11.4.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 129/27

Előadó:

Jonathan PEEL (UK/I)

Társelőadó:

Christophe QUAREZ (FR/II)

1.1.

A fenntartható fejlesztési célok végrehajtása és megvalósítása az egyik legfontosabb globális prioritásnak számít. Most az a fontos, hogy továbbra is fenntartsuk a lendületet a 2030-as céldátum teljesítése érdekében.

1.1.1.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) úgy véli, hogy a fenntartható fejlesztési célok, valamint a Párizsi Megállapodás (COP 21) (1) alapvetően meg fogja változtatni a globális kereskedelmi menetrendet, különösen az ipari termékek kereskedelme és a mezőgazdasági kereskedelem terén. Az ezeknek a mélyreható megállapodásoknak a végrehajtására irányuló igényt kell az összes jövőbeli uniós kereskedelmi tárgyalás középpontjába állítani.

1.2.

Az EU egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy folytassa a fenntartható fejlesztési célok megvalósítását. Eléggé hiteles ahhoz, hogy valódi összekötő szerepet töltsön be a fejlett és a fejlődő országok között. Nagyobb prioritást kell biztosítani az Európai Bizottság „Következő lépések” című közleményében (2) körvonalazott szakpolitikák kialakításának, és még határozottabban arra kell összpontosítani, hogy a fenntartható fejlesztési célokat teljes mértékben integrálják az európai szakpolitikai keretbe és az Európai Bizottság jelenlegi prioritásaiba, a tagállamok közreműködésével is, amennyiben erre szükség van.

1.2.1.

Az EGSZB utal arra, hogy az EU a Lisszaboni Szerződés alapján köteles megtenni ezt (3). Erős szinergiát kell kialakítani a fenntartható fejlesztési célok előmozdítása és megvalósítása, valamint az európai értékeknek az egész világon történő népszerűsítése terén.

1.3.

A millenniumi fejlesztési célok között csak egyszer említették a kereskedelmet (4), ezzel szemben a fenntartható fejlesztési célok kilencszer utalnak kifejezetten rá. A fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében tett közvetlen fellépés mellett sürgetjük az Uniót, hogy a fenntartható fejlesztési céloknak kedvező kereskedelemben és beruházásokban gondolkodjon. A kereskedelem és a beruházások sokféle módon járulhatnak hozzá ezekhez a célokhoz, még ha néha csak közvetve is.

1.4.

A 17. célra vonatkozó egyik egyedi cél (a globális partnerség fellendítése a fenntartható fejlődés érdekében) egy egyetemes, szabályokon alapuló, nyílt, megkülönböztetéstől mentes és méltányos multilaterális kereskedelmi rendszerre irányul a WTO keretében. Az EU már régóta a többoldalú kapcsolatokra és a WTO kulcsszerepére helyezi a hangsúlyt: továbbra is aktív lépéseket kell tennie ennek támogatására.

1.5.

Az EGSZB megjegyzi, hogy mivel a fenntartható fejlesztési célok jogilag nem kötelező erejűek, és nincsenek erre vonatkozó vitarendezési mechanizmusok, az Uniónak saját politikái és tevékenységei keretében kell dolgoznia a megvalósításuk előmozdításán.

1.5.1.

Üdvözöljük, hogy az EU éves frissítéseket kíván rendelkezésre bocsátani, ugyanakkor továbbra is aggodalmunknak adunk hangot amiatt, hogy az EU gyakran inkább abban tűnik érdekeltnek, hogy megmutassa, milyen egybeesések és átfedések vannak a meglévő szakpolitikák és a fenntartható fejlesztési célok között, semmint hogy a maximális szinergikus hatásra törekedne az ilyen politikák és tevékenységek összpontosításával és kiigazításával. Jobb eredményeket érnénk el, ha az EU még célirányosabban összpontosítana a fenntartható fejlesztési célok elérésére.

1.5.2.

Számos olyan szakpolitikai terület van, ahol az Uniónak véleményünk szerint dolgoznia kell a fenntartható fejlesztési célokkal való teljeskörű szinergia biztosításán. Ide tartozik a Cotonoui AKCS–EU partnerség megújítása, valamint az EU szélesebb körű kapcsolattartása ezekkel a régiókkal. Ennek külön ki kell terjednie a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás végrehajtását támogató és elősegítő célzott kapacitásépítésre, valamint a kereskedelemösztönző támogatással kapcsolatos, átfogóbb, közös uniós/tagállami stratégiára. Ez lényegi eleme és alapvető része a WTO kereskedelemösztönző támogatásra vonatkozó kezdeményezésének, melynek célja a fejlődő országok kapacitásainak erősítése, hogy ezek ki tudják használni a kereskedelmi megállapodások által kínált lehetőségeket. Fontos lesz majd az is, hogy oly módon járuljunk hozzá a WTO hatodik globális felülvizsgálatához, amely a fenntartható fejlesztési célokat helyezi előtérbe.

1.5.3.

Konkrétabb támogatásra van szükség annak érdekében is, hogy a kereskedelmet a regionális integráció fellendítésére és a fenntartható fejlesztési célok elérésére használják fel, különösen azokban a régiókban, ahol a gazdasági partnerségi megállapodásokat még nem kötötték meg, annak ellenére, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások még nem teljesítették teljes mértékben korábbi ígéreteiket.

1.5.4.

Az Uniónak törekednie kell arra is, hogy nagyobb mértékű szinergiákat alakítson ki a GSP+ programjára alkalmazandó 27 alapvető egyezmény és a fenntartható fejlesztési célok között, amennyiben a hatáskörei ezt megengedik.

1.6.

Az EGSZB továbbá sürgeti az Uniót, hogy ahol csak lehetséges, mozdítsa elő a fenntartható fejlesztési célok megvalósítását a kétoldalú kapcsolatain keresztül. Ennek egyik kiemelt példája a Kínához fűződő kapcsolat az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést (BRI) illetően, amelynek végrehajtásával kapcsolatban az EU–Kína kerekasztal legutóbbi ülésén (5) azt hangsúlyozták, hogy annak „hozzá kell járulnia az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendjének és fenntartható fejlesztési céljainak megvalósításához”.

1.7.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a felelős üzletvitel kulcsszerepet játszik a fenntartható fejlesztési célok megvalósításának elősegítésében. A magánszektor döntő fontosságú és mélyreható hatást fejt ki ezen a téren: az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) becslése szerint (6) évente 2,5 billió USD további forrás előteremtésére lesz szükség – a magánszektortól azt várják, hogy ennek egyharmadát biztosítsa. Sok vállalatnak már van stratégiája a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatban, azonban mindegyiküket arra kell bátorítani, hogy a kockázatokon alapuló átvilágításon keresztül vállalják saját felelősségüket a társadalomra gyakorolt hatást illetően. Az EGSZB megjegyzi, hogy a források mozgósítását az olyan nemzetközi adópolitikák is megkönnyítik, amelyek beruházásokat támogatnak a fenntartható fejlesztési célok megvalósításának érdekében (7).

1.8.

A 17. fenntartható fejlesztési cél azt is kifejezetten megfogalmazza, hogy „a sikeres fenntartható fejlesztési menetrend megköveteli a kormányok, a magánszektor és a civil társadalom közötti partnerségeket is”. Az EGSZB ezért sürgeti, hogy az EU kereskedelmi és partnerségi tárgyalásai során a kereskedelmet és a fenntartható fejlődést érintő fejezetekre vonatkozó valamennyi jövőbeli tárgyalási meghatalmazás tartalmazzon egy külön záradékot, amely megköveteli a civil társadalom nyomonkövetési mechanizmusainak mindkét felétől, hogy működjenek együtt a fenntartható fejlesztési célok előmozdítása érdekében, és kísérjék figyelemmel ennek hatásait.

1.8.1.

Ezeknek a kereskedelmet és a fenntartható fejlődést tárgyaló fejezeteknek (mivel a fenntartható fejlesztési célokkal, a Párizsi Megállapodással és az ILO-egyezmények betartásával foglalkoznak) ugyanolyan súlyt kell kapniuk, mint a kereskedelmi, technikai és vámügyekre vonatkozó fejezeteknek.

1.9.

Végezetül pedig az EGSZB emlékezteti az Uniót az egyik korábbi ajánlására (8), hogy végezzen teljeskörű hatásvizsgálatot arról, hogy milyen valószínű hatásokkal járhat a fenntartható fejlesztési célok és a Párizsi Megállapodás végrehajtása az EU kereskedelmi politikájára és többek között a mezőgazdaságra nézve. A jó politika a jó elemzéssel kezdődik.

2.1.

Az Egyesült Nemzetek 2030-ig tartó időszakra vonatkozó, átfogó fenntartható fejlesztési menetrendjének és különösen központi elemének, a fenntartható fejlesztési céloknak a végrehajtása továbbra is az egyik fő globális prioritás marad a céldátumig. A 17 fenntartható fejlesztési célt további 169 egyedi cél támogatja.

2.1.1.

A fenntartható fejlesztési célok globális jellegűek, egyetemesen alkalmazandók és kölcsönösen függenek egymástól – minden országnak részt kell vállalnia az elérésük iránti felelősségből. Már most egy új módszert vezetnek be a globális munkavégzésben, amely így még inkább a részvételen és az egyeztetésen alapul: több mint 90 ország kérte mások, különösen az EU támogatását, hogy segítsenek a célok elérésében.

2.2.

A fenntartható fejlesztési célok fontosságának nagy hangsúlyt adott a már hatályba lépett Párizsi Megállapodás. Azóta jelentős bizonytalanság alakult ki amiatt, hogy az USA adminisztrációja bejelentette a megállapodástól való visszalépésének szándékát, és bizonytalan az is, hogy ez milyen következményekkel járhatna a gyakorlatban. Mindez lehetőséget teremt az EU számára, hogy vezető globális szerepet vállaljon annak biztosításában, hogy mind a fenntartható fejlesztési célok, mind pedig a Párizsi Megállapodás kiemelt prioritás maradjon, arra építkezve, hogy Kína és más növekvő gazdaságok is erőteljes érdeklődést mutattak e megállapodások iránt. Mindaddig sok gyorsan feltörekvő gazdaságnak még érdemi erőfeszítéseket kell tennie, hogy segítsenek a fejlődésben még inkább elmaradó többi országnak.

2.3.

Az Európai Bizottság 2016 novemberében közzétett, „Európa fenntartható jövője: a következő lépések” című közleménye szerint a fenntartható fejlesztési célokat teljes mértékben be kell építeni az európai szakpolitikai keretbe és az Európai Bizottság aktuális prioritásaiba. Erre kötelezi egyébként a Lisszaboni Szerződés is (9). Az EGSZB üdvözölte ezt a – jelenleg kidolgozás alatt álló – kezdeményezést a mezőgazdaság kereskedelmi tárgyalásokban betöltött szerepéről szóló véleményében  (10), amelyben azt is ajánlotta, hogy az EU végezzen teljeskörű hatásvizsgálatot az uniós kereskedelempolitikára gyakorolt várható hatásokról.

2.3.1.

A közlemény megállapította, hogy a fenntartható fejlesztési célok az EU globális stratégiája végrehajtásának szempontjából horizontális dimenziót képviselnek. Arra is rámutatott, hogy az EU kulcsszerepet vállalt e program kialakításában. Erős szinergiát kell kialakítani a fenntartható fejlesztési célok előmozdítása és megvalósítása, valamint az európai értékeknek az egész világon történő népszerűsítése terén, bár a fenntartható fejlesztési célok közvetlenül nem mozdítják elő a jó kormányzást és a jogállamiságot.

2.4.

A fenntartható fejlesztési célok és a Párizsi Megállapodás alapvetően megváltoztatják a globális kereskedelmi menetrendet, különösen az ipari termékek kereskedelme és a mezőgazdasági kereskedelem terén. Az ezeknek a megállapodásoknak a végrehajtására irányuló igényt kell az összes jövőbeli uniós kereskedelmi tárgyalás középpontjába állítani.

2.4.1.

Az EU eléggé hiteles ahhoz, hogy valódi összekötő szerepet töltsön be a fejlett és a fejlődő országok között. Az EGSZB (11) korábban már rámutatott arra, hogy az EU egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy előmozdítsa ezt a menetrendet:

3.1.

Május 1-jén az UN Foundation (12) a következőt írta a Twitteren „A mindenkit megillető jó oktatás, egészségügy és kormányzás csökkenti a konfliktus valószínűségét. Az @UN 17 #globális célt tűzött ki ennek megvalósítására. http://bit.ly/UN2030”. Mindezek a fenntartható fejlesztési célok megvalósításának alapvető követelményei, miközben a háború és a korrupció továbbra is a legsúlyosabb leküzdendő kihívások közé tartoznak.

3.2.

Mindazonáltal a kereskedelemnek és a beruházásoknak nagyon jelentős szerepet kell játszaniuk a fenntartható fejlesztési célok megvalósításában. A kereskedelmet a millenniumi fejlesztési célok csak egyszer említik, ezzel szemben a fenntartható fejlesztési célok kilencszer. A WTO weboldala külön felhívja a figyelmet a 2. célra (Véget vetni az éhínségnek, elérni az élelmezésbiztonságot, javítani a táplálkozást és előmozdítani a fenntartható mezőgazdaságot), a 3. célra (Biztosítani az egészséges életet és előmozdítani a jólétet mindenki számára minden korosztályban), a 8. célra (Előmozdítani a hosszan tartó, átfogó és fenntartható gazdasági növekedést, a teljes és eredményes foglalkoztatást, valamint méltó munkát biztosítani mindenki számára), a 10. célra (Csökkenteni az országokon belüli és országok közötti egyenlőtlenségeket), a 14. célra (A fenntartható fejlődés érdekében megőrizni és fenntarthatóan használni az óceánokat, tengereket és tengeri erőforrásokat) és a 17. célra (Megerősíteni a végrehajtás módjait és feléleszteni a fenntartható fejlődés globális partnerségét). Ezekhez hozzá kell fűzni még a 7. célt (Biztosítani a megfizethető, megbízható, fenntartható és modern energiát mindenki számára) és a 9. célt (Alkalmazkodó infrastruktúrát építeni, előmozdítani az átfogó és fenntartható iparosodást, valamint elősegíteni az innovációt). Ezeknek teljes mértékben szinergikusan kell működniük a többi idevágó cselekvéssel, elsősorban a fejlesztéssel.

3.2.1.

A mezőgazdasági termékek kereskedelmére szintén kulcsszerep hárul a fenntartható fejlesztési célok többségének megvalósítása során, különös tekintettel a 12. célra (Biztosítani a fenntartható fogyasztási és termelési szokásokat) és a 15. célra (Fenntarthatóan kezelni az erdőket, leküzdeni az elsivatagosodást, valamint megfékezni és visszafordítani a talaj degradációját és a biodiverzitás csökkenését), valamint az 1. célra (Véget vetni mindenhol a szegénység összes formájának), a 13. célra (Sürgősen cselekedni a klímaváltozás és hatásai leküzdése érdekében) és az 5. célra (Megvalósítani a nemek közötti egyenlőséget, valamint segíteni minden nő és lány felemelkedését).

3.2.2.

A fenntartható fejlesztési célok a millenniumi fejlesztési célokkal ellentétben konkrétan kijelölik a „végrehajtás eszközeit”, mégpedig 169 konkrétan meghatározott egyedi célon keresztül. A célok sokasága megnehezíti, hogy prioritásokat határozzanak meg, illetve támogatást szerezzenek. Mindezek ellenére az egyik kiemelt kérdést annak biztosítása jelenti, hogy ezek a célok továbbra is inkluzívak maradjanak, és a társadalom egyik szegmensét se hagyják magára.

3.3.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a megfelelő intézkedéseket/szakpolitikákat még nem határozták meg ténylegesen, és a felszámolandó legfontosabb hiányosságokat sem azonosították maradéktalanul.

3.3.1.

Mindenképpen részletesen át kell tekinteni azt, hogy a kereskedelem önmagában hogyan tud hozzájárulni a célok eléréséhez. A közvetlen fellépés mellett a fenntartható fejlesztési céloknak kedvező kereskedelemben és beruházásokban kell gondolkodni, például a tiszta technológiák alkalmazásával. A kereskedelem és a beruházások – még ha közvetve is – többféleképpen nyújthatnak pozitív hozzájárulást, még akkor is, ha nem mindig lehetnek a fenntartható fejlesztési célok elérésének fő mozgatórugói, és rendszerszintű megközelítéssel sem tudnak szolgálni.

3.4.

Meghatározásából adódóan a kereskedelemnek fenntarthatónak kell lennie, bár a valóságban ez semmiképpen sem mondható el minden esetben, különösen ha a jelenlegi fenntarthatósági kritériumok alapján ítéljük ezt meg, amelyek között ott van a szénlábnyom is. A múltban olyan élelmiszerekkel és árukkal kereskedtek Európán belül, amelyeket egy régió egyedül nem tudott előállítani (13). Két tényező játszott még fontos szerepet: a hosszú idő alatt kifejlesztett alapvető feldolgozási készségek és a könnyű szállítás. A vízhez való hozzáférés szintén kritikus fontosságú volt, hiszen a szárazföldi szállítás jóval költségesebb és kevésbé megbízható.

3.4.1.

Ezek a tényezők továbbra is fontosak. A behozatal helyettesítésére irányuló politikák rendszerint kudarcot vallottak. A kereskedelembe vetett nemzetközi bizalom elengedhetetlen a szükségtelen behozatali akadályok minimalizálásához és elkerüléséhez. Ehhez egy nemzetközi szabályalkotással és vitarendezési mechanizmussal alátámasztott globális kereskedelmi rendszerre van szükség. Itt továbbra is kritikus szerep hárul a WTO-ra, annak ellenére, hogy az USA kormánya felől kihívások érhetik a szervezetet.

3.4.2.

A 17. cél egyik egyedi célja éppen egy egyetemes, szabályokon alapuló, nyílt, megkülönböztetéstől mentes és méltányos multilaterális kereskedelmi rendszer előmozdítása a WTO keretében. A WTO tehát kulcsfontosságú szereppel lett felruházva. Az Uniónak továbbra is bátorítania és támogatnia kell ezt a folyamatot.

3.4.3.

A WTO Nairobiban kiadott miniszteri nyilatkozata kijelentette, hogy a nemzetközi kereskedelem szerepet játszhat a fenntartható, szilárd és kiegyensúlyozott növekedés mindenki számára történő elérésében (14), és hangsúlyozta, hogy ez egy hatékony multilaterális kereskedelmi mechanizmus nélkül jóval nehezebb lesz. Rámutatott továbbá a kereskedelemösztönző támogatással kapcsolatos kezdeményezés jelentőségére, amelynek kulcsfontosságú szerepet kellene játszania számos fenntartható fejlesztési cél megvalósításának előmozdításában.

3.4.4.

A WTO Nairobiban elfogadott kötelezettségvállalása, miszerint eltörli a mezőgazdasági termékek kivitelére nyújtott exporttámogatásokat, megfelel a 2. fenntartható fejlesztési célra meghatározott egyik fontos célnak (az éhínség felszámolása). A halászati támogatásokról jelenleg folyó WTO-tárgyalások a 14. fenntartható fejlesztési cél (óceánok, tengerek és tengeri erőforrások) szempontjából bírnak jelentőséggel, amelynek egyedi célja értelmében 2020-ig meg kell tiltani azokat a tevékenységeket, amelyek hozzájárulnak a túlkapacitáshoz és a túlhalászáshoz. Arra számítunk, hogy a WTO következő, Buenos Airesben tartandó miniszteri szintű ülésén ilyen megállapodás fog születni.

3.4.5.

1947 óta először a GATT, most pedig a WTO azon munkálkodott, hogy felszámolja az akadályokat. Az élelmiszer, a mezőgazdasági termékek, a textiltermék, a ruházat, a lábbelik és a kerámiatermékek mellett a hangsúly a vámok megszüntetéséről áthelyeződött a nem vámjellegű akadályokra. Ahogyan az EGSZB korában kijelentette (15): „a kereskedelem segít egyensúlyt teremteni a kereslet és a kínálat terén, a rendelkezésre álló élelmiszerek mennyiségének növelésével jelentős mértékben javíthatja az élelmezésbiztonságot és a táplálkozást, eközben előmozdítja a hatékony erőforrás-felhasználást és fokozza a beruházást, a piaci lehetőségeket és a gazdasági növekedést, ezáltal munkahelyeket, jövedelmet és jólétet teremtve”.

3.5.

Ahogy világszerte emelkednek a jövedelmek, úgy nő a kereslet is az élelmiszerek és fogyasztási cikkek minden eddigit meghaladó választéka iránt. Ezek közé tartoznak a pamuttermékek, a gabona és a marhahús, amelyek előállításához jelentős mennyiségű vízre van szükség – a víz pedig sok helyen szűkösen rendelkezésre álló árucikk. A fenntartható víz- és talajhasználat (valamint a légszennyezés elkerülése) számos fenntartható fejlesztési cél megvalósításának egyik kulcsa. Egyre fontosabb kérdéssé válik a termelés racionalizálása: Üzbegisztán (még nem tagja a WTO-nak) például túlnyomórészt a gyapottermesztésre támaszkodik, viszont száraz ország, a gyapot pedig különösen vízigényes növény, és a termesztéséhez jelentős mennyiségben kell peszticideket is használni.

3.6.

A kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásnak, amely 2017 elején lépett hatályba, jelentősen fokoznia kell a nemzetközi kereskedelem fenntarthatóságát is azzal, hogy megszünteti a késedelmeket és a szükségtelen akadályokat a határokon. Ezen a ponton az EU számára az egyik legfontosabb feladat a kapacitásépítés.

3.7.

A kereskedelem és a beruházások jelentős hatást fejtenek ki az éghajlatváltozásra is. A környezetvédelmi árukról szóló többoldalú megállapodás (EGA) megkötésére irányuló tárgyalások szintén fontos lépésnek ígérkeznek az éghajlatváltozás és a multilaterális kereskedelempolitika összekapcsolása terén; további multilaterális fellépésre van azonban szükség a koherencia előmozdításához.

3.8.

A beruházásoknak is alapvető szerepe van a fenntartható fejlesztési célok megvalósításában, különösen Afrikában, a megfelelő infrastruktúra biztosításának támogatásán keresztül (9. cél), valamint a megfelelő másodlagos feldolgozási létesítmények biztosításán és azoknak a képességeknek a növelésén keresztül, hogy az elkészült termékeket el tudják szállítani a közlekedési csomópontokba és a piacokra.

3.8.1.

Ahogy az EGSZB az önálló beruházási megállapodásokról szóló véleményében (16) már megfogalmazta, a „beruházási megállapodást kötő partnerek számára az egyik legfontosabb hatáskör az lesz, hogy a szükséges, fenntartható infrastruktúra rendelkezésre bocsátása révén megkönnyítsék a beruházást. A kormányok felelősek azért, hogy stabil szabályozási alapot biztosítsanak az infrastruktúra részére, […] azáltal, hogy az alapok kézzelfogható, szisztematikus megteremtésével hatékony és eredményes energia-, víz- és közlekedési hálózatokat garantálnak. Az energia- és vízhálózatok összetett tervezést igényelnek, és egy évtizedet vagy annál több időt is igénybe vehet teljes megvalósításuk.”

4.1.

Ahogy már említettük, az Európai Bizottság „Következő lépések” című közleménye szerint a fenntartható fejlesztési célokat teljes mértékben be kell építeni az európai szakpolitikai keretbe és az Európai Bizottság aktuális prioritásaiba.

4.1.1.

A „Globális Európa – Nemzetközi versenyképesség” című közleményében az Európai Bizottság megállapította, hogy biztosítani kell azt, „hogy a polgárok is részesüljenek a piaci nyitás előnyeiből. Ahogyan saját országainkban a társadalmi igazságosságot és kohéziót mozdítjuk elő, úgy nemzetközi viszonylatban is törekednünk kellene értékeink megismertetésére, beleértve a társadalmi és környezetvédelmi előírásokat és a kulturális sokféleséget” (17).

4.1.2.

A Lisszaboni Szerződés (18) megköveteli, hogy az Unió összes kereskedelmi és fejlesztési tevékenysége és szélesebb értelemben vett külső fellépése a kölcsönös tájékoztatáson alapuljon. Már hangot adtunk csalódottságunknak (19) azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló közleménye (20) alig említi a fenntartható fejlesztési célokat, pedig nem sokkal azután tették közzé a közleményt, hogy az ENSZ elfogadta ezeket a célokat. A mindenki számára előnyös kereskedelemre irányuló stratégia végrehajtása során az Uniónak különös figyelmet kell fordítania annak biztosítására, hogy a jövőbeli kereskedelmi és partnerségi megállapodásai megfeleljenek az ILO alapvető normáinak és a COP 21 szerinti kötelezettségvállalásoknak, és garantálják a fogyasztóvédelmet.

4.1.3.

Ugyanakkor, ahogyan arra az Európai Bíróság által az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodásról hozott ítélet (21) is rámutatott, az Uniónak korlátozott hatásköre van a beruházások terén, ugyanakkor teljes hatásköre a kereskedelmi ügyekben.

4.2.

Maguk a fenntartható fejlesztési célok jogilag nem kötelező erejűek, és nincsenek erre vonatkozó vitarendezési mechanizmusok sem. A siker az országok saját fenntartható fejlesztési politikáitól és programjaitól függ. Az ENSZ azt hangsúlyozza, hogy partnerségeket kell létrehozni a kormányok, a magánszektor és a civil társadalom között. Weboldalán (22) még az egyének által meghozandó intézkedéseket is felsorolja.

4.3.

Az Uniónak továbbra is át kell tekintenie saját szakpolitikáit és tevékenységeit annak meghatározása érdekében, hogy miként tud a legjobban hozzájárulni a fenntartható fejlesztési célok megvalósításához, nem utolsósorban a kereskedelem területén is. Aggodalomra ad okot, hogy úgy tűnik, mintha az EU gyakran inkább azt kívánná megmutatni, hogy milyen egybeesések és átfedések vannak meglévő szakpolitikái és a fenntartható fejlesztési célok között, ahelyett, hogy a lehető legnagyobb szinergia érdekében kiigazítaná ezeket a politikákat. Még arról sem vagyunk meggyőződve, hogy az Európai Bizottság a legfontosabb kérdések kezeléséhez egy minden főigazgatóságot átfogó megközelítést alakított volna ki. Jobb eredményeket érnénk el, ha még célirányosabban összpontosítanánk a fenntartható fejlesztési célok elérésére, ideértve a kereskedelempolitikát is.

4.3.1.

Mindenképpen ide tartozik a Cotonoui AKCS–EU partnerség közelgő megújítása, valamint az EU szélesebb körű kapcsolattartása ezekkel a régiókkal. A kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodást támogató célzott kapacitásépítés mellett ennek a kereskedelemösztönző támogatásra (23) irányuló, folyamatban lévő közös uniós/tagállami stratégiát is alá kellene támasztania, amely a WTO kereskedelemösztönző támogatásra vonatkozó kezdeményezésének egyik kulcsfontosságú eleme. Ez a kezdeményezés, amelynek célja a fejlődő országok arra vonatkozó kapacitásainak erősítése, hogy ki tudják használni a kereskedelmi megállapodások által kínált lehetőségeket, pedig alapvető fontosságú lesz a fejlesztési célok megvalósításának folyamatában.

4.3.2.

Célzottabb támogatásra van szükség annak érdekében is, hogy a kereskedelmet a regionális integráció fellendítésére és a fenntartható fejlesztési célok elérésére használják fel, különösen azokban a régiókban, ahol a gazdasági partnerségi megállapodásokat még nem kötötték meg, bár sajnáljuk azt, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások még nem teljesítették teljes mértékben korábbi ígéreteiket.

4.3.3.

Amennyiben a hatáskörei megengedik, az Uniónak nagyobb fokú szinergiákat kell kialakítania a fenntartható fejlesztési célok és a GSP+ program szempontjából jelentőséggel bíró 27 kötelező környezetvédelmi egyezmény és ILO-egyezmény között (valamint a legkevésbé fejlett országokra vonatkozó „Fegyver kivételével mindent” program követelményei között).

4.3.4.

Az AKCS–EU gazdasági és szociális érdekcsoportok 2015 júliusában, Yaoundéban tartott 14. találkozójának zárónyilatkozata (24) megállapítja, hogy minden rendelkezésre álló pénzügyi erőforrást mozgósítani kell a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében, amit megalapozott és átlátható költségvetési kormányzás keretében, a magánszektor bevonásával kell megvalósítani.

4.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak, ahol csak lehetséges, elő kell mozdítania a fenntartható fejlesztési célok megvalósítását a kétoldalú kapcsolatain keresztül. Ennek egyik kiemelt példája a Kínához fűződő kapcsolat az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést (BRI) illetően, amelynek végrehajtásával kapcsolatban az EU–Kína kerekasztal legutóbbi ülésén (25) azt hangsúlyozták, hogy annak „hozzá kell járulnia az ENSZ […] fenntartható fejlesztési céljainak megvalósításához és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás végrehajtásához”. Ezt tükrözik az ENSZ főtitkárának közelmúltbeli megjegyzései is.

4.4.1.

Az EGSZB ugyanakkor ismét azon szilárd meggyőződésének ad hangot, hogy nagyon fontos, hogy Kína és más országok tiszteletben tartsák a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeit.

4.5.

Továbbá az EGSZB szerint az Uniónak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés feltételeinek megteremtése érdekében be kell építenie az Európa 2020 stratégiába a fenntartható fejlesztési célok azzal közös célkitűzéseit.

4.6.

A „Fenntartható fejlődés: az uniós külső és belső politikák feltérképezése” című véleményében (26) az EGSZB a következőképpen fogalmazott: „Az ENSZ 2030-as menetrendjét proaktív, átformáló és pozitív narratívaként kell alkalmazni Európában, és ezt a folyamatot az arra irányuló határozott politikai szándék és elköteleződés kell, hogy vezérelje, hogy az ellenálló, versenyképes, erőforrás-hatékony, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és szociálisan befogadó gazdaságok irányába mutató fejlesztés révén megvalósuljon egy fenntartható Európai Unió. Ez az előretekintő narratíva az uniós polgárok által az uniós projekt iránt tanúsított példátlan bizalmatlanságot is segíthet leküzdeni, és akár a fiatalok támogatását is megnyerheti. Az EU így az ENSZ 2030-as menetrendjét felhasználhatja arra, hogy az uniós polgárok elé tárja Európa új jövőképét: a 21. század társadalmi szerződését.”

5.1.

Az UNCTAD becslése szerint (27) a 17 fenntartható fejlesztési célnak (és azok 169 egyedi céljának) az eléréséhez évente2,5 billió USD további forrást kell előteremteni. Ennek legalább egyharmadát a magánszektornak kellene biztosítania, és erre a szerepére – a civil társadalom szerepe mellett – a 17. cél is rávilágított.

5.2.

Ennek nagy részét a kereskedelem és a beruházások növekedése adja majd, elsősorban az, hogy városokat kell építeni, ezt követően pedig rendelkezésre kell bocsátani az infrastruktúrát, az iskolákat, a kórházakat és az utakat. Ez már Kína „Egy övezet, egy út” kezdeményezéséből is következik.

5.3.

Ahogy már említettük, különösen Afrikában rendkívül fontos lesz az infrastruktúraépítés. Az Afrikán belüli belső kereskedelem csekély: a teljes afrikai kereskedelemnek csupán 10–15 %-át teszi ki. Ahogy arra az EGSZB már rámutatott, „ahhoz, hogy Afrika képes legyen pozitív módon részt venni a mezőgazdasági kereskedelemben, és javítani tudja az élelmezésbiztonságot, javítani kell az afrikai országok arra való képességét, hogy fokozzák az infrastruktúrára, a regionális integrációra és a belső piacok – többek között a másodlagos feldolgozás bővítése révén történő – elmélyítésére is kiterjedő fenntartható fejlesztési célokhoz kapcsolódó mezőgazdasági kereskedelmet” (28).

5.4.

Az EGSZB azt is megállapította, hogy „a szabályozási környezetet is hosszú távra kell tervezni. A vállalatoknak is hosszú távon kell tervezniük, különösen hogyha azt szeretnék, hogy befektetéseik gyümölcsözőek legyenek. Senkinek sem fűződik érdeke ahhoz, hogy bármelyik fél rosszul járjon. Erőteljes kormányzati és magánszektorbeli szereplőknek új szinergiákat kell kialakítaniuk és új részvételi formákba kell beletanulniuk. Központi szerepet kell szánni a civil társadalom hozzájárulásának ezen a téren is, különösen a szociális partnerek szintjén (29).

5.5.

Létfontosságú lesz a globális értékláncok és ellátási láncok hatékony kezelése, amire az EGSZB is rávilágított a „Méltó munkafeltételek a globális ellátási láncokban” című véleményében (30). A globális értékláncok valamennyi tevékenységet felölelik, a termék megtervezésétől kezdve egészen a végső fogyasztóig. A globális ellátási láncok a globális értékláncok részét képezik, azonban a beszerzésre irányulnak, nem pedig a tervezésre vagy elosztásra.

5.5.1.

Az EGSZB szerint „a cél a globális ellátási láncok felelős kezelésére vonatkozó fokozatos, következetes és fenntartható politika kialakítása”, valamint az, hogy „támogassanak olyan gyakorlati és megfelelő, kockázatalapú megközelítéseket, amelyek figyelembe veszik a globális értéklánc és a globális ellátási láncok sajátos természetét (lineáris vagy moduláris, egyszerű vagy összetett, rövid vagy hosszú szerkezetű)”.

5.5.2.

A magánszektor alapvető hatást fejt ki. A társadalmi, gazdasági és kulturális megújulás egyik fő katalizátora lehet, nem utolsósorban a kulcsfontosságú készségek előmozdításán és fejlesztésén, valamint a nagyobb fokú diverzifikáció biztosításán keresztül. Sok vállalatnak már van saját stratégiája a fenntartható fejlesztési célokra. Ugyanakkor a felelős üzletvitel fontos szerepet játszik a fenntartható fejlesztési célok megvalósításának elősegítésében, különösen, mivel arra bátorítja az összes vállalatot, hogy vállaljanak felelősséget a társadalomra kifejtett hatásukért. Ennek az elsősorban a globális értékláncok és a globális ellátási láncok kockázatokon alapuló átvilágítására kell támaszkodnia, amely egyrészt kiterjed a negatív hatásokra és kockázatokra, másrészt aktívan népszerűsíti az előnyöket is, biztosítva, hogy a társadalom egyik szegmensét se hagyják magára. Mindez pedig minden bizonnyal támogatja majd a vállalatok „működési engedélyét”, miközben maximalizálja az innovációt és a fenntartható gazdasági növekedést is.

5.6.

A fenntartható fejlesztési célok és a magánszektor közötti nagyobb szinergikus hatás biztosítása a következőkre terjed ki:

5.6.1.

AZ EGSZB véleménye szerint minden jövőbeli uniós kereskedelmi és partnerségi megállapodásnak arra kell törekednie, hogy tartalmazza a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveit és normáit, és kitekintsen az ezen a területen elfogadott nemzeti jogszabályokra, elsősorban a nem pénzügyi jelentések terén. Ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy minden aláíró félnek aktívan ösztönöznie kell a vállalatokat arra, hogy megfeleljenek az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásainak (31) és az ENSZ Globális Megállapodásának, garantálják a kollektív tárgyaláshoz való jogot és fenntartsák a szociális párbeszédet.

5.6.2.

A vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló tájékoztató jelentésében (32) az EGSZB szintén hangsúlyozta az ENSZ üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó 2011-es irányelveinek (33) jelentőségét, mivel ezek a társadalmi pillér keretében az emberi jogokra helyezett hangsúlyuk alapján kulcsfontosságú lépést jelentenek a vállalati társadalmi felelősségvállalás területén. Az ENSZ jelenleg azon dolgozik, hogy az irányelveket egy, az emberi jogokkal kapcsolatos, olyan egyezmény irányába fejlessze tovább, amely kötelező érvényű a transznacionális vállalatok és egyéb vállalkozások számára.

5.6.3.

A témához kapcsolódó egyéb EGSZB-vélemények közé tartozik a magánszektor fejlesztésben betöltött szerepéről szóló vélemény (34), valamint az EFFA-garanciáról és az EFFA Garanciaalap létrehozásáról szóló vélemény (35) is.

5.7.

A 17. cél megvalósításába be kell vonni a közbeszerzéseket és a magánszektorral együtt dolgozó kormányokat is. Az Uniónak szorosan együtt kell működnie az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájával és az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságával, amely a köz- és magánszféra közötti partnerségek szerepét népszerűsíti. Miközben az EGSZB (36) általában támogatja köz- és magánszféra közötti partnerségeket, felvet bizonyos aggályokat is, miszerint „a magánszektor és az állami szektor közötti partnerségek lényeges eszközt jelenthetnek a fejlesztési stratégiák elindítása szempontjából, amennyiben előzetesen biztosítják a megfelelő adagolást és az érdekelt felek közötti jó kommunikációt”.

5.8.

Az EGSZB már rámutatott arra, hogy az e-kereskedelemben milyen óriási potenciál rejlik a kkv-k és más specializáltabb vállalatok számára, ugyanis lehetővé teszi, hogy ezek a vállalatok és a helyi vállalkozások eddig elérhetetlen piacokra lépjenek be. Mivel a kkv-k az innováció fő mozgatórugói, a fenntarthatóság megőrzésének és fejlesztésének kulcsszereplői, és a foglalkoztatás 70–80 %-át biztosítják, az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet arra, hogy támogassa ezeket a vállalkozásokat a fenntartható fejlesztési célok elérésében.

6.1.

A 17. fenntartható fejlesztési cél kifejezetten utal a civil társadalomra, miszerint „a sikeres fenntartható fejlesztési menetrend megköveteli a kormányok, a magánszektor és a civil társadalom közötti partnerségeket is. Ezekre a globális partnerségekre […] szükség van globális, regionális, nemzeti és helyi szinten”. Ezt követően utal a „felülvizsgálati és nyomonkövetési keretrendszerekre”. Az ENSZ történetében először a fenntartható fejlesztési célok rögzítik, hogy a kormányok elszámoltathatók az emberekkel szemben. A fenntartható fejlesztési célok megvalósítása megköveteli a civil társadalom bevonását, nem utolsósorban azért, mert ennek bátorítania kell a jogállamiság megteremtését, és segítséget kell nyújtania a korrupció elleni küzdelemben. Ha a civil társadalom fél a szerepvállalástól, akkor ennek pont az ellenkezője igaz. Egy nyílt társadalomban a civil társadalom a hazai változások, a nyitottság és a pluralizmus egyik erőteljes mozgatórugója.

6.1.1.

A 2011. évi EU–Korea szabadkereskedelmi megállapodás óta minden uniós kereskedelmi és gazdasági partnerségi megállapodás arra törekedett, hogy a kereskedelmet és a fenntartható fejlődést tárgyaló fejezetekbe (37) beépítsék a civil társadalom ellenőrzési mechanizmusait. Ezeknek a fejezeteknek a felülvizsgálata jelenleg folyik. Meg kell erősíteni és adott esetben ki kell igazítani ezeket a fejezeteket, hogy támogatni tudják a fenntartható fejlesztési célok megvalósítását. Az EU jövőbeli tárgyalási meghatalmazásainak a kereskedelmet és a fenntartható fejlődést tárgyaló fejezetekben külön hivatkoznia kell a fenntartható fejlesztési célokra.

6.2.

Ezek a mechanizmusok nagymértékben elő tudják mozdítani az uniós értékeket, köztük a szociális és környezetvédelmi normákat is. Kézzelfogható eredményeket tudnak elérni. A partnerországok civil társadalmával folytatott együttműködés fontos csatornáit képezik, és hozzájárulnak a felelősségvállalásuk ösztönzéséhez.

6.2.1.

A civil társadalom e közös mechanizmusainak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy a fenntartható fejlesztési célok megvalósításának előmozdítása érdekében beavatkozzanak, és fellépjenek a negatív fejleményekkel szemben. Úgy véljük, hogy ezeknek a kereskedelmet és a fenntartható fejlődést érintő fejezeteknek ugyanúgy végrehajthatóaknak kell lenniük, mint bármely más kereskedelmi záradéknak. Ebben a tekintetben sürgetjük az Európai Bizottságot, hogy valamennyi jövőbeli megállapodás keretében tárgyaljon olyan intézkedésekről, amelyek lehetővé teszik a kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel foglalkozó fejezetek végrehajtásának teljeskörű nyomon követését, és – ahol szükséges – foganatosítsa is ezeket az intézkedéseket.

6.3.

Az EGSZB üdvözli azt is, hogy a Tanács által „Új globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” címmel 2015 májusában elfogadott következtetések (38) hangsúlyozták, hogy a szociális gazdaság fontos szerepet tölt be a munkahelyteremtés és a fenntartható fejlődés előmozdításában. A szociális gazdaság szervezetei arra is képesek, hogy kulcsszereplővé váljanak a fenntartható fejlesztési célok megvalósításának elősegítésében. A szociális gazdaságról a közelmúltban elfogadott véleményében (39) az EGSZB rámutatott arra, hogy a szociális gazdaságnak kiemelt szerepe van Afrika nagy régióinak mindennapi életében és termelő tevékenységeiben, és így jelentős mértékben és globális léptékben hozzájárul az élet- és munkakörülmények javításához.