18.4.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 106/1

(1)

A Bizottság a 1043/2011/EU rendelettel (2) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Indiából és a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó oxálsav behozatalára. Az ideiglenes dömpingellenes vámok mértéke 14,6 % és 52,2 % közé esett.

(2)

Az eljárás megindítására azt követően került sor, hogy 2010. december 13-án az oxálsav teljes uniós gyártásának jelentős részét – ebben az esetben több mint 25 %-át – képviselő Oxaquim S.A. (a továbbiakban: a panaszos) nevében az Európai Vegyipari Tanács (CEFIC) panaszt nyújtott be.

(3)

Az ideiglenes rendelet (9) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2010. január 1. és 2010. december 31. közötti időszakra irányult (a továbbiakban: a vizsgálati időszak). A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2007. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(4)

Azon alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetéséről döntöttek (a továbbiakban: az ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtotta be írásban az ideiglenes megállapításokra vonatkozó észrevételeit. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére. Egy indiai exportáló gyártó kért és kapott lehetőséget a Kereskedelmi Főigazgatóság meghallgató tisztviselőjének jelenlétében megtartott meghallgatásra.

(5)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket a végleges megállapítások kialakításához szükségesnek tartott.

(6)

Az ideiglenes rendelet (150) preambulumbekezdése arra kéri azokat a kínai vállalatokat, amelyek addig nem jelentkeztek, ám úgy vélik, hogy esetükben egyéni vámtételek megállapítására lenne szükség, hogy a kihirdetéstől számított 10 napon belül jelentkezzenek. Egyetlen kínai vállalat sem jelentkezett.

(7)

Ezt követően valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról a főbb tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság az Indiából és Kínából származó oxálsav behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetését és az ideiglenes vám révén biztosított összegek végleges beszedését kívánta javasolni (a továbbiakban: a végleges nyilvánosságra hozatal). Egyúttal meghatározott időszakot biztosítottak a feleknek arra, hogy e végleges nyilvánosságra hozatal kapcsán ismertessék észrevételeiket.

(8)

Az érdekelt felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket a Bizottság megvizsgálta és adott esetben figyelembe vette.

(9)

Az eljárásban érintett felekkel kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (3)–(8) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(10)

Az érintett termék az ideiglenes rendelet (10) és (11) preambulumbekezdésében leírtaknak megfelelően a jelenleg az ex 2917 11 00 KN-kód alá besorolt, Indiából és Kínából származó, mind dihidrát (CUS-szám: 0028635-1, CAS-szám: 6153-56-6), mind anhidrid (CUS-szám: 0021238-4, CAS-szám: 144-62-7) formában, akár vizes oldatban, akár nem abban előforduló oxálsav.

(11)

Az oxálsavnak két típusa van: a nyers és a finomított oxálsav. A finomított oxálsavat, amelyet Indiában nem, csak Kínában gyártanak, a nyers oxálsav tisztítása révén állítják elő, melynek során eltávolítják belőle a vasat, a kloridokat, a fémeket és az egyéb szennyeződéseket.

(12)

Az oxálsavat számos célra használják, például redukálószerként és fehérítőként, továbbá a gyógyszerszintézisben és a festékgyártásban is alkalmazzák.

(13)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat által az Unióban gyártott és értékesített oxálsav, az Indiában és Kínában belföldi értékesítésre gyártott oxálsav, valamint az Indiából és Kínából az Unióba behozott oxálsav lényegében ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, és ugyanaz az alapvető végfelhasználásuk.

(14)

Az érintett termékkel vagy hasonló termékkel kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (10)–(13) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(15)

Az ideiglenes rendelet (14) preambulumbekezdésében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy indiai exportáló gyártó nem tekinthető együttműködő félnek, ezért a vállalattal kapcsolatos megállapításokat a rendelkezésre álló tények alapján kellett megtenni az alaprendelet 18. cikkének megfelelően.

(16)

A szóban forgó vállalattal (Star Oxochem Pvt. Ltd) kapcsolatos ideiglenes megállapítások nyilvánosságra hozatalát követően a vállalat további magyarázattal és pontosítással szolgált a vizsgálat korábbi szakaszában általa benyújtott adatokkal kapcsolatban. Ezenfelül a vállalat a Bizottság és a Kereskedelmi Főigazgatóság meghallgató tisztviselője előtti meghallgatását is kérte. A vállalat érvelése szerint tekintettel arra, hogy a kérdőívet megválaszolta, és a Bizottság szolgálatai látogatást tettek a vállalatnál, továbbá az általa nyújtott további magyarázatok és pontosítások fényében nem lenne helyénvaló őt olyan exportáló gyártóként kezelni, amely a vizsgálat során semmiféle együttműködést nem tanúsított.

(17)

A fentiek alapján és különösen a további magyarázatok és pontosítások ismeretében a Bizottság szolgálatai arra a következtetésre jutottak, hogy a vizsgálathoz az eredeti információ egy részét – nevezetesen az exportárakkal kapcsolatos adatokat – fel tudják használni, mivel azokat megbízhatónak találják. A fenti megfontolásokból következően ezért az ideiglenes rendelet (14) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapításokat csak részben lehet fenntartani, ezért az alaprendelet 18. cikke (1) és (3) bekezdésének megfelelően a vállalattal kapcsolatos megállapításokat részben a rendelkezésre álló tények, részben a vállalat exportárai alapján tették meg.

(18)

Az indiai rendes érték kiszámításának módszerével kapcsolatban észrevételeket nem nyújtottak be. Ennek megfelelően az ideiglenes rendelet (15)–(18) preambulumbekezdésében foglalt, az együttműködő vállalatra vonatkozó megállapítások megerősítést nyernek.

(19)

A Star Oxochem tekintetében és a (16) és (17) preambulumbekezdés megállapításait figyelembe véve a rendes értéket az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló tények alapján állapították meg. Ennek megfelelően az említett vállalat esetében megállapított rendes érték a másik együttműködő vállalat (Punjab Chemicals) belföldi eladásainak reprezentatív mennyisége alapján számolt súlyozott átlagon alapult.

(20)

További észrevételek hiányában az exportárnak az ideiglenes rendelet (19) preambulumbekezdésében a Punjab Chemicals tekintetében történő meghatározása megerősítést nyer.

(21)

A (16) és (17) preambulumbekezdésben leírt következtetéseket figyelembe véve a Star Oxochem esetében érvényes exportár meghatározása az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdése szerint az első unióbeli független vevő által az érintett termékért ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árak alapján történik.

(22)

A rendes érték és az exportárak összehasonlításával kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (20)–(21) preambulumbekezdése az együttműködő gyártó (Punjab Chemicals) esetében megerősítést nyer.

(23)

A Star Oxochem esetében az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazításokat hajtottak végre a Punjab Chemicals vállalatot érintő ellenőrzött kiigazítások alapján.

(24)

A Bizottság által az együttműködő gyártóra tett ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban nem érkeztek észrevételek. Ezért az ideiglenes rendelet (22) és (23) preambulumbekezdésében meghatározott dömpingkülönbözet megerősítést nyer.

(25)

A STAR Oxochem esetében a fenti megfontolások figyelembevételével a dömpingkülönbözet a vámfizetés nélkül, CIF uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezve 31,5 %.

(26)

Tekintettel az indiai vállalatok csekély mértékű (80 % alatti) együttműködésére, a Bizottság ideiglenesen úgy vélte, hogy az országos dömpingkülönbözet megállapítására a legmegfelelőbb mód az együttműködő fél legnagyobb dömpingügyletének alapul vétele. Ez az ügylet sem mennyiség, sem ár szempontjából nem minősül rendkívülinek, így reprezentatív mintának tekinthető, amely révén az együttműködő gyártó számára megállapított dömpingkülönbözettel kapcsolatban ésszerű és arányos eredményekre lehet jutni.

(27)

A fenti szempontok figyelembevételével az ideiglenes rendelet (24) és (25) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

(28)

Ennek alapján a végleges dömpingkülönbözet a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve India esetében a következő:

(29)

Az ideiglenes rendeletben foglaltak szerint kínai vállalatok egy csoportja piacgazdasági elbánást, illetve ennek hiányában egyéni elbánást, míg egy másik kínai vállalatcsoport kizárólag egyéni elbánást kért. A piacgazdasági elbánást elutasították (az ideiglenes rendelet (26)–(32) preambulumbekezdése); mindkét vállalatcsoportnak azonban ideiglenesen egyéni elbánást biztosítottak.

(30)

Az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban észrevételeket nem nyújtottak be, ezért az ideiglenes rendelet (26)–(32) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(31)

Az analóg ország ideiglenes kiválasztásával kapcsolatban nem érkeztek észrevételek. Ennek megfelelően az ideiglenes rendelet (33)–(34) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(32)

Amint azt az ideiglenes rendelet kifejti, a Bizottság a nyers és a finomított oxálsavra vonatkozóan külön rendes értéket határozott meg. Míg a nyers oxálsav rendes értékét az India esetében megállapított rendes érték alapján határozták meg, az Indiában nem gyártott finomított oxálsav rendes értékét a nyers oxálsav indiai előállítási értéke alapján számították ki, és a kapott értéket – figyelemmel a gyártás többletköltségére – 12 %-kal, valamint az értékesítési, általános és adminisztratív költségekkel (SGA-költségekkel) és a nyereséggel növeltek.

(33)

Mindkét kínai együttműködő gyártó kifogásolta a gyártási többletköltségek alapján történő 12 %-os növelést, és azt állították, hogy ezeket a többletköltségeket a Bizottság soha nem ellenőrizte, kiszámításuk módszeréről az ideiglenes nyilvánosságra hozatal során nem tájékoztatták őket, és csupán egyszerű közelítő becslésnek tűnnek. Az exportáló gyártók egyike azt állította, hogy becslése szerint a gyártási többletköltség csak 5 %-ot tesz ki, bár állítását nem támasztotta alá bizonyítékkal.

(34)

Hangsúlyozni kell, hogy a növelés az együttműködő kínai exportáló gyártók által nyújtott információk alapján került kiszámításra. Először is meg kell említeni, hogy ugyanaz a vállalat, amelynek jelenlegi állítása szerint a gyártási többletköltségek csak 5 %-ot tesznek ki, a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás igénylésére vonatkozó formanyomtatványában eredetileg 10–15 %-os többletköltségre hivatkozott. Másodszor, a vállalatok üzemeiben tett ellenőrző látogatások során mindkét együttműködő gyártó megerősítette, hogy a finomított oxálsav gyártási többletköltsége a nyers oxálsavhoz képest 10–12 %-os. Harmadszor, a gyártási többletköltség 10–12 %-os szintjét az uniós gazdasági ágazat számításai is alátámasztották. Az együttműködő gyártók által benyújtott információk figyelembevételével a 12 %-os növelést helyénvalónak találták.

(35)

Ezért, mivel nem állnak rendelkezésre megalapozott információk vagy bizonyítékok, amelyek indokolnák az alacsonyabb szintű növelést, az ideiglenes rendelet (35)–(37) preambulumbekezdésében leírt következtetések megerősítést nyernek.

(36)

A Bizottság mindkét kínai exportáló gyártót egyéni elbánásban részesítette; így exportáraikat az első unióbeli független vevő által ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árak alapján határozta meg az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően.

(37)

Az exportárra vonatkozó megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet (38) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(38)

Az egyik együttműködő gyártó azt állította, hogy a vele kapcsolatban álló kereskedő SGA-költségeit és a jutalékokat nem szabad a 2. cikk (10) bekezdése i) pontjának megfelelően kiigazításként az exportárból levonni. A gyártó állítása szerint a kapcsolatban álló kereskedő közvetlen eladási költségeit már korábban levonták az exportárból, amikor a rendes árral azonos alapon történő összehasonlítás érdekében az exportárat gyártelepi (ex-works) szintre korrigálták.

(39)

A gyártó érvelése szerint a vele kapcsolatban álló kereskedő a 100 %-os tulajdonában lévő leányvállalat, amely a csoporton belüli exportnyereség-felosztási stratégia értelmében nem számít fel jutalékot. Továbbá a vállalat szerint a fennmaradó SGA-költségek a vállalat működésének együttes költségeit jelentik, és nem állnak közvetlen kapcsolatban az értékesítéssel, ezért nem kell őket az exportárból levonni.

(40)

Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontjában tett megállapítások szerint a jutalék magában foglalja a kereskedő által kapott árrést, ha a kereskedő hasonló feladatokat lát el, mint a jutalék alapján dolgozó ügynök. Így lényegtelen, hogy jutalékfizetésre egyáltalán került-e sor vagy nem. A lényeges kérdés az, hogy vajon a kereskedő az árut haszonkulccsal adta-e el, és hogy a kereskedő szerepe az ügynökökére hasonlít-e.

(41)

A kereskedő vállalat ellenőrzése előtt és alatt gyűjtött bizonyítékok azt mutatják, hogy a vizsgálati időszak alatt a kereskedő egy uniós vevő számára értékesített a kapcsolatban álló gyártó által előállított oxálsavat. A gyártó ugyanakkor közvetlenül is exportált oxálsavat az említett uniós vevőnek. A kapcsolatban álló kereskedő tehát más alkalmazottakkal, más irodában, egy másik városban még egyszer elvégezte a gyártó által elvégzett munkát, ezzel saját költsége keletkezett, ami megjelent az exportárban is.

(42)

Az aktákban szereplő bizonyítékokból az is egyértelműen kiderül, hogy a kereskedő az exportált árut a kapcsolatban álló exportáló gyártótól szerezte be, majd a végső független vevővel lefolytatott ártárgyalásokat követően saját hasznát rátéve saját neve alatt újraértékesítette.

(43)

A kereskedő vállalat ügynöki tevékenységével kapcsolatban szintén sikerült bizonyítékot gyűjteni. A bizonyíték először is azt mutatja, hogy a gyártó az érintett termékből jelentős mennyiséget értékesített az Unióban mind közvetlenül, mind a kapcsolatban álló kereskedőjén keresztül megvalósított export formájában. A kapcsolatban álló kereskedőn keresztül csupán az unióbeli eladások egyharmadát bonyolították. A kereskedő emellett más, nem kapcsolódó gyártóktól származó oxálsavat is újraértékesített. Az aktákban szereplő bizonyítékok azt mutatják, hogy a kereskedő oxálsav-vásárlásainak több mint fele nem kapcsolódó gyártótól származott, és csupán a beszerzések kevesebb mint fele származott kapcsolódó gyártótól.

(44)

A kereskedő ezért az exportáló gyártóval fennálló kapcsolat ellenére sem tekinthető a termelő exportőr belső exportértékesítési részlegének.

(45)

A benyújtott és ellenőrzött bizonyítékok alapján az is egyértelmű, hogy a kereskedő a kapcsolódó exportáló gyártótól kapott áruért csak akkor fizet, ha az uniós vevő őt kifizette. A pénzügyi kockázat így nem a kereskedőt, hanem a gyártót terhelte.

(46)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy e kereskedő szerepe egy jutalékos alapon dolgozó ügynökére hasonlít. Ennek megfelelően el kell utasítani azt az állítást, amely szerint nem kell a jutalék alapján kiigazítást végezni a 2. cikk (10) bekezdése i) pontjának megfelelően.

(47)

Azt az állítást sem lehet elfogadni, amely szerint az SGA-költségeket nem kell figyelembe venni, mivel azok nem foglalnak magukban közvetlen eladási költségeket. Az ilyen általános költségek hatással vannak a vállalat költségszerkezetére, így befolyásolják az exportárakat is. Ezért az említett költségek egy részét levonták az exportárból, ezzel lehetővé téve a rendes ár és az exportár gyártelepi (ex-works) paritáson történő tisztességes összehasonlítását. Ezt az állítást el kell utasítani.

(48)

A jutalék meghatározása egy nem kapcsolódó uniós importőr haszonkulcsa alapján, nem pedig a kereskedő tényleges – jelentősen magasabb – haszonkulcsa alapján történt. Ez a módszer alkalmasabbnak bizonyult, mivel a tényleges haszonkulcs máskülönben a belső transzferárakon alapult volna, ami nem tükrözte volna a tényleges piaci feltételeket.

(49)

A rendes érték és az exportár összehasonlításával kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (39)–(44) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(50)

Az exportáló gyártók egy csoportja azt állította, hogy az egyéni dömpingkülönbözetet a nyers és finomított oxálsavak esetében külön kell megállapítani. Érvelésük szerint, bár a dömpingkülönbözeteket az érintett termék esetében a rendes értékek súlyozott átlagának az exportár súlyozott átlagával történő összehasonlítása alapján típusonként állapították meg, mégis közös dömpingkülönbözetet állapítottak meg mindkét típusú oxálsavra vonatkozóan. Azt állították, hogy helyénvalóbb lenne minden egyes oxálsavtípusra külön dömpingkülönbözetet megállapítani, mivel a csoport két termelő vállalatból áll, amelyek egyike finomított, míg a másik nyers oxálsavat gyárt.

(51)

A nyers oxálsav finomított oxálsavval helyettesíthető. Mindkét típusú oxálsav egyazon KN-kód alá tartozik, és nehezen lehet megkülönböztetni őket egymástól. Az oxálsav tisztasága egyforma, különbség csupán a hátramaradó hulladéktermékben jelenlévő egyéb anyagok szintjében van. Mivel mindkettő az érintett termék meghatározása alá tartozik, a szokásos gyakorlatnak megfelelően egy dömpingkülönbözetet állapítottak meg. Tekintettel a két típus közötti jelentős árkülönbözetre és a két terméktípus nehéz megkülönböztethetőségére, a finomított és nyers oxálsavra megállapított egyéni dömpingkülönbözet megnövelné a szabályok kijátszásának valószínűségét. A finomított és nyers oxálsavra egyéni dömpingkülönbözet megállapítását javasoló állítást el kell utasítani; az ideiglenes rendelet (45) és (46) preambulumbekezdésében megállapított dömpingkülönbözetek megerősítést nyernek.

(52)

Végül ugyanez az exportáló gyártó csoport megkérdőjelezte a Kínában működő két exportáló gyártó csoport esetében megállapított eltérő dömpingkülönbözeteket, és a számítás módjának, valamint a finomított és nyers oxálsav besorolásának pontosítását kérte, tekintettel a két exportőr csoport esetében megállapított eltérő dömpingkülönbözetre.

(53)

A kínai exportáló gyártók mindkét csoportja esetében ugyanazt a módszert alkalmazták, és az érintett termék exportárának súlyozott átlaga a finomított és nyers oxálsav árára egyaránt kiterjed. A dömpingkülönbözetekben tapasztalt eltérésre a magyarázat egyszerűen a két terméktípus exportjának relatív súlyában rejlik, figyelembe véve, hogy a finomított oxálsavat rendszerint a nyers változatnál magasabb áron értékesítik.

(54)

A vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözet a következő:

(55)

A dömpingkülönbözettel kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (47)–(48) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(56)

Ennek alapján a dömpingkülönbözet országos szintje véglegesen a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár 52,2 %-a; ezzel az ideiglenes rendelet (49) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(57)

Egy exportáló gyártó arra hivatkozott, hogy az ideiglenes rendelet (50) és (51) preambulumbekezdésének az uniós gazdasági ágazatot alkotó két unióbeli gyártóra (a panaszosra és egy második, együtt nem működő gyártóra) történő hivatkozása a makrogazdasági mutatók tekintetében nem tükrözte megfelelő módon a helyzetet. Azzal is érvelt, hogy az együtt nem működő gyártóra vonatkozó adatokat és az oxálsav gyártását beszüntető harmadik uniós gyártótól származó adatokat figyelmen kívül kellene hagyni, és nem kellene bizonyos makrogazdasági mutatók esetében figyelembe venni (lásd az ideiglenes rendelet (72), (74) és (78) preambulumbekezdését). Először is megerősítést nyer, hogy az ideiglenes rendelet (50)–(51) preambulumbekezdésében foglaltakkal szemben a figyelembe vett időszakban valójában három unióbeli gyártó állította elő az érintett terméket; e gyártók az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós gazdasági ágazatot alkotják, és így az uniós termelés 100 %-át képviselik. Másodsorban el kell utasítani azt az állítást, amely az együtt nem működő gyártóra és a 2008-ban működését befejező harmadik uniós gyártóra vonatkozó számadatok figyelmen kívül hagyását javasolja, mivel a figyelembe vett időszakra vonatkozó összes ismert számadatot indokolt bevonni a kárelemzésbe annak érdekében, hogy az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésében előírtak szerint az uniós ágazat gazdasági helyzete a lehető legpontosabban ábrázolható legyen.

(58)

Ugyanez az exportáló gyártó azzal is érvelt, a vizsgálat során nem tárták fel megfelelő módon annak okát, hogy a harmadik gyártó miért szüntette be a hasonló termék gyártását. Ezt a kérdést azonban a vizsgálat érintette, és a vállalat egyszerűen arra a tényre hivatkozott, hogy „belső okok” miatt hagyta abba a hasonló termék gyártását, és nem adott további magyarázatot. Ezzel a magyarázattal az egyik exportáló gyártó is egyetértett, és azt állította, hogy a gyártás befejezéséről szóló döntés nem a kínai exportáló gyártók állítólagos dömpingjére vezethető vissza, ami viszont ellentmond a panaszos által a panasz nyilvános aktájában rendelkezésre bocsátott információknak, amelyben a panaszos állítása szerint „[a vállalat] a kínai és indiai agresszív dömping miatt szüntette be a gyártást és zárta be a gyárat”. Az exportáló gyártó ugyanakkor a szóban forgó harmadik unióbeli gyártóval kapcsolatos állítólagos gyártási számadatokkal kapcsolatban egyéb információt nem bocsátott rendelkezésre. Ez a felvetés így nem cáfolja azt a tényt, hogy a harmadik unióbeli gyártóval kapcsolatos adatokat fel lehetett használni a vizsgálat során.

(59)

Egy másik exportáló gyártó érvelése szerint az eljárás megindításakor az alsó küszöbértéket nem megfelelő módon hozták nyilvánosságra, és az valójában nem is teljesült. Az ideiglenes rendelet (2) preambulumbekezdésében említettek szerint a panaszos a teljes uniós oxálsavtermelés több mint 25 %-át képviseli; a vizsgálat megindítása előtt más gyártó nem állt elő eltérő véleménnyel. Az eljárás megindításakor a nyilvános akta részeként rendelkezésre bocsátottak egy tájékoztatót, amely összefoglalta a vizsgálat eredményeit. Emellett az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése alapján folytatott kárelemzés az uniós gazdasági ágazat jelentős részét lefedte.

(60)

Az uniós gyártás és az uniós gazdasági ágazat meghatározására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (50) és (51) preambulumbekezdése megerősítést nyer feltéve, hogy sor kerül az (57) preambulumbekezdésben említett pontosítására.

(61)

Az exportáló gyártó arra hivatkozott, hogy az egyes kármutatók meghatározása során az oxálsav kötött felhasználása nem vehető figyelembe, és ugyanazt a következetes megközelítést kell alkalmazni minden egyes kármutató esetében. A kötött és szabad piacok közötti különbségtételt ugyanakkor az ideiglenes rendelet (52), (53) és (55) preambulumbekezdése az alaprendelettel összhangban kifejtette, az elemzés pedig főként a szabad piacra koncentrált, noha az (55) preambulumbekezdésben jelzett módon egyes kármutatók meghatározása során a szabad és kötött piacokon történő felhasználást is figyelembe vette. Az egyes kármutatókat valójában kizárólag a hasonló termék szabadpiaci felhasználásának tekintetében lehet megvizsgálni, mivel a kötött eladások jellege miatt az ilyen mutatókat torzíthatja az eladó és vevő között fennálló kapcsolat. Ezért ezt az állítást el kell utasítani.

(62)

Az érintett uniós piac meghatározására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (52)–(55) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(63)

Az uniós fogyasztásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (56)–(58) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(64)

Az érintett behozatal hatásainak összesített értékelésére vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (59)–(62) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(65)

Az érintett országokból érkező behozatal mennyiségére és piaci részesedésére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (63) és (64) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(66)

Amint azt az ideiglenes rendelet (144) preambulumbekezdése említi, a kárkülönbözet kiszámításakor az együttműködő kínai és indiai exportáló gyártók átlagos importárát a behozatali költségekre és a vámokra figyelemmel megfelelően kiigazították. Az egyik exportáló gyártó állítása szerint azonban a Bizottság a kárkülönbözet kiszámításakor nem vette teljes mértékben figyelembe a rendes vámnak megfelelő 6,5 %-os kiigazítást. Az állítást jogosnak találták, és a kárkülönbözetre vonatkozó számításokat mind az említett exportáló gyártó, mind a többi együttműködő exportáló gyártó esetében ennek megfelelően módosították. Ez azonban nem volt hatással a javasolt végleges intézkedésekre, amint azt a (87) preambulumbekezdés is mutatja.

(67)

A dömpingelt behozatal árára és az áralákínálásra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (65)–(68) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(68)

Az (57) preambulumbekezdésben említettek szerint egy exportáló gyártó azzal érvelt, hogy az oxálsav gyártását 2008-ban befejező unióbeli gyártóra vonatkozó számadatokat bizonyos makrogazdasági mutatók esetében nem kellett volna figyelembe venni (lásd az ideiglenes rendelet (72), (74) és (78) preambulumbekezdését). Valójában azonban a hasonló terméket három unióbeli gyártó is előállította, akik az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós ágazatot alkotják, és a teljes figyelembe vett időszak alatt az uniós gyártás 100 %-át képviselték, még ha a vizsgálati időszak előtt az egyik gyártó le is állította az oxálsav gyártását. A 2008-ban működését befejező harmadik unióbeli gyártóra vonatkozó számadatok figyelmen kívül hagyását javasoló állítást el kell utasítani, mivel az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének meghatározása céljából indokolt figyelembe venni a figyelembe vett időszakra vonatkozó összes gyártási számadatot.

(69)

Ugyanez az exportáló gyártó azzal is érvelt, hogy a (66) preambulumbekezdésben említett állítólagos tévedésen túlmenően az ideiglenes rendelet 6. táblázatában a munkavállalók összlétszámával, az éves bérek összegével, valamint a munkavállalónkénti átlagos munkaerőköltséggel kapcsolatos számadatok nincsenek összhangban egymással. Az exportáló gyártó ugyanakkor nem a helyes számadatra hivatkozott, amikor azt állította, hogy az átlagos bérnövekedés 21 %-os volt, míg a helyes adat valójában 19 %.

(70)

A gazdasági válságra tekintettel az ideiglenes rendelet (95)–(97) preambulumbekezdése egyértelműen azt mutatja, hogy a fogyasztás csökkenésének ellenére az érintett országokból származó import piaci részesedése tovább növekedett, és e behozatalok negatívan befolyásolták a különböző kármutatókat, így az értékesítési volument, a foglalkoztatást, a termelési kapacitást és a piaci részesedést.

(71)

Az ideiglenes rendelet (69)–(94) preambulumbekezdésére vonatkozó észrevételek hiányában ezek a preambulumbekezdések megerősítést nyernek.

(72)

Az egyik exportáló gyártó érvelése szerint az ideiglenes megállapításokkal ellentétben az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár. Állítása szerint összességében az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos kedvezőtlen tendenciák okai a 2008-as gazdasági válság hatásaiban és a gyártást 2008-ban befejező harmadik unióbeli gyártóval kapcsolatos adatok téves figyelembevételében gyökereznek, amelyek hozzájárultak a kárhelyzet téves ábrázolásához. A fent említettek szerint ugyanakkor a harmadik gyártó adatainak figyelembevétele helyesnek tekinthető, az érintett országok piaci részesedése pedig a válság ellenére tovább növekedett.

(73)

Ezért megerősítést nyer az ideiglenes rendelet (94)–(98) preambulumbekezdése, amely szerint az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(74)

Az egyik exportáló gyártó állítása szerint a gyártást 2008-ban beszüntető harmadik unióbeli gyártóval kapcsolatos adatok figyelembevétele torzította az okozati összefüggés elemzésével kapcsolatos ideiglenes következtetéseket; az elemzésnek kizárólag a jelenlegi gyártók adatain kellene alapulnia. Akárcsak a fent ismertetett kárelemzés esetében, itt is megállapítást nyert, hogy éppen ellenkezőleg, a harmadik gyártó adatainak mellőzése torzítaná a hasonló termékkel kapcsolatos következtetéseket. Az (57) preambulumbekezdésben említettek szerint ugyanakkor az e vállalatra vonatkozó megfelelő adatokat az uniós gazdasági ágazat helyzetének elemzésébe is bele kell foglalni; ezért ezt az állítást el kell utasítani.

(75)

Az egyik exportáló gyártó érvelése szerint a dömpingelt import volumene az uniós gazdasági ágazat nyereségességével egy időben növekedett, ezért a keletkezett kár fő oka nem lehetett a dömpingelt import. A nyereségesség kismértékű javulása ugyanakkor nem cáfolja azt a következtetést, hogy az általános nyereségesség igen alacsony szinten maradt, és nem érte el a szokásos 8 %-os szintet. Továbbá annak ellenére, hogy a fogyasztás 2008-ban és a vizsgálati időszak során jelentősen megnövekedett, az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak során 9 %-ot veszített piaci részesedéséből a kínai behozatal miatt.

(76)

Egy másik exportáló gyártó érvelése szerint a rendelkezésre álló adatok alapján az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszak során az elérendő 8 %-os nyereségszinthez közeli nyereséget ért el. Mivel a nyereséggel kapcsolatos adatok kizárólag egyetlen unióbeli gyártóra vonatkoznak, a nyereségesség pontos szintjét nem lehet közzétenni. Amint arra az ideiglenes rendelet (88) preambulumbekezdése is rámutat, a panaszos, miután 2009-ben veszteséget könyvelhetett el, a vizsgálati időszakban kisebb nyereségre tett szert. Valójában azonban nem voltak helyesek azok a feltételezések, amelyek alapján az exportáló gyártó arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálati időszakban elért nyereség megközelítette az elérendő nyereségszintet, mivel e feltételezések nem vették figyelembe a panaszosra vonatkozó, bizalmas jellegük miatt közzé nem tehető megfelelő pénzügyi és gyártási adatokat. A panaszos nyereségszintjét többek között helyszíni ellenőrzés keretében alaposan megvizsgálták, és ennek alapján megállapítást nyert, hogy helytelenek azok az állítások, melyek szerint a vizsgálati időszak során elért nyereség nagymértékben megközelítette volna az elérendő nyereségszintet.

(77)

Az okozati összefüggésre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (99)–(122) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(78)

Két importőr úgy érvelt, hogy az intézkedések oxálsavhiányhoz vezethetnek az Európai Unióban. Állításuk szerint az uniós gazdasági ágazat a feltételezések szerint nem képes fedezni az oxálsavra irányuló uniós keresletet.

(79)

A vizsgálat során kiderült, hogy a vizsgálati időszak során a panaszos rendelkezett szabad kapacitással. Továbbá a panaszos úgy nyilatkozott, hogy jelenleg növeli termelését, még ha a kapacitáskihasználás növelése időbe is telik, mivel az érintett termék előállítása kémiai reakciókon alapul. Az uniós fogyasztási adatok és a teljes uniós kapacitás alapján ugyanakkor megállapítható, hogy amint a panaszos képes lesz elérni teljes kapacitását, a nyers oxálsavra irányuló teljes uniós keresletet ki fogja tudni elégíteni. A finomított oxálsav tekintetében hangsúlyozni kell, hogy olyan termékek gyártásához használják, amelyeket ezt követően exportálnak; így a felhasználók aktív feldolgozásra irányuló megállapodás keretében járhatnak el. Továbbá a javaslat szerint a finomított oxálsav fő kínai exportőrére a legalacsonyabb vámtétel vonatkozik majd (14,6 %).

(80)

Emellett a panaszos azzal is érvelt, hogy a (nyers) oxálsav globális piacát a kínai gyártók uralják, akik megszabják a szóban forgó termék árát. Jelenleg a kínai gyártókat sokkal inkább leköti saját belső piacuk, ezért nem lehet kizárni annak lehetőségét sem, hogy intézkedések hiányában és a nyers oxálsav egyetlen fennmaradt uniós gyártójának valószínű megszűnésével az unióbeli felhasználók ellátási nehézségekkel szembesülnének, ami várhatóan krónikus áruhiányt és oligopolisztikus árakat vonna maga után.

(81)

Az előző vállalat működési területétől eltérő downstream piaci szegmensben tevékeny másik importőr/felhasználó azt állította, hogy az ideiglenes intézkedés negatív hatással volt a saját termékeinek – amelyeknek egyik fő nyersanyaga az oxálsav – nyereségességére, további részleteket ugyanakkor nem közölt. A vállalatot meghívták egy meghallgatásra, amelyen álláspontját kifejtheti és állításairól bizonyítékokkal szolgálhat, a meghívásra azonban nem érkezett válasz. Az állításokat ezért nem lehetett ellenőrizni.

(82)

Az uniós érdekre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (123)–(139) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(83)

A (66) preambulumbekezdésben említettek szerint az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság a kárkülönbözet kiszámításakor nem vette figyelembe a rendes vámnak megfelelő 6,5 %-os kiigazítást. Megállapítást nyert, hogy ez az állítás részben helyes, mivel bizonyos importtermékek esetében, amelyeket egy uniós vevőnek vámkezelést követően szállítottak, a vám mértékét alulbecsülték. Ezért a kárkülönbözetek ennek megfelelően kiigazításra kerültek; ez ugyanakkor nem volt jelentős hatással a javasolt végleges intézkedésekre (lásd a (87) preambulumbekezdést).

(84)

A Star Oxochemmel kapcsolatban levont következtetések figyelembevételével ezen exportáló gyártó esetében is kárkülönbözetet állapítottak meg; ennek alapjául az ideiglenes rendelet (142)–(144) preambulumbekezdésében meghatározott számítási módszer szolgált.

(85)

A kár megszüntetéséhez szükséges szintre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (145)–(148) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(86)

A fentiek alapján és az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének megfelelően végleges dömpingellenes vámot kell kivetni a megállapított dömpingkülönbözetek szintjén, mivel a kárkülönbözetek valamennyi érintett exportáló gyártó esetében magasabbnak bizonyultak a dömpingkülönbözeteknél.

(87)

A fentiek alapján a megállapított dömping- és kárkülönbözetek a következők:

(88)

Az e rendeletben meghatározott, az egyes vállalatokra alkalmazandó dömpingellenes vámtételeket a vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (szemben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) kizárólag az Indiából és Kínából származó, külön említett jogi személyek (vállalatok) által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. E vámtételek nem vonatkoznak az e rendelet rendelkező részében névvel és címmel nem említett vállalatok – beleértve a névvel és címmel felsorolt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatokat – által előállított importált termékekre; ezekre a termékekre a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételek alkalmazandók.

(89)

A vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (például a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz kell benyújtani (3), és mellékelni kell hozzá minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, a belföldi értékesítéshez és az exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Adott esetben a rendelet az egyéni vámtételek előnyeiből részesülő vállalatok listájának frissítésével megfelelően módosulni fog.

(90)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról a főbb tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság a Kínából és Indiából származó oxálsav behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetését kívánta javasolni. A nyilvánosságra hozatalt követően a felek lehetőséget kaptak arra is, hogy adott határidőn belül ismertessék álláspontjukat.

(91)

Az érdekelt felek észrevételeit a Bizottság megfelelően mérlegelte. Egyik észrevétel sem változtatta meg a vizsgálat eredményeit.

(92)

A dömpingellenes vám megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében a fennmaradó vámszintet nem csupán az együtt nem működő exportáló gyártókra kell alkalmazni, hanem azokra a gyártókra is, akik a vizsgálati időszak alatt egyáltalán nem exportáltak az Unióba. Az utóbbi vállalatok ugyanakkor – amennyiben megfelelnek az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdésében említett követelményeknek – helyzetük egyéni elbírálása érdekében kérelmet nyújthatnak be az említett cikk szerinti felülvizsgálatra.

(93)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetek nagyságára és az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékére, szükségesnek tekinthető, hogy az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket a kivetett végleges vámok összegének mértékéig véglegesen beszedjék. Amennyiben a végleges vámok alacsonyabbak, mint az ideiglenes vámok, az ideiglenesen biztosított összegnek a végleges dömpingellenes vámokat meghaladó részét el kell engedni.

(94)

Egy indiai exportáló gyártó és két kínai exportáló gyártó árra vonatkozó kötelezettségvállalást tett az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

(95)

Az érintett termék ára nagymértékben ingadozott az utóbbi években, ezért e termék esetében nem lehet kötelezettséget vállalni rögzített árra. Ezért az indiai exportáló gyártó egy indexálási záradék bevezetését javasolta, azonban nem határozta meg a megfelelő minimum importárat (MIP). Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy nem lehetett megállapítani közvetlen összefüggést a termék és a fő nyersanyag árának ingadozása között, ezért az indexálás nem tekinthető megfelelő eszköznek. Emellett a vállalat által a vizsgálat során tanúsított együttműködés szintje és az adatok pontossága sem volt optimális. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az említett cég kötelezettségvállalását nem lehetne megfelelő hatékonysággal ellenőrizni.

(96)

Ezenkívül a vizsgálat a kínai exportáló gyártókat illetően arra vetett fényt, hogy az érintett terméknek több fajtája létezik, amelyek nehezen megkülönböztethetők és amelyek ára nagymértékben eltér. A kínai exportáló gyártók egyike által valamennyi terméktípusra vonatkozóan felajánlott minimum importár ezért nem lenne alkalmas arra, hogy kiküszöbölje a dömping káros hatását. Ezenkívül mindkét érintett kínai exportáló gyártó különböző fajtájú egyéb vegyi termékeket is gyárt, és ezeket a termékeket kapcsolatban álló kereskedőkön keresztül adott esetben közös uniós vevők részére értékesíti. Ez a keresztkompenzáció komoly veszélyét rejti magában, és rendkívül megnehezítené a kötelezettségvállalás teljesítésének hatékony ellenőrzését. A másik kínai exportáló gyártó által javasolt különböző minimum exportárak szintén kivitelezhetetlenné tennék az ellenőrzést az egyes terméktípusok nehezen megkülönböztethető jellege miatt. A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy a kötelezettségvállalásokra tett javaslatokat nem lehet elfogadni,

Európai Bizottság

Directorate-General for Trade

Directorate H, Office: N105 04/092

1049 Brussels

BELGIUM