C‑242/05. sz. ügy

G. M. van de Coevering

kontra

Hoofd van het District Douane Roermond van de rijksbelastingdienst

(a Gerechtshof te ’s-Hertogenbosch [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Az eljárási szabályzat 104. cikke 3. §‑ának első bekezdése – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Gépjárműbérlet az illetőség szerinti tagállamtól eltérő tagállamban – A nyilvántartásba nem vett, de az illetőséggel rendelkező személyek rendelkezésére bocsátott személygépjárműveket terhelő adó – Beszedési szabályok”

A végzés összefoglalása

Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások

(EK 49‑55. cikk)

Az EK 49‑55. cikkel ellentétes a tagállamnak az alapügyben felmerülthöz hasonló olyan nemzeti szabályozása, amely az e tagállamban lakó természetes személyt, aki valamely másik tagállamban nyilvántartásba vett gépjárművet vesz bérbe, az első tagállamban történő közúthasználat megkezdésekor a teljes regisztrációs adó megfizetésével terheli, függetlenül az említett közút használatának időtartamától és anélkül, hogy az érintett személy bármely mentességi vagy visszatérítési igényt érvényesíthetne abban az esetben, ha a gépjármű alapvetően nem az első tagállamban történő állandó használatra szolgál, és azt ténylegesen nem is így használják.

(vö. 33. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (negyedik tanács)

2006. június 27.(*)

„Az eljárási szabályzat 104. cikke 3. §‑ának első bekezdése – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Gépjárműbérlet az illetőség szerinti tagállamtól eltérő tagállamban – A nyilvántartásba nem vett, de az illetőséggel rendelkező személyek rendelkezésére bocsátott személygépjárműveket terhelő adó – Beszedési szabályok”

A C‑242/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Gerechtshof te’s-Hertogenbosch (Hollandia), a Bírósághoz 2005. június 3‑án érkezett, 2005. május 31‑i határozatával terjesztett elő az előtte

G. M. van de Coevering

és

a Hoofd van het District Douane Roermond van de rijksbelastingdienst

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: K. Schiemann tanácselnök, N. Colneric és K. Lenaerts (előadó) bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: R. Grass,

mivel a Bíróság eljárási szabályzata 104. cikkének 3. §‑a alapján indokolt végzést hoz,

a főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Végzést

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 49‑EK 55. cikk értelmezésére irányul.

2        Ez a kérelem M. van de Coevering (a továbbiakban: felperes) és a Hoofd van het District Douane Roermond van de rijksbelastingdienst (az adóhivatal Roermond területi vámigazgatóságának vezetője) közötti, a holland közúthálózatnak egy Belgiumban bérelt és ugyanott nyilvántartásban vett személygépjármű általi használatára vonatkozó adókiigazítás iránti felszólítással kapcsolatos jogvitában merült fel.

 A nemzeti szabályozás

3        A személygépjármű- és a motorkerékpár-adóról szóló 1992‑es törvény (Wet op de belasting van personenauto’s en motorrijwielen 1992, a továbbiakban: törvény) 2002. január 1‑jén hatályos változatának 1. cikke ekként rendelkezik:

„(1)      Az személygépjárművet és a motorkerékpárt »személygépjármű- és motorkerékpár-adó« terheli.

(2)      Az adófizetési kötelezettség a közúti közlekedésről szóló 1994‑es törvény (Wegenverkeerswet) alapján a személygépjármű vagy a motorkerékpár nyilvántartásba vételekor keletkezik.

[…]

(5)      Amikor a nyilvántartásba nem vett személygépjármű vagy a motorkerékpár Hollandiában lakó természetes személy vagy letelepedett jogi személy használatában van, akkor az adófizetési kötelezettség a közúti közlekedésről szóló törvény alapján a hollandiai közúthálózatnak e gépjármű általi, első használatakor keletkezik.”

4        A törvény 5. cikkének (2) bekezdése megállapítja:

„A nyilvántartásba nem vett személygépjármű vagy a motorkerékpár utáni adó fizetésére kötelezett személy az, akinek a gépjárművet a rendelkezésére bocsátották.”

5        A törvény 6. cikke kimondja:

„(1)      Az adót bevallással kell teljesíteni.

(2)      Az állami adókról szóló általános törvény (Algemene Wet inzake Rijksbelastingen) 10. cikkének (2) bekezdésétől és 19. cikkének (3) bekezdésétől eltérően:

a)      a fizetési kötelezettségnek

1°      a nyilvántartásba vétellel keletkező adó esetében, a nyilvántartási szám név szerint megjelölt személynek történő kiadását megelőzően;

2°      az első közúthasználattal keletkező adó esetében, az első használatot megelőzően kell eleget tenni;

b)      a bevallás a fizetéssel egyidejűleg történik.

(3)      A (2) bekezdés b) pontjától eltérően miniszteri rendelet felmentést adhat az első közúthasználatot megelőzően az adófizetési kötelezettség alól.

(4)      Amikor a (3) bekezdés szerinti esetben az a személy, akinek a nyilvántartásba nem vett személygépjárművet vagy motorkerékpárt a rendelkezésére bocsátották, az adóellenőrzés során vagy a büntetőeljárásról szóló törvény (Wetboek van Strafvordering) 141. cikke szerinti nyomozó hatóságnak nem tudja igazolni az adó megfizetését, akkor az adót helyszínen kell megfizetni.”

6        A törvény 2001. június 30‑ig hatályos változata 9. cikkének (1) bekezdése megállapítja:

„(1)      A személygépjármű esetében az adó összege a személygépjármű nettó katalógus árának 45,2%‑a, csökkentve 3 394 NLG‑nel; kompressziós gyújtású motorral rendelkező személygépjármű esetében ez az összeg a nettó katalógus ár 45,2%‑a

a)      növelve 722 NLG‑nel vagy

b)      csökkentve 478 NLG‑nel, ha ezen személygépjármű kibocsátása a 2005. évre meghatározott határértéknek megfelel.

[…]”

7        A személygépjármű- és motorkerékpár-adóról szóló 1992‑es törvény végrehajtási rendelete (Uitvoeringsbesluit belasting van personenauto’s en motorrijwielen 1992, a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 4. cikkének (3) bekezdése kimondja:

„A Hollandiában illetőséggel rendelkező természetes vagy jogi személy által egy másik tagállamban bérelt személygépjármű vagy motorkerékpár csak akkor mentesül az adófizetési kötelezettség alól, ha legkésőbb a holland közúthasználat első napját követő nap végéig Hollandia területéről elszállítják, vagy a bérbeadó társaság holland fiókjának visszaszolgáltatják.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

8        A Hollandiában illetőséggel rendelkező felperes egy belga társaságtól egy Belgiumban nyilvántartásba vett személygépjárművet vett bérbe.

9        Mivel az adóhivatal Roermond területi vámigazgatóságának vezetője megállapította, hogy ezen gépjármű 2001. május 31. és június 21. között nyilvántartásba vétel nélkül tartózkodott és közlekedett Hollandiában, a törvény 1. cikkének (5) bekezdése alapján 60 476 NLG (27 565 EUR) összegű beszedési felszólítást bocsátott ki. Ezzel egyidejűleg ezen összeg 25%‑ának megfelelő, 15 185 NLG (6 891 EUR) bírságot is kiszabott.

10      Mivel mind a beszedési felszólítás, mind a bírságot kiszabó határozat elleni panasza eredménytelen volt, a felperes keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

11      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában a Gerechtshof te’s-Hertogenbosch megállapítja, hogy mind Hollandiában, mind egy másik tagállamban bérelt gépjármű esetében a gépjárműadó teljes összegű, végleges, visszatérítési igény nélküli és a holland közúthálózatnak a Hollandiában illetőséggel rendelkező személy általi első használatakor esedékes. A Gerechtshof arra keres választ, hogy ez az adó nem akadályozza‑e meg a hollandiai illetőséggel rendelkező személyeket abban, hogy egy másik tagállamban személygépjárművet béreljenek, különösen akkor, amikor a bérlet időtartama meghaladja a végrehajtási rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti két napos időtartamot, de rövidebb, mint az az időtartam, ameddig a gépjármű gazdaságosan hasznosítható.

12      Ilyen időtartamra ugyanis egy Hollandiában illetőséggel rendelkező személy inkább egy Hollandiában nyilvántartásba vett gépjárművet bérel, amelyért a bérbeadó a gépjárműadót már megfizette, mint egy olyan gépjárművet, amelyet nem vettek nyilvántartásba Hollandiában, és amelyért az adót még nem fizették meg. Ha az első esetben a bérbeadó a bérleti díjba a megfizetett adót beszámítja, minden, a gépjármű élettartamánál rövidebb bérleti idő esetében a bérleti díjba beszámított összeg mindig kisebb lesz az adó teljes összegénél. A második esetben – ezzel ellentétesen – a bérbeadó azonnal a teljes adó kifizetésére kötelezett, függetlenül a bérlet és a holland közúthálózat használatának időtartamától. Márpedig egy Hollandiában nyilvántartásba nem vett gépjármű bérbeadója az esetek többségében Hollandián kívül rendelkezik illetőséggel.

13      A Hollandiában illetőséggel nem rendelkező bérbeadó minden bizonnyal sort keríthet a nyilvántartásba vételre, és megfizetheti az adó teljes összegét mielőtt gépjárművet adna bérbe egy Hollandiában illetőséggel rendelkező személynek, de erre rendes körülmények között nem kerül sor, mivel ebben az esetben vagy a bérlőre kellene az adó teljes összegét terhelnie, elvesztve ezzel a bérleti díjban rejlő verseny lehetőségét, vagy saját magának kellene az adóterhet teljesen vagy részben viselnie, de akkor nem kötné meg az ügyletet.

14      Így amennyiben egy bérbeadót megakadályoznak abban, hogy valamely Hollandián kívüli tagállamban Hollandiában illetőséggel rendelkező személynek személyszállító gépjárművet az adó mentesség időtartamánál hosszabb, de a gépjármű élettartamánál rövidebb időre bérbe adjon, akkor a kérdést előterjesztő bíróság szerint alapos kétely merül fel arra vonatkozóan, hogy a törvény 1. cikkének (5) bekezdésében megállapított adó összeegyeztethető‑e a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvével.

15      Hivatkozva a C‑451/99. sz., Cura Anlagen ügyben 2002. március 21‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑3193. o.) 68. pontjára, a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának ilyen mértékű korlátozása igazolható‑e a közérdeken alapuló kényszerítő indokkal.

16      Tekintettel ugyanezen ítélet 67–69. pontjára, a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy megkérdőjelezhető ezen adónak az arányosság elvével való összeegyeztethetősége annyiban, amennyiben a jelen ügyben kizárólag arra tekintettel került sor a teljes összegre vonatkozó kiigazítás iránti felszólítás kiadására, hogy egy adott időpontban Hollandia területén a felperes a kérdéses gépjárművet használta, anélkül hogy megállapították volna a személygépjármű bérletének tényleges, illetve a holland közúthasználat pontos időtartamát.

17      Ilyen körülmények között a Gerechtshof te’s-Hertogenbosch az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Ellentétes‑e a közösségi joggal, különösen az EK 49–55. cikk szerinti szolgáltatásnyújtás szabadságával az, hogy a Holland [Királyság] olyan a Holland [Királyság]ban illetőséggel rendelkező természetes személyre, aki valamely másik tagállamban egy bérbeadótól bérleti szerződés alapján bérel olyan személygépkocsit, amely nem szerepel az 1994. évi a közúti forgalom szabályozásáról szóló törvény szerinti nyilvántartásban, és amelyre nem fizették meg a [törvény] 1. cikkének (2) bekezdése szerinti személygépjármű- és motorkerékpár-adót, e [törvény] 1. cikkének (5) bekezdése alapján személygépjármű- és motorkerékpár-adót vet ki az ezzel a személygépjárművel történő, az 1994. évi a közúti forgalom szabályozásáról szóló törvény szerinti hollandiai közúthasználat megkezdésekor, ahol az adó teljes összegét meg kell fizetni, függetlenül a bérlet időtartamától és a hollandiai közúthasználat időtartamától, és ahol a fent nevezett természetes személy egyáltalán nem jogosult mentességre és visszatérítésre?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

18      Az eljárási szabályzat 104. cikke 3.§‑ának első bekezdése szerint, amennyiben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, a Bíróság indokolt végzéssel bármikor határozhat.

19      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 49. cikkel ellentétes minden olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, amely objektív igazolás nélkül a szolgáltatót e szabadság gyakorlásában korlátozza (lásd többek között a fent hivatkozott Cura Anlagen ügyben hozott ítélet 29. pontját és a C‑496/01. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2004. március 11‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑2351. o.] 64. pontját). Egyébként a szolgáltatásnyújtás szabadságát mind a szolgáltatást nyújtó, mind pedig a szolgáltatást igénybe vevő élvezi (lásd többek között a C‑134/03. sz., Viacom Outdoor ügyben 2005. február 17‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑1167. o.] 35. pontját).

20      Az EK 49. cikkel szintén ellentétes minden olyan nemzeti szabályozás alkalmazása, amely a szolgáltatásnyújtást tagállamok közötti viszonylatban nehezebbé teszi a szolgáltatásnak valamely tisztán tagállamon belüli nyújtásánál (a C‑381/93. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1994. október 5‑én hozott ítélet [EBHT 1994., I‑5154. o.] 17. pontja és a fent hivatkozott Cura Anlagen ügyben hozott ítélet 30. pontja).

21      Az alapügyben a holland szabályozás azzal, hogy azon Hollandiában illetőséggel rendelkező személyeket, akik valamely más tagállamban letelepedett vállalkozástól béreltek gépjárművet, az első hollandiai közúthasználatkor a regisztrációs adó teljes összegének a megfizetésére kötelezi, akadályozza őket abban, hogy egy másik tagállamban béreljenek gépjárművet. E kötelezettség így olyan természetű, amely megnehezíti a határokon átnyúló bérleti tevékenységet (e tekintetben lásd a fent hivatkozott Cura Anlagen ügyben hozott ítélet 37. és 71. pontját), és korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát.

22      Az ilyen intézkedés kizárólag az EK‑Szerződésben, pontosabban az EK 46. cikk (1) bekezdésében az eltérést kifejezetten lehetővé tevő rendelkezések alapján fogadható el, vagy ha azt a közérdeken alapuló kényszerítő indokkal igazolják. De még ilyen esetben is ezen intézkedés alkalmazásának az így megvalósítani kívánt cél elérésére alkalmasnak kell lennie, és nem haladhatja meg az ehhez szükséges mértéket (e tekintetben lásd a fent hivatkozott Cura Anlagen ügyben hozott ítélet 31. és 32. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

23      Bizonyos, az alapügyben nem releváns kivételektől eltekintve a gépjármű-adóztatásra vonatozó szabályokat nem harmonizálták. A tagállamok így ezen a területen a közösségi jog tiszteletben tartásával szabadon gyakorolhatják adóztatási joghatóságukat (a fent hivatkozott Cura Anlagen ügyben hozott ítélet 40. pontja).

24      Valamely tagállam akkor írhat elő egy más tagállamban letelepedett társaság által egy az előbbi tagállamban illetőséggel rendelkező személy rendelkezésére bocsátott gépjárműre regisztrációs adót, ha e gépjárművet túlnyomórészt e tagállam területén történő használatra szánják vagy ténylegesen így használják (e tekintetben lásd a fent hivatkozott Cura Anlagen ügyben hozott ítélet 42. pontját és a C‑435/04. sz. Leroy‑ügyben 2006. május 30‑én hozott végzés [EBHT 2006., I‑4835. o.] 14. pontját, valamint a munkavállaló rendelkezésére bocsátott céges gépjármű tekintetében a C‑464/02. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑7929. o.] 75–78. pontját; a C‑151/04. és C‑152/04. sz., Nadin és társai egyesített ügyekben 2005. december 15‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑11 203. o.] 41. pontját és a C‑232/03. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben 2006. február 23‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑27. o.] 47. pontját).

25      A nemzeti bíróság feladata a jelen ügyben a kérdéses bérleti szerződés időtartamának és a bérelt gépjármű tényleges használatának értékelése (lásd a fent hivatkozott Nadin és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 42. pontját és a fent hivatkozott Leroy‑ügyben hozott végzés 15. pontját).

26      Amennyiben viszont a jelen végzés 24. pontjában megállapított feltételek nem teljesülnek, akkor a más tagállamban nyilvántartásba vett gépjármű olyan csekély mértékben kapcsolódik a tagállamhoz, hogy a kérdéses korlátozás további igazolása szükséges (a fent hivatkozott Bizottság kontra Dánia ügyben hozott ítélet 79. pontja és a Bizottság kontra Finnország ügyben hozott ítélet 48. pontja).

27      Még ha létezik is ilyen igazolás, akkor is szükséges ‑ mint ahogy azt a Bíróság a fent hivatkozott Cura Anlagen ügyben hozott ítéletének 69. pontjában pontosította ‑, hogy az adó tiszteletben tartsa az arányosság elvét. Egy más tagállamban bérelt gépjármű nyilvántartásba vételi kötelezettségéhez kötődő osztrák fogyasztási adó tekintetében a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az ilyen adó ezen elvvel ellentétes annyiban, amennyiben céljának megvalósítására alkalmas lenne a gépjármű használata szerinti tagállambeli nyilvántartásba vételi időtartamával arányos adó bevezetése, ami lehetővé tenné azt, hogy ne lehessen hátrányos megkülönböztetést alkalmazni az adó leírása tekintetében a más tagállamokban letelepedett gépjárműlízing vállalkozások hátrányára.

28      Ugyanezen elv alkalmazandó az olyan nemzeti szabályozásra, amely a külföldön bérelt és nyilvántartásba vett gépjármű nyilvántartásba vételét ugyan nem teszi kötelezővé, de az érintett tagállamban történő közúthasználat első megkezdésekor adó megfizetését írja elő annyiban, amennyiben ezen adó céljának megvalósítására alkalmas lenne a gépjármű ezen tagállamban történő használatának időtartamával arányos adó bevezetése.

29      Ebből az következik, hogy ellentétes az EK 49–55. cikkel az olyan nemzeti szabályozás, amely valamely gépjárműre annak az érintett tagállamban történő használatával aránytalan összegű adó megfizetését írja elő, annak ellenére, hogy e szabályozás Szerződéssel összeegyeztethető jogszerű célt követ, amennyiben egy másik tagállamban bérelt és nyilvántartásba vett gépjárműre vonatkozik, amelyet alapvetően nem az első tagállamban történő állandó használatra szántak, és azt ténylegesen nem is így használják, kivéve ha a gépjármű a hivatkozott tagállamban történő használatának időtartamával arányos adó bevezetése nem alkalmas a szabályozás céljának megvalósítására.

30      Az alapügyben kérdéses szabályozást illetően egyértelmű, hogy annak célja a gépjármű Hollandiában történő használatának időtartamával arányos adó útján is megvalósítható. A holland kormány bejelentette ugyanis, hogy ezt a szabályozást módosítja a más tagállamban bérelt gépjárművek vonatkozásában, és az adót a jövőben a bérleti szerződés időtartama alapján kell megállapítani.

31      Az alapügy körülményeire tekintettel az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből az következik, hogy a kérdéses holland adó megfizetésére úgy kötelezték a felperest, hogy előzetesen sem a gépjármű bérletének időtartamát, sem a hollandiai közúthasználat időtartamát nem állapították meg, mivel ezek a tényezők a fennálló törvény alkalmazása szempontjából nem rendelkeznek relevanciával.

32      Ennélfogva az alapügy kérdéses szabályozása ‑ annyiban, amennyiben valamely másik tagállamban bérelt és nyilvántartásba vett gépjárműre, amelyet alapvetően nem az első tagállamban történő állandó használatra szántak, és amelyet ténylegesen nem is így használnak, a teljes adó megfizetését írja elő, függetlenül a hollandiai közúthasználat időtartamától, és anélkül, hogy bármely mentességi vagy visszatérítési igényt érvényesítését lehetővé tenné ‑ a gépjármű ezen államba történő használatának időtartamával aránytalan összegű adó megfizetését írja elő.

33      Az előzőekre tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EK 49‑55. cikkével ellentétes a tagállamnak az alapügyben felmerülthöz hasonló olyan nemzeti szabályozása, amely az e tagállamban lakó természetes személyt, aki valamely másik tagállamban nyilvántartásba vett gépjárművet vesz bérbe, az első tagállamban történő közúthasználat megkezdésekor a teljes regisztrációs adó megfizetésével terheli, függetlenül az említett közút használatának időtartamától és anélkül, hogy az érintett személy bármely mentességi vagy visszatérítési igényt érvényesíthetne abban az esetben, ha a gépjármű alapvetően nem az első tagállamban történő állandó használatra szolgál, és azt ténylegesen nem is így használják.

 A költségekről

34      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. A Bíróságnál észrevételt előterjesztő holland kormány és az Európai Közösségek Bizottsága részéről felmerült költségeket nem kell megtéríteni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az EK 49–55. cikkel ellentétes a tagállamnak az alapügyben felmerülthöz hasonló, olyan nemzeti szabályozása, amely az e tagállamban lakó természetes személyt, aki valamely másik tagállamban nyilvántartásba vett gépjárművet vesz bérbe, az első tagállamban történő közúthasználat megkezdésekor a teljes regisztrációs adó megfizetésével terheli, függetlenül az említett közút használatának időtartamától és anélkül, hogy az érintett személy bármely mentességi vagy visszatérítési igényt érvényesíthetne abban az esetben, ha a gépjármű alapvetően nem az első tagállamban történő állandó használatra szolgál, és azt ténylegesen nem is így használják.

Aláírások

---

*Az eljárás nyelve: holland.