C‑227/01. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Spanyol Királyság

„Tagállami kötelezettségszegés – 85/337/EGK irányelv – Egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata – Helytelen alkalmazás – A Valencia–Tarragona-vasútvonalprojekt Las Palmas–Oropesa szakasza”

Az ítélet összefoglalása

1.        Közösségi jog – Értelmezés – Többnyelvű szövegek – Egységes értelmezés – A különböző nyelvi változatok közötti eltérések – A kérdéses szabályozás általános rendszerének és céljának alapulvétele

2.        Környezet – Egyes projektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata – 85/337 irányelv – Hatály – Egy létező vasútvonal új nyomvonalat is magában foglaló megkettőzése – Bennfoglaltság

(85/337 tanácsi irányelv, I. melléklet, 7. pont, és II. melléklet, 12. pont)

3.        Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – Objektív jelleg – Közösségi szöveg helytelen értelmezésének figyelembevétele – Kizártság

(EK 226. cikk)

4.        Környezet – Egyes projektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata – 85/337 irányelv – Alkalmazandóság – Releváns szempont

(85/337 tanácsi irányelv)

1.        A közösségi jog egységes értelmezése megköveteli, hogy egy rendelkezés különböző nyelvű változatai közötti esetleges eltérés esetén a rendelkezést azon jogszabály általános rendszerének és céljának megfelelően értelmezzék, amely a rendelkezést tartalmazza.

(vö. 45. pont)

2.        Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337 irányelv értelmében egy olyan jellegű projekt, mint a már létező pálya megkettőzése, jelentős hatást gyakorolhat a környezetre, ha feltételezhető, hogy tartósan befolyásolja például az állat- és növényvilágot, a talaj összetételét vagy akár a tájat, és többek között jelentős hanghatással is jár; éppen ezért az ilyen projektnek az irányelv hatálya alá kell tartoznia. Következésképpen az ilyen jellegű projektet nem lehet úgy értelmezni, hogy az csupán valamely korábbi projektnek a 85/337 irányelv II. melléklete 12. pontjának értelmében vett egyszerű módosítása; figyelembe kell venni ezen irányelv II. mellékletének 7. pontját is, amely felsorolja a kötelező környezeti hatásvizsgálat körébe tartozó projekteket.

Még inkább ezt a következtetést kell levonnunk, amikor olyan projekt megvalósításáról van szó, amelyben, még ha csak rövidebb szakaszon is, de új nyomvonal is épül. Az ilyen építési projekt ugyanis természeténél fogva várhatóan – a 85/337 irányelv értelmében vett – jelentős hatást gyakorol a környezetre.

(vö. 48–50. pont)

3.        Az EK 226. cikk alapján benyújtott tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset objektív jellegű, és az a tény, hogy a felrótt kötelezettségszegés a közösségi jogi rendelkezések helytelen tagállami értelmezéséből ered, nem akadályozhatja meg a Bíróságot a kötelezettségszegés megállapításában.

(vö. 58. pont)

4.        Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337 irányelv alkalmazandóságának releváns szempontja azon alapul, hogy egy projekt „várhatóan” jelentős hatást gyakorol majd a környezetre. Ezen körülmények között a Bizottságot nem terheli annak kötelezettsége, hogy konkrétan meghatározza, hogy egy projekt ténylegesen milyen káros hatással van a környezetre.

(vö. 59. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2004. szeptember 16.(*)

„Tagállami kötelezettségszegés – 85/337/EGK irányelv – Egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálata – Helytelen alkalmazás – A Valencia–Tarragona-vasútvonalprojekt Las Palmas–Oropesa szakasza”

A C‑227/01. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt

a Bírósághoz 2001. június 7‑én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: G. Valero Jordana, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Spanyol Királyság (képviseli: S. Ortiz Vaamonde, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, C. Gulmann, J. N. Cunha Rodrigues, R. Schintgen (előadó) és F. Macken bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivtalvezető: M. Múgica Arzamendi főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. február 19‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a felek által előterjesztett észrevételeket,

a főtanácsnok indítványának a 2004. március 24‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Spanyol Királyság nem teljesítette az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27‑i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 248. o.) 2. és 3. cikkéből, 5. cikkének (2) bekezdéséből, valamint 6. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, mivel a „földközi-tengeri folyosó” elnevezésű projekt részét képező „Valencia–Tarragona-vasútvonal Las Palmas–Oropesa szakasza. Vasúti pálya” projekt vonatkozásában nem készített környezeti hatásvizsgálatot.

 A jogi háttér

 Közösségi szabályozás

2        Első és a hatodik preambulumbekezdésének megfelelően a 85/337 irányelv célja a környezetszennyezésnek és a környezetre gyakorolt egyéb kedvezőtlen hatásoknak az egyes köz- és magánprojektek előzetes környezeti hatásvizsgálata révén történő megelőzése.

3        Ahogy az az ötödik preambulumbekezdéséből kitűnik, az említett irányelv ennek érdekében általános alapelveket vezet be a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozóan, tekintettel a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló köz- és magánprojektekre vonatkozó engedélyezési eljárások kiegészítésére és összehangolására.

4        A 85/337 irányelv nyolcadik és tizenegyedik preambulumbekezdése szerint bizonyos jellegű projektek jelentős hatást gyakorolnak a környezetre, és főszabály szerint ezeket a projekteket módszeres vizsgálatnak kell alávetni, azért, hogy figyelembe vegyék azokat a kérdéseket, amelyeknek célja, hogy védjük az emberi egészséget, a környezeti feltételek javításával hozzájáruljunk az élet minőségének javításához, óvjuk a fajok sokféleségének fennmaradását, és megőrizzük az élet alapvető forrását jelentő ökoszisztéma szaporodási képességét.

5        A 85/337 irányelv jelen ügyre vonatkozó rendelkezései – a Tanácsnak a kérdéses irányelvet módosító, 1997. március 3‑i 97/11/EK irányelvét (HL L 73., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 151. o.) megelőző szövegezés szerint – a következők.

6        A 85/337 irányelv 1. cikke így fogalmaz:

„(1)      Ez az irányelv azoknak a köz- és magánprojekteknek a környezeti hatásvizsgálatára vonatkozik, amelyek várhatóan jelentős hatást gyakorolnak a környezetre.

(2)      Jelen irányelv alkalmazásában:

»projekt«:

–      épületek vagy egyéb létesítmények kivitelezése,

–      egyéb beavatkozások a természetes környezetbe és tájba [...]”.

7        Az irányelv 2. cikkének értelmében:

„(1)      A tagállamok meghoznak minden olyan intézkedést, amely ahhoz szükséges, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetében hatásvizsgálatot végezzenek.

Ezeket a projekteket a 4. cikk határozza meg.

[...]

(3)      A tagállamok kivételes esetekben egyes projekteket teljesen vagy részben mentesíthetnek az ebben az irányelvben megállapított rendelkezések hatálya alól.

Ebben az esetben a tagállam:

a)      megvizsgálja, hogy egyéb vizsgálati mód megfelelő-e, és hogy az így összegyűjtött információ nyilvánosságra hozható‑e;

b)      nyilvánosságra hozza a mentesítésre vonatkozó adatokat és a mentesítés engedélyezésének okait;

c)      az engedély megadása előtt tájékoztatja a Bizottságot a mentesítés okairól, és adott esetben, rendelkezésére bocsátja a saját állampolgárai számára hozzáférhetővé tett adatokat.

A Bizottság késedelem nélkül továbbítja a kapott iratokat a többi tagállamhoz.

[...]”

8        Az említett irányelv 3. cikke értelmében:

„A környezeti hatásvizsgálat minden egyedi esetre vonatkozóan a 4–11. cikkel összhangban megfelelő módon azonosítja, leírja és értékeli az egyes projektek közvetlen és közvetett hatásait a következő tényezőkre vonatkozóan:

–        emberek, állat- és növényvilág,

–        talaj, víz, levegő, éghajlat és a táj,

–        az első és a második franciabekezdésben említett tényezők közötti kölcsönhatás,

–        anyagi javak és a kulturális örökség.”

9        A 85/337 irányelv 4. cikke, amelyre a fent hivatkozott 2. cikk (1) bekezdésének második albekezdése utalt, így rendelkezik:

„(1)      A 2. cikk (3) bekezdése alapján az I. mellékletben felsorolt osztályokba tartozó projekteket vizsgálatnak vetik alá az 5–10. cikkel összhangban.

(2)      A II. mellékletben felsorolt osztályokba tartozó projekteket vizsgálatnak vetik alá az 5–10. cikkel összhangban, amennyiben a tagállamok úgy ítélik meg, hogy azok jellemzői ezt megkövetelik.

[...]”

10      Az irányelv I. mellékletének 7. pontja – egyéb projektek mellett– a „távolsági vasúti pályák” építését is említi.

11      A fent említett irányelv II. mellékletének 12. pontja külön hivatkozik „az I. mellékletben szereplő fejlesztési projektek módosításaira”.

12      A 85/337 irányelv 5. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:

„(1)      Azoknak a projekteknek az esetén, amelyek a 4. cikk alapján az 5–10. cikkel összhangban környezeti hatásvizsgálatra kötelezettek, a tagállamok elfogadják azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a projektgazda a III. mellékletben meghatározott alábbi információkat megfelelő formában közli [helyesen: közölje], amennyiben:

a)      a tagállamok úgy ítélik meg, hogy az információ jelentős [helyesen: az információk jelentősek] az engedélyezési eljárás adott szakaszában, és [illetve] az adott projekt, projekttípus vagy a várható környezeti szempontok sajátos jellemzőire [nézve];

b)      a tagállamok úgy ítélik meg, hogy figyelembe véve többek között a pillanatnyi ismereteket és a vizsgálati módszereket, észszerűen elvárható a projektgazdától ennek az információnak az összeállítása [helyesen: ezeknek az információknak az összegyűjtése].

(2)      Az (1) bekezdéssel összhangban a projektgazda által benyújtandó információ legalább a következőket tartalmazza [helyesen: információk legalább a következőket tartalmazzák]:

–        a projekt leírása, beleértve a projekt helyére, kialakítására és méretére vonatkozó információkat;

–        a jelentős kedvezőtlen hatások elkerülésére, csökkentésére és – lehetőség szerint – ellensúlyozására tervezett intézkedések leírása;

–        a projekt várható fő környezeti hatásainak meghatározásához és vizsgálatához szükséges adatok;

–        az 1–3. franciabekezdésben említett adatok nem technikai jellegű összefoglalása.”

13      Ugyanezen irányelv 6. cikkének (2) bekezdése értelmében:

„A tagállamok biztosítják, hogy:

–        minden engedélyezési kérelem és az 5. cikk alapján kapott minden információ a nyilvánosság számára hozzáférhető legyen,

–        az érintettek véleményt nyilváníthassanak a projekt megkezdése előtt.”

14      A 85/337 irányelv 12. cikke előírja:

„(1)      A tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítéstől számított három éven belül megfeleljenek [helyes szórend: hogy az értesítéstől számított három éven belül megfeleljenek ennek az irányelvnek].

(2)      A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket a jelen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.”

15      A tagállamokat 1985. július 3‑án értesítették a fent említett irányelvről.

 A nemzeti szabályozás

16      A 85/337 irányelv I. mellékletének 7. pontját átültető spanyol szabályozás a kötelezően környezeti hatásvizsgálat alá tartozó projektek között az „új nyomvonalon épült távolsági vasúti pályákat” is megemlíti.

 A pert megelőző eljárás

17      Egy 1999 májusában érkezett panasz, majd a Bizottság és a spanyol hatóságok közötti levelezést követően a Bizottság úgy vélte, hogy a spanyol hatóságok helytelenül alkalmazták a 85/337 irányelvet, mert a „földközi-tengeri folyosó” elnevezésű projekt részét képező „Valencia–Tarragona-vasútvonal Las Palmas–Oropesa szakasza. Vasúti pálya” projekt vonatkozásában nem készítettek előzetes környezeti hatásvizsgálatot, ezért 2000. április 13‑án levélben szólította fel a Spanyol Királyságot, hogy két hónapon belül tegye meg észrevételeit.

18      A Bizottság, mivel nem találta kielégítőnek a spanyol kormány által előterjesztett magyarázatot, 2000. szeptember 26‑án indokolással ellátott véleményben felszólította a Spanyol Királyságot, hogy az értesítéstől számított két hónapon belül fogadja el az irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

19      Miután a spanyol kormány a fenti indokolással ellátott véleményre adott 2001. január 2‑i válaszlevelében megismételte korábbi érvelését, a Bizottság úgy határozott, hogy benyújtja a jelen keresetet.

 A keresetről

20      A Bizottság azt rótta fel, hogy a Spanyol Királyságnak nem tett eleget a 85/337 irányelv 2. és 3. cikkéből, az 5. cikkének (2) bekezdéséből, valamint a 6. cikkének (2) bekezdéséből származó azon kötelezettségének, hogy a „földközi-tengeri folyosó” elnevezésű projekt részét képező, a spanyolországi Levante régiót Katalóniával és a francia határral összekötő, „Valencia–Tarragona-vasútvonal Las Palmas–Oropesa szakasza. Vasúti pálya” projekt vonatkozásában környezeti hatásvizsgálatot készítsen.

 A kereset elfogadhatóságáról

21      A tárgyaláson a spanyol kormány vitatta a kereset elfogadhatóságát, azzal az indokkal, hogy a keresetlevelet a pert megelőző eljárásétól eltérő kifogásra alapították.

22      A spanyol kormány úgy érvelt, hogy a pert megelőző eljárás során az eljárás tárgyát egyértelműen a Las Palmas és Oropesa közötti vasútvonal 13,2 km hosszú szakaszában jelölték meg. Az eljárás azon szakaszában a Bizottság azt kifogásolta, hogy a spanyol kormány az említett szakasz 7,64 km‑es részét illetően – amelynek nyomvonalát Benicasim község megkerülése érdekében legfeljebb 800 méterrel nyugati irányba áthelyezték – nem tett eleget a 85/337 irányelv követelményeinek. Ezzel szemben a Bizottság sem a felszólító levélben, sem az indokolással ellátott véleményben nem kifogásolta, hogy a 13,2 km‑es szakasz fennmaradó részén a megkettőzzék a vasúti pályát, és ezen felül, egy pillanatig sem állította, hogy egy már létező pálya megkettőzése ezen irányelv hatálya alá tartozna.

23      Keresetében a Bizottság annak megállapítását kérte, hogy egy már létező pálya ily módon történő megkettőzése az említett irányelv előírásainak hatálya alá tartozik. Ráadásul a Bizottság a Valencia–Tarragona-vasútvonal teljes, 251 km hosszú szakaszát említette.

24      Ezen körülmények között egyértelmű, hogy ez az eljárás tárgyának kiterjesztését jelentené.

25      Érdemes itt megjegyezni, hogy jelen esetben sem az indokolással ellátott vélemény, sem az azt megelőző eljárás szabályossága nem vitatott. A spanyol kormány ellenben úgy érvel, hogy a keresetlevélben megfogalmazott kifogás eltér attól, amelyet a felszólító levél és az indokolással ellátott vélemény tartalmazott.

26      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 226. cikkére alapított kereset tárgyát az e rendelkezésben szabályozott pert megelőző eljárás során kell meghatározni, következésképpen az indokolt véleményt és a keresetlevelet ugyanarra a kifogásra kell alapítani (lásd különösen a Bíróság C‑139/00. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben, 2002. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑6407. o.] 18. pontját).

27      Jelen esetben ugyanakkor nem lehet megállapítani, hogy az előzetes eljárás során meghatározott tárgyat kiterjesztették vagy megváltoztatták volna.

28      Egyrészt, a Bíróság kérdésére válaszolva, a Bizottság megerősítette, hogy jelen kereset tárgya kizárólag a Las Palmas és Oropesa közötti 13,2 km hosszú szakasz, és – a spanyol kormány állításával ellentétben – nem terjed ki a teljes, 251 km hosszú, Valencia–Tarragona-vonalra.

29      Másrészt mind a felszólító levél, mind az indokolással ellátott vélemény, amelyeket a Bizottság a Spanyol Királyságnak küldött, csakúgy, mint a keresetlevél, a „Las Palmas–Oropesa-szakaszra” utalnak, amelynek 13,2 km‑es hosszát az alperes kormány sem vitatja. Másfelől a spanyol kormány által benyújtott ellenkérelem egyértelműen bizonyítja, hogy ez utóbbi sem téved az eljárás tárgyát illetően, mivel abban ő maga jelöli meg, hogy az eljárás tárgyát a projekt Las Palmas és Oropesa közötti, 13,2 km hosszú szakasza képezi, amelyen a már meglévő pályát kettőzték meg, és alkalmassá tették az akár 220 km/h‑s sebességre is, és amelynek egy része a Benicasim nevű település elkerülésére épített, 7,64 km hosszú új nyomvonal.

30      Következésképpen a jelen kereset elfogadható.

 Az ügy érdeméről

 A felek érvei

31      Keresete alátámasztásaként a Bizottság hangsúlyozza, hogy egyértelmű, hogy a „földközi-tengeri folyosó” elnevezésű projekt részét képező „Valencia–Tarragona-vasútvonal Las Palmas–Oropesa szakasza. Vasúti pálya” projekt vonatkozásában nem folytatták le a 85/337 irányelv által előírt előzetes környezeti hatásvizsgálati eljárást.

32      A Bizottság véleménye szerint viszont ez a vizsgálat jelen esetben kötelező lett volna, mivel olyan tervről van szó, amely szerepel az említett irányelv I. mellékletének 7. pontjában, amelyre az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése utal.

33      A Bizottság ebből azt a következtetést vonta le, hogy az eljárás tárgyát képező esetben a 85/337 irányelvet helytelenül alkalmazták, és így a Spanyol Királyság megsértette az említett irányelv 2. és 3. cikkét, az 5. cikkének (2) bekezdését, valamint 6. cikkének (2) bekezdését.

34      A Bizottság véleménye szerint jelen esetben egyik olyan állítás sem tartható fenn, amelyet a spanyol kormány hozott fel eljárásának igazolására.

35      Az említett kormány által felhozott érvek ellentétesek a 85/337 irányelvben leírtakkal, különösen annak I. melléklete 7. pontjának szövegével. Ezen kívül az érvelés ellentétes az irányelv szellemiségével és céljával.

36      A spanyol kormány elismeri, hogy az ügy tárgyát képező projektet nem vetették alá a 85/337 irányelv által előírt környezeti hatásvizsgálati eljárásnak, de úgy ítéli meg, hogy az jelen esetben nem is lett volna szükséges.

37      A spanyol kormány szerint valójában nem kellett alkalmazni az irányelvet, mivel a megkezdett munkálatok az eredeti pálya megkettőzésével csupán a már meglévő vasútvonal fejlesztését célozták, anélkül, hogy újabb vasútvonal építésébe kezdtek volna, vagy hosszabb szakaszon új nyomvonal vált volna szükségessé.

38      Ezt az álláspontot erősíti a 85/337 irányelv I. mellékletének 7. pontját a spanyol jogba átültető szabályozás megfogalmazása is, amelynek a szóban forgó irányelv előírásaival való összeegyeztethetőségét a Bizottság soha nem is vitatta. Mindent egybevetve, e 7. pontnak a megfogalmazását illetően az angol változat is a „vonalak” („lines”) kifejezést használja, nem pedig a „pálya” szót.

39      Ezenkívül az ügy tárgyát képező projektet nem az említett 7. pont szerinti távolsági közlekedésre szánták, mivel a projekt két, egymástól mindössze 13,2 km‑re fekvő település összekötését célozza.

40      A spanyol kormány szerint a pálya megkettőzése az eredeti vonal építésével előidézett környezeti hatásokon túl nem járt plusz hatásokkal, mindenesetre a Bizottság nem hozott fel bizonyítékokat az ilyen hatások létezésére vonatkozóan.

41      A spanyol kormány másodlagosan megjegyzi, hogy jelen esetben lényegében mégis betartották az irányelv követelményeit, mivel Benicasim általános területfejlesztési tervének 1992‑es felülvizsgálatát megelőzte egy közvélemény-kutatásnak alávetett hatástanulmány, valamint egy környezeti hatásokra vonatkozó nyilatkozat elkészítése. A felülvizsgálat célja pontosan a Benicasimt megkerülő vonal építési zónájának kijelölése volt, így az e célból megkezdett munkálatok hatásaira vonatkozó újabb tanulmány elkészítése már nem volt szükséges.

42      Végül, az illetékes nemzeti hatóságok jelen esetben jóhiszeműen jártak el, és együttműködőnek mutatkoztak, hiszen a projekt azon részeit illetően, amelyeknél ez még lehetséges volt, alkalmazkodtak a Bizottság felvetéseihez, mivel a munkálatok befejezése előtt közvélemény-kutatást tartottak a projekt „3. számú módosításával” kapcsolatban, amely lényegében egy 754,5 m hosszú viadukt építésére vonatkozik.

 A Bíróság álláspontja

43      A Bizottság keresete megalapozottságának vizsgálatakor – az alperes kormány védekezését is figyelembe véve – először is azt kell eldönteni, hogy a 85/337 irányelv, illetve még pontosabban az abban előírt környezeti hatásvizsgálat elvégzésének kötelezettsége vonatkozik‑e a per tárgyát képező projektre, és ha igen, akkor másodszor azt kell eldönteni, hogy a szóban forgó projekt megvalósítása során tiszteletben tartották‑e az említett irányelv rendelkezéseit.

44      Ami az első kérdést illeti, a spanyol kormány által előterjesztett érvelés, miszerint az irányelv I. mellékletének 7. pontja csak két település közötti új vasútvonal építésére vonatkozik, tehát nem vonatkozik a már meglévő pálya megkettőzésére, nem fogadható el.

45      Anélkül, hogy jelen kereset keretei között szükséges lenne megállapítani, hogy a 85/337 irányelv I. melléklet 7. pontjának különböző nyelvű változatai a „vonalak” (a spanyol nyelvű változatban „vías”) kifejezést használják‑e, illetve, hogy a szóban forgó rendelkezést átültető spanyol szabályozás összeegyeztethető‑e az irányelvvel, amennyiben a „pályák” („líneas”) kifejezést használja, a Bíróság joggyakorlata alapján a közösségi jog egységes értelmezése megköveteli, hogy egy rendelkezés különböző nyelvű változatai közötti esetleges eltérés esetén a rendelkezést azon jogszabály általános rendszerének és céljának megfelelően értelmezzék, amely a rendelkezést tartalmazza (lásd különösen a C‑72/95. sz., Kraaijeveld és társai ügyben 1996. október 24‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑5403. o.] 28. pontját).

46      Ami a 85/337 irányelvet illeti, a Bíróság már megállapította, hogy az irányelv szövegéből azt a következtetést lehet levonni, hogy annak alkalmazási területe széles, célkitűzései pedig jelentősek (lásd a fent hivatkozott Kraaijeveld és társai ítélet 31. és 39. pontját).

47      Így, különösen az irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből, 2. cikkének (1) bekezdéséből, valamint az első, az ötödik, a hatodik, a nyolcadik és a tizenegyedik preambulumbekezdéséből az következik, hogy az irányelv alapvető célja, hogy többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetében hatásvizsgálatot végezzenek az engedély megadása előtt (lásd ebben a vonatkozásban a C‑287/98. sz. Linster-ügyben 2000. szeptember 19‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑6917. o.] 52. pontját).

48      Ezek a megállapítások önmagukban is elegendőek annak kimondásához, hogy a 85/337 irányelv I. mellékletének 7. pontját úgy kell érteni, mint amely magában foglalja egy már létező pálya megkettőzését.

49      Az ilyen jellegű projekt ténylegesen gyakorolhat az irányelv értelmében vett jelentős hatást a környezetre, ha feltételezhető, hogy tartósan befolyásolja például az állat- és növényvilágot, a talaj összetételét vagy akár a tájat, és többek között jelentős hanghatással is jár; ezért az ilyen projektnek az irányelv hatálya alá kell tartoznia. Komoly csorbát ejtene a 85/337 irányelv célkitűzésén, ha egy új – a létezővel akár párhuzamos – vasútvonal építése kivonható lenne a környezeti hatásvizsgálat elvégzésének kötelezettsége alól. Következésképpen az ilyen jellegű projektet nem lehet úgy értelmezni, hogy az csupán valamely korábbi projektnek az irányelv II. melléklete 12. pontjának értelmében vett egyszerű módosítása.

50      Egyébként még inkább ezt a következtetést kell levonnunk a jelen esetben, amikor olyan projekt megvalósításáról van szó, amelyben, még ha csak rövidebb szakaszon is, de új nyomvonal is épül. Az ilyen építési projekt ugyanis természeténél fogva várhatóan – a 85/337 irányelv értelmében vett – jelentős hatást gyakorol a környezetre.

51      Szintén megalapoztalan a spanyol kormány azon érve, miszerint az irányelv I. melléklete 7. pontjának alkalmazási feltételei nem állnak fenn, tekintettel arra, hogy a per tárgyát képező projekt nem az irányelv értelmében vett távolsági vasúti pályára vonatozik, hanem mindössze két szomszédos település közötti 13,2 km‑es szakaszra.

52      A per tárgyát képező projekt ugyanis – ahogy azt a Bizottság helyesen megállapította – része a „földközi-tengeri folyosó” elnevezésű projekt keretébe illeszkedő, a spanyol Levante régiót Katalóniával és a francia határral összekötő, Valencia és Tarragona közötti 251 km-es vasútvonalnak.

53      Ha helyt adnánk a spanyol kormány érvelésének, komoly veszélynek tennénk ki a 85/337 irányelv hatékony érvényesülését, mivel az érintett nemzeti hatóságoknak elegendő lenne a távolsági vasútvonalprojektet csupán kevéssé jelentős, egymás utáni szakaszokra osztani ahhoz, hogy mind a teljes projekt, mind az egyes útszakaszok tekintetében megkerüljék a szóban forgó irányelv rendelkezéseit.

54      Mindezen megállapításokat figyelembe véve, a Bizottság keresetében megtámadott projekt – amely egy 251 km hosszú vasútvonal részét képező 13,2 km hosszúságú kiegészítő vasútvonal megépítésére vonatkozik, amelynek 7,64 km‑es szakasza a Benicasim nevű település megkerülését szolgáló új nyomvonal – a 85/337 irányelv I. mellékletében felsorolt osztályok egyikébe tartozik, amely osztályokat az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (1) bekezdése alapján főszabály szerint vizsgálatnak kell alávetni.

55      Azt a kérdést illetően tehát, hogy a szóban forgó projektet a 85/337 irányelv rendelkezéseinek megfelelően valósították‑e meg, mindenek előtt arra kell felhívni a figyelmet, hogy a spanyol kormány elismeri, hogy a környezeti hatásvizsgálat tekintetében ezen projektet nem vetették alá a 85/337 irányelv előírásainak. Másfelől pedig a spanyol kormány nem hivatkozik arra, hogy jelen esetben fennállnának az irányelv 2. cikkének (3) bekezdésében szabályozott feltételek.

56      Továbbá, ami a spanyol kormány azon érvét illeti, amely szerint Benicasim általános területfejlesztési tervének 1992‑es felülvizsgálatát egy közvélemény-kutatásnak alávetett hatástanulmány és egy környezeti hatásokra vonatkozó nyilatkozat elkészítése előzte meg, rá kell mutatni, hogy még ha a terv tartalmazta is a 85/337 irányelv rendelkezéseinek minimálisan megfelelő információkat, az ügy körülményei között nem lehet elegendőnek tekinteni a tervet, mivel a terv ? ahogy azt a Bizottság állította, anélkül hogy az alperes kormány ennek komolyabban ellentmondott volna ? csak Benicasim község területére vonatkozik, pontosabban az azt megkerülő útvonalra, miközben egyértelmű, hogy a per tárgyát képező projekt ennél terjedelmesebb. Ebből következik, hogy legalább a fennmaradó részre vonatkozóan semmiképpen nem teljesítették az irányelv előírásait.

57      Ezenkívül a spanyol kormány azon állítása, amely szerint az illetékes hatóságok a „3. számú módosítás” esetében figyelembe vették az említett irányelv rendelkezéseit, szintén nem megalapozott. Egyrészt: az alperes kormány szerint a nyilvánosságnak szánt információkat csak a projekt megvalósításának megkezdését követően publikálták. Ez az eljárás nyilvánvalóan ellentmond a 85/337 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének, amely szerint az érintettek számára biztosítani kell annak a lehetőségét, hogy véleményt nyilváníthassanak a projekt megkezdése előtt. Így a spanyol kormány által hivatkozott tény, miszerint a közvélemény-kutatást a munkálatok befejezése előtt tartották, nem tekinthető megfelelőnek. Másrészt: ez az eljárás csupán a kérdéses 13,2 km‑es szakasz egy részét érintette, mivel a „3. számú módosítás” lényegében a hozzávetőleg 750 m hosszú viadukt építésére vonatkozik.

58      Egyébiránt az a körülmény, hogy a spanyol hatóságok jóhiszeműen jártak el, szintén nem bír jelentősséggel. Az állandó joggyakorlatnak megfelelően ugyanis a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset objektív jellegű, és az a tény, hogy a felrótt kötelezettségszegés a közösségi jogi rendelkezések helytelen tagállami értelmezéséből ered, nem akadályozhatja meg a Bíróságot a kötelezettségszegés megállapításában (lásd a Bíróság C‑73/92. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 1993. november 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1993., I‑5597. o.] 19. pontját).

59      Végül pedig ami a spanyol kormány azon állítását illeti, hogy a Bizottság nem indokolta meg kielégítően a felrótt kötelezettségszegést, mivel nem bizonyította, hogy egy már létező pálya megkettőzése ténylegesen olyan hatással van a környezetre, amely meghaladná az eredeti vonal építésekor keletkezett hatásokat, elegendő arra utalni, hogy a 85/337 irányelv alkalmazandóságának releváns kritériuma azon alapul, hogy egy projekt „várhatóan” jelentős hatást gyakorol majd a környezetre (lásd e tekintetben az irányelv 1. cikkének (1) bekezdését, valamint az ötödik és hatodik preambulumbekezdését). Ezen körülmények között a Bizottságot nem terheli annak kötelezettsége, hogy konkrétan meghatározza, hogy egy projekt ténylegesen milyen káros hatással van a környeztre. Ezzel szemben a Bizottság jelen esetben jogilag elegendő mértékben bizonyította, hogy az ügy tárgyát képező projekt az említett irányelv I. melléklete egyik előírásának alkalmazási körébe tartozik, és így kötelezően környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni. Végül pedig kétségtelen, hogy az ilyen jellegű projekt természetéből fakadóan újabb jelentős ártalmakkal jár, már csak amiatt is, hogy a vasútvonalat 220 km/h‑s sebességet elérő forgalomra teszik alkalmassá.

60      Az előzőekben kifejtetteket összefoglalva: a Bizottság keresetét megalapozottnak kell tekinteni.

61      Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Spanyol Királyság, mivel nem végezte el a „földközi-tengeri folyosó” elnevezésű projekt részét képező „Valencia–Tarragona-vasútvonal Las Palmas–Oropesa szakasza. Vasúti pálya” projekt vonatkozásában a környezeti hatásvizsgálatot, nem teljesítette az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27‑i 85/337/EGK tanácsi irányelv 2. és 3. cikkéből, 5. cikkének (2) bekezdéséből, valamint 6. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

 A költségekről

62      Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Spanyol Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1)      A Spanyol Királyság, mivel nem végezte el a „földközi-tengeri folyosó” elnevezésű projekt részét képező „Valencia–Tarragona-vasútvonal Las Palmas–Oropesa szakasza. Vasúti pálya” projekt vonatkozásában a környezeti hatásvizsgálatot, nem teljesítette az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27‑i 85/337/EGK tanácsi irányelv 2. és 3. cikkéből, 5. cikkének (2) bekezdéséből, valamint 6. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)      A Bíróság a Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: spanyol.