Gazdaságpolitika

A gazdaságpolitika a kormányok által gazdaságuk irányítására használt intézkedéseknek a széles körét fedi le. Ide tartozik többek között a monetáris politika (pénzkínálat és kereslet), az adózás, a költségvetés, a munkahelyteremtés stb.

Az Európai Unióban (EU), bár a gazdaságpolitika az uniós országok saját felelőssége, az egyes országok – különösen az euróövezethez tartozó országok – jelentős mértékben összehangolják gazdaságpolitikáikat annak érdekében, hogy biztosítsák az európai monetáris unió lehető legjobb működését, és biztosítsák a közös célokkal és felelősségekkel rendelkező uniós országok összhangját.

• Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke megállapítja az EU céljait, amelyek között szerepel a kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, az árstabilitás, valamint a gazdasági és monetáris unió.
• Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 3. cikke az EU kizárólagos felelősségébe utalja az euróövezethez tartozó uniós országok monetáris politikáját.
• Az EUMSZ 5. cikke kimondja, hogy a gazdaságpolitikákat az Unión belül össze kell hangolni.
• Az EUMSZ VIII. címe a gazdasági és monetáris politikával foglalkozik. Meghatározza, hogyan zajlik a gazdaságpolitika összehangolás, és előírja az uniós országok számára, hogy nemzeti gazdaságpolitikájukat „azzal a céllal folytassák, hogy hozzájáruljanak azt uniós célkitűzések megvalósításához”.

A gazdaságpolitika összehangolása a következőket foglalja magában: átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások és foglalkoztatáspolitikai iránymutatások elfogadása, a gazdasági fejlemények nyomon követése a kockázatos vagy nem fenntartható politikák azonosítása és kijavítása érdekében, valamint makrogazdasági egyeztetések a Tanács, az Európai Központi Bank, az Európai Bizottság és a szociális partnerek között. A Stabilitási és Növekedési Paktum szabályokat határoz meg annak biztosítására, hogy az uniós országok a rendezett államháztartásra törekedjenek, és összehangolják költségvetési politikájukat.

2008 óta az EU (különösen az euróövezet) által a gazdasági, pénzügyi és államadósság-válság kezelése terén tapasztalt nehézségeket figyelembe véve, számos reform született:

1. A Stabilitási és Növekedési Paktumot megerősítették a 2013-tól hatályos, a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződéssel. Elfogadták a Stabilitási és Növekedési Paktumot és az uniós országok makrogazdasági felügyeletét megerősítő hat jogszabályt („hatos csomagot”), valamint két további jogszabályt („kettes csomagot”), amelyek a további euróövezeti koordináció és ellenőrzés tekintetében hoznak rendelkezéseket.
2. Létrehozták az Európai szemesztert, amely egy éves politikai koordinációs keret. Ennek célja az uniós országok közötti makrogazdasági egyensúlyhiányok azonosítása és korrigálása, valamint a költségvetési politika felügyelete. Ezenkívül a Bizottság minden egyes uniós ország strukturális reformpolitikáját is elemzi, majd intézkedésekre irányuló, országspecifikus ajánlásokat ad ki.
3. Egy integrált bankunió létrehozása, amelynek célja a felügyeleti, szanálási és finanszírozási felelősség uniós szintű összehangolása, valamint annak biztosítása, hogy az euróövezeti bankok ugyanazoknak a szabályoknak feleljenek meg. A bankok és részvényeseik felelnek az eseteleges veszteségekért, nem pedig az adófizetők.