8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/82

A.

mivel a nanoanyagok és a nanotechnológiák felhasználása (a továbbiakban „nanoanyagok”) számos alkalmazási területen kínál jelentős előrelépést és ezáltal többszörös előnyt a fogyasztók, a betegek és a környezet számára, mivel a nanoanyagok az általános formában megjelenő anyagokhoz képest új és másfajta tulajdonságokkal bírnak,

B.

mivel a nanoanyagok terén történő fejlesztések várhatóan jelentős hatással lesznek a politikai döntésekre a közegészségügy, a foglalkoztatás, a munkahelyi biztonság és egészségvédelem, az információs társadalom, az energia, a közlekedés, a biztonság és az űrpolitika terén,

C.

mivel egy meghatározott európai nanotechnológiai stratégia megvalósítása, illetve ehhez kapcsolódóan Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramja (2007–2013) (FP7) keretében mintegy 3 500 000 000 eurónak a nanokutatások céljára történő elkülönítése ellenére az Európai Unió továbbra is le van maradva az aktuális legfőbb versenytársaitól, azaz az Egyesült Államoktól, Japántól és Dél-Koreától, amely országok a beruházások több mint felét képviselik és a nemzetközi szinten beadott szabadalmak kétharmadát adják,

D.

mivel azonban a nanoanyagok apró méretük miatt súlyos veszélyeket is hordozhatnak, többek között nagyobb reakciókészségük és mozgékonyságuk miatt, valamint mivel az emberi testbe akadálytalanul képesek behatolni, mérgezőbbek lehetnek és valószínűleg másfajta mechanizmusokkal lépnek kölcsönhatásba az emberrel és más fajokkal,

E.

mivel a nanoanyagok biztonságos fejlesztése jelentősen hozzájárulhat az Európai Unió gazdaságának versenyképességéhez és a lisszaboni stratégia megvalósításához,

F.

mivel a nanoanyagokkal kapcsolatos jelenlegi vitákat az ismeretek és az információ hiánya jellemzi, amely már a fogalommeghatározások szintjén kezdődő nézeteltérésekhez vezet:

G.

mivel egyelőre nem áll rendelkezésre egy teljesen kidolgozott, összehangolt definíciókészlet, noha számos nemzetközi szabvány elérhető már vagy folyamatban van, amelyek a „nanoméretet”„egy vagy több dimenzió 100nm vagy kisebb nagyságrendjeként” határozzák meg, és gyakran megkülönböztetést tesznek az alábbiak között:

H.

mivel nincs egyértelmű információ a nanoanyagok fogyasztási cikkekben történő jelenlegi alkalmazásáról, például:

I.

mivel a nanoanyagok felhasználására vonatkozó megbízható információk nyújtásához szükség van a nanoanyagok felhasználásáról, a fogyasztók tájékoztatásáról és a 2006/114/EK irányelv maradéktalan végrehajtásáról szóló egyértelmű bejelentési kötelezettségekre,

J.

mivel a nanotechnológia lehetséges előnyeiről szóló előadások a nanoanyagok jövőbeli alkalmazásainak végtelen sokszínűségét vetítik előre, de nem nyújtanak megbízható tájékoztatást a jelenlegi felhasználásairól,

K.

mivel messzemenő vita övezi a nanoanyagok biztonságosságának értékelését; mivel az Európai Unió tudományos bizottságai és ügynökségei súlyos hiányosságokat tárnak fel nemcsak a legfontosabb adatok, hanem az ilyen adatok megszerzésére irányuló módszerek terén is; mivel az Európai Uniónak ezért többet kell beruháznia a nanoanyagok megfelelő értékelésébe az ismeretek hiányának pótlása, valamint – ügynökségeivel és nemzetközi partnereivel együttműködésben – az értékelés és a megfelelő és harmonizált mértékegységrendszer és nómenklatúra lehető leggyorsabb kidolgozása és végrehajtása érdekében,

L.

mivel a SCENIHR néhány nanoanyag tekintetében bizonyos egészségügyi kockázatokat, valamint a biológiai szervezetekre gyakorolt mérgező hatást mutatott ki, mivel a SCENIHR ezenkívül úgy találta, hogy általánosságban nem áll rendelkezésre elegendő jó minőségű adat az emberek és a környezet expozíciójára vonatkozóan, és mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy tovább kell fejleszteni, validálni és egységesíteni a mind az expozícióra vonatkozó becslésekkel, mind a veszélyek azonosításával kapcsolatos módszertani ismereteket,

M.

mivel túlságosan alacsony a nanoanyagok környezeti, egészségi és biztonsági aspektusainak kutatására a hetedik kutatási keretprogramból biztosított finanszírozás, mivel ezenkívül túlságosan korlátozóak a nanoanyagok biztonságosságának értékelésével foglalkozó kutatási projekteknek a hetedik keretprogram keretében történő támogathatóságának megállapítására vonatkozó kritériumok (azaz az innovációra korlátozódik azok súlypontja), és ezért nem támogatják kellőképpen a nanoanyagok értékelését szolgáló tudományos módszerek mielőbbi kidolgozását, mivel alapvető fontosságú megfelelő források előirányzása a nanoanyagok biztonságos fejlesztésére és felhasználására irányuló kutatásokra,

N.

mivel a nanoanyagokkal kapcsolatos, rendkívül gyorsan születő eredmények tükrében a nanoanyagok potenciális egészségügyi és környezeti hatásaira vonatkozó ismeretek jelentősen lemaradtak a piaci fejlemények mögött, ami alapvető kérdéseket vet fel a tekintetben, hogy képesek-e a jelenlegi rendeletek „valós időben” foglalkozni az olyan kialakulóban lévő technológiákkal, mint a nanoanyagok,

O.

mivel a nanotudományokról és nanotechnológiákról szóló 2006. szeptember 28-i állásfoglalásában a Parlament az elővigyázatosság elve alapján kérte, hogy gyártásuk megkezdése és forgalomba hozataluk előtt vizsgálják meg a nehezen oldható és biológiailag nehezen lebomló nanorészecskék hatását,

P.

mivel „A nanoanyagokkal kapcsolatos szabályozási szempontok” című fent említett bizottsági közlemény értékétt meglehetősen korlátozza a nanoanyagok konkrét tulajdonságaira, jelenlegi felhasználására, lehetséges kockázataira és előnyeire vonatkozó információk hiánya, és a közlemény nem tartalmazza a nanoanyagok egyedi természetéből fakadó jogalkotási és stratégiai kihívások számbavételét, csupán egy olyan általános jogi áttekintést ad, amelyből megállapítható, hogy a jelenlegi közösségi joganyagban nincsenek kifejezetten a nanoanyagokra vonatkozó rendelkezések,

Q.

mivel a nanoanyagokat egyetlen plurális, differenciált és alkalmazkodó jellegű, valamint az elővigyázatosság elvére (20), a gyártói felelősség elvére és a „szennyező fizet” elvére támaszkodó jogszabálygyűjtemény kereteibe kell foglalni, biztosítva ezáltal a nanoanyagok biztonságos termelését, felhasználását és ártalmatlanítását még a technológia forgalomba hozatala előtt, és egyben elkerülve annak veszélyét, hogy a nanoanyagok különféle alkalmazásai tekintetében rendszeresen átütemezésekhez vagy megkülönböztetett bánásmódhoz kelljen folyamodni,

R.

mivel a nanotechnológiák gyakorlatilag korlátlan alkalmazása olyan különféle ágazatokban, mint az elektronika, a textilipar, az orvosbiológia, a testápoló termékek és tisztítószerek, az élelmiszeripar és az energia, lehetetlenné teszi egységes szabályozási keret közösségi szintű kialakítását,

S.

mivel a REACH összefüggésében már megállapodás született arról, hogy a nanoanyagokra, különösen az anyagok azonosítására vonatkozóan további iránymutatásra és tanácsadásra, valamint a kockázatelemzési módszerek kiigazítására van szükség, mivel a REACH alaposabb vizsgálata számos további hiányosságot tár fel a nanoanyagok megközelítése terén,

T.

mivel a hulladékkezeléssel kapcsolatos jogszabályok esetében a nanoanyagokra vonatkozó rendelkezések hiányában fennáll annak a veszélye, hogy azokat nem alkalmazzák helyesen,

U.

mivel a nanoanyagok teljes életciklusukon keresztül jelentős kihívást jelentenek a munkahelyi egészség és biztonság szempontjából, mivel a termelési láncban sok munkavállaló van kitéve ezen anyagok hatásának annak tudta nélkül, hogy a végrehajtott biztonsági eljárások és a megtett védelmi intézkedések megfelelőek és hatékonyak-e; megjegyzi, hogy a jövőben várhatóan növekedni fog a nanoanyagok hatásainak kitett munkavállalók száma, és ezek a hatások egyre többféle munkavállalót érintenek majd,

V.

mivel a kozmetikai irányelv átdolgozása keretében a Tanács és az Európai Parlament első olvasatban elfogadott jelentős módosításai (21) és a új élelmiszerekről szóló rendelet felülvizsgálata keretében az Európai Parlament első olvasatban elfogadott jelentős módosításai (22) rámutatnak arra, hogy a nanoanyagok megfelelő kezelése érdekében szükség van a vonatkozó közösségi jog módosítására,

W.

mivel a nanoanyagokat érintő szabályozási aspektusokról folyó jelenlegi vita nagyrészt a szakértői körökre korlátozódik, noha a nanoanyagok nagy horderejű társadalmi változásokat idézhetnek elő, ami széles körű nyilvános konzultációt tesz szükségessé,

X.

mivel a szabadalmak nanoanyagokra történő széles körű alkalmazása, csakúgy, mint a szabadalmaztatás túlzott költségei, valamint a mikrovállalkozások és a kis- és középvállalkozások szabadalmakhoz való hozzáférési lehetőségének hiánya gátolhatja az innovációt;

Y.

mivel a nanotechnológia és a biotechnológia, a biológia és a kognitív tudományok, illetve az információtechnológia valószínű összefonódása komoly etikai, biztonságossági, biztonsági és az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos kérdéseket vet fel, amelyeket az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoportnak egy új véleményben kellene elemeznie,

Z.

mivel magatartási kódex alapvető eszköz a biztonságos, integrált és felelős nanoanyag-kutatásokhoz; mivel a magatartási kódexet el kell fogadnia és be kell tartania minden gyártónak, aki árukat szándékozik előállítani és forgalmazni,

AA.

mivel minden vonatkozó közösségi jogszabály felülvizsgálatakor a nanoanyagokkal kapcsolatban érvényesíteni kell az „adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma” elvet,

1.

meggyőződése, hogy a nanoanyagok felhasználásának a polgárok tényleges igényeinek kell megfelelnie, és hogy a bennük rejlő előnyöket csak biztonságos és felelős módon, olyan világos szabályozási és politikai keretek (jogi és egyén rendelkezések) között kell megvalósítani, amelyek egyértelműen kezelik a nanoanyagok jelenlegi és várható alkalmazásait, valamint a lehetséges egészségi, környezeti és biztonsági problémák természetét;

2.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nanoanyagok valós természete tekintetében nem készült megfelelő értékelés a közösségi jogszabályok általános rendelkezéseinek alkalmazásáról;

3.

a jelenlegi közösségi jogszabályok megfelelő értékelését megelőzően és e jogszabályok nanoanyagokra vonatkozó rendelkezéseinek hiányában nem ért egyet azzal a bizottsági következtetéssel, hogy a) a jelenlegi jogszabályok elvben kiterjednek a nanoanyagokkal kapcsolatos kockázatokra, b) az egészség, a biztonság és a környezet védelmének erősítéséhez elsősorban a jelenlegi jogszabályok végrehajtásának javítására van szükség, hiszen a megfelelő adatok és a nanoanyagokhoz kapcsolódó veszélyek értékelésére vonatkozó módszertan nélkül a jelenlegi szabályozás nem képes hatékonyan kezelni e kockázatokat;

4.

úgy véli, hogy a nanotechnológiák Európai Unió által támogatott „biztonságos, felelős és integrált megközelítésének” koncepcióját veszélyezteti az azon nanoanyagok használatára és biztonságosságára vonatkozó információ hiánya, amelyeket már forgalomba hoztak, különösen a fogyasztók közvetlen kitettségével járó, érzékeny alkalmazási területeken;

5.

felkéri a Bizottságot, hogy két éven belül vizsgáljon felül minden vonatkozó jogszabályt annak érdekében, hogy gondoskodjon a biztonságról a termékekben lévő, az életciklusuk során az egészséget, a környezetet és a biztonságot potenciálisan befolyásoló nanoanyagok valamennyi alkalmazása tekintetében, továbbá biztosítsa, hogy a jogszabályi rendelkezések és a végrehajtási eszközök figyelembe vegyék a nanoanyagok azon sajátos tulajdonságait, amelyeknek a munkavállalók, a fogyasztók és/vagy a környezet ki lehetnek téve;

6.

hangsúlyozza, hogy e felülvizsgálat nem csupán az emberi egészség és a környezet megfelelő védelme érdekében fontos, hanem biztonságot és kiszámíthatóságot nyújt a gazdasági szereplők számára és növeli a közbizalmat;

7.

kéri a nanoanyagok átfogó, tudományos fogalommeghatároásának bevezetését a közösségi jogszabályokban a vonatkozó horizontális és ágazati jogszabályok nanoanyagokkal kapcsolatos módosításainak részeként;

8.

felkéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a nanoanyagok harmonizált fogalommeghatározásának elfogadását nemzetközi szinten, valamint igazítsa ki a vonatkozó európai jogszabályi keretet ennek megfelelően;

9.

úgy véli, hogy különösen fontos a nanoanyagok kifejezett kezelése legalább a vegyi anyagokról (REACH, biocidek) és az élelmiszerekről (élelmiszerek, élelmiszer-adalékanyagok, a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek) szóló jogszabályok, a munkavállalók védelmével kapcsolatos vonatkozó jogszabályok, valamint a levegő- és vízminőséggel és a hulladékokkal kapcsolatos jogszabályok alkalmazási körében;

10.

kéri a „kötelező gondosság” követelményének alkalmazását azon gyártók esetében, akik nanoanyagokat kívánnak forgalmazni; továbbá felszólítja őket, hogy csatlakozzanak a felelős nanotudományi és nanotechnológiai kutatásokra vonatkozó magatartási kódexhez;

11.

külön felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a REACH felülvizsgálatának szükségességét többek között az alábbiakra való tekintettel:

12.

külön felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatának szükségességét többek között az alábbiakra való tekintettel:

13.

külön felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg kéri kifejezetten a levegővel és vízzel kapcsolatos jogszabályokban szereplő kibocsátási határértékek és környezeti minőségi szabványok felülvizsgálatának szükségességét a részecskeszámon és/vagy a felszín nagyságán alapuló mértékrendszer szerinti, tömegen alapuló mérések kiegészítése céljából a nanoanyagok megfelelő figyelembevétele érdekében;

14.

hangsúlyozza, hogy fontos, hogy a Bizottság és/vagy a tagállamok a nanoanyagok tekintetében biztosítsák a munkavállalók egészségével és biztonságával kapcsolatos közösségi jog elveinek való maradéktalan megfelelést és ezen elvek végrehajtását, beleértve az egészségügyi és biztonsági szakemberek megfelelő képzését a nanoanyagoknak való, esetlegesen káros kitettség megelőzése érdekében;

15.

külön felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a munkavállalók védelmével kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatának szükségességét többek között az alábbiakra való tekintettel:

16.

felkéri a Bizottságot, hogy 2011 júniusa előtt hozza létre az európai piacon jelenlévő nanoanyagok különféle típusainak és felhasználásainak nyilvántartását, és – tiszteletben tartva az indokolt kereskedelmi titkokat, így például recepteket – e nyilvántartást hozza nyilvánosságra; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy ezzel egyidejűleg tegyen jelentést ezen nanoanyagok biztonságosságáról;

17.

ismételten felhív a fogyasztóknak a nanoanyagok fogyasztási cikkekben történő alkalmazásával kapcsolatos tájékoztatására: az anyagokban, keverékekben vagy cikkekben nanoanyag formájában jelen lévő minden összetevőt egyértelműen fel kell tüntetni a termék címkéjén (pl. az összetevők listáján az ilyen összetevők nevét zárójelben a „nano” kifejezésnek kell követnie);

18.

kéri a 2006/114/EK irányelv maradéktalan végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy ne készüljön megtévesztő reklám a nanoanyagokról;

19.

kéri a nanoanyagok veszélyének és a munkavállalókra, a fogyasztókra és a környezetre gyakorolt hatásainak értékelésére vonatkozó, teljes életciklusukra kiterjedő – beleértve a lehetséges baleseteket is – multidiszciplináris megközelítést alkalmazó, megfelelő vizsgálati eljárások és metrológiai szabványok mielőbbi kidolgozását;

20.

kéri a nanoanyagok életciklusuk során tapasztalható környezeti, egészségi és biztonsági aspektusaira vonatkozó kutatások finanszírozásának jelentős növelését, pl. külön európai alap létrehozása révén a hetedik kutatási keretprogramon belül; kifejezetten kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 7. keretprogram értékelési kritériumait annak érdekében, hogy a 7. keretprogram lényegesen több olyan kutatást vonzzon és finanszírozzon, amely a nanoanyagok értékelésére vonatkozó tudományos módszertan javítására irányul;

21.

kéri a Bizottságot, hogy vagy meglévő mechanizmusok alkalmazásával (pl. a REACH nanoanyagokkal foglalkozó illetékes hatóságok alcsoportja) vagy adott esetben új mechanizmusok kialakításával mozdítsa elő a tagállamok közötti koordinációt és cseréket a nanoanyagokkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés, kockázatértékelés, iránymutatások kidolgozása és szabályozás területén;

22.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mielőbb javasolják egy állandó, független európai hálózat létrehozását, amelynek feladata a nanotechnológiák és nanoanyagok felügyelete lenne, valamint javasoljanak e felügyelet módszereivel (nevezetesen a metrológiával, felderítéssel, toxicitással és járványtannal) foglalkozó alapkutatási és alkalmazott kutatási programot;

23.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak az egész EU-ra kiterjedő nyilvános vitát a nanotechnológiákról és nanoanyagokról, valamint a nanoanyagokkal kapcsolatos szabályozási szempontokról;

24.

elismeri, hogy fel kell számolni a szabadalmakhoz való hozzáférés akadályait különösen a mikro- és kis- és középvállalkozások esetében, és egyúttal kéri, hogy a szabadalmi jogokat korlátozzák a nanoanyagok bizonyos alkalmazásaira és előállítási módszereire, és csak kivételes esetben terjesszék ki magukra a nanoanyagokra, ezáltal elkerülve az innovációk megfojtását;

25.

úgy véli, hogy megfelelő időben szigorú etikai útmutatást kell kidolgozni, különösen a nanomedicinára vonatkozóan, amely magában foglalja a magánélet tiszteletben tartását, a szabad és tájékozott beleegyezést, az emberi testet érintő nem terápiás célú beavatkozások korlátait, ugyanakkor ösztönözve ezt az ígéretes interdiszciplináris területet, amely olyan úttörő technológiákat fejleszt ki – mint például a molekuláris képalkotás és diagnosztika –, amelyek látványosan előmozdíthatják a korai diagnózist és számos betegség intelligens és hatásos kezelését; kéri az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoportot, hogy fejtse ki véleményét e témával kapcsolatban a nanomedicina etikai vonatkozásairól szóló 2007. január 17-i, 21. számú véleményükre támaszkodva, illetve figyelembe véve az EU nemzeti etikai testületei által kibocsátott etikai véleményeket, valamint a nemzetközi szervezetek, például az UNESCO munkáját;

26.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak külön figyelmet a nanotechnológia fejlesztésének társadalmi dimenziójára; megállapítja továbbá, hogy a lehető legkorábbi szakasztól kezdve biztosítani kell az érintett szociális partnerek aktív részvételét;

27.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az olyan jogszabályok felülvizsgálatának szükségességét, amelyek az égési folyamatok melléktermékeiként, költséghatékony módon, véletlenül keletkező nanoanyagokkal foglalkoznak;

28.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.