bár e két, a Lenovónak nyújtott nem pénzbeli hozzájárulás értéke 20 millió USD, illetve 24 millió USD volt, az Intel számára azok költsége jelentősen alacsonyabb, azaz 1,7 millió USD, illetve 1,3 millió USD volt. Az Intel továbbá azt állította, hogy annak meghatározása érdekében, hogy valamely versenytárs ugyanolyan hatékony‑e, mint az Intel, e tényezőket az Intel által viselt gazdasági költségeik alapján, nem pedig a Lenovo számára képviselt értékük alapján kell értékelni. Az Intel a készpénzben nyújtott pénzügyi támogatáshoz, azaz a 135 millió USD‑hoz hozzáadta az 1,7 és 1,3 millió USD költséget, így elérte a 138 millió USD‑t.

305

A megtámadott ítélet 420. és 421. pontjában a Törvényszék kifejti, hogy a vitatott határozat (1466) és (1467) preambulumbekezdésében a Bizottság egyrészt azzal az indokkal utasította el az Intel ez utóbbi érvét, hogy az AEC‑teszthez meg kell vizsgálni azt az árat, amelyen egy hasonlóan hatékony, de nem erőfölényben lévő versenytársnak fel kellett volna kínálnia a termékeit valamely ügyfélnek annak érdekében, hogy kompenzálja az erőfölényben lévő vállalkozás által nyújtott feltételes előnyök elvesztését, amely veszteség abból ered, hogy ezen ügyfél beszerzési szükségleteinek vitatható részét az erőfölényben lévő vállalkozástól átirányítja ezen feltételezett, hasonlóan hatékony versenytársra. Másrészt a Bizottság ebből azt a következtetést vonta le, hogy az ügyfélnek okozott veszteséget kell értékelni, mivel a hasonlóan hatékony versenytársnak ezt a veszteséget kell kompenzálnia, nem pedig az erőfölényben lévő vállalkozás gazdasági költségét abban az esetben, ha a két számadat eltér egymástól.

306

A megtámadott ítélet 433–439. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság által a Lenovónak nyújtott vitatott árengedmények mértékének értékelése érdekében alkalmazott módszer az AEC‑tesztnek a vitatott határozat (1003) és (1004) preambulumbekezdésében kifejtett alapjaival ellentétes feltevésen alapult.

307

E tekintetben a megtámadott ítélet 434. pontjában a Törvényszék hangsúlyozta, hogy a vitatott határozat (1003) preambulumbekezdése szerint az AEC‑teszt célja annak vizsgálata, hogy a saját költségeit és a vitatott árengedmények hatását figyelembe véve az Intel maga is korlátozottabb alapon tudna‑e belépni a piacra anélkül, hogy veszteséget szenvedne. Így ezen ítélet 435. pontjában a Törvényszék hangsúlyozta, hogy – amint azt e határozat (1004) preambulumbekezdése kifejti – az AEC‑teszt hipotetikus gyakorlat abban az értelemben, hogy annak meghatározásáról van szó, hogy egy olyan versenytársnak a piacra jutása kizárt lenne az Intel által az ügyfeleinek biztosítottal megegyező értékű x86‑os CPU‑k gyártását és szállítását illetően, amely az Intelhez hasonlóan hatékony, de nem rendelkezik olyan széles értékesítési alappal, mint az Intel.

308

Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Törvényszék a megtámadott ítéletnek a jelen ítélet 43. pontjában idézett 154., 157. és 158. pontjában kifejtette – a jelen ügyben alkalmazott AEC‑teszt meghatározza a „tényleges árat”, vagyis azt az árat, amelyen egy, az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársnak kínálnia kellett volna x86–os CPU‑it annak érdekében, hogy kompenzálja az Intel által nyújtott bármilyen kizárólagossági kifizetésnek egy OEM általi elvesztését, a tényleges árat pedig ezt követően össze kell hasonlítani az „Intel költségeinek reális mértékével”, vagyis az átlagos elkerülhető költséggel. Márpedig a kizárólagossági kifizetések rendszere alkalmas arra, hogy megakadályozza az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársak piacra jutását abban az esetben, ha a tényleges ár alacsonyabb az Intel átlagos elkerülhető költségénél. Amint azt egyébiránt a jelen ítélet 44. pontja kifejti, az AEC‑teszt pozitív vagy negatív eredményét végső soron a vitatható rész és a szükséges rész összehasonlítása útján határozzák meg, mivel ez utóbbi rész az Intel ügyfele szükségleteinek hányada, amelyet az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársnak ki kell elégítenie ahhoz, hogy veszteségek elszenvedése nélkül tudjon belépni a piacra.

309

E tekintetben a megtámadott ítélet 412. pontjából – amely a vitatott határozat (1457)–(1508) preambulumbekezdésére utal – kitűnik, hogy a Lenovónak nyújtott vitatott árengedmények mértéke és jellege a szükséges rész számítása során figyelembe vett tényezők. Amennyiben ezeket az árengedményeket készpénzben nyújtják, azok értéke mind az Intel, mind pedig a kedvezményezett esetében objektív és azonos. Ezzel szemben, ha természetben nyújtják őket, még ha csak részben is, azokat értékelni kell.

310

Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy kétségtelen, hogy az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársnak olyan áron kell kínálnia termékeit, amely ellentételezi az erőfölényben lévő vállalkozás által nyújtott feltételes előnyök elvesztését. E kompenzációnak azonban nem kell feltétlenül olyan pénzbeli szolgáltatás formáját öltenie, amely megegyezik az érintett ügyfélnek nyújtott természetbeni szolgáltatás értékével. Olyan természetbeni szolgáltatásból is állhat, amely egyenértékű azzal, amelyet ezen ügyfél elveszít majd, miután úgy dönt, hogy vitatható részét az erőfölényben lévő vállalkozás versenytársától szerzi be. Ebben az esetben sincs jelentősége annak, hogy e szolgáltatás az abból részesülő ügyfél szubjektív szempontból olyan értéket képviselhet‑e, amely eltér attól a költségtől, amelyet az erőfölényben lévő vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytársnak kellett viselnie ahhoz, hogy azt ezen ügyfélnek megadja.

311

Következésképpen az AEC‑teszt alapjainak megfelelően a természetbeni szolgáltatás formájában nyújtott engedményt az erőfölényben lévő vállalkozáséhoz hasonló költségszerkezettel rendelkező hipotetikus versenytárs figyelembevételével kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2010. október 14‑iDeutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, C‑280/08 P, EU:C:2010:603, 198. pont; 2023. január 19‑iUnilever Italia Mkt. Operations ítélet, C‑680/20, EU:C:2023:33, 59. pont).

312

Ez a megközelítés annál is inkább indokolt, mivel – amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 190. pontjában helyesen rámutatott – megfelel a jogbiztonság általános elvének is. Az erőfölényben lévő vállalkozás költségeinek figyelembevétele ugyanis lehetővé teszi e vállalkozás számára, hogy az EUMSZ 102. cikk alapján rá háruló különös felelősségre tekintettel értékelje saját magatartásának jogszerűségét, amennyiben e vállalkozás ismeri a saját költségeit (lásd ebben az értelemben: 2010. október 14‑iDeutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, C‑280/08 P, EU:C:2010:603, 202. pont).

313

Mindemellett nem zárható ki – amint azt a főtanácsnok indítványának 160. és 165. pontjában kifejti –, hogy a természetbeni szolgáltatás költsége olyan kiigazítást tehet szükségessé, amely lehetővé teszi azon tény figyelembevételét, hogy a hasonlóan hatékony versenytárs nincs erőfölényben. Ilyen kiigazításra akkor lehet szükség, ha az erőfölényben lévő vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytárs költségeit érinti az a tény, hogy e versenytárs kizárólag az ügyfelek igényeinek vitatható részét elégíti ki, amely kevésbé jelentős, mint az e vállalkozás által ellátott, nem vitatható részük.

314

Ebből következik, amint azt a főtanácsnok is megjegyzi ezen indítvány 155. pontjában, hogy a megtámadott ítélet 437. és 438. pontjában annak megállapításával, hogy a Bizottság nem olyan feltételezett versenytársat vett figyelembe, amely képes x86‑os CPU‑kat eladni a Lenovónak, ugyanakkor természetbeni előnyöket kínál neki ugyanolyan feltételek mellett, mint az Intel, és ezen ítélet 439. pontjában – amely szerint ezáltal a Bizottság az AEC‑tesztnek a vitatott határozatban kifejtett alapjaival ellentétes feltevésből indult ki – a Törvényszék nem helyettesítette értékelését a Bizottság érvényes elemzésével, hanem nyilvánvalóvá tette az ezen intézmény által a jelen ügyben alkalmazott AEC‑teszt belső inkoherenciáját.

315

Amint azt egyébként a Törvényszék a megtámadott ítélet 441. pontjában megjegyzi, anélkül hogy azt a Bizottság a fellebbezés keretében vitatta volna, a vitatott határozat nem ad választ arra a kérdésre, hogy milyen költségekkel járt volna egy, az Intelhez hasonlóan hatékony versenytárs számára, ha hozzáférést kellett volna nyújtania egy értékesítési platformhoz, vagy a már létező saját platformját úgy kellett volna átalakítania, hogy azt – az Intel által a Lenovónak felajánlottakhoz hasonlóan – egy OEM‑re is kiterjessze, valamint arra a kérdésre, hogy melyek lettek volna a garancia kiterjesztéséhez kapcsolódó költségek.

316

A megtámadott ítélet 428. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság ezt az elemzést először a viszonválasz D.39. mellékletében mutatta be. Ugyanakkor egyrészt ez az elemzés túllép a vitatott határozat indokolásában meghatározott kereten, így – amint azt a megtámadott ítélet 443. és 444. pontjában kifejtette – a Törvényszék azt nem veheti figyelembe.

317

E tekintetben a Bizottság által másodlagosan felhozott, a védelemhez való jogának megsértésére alapított kifogás (lásd a jelen ítélet 301. pontját) ezen ítélet 164–167. pontjában kifejtett indokok miatt el kell utasítani, amelyekből az következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, és nem sértette meg a Bizottság védelemhez való jogát, hogy a megtámadott ítélet 444. pontjában kifejtette, hogy anélkül, hogy a Bizottság vitatott határozatban szereplő indokolását a saját indokolásával helyettesítette volna, nem vehette figyelembe az első alkalommal a viszonválasz mellékletében előterjesztett bizonyítékokat, és így nem lépte túl az e határozat indokolásában meghatározott kereteket.

318

Másrészt a megtámadott ítélet 448. pontjában a Törvényszék a teljesség kedvéért megvizsgálta a viszonválasz D.39. mellékletében szereplő elemzést, és azt elutasította azzal az indokkal, hogy a Bizottság szerint az Intelhez hasonlóan hatékony, Kínában értékesítési platformmal rendelkező versenytárs által viselt költségek eltérnek azon természetbeni szolgáltatások Lenovo számára képviselt értékétől, amelyeket a Bizottság az AEC elemzése során figyelembe vett. Márpedig a Bizottság semmi esetre sem hivatkozik arra, hogy a Törvényszék által a teljesség kedvéért elvégzett ezen értékelés a bizonyítékokat bármilyen módon elferdítette volna.

319

Hasonlóképpen el kell utasítani a Bizottság azon érvét is, amely szerint a megtámadott ítélet 452. pontjában, amelynek keretében a Törvényszék az „Intel Chart entitled 2006 v. 2007 Trend” című dokumentum bizonyító erejét vizsgálja, amelyet ezen intézmény első alkalommal a viszonválasz D.41. mellékleteként nyújtott be, a Törvényszék figyelmen kívül hagyta az Intel számára a standard garancia kiterjesztéséből eredő, az e dokumentumban szereplő költséget, és elfogadta a kiegészítő Shapiro‑Hayes‑jelentésben kiszámított alacsonyabb költséget.

320

Amint ugyanis a megtámadott ítélet 451. pontját bevezető „mindenesetre” kifejezésből kitűnik, a Törvényszék az említett dokumentum bizonyító erejét a teljesség kedvéért vizsgálta meg. Márpedig a Bizottság nem vitatja a Törvényszék által ezen ítélet 450. pontjában elsődlegesen tett azon megállapítást, amely szerint az e dokumentumban szereplő információkat a vitatott határozat nem említette. E körülmények között a Bizottság érve hatástalan.

321

A fenti megállapításokból következik, hogy az ötödik jogalapot el kell utasítani.

322

A Bizottság másodlagosan hivatkozik a hatodik jogalapra, arra az esetre, ha a Bíróság elutasítaná a fellebbezés alátámasztására felhozott többi jogalapot. Ennek keretében a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot először is az AEC‑tesztet illetően megállapított hibákból, másodszor pedig az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársnak a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből következő fogalmából levonandó következtetéseket illetően.

323

Közelebbről egyrészt az AEC‑tesztet érintő hibák megállapítása nem azt jelenti, hogy az Intel sikeresen teljesítette ezt a tesztet, és hogy a vitatott árengedmények nem voltak alkalmasak a verseny kizárására, hanem csak azt, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nem bizonyította, hogy az Intel nem felelt meg az említett tesztnek. E tekintetben a Bizottság a visszautalásra vonatkozó elsődleges észrevételeire hivatkozva, amelyek többek között e határozat (1037) és (1038) preambulumbekezdésén alapulnak, emlékeztet arra, hogy az Intel költségeinek az említett határozatban elfogadott „reális mértéke” az átlagos elkerülhető költség, amely az Intel számára előnyös, óvatos költségkritérium, mivel kizárja azokat a szükséges jelentős állandó költségeket, amelyeket versenytársának vállalnia kell ahhoz, hogy hosszú távon életképes legyen. Így az, hogy az Intel az átlagos elkerülhető költséget figyelembe véve megfelelt az AEC‑teszten, csak egyike azon körülményeknek, amelyeket figyelembe kell venni az azon kérdés megválaszolásához szükséges átfogó értékelés keretében, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak voltak‑e a verseny kizárására. A Németországi Szövetségi Köztársaság hozzáteszi, hogy bizonyos körülmények között, mint a jelen ügyben is, a kizárólagossági megállapodások alkalmasak arra, hogy a kereskedelmi partnerek vonakodjanak attól, hogy elfogadják a szállítójuk versenytársainak egyenértékű ajánlatait a vállalt kötelezettség és a megvásárolt termékek nem vitatható részétől való függés miatt.

324

A Törvényszék tehát a Bizottság által a visszautalásra vonatkozó észrevételeiben előadott érv elferdítésével állapította meg a megtámadott ítélet 518. és 519. pontjában, hogy önmagában az arra az időtartamra való hivatkozás, amely alatt az Intel nyújtotta a vitatott árengedményeket, valamint annak ütemezése, azon következtetések ellenére, amelyeket az AEC‑tesztből le lehetett vonni, nem elegendő az ily módon kiváltott kiszorító hatásokkal kapcsolatos végleges következtetések megalapozásához.

325

Ebből következik, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 526. és 527. pontjában megfogalmazott azon következtetés, amely szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy a vitatott árengedmények és kifizetések alkalmasak vagy képesek voltak arra, hogy versenyellenes kiszorító hatásokat váltsanak ki, téves jogalkalmazáson alapul. Mielőtt erre a következtetésre jutott volna, a Törvényszéknek az ügy körülményeinek átfogó értékelése keretében meg kellett volna vizsgálnia, hogy az AEC‑teszt a vitatott határozatban különösen meghatározó tényező‑e, és hogy az e tesztben megállapított hibák kellően jelentősek voltak‑e ahhoz, hogy annak megsemmisítését eredményezzék.

326

Másrészt e következtetés figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a „hasonlóan hatékony versenytárs” fogalma nem kizárólag az árakra és a költségekre vonatkozó megfontolásokon alapul. E tekintetben a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjából kitűnik, hogy az a kérdés, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak voltak‑e az Intelhez hasonlóan hatékony versenytárs kiszorítására, olyan paraméterektől is függ, mint az e versenytárs termékei által kínált választék, minőség és innováció. Márpedig a megtámadott ítélet 116–122. és 134. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék elmulasztotta figyelembe venni ezeket a kritériumokat, noha azok relevánsak voltak a „hatékony versenytárs” fogalma szempontjából, mint amilyen az AMD is lehet, amelynek termékei mind innovatívak, mind jól teljesítők, következésképpen pedig vonzóak az OEM‑ek számára.

327

Az Intel vitatja ezen érvelés megalapozottságát.

328

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottságra hárul a versenyszabályok általa megállapított megsértésének bizonyítása, és azon bizonyítékok előterjesztése, amelyek alkalmasak a jogsértést alkotó elemek jogilag megkövetelt módon történő bizonyítására (lásd ebben az értelemben: 2004. január 6‑iBAI és Bizottság kontra Bayer ítélet, C‑2/01 P és C‑3/01 P, EU:C:2004:2, 62. pont; 2017. február 16‑iHansen & Rosenthal és H&R Wax Company Vertrieb kontra Bizottság ítélet, C‑90/15 P, EU:C:2017:123, 26. pont).

329

E tényállási elemeknek ki kell tűnniük a jogsértést megállapító jogi aktus indokolásából, mivel – amint az a jelen ítélet 138. és 163. pontjában megállapításra került – az uniós bíróságok azokat nem módosíthatják oly módon, hogy az EUMSZ 263. cikkben említett jogszerűségi vizsgálat keretében saját indokolásukkal helyettesítik a szóban forgó jogi aktus kibocsátójának indokolását.

330

Másodszor, a jelen ítélet 175–181. pontjából az következik, hogy bár az erőfölényben lévő vállalkozás részéről a hűségengedmények nyújtása az EUMSZ 102. cikk megsértésének minősülhet, az a tény, hogy e vállalkozás a közigazgatási eljárás során bizonyítékokkal támasztja alá, hogy magatartása nem volt alkalmas a verseny korlátozására, különösen pedig arra, hogy a kifogásolt kiszorító hatásokat kiváltsa, arra kötelezi a Bizottságot, hogy az e képesség fennállásának megállapítására irányuló elemzést végezzen.

331

Ebben az esetben, mivel a versenykorlátozás tényleges vagy potenciális hatásának bizonyítását a releváns ténybeli körülmények összességére tekintettel kell értékelni, a Bizottság – amint azt a Bíróság a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 139. pontjában hangsúlyozta – nem csupán a vállalkozás érintett piacon fennálló erőfölényének jelentőségét, a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértékét, azok nyújtásának feltételeit és módjait, azok időtartamát és összegét, hanem az e vállalkozáshoz képest legalább annyira hatékony versenytársak kiszorítására irányuló stratégia esetleges fennállását is köteles elemezni.

332

A Bizottságnak ebben az esetben ezen elemzés alapján kell teljesítenie a jelen ítélet 328. és 329. pontjában ismertetett azon kötelezettségét, hogy a vizsgálata végén elfogadott határozat indokolásában bizonyítsa, hogy a kifogásolt magatartás az EUMSZ 102. cikk értelmében vett erőfölénnyel való visszaélésnek minősül.

333

Harmadszor, a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 142., 143., 147. és 149. pontjából, valamint különösen a megtámadott ítélet 30., 31., 152–158., 175., 283., 285., 286., 297–299., 339., 412., 413., 457. és 466–468. pontjából következik, hogy a vitatott határozatban a Bizottság az AEC‑teszt útján indokolta a vitatott árengedmények azon képességét az OEM‑ek és az MSH tekintetében, hogy az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat kiszorítsa, és ekképpen az EUMSZ 102. cikk által tiltott módon korlátozza a versenyt, amely teszt azon ár megállapítására irányul, amelyen az ilyen versenytársnak kínálnia kellett volna az x86‑os CPU‑it annak érdekében, hogy az OEM‑et „kompenzálja” a vitatott árengedmények elvesztéséért.

334

Amint egyébként a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 147. és 149. pontjából következik, a Bíróság arra tekintettel utalta vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy a Bizottság elvégezte az AEC‑tesztet, annak érdekében, hogy a Törvényszék a vitatott árengedményeknek a verseny korlátozására való alkalmasságát az Intel azon érveire tekintettel vizsgálja meg, amelyek a Bizottság által e teszt keretében elkövetett állítólagos hibák kifogásolására irányultak. Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 523. pontjában megjegyezte, a Bizottság e teszt eredményeire tekintettel megállapította, hogy az Intel által nyújtott vitatott árengedmények és kifizetések képesek vagy alkalmasak voltak arra, hogy versenyellenes kiszorító hatásokat fejtsenek ki, azzal az indokkal, hogy még az Intelhez hasonlóan hatékony versenytárs is akadályoztatva lett volna abban, hogy a Dellt, a HP‑t, az NEC‑t és a Lenovót x86‑os CPU szükségleteik kielégítése céljából ellássa, vagy hogy biztosítsa az x86‑os CPU‑ival felszerelt számítógépek MSH általi értékesítését.

335

Ebben az összefüggésben a megtámadott ítélet 157. pontjából az következik, hogy a Bizottság az AEC‑teszt céljából az Intel átlagos elkerülhető költségét vette figyelembe. Nem vitatott, hogy a Bizottság e költségkritériumra támaszkodott azzal az indokkal, hogy tekintettel annak az Intel számára kedvezőbb jellegére, az Intelhez hasonlóan hatékony versenytárs számára az ilyen költség fedezésének lehetetlensége egyértelműen azt jelzi, hogy feláldozza a nyereségét, és veszteségeket realizál, amikor az erőfölényben lévő vállalkozás magatartásával érintett ügyfeleknek értékesít, így a verseny kizárt.

336

Negyedszer, a megtámadott ítélet 485., 493–495., 509. és 510. pontjából kitűnik, hogy a Bizottság a vitatott határozat néhány preambulumbekezdését szentelte a vitatott árengedmények piaci lefedettsége mértékének, valamint azok időtartamának elemzésére, valamint hogy az ezen időtartamra vonatkozó preambulumbekezdések közül több a vitatott határozat AEC‑teszttel foglalkozó részének körébe tartozik. Márpedig, amint az a jelen ítélet 62–76. pontjában kifejtésre került, a Törvényszék a megtámadott ítélet 483–521. pontjában végzett vizsgálat végén – amelynek konkrét elemeit a fellebbezés keretében nem vitatták – megállapította, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a vitatott árengedmények piaci lefedettségének mértékére vonatkozó kritériumot, és nem elemezte megfelelően ezen árengedmények időtartamát.

337

E körülmények között – amint azt a jelen ítélet 80–82. pontja kifejti – a Törvényszék a megtámadott ítélet 524–527. pontjában úgy ítélte meg, hogy az általa az AEC‑tesztben azonosított hibák, a vitatott árengedmények általi piaci lefedettség mértéke és azok alkalmazásának időtartama igazolja a vitatott határozat 1. cikke a)–e) pontjának megsemmisítését.

338

A fenti megfontolásokra tekintettel a Törvényszéknek a vitatott határozat részleges megsemmisítése előtt nem kellett oly módon megvizsgálnia, hogy a vitatott árengedmények alkalmasak‑e arra, hogy kiszorítsák az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat, hogy e vizsgálat során más körülményekre támaszkodik, mint amelyekre a Bizottság e képesség bizonyítása érdekében támaszkodott.

339

A Törvényszéknek különösen nem volt feladata annak vizsgálata, hogy az ilyen képesség bizonyítható‑e az általa megállapított hibáktól mentes érveléssel, amennyiben az ilyen érvelést a vitatott határozat nem koherens módon fogalmazta meg, amelyből arra lehetne következtetni, hogy az a Bizottság következtetéseit érvénytelenítő jogi vagy ténybeli hibákat tartalmazó indokoktól függetlenül alátámaszthatja e határozat rendelkező részét.

340

E tekintetben egyrészt a megtámadott ítélet 133–147. pontjából kitűnik, hogy a vitatott határozatban elvégzett, annak bizonyítására irányuló elemzés, hogy a vitatott árengedmények visszaélésnek minősülnek, függetlenül a Bizottság által az AEC‑tesztből levont következtetésektől, téves jogalkalmazáson alapul, mivel abból az előfeltevésből indul ki, hogy a vitatott árengedmények visszaélésszerűek voltak, függetlenül attól, hogy képesek‑e kiszorítani az Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat. Másrészt az AEC‑tesztet illetően a Bizottság nem állítja sem azt, hogy e határozat az átlagos elkerülhető költségtől eltérő költségkritériumot figyelembe vevő olyan kiegészítő vizsgálatot tartalmaz, amely lehetővé teszi e képesség megállapítását, sem pedig azt, hogy az említett határozatban bizonyította, hogy a kifogásolt magatartás más olyan összetevőket is magában foglalt, amelyek az AEC‑tesztből levonandó következtetésektől függetlenül olyan versenyellenes kiszorító hatást válthattak volna ki, amelyet az Intel a nem vitatható rész kihasználásával követett volna.

341

E körülmények között a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 518. és 519. pontjában úgy ítélte meg, hogy az AEC‑tesztből levonható következtetésektől függetlenül a pusztán az árengedmények ütemezésére, valamint az azon időszakra való hivatkozás, amelynek során az Intel a vitatott árengedményeket biztosította, önmagában nem elegendő az így kiváltott kiszorító hatásokkal kapcsolatos végleges következtetések megalapozásához. E megfontolás még inkább indokoltnak tűnik a Törvényszék által egyrészt a megtámadott ítélet 492–500., illetve 508–515. pontjában tett, a vitatott árengedmények általi lefedettség mértékével és azok időtartamával, másrészt pedig az NEC és az MSH tekintetében alkalmazott vitatott árengedményekkel kapcsolatban tett megállapításokra tekintettel, mivel az ez utóbbi tekintetben tett megállapítások konkrét elemeit a fellebbezés keretében nem vitatták.

342

Végeredményben a Bizottság arra alapított érve sem releváns, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe azt a tényt, hogy az AMD a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben meghatározott „hatékony” versenytárs a termékei hatékony, innovatív és vonzó jellege miatt.

343

Amint ugyanis a megtámadott ítélet 435. pontjából kitűnik, az AEC‑teszt hipotetikus eljárás, amely lehetővé teszi annak meghatározását, hogy a vitatott árengedmények miatt ki lenne‑e szorítva a piacról az a versenytárs, amely az Intelhez hasonlóan hatékony az Intel által az ügyfeleinek biztosítottal egyenértékű x86‑os CPU‑k gyártása és szállítása tekintetében, de amely nem rendelkezik olyan széles körű értékesítési alappal, mint az Intel. Ebből következik, hogy ez az elemzés független magának az AMD‑nek a piaconmaradásra való tényleges képességétől. A szóban forgó elemzés tehát bizonyíthatja, hogy a vitatott árengedmények az EUMSZ 102. cikket megsértve alkalmasak voltak arra, hogy a költségek, a választék, a minőség és az innováció tekintetében az Intelhez hasonló hatékonyságú versenytársat kiszorítsanak, még akkor is, ha az AMD‑t nem szorították ki, ahogy az az ilyen képesség hiányát is bizonyíthatja annak ellenére, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás egyik vagy másik versenytársa kilépett a piacról, vagy marginalizálódott.

344

A fentiekből következik, hogy a hatodik jogalapot el kell utasítani, következésképpen pedig a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

345

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

346

Ezen eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet annak 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

347

A Bizottságot, mivel pervesztes lett, az Intel és az ACT kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

348

A Bíróság eljárási szabályzata 140. cikkének (1) bekezdése – amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében alkalmazni kell a fellebbezési eljárásban is – előírja, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

349

A Németországi Szövetségi Köztársaságot az Intel és az ACT kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül az Intel és az ACT részéről a beavatkozással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: