C‑170/03. sz. ügy

Staatssecretaris van Financiën

kontra

J. H. M. Feron

(a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„918/83/EGK rendelet – Vámmentességek – A »személyes vagyontárgyak« és a »birtoklás« fogalma – A munkáltató által rendelkezésre bocsátott személygépkocsi”

M. Poiares Maduro főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2004. május 19. . 

A Bíróság ítélete (első tanács), 2005. március 17. .. 

Az ítélet összefoglalása

Közös Vámtarifa – Behozatali vám alóli mentesség – A személyes vagyontárgy fogalma – A természetes személy rendelkezésére a munkáltatója által bocsátott, és foglalkozás folytatására, valamint személyes célokra egyaránt használt személygépkocsi – Bennfoglaltság

(918/83 tanácsi rendelet, 1. cikk (2) bekezdés c) pont, 2. és 3. cikk)

A vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 918/83 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja, valamint 2. és 3. cikke úgy értelmezendő, hogy a természetes személy rendelkezésére munkáltatója által bocsátott személygépkocsi, amelyet az érintett foglalkozásának folytatására, valamint személyes célokra egyaránt használ, az említett rendelet 2. és 3. cikke alapján vámmentességben részesíthető személyes vagyontárgynak minősül.

Ugyanis e rendelkezések együttes értelmezéséből következik, hogy ahhoz, hogy vámmentességben részesülhessen, a személyes vagyontárgynak ilyen minőségében különösen legalább hat hónapon át az érintett birtokában és használatában kell lennie azt az időpontot megelőzően, hogy a származási országban megszűnik az érintett szokásos lakóhelye.

Márpedig egyrészről az erre vonatkozó kifejezett rendelkezés hiányában a kizárólagosan személyes célú használat nem tekinthető feltétlenül szükségesnek ahhoz, hogy valamely vagyontárgy személyes vagyontárgynak minősüljön, így ilyen személyes vagyontárgynak minősülhet a személyes, illetve foglalkozási célokra egyaránt használt személygépkocsi.

Másrészről, a rendelet 3. cikkében említett „birtoklás” fogalma arra utal, hogy a mentesség nem korlátozódik azokra a vagyontárgyakra, amelyek legalább hat hónapig az érintett vagyonának részét képezték a lakóhelyének megváltoztatását megelőzően, hanem kiterjed mindazon más vagyontárgyakra, amelyeket az érintett ugyanezen időszakban ténylegesen hatalmában tart.

(vö. 14., 21–22., 27., 29., 32. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2005. március 17.(*)

„918/83/EGK rendelet – Vámmentességek – A »személyes vagyontárgyak« és a »birtoklás« fogalma – A munkáltató által rendelkezésre bocsátott személygépkocsi”

A C‑170/03. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a le Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) a Bírósághoz 2003. április 14‑én érkezett, 2003. április 11‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Staatssecretaris van Financiën

és

J. H. M. Feron

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, A. Rosas, K. Lenaerts, S. von Bahr (előadó) és K. Schiemann bírák,

főtanácsnok: M. Poiares Maduro,

hivatalvezető: M.‑F. Contet főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2004. március 18‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–       a holland kormány képviseletében S. Terstal, meghatalmazotti minőségben,

–       az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében R. Lyal és H. van Vliet, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2004. május 19‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1       Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 1983. március 28‑i 918/83/EGK tanácsi rendelet (HL 1983. L 105., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 1. kötet, 419. o.) 1. cikke (2) bekezdése c) pontjának, valamint 3. cikke első albekezdése a) pontjának értelmezésére irányul

2       Ezt a kérelmet a J. H. M. Feron és a munkáltatója által rendelkezésére bocsátott személygépkocsit terhelő adó alóli mentességét megtagadó Staatssecretaris van Financiën között folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

 Az alapeljárás és a jogi háttér

3       A kérdést előterjesztő bíróság határozata szerint J. H. M. Feron az Océ Österreich GmbH (a továbbiakban: munkáltató) munkavállalójaként 1996. október 18‑tól 1997. december 14‑ig Ausztriában dolgozott. A munkáltató személyes használatra, valamint a munkakörébe tartozó feladatok ellátására egy személygépkocsit bocsátott kizárólagos rendelkezésére. Ebben az időszakban a személygépkocsi a munkáltató tulajdonában állt. Azonban J. H. M. Feron Hollandiába történő áttelepülése során, 1997. december 15‑én élt a személygépkocsi használatba vételétől kezdve őt megillető elővásárlási joggal, és megvásárolta azt munkáltatójától. 1998 januárjában J. H. M. Feron elhagyta Ausztriát, és 1998. február 10‑én letelepedett Venlo községben (Hollandia). A holland hatóságok megtagadták tőle a személygépkocsikat és motorkerékpárokat terhelő adó (belasting van personenauto’s en motorrijwielen, a továbbiakban: BPM) alóli mentességet a fenti személygépkocsi vonatkozásában. A Gerechtshof te ’s-Hertogenbosch a hozzá benyújtott fellebbezés alapján megsemmisítette az elutasító határozatot, ezáltal biztosítva J. H. M. Feron részére a BPM alóli mentességet. A Staatssecretaris van Financiën semmisség megállapítása iránti kérelemmel fordult a Hoge Raad der Nederlandenhez.

4       Ez utóbbi megállapította, hogy az 1992. december 24‑i Wet op de belasting van personenauto’s en motorrijwielen (a személygépkocsikat és motorkerékpárokat terhelő adóról szóló törvény) 1. cikkének (2) bekezdése alapján a BPM a személygépkocsinak vagy motorkerékpárnak az 1994. évi Wegenverkeerswet (a közúti közlekedés szabályairól szóló törvény) szerinti közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzésekor válik esedékessé. E törvény 14. cikke és az 1997. november 14‑i rendelettel módosított, 1992. december 24‑i Uitvoeringsbesluit belasting van personenauto’s en motorrijwielen (a személygépkocsikat és motorkerékpárokat terhelő adóról szóló végrehajtási rendelet) 2. cikke (2) bekezdésében, valamint 4. cikke (1) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések együttes értelmezéséből következik, hogy a külföldről, különösen valamely egyéb tagállamból származó személygépkocsi abban az esetben mentes a személygépkocsikat és motorkerékpárokat terhelő adó alól, ha szabad forgalomba bocsátásakor a 918/83 rendelet szerint vámmentességben részesíthető.

5       A kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a fenti rendelet 2. cikke alapján mentes a BPM alól az ugyanezen rendelet 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti magángépjármű, amelyet a lakóhelyét Hollandiába áthelyező természetes személy külföldről importál, feltéve hogy az a 918/83 rendelet 3. cikke első albekezdése a) pontjának megfelelően az érintett személy birtokában van, és legalább hat hónapig az ő használatában állt azon időpontot megelőzően, hogy megszűnt a lakóhelye a feladási országban, valamint azzal a feltétellel, hogy ugyanezen rendelet 3. cikke első albekezdése b) pontjának megfelelően az adott gépjármű ugyanazt a célt szolgálja az érintett személy új lakóhelyén.

6       A Hoge Raad der Nederlanden szerint a 918/83 rendelet 2. és 3. cikkének együttes értelmezéséből következik, hogy a mentesség azokra a vagyontárgyakra alkalmazandó, amelyek személyes vagyontárgyként legalább hat hónapig az érintett személy birtokában voltak.

7       A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint ez felveti azon első kérdést, hogy minősülhet‑e személyes vagyontárgynak az olyan vagyontárgy, amelyet egyaránt használnak foglalkozás folytatására, valamint személyes célokra.

8       Megállapította, hogy ez szükségessé teszi a 918/83 rendelet 3. cikke első albekezdésének a) pontja szerinti „birtoklás” fogalmának értelmezését is. Különösen azt kérdezi, hogy ebbe a kifejezésbe beleértendő‑e azon eset, amikor az adott vagyontárgy felett egy másik személlyel fennálló jogviszony alapján rendelkeznek, aki annak tulajdonosa, és azt vállalkozása keretében bocsátja rendelkezésre, mindazonáltal megengedve a személyes használatot is.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9       A Hoge Raad der Nederlanden 2003. április 11‑i végzésével az eljárás felfüggesztése mellett döntött, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1.)      Tekinthető‑e személyes vagyontárgynak a […] 918/83 […] rendelet 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében a munkáltatója által a természetes személy rendelkezésére bocsátott személygépkocsi, amelyet az érintett egyaránt használ foglalkozásának folytatására, valamint személyes célokra?

2.)      E rendelet 3. cikkének a) pontját, amely szerint a vagyontárgynak legalább hat hónapig az érintett személy birtokában kell lennie azt az időpontot megelőzően, hogy a feladási harmadik országban megszűnik a lakóhelye, úgy kell‑e értelmezni, hogy a fent hivatkozott rendelkezés értelmében a vagyontárgy birtokában van az érintett személy, aki a dologgal akár ellenszolgáltatás fejében, akár ingyenesen a dolog tulajdonosa részére végzett foglalkozásának folytatása körében rendelkezett?

3.)      Jelentősséggel bír‑e a második kérdés megválaszolása során, hogy lehetősége volt‑e az érintettnek a hat hónapos időszak teljes tartama alatt megvásárolni ezt a személygépkocsit?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

10     Az előterjesztett kérdésekben említett 918/83 rendelet a harmadik országokból származó behozatal közösségi vámmentességére vonatkozik, és nem alkalmazható közvetlenül az alapeljárásban. Következésképpen a hivatkozott rendelet rendelkezései csak a közösségi jogra visszautaló holland jogon keresztül alkalmazhatóak ebben az eljárásban.

11     Ebben a vonatkozásban elegendő emlékeztetni arra, hogy a Bíróság több alkalommal megállapította hatáskörét olyan előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elbírálására, amelyek közösségi rendelkezésekre vonatkoznak olyan helyzetekben, amelyekben az alapeljárás tényállása a közösségi jog alkalmazási körén kívül esik, de amelyekben a közösségi jog említett rendelkezéseit a nemzeti jog alkalmazandónak rendeli (lásd különösen a C‑28/95. sz. Leur‑Bloem‑ügyben 1997. július 17‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑4161. o.] 27. pontját, a C‑130/95. sz. Giloy‑ügyben 1997. július 17‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑4291. o.] 23. pontját, valamint a C‑247/97. sz. Schoonbroodt‑ügyben 1998. december 3‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑8095. o.] 14. pontját).

12     Az előterjesztett kérdésekre tehát válaszolni kell.

13     A fenti három kérdésével, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a Hoge Raad der Nederlanden azt kívánja megtudni, hogy az alapeljárásban érintett személygépkocsi a 918/83 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében minősülhet‑e az ugyanazon rendelet 2. és 3. cikke alapján vámmentességben részesíthető személyes vagyontárgynak.

14     Ebben a tekintetben pontosítani kell, hogy e rendelkezések együttes értelmezéséből következik, hogy ahhoz, hogy vámmentességben részesülhessen a személyes vagyontárgy, az általános szabály szerint annak ilyen minőségében legalább hat hónapon át az érintett birtokában és használatában kell lennie azt az időpontot megelőzően, hogy a feladási harmadik országban megszűnik az érintett lakóhelye. Továbbá a személyes vagyontárgynak ugyanazt a célt kell szolgálnia az érintett új lakóhelyén.

15     A 918/83 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében „személyes vagyontárgy” alatt bármely, az érintett személyes használatára szánt, vagy háztartási szükségleteiket kielégítő tulajdont kell érteni, így különösen a személyes használatra szánt személygépkocsit.

16     A jelen esetben 1996. október 18‑tól 1997. december 14‑ig a munkáltató J. H. M. Feron kizárólagos rendelkezésére bocsátott egy személygépkocsit személyes használatra, valamint a munkakörébe tartozó feladatok ellátására.

17     A 918/83 rendelet nem érinti kifejezetten azt a kérdést, hogy a J. H. M. Feron által a lakóhelyének megváltoztatását megelőző hat hónapon át ilyen kettős célból használt vagyontárgy személyes vagyontárgynak minősülhet‑e.

18     Márpedig ez lehetőség nem ellentétes a hivatkozott rendelet szerkezetével vagy céljaival.

19     Egyrészről a 918/83 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja egyértelműen rögzíti, hogy bizonyos, az érintett foglalkozásának folytatásához szükséges vagyontárgyak személyes vagyontárgyaknak minősülhetnek.

20     Másrészről ugyanezen rendelkezés szerint mindenekelőtt lényeges, hogy jellegüknél vagy mennyiségüknél fogva nem tüntethetők fel személyes vagyontárgyként olyan árucikkek, amelyeket kereskedelmi céllal importálnak.

21     Erre vonatkozó kifejezett rendelkezés hiányában a kizárólagosan személyes célú használat nem tekinthető tehát feltétlenül szükségesnek ahhoz, hogy valamely vagyontárgy személyes vagyontárgynak minősüljön a 918/83 rendelet értelmében.

22     Szintén személyes vagyontárgynak minősülhet az alapeljárásban érintetthez hasonló, személyes, illetve foglalkozási célokra egyaránt használt személygépkocsi.

23     Másrészről az alapeljárásban érintett személygépkocsit 1997. december 15‑én J. H. M. Feron megvásárolta munkáltatójától, és a kérdést előterjesztő bíróság határozata szerint azt annak behozatalát követően saját személyes és kizárólagos használatába vette az új lakóhelyén.

24     Következésképpen az alapeljárásban érintetthez hasonló személygépkocsi személyes vagyontárgynak minősül, amelyet a 918/83 rendelet értelmében az érintett személy a korábbi lakóhelyén legalább hat hónapig használt azt az időpontot megelőzően, hogy a feladási országban megszűnt a lakóhelye, és amely új lakóhelyén ugyanazt a célt szolgálja.

25     Meg kell vizsgálni, hogy az alapeljárásban érintetthez hasonló személygépkocsi az érintett birtokában lévő vagyontárgynak minősülhet‑e a hivatkozott hat hónapos időszakban.

26     Ebben a tekintetben a közösségi jog egységes alkalmazásának követelményéből, valamint az egyenlő elbánás elvéből következik, hogy a Közösség egészében önállóan és egységesen kell értelmezni a közösségi jog rendelkezéseinek fogalmait, amelyek nem tartalmaznak a jelentésüket és értelmezésüket meghatározó utalást a tagállamok jogára (a 327/82. sz. Ekro‑ügyben 1984. január 18‑án hozott ítélet [EBHT 1984., 107. o.] 11. pontja, a C‑287/98. sz. Linster‑ügyben 2000. szeptember 19‑én hozott ítélet [EBHT 2000. I‑6917. o.] 43. pontja és a C‑357/89. sz. Yiadom‑ügyben 2000. november 9‑én hozott ítélet [EBHT 2000. I‑9265. o.] 26. pontja).

27     Ebből következik, hogy a rendelet 3. cikkében említett „birtoklás” fogalma önálló értelmezést igényel.

28     Amint azt a főtanácsnok indítványának 81. pontjában is hangsúlyozza, a különböző jogrendszerekben az említett fogalom jellemzője, hogy valamely személy hatalmában tart egy dolgot, és független attól, hogy ez a személy a dolog tulajdonosa‑e, vagy sem.

29     E fogalomnak a 918/83 rendeletben történő alkalmazása arra utal, hogy a mentesség nem korlátozódik azokra a vagyontárgyakra, amelyek legalább hat hónapig az érintett vagyonának részét képezték a lakóhelyének megváltoztatását megelőzően, hanem kiterjed mindazon más vagyontárgyakra, amelyeket az érintett ugyanezen időszakban ténylegesen hatalmában tart.

30     A jelen esetben a munkáltató J. H. M. Feron teljes és kizárólagos rendelkezésére bocsátotta a kérdéses személygépkocsit, és annak tekintetében elővásárlási jogot biztosított az utóbbi részére.

31     E körülmények fényében megállapítható, hogy J. H. M. Feron ténylegesen hatalmában tartotta a kérdéses személygépkocsival, és ez az állapot legalább hat hónapon át fennállt azt az időpontot megelőzően, hogy a feladási országban megszűnt a lakóhelye.

32     A fentiekre való tekintettel a kérdésekre adandó válasz az, hogy a 918/83 rendelet 1. cikke (2) bekezdése c) pontjának értelmében az alapeljárásban érintetthez hasonló személygépkocsi ugyanezen rendelet 2. és 3. cikke alapján vámmentességben részesíthető személyes vagyontárgynak minősül.

33     Tekintettel az előterjesztett kérdésekre adott válaszra, nem szükséges a magánszemélyek személyes tulajdonának valamely tagállamból történő végleges behozatalára alkalmazandó adómentességekről szóló, 1983. március 28‑i 83/183/EGK tanácsi irányelv (HL L 105., 64. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 117. o.) alkalmazhatóságát vizsgálni, amelyre az Európai Közösségek Bizottsága hivatkozott.

 A költségekről

34     Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló, 1983. március 28‑i 918/83/EGK tanácsi rendelet 1. cikke (2) bekezdése c) pontjának értelmében az alapeljárásban érintetthez hasonló személygépkocsi ugyanezen rendelet 2. és 3. cikke alapján vámmentességben részesíthető személyes vagyontárgynak minősül.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: holland.