Iránymutatás bírságok megállapításáról

FŐBB PONTOK

Az 1/2003/EK rendelet (lásd az összefoglalót) az EUMSZ 103. cikke (korábbi 83. cikke) alapján felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a versenyszabályokat érvényesítse, és jogsértés esetén vállalkozásokra bírságot szabjon ki. Az iránymutatás – amely az 1998-ban elfogadott iránymutatás helyébe lépett – szigorúbb bírságot szab ki azokra a vállalkozásokra, amelyek megsértik a kartelleket és más korlátozó üzleti gyakorlatokat tiltó uniós szabályokat.

Az 1/2003/EK rendelet 23. cikke értelmében a bírságokat mind a jogsértés súlyossága, mind annak időtartama alapján kell meghatározni. A bírságok elérhetik azon vállalati csoport világszintű forgalmának 10 %-át, amelyhez a jogsértő vállalat az előző üzleti évben tartozik.

A Bizottság – azért, hogy kellően magas bírságot szabjon ki, mind az érintett vállalkozások megbüntetése, mind a versenyszabályokat befolyásoló gyakorlatoktól történő elrettentés érdekében – figyelembe vesz bizonyos tényezőket, többek között a következőket:

• azon áruk vagy szolgáltatások értéke, amelyre a jogsértés vonatkozik;
• a jogsértés időtartama – a bírságnak tükröznie kell azon évek számát, amelyeken át a vállalkozás részt vett a jogsértésben, annak érdekében, hogy megfelelően ellensúlyozza a piacra gyakorolt romboló hatását;
• a jogsértés súlyossága, különös tekintettel a bírság típusára, a jogsértő magatartás jellegére és bizonyos egyéb tényezőkre;
• az egyes vállalatokra jellemző tényezők, amelyek a bírság növelését vagy csökkentését indokolhatják.

Kétlépcsős módszertan

A Bizottság:

1. az egyes vállalkozások vagy vállalkozások társulásai számára meghatározza az alapösszeget; és
2. ezt az alapösszeget korrigálhatja: emeli vagy csökkenti.

A bírság alapösszege

• A kiszabásra kerülő bírságok alapösszegének meghatározásához a Bizottság a jogsértés által érintett értékesítés értékét megszorozza a jogsértés éveinek számával.
• Az eladások értékének arányát a jogsértés súlyossága (a jogsértés jellege, az érintett felek összesített piaci részesedése, a jogsértés földrajzi kiterjedése stb.) szerint, akár 30 %-ban is megállapíthatják. A kartellek tekintetében – amelyek a legsúlyosabb versenykorlátozások közé számítanak – ez a súlyossági arány a tartomány felső felében helyezkedik el (minimum 15 %).
• A Bizottság hozzáadhat egy olyan újabb összeget az első számítás eredményéhez, amelyet minden kartellügyre és – a Bizottság belátása szerint – egyéb jogsértésekre alkalmazni kell. Ez az összeg a jogsértés időtartamától függetlenül az éves eladások értékének 15 és 25 %-a között mozog. Ezt „belépési díjnak” hívjuk, amelynek célja, hogy elrettentse a vállalkozásokat még a rövid ideig végzett illegális tevékenységektől is.

A bírság alapösszegének korrigálása

• A Bizottság az egyes vállalkozások tekintetében korrigálhatja az alapösszeget; enyhítő körülmények esetén csökkentheti, súlyosbító körülmények esetén pedig növelheti azt.
• A visszaesőkre a Bizottság nagyobb mértékű bírságot szab ki. A visszaeső vállalkozásokra kiszabott bírságot a korábban elkövetett jogsértések miatt 100 %-kal növelheti.
• Annak érdekében, hogy a bírságok megfelelő elrettentő hatást érjenek el, a Bizottság növelheti az olyan vállalkozásokra kirótt bírságot, melyek a jogsértés által érintett értékesítések értékétől független, különösen jelentős forgalmat bonyolítanak.
• A bírságok megállapításáról szóló iránymutatás nem befolyásolja az uniós engedékenységi szabályok alkalmazását, amelyek csökkenthetik a bírságokat, vagy mentességet adhatnak alóluk olyan vállalkozások tekintetében, amelyek bejelentik, hogy részt vettek egy kartellben, és együttműködnek a Bizottsággal annak vizsgálata során.
• A bírságok tovább csökkenthetők a kartellekkel kapcsolatos vitarendezési eljárásokról szóló bizottsági politika alapján, illetve a kartellektől eltérő jogsértések esetén amennyiben az adott vállalkozás hatékony együttműködést tanúsít, és beismeri a jogsértést.
• Az egyes vállalkozásokra kiszabott bírság az előző üzleti év során megvalósított forgalmuk legfeljebb 10 %-a lehet (1/2003/EK rendelet).