—

semmisítse meg az EIOPA 2022. május 16-i (vagy 17-i) EIOPA-BoS-22–293 (Hiv. sz.: Ares(2022)4118763) számú, a Národná Banka Slovenskával (hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság) szemben az uniós jog szerinti eljárás megsértésére vonatkozó ajánlását; és

—

az alperest kötelezze az eljárás összes költségének viselésére.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy megsértették a felperesnek az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti meghallgatáshoz való jogát.

Mivel az alperes titokban tartotta a felperes előtt a megtámadott aktust és annak előkészítését, amely aktus a formális besorolása ellenére egy de facto határozatnak felel meg, a felperest nem tájékoztatták, és nem is volt lehetősége arra, hogy megismerje az alapul szolgáló tényeket és információkat, és a megtámadott aktusról sokkal később szerzett tudomást. Mivel a megtámadott aktus kifejezetten a biztosítási tevékenységi engedélyének visszavonására irányult, a felperest az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 39. cikkének (1) bekezdése értelmében „megnevezett címzettnek” kell tekinteni. Az alperes hibáira és mulasztásaira tekintettel a megtámadott aktusban hozott határozat az 1094/2010/EK rendelet – a Charta 41. cikke (2) bekezdése a) pontjával mint elsődleges uniós joggal, valamint a felperes ebben foglalt meghallgatáshoz való jogával összhangban értelmezett – 17. cikke (3) bekezdése és 39. cikke (1) bekezdése megsértésének minősül.

2.

A második jogalap azon alapul, hogy megsértették a felperes azon jogát, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján hozzáférjen az alperes ügyirataihoz.

Mivel az alperes titokban tartotta a felperes előtt a megtámadott aktust és annak előkészítését, megakadályozta, hogy a felperes hozzáférjen a rá vonatkozó ügyiratokhoz. Mivel a megtámadott aktus e mulasztás következménye, a megtámadott aktus révén hozott határozat sérti a felperesnek a Charta 41. cikke (2) bekezdésének b) pontjában biztosított iratbetekintéshez való alapvető jogát.

3.

A harmadik jogalap a felperes tisztességes közigazgatási eljáráshoz való jogának megsértésén alapul, ideértve a felperesnek a Charta 41. cikkének (1) és (2) bekezdésén alapuló részvételi jogait, valamint a mérlegelési jogkör gyakorlását.

Az alperes titokban tartotta a felperes előtt a megtámadott aktust és annak előkészítését, és anélkül hogy figyelembe vette volna a megtámadott aktus felperessel szembeni egzisztenciális következményeit, a megtámadott aktusát kizárólag a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság által szolgáltatott információkra alapította, a felperesnél való további ellenőrzés nélkül. Ez az 1094/2010 rendelet – a Charta 41. cikke (1) és (2) bekezdésével mint elsődleges uniós joggal összhangban értelmezett – 17. cikke (2) és (3) bekezdése, valamint 35. cikke (6) bekezdése megsértésének minősül, továbbá sérti a tisztességes közigazgatási eljárások alapelveit, ideértve a kérelmező részvételi jogait, a mérlegelési jogkör méltányos gyakorlását és az azokban foglalt pártatlan bánásmódhoz való jogot.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy megsértették a felperesnek a Charta 47. cikkének (1) bekezdése szerinti hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogát.

Mivel az alperes titokban tartotta a felperes előtt a megtámadott aktust, annak előkészítését és indokait az alperes jogellenesen hiúsította meg a felperes azon lehetőségeit, hogy gyakorolja a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában biztosított alapvető jogát a meghallgatáshoz és az iratbetekintéshez, maga a megtámadott aktus sérti a felperesnek a Charta 47. cikkében, valamint az 1094/2010 rendelet 39. cikkének (1), (2) és (3) bekezdésében biztosított, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jogát.

5.

Az ötödik, az 1094/2010 rendelet 17. cikkének megsértésére alapított jogalap.

Az 1094/2010 rendelet 17. cikke (3), (4) és (7) bekezdése háromszintű közvetett eljárást ír elő, az alperes, a Bizottság és a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság feladatköreivel együtt, amelyek a három szervezet között oszlanak meg, átfedik egymást, sőt többszöröződnek. A téves kommunikáció és a hibák megnövekedett kockázatára, valamint a megtámadott aktus súlyos következményeire vonatkozó egyértelmű utalások ellenére az alperes nem vizsgálta meg, nem állapította meg és nem értékelte megfelelően azokat a releváns tényeket, amelyek alapján a megtámadott aktust meghozták.

6.

A hatodik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott aktus hatáskörrel való visszaélésnek minősül.

Azáltal, hogy szándékosan egy de facto határozatot hozott, amelyben a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság számára konkrét utasítást adott a felperes engedélyének visszavonására, az alperes szándékosan figyelmen kívül hagyta, hogy az ajánlások az EUMSZ 288. cikk (5) bekezdése értelmében nem kötelező erejűek, és jelentősen túllépte az 1094/2010 rendelet 17. cikke által ráruházott hatáskör korlátait. Ez az uniós jog értelmében hatáskörrel való visszaélésnek minősül.