Határforgalom-ellenőrzés

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikke arra kötelezi az Európai Uniót (EU-t), hogy a következőket célzó politikát dolgozzon ki: a személyek ellenőrzése és a határátlépések eredményes felügyelete, a személyek belső határokon végzett ellenőrzések alóli mentessége, valamint a külső határok integrált határigazgatási rendszerének fokozatos bevezetése.

22 uniós tagállam tagja a schengeni térségnek, amelynek e tagállamok mellett Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc is része. Ezen országok között nincsen belső határellenőrzés. Közösen arra törekednek, hogy az eredményes külső határellenőrzések révén megvalósítsák a biztonság növelésére irányuló célkitűzést, miközben továbbra is elősegítik azon személyek bejutását, akiknek az EU-ba történő belépésre jogszerű indokuk van. Továbbra is fennáll a személyeket érintő határforgalom-ellenőrzés azon uniós tagállamok között, amelyek nem tagjai a schengeni térségnek (Bulgária, Ciprus, Horvátország, Írország, Románia) és azok között, amelyek a tagjai (azon magánszemélyek esetében például, akik a schengeni térséghez nem tartozó Írországból a schengeni térséghez tartozó Franciaországba utaznak).

Az európai integrált határigazgatás alapját az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló (EU) 2019/1896 rendelet képezi. A tagállamok nemzeti stratégiatervezeteket dolgoztak ki annak érdekében, hogy elősegítsék e koncepció gyakorlati megvalósítását. A stratégiák egyik központi elemének célja, hogy támogassa az eredményes határellenőrzések tagállamok általi megvalósítását az EU külső határain.

Az uniós – belső és külső – határok átlépésére vonatkozó szabályokat a Schengeni határ-ellenőrzési kódex ((EU) 2016/399) határozza meg, amely egyúttal meghatározza e téma főbb fogalmait, többek között a határellenőrzést, a határforgalom-ellenőrzést és a határőrizetet.

A külső határok átlépésekor az EU-n kívüli országok állampolgárait az adott ország belépési feltételeinek megfelelő alapos ellenőrzésnek kell alávetni, amely magában foglalja a vonatkozó adatbázisok, mint például a Schengeni Információs Rendszer (SIS) szisztematikus lekérdezését, valamint a Vízuminformációs Rendszer ellenőrzését vízumkötelezettség alá tartozó személyek esetén. Biztonsági okokból az uniós polgárokat is alá kell vetni határforgalom-ellenőrzésnek a SIS rendszerben. A SIS jogi keretét 2018-ban korszerűsítették. A rendszer új funkciókat és adatokat felölelő változásai 2022 elején lépnek működésbe.

Az EU külső határait rövid távú tartózkodás céljából átlépő, nem uniós állampolgárok számára egy automatizált, központosított elektronikus határregisztrációs rendszer (EES) bevezetésére került sor az intelligens határellenőrzésről szóló (EU) 2017/2226 rendelet keretében. Az EES – az alapvető jogok és az adatvédelem teljes körű tiszteletben tartása mellett – rögzíti és tárolja a személy nevét, az úti okmánya típusát, a biometrikus adatait (ujjlenyomatok és arcképmások), valamint a belépésének és kilépésének idejét és helyét. Rögzíti ezen túlmenően a beléptetés megtagadását, továbbá a schengeni országoknak szóló figyelmeztető jelzéseket hoz létre az engedélyezett tartózkodás időtartamának lejártakor.

Az EU létrehozott egy automatizált IT-rendszert, az úgynevezett Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszert (ETIAS), amelynek célja, hogy a schengeni államokba rövid távú tartózkodás céljából vízummentesen utazó látogatók által jelentett biztonsági, illegális bevándorlással kapcsolatos vagy magas szintű járványügyi kockázatokat még az utazásuk előtt azonosítsa. Az ETIAS ugyanakkor az ilyen kockázatokat nem jelentő utazók többségének határátlépését elősegíti. Az ETIAS hatálybalépésekor több mint 60 ország állampolgárai lesznek jogosultak arra, hogy utazási engedélyt kérelmezzenek.

Az EU határainak integrált igazgatását biztosító, uniós tagállamok közötti operatív együttműködés (az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséget [Frontex], valamint az uniós tagállamok határigazgatásért felelős hatóságait felölelő) Európai Határ- és Parti Őrségen belül valósul meg.

Rövid távú tartózkodásra jogosító vízumot a schengeni államok egyike adhatja ki. A vízum feljogosítja birtokosát a schengeni államok területén történő bármely 180 napos időszakban 90 napot meg nem haladó utazásra. Az (EU) 2018/1806 rendelethez csatolt melléklet tartalmazza azon országok listáját, amelyek állampolgárai vízumkötelezettség alá esnek.

Az EU határokkal kapcsolatos politikája a schengeni vívmányok (megállapodás és egyezmény) része és a (19.) jegyzőkönyvvel összhangban valamennyi tagállamra, illetve a schengeni társult országokra (Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc) alkalmazandó. Írország nem vesz részt a schengeni vívmányok határokhoz kapcsolódó intézkedéseiben.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

• Európai Unió
• A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség
• Alapvető jogok
• Tagállamok
• Migráció és menekültügy
• Schengen (Megállapodás és Egyezmény)
• Erősebb Schengeni Információs Rendszer (összefoglaló)
• Az Európai Határ- és Parti Őrség (összefoglaló)
• Az EU vízuminformációs rendszeréhez (VIS) való hozzáférés szabályai (összefoglaló)
• Az uniós határok átlépésére vonatkozó szabályok (összefoglaló)
• A Schengeni Információs Rendszer (SIS II) második generációja (összefoglaló)
• Intelligens határellenőrzés: az EU határregisztrációs rendszere (összefoglaló)
• Az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS) (összefoglaló)
• Vízumkódex (összefoglaló)
• EU-n kívüli országok állampolgáraira vonatkozó vízumkötelezettségek (összefoglaló)
• Schengeni térség (Európai Bizottság).