Ideiglenes változat

MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2024. május 8.(1)

C‑717/22. és C‑372/23. sz. ügyek

SISTEM LUX OOD

és

VU

kontra

Teritorialna direktsia Mitnitsa Burgas

(a Rayonen sad Svilengrad [szvilengrádi kerületi bíróság, Bulgária] és az Administrativen sad Haskovo [haszkovói közigazgatási bíróság, Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Vámunió és az áruk szabad mozgása – 952/2013/EU rendelet – A vámjogszabályok megsértése – Igazgatási szankciók – Hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók – A vámjogsértés tárgyának elkobzását előíró nemzeti szabályozás – Harmadik fél tulajdonát képező vagyontárgyak”

1.        E két előzetes döntéshozatal iránti kérelemben bolgár bíróságok a jogsértéseknek és a szankcióknak a 952/2013/EU rendeletben(2) meghatározott rendszere értelmezésével kapcsolatos kételyeiket terjesztik a Bíróság elé.

2.        E bíróságok kérdései lényegében arra irányulnak, hogy a) a szándékosság kötelező tényállási eleme‑e a Vámkódex 15. cikke értelmében a vámhatóságok számára teljesítendő információnyújtás elmulasztásában álló jogsértésnek, és b) ellentétes‑e az uniós joggal egy olyan nemzeti szabályozás, amely az alapjogvitákhoz hasonló körülmények között a vámkötelezettségek nem teljesítése esetén szankcióként az áruk elkobzását írja elő.

I.      Jogi háttér

A.      Az uniós jog

1.      2005/212/IB kerethatározat(3)

3.        Az 1. cikk („Fogalommeghatározások”) negyedik franciabekezdése az „elkobzást” a következőképpen határozza meg: „bűncselekménnyel vagy bűncselekményekkel kapcsolatos eljárás eredményeképpen bíróság által hozott szankció vagy intézkedés, amely végleges tulajdonvesztést eredményez.”(4)

2.      Vámkódex

4.        A (38) preambulumbekezdés kimondja:

„Indokolt, hogy az érintett személy jóhiszeműségét figyelembe vegyék azokban az esetekben, amikor a vámtartozás a vámjogszabályok be nem tartása révén keletkezett, és a minimálisra kell csökkenteni az adós hanyagságának hatását.”

5.        A (45) preambulumbekezdés kimondja:

„Szükséges uniós szinten megállapítani azokat a szabályokat, amelyek irányadók az áruknak a vámhatóságok által történő megsemmisítésére vagy azokról más módon történő rendelkezésre, mivel ezekhez eddig nemzeti jogszabályokra volt szükség.”

6.        A 15. cikk („Információnyújtás a vámhatóságok számára”) így rendelkezik:

„(1)      A vámalakiságok elvégzésében vagy a vámellenőrzésekben közvetve vagy közvetlenül érintett személyek kötelesek a vámhatóságok kérésére, az előírt határidőn belül a megfelelő formában a vámhatóságok rendelkezésére bocsátani a szükséges okmányokat és információkat, valamint megadni részükre a vámalakiságok vagy vámellenőrzések végrehajtásához szükséges segítséget.

(2)      A vám‑árunyilatkozat, az átmeneti megőrzési árunyilatkozat, a belépési gyűjtő árunyilatkozat, a kilépési gyűjtő árunyilatkozat, az újrakiviteli árunyilatkozat vagy újrakiviteli értesítés vámhatóságoknak történő benyújtásával, vagy az engedély vagy bármely más határozat iránti kérelem benyújtásával az érintett személy felelősséggel tartozik a következőkért:

a)      az árunyilatkozatban, értesítésben vagy kérelemben megadott információ pontossága és teljessége;

b)      az árunyilatkozatot, értesítést vagy kérelmet alátámasztó okmányok hitelessége, pontossága és érvényessége;

c)      adott esetben a szóban forgó áruknak az érintett vámeljárás alá vonásával, illetve az engedélyezett műveletek lefolytatásával kapcsolatos összes kötelezettség teljesítése.

Az első albekezdés a vámhatóságok által megkövetelt vagy a vámhatóságok számára megadott, bármilyen más formában történő információnyújtásra is vonatkozik.

Amikor a 18. cikkben említett módon az érintett személy vámjogi képviselője nyújtja be az árunyilatkozatot vagy az értesítést, a kérelmet vagy az információt, a vámjogi képviselőre is vonatkoznak a jelen bekezdés első albekezdésében megállapított kötelezettségek.”

7.        A 42. cikk („Szankciók alkalmazása”) így szól:

„(1)      Minden tagállamnak rendelkeznie kell a vámjogszabályok betartásának elmulasztásáért kiszabott szankciókról. Az ilyen szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(2)      Amennyiben igazgatási szankciók alkalmazására kerül sor, azok többek között a következők közül az egyik, vagy mindkét formát ölthetik:

a)      a vámhatóságok által kiszabandó pénzbírság, beleértve adott esetben a büntetőjogi szankció helyébe lépő vagy azt felváltó pénzfizetési kötelezettséget;

b)      az érintett személy által birtokolt valamely engedély visszavonása, felfüggesztése vagy módosítása.

[…].”

8.        A 79. cikk („Szabályok be nem tartása miatt keletkezett vámtartozás”) (1) bekezdése kimondja:

„Behozatalivám‑köteles áruk esetében behozatalivám‑tartozás keletkezik az alábbiak bármelyikének be nem tartása esetén:

a)      az egyik olyan kötelezettség, amelyet a vámjogszabályok a nem uniós áruknak az Unió vámterületére való bejuttatásával, vámfelügyelet alóli elvonásával, vagy ezen áruknak azon a területen való szállításával, feldolgozásával, tárolásával, átmeneti megőrzésével, ideiglenes behozatalával vagy az azokról történő rendelkezéssel kapcsolatban állapítanak meg;

b)      egy, az áruknak az Unió vámterületén belüli meghatározott célra történő felhasználásával kapcsolatos, jogszabályban megállapított kötelezettség;

c)      egy olyan feltétel, amely a nem uniós áruk vámeljárás alá vonására vagy – az áruk meghatározott célra történő felhasználása alapján – nulla vagy csökkentett behozatalivám‑tétel megadására vonatkozik.”

9.        A 158. cikk („Az árukra vonatkozó vám‑árunyilatkozat és az uniós áruk vámfelügyelete”) előírja:

„(1)      Minden, vámeljárás alá vonásra szánt áruról – a vámszabad‑területi eljárást kivéve – az adott vámeljárásnak megfelelő vonatkozó vám‑árunyilatkozatot kell benyújtani.

(2)      Meghatározott – a 6. cikk (3) bekezdésében említettektől eltérő – esetekben a vám‑árunyilatkozat elektronikus adatfeldolgozási eljárástól eltérő módon is benyújtható.

(3)      A kivitelre, uniós belső árutovábbításra vagy passzív feldolgozásra bejelentett uniós áru vámfelügyelet alatt áll az (1) bekezdésben említett vám‑árunyilatkozat elfogadásától számítva addig az időpontig, amíg kiszállítják az Unió vámterületéről, vagy azt az államnak felajánlják, vagy megsemmisítik, vagy a vám‑árunyilatkozatot érvénytelenítik.”

10.      A 198. cikk („A vámhatóságok által foganatosítandó intézkedések”) értelmében:

„(1)      A vámhatóságoknak minden szükséges intézkedést meg kell hozniuk – beleértve az elkobzást és az értékesítést vagy a megsemmisítést is – az árukról történő rendelkezés érdekében a következő esetekben:

a)      ha a vámjogszabályok által a nem uniós áruknak az Unió vámterületére való bejuttatásával kapcsolatban megállapított kötelezettségek egyikét nem teljesítették, vagy az árukat a vámfelügyelet alól kivonták;

[…].”

11.      A 233. cikk („Az uniós árutovábbítási eljárás jogosultjának, valamint az uniós árutovábbítási eljárás keretében szállított áruk fuvarozójának és címzettjének kötelezettségei”) (3) bekezdése így szól:

„Az áruk fuvarozója vagy címzettje, aki abban a tudatban veszi át az árukat, hogy azokat uniós árutovábbítási eljárás keretében szállítják, szintén felel azért, hogy az árut az előírt határidőn belül sértetlenül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott intézkedések megfelelő betartásával, a rendeltetési vámhivatalnál vám elé állítsák.”

B.      A nemzeti jog. A zakon za mitnitsite (vámtörvény)

12.      A 231. cikk előírja, hogy a közigazgatási szankciót kiszabó határozatokat a vámhivatal igazgatója vagy az általa kijelölt tisztviselők hozzák meg.

13.      A 233. cikk szerint:

„(1)      Az a személy, aki a vámhatóság tudta és engedélye nélkül visz vagy szállít át árut az országhatáron, vagy erre kísérletet tesz – amennyiben a cselekmény nem bűncselekmény –, csempészet miatt az áru behozatali vámértéke, illetve a kivitt áru értéke 100‑200%‑ának, illetve kivitel esetén az áruk értékének megfelelő összegű pénzbírsággal büntetendő.

[…].

(6)      A vámhatóság a csempészet tárgyát képező árut a tulajdonos személyére tekintet nélkül lefoglalja az állam javára, ha pedig az áru nem található, illetve a vámfelügyelet alól kivonták, [az elkövető] az áru behozatali vámértékének, illetve kivitel esetén az áruk értékének megfelelő összegű bírsággal büntetendő.

[…].”

II.    A tényállás, az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14.      2021. május 28‑án VU szerb állampolgár alumíniumlemezekkel megrakott félpótkocsis vontató tehergépkocsi vezetőjeként Törökországból Szerbiába tartva egy bolgár vámellenőrző ponton jelentkezett.

15.      A vámokmányok ellenőrzése és a jármű mérlegelése során megállapítást nyert, hogy az említett okmányokban bejelentett mennyiséget nyilvánvalóan meghaladó mennyiségű áruról van szó.

16.      A vizsgálat során a jármű rakterében 13 raklapnyi alumíniumprofilt találtak. A dokumentáció szerint ezek közül 5 raklap teljes egészében egy adott feladó vállalkozás rakományát képezte. A további 8 raklapon elhelyezett, más vállalkozás által feladott profilokat nem jelentették be.

17.      E tények két peres eljáráshoz vezettek és mindkét érintett bíróság úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszt a Bíróság elé.

A.      C‑717/22. sz. ügy

18.      2021. május 28‑án a Teritorialna direktsia „Juzhna morska” (Juzhna morska területi igazgatóság) a vámtörvény 233. cikke (1) bekezdésének megsértése miatt szabálysértési eljárást indított a félpótkocsis vontató tehergépkocsi vezetője ellen. A be nem jelentett alumíniumlemezeket és a tehergépkocsit elkobozták.

19.      A szabálysértési eljárást felfüggesztették, amint ugyanezen tényállással kapcsolatban büntetőeljárás indult.

20.      Miután jogerős határozat kizárta bűncselekmény elkövetését, a közigazgatási hatóság folytatta a szabálysértési eljárást és úgy ítélte meg, hogy a járművezető magatartása (vagyis az alumíniumlemezek átszállítása az országhatáron a vámhatóság tudta és engedélye nélkül) a vámtörvény 233. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogsértés tipikus elemét képezi.

21.      Ennek következtében a közigazgatási hatóság:

–      közigazgatási szankciót szabott ki a járművezetővel szemben 73 140,06 BGN (kb. 37 400 EUR) összegű bírság formájában, amely az áru vámértéke 100%‑ának felel meg.

–      a vámtörvény 233. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben e cikk (6) bekezdése alapján elrendelte az alumíniumlemezek elkobzását, valamint a félpótkocsis vontató tehergépkocsi visszaszolgáltatását a tényállásban nem érintett harmadik személy tulajdonos számára.

22.      E határozatot az elkobzott áruk tulajdonosa, a Sistem Lux vállalkozás megtámadta a Rayonen sad Svilengrad (szvilengrádi kerületi bíróság, Bulgária) előtt, amely úgy határozott, hogy három kérdést terjeszt a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra, amelyek közül az első két kérdést az alábbiakban ismertetem:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni a [Vámkódex] 42. cikkének – a vámjogszabályok betartásának elmulasztásáért kiszabható közigazgatási szankciók típusait kimerítően felsoroló – (2) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartája [a továbbiakban: Charta] 17. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben, hogy elfogadhatatlan a [vámtörvény] 233. cikkének (6) bekezdésében foglalthoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely kiegészítő jellegű közigazgatási szankcióként a jogsértés tárgyának elkobzását (tulajdontól való megfosztás az állam javára) írja elő? Elfogadható‑e a jogsértés tárgyának elkobzása azokban az esetekben, amelyekben az elkobzott dolog a jogsértőtől eltérő személy tulajdonában áll?

2)      Úgy kell‑e értelmezni a [Vámkódex] 42. cikkének (1) bekezdését a Charta 49. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben, hogy a [vámtörvény] 233. cikkének (6) bekezdésében foglalthoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a »bírság« szankció mellett kiegészítő jellegű szankcióként a jogsértés tárgyának elkobzását (tulajdontól való megfosztás az állam javára) írja elő, a tulajdonhoz való jogba történő aránytalan, szankcionáló és a követett jogszerű céllal arányban nem álló beavatkozásként elfogadhatatlan a következő esetekben: általánosságban azokban az esetekben, amelyekben a jogsértés tárgyát képező elkobzott dolog a jogsértő tulajdonában áll, és azokban az esetekben, amelyekben az említett dolog a jogsértőtől eltérő harmadik személy tulajdonában áll, és különösen azokban az esetekben, amelyekben az elkövető nem szándékosan, hanem gondatlanságból követte el a jogsértést?”

B.      C‑372/23. sz. ügy

23.      VU, a C‑717/22. sz. ügyben említett fuvarozó a Rayonen sad Svilengrad (szvilengrádi kerületi bíróság) előtt megtámadta a kiszabott bírságot és az áru elkobzását. Keresetét a 2022. január 17‑i ítéletben elutasították.

24.      VU az elsőfokú ítélet ellen fellebbezett az Administrativen sad Haskovo (haszkovói közigazgatási bíróság, Bulgária) előtt, amely úgy határozott, hogy öt kérdést terjeszt a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra, amelyek közül az első négy kérdést az alábbiakban ismertetem:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni a [Vámkódex] 42. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 15. cikkét, hogy azzal ellentétes a [vámtörvény] a Zakon za administrativnite narushenia i nakazania (a közigazgatási szabálysértésekről és szankciókról szóló törvény) 7. cikkével összefüggésben értelmezett 233. cikkének (1) bekezdésében foglaltakhoz hasonló nemzeti szabályozás, amely a nem szándékosan elkövetett csempészet szankcionálását írja elő az államhatárt átlépő árukra vonatkozó vám‑árunyilatkozat előírt formájának be nem tartásával, a kellő gondosság elmulasztása miatt elkövetett vámjogsértés esetén? Elfogadható‑e olyan nemzeti szabályozás, amely ilyen esetekben lehetővé teszi, hogy a jogsértést gondatlanságból elkövetett csempészetnek minősítsék, vagy a szándékosság a csempészet kötelező tényállási eleme?

2)      Úgy kell‑e értelmezni a [Vámkódex] 42. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint a [vámtörvény] a közigazgatási szabálysértésekről és szankciókról szóló törvény 7. cikkével összefüggésben értelmezett 233. cikkének (1) bekezdése, amely szerint a »csempészet« fogalma alá tartozó első, akár szándékosan, akár gondatlanságból elkövetett jogsértés ugyanolyan típusú és összegű szankcióval, nevezetesen a jogsértés tárgya vámértékének 100 % és 200 %‑a közötti »bírsággal« büntetendő?

3)      Úgy kell‑e értelmezni a [Vámkódex] 42. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes a [vámtörvény] 233. cikkének (6) bekezdéséhez hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely kiegészítő jellegű közigazgatási szankcióként a jogsértés tárgyát képező olyan áruk vagy tárgyak elkobzásáról (tulajdontól való megfosztás az állam javára) rendelkezik, amelyek birtoklása nem tiltott? Elfogadható‑e a jogsértés tárgyának elkobzása azokban az esetekben, amelyekben az elkobzott dolog a jogsértőtől eltérő személy tulajdonában áll?

4)      Úgy kell‑e értelmezni a [Vámkódex] 42. cikkének a […] Charta 49. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését, hogy a [vámtörvény] 233. cikkének (6) bekezdésében foglalthoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely a »bírság« szankció mellett kiegészítő jellegű szankcióként a jogsértés tárgyát képező olyan áruk vagy dolgok elkobzását (tulajdontól való megfosztás az állam javára) írja elő, amelyek birtoklása nem tiltott, a tulajdonhoz való jogba történő aránytalan, szankcionáló és a követett jogszerű céllal arányban nem álló beavatkozásként elfogadhatatlan a következő esetekben: általánosságban azokban az esetekben, amelyekben a jogsértés tárgyát képező elkobzott vagyontárgy a jogsértő tulajdonában áll, és azokban az esetekben, amelyekben az említett vagyontárgy a jogsértőtől eltérő harmadik személy tulajdonában áll, és különösen azokban az esetekben, amelyekben a jogsértő nem szándékosan, hanem gondatlanságból követte el a jogsértést?”

III. A Bíróság előtti eljárás

25.      A C‑717/22. sz. ügy alapjául szolgáló előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2022. november 23‑án érkezett a Bírósághoz.

26.      Ezen eljárásban a Sistem Lux, a Teritorialna direktsia Mitnitsa Burgas (burgaszi vámhivatal területi igazgatóság, Bulgária), a bolgár, az olasz és a lett kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be észrevételeket.

27.      A C‑372/23. sz. ügy alapjául szolgáló előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2023. június 13‑án érkezett a Bírósághoz.

28.      E második eljárásban a Teritorialna direktsia Mitnitsa Burgas (burgaszi vámhivatal területi igazgatóság, Bulgária), a belga, a bolgár, a spanyol és az olasz kormány, továbbá a Bizottság nyújtott be észrevételeket.

29.      A Bíróság e két ügyet a köztük lévő összefüggésre tekintettel a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélet céljából egyesítette.

30.      A Bíróság nem tartotta szükségesnek tárgyalás tartását, és azt kérte, hogy a jelen indítvány a C‑717/22. sz. ügy első két kérdésére (amelyek lényegében megegyeznek a C‑372/23. sz. ügy harmadik és negyedik kérdésével), valamint a C‑372/23. sz. ügy első két kérdésére összpontosítson.

IV.    Elemzés

31.      A C‑717/22. sz. ügy első két kérdésének tárgyát azon nemzeti szabályozásnak az uniós joggal való összeegyeztethetősége képezi, amely egy bizonyos vámjogsértés esetén az érintett áruk elkobzásáról rendelkezik.

32.      A C‑372/23. sz. ügy első két kérdése pedig azon nemzeti szabályozásnak az uniós joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozik, amely a csempészettel kapcsolatos jogsértések esetén meghatározott szankció kiszabását írja elő.

33.      Először az elsődleges szankcióra vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket (C‑372/23. sz. ügy) elemzem, majd rátérek az elkobzással kapcsolatos kérdésekre (C‑717/22. és C‑372/23. sz. ügy).

34.      Nem foglalkozom a Charta 17. cikke (1) bekezdésének és 49. cikke (3) bekezdésének joghatásaival, mivel az előterjesztő bíróságok nem fejtik ki azon okokat, amelyek alapján konkrétan e rendelkezések értelmezését kérik.

A.      A váminformáció‑nyújtási kötelezettség megsértésének szankciója (a C‑372/23. sz. ügy első és második kérdése)

35.      Az előterjesztő bíróság az olyan nemzeti szabályozásnak az uniós joggal (különösen a Vámkódex 42. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 15. cikkével) való összeegyeztethetőségére vonatkozó kérdést tesz fel, amely gondatlanságból elkövetett, nem szándékos csempészetnek minősített vámjogsértést szankcionál.

36.      E bíróság különösen azt szeretné tudni, hogy:

–      a csempészet jogsértésének a szándékosság kötelező tényállási eleme‑e (első kérdés); és

–      a csempészet szándékos és gondatlan jogsértés esetén „ugyanolyan típusú és összegű szankcióval” büntethető‑e (második kérdés).

37.      Emlékeztetek arra, hogy VU‑t a vámtörvény 233. cikke (1) bekezdésének megsértése miatt sújtották szankcióval. E rendelkezés Bulgáriában szabálysértésnek minősíti az áruk átszállítását az államhatáron a vámhatóságok tudta vagy engedélye nélkül. E rendelkezésben a Vámkódex 15. cikkében előírt, a vámhatóságok számára teljesítendő információnyújtási kötelezettség nem teljesítése jelenik meg.(5) Az említett kötelezettség nem teljesül, ha a nyújtott információ hamis, mert nem felel meg a tényleges árutartalomnak.

38.      Bár az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem részletezi, a Törökországból származó áruszállítmányt láthatóan Szerbiába szánták, Bulgária csak tranzitország volt. Ilyen esetben az elsődlegesen alkalmazandó európai jogszabály a Vámkódex 158. cikke.

39.      E cikk értelmében a vámeljárás alá vonásra szánt áruról – a vámszabad‑területi eljárást kivéve – megfelelő vám‑árunyilatkozatot kell benyújtani [(1) bekezdés], és az áru vámfelügyelet alatt áll a vám‑árunyilatkozat elfogadásától számítva addig az időpontig, amíg ki nem szállítják az Unió vámterületéről, vagy azt az államnak fel nem ajánlják, vagy meg nem semmisítik, vagy a vám‑árunyilatkozatot nem érvénytelenítik [(3) bekezdés].

40.      A Vámkódex 233. cikkének (3) bekezdése értelmében az árutovábbítási eljárás fuvarozója felel azért, hogy az árut az előírt határidőn belül sértetlenül és az azonosítás biztosítására a vámhatóság által hozott intézkedések megfelelő betartásával a rendeltetési vámhivatalnál vám elé állítsák.(6)

41.      Az előterjesztő bíróságnak a felek által nem vitatott és a jelen eljárásban nem vizsgált álláspontja szerint az árutovábbítási eljárás keretében a VU által szállított áruk tekintetében a hiteles nyilatkozattételi kötelezettség nem teljesítése a Vámkódex 15. cikkének e személy(7) által elkövetett megsértését jelentette.

42.      A Vámkódex 15. cikkének (1) bekezdése értelmében a vámalakiságok elvégzésében vagy a vámellenőrzésekben közvetve vagy közvetlenül érintett személyek kötelesek a megfelelő formában a vámhatóságok rendelkezésére bocsátani a szükséges okmányokat és információkat, valamint megadni részükre a vámalakiságok vagy vámellenőrzések végrehajtásához szükséges segítséget.

43.      A Vámkódex 15. cikkének (2) bekezdése szerint a vám‑árunyilatkozat benyújtásával az érintett személy felelősséggel tartozik annak pontosságáért és teljességéért, valamint az alátámasztó okmányok hitelességéért, pontosságáért és érvényességéért.

44.      A Vámkódex 42. cikke értelmében a vámjogszabályok betartásának elmulasztását a tagállamoknak minden esetben hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal kell sújtaniuk.

45.      Az előterjesztő bíróság szigorúan véve annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a kiszabott szankció a jogsértés szándékossága tekintetében összeegyeztethető‑e a Vámkódex 15. cikkével, a szankció arányossága tekintetében pedig az említett kódex 42. cikkének (1) bekezdésével.

46.      Az első kérdés megválaszolásához figyelembe kell venni, hogy a Bíróság szerint:

–      a Vámkódex 15. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettség nem teljesítése az e kódex 42. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „vámjogszabályok betartása elmulasztásának” minősül.

–      „e fogalom [a vámjogszabályok betartásának elmulasztása] nem kizárólag a csalárd tevékenységekre vonatkozik, hanem magában foglalja az uniós vámjogszabályok bármely megsértését, függetlenül attól, hogy arra szándékosan vagy gondatlanságból, vagy éppen az érintett gazdasági szereplő bármely vétkes magatartásának hiányában került‑e sor.”(8)

47.      Ugyanez vonatkozik különösen – amint azt a Bizottság megjegyezte – a Vámkódex 158. cikkében előírt, az adott eljárásnak megfelelő vám‑árunyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettség elmulasztására is.

48.      Ebből következik, hogy a csempészet jogsértésének a szándékosság nem kötelező tényállási eleme. Ha a Vámkódex 15. cikke (1) bekezdésének megsértését gondatlanságból követik el, a tagállamoknak a Vámkódex 42. cikkének megfelelő szankciót kell kiszabniuk.

49.      A szankciónak mindenesetre, és a jelen eljárás során is arányosnak kell lennie, amint azt a Vámkódex 42. cikkének (1) bekezdése előírja.

50.      A C‑372/23. sz. ügy második kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság felvetése nem annyira a szigorú értelemben vett arányosság problémájára, hanem ismételten a szándékosság meghatározó jellegére vonatkozik a szankció kiszabása szempontjából.

51.      Az előterjesztő bíróság továbbra is hangsúlyozza a szándékosságot, amelyet itt már a Vámkódex 42. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatban, vagyis a szankció szempontjából vet fel, nem pedig a jogsértés ténybeli körülményeinek meghatározása érdekében.

52.      Az alapprobléma ugyanaz marad, nevezetesen egy olyan nemzeti szabályozás összeegyeztethetősége a Vámkódexszel, amely vámjogsértésnek minősíti a gondatlan magatartást (első kérdés), és amelyhez olyan szankciót kapcsol, amely nem tesz különbséget a gondatlan és a szándékos magatartás között (második kérdés).

53.      Tehát az alapeljárásban vitatott szankció arányosságának meghatározása nem annak tényleges összege vagy egyéb körülmények, hanem a jogsértés szándékos vagy gondatlan jellege alapján merül fel.

54.      Az előterjesztő bíróság ténylegesen kiemeli, hogy egy „akár szándékosan, akár gondatlanságból elkövetett jogsértés ugyanolyan típusú és összegű szankcióval […] büntetendő.” A bíróság álláspontja szerint az igazán „aránytalan” megoldás az, ha nincs különbségtétel a szándékos és a gondatlan jogsértés között.

55.      A kiszabott büntetés arányosságára csupán érintőlegesen tett utalás nem térítheti el a figyelmet [a lényegről]. E kérdésekben, ismétlem, valójában arról van szó, hogy a csempészet jogsértése csak abban az esetben büntethető‑e, ha szándékos magatartás eredménye, és ha igen, akkor milyen feltételek mellett.

56.      A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti jogszabály által előírt büntető intézkedések nem léphetnek túl azon, ami az e jogszabály által jogszerűen elérni kívánt célok megvalósításához szükséges, ezenfelül e célokhoz képest nem lehetnek túlzottak sem.(9)

57.      Ennek megfelelően „[a vámhatóságoknak] mind az esetlegesen elkövetett jogsértés jogi minősítése, mind pedig adott esetben a kiszabandó vámjogszabályok be nem tartása miatti szankciók meghatározása során figyelembe kell venniük az összes releváns tényezőt, ideértve adott esetben a nyilatkozattevő jóhiszeműségét is, annak biztosítása érdekében, hogy e szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek.”(10)

58.      A jóhiszeműség meghatározó jellege a szankció súlyosságának mérlegelése szempontjából nem jelenti azt, hogy a szankció [alkalmazása] csak szándékos jogsértés esetén elfogadott. Mint már rámutattam, a Vámkódex 42. cikke (1) bekezdésének értelmében a „vámjogszabályok betartásának elmulasztása” fogalom e szabályozás bármely megsértésére kiterjed, függetlenül attól, hogy betartásának elmulasztása szándékos vagy gondatlan.

59.      Röviden, álláspontom szerint a C‑372/23. sz. ügyben feltett második kérdésre olyan értelemben kell válaszolni, mint az első kérdésre: mivel a csempészet jogsértésének a szándékosság nem kötelező tényállási eleme, és önmagában a Vámkódex 15. cikke (1) bekezdésének megsértése is elegendő ahhoz, hogy a magatartást e kódex 42. cikke szerint büntetendőnek minősítsék, az uniós jog nem zárja ki a nem szándékos jogsértések büntethetőségét.

60.      A Bíróság megerősítette a Vámkódex 42. cikke (1) bekezdésének ezen értelmezését, amikor kimondta, hogy valótlan adatoknak a vám‑árunyilatkozatban történő szolgáltatása esetén az érintett gazdasági szereplő jóhiszeműsége ellenére is közigazgatási bírság szabható ki.(11)

61.      Ettől függetlenül a megfelelő szankció kiválasztása során minden meghatározó elemet (ideértve adott esetben az elkövető jóhiszeműségét) figyelembe kell venni a nemzeti jogalkotó által meghatározott büntetési tételen belül, amelynek keretei között a szankcióként adott válasz súlyosíható, vagy enyhíthető.(12)

B.      Elkobzás a vámhatóságok számára teljesítendő információnyújtási kötelezettség megsértése esetén (a C‑717/22. sz. ügy első és második kérdése, amely [lényegében] megegyezik a C‑372/23. sz. ügy harmadik és negyedik kérdésével)

62.      E kérdésekkel az előterjesztő bíróságok összefoglalva azt szeretnék tudni, hogy:

–      „csempészet” esetén megengedhető‑e az elkobzás, mint kiegészítő jellegű közigazgatási szankció.

–      amennyiben igen, elkobozhatók‑e a jogsértőtől eltérő harmadik személy tulajdonában lévő áruk, különösen akkor, ha utóbbi nem járt el rosszhiszeműen.

63.      A Vámkódex 42. cikkének (2) bekezdésében nem szerepel a tagállamok által megállapított igazgatási szankciók „formáinak” (módozatainak) kimerítő felsorolása. Ez világosan kitűnik a rendelkezés szövegéből, amely az inter alia kifejezést,(13) illetve ahhoz hasonló kifejezéseket használ e formák példálózó jellegű felsorolásában.

64.      Amint azt a Bíróság következetesen kimondta, „az e szabályozással bevezetett rendszerben előírt feltételek teljesítésének elmulasztása esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó uniós jogszabályok harmonizálásának hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik a számukra megfelelőnek tűnő szankciók megválasztása.” A tagállamoknak értelemszerűen „e hatáskörüket […] az uniós jog és e jog általános elveinek tiszteletben tartásával […] kell gyakorolniuk.”(14)

65.      Ezt követően, nem látok okot arra, hogy az elkobzást kiegészítő közigazgatási szankcióként ne lehetne előírni a szóban forgóhoz hasonló esetekben, vagyis a Vámkódex 15. cikke (1) bekezdésének megsértése esetén.(15)

66.      Maga a Vámkódex (198. cikk) kötelezi a nemzeti hatóságokat arra, hogy a vámjogszabályok betartásának elmulasztása esetén minden szükséges intézkedést megtegyenek az árukról történő rendelkezés érdekében. Ezen intézkedések között e cikk kifejezetten megemlíti a kérdéses áruk elkobzását és értékesítését, vagy megsemmisítését.

67.      Így a jelen ügyhöz hasonló esetekben az uniós jog szerint megengedett a lefoglalt áruk elkobzása akár közigazgatási szankcióként (a Vámkódex 42. cikke), akár a vámkötelezettségek nem teljesítése esetén szükséges intézkedésként (a Vámkódex 198. cikke).(16)

68.      Vita tárgyát képezheti az, hogy az elkobzás in concreto mely esetekben jogszerű, ugyanakkor nem vitatható egy ilyen intézkedésnek az uniós szabályozással való összeegyeztethetősége.

69.      A bűncselekmény elkövetőjén kívüli, jóhiszemű harmadik személy tulajdonát képező vagyontárgyak elkobzása tekintetében a Bíróság már egyértelműen határozott: „figyelembe véve a személyek jogainak jelentős sérelmét, amelyet valamely vagyontárgy elkobzása, azaz a tulajdonjog végleges elvonása okoz, meg kell állapítani, hogy jóhiszemű harmadik személy esetében – aki nem tudta és nem is tudhatta, hogy vagyontárgyát bűncselekmény elkövetésére használták fel – az ilyen elkobzás a kitűzött célra tekintettel olyan aránytalan és elviselhetetlen beavatkozásnak minősül, amely a tulajdonhoz való jog lényegét sérti.”(17)

70.      Az előterjesztő bíróságok által szolgáltatott információk alapján nem lehet bizonyossággal megállapítani, hogy az elkobzott áruk valóban jóhiszeműen eljáró harmadik személy tulajdonát képezték‑e az általam az imént közölt kifejezések értelmében.

71.      Minden jel arra utal, hogy az áruk nem VU (azaz a megbüntetett fuvarozó) tulajdonát képezik, noha az nem állapítható meg, hogy az áru elkobzásának megtámadására való jogosultságát vitatták volna. Az áruk tulajdonosa a Sistem Lux, a C‑717/22. sz. ügyben benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául szolgáló eljárás felperese.

72.      A vámhatóságok észrevételei(18) és a bolgár kormány észrevételei(19) szerint azonban a Sistem Lux az árutovábbítási eljárás főkötelezettje, amely alá az elkobzott áruk tartoznak. Ha ez így van, aminek vizsgálata az előterjesztő bíróságok feladata, a Sistem Lux szigorúan véve nem minősül „harmadik félnek”.

73.      A vámhatóság által előadott és a C‑717/22. sz. ügyben előterjesztett határozatban(20) közölt érvek tanúsága szerint az elkobzásról szóló közigazgatási határozat azon alapult, hogy a Sistem Lux nem teljesítette a lefoglalt árukkal kapcsolatos vámkötelezettségét. Ha az előterjesztő bíróság elfogadja ezen érvelést, e mulasztás a Vámkódex 198. cikke értelmében az elkobzási intézkedés meghozatalához vezethet.

74.      Röviden, még ha a VU terhére rótt tényleges jogsértés elkövetője nem is a Sistem Lux, a saját kötelezettségének teljesítését mindenesetre elmulasztotta, ami indokolhatja az elkobzást.

V.      Végkövetkeztetések

75.      A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon a Rayonen sad Svilengrad (szvilengrádi kerületi bíróság, Bulgária) és az Administrativen sad Haskovo (haszkovói közigazgatási bíróság, Bulgária) számára:

„Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9‑i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 15. cikkét az e rendelet 42. cikkének (1) és (2) bekezdésével összefüggésben

a következőképpen kell értelmezni:

1)      A csempészet jogsértésének a szándékosság nem kötelező tényállási eleme.

2)      A nemzeti szabályozás előírhatja az áru elkobzásának mellékbüntetésként való kiszabását a vámjogszabályokban foglalt kötelezettségek betartásának elmulasztásával szabálysértést elkövető személyekkel szemben.”

1      Eredeti nyelv: spanyol.

2      Az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9‑i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 269., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 287., 90. o.; HL 2016. L 267., 2. o., HL 2018. L 173., 35. o.). A továbbiakban: Vámkódex.

3      A bűncselekményből származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló, 2005. február 24‑i kerethatározat (HL 2005. L 68., 49. o.).

4      A bűncselekmény elkövetési eszközeinek és az abból származó jövedelemnek az Európai Unión belüli befagyasztásáról és elkobzásáról szóló, 2014. április 3‑i 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 127., 39. o.; helyesbítés: HL 2014. L 138., 114. o.) 14. cikke értelmében e fogalommeghatározás helyébe a következő lép: „valamely bűncselekménnyel kapcsolatban bíróság által elrendelt végleges tulajdonvesztés.”

5      A hatóságok megállapítása szerint VU a vámhatóságok tudta és engedélye nélkül jelentős értékű és mennyiségű árut szállított át az államhatáron és az árut Bulgáriába importálta, ezzel pedig a „csempészet” szabálysértését követte el, ugyanis előzetesen nem tett eleget az írásbeli bejelentési kötelezettségének a szállított áruk tekintetében. A közigazgatási hatóság számára VU szóbeli közlése az általa szállított áruk megközelítőleg meghatározott súlyáról nem felelt meg a „nyilatkozat” fogalom követelményeinek, amely a szállított áruk és az egyes árutételek mennyiségének kimerítő, pontos és egyértelmű megjelölését jelenti írásbeli vám‑árunyilatkozatban. A hatóság megállapította, hogy a szankcionált magatartás gondatlan volt: a nemzeti jog szerint a jogsértés elkövetésében a gondatlanság felelősségi formaként nem kizárt.

6      A „sértetlenül” vám elé állítás kötelezettségébe tartozik az áruknak a vonatkozó árunyilatkozatban foglaltak szerint, vagyis az ott megadott mennyiségben vám elé állítására vonatkozó kötelezettség.

7      A járművezető az a személy, aki a vámellenőrzés során bemutatja a hatóságoknak az általa szállított árura vonatkozó dokumentumokat és információkat.

8      2023. november 23‑i J. P. Mali ítélet (C‑653/22, EU:C:2023:912), 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Kiemelés tőlem.

9      Többek között: 2020. március 4‑i Schenker ítélet (C‑655/18, EU:C:2020:157), 43. pont.

10      2023. június 8‑i Zes Zollner Electronic ítélet (C‑640/21, EU:C:2023:457), 62. pont.

11      2023. november 23‑i J. P. Mali ítélet (C‑653/22, EU:C:2023:912), rendelkező rész: „A [Vámkódex] 42. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az Európai Unióba behozott árukra vonatkozó vám‑árunyilatkozatban szereplő pontatlan adatok szolgáltatásával okozott vámhiány esetére olyan közigazgatási bírságot ír elő, amely főszabály szerint a vámhiány 50%‑ának felel meg, és amelyet az érintett gazdasági szereplő jóhiszeműsége és az általa tett óvintézkedések ellenére alkalmaznak, mivel ez az 50%‑os mérték jóval alacsonyabb az e gazdasági szereplő rosszhiszeműsége esetére előírt bírságmértéknél, másfelől pedig az e szabályozásban meghatározott bizonyos helyzetekben [...].”

12      A jelen ügyben úgy tűnik, hogy VU‑ra a büntetési tétel szerinti legenyhébb szankciót szabták ki. E tény nem teszi a kérdést elfogadhatatlanná, amint azt a spanyol kormány állítja, mivel az előterjesztő bíró kérdése túlmutat e megállapításon.

13      E latin kifejezés szerepel az angol és a spanyol változatban. A francia változat a „notamment” kifejezést, a portugál a „nomeadamente” határozószót, a német és az olasz változat pedig az „unter anderem”, illetve a „tra l’altro” kifejezést használja.

14      2020. március 4‑i Schenker ítélet (C‑655/18, EU:C:2020:157), 42. pont.

15      A 2005/212 kerethatározatban említett elkobzás anyagi jogi szempontból nem alkalmazható a jelen ügyhöz hasonló helyzetekben, amikor az elkövetett cselekmény nem minősül bűncselekménynek. Lásd: 2023. március 9‑i Otdel „Mitnichesko razsledvane i razuznavane” ítélet (C‑752/21, EU:C:2023:179), 42‑48. pont, valamint a rendelkező rész.

16      Az előterjesztő bíróságok abból indulnak ki, hogy a jelen ügyben az elkobzást mellékbüntetésként fogadták el, ezért kérdéseik a Vámkódex 42. cikkének értelmezésére irányulnak, összefüggésben a vámtörvény 233. cikkének (6) bekezdésével, amely a szankció kiszabásának körébe tartozik. Amint alább kifejtem, sem e megoldás, sem a Vámkódex 198. cikkének egyszerű alkalmazásának gyakorlati hatása nem változtat a lényegen. Mindenesetre az előterjesztő bíróságok nem kérik a Vámkódex 198. cikkének értelmezését.

17      2021. január 14‑i Okrazhna prokuratura – Haskovo és Apelativna prokuratura – Plovdiv ítélet (C‑393/19, EU:C:2021:8), 55. pont.

18      A burgaszi vámhivatal területi igazgatóság írásbeli észrevételeinek 48. pontja.

19      A bolgár kormány írásbeli észrevételeinek 48. pontja.

20      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban a burgaszi vámhivatal területi igazgatóság álláspontját ismertető 7.3. pont.