—

a görög kormány képviseletében A. Magrippi és S. Charitaki, meghatalmazotti minőségben,

—

a spanyol kormány képviseletében kezdetben A. Rubio González, később A. Gavela Llopis, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében M. Konstantinidis és M. Heller, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o., helyesbítés: HL 2006. L 242., 6. o., HL 2011. L 124., 47. o.; a továbbiakban: „Brüsszel I” rendelet) 23. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a tengerihajó‑bérbeadással foglalkozó társaság, a Brave Bulk Transport ltd. képviselői, Georgios Leventis és Nikolaos Vafeias, valamint a Malcon Navigation Co. ltd. (a továbbiakban: Malcon Navigation) között azon kártérítési kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelyet ez utóbbi az egyetemlegesen felelős Brave Bulk Transporttal, G. Leventis‑szel és N. Vafeias‑szal szemben nyújtott be, és amellyel kapcsolatban vitatják a görög bíróságok joghatóságát.

3

A „Brüsszel I” rendelet (11) preambulumbekezdése szerint:

„A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg. [...]”

4

E rendelet „Joghatóság” elnevezésű II. fejezete alatt az „Általános rendelkezések” című 1. szakaszban található 2. cikk az (1) bekezdésében a következőket mondja ki:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

5

Az említett rendelet II. fejezetének a „Különös joghatóság” című 2. szakaszában szereplő 6. cikke a következőket írja elő:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy perelhető továbbá:

[...]”

6

E fejezetnek a „Megállapodás joghatóságról” című 7. szakasza magában foglalja többek között a 23. cikket, amely a következőképpen szól:

„(1)   Ha a felek, akik közül egy vagy több valamely tagállamban lakóhellyel rendelkezik, egy bizonyos jogviszonnyal kapcsolatban felmerült vagy a jövőben felmerülő jogviták eldöntésére valamely tagállam bíróságának vagy bíróságainak joghatóságát kötik ki, a megállapodás szerinti bíróság vagy bíróságok rendelkeznek joghatósággal. Az ilyen joghatóság a felek eltérő megállapodásának hiányában kizárólagos. Az ilyen joghatóságot kikötő megállapodást meg lehet kötni

[...]”

7

Ugyanezen II. fejezetnek a „Perfüggőség és összefüggő eljárások” című 9. szakasza magában foglalja többek között a 27. és 28. cikket. Az említett 27. cikk a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Amennyiben azonos igényből származó, azonos felek között folyamatban lévő eljárásokat különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak, a később felhívott bíróság az elsőként felhívott bíróság joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást.

(2)   Amennyiben az elsőként felhívott bíróság joghatóságát állapítják meg, a később felhívott bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.”

8

A „Brüsszel I” rendelet 28. cikke értelmében:

„(1)   Amennyiben összefüggő eljárások különböző tagállamok bíróságai előtt vannak folyamatban, a később felhívott bíróság felfüggesztheti az eljárást.

(2)   Amennyiben ezen eljárások első fokon vannak folyamatban, minden később felhívott bíróság valamely fél kérelmére joghatóságának hiányát is megállapíthatja, amennyiben az említett peres eljárásokra az elsőként felhívott bíróság rendelkezik joghatósággal, és joga [helyesen: és amennyiben joga] az eljárások egyesítését lehetővé teszi.

(3)   E cikk alkalmazásában a keresetek akkor tekintendők összefüggőnek, ha olyan szoros kapcsolat áll fenn közöttük, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése végett célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni.”

9

A „Brüsszel I” rendelet 33–37. cikke a határozatok elismerését szabályozza. E rendelet 33. cikke megállapítja azt az elvet, amely szerint valamely tagállamban hozott határozatokat elismerik anélkül, hogy külön eljárás lefolytatására lenne szükség. Az említett rendelet 34. és 35. cikke kimondja azokat az okokat, amelyek miatt az egyik tagállamban hozott határozatot kivételesen nem lehet egy másik tagállamban elismerni.

10

E tekintetben ugyanezen rendelet 34. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A határozat nem ismerhető el, amennyiben:

[...]

11

A polgári törvénykönyv 71. cikke szerint:

„A jogi személy felelős az őt képviselő szervek cselekményeiért vagy mulasztásaiért, amennyiben a cselekmény vagy mulasztás a szervekre bízott feladatok ellátása során történt, és kártérítési kötelezettséget von maga után. Ezenfelül a szóban forgó személy egyetemlegesen felel a károkért.”

12

E törvénykönyvnek a „Jogellenes cselekmények” elnevezésű 39. fejezetében a „Több személy által okozott kár” című 926. cikk a következőket írja elő:

„Ha a kár több személy által együttesen elkövetett cselekményből ered, vagy ha több személy párhuzamosan felelős ugyanazért a kárért, valamennyien egyetemlegesen felelnek. Ugyanez vonatkozik arra, ha több személy egyidejűleg vagy egymást követően cselekedett, és nem lehet megállapítani, hogy mely személy cselekménye okozta a kárt.”

13

A Bíróság rendelkezésére álló információk összességéből kitűnik, hogy a Malcon Navigation, amely társaság létesítő okirat szerinti székhelye Máltán található, és amely Maroússiban (Görögország) rendelkezik tényleges székhellyel, a máltai lobogó alatt közlekedő, Sea Pride nevű hajó tulajdonosa, amely hajó üzemeltetését a Hellenic Star Shipping Company SA biztosítja, amely társaság székhelye Panamában található, és Maroússiban is rendelkezik irodákkal.

14

A kérdést előterjesztő bíróság jelzi továbbá, hogy a Brave Bulk Transport létesítő okirat szerinti székhelye Máltán, tényleges székhelye pedig Maroússiban található, hogy G. Leventis az igazgatótanács egyetlen tagja és e társaság jogi képviselője, valamint hogy N. Vafeias annak egyetlen vezérigazgatója és tényleges képviselője. G. Leventis és N. Vafeias (a továbbiakban: a Brave Bulk Transport képviselői) Pireuszban, illetve Kifisiában (Görögország) rendelkeznek lakóhellyel.

15

2006. június 9‑én a Malcon Navigation bérleti szerződést kötött a Brave Bulk Transporttal, amelyben az előző bérbe adta a Sea Pride hajót az utóbbinak. A Brave Bulk Transport ezt követően e hajót albérletbe adta az iraki kereskedelmi minisztériumnak egy búzarakomány Hamburgból (Németország) Irakba történő szállítása céljából.

16

A hajót a bérleti szerződésben előírt időponthoz képest öt hónappal később szolgáltatták vissza.

17

2007. február 17‑én a Macon Navigation választottbírósági eljárást indított Londonban (Egyesült Királyság) a Brave Bulk Transporttal szemben hajóálláspénz és a fizetendő bérleti díj megtérítésének címén.

18

A maga részéről a Brave Bulk Transport kártérítési keresetet indított az iraki állammal szemben, mivel a hajó Malcon Navigation részére történő visszaszolgáltatásának késedelmét e hajónak az iraki állam általi késedelmes visszaszolgáltatása okozta.

19

2007. november 14‑én a Malcon Navigation és a Brave Bulk Transport magánokirat formájában megállapodást kötöttek. Ennek értelmében a folyamatban lévő válaszottbírósági eljárást hat hónapig felfüggesztik, a Brave Bulk Transport tájékoztatja a Malcon Navigationt az iraki állammal szemben indított eljárás menetéről, és az ez utóbbival kötött egyezség esetén a Malcon Navigation legalább 20%‑ot kap az iraki állam által a Brave Bulk Transportnak fizetett összegből. Az említett megállapodás 10. cikke kimondta, hogy arra „az angol jog irányadó”, az az „angol bíróságok joghatósága” alá tartozik, és hogy „a megállapodással kapcsolatos vagy abból eredő bármely jogvita elbírálására a High Court of Justice (England & Wales) [legfelsőbb bíróság (Anglia és Wales)] [fog] kizárólagos illetékességgel rendelkezni”.

20

2008 novemberében a Malcon Navigation tudomást szerzett arról, hogy a Brave Bulk Transport 2008. május 20‑án egyezséget kötött az iraki állammal, és hogy megkapta az e megállapodásban szereplő összeget. A Malcon Navigation tehát folytatta a választottbírósági eljárást, és 2009. szeptember 29‑én hoztak egy, a részére kártérítést elrendelő választottbírósági ítéletet.

21

A Malcon Navigation továbbá azt kifogásolja, hogy a Brave Bulk Transport képviselői megfosztották e társaságot az eszközeitől, megakadályozva így a Malcon Navigationt abban, hogy e kártérítést megkapja.

22

2010. szeptember 22‑én a Malcon Navigation a polgári törvénykönyv 71. és 926. cikke alapján kártérítési keresetet indított a Polymeles Protodikeio Peiraios (pireuszi városi bíróság, Görögország) előtt a Brave Bulk Transporttal és annak képviselőivel szemben a célból, hogy állapítsa meg a jogellenes cselekmények elkövetése miatti egyetemleges felelősségüket. A 2007. november 14‑i megállapodásban szereplő, joghatóságról szóló megállapodásra vonatkozó kikötés alapján e bíróság a keresetet a Brave Bulk Transport vonatkozásában elutasította. Azonban ez utóbbi képviselőivel kapcsolatban e bíróság megállapította joghatóságát, és érdemben helyt adott a kérelemnek.

23

Az Efeteio Peiraios (pireuszi fellebbviteli bíróság, Görögország), amely előtt a Brave Bulk Transport képviselői fellebbeztek a Polymeles Protodikeio Peiraios (pireuszi városi bíróság) határozata ellen, a joghatósági kérdéseket illetően megerősítette az ez utóbbi bíróság által elfogadott álláspontot.

24

2014. július 31‑i kérelmükkel a Brave Bulk Transport képviselői felülvizsgálati kérelmet terjesztettek az Areios Pagos (semmítőszék, Görögország) elé.

25

A kérdést előterjesztő bíróság azzal érvel, hogy az elsőfokú és a fellebbviteli bíróság megállapította a Brave Bulk Transport képviselői tekintetében az alapügy elbírálására vonatkozó joghatóságát, mivel álláspontjuk szerint e képviselőket, akik nem voltak a 2007. november 14‑i megállapodás felei, nem kötötte az abban szereplő, joghatóságról szóló megállapodásra vonatkozó kikötés.

26

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt úgy véli, hogy a „Brüsszel I” rendelet 23. cikkéből, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy valamely joghatóságot kikötő megállapodást főszabály szerint csak az azt megkötő felek hívhatják fel, azonban kivételesen lehet arra a jogvita azon fele javára vagy terhére hivatkozni, aki a megállapodás megkötésekor harmadik személy volt.

27

A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza egyrészt, hogy több alperes esetén e rendelet 6. cikkének 1. pontja úgy rendelkezik, hogy a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy perelhető továbbá bármely alperes lakóhelyének bírósága előtt, feltéve hogy a keresetek között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni. Márpedig e bíróság azon a véleményen van, hogy hasonló kockázat áll fenn abban az esetben, ha a számos alperes egyike állapodott meg egy joghatósági kikötésről.

28

A fentiekre tekintettel az említett bíróság kétségét fejezi ki az érdemben eljáró bíróságok azon értékelésének megalapozottságát illetően, amely a 2007. november 14‑i megállapodásban szereplő joghatósági kikötés hatályára vonatkozik.

29

E körülmények között az Areios Pagos (semmítőszék) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A társaságok között, vagyis a Malcon Navigation és a Brave Bulk Transport között a »Brüsszel I« rendelet 23. cikkének (1) bekezdése alapján megkötött, és a jelen ügyben 2007. november 14‑én e két társaság által aláírt magánokiratba foglalt joghatósági megállapodás – amelynek 10. cikke értelmében »a jelen megállapodásra az angol jog irányadó, az az angol bíróságok joghatósága alá tartozik, és a megállapodással kapcsolatos vagy abból eredő bármely jogvita elbírálására a High Court of Justice (England & Wales) [legfelsőbb bíróság (Anglia és Wales)] rendelkezik kizárólagos illetékességgel« – a Brave Bulk Transportot képviselő, és a görög polgári törvénykönyv 71. cikke értelmében azért felelősséggel tartozó szerveinek cselekményeit és mulasztását illetően kiterjed‑e azokra a felelős személyekre is, akik a saját feladataik ellátása keretében jártak el, és akiket az említett 71. cikknek a görög polgári törvénykönyv 926. cikkével összefüggésben értelmezett rendelkezései alapján a társasággal, mint jogi személlyel együtt egyetemleges felelősség terhel?”

30

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a „Brüsszel I” rendelet 23. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy két társaság között létrejött szerződésben szereplő joghatósági kikötésre nem hivatkozhatnak e társaságok valamelyikének képviselői, hogy vitassák a bíróság azon kártérítési kereset elbírálására vonatkozó joghatóságát, amely a feladataik ellátása során elkövetett, állítólagosan jogellenes cselekményekért fennálló egyetemleges felelősségük megállapítására irányul.

31

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy mivel a „Brüsszel I” rendelet a tagállamok közötti kapcsolatokban az új tagállamoknak az alábbi egyezményhez való csatlakozásáról szóló későbbi egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.) helyébe lép, a Bíróság által ezen egyezmény rendelkezéseire vonatkozóan adott értelmezés e rendelet rendelkezéseire is érvényes, amennyiben e jogi aktusok rendelkezései egyenértékűnek tekinthetők, ami fennáll a „Brüsszel I” rendelet 23. cikke esetében, amely az említett egyezmény 17. cikkének első bekezdése helyébe lépett (lásd ebben az értelemben: 2016. július 7‑iHőszig ítélet, C‑222/15, EU:C:2016:525, 30. és 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Mivel az alperes lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállam bíróságainak joghatósága a „Brüsszel I” rendelet rendszerében az e rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében kimondott főszabály, az olyan eltérő joghatósági szabályokat, mint amelyeket az említett rendelet 23. cikke előír, nem lehet az ugyanezen a rendeletben kifejezetten előírt eseteken túlterjeszkedően értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2009. szeptember 17‑iVorarlberger Gebietskrankenkasse ítélet, C‑347/08, EU:C:2009:561, 37. és 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Márpedig a „Brüsszel I” rendelet 23. cikke világosan meghatározza, hogy a hatálya azokra az esetekre korlátozódik, amikor a felek „megállapodtak” egy bíróságban. Amint e rendelet (11) preambulumbekezdéséből kitűnik, pontosan a felek közötti ezen egybehangzó akaratnyilatkozat indokolja – a jogválasztás szabadsága nevében – az említett rendelet értelmében adott esetben joghatósággal rendelkező bíróságtól eltérő bíróság kikötésének elsőbbségét (2015. május 21‑iEl Majdoub ítélet, C‑322/14, EU:C:2015:334, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. április 20‑iProfit Investment SIM ítélet, C‑366/13, EU:C:2016:282, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

A Bíróság így megállapította, hogy az eljáró bíróság elsősorban annak in limine litis vizsgálatára köteles, hogy a joghatósági kikötés ténylegesen a felek közötti egyetértés alapján jött‑e létre, aminek egyértelműen és pontosan meg kell nyilvánulnia, és a „Brüsszel I” rendelet 23. cikkének (1) bekezdése által megkövetelt formák feladata e tekintetben annak biztosítása, hogy az egyetértés ténylegesen létrejött (2016. július 7‑iHőszig ítélet, C‑222/15, EU:C:2016:525, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

Így a valamely szerződésben foglalt joghatósági kikötés főszabály szerint csak a szerződéskötésbe beleegyezett felek közötti viszonyban fejtheti ki hatását (2015. május 21‑iCDC Hydrogen Peroxide ítélet, C‑352/13, EU:C:2015:335, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

A jelen esetben az alapügyben a szóban forgó joghatósági kikötésre nem az azt tartalmazó szerződés valamelyik fele hivatkozik, hanem e szerződés harmadik felei.

37

Márpedig amellett, hogy a Brave Bulk Transport képviselői nem fejezték ki a joghatósági kikötésre vonatkozó megállapodás megkötésére irányuló szándékukat, a Malcon Navigation sem egyezett bele abba, hogy e személyekkel ilyen megállapodást kössön.

38

Egyébiránt sem az alapeljárás felei, sem a kérdést előterjesztő bíróság nem hivatkozik olyan információkra vagy ténykörülményekre, amelyek alapján megállapítható lenne, hogy a Brave Bulk Transport képviselői és a Malcon Navigation között a „Brüsszel I” rendelet 23. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában előírt formában olyan joghatóságról szóló megállapodásra vonatkozó kikötést tartalmazó, joghatóságot kikötő megállapodás jött létre, mint amelyről az alapügyben szó van.

39

A „Brüsszel I” rendeletnek a több alperes esetén fennálló joghatóságra vonatkozó 6. cikkét illetően hangsúlyozni kell, hogy a „Brüsszel I” rendelet 23. cikkének rendelkezéseit, amiatt, hogy mind az e rendelet 2. cikkében előírt, az alperes lakóhelyének általános elve szerint meghatározott joghatóságot, mind pedig az e rendelet 5–7. cikkében előírt különös joghatóságokat kizárják, a 23. cikkben meghatározott feltételek tekintetében szigorúan kell értelmezni (2015. május 21‑iEl Majdoub ítélet, C‑322/14, EU:C:2015:334, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Különösen, a felek a „Brüsszel I” rendelet 23. cikkének (1) bekezdése szerinti, joghatóságot kikötő megállapodás megkötése révén nemcsak az e rendelet 2. cikkében előírt általános joghatóságtól, hanem ugyanezen rendelet 5. és 6. cikkében előírt különös joghatósági szabályoktól is eltérhetnek. Így az eljáró bíróságot főszabály szerint kötheti az említett 5. és 6. cikkben előírt joghatóságtól eltérést biztosító, a felek által az említett 23. cikk (1) bekezdésének megfelelően megkötött joghatósági kikötés (lásd ebben az értelemben: 2015. május 21‑iCDC Hydrogen Peroxide ítélet, C‑352/13, EU:C:2015:335, 59. és 61. pont).

41

Végül és a kérdést előterjesztő bíróság által az egymásnak ellentmondó határozatok esetleges kockázatával kapcsolatban kifejezett kétségek megválaszolása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy a „Brüsszel I” rendelet előír különböző mechanizmusokat az ilyen helyzetek elkerülése céljából.

42

Ez különösen érvényes az említett rendeletnek a perfüggőségi helyzetekre, illetve az összefüggő eljárásokra vonatkozó 27. és 28. cikkére, amelyek lehetővé teszik az egymásnak ellentmondó határozatok elkerülését, és e rendelet 34. cikkének 3. és 4. pontjára, amelyek lehetővé teszik az ilyen helyzetek orvoslását.

43

A fenti megállapításokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a „Brüsszel I” rendelet 23. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy két társaság között létrejött szerződésben szereplő joghatósági kikötésre nem hivatkozhatnak e társaságok valamelyikének képviselői, hogy vitassák a bíróság azon kártérítési kereset elbírálására vonatkozó joghatóságát, amely a feladataik ellátása során elkövetett, állítólagosan jogellenes cselekményekért fennálló egyetemleges felelősségük megállapítására irányul.

44

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 23. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy két társaság között létrejött szerződésben szereplő joghatósági kikötésre nem hivatkozhatnak e társaságok valamelyikének képviselői, hogy vitassák a bíróság azon kártérítési kereset elbírálására vonatkozó joghatóságát, amely a feladataik ellátása során elkövetett, állítólagosan jogellenes cselekményekért fennálló egyetemleges felelősségük megállapítására irányul.