A Marco Polo II. program

FŐBB PONTOK

• A Marco Polo II program 2007-től 2013-ig volt hatályban az első Marco Polo (2003-2006) és PACT (1997-2001) programok jogutódjaként.
• A program célja az volt, hogy operatív támogatást nyújtson a közlekedési és logisztikai vállalkozásoknak az európai teherszállítási ágazatban – különösen a közúti szállítás domináns helyzete miatt – egyensúlyhiányt és hatástalanságot okozó piaci hiányosságok kezelése érdekében.
• Fő céljai a forgalmi torlódások csökkentése és a teherszállítási rendszer környezeti teljesítményének javítása volt. Ezáltal hozzájárult egy hatékony és fenntartható közlekedési rendszer kialakításához, amely uniós hozzáadott értéket biztosít anélkül, hogy negatív hatást gyakorolna a gazdasági, társadalmi vagy területi kohézióra.
• A legtöbb projekttípust számszerűsíthető eredmények alapján értékelték és fizették ki, például a ténylegesen megvalósuló modális váltás és az európai közlekedési hálózatban elkerült teherszállítás.
• A Marco Polo II szélesebb földrajzi lefedettséget tett lehetővé azáltal, hogy nemcsak az uniós országok, hanem legalább egy uniós ország és egy közeli nem uniós ország között végrehajtott intézkedéseket is támogatott.
• Összesen 435 millió eurós költségvetést bocsátottak rendelkezésre ötféle akció finanszírozására:
  • forgalmi elterelés,
  • katalizációs,
  • közös tanulás,
  • tengeri gyorsforgalmi utak, és
  • forgalom kiküszöbölése.
• Az akciókat éves pályázati felhívások útján választották ki.
• A Marco Polo II program keretében finanszírozott összes akció befejeződött, és a program véget ért.
• Két végrehajtó ügynökség irányította a programot: A Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Hivatal 2013 végéig, az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség pedig 2014-től a program végéig.
• 2013-ban a Bizottság közleményt tett közzé a Marco Polo programok 2003 és 2010 közötti időszakban elért eredményeiről.

Támogatható intézkedések

A következő akciók voltak támogathatók:

• Katalizációs akciók: olyan akciók, amelyek célja olyan jelentős strukturális korlátok lebontása az uniós árufuvarozási piacon, amelyek hátráltatják a piacok hatékony működését, a rövid távú tengeri hajózás, a vasút vagy a belvízi hajózás versenyképességét és/vagy az e szállítási módokat alkalmazó szállítási láncok hatékonyságát. Ezek célja a meglévő infrastruktúrák jobb kihasználása által a vasúti, belföldi vízi úti, rövid távú tengeri szállítási – beleértve a tengeri gyorsforgalmi utakat is – ágazatban meglévő kapcsolódási pontok fejlesztését szolgálják.
• Forgalmi elterelési akciók: olyan akciók, amelyek célja fuvar átterelése a közúti szállításról a rövid távú tengeri hajózásra, a vasútra vagy a belvízi hajózásra, illetve a szállítási módoknak a kombinációjára. A cél az, hogy a közúti szállítás a lehető legrövidebb maradjon.
• Közös tanulási akciók: olyan akció, amelynek célja, hogy javítsa a teherfuvarozási lánc elemeinek együttműködését a munkamódszerek és eljárások szerkezeti jobbítása érdekében, a logisztikai követelmények figyelembevétele mellett.
• Tengeri gyorsforgalmi utak: ennek elgondolását először Az európai közlekedési politikáról szóló 2001-es fehér könyv vezette be. A tengeri gyorsforgalmi utakkal kapcsolatos akció célja a fuvarok egy részének közvetlen átterelése a közúti szállításról a rövid távú tengeri hajózásra, illetve a rövid távú tengeri hajózás és más szállítási módoknak olyan kombinációjára, ahol a közúti szállítás a lehető legcsekélyebb. Például, tengeri gyorsforgalmi utakat lehetne létrehozni Spanyolország és Franciaország között a Pireneusokban a közúti forgalom szűk keresztmetszetének a felszámolása érdekében.
• Forgalmat kiküszöbölő akció: bármely olyan innovatív akció, amelynek célja a vállalatok termelési logisztikájába integrálni a szállítást, hogy a közúti teherszállítás jelentős százalékát kiküszöbölje, anélkül, hogy kedvezőtlenül befolyásolná a termelési kibocsátást vagy a munkaerőt.

A benyújtott pályázatok kiválasztási kritériumai

• Az akciókat olyan vállalkozásoknak vagy konzorciumoknak kell benyújtaniuk, amelyek székhelye uniós országban vagy részt vevő országokban van, ideértve az uniós tagjelölt országokat és az Európai Szabadkereskedelmi Társulást, az Európai Gazdasági Térséget és a közeli nem uniós országokat.
• Az uniós pénzügyi támogatás támogatás formájában valósult meg. A legtöbb projekttípus esetében ez az útról más tengeri vagy szárazföldi közlekedési eszközökre átterelt tonna/kilométer mennyiségen vagy elkerült járműkilométernyi közúti teherfuvar adaton alapult. A cél a magas színvonalú projektek jutalmazása volt. Az uniós támogatás nem vezethetett a verseny torzulásához.
• A program különös figyelmet fordít az érzékeny és nagyvárosi területekre. A Bizottság értékeli a benyújtott intézkedéseket, figyelembe véve, hogy azok milyen mértékben csökkentik a közúti torlódást, ugyanakkor környezetvédelmi érdemeiket és általános fenntarthatóságukat is tekintetbe veszi.
• A különféle akciókhoz nyújtott uniós pénzügyi támogatás az adott akció célkitűzéseinek eléréséhez szükséges és az abból eredő összes kiadás legfeljebb 35%-ára korlátozódik. A közös tanulási akciók esetében a felső határ 50%.