A társaságiadó-kikerülés kezelése

FŐBB PONTOK

Az irányelv hatálya

Az irányelv minden, egy vagy több uniós országban a társasági adó fizetésére kötelezett adófizetőre vonatkozik, ideértve az olyan gazdálkodó szervezet állandó telephelyeit egy vagy több uniós országban, amely adóügyi illetőséggel egy nem uniós országban rendelkezik.

Az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni küzdelem (BEPS)¹

A BEPS elleni küzdelemhez az adókikerülés elleni szabályokat az irányelv 4 konkrét területen rögzíti:

• Kamatlevonás-korlátozási szabályok: amikor multinacionális társaságok mesterségesen erodálják adóalapjukat, túlzott kamatfizetéseikkel az alacsony adómértékeket alkalmazó jogrendszerek alá tartozó kapcsolt vállalkozásaiknak. Az irányelv célja, hogy visszatartsa a társaságokat e gyakorlattól oly módon, hogy korlátozza az adófizető által az adómegállapítási időszakban levonható kamat összegét. A levonható kamat maximális összege az adófizető – kamatfizetés, adózás, (adott időpontban az eszközök értékének elhasználódását jelző) értékcsökkenési leírás és (a kifizetések több időszakra történő elosztását jelentő) amortizáció előtti – adóköteles eredményének legfeljebb 30%-a lehet.
• A tőkekivonás megadóztatásának szabályai: amikor az adófizetők adófizetési kötelezettségüket úgy próbálják csökkenteni, hogy adóügyi illetőségüket és/vagy eszközeiket alacsony adómértékeket alkalmazó joghatóságokhoz helyezik át, kizárólag agresszív adótervezés céljából. A tőkekivonás megadóztatásának szabályai az adóalap-erózió megakadályozását célozzák az uniós származási országban, amikor nagy értékű eszközöket helyeznek át, változatlan tulajdonlás mellett, az adott ország adójogrendszerén kívülre. Az irányelv lehetővé teszi az adófizetők számára az adó összegének halasztott, részletekben történő befizetését 5 év folyamán, de csak abban az esetben, ha az átutalás az EU-n belül történik.
• A visszaélés elleni általános szabály: ez a szabály azt célozza, hogy megszüntesse egy adott ország adókikerülési visszaélésekkel kapcsolatos szabályaiban esetleg meglévő réseket, és az adóhatóságok számára lehetővé tegye, hogy a visszaélésszerű adózási jogügyletek hasznát az adófizetőktől megtagadja. A visszaélés elleni általános szabály az irányelvben azokra a jogügyletekre vonatkozik, amelyek nem valódiak, amennyiben nem a gazdasági valóságot tükröző, valós kereskedelmi okokból jöttek létre.
• Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabály: összesített adókötelezettségük csökkentése érdekében cégcsoportok megtehetik, hogy nyereséget csoportosítanak át az alacsony adózást alkalmazó joghatóságok alá tartozó ellenőrzött leányvállalataikhoz. Az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok révén az alacsony adót fizető ellenőrzött leányvállalatok jövedelmét a magasabb adómértéket fizető anyavállalatnál számolják el. Ennek eredményeként az anyavállalatnak kell adót fizetnie az ilyen jövedelem után a telephelye szerinti országban.

Az (EU) 2017/952 irányelv módosítása

Mivel az (EU) 2016/1164 irányelv csak a hibrid struktúrákkal² foglalkozott, az EU-n belül, az új, (EU) 2017/952 irányelv elfogadásával a hatókör szélesedett, biztosítva, hogy a szabályok kiterjedjenek a nem uniós országok hibrid struktúráira. Az utóbbi irányelv szabályai a (EU) 2016/1164 irányelv hibrid struktúrákra vonatkozó szabályainak helyébe lépnek.

A hibrid struktúrákra vonatkozó szabályok: amikor a társaságiadó-alanyok összesített adókötelezettségük csökkentése érdekében kihasználják a nemzeti adórendszerek közötti különbségeket, például a kettős levonás (azaz a határ mindkét oldalán alkalmazott levonás) révén, vagy az, amikor a jövedelmet levonják a határ egyik oldalán anélkül, hogy a másik oldalon beszámítanák azt az adóalapba. Az ilyen hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek semlegesítése érdekében az irányelv olyan szabályokat rögzít, amelyek révén a két érintett adójogrendszer közül az egyik az ilyen eredményhez vezető kifizetés levonását megtagadja.