INDOKOLÁS

1.           A JAVASLAT HÁTTERE

1.1. Háttér-információk

Az átláthatósági irányelv (2004/109/EK irányelv) 33. cikke előírja az Európai Bizottság számára, hogy tegyen jelentést[1] az irányelv működéséről. A Bizottság által e cikkel összhangban közzétett jelentés szerint az érdekelt felek többsége a piac megfelelő és hatékony működése szempontjából hasznosnak ítéli az irányelv átláthatósági követelményeit.

Ezen eredmények ellenére az átláthatósági irányelv működésének felülvizsgálata megmutatta, hogy vannak területek, ahol az irányelv által létrehozott rendszer javításra szorul. Annak érdekében, hogy a szabályozott piacokat az Európában tőkét bevonó kis- és középméretű kibocsátók számára vonzóbbá tegyék, bizonyos kibocsátói kötelezettségek egyszerűsítéséről kell tehát rendelkezni. Ezenkívül a meglévő átláthatósági rendszer jogi egyértelműségét és hatékonyságát – különösen a vállalatok tulajdonosi struktúrájának közzététele tekintetében – fokozni kell.

Az átláthatósági irányelv módosítására vonatkozó ezen javaslat összhangban áll a befektetők védelme – az irányelvben előirányzott – szintjének fenntartásával, illetve szükség esetén növelésével, és biztosítja, hogy a közzétett információ elfogadható költségráfordítás mellett a befektetői célokhoz elegendő mértékű és hasznos legyen.

1.2. Meglévő közösségi rendelkezések a javaslat által érintett területen

Az átláthatósági irányelv célja a magas szintű befektetői bizalom biztosítása, amelyet az egész Európai Unióban az értékpapír-kibocsátóknak és a befektetőknek nyújtott azonos szintű átláthatóságon keresztül ér el. E célkitűzés megvalósítása érdekében az átláthatósági irányelv a szabályozott piacon forgalmazott értékpapírok kibocsátói számára előírja, hogy időszakos pénzügyi információkat tegyenek közzé a kibocsátónak a pénzügyi év folyamán elért teljesítményéről, és nyújtsanak folyamatos tájékoztatást a szavazati jogot biztosító jelentős értékpapír-állományok tulajdonosairól. Az irányelv minimumszabályokat is bevezet a szabályozott információhoz való hozzáférésre és ezen információk tárolására vonatkozóan. Az átláthatósági irányelvet a végrehajtási intézkedéseket tartalmazó 2007/14/EK bizottsági irányelv[2] és a szabályozott információ tárolására vonatkozó bizottsági ajánlás[3] egészíti ki. Az átláthatósági irányelvet ezt követően a 2008/22/EK irányelv[4] és a 2010/78/EU irányelv[5] is módosította a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság által kidolgozott technikai standardtervezetek tekintetében. A 2010/73/EU irányelv[6] szintén módosítást hajtott végre annak érdekében, hogy az átláthatósági irányelv bizonyos rendelkezéseit a tájékoztatásokról szóló módosított irányelvvel[7] összehangolja.

Az átláthatósági irányelvben foglalt kötelezettségek szorosan kapcsolódnak más uniós szövegekben rögzített követelményekhez – a vállalatirányítás/társasági jog, illetve a pénzügyi piacok/értékpapírok területén egyaránt. A tájékoztatókról szóló irányelv olyan közzétételi követelményeket tartalmaz, amelyek igen közel állnak az átláthatósági irányelvben foglalt kötelezettségek lényegéhez. A tájékoztatókról szóló irányelv arra kötelezi az Unióban a nagyközönségnek részvényeket kínáló társaságokat, hogy adjanak ki az irányelv értelmében rögzített részletes szabályoknak megfelelő tájékoztatót. Engedélyezi továbbá, hogy a társaságok olyan tájékoztatót adjanak ki az egyik uniós országban, amely az Európa-szerte a nagyközönségnek kínált, illetve a piacra bevezetett értékpapírokra vonatkozó későbbi ajánlatokra is alkalmazható – mindezt igen csekély fordítási kötelezettség előírásával.

Ezenkívül az átláthatósági irányelv más irányelvek, például a piaci visszaélésekről szóló irányelv értelmében fennálló közzétételi kötelezettségek végrehajtására vonatkozó jogi aktus[8], amely tiltja a szabályozott piacokon a visszaélésszerű magatartást (pl. bennfentes kereskedelem és piacbefolyásolás), és előírja belső információk közzétételét a kibocsátók számára.

1.3. Összhang egyéb szakpolitikákkal

A kis- és középméretű kibocsátók számára a szabályozási környezet javítása és e kibocsátók jobb tőkehozzáférése a Bizottság kiemelt politikai prioritásai közé tartoznak. A Bizottság az egységes piaci intézkedéscsomagra vonatkozó 2011. áprilisi közleményében[9] kimondta, hogy az átláthatósági irányelvet „a tőzsdén jegyzett kkv-k kötelezettségeinek arányosabbá tétele érdekében, a befektetők védelmének változatlan szinten tartásával” módosítani kell. E javaslat célja az átláthatósági irányelvnek a fenti célkitűzés megvalósítása érdekében történő módosítása.

Ezenkívül az átláthatósági irányelv felülvizsgálata átláthatóságot kíván biztosítani a nagy gazdasági vállalatfelvásárlások tekintetében, biztosítani kívánja a befektetők bizalmát, és a hangsúlyt fokozottabban a hosszú távú eredményekre kívánja fektetni, ami a pénzügyi stabilitás erősítésére irányuló általános bizottsági célkitűzés megvalósításához is hozzájárul. Ezenfelül a szabályozott információhoz való uniós szintű hozzáférés javításának célja az európai értékpapír-piacok funkcionális integrációjának fokozása, valamint a tőzsdén jegyzett kis- és közepes méretű társaságok határokon átnyúló jobb láthatóságának biztosítása.

A végrehajtás általános kérdése tekintetében az átláthatósági irányelvet azért is módosítják, hogy kövessék a pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről szóló bizottsági közlemény[10] következtetéseit. Ebben a közleményben a Bizottság uniós jogalkotási intézkedést irányzott elő, hogy a szankciórendszerek bizonyos kulcskérdéseiben minimális közös standardokat határozzon meg, amelyeket a különböző ágazatok sajátosságaihoz kell igazítani. Annak biztosítása érdekében, hogy az átláthatósági követelmények megsértésének szankciói eléggé hatékonyak, arányosak és visszatartóak legyenek, a javaslat célja a közigazgatási szankciókkal és intézkedésekkel kapcsolatos tagállami jogi keretek megerősítése és egymáshoz való közelítése, amit az átláthatósági irányelv legfontosabb előírásainak megsértése esetén alkalmazandó, kellően visszatartó erejű közigazgatási szankciókkal, valamint a közigazgatási szankciók megfelelő személyi hatályával és a szankciók közzétételével kíván elérni. Ez a javaslat nem foglalkozik büntetőjogi szankciókkal.

2. Az érdekeltekkel folytatott konzultáció eredményei; hatásvizsgálat 2.1. Konzultáció az érdekeltekkel

A javaslatot a szabályozás javításának elveire vonatkozó bizottsági megközelítéssel összhangban dolgozták ki. A kezdeményezés és a kapcsolódó hatásvizsgálat a főbb érdekeltekkel, köztük értékpapír-piaci szabályozókkal, piaci szereplőkkel (kibocsátók, közvetítők és befektetők) és fogyasztókkal folytatott széles körű párbeszéd és konzultáció eredménye. A javaslat az átláthatósági irányelv működésére vonatkozó fent említett bizottsági jelentésben és a hozzá kapcsolódó részletesebb bizottsági szolgálati munkadokumentumban található észrevételekre és elemzésekre épül. Merít továbbá az ezen irányelvben foglalt egyes kiválasztott kötelezettségek alkalmazásáról szóló, 2009-ben a Bizottság számára készített külső tanulmány[11] megállapításaiból is, amely a piaci szereplőktől felmérés útján gyűjtött bizonyítékokat tartalmaz. A bizottsági jelentés merít továbbá az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága (CESR, ma már EÉPH)[12] és az európai értékpapír-piaci szakértői csoport (ESME)[13] által ezen a területen közzétett jelentésekből. A CESR (EÉPH) és az ESME jelentései az átláthatósági irányelv nem egyértelmű és/vagy javításra szoruló rendelkezéseinek azonosítása szempontjából különösen értékesek.

A nyilvános konzultációban részt vevő érdekeltektől kapott észrevételeket szintén figyelembe vették. A konzultációs folyamat részeként a bizottsági szolgálatok 2010. június 11-én számos érdekelt fél részvételével nyilvános konferenciát szerveztek. A megbeszélés középpontjában a vállalatok tulajdonosai szerkezetének közzétételével kapcsolatos átláthatósági kötelezettségek lehetséges fokozása, valamint az állt, hogy mennyire vonzóak a szabályozott piacok a kis- és középméretű kibocsátók számára.

2.2. Hatásvizsgálat

A Bizottság a jobb szabályozási politikával összhangban elvégezte a lehetséges szakpolitikai alternatívák hatásvizsgálatát. Az alábbiakban a legjobb szakpolitikai opciók ismertetése olvasható – az alábbi témakörök szerint:

- nagyobb rugalmasság az időszakos pénzügyi információk közzétételének gyakorisága és időzítése terén, különösen a kis- és középméretű kibocsátók esetében:

A negyedéves pénzügyi beszámoló benyújtására irányuló kötelezettség eltörlése valamennyi tőzsdén jegyzett társaság esetében – A szabályozott piacon jegyzett társaságok esetében a cégméret szerint differenciált közzétételi rendszerek bevezetését nemkívánatosnak ítélték, mivel egy ilyen rendszer kettős normákat vezetne be ugyanazon piaci szegmensre vonatkozóan, ezért zavart okozna a befektetők körében. Az előnyben részesített szakpolitikai lehetőség a szabályozott piacon bejegyzett valamennyi társaság számára csökkenti a megfelelési költségeket, de különösen a kisebb cégek számára előnyös, mivel jelentősen csökkenti a negyedéves adatok kidolgozásához és közzétételéhez kapcsolódó adminisztratív terheket. E lehetőség révén a kis- és középméretű kibocsátók erőforrásaikat a saját befektetőik igényeinek legjobban megfelelő információk közzétételére fordíthatják. Ez a lehetőség csökkenti a kibocsátókra nehezedő rövid távú nyomást, és hosszabb távú koncepció elfogadására ösztönzi a befektetőket. Nem lehet negatív hatással a befektetők védelmére. A befektetők védelmét a féléves és éves pénzügyi eredmények kötelező közzététele, valamint a piaci visszaélésről, illetve a tájékoztatókról szóló irányelvekben előírt közzétételek már megfelelően garantálják. A befektetőket tehát kellő módon tájékoztatni kell azokról a fontos eseményekről és tényekről, amelyek az átláthatósági irányelv által jelenleg előírt negyedéves információk közzétételétől függetlenül befolyásolhatják az értékpapírok árát.

- a pénzügyi beszámolók szöveges részének egyszerűsítése a kis- és középméretű kibocsátók esetében:

Előírni az EÉPH-nak, hogy dolgozzon ki nem kötelező iránymutatást (mintadokumentumok) valamennyi tőzsdén jegyzett társaság pénzügyi beszámolójának szöveges tartalma tekintetében – Ez az opció költségmegtakarításra ad lehetőséget, és javítja az információk összehasonlíthatóságát a befektetők számára. Ezenkívül növeli a kis- és középméretű kibocsátók határokon átnyúló átláthatóságát.

- a szavazati jogot biztosító jelentős értékpapír-állományokkal kapcsolatos bejelentési követelményekben fennálló hézagok megszüntetése:

A közzétételi rendszer kiterjesztése a hasonló gazdasági hatással járó valamennyi eszközre, a részvényállományokra és a részvényvásárlási jogokra – Ez a lehetőség a készpénz-elszámolású derivatívákat[14] és a jövőbeli hasonló pénzügyi eszközöket is a kötelezettség hatálya alá vonja, és bezárja a meglévő közzétételi rendszerben létező egyik kiskaput. Erősen pozitív hatást gyakorol a befektetők védelmére és a piaci bizalomra, mivel gátolja a tőzsdén jegyzett társaságokban történő titkos részvényfelhalmozást.

- a jelentős értékpapír-állományokra vonatkozó bejelentési követelmények tekintetében fennálló eltérések megszüntetése:

A szavazati jogot biztosító jelentős értékpapír-állományok közzétételi rendszerének harmonizálása a részvényállományok és a részvényekhez való hozzájutásra jogosító pénzügyieszköz-állományok (a készpénz-elszámolású derivatívákat is beleértve) összesítésének előírásával – Ez a lehetőség egységes megközelítést hoz létre, csökkenti a jogbizonytalanságot, fokozza az átláthatóságot, egyszerűsíti a határokon átnyúló befektetéseket, és mérsékli a költségeket.

Ezenkívül technikai korrekciókat és pontosításokat is mérlegeltek annak érdekében, hogy jobb végrehajtási keretet hozzanak létre az irányelvhez.

A hatásvizsgálati jelentés teljes szövege a következő internetcímen érhető el:

2.3. Jogalap

Az EUMSZ 50. és 114. cikke szerint az Európai Unió jogosult fellépni ezen a területen.

A Bizottság 2009. szeptember 23-án az EBH, az EBFH és az EÉPH létrehozásáról szóló rendeletjavaslatokat fogadott el. Ezzel kapcsolatban a Bizottság emlékeztetni kíván az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó rendeletek elfogadásakor az EUMSZ 290. és 291. cikkével összefüggésben tett nyilatkozatokra, amelyek szerint: „A szabályozási standardok elfogadására vonatkozó eljárások tekintetében a Bizottság hangsúlyozza a pénzügyi szolgáltatási ágazatnak a Lámfalussy-rendszerből eredő egyedi jellegét, amelyet az EUMSZ-hez csatolt 39. nyilatkozat is kifejezetten elismer. A Bizottság azonban súlyos kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási intézkedések elfogadásakor betöltött szerepének a korlátozása összhangban van-e az EUMSZ 290. és 291. cikkével.”

2.4. Szubszidiaritás, arányosság

A kis- és középméretű kibocsátókkal kapcsolatban azonosított problémák az uniós és a nemzeti jogszabályokból fakadnak, és csak uniós szintű jogszabálymódosításokkal kezelhetők. Ezenfelül csak egy uniós szinten elfogadott kötelező erejű jogi aktus biztosítaná, hogy minden tagállam ugyanazokon az elveken alapuló, azonos szabályozási keretet alkalmazzon, azaz a jelentős értékpapír-állományok bejelentési rendszerével kapcsolatos jogszabályi válasz jelenlegi szétaprózottsága megszűnjön.

Az eltérő és túl gyenge szankciók esetében fennáll annak a veszélye, hogy ezek a szankciók elégtelenek az átláthatósági irányelv megsértésének eredményes megelőzéséhez, a hatékony felügyelet biztosításához és egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez. Az uniós szintű fellépés elejét veheti a nemzeti hatóságok rendelkezésére álló szankcionálás és nyomozati hatáskörök jogi keretében mutatkozó eltéréseknek és gyengeségeknek, ezáltal hozzájárulhat a szabályozási arbitrázslehetőségek megszüntetéséhez.

2.5. A jogi aktus típusának megválasztása

A jelenlegi átláthatósági irányelv módosítása tűnik a legéletképesebb lehetőségnek. Egy irányelv bizonyos területeken lehetővé teheti a maximális harmonizációt, és még mindig rugalmasságot biztosít a tagállamoknak abban a tekintetben, hogy más területeken figyelembe vegyék egyedi helyzetüket.

2.6. A javaslat egyes rendelkezéseinek részletesebb magyarázata

- A székhely szerinti tagállam megválasztása harmadik országbeli kibocsátók esetében

Az átláthatósági irányelv jelenlegi szövege abban a tekintetben nem egyértelmű, hogy azon kibocsátók esetben melyik a székhely szerinti tagállam, amelyeknek a 2. cikk (1) bekezdés i), ii) albekezdése szerint meg kell választaniuk székhely szerinti tagállamukat, de elmulasztották ezt megtenni. Fontos, hogy az átláthatósági irányelv nem nyújt lehetőséget a szabályok olyan módon történő végrehajtására, hogy egy tőzsdén jegyzett társaság anélkül működhet, hogy ne tartozna valamelyik tagállam felügyelete alá. Ezért – a nyilvános konzultáció során a válaszadóktól kapott észrevételek nyomán – egy alapértelmezett székhely szerinti tagállam megállapítására kerül sor azon harmadik országbeli kibocsátók számára, akik a 2. cikk (1) bekezdésének i) alpontjával összhangban három hónap alatt nem választották meg székhely szerinti tagállamukat.

- Az időközi vezetőségi nyilatkozatok és/vagy negyedéves beszámolók közzétételére vonatkozó követelmény eltörlése

A szabályozott piacon történő bejegyeztetéshez kapcsolódó adminisztratív terhek csökkentése és a hosszú távú befektetések ösztönzése érdekében az időközi vezetőségi nyilatkozatok közzétételének előírását valamennyi tőzsdén jegyzett társaság tekintetében el kell törölni. A szóban forgó információ közzétételét nem ítélik szükségesnek a befektetők védelme érdekében, ezért azt a felesleges adminisztratív terhek megszüntetése érdekében a piacra kell hagyni. Amennyiben a befektetők határozottan igénylik, a kibocsátók továbbra is közzétehetik az információkat. A hatékonyság és a harmonizált közzétételi rendszer érdekében a tagállamok a továbbiakban nem írhatják elő ezt a kötelezettséget nemzeti jogszabályaikban. Jelenleg számos tagállam az irányelvben előirányzott minimális kötelezettségnél szigorúbb közzétételi követelményeket ír elő. Annak biztosítása érdekében, hogy az Unióban valamennyi tőzsdén jegyzett társaság egyenlő elbánásban részesül és az adminisztratív terhek valóban csökkennek, elejét kell venni a tagállami túlszabályozásnak, és a tagállamoknak nem szabad többet előírniuk, mint ami a befektetők védelméhez szükséges.

- A bejelentési követelmény hatálya alá tartozó pénzügyi eszközök fogalmának tág meghatározása

A pénzügyi innováció figyelembevétele, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a kibocsátók és a befektetők teljes körűen tisztában legyenek a vállalati tulajdonosi struktúrával, a pénzügyi eszköz fogalmának meghatározását a részvényállományokhoz és részvényvásárlási jogosultságokhoz hasonló gazdasági hatású valamennyi instrumentumra ki kell terjeszteni, függetlenül attól, hogy az adott instrumentum jogot biztosít-e a fizikai teljesítésre. Jelenleg az átláthatósági irányelv nem írja elő olyan típusú pénzügyi eszközök bejelentését, amelyek nem biztosítanak jogot szavazati jogok megszerzésére, jól felhasználhatók viszont tőzsdén jegyzett társaságokban titkos részesedés kiépítésére anélkül, hogy a piac felé felfednék ezt a mozgást.

- A jelentős értékpapír-állományok bejelentésének fokozottabb harmonizációja – Részvényállományok összesítése a pénzügyieszköz-állományokkal

Az átláthatósági irányelv nem írja elő, hogy a jelentős értékpapír-állományok bejelentésére vonatkozó küszöbértékek kiszámításánál a szavazati jogot biztosító részvényállományokat összesíteni kell a pénzügyieszköz-állományokkal. A tagállamok ezen a területen különböző megközelítéseket fogadtak el. Ez a piac széttöredezettségéhez vezetett, és többletköltséget okoz a határokon átnyúló befektetőknek. A jelentős értékpapír-állományok bejelentésére vonatkozó küszöbértékek kiszámításával kapcsolatos egységes megközelítés a jogbiztonság javítása, az átláthatóság fokozása, a határokon átnyúló befektetések egyszerűsítése és a mögöttes költségek csökkentése érdekében elengedhetetlen. Ezért a részvényállományokat a bejelentési küszöbértékek kiszámítása céljából összesíteni kell a pénzügyieszköz-állományokkal. A hosszú és rövid pozíciók nettósítása nem engedhető meg. A tájékoztatásnak ki kell terjednie az adott jogalany birtokában lévő pénzügyi eszközök típus szerinti lebontására, hogy a piac részletes tájékoztatást kapjon az állományok jellegéről.

Mindazonáltal a tulajdonviszonyokban mutatkozó különbségek figyelembevétele érdekében továbbra is engedélyezni kell a tagállamok számára, hogy az átláthatósági irányelvben előirányzottnál alacsonyabb nemzeti küszöbértékeket állapítsanak meg a jelentős értékpapír-állományok bejelentésére, amennyiben ez az értékpapír-állományok megfelelő átláthatóságának biztosításához szükséges. Néhány tagállamban a társaságok valójában kisszámú részvényes tulajdonában vannak, az egyes részvényesek a részvények jelentős százalékát birtokolják. Más tagállamokban viszont a tulajdonosi kör széttagolt, és egy viszonylag kis részvényhányaddal rendelkező részvényes már nagy befolyást gyakorolhat egy társaságban. Az utóbbi esetben szükség lehet arra, hogy a jelentős értékpapír-állományok megfelelő átláthatóságának biztosítása érdekében az átláthatósági irányelvben előirányzottnál alacsonyabb küszöbértékeknél írják elő az értékpapír-állományok bejelentését.

- A szabályozott információ tárolása

Páneurópai szinten a tőzsdén jegyzett társaságokra vonatkozó pénzügyi információkhoz való hozzáférés jelenleg nehézkes: az adatok kereséséhez az érdekelt feleknek 27 nemzeti adatbázison kell átvágniuk magukat. A 27 nemzeti tárolási rendszer nincs megfelelően összekapcsolva. Ezért a szabályozott információkhoz való határokon átnyúló hozzáférés elősegítése érdekében fejleszteni kell a hivatalosan kijelölt tárolórendszerek jelenlegi hálózatát. Javasolt, hogy az Európai Bizottság kapjon további felhatalmazáson alapuló jogköröket ebben a tekintetben, különös tekintettel a szabályozott információkhoz való uniós szintű hozzáférésre. Az EÉPH segíti az Európai Bizottságot például a szabályozott információk uniós szintű kereséséhez létrehozandó központi hozzáférési pont működtetésével kapcsolatos szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása révén. Ezen intézkedéseket kell továbbá felhasználni egy egységes európai tárolórendszer jövőbeli létrehozásának előkészítéséhez, ami uniós szinten biztosítja a szabályozott információ tárolását.

- Adatszolgáltatás a kormányok részére teljesített kifizetésekről

A Bizottság nyilvánosan támogatását fejezte ki a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló nemzetközi kezdeményezés iránt (Extractive Industry Transparency Initiative, EITI), és hajlandóságot mutatott a nyersanyag-kitermelő társaságokra vonatkozó közzétételi követelményeket előíró jogszabályok előterjesztésére[15]. Hasonló vállalásra került sor a 2011. májusi deauville-i G8-csúcs zárónyilatkozatában[16], amelyben a G8-ak vállalták, hogy olyan átláthatósági jogszabályokat és szabályozásokat vezetnek be vagy olyan önkéntes standardokat ösztönöznek, amelyek az olaj- és gázipari társaságok és a bányavállalatok számára előírják az általuk a kormányoknak teljesített kifizetések közzétételét. Ezenkívül az Európai Parlament ismertette állásfoglalását[17], amelyben ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja az országonkénti adatszolgáltatási követelményeket, különösen a nyersanyag-kitermelő iparágak esetében.

Az uniós jogszabályok jelenleg nem írják elő a kibocsátóknak, hogy országonként tegyék közzé a működésük helye szerinti országokban a kormányok részre teljesített kifizetéseket. Ezért egy adott országban a kormányok részére teljesített kifizetéseket rendszerint nem teszik közzé – még ha a nyersanyag-kitermelő ágazat (olajipar, gázipar, bányászat), illetve az elsődleges erdők[18] fakitermelése[19] az adott ország bevételeinek jelentős részét teszi is ki, különösen a természeti erőforrásokban gazdag harmadik országokban. Annak érdekében, hogy a kormányok elszámoltathatók legyenek ezen erőforrások felhasználásával, és a jó kormányzás előmozdítása céljából javasolt, hogy az egyes vállalatok szintjén vagy konszolidált szinten írják elő a kormányok részére teljesített kifizetések közzétételét. Az átláthatósági irányelv előírja a kibocsátók számára, hogy tegyék közzé a kormányoknak tett kifizetéseket az erre vonatkozóan részletes követelményeket előíró, a meghatározott jogi formájú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, konszolidált pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról szóló 2011/…/EU tanácsi irányelv vonatkozó rendelkezéseire való hivatkozással.

Ez a javaslat összehasonlítható a 2010 júliusában az Egyesült Államokban elfogadott Dodd-Frank Törvénnyel[20], amely előírja a nyersanyag-kitermelő iparágban tevékenykedő, az Értékpapír- és Tőzsdebizottságnál (SEC) nyilvántartásba vett társaságok (olaj- és gázipari vállalatok, bányavállalatok) számára, hogy országonként és projektspecifikus alapon nyilvánosan számoljanak be a kormányok részére teljesített kifizetésekről[21]. A SEC végrehajtási szabályainak elfogadására a tervek szerint 2011 végén kerül sor.

- Szankciók és vizsgálat

Annak érdekében, hogy az irányelv rendelkezéseihez jobb végrehajtási keretet állapítsanak meg, az illetékes hatóságok szankcionáló jogkörét bővítik. A szankciók közzététele különösen az átláthatóság javítása és a pénzügyi piacok iránti bizalom fenntartása céljából fontos. A szankciókat általában – bizonyos jól meghatározott körülmények kivételével – közzé kellene tenni. Ezenkívül a tagállamok illetékes hatóságainak jogkörrel kell rendelkezniük azon kibocsátó szavazati jogainak felfüggesztésére, aki megsértette a jelentős értékpapír-állományokra vonatkozó bejelentési szabályokat, mivel ez a legeredményesebb szankció, amivel e szabályok megsértése megakadályozható. A szankciók következetes alkalmazásának biztosítása érdekében egységes kritériumokat kell megállapítani a személy, illetve társaság esetében alkalmazandó szankció megállapítására.

- Egyéb technikai módosítások

A nyilvános konzultáció eredménye nyomán egyéb technikai módosításokra és pontosításokra is tettek javaslatot.

2011/0307 (COD)

Javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló 2004/109/EK irányelv és a 2007/14/EK bizottsági irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 50. és 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére[22],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[23],

a rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)   A szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról szóló, 2004. december 15-i 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[24] 33. cikke szerint a Bizottságnak jelentést kell tennie az irányelv működéséről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, beleértve a meglévő hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra adott mentesség befejezésének helyénvalóságát az irányelv 30. cikkének (4) bekezdésében meghatározott 10 éves időszakot követően, valamint annak az európai pénzügyi piacokra gyakorolt potenciális hatását.

(2)   2010. május 27-én a Bizottság jelentést[25] fogadott el a 2004/109/EK irányelv működéséről, amelyben azonosította azokat a területeket, ahol a szóban forgó irányelv által létrehozott rendszert javítani lehetne. A jelentés bemutatja, hogy rendelkezni kell bizonyos kibocsátói kötelezettségek egyszerűsítéséről annak érdekében, hogy a szabályozott piacokat vonzóbbá tegyék az Unióban tőkét bevonó kis- és középméretű kibocsátók számára. Ezenkívül a meglévő átláthatósági rendszer hatékonyságát javítani kell, különösen a vállalati tulajdonosi struktúra közzététele tekintetében.

(3)   Ezenkívül az „Egységes piaci intézkedéscsomag: Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez; Együtt egy újfajta növekedésért” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett közleményében[26]a Bizottság kimondja, hogy annak érdekében, hogy a kötelezettségeket a tőzsdéken jegyzett kis- és középvállalkozásokra is kiterjesszék, ugyanakkor azonos szintű befektetői védelmet biztosítsanak számukra, a 2004/109/EK irányelvet felül kell vizsgálni.

(4)   A bizottsági jelentés és a bizottsági közlemény szerint a szabályozott piacra történő bevezetéshez kapcsolódó kötelezettségekkel összefüggő adminisztratív terhet a kis- és középméretű kibocsátókra kell korlátozni annak érdekében, hogy ezen kibocsátók tőkéhez való hozzájutása javuljon. Az időközi vezetőségi nyilatkozatok vagy negyedéves pénzügyi beszámolók közzétételi kötelezettsége jelentős terhet jelent azon kibocsátók számára, amelyeknek értékpapírjait szabályozott piacra bevezették – anélkül, hogy a befektetők védelme érdekében erre szükség lenne. Az ilyen kötelezettségek a rövid távú teljesítményt ösztönzik, a hosszú távú befektetéseket pedig gátolják. A fenntartható értékteremtés és a hosszú távú befektetési stratégia elősegítése érdekében lényeges a kibocsátókra nehezedő rövid távú nyomás csökkentése, valamint a befektetők ösztönzése hosszabb távú koncepció elfogadására. Ezért el kell törölni az időközi vezetőségi nyilatkozatok közzétételének követelményét.

(5)   Annak biztosítása érdekében, hogy az adminisztratív terhek valóban csökkenjenek az egész Unióban, a tagállamok számára nem engedélyezhető, hogy nemzeti jogszabályaik továbbra is előírják az időközi vezetőségi nyilatkozatok kötelező közzétételét.

(6)   A kis- és középméretű kibocsátók adminisztratív terheinek további csökkentése és az információ összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel[27] létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Értékpapír-piaci Hatóság; a továbbiakban: EÉPH) iránymutatásokat – köztük egységes nyomtatványokat és mintadokumentumokat – kell kiadnia, amelyekben meghatározza a vezetőségi beszámolóban közlendő információkat.

(7)   A kormányoknak teljesített kifizetések fokozott átláthatóságának biztosítása érdekében azon kibocsátóknak, akiknek értékpapírjait szabályozott piacra bevezették, és a nyersanyag-kitermelő iparágban, illetve elsődleges erdők fakitermelésében tevékenykednek, évente külön jelentésben kellene közzétenniük a működésük helye szerinti országok kormányai részére teljesített kifizetéseket. A jelentésnek tartalmaznia kell a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) keretében közzétetthez hasonló kifizetéstípusokat, és olyan információkat kell nyújtania a civil társadalom számára, amelyek alapján a nyersanyagban gazdag országok kormányainak el kellene számolniuk a természeti erőforrások hasznosításából származó bevételeikkel. A kezdeményezés kiegészíti az EU FLEGT cselekvési tervét (az erdészeti jogszabályok végrehajtása, az erdészeti irányítás és az erdészeti termékek kereskedelme)[28] és a fára és fatermékekre vonatkozó rendeletet[29] is, amely előírja a fatermékek kereskedői számára, hogy kellő gondossággal járjanak el az illegális faanyagok uniós piacra való bejutásának megakadályozása érdekében. A részletes követelményeket a 2011/.../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[30] 9. fejezete határozza meg.

(8)   A pénzügyi innováció nyomán olyan új típusú pénzügyi eszközök jöttek létre, amelyek gazdasági befolyást biztosítanak a befektetőknek gazdasági társaságokban, ennek közzétételét viszont a 2004/109/EK irányelv nem írja elő. Az ilyen eszközök titkos részesedés megszerzésére is felhasználhatók társaságokban, ami piaci visszaéléshez vezethet, és hamis képet adhat a tőzsdén jegyzett társaságok tulajdonosi köréről. Annak biztosítása érdekében, hogy a kibocsátók és a befektetők teljes körűen megismerjék a társaságok tulajdonosi struktúráját, az említett irányelvben szereplő pénzügyi eszközök meghatározásának minden olyan instrumentumra ki kell terjednie, amelynek gazdasági hatása a részvények birtoklásához és a részvényvásárlási joghoz hasonló.

(9)   Ezenkívül, a jelentős értékpapír-állományok megfelelő átláthatóságának biztosítása érdekében, ha a pénzügyi eszközök birtokosa él részvényvásárlási jogával, és a fizikai részvények teljes állománya anélkül, hogy érintené a korábban bejelentett állomány százalékos arányát, meghaladja a bejelentési küszöbértéket, új bejelentést kell előírni, amelyben közzéteszik az értékpapír-állomány jellegében bekövetkezett változást.

(10)   A szavazati jogot biztosító jelentős értékpapír-állományok – különösen az összesített részvény- és pénzügyieszköz-állományok – bejelentésére vonatkozó harmonizált rendszernek javítania kell a jogbiztonságot, fokoznia kell az átláthatóságot, és csökkentenie kell a határokon átnyúló befektetők adminisztratív terheit. Ezért a tagállamok ezen a területen nem fogadhatnak el a 2004/109/EK irányelvben előírtnál szigorúbb vagy attól eltérő szabályokat. Figyelembe véve azonban a tulajdonosi koncentráció tekintetében az Unióban fennálló különbségeket, a tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni alacsonyabb küszöbértékek megállapítását a szavazati jogot biztosító értékpapír-állományok bejelentése tekintetében.

(11)   A műszaki szabványoknak a jelentős értékpapír-állományok bejelentési rendszerének következetes összehangolását, valamint megfelelő átláthatósági szinteket kell biztosítaniuk. Hatékony és helyénvaló lenne megbízni az EÉPH-t szakpolitikai döntéssel nem járó szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásával, amelyeket a Bizottság elé terjesztenének. A Bizottságnak kellene elfogadnia az EÉPH által kidolgozott szabályozástechnikai standardtervezeteket, amelyek a szavazati jogot biztosító jelentős értékpapír-állományok bejelentési kötelezettsége alóli jelenlegi kivételek alkalmazásának feltételeit határoznák meg. Szaktudását felhasználva az EÉPH-nak főként a kivételek eseteit kellene meghatároznia, figyelemmel ugyanakkor az ezen esetekkel való lehetséges visszaélésekre, amelyek célja a bejelentési kötelezettség megkerülése.

(12)   A technikai fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően fel kell hatalmazni jogi aktusok elfogadására a pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó szavazati jogok száma kiszámítási módszerének módosítása, a bejelentési kötelezettség hatálya alá tartozó pénzügyi eszközök típusainak meghatározása, valamint a jelentős pénzügyieszköz-állományok bejelentése tartalmának megállapítása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, beleértve a szakértői szintű konzultációt is. A Bizottságnak a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és szövegezése során biztosítania kell a releváns dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, kellő időben történő és megfelelő átadását.

(13)   A határokon átnyúló befektetések elősegítése érdekében a befektetőknek könnyen el kell tudniuk érni az Unióban működő, tőzsdén jegyzett összes társaságra vonatkozó szabályozott információkat. A szabályozott információ hivatalosan kijelölt nemzeti tárolási mechanizmusainak jelenlegi hálózata azonban nem biztosítja a szóban forgó információ könnyű kereshetőségét az Unióban. Az információhoz való határokon átnyúló hozzáférés biztosítása, valamint a pénzügyi piacokon és a kommunikációs technológiákban mutatkozó technikai fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően fel kell hatalmazni jogi aktusok elfogadására a szabályozott információ terjesztésére, a szabályozott információhoz való uniós szintű hozzáférésre és a szabályozott információ központi tárolási mechanizmusára vonatkozó minimumszabályok megállapítása céljából. A Bizottságot fel kell továbbá hatalmazni arra, hogy az EÉPH segítségével hozzon intézkedéseket a hivatalosan kijelölt nemzeti tárolási mechanizmusok hálózata működésének javítására, és dolgozza ki a szabályozott információhoz való uniós szintű hozzáférés technikai kritériumait, különösen a szabályozott információk uniós szintű kereséséhez létrehozandó központi hozzáférési pont működtetésével kapcsolatosan.

(14)   A 2004/109/EK irányelvben foglalt követelményeknek való jobb megfelelés érdekében, és A szankciórendszerek erősítése a pénzügyi szektorban című, 2010. december 9-i bizottsági közlemény[31] nyomán meg kell erősíteni az illetékes hatóságok szankcionáló hatásköreit, és e hatásköröknek bizonyos alapvető követelményeknek meg kell felelniük. Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy felfüggesszék azon részvény- és pénzügyieszköz-tulajdonosok szavazati jogainak gyakorlását, akik nem tesznek eleget a bejelentési kötelezettségnek, és a visszatartó erő biztosításához elegendően nagy összegű pénzügyi szankciókat állapítsanak meg. Annak biztosítása érdekében, hogy a szankciók visszatartó erővel hassanak a nagy nyilvánosságra, a szankciókat – egyes jól meghatározott körülmények kivételével – rendszerint közzé kell tenni.

(15)   A szabályozott piacra bevezetett letéti igazolás által képviselt, tőzsdén nem jegyzett értékpapírok kezelésének pontosítása, valamint az átláthatósági hézagok elkerülése érdekében a „kibocsátó” fogalmának meghatározását jobban körül kell írni – a fogalmat a szabályozott piacra bevezetett letéti igazolás által képviselt, tőzsdén nem jegyzett értékpapírok kibocsátóira is kiterjesztve. Helyénvaló továbbá a „kibocsátó fogalommeghatározásának módosítása, figyelemmel arra, hogy egyes tagállamokban a kibocsátók a szabályozott piacra bevezetett értékpapírokkal rendelkező természetes személyek is lehetnek.

(16)   Minden kibocsátónak, akinek értékpapírjait az Unión belül szabályozott piacra bevezették, az egyik tagállam illetékes hatóságának felügyelete alá kell tartoznia, így biztosítható ugyanis, hogy eleget tegyenek kötelezettségeiknek. Azok a kibocsátók, akiknek a 2004/109/EK irányelv szerint meg kell választaniuk székhely szerinti tagállamukat, mégsem teszik ezt meg, elkerülhetik, hogy az Unióban működő illetékes hatóság felügyelje tevékenységüket. Ezért a 2004/109/EK irányelvet módosítani kell abból a célból, hogy azon kibocsátók esetében, amelyek három hónapon belül nem jelentették be az általuk választott székhely szerinti tagállamot az illetékes hatóságoknak, feltételezni kell a székhely szerinti tagállam kiválasztását.

(17)   A 2004/109/EK irányelv szerint a székhely szerinti tagállam választása három évig marad érvényben. Amikor azonban egy harmadik országbeli kibocsátót a saját székhelye szerinti tagállam szabályozott piacán már nem jegyeznek, a kibocsátót már csak egy befogadó tagállamban jegyzik, a szóban forgó kibocsátó már nem áll kapcsolatban az eredetileg választott székhely szerinti tagállammal. E kibocsátónak lehetővé kell tenni, hogy a három éves időszak letelte előtt a befogadó tagállamot válassza új székhely szerinti tagállamának.

(18)   A szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló 2004/109/EK irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtására irányadó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2007. március 8-i 2007/14/EK bizottsági irányelv[32] főként a kibocsátó által választott székhely szerinti tagállam bejelentésével kapcsolatban tartalmaz szabályokat. Annak elkerülése érdekében, hogy a kibocsátó létesítő okirat szerinti székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai ne szerezzenek tudomást a kibocsátó által választott székhely szerinti tagállamról, minden kibocsátónak elő kell írni, hogy közölje az általa választott székhely szerinti tagállamot azon tagállam illetékes hatóságával, ahol a létesítő okirat szerinti székhelye található, ha az különbözik a székhelye szerinti tagállamtól. A 2007/14/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(19)   A 2004/109/EK irányelv új hitelek közzétételével kapcsolatos kötelezettsége a gyakorlatban számos végrehajtási problémát eredményezett, továbbá alkalmazását bonyolultnak tartják. Ezenkívül ez a kötelezettség részben átfedi az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról szóló, 2003. november 4-i 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[33] és a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[34] meghatározott követelményeket, és nem sok kiegészítő információt nyújt a piacnak. A kibocsátók felesleges adminisztratív terheinek csökkentése érdekében ezt a kötelezettséget törölni kell.

(20)   Az a kötelezettség, hogy a kibocsátó létesítő okiratának vagy alapszabályának bármilyen módosítását be kell jelenteni a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainál, átfedésben van a tőzsdén jegyzett társaságokban az egyes részvényesi jogok gyakorlásáról szóló, 2007. július 11-i 2007/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[35] foglalt hasonló előírással, és az illetékes hatóság szerepével kapcsolatban megtévesztő lehet. A kibocsátók felesleges adminisztratív terheinek csökkentése érdekében ezt a kötelezettséget törölni kell.

(21)   A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[36] és a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[37] teljes mértékben alkalmazandó a személyes adatok ezen irányelv alkalmazásában történő feldolgozására.

(22)   A 2004/109/EK és a 2007/14/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTÁK EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2004/109/EK irányelv módosításai

A 2004/109/EK irányelv a következőképpen módosul:

(1) Article 2(1) is amended as follows:

(a) a d) pont helyébe a következő szöveg lép:

„d) „kibocsátó”: a magánjog vagy a közjog hatálya alá tartozó természetes vagy jogi személy, beleértve az államot is, amely a szabályozott piacra bevezetett értékpapírokkal rendelkezik.

A szabályozott piacra bevezetett letéti igazolások esetében a kibocsátó a képviselt értékpapírok kibocsátója – függetlenül attól, hogy a szóban forgó értékpapírokat a szabályozott piacra bevezetették-e;”;

(b) az i. pont a következőképpen módosul:

          i.          az ii. pont a következő bekezdéssel egészül ki:

„Ha a kibocsátó a székhely szerinti tagállamot három hónapon belül nem választja ki, a fenti i. pont automatikusan alkalmazandó rá;”;

          ii.          a pont szövege a következő iii. ponttal egészül ki:

„iii.        eltérve az i. és a ii. ponttól, egy harmadik országban bejegyzett kibocsátó, amelynek értékpapírjaival a székhelye szerinti tagállam szabályozott piacán már nem kereskednek, viszont egy vagy több tagállamban igen, a székhelye szerinti tagállamot azon tagállamok közül választhatja ki, amelyek szabályozott piacán az értékpapírjaival kereskednek;”;

(c) a szöveg a következő q) ponttal egészül ki:

„q) hivatalos megállapodás”: az alkalmazandó jogszabályok szerint kötelező erejű megállapodás.”

(2) A 3. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(1)    A székhely szerinti tagállam az ezen irányelvben foglaltaknál szigorúbb követelményeket is megállapíthat a kibocsátóra vonatkozóan – azzal a kivétellel, hogy nem kötelezheti a kibocsátókat a 4. cikkben említett éves pénzügyi beszámolókon és az 5. cikkben említett féléves pénzügyi beszámolókon kívül más időszakos információk közzétételére.

A székhely szerinti tagállam az ezen irányelvben meghatározottaknál szigorúbb követelményeket nem alkalmazhat a részvénytulajdonosokra, vagy a 10. cikkben, illetve a 13. cikkben említett természetes vagy jogi személyekre, a 9. cikk (1) bekezdésében megállapítottnál alacsonyabb tájékoztatási küszöbérték meghatározását kivéve.”

(3) A 4. cikk a következő (7) bekezdéssel egészül ki::

„(7)    Az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel(*) létrehozott Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH) iránymutatásokat – köztük egységes nyomtatványokat és mintadokumentumokat – ad ki, amelyekben meghatározza a vezetőségi beszámolóban kötelezően közlendő információkat.

__________

(*) HL L 331., 2010.12.15., 84. o.”

(4) Az 5. cikk a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(7)    Az EÉPH iránymutatásokat – köztük egységes nyomtatványokat és mintadokumentumokat – ad ki, amelyekben meghatározza az időközi vezetőségi nyilatkozatban kötelezően közlendő információkat.”

(5) A 6. cikk helyébe az alábbi szöveg lép:

„6. cikk

A kormányok részére teljesített kifizetésekre vonatkozó beszámoló

A tagállamok kötelezik a […]-ben meghatározott nyersanyag-kitermelő iparágban, illetve elsődleges erdők fakitermelésében tevékenykedő kibocsátókat, hogy a 2011/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(*) 9. fejezetével összhangban évente készítsenek beszámolót a kormányok részére teljesített kifizetésekről. A beszámolót minden pénzügyi év végét követően hat hónapon belül közzé kell tenni; a beszámolónak legalább öt évig nyilvánosan elérhetőnek kell lennie. A kormányok részére teljesített kifizetéseket összevont alapon kell feltüntetni a beszámolóban.

________

(*) HJ L […].”

(6) A 8. cikk a következőképpen módosul:

(a) Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)      A 4., 5. és 6. cikket az alábbi kibocsátókra nem kell alkalmazni: az államra, az állam regionális vagy helyi hatóságaira, olyan nemzetközi testületre, amelynek legalább egy tagállam a tagja, az EKB-ra és a tagállamok nemzeti központi bankjaira, függetlenül attól, hogy azok bocsátanak-e ki részvényeket vagy más értékpapírokat.”;

(b) A szöveg a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:

„(1a)     A 4. és az 5. cikk nem alkalmazandó egy tagállamban a szabályozott piacra bevezetett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kizárólagos kibocsátójára, amelyek címlete legalább 100 000 EUR, vagy az eurótól eltérő más valutában kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében, amelyek címleteinek értéke a kibocsátás napján legalább 100 000 euróval egyenlő.”;

(c) A (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)       E cikk 1a. bekezdésétől eltérve, a 4. és az 5. cikk az adott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok érvényességi ideje alatt nem alkalmazandó a hitelviszonyt megtestesítő olyan értékpapírok kizárólagos kibocsátói esetében, amelyek egységenkénti címletértéke legalább 50 000 euró, vagy az eurótól eltérő más valutában kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében, amelyek egységenkénti címletértéke a kibocsátás napján legalább 50 000 euróval egyenlő, és amelyeket az Unió szabályozott piacára már 2010. december 31. előtt bevezettek.”

(7) A 9. cikk a következőképpen módosul:

(a) A (4) bekezdés a következő albekezdésekkel egészül ki:

„Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki, amelyben meghatározza azokat az eseteket, amikor az első albekezdésben említett kivétel a jegyzés útján rövid időre szerzett részvényekre alkalmazandó.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2013. december 31-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az e bekezdés második albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.”;

(b) A (6) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(6)       Ez a cikk a 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(*) 11. cikkében meghatározottak szerint egy hitelintézet vagy befektetési vállalkozás kereskedési könyvében vezetett szavazati jogokra nem alkalmazandó, feltéve, hogy::

(a)        a kereskedési könyvben vezetett szavazati jogok nem haladják meg az 5 %-ot, és

(b)        jogokat nem gyakorolják, és más módon sem használják fel a kibocsátó vezetésébe történő beavatkozásra.

Az e bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett 5%-os küszöbértéket a 9., 10. és 13. cikk szerinti összesített értékpapír-állomány figyelembevételével kell kiszámítani.

Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki, amelyben – a 12. cikk (4) és (5) bekezdésére figyelemmel – vállalatcsoportokra vonatkozóan is meghatározza a fenti albekezdés a) pontjában említett 5%-os küszöbérték kiszámításának módját.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2013. december 31-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az e bekezdés harmadik albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

_______

(*) HL L 177., 2006.6.30., 201. o.”    

(8) A 13. cikk a következőképpen módosul:

(a) Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1)       A 9. cikkben megállapított bejelentési követelmények azokra a természetes, illetve jogi személyekre is vonatkoznak, akik közvetlenül vagy közvetve:

(a)        olyan pénzügyi eszközök birtokában vannak, amelyek a birtokos számára – hivatalos megállapodás alapján – olyan, a szabályozott piacra bevezetett részvények kibocsátója által már kibocsátott részvények megszerzésére való feltétel nélküli jogosultságot, illetve a tulajdonszerzésre vonatkozó mérlegelési jogkört biztosítanak, amely részvényekhez szavazati jogok kapcsolódnak;

(b)        olyan pénzügyi eszközök birtokában vannak, amelyek gazdasági hatása hasonló az a) pontban említettekhez, függetlenül attól, hogy fizikai teljesítésre feljogosítanak-e.

Az előírt bejelentési kötelezettség az első albekezdés a) pontja, illetve b) pontja szerint birtokolt pénzügyi eszközök típus szerinti bontásban történő közlésére is kiterjed.”;

(b) A szöveg a következő 1a. és 1b. bekezdéssel egészül ki:

„(1a)     A szavazati jogok számát a pénzügyi eszköz mögött álló részvények teljes képzett összegére vonatkoztatva kell kiszámítani. E célból a birtokos az ugyanazon mögöttes kibocsátóhoz tartozó összes pénzügyi eszközt összesíti és bejelenti. A szavazati jogok kiszámításakor csak a hosszú pozíciókat kell figyelembe venni. A hosszú pozíciók az ugyanazon mögöttes kibocsátóhoz kapcsolódó rövid pozíciókkal nem nettósíthatók.

Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki, amelyben egy részvénykosárra vagy mutatóra vonatkoztatott pénzügyi eszközök esetében meghatározza az első albekezdésben említett szavazati jogok számának kiszámítási módját.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2013. december 31-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az e bekezdés második albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(1b)      E cikk (1) bekezdésének alkalmazásában az átruházható értékpapírok, valamint a fizikai formában vagy készpénzben elszámolható opciók, határidős termékek, csereügyletek, határidős kamatláb-megállapodások, árkülönbségekre vonatkozó szerződések és egyéb származékos kontraktusok pénzügyi eszközöknek tekintendők, feltéve, hogy megfelelnek az (1) bekezdés a) és b) pontjában megállapított feltételeknek.

Az EÉPH létrehozza, és a pénzügyi piacokon tapasztalható technikai fejlődés figyelembevételével időről időre frissíti az (1) bekezdés szerinti bejelentési követelmények hatálya alá tartozó pénzügyi eszközök tájékoztató jellegű listáját.”;

(c) A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)       A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén intézkedéseket fogadjon el az alábbiakra vonatkozóan:

(a)        az (1a) bekezdésben említett pénzügyi eszközökhöz fűződő szavazati jogok számának kiszámítására vonatkozó módszer módosítása;

(b)        az (1b) bekezdés értelmében pénzügyi eszköznek minősülő instrumentumok típusainak meghatározása;

(c)        az (1) bekezdés szerinti bejelentés tartalmának, a bejelentés határidejének és a bejelentés címzettjének meghatározása.”;

(d) A cikk a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4)       A 9. cikk (5) és (6) bekezdésében, valamint a 12. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében megállapított kivételek az e cikk szerinti bejelentési követelményekre is értelemszerűen alkalmazandók.

Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki, amelyben meghatározza azokat az eseteket amikor az első albekezdésben említett kivételek olyan természetes vagy jogi személy birtokában lévő pénzügyi eszközökre vonatkoznak, aki ügyfelektől származó, kereskedésre irányuló megrendeléseket teljesít, vagy – nem tulajdonosi alapon – ügyfelek kereskedési kérésének tesz eleget, illetve ilyen ügyletekből származó pozíciókat fedez.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2013. december 31-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottságra hatáskört ruháznak az e bekezdés második albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.”.

(9) Az irányelv a következő 13a. cikkel egészül ki:

„13a. cikk

Összesítés

(1)     A 9., 10. és 13. cikkben megállapított tájékoztatási követelmények akkor is vonatkoznak a természetes vagy jogi személyre, amikor a szóban forgó személy által a 9. és 10. cikk értelmében közvetlenül vagy közvetve birtokolt szavazati jogok száma – összesítve a 13. cikk értelmében közvetlenül vagy közvetve birtokolt pénzügyi eszközökhöz fűződő szavazati jogok számával – eléri vagy meghaladja a 9. cikk (1) bekezdésében megállapított küszöbértékeket, vagy azok alá csökken.

Az e bekezdés első albekezdése értelmében kötelező bejelentés nem terjed ki a 9. és 10. cikk szerint birtokolt részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok, valamint a 13. cikk értelmében pénzügyi eszköznek minősülő instrumentumokhoz fűződő szavazati jogok számának lebontására.

(2)     A pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó, a 13. cikk szerint már bejelentett szavazati jogokat ismét be kell jelenteni, amikor a természetes vagy jogi személy megszerezte a mögöttes részvényeket, és a tulajdonszerzés eredményeként az ugyanazon kibocsátó által kibocsátott részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok teljes száma eléri vagy meghaladja a 9. cikk (1) bekezdésében foglalt küszöbértékeket.”

(10) A 16. cikk (3) bekezdését el kell hagyni.

(11) A 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését el kell hagyni.

(12) A 21. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)    A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban és a 27a. és 27b. cikkben foglalt feltételekre is figyelemmel, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén intézkedéseket fogadjon el az alábbi minimumszabályok és előírások megállapítására vonatkozóan:

(a)      a szabályozott információk terjesztésének minimumszabályai az (1) bekezdésben említettek szerint;

(b)     a központi tárolórendszer minimumszabályai a (2) bekezdésben említettek szerint;

(c)      a (2) bekezdésben említettek szerint a hivatalosan kijelölt nemzeti mechanizmusok által használt információs és kommunikációs technológiák átjárhatóságával és a szabályozott információkhoz való uniós szintű hozzáféréssel kapcsolatos szabályok.

A Bizottság meghatározhatja és aktualizálhatja az információk nyilvánosság részére történő terjesztésére szolgáló médiumok jegyzékét.”

(13) A 22. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„22. cikk

A szabályozott információkhoz való uniós szintű hozzáférés

(1) Az EÉPH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki, amely rögzíti a szabályozott információkhoz való uniós szintű hozzáférésre vonatkozó technikai követelményeket – az alábbiak meghatározása érdekében:

(a)        a hivatalosan kijelölt nemzeti mechanizmusok által használt információs és kommunikációs technológiák átjárhatóságával kapcsolatos technikai követelmények;

(b)        a szabályozott információk uniós szintű kereséséhez létrehozandó központi hozzáférési pont működtetésével kapcsolatos technikai követelmények;

(c)        a hivatalosan kijelölt mechanizmusok során az egyes kibocsátók által használt egyedi azonosítóra vonatkozó technikai követelmények;

(d)        a hivatalosan kijelölt nemzeti mechanizmusokban a szabályozott információk tárolásának egységes formátuma;

(e)        a szabályozott információknak a hivatalosan kijelölt nemzeti mechanizmusok által használt egységes osztályozása és a szabályozott információk típusainak egységes listája.

(2)     A szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során az EÉPH biztosítja, hogy a 22. cikk (1) bekezdésében meghatározott technikai követelmények összhangban álljanak a 2011/../EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(*) által a nemzeti cégnyilvántartások elektronikus hálózatára vonatkozóan előírt technikai követelményekkel.

Az EÉPH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.”

________

(*) HL L […]”.

(14) A 27b. cikk után a szöveg következő címmel egészül ki:

„VIa. FEJEZET

SZANKCIÓK”

(15) A 28. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„28. cikk

Szankciók

(1)     A tagállamok úgy rendelkeznek, hogy ha az ezen irányelv átültetése során elfogadott nemzeti rendelkezések nem teljesülnek, illetékes hatóságaik megfelelő közigazgatási szankciókat és intézkedéseket hozhatnak és biztosítják, hogy alkalmazásuk megtörténjen. A szankcióknak és intézkedéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(2)     A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben jogi személyt kötelezettségek terhelnek, jogsértés esetén a jogi személy igazgatási, irányítási vagy felügyeleti szerveinek tagjaival szemben, valamint a nemzeti jogszabályok értelmében a jogsértésért felelős más személyekkel szemben szankciók szabhatók ki.

(3)     Az illetékes hatóságokat fel kell ruházni minden olyan vizsgálati hatáskörrel, amely feladataik ellátásához szükséges. Az illetékes hatóságok szankcionálási és vizsgálati hatáskörük gyakorlása során szorosan együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a szankciók vagy intézkedések elérjék a kívánt hatást, és több tagállamra kiterjedő esetek kezelése során intézkedéseiket koordinálják.”.

(16) Az irányelv a következő 28a., 28b. és 28c. cikkel egészül ki:

„28a. cikk

Egyedi rendelkezések

(1)     Ez a cikk az alábbi körülmények fennállása esetén alkalmazandó:

(a)        a kibocsátó az előírt határidőn belül nem teszi közzé a 4., 5., 6. és 16. cikkben meghatározott információkat;

(b)        a természetes vagy jogi személy az előírt határidőn belül nem jelenti be nagy értékpapír-állomány megszerzését vagy elidegenítését a 9., 10., 13. és 13a. cikk szerint.

(2)     Az illetékes hatóságok 24. cikk szerinti felügyeleti hatásköreinek sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett esetekben az alkalmazható közigazgatási szankciók és intézkedések magukban foglalják legalább a következőket:

(a)        nyilvános nyilatkozat, amely megnevezi a természetes vagy jogi személyt és a jogsértés természetét;

(b)        végzés, amely előírja a természetes vagy jogi személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

(c)        hatáskör a szabályozott piaci kereskedésbe bevezetett részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztésére, ha az illetékes hatóság megállapítja, hogy a részvények vagy más piaci eszközök birtokosa, illetve a 10. vagy 13. cikkben említett valamely természetes vagy jogi személy megsértette az ezen irányelvnek a nagy értékpapír-állományok bejelentésével kapcsolatos rendelkezéseit;

(d)        jogi személy esetén közigazgatási pénzbírság az adott jogi személy előző üzleti évi teljes éves árbevételének legfeljebb 10 %-áig;

(e)        természetes személy esetén legfeljebb 5 000 000 EUR összegű közigazgatási pénzbírság;

(f)         közigazgatási pénzbírság a jogsértésből származó nyereség vagy az amiatt elkerült veszteség összegének legfeljebb kétszereséig, ha azok meghatározhatók.

Az első albekezdés d) pontjának alkalmazásában, ha a jogi személy egy anyavállalat leányvállalata, a vonatkozó teljes éves árbevétel a végső anyavállalat konszolidált beszámolójából eredő, előző üzleti évi teljes éves árbevétel.

Az első albekezdés e) pontjának alkalmazásában, azon tagállamokban, ahol nem az euro a hivatalos pénznem, az 5 000 000 EUR nemzeti valutában kifejezett értékét az [ezen irányelv hatálybalépésének napja – a dátum beírandó]-én érvényes hivatalos árfolyamon kell kiszámítani.

28b. cikk

A szankciók közzététele

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok az ezen irányelv átültetése során elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén kiszabott szankciókat vagy intézkedéseket haladéktalanul közzétegyék, beleértve a jogsértés típusára és jellegére és a felelős személyek azonosságára vonatkozó információkat, kivéve, ha az ilyen közzététel súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacok stabilitását. Ha a közzététel aránytalan kárt okozna az érintett feleknek, az illetékes hatóságok anonim módon teszik közzé a szankciókat.

28c. cikk

Szankciók hatékony alkalmazása és a szankcionálási hatáskörök illetékes hatóságok általi gyakorlása

(1)     A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók vagy intézkedések típusának és a közigazgatási pénzbírság szintjének meghatározásakor az illetékes hatóságok vegyenek figyelembe minden lényeges körülményt, többek között:

(a)        a jogsértés súlyosságát és időtartamát;

(b)        a felelős természetes vagy jogi személy felelősségének mértékét;

(c)        a felelős természetes vagy jogi személynek a felelős jogi személy teljes árbevételében vagy a felelős természetes személy éves jövedelmében kifejezett pénzügyi erejét;

(d)        a felelős természetes vagy jogi személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentőségét, amennyiben ezek meghatározhatók;

(e)        harmadik feleknek a jogsértés által okozott veszteségét, amennyiben meghatározható;

(f)         a felelős természetes vagy jogi személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintjét;

(g)        a felelős természetes vagy jogi személy általi korábbi jogsértéseket.

(2)     Az EÉPH az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően az illetékes hatóságoknak címzett iránymutatásokat bocsát ki a közigazgatási intézkedések és szankciók típusáról és a közigazgatási pénzbírságok szintjéről.”.

(17) A 29. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„29. cikk

A fellebbezés joga

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvvel összhangban elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján hozott határozatok és intézkedések esetében érvényesülhessen a fellebbezés joga.”.

(18) A 31. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) Amikor a tagállamok elfogadják a 3. cikk (1) bekezdése, a 8. cikk (2) és (3) bekezdése vagy a 30. cikk szerinti intézkedéseket, ezeket haladéktalanul közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal.”.

2. cikk

A 2007/14/EK irányelv módosításai

A 2007/14/EK irányelv a következőképpen módosul:

(1) A 2. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„Ezenkívül az Európai Unióban bejegyzett kibocsátó köteles közölni a bejegyzésének helye szerinti tagállam illetékes hatóságaival, hogy mely székhely szerinti tagállamot választotta.”

(2) A 11. cikk (1) és (2) bekezdését el kell hagyni.

(3) A 16. cikket el kell hagyni.

3. cikk Átültetés

1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb […] -ig megfeleljenek. A tagállamok a Bizottság számára megküldenek egy táblázatot ennek az irányelvnek a rendelkezései és az általuk kibocsátott nemzeti rendelkezések közötti megfelelésről.

              Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

4. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő [huszadik] napon lép hatályba.

5. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt

az Európai Parlament részéről                      a Tanács részéről

az elnök                                                          az elnök                                                                       

[1]               COM(2010) 243 végleges, 2010. május 27. E jelentéshez részletesebb bizottsági szolgálati munkadokumentum tartozik (SEC(2010)61).

[2]               A Bizottság irányelve (2007. március 8.) a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló 2004/109/EK irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtására irányadó részletes szabályok megállapításáról; HL L 69., 2007.3.9., 27.o.

[3]               A Bizottság ajánlása (2007. október 11.) a 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben említett, a szabályozott információk központi tárolására hivatalosan kijelölt rendszerek elektronikus hálózatáról (HL L 267., 2007.10.12., 16. o.)

[4]               Az Európai Parlament és a Tanács 2008/228/EK irányelve (2008. március 11.) a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló 2004/109/EK irányelvnek a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlása tekintetében történő módosításáról (HL 6., 50. o.)

[5]               Az Európai Parlament és a Tanács 2010/78/EU irányelve (2010. november 24.) a 98/26/EK, 2002/87/EK, 2003/6/EK, 2003/41/EK, 2003/71/EK, 2004/39/EK, 2004/109/EK, 2005/60/EK, 2006/48/EK, 2006/49/EK és 2009/65/EK irányelvnek az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság), az európai felügyeleti hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) és az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) hatásköre tekintetében történő módosításáról (HL L 331., 2010.12.15., 120. o.)

[6]               Az Európai Parlament és a Tanács 2010/73/EU irányelve (2010. november 24.) az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló 2003/71/EK és a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló 2004/109/EK irányelv módosításáról (HL L 327., 1. o.)

[7]               Az Európai Parlament és a Tanács 2003/71/EK irányelve (2003. november 4.) az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (HL L 345., 2003.12.31., 64. o.)

[8]               Az Európai Parlament és a Tanács 2003/6/EK irányelve (2003. január 28.) a bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról. (HL L, 2003. április 12., 16. o.)

[9]               A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának; Egységes piaci intézkedéscsomag: Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez, „Együtt egy újfajta növekedésért”, COM(2011) 206 végleges.

[10]             2010. december 9-i közlemény: „A pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről”, COM(2010) 716 végleges

[11]                    Mazars (2009), Transparency Directive Assessment Report (az átláthatósági irányelv értékeléséről szóló jelentés), az Európai Bizottság számára végzett külső tanulmány.

[12]             Az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottsága (CESR) az Európai Bizottságot segítő független tanácsadó testület volt, amely az EU értékpapírpiacainak nemzeti felügyeleteiből állt. Lásd: a Bizottság 2009/77/EK határozata (2009. január 23.) az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságának létrehozásáról, HL L 25., 2009.10.23., 18. o. A CESR feladata az volt, hogy javítsa a koordinációt az értékpapír-piaci szabályozók között, tanácsadó csoportként működve segítse az Európai Bizottságot és biztosítsa, hogy a közösségi jogszabályokat a tagállamokban napi szinten következetesebben és még inkább időben végrehajtsák. Helyébe 2011. január 1-től az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH) lépett: lásd a 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.).

[13]             Az ESME a Bizottság tanácsadó testületeként szolgált, értékpapír-piaci szereplőkből és szakértőkből állt. A Bizottság 2006 áprilisában hozta létre és az EU értékpapírokról szóló irányelveinek alkalmazását illető jogi és gazdasági szakvélemény biztosítása érdekében az európai értékpapír-piaci csoport létrehozásáról szóló, 2006. március 30-i 2006/288/EK bizottsági határozat (HL L 106., 2006.4.19., 14-17. o.) alapján működött.

[14]             A készpénz-elszámolású derivatívák a kizárólag készpénzfizetéssel rendezett, a mögöttes értékpapír fizikai átadása nélkül történő, részvényekhez kapcsolódó ügyleteket jelentik.

[15]             http://www.liberation.fr/monde/01012339133-lutter-contre-l-opacite-des-industries-extractives

[16]             http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/president/news/speeches-statements/pdf/deauville-g8-declaration_en.pdf

[17]             Az INI/2010/2102. állásfoglalás

[18]             A 2009/28/EK irányelv meghatározása szerint: „természetes fajokkal rendelkező, természetesen regenerálódó erdő, ahol emberi tevékenységre utaló, egyértelműen látható nyom nincs, és az ökológiai folyamatokat jelentősen nem bolygatták meg.”

[19]             Őserdei területet magában foglaló területnek minősülő földterületen végzett tarvágás, szelektív fakitermelés vagy erdőirtás, illetve az ilyen erdőn vagy erdőterületen végzett, bányászattal, ásványkitermeléssel, víz-, olaj- vagy gázkitermeléssel, illetve -fejtéssel vagy a területre ártalmas más tevékenységgel végzett egyéb beavatkozás.

[20]             http://www.sec.gov/about/laws/wallstreetreform-cpa.pdf

[21]             Adók, jogdíjak, díjak (a licencdíjakat is beleértve), termelési jogok, pótdíjak és más pénzbeli juttatások.

[22]               HL C [...]., [...], [...]. o.

[23]               HL C [...]., [...], [...]. o.

[24]               HL L 390., 2004.12.31., 38. o.

[25]               COM(2010), 243 végleges.

[26]               COM (2011) 206 végleges, 2010.4.13.

[27]               HL L 331., 2010.12.15., 84. o.

[28]               http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2005:347:0001:0006:HU:PDF

[29]               Az Európai Parlament és a Tanács 2010. október 20-i 995/2010/EU rendelet. Az uniós önkéntes megállapodások keretében fatermékeket importáló társaságok mentesek ezen követelmény alól.

[30]               HL L …, … o.

[31]             COM(2010) 716 végleges.

[32]             HL L 69., 2007.3.9., 27. o.

[33]             HL L 345., 2003.12.31., 64. o.

[34]             HL L 96., 2003.4.12., 16. o.

[35]             HL L 184., 2007.7.14., 17. o.

[36]             HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

[37]             HL L 8., 2001.1.12., 1. o.