Közös halászati politika (KHP)

A közös halászati politika (KHP) a tengerek biológiai erőforrásainak védelmét, valamint az uniós vizeken belüli és kívüli európai halászat kezelését és ellenőrzését szolgáló szabálycsomag. A KHP célkitűzése annak biztosítása, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek hozzájáruljanak a hosszú távú környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi fenntarthatósághoz. Idetartoznak többek között a következők: az EU-ban forgalmazott termékek nyomonkövethetőségének, biztonságosságának és minőségének biztosítása; a termelékenység növekedéséhez, a halászati ágazat – többek között a kisüzemi halászat – megfelelő életszínvonalához és a stabil piacokhoz való hozzájárulás; valamint az élelmiszerellátás észszerű áron való elérhetőségének biztosítása a fogyasztók számára.

A KHP a tengerek biológiai erőforrásainak védelmére, valamint az ezeket kiaknázó halászatok irányítására terjed ki. A piaci intézkedésekkel és a pénzügyi intézkedésekkel kapcsolatban magában foglalja az édesvizek biológiai erőforrásait és az akvakultúra-tevékenységeket, valamint a halászati és az akvakultúra-termékek feldolgozását és forgalmazását.

A legutóbbi KHP-reformra 2013-ban került sor, hatályba pedig 2014. január 1-jén lépett. A jelenlegi KHP alapját a következő négy fő pillér képezi:

1. halászati gazdálkodás
2. nemzetközi politika
3. piaci és kereskedelmi politika;
4. a politika finanszírozása.

A KHP negyedik eleme az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap (2021–2027), amely a támogatható fellépések finanszírozása révén segíti a KHP célkitűzéseinek megvalósítását.

A KHP előírja az olyan fenntartható fogási korlátok meghatározását, amelyek hosszú távon biztosítják a halállományok fenntartását. A KHP óvatos megközelítést alkalmaz, amely elismeri, hogy az emberi tevékenységek az ökoszisztéma valamennyi tényezőjére hatással vannak. Arra törekszik, hogy a halászflották szelektívebb halászatot folytassanak, valamint célja az is, hogy felszámolja a visszadobás gyakorlatát – amennyire lehetséges –, elkerülve és csökkentve a nem szándékos fogásokat és biztosítva, hogy a fogásokat kirakodják. A KHP megváltoztatta a halászati politikák irányításának módját, az úgynevezett regionalizáció bevezetése révén fokozott ellenőrzést biztosítva a tagállamok regionális csoportjainak.

A KHP az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 38–43. cikkében szerepel. Az EUMSZ 3. cikke értelmében az Unió „kizárólagos hatáskörrel” rendelkezik a tengeri biológiai erőforrások megőrzésére a közös halászati politika keretében, azaz az EU önállóan alkothat és fogadhat el kötelező erejű jogi aktusokat. A tagállamok kizárólag az EU felhatalmazásával jogosultak ilyen jogi aktusok végrehajtására. Az EUMSZ 4. cikke szerint az EU „megosztott hatáskörrel” rendelkezik a KHP azon részei tekintetében, amelyek a tengerek biológiai erőforrásainak védelmétől eltérő aspektusokkal foglalkoznak, azaz mind az EU, mind a tagállamai alkothatnak és elfogadhatnak kötelező erejű jogi aktusokat, a tagállamok pedig e hatáskörüket ott gyakorolhatják, ahol az Unió hatáskörét nem gyakorolja, vagy úgy határozott, hogy lemond hatáskörének gyakorlásáról.