Gazdaságpolitika

A gazdaságpolitika a kormányok által gazdaságuk irányítására használt intézkedéseknek a széles körét fedi le. Ide tartozik többek között a monetáris politika (pénzkínálat és kereslet), az adózás, a költségvetés, a munkahelyteremtés stb.

Az Európai Unióban (EU), bár a gazdaságpolitika az uniós országok saját felelőssége, az egyes országok – különösen az euróövezethez tartozó országok – jelentős mértékben összehangolják gazdaságpolitikáikat annak érdekében, hogy biztosítsák az európai monetáris unió lehető legjobb működését, és biztosítsák a közös célokkal és felelősségekkel rendelkező uniós országok összhangját.

• Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke megállapítja az EU céljait, amelyek között szerepel a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, az árstabilitás, valamint a gazdasági és monetáris unió.
• Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 3. cikke az EU kizárólagos felelősségébe utalja az euróövezethez tartozó uniós országok monetáris politikáját.
• Az EUMSZ 5. cikke kimondja, hogy a gazdaságpolitikákat az Unión belül össze kell hangolni.
• Az EUMSZ VIII. címe a gazdasági és monetáris politikával foglalkozik. Meghatározza, hogyan zajlik a gazdaságpolitika összehangolás, és előírja az uniós országok számára, hogy nemzeti gazdaságpolitikájukat „azzal a céllal folytassák, hogy hozzájáruljanak azt uniós célkitűzések megvalósításához”.

A gazdaságpolitika összehangolása a következőket foglalja magában: átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások és foglalkoztatáspolitikai iránymutatások elfogadása, a gazdasági fejlemények nyomon követése a kockázatos vagy nem fenntartható politikák azonosítása és kijavítása érdekében, valamint makrogazdasági egyeztetések a Tanács, az Európai Központi Bank, az Európai Bizottság és a szociális partnerek között. A Stabilitási és Növekedési Paktum szabályokat határoz meg annak biztosítására, hogy az uniós országok a rendezett államháztartásra törekedjenek, és összehangolják költségvetési politikájukat.

2008 óta az EU (különösen az euróövezet) által a gazdasági, pénzügyi és államadósság-válság kezelése terén tapasztalt nehézségeket figyelembe véve, számos reform született:

• 1.

  A Stabilitási és Növekedési Paktumot megerősítették a 2013-tól hatályos, a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződéssel. Elfogadták a Stabilitási és Növekedési Paktumot és az uniós országok makrogazdasági felügyeletét megerősítő hat jogszabályt („hatos csomagot”), valamint két további jogszabályt („kettes csomagot”), amelyek a további euróövezeti koordináció és ellenőrzés tekintetében hoznak rendelkezéseket.

• 2.

  Létrehozták az Európai szemesztert, amely egy éves politikai koordinációs keret. Ennek célja az uniós országok közötti makrogazdasági egyensúlyhiányok azonosítása és korrigálása, valamint a költségvetési politika felügyelete. Ezenkívül a Bizottság minden egyes uniós ország strukturális reformpolitikáját is elemzi, majd intézkedésekre irányuló, országspecifikus ajánlásokat ad ki.

• 3.

  Egy integrált bankunió létrehozása, amelynek célja a felügyeleti, szanálási és finanszírozási felelősség uniós szintű összehangolása, valamint annak biztosítása, hogy az euróövezeti bankok ugyanazoknak a szabályoknak feleljenek meg. A bankok és részvényeseik felelnek az eseteleges veszteségekért, nem pedig az adófizetők.

LÁSD MÉG:

• Átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások
• Konvergenciakritériumok
• Gazdasági és monetáris unió (GMU)
• Az Európai Központi Bank
• Európai szemeszter
• Központi Bankok Európai Rendszere
• Euróövezet
• Túlzottdeficit-eljárás
• Makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás
• Stabilitási és Növekedési Paktum
• Országonkénti gazdasági teljesítmény (Európai Bizottság)
• Gazdaságpolitika (Európai Központi Bank).