Kollektív védelem

A Lisszaboni Szerződés magában foglalja a kollektív védelmi záradékot (az Európia Unióról szóló szerződés [EUSZ] 42. cikkének (7) bekezdése) az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikájának (KBVP) szabályain belül. Amikor egy uniós tagállam saját területén fegyveres agresszió célpontjává válik, a többi tagállamnak minden rendelkezésére álló módon segítséget kell nyújtania számára. Az ilyen vállalásoknak összhangban kell állniuk a tagállamok NATO-tagként tett vállalásaival.

Az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdését az (1954-ben módosított) Brüsszeli Szerződés ihlette, amely létrehozta a Nyugat-európai Uniót (NYEU), egy védelmi szövetséget 10 nyugat-európai országgal, amely az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével együtt Európa biztonságának fő szavatolója volt a II. világháború után. 2000-ben a NYEU vállalta, hogy képességeit és feladatait fokozatosan átadja az EU közös biztonság- és védelempolitikája részére. A NYEU végül 2011 júniusában megszűnt.