1

Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a Spin Master Toys UK Ltd felperes az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) első fellebbezési tanácsa 2023. október 20‑i határozatának (R 850/2022‑1. sz. ügy) (a továbbiakban: megtámadott határozat) hatályon kívül helyezését kéri.

2

2013. január 25‑én a beavatkozó fél, a Verdes Innovations SA kérelmet terjesztett elő az EUIPO‑nál a 2008. január 9‑én 5696232. számon lajstromozott európai uniós védjegy törlése iránt, amelyet a Seven Towns Ltd, a felperes jogelődje jelentett be 2007. február 6‑án az alábbi térbeli megjelölés tekintetében:

3

A vitatott védjegy ábrázolásához a következő leírást csatolták:

„Hat geometriai felület három pár párhuzamos felületbe rendezve, ahol minden pár merőlegesen helyezkedik el a másik két párhoz képest, és (i) minden két egymás melletti felület különböző színű: vörös (PMS 200C*), zöld (PMS 347C*), kék (PMS 293C*), narancssárga (PMS 021C*), sárga (PMS 012C*) és fehér színűek, (ii) a felületek mindegyikét fekete vonalak osztják kilenc egyenlő szegmensre, vagyis egy‑egy rácsra; a védjegy grafikai ábrázolása két térbeli nézetet mutat, oldalról és szemből, így mind a hat oldal látható”.

4

A vitatott védjegy az alábbi színek igénylését is tartalmazta:

„Piros (PMS 200C), zöld (PMS 347C), kék (PMS 293C), narancssárga (PMS 021C), sárga (PMS 012C) és fehér”.

5

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 28. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, amelyek az alábbi leírásnak felelnek meg: „Játékok, játékszerek és kirakójátékok, térbeli kirakójátékok; elektronikus játékok; hordozható elektronikus játékegységek”.

6

A törlési kérelem alátámasztásaként hivatkozott okok a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.) 7. cikke (1) bekezdése a), b), c) és e) pontjával együttesen értelmezett 52. cikke (1) bekezdése a) pontjában foglalt okok voltak.

7

2014. június 4‑én a törlési osztály a Simba Toys által a 162784. sz., Rubik‑kocka elnevezésű, fekete‑fehér térbeli kirakójátékot ábrázoló európai uniós térbeli védjeggyel szemben benyújtott törlés iránti kérelemre vonatkozó jogerős határozat meghozataláig felfüggesztette az előtte folyamatban lévő eljárást.

8

A Törvényszék 2014. november 25‑én meghozta a Simba Toys kontra OHIM – Seven Towns (Rácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája) ítéletét (T‑450/09, EU:T:2014:983). A Bíróság a 2016. november 10‑iSimba Toys kontra EUIPO ítéletben (C‑30/15 P, EU:C:2016:849) hatályon kívül helyezte a Törvényszék ezen ítéletét és a fellebbezési tanács határozatát. A fellebbezési tanács 2017. június 19‑i R 452/2017‑1. sz. határozatával a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjával összefüggésben értelmezett 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján törölte a 162784. sz. európai uniós térbeli védjegyet. A Törvényszék ezt a határozatot a 2019. október 24‑iRubik’s Brand kontra EUIPO – Simba Toys (Rácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája) ítélettel (T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765) helybenhagyta. A Bíróság nem engedte meg a Törvényszék ezen ítélete ellen benyújtott fellebbezést (2020. április 23‑iRubik’s Brand kontra EUIPO végzés, C‑936/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:286).

9

2021. január 22‑én folytatódott a vitatott védjegy törlésére irányuló eljárás.

10

2022. március 25‑én a felszólalási osztály a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja alapján teljes egészében helyt adott a felszólalásnak.

11

2022. május 16‑án a felperes fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozatával szemben.

12

A megtámadott határozattal a fellebbezési tanács elutasította a fellebbezést. Közelebbről úgy ítélte meg, hogy a kocka egyes oldalain lévő négyzetek színei a vitatott védjegy alapvető jellemzőjének minősülnek, és a védjegy formájának szerves részét képezik. Megállapította, hogy e hat különböző szín kombinációja szükséges a célzott műszaki hatás eléréséhez. Lényegében arra a következtetésre jutott, hogy az említett védjegyet a lajstromozással érintett valamennyi áru tekintetében a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának rendelkezéseivel ellentétesen lajstromozták.

13

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

14

Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

15

A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

16

Figyelemmel a vitatott védjegy 2007. február 6‑i bejelentési napjára, amely az alkalmazandó anyagi jog meghatározása szempontjából döntő, az ügy tényállására a 40/94 rendelet anyagi jogi rendelkezései irányadók (lásd ebben az értelemben: 2004. október 5‑iAlcon kontra OHIM végzés, C‑192/03 P, EU:C:2004:587, 39. és 40. pont; 2020. április 23‑iGugler France kontra Gugler és EUIPO ítélet, C‑736/18 P, nem tették közzé, EU:C:2020:308, 3. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17

Következésképpen a jelen ügyben az érdemi szabályokat illetően a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban, illetve a felek által beadványaikban a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjára, valamint 52. cikke (1) bekezdésének a) pontjára tett hivatkozásokat úgy kell érteni, mint amelyek a 40/94 rendeletnek a jelen jogvita szempontjából lényegében azonos tartalmú 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjára, illetve 51. cikke (1) bekezdésének a) pontjára vonatkoznak.

18

Egyébiránt, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljárási szabályokat általában azok hatálybalépésétől kezdve kell alkalmazni (lásd: 2012. december 11‑iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑610/10, EU:C:2012:781, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a jelen jogvitára az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) eljárási rendelkezései irányadók.

19

Keresete alátámasztásául a felperes egyetlen, a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. E jogalap három részből áll, amelyek közül az első a vitatott védjegy alapvető jellemzőinek meghatározása során elkövetett értékelési hibán, a második a védjegy funkcionalitásának elemzése során elkövetett értékelési hibán, a harmadik pedig a „kirakójátékokra” vonatkozó értékelési hibán alapul. A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a vitatott térbeli védjegy alapvető jellemzőkkel rendelkezik, nevezetesen hat meghatározott szín kombinációjával és azoknak a kocka hat oldalán történő elrendezésével, az oldalak pedig nem kizárólag a formából állnak, és nem szükségesek a célzott műszaki hatás eléréséhez.

20

Többek között a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontjából következik, hogy az európai uniós védjegyet az EUIPO‑hoz benyújtott kérelem alapján törölni kell, ha azt az ugyanezen rendelet 7. cikkében foglalt rendelkezések megsértésével lajstromozták.

21

A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha kizárólag olyan formából áll, amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges.

22

Emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett formák lajstromozása tilalmának közvetlen célja annak elkerülése, hogy a védjegy által biztosított kizárólagos és tartós jog olyan más jogok időbeli korlátozás nélküli fenntartására szolgálhasson, amelyeket az európai uniós jogalkotó lejárati határidőknek kívánt alávetni (lásd ebben az értelemben: 2023. december 6‑iBB Services kontra EUIPO – Lego Juris [Csatlakozóelemes fejű játékfigura formája)], T‑297/22, EU:T:2023:780, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja mögött meghúzódó érdek annak elkerülésére irányul, hogy a védjegyoltalom valamely vállalkozás számára monopóliumot jelenthessen műszaki megoldásokra vagy az áru használati jellemzőire (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. október 24‑iRácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélet, T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának helyes alkalmazása megköveteli a szóban forgó térbeli megjelölés alapvető jellemzőinek megfelelő meghatározását. Az „alapvető jellemzők” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az a megjelölés legfontosabb elemeire vonatkozik (2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 68. és 69. pont; 2019. október 24–iRácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélet, T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 47. pont; 2023. december 6–iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 102. pont).

25

A megjelölés alapvető jellemzőit esetről esetre kell beazonosítani, anélkül hogy rendszerbeli hierarchia állna fenn azon különböző típusú elemek között, amelyeket egy megjelölés tartalmazhat. Ez a beazonosítás történhet akár közvetlenül a megjelölés által keltett összbenyomás alapján, akár első lépésben a megjelölést alkotó egyes elemek egymást követő vizsgálatával (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 70. pont; 2019. október 24‑iRácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélet, T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 48. pont; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 103. pont).

26

Következésképpen egy térbeli megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározása – az esettől függően, és különösen a nehézségi fokára tekintettel – elvégezhető az említett megjelölés egyszerű vizuális elemzésével, vagy éppen ellenkezőleg, részletes vizsgálaton is alapulhat, amelynek keretében figyelembe veszik az értékelés szempontjából hasznos elemeket, mint például a felméréseket és szakértői véleményeket vagy az érintett áruval kapcsolatban korábban biztosított szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos adatokat (2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 71. pont; 2019. október 24‑iRácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélet, T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 49. pont; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 104. pont).

27

Így az illetékes hatóság részletes vizsgálatot is végezhet, amelynek keretében a grafikai ábrázoláson és a védjegybejelentés benyújtásakor adott esetleges leírásokon kívül figyelembe veszi a megjelölés alapvető jellemzőinek megfelelő meghatározásához hasznos elemeket (2014. március 6‑iPi‑Design és társai kontra Yoshida Metal Industry ítélet, C‑337/12 P‑C‑340/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:129, 54. pont; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 105. pont).

28

Ebből következik, hogy bár a szóban forgó megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározását főszabály szerint a megjelölés grafikai ábrázolásának vizsgálatával kell kezdeni, az illetékes hatóság más olyan hasznos informatív elemekre is hivatkozhat, amelyek lehetővé teszik e jellemzők helyes meghatározását, például az érintett közönség észlelésére (2020. április 23‑iGömböc ítélet, C‑237/19, EU:C:2020:296, 30., 31. és 37. pont; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 106. pont).

29

Sem a megjelölés elemeinek megkülönböztető képessége, sem a megjelölés használat révén megszerzett megkülönböztető képessége nem releváns a megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározása szempontjából a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében (2019. szeptember 24‑iRoxtec kontra EUIPO – Wallmax [Hét koncentrikus kék kört tartalmazó fekete négyzet ábrázolása] ítélet, T‑261/18, EU:T:2019:674, 64. pont; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 108. pont).

30

A szóban forgó forma alapvető jellemzőinek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja keretében történő meghatározása pontosan abból a célból történik, hogy lehetővé váljon az említett forma funkcionalitásának vizsgálata (2019. szeptember 24‑iHét koncentrikus kék kört tartalmazó fekete négyzet ábrázolása ítélet (T‑261/18, EU:T:2019:674, 55. pont; 2022. március 30‑iÉtablissement Amra kontra EUIPO – eXpresio, estudio creativo [Egy ugrálóbakancs formája] ítélet, T‑264/21, nem tették közzé, EU:T:2022:193, 41. pont; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 109. pont). Így ezt a meghatározást objektív módon, az ezen formával elért műszaki hatás fényében kell elvégezni.

31

Amint a megjelölés alapvető jellemzői meghatározásra kerültek, az EUIPO‑nak meg kell vizsgálnia, hogy e jellemzők mindegyike a szóban forgó áru műszaki funkcióját szolgálja‑e (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 72. pont; 2020. április 23‑iGömböc ítélet, C‑237/19, EU:C:2020:296, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 110. pont), vagyis meg kell vizsgálnia a megjelölés funkcionalitását.

32

Valamely megjelölés 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében vett funkcionalitásának elemzéséhez a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges forma alapvető jellemzőit lehetőség szerint az ábrázolt konkrét áru műszaki funkciójára tekintettel kell értékelni. Az ilyen elemzést nem lehet adott esetben a konkrét termék jellegére vonatkozó további elemek figyelembevétele nélkül elvégezni, még akkor sem, ha azok a grafikai ábrázolásban nem láthatók (2016. november 10‑iSimba Toys kontra EUIPO ítélet, C‑30/15 P, EU:C:2016:849, 46. és 48. pont; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 111. pont).

33

Így valamely megjelölés 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében vett funkcionalitásának vizsgálata során az uniós bíróságot nem kizárólag a védjegy grafikai ábrázolása alapján látható funkciók kötik, hanem figyelembe kell vennie a konkrét áru egyéb elemeit is, mint például a Rubik‑kocka esetében alkalmazott rotációs mechanizmust (lásd ebben az értelemben: 2019. október 24‑iRácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélet, T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 85. és 86. pont), a Lego kocka esetében a kocka alsó felületét (2008. november 12‑iLego Juris kontra OHIM – Mega Brands [Piros Lego kocka] ítélet, T‑270/06, EU:T:2008:483, 78. pont), illetve egy tapasz esetében annak hatásmechanizmusát (2018. január 31‑iNovartis kontra EUIPO – SK Chemicals [Transzdermális tapasz ábrázolása], T‑44/16, nem tették közzé, EU:T:2018:48, 37. pont). Mindenesetre az uniós bíróság nem tehet hozzá a konkrét áru formájához olyan elemeket, amelyek annak nem képezik alkotórészét (2021. június 3‑iYokohama Rubber és EUIPO kontra Pirelli Tyre, C‑818/18 P és C‑6/19 P, nem tették közzé, EU:C:2021:431, 62–66. pont; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 112. pont).

34

Noha a megjelölés grafikai ábrázolásából nem következő információkat is figyelembe lehet venni annak megállapításához, hogy ezek a jellemzők a szóban forgó áru valamelyik műszaki funkciójának felelnek‑e meg, ezeknek az információknak objektív és megbízható forrásból kell származniuk, és nem terjedhetnek ki az érintett közönség általi észlelésre (2020. április 23‑iGömböc ítélet, C‑237/19, EU:C:2020:296, 37. pont; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 113. pont).

35

Azon feltétellel kapcsolatban, mely szerint valamely forma védjegyként történő lajstromozása kizárólag akkor tagadható meg a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja alapján, ha e forma a célzott műszaki hatás eléréséhez „szükséges”, e feltétel nem jelenti azt, hogy a szóban forgó formának kell lennie az egyetlen olyan formának, amely e hatás elérését lehetővé teszi (2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 53. pont; 2019. október 24‑iRácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélet, T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 46. pont; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 114. pont).

36

Az ugyanazon műszaki hatás elérését lehetővé tévő más formák létezése a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának alkalmazása szempontjából nem minősül olyan körülménynek, amely a lajstromozást kizáró ok alkalmazhatóságát kizárná (lásd: 2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 58. és 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 115. pont).

37

Másként fogalmazva, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjával ellentétes bármely olyan forma lajstromozása, amely alapvető jellemzőit tekintve kizárólag az árunak az adott műszaki hatás elérését műszakilag lehetővé tevő és ahhoz elégséges formájából áll, még akkor is, ha ez a hatás más, azonos vagy más műszaki megoldást alkalmazó formák révén is elérhető (2008. november 12‑iPiros Lego kocka ítélet, T‑270/06, EU:T:2008:483, 43. pont; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 116. pont).

38

Az áru formájából álló megjelölés funkcionalitásának vizsgálata keretében mindössze azt szükséges vizsgálni, az említett megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározását követően, hogy e jellemzők az érintett áru műszaki funkciójának felelnek‑e meg. E vizsgálatnak, egészen nyilvánvaló módon, a védjegyként bejelentett megjelölés, nem pedig a más formákból álló megjelölések elemzésére kell irányulnia. Valamely forma jellemzőinek műszaki funkcionalitása többek között a korábbi szabadalmakra vonatkozó, az érintett forma funkcionális elemeit leíró dokumentáció figyelembevételével értékelhető (2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 84. és 85. pont; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 117. pont).

39

Tehát csak az olyan formák nem részesülhetnek védjegyoltalomban, amelyek kizárólag valamely műszaki megoldást testesítenek meg, és amelyek védjegyként való lajstromozása ténylegesen akadályozná e műszaki megoldás más vállalkozások által történő használatát Valamely áru kizárólag funkcionális formájának védjegyként történő lajstromozása lehetővé tenné e védjegy jogosultja számára, hogy megtiltsa más vállalkozásoknak nemcsak az azonos forma, hanem a hasonló formák használatát is (2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 48. és 56. pont; 2019. október 24‑iRácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélet, T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 45. és 46. pont; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 118. pont).

40

Egy vagy több kevésbé fontos, tetszőlegesen választott elem olyan megjelölésben való jelenléte, amelynek valamennyi alapvető elemét az e megjelölésben kifejeződő műszaki megoldás határozza meg, nem befolyásolja azt a következtetést, amely szerint az említett megjelölés kizárólag az árunak a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formájából áll, mivel a műszaki funkciót be nem töltő, nem alapvető jellemzők e tekintetben irrelevánsak (lásd e tekintetben: 2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 51. és 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. május 11‑iYoshida Metal Industry kontra EUIPO ítélet, C‑421/15 P, EU:C:2017:360, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 119. pont).

41

Azon tény alapján, hogy a vitatott védjegynek a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges egyik alapvető eleme ezenkívül esztétikai értékkel vagy szokatlan jelleggel is bír, még nem zárható ki a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának alkalmazása (2023. július 5‑iWajos kontra EUIPO [Egy tárolóedény formája] ítélet, T‑10/22, nem tették közzé, EU:T:2023:377, 45. pont).

42

Továbbá az a tény, hogy a kizárólag funkcionális elemekből álló kombinációnak összességében esztétikai értéke van, illetve a vitatott védjegy díszítő imázsának kialakítását segíti, nem zárja ki a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában foglalt kizáró ok alkalmazását (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 19‑iReddig kontra OHIM – Morleys [Kés nyele] ítélet, T‑164/11, nem tették közzé, EU:T:2012:443, 40. pont; 2023. július 5‑iEgy tárolóedény formája ítélet, T‑10/22, nem tették közzé, EU:T:2023:377, 49. pont).

43

A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja azonban nem alkalmazható, ha a bejelentett vagy vitatott védjegy az áru olyan formájára vonatkozik, amelyben egy nem funkcionális elem, például egy díszítő‑ vagy fantáziaelem fontos szerepet játszik. Ilyen esetben a versenytárs vállalkozások könnyen hozzáférhetnek azonos értékű funkcionális jelleggel rendelkező alternatív formákhoz, és így nem áll fenn a kockázata annak, hogy a műszaki megoldás nem áll rendelkezésre. Ezt a műszaki megoldást a védjegyjogosult versenytársai könnyedén foglalhatják olyan áruformákba, amelyek nem ugyanazon, funkcióval nem rendelkező elemmel rendelkeznek, mint az említett védjegyjogosult áruformája, és amelyek e formával tehát nem azonosak, és nem is hasonlóak ahhoz (2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 52. és 72. pont; 2019. október 24‑iRácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélet, T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 50. pont; 2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 119. és 120. pont).

44

Ahhoz, hogy egy nem funkcionális elem fontos, tetszőlegesen választott elemnek minősüljön, kellően jelentősnek kell lennie (2024. november 13‑iBoehringer Ingelheim Pharma kontra EUIPO – Glenmark Pharmaceuticals Europe [Egy inhalátor formája] ítélet, T‑524/23, nem tették közzé, fellebbezés alatt, EU:T:2024:809, 54. pont).

45

A fentiekből az következik, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában foglalt kizáró ok csak akkor alkalmazható, ha a szóban forgó megjelölés valamennyi alapvető jellemzője szükséges azon műszaki hatás eléréséhez, amelyet az érintett áru megcéloz. Ez az ok azonban nem alkalmazható, ha olyan jelentős, nem funkcionális elem, például egy díszítő‑ vagy fantázia elem áll fenn, amely az említett megjelölés alapvető jellemzőjét képezi, de nem szükséges az ilyen műszaki hatás eléréséhez (2023. december 6‑iCsatlakozóelemes fejű játékfigura formája ítélet, T‑297/22, EU:T:2023:780, 121. pont). Mindazonáltal a nem alapvető – akár nem funkcionális – jellemzők megléte nem akadályozza meg az említett ok alkalmazását.

46

Összefoglalva, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában foglalt kizáró ok akkor alkalmazható, ha a szóban forgó forma valamennyi alapvető jellemzője funkcionális, kivéve ha legalább egy nem funkcionális alapvető jellemző létezik, és nincs jelentősége annak, hogy egy nem alapvető jellemző nem funkcionális.

47

Két előzetes észrevétel megfogalmazását követően ezen elvekre tekintettel kell megvizsgálni a felperes egyetlen jogalapjának megalapozottságát.

48

A megtámadott határozat 51. pontjában a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy a felek között nem vitatott, hogy a vitatott védjegy a Rubik Ernő által kitalált és a 80‑as évek óta Rubik’s Cube néven sikeresen forgalmazott térbeli kirakójáték formájának felel meg.

49

E tekintetben először is hangsúlyozni kell, hogy a vitatott védjegyet térbeli védjegyként vagy formavédjegyként jelentették be és lajstromozták, nem pedig valamely forma felületére alkalmazható síkbeli védjegyként vagy mintavédjegyként, formán elhelyezett vagy arra rátett pozícióvédjegyként, illetve önmagában véve formától független színvédjegyként. A vitatott védjegy lényegében a Rubik‑kocka néven ismert térbeli kirakójáték 3 × 3‑as változata.

50

Márpedig az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az uniós védjegybejelentés EUIPO‑hoz történő benyújtásakor a bejelentő a bejelentett védjegy típusa alapján választja ki a nyújtott oltalom körét. Az EUIPO‑nak tehát figyelembe kell vennie a bejelentő által a kérelmében megjelölt választást, és abból le kell vonnia a megfelelő következtetéseket. Ráadásul a 40/94 rendeletnek a 2002. december 12‑iSieckmann ítéletben (C‑273/00, EU:C:2002:748, 46–55. pont) analógia útján értelmezett 4. cikkéből eredő egyértelműségi és pontossági követelmény elsődleges célja a jogbiztonság megőrzése annak biztosítása révén, hogy az EUIPO által biztosított oltalom tárgya az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők, különösen a bejelentő versenytársai tekintetében egyértelműen meg legyen határozva. Ez a követelmény annál is inkább elengedhetetlen, mivel a rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja által védett közérdeknek megfelelően el kell kerülni, hogy a műszaki megoldások felett potenciálisan örökké tartó monopólium jöjjön létre (lásd ebben az értelemben: 2017. június 27‑iFlamagas kontra EUIPO – MatMind [CLIPPER], T‑580/15, nem tették közzé, EU:T:2017:433, 35. és 36. pont).

51

A jelen ügyben tehát figyelembe kell venni a felperes (vagy jogelődje) azon döntését, hogy a vitatott védjegyet térbeli védjegyként vagy formavédjegyként jelentette be.

52

A megtámadott határozat 53. és 54. pontjában a fellebbezési tanács a 2017. június 19‑i R 452/2017‑1. sz. határozatára (a továbbiakban: hivatkozott határozat) hivatkozott, amelyben egy olyan fekete‑fehér Rubik‑kockának megfelelő védjegyet vizsgált meg, amelynek mindkét oldalán 3 × 3 sorban elhelyezett kis négyzetek találhatók. A fellebbezési tanács a szóban forgó térbeli kirakójáték műszaki hatását úgy írta le, hogy az „egy kocka formájú térbeli kirakójáték hat különböző színű oldalnak megfelelő kirakására irányul”, és „[e]zt úgy érik el, hogy különböző színű kisebb kockák sorait függőlegesen és vízszintesen elforgatják, amíg a kocka mindegyik oldalán azonos színű nem lesz a kilenc négyzet” (a hivatkozott határozat 32. pontja).

53

A műszaki hatás fellebbezési tanács általi ezen értékelését, amelyet a Törvényszék a 2019. október 24‑iRácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélet (T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 80–83. pont) már megerősített, helyben kell hagyni – amint arra a fellebbezési tanács is rámutatott, és ezt a felperes sem vitatta –, és értelemszerűen át kell ültetni Rubik‑kocka színes 3 × 3‑as változatára, a jelen ügyben vitatott védjegyre.

54

Az egyetlen jogalap első részével a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy megsértette a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontját azzal, hogy azt a vitatott védjegyre alkalmazta, holott az nem kizárólag egy formából áll. Az egyik alapvető jellemző – amint azt a fellebbezési tanács is elismerte – a kocka hat oldalán látható hat konkrét szín sajátos elrendezése. Márpedig ez az elrendezés nem képezi szerves részét az áru formájának, és nem is azonosítható azzal. A felperes azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács nem ismerte el, hogy a szín nem azonosítható a „formával”, és ez ellentétes a „forma” fogalmának a Bíróság ítélkezési gyakorlatában szereplő meghatározásával.

55

Az első rész konkrétan egy előzetes állításra és egy fő kifogásra oszlik.

56

A fő kifogásának előfeltételét képező előzetes állításával a felperes előadja, hogy a hat különböző színű felületminta a vitatott védjegy alapvető jellemzője, amint azt a fellebbezési tanács a törlési osztályt követően megerősítette. A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács helyesen határozta meg a megtámadott határozat 52. pontjában, hogy a kocka formáján és a rácsos szerkezeten kívül a védjegy harmadik alapvető jellemzőjének a szóban forgó hat konkrét szín sajátos elrendezése minősül.

57

E tekintetben a felperes azt is állítja, hogy a vitatott védjegy grafikai ábrázolása nem hagy kétséget afelől, hogy tárgya elsősorban a sajátos elrendezésben látható hat egyedi szín volt, mivel a színeket egyértelműen Pantone‑kódokkal határozták meg, a kockán való elhelyezkedésüket pedig a térbeli ábrázolásokkal, valamint a fenti 3. pontban hivatkozott leírással is pontosították. Az, hogy a felperes (illetve jogelődje) nem elsősorban magát a formát, hanem a felületmintát, azaz a konkrét színeket és azoknak a kockán való elrendezését kívánta oltalomban részesíteni, az említett leírásból igen egyértelműen kitűnik.

58

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

59

Emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának helyes alkalmazása megköveteli a szóban forgó térbeli megjelölés alapvető jellemzőinek megfelelő meghatározását (lásd a fenti 24. pontot).

60

A megtámadott határozat 52. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a felek között nem vitatott módon a vitatott védjegy ábrázolása a következő alapvető jellemzőkkel rendelkezik:

61

A vitatott védjegy fent említett harmadik alapvető jellemzőjét illetően el kell utasítani a felperes azon előzetes állítását, amely szerint a hat konkrét szín sajátos elrendezése a védjegy alapvető jellemzőjének minősül, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 52. pontjában meghatározta. Az EUIPO‑hoz hasonlóan ugyanis meg kell állapítani, hogy az említett védjegy harmadik alapvető jellemzőjének ilyen meghatározása nem szerepel a megtámadott határozatban, továbbá tévesnek is tekinthető.

62

Először is meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács a vitatott védjegy alapvető jellemzőjeként nem hivatkozik „konkrét színek sajátos elrendezésére”, hanem inkább azt hangsúlyozza, hogy ezek a színek eltérőek, és ezek a különböző színek a kocka minden egyes oldalán megjelennek. A hat szín (piros, zöld, kék, narancssárga, sárga és fehér) fellebbezési tanács általi felsorolása csupán azoknak a színeknek a leírásából áll, amelyek e védjegyben a kocka oldalain megjelennek. Ez a felsorolás nem értelmezhető úgy, hogy a fellebbezési tanács úgy ítélte volna meg, hogy ezek a konkrét színek és sajátos elrendezésük az említett védjegy alapvető jellemzőjének minősül.

63

Ezt az is megerősíti, hogy a fellebbezési tanács egyrészt a „hat különböző színt” egy és ugyanazon alapvető jellemzőként, nem pedig hat különböző alapvető jellemzőként határozta meg, másrészt a felperes állításával ellentétben nem hivatkozott ezeknek a színeknek a „sajátos elrendezésére”. A fellebbezési tanács csupán elismerte, hogy ezek a színek a kocka mindegyik oldalán különbözőek, és a lehető legegyszerűbben csupán leírta ezeket a színeket.

64

Másodszor emlékeztetni kell egyfelől arra, hogy a szóban forgó forma alapvető jellemzőit a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja keretében objektív módon, az ezen formával elért műszaki hatás fényében kell meghatározni, pontosan abból a célból, hogy lehetővé tegyék e forma funkcionalitásának vizsgálatát (lásd a fenti 30. pontot). Másfelől az „alapvető jellemzők” kifejezést úgy kell érteni, mint amely a megjelölés legfontosabb elemeire vonatkozik (lásd a fenti 24. pontot), szemben a kevésbé fontos, tetszőlegesen választott elemekkel (lásd a fenti 40. pontot).

65

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy mind a vitatott térbeli védjegy önálló elemeinek, mind pedig az általa keltett összbenyomásnak a vizsgálata – figyelembe véve különösen azt, hogy e vizsgálatot a szóban forgó forma által elért műszaki hatás fényében és pontosan e forma funkcionalitása vizsgálatának lehetővé tétele céljából kell elvégezni – arra enged következtetni, hogy a kocka oldalain elhelyezett hat konkrét szín (piros, zöld, kék, narancssárga, sárga és fehér) és azok állítólagos „sajátos elrendezése” nem minősül az említett védjegy alapvető jellemzőjének.

66

Az alábbi okok miatt ugyanis a hat konkrét színt és azok állítólagos „sajátos elrendezését” csekély és másodlagos jelentőségűnek kell tekinteni a kocka formájához, a rácsszerkezethez és a kocka oldalainak különbözőségéhez, vagyis megkülönböztethetőségéhez képest.

67

Először is meg kell állapítani, hogy a védjegybejelentésben szereplő hat konkrét szín alapszín, ami arra utal, hogy a formához képest csekély és másodlagos a jelentőségük. Alapszín jellegükre tekintettel e színek csupán a kocka különböző oldalainak megkülönböztetésére irányuló funkciót töltik be a Törvényszék által „kontraszthatásnak” nevezett hatás révén (2019. október 24‑iRácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélet, T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 88. pont). Ezenkívül az ilyen alapszínek, amennyiben nem tekinthetők funkcionálisnak, nem kellően jelentősek ahhoz, hogy fontos, tetszőlegesen választott elemeknek lehessen őket minősíteni (lásd a fenti 44. pontot).

68

Ebből az következik, hogy ennek hat színnek a sajátos jellege nem minősül a vitatott védjegy alapvető jellemzőjének, ellentétben a különbözőségükkel és a különbözőségük által keltett kontraszthatással.

69

A tárgyalás során a felperes azt állította, hogy a szóban forgó hat szín alapszínjellege nem szerepel a megtámadott határozatban. Az EUIPO erre azt válaszolta, hogy az alapszínjelleg kifejezetten kitűnik a törlési osztály határozatában elvégzett értékelésből, amelyet a fellebbezési tanács helybenhagyott. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a fellebbezési tanács teljes egészében helybenhagyja az EUIPO alsóbb fórumának a határozatát, e határozat, valamint annak indokolása részét képezi azon kontextusnak, amelyben a fellebbezési határozatát elfogadta, amelyet ismertettek a felekkel, és amely lehetővé teszi a bíróság számára, hogy a fellebbezési tanács értékelésének megalapozottságával kapcsolatban gyakorolja a jogszerűség teljes körű vizsgálatát (2008. július 9‑iReber kontra OHMI ‑ Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli [Mozart] ítélet, T‑304/06, EBHT, EU:T:2008:268, 47. pont). A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a törlési osztály határozatának 20. oldalán valójában kétszer is „alapszínnek” minősítette ezt a hat színt.

70

Másodszor, az EUIPO‑hoz hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy a felperes által hivatkozott, a kocka oldalain található színek állítólagos „sajátos elrendezése” nem jelenik meg egyértelműen a vitatott védjegy grafikai ábrázolásában. Bár a grafikai ábrázolásból kétségtelenül kitűnik, hogy egyrészt a sárga, a zöld és a piros szín, másrészt a kék, fehér és narancssárga színek „egymással határosak”, nem világos, hogy az egyes színek mely más színekkel határosak, vagy hogy mi lenne a a kocka oldalain látható színek felperes által hivatkozott „sajátos elrendezése”, mivel az ilyen „sajátos elrendezés” nem tűnik ki egyértelműen a vitatott védjegy grafikai ábrázolásából és leírásából. A felperes valójában nem hivatkozhat a színek „sajátos elrendezésére” sem az egymással határos színek világos és egyértelmű ábrázolásával és olyan leírásával, amiben az szerepel, hogy a szóban forgó térbeli védjegy fő tárgya a kockaforma, a rácsos szerkezet és a kocka oldalain látható színek különbözősége.

71

Ebből következik, hogy a felperes által hivatkozott állítólagos „sajátos elrendezés” nem minősül a vitatott védjegy alapvető jellemzőjének, ellentétben a színek különbözősége által keltett kontraszthatással.

72

Harmadszor, a felperes állításával ellentétben az a kérdés, hogy ez utóbbi (vagy jogelődje) elsődlegesen magát a formát vagy a felületmintát kívánta‑e oltalomban részesíteni, esetleg mindkettőt, nem tűnik ki „igen egyértelműen” a vitatott védjegy leírásából. Sem a vitatott (térbeli) védjegynek a felperes (vagy jogelődje) által választott típusa, sem pedig az említett védjegy leírása, amely a következővel kezdődik: „hat geometriai felület három pár párhuzamos felületbe rendezve, ahol minden pár merőlegesen helyezkedik el a másik két párhoz képest”, és amely a színek azonosítását követően így folytatódik: „a felületek mindegyikét fekete vonalak osztják kilenc egyenlő szegmensre, vagyis egy‑egy rácsra; a védjegy grafikai ábrázolása két térbeli nézetet mutat, oldalról és szemből, így mind a hat oldal látható”, a felperes állításával ellentétben nem utal arra, hogy az oltalmat „elsősorban”„a felületmintára, azaz a konkrét színekre és azoknak a kockán való elrendezésére” igényelték volna. A leírás kifejezetten megemlíti a kockaformát („három pár párhuzamos felület […], ahol minden pár merőlegesen helyezkedik el a másik két párhoz képest”), és azt, hogy „a felületek mindegyikét fekete vonalak osztják kilenc egyenlő szegmensre, vagyis egy‑egy rácsra”. Egyébként pedig az ügy irataiból az sem tűnik ki, hogy a felszólalási vagy védjegybitorlási eljárásokban a felperes (vagy jogelődje) a vitatott védjegyre vonatkozó jogára csak a hat konkrét szín és a sajátos elrendezés tekintetében hivatkozik.

73

A fentiekből következik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy sem a vitatott védjegyben ábrázolt, a Rubik‑kocka oldalain látható hat alapszín, sem azok – ráadásul kevéssé egyértelmű – elrendezése a védjegy alapvető jellemzőjét képezi, mivel a felperes szerint ez az alapvető jellemző nem funkcionális. Az egyetlen fontos elem, és így a színek tekintetében az említett védjegy egyetlen alapvető jellemzője a kocka egyes oldalain található kis négyzetek különbözősége, amely lehetővé teszi azok egymástól való megkülönböztetését, és amely ezáltal kontraszthatást vált ki.

74

Meg kell tehát állapítani, hogy a vitatott védjegy alapvető jellemzői a következők:

75

A vitatott védjegy alapvető jellemzőinek ezen értékelése lényegében megfelel a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 52. pontjában végzett értékelésnek, amely egyébként nem tesz említést „sajátos elrendezésről”. Ezzel szemben a felperes által előadott értelmezés nem áll összhangban a megtámadott határozat általános rendszerével, amely a felperes funkcionalitásra vonatkozó elemzésében nem alapul sem konkrét színeken, sem sajátos elrendezésen. Ezt a határozatot tehát általános rendszerének tükrében úgy kell értelmezni, mint amely helyesen nem minősíti alapvető jellemzőnek sem magát a hat konkrét színt, sem azok állítólagos „elrendezését”, hanem csupán a kontraszthatás révén történő megkülönböztethetőségüket.

76

Meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem követett el értékelési hibát, amikor lényegében azt állapította meg, hogy a hat szín szerinti különbözőség, amelynek köszönhetően a kocka oldalain látható kis négyzetek kontraszthatás révén egymástól megkülönböztethetők, a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében a vitatott védjegy alapvető jellemzőjének minősül.

77

A felperes előzetes állításának tehát nem lehet helyt adni.

78

Fő kifogásával a felperes lényegében azt állítja, hogy egy szín nem minősül a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében „formának”. A felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy megsértette ezt a cikket, amikor úgy ítélte meg, hogy „a színek a [szóban forgó áru] formájának szerves részét képezik”, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy a vitatott védjegy kizárólag az áru formájából áll.

79

A felperes konkrétan öt érvet hoz fel. Először is azt állítja, hogy a Rubik‑kocka forgalmazása nem releváns szempont annak megállapításához, hogy a színek a forma szerves részét képezik. Másrészt arra hivatkozik, hogy amennyiben egy alapvető jellemző bármilyen grafikai eszközzel (például betűkkel vagy számokkal) tetszőlegesen helyettesíthető anélkül, hogy ez hatással lenne a körvonalaival meghatározott formára, az ilyen jellemző nem képezheti a forma szerves részét. Másodszor a felperes azt állítja, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának a jelen ügyben alkalmazandó változata kizárólag azokra a megjelölésekre vonatkozik, amelyek „kizárólag [az áru] formá[já]ból” állnak, a contrario a közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK tanácsi rendelet és a 40/94 tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95/EK bizottsági rendelet módosításáról, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) fizetendő díjakról szóló 2869/95/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL 2015. L 341., 21. o.; helyesbítések: HL 2016. L 71., 322. o.; HL 2016. L 110., 4. o.; HL 2016. L 267., 1. o., HL 2017. L 142., 104. o.) annak érdekében véghezvitt jogszabályi módosítással, hogy belefoglalják az „egyéb jellemző[ket]” is. Harmadszor, a felperes arra hivatkozik, hogy a Bíróság meghatározta az áru „formájának”, nevezetesen annak körvonalainak fogalmát, amelyből az következik, hogy a felületminta nem azonosítható az e cikk értelmében vett „formával”. A fellebbezési tanács tehát tévesen állapította meg, hogy a felületminta a vitatott védjegy alapvető jellemzőjeként a forma szerves részét képezi, ahelyett hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően elismerte volna, hogy az e rendelkezés értelmében vett „formát” a térbeli árut körülhatároló vonalak, illetve körvonalak határozzák meg, a szín pedig – mint bármely más lehetséges felületminta – különálló elemnek minősül. Negyedszer a felperes általa relevánsnak tartott más ítéletekre is hivatkozik. Ötödször azt állítja, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának általa adott értelmezése nem teszi ezt a rendelkezést hatástalanná, ellentétben a fellebbezési tanács „kissé riasztó” nyilatkozataival.

80

Végül a felperes szerint azt a következtetést kell levonni, hogy a hat szín és azoknak a kocka oldalain való speciális elrendezése, amelyek a szóban forgó térbeli megjelölés alapvető jellemzőjének minősülnek, nem képezik a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében vett „forma” szerves részét. Ez a rendelkezés tehát nem alkalmazható a vitatott védjegyre, mivel az nem kizárólag az áru formájából áll.

81

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

82

A megtámadott határozat 61–63. pontjában a kocka egyes oldalainak színét illetően a fellebbezési tanács elutasította a felperes azon érvét, miszerint az említett színek nem tekinthetők formának a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében. A fellebbezési tanács szerint a bizonyítékokból egyértelműen kitűnik, hogy a vitatott védjegy formája egy színesen forgalmazott árunak felel meg, amint azt például megerősíti a Wikipédia internetes oldalról származó kép, amelyet a két fél alapul vett (lásd a fenti 108. pontot). Következésképpen a színek a forma szerves részét képezik, és nem zárhatók ki pusztán azon az alapon, hogy önmagában egy szín nem rendelkezik „formával”. A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy ha a felperes érve helytálló lenne, akkor egy – akár alapvető, akár pusztán dekoratív – színnek a formavédjegy funkcionális eleméhez való hozzáadása elegendő lenne ahhoz, hogy a megjelölés ne tartozzon az említett cikk hatálya alá pusztán azon az alapon, hogy nem tekinthető „kizárólag” valamely formából állónak. E rendelkezés alkalmazása ténylegesen a fekete‑fehéren lajstromozott védjegyekre korlátozódna, és már nem biztosítaná az alapjául szolgáló közérdeket.

83

A megtámadott határozat 64–70. pontjában a fellebbezési tanács azt is megállapította, hogy a felperesnek a 2018. június 12‑iLouboutin és Christian Louboutin ítéletre (C‑163/16, EU:C:2018:423) és a 2019. március 14‑iTextilis ítéletre (C‑21/18, EU:C:2019:199) való hivatkozása egyáltalán nem célszerű. Álláspontja szerint először is ezek az ítéletek nem formavédjegyekre, hanem pozícióvédjegyekre vonatkoztak. Továbbá a 2018. június 12‑iLouboutin és Christian Louboutin ítéletből (C‑163/16, EU:C:2018:423) egyértelműen kitűnik, hogy a Bíróság abban nem vizsgálta meg azt a kérdést, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja alkalmazandó‑e a színesen lajstromozott formavédjegyekre. Ezenkívül a 2019. március 14‑iTextilis ítéletben (C‑21/18, EU:C:2019:199) a Bíróság nem egy színes formát, hanem egy színes síkbeli ábrás védjegyet vizsgált. A fellebbezési tanács szerint a felperes által hivatkozott ítéletek egyike sem támasztja alá azt az állítást, miszerint a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja szerinti értékelés keretében különbséget kellene tenni a forma és a szín között. A jelen ügyben a vitatott védjegy nem önmagában egy szín vagy egy síkbeli minta volt, amelyet a szóban forgó árura (térbeli kirakójáték) kell alkalmazni, hanem magának az árunak a színes formájából állt.

84

Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja mögött meghúzódó érdekre (lásd a fenti 22. és 23. pontot), valamint e rendelkezés hatékony érvényesülésének szükségességére tekintettel a „forma” fogalmát nem lehet túl szűken értelmezni, kizárva többek között minden színes áruformát.

85

A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott védjegyet térbeli védjegyként, illetve formavédjegyként jelentették be és lajstromozták, nem pedig minta‑, pozíció‑ vagy színvédjegyként (lásd a fenti 49–51. pontot).. Tekintettel e védjegy típusára, valamint grafikai ábrázolására és leírására, meg kell állapítani, hogy az említett védjegy harmadik alapvető jellemzője – a kocka minden oldalán látható kis négyzetek hat alapszín szerinti különbözősége, amelynek köszönhetően egymástól megkülönböztethetők, és kontraszthatást váltanak ki – az ábrázolt formához szorosan és elválaszthatatlanul hozzátartozik, és – amint arra a fellebbezési tanács helyesen rámutatott – annak szerves részét képezi.

86

E tekintetben az EUIPO‑hoz hasonlóan azt is meg kell jegyezni, hogy a hat, ráadásul nem egyértelmű elrendezésben (lásd a fenti 70. pontot) látható alapszínnek (lásd a fenti 67. pontot) az egyértelműen meghatározott, a rács funkcionális vonalaival ábrázolt funkcionális térbeli formához való hozzáadása nem képezi akadályát annak, hogy a vitatott védjegy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében kizárólag formából álló megjelölés legyen. Az a lehetőség, hogy a Rubik‑kocka más felületekkel több lehet egy formánál, nem releváns annak a kérdésnek a szempontjából, hogy a jelen ügyben a kocka oldalainak (kis négyzetek) alapszínek szerinti különbözőségéből eredő kontraszthatás az említett védjegy alapvető jellemzőjének minősül‑e.

87

Ezek a megfontolások nem cáfolhatók a felperes érveivel.

88

Először is, egyrészt ami a felperes azon érvelését illeti, hogy a Rubik‑kocka forgalmazása nem releváns kritérium, emlékeztetni kell arra, hogy a műszaki hatás eléréséhez szükséges forma alapvető jellemzőit lehetőség szerint az ábrázolt konkrét áru műszaki funkciójára tekintettel kell értékelni (lásd a fenti 32. pontot), és bár a szóban forgó megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározását főszabály szerint a megjelölés grafikai ábrázolásának vizsgálatával kell kezdeni, az illetékes hatóság más olyan hasznos informatív elemekre is hivatkozhat, amelyek lehetővé teszik e jellemzők helyes meghatározását, például az érintett közönség észlelésére (lásd a fenti 28. pontot). Ebből következik, hogy a vitatott védjegy grafikai ábrázolásán kívül a fellebbezési tanács figyelembe vehette azt a tényt is, hogy e védjegy formája egy színesen forgalmazott és az érintett vásárlóközönség által színesként érzékelt konkrét árunak felel meg.

89

Másrészt, ami a felperes arra vonatkozó érvét illeti, hogy a fellebbezési tanács hogyan értékelte volna a vitatott védjegy formáját, ha a felületeken például betűk vagy számok lennének, meg kell állapítani, hogy ez a kérdés pusztán hipotetikus, és ezt az érvelést mint hatástalant el kell utasítani, mivel a megjelölés alapvető jellemzőinek meghatározását eseti alapon kell elvégezni (lásd a fenti 25. pontot). A jelen ügyben a kocka felületi mintája beleolvad a kocka formájába, és önmagában nem minősül a megjelölés alapvető jellemzőjének (lásd a fenti 61–75. pontot), hanem kizárólag az általa keltett kontraszthatás az, ami ilyennek minősül. Nincs jelentősége annak, hogy egy másik konkrét esetben más felületminták egy másik védjegy nem funkcionális alapvető jellemzőjének minősülnének‑e.

90

Másodszor, ami a felperes azon érvét illeti, amely szerint a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a (40/94 rendelet helyébe lépő) 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének e) pontjába az „egyéb jellemző” kifejezést beillesztő jogszabály‑módosítást, azt mint hatástalant el kell utasítani. Az a tény ugyanis, hogy a formán kívüli „egyéb jellemző[ket]” tartalmazó védjegyek a 2015/2424 rendelettel módosított ezen cikk hatálya alá tartozhatnak, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az említett cikk korábbi változata nem terjedt ki a színeket tartalmazó térbeli védjegyekre.

91

Ebben az összefüggésben az EUIPO‑hoz hasonlóan emlékeztetni kell arra, hogy az „egyéb jellemző” kifejezésnek a 2015/2424 rendelettel a (40/94 rendelet helyébe lépő) 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjába való beillesztése nem annak megállapítására irányult, hogy a színes térbeli védjegyek már nem tartoznak e rendelkezés korábbi változatának hatálya alá amiatt, hogy színeket tartalmaznak. Ez a jogszabály‑módosítás szorosan kapcsolódott a grafikai ábrázolás követelményének a 2015/2424 rendelet általi eltörléséhez és az ezt követő új típusú „nem hagyományos” védjegyek uniós védjegyrendszerbe történő bevezetéséhez. A színes térbeli védjegyeket nem az említett jogszabály‑módosítás vezette be, hanem azok már korábban is léteztek, így az „egyéb jellemző” kifejezés hozzáadása nem módosította az ilyen védjegyek funkcionalitásának vizsgálatát. Annak van jelentősége, hogy az ilyen térbeli védjegy színe, illetve színei a védjegy alapvető jellemzőjének minősülnek‑e, nem pedig annak, hogy azok a forma vagy az „egyéb jellemző” részét képezik‑e.

92

Így, amint azt lényegében a Bíróság a 2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítéletben (C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 51. és 52. pont), amelyben a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja volt alkalmazandó, megállapította, hogy attól, hogy valamely forma műszaki funkciót be nem töltő, nem alapvető jellemzőkkel is rendelkezik, még vonatkozhat rá ezen feltétlen kizáró ok, amennyiben az említett forma valamennyi alapvető jellemzője e funkciót tölti be (lásd a fenti 40. pontot). Ebben az ügyben a Lego kocka piros színét a fellebbezési nagytanács és a Törvényszék nem alapvető jellemzőnek minősítette (2010. szeptember 14‑iLego Juris kontra OHIM ítélet, C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 73. és 74. pont). Ugyanígy hasonló ügyekben a Törvényszék helybenhagyta a védjegyek törlését a 2015/2424 rendelettel még nem módosított 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja alapján, vagyis amikor e rendelkezés kizárólag „kizárólag formából álló megjelöléseket” említett a „formának” nem minősülő színek esetén (2018. január 31‑iTranszdermális tapasz ábrázolása ítélet, T‑44/16, nem tették közzé, EU:T:2018:48, 101–104. pont; 2019. szeptember 24‑iRoxtec kontra EUIPO – Wallmax [Hét koncentrikus kék kört tartalmazó fekete négyzet ábrázolása] ítélet, T‑261/18, EU:T:2019:674, 70–72. pont; 2021. július 15‑iRoxtec kontra EUIPO – Wallmax [Hét koncentrikus fekete kört tartalmazó narancssárga négyzet ábrázolása] ítélet, T‑455/20, nem tették közzé, EU:T:2021:483, 51–53. pont).

93

Harmadszor, ami a felperesnek a 2018. június 12‑iLouboutin és Christian Louboutin ítéletre (C‑163/16, EU:C:2018:423) és a 2019. március 14‑iTextilis ítéletre (C‑21/18, EU:C:2019:199) való hivatkozását illeti, a fellebbezési tanácshoz hasonlóan ezen ítéleteket a következő indokok miatt úgy kell tekinteni, hogy azok a jelen ügyben nem relevánsak.

94

Egyrészt a 2018. június 12‑iLouboutin és Christian Louboutin ítélet (C‑163/16, EU:C:2018:423) alapjául szolgáló ügy nem hasonló a jelen ügyhöz, mivel az egy cipőtalpra alkalmazott színből álló megjelölést, azaz pozícióvédjegyet érintett, és nem térbeli védjegyet. A Bíróság lényegében kimondta, hogy az olyan védjegy, amely egyértelműen egy adott színnek az áru egy részén történő alkalmazásának – és kifejezetten nem az áru körvonalainak – védelmére irányul, nem kizárólag az áru formájából áll a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 299., 25. o.) 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának iii. alpontja értelmében (2018. június 12‑iLouboutin és Christian Louboutin ítélet, C‑163/16, EU:C:2018:423, 27. pont). Ez nem összeegyeztethetetlen azzal a megállapítással, amely szerint a színekből álló formavédjegy egyedi esetben a 2015/2424 rendelettel még nem módosított 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának vagy a 40/94 rendeletnek az alkalmazása szempontjából mindig kizárólag az áru formájából állónak tekinthető (lásd ebben az értelemben a fenti 92. pontot).

95

Másrészt a 2019. március 14‑iTextilis ítélet (C‑21/18, EU:C:2019:199) alapjául szolgáló ügy sem hasonló a jelen ügyhöz, mivel abban a Bíróság egy árukon elhelyezett díszítő motívumokkal rendelkező ábrás védjegyet, nem pedig egy alapszínű térbeli védjegyet vizsgált.

96

Negyedszer, ami a felperes által más ítéletekre való hivatkozást illeti, azokat is úgy kell tekinteni, mint amelyek a jelen ügyben nem relevánsak.

97

Egyrészt ami a rechtbank Gelderland (gelderlandi bíróság, Hollandia) ítéletét (AP 1. sz. dokumentum) illeti, elegendő megjegyezni – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 69. pontjában tette –, hogy a felperes által hivatkozott védjegyek „nem a forma oltalmára, hanem kizárólag a szóban forgó motívumnak az áruk valamely meghatározott helyén történő alkalmazásának oltalmára irányultak” (ezen ítélet 4.19. pontja). A jelen ügyben ezzel szemben az az állítás, amely szerint a vitatott védjegy kizárólag az áru felületmintájának, azaz „konkrét színek sajátos elrendezésének” védelmére irányul, nem derül ki a védjegy grafikai ábrázolásából és leírásából (lásd a fenti 61–75. pontot), inkább egy színesen lajstromozott formáról van szó. Ezenkívül a nemzeti határozatok – amint azt a felperes is elismeri – nem kötik az EUIPO‑t, a fellebbezési tanács pedig mindenesetre megfelelően figyelembe vette az említett ítéletet.

98

Másrészt ami a 2019. október 24‑iRácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítéletet (T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765) illeti, a felperes által az ott tett megállapításokra való hivatkozás a jelen ügyben nem releváns. Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy ez az ítélet a fenti 7. pontban ábrázolt, fekete‑fehér Rubik‑kocka tekintetében 162784. számon lajstromozott európai uniós térbeli védjegyre vonatkozott, nem pedig a fenti 2. pontban szereplő, színesben lajstromozott, vitatott védjegyre. Ezenkívül, mivel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy „a »Rubik‑kocka« jól ismert jellemzőjét, amely a kocka hat oldalán lévő, a [162784. számú] védjegy grafikai ábrázolásán nem látható színkülönbségre vonatkozik, akárcsak a »Rubik‑kockának« a kis kockák sorainak függőleges és vízszintes elforgatását lehetővé tévő belső mechanizmusát, a fellebbezési tanács érvényesen vette figyelembe az említett védjegy két helyesen meghatározott alapvető jellemzője funkcionalitásának értékelése során” (2019. október 24‑iRácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélet, T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 99. pont), ebből semmiképpen nem lehet arra következtetni, hogy hat alapszínnek a Rubik‑kockához való hozzáadása lehetővé tenné, hogy a vitatott védjegy ne kizárólag egy formából álljon a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében.

99

Harmadrészt a 2023. május 24‑iGlaxo Group kontra EUIPO – Cipla Europe [Egy inhalátor formája] ítéletet (T‑477/21, nem tették közzé, EU:T:2023:280) illetően elegendő megjegyezni, hogy ez az ügy a szóban forgó védjegy megkülönböztető képességére, nem pedig annak funkcionalitására vonatkozott, így az a jelen ügyben nem releváns. A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja alapján történő vizsgálat ugyanis nem ugyanazon szabályok hatálya alá tartozik, mint a megkülönböztető elemek értékelése, amelyek azonosítása az áruk származásjelző funkciójának a fogyasztó szempontjából történő értékelésére irányul, ami eltér a forma alapvető elemeinek meghatározásától (2019. szeptember 24‑ihét koncentrikus kék kört tartalmazó fekete négyzet ábrázolása ítélet, T‑261/18, EU:T:2019:674, 53. pont; 2022. március 30‑iEgy ugrálóbakancs formája ítélet, T‑264/21, nem tették közzé, EU:T:2022:193, 43. pont).

100

Ötödször ami a felperesnek a fellebbezési tanács „kissé riasztó” kijelentésével kapcsolatos kifogásait illeti, amely szerint a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja gyakorlatilag hatástalanná válna, ha egy – akár alapvető, akár pusztán dekoratív – színnek a funkcionális elemhez való hozzáadása ezt a rendelkezést alkalmazhatatlanná tenné, meg kell állapítani, hogy a kifogásolt állítás a fellebbezési tanács általánosításából ered, és a jelen ügyben mellékesnek bizonyul. Márpedig az olyan kifogás, amely egy mellékes értékelést vitat, nem érinti a megtámadott határozat rendelkező részét, és azt mint hatástalant el kell utasítani (lásd: 2023. június 28‑iCEDC International kontra EUIPO – Underberg [Egy üvegben elhelyezett fűszál formája] ítélet, T‑145/22, EU:T:2023:365, 113. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

101

A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács nem követett el értékelési hibát, amikor megállapította, hogy a vitatott védjegy, azaz egy színesként lajstromozott térbeli védjegy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében kizárólag formából áll.

102

A felperes fő kifogásának tehát nem lehet helyt adni.

103

Az egyetlen jogalap első részét tehát el kell utasítani.

104

Az egyetlen jogalap második részében a felperes azt állítja, hogy még ha feltételezzük is, hogy a konkrét színek és azok sajátos elrendezése a vitatott védjegy formájának részét képezik, azok nem szükségesek a célzott műszaki hatás eléréséhez. Bár szükséges, hogy a kocka hat oldalát meg lehessen különböztetni, ennek megvalósítása nem technikai, hanem pusztán esztétikai kérdés.

105

A felperes erre konkrétan négy érvet hoz fel. Először is azt állítja, hogy a felületminta tekintetében végtelen számú olyan tervezési lehetőség van, amely lehetővé teszi a kocka hat oldalának megkülönböztetését, és a választást semmilyen műszaki megfontolás nem korlátozza. Következésképpen a vitatott védjegy semmilyen formára nem biztosít monopóliumot. Másodsorban a felperes a Rubik‑kocka alkotási folyamatára hivatkozik. 1998. november 25‑i nyilatkozata szerint (lásd a nyilatkozat 20. pontját) Rubik E. ezeket a színeket azért választotta, hogy a kockát „izgalmasabbá” tegye, nem pedig azért, hogy csupán meg lehessen különböztetni őket. A felperes „azt állítja, hogy az izgalmasság nem része egy termék műszaki funkciójának”. Harmadszor, a felperes úgy véli, hogy az „alternatív formákra” vonatkozó ítélkezési gyakorlat nem alkalmazandó a tetszőlegesen választott felületek puszta díszítéseire, amelyek – mint a jelen ügyben is – nincsenek hatással a funkcióra. Amennyiben a felület díszítése a térbeli védjegy alapvető jellemzőjének minősül, nem áll fenn a formában megtestesülő műszaki megoldás kisajátításának veszélye, az oltalom pedig csak a nem funkcionális elemekre terjed ki. Negyedszer, a felperes arra hivatkozik, hogy azoknál a szabadalmaknál, amelyekkel akkoriban a Rubik‑kockát oltalomban részesítették, nem igényeltek színeket, és nem is szerepeltek bennük színek, csupán utalás arra, hogy a felületek egymástól megkülönböztethetők. A vitatott védjegyben leírt felületminta oltalma tehát nem eredményezi a korábban szabadalmi oltalom alatt álló elem folytonos oltalmát.

106

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

107

Elöljáróban nem kell megkérdőjelezni a fellebbezési tanácsnak a rácsszerkezet és a kockaforma funkcionalitásának elemzésére vonatkozó, a felperes által egyébként nem vitatott megállapításait.

108

Így a megtámadott határozat 55–58. pontjában, ami a kocka egyes oldalain egymást vízszintesen és függőlegesen keresztező, az oldalakat 3 × 3‑as sorban azonos méretű, kisebb kockákra osztó fekete vonalakból álló rácsszerkezetet illeti, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az ilyen szerkezet szükséges a kívánt műszaki hatás eléréséhez, és a 162784. sz. európai uniós védjegyre vonatkozó, hivatkozott határozatra (40–42. pont) utalt, amelyet a 2019. október 24‑iRácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítélet (T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 86. és 87. pont) helybenhagyott. A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a kis kockák fizikai elkülönítése szükséges ahhoz, hogy a kocka közepén elhelyezett mechanizmusnak köszönhetően a kis kockák különböző sorait vízszintesen és függőlegesen el lehessen forgatni (a hivatkozott határozat 40–42. pontja). Hozzáfűzte, hogy a törlési osztály előtti eljárásban mindkét fél a Wikipédia internetes oldal Rubik‑kockáról szóló szócikkét nyújtotta be (lásd a 16. mellékletet és az 1. sz. dokumentumot), amely az alábbi képet tartalmazta. A fellebbezési tanács szerint ebből a képből egyértelműen kitűnik, hogy a vitatott védjegy olyan árura utal, amely a színektől eltekintve nem tér el a hivatkozott határozatban vizsgált árutól. Következésképpen e határozatnak a rácsszerkezet műszaki funkcionalitására vonatkozó következtetéseit a jelen ügyben is alkalmazni kellett.

109

Hasonlóképpen, a megtámadott határozat 59. pontjában a fellebbezési tanács a kockaformával kapcsolatban rámutatott, hogy a Törvényszék helybenhagyta azt a megállapítást, hogy ez a forma szükséges a célzott műszaki hatás eléréséhez. Tekintettel arra, hogy a térbeli kirakójáték 3 × 3‑as sorban elhelyezkedő kis kockákból áll, amelyeket vízszintesen és függőlegesen kell elfordítani ahhoz, hogy ki lehessen rakni a játékot, az áru egészének formája szükségszerűen a kockaforma (2019. október 24‑iRácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája, T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765, 89. pont). A jelen ügyben a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy mivel a kockaforma elválaszthatatlan a rácsszerkezettől, ezek a következtetések a vitatott védjegyre is alkalmazandók.

110

Most meg kell vizsgálni a harmadik alapvető jellemző funkcionalitását, nevezetesen a kocka minden oldalán látható kis négyzetek hat alapszín szerinti különbözőségét, amelynek köszönhetően egymástól megkülönböztethetők, és kontraszthatást váltanak ki (lásd a fenti 74. pontot).

111

A megtámadott határozat 71–74. pontjában a „színek műszaki funkcióját” illetően a fellebbezési tanács emlékeztetett arra, hogy a 162784. sz. európai uniós védjegy érvényességére vonatkozó, hivatkozott határozatban úgy ítélte meg, hogy a kocka egyes oldalainak különböző vésetei (függőleges vonalak, átlós vonalak, pontok stb.) különböző színeket sugallnak, következésképpen a kocka hat oldalán található különböző színek a megjelölés harmadik alapvető jellemzőjét képezik. Tekintettel az elérni kívánt műszaki hatásra, azaz hogy a kockasorokat vízszintesen és függőlegesen el lehessen forgatni, amíg a kirakójáték minden oldalán mind a kilenc négyzet azonos színű nem lesz, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a színek szükségesek a műszaki hatás eléréséhez. A kocka tehát nem is működne kirakójátékként, ha mind a hat oldala azonos színű lenne (a hivatkozott határozat 22. és 44. pontja). Álláspontja szerint a Törvényszék a 2019. október 24‑iRácsszerkezetű oldalakból álló kocka formája ítéletében (T‑601/17, nem tették közzé, EU:T:2019:765) hallgatólagosan megerősítette, hogy a Rubik‑kocka színei szükségesek a célzott műszaki hatás eléréséhez.

112

A megtámadott határozat 75–86. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a felperes azon állítása, miszerint az igényelt hat szín konkrét kombinációja azonkívül, hogy szerzői jogi védelemben részesül, megkülönböztetésre alkalmas és tetszőleges is, nem kérdőjelezi meg a fent említett következtetéseket. Először is elutasította azt az érvet, amely szerint a színkombináció megkülönböztető képességet biztosít a felperes által sikeresen forgalmazott Rubik‑kocka számára. A 40/94 rendelet 51. cikkének (2) bekezdéséből az derül ki, hogy még ha az árunak a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formája a használata révén megkülönböztető képességre tett is szert, védjegyként akkor is törölni kell. Ezt követően elutasította azt az állítást, amely szerint a színek nem az egyetlen megoldás a különböző kockák megkülönböztetésére irányuló műszaki hatás elérésére, mivel ez az állítás azon a téves feltevésen alapult, hogy a színeket meg kell különböztetni a formától. Az ugyanazon műszaki hatás elérését lehetővé tevő alternatív formák létezése ugyanis önmagában nem zárja ki, hogy valamely védjegy az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának hatálya alá tartozzon. Az a tény tehát, hogy a Rubik‑kocka ugyanazon műszaki hatása a kockák felületén látható motívumok, szimbólumok vagy betűk hozzáadásával is elérhető lenne, nem releváns a szóban forgó színek funkcionális jellegének értékelése szempontjából. Ezenkívül ugyanezen okból elutasította azt az érvet, hogy az egyes színeket tetszőlegesen választották ki. Rámutatott, hogy Rubik E. 2015. február 26‑i írásbeli nyilatkozatában maga is kifejtette (a törlési kérelem 22. melléklete), hogy eredetileg különböző matricákat helyezett el a kockák felületén, hogy a forgásban lévő egyes kockák mozgása megkülönböztethető legyen (a nyilatkozat 16. pontja). A fellebbezési tanács szerint ebből az következik, hogy hat, egymástól kellően különböző szín bármely kombinációja alkalmas a kívánt műszaki hatás elérésére. Megállapította, hogy a piros, a zöld, a kék, a narancssárga, a sárga és a fehér szín kombinációja megfelel ennek a feltételnek, és ezért szükséges a Rubik‑kocka műszaki hatásának eléréséhez. Végül hozzátette, hogy az esetleges szerzői jogi védelem, amelyben a Rubik‑kocka ezen színkombinációja vagy formatervezése részesül, nem lehet hatással a vitatott védjegy érvényességének az említett cikkre tekintettel történő értékelésére.

113

A megtámadott határozat 87. pontjában a fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy a harmadik alapvető jellemző, azaz a kocka oldalán lévő négyzetek hat különböző színe szükséges a célzott műszaki hatás eléréséhez.

114

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy a kocka minden egyes oldala (és minden egyes kis négyzet) hat különböző színnel különböztethető meg, a vitatott védjegy olyan alapvető jellemzőjének minősül, amely szükséges e védjegy műszaki hatásának eléréséhez, amint az a fenti 52. és 53. pontban megállapításra került. Ennek az alapvető jellemzőnek az a műszaki funkciója, hogy kontraszthatás révén lehetővé tegye a kocka egyes oldalainak, valamint a rajtuk megjelenő rácsszerkezet kis négyzeteinek megkülönböztetését.

115

Azt is meg kell állapítani, hogy az, hogy a vitatott védjegy a hat alapszín alkotta színskálából álló, nem alapvető jellemzőket tartalmaz, mivel ezek a színek önmagukban nem funkcionálisak, nem befolyásolja azt a megállapítást, hogy az említett védjegy kizárólag az árunak a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formájából áll, tekintettel a kevésbé fontos, tetszőlegesen választott elemekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatra (lásd a fenti 40. pontot). Egyébként pedig az említett színek alapvető jellegére tekintettel a felperes azon állítása, amely szerint „az izgalmasság nem része az áru műszaki funkciójának”, a jelen ügyben hatástalan, mivel a szóban forgó megkülönböztetett színek műszaki funkciója nem az, hogy „izgalomba hozza” a szemlélőt, hanem hogy lehetővé tegye számára, hogy a kontraszthatás révén megkülönböztesse a kocka oldalait és a rajtuk lévő kis négyzeteket.

116

Ezek a megfontolások nem cáfolhatók a felperes érveivel.

117

Először is a felperes azon állításával kapcsolatban, hogy a Rubik‑kocka felületmintája tekintetében végtelen számú tervezési lehetőség van, meg kell állapítani, hogy még ha igaz is, hogy a kívánt műszaki hatás végtelen számú felületmintával elérhető, a jelen ügyben nem az a kérdés, hogy vannak‑e a nem alapvető jellemzőknek alternatívái, hanem hogy van‑e okozati összefüggés az alapvető jellemző és a műszaki hatás között, vagyis hogy a vitatott védjegyben szereplő különleges „felületminta”, amely lehetővé teszi a kocka oldalainak és a rácsszerkezet kis négyzeteinek kontraszthatás révén történő megkülönböztetését, a védjegy olyan alapvető jellemzőjének minősül‑e, amely szükséges az említett védjegy műszaki hatásának eléréséhez. Márpedig ilyen okozati összefüggés megállapítást nyert a fenti 114. pontban. Ezért a jelen ügyben nem releváns az a körülmény, hogy más felületminták (grafikai elemek, szimbólumok, motívumok, képek, logók, karakterek, betűk, számok, tapintható vagy elektronikus eszközök, hologramok, élénk neon‑ vagy fémszínek, pasztellszínek vagy sötét színek) is lehetségesek. A végtelen számú tervezési lehetőségre való hivatkozás tehát hatástalan.

118

Az EUIPO‑hoz hasonlóan azt is meg kell állapítani, hogy a kocka oldalainak megkülönböztetésére a hat alapszín választása az egyik legkézenfekvőbb megoldás. E színek alapszínjellege azt sugallja, hogy jelentőségük a formához képest csekély és másodlagos (lásd a fenti 67. pontot). Ráadásul a kocka oldalain való elrendezésük nem egyértelmű (lásd a fenti 70. pontot). A vitatott védjegy legfontosabb elemei a kockaforma, a rácsszerkezet, valamint az, hogy a kocka minden egyes oldala kontraszthatás révén megkülönböztethető a többitől. Annak eshetősége, hogy a felület más, kifinomultabb és kevésbé alapvető jellegű kialakítása ezeket a felületmintákat alapvető jellemzővé „növelhetné”, nem befolyásolja a jelen jogvita eldöntését (lásd a fenti 70. pontot).

119

Másodszor, ami a felperesnek a Rubik‑kocka „alkotási folyamatára” vonatkozó érvét illeti, elegendő megjegyezni, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 78. pontjában pontosította, hogy „hat szín bármilyen kombinációja” alkalmas a kívánt műszaki hatás elérésére. A fellebbezési tanács nem hivatkozott más lehetséges felületmintákra, például olyan logókra, amelyek vizuálisan szembeötlőek vagy „izgalmasak”. Még ha feltételezzük is, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy „hat szín bármilyen kombinációja” alkalmas a műszaki hatás elérésére, mivel a színek bizonyos egyéb kombinációi önmagukban a vitatott védjegy alapvető jellemzőjének tekinthetők, ez nem elegendő az említett határozat jogszerűségének kétségbe vonásához, mivel a hat konkrét szín kombinációja (ráadásul nem egyértelmű elrendezésben), noha önmagában nem funkcionális, nem képezi e védjegy alapvető jellemzőjét. Ez az érv tehát hatástalan.

120

Harmadszor, a felperesnek az alternatív formákra vonatkozó ítélkezési gyakorlat alkalmazhatatlanságára vonatkozó érve azon az előfeltevésen alapul, hogy a jelen ügyben a hat színből álló konkrét színkombináció a vitatott védjegy alapvető jellemzőjének minősül. Márpedig a hat színből álló konkrét színkombináció (ráadásul nem egyértelmű elrendezésben), noha önmagában nem minősül funkcionálisnak, nem alapvető jellemzője ennek a védjegynek. Ennélfogva az a kérdés, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította‑e meg, hogy ez az ítélkezési gyakorlat alkalmazható a jelen ügyben, nem releváns a jelen jogvita kimenetele szempontjából. Ez az érv tehát hatástalan.

121

Negyedszer, ami a felperes azon állítását illeti, azoknál a szabadalmaknál, amelyekkel akkoriban a Rubik‑kockát oltalomban részesítették, nem igényeltek színeket, és nem is szerepeltek bennük színek, csupán utalás arra, hogy a felületek egymástól megkülönböztethetők, meg kell állapítani, hogy ebből nem lehet következtetéseket levonni a vitatott védjegy oltalmának terjedelmét illetően. Ennek a védjegynek – amely egy térbeli védjegy, nem pedig szín‑, pozíció‑ vagy mintavédjegy – az ábrázolásából és leírásából egyáltalán nem következik, hogy az oltalmat kizárólag a hat konkrét színből álló kombináció és az egyébként nem is egyértelmű elrendezés tekintetében igényelnék. Ez az állítás tehát hatástalan.

122

E tekintetben pontosítani kell, hogy az európai uniós védjegyjogban nincs olyan ítélkezési gyakorlat, amely egyenértékű lenne az európai uniós formatervezésiminta‑oltalmi jog különálló összefüggésében alkalmazandó ítélkezési gyakorlattal, amely szerint a külső megjelenés meghatározó elemét képezi a formatervezési mintának (lásd: 2018. március 8‑iDOCERAM‑ítélet, C‑395/16, EU:C:2018:172, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezen ítélkezési gyakorlat szerint abban az esetben, ha a jellemzők konkrét elrendezését valamely műszaki funkció betöltésének szükségességétől eltérő célra, különösen díszítés céljából választják ki, a formatervezési minta érvényes, de kizárólag ennek a konkrét elrendezésnek nyújt oltalmat, nem pedig a terméknek az ezen elrendezés által érintett, kizárólag funkcionális külső jellegzetességeinek (lásd ebben az értelemben: 2020. november 18‑iTinnus Enterprises kontra EUIPO – Mystic Products és Koopman International [Folyadékelosztó berendezések], T‑574/19, EU:T:2020:543, 25. és 26. pont). Ezzel szemben az európai uniós védjegyjogban az a tény, hogy a kizárólag funkcionális elemekből álló kombinációnak összességében esztétikai értéke van, illetve a bejelentett védjegy díszítő imázsának kialakítását segíti, nem zárja ki a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában foglalt kizáró ok (lásd a fenti 42. pontot), illetve a vonatkozó törlési ok alkalmazását.

123

A fellebbezési tanács tehát nem követett el értékelési hibát, amikor lényegében azt állapította meg, hogy az arra vonatkozó alapvető jellemző, hogy a kocka minden egyes oldala (és minden egyes kis négyzet) hat különböző színnel, kontraszthatás révén megkülönböztethető, funkcionális jellemzőnek minősül, vagyis szükséges a vitatott védjegy műszaki hatásának eléréséhez.

124

Az egyetlen jogalap második részét tehát el kell utasítani.

125

Az egyetlen jogalap harmadik részével, amely a 28. osztályba tartozó (az angol „jigsaw puzzles” szűk értelmében vett) „kirakójátékokra” vonatkozik, a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy tévesen alkalmazta a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontját, mivel először is a Rubik‑kocka formája nem „kép”, továbbá az a műszaki hatás, amelyre a fellebbezési tanács értékelését alapította (lásd a fenti 52. pontot), nevezetesen a már összerakott elemek elforgatása, nem azonos a kirakójátékokéval, amelyeknél az a cél, hogy a játékos az egymáshoz illeszkedő egyes elemek összeillesztésével kiegészítsen egy képet.

126

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

127

A megtámadott határozat 88. és 90. pontjában a fellebbezési tanács rámutatott, hogy a törlési osztály úgy ítélte meg, hogy a „térbeli kirakójátékok”, amelyek tekintetében a vitatott védjegy három alapvető jellemzőjét szükségesnek ítélték a célzott műszaki hatás eléréséhez, megegyeznek a 28. osztályba tartozó „játékok és játékszerek, térbeli kirakójátékok” szélesebb kategóriáival, illetve azok közé tartoznak. A (az angol „jigsaw puzzles” szűk értelmében vett) kirakójátékokkal kapcsolatban a törlési osztály úgy ítélte meg, hogy nem zárható ki, hogy a különböző színű kockákból álló térbeli forma felhasználható az arra irányuló műszaki hatás eléréséhez, hogy a kockákat úgy forgatják egy adott irányba, hogy azok egy meghatározott állásban, azonos színsorrendben legyenek kirakva. A fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy a hozzá benyújtott a fellebbezés kizárólag a kirakójátékokra vonatkozó ezen indokolást vitatta, és egyetértett azzal, hogy a törlési osztály által e tekintetben adott magyarázat nem volt érthető. Mindazonáltal megállapította, hogy helyben kell hagyni azt a következtetést, amely szerint a vitatott védjegy oltalma alatt álló forma szükséges a kirakójátékok műszaki hatásának eléréséhez. Szó szerinti értelemben a kirakójáték olyan játék, amely rendszerint szabálytalan alakú, mozaikszerű, egymáshoz illeszkedő elemek kirakásából áll, amelyek általában egy kép részét ábrázolják, és így a kirakás után a kirakójáték részei kiadják a teljes képet. A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy noha a Rubik‑kocka talán nem az első kirakójátékpélda, amely az eszébe jutna, a megjelölés ábrázolása nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a kockát szétszedjék és újra összerakják a tökéletes kombináció eléréséhez, mivel a rácsszerkezet a különböző kockák elkülönítéséhez, a színek pedig a kockák újrakirakási sorrendjének jelzéséhez szükségesek.

128

A fellebbezési tanács lényegében arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott védjegyet a lajstromozással érintett valamennyi áru, köztük a kirakójátékok tekintetében a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának rendelkezéseivel ellentétesen lajstromozták.

129

E tekintetben nem vitatott, hogy az egyetlen jogalap jelen része nem a „térbeli kirakójátékokra” (a „mechanikus rejtvények” vagy angolul „mechanical puzzles” értelemben) vonatkozik, hanem csak a „kirakójátékok” (az angol „jigsaw puzzles” szűk értelmében) megnevezésre, vagyis olyan árukra, amelyek tipikusan síkbeliek, még akkor is, ha léteznek térbeliek is.

130

Meg kell jegyezni, hogy bár a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának, amely a formákra, és így tehát a térbeli árukra vonatkozik, a jellemzően síkbeli áruk ilyen megnevezésére való alkalmazása meglepőnek tűnhet, az ok pedig eredetileg abban rejlik, hogy a bejelentő (illetve jogelődje) ezt a megnevezést választotta.

131

Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) tényállás időpontjában alkalmazandó változata 2. szabályának (2) bekezdésének értelmében, azon áruk és szolgáltatások jegyzékét, amelyre védjegyoltalmat kértek, úgy kell megfogalmazni, hogy az egyértelműen kifejezze az áruk és szolgáltatások jellegét.

132

Következésképpen a valamely megjelölés európai uniós védjegyként való lajstromozását kérelmezőnek kell a bejelentésében feltüntetnie azon áruk vagy szolgáltatások jegyzékét, amelyekre a lajstromozást kéri, és az említett áruk vagy szolgáltatások mindegyikére olyan leírást nyújtania, amely egyértelműen kifejezi azok jellegét (lásd: 2017. április 6‑iNanu‑Nana Joachim Hoepp kontra EUIPO – Fink [NANA FINK] ítélet, T‑39/16, EU:T:2017:263, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

133

Ezt az egyértelműségi követelményt egyébként a Bíróság ítélkezési gyakorlata is megerősítette, amikor kimondta, hogy az európai uniós védjegybejelentés tárgyát képező árukat vagy szolgáltatásokat a bejelentőnek kellően egyértelműen és pontosan meg kell jelölnie, annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplők pusztán ennek alapján is meg tudják határozni a védjegy oltalmának terjedelmét (2012. június 19‑iChartered Institute of Patent Attorneys ítélet, C‑307/10, EU:C:2012:361, 64. pont).

134

A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a 28. osztályba tartozó árukra vonatkozó, angol nyelvű (amely a vitatott védjegy bejelentési nyelve) „jigsaw puzzles” megnevezés két eltérő értelmezés tárgya lehet. Egyrészt ezt a megnevezést a felpereshez hasonlóan lehet megszorítóan értelmezni úgy, mint amely síkbeli „képet” jelent. A térbeli védjegynek az ilyen síkbeli áruk tekintetében történő bejelentése azonban nem tűnik valószínűnek. Másrészt ez a megnevezés értelmezhető tágabban is úgy, hogy az egyaránt vonatkozik a (síkbeli) képekkel írt „jigsaw puzzles”‑re és a térfogattal rendelkező (térbeli) „jigsaw puzzles”‑re, ami inkább valószínű egy térbeli védjegy, így például a felperes (illetve jogelődje) által választott védjegytípus esetében.

135

Meg kell állapítani, hogy a fent említett két eltérő értelmezést a vitatott térbeli védjeggyel érintett, 28. osztályba tartozó áruk tekintetében megengedve a „jigsaw puzzles” megnevezés félreérthető, következésképpen nem felel meg a 2868/95 rendelet 2. szabályának (2) bekezdéséből és az ítélkezési gyakorlatból következő egyértelműségi követelménynek.

136

Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a védjegyjogosult nem húzhat hasznot abból, hogy megsértette az árujegyzék egyértelmű és pontos meghatározásával kapcsolatos kötelezettségét (lásd: 2017. április 6‑iNANA FINK ítélet, T‑39/16, EU:T:2017:263, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

137

Ennélfogva az érintett megnevezést nem lehet úgy értelmezni, hogy az a felperes javára csak a síkbeli „jigsaw puzzles”‑t foglalja magában, ami lehetővé tenné, hogy ne vonatkozzon rá a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában foglalt kizáró ok és az ahhoz kapcsolódó törlési ok. Ezt a megnevezést úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja a térbeli „jigsaw puzzles”‑t is.

138

A térbeli „jigsaw puzzles”‑t illetően meg kell állapítani, hogy azok szükségesek a vitatott védjegy műszaki hatásának eléréséhez (lásd a fenti 52. és 53. pontot). Ugyanis, amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 90. pontjában helyesen megállapította, e védjegynek a felperes jogelődje által nyújtott ábrázolás nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a kockát szétszedjék és újból kirakják a tökéletes kombináció eléréséhez, mivel a rácsszerkezet a különböző kockák elkülönítéséhez, a színek pedig annak jelzéséhez szükségesek, hogy milyen sorrendben kell a kockákat kirakni.

139

A fellebbezési tanács tehát nem követett el értékelési hibát, amikor megállapította, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontjában foglalt kizáró ok a „kirakójátékokra” (angolul „jigsaw puzzles”) is vonatkozik, és ennélfogva arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott védjegy a lajstromozással érintett valamennyi áru tekintetében a vonatkozó törlési okba ütközik.

140

Az egyetlen jogalap harmadik részét tehát el kell utasítani.

141

A fenti megfontolások összességére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

142

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

143

Mivel a felperes pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Egyébiránt, ami a fellebbezési tanács előtti eljárással kapcsolatos költségeket illeti, elegendő rámutatni arra, hogy mivel a jelen ítélet elutasítja a megtámadott határozat ellen benyújtott keresetet, annak rendelkező részének 2. pontja az, amely továbbra is a szóban forgó költségeket rendezi (lásd ebben az értelemben: 2019. február 28‑iLotte kontra EUIPO – Générale Biscuit‑Glico France [PEPERO original] ítélet, T‑459/18, nem tették közzé, EU:T:2019:119, 194. pont).

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

A jogvita előzményei

A felek kérelmei

A jogkérdésről

Előzetes észrevételek

A vitatott védjegy típusáról

A vitatott védjegy műszaki hatásáról

Az egyetlen jogalap első, a vitatott védjegy alapvető jellemzőinek meghatározása során elkövetett értékelési hibára alapított részéről

A vitatott védjegy alapvető jellemzőire vonatkozó előzetes állításról

Az arra alapított fő kifogásról, hogy a hat szín különbözősége nem tekinthető a vitatott védjegy formáját alkotó szerves résznek

Az egyetlen jogalap második, a vitatott védjegy funkcionalitásának elemzése során elkövetett értékelési hibára alapított részéről

Az egyetlen jogalap harmadik, a „kirakójátékokra” vonatkozó értékelési hibára alapított részéről

A költségekről