C‑456/04. sz. ügy

Agip Petroli SpA

kontra

Capitaneria di porto di Siracusa és társai

(a Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme)

„Tengeri kabotázs – 3577/92/EGK rendelet – 650 bruttó regisztertonna űrtartalomnál nagyobb, szigetközi kabotázst végző hajók személyzetére alkalmazandó törvény – A kabotázsutat »követő vagy megelőző út« fogalma”

Az ítélet összefoglalása

Közlekedés – Tengeri fuvarozás – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Tengeri kabotázs

(3577/92 tanácsi rendelet, 3. cikk, (2) és (3) bekezdés)

A 650 bruttó regisztertonna űrtartalomnál nagyobb, szigetközi kabotázsszolgáltatást nyújtó teherhajók esetében a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló 3577/92/EGK tanácsi rendelet 3. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy amikor azok útja olyan utat követ vagy előz meg, amely egy más államba irányul vagy államból történik, a személyzettel kapcsolatos minden ügy annak az országnak a joghatósága alá tartozik, amely lobogója alatt hajóznak. E tekintetben az e rendelkezésben foglalt, a kabotázsutat „követő vagy megelőző út” fogalma főszabály szerint minden más államba irányuló vagy onnan történő utat magában foglal, a rakomány jelenlététől függetlenül. Ugyanakkor nem engedhetők meg a visszaélésszerűen teljesített, rakomány nélküli utak, amelyek célja a 3577/92 rendeletben előírt rendelkezések megkerülése. A visszaélésszerű magatartás megállapításához egyrészt az szükséges, hogy a nemzetközi ballasztút, a rendelet 3. cikke (3) bekezdésének formális alkalmazása ellenére azt eredményezze, hogy a hajótulajdonos minden, a személyzetet érintő kérdésben a lobogó szerinti állam jogának alkalmazását élvezi, ellentétesen a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének céljával, tehát azzal, hogy a szigetközi kabotázs esetében a fogadó állam jogát lehessen alkalmazni minden, a személyzetet érintő kérdésben. Másrészt az objektív tényelemek összességéből annak kell következnie, hogy e nemzetközi ballasztút elsődleges célja a 3577/92 rendelet 3. cikke (2) bekezdése alkalmazásának elkerülése abból a célból, hogy ugyanezen cikk (3) bekezdését lehessen alkalmazni.

(vö. 25. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2006. április 6.(*)

„Tengeri kabotázs – 3577/92/EGK rendelet – 650 bruttó regisztertonna űrtartalomnál nagyobb, szigetközi kabotázst végző hajók személyzetére alkalmazandó törvény – A kabotázsutat »követő vagy megelőző út« fogalma”

A C‑456/04. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia (Olaszország) a Bírósághoz 2004. október 29‑én érkezett, 2004. július 20‑i határozatával terjesztett elő az előtte

az Agip Petroli SpA

és

a Capitaneria di porto di Siracusa,

a Capitaneria di porto di Siracusa – Sezione staccata di Santa Panagia,

a Ministero delle Infrastrutture e dei Trasporti

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J. Makarczyk, R. Schintgen, P. Kūris és J. Klučka (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: H. von Holstein hivatalvezető-helyettes,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2005. november 10‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        az Agip Petroli SpA képviseletében R. Longanesi Cattani, G. Pitruzzella és A. Cariola avvocati,

–        az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Albenzio avvocato dello Stato,

–        a görög kormány képviseletében E.‑M. Mamouna, meghatalmazotti minőségben,

–        a francia kormány képviseletében A. Hare, meghatalmazotti minőségben,

–        a norvég kormány képviseletében A. Eide, meghatalmazotti minőségben, segítője: C. Galtung attorney general for civil affairs,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében K. Simonsson, meghatalmazotti minőségben, segítői: G. Conte és E. Boglione avvocati,

a főtanácsnok indítványának a 2005. december 8‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérelem a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7‑i 3577/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 364., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 10. o., a továbbiakban: rendelet) 3. cikke (3) bekezdésének értelmezésére irányul.

2        A kérelmet az Agip Petroli SpA (a továbbiakban: Agip Petroli) által a Capitaneria di porto di Siracusa, a Capitaneria di porto di Siracusa – Sezione staccata di Santa Panagia (a továbbiakban: kikötői hatóság) és a Ministero delle Infrastrutture e dei Trasporti ellen indított eljárás keretében terjesztették elő, melynek tárgya a kikötői hatóság azon határozata, amely megtiltotta egy görög lobogó alatt közlekedő tartályhajónak a Maginsi és Gela közötti szigetközi kabotázsút megtételét.

 Jogi háttér

3        A rendelet harmadik, negyedik, hetedik és nyolcadik preambulumbekezdésének szövege a következő:

„mivel a belső piac létrehozásához szükséges a tagállamokon belüli tengeri fuvarozási szolgáltatásokkal kapcsolatos korlátozások megszüntetése; mivel a belső piac olyan területen jön létre, ahol biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása;

mivel ennek érdekében a szolgáltatások szabad mozgását alkalmazzák a tengeri fuvarozási szolgáltatásokra a tagállamokon belül;

[…]

mivel a verseny torzításának megelőzésére a part menti kereskedelmi hajózási szolgáltatásokat végző közösségbeli hajótulajdonosoknak meg kell felelniük abban a tagállamban az összes, a kabotázsszolgáltatások nyújtásához szabott feltételnek, amelyben hajójuk be van jegyezve; mivel azok a közösségbeli hajótulajdonosok, amelyek egy tagállamban bejegyzett hajót közlekedtetnek és nem rendelkeznek a kabotázs jogával az adott tagállamban, szintén kedvezményezettjei lehetnek ennek a rendeletnek egy átmeneti időszakban;

mivel e szolgáltatás szabad mozgásának megvalósítása fokozatosan, és nem szükségszerűen megegyező módon megy végbe az összes érintett szolgáltatás esetén, figyelembe véve az egyes speciális szolgáltatások természetét, valamint a Közösségen belüli, különböző fejlettségű gazdaságok által tett erőfeszítések mértékét.”

4        A rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„1991. január 1‑jétől [helyes fordítás: 1993. január 1‑jétől] a tengeri fuvarozási szolgáltatások (tengeri kabotázs) szabad mozgása érvényes azokra a közösségbeli hajótulajdonosokra, akik egy tagállamban jegyeztették be hajóikat és ezen tagállam lobogója alatt hajóznak, azzal a feltétellel, hogy ezek a hajók megfelelnek minden előírásnak, amely az adott tagállamban a tengeri kabotázs nyújtására vonatkozik […]”

5        A rendelet 2. cikke előírja:

„E rendelet alkalmazásában:

1.      »tengeri fuvarozási szolgáltatások egy tagállamon belül (tengeri kabotázs)«, olyan szolgáltatások, amelyeket rendszerint díjazás fejében végeznek, és különösen magukban foglalják:

[…]

c)      szigetközi kabotázs: utasok vagy áruk fuvarozása tengeren:

–        egyazon tagállam partvonalán és egy vagy több szigetén fekvő kikötői,

–        egyazon tagállam egy vagy több szigetén fekvő kikötői között.

[…]”

6        A rendelet 3. cikke értelmében:

„(1) A kontinentális kabotázsszolgáltatást nyújtó és vonalhajózásban részt vevő hajók számára a személyzettel kapcsolatos minden ügy annak az államnak a joghatósága alá tartozik, amelyben a hajót lajstromozták (amely lobogója alatt hajóznak), kivéve a 650 bruttó regisztertonna űrtartalomnál kisebb hajókat, amelyek esetében a fogadó ország feltételeit kell alkalmazni.

(2)      Szigetközi kabotázsszolgáltatást nyújtó hajók esetén a személyzettel kapcsolatos minden ügy annak az országnak a joghatósága alá tartozik, amely területén a hajó a tengeri fuvarozási szolgáltatást végzi (fogadó ország).

(3)      1999. január 1‑jétől kezdve azonban a 650 bruttó regisztertonna űrtartalomnál nagyobb, szigetközi kabotázsszolgáltatást nyújtó teherhajók esetén, amikor azok útja egy olyan utat követ vagy előz meg, amely egy más államba irányul vagy államból történik, a személyzettel kapcsolatos minden ügy annak az országnak a joghatósága alá tartozik, amelyben a hajót lajstromozták (amely lobogója alatt hajóznak).

[…]”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

7        Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül, hogy az Agip Petroli kibérelte a görög lobogó alatt hajózó „Theodoros IV” nevű tartályhajót (a továbbiakban: Theodoros IV), hogy nyersolajat szállítson Maginsi és Gela, két, Szicíliában található helység között. Az Agip Petroli a fogadó állam, azaz az Olasz Köztársaság rendelkezéseitől való eltérés, és következésképpen a lobogó szerinti állam, azaz a Görög Köztársaság rendelkezései alkalmazásának megindokolása céljából a rendelet 3. cikkének (3) bekezdésére hivatkozott. Az e szigetközi kabotázsút engedélyezésére irányuló kérelmében azt jelezte, hogy a hajó ezt követően teher nélkül folytatja útját, közvetlenül a külföld irányába („ballasztút”).

8        2001. december 6‑i határozatában a kikötői hatóság megtagadta ezt az engedélyt a Theodoros IV‑től, azzal az indokolással, hogy a hajó személyzete, mivel fülöp-szigeteki állampolgárságú tengerészekből is áll, nem felel meg az olasz hajózási törvénykönyv 318. cikke előírásainak.

9        Határozatában a kikötői hatóság azzal indokolta az olasz jog alkalmazását, hogy a Közlekedési és Hajózási Minisztérium 2000. január 31‑i TMA3/CA/0230. sz. utasítását vette figyelembe, amely szerint a rendelet 3. cikkének a lobogó államától eltérő jog alkalmazását előíró (3) bekezdése csak abban az esetben alkalmazható, ha „az út, amely a kabotázsutat követi vagy megelőzi, funkcionális és kereskedelmi szempontból önálló, ami azt jelenti, hogy a hajó fedélzetén található rakomány végső/kezdeti rendeltetési helye külföldi kikötő.” Következésképpen erre a rendelkezésre nem lehet hivatkozni, ha „a hajó a szigetközi kabotázsút előtt vagy után ballasztutat teljesített, vagy olyan rakománnyal teljesítette az utat, amelynek mennyisége vagy minősége alapján az út nem minősíthető önállónak”.

10      Az Agip Petroli keresetet nyújtott be e határozat ellen a kérdést előterjesztő bírósághoz, amely úgy véli, hogy a rendelet 3. cikkének (3) bekezdése kétféleképpen értelmezhető. E bíróság szerint a megszorító értelmezés mellett az a törekvés szól, hogy a rendelet 3. cikke (2) bekezdése alkalmazásának az egymást követő színlelt kabotázsutakkal történő kikerülését meg lehessen akadályozni, hozzáteszi azonban, hogy a szövegében egyetlen olyan utalás sem található, amely annak hatályát a rakománnyal a fedélzeten megtett utakra korlátozná.

11      E körülmények között a Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„[...] a kabotázsutat »követő vagy megelőző út« fogalma csak a jelen ügyben vitatott rendelkezések meghatározása szerinti »funkcionális és kereskedelmi szempontból önálló, tehát teherrel megrakott hajónak egy más államba irányuló vagy államból történő útját« foglalja magában, vagy a rakomány nélküli (ún. »ballaszt«) utak esetére is vonatkozik[?]”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

12      A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az áruk tagállamokon belüli tengeri fuvarozásának terén a rendelet 3. cikke (3) bekezdésében foglalt, a kabotázsutat „követő vagy megelőző út” fogalma (a továbbiakban: nemzetközi út) csak a rakománnyal teljesített utakra vonatkozik, vagy magába foglalhatja a ballasztutat is.

13      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a liberalizáció, mint a rendelet célkitűzése, amint az elsősorban harmadik és negyedik prambulumbekezdéséből következik, és amely a tagállamokon belüli tengeri fuvarozási szolgáltatásokkal kapcsolatos korlátozások megszüntetésére irányul, még nem teljesült maradéktalanul. A rendelet által előírt liberalizáció egyik korlátozása a szigetközi kabotázsra vonatkozik. Ugyanis, míg a rendelet 1. cikke és 3. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy főszabály szerint a lobogó szerinti állam jogának feltételei az irányadók, a rendelet 3. cikkének (2) bekezdése kivételt ír elő a szigetközi kabotázs tekintetében, és úgy rendelkezik, hogy az ilyen jellegű szolgáltatást nyújtó hajók személyzetét érintő minden kérdés tekintetében a fogadó állam jogát kell alkalmazni. A lobogó szerinti állam joga személyzet összetételére történő alkalmazásának elvét azonban előírja a rendelet 3. cikkének (3) bekezdése, ha a szigetközi kabotázst 650 bruttó regisztertonna űrtartalomnál nagyobb hajó által teljesített nemzetközi út előzi meg vagy követi.

14      A „nemzetközi út” fogalmát illetően meg kell állapítani, hogy a rendelet 3. cikkének (2) bekezdése csupán annyit ír elő, hogy a kabotázsutat egy nemzetközi útnak kell megelőznie vagy követnie, azonban az út fogalmát ennél részletesebben nem határozza meg, és azt sem, hogy a 650 bruttó regisztertonna űrtartalomnál nagyobb hajónak esetlegesen rakományt kellene szállítania.

15      E körülmények között, mivel a rendelet nem tartalmazza az „út” fogalmának meghatározását, sem pedig valamely más olyan elemet, amely alapján feltételezhető lenne, hogy a közösségi jogalkotó lehetővé akarta tenni, hogy további kritériumokat is figyelembe lehessen venni, mint a rakomány jelenlétének követelményét vagy a nemzetközi út funkcionális és kereskedelmi önállóságának fennállását, e fogalmat úgy kell értelmezni, hogy ez főszabály szerint minden utat magában foglal, függetlenül attól, hogy van‑e rakomány a fedélzeten, vagy nincs.

16      Ez az értelmezés egyébként megfelel a rendelet célkitűzésének, tehát a tengeri kabotázsszolgáltatások nyújtása szabadsága megvalósításának a rendeletben előírt feltételek szerint és az ott előírt kivételekre is figyelemmel (lásd különösen a C‑205/99. sz., Analir és társai ügyben 2001. február 20‑án hozott ítélet [EBHT 2001, I‑1271. o.] 19. pontját). Ez az értelmezés ugyanis lehetővé teszi a rendelet 3. cikke (3) bekezdésének teljes körű alkalmazását, amely a lobogó szerinti állam jogának alkalmazását előírva e célkitűzéshez közvetlenül kapcsolódik.

17      Ezt az értelmezést egyébként a tengeri fuvarozás gyakorlata is megerősíti, amelyben szokásos, hogy az utakat olykor rakomány nélkül teszik meg.

18      Ugyanakkor, e megállapítás ellenére nem lehet elfogadni a visszaélésszerűen abból a célból teljesített ballasztutakat, hogy megkerüljék a rendelet 3. cikkében előírt szabályokat és a rendeletnek a jelen ítélet 13. pontjában felidézett célkitűzését.

19      E tekintetben ki kell emelni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogalanyok a közösségi jogi normákat nem alkalmazhatják visszaélésszerűen vagy csalárd módon (lásd többek között a C‑367/96. sz., Kefalas és társai ügyben 1998. május 12‑én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑2843. o.] 20. pontját, a C‑373/97. sz. Diamantis-ügyben 2000. március 23‑án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑1705. o.] 33. pontját és a C‑255/02. sz., Halifax és társai ügyben 2006. február 21‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑1609. o.] 68. pontját).

20      A közösségi jogi szabályozás alkalmazását ugyanis nem lehet oly módon kiterjeszteni, hogy az vonatkozzon a gazdasági szereplők visszaélésszerű magatartására is, vagyis azon ügyletekre, amelyeket nem a rendes kereskedelmi ügyletek keretében hajtanak végre, hanem kizárólag abból a célból, hogy megkerüljék a közösségi jog szabályait (ebben értelemben lásd különösen a 125/76. sz. Cremer-ügyben 1977. október 11‑én hozott ítélet [EBHT 1977., 1593. o.] 21. pontját, a C‑8/92. sz., General Milk Products ügyben 1993. március 3‑án hozott ítélet [EBHT 1993., I‑779. o.] 21. pontját és a fent hivatkozott Halifax és társai ügyben hozott ítélet 69. pontját).

21      A nemzeti bíróságok ilyen esetben – objektív tényelemek alapján –figyelembe vehetik az érintett visszaélésszerű magatartását, hogy adott esetben megtagadják tőle a hivatkozott közösségi jogi rendelkezés által számára biztosított előnyt. E tekintetben azonban figyelemmel kell lenniük a kérdéses rendelkezés célkitűzésére (lásd a fent hivatkozott Diamantis-ügyben hozott ítélet 34. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

22      Következésképpen nem engedhető meg, hogy valamely hajótulajdonos mesterségesen teremtse meg a nemzetközi ballasztút feltételeit azért, hogy rá a rendelet 3. cikkének (3) bekezdését lehessen alkalmazni, tehát a lobogó szerinti állam jogszabályait, a rendelet 3. cikkének (2) bekezdése, tehát a fogadó állam jogszabályai helyett.

23      A visszaélésszerű magatartás megállapításához egyrészt az szükséges, hogy a nemzetközi ballasztút, a rendelet 3. cikke (3) bekezdésének formális alkalmazása ellenére azt eredményezze, hogy a hajótulajdonos minden, a személyzetet érintő kérdésben a lobogó szerinti állam jogát alkalmazza ellentétesen a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének céljával, tehát azzal, hogy a szigetközi kabotázs esetében a fogadó állam jogát lehessen alkalmazni minden, a személyzetet érintő kérdésben. Másrészt az objektív tényelemek összességéből annak kell következnie, hogy e nemzetközi ballasztút elsődleges célja a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének megkerülése a célból, hogy ugyanezen cikk (3) bekezdését lehessen alkalmazni (ebben az értelemben lásd a fent hivatkozott Halifax és társai ügyben hozott ítélet 86. pontját).

24      A nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, a bizonyításra vonatkozó nemzeti szabályoknak megfelelően, és ügyelve arra, hogy a közösségi jog hatékonysága ne sérüljön, hogy az alapeljárásban a visszaélésszerű magatartás tényállási elemei fennállnak‑e (lásd a C‑515/03. sz., Eichsfelder Schlachtbetrieb ügyben 2005. július 21‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑7355. o.] 40. pontját és a fent hivatkozott Halifax és társai ügyben hozott ítélet 76. pontját).

25      A fenti megfontolásokra figyelemmel az előterjesztett kérdésre olyan értelemben kell válaszolni, hogy a rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében foglalt „nemzetközi út” fogalma főszabály szerint minden más államba irányuló vagy onnan történő utat magában foglal, a rakomány jelenlététől függetlenül. Ugyanakkor nem engedhetők meg a visszaélésszerűen teljesített, rakomány nélküli utak, amelyek célja a rendeletben előírt rendelkezések megkerülése. A visszaélésszerű magatartás megállapításához egyrészt az szükséges, hogy a nemzetközi ballasztút, a hivatkozott rendelet 3. cikke (3) bekezdésének formális alkalmazása ellenére azt eredményezze, hogy a hajótulajdonos minden, a személyzetet érintő kérdésben a lobogó szerinti állam jogának alkalmazását élvezi, ellentétesen a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének céljával, tehát azzal, hogy a szigetközi kabotázs esetében a fogadó állam jogát lehessen alkalmazni minden, a személyzetet érintő kérdésben. Másrészt az objektív tényelemek összességéből annak kell következnie, hogy e nemzetközi ballasztút elsődleges célja a 3577/92 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének megkerülése abból a célból, hogy ugyanezen cikk (3) bekezdését lehessen alkalmazni.

 A költségekről

26      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7‑i 3577/92/EGK tanácsi rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében foglalt, a kabotázsutat „követő vagy megelőző út” fogalma főszabály szerint minden más államba irányuló vagy onnan történő utat magában foglal, a rakomány jelenlététől függetlenül. Ugyanakkor nem engedhetők meg a visszaélésszerűen teljesített, rakomány nélküli utak, amelyek célja a rendeletben előírt rendelkezések megkerülése. A visszaélésszerű magatartás megállapításához egyrészt az szükséges, hogy a nemzetközi ballasztút, a hivatkozott rendelet 3. cikke (3) bekezdésének formális alkalmazása ellenére azt eredményezze, hogy a hajótulajdonos minden, a személyzetet érintő kérdésben a lobogó szerinti állam jogának alkalmazását élvezi, ellentétesen a rendelet 3. cikke (2) bekezdésének céljával, tehát azzal, hogy a szigetközi kabotázs esetében a fogadó állam jogát lehessen alkalmazni minden, a személyzetet érintő kérdésben. Másrészt az objektív tényelemek összességéből annak kell következnie, hogy e nemzetközi ballasztút elsődleges célja a 3577/92 rendelet 3. cikke (2) bekezdésének megkerülése abból a célból, hogy ugyanezen cikk (3) bekezdését lehessen alkalmazni.

Aláírások

---

*Az eljárás nyelve: olasz.