This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52012PC0162
Amended proposal for a REGULATION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL amending Regulation (EC) No 1760/2000 as regards electronic identification of bovine animals and deleting the provisions on voluntary beef labelling
Módosított javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az 1760/2000/EK rendeletnek a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítása és az önkéntes marhahús-címkézésre vonatkozó rendelkezések törlése tekintetében történő módosításáról
Módosított javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az 1760/2000/EK rendeletnek a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítása és az önkéntes marhahús-címkézésre vonatkozó rendelkezések törlése tekintetében történő módosításáról
/* COM/2012/0162 final - 2011/0229 (COD) */
Módosított javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE az 1760/2000/EK rendeletnek a szarvasmarhafélék elektronikus azonosítása és az önkéntes marhahús-címkézésre vonatkozó rendelkezések törlése tekintetében történő módosításáról /* COM/2012/0162 final - 2011/0229 (COD) */
INDOKOLÁS A szarvasmarhák azonosítási és nyilvántartási
rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek
címkézéséről szóló, 2000. július 17-i 1760/2000/EK rendelet[1] minden
tagállam számára előírja a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási
rendszerének az említett rendelet rendelkezéseivel összhangban történő
létrehozását. Mindezt megelőzően a szarvasmarhák szivacsos
agyvelőbetegsége (BSE) által okozott válság miatt már 1997-ben uniós
szabályozást vezettek be a szarvasmarhafélék azonosítására és
nyomonkövethetőségére vonatkozóan. A 820/97/EK tanácsi rendelet hozta
létre a szarvasmarhák egyedi nyomonkövethetőségének rendszerét a
következők bevezetésével: az állatok két füljelzővel történő
ellátása, a gazdaságok (pl. gazdaság, piac, vágóhíd) állomány-nyilvántartásának
bevezetése, az állatok szállításával kapcsolatos információkat tartalmazó
egyedi marhalevél kiállítása minden állat számára, valamint az állatok
mozgásának jelentése egy számítógépes adatbázisba, amely betegség kitörése
esetén gyorsan képes nyomon követni az állatokat és azonosítani a
fertőzött kohorszokat. Ezeket az alapelveket később az
1760/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet is átvette. A
végső cél a marhahús és a marhahústermékek fogyasztói bizalmának visszaszerzése
volt az átláthatóság, valamint a szarvasmarhafélék és marhahústermékek teljes
nyomonkövethetőségének biztosításával, továbbá az egyes állatok helyének
állat-egészségügyi célú meghatározásával és nyomon követésével, ami
alapvető fontosságú a fertőző betegségek elleni védekezés
szempontjából. E célkitűzések megvalósítását tekintve a rendszer ma már
sikeresnek mondható (a BSE-t sikerült ellenőrzés alá vonni az EU-ban és a
fogyasztói bizalom is helyreállt[2]),
ami bizonyítja, hogy eredményesen és hatékonyan biztosítja a fertőző
betegségek (pl. száj- és körömfájás, kéknyelv-betegség) elleni védekezéshez és
a marhahús eredetének nyomon követéséhez szükséges fontos információkat. Az adminisztratív terhek Európai Unión belüli
csökkentésére irányuló cselekvési programról szóló, a Tanácsnak és az Európai
Parlamentnek címzett bizottsági közlemény[3]
(COM (2009)544) az 1760/2000/EK rendeletet (amely rendelkezik a
szarvasmarhák azonosítására és nyilvántartására, továbbá a marhahús és
marhahústermékek címkézésére – ezen belül az önkéntes címkézésre – szolgáló
rendszer létrehozásáról, és kitér az állatok két füljelzővel történő
ellátására, a gazdaságok állomány-nyilvántartásának bevezetésére, a
marhalevélre és a számítógépes adatbázisra) a vállalkozásokra terheket rovó,
különösen fontos tájékoztatási kötelezettségek között sorolta fel. Az új uniós állat-egészségügyi stratégiára
vonatkozó cselekvési terv[4]
a Bizottság részéről a tájékoztatási kötelezettségek (pl.
állomány-nyilvántartások, marhalevelek) egyszerűsítését várja a
szarvasmarhafélék elektronikus azonosítási rendszerének (EID) bevezetése által. Erre vonatkozóan a Bizottság rendes jogalkotási
eljárás keretében 2011 első félévében szabályozási javaslat benyújtását
tervezi. Amikor a szarvasmarhafélék azonosítására
vonatkozó jelenlegi szabályokat 1997-ben elfogadták, az EID-technológia
műszaki szempontból még nem volt megfelelően fejlett a szarvasmarhák
azonosítására való alkalmazásra. A rádiófrekvenciás azonosításon alapuló EID
(RFID) az elmúlt évtizedben jelentős fejlődésen ment keresztül, ami
lehetővé teszi az egyes állatok kódjának gyorsabb és pontosabb beolvasását
közvetlenül az adatfeldolgozási rendszerekbe, megtakarítva ezzel a kézi
leolvasás munkaerőköltségét, ugyanakkor növelve a berendezések költségét.
A szarvasmarhafélék azonosítására vonatkozó meglévő szabályozás ezért nem
tükrözi a legfrissebb technológiai fejlődést. Az elektronikus azonosítók
használata hozzájárulhat az igazgatási terhek és a papírmunka csökkentéséhez,
például ha a gazdaság állomány-nyilvántartását számítógépen vezetik (ami egyre
több gazdaságra igaz), lehetővé teszi az automatikus leolvasást és
automatikus nyilvántartásba vételt. Ezen túlmenően a gyorsabb és
megbízhatóbb rendszerek többek között gyorsabb és pontosabb leolvasást tesznek
lehetővé, mint a hagyományos füljelzők, megkönnyítve az állatok
szállításának jelentését a központi adatbázisba, ezáltal is biztosítva a
fertőzött állatok, illetve fertőzött élelmiszer jobb és gyorsabb
nyomonkövethetőségét. Az EID terén bekövetkezett műszaki
fejlődés alapján számos EU tagállam önként a szarvasmarhák elektronikus
azonosításának bevezetése mellett döntött. Az Unión kívüli tapasztalatok is a
szarvasmarhafélék elektronikus azonosításának egyre elterjedtebb használatát
mutatják. Ezenkívül az EID-t már számos állatfaj tekintetében bevezették az EU-ban
(a legtöbb esetben kötelező jelleggel). A jelenlegi jogi keretek nem tiltják a
tagállamok számára az elektronikus azonosítók önkéntes használatát, de ezeket a
hivatalos azonosítóként szolgáló hagyományos füljelzők mellett kell
alkalmazni. Mivel nem áll rendelkezésre uniós harmonizált műszaki
szabvány, fennáll a veszély, hogy különböző helyeken eltérő
RFID-frekvenciákon működő, különböző típusú elektronikus
azonosítókat és leolvasókat alkalmaznak. Következésképpen előfordulhat,
hogy az egyes tagállamok eltérő szabványt választanak, ez a megközelítés
pedig valószínűleg a harmonizáció hiányához vezet, ami akadályozza az
adatok elektronikus cseréjét és ezáltal az EID rendszerek előnyei is
elvesznek. A marhahús önkéntes címkézésével kapcsolatban
csökkenteni kell a jelenleg hatályban levő önkéntes rendszer túlzó
igazgatási terheit. A 820/97/EK rendelet határozta meg a szarvasmarhák
azonosítási és nyilvántartási rendszerét, továbbá a marhahús és
marhahústermékek címkézését, amelyeket később az 1760/2000/EK rendelet
is megerősített. Az előírások a szarvasmarhák eredetének (születési,
hizlalási és levágási hely) kötelező feltüntetésére (e javaslat nem
tartalmaz a marhahús címkézésére vonatkozó kötelező előírásokkal
kapcsolatos új rendelkezéseket), a levágott állategyed azonosítószámára és a
húsfeldolgozó létesítményre (vágóhíd és húsvágó üzem) való kötelező
hivatkozásra tér ki, valamint egy hivatalos bizottsági jóváhagyási
eljárásra, ami magában foglalja a kötelező elemeken kívüli további
címkézési információkra vonatkozó értesítési követelményt. A
Bizottság már 2004-ben jelentést[5] nyújtott be a Tanácsnak és az Európai
Parlamentnek az 1760/2000/EK rendelet marhahús címkézésére vonatkozó
részével kapcsolatban, amelyben rámutatott a marhahúsra vonatkozó önkéntes
címkézési rendszer hiányosságaira. A rendszert nem egységesen alkalmazzák
minden tagállamban (pl. az igazgatási gyakorlat lényeges eltéréseket mutat a
tagállamok között), és a címkén feltüntetett információkat (beleértve
azokat is, amelyek a hús eredetére, nyomonkövethetőségére vagy
minőségi jellemzőire vonatkoznak) az illetékes hatóságok hivatalos
jóváhagyási eljárás során ellenőrzik. A KAP
egyszerűsítéséről szóló bizottsági szolgálati munkadokumentum[6]
kiemeli a független érdekképviselőkből álló, adminisztratív terhekkel
foglakozó magas szintű munkacsoport („Stoiber-csoport”) által tett
javaslatokat. A Stoiber-csoport a marhahúsra vonatkozóan kötelezően
előírt címkézési jelöléseken túli önkéntes jelölések tekintetében az
értesítési követelmény visszavonását javasolta[7]. A javaslat figyelembe veszi az érdekelt
felekkel folytatott konzultációkat és a hatásvizsgálat eredményeit. A
hatásvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a szarvasmarhafélék
elektronikus azonosításának önkéntes alapon történő bevezetése
hivatalos azonosítás céljára elegendő időt biztosítana a gazdasági
szereplők számára az EID rendszer megismerésére és a bizonyos feltételek
mellett képződő hozzáadott érték meghatározására. Ez az előnyben részesített lehetőség,
mivel lehetővé teszi az uniós tagállamok és a magánszféra összes érintett
gazdasági szereplője számára az önszerveződést, hogy a regionális
különbségek és különböző termelési módok figyelembe vételével
értékelhessék az előnyöket, és elég rugalmas ahhoz, hogy a szabályok
végrehajtása érdekében támogatást kaphassanak a hatóságoktól és
érdekeltektől. Az EID önkéntes bevezetése
azt jelenti, hogy az EID-t valószínűleg olyan állattartók fogják
választani, amelyeknek ebből közvetlen előnyük származik a
gazdálkodás során. Ez az egyes gazdasági szereplők önálló, piacvezérelt
feltételek alapján hozott gazdasági döntése. Az önkéntes
rendszerben a szarvasmarhafélék azonosítása két hagyományos füljelzővel
(jelenlegi rendszer) vagy egy hagyományos, látható füljelzővel és egy
hivatalosan jóváhagyott, a harmonizált EU-szabványoknak megfelelő
elektronikus azonosítóval (azaz elektronikus füljelzővel vagy
lenyelhető jeladóval) történik.
Az önkéntes alapú elektronikus azonosítás javasolt
bevezetése lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy országuk területén kötelezővé
tegyék a rendszert. Amennyiben a tagállam a kötelező rendszer bevezetését
választja, minden szarvasmarhafélét egy darab hagyományos, látható
füljelzővel és egy elektronikus azonosítóval kell azonosítani. Az uniós
szintű kötelező rendszer bevezetése jelenleg nem lenne a legjobb
megközelítés, mert egyes érintettek (pl. kistermelők) számára gazdasági
hátrányt okozna. A költségmegfontolásokon túl azonban a fogyasztóvédelem
(nyomonkövethetőség), az igazgatási terhek csökkentése és a két azonosítási
rendszer egyidejű alkalmazásából eredő kockázatok elkerülése
szempontjából ez lenne a leghatékonyabb és ideális megoldás. Ez a
lehetőség részben a más állatfajtáknál (pl. juhok) már alkalmazott EID-re
vonatkozó unós politikákkal való jobb összhang megteremtésével is indokolható
lenne. Mivel az EID kötelező végrehajtása
gazdasági szempontból hátrányosan érintene egyes gazdasági szereplőket, az
EID bevezetésére vonatkozó, előnyben részesített lehetőség az
önkéntes rendszer, ahol az EID a szarvasmarhafélék azonosításának elfogadható
és megfelelő jogi eszköze, fenntartva a lehetőséget a tagállamok
számára, hogy nemzeti szinten kötelező rendszert vezessenek be. Ezen túlmenően az
1760/2000/EK rendeletet az Európai Unió működéséről szóló
szerződéshez kell igazítani. Az Európai Unió működéséről szóló
szerződés („EUMSZ”) hatálybalépése jelentős változásokat
eredményezett a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási aktusok
elfogadása terén. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási
aktusok elfogadását illetően az EUMSZ világosan különbséget tesz közöttük. –
Az EUMSZ a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra
vonatkozó 290. cikkében a visszavonás, illetve a kifogás jogával
ellenőrzési jogot biztosít a jogalkotó számára a bizottsági hatáskörök
gyakorlása fölött. –
Az EUMSZ a végrehajtási aktusokra vonatkozó
291. cikkében ellenőrzési jogot biztosít a tagállamoknak a Bizottság
végrehajtási hatáskörei fölött. A Bizottság végrehajtási hatásköreinek
gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és
általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011/EU európai parlamenti
és tanácsi rendelet[8] létrehozza az említett
ellenőrzési mechanizmusokat biztosító jogi kereteket. A
182/2011/EU rendelet elfogadásával kapcsolatban a Bizottság a következő
nyilatkozatot tette: „A Bizottság
felülvizsgál valamennyi olyan hatályban lévő jogi aktust, amelyet a
Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt nem igazítottak hozzá az
ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljáráshoz. E
felülvizsgálat célja annak értékelése, hogy szükséges-e az érintett jogi
eszközök hozzáigazítása az Európai Unió működéséről szóló
szerződés 290. cikke által bevezetett felhatalmazáson alapuló jogi
aktusok rendszeréhez. A Bizottság a lehető legrövidebb időn belül, de
legkésőbb az e nyilatkozathoz csatolt indikatív ütemtervben rögzített
időpontban megteszi a megfelelő javaslatokat”.[9] Az 1760/2000/EK rendelet egyike azoknak a
jogszabályoknak, amelyet korábban nem igazítottak az ellenőrzéssel
történő szabályozási eljáráshoz, és ezért azt a felhatalmazáson alapuló
jogi aktusok és a végrehajtási aktusok új jogi keretéhez kell igazítani. Következésképpen az
1760/2000/EK rendeletet ennek megfelelően felül kell vizsgálni és
módosítani kell az egyszerűsítés és az igazgatási terhek csökkentése
tekintetében, valamint új rendelkezéseket kell bevezetni a szarvasmarhafélék
azonosítására és az önkéntes marhahús-címkézésre vonatkozóan. Ez a javaslat a Bizottság
2011. augusztus 30-i (COM 2011(525) végleges) javaslata helyébe lép.
Az új javaslatban bevezetett módosítások a 22. cikk azon rendelkezéseit
érintik, amelyek az állat-azonosítás és a marhahús és marhahústermékek
címkézésére vonatkozó szabályok nemteljesítése esetén a kiszabandó szankciókra
egyenlő feltételeket biztosítanak. Ennek a parlamenti és tanácsi rendeletre
irányuló javaslatnak nincsenek az Európai Unió költségvetését érintő
pénzügyi vonzatai. 2011/0229 (COD) Módosított javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS
RENDELETE az 1760/2000/EK rendeletnek a
szarvasmarhafélék elektronikus azonosítása és az önkéntes marhahús-címkézésre
vonatkozó rendelkezések törlése tekintetében történő módosításáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI
UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke
(2) bekezdésére, valamint 168. cikke (4) bekezdésének b)
pontjára, tekintettel az Európai Bizottság
javaslatára[10], a jogalkotási
aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális
Bizottság véleményére[11], tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[12], rendes
jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1) 1997-ben a szarvasmarhák
szivacsos agyvelőbetegség-járványa (BSE) és ennek következtében az állatok
szállításának és eredetének a „hagyományos füljelzők” használatával
történő nyomon követése iránti igény növekedése miatt megerősítették
a szarvasmarhafélék azonosítására és nyomonkövethetőségére vonatkozó uniós
szabályokat. (2) A szarvasmarhák azonosítási
és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és
marhahústermékek címkézéséről szóló, 2000. július 17-i
1760/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[13] minden
tagállam számára előírja a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási
rendszerének az említett rendelet rendelkezéseivel összhangban történő
létrehozását. (3) Az 1760/2000/EK rendelet
létrehozta a szarvasmarhák egyedi azonosításának és nyilvántartásának
rendszerét az állatok mindkét fülön füljelzővel történő ellátása,
számítógépes adatbázisok, marhalevél és a gazdaságok által vezetett egyedi
nyilvántartások alapján. (4) A marhahúsnak az azonosítás
és nyilvántartás alapján a forrásig való visszakövetése a fogyasztók és a
közegészség védelmét szolgáló, a teljes élelmiszerláncra kiterjedő
eredetmegjelölés előfeltétele. (5) Az adminisztratív terhek
Európai Unión belüli csökkentésére irányuló cselekvési programról szóló, a
Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közlemény[14] az
1760/2000/EK rendeletet és különösen a szarvasmarhák azonosítására és az
önkéntes marhahús-címkézésre vonatkozó rendelkezéseket a vállalkozásokra
terheket rovó, különösen fontos tájékoztatási kötelezettségek között sorolta
fel. (6) Az elektronikus azonosítási
rendszerek használata az adatok automatikus és pontosabb leolvasásával és a
gazdaság állomány-nyilvántartásába való rögzítésével lehetőséget nyújtana
a nyomonkövetési folyamatok áramvonalasítására. Lehetővé tenné továbbá az
állatok szállításának automatikus jelentését a számítógépes adatbázisba,
ezáltal javítva a rendszer sebességét, megbízhatóságát és pontosságát. (7) Az elmúlt évtizedben a
rádiófrekvenciás azonosításon alapuló elektronikus azonosítási rendszerek
jelentős fejlődésen mentek keresztül. Ez a technológia lehetővé
teszi az egyedi állatazonosító kódok gyorsabb és pontosabb beolvasását
közvetlenül az adatfeldolgozási rendszerekbe, ami csökkenti az esetlegesen
fertőzött állatok vagy fertőzött élelmiszer nyomon követéséhez
szükséges idő- és munkaerőköltség-ráfordítást, ugyanakkor növeli a
berendezések költségét. (8) A rendelet összhangban áll
azzal, hogy az elektronikus azonosítást (EID) az Unióban már bevezették a
szarvasmarhafélék családján kívüli állatokra, például a kiskérődzőkre
vonatkozó kötelező rendszer formájában. (9) Az EID terén bekövetkezett
technikai fejlődés miatt számos tagállam a szarvasmarhákra vonatkozó EID
önkéntes bevezetése mellett döntött. Ezek a kezdeményezések valószínűleg
oda vezetnek, hogy az egyes tagállamok vagy érdekelt felek eltérő
rendszereket fognak kidolgozni. Ez a fejlemény akadályozhatja a műszaki
szabványok későbbi harmonizációját az Unióban. (10) A szarvasmarhafélék
elektronikus azonosítási rendszere bevezetésének lehetőségéről szóló,
a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági jelentés[15] arra a
következtetésre jutott, hogy a rádiófrekvenciás azonosítás eljutott a
gyakorlati alkalmazást lehetővé tevő fejlettségi szintre. A jelentés
megállapítja továbbá, hogy célszerű lenne átállni a szarvasmarhák
elektronikus azonosítására az Unióban, mivel ez más előnyök mellett az igazgatási
terheket is csökkentené. (11) A közösségi állat-egészségügyi
stratégia végrehajtására vonatkozó cselekvési tervről szóló, a Tanácsnak,
az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a
Régiók Bizottságának címzett bizottsági közlemény[16] szerint
a Bizottság az EID bevezetése során egyszerűsíteni fogja a tájékoztatási
kötelezettségeket, mint pl. az állomány-nyilvántartásokat és marhaleveleket. (12) A „Jobb megelőzni, mint
gyógyítani” című, a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági
és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, az Európai Unió új
állat-egészségügyi stratégiájáról (2007–2013) szóló bizottsági közlemény[17]
javaslatot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy vegyék fontolóra az EID
bevezetésének szarvasmarhafélékre történő kiterjesztését az azonosításra
és nyilvántartásra szolgáló, már meglévő uniós rendszer továbbfejlesztése
és a tájékoztatási kötelezettségek (pl. állomány-nyilvántartások, marhalevelek)
egyszerűsítése érdekében, valamint a marhalevelek elektronikus
adatcseréjének megvalósítását célzó kezdeményezésre is kitér. Ez az adatcsere
elektronikus azonosítást vezetne be valós idejű adatbevitellel kombinálva.
Az adatcsere jelentős költség- és erőforrás-megtakarítással járna a
tagállamok illetékes hatóságai és más érdekeltek számára, valamint csökkentené
a marhalevelek számítógépes adatbázisokba történő bevitelével járó
munkaterhelést. E rendelet összhangban áll ezzel a kezdeményezéssel. (13) A rendelet ezért a gazdasági
növekedés, kohézió és versenyképesség javításával várhatóan hozzájárulna a
fő uniós stratégiák, köztük az Európa 2020 stratégia kulcsfontosságú
célkitűzéseinek megvalósításához. (14) Egyes harmadik országok már
bevezettek fejlett EID-technológiák alkalmazását lehetővé tevő
szabályokat. Az Uniónak is hasonló szabályozást kellene bevezetnie a
kereskedelem elősegítése és az ágazat versenyképességének növelése
érdekében. (15) Az
1760/2000/EK rendeletben meghatározott hagyományos füljelzőkön kívül
más típusú elektronikus azonosítók, például lenyelhető jeladók,
elektronikus füljelzők és beültethető jeladók is használhatók az
állatok egyedi azonosítására. Ezért indokolt a rendeletben szereplő
azonosítási módok kiterjesztése az elektronikus azonosítás alkalmazásának
lehetővé tétele érdekében. (16) Az EID kötelezővé tétele
az egész Unióban gazdaságilag hátrányosan érinthetne egyes gazdasági
szereplőket. Ezért az EID bevezetését önkéntes rendszerben lenne
helyénvaló megoldani. Egy ilyen rendszerben az EID-t azok az állattartók
választanák, akiknek annak bevezetése közvetlen gazdasági előnnyel jár. (17) A tagállamok nagymértékben
eltérő állattartási rendszerekkel, gazdálkodási gyakorlattal és ágazati
szervezetekkel rendelkeznek. A tagállamoknak ezért lehetővé kellene tenni,
hogy területükön az EID-t csak akkor vezessék be kötelezően, amikor az
említett tényezők fényében azt indokoltnak tartják. (18) Az Unióba harmadik országokból
belépő állatokra ugyanazok az azonosítási követelmények vonatkoznak, mint
az Unióban született állatokra. (19) Az 1760/2000/EK rendelet
előírja, hogy az illetékes hatóság minden, a rendelet szerint azonosítandó
állatnak marhalevelet adjon ki. Ez jelentős igazgatási terhet ró a
tagállamokra. A tagállamok által létrehozott számítógépes adatbázisok képesek
megfelelően biztosítani a szarvasmarhafélék belföldi szállításának nyomon
követését. Marhaleveleket ezért csak az Unión belüli kereskedelem céljára lenne
indokolt kibocsátani. Miután a nemzeti számítógépes adatbázisok közötti
adatcsere megvalósul, a marhalevelek kiadására vonatkozó követelmény az Unión
belüli kereskedelemre szánt állatok esetére sem fog vonatkozni. (20) Az 1760/2000/EK rendelet
II. címének II. szakasza meghatározza az önkéntes marhahús-címkézési rendszer
szabályait, amelyek a tagállamok illetékes hatóságainak jóváhagyásáról is
rendelkeznek bizonyos címkézési specifikációk tekintetében. A rendszer
alkalmazásából adódó, a tagállamok és gazdasági szereplők által viselt
igazgatási teher és költségek nem állnak arányban a rendszer előnyeivel.
Ezt a szakaszt tehát hatályon kívül kell helyezni. (21) A Lisszaboni Szerződés
hatálybalépése nyomán a 1760/2000/EK rendelet értelmében a Bizottságra
ruházott hatásköröket összhangba kell hozni az Európai Unió
működéséről szóló szerződés (a Szerződés) 290. és 291.
cikkével. (22) A szarvasmarhák és a marhahús
azonosítási és nyilvántartási rendszerének megfelelő működéséhez
szükséges szabályok alkalmazásának biztosítása érdekében a jogi aktusoknak a
Szerződés 290. cikkével összhangban történő elfogadására
vonatkozó hatáskört a Bizottságra kell ruházni az alábbiak tekintetében: a
szarvasmarhafélék azonosításának alternatív módjaira vonatkozó követelmények;
különleges körülmények, amelyek fennállása esetén a tagállamok
meghosszabbíthatják az azonosítási mód alkalmazásának maximális időtartamát;
a tagállamok számítógépes adatbázisai közötti adatcsere körébe tartozó adatok;
egyes jelentési kötelezettségek maximális időtartama; az azonosítási
módokra vonatkozó követelmények; a marhalevelekben és egyes gazdaságok által
vezetett állomány-nyilvántartásokban található információk; a minimálisan
elvégzendő hivatalos ellenőrzési feladatok; a különféle hegyvidéki
területeken nyári legeltetésre hajtott szarvasmarhafélék mozgásának azonosítása
és nyilvántartása; bizonyos termékek címkézésére vonatkozó – az 1760/2000/EK rendeletben
meghatározottakkal egyenértékű – szabályok; a darált marhahús,
marhahús-nyesedék és darabolt marhahús meghatározása; a különleges feliratok,
amelyek a címkékre kerülhetnek; az eredetmegjelölés egyszerűsítésével
kapcsolatos címkézési rendelkezések; bizonyos állatcsoportok maximális mérete
és összetétele; a darabolt hús csomagolására vonatkozó címkézési feltételekhez
kapcsolódó jóváhagyási eljárások, valamint a
1760/2000/EK rendelet rendelkezései teljesítésének elmulasztása eseteiben
a tagállamok által alkalmazott adminisztratív szankciók. Különösen
fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között
szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson.
A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és
kidolgozása során biztosítania kell a releváns dokumentumoknak az Európai
Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, kellő
időben történő és megfelelő átadását. (23) Az
1760/2000/EK E rendelet egységes feltételek
mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot
végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni az alternatív azonosítási módokat
alkalmazó gazdaságok nyilvántartása, a tagállamok számítógépes adatbázisai
közötti adatcsere műszaki jellemzői és módjai, az azonosítási mód
formátuma és kialakítása, az EID alkalmazására vonatkozó technikai eljárások és
szabványok, a gazdaságok állomány-nyilvántartásának és a marhalevelek
formátuma, valamint a tagállamok által az 1760/2000/EK
rendelettel összhangban szerint
az állattartókra kiszabott szankciók alkalmazására vonatkozó eljárási szabályok, valamint azon korrekciós intézkedések
tekintetében, amelyeket a tagállamok az 1760/2000/EK
rendeletnek való megfelelés biztosítása érdekében – helyszíni ellenőrzés
által indokolt esetekben – hoznak meg. Ezeket a Bizottság végrehajtási
hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok
szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló,
2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi
rendeletnek[18]
megfelelően kell gyakorolni. (24) Az
1760/2000/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell, ELFOGADTÁK EZT A RENDELETET: 1. cikk A 1760/2000/EK rendelet a
következőképpen módosul: (1) az 1. cikk
(2) bekezdésének második mondatát el kell hagyni. (2) a 3. cikk első bekezdés a)
pontja helyébe a következő szöveg lép: „a) az állatok egyedi azonosítására szolgáló
azonosító eszköz;” (3) a 4. cikk helyébe a
következő szöveg lép: „4. cikk Az
állatok azonosítási kötelezettsége (1) A gazdaságokban található valamennyi
állatot legalább kettő, a 10. és 10a. cikknek megfelelően
engedélyezett és az illetékes hatóság által jóváhagyott egyedi azonosító
eszközzel látják el. Az azonosító eszköz gazdaságok közötti elosztása,
és az állatok közötti szétosztása és alkalmazása az illetékes hatóságok által
meghatározott módon történik. Egy adott állaton elhelyezett összes
azonosító eszközön ugyanaz az egyedi azonosító kód szerepel, lehetővé téve
minden egyes állat egyedi azonosítását azzal a gazdasággal együtt, ahol az
állat született. (2) A tagállamok nemzeti rendelkezéseket
vezethetnek be, hogy az (1) bekezdésben előírt két azonosító eszköz
egyikeként kötelezővé tegyék az elektronikus azonosítót. Az ezzel a lehetőséggel élő
tagállamoknak a vonatkozó nemzeti rendelkezések szövegét benyújtják a
Bizottságnak. (3) Az (1) bekezdéstől eltérve a
kulturális és sporteseményekre szánt szarvasmarhafélék (a vásárokra és
kiállításokra szántak kivételével) más, az említett bekezdésben szereplő
megoldásokkal azonos szintű azonosítást biztosító azonosító eszközzel is
azonosíthatók. (4) Az alternatív azonosító eszközöket
használó gazdaságok nyilvántartásba kerülnek egy számítógépes adatbázisban. A Bizottság végrehajtási aktusok révén
szabályokat határoz meg ezen nyilvántartásokra vonatkozóan. E végrehajtási
aktusokat a 23. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági
eljárással összhangban kell elfogadni, figyelemmel az Európai Adatvédelmi
Testület véleményére. (5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy
a (3) bekezdésben említett alternatív azonosító eszközökre vonatkozó
követelményekkel összefüggésben felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat, ezen
belül az eltávolításukra vagy cseréjükre vonatkozó rendelkezéseket fogadjon el
a 22b. cikknek megfelelően. (4) A szöveg a következő 4a–4d.
cikkekkel egészül ki: „4a. cikk Az
azonosító eszközök felhelyezésének határideje (1) A 4. cikk (1) bekezdésében
meghatározott azonosító eszköz felhelyezésére az állat születése után az állat
születése szerinti tagállam által meghatározott időtartamon belül kerül
sor. Ez az időtartam nem haladhatja meg: a) a 20 napot elsődleges
azonosító eszközként történő alkalmazás; b) a 60 napot második azonosító
eszközként történő alkalmazás esetén. Az állat nem hagyhatja el a születése
szerinti gazdaságot mindkét azonosító eszköz felhelyezése előtt. (2) Különleges körülmények fennállása esetén
a tagállam meghosszabbíthatja az azonosító eszköz felhelyezésére vonatkozó, az
(1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott maximális időtartamot.
A tagállamok ennek a lehetőségnek az igénybevételéről tájékoztatják a
Bizottságot. A 22b. cikknek megfelelően a
Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az említett különleges körülmények
megállapítására vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. 4b. cikk Harmadik
országokból származó állatok azonosítása (1) Minden olyan állatot, amelyen a
91/496/EGK irányelv értelmében el kell végezni a harmadik országokból az Unióba
behozott állatokon elvégzendő állat-egészségügyi ellenőrzéseket, és
amelynek rendeltetési helye egy, az Unió területén található rendeltetési
gazdaság, a rendeltetési gazdaságban a 4. cikk (1) bekezdésében
meghatározott azonosító eszközzel látnak el. Az állaton a származási hely szerinti
harmadik országban elhelyezett eredeti azonosítót az 5. cikkben említett
számítógépes adatbázisban rögzítenek a rendeltetési hely szerinti tagállamban
az állat egyedi azonosító eszközének egyedi azonosító kódjával együtt. Az első albekezdés azonban nem
vonatkozik a közvetlenül egy tagállam területén található vágóhídra szánt
állatokra, feltéve, hogy az állatokat az említett állat-egészségügyi
vizsgálatok elvégzését követő 20 napon belül levágják. (2) Az (1) bekezdés első
albekezdésében említett állatok azonosító eszközeinek felhelyezésére a
rendeltetési gazdaság szerinti tagállam által meghatározott időtartamon
belül kerül sor. Ez az időtartam nem haladhatja meg
az (1) bekezdésben említett állat-egészségügyi vizsgálatokat követő
20 napot. Az azonosító eszközt minden esetben még az előtt
felhelyezik az állatokra, mielőtt elhagynák a rendeltetési gazdaságot. (3) Amennyiben a rendeltetési gazdaság egy
olyan tagállamban található, amely nemzeti rendelkezéseket vezetett be a
4. cikk (2) bekezdésében említett elektronikus azonosító
kötelező használatára vonatkozóan, az állatokat az Unión belüli
rendeltetési gazdaságban a rendeltetési tagállam által meghatározott
időtartamon belül elektronikus azonosítóval kell ellátni. Ez az időtartam nem haladhatja meg
az (1) bekezdésben említett állat-egészségügyi vizsgálatokat követő
20 napot. Az elektronikus azonosító eszközt minden esetben még az
előtt felhelyezik az állatokra, mielőtt elhagynák a rendeltetési
gazdaságot. 4c. cikk Az
egyik tagállamból a másikba szállított állatok azonosítása (1) Az egyik tagállamból a másikba szállított
állatok megtartják a 4. cikk szerint felhelyezett azonosító eszközöket. (2) Amennyiben a rendeltetési gazdaság egy
olyan tagállamban található, amely nemzeti rendelkezéseket vezetett be az
elektronikus azonosító kötelező használatára vonatkozóan, az állatokat
elektronikus azonosítóval látják el: a) a rendeltetési tagállamban található
gazdaságba történő szállítás előtt; vagy b) a rendeltetési gazdaságban, a
rendeltetési gazdaság helye szerinti tagállam által meghatározott
időtartamon belül. A b) pontban meghatározott
időtartam nem haladhatja meg az állatok rendeltetési gazdaságba
történő megérkezésétől számított 20 napot. Az azonosító eszközt
minden esetben még az előtt felhelyezik az állatokra, mielőtt elhagynák
a rendeltetési gazdaságot. Az első albekezdés azonban nem
vonatkozik a közvetlenül egy, az elektronikus azonosító kötelező
használatára vonatkozó rendelkezéseket bevezető tagállam területén
található vágóhídra szánt állatokra, feltéve, hogy az állatokat az említett
állat-egészségügyi vizsgálatok elvégzését követő 20 napon belül
levágják. 4d. cikk Az azonosító eszköz eltávolítása
vagy cseréje Az azonosító eszköz az illetékes hatóság engedélye és ellenőrzése
nélkül nem távolítható el, vagy cserélhető ki. Az engedély csak akkor
adható meg, ha az eltávolítás vagy csere nem veszélyezteti az állat
nyomonkövethetőségét.” (5) Az 5. cikk a
következőképpen módosul: –
a második bekezdést el kell hagyni és helyébe a
következő szöveg lép: „A
tagállamok azt követően folytathatnak elektronikus adatcserét számítógépes
adatbázisaik között, hogy a Bizottság elismerte az adatcserére szolgáló
rendszer teljes működőképességét. A
Bizottság a tagállamok számítógépes adatbázisai közötti adatcsere körébe
tartozó adatokra vonatkozó szabályokkal összefüggésben felhatalmazáson alapuló
jogi aktusokat fogad el a 22b. cikknek megfelelően. A
Bizottság végrehajtási aktusok révén: a) meghatározza az adatcsere technikai
feltételeit és módjait; b) elismeri az adatcserére szolgáló rendszer
teljes működőképességét. E
végrehajtási aktusok elfogadására a 23. cikk (2) bekezdésében
említett vizsgálati eljárásnak megfelelően kerül sor.” (6) a 6. cikk helyébe a
következő szöveg lép: „6. cikk Amennyiben egy tagállam nem végez elektronikus
adatcserét más tagállamokkal az 5. cikkben említett elektronikus
adatcsererendszer keretében: a) az illetékes hatóság az adott tagállam
számítógépes adatbázisában található információk alapján marhalevelet állít ki
minden, az Unión belüli kereskedelemre szánt állatra vonatkozóan; b) minden olyan állatot, amelynek
marhalevelet állítottak ki, a marhalevél kíséri az egyik tagállamból a másikba
történő szállítás során; c) az állatnak a rendeltetési gazdaságba
történő megérkezését követően az állatot kísérő marhalevelet leadják
a rendeltetési gazdaság szerinti tagállam illetékes hatóságának.” (7) A
7. cikk a következőképpen módosul: a) Az
(1) bekezdés a következőképpen módosul: i. a
második francia bekezdés helyébe a következő szöveg lép: "– minden,
a gazdaságba, illetve az onnan kifelé irányuló állatmozgást, az állatok
gazdaságban történő születését, illetve halálát, továbbá ezen események
időpontját a tagállam által meghatározott időtartamon belül az
illetékes hatóságnak jelenteni; ez a maximális időtartam az
eseménytől számított legalább három, de legfeljebb hét nap; A tagállamok
kérhetik a Bizottságtól a maximális hét napos időtartam
meghosszabbítását.” ii. a szöveg a következő második albekezdéssel egészül ki: „A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 22b. cikknek
megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon
körülmények meghatározására, melyek fennállása esetén a tagállamok
meghosszabbíthatják az első albekezdés második francia bekezdésében
meghatározott hét napos maximális időtartamot, valamint a meghosszabbítás
maximális időtartamára vonatkozóan.” b) a cikk a
következő (5) bekezdéssel egészül ki: "(5) A
(4) bekezdéstől eltérve nem kötelező naprakész nyilvántartást
vezetni az olyan állattartók számára, akik: a) közvetlen
hozzáféréssel rendelkeznek ahhoz a számítógépes adatbázishoz, amely tartalmazza
a nyilvántartásban rögzítendő információkat; valamint b) az esemény időpontját követő
huszonnégy órán belül felviszi a naprakész információkat a számítógépes
adatbázisba.” (8) A szöveg a következő 9a. cikkel
egészül ki: „9a. cikk Képzés A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az állatok
azonosításáért és nyilvántartásáért felelős személyek utasítást és
iránymutatást kapjanak e rendelet és a Bizottság által a 10. és a 10a. cikk
alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok
vonatkozó rendelkezéseiről, valamint megfelelő képzések álljanak a
rendelkezésükre.” (9) a 10. cikk helyébe a következő szöveg lép: „10. cikk Bizonyos felhatalmazáson alapuló
jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskörök átruházása a Bizottságra A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a következőkben
felsoroltakkal kapcsolatban szükséges szabályokkal és az azok bevezetéséhez
szükséges átmeneti intézkedésekkel összefüggésben felhatalmazáson alapuló jogi
aktusokat fogadjon el a 22b. cikknek megfelelően: a) a 4. cikkben meghatározott azonosító
eszközre vonatkozó követelmények; b) a 6. cikkben meghatározott
marhalevélben feltüntetendő információk; c) a 7. cikkben meghatározott
nyilvántartásban feltüntetendő információk; d) a 22. cikknek megfelelően
minimálisan elvégzendő hivatalos ellenőrzések; e) a különféle hegyvidéki területeken nyári
legeltetésre hajtott szarvasmarhafélék mozgásának azonosítása és
nyilvántartása.” (10) A szöveg a következő 10a. cikkel egészül ki: „10a. cikk Bizonyos végrehajtási hatáskörök
átruházása a Bizottságra A Bizottság a következőkben felsoroltakkal
kapcsolatban szükséges szabályokkal és az azok bevezetéséhez szükséges átmeneti
intézkedésekkel összefüggésben végrehajtási aktusokat fogadhat el: a) a 4. cikkben meghatározott azonosító
eszközök formája és kialakítása; b) a szarvasmarhafélék elektronikus
azonosításának alkalmazására vonatkozó technikai eljárások és szabványok; c) a 6. cikkben meghatározott
marhalevél formátuma; d) a 7. cikkben meghatározott
nyilvántartás formátuma. E végrehajtási aktusok elfogadására a
23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati eljárásnak
megfelelően kerül sor.” (11) A 13. cikk a
következőképpen módosul: a) a (3) és a (4) bekezdést el kell hagyni. b) az (5) bekezdés a) pontjában a
bevezető mondat helyébe a következő szöveg lép: „a) A piaci szereplők és szervezetek a
következőket is feltüntetik a címkéken:” (12) A 14. cikk negyedik bekezdése helyébe a következő
szöveg lép: „A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e cikk első három
bekezdésében szereplő szabályokkal egyenértékű, a marhahús-nyesedékre
és darabolt marhahúsra vonatkozó szabályok meghatározásával összefüggésben
felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 22b. cikknek
megfelelően.” (13) a 15. cikk helyébe a
következő szöveg lép: „15. cikk Harmadik
országokból származó marhahús kötelező címkézése A 13. cikktől eltérve az olyan, az
Unióba behozott marhahúst, amin nincs minden, a 13. cikkben meghatározott
információ feltüntetve, a következő feliratú címkével kell ellátni: «Származási hely: nem EU» és «Levágva: (harmadik
ország neve)»”. (14) A 16., a 17. és a 18. cikket el kell
hagyni. (15) a 19. cikk helyébe a következő szöveg lép: „19. cikk Bizonyos felhatalmazáson alapuló
jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskörök átruházása a Bizottságra A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az
alábbiak vonatkozásában felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a
22b. cikknek megfelelően: a) a 14. cikkben említett darált
marhahús, marhahús-nyesedék és darabolt marhahús meghatározása; b) a címkén feltüntethető különleges
feliratok meghatározása; c) az eredetmegjelölés
egyszerűsítésével kapcsolatos címkézési rendelkezések; d) a 13 cikk (2) bekezdésének a) pontjában
említett állatcsoport maximális nagyságának és összetételének meghatározása; e) a darabolt hús csomagolására vonatkozó
címkézési feltételekhez kapcsolódó jóváhagyási eljárások.” (16) A 20. és a 21. cikket el kell hagyni. (17) A 22. cikk a
következőképpen módosul: a) az (1) bekezdés a következő,
harmadik albekezdéssel egészül ki: „A Bizottság végrehajtási
aktusok révén meghatározza a szükséges szabályokat és az azok bevezetéséhez
szükséges átmeneti intézkedéseket a második albekezdésben említett szankciók
alkalmazására vonatkozó eljárások tekintetében. E végrehajtási aktusok
elfogadására a 23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati
eljárásnak megfelelően kerül sor.” „A Bizottság
végrehajtási aktusok révén meghatározza a szükséges szabályokat és az azok
bevezetéséhez szükséges átmeneti intézkedéseket a második albekezdésben
említett szankciók alkalmazására vonatkozó eljárások és feltételek
tekintetében.” b) A (4) bekezdés helyébe a
következő szöveg lép: „(4) Amennyiben a Bizottság szerint egy,
a 2. bekezdés b) pontjában említett, helyszíni ellenőrzés
eredménye ezt indokolja, végrehajtási aktussal elfogad egy, az érintett
tagállamnak címzett határozatot, amelyben meghatározza a tagállam által
elvégzendő, az észlelt szabálytalanságokat érintő szükséges korrekciós
intézkedéseket, többek között e rendelet pontos betartásának biztosítása
érdekében az illetékes hatóság által végrehajtandó ellenőrzések szintjét. Amennyiben a
Bizottság szerint az ellenőrzések eredményei ezt indokolják, végrehajtási
aktussal meghatározza a követelmények megfelelő teljesítéséhez szükséges
intézkedéseket az ellenőrzések, igazgatási szankciók, valamint a 4., 4a.,
4b. és 4c. cikkben meghatározott maximális időtartamra vonatkozó
rendelkezések tekintetében. E végrehajtási aktus elfogadására a
23. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálati eljárásnak
megfelelően kerül sor.” c) a cikk szövege a
következő (4a) bekezdéssel egészül ki: „(4a) „A Bizottság
felhatalmazást kap arra, hogy azon marhahús-kereskedelemmel foglalkozó
állattartók, piaci szereplők és szervezetek esetében, akik e rendelet
értelmében nem tesznek eleget kötelezettségeiknek, a tagállamok által
alkalmazott adminisztratív szankciókra vonatkozóan felhatalmazáson alapuló jogi
aktusokat fogadjon el a 22b. cikknek megfelelően.” dc) az (5) és (6)
bekezdést el kell hagyni. (18) A szöveg
a következő 22a. és 22b. cikkel egészül ki: „22a. cikk Az illetékes hatóságok A tagállamok kijelölik
az e rendelet és a Bizottság által e rendelet alapján elfogadott jogi aktusok
követelményeinek való megfelelés biztosításáért felelős illetékes
hatóságot vagy hatóságokat. A hatóságok azonosító
adatairól haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot. 22b. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1) A
felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság
részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit ez a cikk határozza meg. (2) A Bizottságnak a 4. cikk
(5) bekezdésében, a 4a. cikk (2) bekezdésében, az 5., 7., 10.,
14. és a 19. cikkben,
valamint a 22. cikk (4a) bekezdésében említett felhatalmazása
…-tól/-től* kezdődő hatállyal határozatlan időre szól. [*a rendelet hatálybalépésnek
időpontja vagy a jogalkotó által meghatározott más időpont]. (3) Az Európai Parlament vagy a Tanács
bármikor visszavonhatja a 4. cikk (5) bekezdésében, a 4a. cikk (2)
bekezdésében, az 5., 7., 10., 14. és 19. cikkben, valamint a
22. cikk (4a) bekezdésében említett felhatalmazást. A
visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott
felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését
követő napon vagy a határozatban meghatározott későbbi
időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő,
felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét. (4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló
jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg
értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot. (5) A 4. cikk (5) bekezdése, a 4a.
cikk (2) bekezdése, valamint az 5., 7., 10., 14., és 19., valamint a 22. cikk (4a) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló
jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapos
időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt
kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai
Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt
arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Ezen időtartam
az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére két hónappal
meghosszabbodik.” (19) a
23. cikk helyébe a következő szöveg lép: „23. cikk Bizottsági eljárás (1) A
Bizottság munkáját segíti: a) a 22. cikk (1) bekezdése
alapján elfogadott végrehajtási aktusok tekintetében a
1290/2005/EK tanácsi rendelet[19]
41. cikkével létrehozott mezőgazdasági alapok bizottsága; b) a 4. cikk (4) bekezdése,
valamint az 5., 10a. és 22. cikk (4) bekezdése alapján elfogadott
végrehajtási aktusok tekintetében a 178/2002/EK európai parlamenti és
tanácsi rendelet[20]
58. cikkével létrehozott Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó
Bizottság. Ezek a bizottságok a
182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságok. (2) Az e bekezdésre történő
hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Amennyiben a bizottság véleményét
írásbeli eljárás útján alakítja ki, az írásbeli eljárást eredmény nélkül
lezárják, amennyiben a vélemény kialakítására megállapított határidőn
belül az elnök így dönt, vagy a bizottsági tagok egyszerű többsége ezt
kéri.” 2. cikk Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos
Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba. Ez a rendelet teljes egészében
kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, 2012.4.4.-én. Az Európai Parlament részéről a
Tanács részéről az elnök az
elnök [1] HL L
204., 2000.8.11., 1. o. [2] COM
(2005) 322 végleges - TSE-ütemterv:
http://ec.europa.eu/food/food/biosafety/tse_bse/docs/roadmap_en.pdf [3] http://www.cc.cec/sg_vista/cgi-bin/repository/getdoc/COMM_PDF_COM_2009_0544_F_EN_ANNEXE.pdf [4] COM(2007)
539 végleges. [5] COM(2004)
316 végleges. [6] SEC(2009)1601,
2009.11.16., http://ec.europa.eu/agriculture/simplification/sec2009_1601_en.pdf [7] http://ec.europa.eu/enterprise/policies/better-regulation/files/hlg_opinion_agriculture_050309_en.pdf,
7. oldal. [8] HL L 55.,
2011.2.28., 13. o. [9] HL L 55.,
2011.2.28., 19. o. [10] HL L.,
xxxx.,xx.,xx. xx. o. [11] HL L.,
xxxx.,xx.,xx. xx. o. [12] HL L.,
xxxx.,xx.,xx. xx. o. [13] HL L 204.,
2000.8.11., 1. o. [14] COM(2009)
544 végleges. [15] COM(2005)
9 végleges. [16] COM(2008)
545 végleges. [17] COM(2007)
539 végleges. [18] HL L 55.,
2011.2.28., 13. o. [19] HL L 209.,
2005.8.11., 1. o. [20] HL L 31.,
2002.2.1, 1. o.