13.4.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 101/156

(1)

Az Európai Központi Bank (EKB) felelős az egységes felügyeleti mechanizmus (SSM) hatékony és következetes működéséért. Felügyeli a rendszer működését valamennyi részt vevő tagállamban a magas színvonalú felügyelet következetes alkalmazásának biztosítása és a felügyeleti eredmények következetességének biztosítása érdekében. Az EKB iránymutatásokat bocsáthat ki az illetékes nemzeti hatóságok részére, amelyeknek megfelelően az illetékes nemzeti hatóságoknak a felügyeleti feladatokat el kell látniuk és a felügyeleti határozatokat meg kell hozniuk.

(2)

Az EKB-nak biztosítania kell a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelmények következetes alkalmazását a részt vevő tagállamokban, az 1024/2013/EU rendelet és a 468/2014/EU európai központi banki rendelet (EKB/2014/17) (2) alapján.

(3)

Az EKB – mint az 1024/2013/EU rendelet alapján erre hatáskörrel rendelkező hatóság – az (EU) 2016/445 európai központi banki rendeletnek (EKB/2016/4) (3) megfelelően több, az uniós jogszabályokban biztosított választási lehetőséget és mérlegelési jogkört gyakorolt a jelentősnek minősülő hitelintézetek tekintetében.

(4)

Noha a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények vonatkozásában elsődlegesen az illetékes nemzeti hatóságok felelősek a releváns választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök gyakorlásáért, az EKB SSM-en belül betöltött átfogó felvigyázási szerepe lehetővé teszi számára, hogy – ahol szükséges – elősegítse a választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök következetes gyakorlását a jelentős és a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények vonatkozásában. Ez biztosítja, hogy a) a részt vevő tagállamokban valamennyi hitelintézet prudenciális felügyelete következetes és eredményes módon kerüljön végrehajtásra, b) a pénzügyi szolgáltatások egységes szabálykönyve a részt vevő tagállamokban valamennyi hitelintézetre következetesen kerüljön alkalmazásra, és c) e hitelintézetek a legmagasabb minőségű felügyelet alatt álljanak.

(5)

Egyrészről a felügyeleti követelményeknek a jelentős és a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények tekintetében egységes alkalmazásának szükségessége, és másrészről az arányosság elve közötti egyensúly biztosítására törekedve az EKB azonosított néhányat az általa az (EU) 2016/445 rendeletben (EKB/2016/4) gyakorolt választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök közül, amelyeket az illetékes nemzeti hatóságoknak azonos módon kell gyakorolniuk a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények felügyelete során.

(6)

Az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 89. cikkének (3) bekezdése, 178. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 282. cikkének (6) bekezdése alapján a szavatolótőke és a tőkekövetelmények tekintetében, valamint az ugyanezen rendelet 471. cikkének (1) bekezdésében és 478. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontjában rögzített átmeneti rendelkezések alapján az illetékes hatóságok számára biztosított választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök hatással vannak a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények szavatolótőkéjének és tőkemegfelelési mutatóinak szintjére és minőségére. E választási lehetőségek és mérlegelési jogkörök prudens és következetes alkalmazása több okból is szükséges. Biztosítani fogja, hogy a) a pénzügyi ágazaton kívüli befolyásoló részesedésekhez kapcsolódó kockázatokat megfelelően kezeljék, b) a nemteljesítés fogalommeghatározását következetesen használják a sajáttőke-követelmények megfelelősége és összehasonlíthatósága tekintetében, és c) azon nem lineáris kockázati profilú ügyletek vagy olyan fizetési oldalak és ügyletek esetében, amelyeknél az alapul szolgáló eszköz hitelviszonyt megtestesítő értékpapír és amelyeknél az intézmény nem tudja meghatározni a delta értéket vagy adott esetben a módosított átlagos hátralévő lejáratot, a sajáttőke-követelményeket prudens módon számítsák ki. A biztosítókban lévő tulajdoni részesedések és a halasztott adókövetelések levonására vonatkozó átmeneti rendelkezések harmonizált alkalmazása biztosítani fogja, hogy a szavatolótőke 575/2013/EU rendelettel bevezetett szigorúbb meghatározását a részt vevő tagállamokban valamennyi hitelintézet megfelelő időn belül végrehajtsa.

(7)

A kitettségeknek az 575/2013/EU rendelet 395. cikkének (1) bekezdésében rögzített nagykockázat-vállalási határértékek alkalmazása alóli mentességéhez kapcsolódó választási lehetőségeket és mérlegelési jogköröket következetesen kell alkalmazni a jelentős és a kevésbé jelentősnek minősülő intézményekre egyaránt, a részt vevő tagállamokban a hitelintézetek számára egyenlő versenyfeltételek megteremtése, a bizonyos kitettségekből eredő koncentrációs kockázatok korlátozása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az SSM egészében azonos minimumkövetelményeket alkalmazzanak az ugyanezen rendelet 400. cikkének (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek való megfelelés értékelésére. Így különösen korlátozni kell az 575/2013/EU rendelet 129. cikkének (1), (3) és (6) bekezdésének hatálya alá tartozó fedezett kötvényekből eredő koncentrációs kockázatokat, valamint a tagállamok regionális kormányzataival vagy helyi önkormányzataival szembeni vagy ezek által garantált kitettségeket, amennyiben e követelésekhez az 575/2013/EU rendelet harmadik része II. címének 2. fejezete alapján 20 %-os kockázati súlyt kellene hozzárendelni. A csoporton belüli kitettségek esetében, beleértve a részesedéseket vagy más tulajdonformákat is, biztosítani kell, hogy az e kitettségeknek a nagykockázat-vállalási határértékek alkalmazása alóli teljeskörű mentesítéséről szóló határozat az (EU) 2016/445 rendelet (EKB/2016/4) I. mellékletében foglaltak szerinti körültekintő értékelésen alapuljon. Indokolt közös kritériumok alkalmazása annak értékelése során, hogy az olyan regionális vagy központi hitelintézetekkel szembeni kitettség (a részesedéseket vagy más tulajdonformákat is beleértve), amelyekkel a hitelintézet a jogszabályi vagy alapszabályi rendelkezéseknek megfelelően hálózati kapcsolatban áll, és amelyek az említett rendelkezések alapján a hálózaton belül a készpénz-elszámolási műveletekért felelősek, megfelel-e az (EU) 2016/445 rendelet (EKB/2016/4) II. mellékletében foglalt, a nagykockázat-vállalási határértékek alóli mentességre vonatkozó feltételeknek. Ezen alkalmazásnak biztosítania kell, hogy az ugyanazon hálózatban kapcsolatban álló jelentős és kevésbé jelentősnek minősülő intézményeket következetes módon kezeljék. Az 575/2013/EU rendelet 400. cikkének (2) bekezdésében biztosított választási lehetőség ezen iránymutatás szerinti gyakorlása csak abban az esetben alkalmazandó, ha az érintett tagállam nem gyakorolta az 575/2013/EU rendelet 493. cikkének (3) bekezdésében biztosított választási lehetőséget.

(8)

Az (EU) 2015/61 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (5) 24. cikkének (4) és (5) bekezdése alapján a likviditásfedezeti követelmények kiszámítása céljára a betétbiztosítási rendszer hatálya alá tartozó stabil lakossági betétek kiáramlásainak kiszámítása tekintetében az illetékes hatóságok számára biztosított választási lehetőségeket és mérlegelési jogköröket következetesen kell gyakorolni a jelentős és a kevésbé jelentősnek minősülő intézmények esetében az azonos betétbiztosítási rendszerhez tartozó hitelintézetek azonos kezelése érdekében,

a)

az 575/2013/EU rendelet 89. cikkének (1) bekezdésében említett, a hitelintézet figyelembe vehető tőkéjének 15 %-át meghaladó befolyásoló részesedések összege; és

b)

az 575/2013/EU rendelet 89. cikkének (2) bekezdésben említett befolyásoló részesedések teljes összege, amennyiben az meghaladja a hitelintézet figyelembe vehető tőkéjének 60 %-át.

a)

Az 575/2013/EU rendelet 400. cikke (2) bekezdésének a) pontjában felsorolt kitettségek a fedezett kötvények névértékének 80 %-áig mentesülnek az említett rendelet 395. cikke (1) bekezdésének alkalmazása alól, feltéve, hogy az említett rendelet 400. cikkének (3) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek.

b)

Az 575/2013/EU rendelet 400. cikke (2) bekezdésének b) pontjában felsorolt kitettségek a kitettségértékük 80 %-áig mentesülnek az említett rendelet 395. cikke (1) bekezdésének alkalmazása alól, feltéve, hogy az említett rendelet 400. cikkének (3) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek.

c)

Az 575/2013/EU rendelet 400. cikke (2) bekezdésének d) pontjában felsorolt kitettségek teljes mértékben mentesülnek az említett rendelet 395. cikke (1) bekezdésének alkalmazása alól, feltéve, hogy az említett rendelet 400. cikkének (3) bekezdésében meghatározott és az ezen iránymutatás mellékletében tovább részletezett feltételek teljesülnek.

d)

Az 575/2013/EU rendelet 400. cikke (2) bekezdésének e)–k) pontjában felsorolt kitettségek teljes mértékben, illetve a 400. cikk (2) bekezdésének i) pontja esetén a megengedett maximális összegig mentesülnek az említett rendelet 395. cikke (1) bekezdésének alkalmazása alól, feltéve, hogy az említett rendelet 400. cikkének (3) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek.

e)

Az illetékes nemzeti hatóságok megkövetelik a kevésbé jelentős intézményektől, hogy értékeljék az 575/2013/EU rendelet 400. cikke (3) bekezdésében, valamint az ezen iránymutatás mellékletében meghatározott, az adott kitettségre alkalmazandó feltételek teljesülését. Az illetékes nemzeti hatóság bármikor ellenőrizheti ezt az értékelést, és ebből a célból kérheti a kevésbé jelentős intézményektől a mellékletben említett dokumentáció benyújtását.

f)

Ez a cikk csak akkor alkalmazandó, ha az érintett tagállam nem gyakorolta az 575/2013/EU rendelet 493. cikkének (3) bekezdése szerinti, az adott kitettség részleges vagy teljes mentesítésére vonatkozó választási lehetőséget.

a)

Az 575/2013/EU rendelet 478. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában az említett rendelet 469. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontja alkalmazásában az alkalmazandó százalékos arány 2018. január 1-jétől 100 %.

b)

Az 575/2013/EU rendelet 478. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában az alkalmazandó százalékos arány 2018. január 1-jétől 100 %.

c)

A b) ponttól eltérően abban az esetben, ha a nemzeti jog az 575/2013/EU rendelet 478. cikkének (2) bekezdése szerint a nemzeti jog 10 éves átmeneti időszakról rendelkezik, az alkalmazandó százalékos arány:

d)

Az illetékes nemzeti hatóságok nem alkalmazzák a b) és a c) pontot azokra a kevésbé jelentős intézményekre, amelyekre ezen iránymutatás hatálybalépésének időpontjában a Bizottság által jóváhagyott szerkezetátalakítási terv vonatkozik.

e)

Amennyiben a d) pont hatálya alá tartozó hitelintézetben a szerkezetátalakítási terv időtartama alatt a halasztott adókövetelések prudenciális kezelését érintő módosítás nélkül más hitelintézet részesedést szerez vagy azzal egyesül, az illetékes nemzeti hatóságok a d) pont szerinti mentességet a részesedésszerző hitelintézetre, az egyesülés eredményeként létrejövő új hitelintézetre vagy arra a hitelintézetre, amelybe az eredeti hitelintézet beolvadt, ugyanolyan mértékben alkalmazzák, mint amennyiben az a megszerzett, összeolvadt vagy beolvadt hitelintézetre alkalmazták.

f)

A b) és a c) pontban megjelölt levonások hatásának előre nem látott, olyan növekedése esetén, amely az illetékes nemzeti hatóság megítélése szerint lényeges, a kevésbé jelentős intézmények nem alkalmazhatják a b) vagy a c) pontot.

g)

Amennyiben a b) és a c) pont nem alkalmazandó, az illetékes nemzeti hatóságok megkövetelik a kevésbé jelentős intézményektől a nemzeti jogszabályok alkalmazását.