This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Az Európai Unió (EU) védelmiipar-politikája viszonylag új keletű fejlemény a tömb több mint 60 éves fennállását tekintve. Az EU védelmi ipart érintő kezdeményezéseinek jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 173. cikke, amely az iparpolitika alapját képezi.
Bár számos uniós tagállam nagy, technológiailag kifinomult védelmi iparral rendelkezik, amely fontos szerepet játszik nemzetgazdaságukban, a védelem olyan érzékeny területnek számít, amelyet illetően az országok igyekeznek megőrizni szuverenitásukat. Az EUMSZ 346. cikke jelentős mozgásteret biztosított számukra a védelmi szerződések pályáztatásában (akárcsak elődje, a Római Szerződés), ami a piac széttöredezettségéhez vezetett.
A korábbi kezdeményezésekre építve az Európai Bizottság 2013-ban stratégiát fogadott el az európai védelmi technológiai és ipari bázis hatékonyságának és versenyképességének fokozására. A hatékonyabb védelmi kiadások biztosítása érdekében a stratégia a következők jelentőségét hangsúlyozta:
Az uniós védelmiipar-politika további lendületet kapott az európai védelmi cselekvési tervvel (2016), valamint az Európai Védelmi Alap együttműködésen alapuló védelmi kutatás-fejlesztési projektek támogatása céljából történő felállításáról szóló közleménnyel (2017).
Az európai védelmi cselekvési terv három területet ölel fel:
Az Európai Védelmi Alapot két kísérleti program előzte meg, és a 2021–2027 közötti többéves pénzügyi keret időszakában mintegy 8 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik majd. Olyan projekteket fog finanszírozni, amelyekben három különböző tagállam legalább három szervezete (főként vállalatok és kutatószervezetek) közösen végez védelmi kutatási és fejlesztési tevékenységet, és előmozdítja a kis- és középvállalkozások határokon átnyúló tevékenységeit.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: