EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62023CC0269
Opinion of Advocate General Ćapeta delivered on 16 May 2024.###
T. Ćapeta főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2024. május 16.
T. Ćapeta főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2024. május 16.
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2024:411
Ideiglenes változat
TAMARA ĆAPETA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. május 16.(1)
C‑269/23. P. és C‑272/23. P. sz. egyesített ügyek
Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics SAE,
Jushi Egypt for Fiberglass Industry SAE (C‑269/23 P)
Jushi Egypt for Fiberglass Industry SAE (C‑272/23 P)
kontra
Európai Bizottság
„Fellebbezés – Támogatások – (EU) 2016/1037 rendelet – A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodása – Harmadik állam által másik harmadik állam területén nyújtott pénzügyi hozzájárulás kiegyenlítése – Érvényesség”
I. Bevezetés
1. A támogatások kordában tartása kényes feladat. A támogatások nyújtása szorosan kapcsolódik az államok szuverenitásához, mivel az utóbbiak általában korlátozás nélkül élvezhetik iparuk áldásait anélkül, hogy eljárásukat indokolniuk kellene.(2)
2. Az Európai Unió egyes kereskedelmi partnerei azonban a gazdaságpolitika alig palástolt eszközeként egyre gyakrabban alkalmaznak támogatásokat.(3) Különösen a Kínai Népköztársaság (a továbbiakban: Kína) intézkedései kerültek a „piacot és a kereskedelmet torzító támogatások” elleni fellépésre irányuló nemzetközi erőfeszítések középpontjába,(4) főként ezen ország globális piaci megjelenésre irányuló stratégiája,(5) amely a kínai vállalatokat külföldi befektetésekre ösztönzi.(6)
3. A jelen fellebbezések e politikának a belső piacra gyakorolt esetlegesen torzító hatásait érintik. A kérdés az, hogy az Európai Bizottság jogszerűen folyamodhatott‑e a szubvencióellenes alaprendeletben(7) és a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodásban (a továbbiakban: SCM‑megállapodás)(8) szabályozott kiegyenlítő intézkedések alkalmazásához annak érdekében, hogy kiegyenlítse az egyik WTO‑tag (Kína) által egy másik WTO‑tag (az Egyiptomi Arab Köztársaság) (a továbbiakban: Egyiptom) területén nyújtott támogatásokat.(9)
4. A Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics és Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ítéletében(10) és a Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ítéletében(11) (a továbbiakban együtt: megtámadott ítéletek) a Törvényszék az adott tényállás tekintetében megerősítette a kiegyenlítő vámok alkalmazásának megalapozottságát. Az említett ügyek felperesei most megtámadják ezt a megállapítást.
5. Mivel az alapul szolgáló vizsgálatok jelentik az első alkalmat, hogy a WTO valamely tagja kiegyenlítette a „transznacionális támogatások” káros hatásait,(12) e probléma újkeletű és viták tárgyát képezi,(13) és nem csak az uniós jog szempontjából.(14)
II. Az eljárás tényállása
6. A keresetek alapjául szolgáló tényállást a megtámadott ítéletek 2–26. pontja ismerteti. A jelen elemzés szempontjából a következők megismétlése szükséges.
7. A szuezi kínai–egyiptomi TEDA gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet (a továbbiakban: SETC‑övezet) a Szuezi‑öböl kiterjedtebb északi szabad gazdasági övezetének része, amely Egyiptom területéhez tartozik.(15)
8. A különleges gazdasági övezetekről szóló 83/2002. sz. egyiptomi törvény alapján az említett övezetet az egyiptomi kormány különleges gazdasági övezetté minősítette.(16)
9. E zóna a Kína által az első 18 hivatalosan jóváhagyott „külföldi kereskedelmi és együttműködési övezet”(17) egyike, és 2013 óta a „külföldre nyitó”, és ennek részeként a SETC‑övezetben működő kínai vállalkozások kedvező adópolitikában és adózási támogatásban, kevésbé szigorú feltételekhez kötött hitelekben, szindikátusi hitelek útján nyújtott pénzügyi támogatásban, exporthitelekben és projektfinanszírozásban, sajáttőke‑beruházásokban és exporthitel‑biztosításban részesülhetnek.(18)
10. 2016‑ban a Kínai Népköztársaság elnöke és Egyiptom aláírta a Kínai Népköztársaság Kereskedelmi Minisztériuma és az Egyiptomi Arab Köztársaság Szuezi‑csatorna gazdasági övezetért felelős Főhatósága között a szuezi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetről kötött megállapodást.(19)
11. Ezen együttműködési megállapodás értelmében Kína és Egyiptom kormánya megegyezett a SETC‑övezetnek a saját nemzeti stratégiáikkal összhangban történő közös fejlesztésében.(20) E megállapodás alapján az egyiptomi kormány földterületet, munkaerőt és bizonyos adómentességeket biztosít, míg az övezetben működő kínai vállalatok az eszközeiken és vezetőiken keresztül a termelő létesítményeket üzemeltetik. A további finanszírozás közvetlenül Kínából érkezik.(21)
12. Az elsőfokú eljárás felperese a Jushi Egypt for Fiberglass Industry SAE (a továbbiakban: Jushi Egypt) és a Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics SAE (a továbbiakban: Hengshi Egypt). Az elsőfokú eljárás felperesei az egyiptomi jog szerint bejegyzett társaságok, amelyeket a kínai anyavállalataik, a Jushi China, illetve Hengshi China Egyiptomban alapítottak. Ez utóbbi társaságok kapcsolatban állnak egymással, és végső soron egy állami tulajdonban álló vállalathoz, a China National Building Material Group csoporthoz tartoznak.(22)
13. Magának e csoportnak a végső tulajdonosa a Kínai Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott bizottsága (a továbbiakban: SASAC).(23) A SASAC‑ot, amelyet a Kínai Államtanács, ezen ország legmagasabb szintű közigazgatási szerve, közvetlenül irányít, a vitatott rendeletek úgy határozták meg, mint „az a kulcsfontosságú eszköz, amelyen keresztül a kínai kormány többféle módon ellenőrzi az állami tulajdonban lévő vállalatokat, hogy végrehajtsa kormányzati politikáit és terveit, nem pedig a piaci logikát követi üzleti tevékenysége során”.(24)
14. A jelen fellebbezések tárgyát képező termékek a folytonosüvegrostszál termékek (a továbbiakban: ÜEF‑ek) és üvegrost szövetek (a továbbiakban: ÜRSZ‑ek). Az ÜEF‑ek az ÜRSZ‑ek közvetlen alapanyagát jelentik.
15. Az ÜEF lényegében hajlítható üvegrostszálakká átalakított homok, amely üvegrostszálakat a későbbiekben önmagukban hasznosítanak, vagy szőtt és/vagy tűzött ÜRSZ‑ekké dolgoznak át. Gyantákkal kombinálva könnyű kompozit anyagok hozhatók létre, és arra használhatók, hogy az alkatrészek ellenállóbbak, könnyebbek és tartósabbak legyenek. Ennek eredményeképpen többek között az autó‑, a tengerészeti, a légiközlekedési, a szélenergia‑, az infrastrukturális, a cső‑ és építőipari, valamint kivitelezési ágazatban használják fel őket.
16. Az Európai Unió ambiciózus éghajlat‑politikája jelentősen megnövelte az ÜEF‑ek és az ÜRSZ‑ek iránti uniós keresletet.(25)
17. Mind a Jushi Egypt, mind pedig a Hengshi Egypt ÜRSZ‑eket gyárt a SETC‑övezetben, a Jushi Egypt pedig ÜEF‑eket is gyárt ott.(26) Mindkét társaság ezen övezetből exportálja ezeket a termékeket az Európai Unióba.(27)
18. A vitatott rendeletekben a Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján(28) többek között arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány és az egyiptomi kormány által tett intézkedések között kapcsolat mutatható ki,(29) például a Jushi Egypt és a Hengshi Egypt részére biztosított kedvezményes hitelnyújtás(30) és tőkebefektetésre nyújtott támogatás(31) tekintetében, így a kínai kormány által e társaságoknak nyújtott pénzügyi hozzájárulás az egyiptomi kormánynak tulajdonítható.(32)
19. A Bizottság a vitatott rendeletekben kiegyenlítő vámokat vetett ki az ÜRSZ‑ek és az ÜEF‑ek Európai Unióba történő behozatalára. A felperesek vonatkozásában ezt a vámot 13,1%‑ban állapították meg.
III. A megtámadott ítéletek
20. A Törvényszék Hivatalához 2020. július 28‑án, illetve 2020. augusztus 27‑én érkezett keresetlevéllel a fellebbezők keresetet terjesztettek elő a vitatott rendeletek megsemmisítése iránt.
21. A Törvényszék 2023. március 1‑jén meghozta a két megtámadott ítéletet, amelyekben elutasította a fellebbezők keresetét, és a saját költségeik, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére kötelezte őket.
IV. A Bíróság előtti eljárás
22. A 2023. április 25‑én, illetve 2023. április 27‑én benyújtott fellebbezésükkel a fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéleteket, részben adjon helyt az első fokon előterjesztett jogalapoknak, valamint kötelezze a Bizottságot és a beavatkozó feleket a költségek viselésére.
23. A Bizottság kéri a Bíróságot, hogy teljes egészében utasítsa el a fellebbezéseket, és kötelezze a fellebbezőket a költségek megfizetésére.
24. A Bizottságot a Tech‑Fab Europe eV (a C‑269/23. P. sz. ügyben) és az Európai Üvegrostgyártók Szövetsége (a C‑272/23. P. sz. ügyben) támogatja.
V. Elemzés
25. A jelen indítvány felépítése a következő. Mivel a fő jogi kérdés, amelyre e fellebbezések irányulnak, a Bizottság által a Kína által Egyiptomban nyújtott „transznacionális támogatások” kiegyenlítésére alkalmazott módszer érvényességére vonatkozik, először ezzel a kérdéssel foglalkozom. Javasolni fogom annak megállapítását, hogy a Törvényszék nem követett el hibát, amikor a szóban forgó módszert a szubvencióellenes alaprendelet és az SCM‑megállapodás alapján elfogadta (A. szakasz).(33)
26. Csak ezt követően térek rá a technikaibb jellegű közös fellebbezési jogalapokra: az egyiptomi importvám‑visszatérítési program kiegyenlítésére vonatkozó összehasonlítási alap meghatározására (B. szakasz) és az árfolyamveszteségek adóügyi megítélésének kiegyenlíthetőségére (C. szakasz). Végül az egyetlen olyan fellebbezési jogalappal foglalkozom, amely tekintetében a Bírósághoz benyújtott két fellebbezés eltér: a kiegyenlíthető támogatás szintje a csoporthoz tartozó vállalkozások esetében (D. szakasz).
A. A szubvencióellenes eszköz alkalmazása a „transznacionális támogatásokra”
27. A C‑269/23. P. sz. ügyben felhozott második és harmadik jogalap, valamint a C‑272/23. P. sz. ügyben felhozott első és második jogalap lényegében arra a kérdésre irányul, hogy a Bizottság jogszerűen folyamodhatott‑e a szubvencióellenes alaprendeletben szabályozott szubvencióellenes eszköz alkalmazásához annak a közvetlen és közvetett pénzügyi támogatásnak a kiegyenlítése érdekében, amelyet a fellebbezők a kínai kormánytól a szóban forgó terméknek Egyiptomban való gyártásához kaptak.(34)
28. A megtámadott ítéletekkel a Törvényszék ezt a lehetőséget fenntartotta. A szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezés alapján e bíróság arra a következtetésre jutott, hogy „a szubvencióellenes alaprendelet nem zárja ki, hogy még ha a pénzügyi támogatás nem is közvetlenül a származási vagy az exportáló ország kormányzatától származik, e támogatást nekik lehessen tulajdonítani”.(35) A Törvényszék erre a megállapításra a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának értelmezése alapján jutott, amely a „támogatás” fogalmát e rendelet (5) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezve határozza meg.(36)
29. Egyetértek a Törvényszék következtetésével. A következőkben néhány további érvvel szolgálok.
30. A jelen fellebbezések alapjául szolgáló jogi kérdés alapvetően a „támogatás” fogalmának terjedelmére vonatkozik, amelyet a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke határoz meg.
31. E rendelkezés angol nyelvű változata úgy rendelkezik, hogy a támogatás alatt a következőket kell érteni: „a financial contribution by a government in the country of origin or export” („a származási vagy az exportáló ország kormányzata pénzügyi hozzájárulást nyújt”),(37) és ennek révén a gazdasági előny átruházása megtörténik. (38)
32. A Bizottság érvelése közvetlenül e rendelkezés angol nyelvű változata szövegének kiemelt részeihez kapcsolódik. Érvelése lényegében a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1. pontjának a) alpontjában [angol nyelvi változatában] szereplő „a” határozatlan névelő és „the” határozott névelő használata közötti különbségekre és e jogi aktusnak az ebből következő, arra való nyitottságára vonatkozik, hogy az Egyiptomban alapított vállalatok részére nyújtott kínai támogatások kiegyenlíthetők.
33. Amint azonban a fellebbezők helyesen hangsúlyozzák, a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontja különböző nyelvi változatainak szó szerinti vizsgálata eltéréseket mutat.
34. E rendelkezés egyes nyelvi változatai az angol nyelvű változathoz hasonlóan valóban úgy értelmezhetők, hogy némileg nyitva hagyják azon pénzügyi hozzájárulás forrását, amelyből származó gazdasági előnyt a szóban forgó termék a származási vagy kiviteli országban élvezi.(39) Más nyelvi változatok azonban olyan módon kerültek megfogalmazásra, hogy azt sugallhatják, hogy a támogatás fogalma a szóban forgó termék származási vagy exportáló országának kormánya által nyújtott pénzügyi hozzájárulásokra korlátozódik.(40)
35. A szubvencióellenes alaprendelet egységes alkalmazásának és értelmezésének biztosítása érdekében ezért annak 3. cikkét azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi.(41)
36. A szubvencióellenes eszköz hatályát és alkalmazását szabályozó elveket a szubvencióellenes alaprendelet 1. cikkének (1) bekezdése tartalmazza. E rendelkezés szerint kiegyenlítő vám „bármiféle közvetlen vagy közvetett módon megadott támogatás összegének a kiegyenlítése céljából kivethető bármely olyan termék gyártása, termelése, kivitele vagy szállítása vonatkozásában, amelynek az Unióban történő szabad forgalomba bocsátása kárt okoz”.(42)
37. Ebből a meghatározásból következik, hogy a szubvencióellenes alaprendeletet minden olyan esetre alkalmazni kívánják, amelyben kiegyenlítő vám kivetésére lehet szükség külföldi termék olyan értékátruházások széles skáláján keresztül történő támogatásának kiegyenlítése érdekében, amelyek hasonló termék uniós gazdasági ágazatának kárt okoznak.
38. A szubvencióellenes alaprendelet 1. cikkének (1) bekezdése nem írja elő, hogy a kárt okozó támogatásnak közvetlenül abból az országból kell erednie, ahonnan a szóban forgó termék származik, vagy ahonnan azt exportálják. Éppen ellenkezőleg, az ilyen támogatás „közvetett” nyújtására való hivatkozás azt jelenti, hogy nem feltétlenül kell, hogy területi jellegű kapcsolat álljon fenn a származási vagy exportáló országgal, amennyiben e támogatás bármely olyan termék gyártásához, termeléséhez, kiviteléhez vagy szállításához kapcsolódhat, amelynek a belső piacra történő kibocsátása kárt okoz.
39. Ezen értelmezést a szubvencióellenes alaprendelet 2. cikkének a) pontja is alátámasztja, amely releváns részében megállapítja, hogy a kiegyenlíthető „támogatást nyújthatja a behozott termék származási országának kormányzata vagy egy közbenső olyan ország kormányzata, amelyből a kérdéses termék az Unió területére kerül kivitelre”.(43) E rendelkezés a „nyújthatja” ige használatával tehát nyitva hagyja a kiegyenlíthető támogatás lehetséges nyújtóinak körét is, nem korlátozva azt a szóban forgó termék származási vagy exportáló országára.
40. Ezenfelül, és a fellebbezők állításával ellentétben, ezt a megfontolást a szubvencióellenes alaprendelet 4. cikke (2) és (3) bekezdésének szövege nem ássa alá, amely a kiegyenlíthető támogatás egyediségének kérdésével foglalkozik, és kimondja, hogy az egyedi jelleget a „nyújtó hatóság illetékessége” alapján kell értékelni.
41. E rendelkezés ugyanis hallgat arról a kérdésről, hogy a nyújtó hatóságnak a szóban forgó termék exportáló vagy származási országában kell‑e lennie.
42. Ennek megfelelően, amint azt a Törvényszék helyesen állapította meg,(44) amennyiben a Bizottság – mint az alapul szolgáló vizsgálatokban – a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a pénzügyi hozzájárulást a szóban forgó termék származási vagy exportáló országa kormányának tulajdoníthatja, annak ellenére, hogy ez a hozzájárulás eredetileg egy harmadik ország kormányától vagy közjogi szervétől származik, a szubvencióellenes alaprendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdése lehetővé teszi, hogy a Bizottság az előbbi kormányt az adott pénzügyi hozzájárulást „nyújtó hatóságnak” minősítse.(45)
43. Végül, amint azt a Bizottság helyesen megjegyzi, ezt az értelmezést a szubvencióellenes alaprendelet (5) preambulumbekezdése is alátámasztja, amely – úgy tűnik, hogy a nyelvi változatokban egységes módon –(46) kifejti, hogy támogatásról akkor van szó, ha bizonyított, hogy „egy ország területén egy kormányzat vagy közjogi szerv által nyújtott pénzügyi hozzájárulást”.(47)
44. Ebben az összefüggésben egy termék nemcsak akkor tekinthető támogatottnak, ha a támogatás a szóban forgó termék származási vagy exportáló országának tulajdonítható, hanem abban az esetben is, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a kárt okozó támogatás forrásaként egy másik kormányzat vagy közjogi szerv azonosítható.
45. Ezt az értelmezést a szubvencióellenes alaprendelet célja is megerősíti, amely az 1968. évi eredeti formája óta(48) elsősorban arra irányul, hogy segítse az uniós ipart a belső piacon belüli, külföldön nyújtott tiltott támogatások által érintett versenyfeltételek egyensúlyának helyreállításában.(49)
46. Következésképpen a szubvencióellenes alaprendelet nem korlátozódik a valamely állam kormánya által a „saját” területén nyújtott támogatásokra.
47. A fellebbezők azonban azt állítják, hogy az így értelmezett szubvencióellenes intézkedések hatálya nem egyeztethető össze az Európai Uniónak a GATT és az SCM‑megállapodás szerinti kötelezettségeivel.(50)
48. Egyetértek azzal, hogy ezeket a nemzetközi megállapodásokat figyelembe kell venni, mivel az Európai Unió a WTO‑megállapodások aláíró fele, amely megállapodások közé tartozik a GATT és az SCM‑megállapodás is, és amelyek ezért az uniós jogrend részét képezik, és kötik az uniós intézményeket.(51)
49. Márpedig, bár elfogadott, hogy e megállapodások általában nem rendelkeznek közvetlen hatállyal,(52) az Európai Uniónak a nemzetközi kötelezettségvállalásaiból eredő kötelezettségek teljesítésére vonatkozó alkotmányos kötelezettsége,(53) ami tükrözi a szerződéses kötelezettségek tiszteletben tartásának általános nemzetközi jogi elvét (pacta sunt servanda),(54) megköveteli, hogy az uniós jogot szükség esetén a WTO‑joggal összhangban értelmezze.(55)
50. A (3) preambulumbekezdés értelmében a szubvencióellenes alaprendelet az SCM‑megállapodás szintjén tett kötelezettségvállalásoknak az uniós jogban „a lehető legteljesebb mértékben” történő végrehajtására irányul.
51. A Bíróság már kifejtette, hogy ugyanez a szöveg – noha a dömpingellenes alaprendelettel összefüggésében –(56) önmagában nem értelmezhető úgy, mint az uniós jogalkotó azon szándéka, hogy az SCM‑megállapodásban foglalt valamennyi szabályt átültesse az uniós jogba.(57)
52. Eszerint téves az a Törvényszékhez hasonlóan levont következtetés,(58) hogy e megfogalmazás használata elegendő bizonyíték annak feltételezésére, hogy az uniós jogalkotó az SCM‑megállapodás 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának 1. alpontjában vállalt konkrét kötelezettségeket szándékozott végrehajtani.
53. Mindemellett a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának szövege alapvetően az SCM‑megállapodás 1. cikke (1) bekezdése a) pontja 1. alpontjának szövegét tükrözi. Ennek megfelelően az előbbit az utóbbival összhangban kell értelmezni.(59)
54. E megállapodás 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának 1. alpontja kimondja, hogy „támogatásnak minősül, […] ha a tag területén a kormány vagy más állami szerv […] pénzügyi támogatást folyósít”.(60)
55. E rendelkezést a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény (Recueil des traités des Nations unies, 1155. kötet, 331. o.; kihirdette: az 1987. évi 12. törvényerejű rendelet) 31. cikke 1. bekezdésének megfelelően jóhiszeműen és kifejezéseinek szövegösszefüggésükben szokásos értelme szerint értelmezve kiderül, hogy az az SCM‑megállapodás 1. cikke (1) bekezdése a) pontja 1. alpontjának bevezető fordulata szerinti „kormány pénzügyi támogatást folyósít” kifejezés [angol nyelvű változatában] az „a” [egy] határozatlan névelő használata nyitva hagyja a szóban forgó pénzügyi hozzájárulás forrása földrajzi származásának kérdését, amennyiben a szóban forgó támogatás a WTO valamely tagjától származik.
56. Úgy vélem, hogy az értelmezést nem befolyásolja az SCM‑megállapodás 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának 1. alpontjában szereplő „a Tag területén” minősítés, mivel e kifejezés a „kormány vagy más állami szerv” fogalomra utal, nem pedig a „pénzügyi hozzájárulás” kifejezésre.
57. E következtetés az SCM‑megállapodással is összeegyeztethető, amely értelmezi és alkalmazza az 1994. évi GATT VI. cikkét, és amelynek „fő tárgya és célja […], hogy fokozzák és javítsák a GATT‑nak a támogatások és kiegyenlítő intézkedések alkalmazásával kapcsolatos fegyelmi szabályait”.(61)
58. E tekintetben különösen az 1994. évi GATT VI. cikkének (3) bekezdésére hivatkozom, amely a kiegyenlítő vámot olyan speciális vámként határozza meg, amelyet „az ilyen termék gyártására, előállítására vagy exportálására közvetlenül vagy közvetetten nyújtott […] bármely támogatás” kiegyenlítésének céljából alkalmaznak, anélkül, hogy meghatároznák, hogy ki nyújtja e támogatást, és anélkül, hogy területileg korlátoznák az azt nyújtó szervezetet.
59. Ennek megfelelően az 1994. évi GATT VI. cikke alapvetően(62) minden támogatásra kiterjed, függetlenül azok eredetétől.(63)
60. Ebből a szempontból is nézve, az eltérő értelmezés nemcsak az SCM‑megállapodásban és az 1994. évi GATT VI. cikkében használt kifejezések általános jelentésével lenne ellentétes, hanem e rendelkezések tárgyát és célját is meghiúsítaná, ha az Európai Unió nem tudná a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló pénzügyi hozzájárulásokat pusztán a területi eredetük miatt kiegyenlíteni.
61. Mivel az SCM‑megállapodás 1. cikke (1) bekezdése a) pontja 1. alpontja megtárgyalásának történetéből más értelmezés nem vezethető le,(64) amely rendelkezés alkalmazása e megállapodás értelmezésének a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 32. cikke értelmében vett kiegészítő eszközeként szolgálhat, egyértelműnek tűnik számomra, hogy az SCM‑megállapodás 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának 1. alpontja területileg nem korlátozza a pénzügyi hozzájárulás forrásának földrajzi hatályát azon WTO‑tagra, amelynek területén a szóban forgó terméket előállítják.(65)
62. Következésképpen úgy vélem, hogy az SCM‑megállapodás 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának 1. alpontjával nem ellentétes az olyan megállapodás támogatásnak való minősítése, amelynek keretében a WTO valamely tagja pénzügyi hozzájárulást nyújt a WTO másik tagjának területén gyártott termékhez.
63. Ebből következik, hogy a fenti okok összessége alapján úgy vélem, hogy a Törvényszék nem követett el hibát, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a szubvencióellenes alaprendeletnek különösen az 1. cikke 1. pontjában és 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában kifejezett hatálya arra a helyzetre is kiterjed, amikor a Bizottság elegendő bizonyíték alapján valamely harmadik ország kormányától kapott pénzügyi támogatást egy másik harmadik ország kormányának tulajdoníthatja.
64. Ezért azt javaslom a Bíróságnak, hogy utasítsa el a C‑269/23. P. sz. ügyben felhozott második és harmadik fellebbezési jogalapot, valamint a C‑272/23. P. sz. ügyben felhozott első és második fellebbezési jogalapot.
B. Az importált anyagokra vonatkozó egyiptomi importvám‑visszatérítési rendszer kiegyenlítését szolgáló összehasonlítási alap meghatározása
65. A C‑269/23. P. sz. ügyben felhozott negyedik jogalapjuk és a C‑272/23. P. sz. ügyben felhozott harmadik jogalapjuk keretében a fellebbezők lényegében azt állítják, hogy a Törvényszék tévedett, amikor helybenhagyta a Bizottság azon megközelítését, hogy a fellebbezők helyzetét a fellebbezők importvám‑visszatérítési rendszerből származó előnyének kiegyenlítése céljából a hasonlóképpen a SETC‑övezetben található, azonban az egyiptomi piacra értékesítő vállalkozáséval hasonlította össze.(66) A fellebbezők továbbá azt állítják, hogy helyzetüket olyan elméleti helyzettel kellett volna összehasonlítani, amelyben a SETC‑övezeten kívül telepedtek volna le, azonban a szóban forgó termékeket továbbra is az Európai Unióba exportálták volna. A fellebbezők érvelése szerint ilyen helyzetben az egyiptomi kormány az importvám‑visszatérítési rendszer révén nem engedett volna el bevételt, mivel soha nem próbált volna importvámot kivetni a szóban forgó termékek előállításához importált alapanyagokra.
66. A fellebbezők érvelésének középpontjában tehát az a kérdés áll, hogy a jelen ügyben mi az a helyzet, amely összehasonlítható.(67)
67. Az egyetlen jogi rendelkezés, amelyre a fellebbezők érvelésük alátámasztására a fellebbezésük szövegében hivatkoznak, a szubvencióellenes alaprendelet 5. cikke. E rendelkezés, amely a kiegyenlíthető támogatás összegének számszerűsítésére vonatkozik, nem vonatkozik az annak megállapításához szükséges összehasonlítási alapra, hogy az egyiptomi kormány úgy döntött‑e, hogy elenged bizonyos, egyébként a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának ii. alpontja értelmében megfizetendő bevételt (mivel az elengedett bevétel számszerűsítése logikusan a fennállásának megállapítása után következik).(68)
68. A fellebbezők azt sem fejtik ki részletesebben, hogy a Törvényszék mennyiben értelmezte és alkalmazta tévesen az alkalmazandó jogi keretet.
69. Mégis, e magyarázat alapvető fontosságú a fellebbezők érvelésének elfogadhatósága szempontjából, mivel a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának ii. alpontja – még ha ez is lett volna az a rendelkezés, amelyre a fellebbezők hivatkozni kívántak (quod non) – nem rendelkezik az annak megállapítása szempontjából megfelelő összehasonlítási alap meghatározására szolgáló módszerről, hogy az egyébként megfizetendő kormányzati bevételt elengedték‑e, vagy azt nem szedték be.
70. A Bizottság tehát bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkezik azon különböző paraméterek és forgatókönyvek közötti választás tekintetében, amelyek annak megállapítására irányuló feladatának alapjául szolgálnak, hogy az egyiptomi kormány úgy döntött‑e, hogy elengedi az egyébként megfizetendő bevételt.(69)
71. Ellenkező érvek hiányában a Törvényszék nem hibáztatható azért, mert helybenhagyta a megfelelő összehasonlítási alapnak a Bizottság által a jelen fellebbezések alapjául szolgáló szubvencióellenes vizsgálatokban való kiválasztását.(70)
72. Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a C‑269/23. P. sz. ügyben felhozott negyedik fellebbezési jogalap és a C‑272/23. P. sz. ügyben felhozott harmadik fellebbezési jogalap elfogadhatatlan.
C. Az egyiptomi font 2016. évi leértékelődéséből eredő árfolyamveszteségekre vonatkozó adójogi bánásmód kiegyenlítése
73. A C‑269/23. P. sz. ügyben felhozott ötödik fellebbezési jogalap és a C‑272/23. P. sz. ügyben felhozott negyedik fellebbezési jogalap keretében a fellebbezők lényegében azt állítják, hogy a Törvényszék elmulasztotta annak értékelését, hogy a Bizottság megfelelő támogatási rendszert azonosított‑e a megtámadott rendeletekben. Álláspontjuk szerint a Bizottság tévesen állapította meg, hogy az átváltási veszteségeknek az egyiptomi font 2016. évi leértékelődése nyomán bevezetett adóügyi kezelése(71) jelentette azt a támogatási rendszert, amely a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 4. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében ténylegesen egyedi gazdasági előnyt ruházott át. A fellebbezők szerint e bánásmód valamennyi egyiptomi társaság számára nyitva állt, így elméletileg minden egyes egyiptomi társaság levonhatta az adóköteles jövedelméből az egyiptomi font 2016. évi leértékeléséből eredő veszteségeit. Emiatt a Bizottság tévesen tulajdonította a 2016. évi leértékelésből eredő gazdasági előnyt az árfolyamveszteségekre vonatkozó adójogi bánásmódnak.
74. Noha a fellebbezések nem az egyértelműség mintapéldányai, a Bizottság állításával ellentétben úgy gondolom, hogy e jogalapok nem a tények ismételt megvitatására irányulnak. Úgy tűnik, hogy az érvelés nagyvonalú értelmezése inkább azt sugallja, hogy a fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság vizsgálja felül a Törvényszék azon következtetését, miszerint az adójogi bánásmód és a különleges könyvelési szabályok együttes figyelembevétele alkalmas volt a ténylegesen egyedi gazdasági előny átruházására.
75. Az ilyen típusú érv a Bíróság hatáskörébe tartozik.(72)
76. E tekintetben megjegyzem, hogy a szubvencióellenes alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének c) pontja pontosan az olyan esetek lefedésére irányul, amikor valamely intézkedés látszólag nem tűnik egyedinek, azonban a gyakorlatban és objektív kritériumok vagy feltételek alapján az intézkedés azzal a hatással jár, hogy bizonyos vállalkozásoknak nyújtott támogatásra irányuló konkrét megállapodást hoz létre.
77. E vizsgálatot illetően annak megállapítása során, hogy valamely támogatás ténylegesen egyedi‑e, a Bíróságnak nem a nemzeti szabályokra mint olyanokra kell összpontosítania, hanem annak a hatásnak a mértékére, amelyet e szabályok egyes vállalkozásokra gyakorolnak,(73) abban az összefüggésben, amelyben azokat bevezették.(74)
78. A megtámadott ítéletekben a Törvényszék pontosan ezt tette.
79. Először is a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a fellebbezők érvelése téves előfeltevésen alapul, nevezetesen azon, hogy „a Bizottság nem tekintette úgy, hogy az adóügyi megítélés önmagában olyan támogatásnak minősül, amely kiegyenlítő intézkedés tárgyát képezheti”.(75)
80. Másodszor, e bíróság kifejtette, hogy a Bizottság az adóügyi megítélést és a különleges könyvelési szabályokat együttesen vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy noha e szabályok valamennyi egyiptomi társaság számára előnyösek lehetnek, a gyakorlatban mégis arra irányultak, hogy lehetővé tegyék az egyiptomi font 2016. évi leértékelődéséből eredő negatív hatások kiegyenlítését, aminek következtében a társaságok adott kategóriája,(76) mint például a fellebbezők is,(77) jelentős előnyben részesültek.(78)
81. Végül a Törvényszék kifejtette, hogy a fellebbezők nem terjesztettek elő bizonyítékot e ténybeli megállapítások vitatására.(79)
82. Ezért azt javaslom a Bíróságnak, hogy a C‑269/23. P. sz. ügyben felhozott ötödik fellebbezési jogalapot és a C‑272/23. P. sz. ügyben felhozott negyedik fellebbezési jogalapot is mint megalapozatlant utasítsa el.
D. A kiegyenlíthető támogatás szintjének meghatározása csoporthoz tartozó vállalkozások esetében
83. A C‑269/23. P. sz. ügyben felhozott első fellebbezési jogalapjuk keretében a fellebbezők lényegében a Törvényszék azon döntését kifogásolják, hogy helybenhagyta a Bizottságnak a fellebbezők által kapott kiegyenlíthető támogatás összegének a fellebbezők együttes forgalma alapján történő kiszámítására szolgáló módszertanát.(80)
84. Ennek megfelelően e fellebbezési jogalaphoz a szubvencióellenes alaprendelet 5. és 6. cikkét kell értelmezni.
85. E rendeletnek „A kiegyenlíthető támogatás összegének kiszámítása” című 5. cikke úgy rendelkezik, hogy a „támogatásban részesülő félre” átruházott, a támogatás alkalmazásával kapcsolatosan lefolytatásra kerülő vizsgálati folyamat során a vizsgált időszak vonatkozásában feltárt gazdasági előnyt kell a kiegyenlíthető támogatás összegének kiszámítása során figyelembe venni. Hasonlóképpen, e rendeletnek „A címzettnek nyújtott előny kiszámítása” című 6. cikke bizonyos iránymutatásokat ad a „címzettnek nyújtott” előny, és így a támogatás összegének kiszámítására vonatkozóan.
86. A fellebbezők szerint az említett rendelkezésekben a „támogatásban részesülő fél”, illetve „címzett” egyes számban történő használata azt jelentené – ahogyan azt a Törvényszék a Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítéletében megállapította –,(81) hogy „a gazdasági előnyt minden egyes címzett tekintetében azok helyzete függvényében kell megállapítani és kiszámítani”.(82) A kiegyenlíthető támogatás összegét e jogalanyok számára csak abban az esetben lehetne együttesen is megállapítani, ha a támogatást együttesen nyújtanák mindkét jogalany számára. Az eredmény az lenne, hogy a Bizottságnak a Jushi Egypt és a Hengshi Egypt esetében külön–külön kellett volna az előnyt százalékos arányban kiszámítania, ezt az előnyt a szóban forgó termék tekintetében elért forgalmukhoz viszonyított százalékban kellett volna kifejeznie, és a fellebbezők tekintetében együttesen egyetlen, súlyozott átlagos támogatáskülönbözetet kellett volna kiszámítania.(83)
87. Ugyanakkor a fellebbezők nem vitatják – sőt írásbeli észrevételeikben kifejezetten egyetértenek azzal –, hogy a szubvencióellenes alaprendelet 5. és 6. cikkében a „támogatásban részesülő fél”, illetve a „címzett” egyes számban történő használata ellenére a „címzett” fogalma úgy értelmezhető, hogy az a vállalatcsoportra is vonatkozik.(84)
88. Nem tartom logikusnak a fellebbezők által javasolt megkülönböztetés követését.
89. Először is, a fellebbezők érvelését semmilyen hivatkozás vagy ítélkezési gyakorlat nem támasztja alá.(85) E rendelet 5. és 6. cikke sem tartalmaz olyan minősítőket, amely lehetővé tenné a „címzett” fogalmának megszorító értelmezését.
90. Másodszor, e fogalom tág értelmezése nemcsak annak az értelmezésnek felel meg, amelyet a Bíróság az állami támogatások és a versenyjog hasonló fogalmainak, azaz a „gazdasági egység” vagy a „vállalkozás” fogalmának kapcsán megállapított,(86) hanem ez az az értelmezés, amelyet a WTO Fellebbezési Testülete az SCM‑megállapodásban használt „címzett” fogalma tekintetében elfogadott.(87)
91. Harmadszor, az a megközelítés, miszerint ipari és pénzügyi szempontból összefüggő egészet alkotó jogalanyokat egymással kapcsolatban állónak tekintenek, igazodik a gazdasági valósághoz, mivel biztosítja, hogy a csoporton belüli tőketranszferek nem kerülnek ki a szubvencióellenes eszköz hatálya alól.(88)
92. A „címzett” fogalmának ebből következő tág értelmezése ezért a szubvencióellenes alaprendelet azon célját szolgálja, hogy „bármiféle közvetlen vagy közvetett módon megadott támogatás [összegét kiegyenlítse] […] bármely olyan termék gyártása, termelése, kivitele vagy szállítása vonatkozásában, amelynek az Unióban történő szabad forgalomba bocsátása kárt okoz”.(89)
93. Ennek megfelelően nem gondolom, hogy a Bíróságnak meg kellene állapítania, hogy a Törvényszék tévedett, amikor elfogadta a fenti értelmezést, és helybenhagyta a fellebbezők kiegyenlíthető támogatásának Bizottság általi kiszámítását.
94. Ebből következően azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a C‑269/23. P. sz. ügyben felhozott első fellebbezési jogalapot.
VI. Költségek
95. Az eljárási szabályzat 137. cikkének és 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.
96. E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amely az említett szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
97. Mivel véleményem szerint a fellebbezők a jelen fellebbezési eljárásban a fentiekben általam kifejtett okokból pervesztesek, úgy vélem, hogy arra kell őket kötelezni, hogy saját költségeik mellett viseljék a Bizottság költségeit is, mind az elsőfokú eljárásban, mind a fellebbezési eljárásban.
98. Ezzel szemben az eljárási szabályzat 140. cikkének (3) bekezdése szerint, amelyet ezen eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján szintén alkalmazni kell a fellebbezési eljárásra, a Tech‑Fab Europe eV és az Európai Üvegrostgyártók Szövetsége maga viseli a saját költségeit.
VII. Végkövetkeztetés
99. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság:
– a fellebbezést – mint megalapozatlant – utasítsa el;
– hagyja helyben a 2023. március 1‑jei Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics és Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ítéletet (T‑480/20, EU:T:2023:90) és a 2023. március 1‑jei Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ítéletet (T‑540/20, EU:T:2023:91);
– kötelezze a Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics SAE‑t és a Jushi Egypt for Fiberglass Industry SAE‑t a saját költségeiken felül a Bizottság részéről mind az elsőfokú eljárásban, mind a fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére; valamint
– kötelezze a Tech‑Fab Europe eV‑t és az Európai Üvegrostgyártók Szövetségét saját költségeik viselésére.
1 Eredeti nyelv: angol.
2 Lásd e tekintetben: Luengo Hernández de Madrid, G. E., Regulation of Subsidies and State Aids in WTO and EC Law, Kluwer Law International, Alphen aan den Rijn, 2007., 4. o.
3 Általános jelleggel lásd: Bräutigam, D. és Xiaoyang, T., „Economic statecraft in China’s new overseas special economic zones: Soft power, business, or resource security?”, IFPRI Discussion Paper 01168, 2012. március, 9. o.
4 Lásd: Japán, az Egyesült Államok és az Európai Unió kereskedelmi minisztereinek 2020. január 14‑i háromoldalú találkozóján elfogadott együttes nyilatkozat, elérthető a következő oldalon: https://ustr.gov/about‑us/policy‑offices/press‑office/press‑releases/2020/january/joint‑statement‑trilateral‑meeting‑trade‑ministers‑japan‑united‑states‑and‑european‑union
5 Lásd részletesen: a piacvédelmi vizsgálatokhoz a Kínai Népköztársaság gazdaságának jelentős torzulásairól szóló bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2024) 91 final, 618. és azt követő oldalak) (amely kifejti, hogy a „go out” politika azt hangsúlyozta, hogy a kínai vállalatok a belföldi piac esetleges hiányosságainak ellensúlyozása érdekében teljes mértékben felhasználhatják mind a belföldi, mind pedig a nemzetközi erőforrásokat).
6 Általános jelleggel lásd: Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, „The Belt and Road Initiative in the global trade, investment and finance landscape”, OECD Business and Finance Outlook, 2018., 3. és 33. o.
7 Az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 55. o.) (a továbbiakban: szubvencióellenes alaprendelet).
8 A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodása (a továbbiakban: SCM‑megállapodás).
9 Lásd: a Kínai Népköztársaságból és az Egyiptomból származó egyes szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetek behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vámok kivetéséről és a Kínai Népköztársaságból és az Egyiptomból származó egyes szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló (EU) 2020/492 bizottsági végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2020. június 12‑i (EU) 2020/776 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2020. L 189., 1. o.) (a továbbiakban: ÜRSZ‑rendelet) és az Egyiptomból származó folytonosüvegrostszál termékek behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről, a kivetett ideiglenes kiegyenlítő vám végleges beszedéséről, valamint az Egyiptomból származó folytonosüvegrostszál termékek nyilvántartásba vett behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám megállapításáról szóló, 2020. június 24‑i (EU) 2020/870 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2020. L 201., 10. o.) (a továbbiakban: ÜEF‑rendelet) (a továbbiakban együttesen: vitatott rendeletek).
10 A 2023. március 1‑jei Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics és Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ítélet (T‑480/20, EU:T:2023:90; a továbbiakban: Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics és Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ítélet).
11 A 2023. március 1‑jei Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ítélet (T‑540/20, EU:T:2023:91; a továbbiakban: Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ítélet).
12 Időközben, 2024. március 25‑én az Amerikai Egyesült Államok módosította szubvencióellenes szabályozását úgy, hogy kifejezetten lehetővé tegye kiegyenlítő vámok kivetését a transznacionális támogatásokra; lásd: Egyesült Államok kereskedelmi minisztériuma, „Regulations improving and strengthening the enforcement of trade remedies through the administration of the antidumping and countervailing duty laws” (Piacvédelmi intézkedések végrehajtásának a dömpingellenes és kiegyenlítő vámokra vonatkozó törvények alkalmazásával történő javítására és erősítésére irányuló rendelet), Federal Register, 89. kötet, 20766. o., 2024. március 25., különösen a 20826. és azt követő oldalak.
13 Lásd e tekintetben: Benitah, M., The WTO Law of Subsidies – A Comprehensive Approach, Kluwer Law International, Leiden, 2019., 605. o. (ahol kifejti, hogy „a látszat ellenére a jelenlegi ítélkezési gyakorlat még soha nem szembesült” olyan esettel, amikor a támogatást a támogatást nyújtó kormány országán kívül a szóban forgó terméket gyártó kedvezményezett részére nyújtják).
14 Ezen indítvány megszövegezése idején azonban az Európai Unió egy másik szubvencióellenes vizsgálatot is lezárt, amely során a szubvencióellenes eszközt hasonló jellegű, az Indonéz Köztársaságot és Kínát érintő, „transznacionális támogatásokkal” kapcsolatos helyzet kezelésére használta fel; lásd: az Indiából és az Indonéziából származó, rozsdamentes acélból készült hidegen síkhengerelt termékek behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről, valamint az Indiából és az Indonéziából származó, rozsdamentes acélból készült hidegen síkhengerelt termékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló (EU) 2021/2012 végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2022. március 15‑i (EU) 2022/433 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2022. L 88., 24.o.). E rendeletet a Törvényszék előtt a jelenleg folyamatban lévő, T‑348/22. sz., PT Indonesia Ruipu Nickel and Chrome Alloy kontra Bizottság ügyben vitatják. Ugyanezen rendelet alapján indult a WTO Vitarendezési Testülete előtt is eljárás, amely szintén folyamatban van, és amelyet az Európai Unió – Indonéziából származó, rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékekre vonatkozó kiegyenlítő és dömpingellenes vámok (DS616) megnevezés alatt vettek nyilvántartásba.
15 A megtámadott ítéletek 3. pontja. Az említett övezet földrajzi területének bővítéséről lásd még a 4., 7. és 9. pontot.
16 A megtámadott ítéletek 4. pontja. Lásd még: ÜRSZ‑rendelet, (650) preambulumbekezdés és ÜEF‑rendelet, (38) preambulumbekezdés.
17 Lásd: ÜRSZ‑rendelet, (651) preambulumbekezdés és ÜEF‑rendelet, (39) preambulumbekezdés.
18 A megtámadott ítéletek 7. pontja.
19 A megtámadott ítéletek 9. pontja. Lásd még: ÜRSZ‑rendelet, (656) preambulumbekezdés és ÜEF‑rendelet, (44) preambulumbekezdés.
20 A SETC‑övezet fejlesztését az Egypt TEDA Investment Co. nevű társaság irányítja, amely egyrészről a China‑Africa TEDA Investment Co. Ltd. nevű társaság, amely maga a Kína–Afrika Fejlesztési Alap és az állami tulajdonban lévő Tianjin TEDA Investment Holding Co. Ltd. társaság által létrehozott társaság, másrészről pedig az Egyiptomi–Kínai Közös Vállalkozás által létrehozott közös vállalat. Mind az Egypt TEDA Investment Co., mind pedig a Kína–Afrika Fejlesztési Alap egyiptomi és kínai állami tulajdonú társaságok közös vállalkozásaként jött létre. Lásd: ÜRSZ‑rendelet, (649) és (652) preambulumbekezdés és ÜEF‑rendelet, (37) és (40) preambulumbekezdés.
21 A megtámadott ítéletek 10. pontja. Lásd még: ÜRSZ‑rendelet, (658) preambulumbekezdés és ÜEF‑rendelet, (46) preambulumbekezdés.
22 Lásd: Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics és Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ítélet, 2. pont. Lásd még: ÜRSZ‑rendelet, (93) preambulumbekezdés és ÜEF‑rendelet, (187) preambulumbekezdés.
23 Az ÜRSZ‑rendelet, (93) preambulumbekezdés és az ÜEF‑rendelet, (187) preambulumbekezdés.
24 Az ÜRSZ‑rendelet, (774) preambulumbekezdés és az ÜEF‑rendelet, (212) preambulumbekezdés. 2017 óta a SASAC feladata többek között az, hogy „a nemzeti stratégiai célokat szolgáló küldetések köré összpontosítva előmozdítsa az állami tulajdonú tőke optimális elosztását”; lásd: a piacvédelmi vizsgálatokhoz a Kínai Népköztársaság gazdaságának jelentős torzulásairól szóló bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2024) 91 final), 111. o..
25 Lásd például: az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az európai üvegipar válaszút előtt: környezetbarátabb, energiatakarékos ipar megvalósítása a versenyképesség fokozása és a minőségi munkahelyek fenntartása mellett (2022/C 105/04), 3.1.1.1, 3.1.2.1 és 3.4. pont (amely az üvegszál‑származékokat úgy jellemezte, hogy „kulcsfontosságúak az épületek optimális szigeteléséhez”, és a szélturbinákhoz, kijelzőkhöz, okostelefonokhoz, táblagépekhez és egyéb (érintő)képernyőkhöz való felhasználásukat hangsúlyozza).
26 Lásd: ÜRSZ‑rendelet, (659) preambulumbekezdés és ÜEF‑rendelet, (47) preambulumbekezdés.
27 Lásd a megtámadott ítéletek 14. pontját.
28 A szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint abban az esetben, ha az érdekelt felek valamelyike megtagadja a szükséges információkhoz való hozzáférést, vagy meghatározott határidőn belül nem szolgáltat információkat, a Bizottság a rendelkezésére álló tények alapján jóváhagyó vagy elutasító megállapításokat tehet. Az ÜRSZ‑rendelet (661)–(664) preambulumbekezdésében és az ÜEF‑rendelet (49)–(57) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejti, hogy e rendelkezést kellett alkalmaznia többek között a jogi és intézményi keret és a SETC‑övezet igazgatása, valamint a kínai és az egyiptomi kormánynak az ezen övezettel kapcsolatban való pontos együttműködése tekintetében.
29 Lásd e tekintetben: ÜRSZ‑rendelet, (676), (678) és (683) preambulumbekezdés és ÜEF‑rendelet, (61), (66) és (71) preambulumbekezdés: „az egyiptomi kormány várta és üdvözölte a SETC‑övezeten belüli szoros együttműködés kínai finanszírozását, hogy fellendítse az egyik legszegényebb térségének fejlődését. A kínai kormány bízott abban, hogy a kínai vállalatok a kínai területeken kívül is működhetnek, és exportjukat az »Egy övezet, egy út« kezdeményezés keretében bővíthetik (lehetőleg annak elkerülése érdekében, hogy kereskedelemvédelmi intézkedések hatálya alá tartozzanak).”
30 Lásd: ÜRSZ‑rendelet, (726)–(757) preambulumbekezdés és ÜEF‑rendelet, (143)–(147) preambulumbekezdés.
31 Lásd: ÜRSZ‑rendelet, (758)–(804) preambulumbekezdés és ÜEF‑rendelet, (230)–(241) preambulumbekezdés. Lásd még: 2020. április 29‑i végleges általános tájékoztató (AS657) (a T‑540/20. sz. ügy A.24. melléklete), 158–206. pont.
32 Lásd: ÜRSZ‑rendelet, (670)–(699) preambulumbekezdés és ÜEF‑rendelet, (58)–(87) preambulumbekezdés. Lásd még: ÜRSZ‑rendelet, (659) preambulumbekezdés és ÜEF‑rendelet, (47) preambulumbekezdés. A Jushi Egyptet és a Hengshi Egyptet „Kínából érkező pénzeszközökkel finanszírozzák, a vállalatok Kínából importált alapanyagokat és felszereléseket használnak, kínai menedzserek irányítják őket, és a kínai know‑how‑t használják”.
33 Mivel a Törvényszék nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy Kína pénzügyi hozzájárulása Egyiptomnak tulajdonítható‑e, beleértve a Nemzetközi Jogi Bizottság által elfogadott, az államok nemzetközi jogot sértő cselekményei miatti felelősségére vonatkozó cikkek tervezetének Bizottság általi alkalmazását, és mivel e kérdés tekintetében nem nyújtottak be fellebbezést a Bírósághoz (lásd: a megtámadott ítéletek 103. pontja [T‑480/20], illetve 70. pontja [T‑540/20]), az általános vita e részét illetően nem foglalok állást. Lásd még: ÜRSZ‑rendelet, (686), (707), (708), (718) és (719) preambulumbekezdés és ÜEF‑rendelet, (74), (95), (102) és (103) preambulumbekezdés.
34 A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy a fellebbezők a fellebbezésükben megjegyzik, hogy a megtámadott ítéletek 81–103. pontját (T‑480/20), illetve 48–70. pontját (T‑540/20) vitatják. E pontok közül azonban számos a Törvényszék által a vitatott rendeletek alapján tett ténybeli megállapításokra vonatkozik. Mivel az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikke első bekezdésének megfelelően a Bíróság hatásköre kizárólag jogkérdésekre vonatkozhat, amennyiben a C‑269/23. P. sz. ügyben felhozott második fellebbezési jogalap és a C‑272/23. P. sz. ügyben felhozott első fellebbezési jogalap úgy is értelmezendő, hogy a Törvényszék ténybeli megállapításait vitatja, azonban annak kifejtése nélkül, hogy e bíróság hogyan ferdítette el a rendelkezésére álló bizonyítékok egyértelmű tartalmát, azok elfogadhatatlanok; lásd példaként: 2023. június 8‑i Severstal és NLMK kontra Bizottság ítélet (C‑747/21 P és C‑748/21 P, EU:C:2023:459, 44–46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 A megtámadott ítéletek 84. pontja (T‑480/20), illetve 51. pontja (T‑540/20).
36 A megtámadott ítéletek 79–83. pontja (T‑480/20), illetve 46–50. pontja (T‑540/20).
37 A szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1. pontjának a) és b) alpontja (kiemelés tőlem). Ezt a fogalommeghatározást a kormány vagy állami szerv olyan aktusait tartalmazó lista követi, amelyek támogatásnak minősülnek, mint például a közvetlen transzferek, például támogatások vagy hitelek formájában, vagy a közvetettebb ártámogató intézkedések, például az egyébként elengedett kormányzati bevételek révén; lásd e rendelet 3. cikke 1.a) pontjának i–iv. alpontját. Amint azt a Törvényszék a 2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítéletében (T‑300/16, EU:T:2019:235, 107. pont) kifejtette, e listát „[a szubvencióellenes] alaprendelet 3. cikke 1.a) pontja iv. alpontjának második franciabekezdése [egészíti ki, amely] lényegében olyan kijátszás elleni rendelkezésnek minősül, amelynek célja annak biztosítása, hogy a harmadik országok kormányai ne bújhassanak ki a támogatásokra vonatkozó szabályok alól olyan intézkedések elfogadásával, amelyek látszólag stricto sensu nem tartoznak az e rendelet 3. cikke 1.a) pontja i–iii. alpontjának hatálya alá, ugyanakkor gyakorlatilag egyenértékű következményekkel járnak”. Hasonlóképpen lásd: a WTO Fellebbezési Testületének Egyesült Államok – Az egyes Kanadából származó puhafákra vonatkozó végleges kiegyenlítő vám meghatározása című jelentése (WT/DS257/AB/R), 52. pont.
38 A szubvencióellenes alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése (kiemelés tőlem).
39 Lásd például a német („eine Regierung im Ursprungs‑ oder Ausfuhrland”), a spanyol („los poderes públicos en el territorio del país de país de origigen o de exportación”), a dán („staten i oprindelses‑eller eksportlandet”) és az ír („go bhfuil ranníocaíocht airgeadais ó rialtas sa tír thionscnaimh nó sa tír is onnmhaireoir”) nyelvi változatot.
40 Lásd például a francia („des pouvoirs publics du pays d’origine ou d’exportation”), az olasz („una pubblica amministrazione del paese d’origine o di esportazione”), a horvát („postoji financijski doprinos vlade zemlje podrijetla ili izvoza”) és a szlovén („gre za finančni prispevek vlade v državi porekla ali izvoza”) nyelvi változatot.
41 Lásd példaként: 1977. október 27‑i Bouchereau ítélet (30/77, EU:C:1977:172, 14. pont); 2019. szeptember 12‑i Bizottság kontra Kolachi Raj Industrial ítélet (C‑709/17 P, EU:C:2019:717, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
42 Kiemelés tőlem.
43 Kiemelés tőlem.
44 Lásd a megtámadott ítéletek 106–108. pontját (T‑480/20), illetve 73–75. pontját (T‑540/20).
45 Hozzátenném, hogy fordított esetben a szubvencióellenes eszköz alkalmazhatósága a szóban forgó pénzmozgások eredetétől függne, ami még abban az esetben is, ha a tőkemozgások észszerű pontossággal nyomon követhetők, könnyen lehetővé tenné a szubvencióellenes alaprendelet alkalmazásának megkerülését.
46 Lásd e tekintetben például a francia („une contribution financière par les pouvoirs publics ou tout organisme public, sur le territoire d’un pays”), a német („eine Regierung oder eine öffentliche Körperschaft im Gebiet eines Landes eine finanzielle Beihilfe leistet”), a spanyol („una contribución financiera por los poderes públicos o un organismo público en el territorio de un país”), az olasz („un contributo finanziario da parte di una pubblica amministrazione o di un ente pubblico nel territorio di un paese”), ír („ranníocaíocht airgeadais ó rialtas nó ó chomhlacht poiblí éigin laistigh de chríoch tíre”), a horvát („financijski doprinos vlade ili javnog tijela na državnom području zemlje”) és a dán („en statslig eller en offentlig myndighed har ydet et finansielt bidrag inden for et lands område”) nyelvi változatot.
47 Kiemelés tőlem. Ez a preambulumbekezdés teljes egészében a következőképpen hangzik: „Egy támogatás meglétének a megállapításához szükséges annak bizonyítása, hogy egy ország területén egy kormányzat vagy közjogi szerv által nyújtott pénzügyi hozzájárulást, vagy a 1994. évi [Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezményen (GATT)] XVI. cikke értelmében valamilyen jövedelem‑ vagy ártámogatást alkalmaztak, és az abból származó gazdasági előnyt átruházták a támogatásban részesülő vállalkozásra.”
48 Lásd: az Európai Gazdasági Közösségben tagsággal nem rendelkező országok által folytatott dömping, illetve az azok által nyújtott prémiumok és szubvenciók elleni védelemről szóló, 1968. április 5‑i 459/68/EGK tanácsi rendelet (HL 1968. L 93., 1. o.).
49 Lásd ebben az értelemben: 1988. július 14‑i Fediol kontra Bizottság ítélet (187/85, EU:C:1988:399, 14. pont): a támogatás a szubvencióellenes alaprendelet hatálya alá tartozik, „ha a nyújtott gazdasági előny hátrányos hatásokkal járt a rendes versenyre, mivel azt egy vállalkozás vagy ágazati szinten egy vállalkozáscsoport javára nyújtják”. Lásd még analógia útján: 2000. október 3‑i Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ítélet (C‑458/98 P, EU:C:2000:531, 91. pont) és 2023. június 8‑i Severstal és NLMK kontra Bizottság ítélet (C‑747/21 P és C‑748/21 P, EU:C:2023:459, 73. pont), amely a kereskedelmi jogorvoslatokat úgy jellemzi, mint tisztességtelen versennyel szembeni védelmi intézkedés[ek,] […] [amelyek arra irányulnak, hogy] helyreállítsák […] a nemzeti piacon okozott egyensúlyhiányt”.
50 Az Európai Unió mindkét megállapodást a WTO‑t létrehozó megállapodás részeként hagyta jóvá; lásd: a többoldalú tárgyalások uruguayi fordulóján (1986–1994) elért megállapodásoknak az Európai Közösség nevében a hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében történő megkötéséről szóló, 1994. december 22‑i 94/800/EK tanácsi határozat (HL 1994. L 336., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 80. o.).
51 Lásd példaként: 1974. április 30‑i Haegeman ítélet (181/73, EU:C:1974:41, 5. és 6. pont); 2020. október 6‑i Bizottság kontra Magyarország (Felsőoktatás) ítélet (C‑66/18, EU:C:2020:792, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
52 Lásd ebben az értelemben: 1994. október 5‑i Németország kontra Tanács ítélet (C‑280/93, EU:C:1994:367, 106–109. pont); 1999. november 23‑i Portugália kontra Tanács ítélet (C‑149/96, EU:C:1999:574, 47. pont).
53 Ezt a kötelezettségvállalást az EUMSZ 216. cikk (2) bekezdése tartalmazza.
54 Lásd még ebben az értelemben: Changmao Biochemical Engineering kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványom (C‑123/21 P, EU:C:2022:890, 34. pont).
55 Lásd e tekintetben: 2022. január 20‑i Bizottság kontra Hubei Xinyegang Special Tube ítélet (C‑891/19 P, EU:C:2022:38, 31. és 32. pont).
56 Azaz az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 21. o.).
57 Lásd: 2015. július 16‑i Bizottság kontra Rusal Armenal ítélet (C‑21/14 P, EU:C:2015:494, 52. pont).
58 Lásd a megtámadott ítéletek 99. pontját (T‑480/20), illetve 66. pontját (T‑540/20).
59 Lásd ebben az értelemben: 2022. május 12‑i Bizottság kontra Hansol Paper ítélet (C‑260/20 P, EU:C:2022:370, 82. pont); 2024. február 27‑i EUIPO kontra The KaiKai Company Jaeger Wichmann ítélet (C‑382/21 P, EU:C:2024:172, 74. pont). Annak konkrét alkalmazását illetően, hogy hol volt lehetséges ez a fajta értelmezés, lásd: 2022. január 20‑i Bizottság kontra Hubei Xinyegang Special Tube ítélet (C‑891/19 P, EU:C:2022:38, 30. és 34. pont).
60 Kiemelés tőlem.
61 Lásd a WTO Fellebbezési Testületének az Egyesült Államok – Egyes Németországból származó korrózióálló sík szénacél termékekre kivetett kiegyenlítő vámok című jelentése (WT/DS213/AB/R), 73. pont. Lásd továbbá ebben az értelemben: a WTO Fellebbezési testületének az Egyesült Államok – Az egyes Kanadából származó puhafákra vonatkozó végleges kiegyenlítő vám meghatározása című jelentése (WT/DS257/AB/R), 95. pont.
62 Egyértelműen ki kell emelnem, hogy pusztán az a tény, hogy valamely intézkedés az 1994. évi GATT VI. cikkének hatálya alá tartozó „támogatásnak” minősül, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a piacba való bármilyen típusú szabályozási beavatkozás szükségszerűen az SCM‑megállapodás hatálya alá tartozik; lásd e tekintetben: a WTO Fellebbezési Testületének az Egyesült Államok – A Koreából származó dinamikus véletlen hozzáférésű félvezető memóriákra (DRAM‑okra) kivetett kiegyenlítő vám vizsgálata című jelentése (WT/DS296/AB/R), 115. pont.
63 Lásd még e tekintetben: WTO Analytical Index, „Article VI ‑ Anti‑Dumping and Countervailing Duties”, 239. o., amely a „támogatás” fogalmával kapcsolatban a szakértői csoport dömpingellenes és kiegyenlítő vámokra vonatkozó 1960. január 29‑i második jelentésére (L/1141) hivatkozik, amely kifejti, hogy „három szakértő úgy vélte, hogy a szót tágan kell értelmezni, és úgy gondolta, hogy az magában foglal minden támogatást, függetlenül azok jellegétől és eredetétől, beleértve a magánszervezetek által nyújtott támogatásokat”.
64 Amint azt ugyanis a Bizottság kifejti, miközben az (akkori) 3. cikk (1) bekezdése a) pontjának tárgyalási szövegét oly módon bővítették ki, hogy a „kormány” fogalommeghatározáson belül a WTO valamely tagjának területén lévő bármely közjogi szervre is kiterjedjen, nincs bizonyíték arra, hogy a szövegnek ez a módosítása vagy bármely más módosítás a WTO valamely tagjának tulajdonítható pénzügyi hozzájárulások területi hatályának korlátozására irányult volna. Lásd e tekintetben: A támogatásokkal és kiegyenlítő intézkedésekkel foglalkozó tárgyalócsoport, A tárgyalócsoport munkájának helyzete, Az elnök jelentése az árukkal foglalkozó tárgyalócsoportnak, MTN.GNG/NG10/W/38 dokumentum (1990. július 18.), 2. o., és MTN.GNG/NG10/W/38/Rev.1 dokumentum (1990. szeptember 4.), 2. o.
65 E következtetés alátámasztására lásd még: Crochet, V. és Hegde, V., „China’s »Going Global« policy: Transnational protection subsidies under the WTO SCM Agreement”, 23 Journal of International Economic Law, 2020., 847. o., és Reinhold, P., „Strategische Autonomie und Handelsschutz – Länderübergreifende Subventionen vor den EU‑Gerichten”, Jean Monnet Working Paper, 1/24. szám, 7. o.; ahol mindketten kifejtették, hogy az SCM‑megállapodás 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának 1. alpontja nem határozza meg azt a helyet, ahol a „kormány vagy más állami szerv” által nyújtott pénzügyi hozzájárulás kedvezményezettjének lennie kell.
66 A fellebbezések a megtámadott ítéletek 167–169. pontját (T‑480/20), illetve 134–136. pontját (T‑540/20) vitatják.
67 A C‑269/23. P. sz. ügyben a negyedik fellebbezési jogalap címében és a C‑272/23. P. sz. ügyben a harmadik fellebbezési jogalap címében a fellebbezők a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontja ii. alpontjának és (2) bekezdésének megsértésére is hivatkoznak. Mivel azonban e felek keresetük szövegében nem részletezik e rendelkezések állítólagos megsértését, úgy vélem, hogy a fellebbezéseket a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikke (2) bekezdésének való megfelelés hiánya folytán mint elfogadhatatlant el kell utasítani. Lásd ebben az értelemben: 2023. szeptember 28‑i Changmao Biochemical Engineering kontra Bizottság ítélet (C‑123/21 P, EU:C:2023:708, 87. pont).
68 Amint azt a Törvényszék kifejtette, a WTO Fellebbezési Testülete úgy véli, hogy a megfelelő összehasonlítási alap meghatározásának követelménye az SCM‑megállapodás 1. cikke (1) bekezdése a) pontja 1. alpontjának ii. alpontjából következik (lásd a megtámadott ítéletek 164. pontját [T‑480/20], illetve 131. pontját [T‑540/20]). A WTO Fellebbezési Testülete különösen az e rendelkezésben foglalt „egyébként […] elengedése” kifejezéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy az egyébként megfizetendő bevétel elengedése azt jelenti, hogy a kormány kevesebb bevételre tesz szert, mint amennyit más helyzetben elért volna. Az így lemondott bevételre való jogosultságot „valamilyen meghatározott, normatív referenciaértékre való hivatkozással kell megállapítani, amely alapján összehasonlítható a ténylegesen elért bevétel és az a bevétel, amelyet »egyébként« el lehetett volna érni”. Lásd: a WTO Fellebbezési Testületének az Egyesült Államok – A nagy polgári légi járművek kereskedelmét érintő intézkedések (Második panasz) című jelentése (WT/DS353/AB/R), 806. pont. Lásd még a WTO Fellebbezési Testületének az Egyesült Államok – „Foreign Sales Corporations” támogatási rendszer című jelentése, (WT/DS108/AB/R), 90. pont.
69 Lásd ebben az értelemben: 1987. május 7‑i NTN Toyo Bearing és társai kontra Tanács ítélet (240/84, EU:C:1987:202, 19. pont), amely kifejtette, hogy amennyiben az uniós jogszabályok nem határoznak meg konkrét módszertant, az uniós jog által megállapított cél elérésének különböző módszerei közötti, ebből eredő választás az összetett gazdasági helyzetek értékelését követeli meg, amellyel kapcsolatban a Bíróság csupán nyilvánvaló hibát vizsgál felül.
70 Lásd: megtámadott ítéletek, 168. pont (T‑480/20) és 135. pont (T‑540/20).
71 Amint azt a Bizottság a vitatott rendeletekben kifejti: „2016‑ban az egyiptomi kormány úgy határozott, hogy az egyiptomi font (a továbbiakban: EGP) rögzített árfolyamát a Nemzetközi Valutaalap ajánlása alapján lebegő árfolyamra változtatja. Ennek következtében az egyiptomi font más fő valutákhoz, köztük az amerikai dollárhoz és az euróhoz viszonyított árfolyama egy hónap leforgása alatt mintegy a felére zuhant. E hirtelen árfolyam‑ingadozás kezelése érdekében az egyiptomi kormány külön számviteli standardot, valamint külön adózási szabályt adott ki az árfolyam‑különbözetek kezelésére. Ezek alapján a vállalatok nagyobb körben vonhatták le adóalapjukból az egyiptomi font leértékelődése miatti árfolyam‑különbözeteket.” Lásd: ÜRSZ‑rendelet, (860) preambulumbekezdése és ÜEF‑rendelet, (287) preambulumbekezdése.
72 Lásd e tekintetben: 1994. június 1‑jei Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ítélet (C‑136/92 P, EU:C:1994:211, 49. pont), amelyben kifejtik, hogy míg kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a tényállás mérlegelésére, „ha [a Törvényszék] megállapította vagy értékelte a tényeket, a Bíróság rendelkezik hatáskörrel az EGK‑Szerződés 168a. cikke értelmében rá háruló felülvizsgálatra, feltéve, hogy [a Törvényszék] minősítette azok jogi jellegét, és abból jogi következtetéseket vont le”.
73 Lásd e tekintetben: a WTO Fellebbezési Testületének az Egyesült Államok – A nagy polgári légi járművek kereskedelmét érintő intézkedések (Második panasz) – A vitarendezési egyetértés 21.5. cikkének az Európai Unió általi alkalmazása című jelentése (WT/DS353/AB/RW), 5.1813. pont. Lásd még ebben az értelemben: Rubini, L., The Definition of Subsidy and State Aid: WTO and EC Law in Comparative Perspective, Oxford University Press, Oxford, 2009., 373. és azt követő oldalak.
74 Lásd ebben az értelemben és analógia útján az állami támogatások területén: 2011. november 15‑i Bizottság és Spanyolország kontra Gibraltár kormánya és Egyesült Királyság ítélet (C‑106/09 P és C‑107/09 P, EU:C:2011:C:2011:732, 106. pont), amely kifejti, hogy „az a körülmény, hogy az »offshore« társaságokat nem adóztatják meg, nem a szóban forgó rendszer véletlen következménye, hanem annak az elkerülhetetlen következménye, hogy az adó tárgyát pontosan úgy határozták meg, hogy az »offshore« társaságok, amelyek jellegüknél fogva nem alkalmaznak munkavállalót, és nem használnak üzleti célú ingatlant, az adóreform‑tervezettel rögzített adótárgyak tekintetében ne rendelkezzenek adóalappal”.
75 A megtámadott ítéletek 176. és 177. pontja (T‑480/20), illetve 143. és 144. pontja (T‑540/20).
76 Lásd e tekintetben: ÜEF‑rendelet, (861) preambulumbekezdés és ÜRSZ‑rendelet, (288) preambulumbekezdés, amely kifejti, hogy a külön számviteli standardok miatt „az üzleti tevékenységüket külföldi valutában végző vállalatok adózási szempontból veszteségesnek tűnnek akkor is, ha pénzügyi helyzetük egészséges nyereséget mutat. Ezzel szemben az EGP‑ben működő egyiptomi társaságok olyan tényleges veszteségeket szenvedtek el, amelyek valós hatást gyakoroltak üzleti tevékenységükre, amivel az egyiptomi kormány által kiadott különleges adózási szabály foglalkozott.”
77 Lásd e tekintetben: ÜEF‑rendelet, (862) preambulumbekezdés és ÜRSZ‑rendelet (289) preambulumbekezdése, amely kifejti, hogy a fellebbezők „szinte kizárólag exportra termelnek, szinte az összes berendezésüket importálják, kölcsöneik pedig devizában vannak, és az anyagai beszerzéseik jelentős részét is denominálják valutában. Ezért a [fellebbezők] által az egyiptomi font leértékelődése miatt elkönyvelt veszteségek – különösen a külföldi valutában felvett kölcsönökre figyelemmel – nem ténylegesek, és csupán adóügyi célokat szolgálnak, az adóalapot képező jövedelem számítása érdekében mutatják ki őket.”
78 A megtámadott ítéletek 176. pontja (T‑480/20), illetve 143. pontja (T‑540/20).
79 A megtámadott ítéletek 177. pontja (T‑480/20), illetve 144. pontja (T‑540/20).
80 A fellebbezők fellebbezésük alapjául a Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ítélet 32., 37., 42., 43., 46–48., 51–55. és 58. pontjára hivatkoznak.
81 2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet (T‑300/16, EU:T:2019:235).
82 Lásd: 2019. április 10‑i Jindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet (T‑300/16, EU:T:2019:235, 207., 210. és 211. pont).
83 A fellebbezők szerint ez a Bizottság által megállapított 10,9% helyett 4,6%‑os általános kiegyenlítő vámot eredményezett volna.
84 Lásd e tekintetében: Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics és Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ítélet, 47. pont, amely a WTO Fellebbezési Testületének az Egyesült Államok – Az Európai Közösségekből származó egyes termékekkel kapcsolatos kiegyenlítő intézkedések című jelentésére (WT/DS212/AB/R, 108. pont) hivatkozott, amelyben megállapította, hogy „a »címzett« kifejezés mind céget […], mind annak tulajdonosát magában foglalhatja. […] A »személyek csoportja« magában foglalhatja »természetes személyek« csoportját, »természetes és jogi személyek« csoportját vagy kizárólag »jogi személyekből« álló csoportot”.
85 A fellebbezőknek a részükre párhuzamos dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatokban biztosított bánásmódra való hivatkozása nem megfelelő. Még ha a piacvédelem területének döntéshozatali gyakorlata kötelezné is a Bizottságot (quod non; lásd: 2022. február 24‑i Eurofer kontra Bizottság ítélet, C‑226/20 P, EU:C:2022:122, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a Bizottság kifejti, hogy kizárólag a Jushi Egypt járt el az ÜEF‑eknek az Európai Unióba exportáló gyártójaként, így nem volt szükség annak vizsgálatára, hogy a Jushi Egypt átruházhatott‑e előnyt a Hengshi Egyptre. Hasonlóképpen lásd: Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ítélet, 55. pont.
86 Lásd ebben az értelemben: 1984. november 14‑i Intermills kontra Bizottság ítélet (323/82, EU:C:1984:345, 11. és 12. pont) és 2006. január 10‑i Cassa di Risparmio di Firenze és társai ítélet (C‑222/04, EU:C:2006:8, 112–114. pont), az állami támogatások területén, valamint 1984. július 12‑i Hydrotherm Gerätebau ítélet (170/83, EU:C:1984:271, 11. pont) és 2021. október 6‑i Sumal ítélet (C‑882/19, EU:C:2021:800, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) a versenyjog területén.
87 Lásd: Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics és Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ítélet, 47. pont.
88 Lásd még e tekintetben: Hengshi Egypt Fiberglass Fabrics és Jushi Egypt for Fiberglass Industry kontra Bizottság ítélet, 56. pont, valamint a WTO Fellebbviteli Testületének az Egyesült Államok – Az egyes Kanadából származó puhafákra vonatkozó végleges kiegyenlítő vám meghatározása című jelentésére (WT/DS257/AB/R, 146 pont) való hivatkozás. Lásd hasonlóképpen az állami támogatások területén: 2006. január 10‑i Cassa di Risparmio di Firenze és társai ítélet (C‑222/04, EU:C:2006:8, 114. pont).
89 E rendelet 1. cikkének (1) bekezdése.