—

tekintettel az oktatásban részt vevő roma (1) gyermekek szegregációjáról és megkülönböztetéséről szóló, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000039/2023 – B9-0026/2023),

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 10. és 19. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 14., 20., 21., 22. és 24. cikkére,

—

tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára,

—

tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre (faji megkülönböztetés elleni irányelv) (2),

—

tekintettel a Bizottság döntésére, hogy több kötelezettségszegési eljárást indít (Cseh Köztársaság (2014), Szlovákia (2015) és Magyarország (2016) ellen (3)), és 2023. április 19-én az Európai Unió Bírósága elé idézi Szlovákiát a faji egyenlőségről szóló irányelvben foglalt uniós szabályok megsértése miatt, mivel nem kezelte hatékonyan az oktatásban részt vevő roma gyermekek szegregációjának problémáját,

—

tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra (4),

—

tekintettel a Tanács romák egyenlőségéről, társadalmi befogadásáról és részvételéről szóló, 2021. március 12-i ajánlására (5),

—

tekintettel a romák egyenlőségének, társadalmi befogadásának és részvételének 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó, 2020. október 7-i uniós stratégiai keretrendszerére,

—

tekintettel a 2025-re létrehozandó európai oktatási térségre vonatkozó elképzelésre,

—

tekintettel az Európai Szociális Chartára,

—

tekintettel a Bizottság 2023. január 9-i, „Értékelő jelentés a tagállamok nemzeti romastratégiai kereteiről” című közleményére (COM(2023)0007),

—

tekintettel a Bizottság „Egyenlőségközpontú Unió: az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020–2025-ös időszakra” című, 2020. szeptember 18-i közleményére (COM(2020)0565), amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy 2022 végéig dolgozzanak ki és fogadjanak el a rasszizmus és a faji megkülönböztetés elleni nemzeti cselekvési terveket,

—

tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása: a roma származású személyekkel szembeni negatív hozzáállás elleni küzdelem Európában” című, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel az EU-ban telepeken élő roma közösségek helyzetéről szóló, 2022. október 5-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a faji igazságosság, a megkülönböztetésmentesség és a rasszizmus elleni küzdelem EU-n belüli helyzetéről szóló, 2022. november 10-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel „A megkülönböztetés elleni küzdelem az EU-ban – a legkülönböztetés tilalmáról szóló, régóta várt horizontális irányelv” című, 2023. április 19-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel az Európában tapasztalható cigányellenességről és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismeréséről szóló, a nemzetközi roma nap alkalmából 2015. április 15-én elfogadott állásfoglalására (10),

—

tekintettel „A gyermekek jogai az EU gyermekjogi stratégiája tekintetében” című, 2021. március 11-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottságának a cigányellenesség és a romákkal szembeni megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló, 2011. június 24-i 13. számú általános politikai ajánlására,

—

tekintettel „A kultúra, az oktatás, a média és a sport szerepe a rasszizmus elleni küzdelemben” című, 2022. március 8-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel a szlovák Legfelsőbb Bíróság 5Cdo/102/2020. és 5Cdo/220/2022. számú ítéleteire, amelyek megerősítik az oktatásban részt vevő roma gyermekekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés létezését, valamint az önkormányzatok és az állam e tekintetben fennálló felelősségét,

—

tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020 utáni megerősített uniós stratégiai keretrendszerének, valamint a cigányellenességgel szembeni küzdelem fokozásának szükségességéről szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy az inkluzív, nem szegregált és minőségi oktatáshoz való hozzáférés révén kibontakozzon és fejlessze készségeit és tehetségét;

B.

mivel etnikai származásától függetlenül minden gyermek számára biztosítani kell a magas színvonalú, hozzáférhető és ingyenes kötelező oktatáshoz való jogot, beleértve a kisgyermekkori neveléshez és az iskola előtti neveléshez való hozzáférést is;

C.

mivel az EU legnagyobb etnikai kisebbségéhez tartozó roma tanulók ezreit továbbra is súlyos hátrányos megkülönböztetés éri az oktatás minden szintjén a politikai akarat hiánya miatt, valamint amiatt, hogy több tagállam nem képes hatékonyan kezelni és leküzdeni az egyenlőtlenségeket és azok kiváltó okait;

D.

mivel a megkülönböztetés, a rasszizmus és az előítéletek számos formájának tartós fennmaradása a roma diákok széles körben elterjedt iskolai szegregációjának egyik oka, annak ellenére, hogy nemzeti és nemzetközi jogszabályi keretek tiltják az ilyen gyakorlatokat;

E.

mivel ez az oktatási szegregáció különböző formákat ölt, többek között aránytalanul sok roma gyermek jár az értelmi fogyatékossággal élő gyermekek számára fenntartott speciális iskolákba, a roma tanulók számára elkülönített osztályokat vagy szekciókat hoznak létre a vegyes többségi iskolákban, valamint gyakoriak a „gettóiskolák”;

F.

mivel a roma gyermekeknek szóló párhuzamos oktatási rendszerek létrehozása súlyosan korlátozza a megfelelően működő demokráciát és jogállamiságot, különösen a kisebbségi jogok védelme tekintetében;

G.

mivel a roma gyermekek interszekcionális megkülönböztetéssel és az oktatásban való egyenlő részvétel akadályaival is szembesülnek, például nem tudják fedezni az oktatással kapcsolatos költségeket, területi szegregációval szembesülnek, a lakóhelyük közelében nincsenek gyermekgondozási létesítmények, illetve egyenlőtlen hozzáférésük van az online és/vagy távoktatáshoz, vagy egyáltalán nem biztosított a hozzáférésük;

H.

mivel a szegénység, az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya és a bizonytalan körülmények jelentős hatást gyakorolnak a gyermekek fizikai, értelmi és érzelmi fejlődésére, és növelik annak esélyét, hogy lemorzsolódjanak az iskolából, és felnőtt életük minden területén lemaradjanak;

I.

mivel az óvodalátogatás alacsony aránya a romák körében a korai lemorzsolódás egyik fő meghatározója, amit tovább súlyosbít a késői iskolakezdés és a rendszertelen iskolalátogatás; mivel a romák középfokú oktatásban való részvételét olyan tényezők akadályozzák, mint az utazás, a szegregált lakhatás, valamint a rosszul működő tanácsadó szolgálatok;

J.

mivel a megkülönböztető bánásmód strukturális és intézményes romaellenes előítéletekben gyökerezik, és azt gyakran súlyosbítják a nemzeti oktatási rendszerek, amelyek nem alkalmasak a különböző társadalmi és etnikai háttérrel rendelkező gyermekekkel és kiszolgáltatott csoportokkal való munkára;

K.

mivel a kulturális és nyelvi szempontból elfogult, valamint diszkriminatív és rasszista tesztek és eszközök eredményein alapuló téves diagnózis kedvezőtlen hatással van a roma tanulók, különösen a hátrányos társadalmi-gazdasági háttérrel rendelkező tanulók oktatási pályájára; mivel ezek a tesztek a roma tanulókat enyhe értelmi fogyatékossággal élő személyként azonosítják, és ezért szisztematikusan az értelmi fogyatékossággal élő gyermekek számára fenntartott speciális iskolákban helyezik el őket;

L.

mivel ahelyett, hogy ezeket a gyermekeket bevonnák és támogatnák, csökkentett iskolai tanterveken alapuló, nem megfelelő oktatásban részesülnek a speciális iskolákban, illetve a többségi iskolák nagyrészt vagy kizárólag roma gyermekekből álló szegregált osztályaiban; mivel ez negatív és egész életükre kiható következményekkel jár ezekre a gyermekekre és jövőbeli kilátásaikra nézve;

M.

mivel a tanároknak és az iskola vezetőségének fontos szerepet kell játszaniuk a roma gyermekek befogadásában és egy olyan biztonságos környezet megteremtésében, amely mentes a megkülönböztetéstől, megbélyegzéstől és megfélemlítéstől, mely jelenségeket a nem, a szexuális irányultság vagy a fogyatékosság tovább súlyosbíthat; mivel a roma gyermekek többségi iskolákba való beilleszkedésének egyik akadálya a jól képzett személyzet és a megfelelő pénzügyi források hiánya;

N.

mivel nem javult a helyzet az azóta eltelt kilenc évben, hogy a Bizottság elindította az oktatásban részt vevő roma gyermekek szegregációjával és hátrányos megkülönböztetésével kapcsolatos első kötelezettségszegési eljárást, annak ellenére, hogy jelentős összegű uniós forrást bocsátottak az érintett tagállamok rendelkezésére, hogy támogassák őket a különböző támogató intézkedések végrehajtásában;

O.

mivel a különböző uniós és nemzeti szintű forrásokból – többek között az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2021. évi romafelméréséből (15) és a tagállamok nemzeti romastratégiai kereteiről szóló, 2023. januári bizottsági értékelő jelentésből – származó adatok azt mutatják, hogy az érintett tagállamok nem hajtják végre és nem követik nyomon hatékonyan és szigorúan a javasolt intézkedéseket, és azok elégtelennek tűnnek a kihívások nagyságrendjéhez mérten;

P.

mivel a Covid19-világjárvány súlyosbította a roma gyermekekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést, akik közül sokan nem tudtak lépést tartani a digitális oktatásra való átállás gyors ütemével az otthoni életkörülményeik és korlátozott tanulási lehetőségeik, a digitális eszközök hiánya, valamint az internethez vagy a támogató és elérhető tanácsadáshoz való hozzáférés hiánya miatt; mivel az oktatási különbségeket tovább növeli a roma és nem roma gyermekek közötti növekvő digitális szakadék;

Q.

mivel a romákkal szembeni megkülönböztetés elterjedtsége számos tagállamban akadályozza az EU kohézióját, megerősíti a romaellenes érzelmeket és az intoleranciát, táplálja társadalmainkban a rasszizmust és a radikalizálódást, és összeegyeztethetetlen a jogszabályokkal, az állami kötelezettségekkel, valamint az uniós szerződésekben és a Chartában rögzített normákkal és értékekkel;

R.

mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága számos fontos ítéletének, például a D.H. és társai kontra Cseh Köztársaság ügyben 2007. november 13-án hozott ítéletének (57325/00) és a Horváth és Kiss kontra Magyarország ügyben 2013. január 29-én hozott, 2013. április 29-én jogerőre emelkedett ítéletének (11146/11) végrehajtása továbbra is függőben van, vagy ezeket az ítéleteket nem hajtják végre hatékonyan, esetenként több mint 15 évvel az ítélet meghozatala után;